A MODERN OROSZ BANKRENDSZER KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE, PERSPEKTÍVÁI

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány A MODERN OROSZ BANKRENDSZER KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE, PERSPEKTÍVÁI Készítette: Hermann Gábor Budapest, 2009

Tartalomjegyzék Bevezetés.3 Rövidítések..4 I. Az orosz monetáris politika rövid bemutatása 5 II. A kétszintű bankrendszer Oroszországban 2.1 A kétszintű bankrendszer kialakulása 8 2.2 A bankrendszer a 90-es években 9 2.3 A bankrendszer szabályozása, ennek fejlődése, az OF Központi Bank szerepe 16 III. Az orosz bankokról 3.1 Az Oroszországi Föderáció bankrendszere napjainkban.20 3.2 A Basel II és az orosz bankrendszer 22 3.3 A bankok tulajdonosi háttere...33 3.4 A bankok hitelpolitikája...40 3.5 Bankok az orosz régiókban..47 IV. Az orosz bankrendszer számokban 4.1 A bankok tőkeellátottsága 50 4.2 A bankrendszer legfontosabb mutatóinak alakulása 51 V. A pénzügyi válság hatásai az orosz bankrendszerre 5.1 A bankrendszer válságtűrő képessége.54 5.2 A Központi Bank segítsége a válságkezelésben..57 5.3 Válságkezelés, jövő..61 Befejezés 63 Ábrák jegyzéke.64 Irodalomjegyzék...70 2

Bevezetés A világ országaiban a bankrendszerek meghatározó szerepet játszanak, a nemzetek gazdaságát komolyan képesek befolyásolni hatalmukból és a hozzájuk befolyt pénzösszegek koncentrációjából adódóan. Minden országnak elengedhetetlen gazdasága megfelelő fejlesztéséhez egy bankrendszer, mely ellátja azt a szükséges tőkével, felelősségteljesen szabályozza az országban lévő pénzáramlást, ha kell közbeavatkozik az egyensúly megtartása érdekében. Ezek a rendszerek már évszázadok óta befolyásos szereplői a nemzetek gazdaságainak, többször kerültek már összefüggésbe válságokkal, de komoly gazdasági fejlődések is köszönhetőek nekik. A következőkben az Oroszországi Föderáció bankrendszerének bemutatása következik, melyben az elmúlt 20 év alatti eseményekről lesz szó, arról, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a bankrendszer a Szovjetunió bukása óta. Ez a téma azért nagyon érdekes, mert ma Oroszország egy meghatározó szereplője a világgazdaságnak, energiahordozóiból, nyersanyagkészleteiből, piaci méretéből és földrajzi kiterjedése miatt. A bankrendszer, mint egy kulcsfontosságú tényezője a gazdaságnak elengedhetetlenül fontos alapköve annak megfelelő fejlesztésében és szabályozásában. A rendszerváltozást követően Oroszország bankrendszere nagy kihívásokkal állt szemben, át kellett alakítania bankrendszerét a piacgazdaságban működő kétszintű bankrendszerré, melynek színes folyamatát mutatja majd be a dolgozat. Az eltelt 20 év alatt a bankrendszer fejlődése közben krízisek tették próbára annak hatékonyságát, volt olyan, mely komolyan megviselte és volt olyan is, melynek már stabilan ellen tudott állni. A fentiek képében tehát az Oroszországi Föderáció mai modern bankrendszerének kialakulásáról, annak fejlődéséről és perspektíváiról lesz szó. 3

Rövidítések CBR, OF Központi Bank: Oroszországi Föderáció Központi Bankja DIS: Betétbiztosítási Rendszer CPI: Fogyasztói Árindex OFA: Oroszországi Föderáció Alkotmánya DIA: Betétbiztosítási Ügynökség VEB: Vneshekonom Bank, Külkereskedelmi Bank VTB: Vneshtorg Bank 4

I. Az orosz monetáris politika rövid bemutatása A monetáris politika egy olyan gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során az állam a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja. A pénzügypolitikát általában meghatározott, az inflációra, a gazdasági növekedésre vagy a foglalkoztatásra vonatkozó gazdaságpolitikai célok megvalósítására használják. A legtöbb országban a központi bank vagy másnéven jegybank a monetáris politikáért felelős állami intézmény, csakúgy mint Oroszországban. A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb jegybank gyakorlatában az irányadó kamatláb szintjének meghatározása. Az irányadó kamatláb emelését és ezen keresztül a pénzmennyiség szűkítését restriktív monetáris politikának nevezik. A restriktív politika átmenetileg visszafogja a gazdasági növekedést, ugyanakkor segít megfékezni az inflációt. Az irányadó kamatláb csökkentésével a pénzmennyiség növelését célzó intézkedéseket expanzív monetáris politikának hívják, mely ideiglenes élénkülést hoz a gazdaságba, ugyanakkor inflációnövelő hatású lehet. Az alábbiakban az Oroszországi Föderáció monetáris politikájának bemutatása következik, mely három jól elkülöníthető időszakot ismertet, az 1992 és 1994 közöttit, az 1995 és 1998 közöttit és az 1998-tól egészen napjainkig alkalmazott pénzügypolitikát. 1991-1992-ben az átmenet időszakában az orosz monetáris és fiskális politika meglehetősen hullámzott, az OF Központi Bank felkészületlenül állt a felmerülő gazdasági problémák előtt, melyeket a piacgazdaságra való átállás okozott. 1992 január 6-át követően az árakat liberalizálták, mely azt jelenti, hogy a korábban az állam által szabott árakat erre az időszakra már semmi sem szabályozta, teljes mértékben a világpiaci áraktól, az ott jelen lévő kereslettől és kínálattól függtek. a jelenség azért okozott problémát az orosz gazdaságnak, mert a szovjetunióban a fent említett kötött árú termékek és szolgáltatások ára a piacgazdaságban új értéket öltött. Ez két szempontból is megnehezítette a vállalatok helyzetét: (1) az állam többé nem támogatta őket, ha veszteségesek voltak, ezért ebből a szempontból a nehézséget a tőkebevonás jelentette, mely a megfelelő likviditást biztosítja. Amennyiben ezek a vállalatok veszteséget 5

