Dr. Juhász János adjunktus BME Közlekedésüzemi Tanszék Email: jjuhasz@kku.bme.hu A motorkerékpárosok közlekedési jellemzıinek kérdıíves vizsgálata Összefoglalás A halálos kimenetelő közúti közlekedési balesetek egytizede motorkerékpáros baleset. A balesetek megelızéséhez, a hatékony intézkedések kidolgozásához nélkülözhetetlen a motorkerékpáros közlekedés sajátosságainak alapos ismerete, értékelése. A GRSP Magyarország Egyesület által lebonyolított online kérdıíves adatgyőjtés ehhez nyújt segítséget. 1. Bevezetés A motorkerékpáros közlekedés vizsgálatának fontosságát és aktualitását a személyi sérüléses közúti balesetek statisztikai adatainak alakulása indokolja. A balesetben meghalt, megsérült motorkerékpárosok aránya jelentısen meghaladja a forgalomban betöltött arányukat. A személygépjármővekhez viszonyítva a motorkerékpárok kevésbé stabilak, nehezebben észlelhetıek, valamint a rajtuk utazók számára kisebb védelmet biztosítanak. Miközben az Európai Unió 15 tagállamában a közúti közlekedési balesetben meghaltak száma 2001és 2008 között átlagosan 29%-kal csökkent, addig a motorkerékpáros balesetben meghaltak száma mindössze 4%-kal. [1] Ezért az Európai Bizottság 2010-2020 közötti idıszakra vonatkozó közlekedésbiztonsági iránymutatásai külön kiemelik a motorkerékpáros balesetek, ezáltal a balesetben meghalt, megsérült személyek számának csökkentését. [1] Így az Európai Unió közlekedésbiztonsági akcióiban jelentıs szerepük van a védtelen közlekedık biztonságának növelésére irányuló programoknak, különösen azoknak, amelyek a motorkerékpáros balesetek számának csökkentését segítik elı. A közúti közlekedés hatékony szabályozásának alapfeltétele, hogy a közlekedés résztvevıinek különbözı jellemzıirıl (pl. utazási szokások) megfelelı ismeretek álljanak rendelkezésre. A közlekedési magatartás vizsgálatának leggyakoribb módszere a személyi sérüléses közúti közlekedési balesetekrıl rögzített statisztikai adatok elemzése, azonban ez az adatállomány csak a balesetben részesekrıl tartalmaz adatokat, nem mutatja a többi közlekedıre érvényes sajátosságokat. A motorkerékpáros közlekedık jellemzıire (motorkerékpározás indítékai, éves futásteljesítmény, védıfelszerelések használata, stb.) vonatkozóan a GRSP Magyarország Egyesület 2011-ben online kérdıíves adatgyőjtést végzett. 1.1 A motorkerékpáros közlekedés általános jellemzıi A motorkerékpáros közlekedéssel kapcsolatban elmondható, hogy a személygépjármő vezetıkhöz viszonyítva, kevés információ áll rendelkezésre a motorkerékpárosok közlekedési jellemzıirıl. A motorkerékpárral, illetve személygépkocsival közlekedés jelentıs különbségeket hordoz: a menetdinamikai tulajdonság: átlagos gépjármőveket figyelembe véve, a motorkerékpárok egységnyi tömegére vetített teljesítménye jelentısen meghaladja a személygépkocsikét. Ebbıl következıen gyorsító képességük a nagyteljesítményő személygépkocsikéhoz hasonló. A menetdinamikai különbségek szerepe különösen lakott területen belüli közlekedésnél jelentıs. 1
a biztonság: a személygépkocsikhoz viszonyítva a motorkerékpárosok nagyobb sérülékenységét a motorkerékpárok könnyő stabilitásvesztése, a hatékony passzív és az aktív védelmi rendszerek hiánya jelenti. Miközben a személygépkocsik esetében jelentıs innováció figyelhetı meg (pl. ESP 1, ASR 2, légzsák, stb.), addig a motorkerékpároknál még az ABS 3 sem alapfelszerelés, csupán külön rendelhetı. a közlekedés indítékai: a motorkerékpárosok jelentıs részének a motorkerékpározás nem csak szükséges helyváltoztatás, hanem egyúttal szabadidıs tevékenység. a megtett távolságok: a motorkerékpárok elsısorban kis- és közepes távolságok megtételéhez ideálisak, mivel több órás utazáshoz általában nem nyújtanak megfelelı kényelmet a vezetınek, az utasnak pedig még kevésbé. Továbbá a motorkerékpár használatának gyakoriságát nagymértékben befolyásolják az idıjárási körülmények (pl. hımérséklet, csapadék), így a motorkerékpározás gyakorisága évszakonként nagymértékő eltéréseket mutat. 