Munkaerõpiacok átalakulóban: rugalmasság és biztonság Kôzép- és Kelet-Európában. Sandrine Cazes és Alena Nesporova

Munkaerõpiacok átalakulóban: rugalmasság és biztonság Kôzép- és Kelet-Európában Sandrine Cazes és Alena Nesporova

Munkaerõpiacok átalakulóban: rugalmasság és biztonság Kôzép- és Kelet-Európában Sandrine Cazes és Alena Nesporova International Labour Office Subregional Office for Central and Eastern Europe Budapest

Copyright International Labour Organization 2003 Elsõ kiadás 2003 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadványai szerzõi jogvédelem alatt állnak az Altalanos Szerzõi Jogvédelemról szóló Konveció 2 Protokollja alapján. Mindazonáltal részletek reprodukálhatók engedély nélkül amennyiben a forrást megjelôlik. Reprodukciós vagy fordítási jogokért a kérvényeket az alábbi címre lebet beadni: ILO Publications Bureau (Rights and Permissions), ILO International Labour Office, CH-1211 Geneva 22, Svájc. Az ILO örömmel fogadja ezeket a kérvényeket. Cazes, S.; Nesporova, A. Munkaerõpiacok átalakulóban: rugalmasság és biztonság Kôzép- és Kelet-Európában Budapest, International Labour Office, 2003 ISBN 92-2-813723-1 Afordítás az alábbi kiadvány alapján készült: Labour markets in transition: Balancing flexibility and security in Central and Eastern Europe (ISBN 92-2-113723-6), Geneva, 2003 Labour flexibility, employment, employment security, labour policy, CIS country, Eastern Europe. 13.01.2. ILO Cataloguing in Publication Data Az ILO kiadványaiban alkalmazott megnevezések, amelyek megfelelnek az ENSZ gyakorlatának, és az anyagok bemutatása nem tükröznek semmiféle véleménynyilvánítást az ILO részérõl bármely ország, térség, terület vagy annak hatóságainak jogi státuszát illetõen vagy határainak megállapítását illetõen. Az idézett cikkekben, tanulmányokban és egyéb hozzájárulásokban kifejezett véleményekért a felelõsséget kizárólag a szerzõk viselik, és a publikálás nem jelenti, bogy az azokban kifejtett véleményeket az ILO támogatja. Cégek, kereskedelmi termékek és eljárások nevének említése nem jelenti, bogy az ILO támogatja ezeket, és egy adott cég, kereskedelmi termék vagy eljárás nevének nem említése nem a helytelenítés jele. Az ILO kiadványai beszerezhetõek a nagyobb konyvkereskedésekben vagy közvetlenül az ILO Publications-tõl, International Labour Office, CH-1211 Geneva 22, Svájc. Katalógusok illetve az új kiadványok listái díjmentesen beszerezhetõk a fenti címen. Nyomtatás Magyarországon készült.

ELÕSZÓ A könyv alapjául szolgáló kutatás a Nemzetkôzi Munkaügyi Szervezet (ILO) Foglalkoztatási Szektorának fó tevékenysége, az ILO Irányító Testülete által 2003 márciusában elfogadott Mindenkit Megilletõ Méltányos Munka célkitúzését szolgáló Globális Foglalkoztatási Program (Global Employment Agenda) keretében készült. A Globális Foglalkoztatási Program egyik kulcseleme a globális verseny és a technológiai fejlódés által elóidézett munkaerópiaci változások hatékony kezelése szociális és munkaerópiaci politikák segítségével. Ezek a politikák nóvelik a munkavállalók kapacitását, mobilitását és flexibilitását, és ezzel egy idóben megfeleló foglalkoztatási és jövedelmi biztonságot garantálnak számukra. A Program a kutatás és az ebbõl adódó politikai javaslatokról szóló vita keretét adja meg, ami lehetóvé teszi a javaslatok regionális és nemzeti keretekben tórténó további kidolgozását. Ez a monográfia annak a jelenleg is folyó szakmai ILO projektnek az eredménye, amely a flexibilitás és a biztonság együttes megjelenését vizsgálja az iparilag fejlett, a rendszerváltó és a fejlódó országokban. A monográfia célja a flexibilitás, a stabilitás, a biztonság, a munkaerópiaci teljesítmény és a termelékenység közötti kapcsolat elemzése. Az átfogó, hosszú távú cél a termelékeny és szabadon választott teljes foglalkoztatás elérése globális, regionális, nemzeti és helyi szinteken. A jelen kótet hiányt pótló mu a kózép- és kelet-európai átmeneti országokkal foglalkozó szakirodalomban. A vizsgált átmeneti gazdaságok, az Európai Unió tagállamai és a Gazdasági Együttmukódési és Fejlesztési Szervezethez tartozó országok csoportjain belül végzett ôsszehasonlító elemzések és az ezekhez kapcsolódó javasolt munkaerópiaci politikai kovetkeztetések számot tarthatnak mind a kormányzati dóntéshozók, mind a szociális partnerek érdeklódésére, mivel rámutatnak arra, hogyan lebet a munkaerópiaci változásokat gazdasági és szociális szempontból jobban kezelni. A kózép- és kelet-európai valamint kózép-ázsiai volt központi tervutasításos gazdaságok munkaerdpiacai mélyreható változáson mentek keresztül a politikai, gazdasági és szociális reformok kezdete óta. Míg a múltban az állam garantálta a teljes foglalkoztatási, sõt ezekben a gazdaságokban még munkaeró-hiány is tapasztal- V

