kommunikáció konfliktus kompromisszum HÍD Dunaújváros és Környéke Egyesület 2007 Készült az Európai Unió pénzügyi támogatásával ROP-3.3.1-05/1.2006-04-0001/36
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék...2 1. Szerződéskötési ismeretek...3 1.1 Általános kötelmi ismeretek...3 1.2 A szerződés alaki ismérvei...7 1.3 A szerződés létrejötte...12 1.4 A szerződés érvényessége...21 1.5 A szerződés tárgya és tartalma...26 1.6 A szerződés módosítása...31 1.7 A képviselet...34 2. Szöveggyűjtemény...38 2.1 KLEIN SÁNDOR Vezetés- és Szervezetpszichológia...38 2.2 PriceWaterhouseCoopers McMillan & Baneth: Kézikönyv CHAMP konzultánsok számára...57 2.3 PriceWaterhouseCoopers McMillan & Baneth: Kézikönyv CHAMP konzultánsok számára...67 2.4 PriceWaterhouseCoopers McMillan & Baneth: Kézikönyv CHAMP konzultánsok számára...68 2.5 Jellemző kommunikációs magatartásformák, az aktív figyelem jellemzői...78 2/78
1. Szerződéskötési ismeretek 1.1 Általános kötelmi ismeretek A kötelezettség keletkezése A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A kötelmi jog a polgári jognak az a része, amely a kötelezett által a jogosultnak teljesítendő szolgáltatásokra (a kötelmekre) vonatkozó szabályokat tartalmazza. A kötelem a meghatározott személyek között létrejövő kötelmi jogviszonyból fakad, amely tipikusan szerződésen alapul. Szerződés nélkül keletkezik kötelmi jogviszony a károkozó magatartás, a jogalap nélküli gazdagodás, a jogszabály vagy hatóság rendelkezése alapján és egyes egyoldalú jognyilatkozatokból (pl. díjkitűzés). A szerződés legfontosabb jogi hatása, hogy kötelezettséget keletkeztet a szerződés tárgyának teljesítésére és jogosultságot annak követelésére [Ptk. 198. (1) bekezdés]. A szerződés tárgya a szerződésben kikötött szolgáltatás, másként megfogalmazva: az a magatartás, amit a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében tanúsítania (adnia, létrehoznia, tennie, tűrnie, tartózkodnia) kell. A szerződéskötés szabadságának alapelve [Ptk. 205. (1)] alól azonban van helye kivételnek. A Ptk. 685. a) pontja értelmében szerződéskötési kötelezettséget törvény, kormányrendelet vagy a törvény felhatalmazása alapján - és annak keretében - kiadott önkormányzati rendelet írhat elő. Szerződéskötési kötelezettséget a felek szerződése is keletkeztethet. Ha ugyanis a felek előszerződést kötnek, annak alapján a szerződés megkötésére kötelesek [Ptk. 208. (1)]. Ha maga a jogszabály vagy hatósági határozat a jogosultat és a kötelezettet megnevezve pontosan rendelkezik a szolgáltatásról, ennek jogi hatása ugyanaz, mint a szerződésnek. Ilyen esetekben tehát a jogszabály (határozat) teremt jogosultságot a szolgáltatás követelésére és kötelezettséget annak teljesítésére. A tartalmi és jogkövetkezménybeli azonosságot fejezi ki a (3) bekezdés azon szabálya, hogy az ilyen módon keletkezett kötelemre a szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Kötelmet keletkeztető jogszabály pl. a kisajátításról szóló tv. Egyoldalú jognyilatkozat kötelmi jogviszonyt csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén keletkeztet, azaz akkor, amikor a törvény mondja ki az egyoldalú kötelezettségvállalás teljesítésének követelésére szóló jogosultságot: így a díjkitűzés [Ptk. 592. (1)] és a közérdekű célra történő kötelezettségvállalás [Ptk. 593. (1)] esetében. A Ptk. a szerződésre vonatkozó szabályokat megfelelően nemcsak a kötelmi jogviszonyt keletkeztető, de minden más egyoldalú (így a jogról való lemondást tartalmazó) nyilatkozatra is alkalmazni rendeli. A gyakorlat szempontjából e körben külön is kiemelendő, hogy az egyoldalú jognyilatkozatához a fél kötve van, a már megtett nyilatkozat visszavonására - általában annak hatályossá válásáig - a Ptk. 211-215. -ai szerint kerülhet sor. A szerződési nyilatkozattal azonos feltételek mellett a tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés miatt akarat-hibás egyoldalú jognyilatkozat is megtámadható (Ptk. 210. ). A szerződés arányossága A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár. A törvény e rendelkezése a szerződésekre a visszterhesség vélelmét mondja ki. Kivételes tehát az a szerződés, amelyben a szolgáltatásért ellenszolgáltatás nem jár, azaz amikor a szerződés ingyenes. 3/78
Nem érvényesül e törvényi vélelem az olyan szerződés esetében, amelynél a törvény fogalmi elemként az ingyenességet határozza meg ilyenek: az ajándékozási [Ptk. 579. (1)], a haszonkölcsön [Ptk. 583. (1)] szerződés, az egyoldalú jognyilatkozattal keletkezett kötelmi jogviszony, a közérdekű kötelezettségvállalás [Ptk. 593. (1)], A visszterhesség törvényi vélelméből következik, hogy ha a felek ettől részben vagy egészben el kívánnak térni, úgy e tekintetben külön meg kell állapodniuk. Nemcsak a felek kifejezett megállapodása eredményezheti a vélelem megdőlését. Olyan esetekben ugyanis, amikor a felek szerződése sem az ellenszolgáltatásról, sem annak ingyenességéről nem rendelkezik, a szerződéskötés egyéb körülményeiből is következhet, hogy a felek adott esetben eltértek a törvényi vélelemtől. A letéti és a megbízási szerződés [Ptk. 465. (1), Ptk. 478. (1)] esetében a Ptk. 201. (1) bekezdésének a kivételre vonatkozó rendelkezését a törvény megismétli - jelezve, hogy e két szerződés-típust tekinti olyannak, amely a felek megállapodása szerint akár visszterhesen, akár ingyenesen megköthető. A törvényi megfogalmazásból azonban egyértelmű, hogy a visszterhesség vélelme a letéti és megbízási szerződés esetén is elsődleges. Sokféle oka lehet annak, hogy a felek által meghatározott szerződéses szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nincs teljes értékegyensúly. A keresleti-kínálati viszonyok, a szabad ármegállapítás, a szerződés egyéb tartalmi elemei, a szerződéskötés módja, a felek kapcsolata, személyes indokok stb. mind kihatnak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének meghatározására. A szerződés tartalmának szabad megállapítása elvéből [Ptk. 200. (1)] következik, hogy a szerződő felek a szerződéses értékviszonyokat is szabadon alakítják és egyező akarattal eltérhetnek a forgalmi adatok alapján indokolt valós értéktől. A szerződéses kapcsolatokban ezért az egyenértékűség követelménye a szerződés valamennyi sajátossága által indokolt és annak megfelelő ellenszolgáltatás nyújtásának kötelezettségét jelenti. A forgalom biztonsága megköveteli, hogy a szerződő felek körültekintően járjanak el a szerződések megkötésénél, megfontoltan tegyék meg szerződési nyilatkozataikat, hogy kölcsönösen bízhassanak a szerződések fennmaradásában. E tények indokolják azt, hogy a jog szankciót csak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyának feltűnő megbomlása esetére szabályoz akként, hogy e címen a szerződés megtámadásának lehetőségét biztosítja. A semmisséget eredményező okoktól [Ptk. 200. (2)] eltérően tehát a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságával kötött szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét a törvény csak a határidőn belül, sikeresen gyakorolt megtámadáshoz fűzi [Ptk. 235. (1)]. A Ptk. 201. (2) bekezdése azokat a feltételeket fogalmazza meg, amelyek megléte esetén a szerződés a feltűnő aránytalanságra hivatkozással megtámadható, a megtámadás jogának gyakorlására a Ptk. 236. rendelkezései az irányadóak. 1. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékbeli eltérése csak akkor ad alapot a megtámadásra, ha az eléri vagy meghaladja a feltűnő értékaránytalanság megállapításához szükséges mértéket. 2. A feltűnő aránytalanságnak a szerződés megkötésének időpontjában kell fennállnia. A szerződéskötést követően bármely okból keletkezett feltűnő érték-aránytalanság akkor sem ad alapot e jogcímen a szerződés megtámadására, ha az jelentős mértékű. 3. Feltűnő aránytalanság címén a szerződés csak akkor támadható meg, ha a sérelmet szenvedett felet nem vezette az ajándékozás szándéka. A szerződéskötés körülményeinek, a szerződő felek kapcsolatának (közeli rokoni, baráti viszony), nyilatkozatainak vizsgálatával kell eldönteni, hogy a szolgáltatás értékétől eltérő ellenérték meghatározása az ingyenes juttatás (ajándékozás) szándékával, tudatosan történt-e. Ha igen, a bíróságnak a szerződést ajándékozással vegyes visszterhes szerződésnek kell tekintenie, amelynek megtámadása a Ptk. 201. (2) bekezdésére hivatkozással kizárt. 4/78
