Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése. A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 5. kötet

Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 5. kötet

Hátrányos helyzetű 3 7 éves korú gyerekek integrált óvodai nevelése A Biztos Kezdet Óvodai Program háttértanulmányai 5. kötet A pedagógiai diagnosztikai eljárások, a nyomon követéses mérés, megfigyelés, értékelés, tervezés és komplex fejlesztés Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2012

Jelen kiadvány a 21. századi közoktatás fejlesztés, koordináció kiemelt projekt keretében készült. Projekt száma: TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002 Főkedvezményezett: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. Készítette: Kölesné Németh Mária Szerkesztette: Labáth Ferencné Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Kerékgyártó Sándor ügyvezető 1122 Budapest, Maros utca 19 21. Telefon: (06 1) 477 3100 Fax: (06 1) 477 3136 e-mail: info@educatio.hu internet: www.educatio.hu

TARTALOM Bevezető 7 Bevezetés 9 5. A pedagógiai diagnosztikai eljárások, a nyomon követéses mérés, megfigyelés, értékelés, tervezés és komplex fejlesztés 11 5.1 Bevezető gondolatok 11 5.2 A pedagógiai diagnosztikai eljárások összetevői, területei 13 5.2.1 A kompetencia alapú óvodai program kapcsolódása 16 5.2.2 Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai program 18 5.2.3 DIFER 20 5.3 A tervezés jelentősége a pedagógiai munkában 23 5.3.1 Az egyéni fejlesztési terv fogalma, célja és jelentősége 24 5.3.2 Az egyéni fejlesztési terv készítésének szempontjai 24 5.3.3 Az egyéni fejlesztési terv előnyei, használatának eredményei 25 5.3.4 A szakemberek közötti együttműködés, a teammunka jelentősége 26 5.4 A differenciált, komplex fejlesztés pedagógiai eljárásai 28 5.5 Felhasznált irodalom 32 Mellékletek 33

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 7 Bevezető Tisztelt Olvasó! A közoktatás fejlesztésében való részvétel nagy felelősség volt a múltban is és a mában is. Felelősség azoknak, akik kijelölik az irányait, kitűzik a céljait, meghatározzák a feladatait, és felelősség azok számára is, akik részt vesznek a kidolgozott fejlesztés kipróbálásában, véglegesítésében. Így van ez a Biztos Kezdet Óvodai Program esetében is, amely a TÁMOP 21. századi közok tatás fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002) kiemelt projekt 1. számú Fejlesz téskoordinációs hálózat, horizontális együ tt mű ködések kiépü lésének ösztönzése, támogatása pillérének része. A TÁMOP-3.1.1 program keretében megvalósuló fejlesztések célja olyan támogató pedagógiai rendszer kialakítása, amely a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén segíti a közoktatási intézményeket a minőségi oktatás és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításában. Ezen célok érdekében a Biztos Kezdet Óvodai Programban újszerű módon, az eddigi pedagógiai gyakorlattól eltérően, szociális és egészségü gyi tevékenységeket is kíván támogatni az óvodai pedagógiai munkában. A program révén a családok bevonásával és aktív részvételével valóra válik a hátrányos helyzetű gyerekek hozott alkalmazkodási, életmódbeli, kulturális és szociális terü leteken jelentkező hátrányainak enyhítése. Az iskolával való szoros együ ttműködéssel az óvoda iskola átmenet előkészítése, ezáltal a későbbi lehetséges lemaradások, hiányosságok és kü lönbségek minimalizálása valósul meg. Örömü nkre szolgál, hogy a Biztos Kezdet Óvodai Program keretein belü l megvalósult tevékenységek eredményeit jelen tanulmánykötetben közkinccsé tehetjü k. Bízunk abban, hogy kiadványunk tartalmas gondolatokkal segíti a szakmai munka továbbfejlesztését, és a nagyközönség számára is hasznos információkkal szolgál a program által elért pedagógiai eredményekről. Milánkovics Ibolya Labáth Ferencné Schanda Tamás János TÁMOP-3.1.1 TÁMOP-3.1.1 TÁMOP-3.1.1 Közoktatás-fejlesztési Iroda Közoktatás-fejlesztési Iroda Közoktatási Osztály irodavezető óvodai csoport szakmai vezető osztályvezető Educatio Társadalmi Educatio Társadalmi Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Szolgáltató Nonprofit Kft. Szolgáltató Nonprofit Kft.

