Az adrenerg transzmisszió gyógyszertana xenia.sote.hu/depts/pharmacology
A noradrenalin fiziológiai szerepe 1. Transzmitter a szimpatikus idegvégződéseken 2. Transzmitter a központi idegrendszerben Az adrenalin fiziológiai szerepe 1. Hormon, melyet a mellékvese termel 2. Transzmitter a központi idegrendszerben A dopamin fiziológiai szerepe 1. Transzmitter bizonyos szimpatikus idegvégződéseken (vese és szplanchnikus terület erei) 2. Transzmitter a központi idegrendszerben
Adrenerg végkészülék élettana és biokémiája
Adrenoceptorok G protein kapcsolt receptorok (G q, G i, G s ) α 1 - IP 3 /DAG/Ca 2+ rendszerhez kapcsolt jellemző lokalizáció: simaizmok, szerep: kontrakció α 2 - negatívan kapcsolt az adenilcikláz/camp rendszerhez jellemző lokalizáció és szerep: preszinaptikus gátlás β 1 - pozitívan kapcsolt az adenilcikláz/camp rendszerhez jellemző lokalizáció: szív, szerep: pozitív hatások β 2 - pozitívan kapcsolt az adenilcikláz/camp rendszerhez jellemző lokalizáció: simaizmok, szerep: relaxáció β 3 - pozitívan kapcsolt az adenilcikláz/camp rendszerhez jellemző lokalizáció: zsírsejtek, szerep: lipolízis
Dopamin receptorok G protein kapcsolt receptorok D 1 és D 5 pozitívan kapcsoltak az adenilcikláz/camp rendszerhez D 2, D 3 és D 4 negatívan kapcsolt az adenilcikláz/camp rendszerhez Dopamin receptorok elsősorban az agyban találhatók, de D 1 receptorok is a vese és a mesenteriium erein is megtalálhatók a periférián, és serkentésük vasodilatációt eredményez
Az adrenerg transzmisszió befolyásolásának lehetőségei 1. Preszinaptikus serkentés 2. Preszinaptikus gátlás 3. Posztszinaptikus serkentés 4. Posztszinaptikus gátlás
Preszinaptikus serkentés 4-aminopyridin (K + csatorna blokkoló) Ca 2+ koncentráció emelése Latrotoxin (fekete özvegy toxinja) - robbanásszerűen felszabadítja a noradrenalint Serkentő preszinaptikus β 2 autoreceptorok aktiválása Gátló preszinaptikus α 2 autoreceptors blokádja (yohimbin) Serkentő preszinaptikus heteroreceptorok aktiválása (AT 1 angiotensin receptorok) Indirekt módon ható szimpatomimetikumok (tyramin, amphetamin) - kémiai úton felszabadítják a transzmittert Visszavétel (reuptake) gátlók (kokain, triciklikus antidepresszánsok: amitryptylin, desipramin) MAO bénítók (tranylcypromin, selegilin, moclobemid)
Preszinaptikus gátlás Tetrodotoxin, saxitoxin, helyi érzéstelenítők (blokkolják a feszültségfüggő Na + csatornákat) α-methyltyrosin (methyrosin) - blokkolja a szintézis sebességmeghatározó enzimét (tyrosin hydroxyláz) Reserpin (gátolja a transzmitter raktározását) ω-conotoxin (blokkolja a kalcium csatornákat) 6-Hydroxydopamin (kémiai denervációt okoz) Gátló preszinatikus α 2 autoreceptorok aktiválása (clonidin, methyldopa) Gátló preszinaptikus heteroreceptorok aktiválása (M 2 acetylcholin, D 2 dopamin, adenosin, H 3 hisztamin, neuropeptid Y, EP 3 prosztaglandin, µ, κ, δ opioid receptorok) Adrenerg neuron bénítók (guanethidin, bretylium) - gátolják a transzmitter felszabadulását
Posztszinaptikus serkentés Direkt módon ható szimpatomimetikumok (α és/vagy β receptor agonisták) Posztszinaptikus gátlás α és/vagy β receptor blokkolók
