Parodontitis
Parodontitis esetén a károsodás már érinti a rögzítő apparátus szöveteit is Az ínygyulladás mellett megjelenik a tasakképződés, parodontális tapadásveszteség Az oki tényezők kiküszöbölése után maradandó károsodással gyógyul (azaz az elpusztult fogágy nem nő vissza)
A parodontitis témakörön belül hat kórformát tárgyalunk: A. Krónikus parodontitis B. Agresszív parodontitis az első kettő a parodontitis két legjellemzőbb (ezért legfontosabb!) megjelenési formája a továbbiak ezeknek valamilyen belső vagy külső tényezők által módosult változata C. Parodontitis szisztémás háttérrel az egész szervezetet érintő (szisztémás) betegségek mellett/miatt kialakuló formák D. Nekrotizáló parodontitis legyengült szervezetet érintő gyors és súlyos, elhalásos parodontitis E. Parodontális abscessus parodontitis letokolt állapota (tályog) F. Endoparodontalis laesio parodontitis endodontiai betegséggel együttes, összefüggő megjelenése
A. Krónikus parodontitis
Korábban felnőttkori parodontitis volt a neve, azonban kiderült, hogy a betegség tüneteiben és lefolyásában annak krónikus lefolyása a döntő, nem a beteg kora, ezért megváltoztatták a nevét Leggyakoribb forma a parodontitisek között
Klinikai képe Supra- és subgingivalis plakk és fogkőlerakódást kísérő ínyszéli gyulladás, tasakképződés és tapadásveszteség A plakk és fogkő baktériumai miatti gyulladás elpusztítja a dentogingivalis (ínyben) és parodontalis (gyökérhártya) rostokat, valamint az alveolaris csontot, így alakul ki a tapadásveszteség Ennek folyamán az erős ínykötőszövettel rendelkezők szájában a fog és az íny között megindul a tasakképződés Amennyiben a szabad ínyszél és a gingiva propria kötőszövete gyengébb, a gyulladás az ínyt teljes vastagságában is elpusztíthatja, így ínyrecesszió alakul ki (Nem plakk okozta ínyrecesszió: az interdentális csontseptumok épek, a fogközök zártak)
Radiológiai képe Dominánsan horizontális (vízszintes, minden fognál egyenletes) csontpusztulás jellemző rá
Kóroktana A betegséget a subgingivalis plakk, azaz az ínyalatti lepedék baktériumai okozzák A subgingivalis plakk összetétele változatos Azonban csak néhány törzs hozható kapcsolatba a krónikus parodontitisszel: Porphyromonas gingivalis Tannerella forsythia Prevotella intermedia Campylobacter rectus Fusobacterium nucleatum
Aktív tasakban (azaz mikor gyulladt a tasak, szondázásra vérzik, ínygyulladás jelei láthatók) mindig jelentősen magasabb arányban vannak ezek a baktériumok Sikeres kezelést követően ezek mind mennyisége, mind többihez viszonyított aránya csökken A szövetpusztulásért elsősorban a gyulladásos válaszreakció felelős, nem pedig a baktériumok direkt károsító hatása. Ezt a szervezet védekezőképessége (immunállapota) befolyásolja, ami a következőktől függ: Általános egészségi állapot Az immunrendszer öröklött (genetikai) adottságai Krónikus parodontitisnél a helyi irritatív tényezők jelenléte (plakk, fogkő, koronák, hidak) arányban van a parodontális károsodás mértékével. Lefolyása viszonylag lassú, elhúzódó
A parodontitis iránti fogékonyságot több szervezeti Életkor Diabetes Immunhiányos állapotok (transzplantált, sugárkezelt, HIV fertőzött) és magatartási rizikótényező szabja meg Dohányzás Stressz
Kezelése Elve: mechanikai tisztításon alapszik, általában elég a konzervatív (műtét nélküli) teljes tisztítás Menete: Ultrahangos depurálás (supra- és részleges subgingivalis depurálás) Subgingivalis küret (curettage) (egyidejű subgingivalis depurálás, gyökérsimítás és tasakfal küret lásd: 13-14. tételek) 6mm-nél mélyebb tasakok esetén parodontális lebenyes tasakműtét az adott fogcsoportnál lásd: 18. tétel Kórjóslata: kezelésre általában jól reagál, bár előfordulnak kezelésre rosszul reagáló, úgy nevezett terápiarefrakter esetek
B. Agresszív parodontitis
Abban különbözik a krónikustól, hogy Jelentős tapadásveszteség és csontpusztulás alakul ki viszonylag rövid időn belül A szövetpusztulás mértéke soha nincs összhangban a lokális irritatív tényezőkkel Régebben parodontosis diagnózissal illették (-osis = elfajulás, ez a betegség viszont nem elfajulás, hanem gyulladás, ezért -itis végződést kap. Parodontitis viszont többféle van, ezek közül jelen betegség az agresszív forma) A tasakban az Actinobacillus actinomicetemcomittans nevű baktérium kiugróan magas koncentrációban van jelen A betegek általános egészségi állapota jó