A szerződés állam általi elismertsége A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. Ebből azonban nem következik, hogy bármikor és bármelyik állami szervhez lehetne fordulni jogvédelemért, mert a törvény az állami szervek hatáskörét is szabályozza. E rendelkezés azt a kötelezettséget rója az állami szervekre, hogy az általuk intézett minden ügyben kötelesek a törvényben előírt jogok védelméről gondoskodni. A jog érvényesítése bírósági útra tartozik. Ez alól kivételt csak törvény tehet, mint ahogy csak törvény állapíthat meg bírói útra tartozó ügyeket (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. Törvény 8. ). Bírósági úton nem lehet érvényesíteni: a) a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve, ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le; b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket; c) azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja. A bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés semmis; az önkéntes teljesítést azonban nem lehet visszakövetelni. Azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést az elévült követelésekre nem lehet alkalmazni. Az a)-b) pont rendelkezései az ún. természetes kötelmekre (naturális obligáció) vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Az itt nevesített szerződések közös sajátossága, hogy a szolgáltatás jellegére és céljára figyelemmel a törvény nem biztosítja a bírói út igénybevételének lehetőségét az abból eredő igény érvényesítéséhez. A bírói út kizártsága folytán az ilyen szerződésből eredő követelés beszámítása is kizárt [Ptk. 297. (2)]. Ezek a szerződések azonban nem érvénytelenek, éppen ezért az önkéntes teljesítés visszakövetelésére nincs lehetőség. Ugyancsak nem érvénytelen az ilyen szerződés kötbér kikötése, az azt biztosító kezesi mellékkötelezettség és ezek önkéntes teljesítése sem. Teljesítés hiányában azonban a kötbér iránti követelés, a kezessel szembeni fellépés, valamint a kezes önkéntes teljesítése esetén az őt illető megtérítési igény ugyancsak nem érvényesíthető bírói úton. Az ilyen szerződések zálogjoggal vagy óvadékkal történő biztosítását a törvény semmissé nyilvánítja. Ebből következően, ha a jogosult a követelését a zálogtárgyból, óvadék összegéből kielégítette, a zálogtárgy tulajdonosa, illetve az óvadékot adó fél a semmisségre alapítottan a bíróság előtt érvényesítheti az eredeti állapot helyreállítására irányuló igényét. A bíróság hivatalból köteles figyelembe venni a követelés bíróság előtti érvényesítését kizáró rendelkezéseket, az ilyen szerződésből eredő per érdemi tárgyalásába nem bocsátkozhat, ítéletet még a keresetet ez okból elutasító tartalommal sem hozhat, hanem végzéssel a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, vagy a pert meg kell szüntetnie. A bírósági úton nem érvényesíthető követelések első csoportjába - a) pont - a játékból és a fogadásból eredő igények tartoznak, kivéve, ha a követelés az állam által engedélyezett játékból vagy fogadásból ered. A tiltott szerencsejátékra kötött szerződés mint jogszabályba ütköző, semmis. A semmisségi okból érvénytelen szerződés esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani, azaz a tiltott szerencsejáték-szerződés nem minősül olyan természetes kötelemnek, amelynek esetében az igény bíróság előtti érvényesítése kizárt lenne. Mindezekből következően a Ptk. 204. (1) bekezdésének a) pontja hatálya alá az olyan játékok és fogadások sorolhatóak, amelyek nincsenek engedélyhez kötve, de nem is tiltottak. Ilyenek például a kártya-adósság vagy a játék automatán elért nyereség iránti követelések. 5/78
A b) pont hatálya alá a játék, fogadás céljára nyújtott kölcsön-szerződések tartoznak. A minősítés szempontjából annak van jelentősége, hogy a hitelező a kölcsönt kifejezetten játék-, illetve fogadás céljára adja-e vagy sem. Ha igen, a kölcsön visszafizetése iránti követelését bírósági úton akkor sem érvényesítheti, ha az adós utóbb azt - a kérelmétől eltérően - más célra használta fel. E szabály alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kölcsönt engedélyezett, engedélyhez nem kötött vagy tiltott játékhoz (fogadáshoz) kérték-e. A c) pontnak a más jogszabályra történő utalása alapján például kizárja a törvény a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített tartásdíj, életjáradék, illetve baleseti járadék bírósági úton történő érvényesítését. Az elévült követelést sem lehet bírósági úton érvényesíteni. Általános szerződési feltételek A tömeges, gyakorta bonyolult, a szokásosan érvényesülő szakmai sajátosságokat is tartalmazó szabályozást igénylő ügyletek megkötésének megkönnyítése érdekében igen széles körben jönnek létre olyan megállapodások, amelyek kisebb vagy nagyobb részben általános szerződési feltételeken nyugszanak. Elterjedésük ma már nemcsak a gazdálkodó szervezetek között, de - különféle termékek vásárlásakor, vagy a szolgáltatások igénybevétele során - az állampolgárok és a dolog vagy egyéb szolgáltatást végző szervezet, illetve magánszemély közötti ügyletekben is általános. Ezeket, a sokszor nyomdatechnikai eljárással készített forma-nyomtatványokon (blankettákon vagy külön tájékoztató formájában) írásban is rögzített feltételeket a szolgáltató dolgozza ki és kínálja elfogadásra szolgáltatásával (termékével) együtt. A szerződéskötéshez vezető út ezért az általánostól ilyenkor alapvetően eltér: az már nem az egyenrangú felek alkujának eredményeként jön létre egybehangzó akaratnyilvánítással, hanem úgy, hogy az egyik fél a másik feltételeit elfogadja, magáévá teszi. A törvény általános szerződési feltétel alkalmazása esetén joghatást csak akkor fűz az egyik fél akaratnyilvánításához, ha azt a másik által közölt feltételek valós ismeretében tette. A törvény az általános szerződési feltétel fogalmát is meghatározzák. Csak az a feltétel sorolható e körbe: - amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából, egyoldalúan, előre meghatároz úgy, hogy - a másik annak megalkotásában nem működhet közre. E törvényhely hatálya alá csak azok a feltételek sorolhatók, amelyek együttesen, mindkét kritériumnak megfelelnek. A megtámadás további kritériuma: - A kidolgozó e feltételeket több szerződés megkötése céljából munkálta ki. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta. Általános szerződési feltétel alkalmazása esetén a jogszabály a tájékoztatási kötelezettség tartalmi elemei közül egyet külön is kiemel. Nevezetesen, az eltérésre vonatkozó tájékoztatás kötelezettségét. Az általános szerződési feltétel elfogadását ajánló erre akkor köteles, ha az ajánlata az általános (tehát a szakmában szokásosan követett) szerződési gyakorlattól, illetve a diszpozitív szabályoktól bármely pontban eltér, amennyiben ez a kikötés lényeges vagy más mint a felek között alkalmazott korábbi gyakorlat. Ez utóbbi esetkörbe a lényegtelen, vagy csekélyebb jelentőségű feltételek is besorolhatók. Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé. Ennek megfelelően, hogy ha a szerződés két kikötése egymással ellentétes, úgy azt kell vélelmezni, hogy a szerződéskötés idején a felek közös 6/78