Szimpatomimetikus hatások Szem: pupillatágulat (α 1 ), csarnokvíz termelése (β) Szív: pozitív inotrop, chronotrop, dromotrop, bathmotrop hatások (β 1 ) Erek: vasoconstrictio (α 1 ), vasodilatatio (β 2 ) Tüdő: bronchodilatio (β 2 ) Gasztrointesztinális r.: csökkent motilitás (α 2, β 2 ), sphincterek összehúzása (α 1 ) Genitourinális r.: csökkent motilitás (β 2 ), sphincterek összehúzása (α 1 ), uterus elernyesztése (β 2 ), ejaculatio (α 1 ) Bőr: pilomotor simaizomzat kontrakciója (α), apocrin mirigyek - szekréció fokozódása (α) Máj: glyconeogenesis, glycogenolysis (α 1 és β 2 ) Zsírsejtek: lypolysis (β 3 ) Vese: renin felszabadulás (β 1 )
A szimpatikus tónust fokozó szerek Katecholaminok β 1 receptor agonisták β 2 receptor agonisták α receptor agonisták Indirekt módon ható szimpatomimetikumok
A szimpatomimetikumok többsége phenylethylamin származék. Szubsztitúciók az aromás gyűrűn 3,4-OH származékok a katecholaminok. -OH szubsztitúciók (különösen a 3. és a 4. pozícióban) fokozzák a szer hatékonyságát, de csökkentik a lipophilitást, ezáltal romlik a feslzívódás, és a penetráció az agyba. Katecholaminok a leghatékonyabb szimpatomimetikumok, de orálisan nem adhatók, rövid a hatástartamuk és nem jutnak át a vér-agy gáton. -OH csoporttal nem szubsztituált származékok jól szívódnak fel, bejutnak az agyba, de általában csak indirekt (noradrenalin-felszabadító) szimpatomimetikus hatásuk van. Szubsztitúciók az amino csoporton Methyl szubsztitúció fokozza az affinitást a β 2 receptorokhoz (pl. adrenalin/noradrenalin), nagyobb szubsztitúciók találhatók a szelektív β 2 receptor agonistákon. Szubsztitúciók a szénatomokon Szimpatomimetikumok hatás- szerkezeti összefüggései -OH szubsztitúció a β szénatomon szerepet játszhat a receptorkötésben és a raktározásban. Szubsztitúciók az α szénatomon csökkentika a MAO általi lebontást (tartósabb hatás), és elősegíthetik az indirekt hatásmód (noradrenalin-felszabadítás) kialakulását.
Katecholaminok Adrenalin Noradrenalin Isoproterenol (Isoprenalin) Dopamin A katecholaminok a legerősebb szimpatomimetikumok, de orálisan hatástalanok, és nem jutnak át a vér-agy gáton.
Adrenalin Az adrenalin minden adrenoceptort aktivál. Mind vasodilatatiót (β 2 ), mind vasoconstrictiót (α 1 ) kivált, a receptor eloszlás határozza meg az egyes szerveken domináló érhatást. Az artériás középnyomást nem változtatja meg jelentős mértékben. Pozitív inotrop és chronotrop hatása van a szíven. Bronchodilatatiót okoz. Indikációi: anaphylaxiás shock (0.3-0.5 mg sc.) sürgősségi ellátásban teljes szívleállás esetén status asthmaticus regionális véráramlás csökkentésére lokálisan helyi érzéstelenítőkkel kombinálva (1:200,000) arcon, nasopharyngeális területen és a szájüregben végzett sebészi beavatkozások során
Noradrenalin A noradrenalin aktiválja az α és a β 1 receptorokat, de nincs jelentős hatása a β 2 receptorokon. Vasoconstrictiót okoz, és emeli a vérnyomást. Kompenzatórikus vagus stimuláció legyőzheti a noradrenalin direkt pozitív chronotrop hatását a szíven, ezért in vivo bradycardiát okozhat. Indikációi: neurogén shock regionális véráramlás csökkentésére lokálisan (diffúz vérzések; helyi érzéstelenítőkkel történő kombináció)
Isoprenalin Az isopenalin erős és szelektív β receptor agonista (aktiválja mind a β 1, mind a β 2 receptorokat). Pozitív inotrop és chronotrop hatása van a szíven. Vasodilatatiót okoz, csökkenti a diasztolés vérnyomást, és az artériás középnyomást. Bronchodilatatiót okoz.
