3280 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 21. szám Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja Epiphyseolysis capitis femoris juvenilis ellátásáról (1. módosított változat) Készítette: az Ortopédiai Szakmai Kollégium Szinonímák: Coxa vara adolescens Serdülõkori femur fej elcsúszás I. Alapvetõ megfontolások I.1. Ortopédia, traumatológia, gyermekgyógyászat I.2. Jó szakmai tájékozottság az említett három szakmában. I.3. Definició A femurfej epiphysise a combnyakon hátra és lefelé fordul és csúszik fokozatosan (lenta v. chronica) vagy hirtelen (acuta). I.3.1. Kiváltó tényezõk A betegség oka átmeneti hormonális zavar, melynek lényege a növekedési hormon túlsúlya a sexuál hormonokkal szemben. E hormon hatására a növekedési porc kiszélesedik és az itt érvényesülõ nyíró erõ hatására az epiphysis a nyakon elfordul1(b szintû evidencia). I.3.2. Kockázati tényezõk A praepubertásban fordul elõ a fent említett hormonális zavar és a leggyorsabb növekedés idején fiúknál 13-15, lányoknál 11-13 év között a leggyakoribb a betegség. Lányoknál a menstruáció után nem fordul elõ. Bizonyos endokrin betegségek (dystrophia adiposogenitalis, pubertáskori eunuchoidismus, pubertáskori gigantizmus, kasztráció után, anyagcsere betegségben gyakran fordul elõ2(b szintû evidencia). I.4. Panaszok, tünetek, általános jellemzõk A gyermekek comb, térd, csípõfájdalomról panaszkodnak. Az akut formánál elesik nem tud lábra állni. Az alsó végtag kifelé fordul, Drehmann tünet észlelhetõ3. A gyerekek rendszerint túlsúlyosak a secunder nemi jellegek megjelenése késik. I.5.1. Érintett szervrendszer Csípõízület, proximális femurvég I.5.2. Genetikai háttér: Ha a családban elõfordult a következõ gyermeknél a valószínûség 7:1. I.5.3. Elõfordulás: 0,5-1%, az esetek 1/3-ában kétoldali, közvetlen mortalitás nincs. I.5.4. Jellemzõ életkor: fiúknál 13-15 év, lányoknál 11-13 év között. I.5.5. Fiúknál kétszer gyakoribb, mint lányoknál.
21. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 3281 II. Diagnózis II.1. Anamnézis Epiphyseolysis lenta esetében a gyermekek rendszerint hosszabb ideje fennálló panaszokkal jönnek. Leggyakrabban térd- és combfájdalomról, ritkábban csípõ fájdalomról panaszkodnak, vagy a fáradékonyság miatt a tornaórán nem tudnak megfelelni a követelményeknek. Gyakran észlelik a szülõk, hogy a gyermek furcsán megy, sántít. A másik oldalon is kialakulhat a betegség, nem ritkán egy-másfél évvel késõbb, ezért az ép oldalt is figyelni kell. Ha a 11-16 éves elhízott, nemi érésben visszamaradt vagy eunuchoid alkatú gyermek comb-, térd-, csípõ-, lábszárfájdalmakról, fáradékonyságról panaszkodik, feltétlenül gondoljunk epiphyseolysisre. Az epiphyseolysis elõfordulhat azonban teljesen normál alkatú gyermekeken és ritkán fiatalabb korban is4(b szintû evidencia). II.2. Fizikális vizsgálatok A klinikai és röntgentünetek egy részét is az epiphysis hátrafelé fordulása magyarázza. Már megtekintéskor feltûnhet, hogy a gyermek a beteg oldali alsó végtagját kifelé forgatott helyzetben tartja, ami különösen kifejezett lehet járás közben. Az epiphysis hátrafordulása miatt