A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata Tanulmány a vadgazdálkodás kiemelt résztvevıinek véleménye alapján Budapest 2004
A tanulmány alapját jelentı kérdıívek üres példányai a Melléklet-ben megtalálhatók. A kitöltött kérdıívek, illetve az egyedi tanulmányok a Budapesti Agrárkamara irattárában megtalálhatók, azonban az azonosíthatóság miatt az eredeti szándéktól eltérve nem kerülhettek be a tanulmány Mellékletébe. A bennük található tényanyag megalapozottsága és szakmai értéke miatt azonban az anyag kutatását kérésre lehetıvé tesszük. 2
Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 A természetvédelem és a vadgazdálkodás, vadászat kapcsolata... 5 Történeti és koncepcionális háttér... 5 A vadgazdálkodás és a természetvédelem gazdasági érzékenysége... 6 Természetvédelem és vadkereskedelem... 7 A természetvédelem és a vadgazdálkodás társadalmi megítélése, elfogadottsága... 8 Képzettség, ismeretek a szakemberek körében... 8 A természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekazonosságai... 9 Tudatformálás... 9 Élıhely-fejlesztés, a táj- és az élıhely-szerkezet sokféleségének megırzése... 9 Állományszabályozás... 10 Invazív fajok visszaszorítása... 10 Alkalmazott kutatások, monitoring... 10 Ökoturizmus... 11 A természetvédelem beavatkozási lehetıségei... 12 Nemzetközi Egyezmények... 12 Európai Uniós szabályok... 15 Hazai jogszabályok... 15 Az adatgyőjtés módszerei... 17 Részletes véleménykifejtés... 17 Adatgyőjtı kérdıív... 17 Eredmények... 22 Részletes véleménykifejtés... 22 A természetvédelem és a vadászat általános kapcsolata... 22 A vadgazdálkodás szerepe és feladatai... 23 A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata... 24 Konfliktus források... 24 Változtatási lehetıségek... 26 Együttmőködési lehetıségek... 27 A természetvédelem hatása a vadkereskedelemre... 29 A természetvédelem gazdasági és pénzügyi hatásai... 30 Egyéb fontosnak tartott összefüggések... 32 A kérdıíves felmérés eredményei... 33 A vadgazdálkodás szerepének értékelése... 34 A természetvédelem szerepének értékelése... 37 A természetvédelem és a vadászat kapcsolatának értékelése... 39 A vadgazdálkodás érdekérvényesítésének értékelése... 44 Következtetések... 45 A gazdálkodási háttér értékelése... 45 A természetvédelem területi hatása... 47 Összegzés... 50 Köszönetnyilvánítás... 52 Felhasznált irodalom... 53 Ábrák jegyzéke... 54 Melléklet a Hortobágyi vadászatszervezés legfontosabb adatai 1988-tól napjainkig... 55 Melléklet: 1. kérdıív 2. kérdıív 3
Bevezetés A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatrendszerét érintı tanulmányok szakmai anyagok általában a kérdéskör egy-egy részletét tárgyalják (Rakonczay 1995, Faragó 2000a, Faragó 2003, Horváth és Borhidi 2002). Részletesebb, de a természetvédelem szempontjából elfogult és számos ponton vitatható képet ad Temesi (2004). Talán a legátfogóbb, bár emiatt meglehetısen vázlatos tárgyalását e témának Faragó 2000b adja A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatrendszere Magyarországon címő munkájában. Tanulmányunkban, ez utóbbi felfogását követve, a vadgazdálkodók véleményét szeretnénk összefoglalni a természetvédelem vadgazdálkodási vadászati hatásairól. A véleményeket az ágazat meghatározott szereplıitıl győjtöttük össze. Az adatgyőjtés kétféle módon történt. Egyrészt részletes vélemény kifejtést lehetıvé tevı, kis résztanulmányok formájában, amelyek leginkább egy irányított mélyinterjúra hasonlítanak, másrészt a gyors válaszadást és adatgyőjtést lehetıvé tevı kérdıíves felméréssel. Az elsı módszerrel kapott válaszokat minimális szerkesztés és egységesítés elvégzése után mutatjuk be, míg a második esetben a legfontosabb kérdésekre adott válaszok eloszlását ismertetjük. Mindezek elıtt azonban célszerő a két terület általunk fontosnak vélt fıbb kapcsolódási pontjait ill. konfliktusait röviden áttekinteni. Az áttekintés során nem célunk minden, a két ágazat között vitaként feszülı ellentét részletes bemutatása, hiszen ezek állandó emlegetése eddig sem vezetett eredményre. Elsısorban a legfontosabb stratégiai kapcsolódási pontokat szeretnénk feltárni. 4
