ROJKOVICH BERNADETTE Információ, kommunikáció és erkölcs a betegek felvilágosítása során* Világunkat, így az orvos-beteg kapcsolatot is alapvetően megváltoztatta az információkhoz való szinte korlátlan hozzáférés, az információk szabad áramlása. A beteg mindent megtudhat betegségéről, a legújabb vizsgáló eljárásokról és gyógymódokról, de vajon el tud-e igazodni ebben az információáradatban? Az információk megfelelő tálalásával az azt befogadót befolyásolni lehet, burkolt manipulálással az emberek döntését mások kénye-kedve szerint lehet alakítani. Erre jó példa a reklám, ami vásárlásra csábít, mintha az egészség is árucikk lenne. A média másik manipulálási lehetősége a félelemgerjesztés, a betegek orvosokba vetett bizalmának aláásása az eltúlzott, horrorisztikus rémtörténetekkel. A gyógyítás személyek közötti, különleges típusú kapcsolat: a hiteles informálás mellett a bizalmon alapuló személyes párbeszédnek erkölcsi értékeken kell alapulnia. Tájékozott beleeg yezés Informed consent Az embereknek joguk van az állapotukról való tájékoztatáshoz. Az orvos tájékoztatási kötelezettsége elsősorban a beteg állapotára és döntési helyzetekben a választható beavatkozásokra terjed ki. 1 Annak érdekében, hogy a választás teljes tudatossággal és szabadsággal történhessék, a betegeknek pontosan el kell magyaráznunk betegségüket és a terápiás lehetőségeket, a velük járó kockázatokkal, problémákkal és következményekkel együtt. 2 A betegnek joga van eldönteni, hogy milyen beavatkozásokba egyezik bele és milyenekbe nem, ez az emberi méltóságból és az egyén önrendelkezési szabadságából következik. A beteg elutasíthat orvosi beavatkozásokat is, ha az életét vagy más életét, testi épségét nem befolyásolja. Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 3 pontosan meghatározza, hogy a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott, teljes körű, részletes tájékoztatásra, ami kiterjed egészségi állapotára, a javasolt vizsgálatokra, beavatkozásokra, ezek előnyeire, kockázataira, a lehetséges alternatív eljárásokra, a javasolt életmódra. Joga van a betegnek a vizsgálatok eredményeit megtudni, kérdéseket feltenni. A beteg életkorára, ismereteire, lelkiállapotára tekintettel, a számára érthető módon kell a tájékoztatást megadni. Az orvos képzettségénél fogva több egészségügyi ismerettel rendelkezik, mint a beteg. Egy beavatkozás hasznát és kockázatát reálisabban tudja megítélni, ezért az orvosnak segítenie kell betegét a helyes döntés meghozatalában. 4
Az invazív beavatkozás csak akkor lehetséges, ha a beteg előzetes, részletes orvosi felvilágosítás után írásban beleeg yezését adja. 4 Ez az informed consent fogalma. Kommunikáció, párbeszéd a beteg emberrel A beteggel való párbeszédnek csak az egyik része az informálás. A párbeszéd másik része az a személyes kapcsolat, mely az orvos-beteg találkozása alkalmával kialakul. Nem egyszerűen információk átadása, hanem orvos-beteg személyes kapcsolata során a szavakban kimondott információk magyarázata, értékelése, megbeszélése, a vélemények cseréje. Ennek a személyes kapcsolatnak lényege az orvos segítő, szeretetteljes jelenléte, amit mai rohanó világunkban sem lehet mellőzni. Ezért a személyes kommunikációt nem pótolja még a legszínvonalasabb írásos betegtájékoztató sem. A beteg ember igen gyakran van krízisben. A betegség és szenvedés olyan megpróbáltatás, amely az embernek nem csupán testi valóságát érinti, hanem teljes egészében, testi-szellemi egységében hat rá. 5 A betegségben az ember megtapasztalja tehetetlenségét, végességét, saját határait. Minden betegség megsejteti a halált. 6 Nemcsak a betegsége, annak lefolyása, a kezelési módok érdeklik, személyes nehézségeiben, válságában is segítséget kér. A beteg ember szenvedése emberséggel, segíteni akarással, gondos törődéssel, jelenléttel mérsékelhető. Minden találkozásunk, minden beszélgetésünk, kommunikációnk, még a látszólag legjelentéktelenebb is, óriási jelentőségű és meghatározó lehet különösen beteg embertársunknak, ezért felelősséggel készüljünk minden orvos-beteg találkozásra. Erkölcs a kommunikáció során Párbeszédünk, személyes kapcsolatunk akkor hiteles a beteg szemében, ha erkölcsi értékrendet képvisel. Az egészség és a betegség fogalmának megértetéséhez kitartó szemléletformálásra, nevelésre, az erkölcsi érzék fejlesztésére van szükség. Minden személynek elsődleges joga van ahhoz, ami szükséges egészségének gondozásához és így a megfelelő orvosi segítséghez. 