ugyanis, mivel a femurfej hátrafelé nem tud kifordulni a vápából, a végtag fordul kifelé. A csípõízület mozgását háton fekvõ helyzetben vizsgáljuk. A csípõízület hajlítása közben epiphyseolysis esetén a végtag abductiós és kifelé forgatott helyzetbe kerül3(c szintû evidencia). Ez a kényszermozgás Drehmann-tünet ugyancsak a combfej hátrafelé fordulásának következménye, és már kezdeti stádiumban jelen van. Állandó tünet a végtag befelé rotatiójának korlátozottsága. Ez vizsgálható nyújtott csípõ és térd, vagy 90 fokban hajlított csípõ és térd mellett. Jól észlelhetõ a mozgáskorlátozottság, ha a két oldalt összehasonlítva vizsgáljuk. Míg normálisan 30-50 fok a kifelé és befelé rotatio, addig epiphyseolysis esetén a befelé rotatio korlátozott és ez gyakran olyan fokú, hogy a végtag kifelé rotatiós helyzetébõl középállásig sem forgatható be. Ha a gyermeket a vizsgálóasztalra térdeltetjük, azt látjuk, hogy lábszárai keresztezik egymást. A végtag kifelé fordulása az epiphysis hátrafordulásának következménye. A combfej így helyezkedik el centrálisan a vápában. Rendszerint korlátozott a csípõízület abductiója és extensiója is. Epiphyseolysis acuta esetén a gyermek rendszerint elesik és nem tud lábra állni. A traumának az epiphysis dislocatiójában nincs lényeges szerepe, sõt arra is következtethetünk az anamnesisbõl, hogy a beteg azért esik el, mert bekövetkezett az epiphysis elcsúszása. Az akut elcsúszást olyan tünetek elõzhetik meg, amelyek arra utalnak, hogy a teljes elcsúszás hónapok óta fennálló epiphyseolysis lenta talaján következett be (akut elcsúszás krónikus elõzménnyel). Vizsgálatkor a combnyaktöréshez hasonló állapotot észlelünk. A végtag kifelé forgatott helyzetben van, a csípõízület fájdalma miatt a beteg végtagját nem mozgatja, illetve mozgáskísérletre fájdalmat jelez. Ilyen esetben a beteg rendszerint azonnal ortopédiai osztályra kerül, ahol megfelelõ ellátásban részesül. Amennyiben a beteg nem kerül orvoshoz, napok múlva a fájdalom csökkenése után felkel és járni kezd. A végtag kifelé fordult helyzete, megrövidülése és a csípõízületben fennálló mozgáskorlátozottság mutatja a lezajlott eseményt. II.3. Kötelezõ vizsgálatok Ha a betegség másodlagos, akkor szükség lehet csont-anyagcsere és endokrin vizsgálatokra. II.3.1. Laboratóriumi vizsgálatokra csak a másodlagos formáknál van szükség az alapbetegség tisztázására. Renális rachitisnél és endokrin betegségek esetén szükséges a megfelelõ laborvizsgálatokat elvégezni5,6(b szintû evidencia). II.3.2. Képalkotó vizsgálatok Röntgentünetek: Epiphyseolysis gyanúja esetén a betegség fennállásának igazolása és az elcsúszás fokának megítélése céljából összehasonlító röntgenfelvételt készíttetünk a-p és Lauenstein-helyzetben (vagy oldalirányút). Azért kell mind a két csípõrõl felvételt készíteni, mert gyakran a látszólag ép csípõ is érintett. A Lauenstein-helyzetben készült vagy oldalirányú felvételre pedig azért van szükség, mert amíg az a-p képen kezdeti stádiumban gyakran nem látható értékelhetõ elváltozás, addig a Lauenstein-helyzetben készült képen már kisfokú hátrafordulás is kimutatható7(c szintû evidencia).