A természetvédelem és a vadgazdálkodás, vadászat kapcsolata Történeti és koncepcionális háttér Történetileg szemlélve a vadgazdálkodásban korán, már az ókori germán törzsek vadászat szabályozásában megjelentek a vadvédelem csírái, pl. vemhes egyedek kímélete, majd késıbb a tilalmi idıszakok bevezetésével vagy egyes vadászati módszerek korlátozásával. A klasszikusan természetvédelmi szabályok csak lényegesen késıbb a XIX. sz. második felében és a XX. sz. elején kerültek bevezetésre. Ezek a szabályok fıleg az erdészet és a mezıgazdaság jogszabályai között szerepeltek. Mindkét terület szabályozásban közös az a felismerés, hogy az ember ill. egyes embercsoportok rövid távú, gazdasági érdekeinek érvényesítését korlátozni kell a tágabb csoportokat érintı, hosszú távú érdekek miatt. Jól példázza ezt, hogy az elsı szabályozásoknál egyes fajok védelmét (pl. énekes madarak) a hasznosságuk (értsd kártevı rovarok pusztítása) rendelték el. Ebben az idıszakban, tehát a védelmi rendelkezéseket mindig valamilyen emberi, sıt gazdasági érdek miatt hozták meg. A vadászati jog részletes történeti fejlıdését, mind európai, mind hazai viszonylatban Csányi (1998, 1999) tanulmányaiban követhetjük nyomon. Ez a szemléletmód a késıbbiekben tovább erısödött, a vadgazdálkodásban és a halászatban a bölcs használat és a maximális fenntartható hozam elvének kialakításhoz és elterjedéséhez vezetett. A hasznosság hangsúlyozása a természetvédelemben is sokáig jelen volt ám a tudományos háttér, elsısorban az ökológia majd a konzerváció vagy természetvédelmi biológia fejlıdésével egyre tágabb értelemben kezdték használni. Azzal, hogy a természetvédelemben a fajvédelemrıl a hangsúly az ökológiai rendszerek megırzése felé tolódott el egy-egy elem védelmének szükségessége magában nem mindig volt könnyen megindokolható. Az ökológiai rendszerek, ökoszisztémák mőködıképességének megırzéséhez ugyanis, olyan elemeiket is védeni kellett, amelyek magukban nem voltak hasznosak vagy éppenséggel az ember szempontjából kártevıknek minısültek (pl. ragadozók). A természetvédelem erısödésével, a védendı objektumok köre folyamatosan bıvül. A fajvédelemtıl az egyes konkrét életközösségeken, majd az élıhely-típusokon keresztül a biodiverzitás megırzéséig, védelméig jutott el. A konkrét, könnyen meghatározható 5
objektumoktól a lényegesen bonyolultabb sokszor csak nehezen meghatározható, helyileg, földrajzi elhelyezkedésében egyre nehézkesebben definiálható objektumok felé tolódik el. Minél bonyolultabb a védendı objektum általában, annál kevesebb tudományos információval rendelkezünk róla. Mindennek eredményeként a természetvédelem extenzív idıszakaiban gyakran kellı megalapozottág nélkül, pusztán óvatosságból kerülnek védelem alá fajok ill. területek vagy vezetnek be korlátozásokat (Rakonczay 1995). Ennek eredményeként a természetvédelmi hatóság gyakran minden elızetes felmérés nélkül vagy éppen ezek ellenére nyilvánít védetté, vagy tart védett státuszban fajokat (Faragó 2000b) ill. komoly hatásvizsgálat nélkül, eltúlozva és általánosítva korlátoz vadgazdálkodási tevékenységeket (pl. a vadászatok tiltása általában a zavarásra való hivatkozással, vadászati berendezések létesítésének és a vadetetés tiltása, tilalmi idıszakok kiterjesztése stb.). Ez természetesen irritálja a vadgazdálkodókat, vadászokat, túlzott ellenreakciókat váltva ki. Erre példa egyes fajok (egerészölyv, héja, nagyragadozók) kártételének felnagyítása. Sok vihart kavart probléma a vissza- vagy betelepülı és a betelepített fajok megítélése. Ezekben az esetekben is jól érzékelhetı az ismerethiány, a fogalmak (pl. ıshonosság) tisztázatlanága, ill. egyfajta pragmatikus szemlélet hiánya. Ökológiai szempontból ugyanis a merev konzerváció, azaz egy korábbi állapot mindenáron történı fenntartása akár a változó környezeti feltételek, adottságok ellenére is mindenképpen problémás. Hasonlóképpen aggályos a be nem avatkozás avagy a hagyjuk a természetet mőködni elve. Mind a természetvédıknek, mind a vadgazdálkodóknak tudomásul kell vennie, hogy minden tevékenységükben figyelemmel kell lenniük az aktuális ökológiai és társadalmigazdasági körülményekre, valamint arra, hogy az emberi hatástól mentes, természetes ökoszisztémák aránya elenyészı, a természetes folyamatok önmagukban való mőködése szinte mindenhol sérült. Mindezek miatt nem elégséges a jogszabályi védelem a veszélyeztetı tényezık felmérése és kezelése nélkül. A vadgazdálkodás és a természetvédelem gazdasági érzékenysége 6
