BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány AZ EURÓ BEVEZETÉSE AZ EURÓPAI UNIÓHOZ 2004. MÁJUS 1-JÉN CSATLAKOZOTT TÍZ TAGÁLLAMBAN Készítette: Varjú Szilvia Budapest 2004.
BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Tartalomjegyzék Bevezetés... 5 1. A csatlakozás és az euró bevezetésének feltételrendszere... 7 1.2 Koppenhágai kritériumok... 7 1.2 Maastrichti kritériumok... 8 1.3 Stabilitási és Növekedési Paktum... 10 1.4 A Monetáris Unióhoz történő csatlakozás három szakasza... 11 2. A konvergencia kritériumok teljesítésének vizsgálata 9 országban... 14 2.1 A régi tagok konvergencia-helyzete... 15 2.2 A gazdasági konvergencia helyzete az új tagállamokban... 16 2.3 Az egyes országok elemzése... 19 2.3.1 Ciprus... 19 2.3.2 Cseh Köztársaság... 22 2.3.3 Észtország... 27 2.3.4 Lengyelország... 30 2.3.5 Lettország... 32 2.3.6 Litvánia... 35 2.3.7 Málta... 37 2.3.8 Szlovákia... 40 2.3.9 Szlovénia... 43 2.4 Az új tagállamok monetáris politikájának vizsgálata... 46 3. Magyarország... 49 3.1 Magyarország gazdasági helyzete... 52 3.2 Magyarország konvergencia helyzete... 53 3.2.1 A jogi konvergencia helyzete... 53 3.2.2 Az árstabilitás kritériuma... 54 3.2.3 Az állami költségvetés helyzete és fiskális politika Magyarországon... 56 3.2.4 Hosszú lejáratú kamatlábak kritériuma... 60 3.2.5 Monetáris és árfolyam politika Magyarországon... 60 3
3.3 Az euró magyarországi bevezetésének hosszú távú hasznai és kockázatai... 62 Összefoglalás... 68 Mellékletek... 71 Táblázatok jegyzéke... 72 Ábrák jegyzéke... 77 Irodalomjegyzék... 82 4
Bevezetés Gondoljunk bele mekkora utat tett meg az Európai Unió mióta 1951-ben a hat alapító ország (Belgium, Luxemburg, Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia) Robert Schuman tervei alapján létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget, valamint 1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget. A hatokból kilencek lettek 1973-ban, 1995-ben pedig a tagországok száma már tizenötöt számlált. A 2004. május elsején történt nyolc közép-és kelet-európai ország, valamint Ciprus és Málta Európai Unióhoz való csatlakozása történelmi jelentőségű lépés volt, amely századokon át tartó megosztottságnak vetett véget a kontinensen. Immár a Közösségben a tagok száma huszonötöt számlál. A 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam (Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovénia, Szlovákia) hosszú utat tett meg, hogy elnyerje az Európai Uniós tagságot. A mostani bővítési folyamat nemcsak azért volt az eddigi legnagyobb horderejű, mert ez idáig háromnál többen nem csatlakoztak egyszerre, és most összesen tízen kívántak belépni, hanem azért, mert nem csak a keleti bővítés kihívásaival kellett az Uniónak szembenéznie, hanem párhuzamosan ment végbe a gazdasági és pénzügyi unió végső szakaszával, az új európai alkotmány megalkotásával, sőt magas fokú biztonságpolitikai és gazdaságfejlesztési intézkedésekkel is. A tíz új tagországot most már leginkább az foglalkoztatja, hogyan tudnák gazdaságukat a régi tagokéval egy szintre hozni, és ezzel kapcsolatban, hogy mikor lehetséges, valamint érdemes a közös európai pénzt, az eurót bevezetni. A diplomamunka első részében rövid áttekintésként felvázolom azt az utat, amin keresztül ez a tíz ország az EU tagjává vált. Ezen belül is fontosnak tartom megemlíteni azokat a feltételeket, melyek szigorúsága a korábbi bővítéseknél nem volt jellemző. Mivel a szakdolgozat témája, hogy a most csatlakozott tagországok mikor és hogyan szeretnék az eurót bevezetni, valamint az, hogy hogyan teljesítik az ehhez szükséges feltételeket, elméleti bevezetőként a Maastrichtban lefektetett kritériumrendszert is érdemesnek tartom bemutatni. 5
A diplomamunka második részében konkrétan és részletesen foglalkozok kilenc országgal, természetesen már csak a konvergencia kritériumok figyelembe vételével, azok teljesítésének szintjével, valamint ennek alapján azt is bemutatom, hogy az egyes országok kormányai mikorra tervezik a közös európai pénz, az euró bevezetését és hogy milyen esélyük van erre. A harmadik részben, számunkra legfontosabbként, Magyarország gazdasági helyzetét, az euró bevezetésére való felkészültségét elemzem. Kritikusan szemlélve bemutatom, helyzete miben különbözik a többi országétól. Fontos felvázolni, hogy a közös pénz bevezetését milyen negatív, illetve pozitív hatások kísérhetik itthon, leginkább a mostani eurózóna tagjainak tapasztalataiból vizsgálva. Az egyes országok értékelésénél fontos szerepet kapnak az Európai Bizottság és a Tanács által készített jelentések, melyekben értékelik az új tagok konvergencia programjait, gazdasági helyzetüket, valamint felkészültségüket és hajlandóságukat arra, hogy mikor fogja az euró felváltani a nemzeti valutákat az adott országokban. Mindezek elemzése és bemutatása után diplomamunkában egységes képet kaphatunk a tíz új tagország euróra való felkészültségéről, valamint gazdasági, politikai, társadalmi helyzetéről. 6
1 A csatlakozás és az euró bevezetésének feltételrendszere 1.1 Koppenhágai kritériumok Jogi értelemben a közép- és kelet-európai országok csatlakozásának már a társulási szerződések idején sem lett volna akadálya, kivéve, hogy a csatlakozási szerződéseket minden tagállamnak és belépő országnak ratifikálnia kell. A Római Szerződés értelmében bármely európai demokratikus állam, mely működő piacgazdasággal rendelkezik, pályázhat a tagságra. Ezeket a kitételeket, az Amszterdami Szerződés továbbbővítette, miszerint a csatlakozni kívánó országnak működő demokráciának kell lennie, mely tiszteletben tartja az emberi jogok és a jogállamiság érvényesülését. Ezen feltételek alapján bármely közép- és kelet-európai ország 1999-ben azonnal, a Szerződés hatályba lépésekor az Európai Unió tagjává válhatott volna, bár az Európai Megállapodások megkötése során az Európai Unió részéről még hiányzott a politikai akarat a közép- és keleteurópai országok felvételéit illetően. Csakhogy az Unióhoz történő csatlakozásnak jóval összetettebb feltételei vannak, mind politikai, mind gazdasági szempontból, ezért tartotta szükségesnek és fontosnak a Közösség, hogy egyértelműen megfogalmazza és rögzítse ezeket a kritériumokat. Ezen feltételek elfogadására az 1993. júniusi koppenhágai csúcson került sor, valamint az EU bejelentette, hogy amennyiben a társult országok teljesítik ezeket, az EU teljes jogú tagjává válhatnak. Az 1994. decemberi Európai Tanács esseni ülése megerősítette, hogy a tagság feltétele ezen koppenhágai kritériumok teljesítése, valamint az EU előtt álló, többek között a bővítéshez is szükséges intézményi reformok megvalósítása. A koppenhágai kritériumok szerint a csatlakozni kívánó államnak a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: Jogállamiságot, emberi jogok védelmét és a kisebbségek tiszteletét garantáló intézmények stabilitása Működő piacgazdaság megléte Képesség az Unión belüli verseny és piaci erők kezelésére Képesség a tagságból adódó kötelezettségek vállalására, beleértve a politikai, gazdasági és pénzügyi unió célkitűzéseit A Unió képessége arra, hogy új tagokat fogadjon be, egyszersmind fenntartsa az európai integráció dinamikáját. 7