termeltek, akkor egyértelműen nem jelentkezett profitjuk, már nem állt mögöttük senki, aki kisegíthetné őket a problémából (az állam), csak saját magukra számíthattak. (2) A Szovjetunió megszűnését követően az árak teljes mértékben a világpiaci áraktól függtek. Ez nem okozott volna problémát Oroszországnak, ha költséghatékony módon versenyképes termékekkel és szolgáltatásokkal rendelkezett volna, azonban a helyzet éppen az ellenkezője volt. A Szovjetunióban a legtöbb állami vállalat veszteséget termelt, azaz az előállított termékek rubelben kifejezett értéke alacsonyabb volt, mint az előállításhoz szükséges munkaerő és alapanyagok költsége. A Szovjetunió fennállása alatt ezeket a veszteségeket - mint már korábban említettük - az állam kompenzálta, azonban a rendszerváltozást követően a vállalatoknak már saját maguknak kellett a hasonló problémákra megoldást találniuk. A lehetséges megoldások között szerepelt a költségcsökkentés, az üzlet bezárása, illetve egyéb mód keresése a kiadások fedezésére. A hasonló volumenű gondokat csak állami szinten lehetett kezelni, azonban az erre alkalmas hatalmak, az orosz kormány illetve a Legfelsőbb Tanács eltérő nézeteket vallottak, végül a Legfelsőbb Tanács akarata érvényesült, azaz a likviditási gondokkal küzdő vállalatoknak a jegybank fedezet nélkül nyújtott kölcsönöket. Ettől a ponttól kezdve az események egymást követték. A kölcsönök annyira megterhelték a központi költségvetést, hogy a jegybank emisszióra kényszerült, mely egyre növekvő mértéket öltött, s fokozatosan növekvő inflációhoz vezetett, amely 1992-ben elérte a 2600%-ot is. (Réthi [2009]) A magas inflációt és az ebből fakadó problémákat az 1995-ös időszakban a kormány (az IMF irányelvekkel) egy hármas intézkedés keretein belül kezelte. Az IMF irányelvek egy időben történő alkalmazását, azaz az államadósság, az infláció illetve a költségvetési deficit mérséklését egy szigorú monetáris politika eszközeként hajtotta végre, melynek köszönhetően három év leforgása alatt az inflációt 10%-ra sikerült visszaszorítani. Egy ilyen komoly döntés, hasonlóan nagy mértékű változásai a gazdaságra semmi jóval nem szolgálhatott, a gazdasági egyensúly teljesen felborult, 1998-ra kirobbant a válság. (Réthi [2009]) 6

Az 1998-as válságot követően egészen napjainkig, az ország tanulva a hirtelen bekövetkező nagy változások hatásából, ma már egy meglehetősen mérsékelt és kiegyensúlyozott monetáris politikát folytat. Az árfolyam politikáról áttért az inflációs célkitűzésre, melynek célja az infláció kezelhetően alacsony szinten való tartása. 7