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 9 Bevezetés A nevelés teremti az embert és az ember a hazát. (Brunszvik Teréz) Brunszvik Teréz 1820 körül fogalmazta meg tanulmánykötetünk jelmondatául választott fenti gondolatát, amely napjainkban is útmutatást, irányt ad. Ennek az eszmének a jegyében munkálkodnak nagyon sokan a mai Magyarországon óvodapedagógusok, dajkák, gyógypedagógusok, védőnők, gondozónők, egyházi személyek és civil szervezetek képviselői, és utolsó sorban szülők is. A közel húsz esztendős szakmai múlttal rendelkező Okker Zrt. is ezt képviselve alkotta meg a tanulmánygyűjteményt. A társadalmunk legelesettebbjeit, a leginkább hátrányos helyzetben lévő gyermekeket segítő Biztos Kezdet Óvodai Program kapcsán született kötetünknek csak témaválasztása fontos és időszerű, ha az egyes témák bemutatása is szakszerű és alapos. Írásunk átfogó képet ad a kora gyermekkori intervención, az inter- és multikulturalitás elméletén és gyakorlatán át a Biztos Kezdet Óvodai Programban érintettek együttműködéséről, a pedagógiai diagnosztikai eljárások gyakorlatban kipróbált módszereiről, a játék és a tevékenységekben megvalósuló tanulás általi komplex fejlesztésről. Ezeken túl részletesen bemutatja a program bevezetését, hátterét, pedagógiai tapasztalatait. Érdekes és rendkívül tanulságos a programot megvalósító és a kontrollóvodák helyzetéről végzett felmérésünk. A kapott adatok néhol elszomorítóak, máshol örvendetesek. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek vajon mit és hogyan fognak a jövő zedékének átadni. A felmérésből az is kiderül, hogy ezen a területen sok még a kiaknázatlan lehetőség, és igyekszünk konkrét, részletes szakmai segítséget adni a (halmozottan) hátrányos helyzetű gyermekek esélyteremtéséhez. A háttértanulmányok egyes fejezeteiben erre is kapunk kiváló ötleteket. A módszertani tanácsok mellett egy-egy szituációba konkrétan is beépíthető megoldásokkal találkozhatunk. Ezek az ötletek kiérleltek, kreatívak, olyan alaposan és szakszerűen kidolgozattak, hogy akár módszertani segédletként is használhatóak. A sok jó és újszerű ötlet mellett a szerzőket külön elismerés illeti gördülékeny, igényes, pontos stílusukért is, illetve azért, mert soraikból mindvégig a pedagógusi elhivatottság, az ügy tisztelete és szeretete árad. Átgondolt, jól felépített, koherens tanulmánykötetet vehet kezébe az érdeklődő, azonban a figyelmes olvasónak feltűnhet egy-egy grafikon vagy szövegrész ismétlődése a különböző fejezetekben. Ennek oka az, hogy a kérdőíves felmérés eredményeit minden szerző más-más aspektusból, a saját szemszögéből nézve vizsgálja, így kapunk teljes képet az adatok hátterében álló valós helyzetről. Természetesen a kiadvány fejezetei külön-külön, önálló egységként is kiválóan megállják helyüket. Kiemelendő, hogy a szerzők által felhasznált irodalmak jegyzékei voltaképpen ajánlások is az olvasónak, hogy minél inkább el tudjon mélyülni az adott témában. Ezzel is segíteni kívánjuk a Biztos Kezdet Óvodai Programban részt venni szándékozók munkáját, hiszen a későbbi képzéseken is felhasználhatók ezek a szakirodalmak. A téma iránt érdeklődő olvasók, szülők, pedagógusok, továbbá mindazok, akik hisznek a brunszviki gondolat érvényességében, reményem szerint örömmel fogják kézbe venni és haszonnal fogják forgatni tanulmánykötetünket. Dr. Igaz Sarolta vezérigazgató Okker Zrt.

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 11 5. A pedagógiai diagnosztikai eljárások, a nyomon követéses mérés, megfigyelés, értékelés, tervezés és komplex fejlesztés 5.1 Bevezető gondolatok A módosított Óvodai nevelés országos alapprogramjában a módosítások lényege az esélyteremtés pedagógiai eszközeinek differenciálódása, finomítása volt. A változtatás szövegszerű módosításokról szól, ha inkább szemléletbeli változásokról, amelyek a gyakorlatban is megvalósíthatók. Egyik lényeges eleme az Inklúzió, integráció, differenciálás, esélyteremtés, amely vonatkozik a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre, az etnikai kisebbségekre, a migrációs populációra, a kiemelkedő képességű gyermekekre és az átlagos fejlődésmenetű gyermekekre egyaránt. A másik lényeges változtatás a mérésre, értékelésre vonatkozik, amely magában foglalja a megfigyelés, megismerés, tervezés, fejlesztés, nyomon követés fogalmait. A kompetencia alapú óvodai programcsomag is, amely a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg, illeszkedve az Óvodai nevelés országos alapprogramjához, olyan irányokat mutatott és olyan innovatív megoldásokat javasolt, amelyek beépíthetők a helyi nevelési programokba anélkül, hogy azok alapvetően megváltoznának. A kompetencia alapú óvodai programcsomagban az óvoda iskola átmenet könnyítése területén lényeges innovációs feladat volt a nyomon követéses mérési eljárások kidolgozása, amelynek jellemzői, hogy a megismerés folyamatos és természetes élethelyzetben zajlik, a nyomon követés minden fejlődési területre kihat, és a módszer standard, az egyéni képességek fejlődését tekinti eredménynek. A Biztos Kezdet Óvodai Program építve a kompetencia alapú óvodai programcsomagra és azokat folytatva további innovatív, az eddigi gyakorlattól eltérő megoldásmódokat kínál, amelynek egyik eleme a pedagógiai jellegű, diagnosztikus eljárások, valamint a nyomon követéses megfigyelés, mérés, tervezés, fejlesztés kérdéskörének finomítása. A komplex fejlesztést az inklúzió, a differenciálás és az integráció gyakorlatára épülő országos tendenciák szem előtt tartásával, az esélyegyenlőség és az esélyteremtés jegyében, szoros szakmai hálózat működtetésével kívánja megvalósítani. A program fontos eleme a preventív jelleg, amely szerint a hátrányos helyzet elkerülhető, megfogható vagy meggátolható. Ebben meghatározó szerepe van a szoros szakmai együttműködésnek és kommunikációnak, amely által elérhetővé válik a program célja, a hátrányos helyzetű, óvodáskorú gyermekek esélyeinek növelése. Eme cél elérését kizárólagosan, de elsősorban az segítheti, ha a szakmai, szakmaközi célok mind a gyermek megismerése irányába mutatnak. A pedagógiai jellegű, diagnosztikus eljárások, a nyomon követéses mérés, a megfigyelés, az értékelés, a tervezés és a komplex fejlesztés ezt támogatja. Fontosak azok a módszertani elemek, amelyek a gyermekek életkori és egyéni sajátosságai mellett arra is figyelnek, hogy a hátrányos helyzetükből adódó egyéni szükségleteik hogyan kerülnek felszínre, és hogyan lehet ezeket az egyéni szükségleteket kielégíteni. Így ezek a szükségletek már hiányként, hátrányként jelennek meg, és éppen ezeknek