Dopamin Alacsony dózisban (0.5-2.5 µg/kg/perc) szelektíven aktiválja a D 1 dopamin receptorokat (vasodilatatio - a vese vérátáramlása fokozódik). Közepes dózisban (2.5-5 µg/kg/perc) emellett aktiválja a β 1 adrenerg receptorokat (pozitív inotrop hatás a szíven). Nagy dózisban (több, mint 5 µg/kg/perc) elveszti szelektivitását, úgy hat, mint az adrenalin. Indikációja: cardiogen shock (alacsony-közepes dózistartomány) Legfőbb mellékhatása: tachycardia.
Szelektív β 1 receptor agonisták Dopamin közepes dózistartományban (2.5-5 µg/kg/min) Ibopamin A methyldopamin orálisan hatékony észter-származéka, az észterkötés a plazmában bomlik, és methyldopaminként, dopamin-szerű hatásokat fejt ki. Dobutamin Prenalterol Indikációik: - cardiogen shock - szívelégtelenségben tolerancia kialakulása miatt nem jönnek tartós terápiaként szóba
Szelektív β 2 receptor agonisták Fő hatásaik and indikációik bronchodilatatio (asthma bronchiale kezelése) terhes uterus relaxálása (idő előtti kontrakciók megszüntetése - koraszülés megelőzése) Antiasthmatikus kezelés β 2 agonistákkal Ha lehetséges: inhalatiós terápia (a szelektivitás nem abszolút - kardiális mellékhatások veszélye fennáll, amely így csökkenthető) metaproterenol (orciprenalin - a legkevésbé szelektív), terbutaline, salbutamol, fenoterol, tartós hatásúak: salmeterol, formoterol β 2 agonisták tocolytikumként történő használata ritodrine és terbutaline megelőzik a koraszülést, néhány nappal késleltethetik a szülés beindulását
α receptor agonisták lokális alkalmazás orrcseppként (csökkentik a nyálkahártyaduzzanatot náthában és szénanáthában) phenylephrin, naphasolin, xylometazolin, oxymetazolin mellékhatások: rebound hyperemia, a nyálkahártya ischaemiás károsodása (tartós használat esetén) szemészetben: gyulladásos hyperaemia csökkentése (phenylephrin) glaucoma kezelése (apraclonidin, brimonidin) szisztémás alkalmazás hypotensio esetén phenyleprin, midodrin, methoxamin
Indirekt módon ható szimpatomimetikumok Kémiai úton noradrenalint szabadítanak fel a szimpatikus végkészülékből. Tolerancia (tachyphylaxia) alakul ki a hatásukhoz. Tyramin, ephedrin és amphetamin hatnak ilyen módon.
Tyramin Nem alkalmazzuk terápiásan. Bizonyos élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmazzák (sajt, csirkemáj, pácolt hal, füstölt ételek, vörösbor). Ha az élelmiszerekből a béltraktusba kerül, az ott található MAO-A lebontja, ezért nem jut be a szisztémás keringésbe. Azok a betegek, akiket (depressziójuk miatt) irreverzibilis MAO-A inhibitorokkal kezeltek (ma már idejétmúlt terápia), nem fogyaszthattak tyramin tartalmú élelmiszert, szigorú diétát kellett tartaniuk. Ha ezt nem tették, a tyramin bejutva a szisztémás keringésbe kifejtette indirekt szimpatikus izgató hatását (noradrenalin felszabadítás), ami hypertóniás krízist válthatott ki (sajt-reakció).
Ephedrin orálisan jól felszívódó alkaloid, tartós hatással átjut a vér-agy gáton, és enyhe stimuláló hatása van a központi idegrendszerben szimpatomimetikus hatásának mechanizmusa összetett, elsősorban noradrenalint szabadít fel, emellett gyenge direkt receptor agonista hatása is van vasoconstrictorként vagy bronchodilatorként használható, ha gyenge, de tartós hatás elérése a cél egyik enantiomerje, a pseudoephedrin több nyálkahártyaduzzanat csökkentő kombinált készítmény alkotórésze
Amphetamin a periférián indirekt módon ható szimpatikus izgató hatása van orálisan felszívódó, tartós hatású vegyület könnyen bejut a központi idegrendszerbe, és nagyon jelentős stimuláns hatása van a hangulatra és az éberségre (psychostimuláns). az általa létrehozott euphoria dependencia kialakulásához vezet (abúzusszer: pl. speed) csökkenti az étvágyat szerkezeti rokonai: metamphetamin, methylphenidat, pemolin, phenmetrazin, MDMA (ecstasy)
A szimpatikus tónust csökkentő szerek α receptor antagonisták β receptor antagonisták α 2 receptor agonisták adrenerg neuron bénítók reserpin methyltyrosin
α receptor antagonisták Nem-szelektív α receptor antagonisták Szintetikus vegyületek phenoxybenzamin phentolamin tolazolin Ergot alkaloidok szelektív α 1 receptor antagonisták A szelektív α 1 receptor antagonisták kevésbé okoznak tachycradiát mint a nem-szelektív α-blokkolók.
