3. ábra. A Szegedi kistérség elhelyezkedése és áttekintı térképe (Firbás Térképstúdió)

2. A KISTÉRSÉG RÖVID BEMUTATÁSA A Szegedi kistérség Csongrád megye déli felének középsı harmadán, az Alsó-Tisza, illetve a déli országhatár mentén helyezkedik el. Mintegy 753 km 2 -es kiterjedése az ország összterületének alig 0,81%-át jelenti, míg a 200 ezret éppen meghaladó népességével hazánk lakosságának 2%-át képviseli. A kistérség térszerkezet arányosnak mondható, hiszen települései a térség központi településének centrumától az egyetlen Dóc kivételével 15 km-en belül, szinte sugarasan helyezkednek el. (3. ábra) 3. ábra. A Szegedi kistérség elhelyezkedése és áttekintı térképe (Firbás Térképstúdió) 10

A térség az ország legmélyebben fekvı területe. Meghatározó része a Tisza, illetve a Maros egykori árterén helyezkedik el. Ez vízellátottságot tekintve kedvezı, ár- és belvízi veszélyességet, valamint az élıvizek szennyezési kockázatát tekintve viszont kedvezıtlen adottság. A kistérség nyugati pereme már felnyúlik a Duna Tisza közi homokhátság területére, és részben osztozik annak sajátos vízgazdálkodási problémájában (talajvízcsökkenés). A vidék az ország egyik legnapfényesebb tája. A természetes tájon ugyan csak néhány méteres domborzati különbségeket tapasztalhatunk, azonban ennek sajátos elhelyezkedése (pl. egykori medermaradványok, illetve a homokos felszín egyenetlenségei) igen mozaikos tájszerkezet eredményez, ami az értékes természeti területek szövevényes elhelyezkedésében is megnyilvánul. Bár igen örvendetes, hogy kistájunk ilyen természeti értékekben gazdag, azonban ez estenként számottevı konfliktusok forrása is lehet a természetvédelem (hatóság), illetve a gazdálkodók vagy az önkormányzatok között. A földterület privatizációja a mezıgazdasági mővelés alatt álló területek esetében is jól érzékelhetı változást okozott: egyre inkább túlsúlyba kerülnek a kisebb mérető parcellák. A kistérség fontos szerepet tölt be az ország közlekedési hálózatában (M5, 5, 43 fıutak), ami jelentıs környezeti terhelést, estenként veszélyt jelent. Az M43-as út belátható idın belüli megvalósítása lényegesen javítja az idınként kritikus közlekedési helyzetet. A kistérség központi települése Szeged Megyei Jogú Város, ami terület 37,3%-án helyezkedik el, viszont a népesség 4/5-ét adja. A népesség pontos számára pontos adatokat jelenleg nehéz adni, ugyanis (több évtizedes kutatási tapasztalataim alapján) a népszámlálási idıszakok közötti követı statisztika inkább csak a fontosabb trendeket tudja követni (pl. vándorlásra, külterületi népességre nincsenek megfelelı információk). Az azonban látszik, hogy Szeged 1990 utáni népességvesztesége lassan kiegyenlítıdik (a kistérség utóbbi öt évben tapasztalt népességnövekedésének nagyobb része a megyei jogú városhoz köthetı). Az elmúlt fél évtizedben a kistérség települési közül a statisztikai bizonytalanságot meghaladó népességnövekedést Szeged mellett Domaszék és Szatymaz mutatott, Algyı, Deszk és Kübekháza népessége pedig csökkent. (A többi településeken tapasztalható néhány tízfıs változás nem tekinthetı relevánsnak.) (1. táblázat). Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy a kistérség településeinek felénél magas külterületi lakosság aránya (20% körüli, vagy azt lényeges meghaladó pl. Szatymaz 48%, Domaszék 46%). Ezeken a településeken a környezetvédelmi jellegő szolgáltatások biztosítása, illetve a környezetszennyezés kockázata megkülönböztetett figyelmet igényel. Az Európai Uniós csatlakozással megnyílt környezetvédelmi fejlesztések, illetve a jogharmonizációval szigorodó környezetvédelmi elıírások nyomán a Szegedi kistérségben jelentıs környezetvédelmi beruházások valósultak meg, amelyek lényegesen javították a térség környezeti állapotát. Az ezeket is figyelembe vevı, rájuk részben épülı környezeti programok számottevıen javítják az itt élık környezetminıségét. 11

Algyı Deszk Dóc Település Terület (ha) 7577 5205 4943 5215 2731 3663 5577 5372 28084 2689 1549 2690 75295 Aránya a kistérségbıl 10,06 6,91 6,56 6,93 3,63 4,86 7,41 7,13 37,3 3,57 2,06 3,57 100 Lakó népesség (fı) 2008: 5247 3584 786 4851 1561 3269 8042 4593 169030 1767 1657 3475 207862 Aránya a kistérségbıl 2008 2,54 1,74 0,39 2,35 0,7 1,59 3,87 2,2 81,31 0,85 0,8 1,66 100 Lakó népesség (fı): 2003 5411 3419 792 4519 1641 3310 8017 4430 162586 1761 1636 3441 200963 Lakónépesség 1990 (fı) 5371 2755 805 3178 1455 2979 6933 3469 169930 1567 1330 2227 201999 Külterületi lakosság (fı): 2001 998 38 238 2086 0 695 494 2136 2813 93 0 1195 10786 Vándorlási különbözet (1990-2001) (fı): 693 582 66 1172 194 426 1035 949 1886 582 356 970 8911 Regisztrált munkanélküliek száma 2010: 257 165 70 221 127 173 487 268 7177 123 86 156 9310 Lakások száma (db): 2009: 2025 1252 327 1915 593 1417 3081 1932 76686 616 549 1352 91745 Közüzemi vízhálózat hossza (km) 2008: 37,6 27,6 14,4 20,1 13,9 38,9 78,1 51,5 638,5 18,2 14,5 36,6 989,9 Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások(db) 2008: 2002 1186 208 946 589 1137 3065 1408 75092 614 542 1169 87958 Közüzemi szennyvízcsatorna hossza (km) 2008: 30,2 30,8 0 17,6 21 46,2 0 0 522 19,8 17,5 0 705,1 Közcsatorna-hálózatba kapcsolt lakások (db) 2008: 1968 1101 0 756 578 1074 0 0 74017 602 542 0 80638 Gázzal főtött lakások száma (db) 2008: 1836 1077 160 1181 451 1007 2492 1366 49191 535 537 1008 60841 Rendszeres szemétgyőjtésbe bevont lakások (db) 2008: 1963 1177 253 780 555 1149 3073 1754 75739 614 495 1202 88754 Összes belterületi közút hossza (km): 2008: 24,4 21,1 6,27 25,15 19,7 20,94 50,07 15,9 467,7 12,3 11,46 16,2 691,2 Összes belterületi burkolt közút hossza (km): 2008: 23,7 19,34 4,37 11,73 10,66 13,24 39,02 7,02 364,62 8,57 7,19 12,37 521,83 Összes belterületi zöldterület (m 2 ) 2008: 62240 2353 38352 62069 27649 15710 40946 5510 3299248 6417 3754 5912 3570160 Játszóterek száma (db) 2008: 3 2 1 1 2 2 2 1 156 1 2 2 175 Személygépkocsi állomány (db) 2008: 1467 1015 162 1559 305 1101 2481 1522 47092 490 421 1174 58789 Teherszállító gépjármővek (db) 2008: 424 155 20 418 27 158 436 302 7276 63 112 303 9694 Kábeltelevízió-hálózatba bekapcsolt lakások (db) 2008: 1232 858 0 437 201 421 1638 374 58585 268 380 377 64771 Külterületi lakosság aránya 2001 18,58 1,37 29,56 65,63 0 23,32 7,12 61,57 67,04 5,93 0 53,65 - Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcs. lak. aránya 2008: 98,86 94,72 63,6 49,39 99,32 80,23 99,48 72,87 97,92 99,67 98,72 86,46 - Közcsatorna-hálózatba kapcs. lakások aránya 2008: 97,18 87,93 0 39,47 97,47 75,79 0 0 96,51 97,72 98,72 0 - Gázzal főtött lakások aránya (%) 2008: 90,66 86,02 48,92 61,67 76,05 71,06 80,88 70,7 64,14 86,85 97,81 74,55 - Szemétgyőjtésbe bevont lakások aránya 2008: 96,93 94 77,37 40,73 93,59 81,08 99,74 90,78 98,76 99,67 90,16 88,9 - Személygépkocsi állomány 100 fıre 2008: 27,95 28,32 20,61 32,13 19,53 33,68 30,81 33,13 27,86 27,73 25,4 33,78 - Röszke Szeged Domaszék Kübekháza Sándorfalva Szatymaz Tiszasziget Újszentiván Zsombó Kistérség 1. táblázat: A Szegedi kistérség fontosabb környezetvédelemmel összefüggı mutatói 2010 (Forrás: TEIR, Népszámlálási adatok, települési adatok) 12

