BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK (MA) SZAK Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK (MA) SZAK Nappali tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány EGY HÁTRÁNYOS HELYZETŐ KISTÉRSÉG MEGVALÓSULT FEJLESZTÉSEI ÉS LEHETİSÉGEI Készítette: Gyulavári Anett Budapest, 2011

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Bevezetés Az Európai Unió regionális politikája A regionális politika történeti áttekintése A regionális politika alapelvei NUTS-rendszer A támogatási eszközök rövid bemutatása A megreformált kohéziós politika ( ) Célkitőzések ( ) A kohéziós politika pénzügyi eszközei Egyéb támogatási eszközök Regionális politika Magyarországon Történelmi elızmények Országos Területfejlesztési Koncepció A területfejlesztés intézményrendszere Támogatási források Csatlakozás elıtti források Csatlakozás utáni források A Pásztói kistérség az Észak-magyarországi régióban Az Észak-Magyarországi régió Településszerkezet Népesség Gazdaság

3 Munkanélküliség Foglalkoztatottság A régió probléma diagrammja Észak-Magyarországi Operatív Program A Pásztói kistérség Demográfiai helyzet Gazdaság Munkanélküliség Infrastruktúra Oktatás, képzés Turizmus A Pásztói kistérség SWOT- analízise Fejlesztések a Pásztói kistérségben Pásztó Kistérség Többcélú Társulása Térségi hatású fejlesztések SANSZ2 Pásztó a betegekért Pásztó Kistérségi Központ Rehabilitációja Összegzés, javaslatok Irodalomjegyzék Táblázat-és ábrajegyzék MELLÉKLETEK

4 Bevezetés A fıiskola nemzetközi tanulmányok mesterképzés szak hallgatójaként olyan témát választottam mely az Európai Unió regionális politikájával kapcsolatos, s amely egy aktuális témával, problémával, annak esetleges megoldásával foglalkozik. Az aktualitás mellett fontosnak tartottam egy olyan téma feldolgozását, vizsgálatát, melyet a tanult elméleti háttérre támaszkodva szemléletesen, gyakorlati példán keresztül is be tudok mutatni. Az Európai Unió szakpolitikái közül azért a regionális politikára esett a választásom, mert korábbi tanulmányaim során már lehetıségem nyílt ezzel a témával részletesebben foglalkozni. Továbbá, mivel Magyarország már hét éve tagja az Európai Uniónak, kíváncsi vagyok arra, hogy milyen mértékben sikerült a regionális politika által, kohéziós alapon és a strukturális alapokon keresztül támogatni a fejletlenebb régiók felzárkózását, nıttek, avagy csökkentek-e a regionális különbségek Magyarországon? Ebbıl kifolyólag természetesen az Európai Unió regionális politikájának bemutatásán túlmenıen, a magyar regionális politika bemutatására is sor kerül. Dolgozatomban arra a kérdésre keresek, s kívánok választ adni, hogy egy hátrányos helyzető kistérség miként volt képes a regionális politika által nyújtott területfejlesztési forrásokat felhasználni, milyen eredmények születtek, valamint milyen további fejlesztési lehetıségek állnak a kistérség rendelkezésére. Azt is be szeretném mutatni, hogy milyen akut problémák vannak, amelyeket eddig még nem lehetett kiküszöbölni. A területfejlesztés megvalósult eredményeit, valamint jövıbeni lehetıségeit lakhelyemen, a Nógrád megyei Pásztói kistérségben vizsgálom meg. Ugyanis, mint ahogy az Északmagyarországi régió, úgy a Pásztói kistérség is problémák sokaságával küzd, lemaradása Magyarország fejlett régióihoz képest egyre markánsabb. E fejlıdési szakadék csökkentése érdekében, fontosnak tartom a kistérség fejlesztését, versenyképességének növelését, lehetıségeinek, kitörési pontjainak kiaknázását. Szakdolgozatom elkészítése során igyekeztem egy átfogó képet adni az Európai Unió regionális politikájáról, a területfejlesztés lehetıségeirıl illetve eredményeirıl. Ennek érdekében az Európai Unió regionális politikájától, annak kialakulásától kezdve folyamatosan haladok egy hátrányos helyzető magyarországi kistérség megvalósult fejlesztési eredményeinek bemutatásáig, illetve a jelenleg is folyamatban lévı nagyobb volumenő fejlesztés ismertetéséig. 5

5 Dolgozatom elsı fejezetében az Európai Unió regionális politikáját mutatom be. Ezen belül kitérek a 27 tagú Európai Unió fejlettségbeli különbségeire, arra, hogy a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok közötti különbségek igen jelentısek. A következı fejezet a magyarországi regionális politikáról, annak történetérıl szól. Bemutatásra kerülnek azon dokumentumok, melyek jelentısen meghatározzák Magyarország területfejlesztési prioritásait, valamint szó lesz azon pénzügyi forrásokról, melyek hatékony felhasználásával Magyarország csökkentheti területi különbségeit. A harmadik fejezet az Észak-magyarországi régióval illetve a Pásztói kistérséggel foglalkozik. Ebben a fejezetben helyzetértékelés keretében sor kerül a régió fıbb jellemvonásainak, gazdasági helyzetének ismertetésére, összehasonlítva az ország többi régiójával, majd a Pásztói kistérség bemutatása, erısségeinek, gyengeségeinek, lehetıségeinek elemzése kerül ismertetésre. Az utolsó fejezetben térek ki a területfejlesztés gyakorlati példájára, melynek során azt a két, nagy volumenő, fejlesztési projektet vizsgálom, melyek a kistérség helyzetét, lakóinak életkörülményét jelentısen befolyásolják valamint további fejlesztések, hatékony együttmőködések révén lehetıséget adnak a kistérség kitörésére, fejlıdésére. Szakdolgozatom megírása során a regionális politikával kapcsolatban széles szakirodalomra tudtam támaszkodni. Tanulmányoztam a regionális politika hazai szakértıinek- Kengyel Ákos, Horváth Gyula, Forman Balázs, Rechnitzer János- munkáit valamint többek között a Kohéziós jelentések, az Európai Unióban az egy fıre jutó regionális GDP különbségekrıl, a regionális politika szerepérıl és eredményeirıl szóló valamint az Európai Unió Területi Agendájának hazai érvényesítését ismertetı dokumentumok nyújtottak sok segítséget. A régió, kistérség vizsgálatánál elsısorban a Központi Statisztikai Hivatal adataira valamint régiós, megyei, kistérségi esettanulmányokra, többek között az Észak-magyarországi Operatív Programra, Pásztó Város Gazdasági Programjára hagyatkoztam. A gyakorlati példa bemutatásakor, pedig interjúk és a fejlesztésekkel kapcsolatos önkormányzati források, projekt adatlapok segítették munkámat. Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Ferkelt Balázs belsı konzulensek, valamint Mészáros Sándornak, mint külsı konzulensnek, akik észrevételeikkel, javaslataikkal, tapasztalataikkal hozzájárultak diplomamunkám elkészítéséhez. 6