Nem-szelektív szintetikus α blokkolók phenoxybenzamin irreverzibilis, tartós hatású (14-48 óra) α blokkoló indikációja: pheochromocytoma kezelése phentolamin és tolazolin reverzibilis α blokkolók antiserotoninerg hatás, aktiválják a M és a H receptorokat a phentolamin erős hatású, pheochromocytoma kezelésére használható a tolazolin gyenge hatású, kifejezettebb H-szerű hatásokkal, perifériás keringési zavarokban jöhet szóba (ritkán alkalmazzuk) mellékhatásaik: tachycardia, arrhythmiák, orthostatikus hypotonia, hasmenés, ejakulációs zavarok, orrdugulás tolazoline: gyomorsav szekréció fokozása (ulcus) a phenoxybenzamin tumorokat okoz állatkísérletekben
Ergot alkaloidok I. gabonákon (rozs) élősködő gomba (anyarozs) alkaloidjai, a lizergsav származékai két kémiai csoportba oszthatók: amin alkaloidok (ergometrin), és peptid alkaloidok (ergotamin, ergocryptin, ergocrystin, ergocornin) agonista, partialis agonista és/vagy antagonista hatásuk van különböző receptorokon: α, 5-HT, D fő hatásaik: vasoconstictor (elfedi az α-blokkoló hatást), méhösszehúzó, és központi idegrendszeri hatások féliszintetikus vagy szintetikus, szerkezetileg rokon vegyületek dihydro-származékok: előtérbe kerül az α blokkoló hatás methysergid: szelektívebb a 5-HT receptorokra (antagonista) bromocryptine: szelektívebb a D receptorokra (agonista) LSD: aktiválja a 5-HT 2 receptorokat a központi idegrendszerben (hallucinogén, abúzusszer)
terápiás indikációik Ergot alkaloidok II. szülés utáni vérzés (ergometrin); nem ritmusos kontrakciót okoz, csak a placentáris fázisban adható! hyperprolactinemia, Parkinson kór (bromocryptin) migrén kezelése (ergotamin, dihydroergotamin, methysergid) perifériás keringési zavarok - érszűkületek (dihydro-származékok) mellékhatások: hányinger, hányás, hasmenés, tartós vasospasmus, központi idegrendszeri zavarok ergotizmus (krónikus intoxikáció - Szt. Antal tüze) anyarozzsal fertőzött gabona miatt kialakuló járványszerű állapot vezető tünetek: hallucinációk, convulsiók tartós vasospasmus, gangrenák, égető fájdalom vetélés
Szelektív α 1 receptor antagonisták I. legfontosabb előnyük a nem-szelektív α-blokkolókal szemben: kevésbé okoznak tachycardiát prazosin indikációi: enyhe és középsúlyos hypertonia kezelése benignus prostata hyperplasia kezelése orálisan hatékony, felezési ideje viszonylag rövid (3x/naponta) mellékhatásai első dózis hatás (a kezelés kezdetén, az első adag bevétele után - súlyos orthostaticus hypotonia és ájulás) elkerülhető, ha az első adagot este, ágyban fekvő betegnek adjuk, és a kezelést fokozatosan emelkedő adagokkal kezdjük
Szelektív α 1 receptor antagonisták II. terazosin és doxazosin prazosin-szerű, hosszabb hatástartamú vegyületek indikációik: hypertonia, benignus prostata hyperplasia alfusozin és tamsulozin szelektíven blokkolják, az α 1A receptorokat, melyek elsősorban a vizeletelvezető rendszerben találhatók benignus prostata hyperplasia kezelése során kevesebb cardiovascularis mellékhatást okoznak urapidil α 1 antagonista, gyenge α 2 agonista, 5-HT 1A agonista és β blokkoló hatásokkal labetalol α 1 és β antagonista hatású vegyület
