1919. június 25. szerda

Átírás

1 1919. június 25. szerda június 25. szerda Reggelre az alábbi plakáttal találta magát szembe az ébredõ Budapest: PARANCS! Budapestre és környékére a LEGSZIGORÚBB KIVÉTELES ÁLLAPOTOT rendeljük el. Három embernél több az utcán nem lehet együtt. Mindenféle ellenforradalmi ténykedést vagy bármely bûntettet kötél általi halállal büntetünk. Azokat az ellenforradalmárokat pedig, akiket a kezükben fegyverrel fognak el, a helyszínen lövik agyon. Kun Béla hadseregfõparancsnok-helyettes Haubrich József Budapest katonai fõparancsnoka." A

2 szovjetház többi lakójához hasonlóan kedden Kun Béla családja is elmenekült az épületbõl a flottilla-hajók lövései után. Ismerõsöknél rejtõzködve töltötték a családtagok az éjszakát. Kun Béláné közlése: Reggel hazamentünk. Napközben beállított Kun Béla. Látszott rajta, hogy éjszaka nem aludt. - Az ellenforradalmat levertük, de meglátjuk, ki volt benne - mondta. - Azt hiszem, Haubrich József is... Kivizsgáljuk... Szamuelyné Szilágyi Jolán is visszatért a Hungária Szálló népbiztosi lakosztályába. A szovjetház más képet mutatott, mint tegnap. Megerõsítették a védelmét. Felfegyverzett Lenin-fiúk cirkáltak körülötte. Az utcán találkoztam Lukács Györggyel, a derekán bõröv, a vállán, puska. Nagyon, harciasnak nézett ki, de a szemüvegével kissé komikusnak hatott, ezért jegyeztem meg magamnak. A zavaros idõk ellenére változatlanul mûködtette pénztárát az Írók Direktóriuma: Singer Arthurnak koronát fizettek ki aktuális cikkeiért és Szerkesztõ úr címû röpiratért. Erdõsi Dezsõ novelláit koronával honorálták. (356) Kun Béla vágyott arra, hogy meghívják a párizsi békekonferenciára, mert így akár hallgatólagosan, akár kimondottan törvényesnek tekintették volna hatalmát a nemzetközi politikában.

3 Tehát ennek a diplomáciai elismeréssel egyenértékû meghívásnak a reményében szándékozott teljesíteni Clemenceau ama távirati parancsát, hogy északon vonuljon vissza a Vörös Hadsereg a demarkációs vonal mögé. A visszavonulást elrendelõ súlyos döntés elvben megszületett, de a végrehajtásával nem siettek: tudva, hogy a párizsi békekonferencia legfõbb gondja a békediktátum aláíratása a németekkel, s emellett a magyar kérdés pillanatnyilag századrangú, hatásosabb idõpontra vártak a visszavonulás megkezdésével. De készen állva a kedvezõ alkalomra, június 25-én nulla órától megtiltottak a Vörös Hadseregnek minden kezdeményezést a csehszlovák hadsereggel szemben. Önként beszüntették Budapestrõl az ellenállhatatlannak mondott északi hadjáratot. Budapesten kíméletlen terrorral szereztek érvényt a szigorított rendkívüli állapotnak. A vörösõrök, Lenin-fiúk és más karhatalmi járõrök ötletszerû önkényeskedéseinek senki nem vetett gátat. Szó szerint az életét tette kockára, aki az utcára bátorkodott: nem tudhatta, honnan, ki és miért emel rá fegyvert. Így lõtték hasba a Gellért Szálló elõtt Hyadacs Péterné tizennyolc éves fiatalasszonyt, s ugyanitt roncsolta szét a puskagolyó Walmann Henrik huszonhárom éves vöröskatona térdét. Fõváros szerte tömegesen fordultak elõ hasonló esetek. Este hét és nyolc óra között, még teljes világosban sétáló tempóban haladt Taubinger Géza nyugalmazott pénzügyi igazgató a belvárosi Irányi utcából a Duna-part felé. Elegáns külseje és ráérõs léptei elegendõk voltak arra, hogy magára vonja az arra járõrözõ vörös karhatalmisták figyelmét. Hozzá lépett Kovács István vörösõr és gorombán hátba verte: - Hé, vissza, ne korzózzon erre, mintha még mindig az urak világa lenne! Ugyanitt cirkált Balogh Mihály politikai nyomozó, aki ismerte Kovács István vörösõrt. Felettesi eréllyel rákiáltott Kovácsra: - Rögtön lõje agyon azt a büdös burzsujt, a pofája se áll jól! Kovács István szó nélkül lelõtte Taubinger Gézát, aki a járókelõk szeme láttára holtan vágódott a kövezetre. Miután a vörösök eltávoztak, mentõért telefonáltak a szemtanúk.