hato volt, 1989 után ezeknek az államoknak hirtelen szembe kellett nézniük a súlyosbodó munkanélküliséggel, amelynek szintje tartósan magasnak bizonyult. Sem a munkaügyi tôrvények, sem a munkaerópiaci intézmények nem tudták ezt az új helyzetet megfelelôen kezelni. A vállalatok nagyobb szabadságot igényeltek nagymértékú' munkaeró-feleslegük csokkentése, és munkavállalóiknak a termelési és gazdasági változásokhoz torténó igazítása érdekében. Az elbocsátott munkavállalók ugyanakkor nagy számban igényeltek segítséget munkahelykeresés, készségeik fejlesztése és jövedelmük hirtelen elvesztése miatt. Erre reagálva a nemzeti hatóságok módosították a munkaügyi torvényeket, és nemzeti foglalkoztatási szolgálatokat hoztak létre, amelyek feladata álláskôzvetítói támogatás nyújtása a munkanélküliek számára. Emellett olyan munkaerópiaci politikai intézkedéseket is bevezettek, amelyekkel javították az álláskeresók foglalkoztatási esélyeit, és amelyek révén a munkaerópiac keresleti és kínálati oldalát is befolyásolni tudták. A piacgazdaságra torténó átmenet arra kényszentette a vállalatokat, hogy racionalizálják termelési kóltségeiket, beleértve a munkaügyi kóltségeket, és gyorsan reagáljanak a piacon bekóvetkezett változásokra. A leépítések mellett a vállalatok bevezették az idóben korlátozott munkaszerzódéseket, a polgári tórvénykónyv által szabályozott szerzódéseket vagy a szerzódés nélküli informális foglalkoztatás alkalmazását, és az adózás elkerülése miatt a béreket részben zsebbe fizették. Mindazonáltal a foglalkoztatás flexibilis formáinak elterjedése, a nagyobb mértékü informális foglalkoztatás irányába mutató tendencia, és a munkavállalók foglalkoztatási és szociális védelmének ebból kóvetkezó jelentós gyengülése láttán a kormányoknak további módosításokat kellett végrehajtaniuk a hatályos munkaügyi tórvényekben, és hatékonyabb támogatási rendszereket kellett kidolgozniuk a munkavállalók számára. A társadalmi párbeszéd mind állami, mind vállalati szinten egyre fontosabb szerepet tólt be ebben a folyamatban. Jelenleg új egyensúlyt kell kialakítani a vállalatok számára biztosított flexibilitás és a munkavállalók számára nyújtott biztonság között. Ennek segítségével a vállalatok elvégezhetik a szükséges kiigazításokat, amelyek megszüntetik a termelékenység fokozása elótt álló akadályokat, a munkavállalók pedig megfeleló foglalkoztatási és jóvedelmi biztonságot élvezhetnek, ami a munkanélküliség és a szegénység csókkentéséhez járulhat hozzá. Az iparilag fejlett országok már a múltban felismerték, bogy meg kell határozni azokat a munkaerópiaci szabályozókat, amelyek lehetóvé teszik a flexibilitás és biztonság együttes alkalmazását. Az átmeneti gazdaságokban ez a kérdés csak nemrégiben kapott jelentóséget. Az átmeneti gazdaságokban a munkáltatók és munkavállalók egyaránt azon a véleményen vannak, hogy a munkaügyi jogszabályok módosításai vagy a munkaerópiaci és szociális politikák nem kezelik megfeleló módon jogos igényeiket, és emiatt hátrányosabb helyzetben vannak, mint versenytársaik vagy a lakosság egyéb csoportjai. Az iparilag fejlett államok számos eltérést mutatnak a munkahelyek megórzését szolgáló szabályozók és a munkaerópiaci politikák (így például lehetséges átváltások vagy komplementaritások) különbözo típusai kombinációjának alkalmazása során. Elmondhatjuk azonban, hogy az általános trend a vállalatok számára biztosított, nagyobb kiigazítást lehetóvé tevó flexibilitás és a munkavállalók számára nyújtott, szélesebb kórú állásbiztonság megteremtése vi

irányába mutât. Mivel a munkavállalók gyengébb védelmet élveznek az elbocsátásokkal szemben, szükségük van arra, hogy több segítséget kapjanak a munkaerópiaci intézményektól az újrafoglalkoztatás, a megfelelö mértékü jovedelemtámogatás és a munkaerópiaci programokhoz való jobb hozzáférés szempontjából. Ez az egyetlen módja annak, hogy elfogadják foglalkoztatásuk imént említett gyengébb védelmét. A jelen tanulmány célja, hogy az átmeneti gazdaságok számára szükséges flexibilitás és biztonság egyensúlyáról szóló vitához hozzájáruljon, és javaslatokat vessen fel a munkaerópiaci és a szociálpolitikai fejlódés új irányaival kapcsolatban. Az elemzések eredményei azt tanúsítják, hogy a munkaerópiaci szabályozások enyhítése szempontjából az átmeneti gazdaságok általában véve nincsenek lemaradva a gazdaságilag fejlett országok mögött. Ezzel szemben a tórvények végrehajtása, a munkaerópiaci intézmények és politikák a rendszerváltó országokban még mindig meglehetósen alacsony szintú'ek, és hozzájárulnak a magas munkanélküliségi arányhoz, valamint a foglalkoztatás bizonytalanságához. Ezeken a területeken még sok a tennivaló. A tanulmány az említett problémák megoldásához szeretne segítséget nyújtani annak érdekében, hogy a negativ szociális és gazdasági kovetkezményekkel járó jelenségeket minél hamarabb meg lehessen szüntetni. Göran Huitín Igazgató Foglalkoztatási Szektor, ILO

