Átírás

1 Január, a polgári év elsõ hónapja tehát a Vízöntõ csillagkép nevét viseli. A régi magyar neve pedig <M>Boldogasszony hava, mert eleink az év elsõ hónapját Szûz Máriának szentelték. A keresztény (katolikus) naptárban a hónap elsõ napja, az újév: SZÛZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ünnepe. Az év elsõ napját a magyar népi így a csallóközi hagyomány is <M>kiskarácsony napjának nevezi. Az e naphoz fûzõdõ szokások csak késõbbi eredetûek, ugyanis a 17. századig nem január 1-én ünnepelték az év kezdetét, hanem nagykarácsony napján, december 25-én. Már a 13. századi magyarországi oklevelek is ajándékozási napként említik, így azóta is tele van olyan szokásokkal és hiedelmekkel, amelyek mágikus fortéllyal próbálták megszerezni és megtartani a szerencsét, elûzni a bajokat, a betegséget és a gonosz szellemet. Nagyon vigyáztak arra, hogy ezen a napon nõ ne lépje át a ház küszöbét, hogy elsõként mindig férfi vagy legalább fiúgyermek kívánjon boldog ünnepet. Ilyenkor az asszonyok, leányok, leánygyermekek nem mentek ki a házból, nehogy a szerencsét, az egészséget és a boldogságot is kivigyék magukkal. Csak az Isten házát, a templomot látogatták, hogy az egész esztendõre áldást kapjanak. Újév napján baromfihúst nem fogyasztottak, mert azt tartották, hogy a szárnyas hátrakaparja a szerencsét, és elrepül vele. Ezért az ünnepi levest mindig marha- és disznóhúsból fõzték, hogy egész esztendõben erõsek, egészségesek legyenek.<m> Sülyben ezt a levest nyolc lábú levesnek nevezték a két négy lábú állat után. A disznó is a szerencsét õrizte, ezért csak ennek a húsát fogyasztották. Mindig elõre túr, közelebb visz a szerencséhez. <M>Bõsön sok apró pogácsát sütöttek, hogy egész esztendõben elég pénzük legyen. <M>Bakán pedig a karácsonyi kalácsból és babból azért hagytak újévre is, hogy ezt ezen a napon elfogyasztva az év folyamán semmi baj ne érje õket. <M>Csilizradványon úgy tudták, hogy újév napján <192>takartos káposztát (töltött káposzta) kell enni ebédre, mert így az egész esztendõ gazdag lesz élelemben. <M>Kisudvarnokban viszont nem fogyasztottak savanyú ételt, hogy az év minden napja <192>édes legyen. Az egyik adatközlõ idõs néni ezt így magyarázta: <192>Újév napján nem szabad sem káposztát, sem uborkát enni, nehogy az egész esztendõben savanyó pofát vágjunk. A csallóközi falvakban meggyõzõdéssel vallották, hogy újév napjának eseményei és cselekedetei, pl. az álomban látott dolgok, egy pohár eltörése, pénzkiadás, egész évben megismétlõdnek. Ezt is mondták: Aki újév napján születik, abból nagy úr lesz. Az újévi álom beteljesedik. Akit újévkor megvernek, az minden nap kikap az egész esztendõben. Aki pénzt ad ki ezen a napon, az minden nap ezt teszi. A <M>Nagy-Alföldön úgy hitték: Az újév napján jött látogató (férfi), ha hozott valami ajándékot is, az egész évben bõséges kamrát (éléstár) jelentett, ha pedig kérni jött, a szegénységet hozta magával. Természeti megfigyelések alapján tartották, hogyha a Nap bíborvörös felhõk között kel föl, úgy káros szelek és zivatarok lesznek, ha fényes és tiszta az idõ, gazdag lesz a gyümölcs meg a bortermés. Ha újév reggelén hideg északi szél köszönt be, akkor hosszú, kemény, tartós tél lesz. Ha újév másnapján szép idõ van, gazdag gyümölcstermésre lehet számítani. Általános volt az a hiedelem, hogy amilyen január másodika, olyan lesz a szeptember. A téllel kapcsolatban még azt is tartották, hogy a januári kövér veréb hosszú, kemény telet jósol. <M>Bodakon erõsen hitték, hogy az újévi mise után a templomból hazamenet mindenkinek azonnal le kellett ülnie a székre, hogy a szeretet egész esztendõben velük maradjon. Az új év köszöntését már kora hajnalban megkezdték, ezzel ébresztve a háziakat. Az újévi köszöntés eredeti célja kettõs: a zajütéssel, kolompolással, ostorcsattogtatással