7 Életmódunkkal elsősorban magunknak kell hozzájárulnunk egészségünk megőrzéséhez, mert ez nem megvásárolható árucikk. Annak is tudatában kell lennünk, hogy a fizikai egészség alapvető, de nem abszolút érték. Az igazsághoz való hűség kötelezettsége különösen a terminális állapotú beteggel szemben igényel belátást és emberi tapintatot az egészségügyi dolgozók részéről. Nem a közöltek szakmai pontossága, hanem a szeretetteljes szolidaritás, Az igazságot adva szeretetben (Ef 4,15) éreztetése segít ebben a nehéz párbeszédben. Az egészségügy rendelkezésére álló anyagi javak igazságos elosztása a hippokratészi hagyományos orvosi etikában nem volt probléma, mert a gyógyítás eszközei olyan szegényesek voltak, hogy egy orvosi táskában is elfértek. A tradicionális etikai kódexek hangsúlyozták, hogy az orvos számára mindig az egyes beteg érdeke legyen a legfőbb törvény salus aegroti suprema lex esto. Anyagi szempontok nem játszhatnak szerepet a beteg gyógyításában. Az 1960-as években az orvostu- 5
domány fejlődése nagymértékben felgyorsult, ma a kórházakban a legsúlyosabb betegeket látják el a legköltségesebb orvostechnikai eszközök segítségével. Mivel a modern technika, az egyre drágább gyógyszerek okozta egészségügyi költségrobbanás miatt az egészségügy működtetése igen drága lett, mindenütt, még a leggazdagabb államokban is az erőforrások igazságos elosztása új etikai problémákat vet fel. Az egészségügyi költségrobbanásnak ezen kívül még más okai is vannak. Az orvosi ellátás javulása miatt a koraszülöttek és a terminális állapotú betegek élete meghosszabbítható. Egyre több társadalmi problémát az egészségügyre hárítanak, a betegség határait egyre tágabban vonják meg, szinte minden nemkívánatos testi és lelki állapotot betegségnek tekintenek (alkoholizmus, depresszió). Az USA-ban becslések szerint az egészségügyi állapot jellemző paramétereinek változásában az egészségügy szerepe 10%, a halálozás 50%-ban a beteg életmódjára, 20%-ban genetikai tényezőkre, 20%-ban környezeti tényezőkre vezethető vissza. 8 A betegek részéről időnként egyfajta passzív, fogyasztói attitűd alakul ki az egészségüggyel szemben, az egészséget megvehető árucikknek tekintik, amit készen lehet kapni, ezzel elsikkad az egyén felelőssége az egészségéért. Ma gyakran irreális elvárásokkal és elégedetlenséggel szembesül az egészségügy. A betegek tájékozottsága nő, ismerik a legújabb gyógyítási lehetőségeket, ez tovább fokozza a néha irreális igényeket. Ma gyakran több problémát jelent lebeszélni a betegeket egy szakmailag nem indokolt diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásról gondoljunk a feleslegesen elvégzett MRI, CT, PET vizsgálatokra, mint a beleegyezésüket kérni egy orvosilag indokolt beavatkozásba. Új szemléletre van szükség Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. 9.A Magyar Köztársaság Alkotmánya 10 minden állampolgár számára biztosítja az egészségügyi állapot által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz való jogot. A veleszületett jogot az élethez, emberi méltósághoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével biztosítja az állam. A mai pénzügyi válság érezteti hatását az egészségügyben, az egészségügy működésének és pénzügyi fedezetének biztosítása állami feladat. Az orvosi etika azt követeli meg, hogy az orvosi döntésekben a betegágy mellett a beteg érdekeit kell figyelembe venni, tekintet nélkül a költségekre. Az emberi élet értéke pénzben nem kifejezhető. Az orvosoknak kötelességük alkalmazni a beteg gyógyulása, vagy gyógyíthatatlan esetekben a fájdalom enyhítésére minden arányos gyógymódot, de nem kötelesek aránytalan gyógymódok alkalmazására, melyek a költségekre való tekintet nélkül akár minimális haszonnal újabb beavatkozásokra, terápiákra és konzíliumokra ösztönöz. Sokszor ezek a kétségbeesett erőfeszítések már nem szolgálják a betegek érdekét, ugyanakkor nagy költségekkel járnak. 11 Az orvosnak minden esetben figyelembe kell venni a beteg fizikai, lelki állapotát, erkölcsi erejét, külső körülményeit, a tervezett gyógymód várható eredményeit, kockázatát és a társadalmi igazságosság elve miatt a költségeket is. 6