KÖSZÖ N ETN Yl LVÁN ÍTÁS Köszönetiinket fejezzük ki az alábbi kutatóknak, akik statisztikai adatokat szolgáltattak számunkra és a flexibilitás és biztonság kérdésével kapcsolatban országtanulmányokat végeztek: Iskra Beleva és Vasyl Tzanov Bulgária, Jifí Vecemík Cseh Köztársaság, Reelika Arro, Raul Eamets, Janno Järva, Epp Rallaste és Rala Philips Esztország, Eugeniusz Rwiatkowski, Mieczyslaw Socha és Urszula Sztanderska Lengyelország, és Tatyana Tchetvernina, Alexandra Moscovskaya, Irina Sobovela és Natalya Stepantchikova Orosz Foderáció. Röszönjük Sylvie Rauffet-nek a statiszti- kai munkában nyújtott segítséget. A szerzók nagyra értékelik a három konzultáns' értékes megjegyzéseit, valamint az ILO-ban dolgozó kollégákkal folytatott megbeszéléseket, amelyek során az egyes fejezetek ILO munkaanyagokban vagy cikkekben megjelent korábbi változatai kerültek megvitatásra. A szerzók továbbá ószinte köszönetüket kívánják kifejezni Petra Ulshoefemek, az ILO budapesti szubregionális irodája igazgatójának mindazon támogatásért, amit a kézirat lezárásának idószakában nyújtott számukra. Röszönet illeti Petra Ulshoefert azokért a kitúnó otletekért is, amelyek alapján az ILO és kozép- és kelet-európai tagállamai között folyó együttmúkodés keretében a tanulmány eredményeit és kovetkeztetéseit a gyakorlatban is meg lebet valósítani. Végezetül köszönet illeti a fordítókat, Szabó Zsuzsannát és Gecov Rrisztinát, továbbá Szabó Esztert és Farkas Annát a kötet magyar nyelvú kiadásával kapcsolatos munkálatok hatékony lebonyolításáért, valamint Aimery Chaigne-t a kitúnó fedélterv elkészítéséért. vim

TARTALOM Elõszó V Kôszônetnyilvánítás xiii 1 A munkaerõpiaci intézmények helyzete a rendszerváltó országokban 1 1.1 A munkaerõpiac rugalmassága 1 1.2 Változó munkaerõpiacok 2 1.3 Atváltások és komplementaritások 3 1.4 A foglalkoztatás elemzésének kovetkeztetései, javasolt politika 5 2 Munkaerõpiaci fejlemények a 90-es években: A rendszerváltó országok áttekintése 9 2.1 Munkaerõpiaci fejlemények: A rendszerváltó országok közös jellemzõi és külônbségei 10 2.2 A munkaerõpiaci fejlõdés nemzeti eltéréseit befolyásoló tényezõk az átmeneti gazdaságokban 23 2.3 Kovetkeztetések 35 3 A foglalkoztatás változó jellemzól 37 3.1 A foglalkoztatás ágazati változásai 38 3.2 A foglalkoztatás privatizációja 44 3.3 A foglalkoztatás egyre rugalmasabb formái 51 3.4 Kovetkeztetések 60 4 A munkaerõpiac dinamikája az 1990-es években: Ôsszehasonlító elemzés 63 4.1 A munkaerõ fluktuációja az 1990-es években 63 4.2 A foglalkoztatás stabilitása és a munkaviszony hossza közötti ôsszefüggés 76 4.3 A munkahely biztonsága versus állásstabilitás 89 4.4 Kovetkeztetések 97 IX

5 A foglalkoztatást vedó' jogszabályok munkaerópiaci hatása a rendszerváltó és a nyugati fejlett ipari országok tapasztalatai alapján 101 5.1 Bevezetés 101 5.2 Fennálló munkaviszony 102 5.3 A foglalkoztatást védó jogszabályok változásai az 1990-es években: Nemzetközi ôsszehasonlítás a kozép- és kelet-európai országokban 108 5.4 A foglalkoztatást védó jogszabályok szigorúságának mérése 116 5.5 Elózetes bizonyítások (kétváltozós ósszefüggések) 122 5.6 Kovetkeztetések 127 5.1 Melléklet EPL egyes rendszerváltó országokban 128 6 A munkaerópiaci intézmények, a társadalmi párbeszéd és a munkabérek adóterheinek szerepe 133 6.1 Bevezetés: A foglalkoztatást védó munkajogi szabályozáson túlmutató ósszefüggések 133 6.2 Munkaerópiaci intézmények az 1990-es évek második felében a rendszerváltó és az OECD országokban 135 6.3 A rendszerváltó országokra vonatkozó elófeltételek 144 6.4 Kovetkeztetések 154 6.1 Melléklet Definíciók és adatfonások 157 6.2 Melléklet A tesztelés módszertana 161 7 Politikai kovetkeztetések 163 7.1 Az eddigi megállapítások ósszefoglalása 163 7.2 A munkaeró gazdálkodás két modellje a rendszerváltó országokban 166 7.3 Kovetkeztetések 167 Biblográfia 173 Táblázatok listája 2.1 Brutto nemzeti termék (GDP) és foglalkoztatás az rendszerváltó országok: Eves átlag nóvekedési ráták, konkrét évek (százalékok) 11 2.2 A 15 és 64 év közötti lakosság részvételi aránya, rendszerváltó országok, 1990 és 1999 14 2.3 Részvételi arányok korcsoportonként, rendszerváltó országok, 1990 és 1999 (százalék) 15 2.4 Regisztrált munkanélküliség (a munkaeró százalékos arányában az egyes évek végén), rendszerváltó országok, 1994, 1998 és 2000 18 2.5 Xeijes munkanélküliség, egyes rendszerváltó országok, 1994, 1998 és 2000 19 2.6 A fiatalok ósszesített munkanélküliséghez (munkaeró'-felmérés) viszonyított aránya, egyes rendszerváltó országok, 2000 (százalék) 21 X