3282 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 21. szám Az elcsúszás, ill. elfordulás mértéke szerint megkülönböztethetünk fenyegetõ (e.imminens) kezdõdõ (e. incipiens), mérsékelt és súlyos formát, teljes elcsúszást8(b szintû evidencia). A legkoraibb, még a dislocatiót megelõzõ, nehezen értékelhetõ korai röntgentünet a növekedési porc kiszélesedése és a combnyak metaphysisének fellazulása (epiphyseolysis imminens). A röntgenképen már minimális elcsúszás is jól felismerhetõ. Elõször az epiphysis csak elfordul hátrafelé anélkül, hogy elcsúszna. Ez az a-p képen úgy jelentkezik, hogy az epiphysis magassága kisebb és a nyak felsõ szélének meghosszabbításából adódó vonal nem metsz le egy szegmentumot a fejbõl. Lauenstein-felvételen az elcsúszás, illetve elfordulás kifejezettebb. Az epiphysis alapja normálisan merõleges a nyak tengelyére. Epiphyseolysis esetében a két vonal által bezárt szög hátrafelé kisebb 90 foknál, és annál kisebb, minél nagyobb a hátrafordulás (epiphyseolysis incipiens). Nagyobb fokú elfordulás és elcsúszás esetén már az a-p képen is jól látható a dislocatio. Az epiphysis magassága csökkent, a nyakhoz viszonyítva lejjebb került és alapjával szemben helyezkedik el, ami kerek vetületként jól látható. Lauenstein-felvételen látható, hogy teljes elcsúszás esetén az epiphysis hátsó széle a fossa trochantericába támaszkodik. Akut epiphyseolysis esetén általában teljes elcsúszás látható. Ilyen esetben, ha Lauenstein-felvétel nem készíthetõ, oldalirányú felvétel ad pontos tájékoztatást az epiphysis helyzetérõl. MR, CT és ultrahang vizsgálatra csak rendkívüli esetben van szükség. Általában elegendõ információt ad az a-p és Lauenstein helyzetben készült (vagy oldalirányú) röntgenfelvétel. II.4. Kiegészítõ diagnosztikai vizsgálatokra csak a másodlagos formákban van szükség. II.5. Differenciál diagnosztika A veszélyeztetett korcsoportban bizonytalan comb, térd, csípõ fájdalom esetén gondolni kell a betegségre. Minden térdpanaszos betegnél meg kell vizsgálni a csípõket is9(b szintû evidencia). Perthes kór Csípõizületi gyulladás Tranzitórikus csípõízületi gyulladás Idiopatiás csípõ osteoporosis Rheumatoid arthritis Protrusio acetabuli merülhetnek fel. II.6. Diagnosztikai algoritmus: Panaszok meghallgatása értékelése (gyakran comb, térdfájdalom van) A beteg megtekintése (alkat, secunder nemi jelleg, alsóvégtag rotációs állása) Beteg vizsgálata (térd, comb, csípõ) A-p összehasonlító és Lauenstein helyzetben készült (vagy oldalirányú) csípõ röntgenfelvétel.
21. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 3283 III. Terápia III/1. A betegség mûtétileg kezelendõ Az említett korosztályban, prépubertásban, pubertásban lévõ gyermekekre fokozottabban kell figyelni, különösen, ha az említett alkati sajátosságot mutatják. III/2. Eddig eredményesen alkalmazott gyógyszeres kezelésrõl nem számoltak be. III/3. Mûtét A betegek mûtéti ellátása ortopédiai és traumatológiai osztályon történhet. A betegség észlelésekor a gyermeket azonnal a megfelelõ osztályra kell utalni. Kezelés A konzervatív kezelési eljárásoktól eredmény nem várható. Elõfordul, hogy fekvõ betegeknél is fokozódik az elcsúszás. Helyes, ha lefektetjük a beteget arra az idõre is, amíg ortopédiai osztályra kerül, mert epiphyseolysis lentának minõsített esetben is fennáll a veszélye annak, hogy az elcsúszás hirtelen teljessé válik, epiphyseolysis acuta esetén pedig röviddel az elcsúszás után még lehetõség van a repositióra. Gondosan kell vizsgálni a másik, látszólag egészséges oldalt és a legkisebb jel esetén egyidejûleg, mintegy prventíve szintén meg kell operálni. Mûtéti indikáció Kisfokú dislocatio esetén, ha az elmozdulás még nem nagy fokú a Lauenstein-felvételen az epiphysis hátrafelé fordulása még nem nagyobb 30 foknál vagy az elcsúszás még nem haladja meg a nyakszélesség 1/3-át, akkor az adott helyzetben (in situ epiphyseodesis) a nyakon keresztül