12 H Á T R Á N Y O S H E L Y Z E T Ű 3 7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E a szükségleteknek a kielégítése adja, adhatja a hátrányos helyzet elkerülésének, felszámolásának kezdetét, a biztos kezdetet. A gyermekkor és ezen belül is a kora gyermekkor életesélyeket meghatározó jellege régóta ismert a pedagógiai, pszichológiai irodalomból. Vizsgálatokon alapuló tények bizonyítják az első évek fejlődési intenzitását, és felhívják a figyelmet arra, hogy ez az életpálya legszenzitívebb időszaka. Az ebben az életkori szakaszban elmaradó fejlődés a későbbiekben csak részben korrigálható. Szociológiai kutatásokból azt is tudhatjuk, hogy a gyerekek esetében a legnagyobb kockázata annak van, ha tartósan, éveken keresztül szegénységben, az alapvető feltételek tekintetében depriváltan élnek. A szegénység, a szegénység újratermelődése és a gyermekkori fejlődés összefüggéseinek ismerete új keletű. Az átörökítés megtörését már az első években meg kell kezdeni. Az iskolába lépés időszakában már nagyrészt megkésett a segítség a képességek kibontakoztatásához. A kisgyermekkori élmények, tapasztalatok meghatározzák a későbbi életévek sikerességét vagy kudarcait. Az első 2-3 év a legérzékenyebb időszak az agy fejlődése szempontjából. A normális agynövekedést, fejlődést az érzékeny gondoskodás segíti. Hároméves korra a gyerekek agya kétszer olyan aktív, mint a felnőtteké; az agyi aktivitás csökkenése tizenéves korban kezdődik. A kora gyermekkori évekbe fektetett programok összehasonlíthatatlanul kedvezőbb eredményre vezetnek és fajlagosan olcsóbbak, mint a későbbi életkorokat célzó kompenzáló programok. A Biztos Kezdet Óvodai Program elsődleges célja a lehető legjobb esély biztosítása a készségek, képességek kibontakoztatásához, a lehető legkorábbi életkorban, azon gyermekek számára, akik a legnagyobb szegénységben élnek. A program hosszú távú célkitűzése országos szinten olyan gyerek- és családbarát szolgáltatási környezet kialakítása, amely a szülők partneri bevonása és aktív részvétele mellett kora gyermekkorban egyenlő esélyt biztosít a veleszületett képességek kibontakozásához, a minél korábbi (lehetőleg hároméves kortól való) óvodai részvételhez és a sikeres iskolakezdéshez. A Biztos Kezdet Óvodai Program a benne érintett gyermekekre irányuló szolgáltatásainak első számú stratégiai célja, hogy a tanköteles korba érő (hatéves) gyermek egészséges legyen és elérje veleszületett képességeinek optimumát az összes fejlődési területet érintő (mozgás, értelem, érzelem, nyelv és kommunikáció, észlelés), szakmailag megalapozott emberi és tárgyi környezet biztosításával. A cél elérése érdekében fontos, hogy minél fiatalabb életkorban megbízhatóan észlelni lehessen, ha egy gyermek fejlődési üteme eltér az átlagostól vagy valamilyen probléma gyanúja merül fel. A védőnők szűrő szerepe meghatározó ebben a folyamatban. Az azonosított fejlődési zavar, elmaradás vagy annak gyanúja esetén a gyermeket a fejlődési vizsgálat végzésére alkalmas vizsgáló intézménybe kell juttatni, például nevelési tanácsadóba vagy a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz, ahol komplex vizsgálatban részesül. Az óvodába lépéskor az első, legfontosabb teendő a gyermek megismerése, a gyermeki személyiség fejlettségi szintjének pontos megállapítása a teljesítmény hátterét biztosító pszichikus funkciók működésének aktuális szintjével együtt. Hol tart a gyermek, hol van a probléma és hová kell eljuttatni? Ezek megállapításában az óvodapedagógusnak kulcsszerepe van. A gyermek pontos megismeréséhez hozzátartozik a szülővel való kommunikáció, a gyermekről készült valamennyi előző orvosi, egyéb szakemberi vélemény ismerete, valamint az óvodapedagógus saját diagnosztikus pedagógiai mérései. A diagnózis lesz az alapja a fejlesztés megtervezésének, a kiindulópontnak, a célok meghatározásának és a megfelelő módszerek megválasztásának. A pedagógiai diagnosztikus ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy a pedagógus a foglalkozásokon reálisan tudja megállapítani, értékelni a gyermek fejlettségi állapotát, teljesítményeinek változását, viselkedését, reakcióját, és képes legyen mérlegelni saját bánásmódjának és elvárásainak várható hatását. 1 1 Mesterházi Zsuzsa: A nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése. Bp., Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, 1998. 258.