2.7 A 15-64 év közötti lakosság képzettségi szint szerinti megoszlása, egyes rendszerváltó országok, 2000 (a teljes népesség százalékony arányában) 29 3.1 A foglalkoztatás ágazati struktúrája, egyes rendszerváltó országok, 1990 és 1999 (százakékos arány) 39 3.2 Ônfoglalkoztatás a teljes foglalkoztatás arányában, egyes rendszerváltó országok, 1993 és 2000 (százalékok) 47 3.3 Idószakos foglalkoztatás az alkalmazotti foglalkoztatás arányában, nemek szerinti lebontásban, egyes rendszerváltó országok, 1993 és 2000 (százalék) 53 3.4 Részmunkaidós foglalkoztatás a teljes foglalkoztatás arányában, nemek szerinti lebontásban, egyes rendszerváltó országok, 1993 és 2000 (százalék) 57 3.5 Másodállás a teljes foglalkoztatás arányában, egyes rendszerváltó országok (százalék) 59 4.1 Munkaeró fluktuáció, belépési és kilépési ráták egyes rendszerváltó országokban az 1990-es években (százalék) 66 4.2 A munkaeró fluktuáció és a munkahelyek fluktuációjának ósszehasonlítása egyes rendszerváltó országokban, 1994 97 (százalék) 71 4.3 A GDP és a foglalkoztatás dinamikája (E), valamint a munkaeró fluktuációja (LT) közötti korrelációk egyes rendszerváltó országokban 74 4.4 A foglalkoztatás megoszlása a munkaviszony hossza szerint, 1999, egyes rendszerváltó országok (százalék) 77 4.5a A munkaviszony átlagos hossza egyes rendszerváltó országokban, 1993-99 (évek) 79 4.5b A munkaviszony átlagos hosszának nemek szerinti megoszlása egyes rendszerváltó országokban, 1993-99 (évek) 79 4.6 A foglalkoztatás megoszlása a munkaviszony hossza alapján a Cseh Koztársaságban, Lengyelországban és Szlovéniában, 1993-99 (százalék) 81 4.7 A munkaviszony átlagos hossza nem, életkor, ágazat, foglalkozás és végzettség szerint, egyes rendszerváltó országokban, 1999 (évek) 86 4.8 A munkaviszony átlagos hossza a vállalat nagysága szerint egyes átmeneti gazdaságokban, 1999 (évek) 88 4.9 Kilépési arányok a kilépés oka szerint (százalékok) 91 4.10 Kilépések aránya, a foglalkoztatásból való kilépés célja szerint, egyes rendszerváltó országok, 1990-2000 (százalékok) 93 4.1 la A GDP és a foglalkoztatásból való cél szerinti kilépések közötti korrelációs együtthatók, egyes rendszerváltó országok 96 4.1 Ib A foglalkoztatás nôvekedése és a foglalkoztatásból való cél szerinti kilépések közötti korrelációs együtthatók, egyes rendszerváltó országok 96 5.1 Egyes OECD országok rangsora az EPL szigorúsága szempontjából, külonbozó mutatószámok alapján 118 5.2 A foglalkoztatás védelmére vonatkozó index: Válogatott mutatószámok és súlyozási arányok 119 XI

5.3 EPL mutatószámok egyes kiválasztott rendszerváltó országokban, az 1990-es évek végén 120 6.1 A munkanélküli biztosítási rendszerek, jellemzõi egyes rendszerváltó országokban, 1998 136 6.2 A passzív és aktiv munkaerõpiaci politikára fordított kiadások egyes rendszerváltó országokban, 1998 138 6.3 A szakszervezetek és a kollektiv tárgyalások egyes rendszerváltó országokban, az 1990-es évek kózepén 140 6.4 A munkanélküliségi ráta logaritmusát (függó változó) magyarázó regressziók, egyes rendszerváltó és OECD országokban az 1990-es évek végén 147 6.5 A log tartos munkanélküliségi rátát (függó változó) magyarázó regressziók, egyes rendszerváltó és OECD országokban az 1990-es évek végén 148 6.6 A fiatalok munkanélküliségi arányai logaritmusát (függó változó) magyarázó regressziók, egyes rendszerváltó és OECD országokban az 1990-es évek végén 151 6.7 A munkaerõ-inputtal kapcsolatos intézkedéseket (függó változó) magyarázó regressziók, egyes rendszerváltó és OECD országokban az 1990-es évek végén 152 Abrák listája 4.1 Munkaeró-fluktuáció. a GDP és a foglalkoztatás nóvekedése egyes rendszerváltó országokban, 1990-99 72 4.2 GDP nóvekedése és kilépési arányok cél szerint, 1990-99 (százalék) 95 5.1 EPL index egyes OECD és rendszerváltó országokban, az 1990-es évek második felében 121 5.2 EPL szigorúsága, munkanélküliség és foglalkoztatás 123 A. Munkaeró-felmérés, munkanélküliségi ráták 1992-98 kózótti átlagértékek 123 B. Munkaeró-felmérés, fiatalok munkanélküliségi aránya 1992-98 kózótti átlagok 123 C. A népesség arány, 1994-98 kózótti egészéhez viszonyított foglalkoztatási átlagok 123 D. Az ónfoglalkoztatók aránya, 1999 124 E. Idószakos foglalkoztatás, 1999 124 5.3 EPL szigorúsága és munkaerõpiaci dinamika 126 A. Munkaeró fluktuációja, 1993-98 kózótti átlagadatok 126 B. Munkaviszony átlagos hossza, 1998 126 C. Tartós munkanélküliség, 1993-98 kózótti átlagok 126 6.1 A munkabérek adóterhei egyes OECD és rendszerváltó országokban 143 Szôvegdobozok listája 5.1 A szigorúbb foglalkoztatást védó jogszabályok munkaerõpiaci hatásaira vonatkozó empirikus bizonyítékok ósszefoglalása 106 XII

