Malovics Éva SZERVEZETI VISELKEDÉS

Malovics Éva SZERVEZETI VISELKEDÉS I.

Lektor: Dr. Vasadi Anna Szövegszerkesztés: JGYF Kiadó Kiadó: Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó Felelős kiadó: Pitrik József menedzserigazgató Terjedelem: 6,75 ív (B5) Példányszám: 500 db Nyomdai és kötészeti munka: Letter Print Kft., Budapest

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK 3 BEVEZETÉS 5 A SZEMÉLYISÉG ELMÉLETE ÉS MÉRÉSE 7 1.1 A SZEMÉLYISÉGELMÉLETEKRŐL ÁLTALÁBAN 7 1.2. A TÍPUSTANOK 8 1.3. A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK ELMÉLETE 12 1.4. C. G. JUNG ÁLTAL MEGÁLLAPÍTOTT TÍPUSOK 13 1.5. A FAKTORANALITIKUS ELMÉLETEK 14 1.6. A PSZICHOANALÍZIS ELMÉLETE 17 1.7. A FENOMENOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉS 19 1.8. A SZOCIÁLIS TANULÁSELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉS 22 1.9. A TRANZAKCIONÁLIS ANALÍZIS 25 2. A TÁRSAS ÉSZLELÉS 33 2.1. JELENTŐSÉGE AZ INTERAKCIÓBAN 33 2.2. A KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA HOZZÁJÁRULÁSA 33 2.3. A SZOCIÁLIS REPREZENTÁCIÓK TARTALMA: HIEDELMEK, ÉRTÉKEK, ATTITŰDÖK 36 2.4. MÁSOK ÉSZLELÉSE: A PONTOSSÁG KÉRDÉSE 40 2.5. A BENYOMÁS SZERVEZÉSÉNEK MECHANIZMUSAI 42 3. A KOMMUNIKÁCIÓ 53 3.1. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMA, JELENTŐSÉGE 53 3.2. A KOMMUNIKÁCIÓ MODELLJE 55 3.3 AZ EGYENES BESZÉD, AVAGY A GORDON-MÓDSZER 57 3.4. A VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ 59 3.5. A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMA, JELENTŐSÉGE 61 3.6. A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI 62 3.7. A NEM VERBÁLIS ÜZENETEK VÁLTOZATAI 63 3.8. A KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIONÁLIS FELFOGÁSA 65 3

4. A KONFLIKTUSOK, KI NYER, KI VESZÍT? 71 4.1. A KONFLIKTUSOKRÓL ÁLTALÁBAN 71 4.2. MELYIK A JÓ ILL. A ROSSZ KONFLIKTUS? 72 4.3. A KONFLIKTUS KIALAKULÁSÁNAK FOLYAMATA 72 4.4. A JÁTÉKELMÉLET HOZZÁJÁRULÁSA A KONFLIKTUSOK ÉRTEL MEZÉSÉHEZ 74 4.5. A SZEMÉLYKÖZI KONFLIKTUSOK KEZELÉSE 79 4.6. A KONFLIKTUSOK KEZELÉSE SZERVEZETI SZINTEN 84 4.7. A KONFLIKTUSOK FŐ TÍPUSAI A SZERVEZETBEN 85 4.8. A TÁRGYALÁS TEVÉKENYSÉGEI 87 5. A MEGGYŐZÉS PSZICHOLÓGIÁJA 95 5.1. FOGALMA, JELENTŐSÉGE 95 5.2. A MEGGYŐZÉS HATÁSÁNAK MEGÍTÉLÉSE 97 5.3. A FORRÁS 98 5.4. A KÖZLEMÉNY 99 5.5. A BEFOGADÓ 102 4

BEVEZETÉS A szervezeti viselkedés a szervezés és vezetés tananyag részét képezi. A szervezés- és vezetéselmélet emberközpontú irányzatainak megjelenésével merült fel az interakciós jártasság színvonalának emelése mint igény a vezetőiszervezői munkával kapcsolatban. A szervezeti viselkedés Magyarországon fiatal tudományág, azonban a szociálpszichológiai témakörökben, amelyeken alapul, az utóbbi években sok és színvonalas szakirodalom jelent meg magyarul is. A legátfogóbb munka e témakörben BAKACSI GYULA Szervezeti magatartás és vezetés" című tankönyve, erre munkánk során többször hivatkozunk. A szervezeti magatartás (Organisational Behavior - amit angolul gyakran OB-ként rövidítenek) olyan tudományterület, amely a szervezeteken belüli magatartásra gyakorolt egyéni, csoport- és strukturális hatást vizsgálja a célból, hogy ezeket az ismereteket a szervezet hatékonyságának növelésére alkalmazza." (BAKACSI, 1996, 17. p.) A tantárgy keretei között azzal foglalkozunk, hogy a vezetői munka hogyan hat az egyéni és csoportos választásokra, döntésekre, hogyan befolyásolja a munkavégzést, a motiváltságot, a szervezeti teljesítményt. A szervezeti viselkedés tárgyát képező témák már elég egyértelműen kialakultak, e tankönyv is két kötetében e témaköröket fejti ki: Az egyéni magatartás megértéséhez szükséges pszichológiai és szociálpszichológiai ismeretek A csoportmagatartás jellemző, csoportdinamika A kommunikáció problémája, jelentősége az emberi kapcsolatokban A konfliktusokkal kapcsolatos ismeretek, ezek alkalmazása a szervezetben A motiváció elméleti kérdései A hatalom szerepe, formái A szervezeti kultúra kérdésköre Mind a témák kiválasztása, mind kifejtési módjuk a vezetői-szervezői munka nézőpontjából történt, mert e jelenségek hatással vannak a szervezetben alakuló emberi kapcsolatokra és ezáltal befolyásolják a teljesítményt és alkalmazásuk révén a szervezet sikeresebbé válhat. 5