Familiárisan halmozottan szokott előfordulni A betegek 70%-ában kimutatható bizonyos fehérvérsejtfunkció-zavar, amelynek azonban általános szervezeti tünete nincsen Ez lehet csökkent neutrofil granulocita funkció Falósejt (monocita) túlműködés túlfokozott jelátvivő termeléssel (ami túlfokozott gyulladáshoz vezet) Kiterjedése alapján megkülönböztetünk Lokalizált, egy-egy fogra korlátozódó és generalizált formát, ami fogcsoportokra, vagy akár az összes fogra jellemző
B.1 Lokalizált agresszív parodontitis
Fő jellemzői Látható ínygyulladás általában nem kíséri Leggyakrabban pubertáskor körül kezdődik Rendszerint a középső metszők és az első nagyörlők érintettek Jelentős tapadásveszteség alakul ki, vertikális csontpusztulás kíséretében
Lokalizált voltának lehetséges magyarázatai A szájüregben legkorábban megjelenő két maradó fogcsoport körüli sulcust fertőzi meg az arra fogékony szervezetben az Actinobacillus actinomicetemcomittans Gyorsan magas Aa. ellenes IgG ellenanyagszint alakul ki Ami megakadályozza a később előtörő fogak körüli sulcus fertőződését Később előtörő fogak esetén már olyan összetett baktériumflóra alakul ki a tasakban, ami antagonizálja Aa-t.
Klinikai kép Jellemzően a supragingivalis szájhigiéne jó Csak kevés szuvasodás található a szájban, a fogak gyakran cariesmentesek Gyakori első tünet: parodontális abscessus Az ínyszél alig gyulladt Fogak mozognak, elvándorolnak Jelentős szondázási mélység (azaz tasakmélység) alakulhat ki, Szondázáskor a tasakból vér és genny ürül
Radiológiai kép Már serdülőkorban mély, körkörös (cirkuláris) tölcsér alakú csonthiányok, ún. vertikális csontpusztulás csak az érintett fogaknál, A többi fog mellett a csont megtartott
Előfordulás Serdülőkorban fejlődik ki leggyakrabban Gyakorisága sehol nem éri el az 1%-ot Feketéknél ez 7%; leggyakoribb a fekete férfiaknál, legkevésbé gyakori a fehér nőknél
Mikrobiológia Egyértelmű oka az A. a. Számuk és arányuk is magasabb a tasakban» Nagyon virulens kimutatható a gingivalis kötőszövet mélyén is (invázió) a hagyományos subgingivalis mechanikai tisztítás nem elég kombinált sebésziantibiotikus kezelést igényel
B.2 Generalizált agresszív parodontitis
Fő jellemzői Általában a 30. életév előtt kezdődik A tasakban gazdagon kevert anaerob flóra van, nem csak az Aa. a kórokozó! Ugyancsak kimutatható fehérvérsejt működési zavar (neu. gran., monocyta) A tapadásveszteség akut gyulladásos epizódok formájában halad előre, melyek között viszonylag nyugodtabb periódusok fordulnak elő
Klinikai kép Változatos A betegség súlyossága nincs összhangban a szájhigiéne fokával Általában kevés plakk és fogkő, előrehaladott esetben azonban igen rossz szájhigiénés állapot jellemző Kétféle ínyreakció kísérheti: Akut stádium Nyugalmi stádium
A) Akut stádium Az íny erősen duzzadt, gyulladt, haragos vörös, stimulusra vagy spontán is nagyon vérzik A tasakból híg gennyes váladék ürül A mélyben igen gyors és jelentős tapadásveszteség következik be Lehetnek általános tünetei a betegnek (emelkedett vérsejtsűlyedés, leukocytosis, hőemelkedés, elesettség, súlyvesztés)
B) Nyugalmi stádium Az íny színe halványrózsaszín, nem tűnik gyulladtnak Továbbra is mély tasakok, amelyek ilyenkor nem mélyülnek rohamosan Új egyensúly alakult ki a kórokozók és a szervezet között
Radiológiai kép Fogcsoportokat vagy teljes fogazatot érintő vertikális (tölcsérszerű) csontpusztulás Szomszédos vertikális csonttasakok összeolvadásából később horizontális csonthiány alakulhat ki Felvételeket bizonyos időnként készítve látható a betegség progressziója (lezajlása)
Radiológiai kép
Fogcsoportokat vagy teljes fogazatot érintő vertikális csontpusztulás
Szomszédos vertikális csonttasakok összeolvadásából később horizontális csonthiány alakulhat ki
Előfordulási gyakorisága Alacsony, sehol nem éri el az 1%-ot Feketék körében gyakoribb Férfiak fogékonyabbak Familiárisan halmozódhat
C. Parodontitis szisztémás háttérrel
C.1 Vérképzőrendszeri (haemathologhiai) betegségekkel társuló parodontitis
Az agresszív parodontitis okai között van mindig valamilyen fvs. zavar. Ezek azonban olyan enyhe fokúak, hogy csak lokális jelei vannak, általános szervezeti nincs. Súlyosabb fvs. zavarok már az egész szervezetet érintik, így a parodontium területén sokszor súlyosabb jelei vannak.