akarata a formanyomtatvány úgynevezett blankettaszövegével szemben a szövegbe külön beírt feltétel elfogadására irányult. Természetesen azonban az a tény, hogy a gyakorlat szülte vélelem jogszabályi megfogalmazást nyert, nem változtat azon, hogy jogvita esetén ezzel szemben bizonyításnak van helye. 1.2 A szerződés alaki ismérvei A szerződés alakja Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A nyilatkozattétel elmulasztása - ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak. A fő szabály, hogy a szerződéses jognyilatkozatok bármilyen formában megtehetők: írásban, szóban és ráutaló magatartással egyaránt. Az eltérő előírás hiányában ez a rendelkezés érvényesül az olyan egyoldalú jognyilatkozatok esetében is, amelyek nem a szerződéskötési folyamat részeként jelennek meg (díjkitűzés, joglemondás stb.). A valóságban azonban gyakrabban kerül sor a létrejött ügylet írásba foglalására, mint ahogy azt - a fentiekből következően kivételesen - jogszabály rendeli. Az írásbeli formát sokszor a megállapodás összetett, bonyolult volta, jelentősége, a nem természetes személy fél működéséből eredő szükséglet indokolja, gyakorta azonban az ügyletből származó viták miatt szükséges bizonyítás megkönnyítése vagy a teljesítés biztosítása érdekében ragaszkodnak ahhoz a felek. A szerződéssel kapcsolatos jogvitákban a nézetkülönbség sokszor abból ered, hogy létrejött-e egyáltalán megállapodás a felek között, illetve ha igen, milyen tartalommal. A ráutaló magatartás ugyanis - aktív cselekvéssel vagy éppen passzivitást tanúsítva - szóbeli nyilatkozat nélkül közvetíti a szerződéses vagy egyéb jogügyleti akaratot. Egy magatartás sokféle üzenetet hordoz, számos indoka lehet. Joghatás kiváltására azonban csak az alkalmas, amelyből az arra irányuló akarat az általános élettapasztalat szerint a másik fél által kétségtelenül felismerhető volt. A ráutaló magatartás nem hoz létre szerződést, ha a felek magatartása - önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal, az ügyletkötés körébe eső körülményekkel együtt - nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges, vagy bármelyik fél által lényegesnek minősített pontjaiban. Amennyiben a szerződés lényeges feltételei a felek között nem tisztázottak, a teljesítés, az előkészítő intézkedés nem tekinthető szerződést létrehozó ráutaló magatartásnak. A ráutaló magatartással megtett jognyilatkozat kiterjesztően nem értelmezhető. Olyankor, tehát amikor egy szolgáltatás osztható, a részleges beleegyezésre utaló magatartásból az egészre következtetni nem lehet. A ráutaló magatartással kifejezett akaratnyilatkozat is csak akkor hatályos, ha arról a másik fél tudomást szerzett. Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik semmis. A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték. A szerződés, illetve egyoldalú jognyilatkozat jogszabály - gyakorta éppen a Ptk. - rendelkezése folytán csak meghatározott alakban jöhet létre. Ilyenkor - sajátos formai követelményként - általában a megállapodás (jognyilatkozat) írásba foglalását kívánja meg a törvény (például tartozás-elismerés, a bankhitel szerződés stb.). Esetenként azonban különleges (minősített) okirat elkészítését is előírja. 7/78
A kötelező alakszerűség kivételes szabály, azt tehát kiterjesztően értelmezni nem lehet. Ennek megfelelően - noha kezesség vállalásra csak írásban kerülhet sor - a kezesség elfogadása például minden alaki kötöttség nélkül megtehető. Egyértelmű a gyakorlat abban, hogy a később írásba foglalt ügylet a szóbeli megállapodás időpontjára visszamenő hatállyal nem bír, azt az írásba foglalás időpontjában létrejött új megállapodásnak kell tekinteni. Az alaki hiba utólagos írásba foglalással tehát nem orvosolható. Annak azonban nincs akadálya - amennyiben ebből vita támad -, hogy ilyenkor a bíróság a megállapodást érvényessé nyilvánítsa, az érvénytelenségi ok megszüntetésére figyelemmel. Különleges alaki szabály alkalmazását a felek is kiköthetik. Kifejezett e tárgyú megállapodás hiányában azonban ez érvényességi kellékként nem értékelhető. Olyankor, amikor a formai követelmény a felek nyilatkozatán alapul, az annak megsértésével létrejött megállapodás érvényessége nemcsak a törvényben nevesített teljesítéssel, de lényegében bármilyen más ráutaló magatartással is orvoslást nyerhet. Nincs ugyanis akadálya annak, hogy a kötendő ügylet alakszerűségéről szóló megállapodástól - mely alaki szabály betartásához nyilvánvalóan nem kötött - a felek közös akarattal eltérjenek. Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. A szerződésnek a megszabott alak mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Több példányban készült szerződés esetében elegendő, ha mindegyik fél csak a másiknak szánt példányt írja alá, Eltérő rendelkezés hiányában a levél vagy táviratváltás és a távgépírón történt üzenetváltás útján létrejött megegyezés is írásba foglalásnak minősül. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 28. -a a fenti módozatokat kiegészítve írásbeli alakban létrejött szerződésnek ismeri el a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel, így különösen a fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat útján létrejött megegyezést is. A szerződés érvényességét nem érinti, ha az a szerződő felek külön okiratba foglalt nyilatkozatával jön létre. Az alakiságra vonatkozó általános szabálytól való eltérés alapulhat akár jogszabályon, akár a felek megállapodásán is. Jogszabályon alapuló eltérést nevesít a jogszabály, amikor kimondja, hogy ha a szerződő fél nem tud, vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez annak körokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges. A törvényi rendelkezésből kitűnően azonban e minősített írásbeli alak csak akkor érvényességi feltétele a jogügyletnek, ha az írásbeli formát jogszabály írja elő (pl. ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés). A felek nem csak abban állapodhatnak meg, hogy a szerződés érvényességét írásbeli alakhoz kötik, de abban is, hogy melyik módozat alkalmazásával kell azt teljesíteni. Az írásbeli alakot rendelő érvényességi feltétel irányadó az adott szerződés módosítására, kiegészítésére, megszüntetésére, felbontására is, azaz e jognyilatkozatok is csak akkor érvényesek, ha annak megtételére a szerződésre irányadó alaki szabályok betartásával került sor. Ez alól a törvény a szerződő felek egyező akaratát előtérbe helyezve, arra az esetre szabályoz kivételt, ha a szerződés megszüntetésére vagy felbontására került sor az előírt alak mellőzésével. 8/78
A közokirati forma minden más alakszerűséget pótol. Ezért például ha a felek a szerződés érvényességét teljes bizonyító erejű magánokirati formához kötötték, nem hivatkozhat a fél az elállás érvénytelenségére, ha azt a másik nem ebben a formában, hanem közokiratba foglaltan közölte. Közokirat Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról - általában műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság vagy ezek ellenőrzése mellett más szerv készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, végül a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel (vagy adathordozó útján nyert adatok) alapján készített kiadványnak. Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amennyiben azt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza. A közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban - ha szükségesnek találja - az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék. A hatályos szabályozás szerint az okirat három együttes feltétel fennállása esetén minősül közokiratnak: - a kiállító bíróság, közjegyző, vagy más hatóság (államhatalmi, ügyészségi, közigazgatási szerv), - az okirat kiállítása a kiállító hatóság ügykörébe tartozik (az ügykörön kívül kiállított okirat a Pp. 196. -ban meghatározott feltételek fennállása esetén teljes bizonyító erejű magánokiratnak, ennek hiányában a Pp. 199. szerinti szabadon mérlegelhető okiratnak minősül), - előírt alaki kellékeknek megfelelően készül. Egyes okiratokat külön jogszabály a jelen törvényben előírt feltételek nélkül is közokiratnak nyilváníthat. Az 1991. évi LX. törvény 75. -a szerint az MNB könyveinek és a könyvekből kivett cégszerűen aláírt kivonatoknak közokirati bizonyító ereje van. A közigazgatási szerv által ügykörén belül megszabott alakban kiállított okiratot is közokiratnak minősül. A közokirat mellett a valódiság - az okirat kiállítójától való származás - megdönthető vélelme szól. Ha a valódiságot az ellenfél vonja kétségbe, ő köteles bizonyítani azt, hogy a közokirat nem az abban feltüntetett kiállítótól származik, azaz hamis. A vélelem megdönthető, azaz a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. A közokirat bizonyító ereje abban áll, hogy az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyítja - az okirattal tanúsított adatok és tények fennállását vagy fenn nem állását. Így a hatóság által vezetett anyakönyv közhitelesen igazolja a benne foglalt adatok valódiságát (anyagi bizonyító erő); - az okiratban foglalt határozat, intézkedés tartalmát, annak megtörténtét; - az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint azt, hogy az érdekelt személy a nyilatkozatot mikor és milyen módon tette meg (alaki bizonyító erő). A közokiratba 9/78
