634.0.116.7 A DEBRECENI NAGYERDŐ ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA Papp Ferenc Az Erdő 1971. évi, Erdők a közjóért", külön számban. Botos Géza erdőmérnök Debrecen és a Nagyerdő" című cikkének sarkalatos mondanivalója, hogy... a századfordulóra a Nagyerdő tölgyrekonstrukciójának el kellene jutnia oda, hogy akkorra már az addig telepített állományok a debreceni lakosság számára is hozzáférhető séta- és üdülőerdővé váljanak..., A feltáráshoz természetesen hozzá tartozik a jelenleg meglevő és igen bőséges nyíladékhálózat egy részének időközbeni stabilizálása és ezt megelőzően a víznek az öntözés és üdültetés céljára történő biztosítása. Éppen ezért a közeljövőben a Pallagi út mindkét oldalán elterülő erdőtestben több nagy vízhozamú kút fúrására lenne szükség." Végül azzal fejezi be cikkét,... megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a század végére városunk lakóinak üdülési és esztétikai igényét minden tekintetben kielégítő, korszerű Nagyerdőre számíthatunk." Ez a gondolat mintegy összefoglalója a tanulmánynak, amely nagyon szép. Megnyugtató volna, ha szerző az említett cikkben nem térne vissza szinte refrénként a víz hiányára, illetve a víz szükségességére, amely a szerző szerint is szinte meghatározó a Nagyerdő fenntartása és fejlődése szempontjából. Amilyen indokolt szerzőnek a víz keresésére tett javaslata, az öntözővíz biztosítására már nem olyan egyértelműen szakszerű, sőt nem is megoldható a javaslata. Ugyanis e térségben e célra kutak létesítése nem megengedhető, mert a kutak üzemelésével a talajvíz tovább süllyedne, és hátrányos volna a város ivó- és iparivíz-ellátásában nagyfontosságú rétegvíz-készletre is. A számításba vehető, felszín alatti vízkészletek a város ivó- és iparivíz-igényét sem tudják már kielégíteni, ezért épül a Keleti főcsatorna felszíni vízmű. Véleményem szerint nem sértő az erdész szakemberre, hogy a vízgazdálkodási célú javaslata helyett alkalmasabb megoldás is található, ezért vele egyetértésben megkísérlem ismertetni azt a javaslatot, amely nemcsak a Nagyerdő, hanem a tágabb értelmű, Debrecen környéki jóléti erdők vízgazdálkodását célozza megjavítani. A gazdaságos megoldás egyedül egy nagyobb területre kiterjedő vízgazdálkodás fejlesztés, mert a szerző cikkéből valamint a Nagyerdő szinte egyszeri megtekintéséből levonható az a következtetés, hogy minden erőfeszítés hiába való lesz, ha nem tudunk a felszíni és felszín alatti vízkészlettel az erdő számára kedvezőbb vízgazdálkodási feltételt teremteni. Kiindulásnál indokolt figyelembe venni a város távlati fejlesztési tervét és más olyan terveket, amelyek a város környezetének fejlesztésével foglalkoznak. Közülük legkonkrétabb az a terv, melyet a Debreceni Tervező Vállalat készített a Nagyerdő fejlesztésére a Városi Tanács megbízása alapján, amely összhangban van a településfejlesztés egészével. E terv szerint bizonyos mértékben növekszik az erdő területe, megváltozik a faállomány összetétele és változik a pihenést, szórakozást biztosító korszerűsége. A jelenlegi területi adottságot és a fejlesztés utáni állapotot az 1. helyszínrajz mutatja.