A fenti folyamatokkal párhuzamosan a gazdasági szempontok fontosságában is egyre inkább különbözik a vadgazdálkodás és a természetvédelem. A hazai vadgazdálkodásban a gazdaságosság, az árbevételek növelése, a legalább nullszaldós, de inkább némileg nyereséges gazdálkodásra való törekvés egyre fontosabbá válik. Ebbıl következıen vadgazdálkodás egyre érzékenyebb a tulajdonviszonyok, a piaci környezet, a termelési költségek változásaira stb., vagyis a vadgazdálkodás egyre inkább az agrárgazdaság részeként kezd mőködni. A természet védelme viszont elsısorban állami feladat, amelyben a gazdaságosság vagy nem értelmezhetı, vagy másodlagos jelentıségő (pl. védett területek látogatása, a természetvédelem vadgazdálkodási tevékenysége, vagy egyéb vagyonértékő jogainak hasznosítása stb.). A hazai gyakorlatban különösen érzékeny kérdés a természetvédelmi korlátozások miatti gazdasági károk kompenzálása. Bár a természetvédelmi törvény érinti ezt a témakört és az Európai Unióban is elfogadott a kompenzáció, a végrehajtási rendelet hiánya és a gazdasági szempontok iránti érzéketlenség miatt a napi gyakorlatban a természetvédelem a legritkább esetben téríti meg a gazdálkodónak a természetvédelmi beavatkozásból eredı kárt. Különösen súlyos a helyzet a vadgazdálkodásban, ugyanis az Európai Uniós gyakorlat szerint a vadban, pl. a védett nagyragadozók által okozott kárért nem jár kártérítés. Tekintettel arra, hogy nálunk a vadgazdálkodás gazdasági, társadalmi súlya nagyobb, mint az EU 2004 május elseje elıtti tagállamaiban, a kompenzáció elmaradása súlyos probléma. A vadgazdálkodók gyakran érzik úgy, hogy az ı tevékenységük, befektetésük következtében marad fenn egy-egy védett érték, ám ezért sem erkölcsi, sem anyagi elismerést nem kapnak. Természetvédelem és vadkereskedelem A természetvédelem gazdasági érzékenysége kicsi. Különösen jól érzékelhetı ez a természetvédelem vadkereskedelemhez való viszonyában. Mindaddig, amíg a vadállományok szabályozását a természetvédelmi hatóság is fontosnak tartja, az ehhez kapcsolódó üzleti tevékenységet inkább csak eltőri ill., lehetıség szerint korlátozza. Feltételezi ugyanis, hogy a természeti erıforrások hasznosításában a gazdasági érdekeltség megjelenése visszaélésekhez vezet. Különösen veszélyesnek tartja ezt akkor, ha a termelı (vadgazdálkodó) és a kereskedı szétválik. Felfogásuk szerint a kereskedı elsıdleges érdeke, ebben az esetben a minél nagyobb nyereség elérése, ezért a vadgazdálkodót a természetvédelmi célokkal összeegyeztethetetlen beavatkozásokra (mesterséges tenyésztés, 7
magasan tartott vadállomány, kertek stb.) ösztönzi. Ezt jól példázza, hogy számos nemzetközi egyezmény ill. Európai Uniós szabályozás vonatkozik a vadkereskedelemre ill. az elmúlt évek olasz vadász ügyei. Ez a felfogás nyilvánvalóan ellentétes a vadgazdálkodás fent jelzett fejlıdésével, nehezíti az ágazatnak a mezıgazdasági termelésbe való integrálódását, és nehéz helyzetbe hoz jó néhány gazdálkodót. A természetvédelem és a vadgazdálkodás társadalmi megítélése, elfogadottsága A természetvédelem és a vadgazdálkodás kapcsolatának értékelésekor a mai magyar társadalomban nem elhanyagolható a közvélemény viszonya ezekhez a területekhez. Ebbıl a szempontból a vadgazdálkodás vesztésre áll. A társadalom érdeklıdése egyre inkább a természet védelme felé fordul. Ezt jól jelzi a számos természetvédelmi társadalmi szervezet (NGO) megalakulása, a természetvédelmi témájú hírek ill. mősorok gyakorisága a médiában, vagy a természetvédelmi törvény magas parlamenti támogatottsága. Ezzel összehasonlítva a vadgazdálkodás ismertsége, elfogadottsága és megítélése lényegesen rosszabb. Képzettség, ismeretek a szakemberek körében A természetvédelem története meghatározta a területen dolgozó szakemberek körét. A kezdeti idıben a gazdálkodói gyakorlathoz közelebb álló erdészek és mezıgazdászok adták a természetvédelmi szakembergárda zömét. Késıbb a feladatok és a szervezet bıvülésével más képzettségő emberek (biológusok, jogászok, közgazdászok stb.) is megjelentek. Napjainkra, a természetvédelem nagykorúvá válásával már célzottan természetvédelmi szakembereket képeznek. E folyamatnak számos elınye mellett (pl. magasan képzett szakemberek tömeges megjelenése a természetvédelemben), a vadgazdálkodás szempontjából lényeges hátránya, hogy a természetvédelmi szakembergárda jelentıs része nem rendelkezik vadgazdálkodási (sok esetben semmilyen gazdálkodási) képzettséggel ill. gyakorlattal. Egy részük a vadgazdálkodást szükséges, mások szükségtelen rossznak tartják. A vadgazdálkodási szakembereknél sem sokkal jobb a helyzet. Bár az utóbbi években a felsıfokú és a posztgraduális képzésre jelentkezık száma jelentısen nıtt, a szakemberek képzettsége nem kielégítı. Sokan elavult szemlélettel és ismeretekkel gazdálkodnak, csak 8