1.2 A motorkerékpáros balesetek Az elmúlt években a közúti közlekedési baleseteknél tapasztalható kedvezı folyamat, a balesetben meghalt személyek számának csökkenése, számos tényezıvel magyarázható. Ezek között megtalálhatóak a jogszabályi változtatások, a hatósági ellenırzések hatékonyságának növekedése, valamint a gazdasági visszaesés együttes hatása. [2] A 2004-2010 között bekövetkezett személyi sérüléses közúti közlekedési baleseteknél a motorkerékpáros balesetek aránya 8% körül ingadozott, azonban a halálos kimenetelő balesetek esetén a motorkerékpáros balesetek aránya 10% körüli, amely a motorkerékpárosok fokozott sérülékenységére utal. [3] A motorkerékpáros balesetek közel felét a motorkerékpár vezetıje idézte elı, azonban a halálos kimenetelő baleseteket ennél nagyobb arányban. A motorkerékpár vezetı feltételezett vezetéstechnikai hibája miatt bekövetkezett balesetek több mint kétharmad része pályaelhagyással (az útpálya nyomvonalának elhagyásával) végzıdött, továbbá kevesebb, mint egynegyede megcsúszással, felborulással. A motorkerékpár-vezetı közlekedési szabályszegésekor (a megengedett sebesség túllépésén kívül) a balesetek közel felénél a jármővek azonos irányba, egynegyed részénél egymással szembe haladtak, közel egyharmad részénél a jármővek keresztezték egymás útvonalát egyenes irányban, vagy kanyarodás közben. Más közlekedési résztvevık által okozott motorkerékpáros baleseteknél jelentıs befolyásoló tényezı volt a motorkerékpárok láthatósága, észlelhetısége. A KSH baleseti statisztikai adatai nem teszik lehetıvé a balesetek körülményeinek részletes vizsgálatát, például csak a bukósisak használatát tartalmazzák, de nem adnak információt további más védıfelszerelés, vagy láthatóságot javító ruházat viselésérıl. 1.3 A kérdıíves módszer A motorkerékpárosok fı jellemzıinek, közlekedési szokásainak felmérése online kérdıíves módszerrel történt. Az online adatgyőjtést indokolta, hogy az internet használat elterjedt a motorosok körében is, továbbá ez az egyik legolcsóbb és legmegbízhatóbb eljárás (pl. nincs nyomtatási költség és másodlagos adatrögzítés, lehetıvé teszi a kitöltés elküldés elıtti ellenırzést, stb.). 1 ESP (Electronic Stability Program) elektronikus menetstabilizáló berendezés 2 ASR (Anti-Slip Regulation) kipörgésgátló berendezés 3 ABS (Anti-lock Braking System) blokkolásgátló berendezés 2
A kérdések válaszai között szerepeltek beírandó adatok, azonban a leggyakoribb a kiválasztás volt több, elıre megadott lehetıség közül. A kérdıív valamennyi kérdését meg kellett válaszolni ahhoz, hogy az adatok rögzítésre kerüljenek az adatbázisba. A kérdések megválaszolását követıen a kitöltıknek lehetıségük volt tetszıleges hosszúságú és tartalmú vélemény közlésére az adatgyőjtés tartalmáról, illetve a motorkerékpározásra vonatkozóan. A motorkerékpárosok értesítése az akcióról többféle módon, többnyire szintén az interneten keresztül történt, amelyek közül a leghatékonyabbnak a Shox motoros áruház levelezési címjegyzéke, valamint a Facebook közösségi portál bizonyult. A kérdıív kitöltését ösztönözte, hogy a kérdıívet megválaszolók között, az akció támogatói által felajánlott, nagy értékő díjak kisorsolására került sor. A felmérés a teljes hazai motorkerékpáros társadalmat tekintve ugyan nem reprezentatív, de a válaszadók korcsoportonkénti nagy száma miatt hiánypótló, értékes adatbázis készítését tette lehetıvé. 2. A kérdıívre adott válaszok értékelése Az online kérdıív kiértékelése, az ismétlıdı és a motorkerékpárra érvényes vezetıi engedéllyel nem rendelkezık adatainak kiszőrését követıen, összesen 2412 motorkerékpáros válaszainak alapján történt. 2.1 A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok jellemzıi A válaszadók korcsoport szerinti megoszlása normális eloszlást mutat. Legtöbben, a motorkerékpárosok több mint fele (53%) 31-40 év közötti, és közel másfélszer többen vannak, mint a fiatalabb 21-30 évesek és az idısebb 41-50 évesek. A kérdıívet kitöltık átlagosan 95%-a férfi, azonban a nık aránya a 21-30 évesek esetében közel 10%. (1. ábra) 1000 fı 800 600 400 200 0 21 év alatt 21-30 év 31-40 év 41-50 év 50 év felett férfi 1. ábra: A kérdıívet kitöltık megoszlása életkor és nem szerint A válaszadók 90%-a rendelkezik a legmagasabb, A kategóriás motorkerékpár vezetıi engedéllyel, e mellett közel egyötödük kisebb kategóriára érvényes jogosítvánnyal. A gépjármővezetı képzés minısítése szempontjából meghatározó, hogy mikor történt a vezetıi engedély megszerzése, hiszen a képzés körülményei (a motorizáció, a motorkerékpárok teljesítménye, az infrastruktúra színvonala) idıközben jelentısen változtak. Motorkerékpáros vezetıi engedély megszerzésével kapcsolatos képzésen legfeljebb 5 éve a válaszadók több mint fele (53%) vett részt, kétharmada (66%) legfeljebb 10 évvel ezelıtt. Azonban jelentısnek tekinthetı a 21-30 évvel ezelıtt jogosítványt szerzett válaszadók közel egynegyedes aránya is, velük minden negyedik válaszadó több, mint 20 évvel ezelıtt szerezte meg a motorkerékpárra érvényes vezetıi engedélyt. (2. ábra) nı 3