6 1. Az Európai Unió regionális politikája Az Európai Unió megalakulása óta jelentıs fejlıdéseken, változásokon ment keresztül, s napjainkra a világ egyik legnagyobb integrációjává alakult, jelentıs gazdasági és kereskedelmi szerepet betöltve a világgazdaságban. Ugyanakkor a folyamatos bıvítések, a fejletlenebb gazdasággal rendelkezı országok bevonása jelentıs fejlettségbeli különbségekhez, megosztottsághoz vezetett nem csupán tagállamok, hanem régiók és különbözı társadalmi csoportok között is. A növekvı munkanélküliség problémája, az életszínvonalban, jövedelem-színvonalban, a gazdasági teljesítményben, az infrastruktúrában fennálló tagállamok közötti eltérések, jelentısen kihatnak az Európai Unió gazdaságának fejlıdésére, az integrációs folyamat hatékony elmélyítésére illetve annak további fejlıdésére. A tagállamok közötti fejlettségbeli különbségeket jól fémjelzi, hogy míg Luxemburgban a vásárlóerı-paritáson számított egy fıre jutó GDP 2009-ben elérte a 271%-ot az EU - átlaghoz viszonyítva, addig ez az arány Bulgáriában csupán 44%. E két szélsı érték alapján elmondható, hogy az integráció legfejlettebb és legszegényebb tagállama közötti fejlettségbeli szintkülönbség több mint 6-szoros. Luxemburg mellett a második helyen álló legmagasabb GDP-vel, mintegy 131%-kal, rendelkezı Hollandia is jelentısen, háromszor meghaladja Bulgária teljesítményét. Továbbá az EU öt legfejlettebb tagállamának GDP-je háromszor akkora, mint az öt legszegényebb tagállam GDP-je. 1 Amennyiben regionális szinten vizsgáljuk meg az Európai Unión belüli különbségeket, szintén szembetőnı fejlettségbeli eltéréseket tapasztalunk. A 27 tagállam legfejlettebb és a legelmaradottabb régiója közötti fejlettségbeli különbség, egy fıre jutó GDP alapján, meghaladja a tízszerest. Mint az 1. táblázat is jól mutatja, a legelmaradottabb régióknak az újonnan csatlakozott, periferikus fekvéső országok bizonyulnak, amelyeket többek között alacsony gazdasági teljesítmény, magas munkanélküliség, szakemberhiány jellemez, míg a legfejlettebbnek az erıs gazdasági potenciállal, fejlett infrastruktúrával rendelkezı területek bizonyulnak. 1 GDP per capita, consumption per capita and comparative price levels, :54 7

7 1. táblázat Egy fıre jutó GDP vásárlóerı-paritáson az öt legfejlettebb és legfejletlenebb régióban (EU-27, 2007) Vásárlóerı-paritáson számított; EU-27=100 százalék Legfejlettebb régió Belsı-London (Egyesült Királyság) Egy fıre jutó GDP 334 Legfejletlenebb régió Severozapaden (Bulgária) Egy fıre jutó GDP Luxemburg 275 Nord-Est (Románia) 27 Brüsszel- Fıvárosi régió Hamburg (Németország) Prága (Csehország) 172 Ile-de-France (Franciaország) Dél-és Kelet régió (Írország) Severen tsentralen (Bulgária) Yuzhen tsentralen (Bulgária) Yugoiztochen (Bulgária) Severoiztochen (Bulgária) Sud-Vest Oltenia (Románia) Groningen (Hollandia) 165 Sud-Est (Románia) 34 Oberbayern Sud-Montenia (Németország) (Románia) Stockholm Podkarpackie (Svédország) (Lengyelország) Forrás: Regional GDP per inhabitant, o. alapján saját szerkesztés Ami Magyarországot illeti, a vásárlóerı-paritáson számított egy fıre jutó GDP az EU- 27 átlaghoz viszonyítva 2009-ben 65%-volt. Továbbá a tagállamok régióinak fejlettségbeli sorrendjében sajnos négy magyarországi régió is szerepel a legfejletlenebbek között, mégpedig a Dél-Dunántúl, ahol az egy fıre esı GDP 43%, Dél-Alföld 42%-kal, az Észak- Magyarországi régió 40%-kal valamint az Észak-alföldi régió 39%-kal. 2 Ahhoz, hogy ezek az óriási különbségek az integráción belül mérséklıdjenek, elengedhetetlen egy átfogó, minden területet felölelı, hatékony fejlesztési rendszer kialakítása és alkalmazása. Az Európai Unió szakpolitikái közül a regionális politika az, amely a gazdasági, szociális fejlettségbeli különbségek csökkentését, az elmaradott régiók felzárkózását hivatott elısegíteni különbözı pénzügyi eszközökön keresztül. A regionális politika egyfajta utólagos beavatkozást jelent, hiszen nem a megelızésre, az újabb problémák kialakulásának megakadályozására helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a már meglévı problémákat, fejlettségi különbségeket kívánja csökkenteni. Ugyanakkor alapvetı feladata, a lemaradt régiók kihasználatlan erıforrásainak kiaknázása, mozgósítása, Eurostat-Newsrelease, Regional GDP per inhabitant in 2007, :01 8

8 beruházások vonzása valamint a foglalkoztatás, termelés növekedésének elısegítése, egyfajta gazdasági és szociális kohézió megteremtése. Kengyel (2002) szerint egy ország regionális politikáját, a területfejlesztés prioritásait alapvetıen befolyásolja az ország gazdaságpolitikája, az országban lezajló területi folyamatok, azok fıbb jellege valamint a területfejlesztés általános felfogása. Mivel a területi fejlıdés hatása csak hosszabb idı elteltével érzékelhetı, több idıt vesz igénybe, így a területfejlesztés célrendszere is mindig hosszú távú elképzeléseket, célokat határoz meg A regionális politika történeti áttekintése A közösségi regionális politika kialakításával, szükségességével az 1957-es Római szerzıdés még részletesen nem foglalkozik, fontossága csupán a szerzıdés Preambulumának második bekezdésében fogalmazódik meg. A Hatok ugyanis megállapodtak abban, hogy gazdaságaikat egyesítik és törekednek az elmaradott területek felzárkóztatására, csökkentik a területek közötti különbségeket. Annak ellenére, hogy ekkor az aláíró felek még nem dolgozták ki pontosan, nagy részleteiben a regionális politika eszköz-és célrendszerét, a szerzıdés már rendelkezett olyan pénzügyi eszközökrıl, mint például az Európai Szociális Alap és az Európai Beruházási Bank létrehozása, melyeknek már volt regionális hatásuk, hiszen céljuk volt a foglalkoztatottság növelése valamint az elmaradott országok segítése kedvezményes hitelek által. A Hatok Európájában a tagországok a területi kiegyenlítıdést elsısorban a gazdasági növekedéstıl várták, így ebben az idıben legfıbb céljuk a kereskedelmi akadályok lebontása és egy egységes belsı piac megteremtése volt. Hogy ez megvalósuljon, és akadályoktól mentes legyen az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı szabad áramlása, mindenképpen szükségesnek tartották a területi egységek közötti nagy fejlıdésbeli különbségek csökkentését. Annak ellenére, hogy az integráción belül jelentıs területi, fejlettségbeli különbségek voltak, mégsem volt egy egységes, valódi szabályozás. Ugyan létezett már ekkor regionális politika, azonban még csak nemzeti szinten mőködött, és csak az adott ország problémáira vonatkozó módszerekkel, tervekkel. 4 Ami Olaszországot illeti, már egyesítése (1861) óta jelentıs területi különbségekkel küzd, az észak-dél ellentét mind a társadalmi mind, pedig a gazdasági életben megnyilvánul. Míg 3 Kengyel Ákos, 2002, o. 4 Sarudi Csaba, 2003, o. 9