Ezzel az utolsó feltétellel az EU a csatlakozni kívánó országok tudtára adta, hogy csak akkor csatlakozhatnak, ha az nincs negatív hatással a régi tagállamokra és a bővítés nem lassítja, illetve akadályozza a mélyítés folyamatát. Ezen feltételek rögzítésének másik érdekessége, hogy az EU története során először határozta meg ilyen szigorúan a belépés feltételeit, amely azonban egy érthető lépés volt részéről, hiszen csak ezek nyújthatnak biztosítékot arra, hogy az Unió eddig elért eredményit megőrizhesse. 1.2 Maastrichti kritériumok A Delors-tervet, mely 1989-ben meghatározta a Gazdasági és Monetáris Unió programjának alapjait, az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés intézményesítette. A Szerződés rögzítette azokat a feltételeket is, melyek szerint eldönthető, hogy mely tagországok vezethetik be az eurót. A kritériumok két csoportra oszthatók: jogi és gazdasági feltételekre. A Maastrichti Szerződés külön fejezetet tartalmaz a gazdasági és monetáris politikáról, és ennek a joganyagnak a ratifikálása saját joganyagába az eurót bevezetni kívánó ország számára elsődleges feladat. Ez jelenti a jogi feltételt. Ezen kívül a tagországok vállalták, hogy hazai jogrendjüket harmonizálják az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszerének joganyagával. Ez jelenti egyrészt, hogy meg kell teremteniük jogrendjükben a jegybanki függetlenséget, másrészt összhangba kell hozniuk a nemzetek feletti monetáris szervezetek alapszabályaival. A gazdasági feltétel a Maastrichti konvergencia kritériumok néven elhíresült gazdasági mutatók teljesítése. Ezek a következők: Árstabilitás: A fogyasztói árszint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5 százalékpontnál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát. (a referencia időszakban, 2003. szeptembertől 2004 szeptemberéig a három legjobban teljesítő tagállam: Finnország (0,4%), Dánia (1,0%), és Svédország (1,3%). Így az átlagos inflációs ráta 0,9% és a másfél százalékpont hozzáadásával a referenciaérték 2,4%) 8
Stabil kormányzati pénzügyi helyzet: A vizsgált évben az államháztartási hiány a GDP 3%-át, az államadósság pedig a GDP 60%-át nem haladhatja meg. (Az ezeket meghaladó értékek esetében a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa dönt arról, hogy fennáll-e az adott tagállamban a túlzott hiány. A döntés során figyelembe vehetik, hogy az államháztartási hiány ugyan meghaladhatja a referenciaértéket, de jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet, illetve a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez; az államadósság ugyan meghaladhatja a referenciaértéket, de elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez) 1 Kamatok konvergenciája: a hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2 százalékpontnál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét. ( a referencia időszakban a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező tagállam hosszú lejáratú kamatlábai: Finnország (4,2%), Dánia (4,4%). Svédország (4,7); így az átlag 4,4%, amelyhez két százalékpontot hozzáadva 6,4%-os referenciaértéket kapunk.) Árfolyamok stabilitása: az Európai Monetáris Rendszer (EMS) árfolyam-mechanizmusán belül az adott tagállam megszakítás nélkül legalább két évig részt vesz az ERM IIrendszerben, eközben valutáját nem értékelheti le A jogi feltételek közül a legfontosabb a jegybanki függetlenség, 2 ami azt jelenti, hogy a jegybanknak a monetáris politika vitele során semmilyen bankon kívüli testület, szervezet, vagy személy direkt, vagy indirekt nyomásának, vagy szándékának nem kell engednie. Ez azért is fontos, mert a politikai ciklusok aránylag rövidek, és esetenként nem alkalmasak monetáris gazdaság hosszú távú érdekeinek érvényesítésére. A függetlenség vizsgálatakor 1 A forint útja az euróhoz, MNB,2001. Budapest, p.34. 2 http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_monetarispolitika.pdf (letöltés időpontja: 2004.11.14. 15:45) 9
három területet kell figyelembe venni: a személyi, a működési és pénzügyi függetlenséget. Egy jegybank csak akkor független, ha e három terület mindegyikében függetlennek bizonyul. Személyi függetlenség: Ez azt jelenti, hogy a vezetésben rész vállaló személyek döntéseikben politikai szempontok alapján nem befolyásolhatók. Ezen kívül előírt az is, hogy a vezető tisztviselők megbízatása hosszabb legyen a parlamenti periódusnál, és a döntéshozóknál nem állhat fel érdekkonfliktus jegybanki funkciójuk és más hivataluk között. A politikai okokból történő felmentés lehetőségét zárja ki, hogy a felmentés lehetőségei rögzítettek és korlátozottak. Működési függetlenség: Ennek alapján a jegybank a monetáris politika célrendszerének kialakításakor, az eszközrendszer felépítésében és alkalmazásában minden külső intézményi és személyi tényezőtől függetlenül, önállóan dönt. Fontos a jegybank törvényben rögzített céljainak egymáshoz, illetve a végső célhoz való viszonya, mely általában az inflációhoz kapcsolódik. Pénzügyi függetlenség: A jegybank működése során automatikusan jut hozzá a feladata ellátásához szükséges pénzügyi forrásokhoz. A pénzügyi függetlenség elemei között említhető az is, hogy a jegybank ne legyen kötelezhető arra, hogy az államháztartást bármilyen formában finanszírozza. A jegybanki áttekinthetőség (transzparencia) követelménye: Fontos elvárásként fogalmazódik meg az is, hogy a jegybank feladatai, célkitűzése, ezek teljesítése és a teljesítésükhöz használt eszközök jól körülhatároltak és mindenki által ismerhetők legyenek, azaz a jegybanknak kötelessége közzétenni céljait, döntéseit. Ezeket a szigorú gazdasági és jogi feltételeket kell teljesítenie minden országnak, azoknak, melyek már az eurózóna tagjai, és azoknak is, melyek azzá kívánnak válni. 1.3 Stabilitási és Növekedési Paktum A Gazdasági és Monetáris Unió két pilléren nyugszik. Az egyik pillér az árstabilitásra törekvő közösségi szintű monetáris politika, a másik a fiskális fegyelem, melyen belül a tagországoknak hosszú távon kiegyensúlyozott államháztartási pozícióra kell törekedniük. 3 A 3 Losoncz Miklós: A Stabilitási és Növekedési Paktum kérdőjelei, Európai Tükör, IX. évf. 2. szám, 2004/május, p.61-78. 10