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 13 Az első bemeneti mérés óvodába lépéskor történik. A pedagógiai diagnózis megalkotásához minden olyan eljárás alkalmas, amely a gyermekek részképességeit vizsgálja, elsősorban az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges területeken. A mérés célja, hogy egy képet kapjunk a gyermek teljes személyiségéről, képességeiről, részképességeiről és azok összefüggéseiről. A gyermek teljesítményét életkori sajátosságok szerint várható, elérendő eredmények és az aktivitás tükrében vizsgálhatjuk a következő nevelési területeken: játék: a különböző játéktípusokban a gyermek aktivitása, önállóság a tapasztalatszerzésben, kreativitás; a külső világ tevékeny megismerése: ezen belül a környezetről szerzett, a matematikai ismeretek és a hozzájuk tartozó fogalomháló alkalmazása; vizuális nevelés: az ábrázoló tevékenységekben szerzett tapasztalatok alkalmazása; irodalmi nevelés: mondókák, versek, mesék ismerete, memorizálása; zenei nevelés: mondókák, énekek, énekes játékok, ritmus, a hangszerek és a hozzájuk tartozó fogalomháló ismerete, alkalmazása; a gondozási és önkiszolgáló tevékenységek: az ezekben, továbbá az egészséges életmód területén szerzett tapasztalatok, az önállóság (testápolás, öltözködés, táplálkozás, munka jellegű tevékenységek) területén. A bemeneti mérésen kívül a fejlődés nyomon követése érdekében rendszeres időközönként, általában félévente nyomon követéses felmérésre kerül sor, amely minden fejlődési területre kiterjed. Méréskor az óvodapedagógus egyaránt támaszkodik a gyermek spontán játékának megfigyelésére, az irányított játékhelyzetekre és a szülők beszámolóira. A rendszeres időközönként végzett nyomon követés eredménye a gyermek aktuális fejlettségi szintjének megállapítása, az eltelt időszakban mutatkozott változás alapján a következő fejlődési szintek kijelölése, konkrét, egyénre szabott fejlesztési terv készítése. Ilyenkor közös konzultációra is lehetőség nyílik a gyermek szüleivel, gondozóival, a gyermek ellátásában részt vevő más szakemberekkel, például védőnővel, gyermekorvossal. A nyomon követéses mérést soron kívül is el kell végezni, ha a munkatársak, a szülők vagy más, a gyermekkel foglalkozó szakember részéről a gyermek fejlődése kapcsán aggodalom merül fel. A bemeneti és a nyomon követéses méréseken kívül minden nevelési év végén kontrollmérésekkel szükséges követni a fejlődés folyamatát. 5.2 A pedagógiai diagnosztikai eljárások összetevői, területei A részképességzavarok már óvodáskorban felismerhetők, ezért nagy jelentősége van a szakszerű diagnózisnak és az erre épülő terápia minél korábbi megkezdésének. Ebben az óvodapedagógusnak kulcsszerepe van. Az óvodai évek alatt az átgondolt, jól szerkesztett, egyedi problémákat is figyelembe vevő program következetes megvalósításával a lassan érő gyermekek kiegyenlített fejlődése is zömében biztosítható. Az óvodai nevelési program tartalmazza az elvi kereteket. A fejlesztés eszközei a fejlesztő játékok, amelyek segítségével megvalósul az alapvető pszichikus funkciók, mint például a mozgáskoordináció, a testséma kialakulása, a perceptuo-motoros funkciók egész sora, a téri percepció, a figyelem, az emlékezet, a fogalmi gondolkodás, a kreativitás stb. fejlesztése. Az óvodapedagógus felelőssége a gyermekekkel való szakszerű foglalkozás, a játékos fejlesztés. Az óvodáskori diagnózis felállításához azok az eljárások alkalmasak, amelyek a gyermek képességeit, részképességeit, a pszichikus funkciók működését vizsgálják a következő területeken: Szociális képességek fejlettsége: a kapcsolattartás, együttműködés, tolerancia, empátia, konfliktuskezelés jellemzői, kontrollált magatartás, döntésképesség, különbözőségek elfogadása.

14 H Á T R Á N Y O S H E L Y Z E T Ű 3 7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E Mozgás fejlettsége: nagy- és finommozgás, finommotorika, vesztibuláris alapmodalitások működése. A mozgásnak kiemelt jelentősége van, mivel közvetlenül kihat az idegrendszeri kapcsolatokra, megerősíti, fejleszti azokat. Gazdag mozgásos tapasztalatok biztosításával befolyásolhatjuk a fogalmi gondolkodás alakulását. Testséma fejlettsége: a testvázlat, a testrészek és azok funkciójának ismerete, a testzónák ismeretének alkalmazása, a testtengely alkalmazása, keresztezésének minősége. Különösen fontos a testzónák és a testtengely átlépésének megismerése, hiszen ezek hiányosságai a két agyféltekei együttműködés problémáit jelzik és megmutatkoznak a tér, a kinesztetikus percepció terén is, valamint minden olyan mozgásformánál, amelyhez ezek alkalmazása, a testtengely átlépése vagy épp ellentétes irányú mozgatása szükséges. Észlelés fejlettsége: vizuális, auditív, taktilis, kinesztetikus és térészlelés terén vizsgáljuk az ingerfelvétel minőségét, diszkriminációját, e területeken a memória, a szerialitás és az egyes területek közötti keresztcsatornák működését. Az észlelésnél szinte minden kiemelt fontosságú, hiszen a megismerés alapja, hogy észlelje, felismerje, megkülönböztesse az érzékszerveivel fogható ingereket: formákat, színeket, hangokat, szavakat, mozgásmintákat, a térbeli elhelyezkedést, az abban történt változásokat önmagához és az őt körülvevő tárgyakhoz képest. Mindezek kifejezése a verbális percepciót működtető képességek feladata. Kognitív képességek fejlettsége: az alapvető gondolkodási műveletek, a memória és a figyelem jellemzői. E terület mérése tulajdonképpen kontrollja az előbbi méréseknek, hiszen a megismerési folyamat meghatározója az eddig vizsgált képességek működése és együttműködése. Finommotoros koordináció fejlettsége: az emberábrázoláson keresztül vizsgálja a grafomotorika, a ceruzafogás, a nyomaték minőségét. Nyelvi kifejezőkészség fejlettsége: a szókincs, a beszédészlelés, beszédértés, szövegvisszaadás, képolvasás, kiejtés, nyelvhelyesség, a verbális és nonverbális kommunikáció jellemzői. A Biztos Kezdet Óvodai Programban részt vevő 23 óvodát, továbbá 5 kontrollóvodát, valamint a szülőket, a szakembereket és egyéb szervezeteket megkérdeztük a kutatással kapcsolatban felmerülő lényeges kérdésekről. Az óvodapedagógusok teljes körű kérdőíves felmérése alapján kerestük a választ arra, hogy a gyermekek készségeinek, képességeinek mérésére az óvoda megkezdésekor milyen mérőeszközöket használnak, illetve ismerik-e a kompetencia alapú óvodai programcsomagot. A megkérdezettek 64%-a saját eszközt használ, 57%-a a DIFER-t, 21%-a a Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai programot és csak 11%-a nyilatkozik úgy, hogy ismeri a kompetencia alapú óvodai programcsomagot. A kérdőíves felmérés eredménye arra enged következtetni, hogy az óvodapedagógusok kis része ismeri csak a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1 központi program keretében kifejlesztett kompetencia alapú óvodai programcsomagot, illetve ha ismerik is vagy hallottak róla, alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy nincsenek felkészülve, illetve felkészítve az újszerű, kompetencia alapú nevelésre. Nem, vagy csak kevéssé ismerik a programcsomag fejlesztési területeit az óvoda iskola átmenet kérdéskörére, a differenciálásra, az integrálásra, az inklúzióra, a játék, az érzelmi és erkölcsi nevelés kapcsolódási pontjaira nézve, amelyek egységesen fedik le az óvodai nevelés teljes vertikumát, a gyermek szükségleteire, egyéni képességeire építve. Ezért a jövőben tanácsos és javasolt nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy az óvodapedagógusok saját élményeikre és tapasztalataikra építve betekintést kapjanak a kompetencia alapú pedagógiai rendszerbe, megtalálva azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a helyi nevelési programjuk értékei és a kompetencia alapú programcsomag értékei találkoznak. Meg kell ismertetni velük, hogy melyek azok az óvodapedagógusi kompetenciák, amelyek szükségesek a program bevezetéséhez és alkalmazásához.