9 az északi területek a nyersanyag lelıhelyek, a kedvezı termıtalaj révén gyors fejlıdének indulhatott, s nagyipari központok alakultak ki, addig a déli területek lakosai földhiánnyal küzdöttek, valamint elavult, kezdetleges mővelési eszközöket alkalmaztak. A két országrész közötti különbségek mindig is jelentısek voltak, a legnagyobb mértéket pedig a II. világháborút követıen érték el, amikor a déli agrártermelés egy fıre jutó értéke alig haladta meg az északi átlag felét. A területi egyenlıtlenségek mérséklésére, a déli gazdaság megerısítésére az olasz kormány 1950-ben földreformot hirdetett. Emellett területfejlesztési program is kidolgozásra került, melynek keretében megalakításra került a Dél Fejlesztésének Miniszteri Bizottsága valamint a Dél Alap, amely tíz évre szóló költségvetése ezer milliárd líra volt. Ennek az összegnek a 90%-át talajjavításra, vízrendezésre fordították. A program kezdetben ígéretesnek tőnt, azonban a beruházások sokkal inkább politikai célokat szolgáltak, mintsem gazdasági ésszerőséget. Ezt követıen, 1957-ben a létrehozták a Déli Iparfejlesztési Törvényt, amely többek között kötelezte az állami tulajdonú vállalatokat, hogy befektetéseik 60%-át a déli területeken valósítsák meg. Azonban ezen nemzeti területfejlesztési intézkedések sem oldották meg a két országrész közötti egyenlıtlenségek problémáját. 5 Nemzeti szinten talán Franciaország tudta legjobban kezelni a regionális problémáit, amelyek leginkább Párizs túlsúlyában mutatkoztak meg. Ez a dominancia köszönhetı volt a sugaras vasúthálózatnak, a központosított állami szervezetnek valamint az ipari tevékenység is döntıen ott koncentrálódott. Párizs agglomerációjában jelentısen, mintegy kétszeresére nıtt a bevándorlók száma. Franciaországban 1949-ben hozták létre a területfejlesztésért felelıs hivatalt, valamint úgynevezett kitelepítési bizottságok kerültek felállításra. Ezek mellett olyan kormányzati támogatások és adókoncessziók kerültek bevezetésre, melyek a vállalatokat a fıvárosból való kitelepülésre ösztönzik. Ezáltal sor került a vidéki nagyobb városok technológiai modernizációjára is. Párizs ellensúlyozásához már ezen intézkedések is hozzájárultak, azonban a regionális politika 1960-ban erısödött meg igazán, amikor programrégiók kerültek bevezetésre. A kialakított 21 programrégió segítette az ipar kitelepítését illetve a gazdasági tervek megvalósítását. A területi különbségek csökkentését az 1963-ban kialakított nemzeti szinten mőködı DATAR segíti, melynek irányítása alá tartozik a francia területfejlesztési, regionális politika. 6 5 Horváth Gyula, 2001, o. 6 Forman Balázs, 2000, o. 10

10 A Közösség 1961-ben, Brüsszelben konferenciát szervezett A regionális gazdaság címmel, mely számos regionális problémára mutatott rá, hangsúlyozva a közösség régiói közötti egyenlıtlenség növekedését. Így egyre szükségesebbé vált a problémák kezelése, a tagállamok regionális politikáinak összehangolása, hogy azok ne legyenek ellentétesek a Közösség céljaival. Ennek okán 1967-ben létrehozták a regionális politikáért felelıs fıigazgatóságot, melynek legfıbb feladata ekkor a tagállamok regionális politikájának összehangolása volt. A hetvenes évek elején sor került a Közösség elsı bıvítésére (Írország, Dánia és Egyesült Királyság) mely azonban tovább mélyítette az integráción belüli regionális fejlettségbeli különbségeket. Ennek tudatában elengedhetetlenné vált egy közösségi regionális politika létrehozása, a problémák közösségi szinten való kezelése. Az 1972-es Párizsi Csúcsértekezleten az Európai Tanács döntést hozott a közös regionális politika létrehozásáról, kiemelte, hogy a tagállamok, régiók közötti fejlettségbeli különbségeket, az egyensúlytalanságok mérséklését, a regionális problémák feltárását prioritásként kell kezelni. Ezen területi aránytalanságok mérséklésére döntés született az Európai Regionális Fejlesztési Alap felállításáról ban a regionális politika helyzetérıl George Thomson, a közösségi regionális politika elsı biztosa, jelentést készített, mely szerint a tagállamok regionális problémái adják a közösségi regionális problémákat, valamint kijelentette, hogy a Közösség regionális politikájának csak koordinálnia és kiegészítenie kell a tagállamok regionális politikáját, nem pedig helyettesítenie. A nemzeti, területfejlesztési politikák koordinációja céljából felállításra került a Regionális Fejlesztési Bizottság, melynek feladatkörébe tartozott többek között azon régiók listájának összeállítása, amelyek az újonnan felállított Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogatásban részesülnek. A Közösség azonban folytatta a bıvítést, s 1981-ben csatlakozott Görögország, mely az integráció legelmaradottabb tagja lett, növelve a regionális egyenlıtlenségeket. Majd ban sor került az úgynevezett második déli bıvítésre, Spanyolország és Portugália csatlakozásával. Mindkét ország ekkor gazdasági válság küszöbén állt, elmaradott mezıgazdaság, infrastruktúra jellemezte, a közösségi átlagtól jóval lemaradva. A növekvı különbségek hatására szükségessé vált a regionális politika átfogó reformja. Az 1987-ben életbe lépett Egységes Európai Okmány módosította a Római szerzıdést, beemelve a regionális politikát a közösségi joganyagba. Az Egységes Európai Okmány 11

