BRÜSSZELI KRISTÁLYGÖMB

Milyen is legyen a KAP 2013 után? BRÜSSZELI KRISTÁLYGÖMB Több mint ötszáz delegátus bűvölte a brüsszeli kristálygömböt a Charlemagne Palotában, az EU főépülete melletti üveg acél irodaházban. A július 19 20 i grandiózus találkozó, a három plenáris, a nyolc munkacsoport ülés igazi szélessávú fórumot teremtett a Viták Vitájának. Ebben azt látták, hogy az EU 2009. évi 55 milliárd eurós költségvetésének 44% a jut a KAP finanszírozására. De a 2013 látványa bizony már most homályosodó 2010. április 12 én az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága előtt mondta el kontinentális vitaindító beszédét Dacian Ciolos, a dinamikus agrárbiztos, aki mostani felszólalásaiban, a vitanapot megnyitó és másnap összefoglaló beszédében is nagy meggyőződéssel sugározta, hogy ismeri Európa agrár és vidék gondjait és többször is magával ragadta a delegátusokat, közös tettekre serkentve mindenkit. Persze az ötszáznál több küldött miközben nagyjából azt fogalmazta meg, hogy igenis 2013 után is kell a KAP, kell annak mindkét pillére, mármint a normatív és a vidékfejlesztési pillér, de voltak a koncertből kihangzó disszonáns szólamok is. Elég, ha csak az angol farmerszövetség képviselőjét idézem, aki azt vágta a szakértők fejéhez, hogy szó sem lehet Európa mezőgazdaságát 19. századi, általa maradinak tartott technikával és farmstruktúrával versenybe állítani az amerikai szuperfarmokkal. A másik szélsőséget pedig egy német hordószónok jelentette, aki algákkal és enzimekkel látja a világélelmezés megoldását már úgy 10 20 év múlva. A KAP vitája egyáltalán nem öncélú és nem csupán az agrárium és a vidék ügye. A KAP alapvetően befolyásolja az Európa 2020 program kidolgozását, az Únió gazdasági és társadalmi konszolidálását, azaz az intelligens, a fenntartható és az inkluzív növekedés elősegítését és a foglalkoztatás növelését. De ne szaladjunk előre, menjünk sorjában Nagyapám parasztember volt. Szilágyperecsenben (Pericei) lakik, egy nyugat romániai faluban, kezdte a KAP reform témákat beharangozó beszédét pár hónappal ezelőtt Dacian Ciolos agrárbiztos az Európa Tanács előtt. Nagyapám vidéki bölcsessége végigkísérte gyermekkoromat és ifjúságomat. Ő tudja, hogyan kell a földet megművelni. Ezt megtanította nekem is. Sokat mesélt a mezőgazdaságról, és az életről is. Nagyapám gyakran idézett nekem egy régi mondást: cateodata, nu vezi padurea de copaci néha a fától nem látszik az erdő. 1

Amikor ma a KAP ról beszélünk, ugyanez a mondat jut eszembe. Látom, hogy néhányan már elkezdték metszeni a fákat. Kicsit távolabb pedig mások fát ültetnek. Mindenki a magáét.... Mindig közel álltam a mezőgazdasághoz, így megértem a részletekért való lelkesedést. Kora tavasszal megnyílt a vita és az interneten előbb lassan, majd felgyorsulva mintegy 6000 hozzászólás érkezett a tagországok polgáraitól, s kisebb számban európai agrár és vidéki szervezetektől. Az Európa nyugati felén immár 50 éve létező KAP máig ható meghatározó elemei a vidéki élet, a vidéki identitás megőrzésében és a lakosság biztonságos élelmiszer ellátásában gyökereznek. A versenyképesség, az élelmiszer biztonság, a környezeti fenntarthatóság, a biológiai sokféleség és a vizek megőrzése, a közjavak szolgáltatása, a vidéki foglalkoztatás fenntartása azok a sokat ismételt kifejezések, amelyek meghatározzák a gazdák és a fogyasztók