fiskális fegyelem betartására a Stabilitási és Növekedési Paktum hivatott, melyet a tagállamok az amszterdami csúcson fogadtak el. A tagállamoknak az euró bevezetése után is kötelességük teljesíteni a konvergencia kritériumokat. Ha ez nem így történik, az pénzügyileg is szankcionálható. Ennek ellenére Franciaország és Németország már harmadik éve szegi meg a paktum deficitszabályait, deficitük a GDP 3%-a körül áll, és államadósságuk is meghaladja a 60%-os referencia-értéket, sőt Nagy-Britannia és Olaszország is átlépte a megengedett 3%-ot. Az ECOFIN 2003. november 25-én a Bizottság javaslata ellenére nem szavazta meg az emiatt szükségessé vált szankciókat. Az Európai Bizottság a tíz most csatlakozott országot is vizsgálja, és Magyarország, Görögország, Ciprus, Csehország, Málta, Lengyelország és Szlovákia ellen 2004 júniusában meg is indította a túlzott deficit miatti eljárást és ajánlásokat tett annak megszüntetésére. Természetesen az új tagokkal elnézőbben bánnak majd, hiszen a szükséges reformok, és az átállás is sok pénzükbe kerül, így a helyzet nem tekinthető véglegesnek, ráadásul fontos azt is kihangsúlyozni, hogy az újakat egyelőre nem is büntethetik meg. Nem lesz viszont ilyen engedékeny Görögországgal szemben, ahol a hiány a GDP 3,2%-át teszi ki 4, és ahol nemrégiben kiderült, hogy Athén éveken át félretájékoztatta Brüsszelt a költségvetés helyzetéről, és valószínűleg csak így vették fel az euróövezetbe is. 5 Mindenesetre, ha az Unió két legnagyobb tagországát nem szankcionálták a hosszú távon magas deficitért, akkor miért a kis Görögországgal tennék meg? A kérdés csak az, hogy akkor mi értelme van a Stabilitási és Növekedési Paktumnak? 1.4 A Monetáris Unióhoz történő csatlakozás három szakasza 6 A tíz közép- és kelet-európai országnak a monetáris unióhoz vezető útját 3 szakaszra lehet bontani. 1. Az EU-tagság előtti szakasz: ez a szakasz már lezárult, amikor 2004. május elsején megtörtént a csatlakozás. Ebben a szakaszban a tíz ország teljesítette a 4 www.hvg.hu 5 Pócs Balázs: Brüsszel és az euró: Húzd meg, ereszd meg! www.nol.hu 2004. október 16. (letöltés időpontja:2004.11.02. 12:25) 6 A forint útja az euróhoz, MNB,2001. Budapest, p.39. 11
koppenhágai kritériumokat, melyek a csatlakozás alapfeltételei voltak. Ezen kívül meghozták a szükséges törvénymódosításokat, liberalizálták a tőkeműveleteket, valamint a jövőbeni EMU-hoz csatlakozás érdekében már ekkor előretekintő gazdaságpolitikát folytattak. 2. Az EU-tagságtól az euró bevezetéséig terjedő szakasz: az új országok formálisan részt vesznek a GMU harmadik szakaszában, ám a monetáris politikában még nem működnek közre. Mindazonáltal össze kell hangolni az adott ország gazdaság- és árfolyam-politikáját az Európai Unió többi tagállaméval, a nemzeti bankok a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjává, a jegybankelnökök pedig az Európai Központi Bank Általános Tanácsának tagjává válik. Mint a monetáris uniós részvétel mellett elkötelezett országnak törekedniük kell a konvergencia kritériumok teljesítésére. Ezeken kívül az árfolyam-kritérium teljesítésének előfeltételeként be kell kapcsolódniuk az ERM2-be. Ezt Litvánia, Észtország, Szlovénia 2004. június 28-án meg is tette a 2007-es EMU csatlakozás reményében. Szakértők szerint a következő belépő Ciprus lesz még ugyanebben az évben, a többiek ezt későbbre datálják. 3. Az euró bevezetését követő szakasz: Az országok belépnek a Gazdasági és Monetáris Unióba. A tíz ország felkészültségét, elszántságát és elhivatottságát nézve, ez nem egyszerre fog megtörténni, hanem kisebb csoportokra felosztva. A különböző nyilatkozatok szerint 2010-ig minden ország belép a GMU-ba. Az Európai Bizottság nem ajánlja az új tagoknak, hogy túl hosszúra nyújtsa az átmenetet, és az euróra való felkészülést idejében meg kell kezdeni. Sőt, azt is hozzátette, hogy a legjobb az lenne, ha az eurózónához való csatlakozás napja egybeesne az euró bankjegyek és érmék bevezetésével, ami lényeges különbség lenne a korábbi euró-bevezetéshez képest, hiszen a régi tagállamokban először csak számlapénzként jelent meg az euró, és készpénzes formában csak három év elteltével került bevezetésre. Néhány ország, mint például Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia már ki is írta a pályázatokat az euró-érmék nemzeti oldalának megtervezésére. 7 Az alábbi táblázat bemutatja, hogy az egyes országok nyilatkozatai alapján mikor is kívánják saját nemzeti valutájukat feladni, 7 Villámrajttal állhatnak át az euróra az EU új tagjai, www.bruxinfo.hu 2004. November 11. (letöltés időpontja: 2004.11.28. 18:00) 12
és az eurót bevezetni. Természetesen ezek a dátumok változhatnak még attól függően, hogy hogyan sikerül a tagállamoknak konvergencia-programjukban elvállalt gazdasági teljesítményt és a konvergencia-kritériumok teljesítésének határidejét elérniük és betartaniuk. Az euró tervezett bevezetése 8 Ország Időpont Ciprus 2007 Csehország 2009-2010 Észtország 2006 közepe Lengyelország 2009 Lettország 2008. január 1. Litvánia 2007. január 1. Magyarország 2010 Málta 2008 Szlovénia 2007. január 1. Szlovákia 2008-2009 Az euróövezet tagjaként, az országokban az euró felváltja a nemzeti valutákat, mint törvényes fizetőeszközt, és ezzel az euróövezet egységes monetáris politikája érvényesül az adott országban. A nemzeti Bankok elnökei az EKB Kormányzótanácsának teljes jogú tagjává válik, a nemzeti bankok pedig részt vesznek az egységes monetáris politika végrehajtásában. A tíz ország most a második szakaszban van, ami azt jelenti, hogy az új tagállamok egyik legfőbb célja, hogy a Maastrichti kritériumok teljesítésével kinél előbb, kinél utóbb a közös valuta, az euró felváltsa az adott nemzeti valutát. 8 Villámrajttal állhatnak át az euróra az EU új tagjai, www.bruxinfo.hu 2004. November 11. (letöltés időpontja: 2004.11.28. 18:00) 13