A szervezeti viselkedés" kutatási és ugyanakkor gyakorlati terület is. Mint kutatási terület, minden olyan magatartás vizsgálata beletartozik, amelyek a formális szervezetekben fellelhetők, amiket a szervezeti folyamatok, viszonyok a tagokból kiválthatnak. Ebből következik, hogy több tudományág ismeretanyagából és módszereiből is merít (pszichológia, szociálpszichológia, közgazdaságtan, antropológia, politikatudomány). Elemzési egysége" minden lehet, ami szervezeti környezetben vizsgálható: az egyéni cselekvés, érzések, gondolkodás, a csoportok, nagyobb részegységek (osztályok, divíziók), a szervezet egésze, sőt még a szervezeti populációk is. (BAKACSI, 1996, 18. p.) Az elméleti kutatások mellett Magyarországon is egyre növekvő gyakorlati alkalmazás jellemzi e tudományterületet, ami a szervezeti és vezetői teljesítményjavítását célozza, és az említett témaköröknek megfelelő kérdésekre keresi a választ: a vezetési stílussal kapcsolatos eredmények alkalmazása, a szervezeti kultúra alakítása, hatékony munkacsoport létrehozása és fenntartása, a munkatársak motiválása, a szervezeti tanulás, változás gyakorlati kérdései. 6

A személyiség elmélete és mérése 1. A SZEMÉLYISÉG ELMELETE ES MERESE 1.1. A személyiségelméletekről általában A mindennapi beszédben gyakran használjuk a személyiség szót, akár úgy is, hogy azt mondjuk, hogy valakinek van személyisége, és ez alatt azt értjük, hogy az illetőeredeti, határozott egyéniség, de más különböző értelemben is előfordul, és ha rákérdeznénk, nem valószínű, hogy sikerülne valamilyen egységes értelmezésben megállapodni. A személyiség meghatározását a pszichológiával foglalkozók próbálták elvégezni, de maguk a pszichológusok sem tudtak egy egységes, általánosan elfogadott értelmezésben megállapodni. A pszichológusok nagyon sokféle módon próbálták megközelíteni a személyiség fogalmát.... vizsgálták a személyiség felmérését, a személyiség szerkezetét, a személyiség alkalmazkodását stb. Kicsit olyanok, mintha tíz vak ember körülvenne egy elefántot, mindegyik kinyúlna, és megtapogatná a hozzá legközelebb eső részét, majd elkezdenének elméleteket gyártani arról, hogy mi is az. Külön-külön teljesen helytálló lehet valamennyiük leírása és gondolatmenete, azonban keveset tudnak majd mondani a teljes elefánt felépítéséről és összműködéséről." (D. PECK-D. WHITLOW, 1983, 10. p.) A hétköznapi értelmezésről A kutatások nem hoztak egységes eredményt Abban azért szinte mindenki egyetért, hogy a személyiség fogalma összefüggésben van azzal, amit az emberek tesznek vagy átélnek. Egy másik feltevés a személyiséggel kapcsolatban, hogy tényleg létezik, nemcsak egy kreált kategória az ember viselkedésének összefoglaló megjelölésére. A harmadik lényeges feltételezés az, hogy a személyiség viszonylag rögzített és állandó, pontosabban létezik egy mag", amely kevéssé változik. Mi a szakirodalomban nagy számban fellelhető személyiségmeghatározások közül a következőt választottuk: A személyiség azon pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák jellemző viselkedését és gondolkodását (ALLPORT, 1997,39. p.) A személyiség fogalma 7