foglalt hatósági határozatnak, intézkedésnek és nyilatkozatnak azonban anyagi bizonyító ereje nincs, mert a benne szereplő tények valódiságát nem bizonyítja. Törvényi kizárás vagy korlátozás hiányában a közokirattal szemben is lehetőség van az ellenbizonyításra. Jelenleg hatályos jogunk tiltó, illetve korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. Az ellenbizonyítás keretében pl. bizonyítható, hogy a közokiratban tanúsított tény téves, az abban foglalt intézkedés nem történt meg, a nyilatkozattételre egyáltalában nem, vagy nem a megjelölt helyen került sor. Magánokirat A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll: a) a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta; b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni; c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; d) a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; f) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat bizonyító ereje az eredeti okiratéval, közokiratról készült másolat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta. Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, az okiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta. Az okirat csak az alábbi feltételek valamelyikének fennállása esetén tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak 1. A kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta. Saját kezűleg írtnak minősül az okirat, ha azt kiállítója elejétől végéig maga írta. Kizárólag a kézírással aláírt okirat tekinthető saját kezűleg aláírtnak. Az írógéppel vagy bélyegzőlenyomattal aláírt okirat nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, annak bizonyító erejét a bíróság szabadon mérlegeli. A sajátkezű aláírásának nem feltétele a teljes név (családi- és utónév) leírása, elegendő csak a családi név aláírása. Utónév, esetleg becenév használata aláírásnak minősül közeli hozzátartozók, barátok között készült okiratok aláírásánál, feltéve, hogy az aláíró azonossága kétséget kizáróan megállapítható. Aláírásnak kell tekinteni az olvashatatlan névaláírást is. Az aláírásnak nem kell feltétlenül attól származnia, akinek nevét az okirat tartalmazza, mert megbízás alapján a nevet más is aláírhatja. 2. A kiállító a más által készített okiratot tanúk előtt aláírja, vagy az okiraton lévő aláírást tanúk előtt saját kezű aláírásának elismeri, és a két tanú az előttük történő aláírást, vagy a saját kezűség elismerését az okirat aláírásával igazolja. 10/78
A kiállító aláírására az előzőekben írtak alkalmazandók. Az okirati tanúk névaláírásukkal, és a lakcím feltüntetése mellett nem az okiratban foglalt jognyilatkozat tartalmát, hanem azt igazolják, hogy az okirat kiállítója az okiratot előttük írta alá, vagy az okiraton lévő aláírást sajátjaként előttük ismerte el. A tanúk részéről a névaláírás akkor érvényes, ha az a teljes nevet (vezeték- és utónév) tartalmazza. Kézjegy a tanú részéről névaláírásként nem fogadható el. A kialakult bírói gyakorlat teljes bizonyító erejűnek tekinti az okiratot akkor is, ha az a tanúk lakóhelyének megnevezését nem tartalmazza. Nem érvényességi kellék az igazolásra vonatkozó külön záradék megléte, ezért elegendő akár az aláírások előtt vagy után az "előttünk mint tanúk" vagy egyszerűbben a "tanúk" kifejezés feltüntetése. A törvény egyértelmű rendelkezéséből kitűnően egyik esetben sem érvényességi feltétel, hogy az okirati tanúk együttesen legyenek jelen. Ez okból a magánokirat teljes bizonyító erejét nem érinti, ha a kiállító az egyik tanú jelenlétében írta azt saját kezűleg alá, és ezt követően a másik okirati tanú előtt ismerte el korábbi aláírásának saját kezűségét. A mindennapi életben tömegesen előforduló, előre nyomtatott okirat (blanketta) a más által készített okiratra irányadó feltételek megléte esetén minősül csak teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Ha pedig a fél kitöltetlenül írja alá a blankettát (biankó), az okirattal bizonyítani kívánó felet terheli annak bizonyítása, hogy az okirat tartalma az aláíró akaratának megfelel. A teljes bizonyító erő feltétele ugyanis, hogy az okirat tartalmát a kiállító ismerje. 3. A kiállítónak az okiraton lévő aláírását vagy kézjegyét bíróság, vagy közjegyző hitelesítette. A más által készített okirat saját kezű aláírásának bírói vagy közjegyzői hitelesítése esetén annak teljes bizonyító erejéhez okirati tanúk alkalmazására nincs szükség. Az aláírás és a kézjegy nem azonos fogalmak. Kézjegynek kell tekinteni a kézujj lenyomatát, az írástudatlan személy által használt kereszt alakú megjelölést, vagy a név kezdőbetűjét. Nincs akadálya annak, hogy a kézjeggyel ellátott okiraton valamelyik okirati tanú a fél megbízásából a fél teljes nevét leírja, azaz a nevének aláírására nem képes fél névaláírójaként is eljárjon. Ebben az esetben nincs szükség a kézjegy hitelesítésére. Minden más esetben azonban a kézjegy alkalmazásával aláírt okirat csak bírósági vagy közjegyzői hitelesítés esetén minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Jogszabály a fentiektől eltérő alakszerűséggel készült okiratot is teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősíthet. Így például a Pp. 69. (2) bekezdése szerint az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz nem szükséges tanúk alkalmazása, elegendő a fél saját kezű aláírása. Ugyanakkor például a Ptk. 629. (1) bekezdése szigorúbb alaki feltételeket ír elő a nem saját kezűleg írt magánvégrendelethez. Ebben az esetben alaki szempontból a végrendelet érvényességi feltétele, hogy a végrendelkező az okiratot két tanú együttes jelenlétében írja alá. Ha az aláírásra nem a tanúk együttes jelenlétében került sor, a nyilatkozatnak nincs végrendeleti hatálya. A jogszabály rendelkezése az előzőekben ismertetett feltételek meglétén túl további törvényi feltételt támaszt az okirat teljes bizonyító erejének elismeréséhez akkor, ha azt olyan személy írta alá, aki olvasni nem tud, vagy erős látáscsökkenése miatt erre nem képes, illetve aki nem érti azt a nyelvet, melyen az okirat készült. Ebben az esetben a teljes bizonyító erőhöz az szükséges, hogy maga az okirat igazolja: az aláíró annak tartalmát ismeri, mert azt az okirati tanúk bármelyike, vagy a hitelesítő számára megmagyarázta. Abban a kérdésben, hogy e törvényi előfeltétel megléte vagy hiánya mennyiben érinti az ilyen személy által aláírt okiratba foglalt jogügylet érvényességét, a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy ezen eljárásjogi feltétel kizárólag az okirat bizonyító ereje szempontjából releváns, de a jogügyletnek nem érvényességi kelléke. Ezért ha például az olvasásra képtelen személy az okiratot aláírta, és bizonyított, hogy annak tartalmát az aláírás előtt vele ismertették, és azt megmagyarázták, a szerződés attól függetlenül érvényes, hogy a megmagyarázás megtörténtét maga az okirat nem rögzíti. 11/78
