1919. június 1. vasárnap 1919. június 1. vasárnap Megkezdõdött a földmunkások és termelõszövetkezetek országos kongresszusa a Városi (ma Erkel) Színházban. A diktatúra szempontjából tökéletesen megbízható küldöttek vehettek részt csak a tanácskozáson. Ilyen volt Jócsák Kálmán is, a Csongrád megyei direktórium tagja. A földbirtokreform volt a kongresszus fõ témája. Arra akarta rábírni a kormányzótanács a küldötteket, hogy szavazzák meg a szocializált nagybirtokok államosítását. Jócsák Kálmán az államosítási javaslattal szemben az agrárszegénység általános vágya, a földosztás mellett érvelt. Erre vonatkozó visszaemlékezését a volt Párttörténeti Intézet archívuma õrizte meg: Felszólalásomat a kongresszus általános helyeslése és tapsa követte. Utána dr. Hamburger Jenõ rövid tanácskozás után szólásra emelkedett, s bejelentette, hogy a javaslatot visszavonja, s a kormányzótanács saját hatáskörében rendeleti úton fogja elintézni a földreform kérdését. Ettõl kezdve, akár a fõvárosban voltam, akár a megyében tartózkodtam, három
tányérsapkás fiatalember állandóan a nyomomban volt, s lenn a vármegyében (többek között Tömörkény községben is) nyomoztak, hogy mit beszélek, mit csinálok, mire biztatom az embereket. Letartóztatásra azonban okot nem szolgáltattam, s így ez csak óvatossági díszkíséret maradt." Kun Béla elõterjesztésére, a hadsereg-fõparancsnokság helyeslésével az egész Dunántúlt hadmûveleti területté nyilvánította a forradalmi kormányzótanács. Heteken át egyre gyakrabban sürgette ezt a döntést Pogány József korábbi hadügyi népbiztos, aki ebben az idõben, mint hátországi katonai vezetõ a második hadtest parancsnokaként mûködött Székesfehérvár központtal. Döntést sürgetõ elõterjesztését azzal indokolta, hogy a Dunántúlon minden pillanatban a legkomolyabb ellenforradalmi zendülésre lehet számítani. Indokaiban nem kételkedett Kun Béla, de mégis vonakodott meghozatni a döntést, mert nem akart rossz benyomást kelteni a normális polgári élet militarizálásával Ausztria közvetlen szomszédságában, hiszen a budapesti kommunista diktatúra vezetõi Magyarországtól nyugatra csakis a bécsi szocialista kormány rokonszenvére számíthattak. De mivel Szamuely a terror fokozására vonatkozó utasítást hozott magával Moszkvából, Kun Bélának elõnyben kellett részesítenie Lenin akaratát a Bécshez fûzõdõ érdekekkel szemben.
1919. június 1. vasárnap Tudósítás a Szombathelyen megjelenõ Vasi Vörös Hírlapban: A szellemi ifjúmunkások az utóbbi idõkben olyan túlkapásokba ereszkedtek, amelyek nem felelnek meg a mai idõk szellemének. E túlkapások folytán a fegyelem meglazult. Az igazolatlan mulasztások száma hatalmasra nõtt, s az utca szelíd, jó nevelésû diákjai helyett duhaj ficsúrok tízes-tizenötös csoportokba verõdne fújták a füstöt illetlenül a tanárok szemébe. (251) A szülõk szomorodott szívvel látták ezeket a túlkapásokat. A munkástanács mûvelõdési osztályának is szemet szúrtak a diákok túlkapásai, s ezeknek megfékezése s a rend helyreállítása végett rendeletet adtak ki. A rendelet így szól: Vas vármegye Munkástanácsának Mûvelõdési Osztálya megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az ifjúmunkások a Tanácsköztársaság által hirdetett és biztosított szabadságot tévesen értelmezne úgy fogják fel, hogy ki-ki szabadon cselekedhetik, az általános rendre és közérdekre való tekintet nélkül. Tapasztalta, hogy az ifjúmunkások az iskolai rendet, fegyelmet nem tisztelik, hiányos iskolalátogatásukkal nem teljesítik ama kötelességüket, amely a Tanácsköztársaságban reájuk hárul. Ezért a Mûvelõdési Tanács elhatározta, hogy az iskolákat a rend és tanulmányi elõmenetel szempontjából a legszigorúbb ellenõrzés alá veszi, a rendbontókkal szemben a legerélyesebb eljárást indítja meg.