teendőit. A KAP vitában legaktívabbak a németek voltak,1440 hozzászólással, őket a lengyelek követték 1053, majd a franciák 788 hozzászólással. A magyarok, nos nem igazán mondhatom, hogy elárasztották a Bizottságot a véleményükkel, hiszen hazánkból mindössze 40 hozzászólás érkezett, ennek is egy része, hogy szépen mondjam, elmaradt a várt színvonaltól, s amelyeket magyarul írtak, azok nem igazán kerültek bele az összefoglalóba. Nézzünk hát néhány magyar véleményt a jók és a mégjobban közül : A magyar vélemények szerint a KAP okvetlenül kell a fenntartható mezőgazdasághoz, a biztonságos, egészséges, jó ízű, megfizethető áru és a GMO mentes élelmiszertermeléshez, a klímaváltozás korlátozásához. De kell nekünk a szép termőtáj, a vidék és a biológiai sokféleség megőrzése is, a sokszínű mezőgazdaság, kertészet és kistérségi élelmiszerfeldolgozás. Tény, hogy a magyar hozzászólók közül elég sokan belebonyolódtak a biogazdálkodásba, valamint az apró támogatás technikai részletekbe. Arról sajnos ezúttal sem esett sok szó, hogy az EU ban jól láthatóan kétsebességű az agrár és vidékfejlesztés. Miközben a 15 ök Európájában jó 20 évvel előttünk járnak a támogatások leosztásában, az új tagországok többsége az elszegényedett, kiöregedő, a nyugati áruházláncoknak kiszolgáltatott gazdákkal esélytelenül indul a kontinentális versenyben. Tudomásul kell venni, hogy a KAP kifizetéseknek nem segély funkciót kell betölteni, hanem hozzá kell járulni a biztonságos élelmiszertermeléshez, az eddiginél sokkal jobban összehangolt területi kiegyenlítődéshez. De az is tény, hogy az elfuserált csatlakozási szerződések problémáit a KAP kifizetésekkel már nem lehet kezelni! A helyi termékek összeurópai elfogadása, a helyi élelmiszer rendszerek kiemelt támogatása, a biztonságos élelmiszerek sokféleségének hangsúlyozása. Igaz, az Európát behálózó és már már gúzsba kötő élelmiszerláncok nem fogják olcsón feladni a dömpingárú, importra alapozott gazda nyomorító politikájukat, a KAP fórum egységesen kiállt amellett, hogy a helyben termelt élelmiszereket lehetőleg kistérségen belül fogyasszák el! 2

A brüsszeli konferenciára jelent meg az Eurobarometer, az EU közvélemény kutató szervezetének soktényezős jelentése. Ha rápillantunk az EU tagországokban az agrárium makrogazdasági szerepét mutató beillesztett térképre, akkor láthatjuk, hogy Románia és Bulgária után Litvánia, Lengyelország, Magyarország és Spanyolország a leginkább agrárországai az Úniónak. Ebből is érdemes néhány dolgot felidéznünk. Néhány vélemény abból a csomagból, amelyekben a nagyközönség és a gazdák elvárása egybeesik. A megkérdezett európai polgárok 90% a egyetért abban, hogy a mezőgazdaság és a vidék sorsa nagyon fontos a jövő szempontjából. Az agráriumot Görögországban (96%), Szlovéniában és Portugáliában (95%), s figyelem, Magyarországon 92% tartja fontosnak. Az európai lakosságnak 59% a nem hallott a KAP ról. A közös agrárpolitika a legismertebb Franciaországban (66%) és Litvániában (65%), míg Magyarország az utolsó Málta (19%) előtt van mindössze 27% KAP ismertséggel. A gazdálkodás fő értéke az élelmiszer termelés és a megkérdezettek 53% a akarja nemzeti forrásból biztosítani az élelmiszert, viszont a nagyközönség 49% a azt tartja jónak, ha az agrár döntéseket európai szinten hozzák. A gazdálkodásnak 65% szerint fontos szerepe van a vidéki táj fenntartásában