A Nagyerdő területét három részre osztja a már kialakult úthálózat, melyből a belső parkövet" (I. alatti, 83 ha-os terület) lehatárol a villamosvasút nyomvonala és a Nagyerdei körút. A második parkövet" (II. alattit, melynek területe 82 ha) a Nagyerdei körút, a Pallagi út, Benczúr utca, Lefkovits Vilmos út határolja. 3 1. ábra. A debreceni Nagyerdő helyszínrajza Nem tartozik szorosan a Nagyerdő fogalmába, de attól elválaszthatatlan a Klinikák" területe, amely a szó.nemes értelmében szép zöldövezet is. (Területe 80 ha.) A meglevő többi erdőt (Hl.-mal jelölt) értelmezem a Nagyerdő har-
madik parkövének", ez az ún. egészségvédelmi erdő, leendő belső jóléti erdő, területe 935 ha. A fejlesztési terület (a IV. alatti), amely cca. 200 ha. A terület ilyen elméleti felosztása ma egyben az igényesebb kiépítettség sorrendje is, mert a városhoz legközelebb eső része a leglátogatottabb, egyben a legbelterjesebb kiépítettségű. Reméljük, hogy a debreceni Nagyerdő területe az ezredfordulóra 1300 ha-ra növekszik. 77A teriezelh crdö fertezei farát [MM ht!ht>qi HJteH. m - iíbbccli,. 2. ábra. Debrecen környékének helyszínrajza Mivel az urbanizációs hatások, valamint a szabadidő növekedése következtében nő a város zöldterületi igénye, ezért nagyon helyes, hogy a városi vezetés a jóléti erdőgazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználásával az erdészek közreműködésével tovább növeli a szociális és üdülő-erdő nagyságát az úgynevezett Erdős-puszta" bevonásával, amely közel 15 000 ha nagyságú és nagyrésze jóléti erdővé alakítható. (Ebből 13 400 ha erdőgazdasági kezelésben van. A debreceni Erdős-puszta" Magyarország legnagyobb ilyen jellegű erdője.) A z ezredfordulóra 300 000 főre tervezett Debrecen város lakóinak tehát pihenési, szórakozási, sportolási és kirándulási lehetőségeinek megteremtése a Nagy-
erdő és Erdős-puszta fejlesztésével biztosítható. Ezért ilyen szempontból a jövőben a Debreceni Nagyerdő az Erdős-pusztával együtt vizsgálandó (2. helyszínrajz), mind erdőgazdasági és jóléti erdő szempontjából, mind az erdészeti tevékenységet elősegítő és azt javító vízgazdálkodási szempontból. 3. ábra. Tócó, Kondoros és az I. sz. főfolyás vízgyűjtőinek helyszínrajza Fentiek mellett nem hagyható figyelmen kívül az a lehetőség sem, amelyet a Tócó- és Kondoros-völgy kínál a városfejlesztés részére (vízrendezés és tereprendezés után), ahol mintegy 500 ha erdő telepíthető jó vízgazdálkodású területen. E terület talajtani és vízgazdálkodási adottsága a nedvesebb talajt igénylő fafajok részére lesz alkalmas, és bekapcsolásával zöld körgyűrűvel fogható körül a város. Mivel cikkem megírásához a Nagyerdő leromlott vízgazdálkodása adta a gondolatot, ezért annak visszaállítása, vagy javítása ismertetésemnek is a célja,