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 15 A gyermekek képességeinek, készségeinek mérésére használt mérőeszközök 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 57% 21% 11% DIFER Porkolábné-féle Kompetencia alapú óvodai program mérőrendszere 64% Saját eszköz használata A felkészítés javasolt a főiskolai képzés terén is. Fontos, hogy az óvodapedagógusok a főiskolai képzésben találkozzanak olyan ismeretekkel, amelyek a szemléletüket formálják az inklúzió, az integráció, a differenciálás és az esélyteremtés terén. Ugyanezek azonban csak a főiskolai képzésben fontosak, ha a már gyakorló pedagógusoknál is. Az ő részükre tréningeket kell szervezni, illetve mentori hálózatot kiépíteni. Az új ismeretek átadásának, az egymástól való tanulásnak az egyik legjobb formája a kialakított és a mindennapi gyakorlatban jól alkalmazható jó gyakorlatok megismerése, amelyek a horizontális együttműködést kiválóan szolgálják. A Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai programot és a DIFER-t már többen ismerik, de inkább a DIFER-t használják. A Porkolábné-féle program nagyon gazdag módszertani segítséget ad az óvodapedagógusok kezébe a gyermek személyiségének megismeréséhez, fejlődésének nyomon követéséhez, részletes megfigyelési szempontsorral és fejlettségmérő lapok alkalmazásával, míg a DIFER az óvoda iskola átmenet jelenleg egyetlen, egységesen alkalmazható pedagógiai vizsgáló módszere, amely minden eddig Mérések gyakorisága a mérést végző szakemberek körében 47% 16% havonta évente többször évente 37%

16 H Á T R Á N Y O S H E L Y Z E T Ű 3 7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E használt eszköznél, mutatónál megbízhatóbb iskolakezdési szűrést tesz lehetővé. A DIFER mérés egyszerű, közérthető, a gyermek fejlődésbeli eltéréseihez igazított pedagógiai módszerek egyedi alkalmazása, és követel mérésmetodikai ismereteket. Minden pedagógus könnyűszerrel meg tudja csinálni, valószínűleg ezért is alkalmazzák többen ezt a módszert. Mindemellett a saját eszköz használata szerepel a legmagasabb arányban. Ez arra enged következtetni, hogy vagy ismerik eléggé az óvodapedagógusok a készségek, képességek mérésére használt eszközöket, vagy inkább ismereteik alapján kidolgozzák a saját mérőeszközeiket a saját viszonyaiknak és a gyermekeknek megfelelően. A Biztos Kezdet Programban részt vevő óvodákhoz tartozó szakembereket megkérdeztük a mérés gyakoriságára vonatkozóan. A felmérés eredményéből kiderült, hogy a szakemberek 47%-a végez mérést éves gyakorisággal. A szakembereknek valamivel több mint a fele évente többször, illetve havonta is végez mérést, ami arra enged következtetni, hogy fontosnak tartják a gyermek fejlettségi szintjét, az elért eredményeket, és azt, hogy hol van még szükség a gyermek megsegítésére, további fejlesztésére. A szakemberek által megalkotott diagnózis ugyanakkor nagy segítség az óvodapedagógusoknak a mindennapi munkájukhoz. 5.2.1 A kompetencia alapú óvodai program kapcsolódása 2 A gyermekek nevelése során az ismeretközpontú oktatásról a kompetenciákra helyeződik át a hangsúly, függetlenül attól, hogy a közoktatás mely szintjéről, színteréről beszélünk; ennek értelmében a tananyag, ha a gyermek életkori sajátossága, fejlettsége, képességeinek szintje a lényeges. A kompetencia alapú óvodai programcsomag az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szellemiségében alapelvek, óvodakép, gyermekkép, játékközpontúság, szellemiség és szemléletmód készült. Ugyanakkor a 21. század felfogásának megfelelően a kompetencia központi kategóriaként hatja át az egész programcsomagot. Az óvodapedagógián belül maga a programcsomag is új fogalom, amely kettős jelentéstartalommal bír. Egyrészt egyes elemei részenként illesztve is felhasználhatók szinte bármely legitim helyi nevelési programhoz, másrészt nevének megfelelően egészében is, komplexen és csomagként kezelve is használható. A teljes programcsomag tudatos átgondolás eredménye tehát, amelynek részei önmagukban is megállják a helyüket: egy teljes nevelési koncepcióként, ha egy nevelési koncepcióhoz csatlakoztatható elemként, amely sajátos arculatot és hangsúlyt ad a meglévő óvodai nevelési gyakorlatnak. A programcsomag a pedagógiai fejlesztés három komplex területe köré épül: az óvoda iskola átmenet, az integráció és az érzelmi, erkölcsi nevelés, a játék köré. A játéknak meghatározó, elsődleges szerepe van óvodáskorban. Ezt mindvégig fontos szem előtt tartani a témajavaslatok alkalmazása során is, amelyekben a gyermek a tevékenységek végzése közben sajátítja el a tapasztalatokat és ismereteket. Óvodás életkorban a nevelés eszközei közül a játék a gyermek legelemibb, pszichikus szükséglete. Ebből következően a gyermek napi 7 9 órányi játékszükségletét ki kell elégíteni, és meg kell hagyni a játék semmi mással helyettesíthető szerepét, funkcióját. A gyermek a játékon keresztül tapasztalja meg a körülötte lévő világ sokszínűségét, szerzi ismereteit, tanul, jut örömökhöz, sikerélményhez. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, ugyanakkor a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb módja. 2 Labáth Ferencné Gilicze Zoltán Kovács Erika: Óvodai nevelés kompetenciaterület. Elméleti alapvetések. Bp., Educatio Kht., 2008. http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/ovodai_neveles/dokumentumok/elmelet_alapvetesek.pdf (Látogatva: 2011. 02. 12.)