és a környzetvédelemben, s kérdésben Görögország, Ciprus és Ausztria lakosai járnak az élen. A jobb minőségű élelmiszereket összekapcsolják a biotermeléssel és az extenzív legelőgazdálkodással, miközben keresni kell az iparszerű állattenyésztés alternatíváit Óvatosság a gazdák által használt műtrágyával és vegyszerekkel kapcsolatban, hiszen az EU ban 120 millió tonna műtrágyát szórnak ki évente. A gazdákat a nagyközönség leginkább őszintének, keményen dolgozónak tartja és a nagyközönség 83% a egyetért a gazdák támogatásával. E téren Görögországban 3

A klímaváltozással kapcsolatban viszont a ciprusi, a magyar és a görög válaszadók jelzik azt, hogy a mezőgazdaság nagyon sokat fog szenvedni a közeli jövőben. A svéd, a ciprusi, a német és a dán fogyasztók hajlandók lennének 10% kal többet fizetni ahazai élelmiszerért, a ezáltal hatékonyabb lenne a klímaváltozás elleni küzdelem. Egybehangzó vélemény szerint az EU szinten végrehajtott KAP fontosabb mint a regionális és a nemzeti agrárpolitika. Csak ez a közösségi politika vezethet el az európai élelmiszerbiztonsághoz, a változatos gazdálkodás fenntartásához. Ugyanakkor a gazdák ezt a funkciót csak akkor láthatják el, ha folyamatos és kellő mértékű támogatást kapnak. Szigorú, kritikus de logikus beszédeket, hozzászólásokat hallhattunk az EU és a fejlődő országok WTO egyezményekkel fűszerezett agrárkapcsolatairól. Az agrár és vidéki szektor képviselői egyöntetűen hangot adtak azon véleményüknek, hogy az EU kereskedelempolitikája alaposan aláássa az európai élelmiszer termelést. Hogyan engedhetünk meg olyan versenyt, hogy segélyezzük a fejlődőországokat, importáljuk termékeiket, miközben ők a nálunk 20 éve betiltott vegyszerekkel permetezik a zöldséget és gyümölcsöt? Hogyan versenyezhetünk az EU által gyakran segélyezett argentín farmerekkel, akik hozamfokozókkal termelt marhahúst szállítanak Európába és ezzel lenyomják az európai marhahús árát? S a drága marha és sertéshús, vagy a drága tojás oka az állatok jogainak, tartási körülményeinek mind nagyobb szigorítása. Hogyan versenyezzen a 12 ha átlagos európai farmméret a 180 ha os USA farmokkal és az 1000 ha os brazil szójatermesztőkkel. S a brazilok eközben millió hektárokat pusztítanak ki az esőerdőkből, miközben az északi féltekén sopánkodunk a klímaváltozás borzalmain. Ezek a tények is azt a véleményt hozták ki a Fórum résztvevőiből, hogy nem adhatjuk fel a KAP I. Pillérét sem, hiszen anélkül még nagyobb ütemű lenne Európa agrárgazdaságának eróziója. Képtelenség azt hirdetni, hogy a farmerek évről évre olcsóbban termeljenek, miközben egyre kitettebbek a drasztikus időjárás változásoknak. Tudomásul kell vennünk, hogy az európai gazdák kétharmadának léte függ a KAP I. tengelyes kifizetéseitől. Elengedhetetlen lemondani az élelmiszer önrendelkezésről, a fogyasztói igényeket szem előtt tartó gazdálkodásról. Tarthatatlan, hogy az európai állattenyésztés fehérjetakarmány igényének ma 75% át importáljuk. Ugyanígy tarthatatlan az élelmiszerek szállítási távolságának csökkentése és egy valós paradigmaváltás sürgetése a helyi élelmiszer rendszerek irányába. Európában Spanyolország és Olaszország a jó 4