Mint értesültünk, a mûvelõdési osztály mai ülésén azt határozta el, hogy a tanulóknak este nyolc órán túl nem szabad az utcán tartózkodni." Hírek a Vasi Vörös Hírlap e napi számából: - Fischer Ignác feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, azért, hogy a Belsikátoron lévõ imaházban ellopta imaköpenyét és imaszíját, melyek mintegy 800 koronát képeznek. A vörösõrség kinyomozta, hogy a tettes Scheiner Mór galíciai menekült, aki élelmezés végett járt Szombathelyen, azóta eltûnt, mint a kámfor, miután hitsorsosát sem átallotta meglopni. - A forradalmi kormányzótanács Hoffmann Izsó elvtársat a Vas vármegye területén lévõ faüzemekbe termelési biztossá nevezte ki. Az új termelési biztos hivatalos helyiségei a püspöki palota 11. emeletén vannak és fatermelési ügyekben ide kell fordulni. - Marmorstein Sándor munkácsi születésû, szombathelyi lakost rajtacsípték, amint a városban dohányt árusított. Összesen 772 csomag pipa- és cigaretta dohányt találtak nála, amit elkoboztak. Marmorstein ellen az eljárás megindult. - A Vörösõrség a Hungária Szállóban három orosz zugárust tartóztatott le, akiknél kilenc kiló élesztõt és nyolcszáz csomag dohányt találtak. A foglyok neve: Puchet Henrik, Ruchet Mózes és Kupfersteck Izsák.
- Az orosz elvtársak részére újságok érkeztek. Átvehetõk Lelik elvtársnál a direktórium katonaügyi osztályában. 1919. június 1. vasárnap Tamásiba sorra érkeztek a reggeli órákban a megtorló vörös különítmények, köztük a székesfehérvári Fabik-féle terrorcsapat egy osztaga Oswald Kálmán vezetésével. Erre az osztagra várt a meghozandó halálos ítéletek végrehajtása. Helyben ítélkezett a Szekszárdról kiszállt megyei forradalmi törvényszék. Elnöke volt Mautner Gyula, vádbiztosa Tánczos, szavazóbírák Szantner János és Langer Béla. Velük jött Szabó Gáspár, Veszprém megye kormányzótanácsi biztosa is. (252) Közel kétszáz tolnatamási lakost fogdostak össze a vörös karhatalmisták. Az elfogottak házaiban talált valamennyi élelmiszert gabonát, lisztet, zsírt, tojást, húsnemût kisajátították. A gyanúsított foglyokat szakadatlanul verték, kínozták, s a bántalmazást csak akkor hagyták abba, amikor a rögtönítélõ bíróság elé kísérték az elítélendõket.
Három ellenforradalmárra mondtak halált. Madarász József községi rendõrre, akinek az éjszakai kínzások során kiverték a fogait; Berta Pálra, akit egyik szemére megvakítottak és Hörich Imre asztalosmesterre, akinek a karcsontját törték darabokra. Mindhármukat nyomban föl is akasztották. Hörich Imre asztalosmester leszakadt a kötélrõl, de mert a vörösök ilyen okkal soha senkinek meg nem kegyelmeztek, kétszer kellett kiállnia a haláltusát. A Fabik-különítményhez tartozó hóhérok voltak: Anka Flórián, Csuják Márton és Kalitín Ferenc. A Markó utcai fogházban hosszadalmas (letartóztatásuk óta tartó), a legapróbb részletekre is kiterjedõ vallatással próbálta kimutatni Trattner Árpád a kalocsai érsekség tizenkét vezetõ papi személyiségének bûnösségét. De szívós igyekezete ellenére ártatlannak bizonyultak a vád alá helyezettek, és szabadon kellett õket engedni. Egyedül Szabó István hitszónokot sikerült elítéltetnie Trattner Árpádnak, izgatásnak minõsítve a hitszónok május 18-i prédikációját. Ötévi kényszermunkával büntették a vádlottat, de a végrehajtást felfüggesztették, így Szabó István fõegyházmegyei hitszónok is hazatérhetett Kalocsára.
Kassák Lajos, az Írói Direktórium fõadminisztrátora 2.400 koronát vett fel e napon a direktórium pénztáránál Vörös énekek" címû versciklusáért. Ágoston Péter népbiztos naplójából: További baj az úgynevezett fehérpénz, amelyet falun nem akarnak elfogadni, s most az ipari munkások között is agitálnak, hogy ne fogadják el. Ez az agitáció az osztrák kormány részérõl indult, amely ennek a pénznek a kibocsátásához novemberben hozzájárult, de utóbb kivonta a forgalomból, s most már csak nálunk van forgalomban, s mi nyomjuk még. Május 30-án a vasasok szakszervezete és a famunkások is értekezleteket tartottak, amelyeken súlyos vádakat hangoztattak a kormány ellen. Nevezetesen, hogy pénzt (a kékpénzt) visszatartja menekülésre. Bizonyos, hogy a munkások azért hisznek e vádaknak, mert igaz magjuk van. Kunfi indítványozta, hogy a családjainkat helyezzük biztonságba, amikor félni kellett, hogy a románok bevonulnak Pestre. A Hungária Szálló elõtt azóta gépfegyverek állnak, s a szálló a Duna felõl is el van zárva, igazolvány nélkül bemenni nem szabad.
Természetes, hogy így könnyû elhitetni azt a vádat, hogy ott a Kormányzótanács tagjai lakomáznak. A többi hírt követi ez: Kunné 60.000 koronás ruhát csináltatott, és hogy Kun színésznõkkel dorbézol." (253)