nem hagyva figyelmen kívül az Erdős-pusztai" területet sem. Az Erdős- Pusztát" és a Tócó völgyet csak részlegesen érintem, mivel vízgazdálkodás szempontjából része az egységes vízgyűjtő területnek, amely nincs fedésben az erdők területével. (Vízgyűjtő területet lásd a 3. helyszínrajzon. Tócó, Kondoros, és I. sz. főfolyás.) Nem részletezem a Nagyerdő leromlásának, fái tönkremenetelének erdészeti, szakmai okait, amely a vízgazdálkodás hiányán túl sok egyéb tényezőből tevődhet össze. Abban valószínűleg az erdész szakemberek is osztják nézeteinket, hogy a vízhiányban sínylődő fa, vagy növényzet minden betegségre érzékenyebb. A vízgazdálkodással foglalkozóknak pedig az az elsődleges feladatuk, hogy felismerve az okot, megszüntessék azt vagy legalább mérsékeljék a káros jelenséget, mert a Nagyerdő megmentése és fejlesztése szempontjából alapvető és elsődleges a vízgazdálkodás megjavítása. Egy adott terület vízgazdálkodását a felszíni és felszín alatti vizek mennyisége, lefolyása, elhelyezkedése, áramlása és egyéb tényezők határozzák meg. A felszín alatti vizek mennyisége (tömege) összefüggésben van a területre lehulló és ott beszivárgó csapadék mennyiségével. Értelemszerűen ez a beszivárgó mennyiség a terepszinthez közelebb álló talajrétegek vízkészletét növeli elsősorban, de kihatása van a mélyebb rétegekre is. A területre lehulló csapadék mennyisége nagyon fontos. Mivel a Debrecenpallagi állomás 1854 óta végez csapadékmérést, napjainkig háromszor 40 éves idősor állítható fel a csapadékosság értékelésére (1. táblázat). A három idősor adataiból megállapítható, hogy éves átlagban egyértelműen csökkenő a csapadék mennyisége. Csökkenés állapítható meg a nyári félév csapadékosságára is. Csak 1874-től van mért adat fenti észlelőállomáson hőmérsékletre és relatív páratartalomra. Hogy azonos időre eső 40 éves idősor legyen legalább az utóbbi 80 évre, ezért 20 évre és kétszer 40 évre dolgoztuk fel a léghőmérséklet és relatív páratartalom változását (2. táblázat). A levegő hőmérséklete nem nagy változást mutat, csökkent viszont a relatív páratartalom (3. táblázat). Határozottan csökkent az értéke havonként vizsgálva is. A nyári félévnek 77%-ról 69,41 /o-ra való csökkenése már figyelemre méltó. Az abiotikus tényezők: csapadék, hőmérséklet, relatív páratartalom kedvezőtlen változásai szuperponálódnak és hatásukra növekszik a potenciális evapotranspiráció (4. táblázat). A csapadéknak, a hőmérsékletnek és a relatív páratartalomnak a matematikai statisztika szerint még jelentősnek nem minősíthető csökkenő trendje (változása) a potenciális evapotranspirációra és a csapadékhiányra való hatásában már jelentősnek minősíthető változást okoz. A csapadék, hőmérséklet és így a relatív páratartalom az eredetileg is arid állapotról kiindulva kedvezőtlen irányba tolódtak el és így környezetünket még aridabbá tették. A változás matematikailag is lemérhető és meglepő eredményt ad. Az ariditási tényező változása: 1874 1894. évi adatok alapján 1894 1933. évi adatok alapján 1934 1973. évi adatok alapján 1,08 1,37 1,58