lassan terjed a bölcs hasznosítás és az ökológiai szemléletmód. A vadgazdálkodók képzésében a természetvédelmi tárgyak csak az utóbbi években jelentek meg. Mindezek következtében a gyakorló szakemberek szintjén gyakori a félre- vagy meg nem értés, a másik munkájának lebecsülése. A természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekazonosságai Ahogy azt a korábbiakban említettük hosszútávon a vadgazdálkodás és a természetvédelem céljai azonosak. Az ökológiai rendszerek természetes vagy ahhoz közeli, mőködıképes állapotának fenntartása nélkül (ez a természetvédelem célja) ugyanis nehezen képzelhetı el a fenntartható vadgazdálkodás. Az alábbiakban néhány olyan példát szeretnénk bemutatni, ahol a mindennapi gyakorlatban is találkozhatnak a két terület érdekei. Tudatformálás Mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás szempontjából fontos a civil lakosság tájékoztatása, a célok és a tevékenységek megismertetése, elfogadtatása. A közös célok hangsúlyozására és a sajnálatosan ritka közös akciók bemutatására sajnos csak kevés példát találunk, ahogy a közös ismeretterjesztésre. Ebben valószínőleg közrejátszik az is, hogy a médiumok elsısorban a konfliktusokra, sokkal kevésbé az együttmőködésre érzékenyek. Az viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy az érdekérvényesítési képesség csak szélesebb társadalmi támogatottsággal javítható, ez pedig tömegtájékoztatás nélkül, nem lehetséges. Élıhely-fejlesztés, a táj- és az élıhely-szerkezet sokféleségének megırzése A veszélyeztettet fajok megırzése és a fenntartható vadgazdálkodás is csak megfelelı élıhelyi feltételek mellett biztosítható. Bár a két terület szóhasználatában vannak eltérések a természetvédık kerülik az élıhely-fejlesztés fogalmát az élıhelyek pusztítása, a mozaikosság csökkenése, az intenzív mezı- és erdıgazdálkodás monokultúrái mindkét fél szempontjából károsak. A meglévı természetes vagy természet-közeli élıhelyek megırzése, ilyenek kialakítása, a tájszerkezet diverzitásának, mozaikosságának növelése 9
közös érdek. Hasonlóan fontos az átjárás biztosítása a különbözı élıhelyi foltok között, akár az ökológiai folyosók, hálózat kialakításával, akár az egyes akadályokon (pl. autópályák) való átjutás biztosításával. Állományszabályozás Ahogy azt a korábbiakban említettük, a hazai ökoszisztémák túlnyomó része sérült, emberi behatásoknak erısen kitett, sıt azoktól függı. Emiatt ezekben a természetes szabályozó folyamatok nem vagy csak korlátozottan mőködnek. A szabályozatlanság következtében egyes fajok túlszaporodásával és az emiatt bekövetkezı súlyos és szerteágazó problémákkal kell számolnunk. Elég, ha csak egyes nagyvadfajok körül kialakult konfliktusokra vagy némely ragadozók (pl. róka, kóbor kutya ill. macska) mértéktelen elszaporodására gondolunk. Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák mindkét tábor számára gondokat és megoldandó feladatot jelentenek. Ugyanakkor sajnos a széleskörő összehangolt akciók helyett jelenleg vagy csak végletekig leegyszerősített és kétes sikerő akciókat látunk, (pl. a nagyvad probléma esetén, ahol minden felelısséget a vadgazdálkodóra kívánnak hárítani, és csak az erıltetett állománycsökkentésektıl várják a megoldást) vagy még ilyeneket sem. Invazív fajok visszaszorítása A hazánkban megjelenı és mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás számára veszélyt jelentı invazív fajok (pl. mosómedve, nyestkutya, sıt ide sorolható az elvadult házimacska is) kezelése mindkét tábor feladata. Mégis a Berni Egyezmény Állandó Tanácsa javaslatai szerint ezért a természetvédelmi hatóság a felelıs, neki kell kezelési terveket készíttetnie és végrehajtatnia. A vadgazdálkodási hatóság és a vadászok nyilvánvalóan, saját érdekükbıl is közremőködnek ebben a munkában. Jelenleg az invazív fajok számbavétele, helyzetük értékelése elkészült, de nincs operatív terv e fajok visszaszorítására. Alkalmazott kutatások, monitoring 10