A személyiség elmélete és mérése Miért fontos a személyiségelméletek kidolgozása? A személyiségelméletek célja Az a mindennapi életben meglévő tény indokolja, hogy az emberek nap mint nap felmérik egymást, megítélik a személyes megjelenést, a viselkedést a különböző helyzetekben, aztán e megfigyeléseket saját személyiség-elméletük alapján értelmezik és raktározzák el. Mindenkinek van tehát saját, hétköznapi személyiségelmélete, amelynek alapján következtetéseket vonunk le a másik embert illetően. Igen sok kutatás bizonyítja, hogy az ember viselkedésének e szubjektív felmérése könnyen és gyakran vezet tévedésekhez, mindemellett persze e hétköznapi személyiségelméletek értékesek és nélkülözhetetlenek az interakcióban. GUIOTT a következő jelenségre hívja fel a figyelmet ezzel kapcsolatban: A naiv teóriák szerint az ember egyéni képességek és hajlamok hordozója. Ezek határozzák meg magatartását... E tekintetben a köznyelv gazdag szókinccsel rendelkezik a személyiség jellemvonásainak és szükségleteinek, az ösztönöknek és érzelmeknek kifejezésére. Ez a szókincs bővült a tudományos elméletekből kölcsönzött kifejezésekkel, miközben e teóriák alapfogalmainak többsége viszont belőle származik." (GUIOTT, 1984, 133. p.) Véleményünk szerint hasznos megismerkedni a személyiség tudományos elméleteivel, mert ezáltal jól kibővíthetjük, árnyaltabbá tehetjük saját nézeteinket az emberi viselkedés magyarázatait illetően, s ez jelentősen hozzájárulhat interakciós készségeink fejlesztéséhez. 1. Az egyéni különbségek leírása és magyarázata 2. A teljes személyiség integrált értelmezése 1.2. A típustanok A továbbiakban néhány személyiségelméletet ismertetünk, azokat, amelyeket a pszichológiai szakirodalom a legnagyobb hatású, a legösztönzőbb megközelítéseknek tart. Az első Ez a pszichológia legrégibb területe, viszont olyan tanulságos típuselméletek felismeréseket tartalmaz, amiket kár lenne figyelmen kívül hagyni. HIPPOKRATÉSZ i. e. 400-ban alkotta meg máig ható típustanát, azóta is újra és újra születnek típustanok válaszként a gyakorlat által felvetett kérdésekre.

A személyiség elmélete és mérése A tipológia az emberi megnyilvánulások, tulajdonságok A tipológiák végtelen - s ezért kezelhetetlen - sokféleségét akarja visszave- alapja zetni néhány lényeges sajátosságra, alaptényezőre. Meghatározza az alaptényezőkkel együtt járó vagy azokból következő tulajdonságok körét, s így véli megkönnyíteni a diagnózist. Eszerint elég, ha a személy főbb jellegzetességeit rögzítjük: ezek segítségével típusba sorolhatjuk és utóbb nagy valószínűséggel következtethetünk a típusával együtt járó további tulajdonságaira is." (HALÁSZ - MARTON, 1978, 5. p.) Az alaptényezőket az ember állandó sajátosságai körében keresték, így először az állandó és észrevehető testalkati jegyeket és a viselkedés mögött húzódó feltételezett hajlamokat vették alapul. A gyakorlat által felvetett igény az ember gyors megítélése volt. Mivel ez lehetetlen, e gyorsaságért" a tipológiák nagy árat fizettek, azaz az alkalmazott típustanok tudományos rangja messze elmarad más területekétől. HIPPOKRATÉSZ az endokrinológia felfedezését igencsak megelőzve négy alapvető, a testfolyadékokkal kapcsolatban álló személyiségtípusról írt: a túl sok fekete epe melankolikus (depressziós), a túl sok sárga epe kolerikus (ingerlékeny), a vér szangvinikus (derülátó), végül a nyálka flegmatikus (nyugodt, közönyös) típust eredményez. Mindez szervesen beágyazódott az ókori természetfilozófiába. E típustan központi gondolata az volt, hogy bizonyos élettani sajátosságok meghatározzák a vérmérsékletet és az ezzel öszszefüggő lelki tulajdonságokat is. A modern orvostudomány jóval később igazolta, hogy a temperamentum valóban összefüggésbe hozható a test kémiai viszonyaival. A másik lényeges tényező, ami lehetővé teszi a típusba sorolást, hogy a tapasztalatok alapján az állapítható meg, hogy a testi és lelki sajátosságok, jelen esetben az érzelmek keletkezésének gyorsasága szempontjából az emberek nem egyenletesen oszlanak meg (azaz nem az a helyzet, hogy ugyanannyi ember van, akinek az érzelmei a leggyorsabban keletkeznek, mint ahánynak az érzelmei kevésbé gyorsan, és ismét ugyanannyi, akiknek még egy fokkal kevésbé gyorsan keletkeznek, és így tovább), hanem létezik néhány kitüntetett góc, amely körül az emberek nagy része sűrűsödik, és e gócoktól távolodva pedig ritkábban oszlik meg. (HALÁSZ-MARTON, 1976,9. p.) A gyakorlat által felvetett kérdések Hippokratész típustana Miért lehetséges a típusba sorolás?