3. A KÖRNYEZETI ÁLLAPOT ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE 3.1. Levegı 3.1.1 A levegıszennyezı anyagok kibocsátása Magyarországon a légszennyezı anyagok kibocsátása az utóbbi két évtizedben tartósan és folyamatosan csökkent. Ez a tendencia a Szegedi Kistérségben is megfigyelhetı, amelynek okai a rendszerváltás utáni idıszakban jól ismertek: csökkenı ipari energiafelhasználás, korszerőbb ipari technológiák bevezetése, az energiahordozók árának emelkedésébıl következı ésszerőbb energiafelhasználás, az energiatakarékosságot elısegítı modern háztartási készülékek elterjedése, a katalizátoros gépjármővek és az ólommentes benzin elterjedése, a gépkocsik szén-monoxid kibocsátásának. Vidékünkön hiányoznak a nagy levegıszennyezést okozó erımővek és üzemek, így a térség levegıminıségi problémáiért a közlekedés mellett elsısorban a szénhidrogén-feldolgozás, a mezıgazdasági tevékenység és az élelmiszeripar tehetı felelıssé. Ha a légszennyezés emissziós oldalát tekintjük megállapítható, hogy ennek meghatározó tényezıje a közúti közlekedés. Országos adatok szerint a közlekedés tehetı felelıssé a CO kibocsátás 58,9 %-áért; a NO 2 kibocsátás 53,4 %-áért; az illékony, nem metán szénhidrogén emisszió 48,3 %-áért; a szilárd részecske emisszió 11,3 %-áért. Éppen ezért lenne fontos, hogy a kistérségben nyilvántartott közúti gépjármővek (személygépkocsi 55 60 ezer, tehergépkocsi közel tízezer) mőszaki állapota az elıírásoknak megfelelı legyen. A helyhez kötött források kibocsátási adatait is figyelembe véve a következı fı megállapítások tehetık: SO 2 : csökkenı tendenciát mutatott az évtized közepén (amelynek elsıdleges oka az energiaszerkezet megváltozása volt), azonban az utóbbi években már meghaladta az évtized elején tapasztalt kibocsátásokat (2a táblázat). NO x : a pontszerő kibocsátások alakulásában lényegében folyamatos növekedés tapasztalható (ennek zöme Szeged és Algyı üzemeihez köthetı 2b táblázat), de ezzel párhuzamosan a közlekedési eredető szennyezés is folyamatosan növekedik. A gépjármőállomány növekedése nagyobb ütemő, mint a korszerőbb gépjármővek üzembeállításával elérhetı kibocsátás csökkenés, így összességében növekszik a környezet közlekedési eredető NO x terhelése. Szilárdanyag (por): az ipari kibocsátás 1985-1990 közötti idıszak nagy mértékő visszaesése utána az 1990-es évektıl lassú csökkenés tapasztalható. A csökkenés a különféle ipari technológiáknál alkalmazott szőrık és leválasztó berendezések alkalmazásának tulajdonítható elsısorban. A szilárdanyag kibocsátás viszont összességében (a közlekedési és lakossági eredető kibocsátással együtt) nem csökken. A szárazodó klíma és a kistérségben átmenetileg zajló egyes építési munkák (autópálya építések, a Szegeden folyó beruházások) az utóbbi idıszakban fokozták a helyi eredető porkibocsátást is. CO: az 1990-es évek eleje óta folyamatos és jól érzékelhetı csökkenés tapasztalható. A szén-monoxid kibocsátásban is a közlekedési ágazat a leginkább környezetterhelı, de az ipari és lakossági eredető kibocsátás is jelentıs. A CO kibocsátás arányát a közúti forgalom növekedése és a gépjármővek magas átlagos életkora nagymértékben befolyásolja. CO 2 : az üvegház gázok között vezetı szerepet játszó széndioxid kibocsátása a kistérségben ez elmúlt évtizedben ingadozó, talán kissé csökkenınek minısíthetı (2c táblázat). A kibocsátás mintegy 97%-áért Szeged és Algyı kibocsátói felelısek. VOC (illékony szerves vegyületek): a vegyipar és ezen belül a kıolaj-feldolgozás a legjelentısebb kibocsátó. A közlekedés felelıssége is nagy a VOC-k kibocsátásában. 13

Kén-oxidok (SO 2 és SO 3 ) mint SO 2 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Összesen (kg) Szeged 2 989 2 793 1 059 341 497 1 347 1 999 11 025 Algyı 1 032 1 497 <0,5 25 7 6 13 2 580 Deszk <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 Dóc <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 Domaszék <0,5 <0,5 <0,5 8 141 1 252 1 907 3 308 Kübekháza <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 Röszke <0,5 <0,5 1 <0,5 2 <0,5 <0,5 3 Sándorfalva 45 933 888 888 638 3 392 Szatymaz <0,5 <0,5 174 901 889 1 964 Tiszasziget <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 Újszentiván Zsombó 68 4 8 16 37 685 788 1 606 Szegedi kistérség összesen 4 089 4 294 1 113 1 323 1 746 5 079 6 234 23 878 2a. táblázat: Helyhez kötött légszennyezı kibocsátások a Szegedi kistérség településein a Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (LAIR) alapján kéndioxid (2002 2008) Nitrogén oxidok (NO és NO 2 ) mint NO 2 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Összesen (kg) Szeged 93 318 177 193 204 690 176 427 206 905 249 253 289 623 1 397 409 Algyı 121 118 145 650 147 662 148 506 130 482 129 765 151 249 974 432 Deszk 154 176 122 141 100 117 235 1 045 Dóc 417 260 440 1 950 278 399 646 4 390 Domaszék 498 683 1 069 838 558 1 357 2 060 7 063 Kübekháza 956 2 801 1 271 2 834 12 346 11 758 1 450 33 416 Röszke 241 255 379 355 467 478 498 2 673 Sándorfalva <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 Szatymaz <0,5 204 384 901 658 2 147 Tiszasziget 9 7 8 3 27 Újszentiván 1 2 1 30 39 73 Zsombó 192 68 2 049 620 1 780 1 615 1 644 7 968 Szegedi kistérség összesen 216 903 327 093 357 691 331 880 353 301 395 673 448 102 2 430 643 2b táblázat: Helyhez kötött légszennyezı kibocsátások a Szegedi kistérség településein a Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (LAIR) alapján nitrogéndioxid (2002 2008) 14