4 Erre vonatkozik a mentõnapló szûkszavú esetleírása: Egy projectalt találtam. Bemeneti nyílás bal lapocka csúcsán, kimeneti nyílás a bal II. bordaközben. Holtan találtam. A hulla zsebei kifordítva, üresek! dr. Gáspár. A nap folyamán hetvenkét alkalommal riasztották utcai balesethez a fõvárosi mentõket. Újpesten viszály és zavarodottság közepette mûködött a vésztörvényszék, mert munkások felett kellett ítélkezni, - nem a burzsoáziához, hanem a proletariátushoz tartoztak az ellenforradalmárok. Ahhoz az osztályhoz, amelynek nevében gyakorolta a diktatúra a vörösterrort. (357) Az elõzõ napi ellenforradalmi megmozdulás során lelõtték a Mauthner Bõrgyár udvarán Szatmáry és Lipták vörösõröket. Válaszképpen két halálos ítéletet akartak hozni a szemet szemért, fogat fogért" elv alapján, mivel a tettesek kilétét nem tudták kideríteni. Emiatt keletkezett meghasonlás a vésztörvényszék tagjai között. Végül a legszigorúbb megtorlás követelõi kerekedtek felül. Paksi József harminchat éves asztalossegéd volt az újpesti rögtönítélõ bíróság elnöke; vádbiztosa Potyondi József, jogi tanácsadója Illés Béla harmincéves ügyvédjelölt, szavazók Pick Ignác és Lõwy Sándor. Halált mondtak Orczi Karó Imre harminckét év körüli munkásra. S hogy ne legyen munkás mindkét kivégzendõ, a bosszú második áldozatának Martinovics Béla harmincöt év körüli kereskedõt tették meg. Mindkettõjüket a tárgyalás után azonnal kivégezték a rendõrség udvarán. Az életüket kioltó sortüzet Schõn Gyula újpesti vörösõr parancsnok vezényelte.

5 Kecel községben változatlanul folytatódott a földmûves lakosság megfélemlítése. Vallatták a vörös különítményesek az ellenforradalmi szerepléssel gyanúsított embereket, újabb és újabb személyeket tartóztattak le, büntetésként hadisarcot szedtek terményben, készpénzben, élõállatban. A félelem fokozására nyilvános akasztást rendeztek. Mikula György politikai megbízott utasítására Csóti Ferenc negyvenkét éves gazdálkodót végezték ki, noha semmilyen fõbenjáró cselekményt nem tudtak rábizonyítani. Szentendrén elõzõ nap megkongatták a római katolikus templom harangját a budapesti ellenforradalom hírére. Lázításnak minõsítve a cselekményt, mindenáron büntetni akart a szentendrei és a pomázi direktórium. Úgy vélték, a bûnös nem lehet más, mint dr. Kucsera Ferenc káplán. Elhatározták letartóztatását. Este fél tízkor vette õrizetbe erõs fedezettel Chudy Ferenc, Szentendre városparancsnoka, huszonkét éves pincér. Õ vallatta a káplánt, aki a hosszadalmas és makacs kérdezõsködésre állhatatosan ismételte, hogy nincs mit bevallania. A pincérbõl lett huszonkét éves városparancsnok önhatalmúlag, a vallatásnál jelenlévõ direktóriumi tagok helyeslésével úgy döntött, hogy ki kell végezni a megátalkodottan tagadó papot. Hárman kísérték dr. Kucsera Ferencet a Duna-partra: Darázs István huszonnyolc éves géplakatos, Chudy helyettese, Marinovits Miklós huszonnégy éves szabósegéd, Dudás János húszéves vasesztergályos, vörösõrök. Áldozatukat a víz mellett arccal Leányfalu felé állították, s hátulról lõttek rá. A káplán hanyatt vágódott, de tagjai még mozogtak. A három kivégzõ legfiatalabbja, a húszéves Dudás János lépett hozzá. - Megadom a büdösnek a kegyelemdöfést - mondta és a káplán fejébe lõtt.