A MUNKAERÕPIACI INTÉZMÉNYEK HELYZETE A RENDSZERVÁLTÓ ORSZÁGOKBAN 1.1 A MUNKAERÖPIAC RUGALMASSÁGA Az egyik leggyakrabban felmerülõ, ellentmondásos munkaerõpiaci kérdés, hogy az európai országok - az Amerikai Egyesült Államokhoz viszonyított - gyenge foglalkoztatási teljesítménye az európai munkaerõpiacok rugalmatlanságának eredménye-e. Egyes kôzgazdászok az Európára jellemzó magas munkanélküliségi szintet egyértelmuen a rugalmatlan munkaerõpiacoknak tulajdonítják, míg mások elvetik ezt a nézetet. Bizonyos irányzatok a nagyobb munkaerõpiaci flexibilitás alsóbbrendií útját javasolják az európai munkaerõpiacok szklerózisának gyógyírjaként: a neoliberális elveket valló kózgazdászok a rugalmasabb munkaerõpiacokért szállnak síkra, például a munkaerõpiaci szabályozók gyõngítése révén 1. Ezt a nézetet tiikrõzi a Gazdasági Egyiittmù'kôdési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Job Study (Munkaerõpiaci tanulmány) c. állásfoglalása (OECD, 1994/a.). Másrészt, számos más tanulmány, így például az OECD által 1999-ben kiadott Employment Outlook (Foglalkoztatási Perspektívák) szerzõi arra a kõvetkeztetésre jutottak, hogy a foglalkoztatást védõ jogszabályok 2 nem befolyásolják a munkanélküliség szintjét (bár kimutattak néhány a munkanélküliség struktúrájára gyakorolt negativ hatást). Mindazonáltal, tõbb munkaerõpiaci szakértõ megkérdõjelezi azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy a foglalkoztatást védõ jogszabályok negativ hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra és a munkanélküliségre. Pissarides például a kôvetkezõket írja:,,a munkavállalók általában igénylik a foglalkoztatás védelmét, és úgy tünik, hogy a mun- 1 A munkaerõpiaci szabályozók ill magukba foglalják a munkaerõpiaci intézményeket (szakszervezetek, munkanélküli biztosílási rendszerek. állami foglalkoztaiási szolgálatok, stb.), a torvényi eszkozoket (a foglalkoztatást védõ torvények, niinimáibcnól szóló torvény. stb.) és u munkaerõpiaci politikát. : A foglalkoztatást védõ szabályozók olyan torvényi rendelkezések, amelyek szabályozzák az alkahnazási és elbocsátási gyakorlatot. különöskcppen a jogellcnes elbocsátásokat. a foglalkoztatás gazdasági okokból tórténõ inegszüntetését. a végkielégítést. a minimális felmondási idõt, az elbocsátások adminisztratív engedélyezését, és a szakszervezetekkel és/vagy a munkaügyi adminisztráció képviselõivel tórténõ elõzetes konzultációkat. 1

káltatók sem ellenzik olyan vehemensen, mint néhány kozgazdász (Pissarides, 2001., 133. oldal). Nines meggyózô bizonyíték arra, hogy a vállalatok igen magas szintú rugalmasságot és magas munkaerõ fluktuációt tartanának kívánatosnak. A vállalatok valószínúleg a stabil foglalkoztatási viszonyokat és a tapasztalt munkaerõt preferálják, mivel így a tranzakciós kôltségek, például a felvételi kiválasztás és a képzés kôltségei alacsonyabbak lennének, és a hatékonysághoz kapcsolódó bérek hosszabb távon jelentkeznének (lásd embed erõforrás iskola, Becker, 1964. és az,,új institucionalista iskola, mint például Williamson, 1985.) A munkaeröpiaci rugalmasság fogalmának komplex volta bizonyos mértékben meghatározza annak ideológiai dimenzióját is: tág értelemben a kiigazítást a rugalmassággal azonosítják, és általában a rugalmatlanságot tartják az ezzel clientèles fogalomnak. Makroszinten a flexibilitás a külsõ sokkhatásokhoz vagy a változó munkaeröpiaci kôrülményekhez tôrténõ igazodás sebességére vonatkozik. így a munkaerópiac rugalmassága azt a mértéket jelenti, ameddig a foglalkoztatás és/vagy a munkaidó (munka input kiigazítás) vagy a bérek (munka kôltség kiigazítás) alkalmazkodnak a gazdasági változásokhoz. Ugyanakkor a munkaeröpiaci flexibilitás tôbb definícióját ismerjük. Létezik olyan definíció, amely szembeállítja a külsõ és belsõ rugalmasságot; az elöbbi új munkáltatónál tôrténô új foglalkoztatási jelentö állásváltozást jelent, és a munkaerõ fluktuációra valamint a fôldrajzi mobilitásra vonatkozik. Az utóbbi meghatározás olyan munkaköri változásokra vonatkozik, amelyek ugyanazon cégen belül zajlanak le. Létezik a numerikus és funkcionális flexibilitás megkülônbôztetésén alapuló definíció; az elöbbi a munkavállalók számában bekôvetkezõ változásokat jelenti, míg az utóbbi a cégen belül lezajló foglalkoztatási változásokra és mobilitásra utal. leien kötet a külsõ, numerikus flexibilitással foglalkozik, a makro- és mikroôkonómiai perspektívát is figyelembe véve, különös hangsúlyt helyezve a munkaeröpiaci szabályozókra és intézményekre. E választás elsõdleges oka az, hogy véleményünk szerint ezek a munkaerõpiac rugalmasságának legrelevánsabb aspektusai. Választásunkat az is indokolja, hogy a funkcionális flexibilitással kapcsolatban jelenleg nem állnak rendelkezésre adatok. 1.2 VÁLTOZÓ MUNKAERÖPIACOK Kôzép- és Kelet-Európa, valamint Kôzép-Ázsia korábbi kôzponti tervutasításos gazdaságainak munkaerõpiacai alapvetõ átalakuláson mentek keresztül a politikai, gazdasági és szoeiális reformok kezdete óta. 1990-ig a kózpontilag irányított termelés és elosztás, valamint a termelõk hazai piacokon való dominanciája miatt a vállalatok jelentõs védettséget élveztek a világpiac hatásaival szemben. Emellett a munkaerõpiacokat erõsen szabályozták, ami a munkavállalók számára magas szintü foglalkoztatási biztonságot garantált. A volt szoeialista országok nemzetgazdaságainak globális verseny elõtti megnyitása arra kényszerítette a hazai vállalatokat, hogy inputjaikat (beleértve a munkaeröt), termelési technológiájukat és outputjukat a piaci kereslethez igazítsák. 2