Széndioxid (CO 2 ) 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Összesen (t) Szeged 173 776 237 257 222 138 181 227 187 454 187 409 200 400 1 389 661 Algyı 195 538 166 139 165 520 184 603 157 875 140 081 149 494 1 159 250 Deszk 611 349 242 281 200 233 466 2 382 Dóc 495 470 678 2 948 79 564 411 5 645 Domaszék 737 1 028 1 439 1 394 839 1 030 1 284 7 751 Kübekháza 7 367 5 665 2 598 3 080 8 278 7 049 839 34 876 Röszke 438 466 634 966 1 089 1 112 1 177 5 882 Sándorfalva 74 74 Szatymaz 66 534 513 346 352 1 811 Tiszasziget 23 38 61 Újszentiván 28 42 33 46 44 193 Zsombó 254 4 2 074 4 310 3 535 1 737 1 289 13203 Szegedi kistérség összesen 379 216 411 401 395 455 379 459 359895 339 607 355 756 2 620789 2c. táblázat: Helyhez kötött légszennyezı kibocsátások a Szegedi kistérség településein a Levegıtisztaság-védelmi Információs Rendszer (LAIR) alapján széndioxid (2002 2008) 15

Toxikus anyagok: veszélyességük mérgezı hatásukból ered, amely már kis mértékő légköri felhalmozódásuk esetén is komoly károsodást idézhet elı az élıvilág és az ember egészségében. Az ólomkibocsátásban az 1990-es évek elején ugrásszerő visszaesés volt tapasztalható, fıként a gépjármőpark megújulása, illetve az ólommentes benzin használatának elterjedése következtében (1999. áprilisától megszőnt az ólmozott benzin forgalmazása). A levegı ólomszennyezettségének csökkenése ahogyan vizsgálataink alátámasztják jól kimutatható a fák anyagába beépült ólom alakulásában is. A kistérség légszennyezésében emissziós oldalról Szeged és Algyı termelési egységei, illetve a közlekedés kibocsátásai felelısek. A megfigyelhetı tendenciák kedvezıtlenek, mindenképpen jelentıs figyelmet igényelnek a jövıben. 3.1.2. Levegıszennyezettség A levegıminıségi alapállapot meghatározását a Környezetvédelmi Felügyelıség (jelenleg ATIKTVF) által mőködtetett Regionális Immisszió Vizsgáló (RIV) hálózat végzi (az adatgyőjtést 2002-ig az ÁNTSZ végezte). RIV mérıhálózatban (off-line) a mintavétel gázok esetében félautomata mintavevık segítségével, szálló por esetében nagy teljesítményő porminta-vevıvel, ülepedı por esetében győjtıedényes eljárással történik. Minden szennyezı anyagot mintavétel és laboratóriumba szállítás után, ún. kézi módszerekkel analizálnak. Bár Csongrád megyében több mint negyven folytak ilyen immissziós mérések, a Szegedi kistérségben jelenleg csak Szegeden történik észlelés (3 mintavételi ponton /Derkovits fasor ÁNTSZ, Boldogasszony sgt. JGYTK, Kálvária sgt. Vasöntöde/, de nem minden komponensre kiterjedıen), a további adatszolgáltató 9 település már a kistérségen kívül található. A RIV hálózaton kívül Szegeden egy automata állomás (Kossuth L. sgt. 89.) is győjti 1997. óta számos légszennyezı immissziós adatait és az idıjárási paramétereket. (Miután a Kossuth sgt-i helyszín nem tekinthetı reprezentatívnek, az ATIKTVF tájékoztatása szerint a mérıállomás áthelyezése a Rózsa utcába folyamatban van.) A levegıs mőszerekkel SO 2, CO, NO X, O 3, BTEX, szállópor (PM 2,5, PM 10 ) koncentrációk mérése folyik, a meteorológia mőszerek szélirány, szélsebesség, hımérséklet, relatív nedvesség, légnyomás, globál sugárzás, UV/B sugárzás alakulását mérik. Ez az állomás nem csupán integrált (és egyben az esetleges szélsıségeket elfedı) adatokat szolgáltat, de a számítógépes feldolgozás során perces, majd fél órás átlagok is képzıdnek (ezeknek élettani szempontból fontos szerepe van), majd hosszabb átlagok alapján (napi, havi és éves) idısoros vizsgálatokra is jól használható. A lakosság tájékoztatása szempontjából fontos, hogy az adatok az Országos Légszennyezettségi Mérıhálózat adatállományából internetes úton * szabadon hozzáférhetıek. A levegıszennyezettség kistérségi értékelésére (a fentiek miatt) néhány a kistérségen kívül található mérıhely adatát is használva az alábbi fıbb megállapítások tehetıek. A légszennyezés alakulása szennyezı komponenstıl függı szezonális (téli, nyári), heti és napi jellegzetességeket mutat. A trendek alapján azt mondhatjuk, hogy a három leggyakoribb és legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezı anyag közül a SO 2 és NO 2 immissziójának trendje általában csökkenı, míg a por mind az ülepedı, mind a szálló por koncentrációja nagy ingadozásokat mutat, de rendszeresen határérték feletti. Összességében a kistérségben a levegı minısége kisebb mértékő javuló tendenciát mutat. Szennyezı anyagonként részletezve az adatokat a következı megállapításokat tehetjük: SO 2 : Az éves átlagos értékek jelentısen elmaradnak az egészségügyi határértéktıl, ráadásul 2004 óta a korábbi értékek is számottevıen csökkentek (4. ábra). A téli, főtési idıszakban magasabb koncentrációt mutatnak a mérési eredmények, de a főtési * Lásd: http://www.kvvm.hu/olm/station.php?id=23 16

szerkezet változásának köszönhetıen messze elmaradnak a kritikus értéktıl. A kéndioxid minısítése a légszennyezıdési index alapján: kiváló. µg/m 3 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 4. ábra. A levegı évi átlagos kéndioxid-szennyezettségének alakulása Szegeden 1999 2008 (OMSZ alapján) NO 2 : A levegı nitrogén-szennyezettsége az elmúlt években enyhén emelkedı, igaz még a folyamatosan szigorodó egészségügyi határérték alatt marad (5. ábra). Bár a légszennyezıdési index alapján a szegedi mérési eredmények éves szinten megfelelı minısítést kapnak, egyes idıszakokban számottevıek a határérték-túllépések (részletesebben lásd késıbb Szeged értékelésénél). A határérték-túllépésekben meghatározó szerepe van az idınként a város közlekedését is szinte lebénító átmenı teherforgalomnak. Vélhetıen az M43-as autópálya elkészülte után csökkeni fog ezen gond. Ezt támasztják alá a Kisteleken mért adatok is: az 5-ös út forgalmának csökkenése után számottevıen, határérték alá csökkentek a nitrogénoxidok (6. ábra). A téli félévben, vagyis a főtési szezonban lényegesen megemelkedik az összes a NO 2 szennyezettség. µg/m 3 80 70 egészségügyi határérték NO2 60 50 40 30 20 10 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 5. ábra. A levegı évi átlagos nitrogéndioxid-szennyezettségének alakulása Szegeden 1999 2008 (OMSZ alapján) 17