6 Chudy Ferenc városparancsnok utasítására reggelig a kivégzés helyszínén kellett hagyni dr. Kucsera Ferenc tetemét, s akkor is csak a temetõárokban hantolhatták el. (358) Kiskõrösön felakasztották Szenohradszky Pált, a Petzkay-féle terrorkülönítmény mellett mûködõ vésztörvényszék újabb áldozatát. A kivégzést ugyanott és ugyanazok hajtották végre, ahol, és akik megölték Spang József fõhadnagyot. Kalocsán reggel nyolc órától folytatta Szamuely Tibor a statáriális bíráskodást. Testõrei között úgy érkezett a törvényszék épületébe, mintha ártalmatlan, békés hivatalnoki teendõkre készülne. Kipihenten, frissen borotváltan, lakkcipõben, gálakesztyûben ült a bírói asztal mögé. Gyötrésektõl kimerült, véresre kínzott embereket vezettek eléje. Szamuely indulatmentes kedéllyel, közömbös halksággal mindenkit halálra ítélt, akit asztala elé állítottak a Lenin-fiúk. Az elõzõ napon felakasztottak helyére új áldozatok kerültek. Azokat a tetemeket, amelyek egy éjszakán át áztak az esõben, kiszállították a temetõbe a terroristák. Komor foglalatosságuktól szigorúan távol tartották a lakosságot. Amikor elõvezették a halálra szántakat, megjelent egy karinges jezsuita szerzetes a rendház egyik emeleti ablakában. Mindvégig imádkozott, amíg sorra akasztották a Lenin-fiúk Szamuely elítéltjeit. Változatlan összetételben mûködött a hóhércsapat: Kerekes Árpád, Kovács Lajos, Sturcz Károly és Pervanger Mihály oltotta ki az életeket. Elsõnek Horváth Lajos huszonegy

7 éves joghallgatót, tartalékos tüzér hadnagyot akasztották fel; neki ígért teljes bántatlanságot Fehér Imre ezredes, ha önként átengedik Kalocsát a vörösöknek. Horváth Lajos után következett Vargacz Gergely negyvenhárom éves földmûves, Bernáth József harminckét éves napszámos, Kovács Gergely ötvenéves napszámos, Berta János negyvennégy éves napszámos, Varajti József tizenhét éves parasztfiú, Romsics János negyvenéves földmûves, Kõvágó Sándor huszonnyolc éves gépész, Berta Antal huszonkét éves napszámos. Utoljára Zs. Vargacz Józsefet taszigálták a bitóhoz. Mielõtt felállt volna a székre a negyvenöt éves parasztgazda, pipára gyújtott. Mivel már halott függött minden olyan berkenyefán, amelyet Kerekes Árpád alkalmasnak talált az akasztáshoz, félbeszakították a kivégzéseket. Megebédeltek a Lenin-fiúk, majd sortüzekkel folytatták Szamuely ítéleteinek végrehajtását a törvényszék udvarán. Itt is Kerekes Árpád és tettestársai intézkedtek, de újak csatlakoztak hóhérmunkájukhoz. Hollós Hellschein Elemér újpesti ékszerész, ifj. Gál Sándor hatvani tengerész, Kapitány István harminckét éves politikai nyomozó, Király Sándor huszonnégy éves kalocsai kõmûves, a vörösõrség tagjaiként egészítették ki az ítéletvégrehajtó osztagot. Agyonlõtték Szabadi István harminchét éves napszámost, Horváth Gyula harminckét éves cimbalmost, Rigó Ferenc tizenkilenc éves napszámost. SzamuelyTibornak nem lévén dolga a kivégzések alatt, üzenetvivõivel felajánlotta az érseki székhely papjainak, hogy világnézeti eszmecserét folytat velük, ha ilyen igényük támadna. Senki nem jelentkezett. A Lenin-fiúk és a bizalmas beosztású helyi vörösök szigorú biztonsági intézkedések mellett maguk földelték el áldozataikat a katolikus temetõ elhagyatott sarkában. Sem pap, sem hozzátartozó, sem polgári hivatalos személy nem lehetett jelen a temetésnél, amelyet közönséges egészségügyi mûveletnek tekintettek a terroristák. Egyedül Kálmán József fakereskedõvel, a kalocsai ellenforradalmárok telefonistájával tettek kivételt, õt a felekezete szerinti szertartással temethették el. Szamuelyt félénken figyelmeztették a közigazgatás emberei, hogy anyakönyvezni kell az elhunytakat. Kérdezték, mit írjanak a halálnemet tartalmazó rovatba. - A valóságot. A legõszintébb valóságot - válaszolta Szamuely. S amikor tanácstalan zavarral néztek rá, barátságos derûvel erõsítette meg: - Igen, csakis a valóságot. A halál oka: fulladás. Este ismét, immár megszokottan az érseki palota díszebédlõjében gyülekeztek

8 vacsorára a Lenin-fiúk. Szamuely csendes elégedettséggel jelent meg közöttük és így szólt: - Hol moshatnám meg a kezemet? Hullaszaga van. (359)