2 A konvergencia kritériumok teljesítésének vizsgálata 9 országban A tagállamoknak, azzal, hogy beléptek az Európai Unióba, az euró bevezetése nemcsak középtávú cél lett, hanem egyben kötelezettség is, hiszen elfogadták, hogy teljesítik az Unió céljait, ami egyúttal a monetáris unió céljaira is vonatkozik. A most csatlakozott mind a tíz ország rendelkezik átmeneti mentességgel, de egyikük sem kapott különleges státuszt, ami azt jelenti, hogy teljesíteniük kell a konvergencia kritériumokat. Ebben a fejezetben kilenc új tagállamot vizsgálok meg, abból a szempontból, hogy hogyan állnak a konvergencia kritériumok teljesítésével, valamint hogy az egyes országok mikor akarják, illetve tudják az eurót bevezetni, hiszen a gyors, illetve lassú bevezetésnek is meg vannak a maga előnyei és hátrányai. Ha egy tagállam a gyors euró-bevezetés mellett dönt, akkor nagy előny, hogy megszűnik az árfolyamkockázat, alacsonyabbak lesznek a kamatok és az infláció, viszont véget ér az önálló monetáris politikai irányítás, szűkebb lesz a gazdaságpolitikai mozgástér és lassabb lesz a növekedés. Ezzel szemben a lassú euróbevezetésnél a tagállamoknak számítaniuk kell arra, hogy így fennmarad az árfolyamkockázat, magasabb marad az infláció és az ország spekulációs támadásoknak is ki lesz téve. Előnye viszont, hogy a fiskális politikának tágabb mozgásteret ad, az árak fokozatosan fel tudnak zárkózni a régi tagállamok szintjére és kisebb reálgazdasági veszteséget könyvelhetnek el. 9 Azt is fontos bemutatni, hogy a régi tagállamok hogyan teljesítik a szigorú kritériumokat, hiszen a kérdés az, hogy hogyan várhatnák el az új országoktól, hogy megfeleljenek a feltételrendszernek, ha a régiek nem tartják be azokat, ráadásul ezért őket még csak nem is szankcionálják. Az egyes országok elemzésénél nagy segítségemre volt a Bizottság 2004. évi konvergencia jelentése, aminek rövidített változata a Magyar Nemzeti Bank honlapján is megtalálható. Az adatokat nagyrészt ebből a két dokumentumból szereztem. 9 ECOSTAT, 2004. www.penzugyminiszterium.hu (letöltés időpontja: 2004. 09.15. 15:28) 14
2.1 A régi tagok konvergencia-helyzete Mint ahogy arról már írtam, az első fejezet Stabilitási és Növekedési Paktum című alfejezetében, nem csak az új tagállamok szegik meg sorra a konvergencia kritériumokat, hanem a régiek is. A most következő rövid elemzéshez a Bizottság 2004-es őszi előrejelzését használtam (lsd. 1. táblázat). A táblázat tartalmazza az inflációra, a költségvetés egyenlegére, az államadósságra és a hosszú lejáratú kamatlábakra 2001-től 2006-ig vonatkozó adatait (2004-től prognózis). Eszerint egyedül Dánia az, mely nem lépte át egyetlen határértéket sem, mellette az Egyesült Királyság egyedül 2003-ban, mindössze 0,3 százalékponttal haladta meg a 3 százalékos deficit referencia-értéket, de aztán visszaállt rendes szintjére. Ám ez a két ország nem számít ebből a szempontból, hiszen ők kimaradási klauzulával (opt-out-tal) rendelkeznek, azaz nem tagjai az eurózónának. Svédország ebben az esetben speciális, hiszen ő sem vezette be az eurót, de neki nincs kimaradási klauzulája, így ő önmaga döntött arról, hogy kimarad. A legtöbbet Németországról és Franciaországról hallani, akik 2004-ben már harmadik évben szegik meg a költségvetésre és az államadósságra vonatkozó kritériumot. Ez valószínűleg azért van így, mert talán ez a két ország az, amelyik a legtöbbet tette integráció sikeréért, és az Unióban ők képviselik a legnagyobb erőt. Az előrejelzések szerint Franciaország ráadásul 2005-re eléri ugyan a 3%-os hiányértéket, de 2006-ra újra 0,3 százalékponttal túllépi a megengedett határt, államadóssága pedig még akkor is 60% feletti lesz. Németországban elvileg 2006-ra 2,9%-ra esik vissza a deficit, de az államadósság-mutató nála sem fog javulni. Belgiumban, Görögországban és Olaszországban a GDP-arányos államadósság 2001-től folyamatosan 100% felett áll, és 2006-ig csak Belgiumban esik vissza 90% körüli értékre. Ez több mint 40%-os túllépést jelent ezekben a tagállamokban. Az inflációs adatokat nézve megállapítható, hogy 2003-ban Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban 3% feletti, Írországban pedig 4%-os volt ez a szám. Igaz, 2004-ben csak Görögországnak és Luxemburgnak van 3%-os inflációja, de Görögország és Spanyolország 2005-2006-ra ismét átlépi a 2,4%-os határértéket. A görögökről az is elmondható, hogy a hosszú lejáratú kamatlábakat kivéve az összes konvergencia-kritériumot megszegi, ráadásul a kitört botrány miatt, hogy meghamisították költségvetésüket, még vizsgálják, hogy mik is a valódi értékek. Ausztria egyedül a GDP-arányos államadósság-mutató 60%-os határértékét szegi meg, azt sem sokkal, így ez a tagállam is a jól teljesítő országok közé tartozik. 15
A hosszú lejáratú kamatlábak 6,4%-os referencia-értékét egyik ország sem szegi meg, és várhatóan a közeljövőben sem fogja. Visszatérve Németországra és Franciaországra már azt is említettem a Bizottság által megindított túlzott deficit-eljárást az uniós pénzügyminiszterek tanácsa az ECOFIN nem szavazta meg, ezért a Bizottság az Európai Bírósághoz fordult, mely még ebben az évben, azaz 2004 közepén megsemmisítette a tagállamok döntését. Ha a Bíróság a Bizottság ellen döntött volna, akkor a Stabilitási és Növekedési Paktum kényszere enyhült volna, de semmiféle pozitív hozadéka nem lenne, viszont a Bizottság ereje, mint politikai intézmény meggyengülhetett volna. A hitelesség elvesztésének az a következménye is lehetett, hogy felvetődik az a kérdés, hogy ha a Paktum szabályait szankciók nélkül meg lehet sérteni, mi a garancia arra, hogy a tagállamok be fogják tartani a közösségi jogszabályokat. A Bíróság azonban a Bizottság mellett foglalt állást, így ennek két kimenete lehet. Az egyik, hogy a Paktum változatlan formában fennmarad, a másik, hogy a döntés hatására megreformálják azt, és úgy néz ki, hogy ez utóbbi fog teljesülni. Több javaslat is született, hogy érdemes, illetve hol kellene változtatni a paktum szabályain. Az egyik hibája, hogy a szankciók túl későn lépnek életbe, azaz csak akkor, amikor az adott tagállam már átlépte a határértéket, így ezen kellene változtatni. Egy másik javaslat szerint egy nemzetek felett álló testületet kell megbízni felügyeleti szervként, hiszen, láthatjuk, hogy a Bizottság majdnem tehetetlen. Az is felmerült, hogy a költségvetési hiány határértékét 3-ról 4%-ra kellene kibővíteni, de a brit pénzügyminisztérium szerint az államadósság felső szintje a GDP 40%-a lehet. Mindenesetre talán már az is előrelépésnek számít, hogy a két országgal szembeni eljárás megindítása ráirányította a figyelmet a Stabilitási és Növekedési Paktum hiányosságaira. Az is kérdés, hogy a 25-tagú unióban, ahol ennyire különböző gazdasági szinten lévő országok vannak, mennyire tarthatóak a paktum merev szabályai. 10 2.2 A gazdasági konvergencia helyzete az új tagállamokban Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy a most csatlakozott országok hogyan teljesítik a konvergencia kritériumokat: 10 Losoncz Miklós: A Stabilitási és Növekedési Paktum kérdőjelei, Európai Tükör, IX. évf. 2. szám, 2004/május, 2004. p.61-78. 16