µg/ m3 25 Kistelek 20 15 10 5 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 2009 2010 6. ábra. A levegı évi átlagos nitrogéndioxid-szennyezettségének alakulása Kisteleken Szegeden 2009 2010 Porszennyezés. Mind a kistérség, mind a mérési eredmények pontos hátterét adó Szeged mérıhelyeinek legkritikusabb pontja. Még az éves átlagok is folyamatosan meghaladják a határértéket (7. ábra), rövidebb idıszakokban pedig igen jelentısek a határérték-átlépések (lásd Szeged bemutatásánál). Mennyiségi alakulásában kiemelkedı szerepe van az éghajlatnak (szárazabb talajfelszín, szél), a megnövekedett forgalomnak, és idıszakonként az építkezésekhez kapcsolódó lokális porszennyezéseknek. Mindezek alapján nem meglepı, hogy a légszennyezıdési index minısítése ezen komponens alapján: szennyezett. Az EU-s elmarasztalás miatt Szeged városnak légszennyezettség csökkentési intézkedési programot kellett készíteni 2004-ben, aminek 2007-ben és 2008-ban átdolgozásra kényszerült. µg/m 3 60 50 40 30 20 10 PM10 egészségügyi határérték 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 7. ábra. A levegı évi átlagos por-szennyezettségének (PM 10 ) alakulása Szegeden 1999 2008 (OMSZ alapján) Ólom. A szálló porból mért ólomkoncentráció az ólommentes benzin kizárólagos forgalmazása miatt visszaesett. Ózon. A troposzférikus ózon koncentrációja nyári maximumot és téli minimumot mutat, s bár egy Szegedre vonatkozó korábbi részletesebb vizsgálat nyomán károsító hatására a jövıben célszerő lenne fokozottabb figyelmet fordítani, a légszennyezıdési index szerinti minısítés: jó. Pollenszennyezettség. DK-Magyarország és a Szegedi kistérség területe az ország legszennyezettebb területe ebbıl a szempontból, ami összefügg a parlagok magas arányával (lásd késıbb a 12. ábrát). Ennek részben természeti okai is vannak, de az állandó figyelemfelhívások ellenére jelentıs társadalmi oka is van. A következı idıszak egyik kiemelt környezeti problémának nevezhetı. 18

3.2. Vizek 3.2.1. Felszíni vizek a) Folyók A kistérség felszíni vízmérlege szempontjából kiemelt fontosságúak a Tisza és a Maros. A folyók vízjárására jellemzı, hogy az éven belüli menetgörbéjükben tavasszal (a hóolvadás következtében), majd a kora nyári idıszakban (május végén, június elején az intenzív csapadék tevékenység következtében elıálló) jelentkezik a magasabb vízszintekkel kísért árvízi periódus. Az észlelési idıszak kezdete óta a szegedi állami vízmércén mért legnagyobb vízszint 1009 cm (2006), a maximális vízhozam 4200 m 3 /sec (1970) volt. A Tisza vízszállítása Szegednél jellemzıen mintegy 170 és 2200 m 3 /sec között változik, évi közepes vízhozama 740 m 3 /sec körül alakul. A vízjárási szélsıségek miatt a folyók által szállított hasznosítható vízkészlet 16,7 m 3 /s (amelybıl a Tisza 13,1 m 3 /s, a Maros 3,6 m 3 /s, a helyben összegyülekezı aszályos években gyakorlatilag nem is keletkezı vízkészlet elenyészı). A vízjogi engedélyek alapján a szállított, hasznosítható vízkészletnek csak elenyészı töredéke hasznosul a kistérségben. A jelentıs vízszállítási ingadozásokra tekintettel azonban (a mezıgazdasági vízkivételek biztosítására) a mai Szerbia területén folyami duzzasztó épült meg Törökbecse településnél, mely az általa gyakorolt mederduzzasztás révén jelentısen módosította a Tisza vízjárását Szegednél, és megakadályozza azt is, hogy negatív tartományba esı vízszintek alakuljanak ki a Tisza alsó szakaszán. A vizsgálati területen található települések nagyobb részben a Tisza mentesített árterén helyezkednek el. A folyók árvízszintjei az árvízvédelmi töltések hiányában közvetlenül is veszélyeztetnék a településeket. Az árvízvédelmi töltések megépítésével a térség biztonsága megnıtt. Az érintett települések árvízi biztonságát mintegy 86,53 km árvízvédelmi fıvédvonal biztosítja, melybıl 5,4 km árvízvédelmi fal, míg 81,13 km földtöltés. A Tiszán a 2006. árvíz nemcsak az eddigi legmagasabb vízállás volt, de az árvízi biztonság szempontjából is komoly kételyeket vetett fel, fıként Szeged belvárosi részén. Nyilvánvalóvá vált ekkor, hogy az árvízi biztonság érdekében jelentıs fejlesztésekre lenne szükség, s ezzel párhuzamosan a városkép is fejleszthetı lenne ( Szeged fı utcája a Tisza ). A szegedi szennyvíztisztító üzembeállításával jelentısen javult a Tisza vízminısége a folyó Szeged alatti szakaszán, ami ismét lehetıvé teszi a szabad strandok használatát. A vizsgálati területen található folyók vízminıségét döntıen a Romániából érkezı Maros határozza meg Szeged alatt. A Maros romániai vízgyőjtıjén található területeken az ipari szerkezetváltás következtében jelentısen csökkent a toxikus anyagok kibocsátása, ugyanakkor az urbanizáció növekedésével nıtt a nem kellı mértékben tisztított kommunális szennyvizek mennyisége. Fıként a Maros mikrobiológiai baktérium szennyezettsége nıtt meg jelentısen, a biológiai tisztítási fokozatok hiánya miatt. A kistérség területén a felszíni vizek esetén a mikrobiológiai szennyezettség determinálja a vízminıséget. b) Csatornák, vízfolyások A vizsgálati területen található vízfolyások, csatornák vonatkozásában megállapítható, hogy vízjárásuk az alföldi kisvízfolyásokhoz hasonlóan idıszakos jellegő. Hosszabbrövidebb aszályos periódusok alatt elıfordulhat, hogy a csekély csapadéktevékenység következtésben bennük a vízszállítás megszőnhet. A gyakorlati tapasztaltok alapján megállapítható, hogy néhány csatornában, a legaszályosabb években sem szőnik meg teljesen a vízszállítás. Ennek oka egyrészt, hogy ezen csatornák egy része a használt és tisztított felszín alól kitermelt vizek befogadója (azonban ezen vizek nem tekinthetık a terület felszíni 19