II. A kétszintű bankrendszer Oroszországban 2.1 A kétszintű bankrendszer kialakulása Az első lépések, melyeket az orosz bankrendszer piacgazdaság felé való terelésének érdekében tettek, még a peresztrojka politika részei voltak az 1980-as évek végén. Ezt megelőzően a szovjet állami tulajdonú és központi irányítású gazdaság bankrendszerében az Állami Bank (Goszbank) dominált és gyakorlatilag passzív szerepet töltött be a mai viszonyokhoz képest. Ez alatt azt értjük, hogy mivel a szocialista rendszer nem a piacgazdasági modellre épült, nem is volt szüksége annak megfelelő központi bankra. A termékek és szolgáltatások árai szabottak voltak, a vállalatok bevételei az államhoz folytak be és az állam osztotta szét újból vagy használta fel a központi terv által meghatározott szabályok szerint. A vállalatoknak 1 a hiteleket a központi bank adta, a vállalati csőd szinte ismeretlen fogalom volt a tervgazdaság időszakában. Az Állami Bankot egy speciális bank, a Szberkassa (Állami Dolgozók Takarékpénztára) támogatta, egészen az 1980-as évek végéig a banki szakismeret nagyon alacsony szinten állt, nem rendelkezett előremutató tapasztalatokkal. (Glenn E. Curtis [1996]) A központi tervhivataltól a vállalatok a meghatározott terv teljesítéséhez forrásokat igényelhettek, azonban voltak olyan vállalatok is, melyek a kiegészítő források nélkül is tudták volna a tervet teljesíteni. Ezek feleslegesen terhelték a költségvetést azzal, hogy valótlan információkat közöltek produktivitásukról, mellyel kiegészítő forrásokhoz juthattak hozzá. A fent említett példa okán állandósultak a költséges termelési modellek, melyek csak megnehezítették az egyébként sem gazdaságos szovjet modell működését. A rendszer általános merevségének és hatékonytalanságának köszönhetően a tervgazdaság nem lett volna képes működni egy nagy és hatékony titkos vagy informális gazdaság nélkül, mely hivatalosan nem létezett. A Szovjetunió a Kormányrendelet a Bankrendszer Megreformálására névvel, 1987- ben hivatalosan létrehozta a kétszintű bankrendszert. Az Állami Bankot átnevezték a Szovjetunió Központi Bankjává, a kereskedelmi banki jellegű tevékenységeket pedig 1 Állami tulajdonú vállalatok 8

leválasztották a Központi Bankról és az újonnan létrehozott specializált állami intézmények kapták meg a következő szektorok hitelezését: Promstroibank: ipari beruházások (építőipar, szállítás, távközlés) Agroprombank: mezőgazdaság Zhilsotsbank: lakóépületek építése, könnyűipar és kereskedelem Vneshekonombank: az állam külföldi hitelezőivel való ügyletek lebonyolítása Szberkassa, mely később Szberbank: takarékpénztár nagyjából 70.000 fiókkal a Szovjetunió területén. A Szberbank ezekben az időkben jelentősebb funkcióit tekintve, a háztartások betétjeit gyűjtötte valamint kormányhiteleket nyújtott, főként a költségvetés finanszírozására. A Szovjetunió Központi Bankja a továbbiakban a monetáris politika kidolgozását és a banki felügyeletet végezte. A Szövetkezeti törvény és a későbbi Szovjetunió Központi Bankjára vonatkozó szabályozások lehetővé tették a magántulajdonú és szövetkezeti kereskedelmi bankok alapítását. Ezt követően növekvő számban hoztak létre pénzintézeteket, melyek közül a legtöbb, állami tulajdonú vállalatok és szervezetek tulajdona volt. Az elkövetkezendő évek tanúi voltak a rohamosan gyengülő szovjet állami befolyásnak, a központi tervek kezdtek szétbomlani, bekövetkezett a tervgazdaság összeomlása és a Szovjetunió bukása. Az ország új államformája ezt követően már föderáció volt, központi bankjának neve pedig az Oroszországi Föderáció Központi Bankja OF Központi Bank megnevezésre módosult, mely bank hivatalosan is átvette az egykori Állami Bank maradék funkcióit az Orosz Föderáció területén, ezennel már teljes volt a kétszintű bankrendszer az országban. (Glenn E. Curtis [1996]) 2.2 A bankrendszer a 90-es években A Szovjetunió megszűnésével az orosz gazdaság áttért a piacgazdaságra, mely komoly feladat elé állította nemcsak a gazdaságot, de különösen az ország bankrendszerét. Az előző fejezetben már említett szocialista rendszer a tervgazdaság jegyében működött, melynek teljesen eltérő bankrendszere volt az Oroszországban ma működő kétszintűtől, ahol is a jelen lévő bankok, az Állami Bank és a Külkereskedelmi Bank csak az állammal 9

és annak nagyvállalataival álltak kapcsolatban a lakossággal nem. A piacgazdaságra való áttérést követően a bankrendszer szinte teljesen megváltozott, néhány állami bank maradt csak meg az előző időszakból, de még azok is átalakultak. Megkezdődött a kétszintű bankrendszer hálózatának tényleges kiépítése (amely rendszer a központi bankból és a kereskedelmi bankok hálózatából áll). Oroszországban a kereskedelmi bankok hálózatának kiépülése 1988-ban kezdődött meg, miután megtörtént a külpiac felé való nyitás. 1989 végére már 137 kereskedelmi bank működött az országban. (Orosz Bankszövetség [2009]) 1991-ben a Szovjetunió összeomlásával Oroszország gazdasága új úton indult el, növelte külkereskedelmi forgalmát, mely az export illetve az import bővülését jelentette, ezzel egy időben a külföldi befektetők is megjelentek a piacon, akiknek az igényük volt a megfelelő szintű banki szolgáltatásokra. Mivel Oroszországban több okból sem volt elérhető az igényeket kielégítő banki termékek köre, (kevés számú bank, szűk körű banki szolgáltatások) ezért szükségszerűen folytatódott a bankrendszer további, ezirányú fejlesztése. Már 1991-1992-ben kereskedelmi bankok széles hálózata fejlődött ki, melyek az állami bankok (Szberbank, Vneshtorgbank, stb.) fiókjaiként működtek, amely folyamat az OF Központi Bank felügyelete alatt zajlott le. A tömeges számú bankalapításnak az egyik oka az volt, hogy a bankoknak számos lehetőségük nyílt nagy haszonra szert tenni: A bankrendszer fejletlensége, szűk körű szolgáltatásai ellenére, a nagy számban növekvő magánvállalkozásoknak a pénzügyeik kezeléséhez feltétlenül bankokra volt szükségük azért, hogy számlákat nyithassanak, hiteleket vehessenek fel és további hasonló pénzügyi műveleteket folytathassanak, ami egy gazdálkodó szervezetet jellemez. Bár a bankrendszer még az átmenet első éveiben tapasztalatlan volt, szolgáltatásai szűk körűeknek bizonyultak, néha még egy egyszerű bankszámlanyitás is komolyabb problémát okozott, de a vállalkozások a bankoktól függtek, mely lehetővé tette a bankok számára, hogy ezt kihasználják, ezért nagyon alacsony vagy 0%-os kamatot írtak jóvá a folyószámlával rendelkező klienseknek és magas kezelési költséget számoltak fel. 10