Az új tagállamok jelenlegi teljesítménye a konvergencia szempontjából Államháztartási Hosszú ERM II-ben Államadós Jogi Infláció -ság összeegyeztethetőség (GDP %- (HICP) 11 hiány lejáratú való (GDP %- ában) 12 ában) 13 kamatláb 14 részvétel Ország 2004. szeptember 2004. augusztus 2003 2003 2004. augusztus 2004. szeptember Cseh Köztársaság nem megfelelő 1,8 12,6 37,8 4,7 nem Észtország nem megfelelő 2,0-3,1 5,3 4,6 igen Ciprus nem megfelelő 2,1 6,4 70,9 5,2 nem Lettország nem megfelelő 4,9 1,5 14,4 5,0 nem Litvánia nem megfelelő -0,2 1,9 21,4 4,7 igen Magyarország nem megfelelő 6,5 6,2 59,1 8,1 nem Málta nem megfelelő 2,6 9,7 71,1 4,7 nem Lengyelország nem megfelelő 4,1 3,9 45,4 6,9 nem Szlovénia nem megfelelő 8,4 2,0 29,4 5,2 igen Szlovákia nem megfelelő 1,3 3,7 42,6 5,1 nem Eu-25 2,1 2,8 63,3 4,6 http://europa.eu.int/comm/economy_finance/publications/european_economy/convergencereports2004_en.htm A táblázatból jól látható, hogy a tíz új tagállam közül, mindössze két ország, Észtország és Litvánia teljesíti az összes konvergencia kritériumot, akik egyébként Szlovéniával együtt 2004. június 28-a óta tagjai az ERM II-nek, bár Szlovénia jócskán túllépi az inflációra vonatkozó határértéket. Az árstabilitási kritérium A 2004 augusztusát megelőző vizsgált 12 hónapban a referenciaérték 2,4% volt. Ezt mindösszesen öt ország nem lépi túl. A többiek, Lettország (4,9%), Magyarország (6,5%), Lengyelország (4,1%), Szlovénia (8,4%) jelentősen áthágják a megadott határt. Málta az egyetlen kivétel, aki éppen csak túllépi a kritériumot, 2,6%-os inflációjával. Ezekben az országokban a magas HICP-infláció elsősorban a közvetett adók és szabályozott árak csatlakozással kapcsolatos emelkedésének, valamint a belföldi kereslet bővülésének és az energiaárak növekedésének köszönhető. Az utóbbi időt nézve megállapítható, hogy Szlovénia kivételével valamennyi országban további infláció-növekedésre lehet számítani. 11 2003. augusztusától 2004. augusztusáig; referencia-érték: 2,4% 12 referencia-érték 3% 13 referencia-érték 60% 14 2003. augusztusától 2004. augusztusáig; referencia-érték: 6,4% 17
A költségvetés helyzetére vonatkozó kritérium Megállapítható, hogy a költségvetési konszolidáció szinte az összes országban lassú ütemben halad és további intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a költségvetési kritériumot tartósan teljesíteni tudják. Jelenleg hat ország nem képes tartani a határérték alatti szintet. Ezek: Csehország (12,6%), Ciprus (6,4%), Magyarország (6,2%), Málta (9,7%), Lengyelország (3,9%) és Szlovákia (3,7%). Észtországban a költségvetési hiány 3,1%-os, azaz még többlete is van. Egyes országokban ez a csatlakozás miatti átmeneti intézkedések miatt következett be. Az államadósság/gdp arányt nézve már jobbnak mondható a helyzet, mivel csak két ország, Ciprus és Málta 70,9%-kal valamint 71,1%-kal, lépi túl a referencia értéket. Magyarországon ez a mutató 59,1%, tehát már majdnem eléri a küszöbértéket és az előrejelzések szerint további romlás várható. A többi országban az arány a kritériumhoz képest alacsonynak mondható. Az árfolyam-kritérium A tíz most csatlakozott országból egyikük sem felel meg ennek a kritériumnak, mivel a Szerződés 121. cikkében előírt feltételek szerint a konvergencia-vizsgálatot megelőzően legalább két évig részt kell venniük az ERM II-ben. Három ország, Észtország, Litvánia, Szlovénia 2004. június 28-án belépett az árfolyammechanizmusba abban a reményben, hogy 2007-ben bevezethetik az eurót. A többiek egyelőre kívül maradtak. Az ERM II-be bevont három fizetőeszköz, azaz az észt korona, a litván litas, és a szlovén tolár árfolyamát a mechanizmushoz történt csatlakozásuk óta középárfolyamukon, vagy ahhoz közel jegyezték. A hosszú lejáratú kamatlábak kritériuma A 2004 augusztusát megelőző 12 hónapos tárgyidőszak folyamán a referenciaérték 6,4% volt. A vizsgált tagállamok közül nyolcnak az átlagos hosszú lejáratú kamatlábai a referenciaérték alatt maradtak. A két kivétel Magyarország és Lengyelország, ahol ez mutató 8,1% és 6,9% volt. Magyarország esetében ez jelentős túllépésnek számít, míg Lengyelország közel áll a kritérium teljesítéséhez. Hazánk esetében a kamatlábak 2003. június óta tartó emelkedése az elhúzódó költségvetési egyensúlytalanságnak és forint erős felértékelődésének volt köszönhető az árfolyam-sáv eltolás miatt 2003-ban. Lengyelországban az emelkedés oka főként az egyre nagyobb inflációs különbözetek és a növekvő költségvetési bizonytalanság volt. 18
Ezek voltak tehát nagy általánosságban a kritériumok teljesítésére vonatkozó adatok elemzései. A következő fejezetben részletesebben foglalkozunk az egyes tagországok teljesítményével. 2.3 Az egyes országok elemzése 2.3.1 Ciprus Jogi konvergencia Ami Ciprusi Nemzeti Bank (Central Bank of Cyprus) függetlenségét illeti, a Bizottság szerint a törvény teljesen megfelel a Szerződés ide vonatkozó cikkének, ám hiányosságokat talált a Nemzeti Bank céljaival kapcsolatban, melyek nem felelnek meg az KBER (ESCB) törvénynek. A ciprusi törvénykezés, ezen belül is a Ciprusi Nemzeti Bankról szóló törvény nem teljesen kielégítő, ezért ezt mindenképpen össze kell hangolni a Szerződés ide vonatkozó 109. cikkével. Árstabilitás A kilencvenes évek elején az inflációs fejlődés nem volt jelentősnek mondható. Nem harmonizált adatok alapján Ciprusban az infláció 4,5% volt 1990-ben, 92-re 6,5% nőtt, 95- ben pedig újra 2,6%-ra csökkent. 1997-től áll rendelkezésünk az első harmonizált inflációs adat, mely szerint ekkor a tíz ország közül itt volt a legalacsonyabb ez az érték, mégpedig 3,3%. 1999-re az alacsony olajáraknak és az EU-ban is megtalálható általános dezinflációs folyamatnak köszönhetően az infláció 1,1%-ra esett vissza. 2000-ben azonban, az olajárak emelkedésével és az euró leértékelődésével párhuzamosan a ciprusi inflációs érték is számottevően megnövekedett 4,9%-ra. 2003-ban 4,0%-ra mérséklődött, habár ez az érték is nagyon magasnak számít a konvergencia kritérium tekintetében. Ekkor ezt a magas értéket az ÁFA-kulcs növekedése, az élelmiszer, valamint az olajárak emelkedése okozta. A 2003 augusztusától 2004. augusztusáig tartó időszak átlagos 12-havi inflációs értéke 2,1% - os értéken állt, ami nem sokkal ugyan, de a 2,4%-os határérték alatt van, azaz, Ciprus jelenleg megfelel az árstabilitási kritériumnak. 19