Az elıbbiekben már érintettük az ismerethiány problémáját a döntések elıkészítésekor. Mind a kiterjedt monitoring, mind egyes közös, gyakorlati problémák vizsgálata és a megoldások keresése alapvetı fontosságú nemcsak mindkét terület sikeres mőködése, de a konfliktusok jobban megalapozott döntésekkel ill. tudományosan védhetı érvekkel való csökkentése miatt is. Sajnos nagyon kevés a közös alkalmazott monitoring és kutatási program. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyen programok, hiszen az FVM immáron másfél évtizede következetesen támogatja nemcsak a vadászható, de a vadgazdálkodás szempontjából érdekes védett fajok kutatását is. Emiatt számos esetben a vadászati hatóság korszerőbb, alaposabb ismeretekre alapozva alakíthatja ki az álláspontját. A probléma az, hogy bár a friss ismeretekhez jutás a természetvédelem számára is fontos, a kutatások finanszírozásában ill. közös kutatási koncepciók kialakításában egy-két kivételtıl eltekintve (országos vizivad monitoring, néhány emlıs ragadozó vizsgálat) nem veszi ki a részét. Ezért a rendelkezésére álló hiányos, sokszor elavult ismeretanyagra alapozott döntései vitákat gerjesztenek. Ökoturizmus A társadalom széles rétegeiben igény van a természeti értékek megismerésére, a természetben való rekreációra. Elég, ha csak a természetfilm és utazási tárgyú mősorok és tv csatornák számának gyarapodására utalunk. A hétköznapi gyakorlatban a turisták megnövekedett száma és az ebbıl eredı zavarás, szemetelés, környezetterhelés mind a természetvédelemnek, mind a vadgazdálkodásnak gondot okoz. Ugyanakkor e társadalmi igény kielégítése mindkét terület számára számos fejlıdési lehetıséget is jelent. A turizmus megfelelı irányításával, programok kialakításával jobban meg lehet ismertetni a vadgazdálkodó és a természetvédı tevékenységét, így társadalmi elfogadottságuk, támogatottságuk növekedhet. Nem elhanyagolható az sem, hogy az év jelentıs részében kihasználatlan infrastruktúra (pl. vadászházak) kihasználásával, célzott programok kialakításával nem elhanyagolható bevételekhez is lehet jutni. Kézenfekvınek tőnik egy-egy kisebb térségben a két terület szakembereinek a közös érdekek mentén való önszervezıdı együttmőködése, közös turisztikai stratégia kialakítása. 11
A természetvédelem beavatkozási lehetıségei A természetvédelem nemcsak erıs társadalmi támogatottsággal, hanem jelentıs jogszabályi háttérrel is rendelkezik ahhoz, hogy akaratát, elképzeléseit érvényesíteni tudja. Erre lehetıséget adnak számára a hazánk által is elfogadott nemzetközi egyezmények, az Európai Uniós elıírások és az ezekkel messzemenıen harmonizáló hazai elıírások. A nemzetközi, különösen pedig, az Európai Uniós csatlakozással számunkra is kötelezı váló európai jogi háttér elsısorban Csányi (1998, 1999) munkásságának köszönhetıen ismertnek tekinthetı a hazai vadgazdálkodás szakmai berkeiben. A következıkben ezért csak felsorolásszerően mutatjuk be azokat a legfontosabb elıírásokat, amelyek természetvédelmi szempontból hatnak a vadgazdálkodásra, vadászatra. Kiemelünk azonban egy-két olyan eltérést a hazai alkalmazás és a nemzetközi elıírások között, amik általában indokolatlanul szigorúbbak az eredeti elıírásoknál. Nemzetközi Egyezmények Ramsari Egyezmény (1971): A nemzetközi jelentıségő vízi élıhelyek összehangolt védelmét szolgálja. Washingtoni Egyezmény (1973), közismertebb rövidítésben CITES: A veszélyeztetett fajok kereskedelmére vonatkozó szabályokat vezetett be. Bonni Egyezmény (1979): vándorló állatfajok védelme. Berni Egyezmény (1979): európai vadon élı növény és állatfajok élıhelyének védelme. Riói Egyezmény (1992): a biodiverzitás védelme. A fentebbi egyezmények közül jelenleg a legtöbb vitát a CITES hazai alkalmazása, illetve a Berni Egyezményben meghatározott tiltott vadászati/hasznosítási módok, hazai jogszabályokban való megjelenése kelti. Az 1973-ban aláírt kereskedelmi egyezmény a fajokat három függelékben sorolta fel: 12