fı 300 250 200 150 100 50 0 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 44 46 év 2. ábra: A legfrissebb motorkerékpáros jogosítvány megszerzése óta eltelt évek száma A kérdıívet kitöltık közül a legtöbben (48%) 21-30 éves korban szerezték meg az elsı motorkerékpárra érvényes vezetıi engedélyüket, azonban a válaszadók több mint egynegyede (27%) 31-40 évesen, továbbá több mint egytizede (11%) 40 év felett kapta meg a motorkerékpárra érvényes jogosítványt. Ennek számos következménye van, amelyek közül a közlekedésbiztonság szempontjából különösen fontosak: az idısebb jármővezetık általában tapasztaltabbak a közúti közlekedésben, a közlekedési szabályok alkalmazásában, képesek többet áldozni a biztonságukat növelı védıfelszerelésekre, ezzel szemben a megfelelı jármőkezelés elsajátításához több gyakorlásra lehet szükségük, továbbá az egyes kategóriákra érvényes vezetıi engedély megszerzése nem az ismeretekkel arányosan történik. Erre utal, hogy az A kategóriára érvényes vezetıi engedéllyel rendelkezık több mint kétharmada (71%) fokozatosság nélkül, elsı motorkerékpáros jogosítványként a legmagasabb kategóriát szerezte meg. 2.2 A motorkerékpáros képzéssel kapcsolatos vélemények A motorkerékpár-vezetı képzés tananyagát, tematikáját, óraszámát a kérdıívet kitöltık kétharmada tartja megfelelınek, azonban közel egynegyedük szerint nem megfelelı. A képzésen 10 évnél régebben, illetve rövidebb ideje részt vettek véleménye között nincs számottevı különbség. Az elméleti képzést részben helyettesítı távoktatási formában történı oktatáson a válaszadók mindössze alig több mint fele (52%) venne részt, több mint egyharmaduk (36%) pedig nem szívesen tanulna ebben a formában. A válaszadók több mint fele (54%) szerint megfelelı volt a motorkerékpáros képzés során az oktatók felkészültsége, további közel egyharmaduk szerint nagyon jó (32%), azonban több mint egytizedük (14%) szerint nem volt megfelelı. A 10 évnél nem régebben motorkerékpáros jogosítványt szerzettek véleménye szerint számottevıen nagyobb a nagyon jónak minısített oktatók aránya. A motorkerékpárok mőszaki színvonala hatalmasat fejlıdött az elmúlt 10 évben, ez tükrözıdik a képzéshez biztosított motorkerékpárokról alkotott véleményeknél. A 10 évnél frissebb vezetıi engedéllyel rendelkezık egyötöde (20%) szerint a jármővek nagyon jók, további kétharmaduk (65%) szerint megfelelıek voltak. Ezzel szemben a képzésen régebben résztvevık egynegyede (24%) szerint a motorkerékpárok mőszaki színvonala nem volt megfelelı. 4
A válaszadók több mint kétharmad része (76%) még sosem vett részt vezetéstechnikai tréningen, több mint egytized részük (15%) egy alkalommal, továbbá kevesebb, mint egytizedük (9%) többször is elvégezte a tanfolyamot. A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok közel négyötöde (77%) egyetért azzal, hogy az A kategóriájú motorkerékpárok vezetéséhez szükséges lenne a vezetéstechnikai tréning elvégzése. (3. ábra) A tréning szükségességével egyetértık aránya az életkorral enyhén emelkedik. nem szükséges 11% nem tudom 12% szükséges 77% 3. ábra: Vezetéstechnikai tréning szükségességének megítélése 2.3 Motorkerékpárok A kérdıívet kitöltık által használt motorkerékpárok (egy válaszadó akár többféle motorkerékpárral is közlekedhet) háromnegyed része (76%) A kategóriájú. A segédmotorkerékpárok (M kategória) aránya meghaladja a jármővek egytizedét (12%), míg az A korl. kategóriájú motorkerékpárok aránya nem éri el az egytizedet (8%). A legkisebb, az A1 kategóriába tartozó motorkerékpárok aránya, mindössze 5%. Az arányokat magyarázhatja, hogy az A1 kategóriájú motorkerékpárok teljesítményük alapján leginkább lakott területen használhatók gazdaságosan, az A korl. kategóriájú motorkerékpárokat elsısorban a 21 év alattiak használják, mivel az A kategóriájú vezetıi engedély megszerzésének egyik feltétele a legalább 21 éves életkor. A segédmotor-kerékpárok viszonylag magas arányát az olcsó üzemeltetés, a regisztráció, mőszaki vizsgáztatás hiánya és a könnyő kezelés, egyszerő parkolás magyarázza. A válaszadók által használt motorkerékpárok a legnagyobb arányban, a jármővek közel felénél (49%) utcai, vagy túra kialakításúak. A robogók (17%), illetve a sportmotorok (16%) aránya közel egyforma. A chopperek aránya meghaladja az összes motorkerékpár egytizedét (11%). A cross és az enduro motorkerékpárok aránya a legkisebb, mindössze 7%. A motorkerékpárok kialakítását tekintve a robogók és az utcai, túra motorok aránya minden korcsoportban hasonló mértéket mutat, azonban a sport, a cross és enduro motorok elsısorban a fiatalabbak, míg a chopper-ek az idısebb motorkerékpárosok kedvelt jármővei. Az életkor növekedésével a motorkerékpárosok általában egyre nagyobb teljesítményő motorkerékpárt használnak. A 30 év feletti válaszadók négyötöde A kategóriájú motorkerékpárral közlekedik. Figyelemre méltó, hogy a 21 évnél fiatalabbak több mint egytizede érvényes vezetıi engedély nélkül motorkerékpározik A kategóriájú motorral. 2.4 Motorkerékpározási szokások A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok közel fele (48%) hetente többször, további közel egyötöde (19%) minden nap motorkerékpározik. Mindössze egyharmaduk (33%) motorozik csak hétvégenként, vagy ritkábban. A motorkerékpározás gyakorisága korcsoportonként 5