/. táblázat Debrecen csapadék átlagai havi bontásban: Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Éves átlag 1854 1893 38,3 26,1 44,6 41,4 60,5 80,5 79,5 57,7 40,7 54,3 52,7 43,5 619,8 1894 1933 32,4 31,2 37,0 47,0 61,3 69,8 59,9 58,3 50,9 54,6 46,1 45,0 593,5 1934 1973 34,3 36,5 29,1 40,9 59,7 77,4 59,4 66,9 37,7 40,3 54,2 42,9 579,3 Debrecen léghőmér séklet átla gai havi t ontásban: 2. táblázat Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Éves átlag 1854 1893 2,83 1,25 3,83 10,94 15,86 19,87 21,69 20,58 16,54 11,00 3,89 1,19 9,91 1894 1933 1,78 0,56 4,83 * 10,31 16,04 19,17 21,41 20,27 15,84 10,60 4,44 0,15 10,06 1934 1973 2,92 0,26 4,60 11,35 16,37 19,72 21,39 20,46 16,16 10,10 5,20 0,30 10,21 Debreceni relatív p áratartalo n havi átl ágban: 3. táblázat Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Éves átlag 1874 1893 88,50 87,36 83,05 75,80 74,85 76,90 76,70 77,10 80,65 84,55 86,90 89,15 81,81 1894 1933 87,43 84,61 78,17 71,17 70,67 71,60 70,77 72,51 75,82 81,97 86,23 88,25 78,20 1933 1973 83,89 81,69 73,38 67,27 67,12 69,30 67,75 70,85 74,30 77,87 84,46 85,87 75,26 Debrecen potenciál s evapotra nspiráció í idatai hav bontásbal 1 4. táblázat Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Éves átlag 1874 1893 14,80 16,58 30,90 56,44 85,01 98,88 113,92 105,98 71,06 43,12 24,98 10,02 677,72 1894 1933 17,72 19,84 39,70 64,77 98,06 110,68 132,82 120,03 81,40 49,26 26,98 18,64 779,65 1934^1973., 19,89 23,31 44,49 76,54 108,50 121,35 143,60 126,04 87,44 54,79 30,60 21,97 858,53
A talajvíz változására sajnos nincs mért adatunk. Néhány megfigyelésből viszont kétséget kizáró a talajvízszint 2 3 m-es csökkenése. Csökken a vízadó réteg nyugalmi szintje is. A 120 200 m mélységű rétegből üzemelő ivóvízkutak nyugalmi vízszintje 1912-ben még csak 2 3 m volt a terepszint alatt, ma 30 32 m. Számításaink szerint 1990-re 65 70 m-re csökken. Az okokat az egyoldalú lecsapolásban, illetve a vízfelületek nagyarányú csökkenésében, a rétegvíz tervszerűtlen és túlzott kitermelésében és az erdőterületek csökkenésében kell keresni. Sajátos a természeti egyensúly megbomlása és káros a hatása Debrecen térségében. Nem robbanásszerű a változás, inkább lassú, folyamatos. Egy ember életében kevésbé észrevehető. Száz év távlatában megdöbbentő és előremutató. (Analóg, mint a lappangó betegség, melynek felismerése nehezebb, de gyógyítása sürgető.) A város ivó- és ipari vízigényét kielégítő rétegvízkészlet kimerülőben van. A pótlódás napi 30 000 m 3, a csúcsidőben kitermelt 80 000 m 3 /nap. A város ivó- és ipari vízellátásának megnyugtató megoldása nem tűr sokáig halasztást. Az ezredfordulóra 900 ha pihenő (3 ha/1000 fő) és 15 000 ha séta- és kirándulóerdő (50 ha/1000 fő) igénye lesz a városnak. Ez az igény reális és vitathatatlan. Erdő nélkül nem lehet meg a város, de az erdő fenntartásának és fejlesztésének előfeltétele a térség vízgazdálkodásának a megjavítása. A 100, illetve 120 éves idősorok figyelmeztetnek, hogy egyoldalú lecsapolással a terület vízgazdálkodása leromlik, a talajvízszint károsan süllyed és még a mélyen gyökerező erdő számára sincs meg a kívánatos biológiai feltétel. Ugyanakkor alátámasztja a szükségességét annak, hogy ahol indokolt és lehetséges, ott szabályozottan, a tapasztalatok felhasználásával és tudományos megalapozottsággal visszavigyük a vizet, illetve gazdálkodjunk a vízzel. Ennek mind technikai, mind gazdasági alapjai adottak, vagy megteremthetők. Ugyanakkor e példa is alátámasztja az erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás egymásra gyakorolt pozitív hatását és a két ágazat, a