A személyiség elmélete és mérése A négy típus jellemzői Egy mai értelmezés Az eredeti Hippokratész-felfedezéseket a római GALENUS fejlesztette tovább, így ezt a típustant hippokratészi-galenusi típustannak is szokták nevezni. A szangvinikus vérmérsékletű emberből árad az életkedv. Egészséges kinézetű, gyors eszű és mozgású. Gyors érzelmi hullámzások jellemzik, barátságos, közlékeny. A kolerikus típusból a tetterő sugárzik, testtartása határozott. Érzelmi reakciói gyorsak, de tartósak, sokszor elragadják indulatai. A melankolikus gondterhelt, törékeny, hiányzik belőle az élénkség. Érzelmei lassan fejlődnek ki, de válhatnak nagyon erőssé és tartóssá. Ha döntésről van szó, határozatlan, nehezen szánja el magát. A flegmatikus mozgása lassú, érzelmei nagyon lassan fejlődnek ki. Higgadt, egykedvű, nagyon nyugodt. Kevés ilyen szívósan fennmaradó elméletet ismerünk a pszichológiában. Ez a négytagú tipológia jól párhuzamba hozható sok mai rendszerrel, amelyekkel a személyiség emocionális bázisát osztályozzák. Ez a tipológia is figyelmen kívül hagyta a struktúra egyediségét. FLORENCE LlTTAUER tolmácsolásában a következőképpen alkalmazható az említett tipológia: Először a nyersanyagot, vagyis alapvető természetünket kell tisztán látnunk..." (LlTTAUER, 1995, 16-20. p.) ezért célszerű megismerkedni azokkal a vérmérsékleti típusokkal, amiket HIPPOKRATÉSZ írt le. Jót derülünk a népszerű szangvinikussal, akiből sugárzik az életöröm. Elkomolyodunk a tökéletes melankolikustól, aki mindenben a hibátlan rendezettségre törekszik. Nekilendülünk az erőteljes kolerikussal, aki született vezető. Végül lazíthatunk a békés flegmatikussal, aki könnyű szívvel kiegyezik az élettel." (LlTTAUER, 1995, 20. p.) A vérmérséklet a reagálás-viselkedés stílusáról szól, más tényezőkről (pl. intelligencia) semmit sem mond. Kiemelkedő erkölcsi karakter, bármelyik típussal megfér, mint ahogy kifejezetten alacsony értelmi teljesítőképesség is jellemezheti bármelyiket. Tehát a vérmérsékleti típusból nem következik az ember kedvező vagy kedvezőtlen megítélése. 10

A személyiség elmélete és mérése LlTTAUER szerint mindenki a négy alapvető típus egyedi keveréke. Ezen az elméleten alapuló terápiájának célja az önismeret és mások elfogadásának fejlesztése. Megtagadhatjuk-e ezek után egy ilyen életerős elmélettől annak elismerését, hogy legalább van benne valami?" - teszi fel a kérdést G. ALLPORT. A válasz: Aligha. Kettős erénye, hogy egyrészt erősen épít a test kémiai működésére, másrészt elég rugalmas ahhoz, hogy az elemzés számos logikai dimenziójával jól illeszkedjék." (G. ALLPORT, 1997, 51. p.) THEOPHRASZTOSZ (i. e. 372-287.) 30 személyiségtípusra tett Theophrasztosz javaslatot, melyeket jellemrajzokkal mutatott be. Könyvében jellemrajzai a típus domináns jellegzetességeit, jellemző viselkedését írja le. A típusok elnevezései: a Hazug, az ízléstelen, a Hízelgő, a Zsugori stb.) G. ALLPORT e megközelítéseket a személyiség irodalmi ábrázolásának nevezi. THEOPHRASZTOSZ harminc fennmaradt jellemrajzában közismert embertípusokról" ad rövid, de találó leírást, amely bármely korban pontosan jellemzi e kategóriákat. A Jellemrajzok"-ban ALLPORT szerint a következő személyiségelmélet lelhető fel: Szerinte a fösvénység egyes emberek domináns vonása, dinamikus és irányító erő, a viselkedés valódi mozgatórugója. Stabil, bejósolható, következetes és kényszerítő vonás. A fösvény ember esetében leírt tizenkilenc viselkedéses példa kivétel nélkül e fő jellemvonást ábrázolja." (ALLPORT, 1997, 56. p.) E típustanokat sorban követték kevésbé maradandók és ismertek, amelyek általában az emberi test, arc, a koponya jellemző és a jellem közötti szoros kapcsolatot feltételezték. (LAV TER, GALL, KRETSCHMER stb.) Közülük néhány, tudomány s igénnyel született elmélet gyorsan óriási népszerűségre tet szert, és sok visszaélés követtek el üzletszerű felhasználás k során, amire e gondolatok nem voltak alkalmasak. Hall; in népszerűségük azonban hozzájárult ahhoz, hogy leég;..cerűsített, eltorzított változataik bekerüljenek a hétköznapi ondolkodás sztereotípiái közé. Egy jszt nyilvánvaló, hogy ahány ember, annyiféle személyiségbe szerveződik az őt alkotó tulajdonságok együttese. Ennek ellenére fontos mind a tudományban, mind a hétköznapi életben, hogy általánosan is érvényes dolgokat tudjunk mon- Összefoglalás 11