I. függelék: kihalással fenyegetett fajok, kereskedelem csak tenyésztett egyedekkel lehetséges, szigorú engedélyezéssel. Ide tartozik például a vidra, és a farkas, valamint a barnamedve egyes populációi. II. függelék: ezeket a fajokat nem fenyegeti kihalás veszélye, de ha nem szabályozzák a kereskedelmüket, akkor azzá válhatnak. Nemzetközi, vadon befogott, illetve tenyésztett egyedekkel a kereskedelem lehetséges, de engedélyezéshez kötött. Az engedélyezési rendszer biztosítja a kontrollt a mennyiség felett. Az egyes populációkból hasznosított mennyiség nem haladhatja meg a vadon élı populációkra ártalmas mértéket. E függelékben van felsorolva többek között a vadmacska, a hiúz, a farkas illetve a barnamedve egyes populációi, vagy a barna rétihéja és az egerészölyv is. III. függelék: globális szinten nem, de helyileg veszélyeztetett fajok. Az országok ezzel az eszközzel védhetik saját "készleteiket" az eltúlzott kereskedelem ellen. Ilyen faj például az aranysakál Indiában, vagy a csörgı réce Ghánában. 1997 óta az Európai Unió országai a 3 függelék helyett 4 listát alkalmaznak. Az A listában szerepelnek azok a fajok: o amelyek az I. függelékben szerepelnek, o melyek a kipusztulás szélén állnak, o valamint az olyan ritka, sérülékeny fajok, amelyek vadon élı állományának fennmaradását a kereskedelem veszélyezteti, o azon fajok, illetve alfajok, melyek rokonfajainak, alfajainak döntı többsége a kihalás szélén áll, vagy az I. függelékben szerepel. A B listában szerepelnek: o a II. függelékében felsorolt fajok közül azok, melyek nem szerepelnek az "A" oszlopban, o azok, az Egyezmény I. és II. függelékén nem szereplı fajok melyek egyes országokban élı populációinak hasznosítása meghaladja a fenntarthatóság mértékét, o nem szerepelnek az Egyezmény I. és II. függelékében, de amelyek könnyen összetéveszthetık az "A" oszlopban szereplı fajokkal, 13
o nem szerepelnek az Egyezmény I. és II. függelékében, de melyek élı példányainak behozatala ökológiai veszélyt jelenthet az ország természetes élıvilágára. C listában szerepelnek: o a III. függelékben szereplı összes maradék faj. D listában szerepelnek azok a fajok: o melyeknek akkora számú egyedeit hozták be a közösség országaiba, ami már ellenırzést kíván. A Magyarországon hatályos végrehajtási rendeletben, két mellékletben szerepelnek a fenti listákon szereplı fajok. Az 1. Számú melléklet tartalmazza az A, B, és C listán szereplı fajokat. A 2. számú melléklet tartalmazza a D listán szereplı fajokat. Hazai kereskedelem, illetve az engedélyezés feltételei attól függnek, milyen oszlopba tartozik az adott állat. Ha a faj az A vagy B oszlopban található: a származási ország CITES export illetve re-export engedélye, és a magyar Igazgatási Hatóságtól megkért import engedély együttes megléte szükséges. Amennyiben az exportáló ország nem tagja a Washingtoni Egyezménynek, ez esetben is kell a kijelölt hatóságtól egy eredetet igazoló export engedély. Az import engedély kérelmet az Igazgatási Hatóságnál lehet benyújtani. Az A oszlopban szereplı fajok vadászati trófeáinak behozatalára import engedély nem adható ki. A részletes felsorolásra és az egyes listák ismertetésére azért volt szükség, mert csak így válik láthatóvá az, hogy a hazai alkalmazás lehetetlenné teszi más kontinensen, vagy Európában, vagy akár Európai Uniós országokban legális körülmények között elejtett vadak (elsısorban nagyragadozók) trófeájának behozatalát. Azaz a hazai alkalmazás szigorúbb, mint amit eredetileg a nemzetközi egyezmény elıír. A Berni Egyezmény esetében annak IV. Függelékében felsorolt tiltott befogási és vadászati módszerek értelmezése ad okot vitára. A függelék szerint tiltott többek között a hurkok, robbanóanyagok, nem szelektív csapdák, mérgek és mérgezett vagy kábító csalétkek, a gázosítás és kifüstölés, fénnyel, hanggal megcsonkított élı állattal való csalizás. Az 1996/LVös Vadászati törvény részben erre, részben pedig a Berni Egyezményen alapuló 14