vízkészletének!). A folyamatos vízszállítás másik oka lehet, hogy az esetlegesen túl mélyen vezetett csatornák fenékvonalai belemetszenek a talajvíz szintjébe, s így azt megcsapolják. Ezen jelenség csak a vizsgálati terület, folyókhoz közel fekvı területein tekinthetı relevánsnak, mivel a magasabban fekvı területeken a talajvízszintek jelentıs mértékben (akár több méteres nagyságrendben is) lesüllyedtek. A csatornák nagy részének további jellemzıje, hogy azok (a természetes fenékesésével ellentétesen) a magas torkolati vízállás miatt esetenként visszaduzzasztják a vizeket. Az ilyen mőködtetéső csatornákat kettıs mőködtetéső csatornáknak (reverzibilis csatornáknak) nevezzük. Az így a csatornákba juttatott vizeket öntözési célra, illetve halastavak feltöltéshez lehet használni (pl. Szegedi Fehértó). A csatornáknál folyamatos gondot jelent a forráshiányok miatt elmaradó rendszeres fenntartási tevékenység következtében jelentkezı túlburjánzó növényzet, mely a csatornák vízszállító képességének csökkenését eredményezi. A vizsgálati területen található 5 km-nél hosszabb csatornákat az 1. mellékletben mutatjuk be. A vízfolyások teljes hossza 425 km, melybıl 172 km állami kezelésben és 253 km Vízgazdálkodási Társulat, illetve önkormányzati kezelésben van. A vízfolyások alapfunkciója a vízgyőjtıkrıl összegyülekezett vizek befogadókba juttatása. Mivel a fıbefogadók a folyók, így elıfordulhatnak olyan szituációk, amikor a szállított vizek gravitációsan nem tudnak a befogadóba bejutni (annak magas vízállása miatt). Ezekben az esetekben a vizeket a torkolati szivattyútelepek mőködtetésével juttatják a befogadókba (3. táblázat). Valamennyi szivattyútelep elektromos mőködtetéső. 3. táblázat. A vizsgálati területen található torkolati szivattyútelepek adatai Szivattyútelep Kapacitás (m 3 /s) Atkai 1,5 Algyıi 7,8 Vesszıs I. 0,4 Vesszıs II. 2,5 Tápéi 2,1 Hattyasi 3,4 Alsó-Lúdvári 1,6 Ószentiváni 3,2 Deszki 2,6 Deszk fehértói 4,5 Holt-Tiszai 0,7 Nagyfai 4,8 Györpölési 4,4 c) Állóvizek, tározók, holtágak A vizsgálati területen található holtágak a folyószabályozási tevékenység következtében, átvágások eredményeként jöttek létre. Valamennyi holtág az árvízvédelmi töltések mentett oldalán helyezkednek el. A holtágak jellemzıen az érintett vízgyőjtık felszíni vizeinek befogadójaként funkcionálnak, amelyekbıl a befogadó vízszintjeitıl függıen gravitációsan, illetve szivattyús átemeléssel jutnak a vizek a befogadókba. A vizsgálati területen található holtágak vízminıségi problémája a vízterek életét alapvetıen meghatározza. Mivel a vízgyőjtırıl érkezı valamennyi felszíni víz a holtágakba kerül, így a vízgyőjtın végrehajtott beavatkozások hatásai detektálhatók a holtágakban is. A területen található holtágak vízminıségi problémái fıleg a belterületekkel közvetlenül kapcsolatban lévık esetében tapasztalhatóak. Az újszegedi Holt-Maros, illetve a Gyálai Holt-Tisza esetében a jelentıs terhelések következtében a vízi ökoszisztémák jelentıs mértékben sérültek. Az újszegedi Holt-Maros rehabilitációja korábban jelentıs anyagi források felhasználásával befejezıdött. A rehabilitáció során eltávolították a mederbe került nagy szerves anyag tartalmú 20

üledéket, kiépítették a vízpótló rendszert, rendezték a medret és annak környezetét. A rehabilitáció teljes befejezése óta eltelt idı alatt probléma nem lépett fel, a végrehajtott beavatkozások a megjavult környezeti állapotukban igazolást nyertek. A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációjára a kiviteli tervek rendelkezésre állnak, megvalósítására forrásokat kellene szerezni. A kistérség területén két jelentısebb tározó, a Szegedi Fehértó és a Maty-éri tározó található. Az elızı fıleg halas tavi gazdálkodással hasznosított, míg az utóbbi döntıen belvízi tározási és komplex céllal (pl. sport) létesült. Az állóvizekkel vízminıségének javítása érdekében fontos feladat az azokba befolyó vizek minıségének folyamatos javítása (szennyvíz-csatornázási program, alkalmanként a túlzott mőtrágya használat visszaszorítása), másrészt a víztér rehabilitációjának haladéktalan megkezdése (Gyálai Holt-Tisza). d) Belvizek A terület morfológiai adottságai miatt a belvizek a környezı területeknél gyakrabban okoznak felszíni elöntéseket. A probléma a kistérség szinte valamennyi települést érinti, még a magasabb domborzati helyzetben levı homokhátsági részeket is ahogyan ezt a 2010. május végi helyzetben, majd a késıbbiekben is ismételten tapasztalhattuk. A belvizek kialakulását elısegítik a területen található befogadó folyók közelsége. Azokban a szituációkban, amikor a befogadók vízszintje nem teszi lehetıvé a vizek gravitációs bevezetését, a torkolati szivattyútelepek emelik a területrıl a vizeket a befogadókba. Mivel a szivattyútelepek átemelési kapacitása kisebb, mint a területekrıl történı vízelevezetés hozama, így a csatornák mentén a torkolati szakaszokról kiindulva elöntések jelentkeznek. Tekintettel arra, hogy sok helyen ezen csatornapartokat szorosan beépítették, az ilyen esetekben jelentkezı elöntések miatt lakóépületekben is keletkezhetnek károk (pl. a Szillér-Baktó-Fertı fıcsatorna belterületi szakaszain Szegeden). A kistérség belvizekkel gyakorta sújtott része a torontáli térség. Ezen térség vizsgálatakor meg kell állapítani, hogy a terület a természetes lefolyási viszonyoktól eltérı, azokkal ellentétes irányban (a Maros felé) vezetett vízhálózati elemekkel rendelkezik. Tovább rontja a helyzetet, hogy a torontáli térségben nincs a belvizek ideiglenes tározására alkalmas tározó, így a belvizek gyorsan okozhatnak elöntéseket. A Szeged környéki autópálya-építések nem körültekintı mőszaki megoldásai az utóbbi években fokozták a belvizek kialakulását ezek mellett a vonalas létesítmények mellett (a külsı szemlélınek úgy tőnik, egyáltalán nem foglalkoztak a jelenséggel a tervezık). Tekintettel arra, hogy a befogadóhoz közeli területeken a belvízi elöntések gyakorisága nagyobb, javasolható, hogy a csatornák távolabbi területeirıl lefolyó vizek késleltetését oldják meg: azaz addig, amíg a torkolati szivattyútelep kapacitása nem teszi lehetıvé az érkezı vizek befogadóba emelését, ne érkezzenek újabb víztömegek. A vizek visszatartása új tározók építésével is megoldható. Az így visszatartott vizek a terület mikrovízgazdálkodási viszonyait kiegyensúlyozottabbá teszik, másrészt kedvezı feltételeket biztosíthatnak a vizes élıhelyek rehabilitációjára, illetve új élıhelyek kialakítására. A belvizek kártételeinek csökkentése érdekében fontos, hogy a települések rendezési terveinek készítése során vizsgálják meg a térségben észlelt belvízi események lokalizálása során szerzett tapasztalatokat, s azok épüljenek be a tervekbe. A 2010-es év a mérések kezdete óta (azaz több mint száz éve) hazánk legcsapadékosabb éve volt. Ez a rendkívüli helyzet fokozottan kihozta a belvízi rendszerek hiányosságait, illetve sok helyen a tulajdonosok nem körültekintı magatartásának következményeit. Fontosnak tatjuk megjegyezni, hogy a területen keletkezı belvizekkel kapcsolatos jövıbeli viselkedést, nem lenne szabad, ha csak ez a ritka szélsıség határozná csak meg. Miután a különbözı klímamodellek területünkön inkább szárazodó klímát prognosztizálnak (másfél éve is aszállyal küzdöttünk), a belvízelvezetés és belvízgazdálkodás kényes egyensúlyát kell megtalálni a jövıben. 21