A személyiség elmélete és mérése dani az egyes emberről, mivel ez szükséges ahhoz, hogy megismerjük a másik embert. A típustanok erre az ellentmondásra próbálnak megoldásokat adni azáltal, hogy a nagymértékű különbségeken belül tapasztalható hasonlóságok megragadására törekszenek. Ezeknek az elméleteknek a képviselői azt állítják, hogy az egyének egymástól minőségileg különböző típusokba sorolhatók. Előnyük az egyszerűség, ez azonban egyidejűleg megnehezíti, hogy megragadják az emberi személyiség összetettségét és változatosságát. 1.3. A személyiségvonások elmélete... a személyiség vonáselmélete szerint az emberek számos személyiségdimenzió mentén különböznek egymástól. Az egyént értékelhetjük az intelligencia, az érzelmi stabilitás, az agresszivitás stb. skálái szerint. Ahhoz, hogy a személyiségről általános képet nyerjünk, az egyén számos skálán elért pontszámát kellene tudnunk, valamint azt, hogy az egyes vonásokkal milyen mértékben rendelkezik." (R. L. ATKINSON és tsai, 1995, 387. p.) Informális elméleteink ugyanazokat a célokat szolgálják, mint a formális vonáselméletek: lehetővé teszik, hogy felismerjük az egyén viselkedésének konzisztenciáját, ezáltal előre jelezhetjük, hogy meghatározott körülmények közt hogyan fog reagálni. Gordon Allport A vonások a pszichológiai szerveződés alapvető építőkövei, melyek integrált egységgé fogják össze az egyébként egymáshoz nem hasonlító ingereket és válaszokat". (R. L. ATKINSON és tsai, 1995, 388. p.) Pl. ha azt mondjuk valakire, hogy barátságos nő, a barátságosság vonása egységesítő alkotóelem: a válaszok egy bizonyos, egymással kapcsolatban álló készletét váltja ki belőle, azaz az esetek többségében az őt érő különböző ingerekre barátságosan fog reagálni. Közös vonások Közös vonások: olyan dimenziók, melyeken az egyének egymással összehasonlíthatók. A személyiséget - bizonyos mértékig és korlátozott sikerrel - elemezhetjük az általános vonások fogalmaival. Ezek olyan - a szokásoknál és attitűdöknél általánosabb - diszpozíciók, amelyekben egy népesség 12

A személyiség elmélete és mérése tagjai eredményesen összehasonlíthatók. A józan ész folyton efféle összehasonlításokra indítja az embert. Azt mondjuk, az egyik ember dominánsabb, mint a másik." (ALLPORT, 1997, 377. p.) E feltételezését ALLPORT azzal indokolja, hogy a hasonló környezetben élő emberek feltételezhetően hasonló célokat tűznek ki, és hasonló módon próbálják azokat elérni. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy ezek alkalmazásával kategóriákat erőltetünk az egyénre. (ALLPORT, 1997, 362. p.) A vonások egyénen belüli, egyedülálló mintázatai. Pl. az őszinteség az egyes embereken belül sokféle formában fordulhat elő, a tapintatos formától a brutálisig. Különböző lehet a vonások egymáshoz kapcsolódása, motívumok és vonások kapcsolata, a vonások és a viselkedés kapcsolata. Személyes diszpozíciók A személyes diszpozíciók egyfajta hierarchiába szerveződnek. Léteznek uralkodó, centrális és másodlagos diszpozíciók. Ezek az egyén életének mélyebb vizsgálatára alkalmasak, egyben megoldást keresnek arra a paradoxonra, hogy hogyan hozható összhangba a személyiség fogalma azzal a megfigyeléssel, hogy az emberek gyakran következetlenül viselkednek a különböző helyzetekben. A személyiséget - az egyetlen értelmes megközelítéssel - egy szervezett hálózatnak tekintjük, amely rendszereken belüli rendszerekből áll. Egyes rendszerek kis jelentőségűek és némileg periférikusak a központi vagy jellemző struktúrákhoz képest, más rendszerek közelebb állnak az egész építmény magjához; bizonyos szélesebb hatókörű rendszer könnyen mozgósítható, a másik tehetetlenebb; az egyiket oly mértékben meghatározza az adott kultúra, hogy általánosnak" lehet tekinteni, egy másik viszont teljesen egyedi. De a végső elemzésben ez a hálózat - a milliárd és milliárd idegsejt, melyet a megismételhetetlen öröklődés és az egyéni tapasztalat alakít ki - végső soron egyedi." (ALLPORT, 1997, 382. p.) 1.4. C. G. Jung által megállapított típusok C. G. JUNG kutatásai nyomán vált ismertté az extraverzió introverzió személyiségdimenzió. Extroverzióintroverzió 13