Az orosz törvényhozás meglehetősen liberális volt ezekben az időkben, nem szabályozta közvetlenül a bankok által nyújtott hitel- illetve betétkamatok mértékét, sem az OF Központi Bank, sem a kormány nem vonta szigorú ellenőrzés alá a hitelintézeteket (pl. eszközeiket és forrásaikat tekintve). Nem alakult ki megfelelő bankfelügyelet, továbbá a hitelintézetek szabadon dönthettek arról, hogy betétjeik mekkora hányadát fordítják hitelnyújtásra. A bankok a központi hitelek újraelosztásán keresztül is pénzhez tudtak jutni: pl. alacsony kamatra kaptak kölcsönt az államtól egy bizonyos szektor vagy vállalat finanszírozására. A pénzintézetek számára az ügylet nyereségessége egyrészt az általuk meghatározott kamatmarzs mértékétől függött, melyet magas szinten tartottak saját nyereségük növelése érdekében, másrészt pedig gyakran késve továbbították ezeket a forrásokat a végső felhasználó számára, mely idő alatt a pénz fölött tudtak rendelkezni, ami lehetőséget biztosított számukra extra profitra szert tenni, bankközi- és devizapiaci műveletek segítségével. A valutakereskedelemnek és a hozzá tartozó szolgáltatásoknak nagy kereslete volt, hiszen egyrészt még nem alakult ki az ezzel a tevékenységgel széles körben foglalkozó intézményeknek a hálózata, másrészt pedig az árfolyam ingadozások gyakoriak voltak. Előnyt kovácsoltak a bővülő külkereskedelmi kapcsolatokból, a nyersanyag export és a fogyasztói cikk import ügyletekben közvetítő szerepet töltöttek be, ezáltal részesültek azok nyereségéből is. A befolyó stabil külföldi valutabevételeket pedig külföldre menekítve mentesültek a hazai adók befizetése alól. Az átmeneti időszak első felében a kereskedelmi bankok rendkívül nyereségesek voltak a gazdaság egyéb területeivel összehasonlítva, egyre több vállalat alakította át pénzügyi osztályát bankká a kedvező piaci feltételek miatt, majd az átalakulást követően, immár bankként, sokan saját anyavállalatukat hitelezték. Ezek a vállalatok elsősorban nehézipari cégek voltak. Leszámítva a fent említett hitelintézeteket, a legtöbben közülük, kis tőkével rendelkezett. 1994 végére a szektor kapitalizációja a GDP csupán 4%-át érte el, a 11

kereskedelmi bankok által nyújtott hitelek volumene pedig a GDP 20%-ával volt egyenlő. (IFLR, 2006) Mint más állami tulajdonú hitelintézet, a Szberbank is rendelkezett állami hátterű betétbiztosítással, mely a betétesi bizalmat nagymértékben növelte, ezért az újonnan alapított bankok azért, hogy versenyképesek maradjanak az állami pénzintézetek mellett, a tulajdonosaiktól tőkejuttatást kaptak vagy a Szberbanknál is magasabb betétkamatot ígérve igyekeztek új ügyfelekre szert tenni. Sok esetben az új hitelintézetek egy vagy több vállalat tulajdonában voltak, melyeket gyakran közvetítő bankoknak neveztek. Az átmenet első éveiben a bankok fő forrása spekulációból, arbitrázs 2 ügyletekből származott a következő tényezők miatt: az infláció magas és volatilis volt (néha már a hiperinfláció határát súrolta), a nemzeti valuta árfolyama folyamatosan ingadozott, az ország külkereskedelmi forgalma élénkült és végül az OF Központi Bank a devizapiacot liberalizálta. A hitelintézetek a makroökonómia labilitásából profitáltak, habár ez nem tartozik az alapvető pénzszerzési tevékenységeik közé. Rendszabályozás, szigorítások A következő években lényegesen csökkentek a hasonló profitszerzési lehetőségek, szigorúbb monetáris politikát vezettek be, 1994-től csökkent a refinanszírozási hitelek száma, a keményebb intézkedések alacsonyabb inflációt és stabilabb rubel árfolyamot eredményeztek, megszűntették a spekulációk okozta árfolyambeli ingadozásokat. 1995 júliusában bevezették a rubel $-hoz viszonyított csúszó árfolyamát, majd májusban elfogadták azt az alkotmány kiegészítést, mely kimondja az OF Központi Bank kormánytól való jogi függetlenségét és megerősíti bankfelügyeleti befolyását. Továbbá engedélyezési kritériumokat, minimum tőkekövetelményre vonatkozó szabályokat, 2 Két különböző piacon egy időben lebonyolított két üzlet, melyek célja a két piac közötti árkülönbözetből fakadó kockázatmentes haszon megszerzése. 12