elûzni a bajt, a gonoszt mind a háziakról, mind a barmokról, a szóval, versben mondott, vallásos gondolatot tartalmazó kívánság pedig a szó mágikus erejébe vetett hitet példázza. A köszöntõk házról házra járva énekelték az ajtóban: E szép újesztendõ immár elérkezett, amért az Istennek mondunk köszönetet. Köszönjük Istennek a nagy szívességet, hogy adott minékünk friss, jó egészséget. Bor, búza, gabona háznál lévõ legyen, az Isten malasztja köztünk lévõ legyen. Tartsa meg az Isten ez új esztendõben házi családjával friss, jó egészségben! Adjon Isten bort, búzát, baracot, kurta farkú malacot, csutorának feneket, hogy ihassunk belõle eleget! A köszöntõnek ezt a szövegét <M>Karcsákon, Lúcson, Egyházgellén és e falvak környékén mindenütt ismerték. <M>Radványon pedig így köszöntöttek:

2 Tiszta szívvel köszöntünk az új esztendõ hajnalán. Az örömnek gyöngymadara szálljon be az ablakán. Rakjon fészket a szívében, soha el ne szálljon. Ablakából piros rózsa vígan kandikáljon. A Dunaszerdahely környéki falvakban, valamint a Csilizközben ezt a verset énekelték: Újesztendõt hirdetünk kiskarácsony nagy napján, midõn Jézus érettünk szenved elsõ óráján. Szenved õ mindnyájunkért, vérét ontja lelkünkért, lemossa bûneinket, megbocsássa vétkünket Jézus megmetélése, Mária könyörgése. A világ álmélkodik, ég és föld örvendezik. Ez új esztendõben vígadjunk, vígadjunk Istennek hálát adjunk! Adjon Isten bort, búzát, békességet, holtuk után örök üdvösséget. A csilizközi <M>Medvén azt tartották, hogy ahova újév napján nõ ment látogatóba, ott a tehén üszõborjút ellett. Köszönteni itt is csak a férfiak mehettek. Ezzel a verssel köszöntöttek: Ez újév reggelén minden jót kívánok. Amerre csak néznek nyíljanak virágok. Még a hó felett is rózsa nyiladozzon. Dalos madár zengjen minden rózsabokron. Minden szép, minden jó legyen mindig bõven. Szálljon áldás rájuk ez új esztendõben. A köszöntõ versekhez kapcsolódott az új év elsõ napjaiban a Csallóközben is szokásos <M>bakteráldomás, fõként Nagymagyar környékén. Ezt az áldomást a bakterok fizették a gazdáknak. Az ünneplés sokszor két-három napig is eltartott valamelyik gazda házánál. Érdekes szokás volt a gyümölcsfa felköszöntése is, amely azért történt, hogy a fa gazdagon, bõségesen teremjen (Endrõd). Ugyancsak a föld termésének fokozását, a mezei munka eredményességét, az áldásos családi életet célozta a Székelyföldön és a csángóknál a búzahintés. A búzahintõk néhány búzaszem földre szórása közben ezt mondták: Ez az új esztendõ, hogy bõségben folyjon, szomorúság a házukra ne szálljon, hanem a jó Isten sok jókkal megáldja, égi harmatjával búzát virágozza. Jézus neve dícsértessék! Ez a szokás századunk elején a Csallóközben is ismert volt, fõként a <M>Szerdahely környéki falvakban. A pogány <M>Rómában is megünnepelték az évkezdetet. Janus isten tiszteletére nagy tivornyákat rendeztek, ennek ellensúlyozására rendelte el az egyház Jézus körülmetélésének (circumcísió) az ünnepét. Ezen a napon a katolikus egyház fölidézi a karácsonyi ünnep fényét és örömét, mert az <192>örök Ige, aki asszonytól született, e napon vállalta az ószövetségi törvényt, Izrael népéhez való tartozást, hogy ezzel is beteljesítse a messiási ígéreteket. <M>(Éneklõ Egyház) Újév napját, vagyis január elsejét a 9. századtól kezdve karácsony nyolcadának nevezték, a 13. századtól pedig a circumcísió ünnepe a neve. Az egyház ezen a napon emlékezik meg az istenszülõ Máriáról, mert <192>Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanya-ság kegyelmének egyedülálló volta. (II. János Pál) A liturgiában (szertartás) ezen a napon az <M>Ó szép Jézus! Ez új esztendõben, légy híveidben kezdetû énekkel kezdik el, vagy fejezik be a misét: Ó szép Jézus! Ez új esztendõben légy híveidben! Ó Mária! Esedezzél értünk, édes reményünk!