példája ennek a rendszernek, és ígéret szintjén a magyar vidék stratégiájában is fellelhető. Napjainkban már a zöldségek, gyümölcsök, vágott virágok, sőt a friss húsok is 1000 2000 km t utaznak a déli féltekéről északra. Ezt sürgősen felül kell vizsgálni. A piac mindenhatóságát hirdető, WTO barát neoliberális gazdaságpolitika keserves helyzetbe hozta az európai gazdák millióit. De ennek a globalizált kereskedelemnek a fogyasztók is szenvedő alanyai, hiszen a profitéhes nagyipari nagykereskedő szupermarket lobby uniformizált termékekkel «táplálja» őket országhatárokon át. Ha nem térünk vissza a fenntartható, sokszínű gazdálkodáshoz, akkor elkerülhetetlen lesz a szociális és környezeti katasztrófa. Az európai gazdák képviselői is szimpatizáltak az Európai Élelmiszer és Italgyártók Szövetségének véleményével, hogy itt a kontinensen megtermett alapanyakokkal kell ellátnunk az élelmiszeripart, amelynek 99% át kis és közepes vállalkozások alkotják. A Szövetség képviselője is támogatta azt a szándékot, hogy az élelmiszeripar megújítása nem gigantikus nagyüzemekben, hanem a nyersanyagot termelő mezőgazdaság közelében valósuljon meg. Ezek az üzemek a kis szállítási távolsággal, a vidéki munkaerő foglalkoztatásával versenyképes gazdasági szereplők lesznek. S ha még helyi megújuló energiát is alkalmaznak, akkor ideális európai modellek lehetnek. S ha már megvan az egyetértés abban, hogy a vidék maradjon meg igazi vidéknek, teremjen friss helyi és térségi termékeket a helyi és térségi lakosságnak, akkor azt is elmondhatjuk, hogy a gazdák jogosan igényelnek igazságos (fair) partnerséget a helyi, térségi élelmiszerláncok képviselőitől. Határozott igényük, hogy a ma idegenként viselkedő szupermarketek is vegyék át a térségi gazdák termékeit és sürgősen változtassanak a helyi, térségi termékeket kizáró üzlet és logisztikai politikájukon. A termelők felkérik a kormányokat, hogy a kereskedőkkel olyan működési és adózási feltételeket alkalmazzanak, amelyek elősegítik a nagy élelmiszerláncok beilleszkedését Európa agrár és vidéki közösségébe. Az 500 millió európai fogyasztó szeretne jó minőségű, jó ízű, tápláló, változatos és megbízható élelmiszert vásárolni. Mindezt egy valóságosan fenntartható élelmiszer termelő és ellátó rendszer keretében képzeli el! Ezt nevezték el a Vidéki Térségek Gazdasági Újjászületésének (Economic Reneissance in Rural Areas). A gazdálkodást a lehető legfinomabb hangolással be kell illeszteni a környezetbe, hiszen a talaj, a vízgazdálkodás, az erdők, mezők elválaszthatatlan elemei a közjavakat is szolgáltató európai vidéknek. Természetesen az 500 millió európai fogyasztó egyáltalán nem egyforma. A gazdák, az élelmiszer feldolgozók és a kereskedők pontosan tudják, hogy a fogyasztókat is tiszteletben kell tartani, hiszen joguk van a napi étkeik megválasztásához 5

S van még egy érdekes aspektusa az európai élelmiszer fogyasztásnak, illetve élelmiszer gazdálkodásnak : ez pedig a «hűtőszekrény gazdaság», azaz a háziasszonyok figyelmének ráirányítása arra, hogy lehetőleg csak annyit vásároljanak, amennyit minőségromlás nélkül el is fogyasztanak. A friss termékekből manapság ugyanis óriási a veszteség a hűtőszekrényekben az elromlott, lejárt szavatosságú, kidobott «túlvásárolt» élelmiszerek miatt. Külön összefoglalót érdemel az immár három tervezési ciklust megért 20 éves LEADER programról elhangzott sok sok kedvező vélemény. A sikeres európai LEADER olyannyira élvezi a bizalmat az európai vidéken, hogy a hozzászólók egyöntetűen úgy látják, ezek a vidéki közösségek ma már