11 célul tőzte ki a gazdasági és szociális összefogás erısítését és a Közösség harmonikus fejlıdését, a régiók közötti különbségek csökkentését. 7 A regionális politika elsı megreformálására 1988-ban került sor a Delors - I. csomag keretében. A reform célja az volt, hogy erısítse a koordinációt a Strukturális Alapok között- Európai Szociális Alap (ESF), az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) 1962, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) 1975, Halászati Pénzügyi Alap (FIFG) továbbá egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek az átfogó programok támogatására, a korábbi egymástól független projektekkel szemben. A reform során az ERFA támogatási alapját is megnövelték, egységes elvek, szabályok kerültek elfogadásra. Az elvek mellett meghatározták az öt fı célkitőzést valamint a költségvetési idıszakok elfogadására is sor került, melyekben a fı fejlesztési célokat, támogatások összegét és felhasználásának módját jelölték ki. Szintén 1988-ban került sor a kedvezményezett, területi egységek lehatárolására, a NUTS rendszer bevezetésére decemberében a maastrichti ülésen került sor a regionális politika második reformjára. Mely a területfejlesztés legfıbb célkitőzéseit határozta meg, mint például a hosszú távú és kiegyenlített fejlıdés biztosítását, a belsı határok megszüntetését, az egységes gazdasági tér létrehozását valamint a gazdasági-és szociális kohézió erısítését ben az Európai Közösség Bizottsága elkészítette az EURÓPA A területfejlesztés- és rendezés perspektívái a Közösségben címő dokumentumot, mely a jövı területfejlesztési problémáit, elemeit tanulmányozza. A dokumentum szerint az egyre gyorsabb ütemben zajló integráció, a technológiai fejlıdés jelentıs hatással lesz a területi folyamatokra. Ezért a Közösségen belüli hosszú távú, harmonikus, kiegyenlített fejlıdés kiemelt hangsúlyt kapott. Az integráción belül azonban jelentıs változások zajlottak le a dokumentum kidolgozása alatt. A Maastrichti szerzıdés hatályba lépésével november 1-jén létrejött az Európai Unió, elkezdıdött az integráció további bıvítése. Ausztriával, Svédországgal valamint Finnországgal megkezdıdtek a csatlakozási tárgyalások. Ennek okán szükségessé vált az EURÓPA 2000 dokumentum aktualizálása, kibıvítésére, s így jelent meg 1994-ben az EURÓPA Együttmőködés az európai térég fejlesztésére címő tanulmány. A tanulmány a területfejlesztés esetében kiemelten hangsúlyozza az együttmőködés, kooperáció fontosságát. A tanulmány alapjául szolgált további területfejlesztési koncepciók illetve az európai egységes területfejlesztési alapelvek 7 Forman Balázs, 2000, o. 8 Sarudi Csaba, 2003, o. 12

12 kidolgozásában. Az Európai Területfejlesztési Politika Alapelvei az úgynevezett Lipcsei Alapelvek megerısítik a területfejlesztés alapvetı céljait, a gazdasági és társadalmi kohézió megerısítését valamint a fenntartható fejlıdés fontosságát. A gazdaság fejlesztését pedig össze kell hangolni a kulturális és természeti örökség fejlesztésével, a környezet védelmével. Ezen alapelvekre épül az 1999-ben, potsdami ülésen elfogadott Európai Területfejlesztés Perspektívái (The European Spatial Development Perspective, ESDP) címő dokumentum, mely a területfejlesztés jövıbeni irányait illetve a közötti idıszakra vonatkozó fıbb célkitőzéseket határozta meg, melyek a következık: Kiegyensúlyozottabb, többközpontú városhálózat fejlesztése valamint a város és vidék közötti kapcsolatok erısítése Az infrastruktúra, az ismeretek elérhetıségének biztosítása Kulturális, természeti örökség megóvása, védelme Integrált területfejlesztés, a horizontális és vertikális együttmőködés erısítése ben az Agenda 2000 dokumentum is elfogadásra került, mely kiemelten foglalkozott az Európai Unió regionális politikájával, s mely tartalmazta a os tervezési idıszakra vonatkozó pénzügyi tervet. A dokumentum célja volt a regionális támogatási politika hatékonyabbá, átláthatóvá tétele, így a korábbi hat célkitőzés helyett kettı regionális illetve egy horizontális célkitőzés került megfogalmazásra. Az 1. célkitőzés a gazdaságilag elmaradott régiókat támogatta a strukturális források mintegy kétharmadával. A 2. célkitőzés azon régiókra fókuszált, melyek strukturális nehézségekkel, problémákkal küzdöttek. Így támogatásra került például a vidéki területek, városi körzetek modernizálása, hanyatló iparágak átalakítása. A 3. célkitőzés keretében, pedig az oktatási, képzési illetve foglalkoztatási rendszerek modernizációja került támogatásra. A célkitőzések mellett a Közösségi Kezdeményezések száma is lecsökken. Míg korábban 13 közösségi kezdeményezés mőködött, az Agenda 2000 hatására csupán négy, az INTERREG, URBAN, LEADER illetve az EQUAL keretében kaphattak a régiók támogatást. A gazdasági és szociális különbségek csökkenése azonban nem csupán a rendelkezésre álló forrásokon múlik, hanem az érintettek hatékony együttmőködésén, a partnerségen illetve a nemzeti, regionális és helyi szintek közötti felelısség megosztásán is. Ennek érdekében fontos, hogy a fejlesztési prioritások, célok meghatározásánál mind a nemzeti, mind a regionális, mind pedig a helyi hatóságok részt vegyenek; az egyszerőbb 9 Rechnitzer János, Lados Mihály, 2004, o. 13

13 pénzügyi menedzsment érdekében a tagállamok, régiók menedzsmentjét decentralizálni kell; az eredményesség érdekében a tagállam megfelelı értékelı, megfigyelı rendszerét pedig a Bizottság biztosítja. 10 Ezeken túlmenıen a csatlakozni kívánó országok számára a már fennálló SAPARD mellett két új elıcsatlakozási alap, a PHARE és az ISPA, felállítására került sor május 1-jén sor került az Európai Unió legnagyobb bıvítésére, melynek eredményeképpen 10 további országgal bıvült az integráció. A bıvítés hatására nıttek a tagországok fejlettségbeli különbségei, így a gazdasági, szociális kohézió erısítése, a hatékony kohéziós politika kialakítása újra jelentıs figyelmet kapott. Az Európai Bizottság 2005 júliusában adta ki a Közösségi Stratégiai Irányelvek dokumentumot, mely a kohéziós politika két fı prioritása, a növekedés illetve munkahelyek teremtése mellett kiemeli a társadalmi és környezeti tényezık fontosságát is. Az európai integráció a 2004-es bıvítését követıen január 1-jén újabb két országgal, Bulgária és Románia felvételével 27 tagúvá bıvült, területi különbségei, pedig jelentısen nıttek. Mint az már az elıbbiekben is ismertetésre került, e két ország rendelkezik az integráción belül a legalacsonyabb egy fıre jutó GDP-vel ben, Romániában ez az arány, az uniós átlaghoz viszonyítva, 46% volt, Bulgáriában pedig 44%. A növekvı területi egyenlıtlenségek enyhítésére, a területi kohézió, a területi együttmőködések hatékonyságának erısítése céljából született meg 2007-ben a lipcsei találkozón a Területi Agenda Egy sokszínő régiókból álló, versenyképesebb és fenntarthatóbb Európa felé címő dokumentum. A Területi Agenda megfogalmazza az Európai Unió területi fejlıdésével kapcsolatos legfontosabb prioritásokat, mint például az innováció erısítését a városok, városrégiók között; a város és vidék közötti hatékony együttmőködések, közös stratégiák kialakítását; transzeurópai hálózatok megerısítését, természeti, kulturális örökség védelmét, avagy a gazdasági fejlıdés és környezetvédelem összeegyeztetését. A 27 tagú Európai Unióban területi kohézió fontossága kiemelt szerepet kapott, s a tagállamok közötti együttmőködés a folyamatosan erısödik ezen a területen. Az integrációban különbözı fejlettséggel, kultúrával rendelkezı országok vesznek részt, mőködnek együtt. Ezt a sokszínőséget fejezi ki a 2008-ban Európai Bizottság által kiadott területi kohézióról szóló Zöld Könyv, mely nem csupán a térségek versenyképességének növelését, a régiók felzárkóztatását javasolja, hanem elıtérbe helyezi a térség saját 10 Stelbaczky Tibor, 2006, o. 14