A személyiség elmélete és mérése Az extrovertált ember kifelé forduló, pszichikus aktivitása főleg a külvilág felé irányul, könnyen teremt kapcsolatokat, jól kommunikál, kedveli a szereplést igénylő helyzeteket. Problémáit szívesen megosztja másokkal. Az introvertált személyiség befelé forduló, pszichikus aktivitása befelé, önmaga felé irányul, nehezen teremt kapcsolatokat, nem szívesen szerepel nyilvánosan, problémáit inkább önmaga oldja meg. A négy alapvető funkció JUNG szerint a külső világból érkező jeleket négy alapvető funkció továbbítja és dolgozza fel: a gondolkodás, az intuíció, az érzés az érzékelés. Minden emberben a négy közül valamelyik dominál, kettő kifejlődik, egy pedig elsorvad. Ennek alapján, akinél a gondolkodó funkció dominál, annak a világos, logikus gondolkodás az erőssége, képes a problémákat módszeresen elemezni. Az intuitív típusnak remek ötletei vannak, képzeletével közelít a problémákhoz. Az érző típus az emberi értékek alapján szemléli a problémákat, nem jellemző rá a dolgok higgadt mérlegelése. A érzékelők erőteljes, gyakorlatias emberek, akik a tetteket ked-velik. Ez a gyakorlatban is megfigyelhető jelenség nagy mértékben hozzájárulhat az interakciók árnyaltabb értelmezéséhez a tolerancia növeléséhez, a vezetői munkában pedig segíthet abban, hogy a különböző feladatokat pontosabban illesszük az adott személyekhez. 1.5. A faktoranalitikus elméletek A faktoranalízis bizonyos számú mérés közötti korrelációkat vizsgálja, és azzal, hogy az egymással leginkább korrelálókat együvé csoportosítja, kevesebb és egymástól független dimenzióra, faktorra redukálja őket. 14

A személyiség elmélete és mérése EYSENCK több ezer vizsgálati személyre kiterjedő kutatások alapján azt állapította meg, hogy az emberek a következő dimenziók mentén sorolhatók típusokba: Hans Jürgen Eysenck elmélete extroverzio-introverzio neurotikusság-stabilitás Később ezt kiegészítette a pszichotikusság és az intelligencia dimenziókkal. Az extrovertált-introvertált fogalmakat a következő értelemben használja: > A tipikus extrovertált: társaságkedvelő, sok barátja van, szereti, ha emberek veszik körül, szívesen beszél, nem szívesen olvas vagy tanul magában. Szüksége van az izgalmakra, szeret kockáztatni, kedveli a változatosságot. Vidám, optimista, könnyen agresszívvé válik, érzéseit nem nagyon kontrollálja, nem egészen megbízható. Tehát az extroverzió dimenzió a szociabilitás és az impulzivitás összetevőkre bontható. > A tipikus introvertált: befelé figyelő, visszahúzódó, csendes, inkább egyedül van, mint emberek között. Kevés mély kapcsolata van, másokkal tartózkodó. Nem kedveli az izgalmakat, előre megtervezi a dolgait, felelőséggel végzi a dolgait, szeret szabályok szerint élni, megbízható. Érzéseit kontroll alatt tartja, nehéz kihozni a sodrából. Az erkölcsi normák fontosak a számára. E leírásoknak kevés ember felel meg teljesen, mivel a szélső értékekre vonatkoznak, a legtöbb ember valahol a két véglet között helyezkedik el. EYSENCK kutatásai alapján úgy véli, hogy a szangvinikusok és a kolerikusok az extravertáltakhoz tartoznak, a melankolikusok és a flegmatikusuk pedig az introvertáltakhoz. Extroverzió Introverzió A neurotikusság dimenzió az érzelmi labilitás fogalmához Neurotikusság hasonló. Akikre ez nagy mértékben jellemző, azok aggodalmaskodóbbak, szorongóbbak, esetükben gyakoriak az alvási, táplálkozási rendellenességek, mindezek ellenére megfelelnek a társas élet különböző területein. 15

A személyiség elmélete és mérése EYSENCK elméletének oki tényezői összetettek és biológiai jellegűek, hipotézisei neurofiziológiai hátterét kísérletek hosszú sorával próbálta bizonyítani. Az emocionalitást és a neurotikusságot a vegetatív idegrendszer válaszkészségével hozza összefüggésbe. Mindezek alapján EYSENCK úgy véli, hogy a személyiségfaktorok nem közvetlenül öröklődnek, hanem az ember csak egy bizonyos fajta idegrendszert örököl, ami arra hajlamosítja, hogy egy bizonyos irányba fejlődjék. A személyiség végső formáját az egyén biológiai öröksége azokkal a környezeti befolyásokkal kölcsönhatásban határozza meg, amelyekkel élete során szembetalálkozik."(peck-whitlow, 1983, 87. p.) yr szeszélyes / szorongó / merev / józan / pesszimista <s 1 tarózkodó / KIEGYENSÚLYOZATLAN érzékeny nyugtalan N. agresszív \ izgulékony \ változékony \ impulzív \ /nem szociális / / nyugodt / 1 / melankolikus,, \ flegmatikus i passzív \ \ gondos \ \ tapintatos \ \ békés ^N. \ fegyelmezett kolerikus szangvinikus optimista \ \ aktív \ rhxlkuvfckl ALI / szociábilis / kifelé nyitott / beszédes / készséges / könnyed / N. megbíziiató ^^kiegyensúlyozott \^ugodt STA JfL élénk / gondtalan / vezetőképes ^S '^^ A személyiségstruktúra EYSENCK-féle modellje (Peck - Whitlow, 1983, 84. p.) 16