a) Szerzett neutropénia (neutrofil granulocita ) Az ínyfekélyeket gyorsan kialakuló interdentalis tapadáveszteség követi Mélyre terjedő szöveti elhalással Nincs gyulladásos udvar a fekélyek körül!
b) Leukémia (fvs-ek rosszindulatú elfajulása) Változatos parodontális klinikai kép mellett állandó az: Ínyduzzanat (felhalmozódó kóros fvs-ek) Spontán ínyvérzési hajlam (vérlemezkezavar) Fekélyek mélyre terjedve direkt, gyulladásmentes csontelhaláshoz vezetnek Itt sem jellemző a fekélyek körüli gyulladásos udvar
C.2 Hormonális (endocryn) betegségekkel társuló parodontitis
a) Diabetes mellitus (gör., lat.: mézédes átfolyás, cukorbetegség, diabétesz, cukorbaj, ízes hugyár) Nem kezelt diabetes általános tünetei: 1.Nagyerek fokozott elmeszesedése (atherosclerosis) 2.Hajszálérbetegség retinopathia, nephropathia, diabeteses lábfekélyek (az érzés és vérellátási zavarok miatt) 3.Szembetegségek (retinopathia diabetica) szembevérzések, retinaleválás, stb. 4.Idegi eredetű panaszok (neuropathia diabetica) érzéskiesések, fájdalmak, vizelési- és bélpanaszok 5.Vesebetegség (nephropathia diabetica) a vese szűrői tönkre mennek fehérjeürítés 6.Bőrelváltozások
Nem kezelt diabetes fogazati tünetei Súlyos ínygyulladás Mély tasakképződés Rapid csontpusztulás Gyakori parododntális abscessus
Klinikai képe: A gingiva gyulladt, a gingiva marginalis vörössége, ödémája, szondázáskor fokozott vérzékenység, megnövekedett sulcusfolyadék jellemzi A rögzítő apparátus is érintett, az állapot rendszerint parodontális tapadásveszteséghez és csontpusztuláshoz vezet egyensúlyban tartott cukorbeteg klinikai képe az esetek többségében nem különbözik az egészségesekétől
Egyéb szájüregi tünetei: Fokozott candidiasis hajlam Szájszárazság Ajakgyulladás Fokozott caries hajlam Szájégés Lichen oris Sebgyógyulása elhúzódó
C.3 Szív és érrendszeri (cardiovascularis) betegségekkel társuló parodontitis
Érelmeszesedés (atherosclerosis) részben felelős a korral járó parodontális változásokért Szívfejlődési rendellenességek az oxigéndús tüdőből jövő vér keveredik az oxigénszegény vérrel, ezért rosszabb a szervezet vérellátása, főleg a végeké, mint amilyen a parodontium. Jellemző rá a dobverőujj és a súlyos fekélyes ínygyulladás
D. Nekrotizáló parodontitis
Fő jellemzői A betegség két kórforma az akut nekrotizáló ulceratív gingivitis (ANUG) és -parodontitis (ANUP) két különböző stádiuma Régebben használták a gingivitis ulcerosa nevet is, de a betegség nem korlátozódik a gingivára! az I. világháború alatti tömeges előfordulása miatt lövészárokbetegségnek is nevezték minél korábban kezeljük a beteget, annál kisebb tapadásveszteség jön létre! Legyengült szervezetben ráterjedhet a környező lágy szövetekre is (kontakt fekély, noma, népnyelven vízirák) a fekély területén a szövetek elhalnak, súlyos szövethiányokat okozva.