az epiphysisbe vezetett Kirschner-drótok, AO spongiosa csavar vagy speciális, e célra készült csavar megakadályozzák a további elmozdulást és elõsegítik a növekedési porc gyors elcsontosodását. Kanülált csavart képerõsítõ segítségével percutan is be lehet vezetni. A mûtétet általános érzéstelenítésben, vagy lumbal anaesthesiában végezzük. Mûtét után csökken a kifelé rotatiós contractura és idõvel a femurfej modelláló átépülése is javít a helyzeten10(b szintû evidencia). A gyermek a mûtét utáni 2. napon mankóval felkelhet, 3 hét múlva már részlegesen terhelve járhat, iskolába mehet, 3 hónap múlva normális életet élhet. 1-2 év alatt általában elcsontosodik a növekedési porc, és utána a drótok, illetve a csavarok eltávolíthatók. Az in situ epiphyseodesis elvégezhetõ amíg technikailag lehetséges, ha még nem teljes az elcsúszás. Nagyobb fokú elcsúszás esetén azonban megnyugtató megoldás csak az elmozdulás korrekciójától várható. Minél közelebb történik a korrekció (a csont átvésése és repositio) az elmozdulás helyéhez, annál tökéletesebb anatómiai eredmény érhetõ el. A fedett vagy nyílt repositiónak és combnyak-osteotomiának viszont nagy a veszélye, mert sérülhet a fej vérellátása, és gyakran a combfej vagy az ízületi porc ischaemiás necrosisa alakul ki. A legjobb eredmény az epiphysis Dunn szerinti repositiójától11(c szintû evidencia) és a combnyak ék-osteotomiájától várható, amikor a combnyak hátsó felszínén haladó ereket biztosabban megóvhatjuk a sérüléstõl12(b szintû evidencia). A kis trochanter alatt végzett osteotomiával is korrigálhatjuk a femurfej vápához való viszonyát és a végtag kifelé rotált helyzetét. Veszélytelen eljárás, de kevésbé javítja a femurfej-vápa viszonyát. Osteotomiánál általában belsõ rögzítést alkalmazunk, azonban ritkán gipszkötésre is szükség lehet. Epiphyseolysis acuta esetén 1 héten belül megkísérelhetõ a fedett vagy nyílt repositio, eredményei azonban nem megnyugtatók. A helyretételt észlelés után (acut esetben) a lehetõ legrövidebb idõn belül kell elvégezni, de nagyon óvatosan, lassan. Gyakori az epiphysis vagy az ízületi porc necrosisa, mely az ízület mozgásának jelentõs beszûküléséhez vezet. Repositio után az epiphysist hasonló módon kell rögzíteni a combnyakon, mint epiphyseolysis lenta esetén. A legjobb eredményt akkor kapjuk, ha korán, még kisfokú elmozdulás esetén korrekció nélkül végezzük el a rögzítést, az epiphyseodesist. Így megakadályozzuk a további elcsúszást, nem károsítjuk a femurfej vérellátását, gyors záródásra serkentjük a növekedési porcot és lehetõséget adunk a modelláló átépülésre. Ha deformitás nélkül gyógyul a beteg teljes fizikai terhelés lehetséges. Deformálódás esetén kímélet szükséges.
3284 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 21. szám IV. Rehabilitáció V. Gondozás Minden olyan esetben, amikor nem tökéletes a gyógyulás a másodlagos coxarthrosis veszélye miatt gondosan figyelni kell a beteget és fokozott fizikai igénybevételtõl óvandó. Törekedni kell arra is, hogy a betegek ne hízzanak el, mert az is fokozza a csípõk terhelését. Szövõdmények elõfordulnak a lenta és az akut formában is. A lenta formában az elcsúszás fokától függõen a csípõízület mozgáskorlátozottsága, a femurfej deformálódása alakulhat ki elõrevetítve a szekunder coxarthrosis felléptét. Akut elcsúszás esetén ha nem történik repositio vagy nem elég sikeres, az elõbb említett helyzet áll fenn. Repositio esetén az esetek jelentõs részében epiphysis necrosis vagy az ízületi porc pusztulása következik be súlyos mozgáskorlátozottsággal és deformitással. Mérlegelni kell akut teljes elcsúszás esetén, hogy a nyílt vagy fedett repositiótól vagy egy késõbbi osteotomiától várható-e jobb eredmény. Az in situ epiphyseodesis után 3 hónap múlva a gyermekek már normál életet élhetnek és a növekedési porc elcsontosodása után a teljes fizikai terhelés engedélyezhetõ, ha az ízület alakilag ép. Egy rögzítõ csavar esetén ritkább, több csavar után gyakoribb az izületbe történõ penetráció miatt az izületi porc károsodása. A szakmai munka eredményességének mutatói között elsõ helyen kell említeni a korai diagnózis és kezelés fontosságát. A mintegy preventiv epiphyseodesissel tökéletes vagy közel tökéletes eredmény érhetõ el. A csekély fokú elcsúszás után is jó eredmény várható, de minél nagyobb az elcsúszás foka, annál nagyobb lesz a femurfej deformálódása és a felnõttkori arthrosis. VI. Irodalomjegyzék 1. Weiner D.; Pathogenesis of slipped capital femoral epiphysis: current concepts. J Pediatr Orthop B. 1996 Spring;5(2):67-73. 2. Mann DC.; Endocrine disorders and orthopedic problems in children. Curr Opin Pediatr. 1996 Feb;8(1):68-70. 3. Drehmann F.; Drehmann s sign. A clinical examination method in epiphysiolysis (slipping of the upper femoral epiphysis). Description of signs, aetiopathogenetic considerations, clinical experience (author s transl)] Z Orthop Ihre Grenzgeb. 1979 Jun;117(3):333-44. 4. Ledwith CA, Fleisher GR.; Slipped capital femoral epiphysis without hip pain leads to missed diagnosis. Pediatrics. 1992 Apr;89(4 Pt 1):660-2. 5. Oppenheim WL, Bowen RE, McDonough PW, Funahashi TT, Salusky IB.; Outcome of slipped capital femoral epiphysis in renal osteodystrophy. J Pediatr Orthop. 2003 Mar-Apr;23(2):169-74. 6. Burrow SR, Alman B, Wright JG.; Short stature as a screening test for endocrinopathy in slipped capital femoral epiphysis. J Bone Joint Surg Br. 2001 Mar;83(2):263-8. 7. Bloomberg TJ, Nuttall J, Stoker DJ.; Radiology in early slipped femoral capital epiphysis. Clin Radiol. 1978 Nov;29(6):657-67. 8. Boero S, Brunenghi GM, Carbone M, Stella G, Calevo MG.; Pinning in slipped capital femoral epiphysis: long-term follow-up study. J Pediatr Orthop B. 2003 Nov;12(6):372-9.
21. szám EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 3285 9. Matava MJ, Patton CM, Luhmann S, Gordon JE, Schoenecker PL.; Knee pain as the initial symptom of slipped capital femoral epiphysis: an analysis of initial presentation and treatment. J Pediatr Orthop. 1999 Jul-Aug;19(4):455-60. 10. Jones JR, Paterson DC, Hillier TM, Foster BK. Remodelling after pinning for slipped capital femoral epiphysis. J Bone Joint Surg Br. 1990 Jul;72(4):568-73. 11. Dunn DM. The treatment of adolescent slippeng of the upper femoral epiphysis J Bone Joint Surg Br. 1964 Nov;46:621-9. 12. Uglow MG., Clarke NMP.; The management of slipped capital femoral epiphysis J Bone Joint Surg Br. 2004 Jul; 13. Canale T.S., Beaty J.H.; Operative Pediatric Orthopaedics. Mosby Year Book, St.Louis, 1991. 14. Sharrard W.J.W.; Paediatric Orthopaedics & Fractures. Blackwell Scientific Publications, Oxford & Edinburg, 1993. 15. Tachdjian M.O.; Pediatric Orthopedics. W. B. Saunders Co. Philadelphia, London, Toronto, 1990. 16. Vízkelety T.; Gyermekortopédia. Medicina, Budapest, 1994. 17. Vízkelety T. (szerk.); Az ortopédia tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2002. Kapcsolódó internetes oldalak: http://www.ortopedtarsasag.hu http://www.cochrane.org http://www.leitlinien.de http://www.sign.ac.uk/guidelines/index.html http://:www.guideline.gov A szakmai protokoll érvényessége: 2010. szeptember 30. VII. Melléklet 1. Gyakori társbetegségek: Szekunder formáknál Prepubertáskori endokrinzavar Csont anyagcsere betegségek 2. Érintett társszakmák: traumatológia, Gyermekorvosok, Iskolaorvosok, Reumatológusok 3. A bizonyítékok szintjei Kód Szint Definíció A Erõsen megalapozott tudományos bizonyíték Többszörösen releváns, minõségi tudományos tanulmány, homogén eredményekkel B Közepesen megalapozott tudományos bizonyíték Legalább egy releváns, minõségi tanulmány vagy több adekvát tanulmány C Korlátozottan megalapozott tudományos Legalább egy adekvát tudományos tanulmány bizonyíték D Nem áll rendelkezésre megalapozott tudományos bizonyíték További információk szakértõi elemzése