β receptor antagonisták A β receptor blokád legfontosabb következményei: negatív chronotrop és inotrop hatások a szíven (β 1 ) vérnyomáscsökkenés (részben a renin felszabadulás gátlása miatt - β 1 ) bronchoconstrictio (β 2 ) a csarnokvíz termelésének a csökkenése hypoglycemiára való hajlam fokozódása (β 2 ) VLDL szint emelkedése, HDL szint csökkenése
A β blokkolók legfőbb indikációi hypertonia angina pectoris tachyarrhythmiák krónikus szívelégtelenség (óvatos hosszú távú használat esetén javíthatják a túlélést - akut hatásuk a szívelégtelenség súlyosbodásához is vezethet!) szívinfarktuson átesett betegek túlélését is javítják glaucoma (szemcseppként, lokálisan) hyperthyreosis migrén (prevenció) bizonyos tremorfajták szorongás szomatikus tüneteinek csökkentése (lámpaláz)
β blokkolók mellékhatásai bronchoconstrictio (asthma bronchiale súlyosbodása) szívelégtelenség - különösen akkor, ha a szimpatikus tónus elengedhetetlen a perctérfogat fenntartásához (kombinációjuk más negatív inotrop hatású szerekkel kontraindikált!) bradycardia, AV aátvezetés rontása végtaghidegség hypoglycemia hyperlipidemia alvászavarok (rémálmok), depresszió Na és víz retenció, hyperkalemia krónikus használat után a terápia hirtelen felfüggesztése fokozza az isémiás szívbetegség kockázatát
A β blokkolók közötti különbségek szelektivitás parciális agonista aktivitás (ISA) zsíroldékonyság ion csatornákra kifejtett hatások vasodilatator hatás felezési idő
A β blokkolók szelektivitása Nem-szelektív β blokkolók propranolol pindolol oxprenolol alprenolol nadolol carteolol carvedilol labetalol penbutolol sotalol timolol β 1 szelektív (cardioszelektív) blokkolók acebutolol atenolol metoprolol bisoprolol esmolol celiprolol betaxolol A szelektív β 1 blokkolók kevésbé hajlamosítanak bronchoconstrictiora, hypoglycemiára és perifériás keringési zavarok megjelenésére. A β 1 szelektivitás azonban soha nem abszolút!
A β blokkolók parciális agonista (ISA) hatása ISA (intrinsic szimpatomimetikus aktivitással) rendelkező β blokkolók pindolol acebutolol carteolol penbutolol oxprenolol alprenolol celiprolol (ISA hatás a β 2 receptorokon) Az ISA hatással rendelkező β blokkolók kevésbé okoznak bradycardiát és kedvezőtlen plasma lipid eltéréseket. A celiprolol kevésbé okoz bronchoconstrictiót. Az ISA hatás klinikai jelentősége azonban nem egyértelműen tisztázott.
A β blokkolók lipidoldékonysága A leglipidoldékonyabb β blokkolók propranolol penbutolol A legkevésbé lipidoldékony β blokkolók atenolol sotalol acebutolol Csak a lipidoldékony β blokkolók alkalmazhatók központi idegrendszeri indikációkra (pl. tremor) Az alacsony lipidoldékonyságú β blokkolók kevesebb központi idegrendszeri mellékhatást okoznak (pl. rémálmok, alvászavarok, depresszió).
A β blokkolók ioncsatornákra kifejtett hatása A β blokkolók egyre része gyenge helyi érzéstelenítő (Na csatorna blokkoló, ún.: membránstabilizáló) hatással rendelkezik propranolol pindolol oxprenolol alprenolol metoprolol acebutolol Szisztémás használat esetén nem valószínű, hogy ez a hatás jelentőséggel bír. A szemcseppek esetén ez a hatás kedvezőtlen - a timolol mentes ettől a hatástól - ez az egyik ok, ami miatt glaucomában ezt választjuk. A sotalol blokkolja a K csatornákat - az antiarrhythmiás szerek III. csoportjába tartozik.
β blokkolók vasodilatátor hatáskomponenssel labetalol, carvedilol és bucindolol racém keverékek, amelyek egyik isomerje szelektív α 1 blokkoló, másik isomerje β blokkoló hatással rendelkezik szinergista antihypertenzív hatás tachycardia nélkül esmolol β blokkolók felezési ideje ultrarövid hatású (felezési idő: 10 perc), szelektív β 1 blokkoló biztonságosabb lehet olyan betegeknél, akiknél a β blokkoló kezelés fokozott veszéllyel jár, de mégis indokolt (pl. supraventriculáris arrhythmiák, perioperativ hypertonia) β blokkolók hosszú felezési idővel nadolol (16-20 h), betaxolol (14-20 h), bisoprolol (10-12 h)
Clonidin α 2 receptor agonisták I. imidazolin származék, eredetileg orrcseppként tesztelték aktiválja a preszinaptikus α 2 receptorokat a periférián, ezért fokozza a negatív feed back-et a noradrenerg végkészüléken aktivála a (posztszinaptikus) α 2 receptorokat az agytörzsben, ezáltal csökkenti a vérnyomást aktiválja az I 1 imidazolin receptorokat az agytörzsben, ezáltal csökkenti a szimpatikus tónust indikációja: enyhe és középsúlyos hypertonia kezelése hirtelen elhagyása hypertóniás krízist és fokozott szimpatikus aktivitást okozhat, ezért tartós használata után a dózist fokozatosan csökkentése után szabad abbahagyni a kezelést. Moxonidine és rilmenidine imidazoline-származékok, clonidin-szerű szerkezettel, de szelektívebbek az I 1 imidazolin receptorokra antihypertensiv szerek
α 2 receptor agonisták II. Guanabenz és guanfacin clonidin-szerű hatásokkal rendelkező antihypertensiv vegyületek, imidazolin hatás nélkül (nem imidazolin származékok) Methyldopa hamis transzmitter (methylnoradrenalin) képződéséhez vezet a methylnoradrenalin a centrális és perifériás α 2 receptorokon úgy hat, mint a clonidin antihypertensiv szer α 2 receptor agonisták mellékhatásai szedáció, a koncentráló képeség csökkenése, szájszárazság, orthostatikus hypotónia (a moxonidin és a rilmenidin esetén kevésbé kifejezettek) a methyldopa további mellékhatásai: szexuális zavarok, hyperprolactinemia, extrapyramidális zavarok, rémálmok, depresszió, pozitív Coombs teszt
Adrenerg neuron bénítók Guanethidin és debrisoquin gátolják a noradrenalin felszabadulást a noradrenerg végkészülékből az uptake segítségével bejutnak a preszinaptikus oldalra, majd a transzmitter vesiculumokba kerülnek, ahonnan a noradrenalint kiszorítják; emellett a végkészülék Na + csatornáit is blokkolják (gyenge helyi érzéstelenítő hatás) antihypertensiv indikációjuk van, de visszaszorultak a mellékhatásaik miatt Bretylium az előzőekhez hasonló hatásmódja mellett blokkolja a kálium csatornákat antiarrhythmiás szerként használható (III. csoport), de csak újraélesztéskor, kamrafibrilláció kezelése során i.v., a lidocain és a cardioversio után) Az adrenerg neuron bénítók mellékhatásai i.v. használat esetén átmeneti ritmuszavarok, vérnyomásemelekedés lehetősége (kezdeti fokozott noradrenalin kiáramlás), orthostaticus hypotonia tartós terápia esetén: orthostaticus hypotonia, hasmenés, ejakulációs zavarok, Na és víz retenció, orrdugulás
Reserpin blokkolja a biogén aminok felvételét a szinaptikus vesiculumokba, ezáltal azok nem fognak a vesiculumokban raktározódni, és a plasmában a MAO lebontja őket könnyen bejut az agyba, a hatása az egész szervezetben érvényesül, és a noradrenalin, a dopamin, és a szerotonin raktárak kiürüléséhez vezet lehetésges indikációi (elavult szer) hypertónia kezelése (perifériás noradrenalin depléció) psychosisok kezelése (központi dopamin depléció a mesolimbicus dopamin rendszerben) legfontosabb mellékhatásai sympatholytikus hatások (hasmenés, orthostaticus hypotonia, a perifériás noradrenalin depléció következtében) depresszió (a központi idegredszeri noradrenalin és szerotonin depléció következtében) Parkinson-szindróma (a nigrostriatális rendszerben történő dopamin depléció következtében
Methyltyrosin blokkolja the noradrenalin szintézis sebbességmeghatározó enzimét (tyrosin hydroxiláz) a pheochromocytoma kezelésében a phenoxybenzaminnal szinergista hatást fejt ki - ez az egyetlen lehetséges indikációja (inoperábilis, vagy metasztatikus pheochromocytoma)