14 jövıképét azt, hogy minden egyes térségnek a saját erıforrásaira, adottságaira, kultúrájukra, kiaknázatlan lehetıségeire kell a fejlıdésüket építeni A regionális politika alapelvei Az Európai Unió regionális politikájának hatékony mőködését a négy alapelv jelentısen meghatározza, melyek elıször az 1988-as Delors-I. csomagban kerültek ismertetésre. Az alapelveknek fontos szerepük van a fejlesztési tervek elkészítésekor, az uniós források felhasználásakor. A regionális politika szakirodalmában több változata is megtalálható az alapelveknek. Míg Rechnitzer- Smahó (2006) a koncentráció és addicionalitás, a programozás, a partnerség valamint a szubszidiaritás és decentralizáció elvét határozza meg alapelvekként, addig Kengyel (2008) az alábbiakra hagyatkozik: Partnerség elve: Az elv az együttmőködés fontosságát hangsúlyozza, hiszen a hatékony fejlesztések érdekében elengedhetetlen a szereplık közötti folyamatos egyeztetés, célorientált kapcsolat kialakítása. Az együttmőködés lehet vertikális és horizontális. A vertikális partnerség esetében a helyi, a regionális, a nemzeti és a közösségi szintek érvényesülnek. Ebben az esetben a helyi szinten a kezdeményezés jelenik meg, magasabb szinten pedig a koordináció és az orientáció. A horizontális partnerség pedig egyfajta régió-régió, település-település közötti együttmőködést jelent, melyben régiók, a kistérségek a települések együttes erıvel vesznek részt a közös stratégia kidolgozásában, a közös cél elérésében. 12 Addicionalitás: az alapelv értelmében az Európai Unió által nyújtott pénzügyi támogatások nem helyettesítik, hanem kiegészítik az adott ország fejlesztési tervét szolgáló forrásokat. Ennek okán a nemzeti kormánynak is szerepet kell vállalnia a fejlesztés finanszírozásában. Az addicionalitás egyfajta társfinanszírozást jelent, azonban a két fogalom között van némi különbség. Míg az addicionalitás a regionális politika alapelve, addig a társfinanszírozás egyfajta finanszírozási módra utal, melyben két vagy több támogató egymás forrásait kiegészítve vesz részt egy adott finanszírozási feladat ellátásában Kézikönyv az Európai Unió Területi Agendájának hazai érvényesítéséhez, 9-15.o :23 12 Sarudi Csaba, 2003, 50.o. 13 Bevezetés az Európai Unió támogatási rendszerébe, 2007, 28.o., :32 15

15 Koncentráció: Az elv szerint az Európai Unió által nyújtott támogatásokat együttesen kell felhasználni, a legelmaradottabb régiókra kell összpontosítani, az eredményesség érdekében pedig nem szabad szétaprózni azokat. Programközpontú megközelítés: A programozás szerint komplex fejlesztési programokra kell a hangsúlyt helyezni, nem pedig különálló projektekre. Az alapelveket számos szerzı kiegészíti a szubszidiaritás, decentralizáció valamint a transzparencia elvével. Ezek úgy gondolom, hogy sokkal inkább a források felhasználására támogatási alapelvként jelennek meg. A szubszidiaritás elve szerint a döntéseket azon a szinten kell meghozni és végrehajtani, ahol az adott probléma jelentkezett, és amely megfelelı információval és képességgel rendelkezik a feladat hatékony megoldásához. Ezt szolgálja a decentralizáció, mely szerint a helyi feladatokat az állampolgárokhoz legközelebbi szinten kell megoldani, ezzel is növelve a helyi szintek felelısségét, helyi erıforrások aktivizálódását. Ami pedig a transzparencia elvét illeti, az a fejlesztési, programozási folyamat átláthatóságára, a döntések indoklására helyezi a hangsúlyt. 14 Ezen elvek mellett többek között Stelbaczky Tibor - A strukturális politika múltja és jelene (2006) címő tanulmányában a monitoring elve is megjelenik, miszerint a teljes fejlesztési idıszak ellenırzése, felügyelete, a tervezéstıl egészen a megvalósításig igen fontos szerepet tölt be NUTS-rendszer Az 1970-es évek elején az EUROSTAT kialakította a NUTS rendszert (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques), mint az EU egységes területi osztályozási rendszerét, abból a célból, hogy összehasonlíthatóak legyenek a tagországok régióinak teljesítményei, ezzel is megkönnyítve a regionális statisztikák elkészítését a Közösség számára. A közösségi politikában ugyanakkor csak 1988-tól alkalmazzák. Mintegy harminc éven keresztül a régiókat úgynevezett gentlemen s agreement alapján alkalmazták és csak 2003-ban vált legitimmé. A rendszer kialakítása során fontos volt, hogy egy többszintő, hierarchikus rendszer jöjjön létre. Jelenleg három regionális szintet különböztetünk meg, s a területi egységek besorolásának szintjét a lakosság száma határozza meg. 14 Kengyel, 2008, 83.o. 16