3.2.1. Felszín alatti vizek a) Földtani háttér Földtani szempontból a kistérség települései az Alföld medencealjzatán, a Budapest- Makó települések vonalában húzódó földtani árok (az ún. dunai-szerkezeti árok) nyugati részén helyezkednek el. A területen mélyített fúrások (hideg és hévizes kutak, olajkutató fúrások) adatai alapján értékelhetı a víztárolásra alkalmas porózus üledékekkel feltöltött szegedi medence földtani képe, amely szorosan kapcsolódik a Hódmezıvásárhely Makó vonalában kialakult legmélyebb hazai üledékgyőjtıhöz. Ebben legnagyobb (1,5 2,0 km-es) vastagságban a Pannon tenger üledékei rakódtak le, aminek homokkı rétegei a Dél-Alföld legnagyobb hévíz és szénhidrogén készletét tárolják. Az intenzív süllyedés a pliocént követıen sem szőnt meg, amit igazol, hogy az árok tengelyében a negyedkori üledék vastagsága 700 800 m, Szeged térségében pedig 550 600 m. A pleisztocén alatt a feltöltést az İs-Duna végezte, az ısfolyó nagy üledékszállító képességének bizonyítéka, hogy az ivóvíztároló folyóvízi összlet 40 60%-át porózus képzıdmények adják. A földtani szelvények szerint a pleisztocén összlet homok, kızetlisztes vagy agyagos homok, agyag, homokos agyag váltakozásából épül fel. A homokszintek regionálisan jól követhetık, vastagságuk 5 30 m, de helyenként 40 50 m-esek. Az egykori vízfolyás a lehordási területtıl már távolabb esı területünkre fıként apró- és középszemcsés homokot rakott le, alárendelt a durvaszemcsés, vagy a kavicsos, kavicsszemes homok jelenléte, elterjedésük pedig csak lokális. A 0 200 m-es mélységközben a porózus szintek itt is mint a térségben általánosan már csak apró- és finomszemcsések, vagy agyagos homokok, az agyagtartalom pedig a mélyebbeknél nagyobb. A felsı-pleisztocénben a kızetek frakcióanyagainak jelentıs módosulása a korábbiaktól eltérı üledékképzıdésre utal, a gyenge energiájú vízfolyás üledékei mellett szerepet kaphatott a tavi, késıbb az eolikus üledékképzıdés is. A felszínt Domaszék, Zsombó, Szatymaz térségében a talajvizet tároló futóhomokok, a Tisza árterében és attól keletre fıképp tiszai üledékek, iszapok, agyagok, helyenként infúziós löszök alkotják. b) Vízföldtani adottságok A csapadékból közvetlenül utánpótlódó, felszíni szennyezéstıl védtelen, elsı földtani felépítéstıl függıen 30-50 m vastagságú felszín alatti víztartóban lévı vizeket talajvíznek nevezzük. A vizsgált térségben a talajvizek gyakorlatilag két mélységi szintben helyezkednek el. A sekélyen elhelyezkedı talajvíztároló szintet 15 25 m-es kutakkal tárják fel, miután az elsı vízadó feküszintje Szeged térségében 55 60 m Bf. közötti mélységben helyezkedik el, dél-délkelet felé lejtıen. A csıkutakból átlagosan 20 30 l/p vízhozam kapható. A kitermelhetı víz minıségileg Ca-Mg-hidrogénkarbonátos összetételő, 500 800 mg/l körüli összes sótartalommal. Használati szempontból minısége nagyon kedvezıtlen nagy vas, mangán, ammónium, nitrát és metángáz tartalmánál fogva. A mélyebb helyzető talajvízadó szint feltárásához 40-50 m-es talpmélységő kutak fúrására van szükség. Ilyen mélységő kút több létesült a város térségében, mert az elızıhöz viszonyítva relatíve több és jobb minıségő vizet szolgáltat, bár minısége közvetlenül ivóvízként történı fogyasztásra még nem alkalmas. Szegeden a talajvizeket is magába foglaló mintegy 600 m vastagságú hidegvizes rétegösszlet a város 86 db közüzemi vízmőkútjának földtani szelvénye szerint 12 rétegre (vízadó szintre) bontható. A legelsı (1. számú) szint a talajvíztartó. A rétegvíz tároló szintek igénybevétele egyedi vízkivételek által történik. A pleisztocén ivóvíztároló folyóvízi üledékek nyugatról keletre (az ún. makói árok felé) haladva 500 m-rıl mintegy 700 m-re 22