1.3 A szerződés létrejötte A szerződési akarat és kifejezése A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. A fentiekből kitűnően a megállapodás létrejöttéhez, módosításához, megszüntetéséhez a felek erre irányuló egyező akarat-elhatározása, valamint annak kinyilvánítása szükséges, de egyben elegendő is. A Ptk. tehát a konszenzuális szerződés elvét követi. Az ügylet létrejöttét nem köti további feltételhez - például teljesítéshez - mint a reálaktusok esetében. Ekként az adás-vételi szerződés sem a dolog átadásával jön létre - az csak a tulajdonjog átszállásához elengedhetetlen feltétel-, hanem a kölcsönös akarat-kifejezéssel. Az ügyleti akarat szóbeli nyilatkozattal, ráutaló magatartással (hallgatással) egyaránt kifejezhető, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik. - A szóbeli nyilatkozatból csak akkor származik kötelem, ha az az érintett felek valós ügyleti akaratának megfelelően hangzott el és egyetértőleg felölelte a megállapodás minden lényeges elemét. - A ráutaló magatartás szerződést olyankor keletkeztet, amikor abból a másik fél számára az általános életfelfogás szerint egyértelműen felismerhető volt az ügyletkötési akarat. Az ilyen magatartásnak - a felek korábban elhangzott nyilatkozataira és a megállapodással kapcsolatos egyéb körülményeire is figyelemmel - ki kell fejeznie a szerződés lényeges vagy lényegesnek minősített pontjait illetően is a megegyezést. Gyakorta előfordul például, hogy a vállalkozási szerződés megkötése során a megrendelő nem ragaszkodik a pontos díjmeghatározáshoz. Tudomásul veszi a vállalkozónak a díjszámításra vonatkozó és az általánosság körében mozgó nyilatkozatát, majd a teljesítés érdekében végzett munkálatokat figyelemmel kíséri. Ez az eljárás ráutaló magtartásnak minősül, mely a munkavégzés idején hatályos ármegállapító szabályok alkalmazásával számított vállalkozói díj felszámításának elfogadását jelzi. Az egyező akaratnyilvánítás csak akkor hoz létre szerződést, ha kiterjed a kívánt ügylet lényeges kérdéseire. E szabálynak már a szerződéskötésre vonatkozó ajánlat tekintetében is érvényesülnie kell, ellenkező esetben a megtett ajánlat elfogadása nem hozza létre az ügyletet. Azt, hogy mit kell lényeges elemnek tekinteni, részben maga a jogszabály, részben pedig a felek határozzák meg. Nyilvánvalóan a lényeges pontok közé kell sorolni minden esetben a szerződéshez fűződő érdeket megtestesítő leglényegesebb elemet, a nyújtott, illetve elvárt szolgáltatás meghatározását. A törvény nem ad általános meghatározást a szerződés lényeges pontjait illetően. A törvényi elváráson alapuló lényeges elemek ezért csak az egyes szerződéstípusok jogszabályi megfogalmazásából olvashatók ki. Ennek megfelelően az ingatlan tulajdonjogának átruházása esetében elegendő, ha a szerződésről készült okiratból kitűnik a felek személye, az elidegenítési akarat, az ügylet tárgyának megjelölése és az ellenszolgáltatás, vagy az, hogy az átruházás ingyenes. A megállapodásnak ki kell terjednie a felek által lényegesnek tekintett, tehát olyan kérdésekre is, amelyek az adott szerződés lényeges fogalmi elemeinek körébe nem vonhatók, hanem csupán valamelyik fél megítélése szempontjából minősülnek olyannyira fontosnak - bármilyen csekély súlyúak is -, hogy enélkül az ügyletkötésre nem hajlandó (például a kikötött szolgáltatásra csak egy adott helyen való teljesítés esetén tart igényt). Ha a felek között a szerződés bármely - a törvényben elvárt lényeges elemet meghaladó - kikötése tekintetében vita van, ezt a pontot okszerűen lényegesnek lehet minősíteni. A 12/78
Legfelsőbb Bíróság azonban a szerződéseknek a gazdasági életben betöltött jelentőségére tekintettel, a GK 5. számú állásfoglalásban ennek a logikai okfejtésből származó következtetésnek az érvényesülését szűkítette, amikor kimondta, hogy a nem lényeges kérdésben felmerült vita csak akkor akadályozhatja meg az ügylet létrejöttét, ha a fél határozottan és egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a vitatott pont az ügyletkötési akaratára döntő befolyással bíró feltétel, tehát azt kifejezetten lényegesnek minősítette. Olyankor, amikor a törvény a szerződés érvényes létrejöttéhez írásbeli alakot kíván, a megállapodást rögzítő okiratnak legalább a törvény által lényegesnek minősített elemeket tartalmaznia kell. A szerződésnek a lényeges kikötéseket nem feltétlenül kell teljes pontossággal tartalmaznia. Elegendő az is, ha az adott elem a megállapodás alapján meghatározható. Így például olyankor, amikor a szállítási szerződés értelmében a megrendelő egy későbbi időpontban, egyoldalú nyilatkozattal jogosult meghatározni a teljesítés minőségi feltételeit, az ügylet a megállapodás időpontjában létrejön. Megfelelő az ármeghatározás is, ha azt a szerződés és - hatósági ár megállapítás esetén - a hatósági ár alapján a teljesítéskor ki lehet számítani. Amennyiben a felek nem jutottak egyező szerződéses akaratra, vagy konszenzusuk a lényeges elemeket nem ölelte fel, a szerződés nem jön létre. Ha ez vitatott, akkor a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályok alkalmazásával kell dönteni arról, hogy létező vagy nem létező szerződéssel állunk-e szemben. Ilyenkor szükség szerint vizsgálni kell az ügyletkötéssel kapcsolatos tárgyalások eseményeit, az elhangzott nyilatkozatok tartalmát, a felek magatartását, az eset egyéb összes körülményét. A szerződéskötési kötelezettség körében, ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződést létrehozhatja, és tartalmát megállapíthatja. Nem hozza létre a bíróság a szerződést, ha a szerződéskötésre kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy a szerződés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene. Ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki, és a kérdést jogszabály vagy más kötelező rendelkezés sem rendezi, a bíróság a szerződést - a szerződés céljának és tartalmának figyelembevételével - a forgalmi szokások alapján kiegészítheti. Napjaink gyakorlatában már csak szűk körben, nagyobb jelentőséggel a közszolgáltatási szerződések körében él. A törvényi előírás szerint szerződéskötési kötelezettség esetén és megállapodás hiányában a fél kérelmére (keresete alapján) a bíróság ítélete hozza létre az ügyletet, mégpedig az abban meghatározott tartalommal. A szerződéses kikötések meghatározásában a diszpozitív szabályok a bíróságot sem kötik, hiszen azoktól maguk a szerződő felek is eltérhetnek. Ennek megfelelően mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a BH1983. 406. számú eseti döntésében azt is, hogy ha a jogszabály nem teszi kötelezővé a szerződésnek kötbérrel való biztosítását, úgy megegyezés hiányában ilyen kitételt a bíróság sem alkalmazhat. A szerződés bírósági létrehozásának lehetőségét a törvény a szerződéskötési kötelezettség körében csupán két esetben zárja ki, nevezetesen akkor, ha a fél bizonyítja, hogy - a teljesítésre nem képes (például: a kívánt teljesítés kívül esik a tevékenységi körén, nincs megfelelő kapacitása, a határidő számára betarthatatlan stb.) vagy - a teljesítés nemzetgazdasági érdeket sért. Ez a feltétel lényegében akkor állapítható meg, ha bizonyított, hogy a teljesítésre csak veszteség árán lenne mód - tehát az nem gazdaságos, ugyanakkor a kívánt szükséglet más módon is kielégíthető. Szerződéskötési kötelezettség esetén nemzetgazdasági érdekből a bíróság gyakorolhatja az ügyletkötő felek bármelyike helyett a jogviszonyt alakító vagy megszüntető jogosítványokat is, a megkívánt törvényi feltételek fennállása mellett a szerződést ki is egészítheti. A kiegészítés jogával azonban csak akkor élhet, ha a felek a lényeges kérdésekben már 13/78