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 17 Az óvoda iskola átmenet alapját a képességek szerinti fejlesztés képezheti a leginkább. A sikeresség érdekében a programcsomag kompetenciaterületenként képességfejlesztési fókuszokat határoz meg, mégpedig négy területen: szociális képességek, amelyek alatt óvodában az önállóságot, a kitartást, a nyitottságot, az együttműködési készséget, a problémamegoldó gondolkodást, a konfliktusok kezelésének képességét és az egyes társas helyzetekben való odaillő viselkedést; értelmi képességek, amelyek alatt a pszichikus funkciók megfelelő működését, a kreativitást, a művészetekhez való pozitív viszony kialakítását; verbális képességek, amelyek alatt a kommunikációs igény motiválását, a kifejezőkészség komplex fejlesztését, a kulturált stílus kialakítását, a beszédtechnika fejlesztését és a hibák korrigálását; testi képességek, amelyek alatt a nagy- és finommozgások fejlesztését, az összerendezett mozgás kialakítását értjük. A tématervre vonatkozó javaslatok differenciáltan, korcsoportokra és a fenti képességfajták szerinti bontásban komplex módon kerülnek kialakításra. Ez jó tervezési lehetőség a heti váltásban dolgozó kollégák számára, hiszen a gyermekek megfigyelésén alapuló tervezésükhöz és a következő fejlesztési feladatok meghatározásához fontos tudni, hogy mire alapozódott a tervezés. A tervezési folyamat rugalmasan, a gyermekek egyéni fejlődési tempójához igazodva kezeli a képességfejlesztést, ismeretszerzést, tapasztalatszerzést, alapul véve a játékot, amely a gyermekek természetes közege ezzel válik a nevelés komplexszé, teljes körűvé. A gyermeki fejlődés nyomon követésének szempontsor-struktúrája a fent említett négy nagy területre oszlik, így jól nyomon követhető a gyermekek önmagukhoz mért fejlődése, alapot adva a további tervezéshez. Mind a négy fő terület és azon belül az egyes részterületek vizsgálata folyamatos. Feltételezi az óvodapedagógus előzetes ismereteit a gyermekről, megfigyelését, tapasztalatait az óvodai élet során. Természetesen lehet kizárni (a gyermek fejlettségi szintjének megfelelően) a céllal szervezett helyzeteket, kérdéseket, beszélgetéseket, feladatokat sem. Az értékeléseket az év folyamán kétszer javasolt elvégezni, természetesen a bemeneti időszakban rugalmasan, a gyermekek beilleszkedési tempójához igazodva. A kompetencia alapú óvodai programcsomagnak számtalan hozadéka van a gyermek, a szülő, az óvodapedagógus és a fenntartó számára is. A gyermekek igényeik, elképzeléseik, vágyaik szerint játszhatnak, mozoghatnak térben és időben. Zenében és festésben átélhetik a mesék, versek szárnyaló világát, átérezhetik a hagyományok üzenetét, bábozhatnak, dramatizálhatnak. Nap mint nap változatos, színes élményeket szerezhetnek önmagukról, barátaikról, a segítő, befogadó, elfogadó felnőttek jelenlétéről, a közösségről, az őket körülvevő világról, a környezetről, a természet csodáiról, a számok, a mennyiségek birodalmáról. Játszva tanulhatnak egymástól és a felnőttektől, a kérdéseiket bátran, nyíltan megfogalmazhatják. A szülők többek között biztosítékot kapnak arra vonatkozóan, hogy a program középpontjában gyermekük áll. A program alkalmazása eredményeként, a sokoldalú, egyéni képességeket és életkori sajátosságokat figyelembe vevő tevékenykedtetés és a különböző módszerekkel történő egyéni fejlesztés hatására gyermekük az iskolára alkalmas, érett lesz. Gyermekeik olyan értékek hagyományőrzés, hagyományápolás, a magyar anyanyelv, népdal, mese- és mondavilág, tisztelet, szeretet, megbecsülés, elfogadás, a közösségben való együttélés birtokába kerülnek, amelyek örök érvényűek. Az óvodapedagógus számára lehetőséget ad az óvoda iskola átmenet, az inkluzív pedagógia, a játék, az érzelem és az erkölcs új tartalmú megközelítésére, az iskolára való felkészítés, az iskolaérettség újraértelmezésére, a céltudatosabb, tervezettebb, hatékonyabb gondozó-, nevelő-, oktatómunka megélésére. Saját kompetens személyiséggé válási folyamatának megsegítéséhez olyan pedagógiai, pszichológiai is-