két szakma szoros együttműködését. Nézzük meg, milyen szegényes és sokoldalú ma e területek vízgazdálkodása ha egyáltalán beszélhetünk itt ma a vízzel való gazdálkodásról. A várost közvetlen közrefogó vízgazdálkodását érintő Tócó és Kondoros vízgyűjtő területeinek lefolyástalan részeit a múlt század végén, 1892-ben kezdték lecsapolni. A vízgyűjtőn mintegy 70 vízfolyás, tó, mocsár, állandó vagy időszakos vízállás volt (4. helyszínrajz). E vizes területeket (akkor Nyír-tavaknak nevezték) lecsapolták, hogy a mezőgazdasági termelés céljára megnyerjék a kiterjedésében nem nagy völgyfenéket. Arra törekedtek, hogy e területekről elvezessék a káros vizeket, ez nemcsak a vízbőség idején, hanem általában minden tavasszal még a kevésbé csapadékosabb években is megtörténik. Nem lebecsülendő nagyságrendben. A Tócó és Kondoros vízgyűjtőről átlagos években 4,0 millió m 3 -t, az I. sz. főfolyásról átlagos években 6,0 millió m 3 vizet vezetünk el. Kereken tehát 10 millió m 3, amely mintegy 20 mm csapadéknak felel meg. A XIX. században még a Csapó utcán is felszíni csatornák voltak, a Nagytemplom mögötti Pap-tava, Libakerti tó vízállásos területet volt. Ugyanakkor ma nagy ütemben növekszik a belterület, amely a századfordulón csak 350 ha volt, ma 4000 ha. Miközben épül a város, mind nagyobb a betonfelület, egyben növekszik az az igény is, hogy a belterületről a legrövidebb időn belül elvezessék a lehulló és beszivárogni nem tudó csapadékvizet. Ez is csökkenti a területen beszivárogható csapadékvizet, a hasznosítható talajvíz mennyiségét.
A záporok elvezetésére a belsőségi csatornahálózat kiépítettsége 10 m 3 /sec nagyságú s a tervek szerint 25 m 3 /sec-ra kívánják kiépíteni. összegezve a területet érintő negatív hatású hidrológiai jelenségeket megállapíthatjuk, hogy csökken az éves csapadék mennyisége, hasznosítatanul elvezetünk évi 10 millió m 3 belvizet, elvezetjük továbbá felhasználás nélkül a fürdők 1,0 millió m 3 használt vizét is, beépítés miatt növekszik a belterületről elvezetendő vízmennyiség is, a mezőgazdaság is igényli a káros vizek gyorsab elvezetését s a kiépített 460 km csatornahálózattal közben elvezetjük a hasznosítható vizet. 4. ábra. Debrecen mai közigazgatási területének vizei 1880 körül A felsoroltak hatására fokozatosan csökken az a vízmennyiség, amely a talajba bekerül és hasznosul, növekszik az a vízmennyiség, amelyet a területről hasznosítatlanul elviszünk. Mindezek egyenes következménye, hogy csökken a talajvízszint állása és romlik az erdő életfeltétele. Az erdő fenntartása és fejlesztése szempontjából a víz került minimumba. Erős a megfogalmazás, hogyha nem cselekszünk, szinte elsivatagosodik (homoksivataggá válik) a hajdani mocsári tölgyes Nagyerdő és Erdős-puszta, ahol korábban egymást érték a Nyírtavak és két vízimalmot is hajtott a Tócó vize. Ha nem javítjuk meg a vízgazdálkodást, hiába telepítenek tölgyet vagy egyéb értékes díszfát, ezek vízhiányban sínylődnek, kipusztulnak és terjed helyette a szárazságot tűrő akác. (E folyamat felismerése és meg nem akadályozása alapvető hiba lenne, mert akácos Nagyerdőt nem szeretne sem a jelen, sem az utókor.)