hatékonyabb és szigorúbb monitoring rendszert léptettek életbe, melynek következtében több bank összeolvadt és számosnak bevonták a működési engedélyét, ezzel a működő pénzintézetek száma 1994-ben csökkenésnek indult, 1996 utolsó negyedévéről 1998 közepére 22%-kal esett a számuk. (OF Központi Bank [2009]) Az alacsonyabb infláció és magasabb kamatszint kezdetben csökkentette a bankok likviditását és az OF Központi Bank refinanszírozási hitelei csökkenésével, a kereskedelmi banki hitelek száma is csökkenésnek indult, 1995-re az 1993-as 34%-os GDP arányról 12%-ra. Számos bank a rájuk nehezedő nyomást úgy kezelte, hogy a bankközi piacról vont be forrást, mely egy adósságspirálhoz vezetett, majd ezt követően a bankközi piac lefagyásához és összeomlásához 1995-ben. Az OF Központi Bank csak részlegesen avatkozott be ebbe a folyamatba, ezért a válság következtében több száz bank került csődhelyzetbe, beleértve két nagyobb bankot is, a Tverunyiverszalbankot és a Nacionalnij kreditet. Az OF Központi Bank számos működési engedélyt visszavont, ez a folyamat már az újonnan születő kemény költségvetési politika első jele volt. A bankközi hitelkrízist követően a bankoknak, de még a Szberbanknak is nehéz volt ismét betéteseket csábítani fiókjaikba, ezt mutatja az is, hogy 1994-ben a Szberbankban a háztartások betétje 60%-ra esett vissza. Szűkülő likviditás, növekvő differencia a bankrendszerben (1995-1997) Egy viszonylag likvid gazdasági helyzetet követően ismét megjelentek a fizetési nehézségek az országban, miután jelentősen fellendült az import forgalma. A behozott termékek és szolgáltatások értéke nem volt arányos a gazdaság teljesítőképességével, a nemfizetés és a növekvő számú késve fizetések (vállalatok és dolgozók között) széles körben elterjedtek és nemcsak a gazdaságot, hanem a központi költségvetést is komolyan fenyegették, melynek az volt az oka, hogy nem alakult ki következetes fiskális politika, mely kezelni tudta volna a helyzetet, ezért a költségvetés deficitessé vált. A központi költségvetés kezdte felhasználni a maradék likviditási forrásait, államkötvényt (OFZ) és kincstárjegyet (GKO) bocsátott ki, hogy külföldi tőkét csábítson az országba, mely megoldást jelenthet az országban jelen lévő fizetési nehézségekre. A hitelintézetek is 13

igyekeztek a megváltozott helyzethez igazodni és újabb forrásokat bevonni profitjaik szinten tartása érdekében. Több bank is elősegítette a vállalatok-intézmények közötti áruk és szolgáltatások cseréjét, a kormányzati szerveket is beleértve, hozzájárultak a barter kereskedelemhez, a váltó és akkreditív kibocsátásához, igyekeztek legyőzni a fizetési zavarokat a magán és az állami vállalatok szintjén is. A váltót a bankok a pénz helyettesítőjeként használták, de egyes önkormányzatok még adófizetésre is elfogadták. A bankok egyéb módon is igyekeztek többlet jövedelemre szert tenni, állampapír vásárlás segítségével. Ezen értékpapírok vétele 1996-ban jelentősen emelkedett, amikor is hozamuk elérte az éves 75%-os átlagot. 1997 végére a bankok által birtokolt állampapírok a teljes banki vagyon 30%-át tették ki, 1998 első felében pedig meghaladták a vállalati hitelek mértékét. A jó állami kapcsolatokkal rendelkező nagyobb bankoknak lehetőségük nyílt jelentősebb vagyonra szert tenniük, hiszen az állami költségvetés is fizetési gondokkal küszködött, ezért az állam, az állampapírok kibocsátásán túl úgy jutott többlet forrásokhoz, hogy a tulajdonában lévő nagy ipari vállalatok, a Norilsk Nikkel, Yukos, Szurgutnyefty, Murmanszk- és Novorossisk hajózási társaságok részvényeit adta a hitel fedezeteként. Sokszor az állam nem tudta fizetni a hiteleket, ezért a bankoknak fedezetül szolgáló vállalati részvények a bankok tulajdonába kerültek, így azok megszerezték a cégek feletti irányítást. Ezeken az állami finanszírozási tendereken a külföldi tulajdonú bankok egyáltalán nem vehettek részt, de még az esélyes orosz bankok közül sem a legesélyesebb nyerte el mindig a pályázatot. Ebben az időben három különböző banktípus volt jelen az országban: 1. Szberbank, mely több mint 200.000 alkalmazottal és megközelítően 33.000 fiókkal illetve irodával rendelkezett. 1997 elején itt koncentrálódott a bankrendszer eszközeinek 25%-a, 1996-1997-ben pedig a kibocsátott állampapírok 30%-a. 2. Moszkvai bankok kis csoportja, melyek egyre növekvő tulajdonába tartozott a bankszektor jelentős tőkéje. 1997 elején már a teljes bankszektor vagyonának 31%-át, hiteleinek pedig a 45%-át birtokolta. 14