jelentıs eltéréseket mutat. (4. ábra) A napi rendszerességő motorkerékpározás elsısorban a fiatalokra jellemzı, idısebb korcsoportok esetén ennek aránya csökken. A hetente többször motorozók aránya közel állandó mindegyik korcsoportban. minden nap 19% havonta néhányszor 14% hétvégéken 19% hetente többször 48% 4. ábra: A motorkerékpározás rendszeressége A válaszadó motorkerékpárosok nem csak rendszeresen motoroznak, hanem évente jelentıs távolságot tesznek meg. Egyharmaduk (34%) 2000-5000 kilométert, közel felük évente 5000-10000 km-t, további 16% több, mint 10000 kilométert motorkerékpározik. Az évente 10000 km-nél többet motorkerékpározók aránya az 50 év felettieknél a legmagasabb (20%) és a legkisebb a 21 év alattiaknál (14%). A legnagyobb létszámú korcsoport tagjai, a 31-40 évesek, több mint egyharmada évente 2000-5000 km-t motorozik. Ez azzal magyarázható, hogy az idısebb motorkerékpárosok általában többen használják hosszabb túrákra a motorkerékpárjukat, a fiatalabbak gyakrabban, de kisebb távolságokra. A válaszadó motorkerékpárosok több mint fele (51%) már legalább egyszer utazott motorkerékpárral külföldre, kétötödük (40%) többször is. Az arányok értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy az online kérdıívet kitöltık többsége a Shox motorkerékpáros áruház vásárlója, tehát rendszeresen túrázik. A magyarországi motorkerékpárosok összességét tekintve a külföldön is motorkerékpározók aránya bizonyára jelentısen kisebb ennél, azonban megállapítható, hogy a külföldre motorkerékpárral túrázók száma több ezerre tehetı. 2.5 Motorkerékpározás indítékai A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok több mint kétötöde (41%) rendszeresen használja munkába járásra a motorkerékpárt, kevesebb, mint egyötöde (18%) sohasem. A motorkerékpárosok közel négyötöde (78%) leginkább kikapcsolódásként motorkerékpározik, több mint fele (57%) gyakran túrázik és kevesebb, mint egyötödük (16%) motorozik versenypályán. (5. ábra) A munkába járás a 31-40 évesek esetében a legnagyobb arányú (44%), azonban a korcsoportok közötti különbségek nem számottevıek. A kikapcsolódásként történı motorkerékpározás a legfiatalabb korcsoport esetében a leggyakoribb (90%), az idısebbek esetében a céltudatosabb motorkerékpár használat figyelhetı meg. A válaszadó motorkerékpárosok több mint fele rendszeresen túrázik (magas arányukat a kérdıívet kitöltık kiválasztása magyarázza). A gyakrabban túrázók aránya korcsoportonként csak kis mértékben változik, az életkorral enyhén növekedik. A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok között kevesen motoroznak versenypályán. Korcsoportonként nincs jelentıs különbség, de az ilyen motorosok részaránya az 50 év felettiek csoportjában a legkisebb, ami az életkori sajátosságokkal és az általuk használt motorkerékpárok kialakításával (általában túramotor, 6
illetve chopper) függ össze. A 21 év alattiak viszonylag kisebb aránya a pályamotorozás magas költségeivel magyarázható. Figyelemre méltó, hogy munkavégzés céljából a legfiatalabbak, a 21 év alattiak és a legidısebbek, az 50 év felettiek használják legtöbbször a motorkerékpárt. Feltételezhetı, hogy az idısebbek a célszerőség a forgalmi torlódások elkerülése, a könnyebb parkolási lehetıség, a fiatalabbak pedig inkább a motorkerékpározás menetdinamikai elınyei miatt. 100% 80% 60% 40% 20% 0% munkába járás kikapcsolódás túrázás pályamotorozás Sosem Ritkán Gyakran 5. ábra: A motorkerékpározás indítékai A motorkerékpárral történı olcsóbb közlekedés a válaszadók több mint egynegyede (28%) számára nagyon fontos, továbbá több mint felük (52%) számára fontos szempont. A kérdıívet kitöltık mindössze egyötöde (20%) minısítette ezt a szempontot nem fontosnak. A motorkerékpárral közlekedés viszonylag kisebb költségei elsısorban a 21-30 évesek számára fontosak, az életkor növekedésével, amely feltételezhetıen az anyagi lehetıségek növekedésével jár, a motorkerékpározás költségeinek fontossága csökken. Ez megfigyelhetı a motorkerékpárok értékénél is, az idısebb korcsoportba