18 H Á T R Á N Y O S H E L Y Z E T Ű 3 7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E meretek megszerzésére ad módot, amelyek meglévő ismereteit bővíthetik. A gyermek egész személyiségének fejlesztése és a saját látásmódjának fejlesztése terén a holisztikus látásmód kialakítására, továbbá pedagógiai, módszertani szabadság megélésére nyújt lehetőséget. A fenntartó bizonyságot nyerhet afelől, hogy a programcsomag alkalmazása a meglévő anyagi keret mellett megvalósítható, az óvoda alapító okiratának belső tartalma megmarad, az óvodát továbbra is a gyermekközpontúság, a gyermeki személyiség értékként való kezelése jellemzi, és vélhetően emelkedni fog a programcsomagot alkalmazó óvodákba beiratkozni kívánó, óvodáskorú gyermekek száma. 5.2.2 Porkolábné-féle komplex prevenciós óvodai program A program a nevelési célok meghatározásakor abból a szakmai meggyőződésből indul ki, hogy a prevencióra, a korai fejlődés tudatos támogatására szükség van. A fejlődés-lélektani kutatások igazolják, hogy a gyermek adottságai, készségei, képességei csak és kizárólag megfelelő környezeti tényezők és feltételek biztosításával bontakozhat ki optimálisan. Az optimális szociális és tárgyi környezeti feltételek megtervezése és megszervezése a szakmailag felkészült óvodapedagógusok feladata. A program ahhoz ad tartalmi, módszertani segítséget, hogy az óvodapedagógus mindennapi gyakorlati munkájában hogyan teremtheti meg a gyermekek fejlődéséhez ezeket a kedvező feltételeket. A nevelési célok megvalósításában alapvetően támaszkodik az óvodás gyermekek természetes megnyilvánulási formáira, a mozgásra és a játékra, mint a fejlődést meghatározó tényezőkre. A kultúraátadás nevelési tartalmát három témakör köré csoportosítja: a gyermek és környezete; a gyermek és társas környezete; a gyermek és tárgyi környezete. A témák feldolgozásánál komplex foglalkozási formákra törekszik, a nevelési feladatok ajánlását életkori sávokra bontva teszi meg. Így bármelyik (homogén vagy heterogén) csoporttal dolgozhat az óvodapedagógus, a tervezésben lehetőség szerint az egyes gyermek érési üteméhez, fejlettségi szintjéhez tud igazodni. A lemaradók esetében választhat az alacsonyabb korosztálynak ajánlott tartalmakból és módszerekből, míg a gyorsabb ütemben fejlődők számára választhat az idősebb korosztálynak szánt tartalmakból és módszerekből. A program fő feladatának tekinti az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak és eltérő fejlődési ütemének, érési jellemzőinek szem előtt tartásával az egészséges, harmonikus személyiségfejlesztést, a sikeres iskolai beilleszkedéshez szükséges testi, szociális és értelmi érettség kialakítását, a potenciális iskolai tanulási zavarok megelőzését az óvodai nevelési feltételek sajátos megszervezésével. A jelzett területeken történő fejlesztés a gyermek érési folyamatához igazított, életkori sajátosságainak megfelelő, ahhoz messzemenően illeszkedő eszközökkel történő támasznyújtás, amely az éppen fejlődő szomatikus és pszichés funkciók kibontakoztatásához biztosít szociális és tárgyi környezetet. 3 Alapvető feladatok a harmonikus személyiségfejlesztésben a 3 7 éves korosztályra jellemző pszichoszociális fejlődés összetevőit alapul véve: az interperszonális kapcsolatok alakítása, a gyermek-felnőtt, gyermek-gyermek kapcsolatokban értelmes kooperációra való alkalmasság elősegítése; az énkép, az önismeret, az önértékelés fejlesztése a gyermek természetes megnyilvánulásaira és teljesítményeire adott konkrét és pozitív megerősítések által; új attitűdök, értékek, normák kialakítása, amelynek során megismerik és gyakorolják a társas együttélés, az önérvényesítés szabályait, az egymásra figyelést, az egymáshoz alkalmazkodást és az egymásnak való segítést; az erkölcsi értékek alakítása a szociális erkölcsi normák felfogásán, beépülésén keresztül. 3 Porkolábné Dr. Balogh Katalin: Komplex prevenciós óvodai program. Budapest, Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt., 2000. 9.

P E D A G Ó G I A I D I A G N O S Z T I K A, N Y O M O N K Ö V E T É S, T E R V E Z É S, F E J L E S Z T É S 19 Az értelmi nevelés feladata, hogy az óvodai nevelési módszerek segítségével a gyermek spontán szerzett tapasztalatait, ismereteit rendszerezze, célirányosan bővítse oly módon, hogy ezáltal fejlődjenek a megismerő, kognitív képességei, a figyelem, az észlelés, az emlékezet és a gondolkodás. A testi nevelés feladata a sokirányú gondozási tevékenységgel a gyermek komfortérzetének biztosítása, a természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgás megszerettetése, a rendszeres mozgással az egészséges életvitel kialakítása, a testi képességek, a fizikai erőnlét, az edzettség fejlesztése. A potenciális iskolai tanulási zavarok megelőzése, prevenciója terén a program tudatosan felvállalja az iskolai képességeket meghatározó funkciók fejlesztését, így a potenciális tanulási zavarok korai szűrését és megelőzését. A fejlesztésnél nagy hangsúlyt helyez a mozgásra. A mozgás, a finommotorika célzott fejlesztésén keresztül kedvezően befolyásolható a testséma, a lateralitás, a testdimenziók és a térpercepció alakítása. A mozgásnak kiemelt jelentősége van, közvetlenül kihat az idegrendszeri kapcsolatokra, megerősíti, fejleszti azokat. Minden tanulási folyamatnak, a képességek kibontakoztatásának alapja az idegrendszer. A tanuláshoz szükséges pszichikus fejlettségi szint kialakulásához, megerősítéséhez első lépésként a mozgásos funkciókat, készségeket kell fejleszteni. Gazdag mozgásos tapasztalatok biztosításával befolyásolható a fogalmi gondolkodás alakulása; a mozgás szocializációs hatása jelentős. A Porkolábné-féle fejlesztő program területei: 1. a mozgás fejlesztése: nagymozgások fejlesztése (járás, futás, ugrás, csúszás, kúszás, mászás), egyensúlygyakorlatok, szem-kéz koordináció, szem-láb koordináció, finommotorika fejlesztése; 2. a testséma fejlesztése: a testrészek ismerete, a test személyi zónájának alakítása, testfogalom, az egyes testrészek fejlesztésére alkalmas mozgások (fej, törzs, karok, ujjak, lábak és lábujjak); 3. az észlelés fejlesztése (percepciófejlesztés): vizuális (látás) fejlesztés, alaklátás és formaállandóság, sztereognosztikus (tapintásos) észlelés, kinesztetikus (mozgásos) észlelés, térészlelés, térbeli viszonyok felismerésének fejlesztése, auditív (hallási) észlelés, hangzási analízis-szintézis fejlesztése, keresztcsatornák fejlesztése; 4. verbális fejlesztés: tárgyak megnevezése (ruházat, testrészek, cselekvések), térbeli viszonyok (irányok, helyzet, idő), osztályozás (alapformák, alapszínek, méret, hasonlóság, különbözőség, ellentétesség) fejlesztése. Az óvodai nevelés messzemenően támaszkodik a családi nevelésre. Az óvoda folytatja a szülők nevelőmunkáját és a családdal együtt felelős a gyermek személyiségének fejlődéséért. A hátrányos szociális háttérből érkező gyermek esetében az óvoda hangsúlyozottabb szerepet kap a gyermek fejlesztésében. A szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás fontos feladat. A gyermek fejlődésének nyomon követését az óvodapedagógus a napi tevékenységek során megfigyelési szempontok alapján állandóan végzi. A megfigyelési szempontok segítségével könnyen kiszűrhetők a részfunkció-zavaros gyermekek, így a szükséges támogató nevelés időben és korán elkezdhető. A megfigyelési szempontsort célszerű havonta minden gyermeknél átnézni és dátummal jelölni az eltelt időszakra leginkább jellemző, az adott életkor sajátosságaitól eltérő viselkedésformát. Javasolt a megfigyelési szempontsort a feljegyzésekkel együtt a csoportnaplóban rögzíteni. Fontos, hogy a megfigyelési szempontok a gyermek viselkedésére általában jellemzőkre és a foglalkozások alatti viselkedés megfigyelésére irányuljanak. A gyermek fejlődésének nyomon követését a megfigyelési szempontokon kívül a fejlettségmérő lapok segítik. Fő területei: a mozgásfejlettség, a testséma, a téri tájékozódás és térbeli mozgás fejlettsége, az értelmi fejlettség, a finommotoros fejlettség, a nyelvi kifejezőkészség fejlettsége, a gyermek szociális fejlettsége, szociális érettsége.