Élıhelyvédelmi Irányelvre hivatkozva tiltotta be Magyarországon mindennemő ölıcsapda használatát, vagy az élı-csalik alkalmazását az élve-fogó csapdákban. Mindkét elıírás szigorúbb, mint az annak alapjául szolgáló nemzetközi egyezmény s jelentısen nehezíti az apróvadas területek ragadozó gyérítését. Európai Uniós szabályok Az Európai Unióban a következı elıírások hatnak a természetvédelem és a vadászat kapcsolatára: 3254/91 Tanácsi Határozat a lábfogó csapdák Közösségben való használatának betiltására; 79/409/EEC Tanácsi Irányelv a vad madarak védelmérıl; 92/43/EEC Tanácsi Irányelv a természetes élıhelyek és a vad flóra és fauna védelmérıl. Az Élıhely-védelmi Irányelv VI. melléklete sorolja fel az elfogás, az elejtés és a szállítás tiltott módszereit és eszközeit, amelyben a Berni Egyezményhez hasonlóan szerepelnek a ragadozó fajok tömeges elpusztítását lehetıvé tevık is (hurkok, robbanóanyagok, nem szelektív csapdák, méreg és mérgezett vagy kábító csalétkek, gázosítás és kifüstölés). Ez az irányelv sem tiltja, sem az élı állatok csaliként való alkalmazását, sem az elıírásoknak egyébként megfelelı ölı csapdák alkalmazását. Hazai jogszabályok A mindenki által jól ismert hazai jogszabályi háttér számos közvetlen, vagy közvetett beavatkozási lehetıséget ad a természetvédelmi hatóságoknak a vadászat, vadgazdálkodás napi gyakorlatába. A közvetlen beavatkozások közül a legfontosabbak a következık: társhatóságként részt vesz a maximális és minimális létszámok meghatározásában; a rövid és hosszú távú vadgazdálkodási tervek véleményezésében, elfogadásában; a vadászható fajok körének és a vadászati idények meghatározásában; 15
területi tilalmak meghatározásában (pl. vadászati tilalom Ramsari területeken, fokozottan védett területeken); vadkereskedelem korlátozásában (pl. CITES hazai alkalmazása); vadtelepítések korlátozásában; a tájidegen fajok állományának csökkentésében; részt vesznek a vadgazdálkodási tanácsok munkájában; vadászatok, vendégvadászok ellenırzésében. A fentieken túl a természetvédelemnek számos esetben van lehetısége közvetett beavatkozásokra. Ezek közül a legfontosabbak: élıhelyi beavatkozások, gazdálkodási ill. kezelési módok szabályozása nemcsak védett területeken; Érzékeny Természeti Területek Kedvezıtlen Adottságú Területek Natura 2000-es területek Hangulat formálás, kihasználva a sajtó és a közvélemény támogatását. 16
Az adatgyőjtés módszerei Részletes véleménykifejtés A témakörben véleményének részletes kifejtésére lehetıséget kapott minden hazai erdıgazdaság és a Magyar Vadászkamara területi szervezetei. A részletes kifejtés a következı fı pontokat érintette: 1. Bevezetés a természetvédelem és a vadászat általános kapcsolata 2. A vadgazdálkodás szerepe és feladatai 3. A természetvédelem szerepe és feladatai 4. A vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolata természetvédelmi korlátozások, fenntartható vadállomány, vadászható fajok, vadászidények, területi korlátozások, fıbb konfliktusforrások 5. A természetvédelem hatása a vadkereskedelemre 6. Az Európai Uniós szabályozás 7. A természetvédelem gazdasági és pénzügyi hatásai 8. Egyéb fontosnak tartott összefüggések Adatgyőjtı kérdıív A kérdıíveket e fentieken túl kézhez kapta az összes megyei FVM hivatal Vadászati Osztálya és a nemzeti parkok igazgatóságai is, valamint néhány véletlenszerően kiválasztott vadgazdálkodási egység és vadászati szakember is. A kérdıív a következı kérdéseket tartalmazta: 1. Ön szerint mennyire fontos tevékenység a vadgazdálkodás-vadászat? (Osztályozza 1-5-ig!) 2. Hogyan fog ez változni a jövıben? 3. Ön szerint mennyire ismertek a közvéleményben a vadgazdálkodás céljai? (Osztályozza 1-5-ig!) 4. Ön szerint mennyire elfogadottak ezek a célok? (Osztályozza 1-5-ig!) 17
5. Ön szerint mik a vadgazdálkodás legfontosabb feladatai (max. 5 válasz)? 6. Ön szerint mennyire életszerő a vadgazdálkodás-vadászat jogi szabályozása? (Osztályozza 1-5-ig!) 7. Adja meg a legfontosabb pozitívumokat és negatívumokat (max. 5-5)? 8. Ön szerint mik a vadgazdálkodó legfontosabb írott és íratlan kötelességei? 9. Mennyire jellemzı a jogkövetı magatartás a vadgazdálkodókra és a vadászokra? (Osztályozza 1-5-ig!) 10. Ön szerint mennyire voltak fontosak a vadászatszervezı és vadkereskedı társaságok a vadgazdálkodó számára? (Osztályozza 1-5-ig!) 11. Ön szerint mennyire lesznek fontosak az EU csatlakozás után? (Osztályozza 1-5- ig!) 12. Mennyire elégedett e cégek szolgáltatásaival? (Osztályozza 1-5-ig!) 13. Az Ön vadgazdálkodási bevételeiben milyen arányban részesül az élıvad, a lıttvad értékesítés, a bérvadásztatás és az egyéb szolgáltatások? Élıvad:.%; Lıttvad:.% Bérvadásztatás: %; Egyéb: % 14. Mi lenne ezek kívánatos aránya? Élıvad:.%; Lıttvad:.