16 2. táblázat A regionális szintek átlagos népességmérete Szint Minimum Maximum NUTS 1 3 millió 7 millió NUTS millió NUTS Forrás: Szabó Pál: A NUTS rendszer ki-és átalakulása 8.o. alapján saját szerkesztés A regionális szintek mellett kettı helyi adminisztratív egységet úgynevezett lokális szint (local administrative units, LAUs) is kialakításra került. A korábbi NUTS 4 helyett megalakult a LAU1, felsıbb, kistérségi szint, mellyel nem minden ország rendelkezik valamint létrejött a LAU2 (korábbi NUTS 5) mely minden országban megtalálható és településekbıl, településcsoportokból áll. 15 A NUTS rendszer nem csupán a statisztikai adatok, az összehasonlíthatóság miatt fontos, hanem a strukturális alapok által nyújtott finanszírozás miatt is, hiszen minden célkitőzés esetében meg van határozva, hogy melyik területi egység jogosult a támogatásra A támogatási eszközök rövid bemutatása A regionális politika legfontosabb pénzügyi eszközei a strukturális támogatások, melyek célja a régiók fejlettségbeli különbségének mérséklése. Az Európai Unió ezen támogatásokon keresztül segíti a hátrányos helyzetben lévı régiók felzárkózását, versenyképességük javítását. A négy Strukturális Alap, a Kohéziós Alap és a Közösségi Kezdeményezések képezték a 2006-ig a támogatási eszközöket. 3. táblázat A Strukturális Alapok pénzügyi háttere ,4 milliárd ECU ,0 milliárd ECU ,6 milliárd ECU ,0 milliárd ECU Forrás: Szalay László: Régiók Európája, az Európai Unió regionális politikája, 11.o. alapján saját szerkesztés, 15 Szabó Pál: A NUTS rendszer ki-és átalakulása :11 17

17 Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA, ERDF): A Strukturális Alapok legfontosabb eleme 1975-ben kezdte meg mőködését. Fı feladata a Közösségen belül a gazdasági és társadalmi kohézió támogatása, a régiók fejlettségbeli különbségeinek csökkentése, továbbá a régiók fejlesztésében és átalakulásában való részvétel. Támogatja többek között az infrastruktúra fejlesztését, munkahelyteremtı beruházások létesítését, kutatás-fejlesztést és a környezet védelmét. Európai Szociális Alap (ESF, ESZA): Az Európai Szociális Alap létrehozásáról már a Római Szerzıdésben is szó esett, azonban felállítására csak 1960-ban került sor. Elsıdleges célja a foglalkoztatottság növelése valamint a munkavállalók mind szakmai, mind pedig térbeli mobilitásának az ösztönzése. Fennállása során többször is megreformálták, 1988-ban vált a Strukturális Alapok részévé ig a Strukturális Alapokon belül kiemelt szerepe volt az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alapnak is. Az 1962-ben létrehozott alap legfıbb feladatának a mezıgazdaság termelékenységének növelése, a mezıgazdasági szerkezet átalakítása bizonyult valamint egy stabil piac létrehozása a termékek számára tıl az EMOGA átalakult, kikerült a regionális politikát támogató eszközök közül és új néven, Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alapként az agrárpolitikához került. Ami az 1993-ban felállított Halászati Pénzügyi Alapot illeti, szintén kikerült a regionális politikát támogató eszközök közül és Európai Halászati Alap néven a halászati politikához került vissza. 17 A strukturális alapok mellett kiemelt jelentıséggel bírtak a gazdasági és szociális kohézió erısítésében a Közösségi kezdeményezések is és 1999 között mintegy 13 közösségi kezdeményezés tette lehetıvé az elmaradott térségek támogatását. A reformok hatására 2000 és 2006 között csupán négy közösségi kezdeményezéső program (INTERREG, EQUAL, LEADER, URBAN) segítette a regionális különbségek csökkentését tıl a négy kezdeményezés lényegi formájában megszőnt. Az INTERREG program, a határon túli együttmőködés a as idıszak egyik fı célkitőzése lett, az EQUAL és az URBAN, ha nem is önálló célkitőzésként, de szintén megjelenik a programokban. 18 Ami pedig a LEADER-t illeti, a vidékfejlesztési politika meghatározó programjává vált. 16 Forman Balázs, 2003, o. 17 Kengyel Ákos, 2008, o :32 18

18 Kohéziós Alap: A Kohéziós Alap létrehozásáról szintén a Maastrichti szerzıdés rendelkezett, azonban csak 1994-ben kezdte meg mőködését. Azzal a céllal hozták létre, hogy a gazdaságilag legelmaradottabb tagországok felzárkózását segítse, ezáltal felgyorsítsa a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (EMU) való csatlakozásukat. A Kohéziós Alap forrásait olyan tagországok vehetik igénybe, ahol az egy fıre jutó GNI nem éri el az EU átlag 90%- át. A támogatások környezetvédelmi és infrastrukturális fejlesztések, beruházások finanszírozására fordíthatók, mely a projektek költségének mintegy 80-85%- át fedezi A megreformált kohéziós politika ( ) A Közösség további bıvítése, a tagországok közötti különbségek növekedése egyre nagyobb gondot okozott, így ezen problémák megoldása érdekében hajtották végre a kohéziós politika reformját. Az új kohéziós politika legfıbb célja az Európai Unió támogatáspolitikájának egyszerősítése, racionalizálása valamint hatékonyabbá tétele. Ennek érdekében a pénzügyi keret kibıvítésre került, mintegy 33%-kal növekedett meg az elızı programozási idıszakhoz képest, a támogatások legnagyobb része pedig az új tagállamok valamint Görögország, Portugália illetve Olaszország részére áll rendelkezésre. Ami a végrehajtási rendszert illeti, bevezetésre került az egy program egy alapelv vagyis egy operatív program csak egy alapból finanszírozható. Ezek mellett az értékelés, a teljesítmény központúság is kiemelt szerepet kapott Forman Balázs, 2003, o. 20 Kóti Éva, Szalóki Flórián, 2006, o. 19

19 1. ábra A kohéziós politika reformja Pénzügyi Pénzügyi Célkitőzés Célterület Célkitőzés eszköz eszköz Kohéziós nemzeti Kohéziós Alap Alap szintő konvergencia és versenyképesség Célkitőzés 1 Célkitőzés 2 Célkitőzés 3 ERFA, ESZA, EMOGA, HOPE ERFA, ESZA ESZA NUTS 2 NUTS 3 INTERREG ERFA NUTS 3 URBAN ERFA NUTS 5 EQUAL ESZA LEADER+ EMOGA Vidékfejlesztési EMOGA, és halászati HOPE szektor regionális versenyképesség és foglalkoztatás európai területi együttmőködés Kohéziós Alap, ERFA, ESZA ERFA, ESZA ERFA 9 célkitőzés 6 eszköz 3 célkitőzés 3 eszköz Forrás: Bevezetés az Európai Unió támogatási rendszerébe, o. alapján saját szerkesztés Célkitőzések ( ) Célterület nemzeti szint NUTS 1/2 (a tagállami berendezkedéstıl függıen) regionális szint, nemzeti szint határ menti NUTS 3 A Bizottság a as idıszakra vonatkozóan három új célkitőzést határozott meg, melyek a következık: Konvergencia: Célja az elmaradott államok, régiók felzárkóztatása, segítése. A célkitőzés keretében az Európai Unió 18 tagállama, azon belül pedig 84 régiója jogosult támogatásra. Ami a támogatás kritériumait illeti, azon NUTS 2 régiók jogosultak a strukturális alapok (ERFA, ESZA) támogatásaira, melyek esetében a vásárlóerı-paritáson számított egy fıre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át. E kritériumnak 18 tagország egyes régiói felelnek meg. Így Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia teljes területe, valamint a Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Szlovákia és az Egyesült Királyság egyes régiói felelnek meg a konvergencia célkitőzésnek. Ami Magyarországot illeti, a Közép-magyarországi régió kivételével valamennyi régió jogosult a támogatásra. Ezen területeken felül azon régiók, melyek a bıvítés statisztikai hatása miatt lépték át az uniós átlag 75%-át, (phasing-out régiók), azok továbbra is jogosultak támogatásra. A phasing-out régiók számára 12,5 milliárd euró támogatás áll rendelkezésre. Ami a Kohéziós Alap által nyújtott forrásokat 20