valóban alkalmasak a vidékfejlesztésen túl más EU pénzalapok, pl. Térségfejlesztés, Területfejlesztés, EU Szociális és foglalkoztatási alapok kezelésére és érdemi felhasználására. Ezért a tagállamok a LEADER ek funkció bővítésével komolyan foglalkoznak. Ezt támasztotta alá az ELARD, az Európai LEADER Tanács jelentése, amely bemutatta, hogy több tagországban, pl. Írországban, Finnországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban már ma is széles skálán mozog a LEADER csoportok vidék és területfejlesztési tevékenysége. A köztudott LEADER alapelvek ismétlése nélkül elmondható, hogy az eljárásrendek egyszerűsítésére való törekvés az érintettek határozott szándéka. Sok tagországban olyannyira elburjánzott az Irányító Hatóságok és a Kifizető Ügynökségek bürokráciája és dominanciája, hogy helyenként ezek az intézmények valósággal megbénítják a helyi akciócsoportok önállóságát. Ezeket az anomáliákat EU szerte mindenhol fel kell tárni, s ebben a HACS ok regionális, informális együttműködése lehet a legjobb megoldás. El kell kerülni azokat az eseteket, amikor a LEADER HACS a Kifizető Ügynökség «bérmunkásává» válik, s ezáltal elsorvad annak vidékfejlesztő szakmai munkája. Ugyancsak foglalkozni kell a HACS ok pénzügyi működési forrásainak bővítésével, hiszen a 20% működési költség nem elegendő az adminisztrációs és a szakmai munkák finanszírozására. A tagországoknak lehetővé kell tenni a 15 illetve a 20% működési költségtől felfelé való eltérést. Ez rendkívül fontos üzenet a 2013 utáni időszakra, amikor a vidékfejlesztés teendői bővülnek, s e feladatok ellátására a LEADER csoportok a legalkalmasabbak. A 2013. utáni KAP II. Pillérének végrehajtásában a vidékfejlesztés és a területfejlesztés határozott közelítése a cél. Az új LEADER megközelítés a vertikálisan és horizontálisan többrétegű, többfunkciós, helyi problémákat ismerő integrált vidékfejlesztési rendszert jelent. A vidéki közösségeket összefogó, motiváló LEADER olyan végrehajtó mechanizmussá kell, hogy váljon, amely a II. Pillér 1, 2, 3 és 4. tengelyén túl más kapcsolódó EU pénzalapok célszerű felhasználását az eddigi szétaprózott módszerek helyett integráltan tudja megoldani. A mai LEADER egyoldalúságát felválthatják a térségfejlesztésre szakosodó vidékfejlesztési nonprofit cégek, amelyek átveszik a gyakran ma még a közszféra igecsak rossz hatékonysággal, közpénzeket emésztő 6

fejlesztési ügynökségeinek funkcióit is. Ez utóbbi különösen fontos üzenet az új tagországok vidékpolitikusainak és területfejlesztőinek, erről a témáról még érdemes lesz bővebben is beszélgetnünk. Nem lenne teljes a kristálygömbbe tekintés, ha nem szólnánk az agrár és vidékgazdaság foglalkoztatási képességéről. Arról már volt szó, hogy az európai farmerek 46% a 65 évesnél idősebb. Sok millió gazda hagyja el a farmot, a vidéket 10 éven belül, s nagyon kevés fiatal lép a helyükbe. Ezt a munkaerő helyzetet valamelyest enyhíti a keletről nyugatra irányuló vándorlás, a farmokon munkát vállalók áttelepülése. De a déli és atlanti országokban egy más összetételű farm bérmunkás migráció is megfigyelhető, amely a szükségtelenből lassan lassan szükséges elemmé kezd válni. Ezért kell kiállnunk az agrár bérmunkások és különösen a vidéken dolgozó nők jogai mellett. A foglalkoztatás szoros kísérője a jövedelemtermelő képesség. Ennek jellemzésére szolgál a következő