Előfordulási gyakorisága Fejlett országokban alig éri el a 0,5%-ot AIDS betegek körében viszont 11%-os az előfordulása Fejlődő országok gyermekei között jóval magasabb az előfordulás valószínűsége (Nigéria: 10 év alatti gyerekek: 2-27%)
Klinikai képe Három egymás utáni fokozata van: 1. Akut nekrotizáló ulceratív gingivitis (ANUG) 2. Akut nekrotizáló ulceratív parodontitis (ANUP) 3. Krónikus ulceratív parodontitis
1. Akut nekrotizáló ulceratív gingivitis (ANUG) Az ínypapillán kezdődik, megduzzad, rajta fehéressárgás, könnyen letörölhető lepedék, később fekély. A papilla hamar lecsapott lesz. A fekély az ínyszél mentén továbbterjed, fekélykoszorút alkotva a fogak körül. Az álhártya eltávolításakor vérzik, sokszor spontán is Általános tünetekkel társul: ínyfájdalom, elesettség, nyirokcsomó-duzzanat, hőemelkedés, szájszag Mindig élénk gyulladásos udvar határolja! Az amúgy is gyenge szájhigiénia a fájdalom miatt extrém fokú lesz, még a nyálát sem nyeli le
2. Akut nekrotizáló ulceratív parodontitis (ANUP) A fekély ráterjed a rögzítő apparátusra Nincs mély tasak, mert annak fala is elhal A vestibularis és oralis papilla elválik egymástól, kialakul az interdentális ínykráter Ezután főleg apicalis irányba terjed az elhalás Oki kezelés nélkül is csak egy pontig terjed az elhalás, majd spontán nyugalomba kerül
3. Krónikus ulceratív parodontitis Már nem fájdalmas, a tapadásveszteség lényegesen lassabban folytatódik Jellemző a nyitott, tisztíthatatlan interdentális kráterrendszer. Bármikor újra ANUP-pá alakulhat
Kóroki tényezői 1. Rossz szájhigiéne 2. Korábban fennálló ínygyulladás 3. Kimerültség 4. Az immunrendszert legyengítő vírus fertőzések (HIV) 5. Dohányzás 6. T-limfocita mennyisége, neutrofil granulocita funkció immunrendszer gyengült! 7. Nikotin érösszehúzódást okoz az ínyben szöveti oxigénhiány! 8. Alkoholizmus 9. Fiatal életkor fejletlen világban 10 év alatt; fejlett világban 20-25 éves kor körül (ennek okát pontosan nem ismerjük, lehet a stressz is) 10.Stressz (lelki megterhelés)
E. Parodontális abscessus (tályog)
def.: A szövetek közötti gyulladás beolvadásából kialakuló letokolt gennygyülemet tályognak nevezzük. fajtái: Lokalizációjuk szerint: 1. Parodontalis 2. Gingivalis 3. Perikoronalis Legfontosabb a parodontális és periapikális (elhalt fogbél okozta) abscessus elkülönítése.
1. Akut parodontális abscessus Az ínytasakban a foggyökér mentén kialakuló gennygyülem Az íny duzzadt, haragos vörös, felszíne elsimult Nyomás segítségével genny préselhető ki a fog mellett A fog mozgathatóvá válik Enyhén kiemelkedhet az alveolusból és ráharapáskor fájhat
Kezdeti status 2006.11.28.
Kontroll 2006.12.01.