Az infláció alakulása számos fontos politikai döntést tükröz, melyek közül a legfontosabb, hogy Ciprus 1960 óta rögzített árfolyamrendszert működtet és monetáris politikájának fő célkitűzéseként az árstabilitás fenntartását jelölte meg. A jövőt illetően az előrejelzések azt mutatják, hogy a HICP inflációra a legfontosabb felfelé ható kockázatot a közelmúltbeli olajár-sokkok és az élelmiszerárak alakulásának másodlagos hatásai jelentik. Ezen tényezők miatt a 2004-ben és 2005-ben várható infláció 2,4% lesz, 2006-ban pedig újra 2,1%-ra esik vissza. Egyelőre úgy néz ki, hogy Ciprus középtávon meg tud felelni az árstabilitási kritériumnak. Állami költségvetés helyzete A államháztartási hiányt vizsgálva megállapítható, hogy a fiskális konszolidációs terv 1999- ben történt bevezetése előtt a hiány 98-ban és 99-ben a GDP 4,5%-a volt. A terv megindítása után ez az érték jelentősen lecsökkent 2,4%-ra (2000-ben és 2001-ben), 2002-től kezdődően viszont újra növekvő tendenciát mutatott, és 2003-ban elérte a 6,4%-ot. Ez az emelkedés a lassú gazdasági növekedésnek és a kedvezőtlen külső környezetnek köszönhető, mely utóbbi legfőképpen a turizmus csökkenését okozta, de az állam magas védelmi kiadásai és a gazdasági lassulás ellensúlyozására hozott intézkedések is hatással voltak az államháztartási hiány emelkedésére. Ebben az időszakban történt az adóreform megvalósítása is, melynek értelmében a közvetlen adókat csökkentették, a közvetett adókat pedig növelték. Ennek következtében az adóbevételek összege 9%-kal növekedett, leginkább a közvetlen adókon belül az ÁFA-emelésnek volt köszönhető, mely 2003. januárban 13%-ról 15%-ra nőtt. Emellett gyorsan emelkedtek az állami kiadások is. Ezen belül is a munkabér és a szociális kompenzációs intézkedések miatt felmerülő kiadások szerepe volt a legnagyobb a deficit 2003-ban történt magas emelkedésében. 2004-re 5,2%-os hiányt terveznek, ami akár el is érhető amennyiben a GDP növekedése is a várakozásoknak megfelelően 4% fölötti lesz. 2005-re már 2,9%-os hiányt tervez a ciprusi kormány, ami már megfelel a konvergencia kritériumoknak. Ez olvasható Ciprus 2004-2007-es időszakra vonatkozó konvergencia-programjában. Sőt eszerint 2007-re a hiány a GDP 1,6%-ára csökken. A program szerint ezt a javulást egy sor strukturális intézkedés hozza majd meg, melyeket 2005-től kezdődően valósítanak meg. A Bizottság 2004. július 5-én vizsgálta meg a szigetország programját, amivel nagyon elégedettnek bizonyult, és értékeli Ciprus ambiciózus terveit, melyeknek legfőbb célja az euró 2007-es bevezetése. Ám ehhez nagy elkötelezettség szükséges, ami a Bizottság szerint 20
Ciprusban meg is van. Egyelőre azonban az ország nem felel meg az államháztartás hiányára vonatkozó kritériumnak. Az államadósságot nézve látható, hogy ennek GDP aránya 1998-tól 2000-ig 61-62% körül stabilizálódott, ám 2001-től növekvő tendenciát mutatott, elérve a 64,3 %-ot 2001-ben és a 70,9%-ot 2003-ban. A konvergencia-program szerint 2004-ben lesz az államadósság a legmagasabb (72,6%), 2007-ben pedig 68,% körüli érték várható, ami ugyan csökkenő tendenciát mutat, de mégsem felel meg a 60% alatti kritériumnak. Az elkövetkező évekre előre jelzett fiskális hiány mellett Ciprus nem fogja tudni teljesíteni 2007-ig a Stabilitási és Növekedési egyezménynek a közel kiegyensúlyozott vagy pozitív költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célját. Árfolyamok Ciprus egyelőre nem vesz részt az ERM II-rendszerben, bár idén már jelezte, hogy csatlakozni kíván a másik három KKE-i országhoz az euró 2007-ben történő bevezetésének reményében. Az 1960-ban kikiáltott függetlensége óta Ciprus olyan árfolyam-politikát folytatott, melynek legfőbb célja a gazdasági stabilitás és alacsony infláció fenntartása volt. Miután a ciprusi fontot különböző valutákhoz, illetve valutakosarakhoz rögzítette, mint például a font sterlinghez, vagy az amerikai dollárhoz, végül az ország 1992-ben ±2,25%-os ingadozási sávval az ECU-höz kötötte valutáját. Ezt 1999 januárjában az euró váltotta fel, és a középárfolyamot 1CYP=1,7086 euróban rögzítették. 2001 augusztusában az ingadozási sávot ±15%-ra szélesítették ki, bár az árfolyam továbbra is a szűkebb sávon belül maradt. 2004. áprilisában a ciprusi jegybank 100 bázisponttal növelte a kamatlábakat, ami évek óta először fordult elő. Ugyanez év szeptemberében a font elkezdett felértékelődni, minek következtében a kereskedelem a középárfolyam felett 1,4%-kal bonyolódott. 2003 és 2004 augusztusa között igen alacsony volatilitás mellett, a ciprusi fontot nagyrészt az euróval szembeni 2002. októberi átlagárfolyamához közeli értéken váltották. Hosszú lejáratú kamatláb 2002 elején a hosszú lejáratú kamatlábak jelentősen csökkentek, és az eurózónához viszonyított szórása 1 százalékponton belül maradt 2003-ban. 2004. április végén a központi bank elővigyázatossági lépésként a tőkeelszámolások liberalizációjának befejezése miatt 100 bázisponttal növelte a kötvények kamatlábait. Ennek következtében, júniusban a 10-éves 21
