Az Európai Unió regionális politikája I.

Az Európai Unió regionális politikája I. Az európai regionális politika története Regionális politika tudományos segédmunkatárs MTA RKK NYUTI Az Európai Unió alapító atyjai Jean Monnet (1888-1979) Robert Schuman (1886-1963) 1

Az Európai Unió megalakulása I. Karikatúra a Schuman Terv francia és német kiadásáról, 1950 Az Európai Szén és Acélközösség aláírása (Párizs,1951) Az Európai Unió megalakulása II. Az alapító államok külügyminiszterei Messina, 1955 A Római Szerzıdés aláírása 1957. március 25. 2

Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása I. 1. A Római Szerzıdés (1957) regionális különbségek említése nem létezett regionális politika Európai Szociális Alap, Európai Beruházási Bank 2. A hatok regionális politikája (1957-1968) Spaak-jelentés, 1955 a területi egyenlıtlenségek a gazdasági növekedés következtében kiegyenlítıdnek (neoklasszikus és keynesi elméletek) fı prioritás: tényezık szabad áramlását akadályozó korlátozások lebontása A tagállamok regionális politikái Franciaország, Hollandia, Olaszország, Belgium, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársaság Elsı jelentés a regionális különbségekrıl (1965) kiegyenlítıdés helyett polarizáció Regionális politikáért felelıs fıigazgatóság létrehozása (1968) Az Európai Unió alapító atyjai II. Paul-Henri Spaak (1899-1972) 3

Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása II. 3. A hatok regionális politikája (1969-1972) Tagállamok álláspontja kötelezettségvállalás: fejlett régiókban max. 20% támogatás Olaszország: legnagyobb haszonélvezı, közösségi regionális politika támogtója Fejlettebb tagállamok (NSZK) ellenzık A közösség kibıvítésének elıkészítése jelentıs regionális fejlettségbeli különbségek (Egyesült Királyság, Írország) regionális problémák kezelése közösségi szinten is szükséges Általános irányelvcsomag (1971-tıl) felsı határ a regionális fejlesztésekre segélyek, támogatások átláthatósága csak régióspecifikus támogatások iparág támogatása tilos Párizsi csúcsértekezlet (1972) Szerkezeti és területi aránytalanságok mérséklése közösségi pénzügyi eszközökkel: tagállamok nemzeti regionális politikájának fokozott koordinácója Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) létrehozása; (European Regional Development Fund, ERDF) Az Európai Unió regionális politikájának kialakulása III. 4. Thomson-jelentés, 1973 közösség regionális problémái = tagállamok regionális problémáinak összessége közösségi szinten is kezelni kell! a közösség regionális politikája kiegészíti és koordinálja, de nem helyettesítheti a tagállamok regionális politikáját területfejlesztési politikák koordinációjának javítása (Regionális Fejlesztési Bizottság) 5. A brit csatlakozás (1973-1975) Egyesült Királyság, Írország, Dánia regionális különbségek növekedése regionális célú támogatások a közösségi költségvetésben 4

A nyugat-európai régiók fejlettsége, 1971 Forrás: Clout, 1986. Közösségi átlag = 2500 ECU Az Európai Unió regionális politikájának megvalósítását támogató alapok Európai Szociális Alap (ESZA), 1960 Római Szerzıdés hozta létre foglalkoztatottság növelése, munkavállalók térbeli mobilitásának növelése Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Része (EMOGA), 1962 Római Szerzıdés hozta létre mezıgazdaság modernizálása, termelési eljárások fejlesztése Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), 1975 Közösségen belüli alapvetı regionális egyenlıtlenségek csökkentéséhez történı hozzájárulás (elmaradott régiók, hanyatló ipari régiók strukturális alkalmazkodása, fejlesztése) Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE), 1993 halászati ágazat szerkezetátalakításának támogatása Kohéziós Alap (1993) alacsonyabb jövedelemmel rendelkezı tagállamok gyorsabb felzárkóztatásának támogatása 5