Az átmenet 12 éve után a stabil munkanélküliség változatlanul az egész régió fõ problémájának mondható. Bár néhány országban ezt a problémát bizonyos mértékig magyarázza a lassú gazdasági helyreállítás, úgy túnik, hogy a kezdeti nagymértékü csokkenés után a foglalkoztatás még azokban az országokban is stagnálni kezdett, aboi a gazdasági novekedés egy hosszabb idószakon keresztül viszonylag magas volt (Nesporova, 1999). A kilencvenes évek elején a politikai dontéshozók és a lakosság tôbbsége elfogadta, hogy a teljes foglalkoztatás és a korábbi, viszonylag nagyvonalú szociális biztonsági rendszerek nem tarthatók fenn tovább. A szerkezetátalakítási intézkedéscsomagon belül a rugalmas foglalkoztatás bevezetését és a szociális védelem szintjének csôkkentését a legtöbb esetben a munkaerópiacok új piaci viszonyokhoz torténo átalakításának egyedüli lehetséges eszkozeként tüntették fel. A nemzeti munkaügyi torvények módosítása, az újonnan kialakított munkaerópiaci politika és az állami foglalkoztatás! szolgálatok azzal segítették elõ ezeket a változásokat, hogy csôkkentették a megmaradt munkahelyek elózó rendszerból örökölt erós védelmét. A korábbi védelem helyett a foglalkoztatási szolgálatok, a jövedelemtámogatás és az aktiv munkaerópiaci programok révén egy tágabb értelmú' állásbiztonság vált elérhetové. Ugyanakkor, a munkaerópiaci intézmények és a kollektiv alku gyengeségei valamint a torvények nem megfeleló szintó végrehajtása a munkaerópiac magas szintü rugalmasságát eredményezték, ahol a munkavállalók általában igen bizonytalannak érzik munkahelyüket. Az átmeneti gazdaságok politikai dontéshozóinak olyan innovativ politikát kell kidolgozniuk, amely hatékonyabban képes kezelni a munkaerópiaci változásokat gazdasági és szociális szempontból egyaránt. Auer és Cazes (2003) azoknak az iparilag fejlett nyugati államoknak a gyakorlatát ismerteti, ahol a foglalkoztatási rendszer és a szociális védelem oly módon került kialakításra, hogy az egyrészt biztosítja a munkaerópiac flexibilitását a vállalatok számára, másrészt megórzi a munkavállalók jóvedelembiztonságát (és szélesebb szociális védelmét) társadalmi szinten. Ezek a példák egyértelmú'en azt sugallják, hogy az intézményrendszer egyetlen komponense sem képes ónmagában meghatározni a flexibilitás és a biztonság kérdését. A flexibilitás és a biztonság a fó nemzeti munkaerópiaci intézmények interakcióitól, így például a munkanélküli ellátási rendszerektól, a bér-megállapító intézményektól, és a korkedvezményes nyugdíjazási rendszerektól függ. 1.3 ÁTVÁLTÁSOK ÉS KOMPLEMENTARITÁSOK Az egyes intézmények között kialakuló különbözö interakciók befolyásolhatják az egyének és a vállalatok munkaerópiaci viselkedését. Ezeket a kapcsolatokat átváltásoknak és/vagy komplementaritásoknak is nevezik. Az átváltás akkor jön létre, ha egy dolgot egy másikkal szemben értékesítenek. A foglalkoztatás szigorú védelmét például áruba lehet bocsátani a nagyvonalúbb munkanélküli ellátásért cserébe. Komplementaritásokról akkor beszélhetünk, ha az egyik fél mindkét esetben védelmet élvez: magas szintó foglalkoztatás-védelmi torvények és magas szintó szociális védelem (Esping-Andersen jóléti kapitalizmusa, ami gyakori a kontinentá- 3