3. A fent felsorolt bankok kivételével a maradék bankok csoportja, jellemzően Moszkván kívül esőek, gyakran kis- és mikro hitelintézetek, melyek legtöbbször rövid lejáratú ügyletekben és a helyi önkormányzatok hitelezésében vettek részt. (Glenn E. Curtis [1996]) Az 1998-as válság az augusztusi rendkívüli intézkedések a rubel leértékelésével egyenértékű jelentős árfolyamsáv-módosítás, a 90 napos moratórium a kereskedelmi bankok külföldi adósságtörlesztésének fizetésére, valamint az 1999 vége előtt lejáró 40 milliárd dollárnyi állampapír egyoldalú átütemezése bejelentésével robbant ki. A válság előjelei már 1998 tavaszán jelentkeztek, és a kirobbanást a nemzetközi szervezetek közel 23 milliárd dolláros hitelcsomagja is csak néhány hónappal tudta késleltetni, megakadályozni viszont már nem. A legjelentősebb tényezője az 1993 közepe óta tartó átgondolatlan rövidlejáratú orosz állampapír-kibocsátásokból eredő növekvő fizetési kötelezettség volt. Másrészről pedig az egyes bankok, főleg nagybankok, a fent említett magas állampapírhozamok miatt elkényelmesedtek, nem diverzifikálták befektetéseiket, a külföld felé nagymértékben eladósodtak, a reálszférában viszont hitelezőként alig-alig voltak jelen. Harmadsorban pedig a reálleértékelődés következtében 1998 derekára a rubel túlértékeltsége nyilvánvalóvá vált, a leértékelési várakozások hatására a rubel igen erős nyomás alá került, aminek a központi bank óriási összegű intervenciókkal próbált ellenállni. Ez felerősítette a politikai válságot is. Külső tényezők közé sorolhatjuk az olaj és egyéb, az orosz export szempontjából létfontosságú nyersanyagok tartós világpiaci árának az esését és az 1997 őszén bekövetkezett délkelet-ázsiai válság hatásainak az orosz tőkepiacokra való begyűrűzését. A tőkekiáramlások mértéke hihetetlen méreteket öltött, néhány hónap alatt dollár-milliárdok hagyták el az országot, a rubel árfolyama tarthatatlanná vált, s ezért kirobbant az 1998. évi válság. Az infláció a hirtelen emelkedő importárak, valamint a lakosság rubeltől való menekülése következtében előálló vásárlási láz miatt a korábbi 1-2%-kal szemben kétszámjegyűvé vált, a tőzsde sokat veszített értékéből. A GDP és az ipari termelés egyaránt csökkenni kezdett, a reálgazdasági teljesítmény újra jelentős mértékben, nagyjából 5%-kal zsugorodott. Az erőforrások nagymértékben átcsoportosultak az energiaszektorba, 15

amelynek eredményei, devizabevételei tartották talpon az egyébként beteges gazdaságot. Az olajárak és a színesfém árak tartós világpiaci esése azonban ezt a lábat is kihúzta a gazdaság alól. Az iparágankénti helyzet súlyosságát jól szemlélteti, hogy a hivatalos statisztikák szerint a reálgazdaság 1990-hez képest 1/3-ával, a feldolgozóipar közel 50%- kal zsugorodott, a gépipar termelése a korábbinak mintegy 1/3-ra, a könnyűiparé pedig 10%-ára esett vissza. (Hetek [1998]) 2.3 A bankrendszer szabályozása, ennek fejlődése, az OF Központi Bank szerepe Az Oroszországi Föderáció bankrendszere és Központi Bankja: Az orosz bankrendszert, az 1990 december 2-ai 395-1 számú, A bankok és banki tevékenységek című törvény szabályozza. Az Oroszországi Föderáció bankrendszere a Központi Bankból, az orosz tulajdonú hitelintézetekből és a külföldi tulajdonú pénzintézetek leánybankjaiból és képviseleteiből áll. A bankrendszer tevékenységét az Oroszországi Föderáció Alkotmánya, a hatályos föderációs törvények az Oroszországi Föderáció Központi Bankjáról, egyéb törvények valamint a CBR irányadó tevékenységei szabályozzák. Az Oroszországi Föderáció Központi Bankjának tevékenységét a 2002 július 10-ei 86- F3 számú, Az Oroszországi Föderáció Központi Bankja című törvény határozza meg. A bankot 1990 július 13-án alapították, státuszát, tevékenységét, jogosultságát az Oroszországi Föderáció Alkotmánya (OFA), a szövetségi szintű törvények és egyéb törvények szabályozzák. Az OF Központi Bank független minden egyéb föderális államhatalmi szervtől, a Föderáció alanyaitól és a helyi önkormányzati szervektől. A CBR jogi személy, székhelye Moszkvában található. Oroszországban a Központi Bank hasonló funkciókat lát el, mint bármely más ország központi bankja, fő tevékenységei közé tartozik a nemzeti valuta, a rubel stabilitásának megteremtése, kizárólagos joga van az emisszióra, a bankok tevékenységét szabályozza és felügyeli (bankfelügyelet). A törvény a bank tevékenységét a pénzforgalom folyamatos megteremtésében, a monetáris szabályozásokban, a bankok hazai- és nemzetközi tevékenységének kontrollálásában határozza meg. 16