megállapodtak és az ügylet nem lényeges pontját illetően kógens jogszabályi vagy más rendelkezés nincs. Az ajánlati kötöttség Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Az ajánlat olyan megállapodást kezdeményező nyilatkozatot jelent, amely legalább a törvény alapján lényegesnek tekintett szerződéses elemeket tartalmazza, s egyértelműen kitűnik belőle, hogy az abban foglaltak ügyletkötési akaratot tükröznek, tehát a nyilatkozó - elfogadás esetén - azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. E megfogalmazásból nyilvánvaló az is, hogy nem minden szerződéskötésre vonatkozó kijelentés minősül ajánlatnak. Így nem lehet annak tekinteni egy reklám célú szórólap szétküldését még akkor sem, ha felsorolja a kibocsátó által felkínált megállapodás lényeges elemeit is. Ugyancsak nem minősíthető ajánlatnak, ha valaki tájékoztatást kér valamely szolgáltatás lehetőségéről, feltételeiről. Az ajánlat tételére bármelyik fél jogosult. Formája pedig attól függ, hogy jogszabály vagy a felek kifejezett megállapodása a megkötendő szerződés érvényes létrejöttét milyen alakszerűségi követelmény betartásához köti. Olyankor, amikor az ügylet csak írásban köthető érvényesen, természetesen érvényes ajánlat is csak írásban tehető. Az ajánlat tétele és annak elfogadása ugyanis e formai szabály mellőzése esetén nem eredményezne érvényes megállapodást. Pl. az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződés megkötésére csak írásban lehet ajánlatot tenni. Egyébként azonban nincs akadálya annak, hogy az ajánlat szóban hangozzék el vagy ráutaló magatartással tegyék meg azt. A felek gyakorta tájékozódnak a kívánt szerződéssel kapcsolatos kérdésekről az ügyletkötést megelőzően tárgyalás, levelezés útján. Az itt tett nyilatkozatok - a fentiekből is kitűnően - nem minősülnek ajánlatnak. Ezt mondta ki a bíróság a GK 5. számú állásfoglalás b) pontjában is rögzítve, hogy az egyezkedések során a megkötendő szerződés egyes feltételeire nézve létrejött megállapodások a feleket, illetve a szerződéses vitában eljáró bíróságot nem kötik. Az előzetes tárgyalások során tanúsított magatartás, az ott tett nyilatkozat azonban nem marad teljesen jogkövetkezmény nélkül. Az ajánlattétel az ajánlattevő terhére kötöttséget keletkeztet. Annak időtartamát ezért - eltérő rendelkezés hiányában - a törvény felhatalmazásával ő jogosult meghatározni, mégpedig minden alaki kötöttség nélkül (így például ingatlan átruházásáról szóló szerződés esetében is szóban). Arra ugyanakkor egyik félnek sincs lehetősége, hogy a másik fél ajánlati kötöttségének idejét meghosszabbítsa. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a fél a megállapodás megkötésére hajlandó, de határidőt kér a részletes ügyleti feltételeket is tartalmazó elfogadó nyilatkozat közlésére. Ha az ajánlatot tevő a kötöttségének idejére vonatkozó kikötéssel nem él, azt, az általános szabályok szerint kell számításba venni. Az ajánlati kötöttség azzal jár, hogy ha a másik fél az adott időhatáron belül az ajánlatot elfogadja, a szerződés a törvény rendelkezése folytán létrejön. E szabály alól csak két eset kivétel: - amikor a fél az ajánlati kötöttséget eleve kizárva, illetve - a Ptk. 214. (3) bekezdése szerint, mely a gazdálkodó szervezetek közötti ügyletkötés során a szerződés létrejöttéig az ellenszolgáltatást vállalónak megnyitja a nyilatkozat (elfogadó nyilatkozat) visszavonásának jogát. 14/78
Az ajánlat megtételével tehát függő helyzet alakul ki, mely az ajánlati kötöttség leteltével ér véget. Az ajánlatot tevő eltérő kikötésének hiányában a jelenlévők között - vagy telefonon - tett ajánlatra a másik félnek nyomban válaszolnia kell. Ilyenkor tehát nincs lehetőség arra, hogy az ajánlat alapos mérlegelésével szülessen meg az elfogadó vagy elutasító döntés. Az ajánlatot tevő azonban a válasz megfontolására természetesen engedélyezhet határidőt. A technikai fejlődés - a távbeszélőhöz hasonlóan - több folyamatos és kölcsönös üzenetváltási módra nyújt ma már lehetőséget (fax, számítógép). Ezek az érintkezési formák azonban ennek ellenére nem esnek a jelenlévők között tett ajánlati kötöttség idejére vonatkozó rendelkezés körébe. A távollévők esetében a kötöttség ideje attól függ, hogy a válasz megérkezése rendes körülmények között mikorra várható. Ennek meghatározásánál jelentőséget kell tulajdonítani az ajánlat elküldési módjának Általános kívánalom, hogy a fél ugyanolyan formában nyilatkozzon az ajánlatra, mint ahogyan azt megkapta. Így az ajánlati kötöttség tartamának egyik meghatározó eleme - az ajánlat eljuttatásához és a válasz visszaküldéséhez szükséges idő - meglehetős pontossággal kiszámítható. Jelentőséggel bír, hogy a szolgáltatás mennyire bonyolult, milyen súlyú gazdasági érdek kielégítésére szolgál stb., hiszen ezek az adottságok döntően befolyásolják, hogy a válasz megfontolásához mennyi idő szükséges. A fentieken túl számos más körülmény sem hagyható azonban figyelmen kívül. Ekként mérlegelni kell például a fél személyében rejlő, s a határidő mértékére hatással lévő körülményeket is. Nyilvánvalóan eltérő az időigényessége a megfontolt nyilatkozat megtételének, ha az csak egy magánszemély álláspontjától függ, mint amikor a válasz megszületése több személy egybehangzó döntésén, esetleg egy szervezet határozatán múlik. A jogosult - a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével - ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel (kötelezett). A kötelezettnek a felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie. Ha az ajánlati felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat, illetve okiratokat, a kötelezett a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától számít. A határidőket jogszabály vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - a felek közös megállapodással eltérően is megállapíthatják. Az ajánlat elfogadására szóban, írásban és ráutaló magatartással egyaránt sor kerülhet. Az e tárgyú jognyilatkozat megtételének formája csupán akkor kötött, ha jogszabály rendelkezése folytán vagy a felek kifejezetten erről szóló megállapodására tekintettel kizárólag meghatározott alakiságok betartásával jöhet létre érvényesen az ügylet. A jogszabályba ütköző ajánlat elfogadása nem hoz létre szerződést. A szerződéskötésre tett ajánlat ugyanis kötelező erővel bíró szerződéses nyilatkozat. Tartalmában olyannak kell lennie, hogy az arra adott elfogadó nyilatkozattal együttesen érvényes szerződés jöjjön létre. A megállapodás érvényességéhez pedig elengedhetetlen, hogy az ajánlat megfeleljen a jogszabályoknak. A szerződés jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevők között pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik. Az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni. Ha a szerződés távollevők között jön létre, a szerződés létrejöttének helye az ajánlattevő lakóhelye, illetve székhelye (telephelye). A szerződés létrejöttének időpontja attól függ, hogy az ajánlat milyen módon hangzott el. Így jelenlévők között - a nyilatkozat hatályára vonatkozó rendelkezésekkel összhangban - 15/78
a szerződés az elfogadást tartalmazó kijelentéssel jön létre; távollévők esetében pedig akkor, amikor az elfogadást tartalmazó iratot (levelet, faxot, táviratot) kézhez vették. A válasz akkor hozza létre a szerződést, ha abban az ajánlattól eltérő kikötés nincs. Amennyiben ugyanis eltérő tartalmú (például a teljesítés időpontját változtatja vagy azt előleg fizetéséhez köti stb.), a nyilatkozat új ajánlatnak minősül, s ezzel a korábbi hatályát veszti. Az ajánlatra vonatkozó eltérő vélemény egyébként a kötöttség időtartama alatt több részletben is közölhető. Nem állítható fel ugyanis olyan vélelem, hogy az eltérő véleménnyel nem érintett kikötéseket a fél az ajánlati kötöttség - s így a számára biztosított nyilatkozattételi határidő - letelte előtt elfogadta. Olyankor azonban, amikor a kapott ajánlatot a fél mindenre kiterjedően elfogadta, nincs lehetőség egy újabb véleményt tartalmazó nyilatkozat megtételére még akkor sem, ha az ajánlati kötöttség ideje nem ért véget. Az elfogadó nyilatkozattal ugyanis a szerződés létrejött. A szerződési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá; az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak legkésőbb a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetőleg tudomására jutnia. Ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a szerződés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell térítenie. Ha az elfogadó idejében megtett nyilatkozata az ajánlattevőhöz elkésve érkezik, az ajánlattevő köteles a másik felet haladéktalanul értesíteni arról, hogy a szerződés nem jött létre. Ha ezt elmulasztja, a szerződés létrejön. Ez a jogcselekmény a megtétel módjától függő időpontban válik hatályossá. Ha a nyilatkozat szóban vagy szóbeli üzenet útján hangzott el, akkor a tudomásszerzéssel; írásbeli közlés esetében pedig a másik félhez való megérkezéssel. Ekként - a törvény megfogalmazásából következően - az írásban eljuttatott nyilatkozat hatályossá válik akkor is, ha arról a címzett ténylegesen és valósan nem szerez tudomást (például külföldi tartózkodás, betegség vagy csupán gondatlanság okán). A nyilatkozat megismerésének hiányából származó hátrány azonban még vétlenség esetében sem hárítható el. Nem tekinthető azonban hatályosan közöltnek a nyilatkozat, ha a szabálytalanul megcímzett postai küldemény "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza, továbbá a címzett tagadása esetén az ajánlott postai küldeményként való feladás, illetve a küldeménynek a levélszekrény útján történő kézbesítése. A hatálybalépés jelentősége abban áll, hogy hozzá kötődnek a nyilatkozat megtételéhez fűződő joghatások. Így: - ezidőtől megkezdődik az ajánlati kötöttség, - elfogadást tartalmazó nyilatkozat esetében létrejön a szerződés, - a hatályos nyilatkozat nem vonható vissza, a törvényi kivételeket ide nem értve. Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik. A beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. Beleegyezés, illetőleg jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. 16/78
A szerződés értelmezése A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A jognyilatkozatok értelmezésére leggyakrabban a szerződésből származó jogviták kapcsán kerül sor. Ilyenkor az ügyletkötő felek közös nyilatkozatát kell valamilyen okból vizsgálni, tehát lényegében magát a szerződést kell értelmezni. Ez általában akkor válik szükségessé, amikor egy ügylet homályos, szakszerűtlen, ellentmondó megfogalmazásokon nyugszik. Az értelmezésre vonatkozó rendelkezések jelen vannak olyan esetekben is, amikor valamely nyilatkozat (kijelentés, tényállítás, vélemény) jogkövetkezménnyel járó jelentőséggel bír. A jogszabályból kitűnően az értelmezéskor alapvetően azt kell tisztázni, hogy az adott nyilatkozaton mit kellett értenie a másik félnek. Ez a törvény szerint úgy állapítható meg, ha értékeljük a) a szavak általánosan elfogadott jelentését, b) az eset összes körülményét és c) a nyilatkozó feltehető akaratát. Az értelmezés nem követi tehát tisztán az ún. nyilatkozati elvet, mely a megállapodások érvényességének megítélésében - s így az értelmezés során is - a nyilatkozatnak tulajdonít döntő jelentőséget, hanem azt az akarati elvvel ötvözi. A bírói gyakorlat a nyilatkozói akarat feltárása helyett gyakorta a felek - tehát valamennyi fél - valódi ügyletkötési akaratának felderítésével oldja meg az értelmezési kérdéseket. a) A szavak általánosan elfogadott jelentésének meghatározásában főszabályként természetesen az általános nyelvhasználat az irányadó. Az értelmezés során ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a felek személye, szakmai végzettsége, műveltsége, stb. sem. Olyankor, amikor mindkét fél szakember, s az ügyletkötésnél használt kifejezés előttük azonos tartalommal bír, a szakmai nyelv speciális jelentése a döntő. Eltérő esetben azonban a laikus értelmezés lesz a meghatározó. Ezt az elvet kell megfelelően követni akkor is, amikor a megállapodás tájnyelven, argóban vagy idegen szavak használata mellett köttetett. A nyilatkozat tartalmának meghatározására adott esetben hatása lehet annak, ha az ügyletkötők között nagy a kor vagy műveltségbeli különbség. Ilyenkor mindig a kedvezőtlenebb helyzetben lévő fél értelmezését indokolt alapul venni. Egy jogi terminológia helytelen használata ugyancsak okozhat értelmezést igénylő vitát. Ilyenkor a felek szerződésben vállalt kötelezettségeinek és jogainak áttekintésével lehet állást foglalni abban, hogy nyilatkozatuk milyen jogviszonyra vonatkozott. Például: az előszerződés szerint vételárelőleg címén átadott összeg foglalónak minősül olyankor, amikor a megállapodás egyéb pontjai arról rendelkeznek. Az általános jelentéstartalom meghatározása kapcsán jelentőséggel bírnak a magyar nyelvtan szabályai is. Ezek azonban, nem vezethetnek a Ptk.-ban megjelölt szempontokból levonható következtetésekkel szemben indokolatlanul megszorító vagy kiterjesztő értelmezéshez. b) Az adott nyilatkozat értelmezésénél irányadó körülményként számtalan tényezőnek lehet jelentősége. Így a megtételét megelőző tárgyalásoknak, az elhangzott tájékoztatásoknak, az ügyletkötés során tanúsított magatartásnak, a fél személyi, vagyoni körülményeinek, s azoknak az érdekeknek, amelyek őt a nyilatkozat tételében vezették stb. A releváns körülményeket mindig csak a vizsgálat konkrét tárgyától függően lehet kiválasztani. Ezért nem határozathatók meg olyan szempontok, melyek e körben általában mértékadók lehetnek. c) A nyilatkozó feltehető akaratának tartalmát a bírói gyakorlat az adott jognyilatkozattal kielégíteni kívánt - gazdaságilag is ésszerű - érdek szem előtt tartásával határozza meg. Hogyha vitatott kérdéssé válik: vajon kiterjedt-e a megállapodás valamely szolgáltatásra, 17/78
arról a szerződés valóságos tartalmának, a felek bármilyen módon kifejezésre juttatott szerződési akaratának alapulvételével lehet csak dönteni. Ilyenkor általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek szükségesek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó, mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi. Ha a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. A törvény tiltja a joglemondó vagy jogosultságból engedő nyilatkozat kiterjesztő értelmezését. Az ilyen akarat-kijelentés tartalmának meghatározásánál tehát - az előző rendelkezésből következően - az általános jelentéstartalom az irányadó. Olyankor tehát, amikor az örökhagyó végrendelet hátrahagyásával hunyt el és a törvényes örököse a hagyatéki eljárásban "lemondó" nyilatkozatot tesz, az kétség esetén csak a végakarat érvényességének elismeréseként értékelhető, azaz úgy, hogy a jogosult a törvényes örökrészre nem tart igényt. Olyan jelentés azonban a kijelentésének nem tulajdonítható, hogy a lemondás a köteles részre is kiterjedt. A bírák azonban általában a fentieknél szigorúbb gyakorlatot követnek és a joglemondást sokszor kifejezetten megszorítóan értelmezik. Eleve csak azokat a nyilatkozatokat vonják e körbe, amelyek határozottan és egyértelműen fejezik ki a lemondást vagy az elengedés tényét. Így például nem tekintette szerződéstől való elállásnak a bíróság azt a nyilatkozatot, amelyben a jogosult a kötelezett teljesítésről szóló értesítésére válaszolva csak annyit közölt, hogy a határidő már eltelt. A szerződés megtámadásának jogáról való lemondás esetén a gyakorlat megköveteli azt is, hogy a nyilatkozatból kitűnjék, miszerint a jogosult a megtámadás jogáról tud és ennek ellenére a szerződés fenntartását választja. A fentieknek megfelelően a ráutaló magatartással vagy hallgatólagosan létrejött jog-átengedést a gyakorlat akkor ismeri el, ha az - az eset egyéb körülményeit is szem előtt tartva - félreérthetetlen, kétségtelen magatartásból származik. A kiterjesztő értelmezés tilalma a gyakorlatban a jogelismerések esetében is érvényesül. Ha tehát a bérlő elismerő nyilatkozatot tesz a bérbe adónak okozott károk tekintetében, az - külön kikötés nélkül - csak olyan károkra vonatkozik, amelyeket ki nem menthető módon okozott. A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A gyakorlatban titkos fenntartással kapcsolatos vita nemigen fordul elő, az ügylet rejtett indoka azonban már jelentőséggel bírhat a szerződés érvényességének megítélésénél vagy értelmezésében. Olyankor ugyanis, amikor a megállapodás háttere (azaz rejtett indoka) a szerződésből nem tűnik ki, de az mindkét fél előtt ismert, mint közös téves feltevés alapot adhat a szerződés megtámadására. Ha azonban az ügylet indoka a másik fél előtt rejtve marad, a fentiekből következően már nem lehet hatása a szerződés értelmezésére, illetve érvényességére. Így nyilvánvalóan nincs jelentősége egy szerződés érvényességének megítélésében annak, hogy az ügyletre kizárólag adócsökkentés érdekében került sor. A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Az előszerződés A felek megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek (előszerződés). Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni. Jogszabály előszerződés kötését kötelezővé teheti. 18/78