A közösségi regionális politika elsı évei (1975-1988) McDougall jelentés (1977) a közös regionális politika súlyának drasztikus emelése (22%-ra) Az ERFA elsı reformja (1979) az elosztás elve átalakul: az alap 95%-át osztják vissza a befizetıknek, 5% kvótán felüli rész, Bizottság dönt pályáztatással közösségi kezdeményezések régiók négy kategóriája Görögország csatlakozása (1981) A közösségi regionális politika reformjai (1983-1986) támogatások koncentrációja: támogatott területeken élı népesség arányának csökkentése, regionális politikai támogatások összegének csökkentése ERFA reformja (1985): aránysávok meghatározása verseny a támogatásokért A Strukturális Alapok kvótáinak alakulása 1975-1988 (%) Tagország Belgium Dánia Franciaország Hollandia Írország Luxemburg Nagy- Britannia NSZK Olaszország EK 9 Görögország EK 10 Portugália Spanyolország EK 12 1975-1977 1,5 1,3 15,0 1,7 6,0 0,1 28,0 6,4 40,0 100,0 0 0 1978-1980 1,4 1,2 16,9 1,6 6,5 0,1 27,0 6,0 39,4 100,0 0 0 1981-1984 1,11 1,06 13,64 1,24 5,94 0,07 23,8 4,65 35,49 87,0 13,0 100,0 1985 min. 0,9 0,51 11,05 1,0 5,64 0,06 21,42 3,76 31,94 66,28 12,35 88,63 1985 max. 102 0,67 14,74 1,34 6,83 0,08 28,56 4,81 42,5 100,18 15,74 116,5 1985 tény 1,18 0,51 12,91 1,01 5,92 0,07 24,30 3,46 35,52 84,88 15,12 100 1986-1988 tény éves átlag 1,17 0,4 8,4 0,7 4,0 0,07 15,4 3,1 26,3 59,0 9,3 68,3 11,7 20,0 100 6

A közösségi regionális politika elsı évei (1975-1988) A közösség második déli kibıvítése (1986) Spanyolország, Portugália csatlakozása felosztható támogatások növelése, kvóták újraosztása tagállamok befizetéseinek növelése Egységes Európai Okmány (1987) Római Szerzıdés módosítása a regionális politika bekerül a közösségi politikák közé regionális politika célja: gazdasági és szociális kohézió erısítése A közösségi regionális politika reformja (1988) Delors I. csomag : regionális politikai célokra fordítható pénzeszközök megduplázása Az 1988. évi reform legfontosabb céljai: a strukturális politikát tényleges gazdasági hatásokat kiváltó eszközökkel valósítsák meg a támogatások hosszú távú programokhoz kapcsolódjanak partnerség kiépítése a regionális fejlesztési programok elkészítésében és megvalósításában érdekelt szereplık között Strukturális Alapok reformja ERFA támogatási alapjának növelése alapok mőködésének összehangolása, koordináció erısítése (ESZA, EMOGA, HOPE) költségvetési idıszakok meghatározása (1989-1993; 1994-1999; 2000-2006; 2007-2013) négy alapelv: szubszidiaritás és decentralizáció; partnerség; programozás; koncentráció és addicionálás; öt célkitőzés 7

Az Európai Unió alapító atyjai III. Jacques Lucien Jean Delors, (1925- ) Az öt célkitőzés (1988-1993) 1. Célkitőzés: fejlıdésben megkésett régiók, az egy fıre jutó GDP az EU átlag 75%-a alatt van 2. Célkitőzés: hanyatló iparágak rekonverziója: átlagfeletti munkanélküliség, strukturális egyenlıtlenség 3. Célkitőzés: hosszú távú munkanélküliség leküzdése 4. Célkitőzés: fiatal munkanélküliek álláshoz juttatása 5. Célkitőzések: rurális támogatás 5A: mezı- és erdıgazdálkodás 5B: alacsony társadalmi-gazdasági szintő vidékek fejlıdésének elımozdítása 8