lis Europa jóléti államaiban; Esping-Andersen, 1990). Míg az átváltás esetében az egyik fél erõsebb szociális védelemmel kompenzálhatja a vállalati szinten meglévó alacsony szintü védelmet, a komplementaritások esetében ez nem így van. A komplementaritások fogalmát itt úgy kell értelmezni, hogy az egyik intézményes rendszert egy másikkal erôsítenek meg (például a foglalkoztatás biztonságát a munkaerõpiaci politika egészíti ki), de ez abban az értelemben is felfogható, hogy az egyik dolog nem létezhet a másik nélkül. Bertola és szerzõtársai (2000) is foglalkoztak a fenti kérdésekkel, és különbözo kapcsolatokat találtak a foglalkoztatást védõ jogszabályok és más munkaerõpiaci intézmények között. A különbözo intézményi ellátások közötti interrelációk természetesen rendelkeznek nemzeti dimenzióval (foglalkoztatási rendszer). A dán rendszer például a munkaerõpiac nagymértékü numerikus flexibilitását a szociális, jövedelmi és foglalkoztatási biztonság magas szintjével kombinálja. A japán foglalkoztatási rendszer ezzel ellentétben az alacsony numerikus flexibilitást a magas funkcionális flexibilitással kombinálja. Az élethosszig tartó állásokkal jellemezhetõ japán munkaerõpiac nem követte Europa tômeges korkedvezményes nyugdíjazásra és szociális tervekre alapozott gyakorlatát: a vállalatokat és az állami szektort (szociálisan és nem mindig jogilag) arra kötelezik, hogy olyan foglalkoztatás-biztonságot és politikát garantáljanak (például munkanélküli biztosítás formájában), amely hozzájárul a munkahelyek megõrzéséhez és az elbocsátások minimalizálásához. Különbözö, a nemzeti intézményi berendezkedést jellemzõ kombinációk léteznek 3. Mindazonáltal a kép jóval ámyaltabbá válik, és az átváltások és komplementaritások mükôdése eltérõnek mutatkozik, amikor a foglalkoztatási rendszer alrendszereit elemezzük. A munkaerõpiaci szabályozók bevezetésekor a célkitûzés az volt, hogy a jogellenes elbocsátások eilen nyújtott védelem, a munkanélküli ellátások és/vagy a szociális biztonsági programok révén emeljék a munkavállalók jólétének színvonalát. A foglalkoztatás biztonsága például még mindig elsõrendü szempont egy állás pozitív megítélésekor. A munkavállalók kôrében végzett felmérések során a foglalkoztatás biztonsága elsõ helyen szerepelt az állással való megelégedettséget meghatározó tényezõk között 4. Mivel azonban mindez kôltségekkel is jár az érintett felek számára, a foglalkoztatás megszüntetésének magas kôltségei miatt a munkáltatók elállhatnak új munkavállalók toborzásától. Ugyanakkor, a nagyobb mértékú szociális ellátások csökkenthetik a foglalkoztatás szintjét: a munkanélküliek a szociális ellátás csapdájába kerülnek, mivel nem ösztönzik õket új állások vállalására. A foglalkoztatási tôrvények is védhetnek bizonyos munkavállalókat mások rovására, így például a fiatalokat, a nõket vagy a tartósan munkanélkülieket. Ez azt jelenti, hogy külônbséget kell tenni a belsõ és a külsõ paraméterek között 5 : a belsõ fog- 1 Auer és Cazes a francia és az amerikai rendszereket is részietesen elemzik (2003). 4 A munkahellyel való megelégedettség fó meghatározói között találjuk a magas jövedeimet, a tartos munkaviszonyt - i.e. azt az idotartamot, amelynek során a munkavállaló folyamatosan ugyanannak a munkáltatónak az alkalmazásában áll - és a relativ állasbiztonságot a határozatlan idejú munkaszerzódés miatt. Ezzel ellentétben, az alacsony jôvedelem és a határozott idejú munkaszerzódés miatt kialakuló bizonytalan státusz negatívan hat egy állás minoségének megítélésére (Európai Bizottság, 2001, 67. oldal). 4

lalkoztatási biztonság (amelyet a magán vagy állami munkáltatók nyújtanak) és a széles kôrú foglalkoztatási biztonság (amely túlmutat a belsõ munkaerõpiacokon. és figyelembe veszi a munkaerópiaci politikát valamint a társadalombiztosítási ellátásokat); a jogszabályi keret és a megvalósítás/végrehajtás (lásd Bertola et al., 2000); valamint a jogszabályok és a végrehajtás együttes fogalma és a valós, mérhetó munkaerópiaci folyamatok között. 1.4 A FOGLALKOZTATÁS ELEMZÉSÉNEK KÔVETKEZTETÉSEI, JAVASOLT POLITIKA A foglalkoztatási és szociális védelmi rendszerek különbözö komponensei közötti választást a különbözö kombinációk (átváltások és/vagy komplementaritások) alapján kell megtenni. Ezeket úgy kell meghatározni, bogy lehetóvé tegyék és biztosítsák a munkaerópiaci flexibilitás és a foglalkoztatás biztonsága közötti egyensúlyt. Az átmeneti gazdaságok politikai dôntéshozói így tehát nagyobb választási lehetóséggel bímak egy adott makroôkonómiai, intézményi és politikai kontextuson belül. A szociális partnerek (munkáltatók és munkavállalók) ezekben az országokban szintén felismerték, bogy versenyképes vállalatok nélkül, amelyek képesek munkaerejüket számban, struktúrában és minóségben a piaci viszonyokkal összhangban meghatározni, a foglalkoztatási teljesítmény alacsony szinten marad. Ugyanakkor a munkavállalóknak ésszerú' foglalkoztatási és jôvedelembiztonságra van szüksége annak érdekében, hogy megfelelóen lehessen óket motiválni a nagyobb mértékü mobilitás és flexibilitás elfogadására, hogy termelékenységük növekedjen, és a változással szembeni ellenállásuk csökkenjen. A dán rendszerben már kialakították ezt a kompromisszumot, amely az úgynevezett flexicurity (a flexibilitás és biztonság ötvözete) sikeres bevezetésének példája. A flexicurity megkôzelítés összhangban áll az ILO Méltányos Munka Programjával (ILO Decent Work Agenda) 6 és az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájával, amely az Európai Unió lisszaboni és barcelonai csúcstalálkozóinak záródokumentumaiban jelenik meg. A flexicurity megkôzelítés jelentós befolyással volt az ILO Globális Foglalkoztatási Programjára (ILO Global Employment Agenda) (ILO, 2002), mivel ez a megkôzelítési mód megkérdójelezi a foglalkoztatáshoz való hozzáférést és az ilyen foglalkoztatás minóségét is. A Globális Foglalkoztatási Program 5 Míg a külsó és belsó tényezók fogalmát váilalati perspektívából halároztuk meg, az nem feltétlenül vonatkozik a foglalkoztatottak és a munkanélküliek közötti külônbségre (mivel ez magában foglalhatja azokat is, akik csak gyengéa kôtódnek a munkaerõpiachoz, és azokat is, akik gyakran váltják belsõ és kiilsõ státuszukat). Ki kell mondanunk, hogy a belsõ és külsó elmélet javarészt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek közötti külonbségre épül (Lindbeck és Snower, 2001.) 6 Az ILO Méltányos Munka Programjának célja megteremteni a nõk és féríiak számára az esélyt a méltányos és termelékeny munkára, a szabadság, az egyenlóség. a biztonság és az emberi méltóság megvalósulása mellett. Ez az átfogó cél négy stratégiai célt foglal magába: a munkahelyi jogok elõmozdítása; a foglalkoztatás és a jôvedelem megteremtése: a szociális védelem és a szociális biztonság kiterjesztése; és a társadalmi párbeszéd megerõsftése (ILO. 1999). 5