Ha megemlítem az Erdős-puszta erdőállományának fafajok szerinti megoszlását (erdőrendezőségi adat), hogy a tölgy 14,5, az akác 56,4, a nemesnyár 8,1, a hazai nyár 1,7, a fenyő 17,8, az egyéb 1,5% és ezt kiegészítem azzal, hogy az élőfakészlet 1 ha-on 76,0 m 3 (az országos átlag 123 m 3 ), e szakmai paraméterek is bizonyítják az Erdős-pusztai jóléti erdők fejlesztésében is a vízgazdálkodás fontosságát. Enélkül nem lehet kellő hatékonyságú a jóléti erdőgazdálkodási tevékenység itt sem. Ügy vélem a felsorolt érvekkel egyértelműen bizonyíthatjuk, hogy nem lehet megoldás a kutak fúrása, hisz nincs már bővizű vízadó réteg. Fel kell ismernünk, hogy a XIX. században meglevő erek, tavak, fertők, laposok, mocsarak (mintegy 70) lecsapolása olyan hatást gyakorolt a természeti egyensúlyra, amely sok esetben káros volt. Ezt a megbomlott természeti egyensúlyt kell visszaállítani- (megközelíteni) szabályozottan műszaki és biológiai beavatkozással, vízgazdálkodással és környezetfejlesztéssel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a sokrétű munkába az erdészeti tudományok mellett a vízgazdálkodás és más tudományágak bevonása is szükséges, sőt elengedhetetlen. A mellékelt helyszínrajzok segítségével csak áttekintően ismertetem a vízgazdálkodás javításának módját. Első lépés annak a régi vízgazdálkodási alaptörvénynek a betartása, hogy ne engedj ki hasznosítatlanul vizet a portádról". Nyilván a legolcsóbb és legkönnyebben elérhető víz a lehullott csapadék, ezt kell elsősorban betárolni a talajba. Az összegyűlt vizeket kell a területen tartani. Ami ebből beszivárog a talajba, javítja a felszín alatti vízkészletet, emeli a talajvízszintet, ami pedig elpárolog, fokozza a páraképződést, javítja a mikroklímát, együttvéve kedvezőbb biológiai feltételt teremt. Értelemszerűen tavakban, tározókban a területen kell tartani a fürdők használt vizét is ugyanazzal a céllal, mint a belvizeket. Hiszen a fürdők évtizedek óta pangó, átfolyó, használt vizei mellett buja növényzet van, amely meggyőző erővel bizonyítja a javaslat helyességét. Ahhoz viszont, hogy a tározókban elsősorban a Nagyerdőben tervezett tavakban a víz minőségileg kifogástalan, a tavak esztétikailag az egész év folyamán kellemesek legyenek, bizonyos frissítő vízmennyiséget (150 liter/sec-ot) kell biztosítani abból a Hajdúsági többcélú vízgazdálkodási rendszer"-ből, amely a tervezés stádiumában van. E nagyjelentőségű vízgazdálkodási létesítmény, amely Debrecen térségének társadalmi és gazdasági fejlődését meghatározza, már számol 150 liter/sec jóléti célokat szolgáló vízmennyiséggel. E frissítő vízsugárral évente mintegy 4,0 millió m 3 víz kerül a tavakba, mely szintén tározódhat a terepfelszín alatt, s szabályozottan tovább emeli a növényzet, illetve az erdő számára kívánatos talajvízszintet. Kétség nem férhet tehát ahhoz, hogy ha az erdők területén tartjuk a vízgyűjtőkről összegyülekező vízkészletet, a fürdők használt vizét, a 150 liter/sec jóléti vizet s ezekkel gazdálkodunk a vízgazdálkodással megjavítanánk az erdő életfeltételeit is. Szabályozottan visszaállítanánk, illetve megközelítenénk azt a természeti környezetet, amelyet természetátalakító tevékenységünk során nem rossz szándékkal ugyan, de elrontottunk. A leszűrt negatív tapasztalat felhasználásával, tudományosabb megalapozottsággal, a fejlett technikai és gazdasági adottságokkal lehetne ma már mindezt elvégezni, az ember és a környezet funkcionális harmóniájának visszaállítása céljából.