A Strukturális Alapok második reformja (1991-1993) Maastrichti szerzıdés (1993) Kohéziós Alap: közösségi átlag GNP 90%-át el nem érı tagállamok a kedvezményezettjei Régiók Bizottsága: véleménynyilvánítás Európai Bizottság: 3 évente kötelezı jelentés a tagállamok kohéziójáról Strukturális Alapok reformja célok finomítása alapok elosztásának egyszerősítése, áttekinthetıvé tétele szigorú szabályok a támogatások felhasználásának ellenırzésére kedvezményezett térségek körének bıvítése Delors II csomag : a Strukturális Alapok pénzügyi forrásainak növelése (1994-1999) Európai Beruházási Alap (1994): transzeurópai hálózatok, kis- és középvállalatok támogatása Ausztria, Finnország, Svédország csatlakozása, 1995 elmaradott térség: Burgenland 6. Célkitőzés: az északi és alpesi gyéren lakott területek támogatása, 8 fı/km 2 -nél kisebb népsőrőség AGENDA 2000 (1997) Közösségi regionális politika fı kérdései: 2000-2006 közötti költségvetés elfogadása konszenzus a közös regionális politika tartalmát illetıen regionális politika alapelveinek megerısítése Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap mőködésének megerısítése, azok koordinációja Új elıcsatlakozási alapok: ISPA, SAPARD, ezek koordinációja a PHAREral tematikus koncentráció: támogatandó célkitőzések számának csökkentése (3 célkitőzés) 1. a fejlıdésben elmaradott területek fejlesztésének és strukturális alkalmazkodásának támogatása 2. strukturális nehézségekkel küzdı területek gazdasági és társadalmi felzárkóztatása 3. emberi erıforrás fejlesztés, különös tekintettel az oktatási, képzési és foglalkoztatási politikák és rendszerek modernizálására földrajzi koncentráció: a támogatások által érintett lakosság arányának csökkentése finanszírozás koncentrációja: Strukturális Alapok költségvetésének 2/3-a a kevésbé fejlett régiók támogatására irányul 9

A közösségi regionális politika céljai I. Egységes Európai Okmány (1987): a közösség különbözı fejlettségő és szerkezető térségei közti gazdasági és szociális kohézió erısítése, a méltányosság, az igazságosság és a szolidaritás elveinek érvényesítésével A közös regionális politika fıbb feladatai: régiók közötti eltérések, megkésett fejlıdésbıl adódó különbségek mérséklése összehangolt nemzeti és közösségi gazdaságpolitika; strukturális eszközök kialakítása kirívó regionális aránytalanságok megszüntetése, fejlıdésben elmaradt régiók támogatása (ERFA) közösségi pénzügyi források koordinálása a hatékony regionális politika érdekében A közösségi regionális politika céljai II. Maastrichti szerzıdés kiegyenlített és hosszú távú gazdasági és szociális fejlıdés belsı határok nélküli gazdasági tér gazdasági és szociális összetartozás (kohézió) erısítése Konkrét célok: eltérı adottságú régiók fejlettségbeli különbségeinek csökkentése transz-európai hálózatok kiépítése és fejlesztése környezet minıségének megırzése, javítása természeti erıforrások racionális és körültekintı felhasználása nemzeti és regionális sokszínőség megóvása minıségi oktatás és képzés fejlesztése 10

A harminc legfejlettebb régió elhelyezkedése, 1950. Forrás: The Regions of Europe. 1981. pp. 152-154.: Regions. Statistical Yearbook, 1993. pp. 2-11. alapján A harminc legfejlettebb régió elhelyezkedése, 1990. Forrás: The Regions of Europe. 1981. pp. 152-154.: Regions. Statistical Yearbook, 1993. pp. 2-11. alapján 11

Európai Unió 2007 Forrás: europa.eu Köszönöm a figyelmet! 12