lejáratú állami kötvények átlagos kamatlába 2,25 százalékponttal volt magasabb, mint az eurózónában. 2004 augusztusában a hosszú lejáratú kamatláb euróhoz viszonyított szórása 2,4 százalékpont volt, a 2004. évi konvergencia-jelentés szerint a referencia időszakban, azaz, 2003. augusztusától 2004 augusztusáig az átlagos kamatláb 5,2% volt Ciprusban. Ez az érték ugyan magasabbnak számít a 2003-as adathoz képest (4,7%), de alacsonyabb a 2001-es ((7,6%) és 2002-es (5,7%) adathoz viszonyítva, ám még mindig a 6,4%-os Maastrichti határérték alatt van, így a szigetország megfelel ennek a kritériumnak. Egyéb gazdasági mutatók 15 2003-ban a kedvezőtlen külső környezet, az iraki háború és az EU alacsony növekedése tovább rontotta a turizmust, így idén nem ez lesz a gazdaság húzó ága, hanem a belföldi kereslet és fogyasztás, mely mutatók idén jelentősen bővülnek 2003-hoz képest ( a magánfogyasztás 2,4%-ról 3,2%-ra), a magánbefektetések azonban 2003-ra több mint 3%-kal estek vissza az előző évhez viszonyítva. A teljes reálexport-növekedés stagnált a közép-keleteurópai piacok lassabb növekedése és a ciprusi font dollárral és fonttal szembeni felértékelődése miatt. A reál GDP növekedés 2,0%-ról 3,5%-ra emelkedik 2004-ben az előrejelzések szerint. Azonban olyan bizonytalanságok, mint a turizmus romlása és az olajár növekedése 2004-2006-ig fennmaradnak. A turizmus egyébként is nagyot zuhant, 5%-kal volt kevesebb előző évhez képest, ami az Iraki háborúnak és az EU alacsony növekedésének köszönhet. 2003-ban a munkanélküliség 0,5%-os növekedéssel, elérte a 4,4%-ot, a prognózisok szerint azonban lassan ugyan, de 2006-ra 4% alá csökken. 2.3.2 Cseh Köztársaság Jogi konvergencia A Cseh Nemzeti Bank (Česká Národni Banka) céljait illetően teljesen megfelel az KBER (ESCB) céljainak, ám a Központi Bankról szóló törvény nem teljesen összeegyeztethető a szerződés 109. cikkével, azaz a Nemzeti Bank jogilag nincs teljesen integrálva a Központi Bankok Európai Rendszerébe. 15 http://europa.eu.int/comm/economy_finance/publications/european_economy/2004/ee504en.pdf 22
Ezen kívül még hátravan néhány hiányosság korrekciója a nemzeti bank függetlenségét illetően, mint például a jegybankelnök és a döntéshozó testület többi tagjának felmentésével kapcsolatos törvénykezés. Ezek szerint a személyi függetlenséget illetően még akad tennivaló Csehország számára. Árstabilitás 1990-92-ig, mint a legtöbb rendszerváltó országban, Csehországban is magas volt az infláció az árak és a kereskedelem belső liberalizációja, valamint az árfolyamok leértékelődése miatt. Nem harmonizált adatok alapján a Cseh Köztársaságban 35%-os inflációt regisztráltak. 1993 és 1997 között az értékek minden országban jelentősen csökkentek. 1997-től áll rendelkezésünkre az első HICP adat, amely szerint Csehországban volt az egyik legalacsonyabb infláció: 8,0%. 1997 és 1999 között az infláció tovább csökkent minden KKE-i országban. Az 1998-as oroszválság következtében meredeken estek az élelmiszerárak, ráadásul az alacsony olajárak is hozzájárultak ahhoz, hogy a nyolc KKE-i ország átlagos inflációs értéke majdnem a felére csökkent. 1999-ben, Csehországban rögzítették az egyik legalacsonyabb inflációt, mely pontosan 1,8% volt. Az 1999-től 2000-ig tartó időszakban a 8 kelet és közép-európai országban az olajárak növekedése, valamint ország-specifikus faktorok miatt megnövekedett az infláció. Ez vonatkozik Csehországra is, amely ugyan még mindig az egyik legjobb értéket felmutató ország volt, de a tendencia itt is növekvőnek számított. Ettől az időszaktól kezdve azonban a cseh fogyasztói árak változása csökkenő értéket mutatott: 2002 januárjában 3,4%-ot, 2003. januárjában pedig 0,7%-ot. A közelmúltban azonban a magas élelmiszer- és olajárak, valamint a közvetett adók és a szabályozott árak kiigazítása miatt az infláció számottevően nőni kezdett. Ezek a kiigazítások az EU-csatlakozással és a kormány államháztartási reformjaival kapcsolatosak. A dezinflációs folyamatot a monetáris politika irányultságának a középtávú árstabilitás biztosítása felé történő elmozdulása támasztotta alá. A jövőt illetően a legtöbb előrejelzés 2004-re 3,0 3,2% körüli, míg 2005-re 2,5 3,0% körüli inflációs rátát vetít előre. Ebben az időszakban a legnagyobb felfelé ható inflációs kockázat abból származik, hogy a közvetett adók változásainak és a szabályozott árak kiigazításának másodlagos hatásának mértékét bizonytalanság övezi. A távolabbi jövőt illetően az árstabilitást biztosító gazdasági környezet fenntartása a Cseh Köztársaságban többek között 23
attól függ majd, hogy sikerül-e megalapozott fiskális politikát kialakítani és hiteles konszolidációs pályát követni. Ezen kívül valószínűleg a közeljövő inflációjára is hatással lesz a felzárkózási folyamat. E hatás pontos mértékét azonban nehéz felmérni. Ha azonban a 2004. évi konvergencia-jelentésben szereplő értéket vesszük figyelembe, mely a 2004. augusztusát megelőző 12 hónap átlagát számolja, akkor ez az inflációs adat 1,8%-ot mutat, mely jelentősen alacsonyabb a 2,4%-os referencia értékhez képest. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a Cseh Köztársaság jelenleg megfelel az árstabilitási kritériumnak. Az állami költségvetés helyzete Az államháztartási hiányt vizsgálva azt láthatjuk, hogy a tendencia a kilencvenes évek vége óta növekvő, aminek csúcsát 2003-ban érte el 12,6%-os hiánnyal. Az 1995-től 2002-ig tartó időszakban a szociális kiadások ( nyugdíjak, betegellátás, családi segélyek) kétszer olyan gyorsan nőttek, mint az összes állami költség. Ebben az időszakban történt az állami garanciák kiterjesztése a magánszektorra, amelynek szintén negatív hatása volt az állami pénzügyekre, és ami megugrasztotta a költségvetési hiányt, ugyanis a 2002-ben alakult új cseh kormány 2003-as előcsatlakozási gazdasági programjában az szerepelt, hogy a hiány csak 6,7%-ról 7,6%-ra nő 2003-ban. Ehhez képest a 12, 6%-os érték igen kimagaslónak mondható, bár az állami garanciák kiterjesztése nélkül a deficit 6% alatti lenne. A magas hiány oka bizonyos egyszeri kiadások, mint a 2002-es árvíz utáni felújító intézkedések, valamint a Cseh Köztársaság a CME (Central European Media Enterprises Group) vállalat elleni bírósági eljárás elvesztése miatt kiadott magas összeg (a GDP 0,5%-a). Ennek története röviden annyi, hogy a CME vállalatcsoport 1993-ban megvásárolta az első cseh magántvtársaságot, de mivel a Cseh Köztársaság nem támogatta a befektetést, pert indított ellene, amit végül a Köztársaság vesztett el a Stockholmi bíróságon. 16 Az állami bevételek 2%-kal nagyobb értéket mutatnak, mint ahogy azt a 2002. decemberi költségvetés előirányozta. Ehhez hozzájárultak az ÁFA-bevételek (3,6%-kal több, mint a tervezett),és a közvetett adók (8%-kal több, mint a várakozások), melyek a háztartások magas fogyasztásával álltak kapcsolatban. 16 European Economy- Convergence Report 2004-Technical Annex, p68. http://europa.eu.int 24