tartozók általában nagyobb értékő motorkerékpárt használnak. Motorkerékpárral történı közlekedésnél a gyorsabb úti cél elérés a válaszadók több mint kétötödénél (44%) fontos, továbbá közel ugyanennyi motoros (40%) számára nagyon fontos szempont. A válaszok korcsoportok szerint jelentıs eltérést mutatnak, a rövidebb utazási idı a 21-40 évesek esetében számottevıen fontosabb, mint a fiatalabb, vagy idısebb motorkerékpárosoknál. A motorozással kapcsolatos függetlenség és szabadságérzet minden korcsoport számára lényeges szempont, a válaszadók több mint kétharmada (70%) szerint nagyon fontos, további több mint egynegyedüknek (27%) fontos, mértéke az életkor növekedésével kis mértékben mérséklıdik. A szabadidı eltöltés és a szórakozás indítéka a motorkerékpározásnál a válaszadók több mint kétharmada (71%) számára nagyon fontos, további több mint egynegyede (26%) számára fontos, azonban az idısebb motorkerékpárosok számára ez a szempont kisebb jelentıségő, mint a fiatalabbak esetében. 2.6 Motorkerékpáros közlekedés A kérdıívet kitöltık több mint fele (53%) szerint veszélyes motorkerékpárral való közlekedés, ezen belül több mint egytizedük (13%) szerint nagyon veszélyes. A motorkerékpárosok kevesebb, mint fele (45%) véli úgy, hogy a közlekedés kevésbé biztonságos, de nem veszélyes, a válaszadók mindössze 2%-a tartja biztonságosnak. (6. ábra) 7
kevésbé biztonságos 45% biztonságos 2% nagyon veszélyes 13% veszélyes 40% 6. ábra: A motorkerékpározás biztonságával kapcsolatos vélemény A motorkerékpározás veszélyességére kapott válaszokat támasztja alá, hogy az elmúlt 3 évben a kérdıívet kitöltık több mint egytizede (13%) szenvedett közlekedési balesetet, az egyes korcsoportokban közel azonos arányban. A motorkerékpárosok 90%-a szerint a bekövetkezett balesetekben gyakran szerepet játszott az út vonalvezetésének nem megfelelı (túlzott) sebesség választása. (7. ábra) A különbözı korcsoportokban közel egyforma arányban vélik úgy, hogy a gyorshajtás az egyik legjelentısebb baleseti tényezı a motorkerékpáros balesetekben. A kérdıívet kitöltık átlagosan több mint kétharmada (71%) szerint a motorkerékpáros balesetekben gyakran szerepet játszott vezetéstechnikai hiba. Az arányok korcsoportonként jelentıs, 20%-os eltérést mutatnak: a 21 év alattiak több mint fele (54%) szerint, majd az életkor növekedésével növekszik az arány, az 50 év felettiek esetében közel négyötöd (75%). Ezt a különbséget támasztja alá, hogy a vezetéstechnikai tréningek résztvevıi többnyire az idısebb motorkerékpárosok közül kerülnek ki. A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok egyötöde (21%) szerint a személyi sérüléses közúti közlekedési balesetekben gyakori tényezı az ittasság, további több mint kétharmaduk szerint ritkán, de elıfordul. A válaszok korcsoportonként jelentıs eltérést mutatnak: a fiatalabb motorkerékpárosok szerint az ittasság gyakoribb, mint a középkorúak esetében, majd az 50 év felettieknél szintén jelentıs arányú. A meglepıen nagy gyakorisági érték alapján talán joggal feltételezhetı, hogy a magasabb arányt mutató korcsoportok tagjai között is többen vannak, akik már motorkerékpároztak ittasan, vagy személyes tapasztalatuk van e tekintetben. Sosem 0% Ritkán 10% Gyakran 90% 7. ábra: Az út vonalvezetésének nem megfelelı sebesség szerepe a motorkerékpáros balesetekben 8
A megengedett sebességnél gyorsabb közlekedést külön vizsgáltuk autópályán, lakott területen kívül, illetve lakott területen. Autópályán a válaszadók több mint fele (52%) csak ritkán lépi túl a megengedett sebességet, további közel egyharmaduk (30%) sohasem. Autópályán a megengedett sebességet rendszeresen túllépık aránya 15-20% közötti, és közel azonos mindegyik korcsoportban. A válaszok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a sebességérzet a motorkerékpárokon jelentısen nagyobb, mint a zárt utasterő személygépkocsiknál, valamint az áramvonalas fejidom nélküli motorkerékpároknál a menetszél 110-120 km/h sebesség felett már kényelmetlen erısségő. Lakott területen kívül a válaszadók közel egyharmada (31%) gyakran, továbbá több mint fele (58%) ritkán közlekedik a megengedett sebességnél gyorsabban. (8. ábra) A gyorshajtások gyakorisága az életkorral fordítottan arányos. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy az idısebb motorkerékpárosok gyakrabban túráznak és fıként, amikor többen haladnak együtt, a nagyobb menetsebesség, a gyorsabb eljutás kevésbé fontos. Lakott területen a kérdıívet kitöltık sokkal szabálykövetıbbek, mint lakott területen kívül, azonban a motorkerékpárosok több mint egytizede (14%) gyakran lépi túl a megengedett sebességet. További közel felük (48%) esetenként, és több mint egyharmaduk (38%) sosem. A rendszeres gyorshajtás aránya a fiatalabbak esetében a legmagasabb, majd az életkorral enyhén csökken. Gyakran 32% Sosem 10% Ritkán 58% 8. ábra: A gyorshajtás gyakorisága lakott területen kívül A megengedett sebesség túllépése miatt az elmúlt 3 évben a kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok közel egyötödét (18%) büntették meg valamilyen formában. Az elmarasztaltak aránya a különbözı korcsoportokban szinte azonos, tehát látszólag nem igazolható az a korábbi állítás, hogy a fiatalabb motorkerékpárosok számottevıen gyakrabban követnek el gyorshajtást és emiatt nagyobb arányban részesülnek közúti bírságban. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a fiatalabbak közül többen, még csak az elmúlt években kezdtek motorkerékpározni, így kisebb esélyük volt arra, hogy büntetésben részesüljenek. 2.7 Motorkerékpáros védıfelszerelések használata A kérdıívet kitöltık többsége a Shox motoros áruház vásárlója, tehát az átlagosnál nagyobb valószínőséggel rendelkezik különbözı (elsısorban kabát és térdvédı) védıfelszereléssel. A védıfelszerelések használatának gyakorisága jelentısen eltér lakott területen kívül, illetve lakott területen, ezért a szokásokat külön vizsgáltuk. Lakott területen kívül gyakran visel protektoros kabátot a kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok kilenctizede (90%). Több válaszadó megemlítette, hogy a gyakran 9
helyett a mindig választ jelölné meg, ha ilyen lenne. Megállapítható, hogy a protektoros kabát viselése lakott területen kívül általánosnak tekinthetı minden korcsoport esetében. Lakott területen kívül a válaszadók átlagosan kétharmad része (68%) visel gyakran protektoros nadrágot, azonban a 21 év alattiak mindössze fele (50%), míg a 31-40 évesek több mint kétharmada (71%). A különbség feltételezhetı oka, hogy a fiatalabbak között kevesebben rendelkeznek ezzel a védıfelszereléssel. Lakott területen kívül a válaszadók kilenctizede (90%) gyakran visel protektoros kesztyőt. Az arányok az egyes korcsoportok esetében csak kisebb különbségeket mutatnak. A térdvédı olyan egyszerő és könnyen megvásárolható védıfelszerelés, amely bármely nadrág felett viselhetı. Ez kompromisszumos megoldás, nem nyújt olyan mértékő védelmet, mint a protektoros nadrág, azonban kisebb baleseteknél védheti a térdet és a sípcsontot a sérüléstıl. Lakott területen kívül a motorkerékpárosok kevesebb, mint fele (46%) gyakran használ térdvédıt. Ha ezt összeadjuk a protektoros nadrág viselésének gyakoriságával, akkor megállapítható, hogy lakott területen kívül sokan használnak védıfelszerelést a láb sérüléseinek mérséklésére. Lakott területen kívül a válaszadók kevesebb, mint fele (49%) visel gyakran gerincvédıt, azonban kétötödük (40%) sohasem. Legnagyobb arányban (60%) a 21 év alattiak használják, az idısebbek ennél lényegesen kisebb gyakorisággal. (9. ábra) Lakott területen a válaszadók átlagosan négyötöde (81%) gyakran visel protektoros kabátot. Legkisebb arányban (60%) a 21 év alattiak, ami egyrészt a korcsoport felelıtlenségére (a következmények lebecsülésére) utal. A legmagasabb arány (83%) a közlekedésben és a válaszadók között legnagyobb számban részt vevı 31-40 éveseknél tapasztalható. Protektoros nadrágot a kérdıívet kitöltık közel fele (48%) visel rendszeresen. Leginkább a 41-50 év közötti motorkerékpárosok, legkevésbé (22%) a 21 év alattiak. Protektoros kesztyőt a válaszadók négyötöde (80%) visel gyakran. Ez csak látszólag kedvezı, mert a kesztyő viszonylag olcsón megvásárolható, ennek ellenére a 21 év alattiak mindössze kétharmada (66%) használja. A többi korcsoportban az arányok közel azonosak. Lakott területen belül a válaszadók több mint egyharmada (35%) gyakran viseli (ennél figyelembe kell venni, hogy vannak, akik protektoros nadrágot használnak). Itt is megfigyelhetı, hogy a 21 év alattiak milyen kis arányban alkalmazzák ezt a védıeszközt, pedig viszonylag könnyen hozzáférhetı. A 21 év felettiek esetében a viselés gyakorisága közel egyforma minden korcsoportban. Lakott területen belül a válaszadók kevesebb, mint kétötöde (39%) visel gyakran gerincvédıt. Érdekes, hogy ezt a védıeszközt a 21 év alattiak hordják a legnagyobb (45%) arányban, talán ezzel kívánják helyettesíteni a protektoros kabátot. A többi korcsoportban a viselés gyakoriság arányai csak kisebb eltérést mutatnak. (9. ábra) 100% 80% 60% 40% 20% 0% Protektoros kabát Protektoros nadrág Protektoros kesztyő Térdvédı Gerincvédı Lakott területen kívül Lakott területen 10