% Bérvadásztatás: %; Egyéb: % 15. Ön szerint összhangban állnak-e kínált vadászatok és szolgáltatások a kereslettel? A vadászati kínálat: igen részben egyáltalán nem Az egyéb szolgáltatások kínálata: igen részben egyáltalán nem 16. Ön szerint várhatóan merre fog ez változni? A vadászati kínálat: csökken nı stagnál A szolgáltatások kínálata: csökken nı stagnál 17. Ön szerint mennyire fontos tevékenység a természet védelme? (Osztályozza 1-5- ig!) 18. Hogyan fog ez változni a jövıben? Fontossága: nı csökken stagnál 19. Ön szerint mennyire ismertek a közvéleményben a természetvédelem céljai? (Osztályozza 1-5-ig!) 20. Ön szerint mennyire elfogadottak ezek a célok? (Osztályozza 1-5-ig!) 21. Ön szerint mik a természetvédelem legfontosabb feladatai (max. 5 válasz)? 18
22. Ön szerint mennyire életszerő a természetvédelem jogi szabályozása? (Osztályozza 1-5-ig!) 23. Adja meg a legfontosabb pozitívumokat és negatívumokat (max. 5-5)? 24. Ön szerint mik a természetvédı legfontosabb írott és íratlan kötelességei? 25. Mennyire jellemzı a jogkövetı magatartás a természetvédıkre? (Osztályozza 1-5- ig!) 26. Ön szerint kevés, elegendı vagy sok terület van a természetvédelem kezelésében? A védett területek jelenlegi aránya: túlzott kevés megfelelı 27. Ön szerint mennyire jó vadgazda a természetvédelem? (Osztályozza 1-5-ig!) 28. Mi jellemzi a vadgazdálkodás és a természetvédelem kapcsolatát? Korlátozás ellenérdek együttmőködés támogatás egyéb: 29. Ön szerint mennyire közösek természetvédelem és a vadgazdálkodás céljai? Ellentétes azonos hosszútávon megegyezı rövidtávon konfliktusos, egyéb: 30. Adja meg a legfontosabb konfliktusokat és együttmőködési lehetıségeket! (max. 5-5) 31. Ön szerint mennyire harmonizál a természetvédelem és a vadgazdálkodás jogi szabályozása? (Osztályozza 1-5-ig!) 32. Ön szerint milyen erıs beavatkozási lehetıségei vannak a természetvédelemnek a vadgazdálkodásba? (Osztályozza 1-5-ig erısödı sorrendben!) 33. Ön szerint mik a legfontosabb vadgazdálkodást korlátozó természetvédelmi beavatkozások? 34. Mennyire indokoltak ezek ill. mennyire megbízható ismereteken nyugszanak? (Osztályozza 1-5-ig!) Indokoltság:.. Megbízható ismerete: 35. Ön szerint mennyire indokolt a vadászidények szőkítése a vizivad fajokon indokolt nem indokolt a galambokon indokolt nem indokolt a vadgazdálkodásban kártevı fajokon indokolt nem indokolt egyéb fajokon, mégpedig.. 36. Ön szerint mennyire indokolt a vadászható fajok körének korlátozása? 19
indokolt nem indokolt 37. Ön szerint menyire indokolt az alábbi, szomszédos országokban vadászható fajok hazai vadászati tilalma: fürj indokolt nem indokolt nyárilúd indokolt nem indokolt fenyırigó indokolt nem indokolt vadgerle indokolt nem indokolt egyéb fajok, mégpedig.. 38. Ön szerint menyire indokolt egyes ragadozók vadászati tilalma és a gyérítés eszközeinek korlátozása? 39. Milyen változtatásokat tartana indokoltnak a vadászható fajok körében és a vadászidények hosszában és az engedélyezett vadászati módszerekben? 40. Ön szerint mennyire indokolt a természetvédelem álláspontja a nem ıshonos fajokkal való gazdálkodással kapcsolatban? 41. Mennyire elfogadható az Ön számára a külföldön legálisan elejtett vad Magyarországon való átszállításának tilalma? Van-e ennek hatása a külföldiek hazai vadászatára? 42. Mennyire elfogadható az Ön számára a hazai vadászok által külföldön legálisan elejtett vad hazahozatalának korlátozása ill. szabályozása? Milyen hatása van ennek a hazai vadászatra? Mi lenne az Ön szerint megfelelı szabályozás? 43. Milyenek az Ön személyes kapcsolatai a természetvédıkkel/vadgazdálkodókkal? (Osztályozza 1-5-ig javuló sorrendben!) 44. Mennyire meghatározóak a természetvédelem és a vadgazdálkodás viszonyában a személyes kapcsolatok? (Osztályozza 1-5-ig!) 45. Mennyire tartja elfogadhatónak a természetvédelmi ırszolgálat vadászati ellenırzéseit? (Osztályozza 1-5-ig!) 46. Milyen esetekben és mennyire befolyásolják a természetvédelmi beavatkozások a vadkereskedelmet? 47. Van-e ezeknek hatása a vadgazdálkodás-vadászat nemzetközi kapcsolataira? 48. A vadgazdálkodás-vadászat szabályozásában mennyire meghatározóak a nemzeti szándékok és az Európai Uniós elvárások? 49. A természetvédelem szabályozásában mennyire meghatározóak a nemzeti szándékok és az Európai Uniós elvárások? 50. Ön szerint a hazai vagy az Európai Uniós szabályozások a szigorúbbak? 20