3 Hogy ez új esztendõben, minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében! Ó szép Jézus! Drága szent nevedért, kelj föl népedért! Ó Mária! Esedezzél értünk, édes reményünk! Hogy ez új esztendõben minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében! Ó szép Jézus! Tartsd meg híveidet, mint tieidet! Ó Mária! Jézusnak szent anyja! Országunk tornya! Adjad kérünk, hogy ebben az új esztendõben, lehessünk épek testben, lélekben! Január 6-án ünnepli az egyház vízkereszt ünnepét<m>, a háromkirályok napját. Az ünnep latin neve: <M>Epiphania Domini Urunk megjelenése. <192>Az epiphania szó megnyilvánulást, megjelenést, látogatást jelent. Amikor Krisztus megszületett, akkor Isten bevonult a földi világba, a történelembe. Nem azért, hogy belemerüljön, hanem hogy magához emelje az emberi-séget. <M>(Éneklõ Egyház). E napon az egyházi zsolozma szerint hármas csodával ékes napot ünneplünk: a várva várt király, Krisztus megkeresztelkedését és a kánai menyegzõ csodáját, a borrá változtatott vizet. A <M>Vízkereszti himnuszban ezt így éneklik: <192>Hármas csodával ékes napot ün-neplünk: ma a csillag a bölcseket a jászolhoz vezette, ma borrá vált a víz a menyegzõn, ma úgy akarta Krisztus, hogy a mi üdvösségünk kedvéért János megkeresztelje õt a Jordánban, Alleluja! <M>Vízkereszt a karácsonyi idõszak második legnagyobb ünnepe. A keleti ortodox kereszténységben még ma is ezen a napon emlékeznek meg Jézus születésérõl. A csallóközi szokások között e napon látványos volt a <M>háromkirályjárás. Ezt a szokást egész Csallóköz-szerte, de az egész magyar etnikum területén ismerték, néhol még ma is ismerik. Valamikor a nagyobb legénykék hárman hosszú, fehér inget vettek magukra, fejükre papírból készített királyi koronát vagy püspöksüveget infulát illesztettek. Az egyik királynak fehér volt az arca, õ volt Menyhért, az európai fehér ember. A másik, Gáspár barnára festette az arcát, így jelképezte a sémi-arab népeket, azaz Ázsiát. A fekete Boldizsár, a néger Afrikát képviselte a játékban. A három király közül az egyikük botra vagy rúdra erõsített, hatágú csillagot tartott a kezében. A közepe szitából volt, a hátulján egy kis nyílással, amelyen a csillagban elhelyezett gyertyát meg lehetett gyújtani. Házról házra járva kértek bebo-csátást. Ha beengedték õket, a háziak elõtt jól megforgatták a csillagot, és így énekeltek: Háromkirályok napját, Országunk egy istápját Dicsérjük énekkel, Vigadozó versekkel. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt. Hol van zsidók királya? Most megjelent csillaga: Betlehemben találják Szép Jézust körülállják. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt. Királyok ajándékát: Aranyat, tömjént, mirhát Vigyünk mi is Urunknak, Ártatlan Jézusunknak. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt. Kérjük a Szûz Máriát, Kérje az õ Szent Fiát,

4 Hogy bennünket megtartson, S az ellenség ne ártson. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt. Áldjuk a királyokkal, Jézuskát Szent Anyjával. Magasztaljuk lélekkel, Erõsödõ szent hittel. Szép jel és szép csillag, Szép napunk támadt. A másik királynak csörgõs botja volt, ezzel verte a padlót, amikor éneklés közben kerülték a szobát. Ez a zajcsinálás a gonoszlélek és a betegség elûzését szolgálta (<M>Várkony). A csillagforgatással azt akarták elérni, hogy <192>az egész ház megkapja a szerencsét (<M>Bodak, Felbár, Süly). A Duna menti falvakban, ahol valamikor sok malom mûködött, vízkereszt volt a molnárok napja. Ilyenkor mindnyájan elmentek a templomba, gyóntak, áldoztak, este pedig nagy mulatságot rendeztek. Délután volt az ünnepélyes fölvonulás, amikor a fiatal leányok egy szépen festett, szalagokkal díszített korongot vittek a menetben. A korongot úgy erõsítették a lécre, hogy az forgatható legyen, s menet közben gyakran megforgatták. Malomkereket ábrázolt, ilyet kellett készítenie a molnárinasnak is szabadulása elõtt. Ez a munka volt a <192><M>remek. A korongot a kocsmába vitték, itt a mestergerendára akasztották. Vidám muzsika mellett mulattak reggelig. Éjfélkor eltáncolták a <192>mónárok veszedelme nevû verbunkos táncot is. Eljátszották, hogyan mentik a malmot