A kiadási oldalon szerepelnek a munkanélküli segélyek és a tőkekiadások, melyek jelentősen magasabbak voltak a tervezettnél (10,3%-kal,és 9,2%-kal), mégis az összes kiadás csak 1,6 százalékponttal volt magasabb, mint ahogy azt a költségvetés előirányozta. A 2004-es kormányprogram az 5,3%-os államháztartási hiányt tűzte ki célul. Az állami bevételek oldalán a magasabb ÁFA-kulcsok és közvetlen adók kompenzálni tudják majd várhatóan a társasági adó-csökkentésből (31%ról 28%-ra) származó bevételkiesést. A 2004-es nyári kormányválság után az új cseh kormány úgy döntött, hogy folytatja az eredeti 2004-es költségvetési tervet. A vártnál jobb gazdasági teljesítmény és a 2004-es költségvetés kielégítő teljesítménye az első nyolc hónapban azt mutatja, hogy a 2004-es deficit-célok elérhetőek. A 2004-2007-es cseh konvergencia program szerint 2007-ben a cseh államháztartási hiány 3,3%-ra csökkenhet. A Bizottság ezt a célkitűzést nem találta elég ambiciózusnak, bár a program szerint a költségvetés helyzete tovább javulhat, és 2008-ban elérheti a 3%-os határértéket. Az államadósságot vizsgálva, láthatjuk, hogy 1998-tól folyamatosan egyre növekvő tendenciát követ, 2003-ban elérve a GDP 37,8%-át. A 2004-2007-es program szerint ez a növekvő államadósság továbbra sem fog változni, és minden évben majdnem 1 százalékpontot emelkedve 2007-re elérheti a 41,7%ot is. Bár ez az érték még mindig a 60%- os kritérium alatt van, nem szabad hagyni, hogy a helyzet tovább romoljon. Összefoglalóan az állami költségvetés helyzetét nézve a Cseh Köztársaság teljesíti az államadósság-kritériumot, de a költségvetési hiány-határértéket még mindig meghaladja. Árfolyamok 1993-ban, miután Csehszlovákia kettévált, Csehország megörökölte a fixen rögzített árfolyam-rendszert, mely ±0,5% között mozoghatott. A gazdasági túlhevülés időszaka után, melyhez magas folyó fizetési mérleghiány és laza fiskális politika társult, 1997-ben a cseh korona leértékelődési hatás alá került és az ország felhagyott a rögzített árrendszerrel. 1998 óta a Cseh Nemzeti Bank követi az inflációs célokat, mindezt az irányított árfolyamokkal kombinálva. A cseh korona hosszú felértékelődési tendenciát mutatott, főként az euróval szembeni felértékelődésének köszönhetően. A felértékelődési trendet ezen kívül főként a külföldi közvetlen tőke jelentős beáramlásának és a privatizáció számlájára írták. Ez a tendencia a visszájára fordult 2002 közepe táján, amikor is a privatizációs folyamat lelassult, és a 25
központi bank beavatkozott a korona túl gyors felértékelődése miatt. 2004. júniusában 31,2-31,9 koron/euró körül stabilizálódott. 2004. szeptemberében a kereskedelem 31,7 korona/euró értéken zajlott, ami nagyon közel áll a 2002. januári adathoz. A cseh korona egyelőre nem vesz részt az ERM II-rendszerében. 2004 augusztusát megelőző 12 hónapban a korona folyamatosan értékelődött le az euróval szemben, bár az utóbbi hónapokban ez a tendencia részben megfordult. A cseh kormány 2004. évi májusi konvergencia programja szerint az ország minden évben alaposan vizsgálja majd a konvergencia-kritériumok helyzetét és csak akkor fog belépni az ERM II-rendszerbe, ha megfelel ezeknek. A program szerint 2009-2010-ben várható az euró bevezetése, azaz az ERM II-be való belépés az ezt a két dátumot megelőző két évben várható, azaz 2007-ben, vagy 2008-ban. Hosszú lejáratú kamatlábak 2001 elején a Cseh Köztársaságban volt a legalacsonyabb a hosszú lejáratú kamatláb az új tagok közül (6,3%) és a hosszú lejáratú kötvények hozama továbbra is csökkenő tendenciát mutatott. 2002 és 2003 közepére átmenetileg az eurózóna hasonló értékei alá esett (4,9% és 4,1%). 2004 augusztusában a hosszú lejáratú kamatlábak euróhoz viszonyított szórása 0,9 százalékpont volt. A Cseh Köztársaságban a hosszú lejáratú kamatlábak és az euróövezeti kötvényhozamokkal szembeni különbözetük 2004 során emelkedni kezdtek, bár ez idáig ez a növekedés viszonylag mérsékelt maradt. A cseh hosszú lejáratú kamatlábak és a hasonló euróövezeti kamatlábak között való további eltávolodás elkerülése érdekében nagyon fontos hiteles fiskális kiigazítási intézkedéseket foganatosítani a közeljövőben. Ha a 2004 augusztusát megelőző 12 havi átlagos inflációt nézzük, akkor a kamatlábak 4,7%- on álltak. Ez jóval alatta áll a 6,4%-os konvergencia-határértéknek, így Csehország ennek a kritériumnak megfelel. Egyéb gazdasági mutatók 17 2004 első félévében a GDP növekedés erősen gyorsulónak mondható (I. negyedév: 3,5%, II. negyedév: 4,1%) és várhatóan egész évre, valamint 2005-re is ez a tendencia jelezhető előre. A háztartások fogyasztása 2003-ban számottevően emelkedett, de 2004-től ez a tendencia 17 http://europa.eu.int/comm/economy_finance/publications/european_economy/2004/ee504en.pdf 26
megfordul a csökkenő munkabérek, és a növekvő munkanélküliség miatt. Emellett az állami szektor fogyasztása láthatóan lecsökkent a fiskális konszolidációs programnak köszönhetően. A export volumene is bővült, ami a még megmaradt kereskedelmi korlátok megszüntetésének köszönhet a gazdaság. 2004-ben a munkanélküliség 7,8%-ról (2003.) 8,3%-ra nő, de 2006-ra 8%-os értéket jósolnak. 2.3.3 Észtország Jogi konvergencia Az Észt Nemzeti Bank (Eesti Pank) céljait illetően a nemzeti valuta szilárdsága, és a gazdaságpolitika támogatása területén még szükség van a KBER céljaival való összeegyeztetésére. A Központi bank függetlenségét, azon belül is a személyi függetlenséget illetően, szükség van a jegybankelnök elbocsátására és a felügyeleti szerv tagjainak függetlenségére vonatkozó törvénykezés további korrekciójára, valamint a jegybank elnökhelyettesének pozíciójának megerősítésére. Az Észt Nemzeti Bank egyenlőre hiányosságokkal rendelkezik a KBER-be való jogi integrálódásával kapcsolatban, ezen kívül szükséges az Észt Köztársaság Alkotmányának és a az észt koronáról szóló törvény módosítása, hogy az megfeleljen a Szerződés 109. cikkének, valamint az ESCB törvénynek. Árstabilitás Nem harmonizált adatok szerint 1992-ben, a Balti államokban az éves átlagos fogyasztóárváltozás elérte az 1000%-ot. 1997-től áll rendelkezésünkre az első HICP adat, mely szerint abban az évben, Észtországban 9,3%-os inflációt mértek. A referencia-időszakban, azaz 2003. augusztustól 2004. szeptemberéig, Észtország 2,0%-os tizenkét havi átlagos HICP-inflációt ért el, ami a Szerződésben megjelölt referenciaértéknél alacsonyabb. Hosszabb távra visszatekintve Észtországban a fogyasztói árak változása általánosan lefelé irányuló tendenciát követett. A közelmúltban azonban az infláció emelkedni kezdett. A dezinflációs folyamat számos fontos politikai döntést tükrözött. Közülük a legfontosabb, hogy a monetáris politika az árstabilitást 1992 óta egy valutatanácsi rendszer alapján próbálja elérni. Az importárak és a szabályozott árak kiigazítása jelentősen hozzájárult az inflációs ráták rövid távú volatilitásához. 27