A személyiség elmélete és mérése 1.6. A pszichoanalízis elmélete A pszichoanalitikus elmélet megalkotója SiGMUND FREUD, a Sigmund Freud XX. század egyik legnagyobb gondolkodója. Bármennyire is vitatottak e tanok, létrejöttük óta az egyik legnagyobb hatású elméletté váltak, amely messze átlépve a pszichológia kereteit mind a társadalomtudományokra, mind a művészetekre nagy befolyást gyakorolt. Ha ma már nem is játszik központi szerepet, a pszichológia nagy áramlatai sokat merítettek belőle. FREUD orvosként ideges panaszoktól szenvedő betegek kezelésével kezdte pályafutását. E munka során próbálkozott különböző eljárásokkal, s eközben fedezte fel a szabad asszociációs módszert, melynek során az ellazult állapotban lévő pácienseit arra kérte, hogy válogatás nélkül, mindent mondjanak el, ami eszükbejut, akkor is, ha esetleg zavarba ejtőnek találják. E szóbeli asszociációk és a betegek álmainak, kora gyermekkori emlékeinek tanulmányozása közben visszatérő témákat fedezett fel, melyeket tudattalan vágyaknak és félelmeknek tulajdonított. FREUD az emberi lelket egy jéghegyhez hasonlította. A jéghegy vízfelszín felett megmutatkozó, kicsiny része a tudatos élmény, a vízfelszín alatti, sokkal nagyobb tömeg pedig tudattalan: a késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek terepe, amely ugyanakkor befolyásolja gondolatainkat és cselekedeteinket. Bár nem FREUD volt az első, aki felfedezte a tudattalan lelki hatásokat - már SHAKESPEARE darabjaiban is megtalálhatjuk őket -, de FREUD volt az első, aki elsődleges jelentőséget tulajdonított nekik a normális személyiség mindennapi működésében." (R. L. ATKINSON és tsai, 1995, 392. p.) FREUD elméletében a személyiség három nagy rendszerből áll: 1. Az ösztön-én: minden ember rendelkezik ősi ösztönökkel, a személyiség alapvetően ebben gyökerezik. Ez az ösztönkésztetéseket jelenti, FREUD szerint a legfontosabbak az agresszió és a nemiség, ezek megfelelője a támadás, ül. az öröm, működési elve az örömelv; az ösztönimpulzusok azonnali kielégítésére törekszik. Feladata a szeretet tárgyainak kiválasztása és közelségük megszerzése. A személyiség struktúrája 177

A személyiség elmélete és mérése Fő hajtóereje a libidó, ezt a fogalmat FREUD nagyon tágan értelmezi, magában foglalja az örömöt okozó dolgok valamennyi formáját. Ebben a személyiségrészben feszültségek jönnek létre, amelyek feloldódásra várnak. Az ösztön-én azonban nem képes a feszültséget csökkenteni, mert csak a fantázia áll ehhez rendelkezésére, nem tud közvetlenül hozzáférni a külvilághoz. Ide kerülnek azok az élmények is, amelyekről nem akarunk tudni többé. 2. A felettes én: fokozatosan alakul ki az énből, magáévá teszi a környezet követelményeit, a szabályokat, amelyeket a tekintélyszemélyek közvetítenek felénk. Az általa felállított normák elrugaszkodnak a valóságtól, túl szigorúak, az én ezeket a megfelelő szintre szállítja le. A szülőktől átveszi és belsővé teszi az ellenőrzést, így meg tudja egymástól különböztetni a jót és a rosszat, ez a lelkiismeret alapja. A személyiség e két része állandó konfliktusban áll egymással, mivel az ösztön-én állandóan a benne lévő késztetések kielégülését próbálja elérni, a felettes-én az erkölcsi normák felállításával azonban akadályozza ezt. Ezen ellentétes erőket az én tartja egyensúlyban. 3. Az én: A fent említett ellentétek feloldása erre a lelki struktúrára hárul. Középső, közvetítő tag: felfogja a valóságot, tervez, cselekszik. Működési elve a realitáselv. Az ösztön-én irracionális késztetéseit elfogadhatóbb kifejezési formákba tereli, állandóan keresve a kompromisszumokat e késztetések és a külvilág korlátai között, azaz közvetít az ösztön-én és a szigorúan felügyelő felettes-én között. Az énnek a valóságos világban meg kell találnia azokat a tárgyakat, amelyekben az elemi erejű késztetések megfelelően levezethetők. Egyfajta duzzasztógátként működik, amely visszatartja az ösztön-én tartályában feszülő nyomást, amíg a környezetben elfogadhatóak nem lesznek a feltételek a feszültség levezetéséhez."(d. PECK - D. WHITLOW, 1983.) Köztes megoldást kínál, ha nem tudnak megegyezni. FREUD tehát azzal, hogy a tudattalan folyamatoknak kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, az emberi viselkedést determinisztikusnak tekinti, azaz úgy véli, hogy minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van. Az esetek többségében 18