A központi bank meghatározza az irányadó kamatlábat, mely hatással van a kereskedelmi bankoktól felvehető kölcsön kamatára, alakítja a monetáris politikát, a gazdaságban keringő nemzeti valuta mennyiségének szabályozásán keresztül befolyásolja az inflációt. Mint azt majd a későbbi fejezetekben is látni fogjuk, egy esetleges gazdasági válság idején komolyan felértékelődik a bankrendszer szerepe, de akár pénzügyi válságot is okozhat, ha az nem kellő óvatossággal látja el feladatát. A tapasztalat és a megfelelő mértékletesség egyaránt fontos jellemzői egy jól működő bankrendszernek. A bankrendszer szabályozása: A kilencvenes évek elején, az új orosz piacgazdaságban az átalakulás éveit élte át az ország, a szocialista rendszerből való kilépés nemcsak a gazdaságot, de a bankrendszert is érintette, ezért a Központi Bank, mint a kereskedelmi bankokat felügyelő szerv, a sorra nyíló pénzintézetek következtében az 1992-1995-ös időszakban bevezetett egy felügyelőellenőrző rendszert, mely a bankrendszer stabilitását hivatott erősíteni. Ennek az állami felügyeletnek a célja a prudenciális szempontok érvényesítése a bankok gazdálkodásában. Az elkövetkezendő időszakban a megemelkedő külkereskedelmi ügyletek eredményeként valutaszabályozó és kontrolláló rendszert vezettek be, azért, hogy elkerüljék a forgalomban lévő pénzmennyiség változás negatív hatásait. A kilencvenes évek első felében az orosz kormány felelőtlen monetáris és fiskális politikája és a kedvezőtlenül alakuló nyersanyag árak hatására 1998-ban kirobbant a válság. Ezt a periódust követően az OF Központi Bank számos biztonsági intézkedés segítségével kívánta elkerülni a hasonló válság kialakulását: Az 1998-as válságot követően a bankrendszer helyreállítása érdekében az OF Központi Bank lépéseket tett annak érdekében, hogy növelje a bankok likviditását és teljesítményét. A fizetésképtelen bankoknak visszavonták az engedélyét, létrehozták a hitelintézetek helyreállításáért felelős ügynökséget, az ARCO-t (Agency for Restructuring Credit Institutions) és az ICC-t, mely hasonló ügyekért volt felelős. 17

Banki átláthatóság: A bankok átláthatóságát a nemzetközi szabványok ma még nem teljes körű használata megnehezíti, ennek hiánya szintén kihat a bankrendszer stabilitására. Az orosz kormány 1998-ban elindított egy programot, melynek célja a nemzeti számviteli szabványok az IFRS-sel (Nemzetközi Pénzügyi Jelentési Szabványok) való harmonizációja volt. Erre azért volt szükség, mert az orosz beszámolók szabadabb kezet engedtek a bankoknak az eszköz és forrás oldalak módosítására, mint az IFRS. 2004-ben az OF Központi Bank az összes kereskedelmi banknak kötelezővé tette mind a hazai, mind a nemzetközi szabványok szerinti beszámoló elkészítését, azonban az IFRS teljes banki szintű átvétele legkorábban 2011-ben valósulhat meg. Az IFRS szerinti beszámoló elkészítésének ellenére is akadhatnak nehézségek a bankok átláthatóságát illetően, a tőkemegfelelési mutató, a hitelezés és a hitelekre történő fedezet megállapításának terén, ugyanis ezeknek az adatoknak a láttán nem mindig vonható le egyértelmű következtetés a banki vagyon pontos állapotáról. A fedezet értékét illetően nem mindegy, hogy mit fogad el a bank fedezetként, mennyi annak a valós piaci értéke és milyen értéken számítja be a hitelintézet. Számos olyan bank létezik, melyet egy nagyvállalat alapított, ezért ha a nagyvállalatnak tőkére van szüksége és saját bankjától jut ehhez a tőkéhez, akkor ez valamilyen mértékben a pénzintézet hitelösszetételéről torz képet adhat. 2001 júniusában a A Banki Tevékenységekről és Bankokról című törvényt kiegészítették a bankok prudenciális működésére és felügyeletének erősítésére vonatkozó alkotmánymódosítással, mely stabilabb és átláthatóbb bankrendszert eredményezett, ami elengedhetetlen feltétele a hazai, de különösen a külföldi tőke vonzásához. Betétbiztosítási rendszer: A bankrendszer számára a betétesek iránti bizalom növelése kulcsfontosságú feladat, hiszen az 1998-as válság során a lakosság nagymértékben vont ki betéteket bankjaiból, ezért 2003 december 23-án bevezették a Betétbiztosítási Rendszert (DIS), mely a betétesek jogainak és törvényes érdekeinek a védelmét és a közvélemény az orosz bankrendszerről alkotott képének erősítését látja el a hazai bankrendszerben. Továbbá 18