20 H Á T R Á N Y O S H E L Y Z E T Ű 3 7 É V E S K O R Ú G Y E R E K E K I N T E G R Á L T Ó V O D A I N E V E L É S E A jelzett pszichikus struktúrák a tanulási képességek meghatározói, az iskolára való alkalmasság biztosítékai. A program ezeknek a területeknek a kiemelt fejlesztését vállalja fel, ezért a fejlesztési feladatok megtervezéséhez elengedhetetlen a folyamatos szintbemérés. 5.2.3 DIFER Több hazai és zetközi vizsgálat eredményei is felhívták a figyelmet arra, hogy tanulóink egy része tudja működtetni azokat az alapvető képességeket, amelyek az iskolai tanulás során, a későbbiekben pedig a munkavállaláshoz elengedhetetlenül szükségesek. Tudjuk azt is, hogy a képességek fejlődése évekig tartó folyamat, sok esetben a működés csak az iskoláskor végére valósul meg. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékén Nagy József vezetésével az 1970-es évek óta folynak azok a kutatások, amelyek eredményeképpen az alapvető képességek fejlődési folyamata ismertté vált. Részben már feltárták azoknak a készségeknek a rendszerét és fejlődési folyamatát is, amelyek az előbb említett képességek kialakulásához nélkülözhetetlenek. Ezek az ún. kritikus alapkészségek. Ha a kritikus alapkészségeket már az óvodáskorban tudatosan fejlesztjük, akkor az óvoda iskola átmenet nehézségei jelentősen csökkenthetők. Az iskolába lépés olyan mérföldkő gyermekeink életében, amely alapvetően meghatározza az egész iskolai tanulás sikerességét. Nagy József kutatásaiból ismerjük azt a tényt is, hogy az iskolába lépő gyermekek fejlettségi szintje között ötévnyi különbség van. A pedagógusok egy része képes ezt a gyermekek között tapasztalható, jelentős egyéni különbséget kezelni, így az iskolai évek alatt csak növekednek a fejlettségbeli eltérések. A probléma megoldását nagymértékben segíti, ha az elemi alapkészségeket fejleszteni tudjuk. A készségfejlesztéshez szükséges, hogy olyan mérőeszközök álljanak rendelkezésünkre, amelyekkel megállapítható, hogy hol tartanak a készség elsajátításában a gyermekek, mely összetevőket sajátították már el, melyeket kell még fejleszteni. Ezeket a mérőeszközöket kritériumorientált, diagnosztikus teszteknek nevezzük. Kritériumorientált, mert ismerjük azt a kritériumot, amelynek az elsajátítása esetén azt mondhatjuk, hogy az adott készség kialakult, optimálisan működik. Diagnosztikus, mert a készség minden összetevőjének elsajátításáról informál bennünket. Ilyen teszteket tartalmaz a DIFER (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer) programcsomag is. A tesztek hét elemi alapkészség fejlettségének feltárását teszik lehetővé. A hét készség fejlettségének mértéke a jelenlegi kutatások szerint kiemelkedő fontosságú az óvodai és a kisiskolás évek alatt. A hét elemi alapkészség egymással szorosan összefüggő rendszert alkot. A rendszer esetleges további elemeinek feltárására jelenleg is folynak a kutatások. Az elemi alapkészségek fejlettségének évenkénti felmérése lehetővé teszi, hogy a készségfejlesztő munkát a mérési eredményekre építve végezzék a pedagógusok, meg tudják állapítani, mikor éri el a gyermek a készség elsajátításának kritériumát, illetve azt, hogy a kritériumhoz képest hol tart a fejlődésben. Ha még működik valamelyik készség optimális szinten, akkor fejlesztése mindaddig szükséges, amíg az optimális begyakorlottságot el érjük. A kritérium ismeretében minden készség esetén öt fejlettségi szint határa adott: az előkészítő, a kezdő, a haladó, a befejező és az optimális szinté; így minden gyermek esetében megállapítható alapkészségeinek fejlettségi szintje. A DIFER programcsomag tesztrendszerével felmérhető elemi alapkészségek a következők: írásmozgás-koordináció, beszédhanghallás, relációszókincs, elemi számolási készség,