Nincs a világon olyan gazdag egészségügyi rendszer, amely minden beteg számára minden szükséges orvosi ellátást biztosítani tudna. Ha a korlátozás az egészségügyi vezetés, az orvosok és a betegek nyilvános, ellenőrizhető, szakmailag is jól kidolgozott megegyezésével kerül meghatározásra, akkor lehetőség van arra, hogy társadalmi vitában újragondoljuk az erőforrások elosztásának igazságosságát. 12 Az egészségügy működését szervezőknek az anyagi erőforrások igazságos elosztása miatt közgazdasági módszerekkel, költségszempontú elemzésekkel kell a szükségleteket rangsorolni, hogy minél több emberi életet meg tudjanak menteni. A közgazdaságtan költséghatékonyságra való törekvése a többi beteg, így a társadalom érdekeit is figyelembe veszi, mert az erőforrások elosztásánál arra törekszik, hogy a társadalom minden tagja számára maximális hasznot hozzon. A társadalom egészségi állapotának javulása nem egyedül a pénzügyi forrásoktól, az orvostudomány további rohamos fejlődésétől, vagy az egészségügyi rendszer radikális megváltoztatásától függ, hanem az emberek gondolkodásának megváltoztatásától, egyfajta egészséggel kapcsolatos tudatosság kialakulásától. Az egészségért való egyéni felelősség kifejlesztésének legmegfelelőbb módja az egészségnevelés, amit már kisiskolás korban el kell kezdeni. A bizalom erősítése alapvetően szükséges az orvos-beteg megfelelő kommunikációjához. A szenvedő beteg bizalommal fordul orvosához, rábízza magát az egészségügyben dolgozók lelkiismeretességére. Ez a magatartás szeretetet kíván, rendelkezésre állást, figyelmet, megértést, részvétet, jóindulatot, türelmet és párbeszédet. A tudományos és szakmai képzettség nem elegendő. Ez az egészségügyi dolgozóktól teljes elkötelezettséget kíván, a misszióval együtt hivatásról is kell beszélni. Összefoglalás Minden ember számára biztosítani kell az egészségügyi állapot által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátást, ennek megszervezése és pénzügyi fedezetének biztosítása állami feladat. A társadalom tagjai között az anyagi helyzetük szerint nem lehet különbséget tenni az egészségügyi szolgáltatások hozzáférésének tekintetében, ezért szükséges a társadalombiztosítás fenntartása. A katolikus egyház társadalmi tanítása 13 érvényes az egészségügyre is: felhívja a figyelmet a közösség javát szolgáló új gondolkodásmód szükségességére, melyre a szolidaritás, szociális gondoskodás, szeretet, igazságosság, méltányosság, mértékletesség jellemző. A gazdasági válság mélyen sújtja az egészségügyet is, ami nemcsak pénzügyi gondokat, de erkölcsi kérdéseket is felszínre hoz. De a válság nemcsak probléma, hanem egyben lehetőség is a közös gondolkodásra, új szemlélet kialakításra is. Az orvos erkölcsi és jogi kötelessége, hogy a beteget a valóságnak megfelelően, de kellő együttérzéssel tájékoztassa a betegségéről a szükséges és a lehetséges kezelésről, valamint várható eredményeiről. 7
Irodalom Sá n d o r Ju d i t : Gyóg yítás és ítélkezés. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 1997. 175. II. Já n o s Pá l. Orvos kongresszus résztvevőihez 1980. október 27., Insegnamenti III/2. 3. CLIV Mag yar Orvosi Kamara Etikai Kódexe. Orvosetikai Statutum. Budapest 1998. II. Já n o s Pá l. Dolentium Hominum motu proprio, 1985. február 11. Insegnamenti VIII/1. A Katolikus Eg yház Katekizmusa. Szent István Társulat, Budapest 2002. II. Já n o s Pá l. A katolikus orvosok világkongresszusához, 1982. október 3., Insegnamenti V/3. Wi l daw s k y, A.: Doing better and feeling worse: The political Pathology og Health Policy. Daedalus, Winter, 1977. Az Egészségügy Pápai Tanács: Az Egészségüg yben Dolgozók Chartája. 1994. 1949. évi XX. Törvény. A Magyar Köztársaság Alkotmánya Az élet kulturájáért. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a bioetika néhány kérdéséről. Budapest 2003. Wi n s l ow, G. R.: Rationing and Publicity. In: Ag i c h, G. J. Be g l e y C. E. (eds): The Price of Health. D. Reidel Publishing Company, Dordrecht 1986. 210. Felelősségünk a teremtett világért. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről. Szent István Társulat, Budapest 2008. * Elhangzott a Magyar Bioetikai Társaság 19. Nemzetközi Konferenciáján 2009. szeptember 14-én. 8