árvíz idején, közben a lábukkal táncos mozdulatokat imitáltak. Szövege is volt a táncnak: <192>Húzd meg, nehogy elvigye a víz! Kifelé, part felé, vigyázz, neki ne ütõdjön a partnak, mert elsüllyed! Vigyázz, partnak ne ereszd! Na, végre jó helyen vagyunk! A <M>medvei malmok közül a legutolsó malmot 1944 körül vontatták be a révbe. Ekkor játszották el teljességében a <192>mónárok veszedelmé -t is. <M>Vízkeresztkor szokták megáldani a házakat is. A pap és az õt kísérõ kántor, valamint a többi segédlet (ministránsok) imádkozva körüljárták a ház egyes helyiségeit, és szenteltvízzel, tömjénnel megszentelték az egész házat vagy a lakást. A szertartás befejezése után ugyancsak szentelt krétával fölírták az ajtó szemöldökfájára a szentelés évét és a háromkirály nevét: 19+G+M+B+95. A szenteléskor a hívek az asztalra feszületet, búzát, a búzába néhol almát tettek, hogy a termést és a jószágot ezt együtt életnek nevezték ne érje veszedelem. Január hatodikán a csallóközi gazda megfigyelte az idõjárást is. Ilyen természeti megfigyelés alapján keletkezhetett az ismert mondás: Ha <M>vízke-resztkor megcsordul az eresz, hamarosan vége a télnek, jó termés ígérkezik. Versben ez a hiedelem így hangzik: Vízkereszt, ha úgy fordul, hogy az eresz megcsordul, örülhetsz már elõre, áldást hoz a mezõre. Ha <M>vízkereszt napján a kerékvágásban lévõ hó vízzé változik, gazdag termés ígérkezik. Az Úr Jézus megkeresztelkedésének emlékére <M>Keleten ezen a napon szolgáltatták ki a keresztség szentségét. Ekkor még felnõtteket kereszteltek. Ennek emlékére ma az egész egyházban vizet szentelnek. Innét az ünnep neve is:<m> vízkereszt. A megszentelt vízbõl a hívek még ma is hazavisznek, s otthon gyógyítás, gonoszûzés, rontás megelõzése céljából használják. Temetéskor a halott fejénél álló feszület mellé is tesznek egy pohárkában szentelt vizet, hogy a halottnézõk is beszentelhessék az elhunytat. Csáky Károly írja, hogy a <M>kelenyei asszonyok miután a templomból hazatértek, a vízbõl <192>a ház fõggyire loccsantottak kereszt alagba, hogy a gonosz szellem senkinek se árcson. Közben ezt mondták: Isten áldása légyen a házon. Január 22-én van Vince napja. Ezt a napot a paraszti nép mindig nagyon figyelte, fõként az idõjárást kémlelte nagyon, mert azt tartotta, ha Vince napján szép, derült idõ volt, megtelt a borospince jó borral. Ezt a természeti megfigyelést is rigmusba szedték: Ha napos a Vince, megtelik a pince. Ha megcseppen Vince,

5 üres lesz a pince. <M>Kulcsodon Vincérõl a következõ versikét mondták: Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince. Búzával a pajta, a csûr, Mihály így jó, édes bort szûr. Az egyház január 22-én a három szent Vince közül a Diocletianus császár uralma idején, 304-ben vértanúságot szenvedett Vincét ünnepli. E vértanú Vince a nevével rokon hangzású vínum bor szóval ugyanis a szõlõsgazdák szentje is. Egyes magyar vidékeken, így a Szeged környéki gazdák Vince napján, ha megcsordult az eresz, borral locsolták meg a szent szobrát. Ha viszont elmaradt az olvadás, bosszúból hideg vizet öntöttek a szoborra. Január 25-ét, Pál apostol megtérésének a napját Csallóköz-szerte <M>Pál-forduló néven ismerik. Ez az elnevezés vallási szempontból Szent Pál megtérésének a napját jelöli. Ugyanis Pál, zsidó nevén Saulus eleinte keményen üldözte Jézus követõit, majd a damaszkuszi úton történt látomása következtében Jézus jelent meg neki megtért, és a legbuzgóbb apostolok egyike lett. A szó népi jelentése, illetve értelmezése pedig a következõ: Január 25-e körül jut el a téli idõszak körülbelül a feléhez, azaz a rossz, hideg, igazi tél ekkor fordul <192>kifelé. Az e napi fényes, tiszta idõ jó termést ígér, a ködös, felhõs borongás viszont a halált idézi: Pálfordulás hogyha napos, Bõven terem hát és lapos. Hogyha szépen fényes, tiszta, Bõven terem mezõ, puszta. A pálfordulással, ennek népi értelmezésével függ össze az a hiedelem is, hogy a dughagymát tartalmazó tarisznyát ilyenkor fordítva kell visszaakasztani a szögre a kamrában, hogy gazdag, szép hagymatermés legyen. Ha Pál-nap reggelén kisütött a nap, akkor a Középsõ-Ipoly menti falvakban hosszú telet jósoltak írja Csáky Károly.