9. ábra: Motorkerékpáros védıfelszerelések használatának gyakorisága 3. Összefoglalás, következtetések A kérdıíves adatgyőjtés a magyarországi motorkerékpárosok tekintetében nem reprezentatív mintavétellel történt, hanem a motorkerékpárosok a különbözı online médián (hírlevél, facebook, stb.) keresztül értesültek a kérdıívrıl, és önkéntesen vállalkoztak a kitöltésre. Azonban a válaszolók nagy száma és korcsoport szerinti megoszlása lehetıséget biztosít arra, hogy a hazai motorkerékpárosokról fontos jellemzıket, összefüggéseket állapíthassunk meg és hasznos következtetéseket, javaslatokat fogalmazzunk meg. A kérdıívet kitöltı motorkerékpárosok életkor szerinti megoszlása normális eloszlású, a legtöbben a 31-40 év közötti korcsoportba tartoznak. A motorkerékpározás fıként a férfiak közlekedési módja, ez tükrözıdik a kérdıívet kitöltık esetében is, a válaszadók 95%-a férfi. A kérdıívet kitöltık több mint fele az elmúlt 5 évben részt vett motorkerékpár vezetıi engedély megszerzéséhez szükséges képzésen. A motorkerékpárosok több mint egyharmada a személygépkocsira érvényes vezetıi engedély birtokában, 30 éves kor felett, továbbá több mint egytizede 40 éves kor felett szerzett motorkerékpáros vezetıi engedélyt. Az idısebb korban elkezdett motorkerékpározás esetén elınyt jelenthet a közlekedési szabályok alaposabb ismerete és gyakorlatban történı alkalmazása, a forgalmi helyzetek felismerése, a felelısségtudat, hátrányként említhetı a mozgáskoordináció csökkenése, aminek kompenzálása több gyakorlást igényel. Figyelembe véve, hogy a jármővezetık képességei jelentısen eltérıek, általában a motorkerékpáros vezetıi engedély megszerzésénél fokozott figyelmet kell fordítani a jármőkezelés begyakorlására a gyakorlati képzésen. A kérdıívet kitöltık kétharmada megfelelınek találta a képzés tanyagát, tematikáját, valamint idıtartamát. Az elméleti képzés egy részének távoktatási formában történı elsajátításában a válaszadók alig több mint fele venne részt. Tehát az online eszközöket rendszeresen használók körében is alacsony ennek az oktatási módszernek az elfogadottsága, a számítógépet nem használók, nem internetezık pedig nem is lennének képesek részt venni a távoktatásban. Következésképpen tévedés és túlzott optimizmusnak tőnik azt hinni, hogy a távoktatási forma lehetıségének megteremtése jelentısen átalakítja a gépjármővezetı képzést. Az új oktatási módszerek alkalmazását támogatni kell, de az igényekhez kell igazítani annak érdekében, hogy azok hatékonyan mőködjenek. A kérdıívet kitöltık több mint kétharmada fokozatosság nélkül, azonnal a legmagasabb A kategóriára szerezte meg a vezetıi engedélyt. Célszerő lenne a motorkerékpár teljesítményével és a vezetési gyakorlattal arányosan, fokozatosan lehetıvé tenni a vezetıi engedély megszerzését. Ennek egyik módja lehet, hogy az A kategóriára érvényes vezetıi engedélyt csak az A1 vagy A korlátozott vezetıi engedéllyel és legalább egy-két éves gyakorlattal lehessen megszerezni, illetve egy lépésben a képzés gyakorlati részének kibıvítésével, vezetéstechnikai tréning teljesítésével, valamint a veszélyhelyzet felismerés szimulátoron történı oktatásával. Ez utóbbival kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a motorkerékpárosok kétharmada még sosem vett részt vezetéstechnikai tréningen, azonban közel négyötöd része egyetért azzal, hogy az A kategóriájú motorkerékpárok vezetéséhez szükséges a vezetéstechnikai tréning. Tehát azok közül is nagyon sokan, akik még nem vettek részt ilyen tréningen Figyelmeztetı, hogy a 21 év alattiak több mint egytizede a kategóriára érvényes vezetıi engedély nélkül közlekedik A kategóriájú motorkerékpárral. A KSH baleseti statisztikai adatai alapján a 2004-2010 közötti idıszakban a személyi sérüléses balesetet okozó motorkerékpárosok 17%-a nem rendelkezett érvényes vezetıi engedéllyel. Ennek egyik lehetséges oka lehet a vezetıi engedély nélküli gépjármővezetés nem elég szigorú, igazi 11