20 illeti, azon tagországok részesedhetnek belıle, melyeknek a vásárlóerı-paritáson számított bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb, mint az uniós átlag 90%-a. 21 Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: Azon régiókat támogatja, melyek az elsı célkitőzés hatálya alól saját gazdasági növekedésük miatt estek ki (phasingin régiók), nem pedig a statisztikai hatás miatt. Az integráció 13 régiója, köztük a Közép-magyarországi régió, számít phasing-in régiónak, melyek támogatásának mértéke eléri a 10,4 milliárd eurót. 22 Fı feladata a foglalkoztatás javítása, ezáltal a régiók versenyképességének növelése. A célok eléréshez szükséges forrásokat egyenlı mértékben az ERFA és az ESZA biztosítja. Az 1. és 2. célkitőzés keretében támogatható területek térképét a 2. számú melléklet tartalmazza. Európai területi együttmőködés: keretében támogatásra kerülnek a határokon átnyúló transznacionális és interregionális együttmőködések, a nemzetközi tapasztalatcserék. Támogatásra a NUTS III szintő határ melletti régiók, valamint azon területek jogosultak, amelyek szerepelnek a transznacionális területek jegyzékében. A célok eléréséhez szükséges forrást az ERFA biztosítja A kohéziós politika pénzügyi eszközei A reform folytán a regionális politika forrásai is megváltoztak. A négy Strukturális Alap helyett most már csak kettı, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint a Kohéziós Alap szolgálja a területfejlesztés céljait. A módosítások legfıbb célja az egyszerősítés, a forráselosztás hatékonyságának javítása, valamint egy decentralizált irányítás megvalósítása. Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA): legfıbb célja a hátrányos helyzető régiók támogatása, fejlesztése, a gazdasági és szociális kohézió erısítése. A as programidıszakban mindhárom célkitőzés keretében különbözı tevékenységekhez nyújt támogatást. A támogatatott tevékenységek köre igen széles, hiszen kiterjed mind a kutatásfejlesztésre, a környezetvédelemre, az innovációra, különbözı energetikai-és közlekedési beruházásokra, mind pedig társadalmi, kulturális, oktatási tevékenységekre :43 22 Regions and Cities for Growth and Jobs: An overview on the Regulations for Cohesion and Regional Policy, :46 23 Marján Attila, 2006, o. 21

21 Európai Szociális Alap: legfıbb feladatának a foglalkoztatottság növelése illetve az ezt segítı képzési programok támogatása bizonyul. Ennek okán az alap kiemelt szereppel bír, hiszen a munkaerı hatékony fejlesztése jelentısen befolyásolja a regionális versenyképességet. Mint az alábbi ábrán is látható, a as idıszakban az alap legfıbb céljainak többek között a munkanélküliség csökkentése, a humántıke fejlesztése, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem tekinthetı ábra ESZA prioritásai célkitőzésenként 2007 után Célkitőzés Prioritás (támogatott területek) Konvergencia és regionális versenyképesség esetében Konvergencia (elızıekhez képest plusz tevékenységek) A dolgozók és vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése Munkát keresık és inaktívak munkalehetıségeinek javítása Hátrányos helyzetőek társadalmi integrációjának és diszkrimináció elleni küzdelem megerısítése Reformok a foglalkoztatás és társadalmi integráció terén Humántıke-beruházások bıvítése és javítása Közigazgatási kapacitásfejlesztés és hatékonyság-növelés Forrás: Bevezetés az Európai Unió támogatási rendszerébe, o.alapján saját szerkesztés Kohéziós Alap: legfıbb feladata a közlekedési hálózat, az infrastruktúra fejlesztése valamint környezetvédelemmel kapcsolatos beruházások támogatása. A Kohéziós Alap által nyújtott támogatásokra az Európai Unió azon tagállamai jogosultak, melyeknek a vásárlóerı-paritáson számított bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb, mint az uniós átlag 90%-a. Tehát, a többi alappal ellentétben itt nem a régiók a kedvezményezettek, hanem a tagállamok után a legfıbb prioritásnak a transzeurópai közlekedési hálózatokkal kapcsolatos beruházások, fejlesztések valamint a környezetvédelem, fenntartható fejlıdést segítı ágazatok támogatása minısül. 25 Ami a forrásokat illeti, között a kohéziós politika a teljes EU költségvetésébıl 35% -kal, mintegy 347,41 milliárd euró támogatásban részesül. Ennek az összegnek 24 Kengyel Ákos, 2008, o. 25 Bevezetés az Európai Unió támogatási rendszerébe, o :32 22

22 mintegy 81,54%-át a konvergencia célkitőzésre, 15,95%-át a regionális versenyképesség és foglalkoztatottság célkitőzésre a 2,52%-át pedig az európai területi együttmőködés célkitőzésre fordítják ábra Forrás: alapján saját szerkesztés Egyéb támogatási eszközök Európai Beruházási Bank (EBB/EIB): Az EBB 1958-ban kezdte meg mőködését, a Római Szerzıdés hozta létre. Non-profit szervezetként mőködik és a hátrányos helyzetben lévı régiók felzárkózását segítı programokat finanszírozza. Közép-és hosszú távú hiteleket nyújt, melyek projektorientáltak. Az EBB támogatásánál prioritást élveznek a köz-és magánszektor közlekedési, ipari, oktatási, egészségügyi, energetikai projektjei. Így támogatásra is csak olyan projekt jogosult, amely megfelel az EBB által meghatározott céloknak, mint például a kutatás-fejlesztés, emberi erıforrások javítása, telekommunikáció-és transzeurópai hálózatok, kis-és középvállalkozások fejlesztése, környezet védelme. Európai Beruházási Alap (EBA/EIF): az Európai Beruházási Bank társintézménye, melyet 1994-ben hoztak létre kis-és középvállalkozások támogatása, versenyképességük növelése céljából. Az Alap többségi tulajdonosa az Európai Beruházási Bank, amellyel együtt alkotják az EIB csoportot. Az EBA fı feladata egyrészrıl kockázati tıke-nyújtás :43 23