elősegíti az állami és a magántulajdonú bankok közötti verseny kiéleződését, ezzel a Szberbank korábban monopol 3 helyzete megtörni látszik, ugyanis a DIS életbelépését követően csupán a 4. évben csatlakozott csak a rendszerhez. A betétbiztosítási rendszer fontos része a DIA, a Betétbiztosítási Ügynökség (2004 január), melynek főbb feladatai közé tartozik a betétbiztosítási díj meghatározása, a rendszerbe regisztrált bankoktól a díjak beszedése, bankcsőd esetén a betétesek kompenzálása, a fizetésképtelen bankok csődeljárásának vezetése és végül, de nem utolsó sorban a betétbiztosítási alap kezelése. A DIA tevékenységét egy 2 milliárd rubeles kezdőtőkével kezdte meg, melyet az orosz kormány nyújtott számára. A bankokra nézve a biztosítási díj egyetemleges, számítása a biztosított betétek értékének napi átlaga alapján, befizetése negyedévente történik rubelben. A biztosítási díj nem haladhatja meg az utolsó beszámolási időszakban birtokolt betéteknek a 0,15%-át. Az ügynökség által gyűjtött tőkét állampapírokba, kötvényekbe és az OECD tagállamainak értékpapírjaiba fektetik be. Kezdetben a betétek személyenként 100 ezer rubelig, 2006 júliusától 190 ezer rubelig, majd 2007 márciusában már 400 ezer rubelig, 2008 októberétől pedig 700 ezer rubelig voltak 100%-ban biztosítva. A folyamatosan bővülő betétek folyamatosan bővülő hiteleket eredményeztek a bankok részéről. Míg korábban a forrásoknak a döntő többségét az állampapírok tették ki, addig 1998 után a válságot követően ezek volumene a tizedére csökkent és helyette a kölcsönök bővültek. (Modibo K. Camara és Fernano Montes-Negreti [2006]) 3 Korábban csak a Szberbank rendelkezett állami hátterű betétbiztosítása 19

III. Az orosz bankokról 3.1 Az Oroszországi Föderáció bankrendszere napjainkban A mai orosz bankrendszer folyamatosan fejlődik, bár még messze elmarad a fejlett nyugat európai országok, de még a közép-kelet európaiak szintjétől is több tekintetben. A 2006-os teljes bankrendszer tőkéjét vizsgálva Oroszországban ez GDP arányosan 60% volt, míg a G7 4 országokban 250%. Globálisan a bankszektor tőkeellátottsága alacsony, a teljes orosz bankrendszer mérlegfőösszege 2007 elején nagyjából 400 milliárd volt, míg egyedül a Deutsche Banknak 992 milliárd. (Klaus Rohland [2008]) A banki piac nagy részét még a mai napig néhány nagybank, a Szberbank, Vneshtorg- Bank, Bank-Moszkvi, Gazprombank, Rosszelhozbank stb. uralja, viszonylag szűk körű konstrukciók és szolgáltatások vannak jelen a piacon, egyes termékek, mint például a lízing és a jelzálog-hitelezés nem terjedt még el széles körökben, ami más országokban már bevett forrásbevonási lehetőség a hitelfelvevőknek. 1997 óta az eltelt 12 év alatt egy olyan trend figyelhető meg a bankrendszerben, mely egyre tisztábban körvonalazza annak irányvonalait és céljait. Folyamatosan elhagyva az előző rendszer struktúráját a bankrendszer egyre inkább egy jól működő piacgazdaság bankrendszerének a mintáját követve lépésenként kezdi átvenni annak struktúráját. A fejlett országokban már széles körben alkalmazott lakossági betétképzés itt is elterjedt, azonban értékét tekintve még mindig elmarad a nyugat európai társaitól. Az elmúlt években a bankrendszer a lakosság felé fordult konstrukcióival, a legnagyobb mértékben fogyasztói és jelzálog-hiteleket nyújtott. Az orosz bankpiacot nemcsak tőkéjét tekintve lehet centralizáltnak nevezni, hanem földrajzi elhelyezkedése szerint is, azaz a legtöbb bank még mindig a fővárosi régióban, azon belül is a fővárosban, Moszkvában található, melyről bővebben a Bankok az Orosz régiókban című fejezetben lehet olvasni. 4 Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok 20