egyik kulcseleme a munkaerõpiaci változások sikeres kezelése a szociális és munkaerõpiaci politikák segítségével, amelyek révén növelni lebet a munkavállalók kapacitását, mobilitását és flexibilitását, ugyanakkor biztosítani lebet számukra a megfeleló foglalkoztatási és jövedelmi biztonságot. A jelen tanulmányban közölt elemzés támogatást nyújt az átmeneti gazdaságok számára a cél eléréséhez. A rendszerváltó országokban nemrégiben kezdõdtek meg a kérdésrõl szóló széleskôm viták. Tanulmányunkban javaslatokat teszünk olyan munkaerópiaci szabályozásokra és munkaerópiaci politikákra, amelyek sikeresen alkalmazhatók az átalakulóban lévõ munkaerópiacokon. A politikai tanácsadás terén fontos ez a megkôzelítési mód, mivel rámutat arra, bogy lehetséges egyensúlyt teremteni a foglalkoztatás flexibilitása és a szociális védelem között. A szociális partnerek számára ez szélesebb mozgásteret jelent a tárgyalások során, mivel a kormány nem csökkentheti a foglalkoztatás védelmét anélkül, bogy bizonyos mértékben ne erósítené a szociális biztonságot, és fordítva, már amennyiben fenn kívánja tartani a flexicurity rendszert. Az alapvetó munkaerõpiaci stabilitás a magasabb szintú fejlõdés szükséges feltétele. Ennek kôvetkeztében ki kell alakítani, vagy meg kell erõsíteni azokat az intézményeket, amelyek támogatják a hatékony stabilitás e formáját, például a társadalmi párbeszédet vagy a munkaerõpiaci politikát. Azokat az intézményeket nevezhetjük hatékonynak, amelyek ésszerü és mindkét fél számára elfogadható egyensúlyt találnak a munkavállalók biztonsági igényei és a vállalatok igényei által diktált gazdasági intézkedések között. Ez a kônyv hét fejezetbõl áll. E bevezetõ fejezet után a 2. fejezet a munkaerõpiaci fejlõdés áttekintését és elemzését tartalmazza - munkaerõpiaci részvétel, foglalkoztatás, munkanélküliség, alulfoglalkoztatás és inaktivitás - Kôzép- és Kelet-Európában és Kôzép-Azsiában a 90-es évek során. A 3. fejezet az adott országok helyzetének ôsszehasonlítása révén tanulmányozza a foglalkoztatás ágazati struktúrájában és a foglalkoztatás fõbb jellemzõiben bekövetkezett változásokat, így például a foglalkoztatás státuszát, a munkaszerzõdések típusát, a formális/informális foglalkoztatás! és egyéb kérdéseket. A 4. fejezet egyes átmeneti gazdaságok munkaerõpiaci dinamikáját vizsgálja a 90-es évek során. Ebben a fejezetben értékeljük a foglalkoztatási stabilitás és flexibilitás szintjét, és az azokban bekövetkezett változásokat a gazdasági fejlõdés ciklikusságával ôsszefüggésben elemezzük és magyarázzuk. Az ezt kôvetõ két fejezet azt az ok-okozati ôsszefüggést vizsgálja, amely a munkaerõpiaci intézmények jellege és a munkaerõpiaci teljesítmények között áll fenn. Az 5. fejezetben a foglalkoztatást védõ jogszabályok szigorúságát vizsgáljuk, és elemezzük a foglalkoztatás és a munkanélküliség szintjére és struktúrájára gyakorolt hatásukat egyes átmeneti gazdaságokban és az iparilag fejlett nyugati államokban. A 6. fejezetben elõszôr a munkaerõpiaci intézmények, a munkaerõpiaci politikák, a kollektiv alku és a bérekhez kapcsolódó adózás területén bekövetkezett fejleményeket hasonlítjuk össze tíz átmeneti gazdaságban, majd az elért eredményeket összehasonlítjuk egyes OECD országok mutatóival. Ezután - ökonometriai elemzés segítségével - megvizsgáljuk, bogy a munkaerõpiaci intézmények, a társadalmi párbeszéd és a béreket terhelõ adók milyen hatást gyakorolnak az aggregált munkaerõpiaci mutatókra. A 7. fejezetben kôvetkeztetéseink általános konklúzióit vonjuk le, és aján- 6