visszatartó erıt nem jelentı szankcionálása (mindössze szabálysértésnek minısül és a büntetés néhány tízezer forint, a közúti ellenırzés valószínősége pedig nagyon alacsony). A motorkerékpározás gyakorisága korcsoportonként jelentıs különbségeket mutat, a fiatalabbak között nagyobb arányban fordulnak elı azok, akik minden nap motoroznak (az évszak és az idıjárási körülmények figyelembe vételével). Az idısebb motorkerékpárosok általában többen használják hosszabb túrákra a motorkerékpárjukat, a fiatalabbak gyakrabban, de kisebb távolságokra. A kérdıívet kitöltık kétötöde szerint a motorkerékpáros közlekedés veszélyes, további egytizedük szerint nagyon veszélyes. A fiatalabb korosztály tagjai általában veszélyesebbnek tartják a motorkerékpározást, mint az idısebbek, ami a fiatalabbak nagyobb kockázatvállalásával és a forgalomhoz kevésbé alkalmazkodó vezetési stílusával magyarázható. A különbözı korcsoportokban közel egyforma arányban vélik úgy, hogy az út vonalvezetésnek nem megfelelı (ahhoz képest túlzott) sebességgel való közlekedés, a gyorshajtás az egyik legjelentısebb baleseti tényezı. A megengedett sebesség túllépése miatt megbüntetett motorkerékpárosok arányát korcsoportok szerint vizsgálva megállapítható, hogy a gyorshajtás nem csak a fiatalabb motorkerékpárosokra jellemzı, hanem minden korcsoportban közel azonos arányú. A megengedett sebességet rendszeresen túllépık aránya autópályán, autóúton 15-20% közötti, és közel azonos mindegyik korcsoportban, ennek másfélszerese a lakott területen kívüli utakon. Lakott területen a gyakran gyorshajtók aránya meghaladja a 10%-ot. Az autópálya kivételével a gyorshajtás gyakorisága az életkorral fordítottan arányos. A motorkerékpárosoknál tapasztalható gyorshajtások magas és az emiatt megbüntetettek alacsony aránya indokolja a motorkerékpárosok közúti ellenırzési módszereinek fejlesztését (az automata sebességmérıknél alkalmazott szembıl fényképezés nem megfelelı a szabálysértı motorkerékpárosok azonosítására). A kérdıívet kitöltık több mint kétharmada szerint gyakori tényezı a motorkerékpáros balesetekben a vezetéstechnikai hiba. Ezt igazolja a bekövetkezett motorkerékpáros balesetek korábbi elemzése. A motorkerékpár vezetıje által elıidézett személyi sérüléses balesetek felénél a vezetéstechnikai hiba kisebb-nagyobb mértékben szerepet játszik. Sıt más közlekedési résztvevı által okozott balesetek egy része is elkerülhetı lenne a motorkerékpár gyakorlottabb kezelésével (hatékony vészfékezés, ellenkormányzás, stb.), ami elsısorban vezetéstechnikai képzéséken sajátítható el. Ez egyúttal rámutat a B125 jogosítvány bevezetésének rendkívül magas közlekedésbiztonsági kockázatára. A motorkerékpárosok láthatóságának és észlelhetıségének fokozása jelentısen csökkentheti a baleseti kockázatot. A láthatóság növelésének egyik módja a motorkerékpáros ruházatot gyártók ösztönzése olyan anyagok, kiegészítı eszközök kifejlesztésére, amelyek jobb fényvisszaverı képességgel rendelkeznek. Az észlelhetıség a gépjármővezetı képzés továbbfejlesztésével javítható. A motorkerékpárosok esetében nagyobb hangsúlyt kell kapnia a látni és látszani elvnek (a KRESZ elıírását megszegve, sok motorkerékpáros nem használja lakott területen a tompított fényszórót), továbbá a megfelelı közlekedési szokások elsajátításának, a gépjármő-holtterek elkerülésének, a jól felismerhetı mozgásváltozásoknak, a parkoló jármővek melletti megfelelı oldaltávolságnak, stb. Más gépjármővezetık számára a motorkerékpárosok közlekedési, menetdinamikai jellemzıinek megismerése kiemelkedı fontosságú. A motorozás szezonális jellegő, jelentısen függ az idıjárási körülményektıl. A motorkerékpárosoknak szükségük lenne frissítı (felújító) tréningekre a szezon elején, illetve más gépjármővezetık figyelmének fokozása is fontos lenne a motorosok észlelésével kapcsolatosan. 12
A motorkerékpárosok védıfelszerelés használata lakott területen nagyon alacsony gyakoriságú annak ellenére, hogy a válaszadók többsége rendelkezik ezekkel az eszközökkel. A bukósisak viselésén kívül a protektoros kesztyő és a kabát viselése általánosnak mondható, de nem teljes körő. A védıfelszerelések használata lakott területen kívül magasabb arányú, a válaszadók közel kilenctizede visel többféle védıfelszerelést. Célszerő lenne a motorkerékpárosok segítése a megfelelı védıfelszerelések kiválasztásánál, valamint szükséges az eszközök- elsısorban lakott területen belüli - rendszeres viselésének ösztönzése. Továbbá hasznos lenne a közlekedésbiztonságot javító eszközök innovációjának pályázatokkal történı támogatása. A motorkerékpárosok közül sokan tagjai motoros közösségnek, így ismereteik bıvítésére, közlekedési szokásaik kedvezı befolyásolására lehetıséget nyújtanak a motoros találkozók, online fórumok, klubok. Irodalomjegyzék [1] Európai Bizottság: A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti idıszakra, COM(2010) 389, Brüsszel [2] Prof. Dr. Holló Péter: A közúti közlekedésbiztonság javulásának néhány háttértényezıje, Közlekedéstudományi Szemle 2010/4. szám, p. 31-34 [3] Dr. Juhász János: A 2004-2010 között bekövetkezett személyi sérüléses motorkerékpáros közúti balesetek elemzésének tapasztalatai. Közlekedéstudományi Szemle LXI:(6) pp. 8-17. (2011) 13