ábra, amely régiónként érzékelteti a gazdák jövedelmét. Nos, ez az ábra kiválóan mutatja az e sorok írója által is szóvátett kétsebességű agrár Európa problémáját. Láthatjuk, hogy a Balti államok, Lengyelország, Kelet Szlovákia, Románia és Bulgária mellett Magyarország négy régiójának gazdái is az EU legalacsonyabb jövedelmű között vannak. De a kristálygömbben azt is láttuk, hogy a világon 10 évvel ezelőtt 1 hektár termőföld 4 személynek termett élelmet. Ugyanakkor a világ népessége hetente 1,5 millióval növekszik, s ha így halad, akkor 2050 re 1 hektár földnek már 6 embert kell ellátni táplálékkal. Eközben évente 9 millió erdőt váltanak fel legelők és szántóföldek, de a évente 1,5 millió ha termőföldet veszítünk az elsavanyodás miatt, de 2050 ig kb. 300 400 millió hektár földet veszítünk a városok terjeszkedése miatt. Belgiumban pl. A termőterület 20% a, Németországban 13% a, Hollandiában 12% a urbanizált terület. De az is figyelmeztető adat, hogy Franciaországban naponta 200 hektárral, míg Németországban napi 110 hektárral csökken a termőterület a városok, utak terjeszkedése miatt! Ehhez hasonló vészjelek jönnek a globális felmelegedésből, a 7

széndioxid kibocsátás évenkénti 8,8 gigatonnás növekedéséből, az óceánok rohamosan csökkenő széndioxid elnyelő képességéből. Közgazdász becslések sürgetik a hozamok növelését. S miközben 1960 és 1995. között több európai országban kb. 2% kal nőttek a gabonahozamok, addig 1995 óta leállt a hozamnövekedés! Hogyan fogunk így 9 millárd embert eltartani 2050 re? Egyik alternatíva valószínűleg a napi kalória fogyasztás 20 25% kal való csökkentése, a tápláléklánc jelentős változtatása. Ezt a területvesztést tetézi a biomassza energetikai hasznosítása iránti fokozódó igény, amit azzal kell ellensúlyoznunk, hogy a fásszárú energiaalapanyagokra és az erdők szakszerűbb, kíméletesebb hasznosítására helyezzük a hangsúlyt. Mindezt a sokrétű túlélési stratégiát a drasztikus időjárás változások, viharok, zivatarok, árvizek és aszályok közepette kell megélnünk. Ezért kell megbecsülnünk a környezetet, az erdőket, a tájat, mert a lepusztuló talajréteg már semmivel sem helyettesíthető. A brüsszeli KAP alkotók kristálygömbje persze lassan forog előttünk és képes szebb jövőt is megcsillantani. Ehhez viszont elengedhetetlen a kutatás, a szakértelem, az innováció, a modern kockázatelemzés és a válságkezelés tudományának alkalmazása. Elengedhetetlen a fenntartható környezet és a biológiai sokféleség, a megóvott táj, a vidéki foglalkoztatás és a megőrzött vidéki kulturális örökség hangsúlyozása. Olyan KAP kell, amely igazságos a családi gazdaságokkal, a mainál igazságosabb a szegény régiókkal és különösen az új tagországokkal szemben. Olyan KAP kell, amely fokozottabban elismeri a vidék fejlődési igényét és szükségleteit. Olyan KAP kell, amely átláthatóbbá teszi a termelő fogyasztó viszonyokat és jóval több beleszólást ad a termelőknek az élelmiszerlánc működésébe. Olyan KAP kell, amely tisztességesebb feltételeket teremt a hazai és az import élelmiszerek piacán, úgy, hogy a fejlődő országok gazdáinak szándékait is tiszteletben tartja. Olyan KAP kell, amely megőrzi az európai gazda élményét, örömét és boldogságát abban, hogy jó és biztonságos élelmet termel családjának, szomszédjának, városi fogyasztóinak. Dr. Hajas Pál Kandidátus, Vidékfejlesztési szakértő, Kozárd 8