Az előszerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. Az ilyen konszenzus tehát szerződéskötési kötelezettséget keletkeztet, melynek alapja nem egy jogszabályi rendelkezés, hanem a felek megállapodása. Több olyan szerződés típus ismert, amely az előszerződéssel bizonyos hasonlóságot mutat. Ilyenek azok az ügyletek, amelyek a korábban kötött megállapodás alapján, egyoldalú jognyilatkozattal létrehozhatók, mint például a vételi vagy opciós szerződések. Ezek azonban nem sorolhatók e körbe. Az előszerződés jellemzője ugyanis az előzőekkel szemben az, hogy belőle kétoldalú kötelezettség keletkezik a szerződéskötésre. Az előszerződés tartalma és alakja A megállapodás előszerződésnek csak akkor minősül, ha belőle egyértelműen kitűnik a felek későbbi időpontra vonatkozó szerződéskötési akarata. Így tehát olyankor, amikor a megállapodás a Ptk. 205. -ában jelölt valamennyi lényeges tartalmi elemet felöleli, az szerződésnek tekintendő annak ellenére, hogy a felek azt előszerződésnek nevezték. Ekként az az ingatlan adás-vételről szóló okirat, amely megfelelően rögzíti az ilyen ügylet érvényes létrejöttéhez szükséges minimális tartalmi kellékeket, adás-vételi szerződés még akkor is, ha a felek úgy vélik, hogy az ingatlan tulajdonjogának bejegyzéséhez további szerződéskötésre van szükség. Ahhoz, hogy az ingatlan átruházására irányuló ügylet előszerződésnek minősüljön, a felek kifejezett írásbeli megállapodása szükséges arról, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. A fenti elváráson túl a törvény nem határozza meg az előszerződés egyéb, illetve minimális tartalmi elemeit. Az tehát érvényesen létrejöhet bármely nevesített vagy nem nevesített szerződés vonatkozásában és akkor is, ha még a majdan megkötendő megállapodás valamennyi lényeges pontjára (példaként az ingatlan adás-vételnél maradva arra, hogy mely ingatlan tulajdonjogának átruházásáról van szó) sem tér ki. Az előszerződést a megkötendő megállapodásra vonatkozó formai szabályok betartásával kell a feleknek megkötnie. Így például az ingatlan átruházására irányuló előszerződés megkötésére érvényesen csak írásban kerülhet sor. Ezt a rendelkezést be kell tartani akkor is, ha az előszerződés módosítása válik szükségessé. Alakszerűséget előíró rendelkezés hiányában az előszerződés szóban, de ráutaló magatartással is módosítható. A törvény általános szabályai természetesen az előszerződés tekintetében is megfelelően irányadók. Így: - Az előszerződésből is csak akkor keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére, ha az érvényesen létrejön. Az érvényességét azonban önmagában nem érinti az, hogy az ügyletkötés időpontjában a későbbiekben megkötendő szerződés érvényességéhez szükséges törvényi feltételek nem álltak fenn. - Az előszerződést a Ptk. rendelkezései szerint bármelyik fél jogosult megtámadni és hivatkozhat annak semmisségére is. Így olyankor például, amikor a felek egy majdani adás-vételről kötnek előszerződést, s ebben a vételárat is meghatározzák, lehetőség van arra, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között mutatkozó feltűnő aránytalanságra utalva az érintett keresettel éljen. - Nincs akadálya annak sem, hogy a felek az előszerződést valamely mellékkötelezettséggel biztosítsák. Jogszerű tehát az a megállapodás, amely az ingatlan átruházásáról szóló előszerződésben a foglaló kikötésről rendelkezik. Az előszerződés teljesítése Az érvényes előszerződés alapján bármelyik fél jogosult a teljesítés követelésére, azaz arra, hogy vele a másik fél a végleges szerződést megkösse. A végleges szerződésből fakadó szolgáltatást azonban nem igényelheti. Az előszerződés tartalmától függően a végleges szerződés létrejötte a felek ráutaló magatartása alapján is megállapítható. A szerződés megkötésének elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést létrehozhatja, és tartalmát megállapíthatja. A bíróság a szerződést akkor is létrehozhatja, ha az előszerződés a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást 19/78
nem tartalmazza, feltéve, hogy a nemzetgazdaság és a felek érdekeinek figyelembevételével, a felek tárgyalásai, korábbi szerződései és az eset összes körülményei alapján a szerződés tartalma meghatározható. A bíróság a szerződést kivételesen az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja, ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja. A fenti rendelkezések a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség körét lényegesen meghaladó jogosítványokat adnak a bíróságoknak a végleges szerződés létrejötte érdekében. Ilyen módon azonban a szerződés létrehozására csak az érintett kérelmére és akkor van lehetőség, ha - a végleges szerződés megkötését az egyikük megtagadta vagy - a felek annak tartalmát illetően nem jutottak megegyezésre. A fenti törvényhely alkalmazásában a végleges szerződés tartalmát a bíróság állapítja meg. Ha tehát az előszerződés értelmében az alperes a felperes tulajdonában álló ingatlan átruházásának ellenértékeként egy meghatározott pénzösszeg megfizetését vállalta vagy azt, hogy az eladónak anyagi és természetbeni gondoskodást nyújt, a bíróság a felek személyi és vagyoni körülményeinek, egymáshoz fűződő kapcsolatának feltárásával és a felperesi rászorultság mérlegelése mellett szabadon dönthet arról, hogy az alperes a vételár fizetésre vagy tartásra (életjáradék fizetésére) köteles-e. A szerződéses tartalom meghatározásánál a bíróság: - Jogosult a végleges szerződésben olyan kikötéseket is belefoglalni, amelyekről az előszerződés nem rendelkezik. Így járhat el akkor is, ha ez a Ptk. 205. -a értelmében lényeges kérdésnek minősül, de arról az előszerződés nem rendelkezik, feltéve hogy az - a felek és a nemzetgazdaság érdekeit is figyelembe véve - a korábbi tárgyalások, esetleges megállapodások, továbbá az eset összes körülményének mérlegelésével meghatározható. Nincs tehát akadálya annak, hogy adott esetben a szerződés tárgyát is a bíróság ítélete rögzítse. - Kivételesen jogosult az előszerződésben szereplő feltételektől eltérő kikötések megfogalmazására is, amennyiben ezt a nemzetgazdaság és felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja. Ez a jog azonban csak addig a határig gyakorolható, amíg nem jár az előszerződésben megjelölt feltételek lényeges módosulásával. Ilyen lényeges módosulásnak tekinthető például az ellenszolgáltatásként megjelölt vételár nagyságrendjének, a teljesítés módjának megváltoztatása is. A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. A fenti törvényhely az előszerződésből keletkező szerződéskötési kötelezettség alól csak akkor ad felmentést, ha az alábbi feltételek együttesen állnak fenn: - a fél az előszerződés létrejötte után beállott változás folytán már nem képes az ügyletkötésre [alapul szolgál erre, ha az egyik fél ellen felszámolási eljárás indult, vagy - annak megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, illetve - elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. A szerződéskötés a kívánt törvényi feltételek fennállása mellett sem tagadható azonban meg minden esetben jogszerűen. Olyankor például, amikor a fél saját felróható magatartásával idézte elő azt a helyzetet, amely miatt a teljesítésre képtelen, a szerződéskötést alappal nem háríthatja el. Általában azonban ilyenkor nem célszerű a szerződés megkötését kikényszeríteni, hanem helyesebb, ha a másik fél kártérítési igénnyel lép fel. Nincs helye a szerződés megtagadásának olyan okra alapítottan sem, amellyel már az előszerződés megkötésekor számolni kellett. 20/78