kivastagodnak. (A kistérség településeit figyelembe véve ez a Domaszék-Kübekháza közötti nyugat-kelet irányú szelvényt fedi). Szeged város vízmőkútjai az 5-11. számú (150-550 m közötti) szintekre telepítettek. A legalsó (12. számú) vízadó szint a negyedkori összlet feküszintjéig terjed, de erre a térség nyugati részének kivételével vízmőkutat nem telepítettek, mert a vize magas hımérséklete miatt ivásra alkalmatlan. A rétegek (így a vízadó szintek) Tisza folyó medre irányába mutató dılése determinálja a vízáramlás horizontális irányát. Természetes állapotban a kistérség rétegvizei pozitív nyomásállapotúak. A vizsgált terület tehát mind a Duna-Tisza közi hátság, mind pedig a Maros-hordalékkúp, illetve észak felıl is vízpótlást kaphat. A dunai-szerkezeti árok területén a középsı- és alsó-pleisztocén homokokból történı vízbeszerzés lehetıségei igen kedvezıek. A szegedi, kútcsoportokban telepített vízmőkutak létesítéskori legnagyobb vízhozamai 1250 3500 l/p közöttiek, a fajlagos vízhozam értékeik 140-300 l/p/m, a kettıs fajlagos vízhozamaik 5 15 l/p/m között változtak. A fajlagos és kettıs fajlagos vízhozamok változékonysága a kútkiképzés mellett, a folyóvízi üledékekre jellemzı inhomogenitások következménye. A szegedi vízmőkutakéhoz hasonló fajlagos és kettıs fajlagos értékek adódnak Domaszék, Sándorfalva, és Dóc térségében. A negatív nyomásgradiens miatt a térségben a 150 200 m-nél mélyebb rétegekre telepített kutak víznyomásszintjei terepszint felettiek, azaz kifolyó ( ártézi ) vizet adtak. Az intenzív vízkitermelések miatt a nyugalmi víznyomásszintek az 1970-es években süllyedni kezdtek, s Szeged vízmőkútjainál a pozitivitás 1981-82-ben megszőnt. Az 1990-es évek eleje óta erısen csökkenı vízkitermelés következtében a rétegvíztárolók visszatöltıdése következett be. A víznyomásszintek süllyedése 1990-91-tıl megfordult, és a vízszintek területenként és rétegenként eltérı mértékben emelkedni kezdtek. A kistérség többi településének vízmőkútjai is hasonló változásokat mutatnak, ami a rétegek közötti kapcsolatok lehetıségét igazolja. c) A rétegvizek minısége A kitermelt rétegvizek minıségét tekintve a vizsgált kistérség ivóvizes rétegei (~150 550 m) alacsony sótartalmú, kis keménységő, gyengén lúgos kémhatású vizet szolgáltatnak, amelyek genetikai típusuk szerint alkáli-hidrogénkarbonátosak. A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben foglalt, a korábbiaknál jóval szigorúbb arzénhatárérték (50 µg/l helyett 10 µg/l) miatt a vizsgált területen problémát okoz a rétegvizek arzén tartalma. Bár a 10 µg/l-t többszörösen meghaladó arzéntartalmú vizek inkább a Tiszától keletre fordulnak elı (8. ábra), a kistérség településeinek felénél intézkedést igényelne mennyisége (Dóc 30 50 10 µg/l, Deszk, Domaszék, Kübekháza, Röszke, Újszentiván 10 30 10 µg/l). A szegedi vízmőnél, bár a vízmőkutak egy részének vizében az arzéntartalom 10 µg/l feletti, de keveréssel a a jelenleginél nagyobb vízigények mellett is az ivóvízminıség a jogszabály által adott átmeneti idıszakban biztosítható (4. táblázat). 4. táblázat: A kútvizek arzéntartalmának szélsı értékei Szegeden Vízmőtelep Min. (mg/l) Max. (mg/l) I. 0,007 0,013 II. 0,008 0,033 III. 0,006 0,015 IV. 0,008 0,031 V. 0,006 0,026 Északi 0,006 0,019 Sziksóstói 0,018 0,028 23

8. ábra. Az ivóvízként használt rétegvizek arzéntartalma (µg/l) (AQUARIUS Kft. 2004.) 130000 120000 110000 100000 Opusztaszer Kistelek Martely Kompoc Doc HODMEZOVASARHELY Balastya Sandorfalva Forraskut Szikancs Batida Algyo Ulles Foldeak Zsombo Bordany Zakanyszek Kiskundorozsma Domaszek Morahalom Roszke Horgos SZEGED Ujszentivan Tiszaszget Dala Ofoldeak Maroslelle MAKO Deszk Ferencszallas Klarafalva Kubekhaza Kiszombor 710000 720000 730000 740000 750000 760000 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 A kistérség rétegvizeiben további minıségi problémát jelent az ammónium (>0,5 mg/l) Algyı kivételével valamennyi településen. Szegeden a vizek telepenkénti ammóniatartalma 0,9 1,4 mg/l között változik, ami azt jelenti, hogy a jelenleg kezelés nélkül szolgáltatott víz kifogásolt minıségő. A mélységi vízbeszerzés miatt ez a komponens egyértelmően rétegeredető, a víztartó rétegek szervesanyag-tartalmainak bomlásterméke. A rétegvizek további kifogásolható összetevıi: a határérték feletti (>0,2 mg/l) vas (pl. Szatymaz, Sándorfalva), illetve az alárendelten határérték feletti (>0,05 mg/l) mangántartalmak (többnyire lokális foltokban jelentkeznek). Bár a már említett jogszabály hıfok tekintetében nem ír elı határértéket fontos megemlíteni, hogy a szegedi vízmő kútjai közül a mélyebbek 30 o C-os, vagy ennél néhány fokkal melegebb vizet adnak. Szeged esetében ez 19 db kutat jelent, amelyek zöme (8 db) a IV. telepen létesült. d) Az ivóvízbeszerzés helyzete, megoldandó problémák A Szegedi Kistérség fentiekben vázolt vízföldtani adottságaiból kitőnik, hogy mennyiségi szempontból mindegyik település rendelkezik a jelenlegi és távlati igényeit is bıségesen kielégítı, földtanilag védett helyzető, rétegvíz készlettel. A problémát az ivóvízellátásra feltárható rétegvizek természetes minıségi összetevıi jelentik, amennyiben az EU elıírásaihoz harmonizáló vízminıségi szabályozásunk szigorúbb határértékeinek egyes komponensek nem felelnek meg. A leginkább gondot okozók: a rétegvizek arzén, ammónium és vastartalma. A 47/2005. (III. 25.) Korm. rendelettel módosított 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az egészséges vízzel ellátás megoldásának idıpontját a 0,03 0,05 mg/l arzéntartalmú vízzel ellátott települések esetében 2006. december 25-ig, a 0,01 0,03 mg/l-es koncentrációjú vízzel ellátott települések esetében 2009. december 25-ig írta elı. Ennek szellemében a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) 2002-ben kidolgoztatta a Dél-Alföldi Régió Ivóvízminıség-javító Programját, a régió ivóvíz-minıségő vizekkel való ellátásának Megvalósíthatósági Tanulmány -át. A szaktervezı AQUAPROFIT Rt. (Pécs) a szegedi kistérség településeinek ivóvízellátására alapvetıen gazdaságossági megfontolások alapján Szegedi Kistérségi Vízmő Rendszer (SZKVR) kiépítését javasolta. 24