Ügy érzem, joggal vetődik fel a kérdés, ha ez jó, miért nem csináljuk? Van erre pénz? Azonnali pénz nincs, de ha nincs elgondolás, előre elkészített és öszszehangolt terv, soha nem lesz rá pénz sem. Cikkem célja tehát gondolatébresztő. Elsősorban az erdész szakemberek felé, akiknek véleménye megerősítené a vízgazdálkodás javításának fontosságát és szükségességét és közös véleményünk segítené az illetékes szervek döntését. A következő költségbecslést elsősorban azok részére állítottam össze, akik azzal a felvetéssel élnek, hogy nincs erre pénz, és beletörődve tudomásul veszik a Nagyerdő pusztulását. Mert hogy pusztul, ahhoz kétség nem fér! ada A költségbecslésnél szorítkozom a DTV által készített tanulmányterv taira, mely szerint: 1. A Nagyerdő területén fejlesztés 200 ha á 34,5 eft 6,900 eft felújítás 560 ha á 39,0 eft 21,800 eft összesen: 760 ha 28,700 eft 2. Erdős-puszta fejlesztése (hasonló egységárral) fejlesztés felújítás 1000 ha á 39,0 eft 39,000 eft 3. Tócó Kondoros-völgyi erdőtelepítés (hasonló egységárral) fejlesztés 500 ha á 34,5 eft 17,250 eft A Nagyerdő, Erdős-puszta és Tócó-völgyi erdők felújításához, illetve fejlesztéséhez a tervek szerint több év alatt tehát az alábbi összegek szükségesek: Nagyerdő fejlesztése Erdős-puszta fejlesztése Tócó-völgy fejlesztése 28,700 eft 39,000 eft 17,250 eft A debreceni zöldövezet fejlesztésére összesen: (1 + 2 + 3) 84,950 eft Ez erdészeti költség s mindez azzal a kockázat-vállalással, hogy fokozatosan romló vízgazdálkodás miatt bizonytalan a felújítás hatékonysága, a meglevő Nagyerdő fenntartása, újak telepítése, illetve a területi fejlesztés. Vízgazdálkodási oldaláról meglevőnek tételezve fel a 150 liter/sec jóléti vízmennyiséget, valamint azt, hogy a tározók részére szükséges tavak területét biztosítják (ezek a legmélyebb, értéktelen területek) a vízpótlást biztosító vízmű költsége cca. 5 000 eft a tározók építési költsége (50 ha á 14 mft) 7 000 eft Vízgazdálkodási beruházás összesen: 12 000 eft A költségek alakulásának következtetéseként szerény véleményem az, hogy az erdészetihez viszonyítva a vízgazdálkodási beruházás nagysága elfogadható. Bárhogy mérlegelem és viszonyítom a vízgazdálkodási beruházást az eredetihez, kétséget kizáró, hogy együtt, egy időben kell mindkettő keretét előteremteni és összehangoltan megvalósítani. A vízgazdálkodási beruházás eredményekét azon túl, hogy a Nagyerdő és Erdős-puszta, Tócó-völgy felszíni és felszín alatti vízgazdálkodása megjavul, biztonságossá válik az erdő fejlesztése. Továbbá a Nagyerdő területén, a 2. hely-
színrajzi elrendezésben mintegy 50 ha, Erdős-pusztán 220 ha, a Tócó-völgyben pedig 100 ha vízfelület is lesz. Az erdészeti és vízgazdálkodási munkák összesített hatásaként jelentkezik olyan mikroklíma-változás, amelyet naturális mutatókkal nem lehet mérni. Debrecen környékén a 370 ha vízfelület, a buja növényzet és erdő s azok mikroklimatikus hatásai pihenésre, kirándulásra, szórakozásra, az emberi közérzetre soha nem remélt hatással lesznek. A sporthorgászatnak, vadgazdálkodásnak szinte új távlata nyílik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az itt levő egyetemek részére kínálkozó kutatási lehetőséget sem, amely az együttes beavatkozások, változások hatásaként kínálkozik. E munkák összessége már nemcsak a Nagyerdő védelme, nemcsak a környezet védelme lenne, hanem alapjaiban többet adó környezetfejlesztés, környezet-gazdagítás, tájformálás, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, egy nagy terület természetvédelme, illetve fejlesztése.