A személyiség elmélete és mérése ez valamilyen kielégítetlen késztetés, ül. tudattalan vágy, a szorongást is e tényezőkkel magyarázza. E kielégítetlen, a szuperego által elutasított késztetések másféle kifejezésével csökkenthető a szorongás, E szorongást csökkentő stratégiákat nevezi elhárító mechanizmusoknak. Egyik leggyakoribb elhárító mechanizmus az elfojtás, azaz az ego a tudatból a tudattalanba szorít valamilyen tiltott késztetést, ez látszólag olyan, mintha elfelejtette volna, valójában azonban a tudattalanban továbbra is kifejti hatását. A másik fontos stratégia a szublimálás, aminek során a tiltott impulzust a személy valamilyen társadalmilag elfogadható formába tereli. Az emberi személyiség FREUD felfogásában viszonylag merev. A pszichoanalitikus elmélet szerint személyiségünket alapjában véve veleszületett hajtóerők és az élet első öt esztendejében lezajlott környezeti események határozzák meg.... A pszichoanalitikus elmélet szerint viszonylag passzív teremtmények vagyunk. Bár az ego aktív küzdelmet folytat az iddel és a szuperegoval, mi magunk jobbára tehetetlen bábjai vagyunk a tudattalanunk vezérletével zajló drámának." (R. L. ATKINSON és tsai, 1995, 396. p.) A lelki struktúra FREUD által feltételezett ellentmondásait sokan humoros képekkel állítják párhuzamba, egy közülük: Úgy tűnik tehát, hogy a pszichoanalitikus elméletek az embert alapvetően küzdőtérnek tekintik. Az ember szerintük sötét pince, amelyben egy jól nevelt vénkisasszony és egy szexörült majom vívja véget nem érő, halálos küzdelmét egy meglehetősen idegesnek látszó banktisztviselő játékvezetése mellett." (D. PECK-D. WlTHLOW, 1983.) 1.7. A fenomenológiai megközelítés A személyiség fenomenológiai megközelítése az egyén szubjek- A humanisztitív élményeiből indul ki, abból, hogy az ember miként érzékeli kus pszichológia és értelmezi élete történéseit. E megközelítések közül a legfontosabb a humanisztikus pszichológia. A humanisztikus irányzat legjelentősebb elméletei CARL ROGERS, GEORG KELLY és ÁBRA HÁM MASLOW nevéhez kapcsolódnak. A vezetéselméletben az utóbbi néhány évtizedben nagy szerepet játszó Humán Relations irányzat sokban támaszkodik e szerzők gondolataira. 19

A személyiség elmélete és mérése Carl Rogers C. ROGERS gyakorlati pszichológusi munkája tapasztalatai alapján úgy véli, hogy az ember veleszületett tendenciával rendelkezik a személyes fejlődésre, az éretté válásra és a pozitív változásra. Az emberi szervezet alapvető motiváló ereje az önmegvalósítás, késztetés a személyiség potenciális képességeinek kiteljesítésére. Az ember nem mindig észleli világosan, hogy mely cselekedete vezet a személyes fejlődéshez és melyik visszahúzó hatású. Ha azonban az irány világossá válik, az ember a fejlődést választja. Ez a folyamat az ember öröklött korlátain belül megy végbe. Azénfogalom ROGERS személyiségelméletének központi fogalma az énfogaközponti szerepe lom. Ez tartalmazza mindazokat az elképzeléseket, észleleteket és értékeket, amelyek az én-t jellemzik. Ez az én-fogalom befolyásolja a világ észlelését és a viselkedést is, de nem mindig a valóságot tükrözi. ROGERS szerint az ember minden tapasztalatát az én-fogalom mentén értékeli. Az én-fogalommal nem konzisztens élmények veszélyt jelentenek, tudatba kerülésük meggátlódhat. Minél több, az énfogalomhoz nem illő tapasztalatot rekeszt ki az ember a tudatból, annál nagyobb lesz a szakadék az énfogalma és a valóság között. Ez alkalmazkodási zavarokat okozhat. A jól alkalmazkodó ember énfogalma összhangban van élményeivel és viselkedésével, és új tapasztalatok és gondolatok beépítésével változni is képes. ROGERS másik fontos kategóriája az énideál. Az énideál és az én-fogalom közötti nagyfokú eltérés különböző személyiségzavarok forrásává válhat (pl. kisebbrendűségi érzés). Mindezek alapján ROGERS szerint kétféle inkongruencia jöhet létre: egyrészt az énfogalom és a valóságészlelés között, másrészt az énfogalom és az énideál között. Rogers szerint az emberi személyiség rendezettségére, azaz az említett elemek összhangjára valószínűleg akkor van a legnagyobb esély, ha az emberek feltétel nélküli pozitív elfogadásban részesülnek. 20