23 másrészrıl, pedig a garanciavállalás az újonnan alakult, avagy technológia-központú kis-és középvállalkozások számára. 27 JEREMIE: (Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises - Közös európai források a kis- és középvállalkozásoknak). A program az Európai Bizottság, az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap közös kezdeményezésére született meg abból a célból, hogy a kis-és középvállalkozások könnyebben férjenek hozzá különbözı forrásokhoz. A program kiemelt hangsúlyt helyez a részvények, a garancianyújtás, kockázati tıke, kölcsönök és technikai segítségnyújtás növelésére. A kezdeményezés hatására javulhat a kis-és középvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférése, ezáltal újabb, versenyképesebb vállalkozások jöhetnek létre. 28 JASPERS: (Joint Assistance to Support Projects in the European Regions - Európai régiók projektjeit támogató közös program). A programot az Európai Bizottság, az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank közösen finanszírozza. A 2006-tól mőködı program célja, hogy támogatást nyújtson az újonnan csatlakozó országoknak nagyobb horderejő projektek kidolgozásában. JESSICA: (Joint European Support for Sustainable Investment in City Areas Közös Európai Támogatás a Városi Térségek Fenntartható Beruházásaihoz). A program az Európai Bizottság kezdeményezésére született meg, és az Európai Beruházási Bankkal valamint az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával mőködik együtt. A program célja a városfejlesztés, ugyanis támogatja, ösztönzi a város térségekben megvalósítandó fenntartható beruházások növekedését, a városi infrastruktúra fejlesztését, ipari területek rehabilitációját. 29 A fejezetben az Európai Unió regionális politikája, annak fejlıdése került ismertetésre. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió jelentıs figyelmet fordít a területi egyenlıtlenségek csökkentésére, a területi, társadalmi kohézió erısítésére. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az Európai Bizottság azon kötelezettsége, hogy háromévente jelentést kell készítenie arról, hogy milyen eredmények születtek az Európai Unióban a társadalmi és gazdasági kohézió területén. Az 1996-ban megjelent elsı és a legutóbbi, 2010-ben megjelent ötödik jelentés az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi egyenlıtlenségek helyzetét vizsgálja felül. Az elsı jelentés szerint a tagállamok jövedelembeli különbségei csökkentek, azonban már 27 Kengyel Ákos, 2008, o : :08 24

24 ekkor is megfigyelhetı volt a régiók közötti jövedelmi különbségek növekedésé, egyes tagállamok régiói között egyre nagyobb fejlıdési szakadék kialakulása. Az ötödik jelentés alapján elmondható, hogy az Európai Unió regionális politikája, a Strukturális és Kohéziós Alap támogatásainak köszönhetıen jelentıs eredményeket ért el a munkahelyteremtés, közlekedési infrastruktúrafejlesztés valamint a humántıke fejlesztés területén. A regionális politika kiemelt hangsúlyt helyez a régiók gazdasági növekedésére, hiszen olyan új finanszírozási formák születtek, melyek megkönnyítik a kis-és középvállakozások forráshoz jutását, ösztönzik a beruházások növekedését, az infrastruktúra fejlesztését. Összességében az Európai Unióban a területi különbségek csökkentése kiemelt feladat, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy az elnyert források minél hatékonyabban kerüljenek a tagállamokban, régiókban felhasználásra, valamint azok kis számú prioritásra koncentrálódjanak, ne kerüljenek szétaprózásra. 30 Ezek mellett a partnerség, a decentralizáció elvének erıteljesebb érvényesülése érdekében fontos, hogy a regionális és helyi szervezetek nagyobb döntési jogkörrel rendelkezzenek, erısödjön a hatékony együttmőködés mind horizontális, mind pedig vertikális szinten. Úgy gondolom, hogy a napjainkban az egyre nagyobb gazdasági verseny, a feltörekvı országok, integrációk megjelenése, erıteljesebb részvétele a világgazdaságban egyre nagyobb kihívást jelent az Európai Unió számára. Ahhoz, hogy az Európai Unió versenyképességét, világgazdaságban betöltött szerepét megırizze, növelje elengedhetetlen az integráción belüli fejlıdésbeli különbségek csökkentése, a régiók versenyképességének növelése. Ennek érdekében a regionális politikának prioritásként kell kezelnie a gazdaság versenyképességét szolgáló kutatás-fejlesztés, az innováció, a beruházások ösztönzését, együttmőködve az Európa 2020 stratégiával A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövıje :23 31 Regional Policy contributing to smart growth in Europe 2020; :41 25

25 2. Regionális politika Magyarországon 2.1. Történelmi elızmények Magyarországon a szocializmus idıszakában a területek, régiók közötti különbségek csekélyek voltak. A II. világháborút követıen az ország szovjet érdekszférába került, így a szovjet modell erıteljes kiépítése érvényesült. Megkezdıdött az erıltetett, nagymértékő iparosítás, egyoldalú nehézipari orientáció valamint az állam által vezérelt gazdaság kiépítése. Sor került a vidéki területek iparosítására, úgynevezett szocialista városok kialakítására valamint új iparvidékek jelentek meg az Északi -és a Dunántúli középhegység területén. Kialakult egy északkeleti és délnyugati irányú ipari tengely. Így ebben az idıszakban azon térségek számítottak gazdaságilag fejlettnek, ahol a nehézipar koncentrálódott. Ilyen volt például Borsod - Abaúj- Zemplén, Nógrád valamint Baranya megye. A területfejlesztés, mint cél elıször 1959-ben a gazdaságpolitikán belül fogalmazódott meg, s a vidéki ipartelepítés fontosságát hangsúlyozta, mivel mezıgazdaság kollektivizálása miatt megkezdıdött a vidéki lakosság városokba, fıvárosba özönlése. Az 1968-as új gazdasági reformcsomag hatására csökkent a központi tervezés szerepe, a regionális fejlesztésen belül a településfejlesztés került elıtérbe, melynek köszönhetıen 1971-ben született meg, az infrastruktúra fejlesztését, a közszolgáltatások ellátottsági színvonalának növelését célzó, Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK). Az 1980-as évekre a gazdasági növekedés megtorpant, a mezıgazdasági jövedelmek csökkentek, így a térségi feszültségek növekedtek. 32 Egyre erıteljesebb bírálatok érték az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciót, melynek eredményeképpen 1985-ben Országgyőlési határozat (12/ ) született a területfejlesztésrıl. A határozat célul tőzte ki a fıváros, a nagyvárosok súlyának csökkentését, az öt regionális központ minıségi fejlesztését, elmaradott térségek felzárkóztatását. 33 A rendszerváltást nem csupán a politika területén, hanem mind társadalmi, mind pedig gazdasági téren jelentıs változásokat okozott. A gazdaságban, a szerkezeti változást, a keleti piacok elvesztését az ország keleti területei sínylették meg, ahol a bányászat, a gépipar megszőnése tömeges munkanélküliséget eredményezett. Azon területek 32 Enyedi György, 1996, o. 33 Rechnitzer János- Smahó Melinda, 2006, o. 26