2. Krónikus parodontális abscessus A gennyes váladék sipolyjáraton tör a felszínre sipoly vagy fistula: gyulladásos váladék levezetésére kialakuló csőszerű nyílás Tünetszegény, de bármikor kialakulhat akut fellángolás, ha a sipolyjárat elzáródik vagy a gennykeltő baktériumok ismét túlsúlyba kerülnek
A parodontális abscessusok kóroktani felosztása: Parodontitisszel összefüggő abscessus Parodontitisszel össze nem függő parodontális abscessus
Parodontitisszel összefüggő abscessus Jellemzője a gyors tapadás- és csontveszteség Ráterjedhet a fogágy még ép szöveteire is Kezelés nélkül, hosszú idő után krónikussá válhat Felosztása: 1. Krónikus vagy agresszív parodontitis újra fellángolása 1. Kezeletlen betegnél előforduló 2. Fenntartó kezelés során visszatérő fertőzés 2. Kezelést követően elforduló formák 1. Depurálás után 2. Parodontális sebészeti beavatkozást követően 3. Antibiotikus kezelést követően
Parodontitisszel össze nem függő parodontális abscessus Külső helyi tényezők miatt alakul ki a tályog Felosztása: 1. Idegentest beékelődése a gingivalis sulcusba vagy tasakba 1. Szájhigiénés eszköz része (pl. fogpiszkáló vége) 2. Ételrészecske 3. Fogászati eszköz, anyag (pl. ragasztócement, fémgyűrű) 2. Gyökér alaki eltérései 1. Anatómiai 2. Patológiás (kóros) külső resorptio (felszívódás) 3. Iatrogén ártalom (perforatio endodontiai kezelés során)
A parodontális abscessusok megjelenési formái Tasakszájadék elzáródása vagy kezelést követő beszűkülése, esetleg eltömődése fogkődarabkával, idegentesttel (sutura, sebpakolóanyag) a tasakban továbbra is termelődő lobtermék nem tud elvezetődni Változatlan tasakszájadék mellett a tasakflóra összetételének változása, vagy a szervezet védekezőképességének csökkenése krónikus parodontitis fellángolásakor, cukorbetegek hajlamosak rá
A parodontális abscessusok radiológiai képe Jellemző radiológiai tünetei nincsenek, de a csontdestrukció mértéke, a sipolynyílásba helyezett guttaperchacsúcs segítségével elkészített felvétel segíthet felismerésében
3. Gingivális abscessus Gyorsan kifejlődő fájdalmas duzzanat az ínyben Haragos vörös, sima, fénylő, feszülő felszínű Egy-két nap alatt beolvad, fluktuáció jeleit mutatva Később spontán (magától) megnyílik
4. Perikoronális tályog Részlegesen előtört bölcsességfogak koronája körül fejlődik ki, általában fennálló pericoronitis talaján Jellemző a beteg erős fájdalma, mérsékelt szájzára, regionális nyirokcsomó-duzzanata és láza A gyulladás könnyen továbbterjedhet a nyelvalatti és garatmelletti kötőszöveti résekbe, veszélyes, akár halálos phlegmonét okozva!
F. Endoparodontális lézió
Mind az endodontális (fogbél eredetű), mind a parodontális károsodást baktériumok okozzák és a rögzítő apparátus pusztulásával járnak Az endodontális okokból kifejlődő periapikális (gyökércsúcs-körüli) gyulladás sikeres gyökértöméssel gyógyítható A parodontitis következtében elpusztult rögzítő apparátus csak igen ritkán és kis mértékben regenerálódik
Klinikai képe Klinikailag és radiológiailag egyaránt nagyon hasonló lehet a periapikális elváltozáshoz társuló laterális parodontális károsodásnak és a periapikális térségre ráterjedő parodontitisnek a képe A pulpa vitalitásvizsgálata sokszor segít, de nem mindig biztos, sokszor a pulpa már részlegesen elhalt
Eredete Endodondális eredetre utal: nem vitális (elhalt) fogbél, mély tömés, letört fog Parodontális eredetre utal: mély tasak, vitális fogbél, nagy tömegű subgingivalis fogkő. (Az oldalcsatornákon keresztül is könnyen befertőződik az ép fogbél) Kevert parodontális folyamatok: parodontitis a mélybe terjedve találkozik a periapicalis kóros folyamattal Vertikális gyökérfraktura (hosszanti gyökértörés): szintén endoparodontális tünetekkel jár
Tünetei Ínyduzzanat Tályog letokolt gennygyülem Sipoly (fistula) Spontán és kopogtatási fájdalom Fokozott fogmozgathatóság
Kezelése Csak a célzott, oki kezelés vezethet eredményre, az októl függően: Pulpa eredetű: gyökérkezelés Kevert: először gyökérkezelés, majd ha ez sikerült, akkor parodontális kezelés Parodontális eredetű: a két kezelést párhuzamosan kell végezni Verticalis gyökérfractura (hosszanti gyökértörés): extractio (foghúzás), hemisectio (fogfelezés) Gyökérresorptio (-felszívódás): lebenyes feltárásból a resorptiós üreget kitisztítani és betömni, az ínyszélt apicalis irányba áthelyezni