Szerintük a szegedi vízbázisoknál jelenleg is rendelkezésre álló 109 076 m 3 /nap kapacitás bıségesen ellátná az így 75 407 m 3 /napra növekedı vízigényt. A kitermelt vizet, kezelést követıen távvezetéken juttatnák el az általunk vizsgált településeken kívül Mórahalom és Makó városokba, valamint Bordány, Klárafalva, Ferencszállás és Kiszombor községekbe is. Miután azonban az idıbeli (és a vele összefüggı térbeli) szakaszolás az EU-s támogatások igénybevétele miatt nem volt megvalósítható, a Dél-Alföld egészére egy átfogó javaslat készült (9. ábra). Bár a megvalósításra több tervváltozat készült, a Szegedi kistérség esetében alapvetı különbség nincs a változatok között. A kistérség településeinek problémáit 4 területi egységre bontva képzelik el (10. ábra). A települések zöme a szegedi vízellátó rendszerhez kapcsolódna, Domaszék és Zsombó a mórahalmi, Dóc pedig a kisteleki központú egységhez kapcsolódna. Algyı ahol nincs gond az ivóvízzel értelemszerően nem érintett (önálló egység maradna). Az 5. táblázatból jól látható, hogy ennek megvalósítási költsége több, mint 5,5 milliárd forint lenne, miközben az elızı fejezetben láthattuk, hogy csupán egy település (Dóc) az, ahol oly mértékben kifogásolható az ivóvíz minısége, hogy annak megoldásához komolyabb mőszaki beruházás szükséges. Számos fórumon felmerült, hogy Magyarország kérjen felmentést a hazánkra nem életszerő, szigorító ivóvízminıségre az EU-tól különösen az arzén esetében. Erre a legutóbbi idıben már vannak biztató jelek. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség az egyéb komponensek miatt mőszaki fejlesztésekre a területen, de ezek sokkal költségkímélıbben megvalósíthatók lennének. Mindez azt jelenti, hogy bár hosszú idı, sok munka és pénz fekszik az ivóvízjavító program tervezésében, nagyon meggondolandó, hogy ennek megvalósításába bele kell-e fogni *. 5. táblázat. A Szegedi kistérség településein tapasztalható ivóvíz-minıségi problémák és annak becsült minimális megoldási költsége (Aquqprofit FÖMTERV ÖKO 2008) Település Kifogásolt vízminıségi ok A regionális vízellátó rendszer településre jutó költsége legkedvezıbb esetben (millió Ft) Szeged As, NH 4, Fe 4000 Algyı nincs - Deszk As, NH 4, 185 Dóc As, NH 4, Fe 90 Domaszék As, NH 4, Fe 221 Kübekháza As, NH 4, Fe 122 Röszke As, NH 4, Fe 156 Sándorfalva NH 4, Fe 187 Szatymaz NH 4, Fe 205 Tiszasziget As, NH 4, Fe, Mn 65 Újszentiván As, NH 4, Fe, Mn 60 Zsombó NH 4, Fe 174 * Jelen program írója szigorúan magán véleményét is megfogalmazná (ilyet hasonló anyagokban soha nem tett): az arzén határérték hazai szigorítása nehezen érthetı. Egyrészt a hazai lakosság táplálékon keresztül az EU átlagnál jóval kevesebb arzént fogyaszt. Másrészt a lakosság jelentıs része nemcsak csapvízbıl nyeri folyadékszükségletét. Így viszonylag kis egyéni odafigyeléssel ki-ki csökkentheti arzénbevitelét, hiszen nem egy ivásnál, hanem hosszabb idı átlagában kellene arzénfogyasztásunkra vigyázni. 25

26 9. ábra. A dél-alföldi ivóvízminıség-javító program tervezett projektstruktúrája (DARFÜ)

27 10. ábra. A Dél-Alföld regionális ivóvízminıség-javító programjának regionális felosztása és a tervezett vízellátó vezetékek (FÖMTERV) 2008)

e) Hévízföldtani adottságok Szeged térségében a hévíztároló összlet felsı határa (30 C-os felszíni kifolyóvíznél 5 C kútbeli lehőlést figyelembe véve) a 35 C-os izotermafelület. Ez a vizsgált területen mintegy 450 500 m-es mélységben helyezkedik el. Térbeni helyzete szerint a legalsó-pleisztocén rétegösszletben halad, enyhén kelet felé lejt, hidraulikailag összefügg a felette lévı ivóvízellátásra használatos hideg vizes rétegekkel. Az elsı szint alsó határa 600 700 m-es mélységben van, vastagsága 150 200 m, s benne a homokrétegek aránya meghaladja az 50%- ot. A homokrétegek áteresztıképessége 1500 md, vízadóképességük átlagosan kutanként 1000 2000 l/p, 30 40 C-os langyos hévíz (a legnagyobb mélységő vízmőkutak és a langyos viző termálkutak veszik igénybe ezt a vízkészletet). A második szintet az elızıtıl a felsı-pliocén kb. 100-200 m vastagságú agyagosabb felsı része választja el, s a levanteinek nevezett vízadó összlet alsó határa 1000 1100 m-es mélységben határozható meg. Az üledék-kifejlıdésben ez nem jelent éles határt, hanem átmenetet képez a felsı-pannon felsı részének homokosabb kifejlıdése felé. A vízadó rétegösszlet vastagsága 250 300 m, a homokrétegek aránya mintegy 30 40 %, áteresztıképességük 500 md körüli. A kutankénti max. vízhozam 1500-2000 l/p 40 55 C-os hévíz (Szegeden az Anna-kút, és a hozzá hasonló mélységő hévízkutak hasznosítják). A hasonlóan mintegy 500 md vízáteresztı képességő harmadik szint a felsıpannóniai korú homok-homokkırétegek lényegében két megnyitott rétegcsoportra oszthatók: az 1100-1500 m közötti felsı és az 1500 1900 m közötti alsó csoportra. A felsı csoport átlagosan 200-300 m vastagságú vízadója esetenként már homokkövet is tartalmaz, azonban a jet perforátoros megnyitásnál még gyakran homokol (pl. az algyıi olajmezı vízvisszasajtolásra termelı 1300 m-es átlagmélységő kútjaihoz homokleválasztó hidrociklonokat kellett telepíteni). A homok-, homokkırétegek részaránya 20 50 %, a kutak vízadó képessége 1000-2000 l/p 55-70 C-os hévíz (pl. az ún. Dóra-kút). Az alsó rétegcsoport lényegében homokköves kifejlıdéső, az alsópannon agyagmárgáig követhetı. Vastagsága kb. 300 400 m, s nyugatról kelet felé haladva fokozatosan egyre nagyobb arányban (25-70 %-ban) tartalmaz vízadó rétegeket. A jet perforátoros megnyitást is elbíró homokkırétegek vízadó képessége kutanként 1500-2000 l/p 70 85 C-os hévízhozammal jellemezhetı (Szeged, Domaszék, Röszke, Deszk és Tiszasziget geotermikus hıellátásra termelı hévízkútjai tartoznak ide). f) A hévízhasznosítás problémái és egy alternatív lehetıség A vizsgált települések közül Szegeden, Algyın, Domaszéken, Röszkén, Deszken és Tiszaszigeten találhatók hévízkutak, amelyek nagy többségét a 20. század második felében létesítették. Megállapítható, hogy a hévízkutak többségének vízadó képessége csökkent, amelynek lehetséges oka a kutak természetes elöregedésén túlmenıen a pazarló vízkivétel és a vízutánpótlódás korlátozottsága. Vízpazarlást eredményez a vízmérı óra nélküli kontrollálatlan vízhasználat, valamint a hıtechnikai és a hıhasznosító berendezések általános korszerőtlensége. Az energiahasznosító rendszerekbıl kikerülı használt vizek nagy többségét felszíni befogadókba vezetik, kisebb részét visszasajtolják a hévízrezervoárba (pl. FLORATOM Kft., MOL Rt., Dózsa Mg. Szakszövetkezet). A környezetkímélı hévízfelhasználás ideális vízelhelyezési módja a hıenergiájától megfosztott hévizek visszatáplálása a tároló rétegeikbe. (A 2003. évi CXX. törvény 19. -a mondja ki, hogy a kizárólag energia hasznosítás céljából kitermelt termálvizet. vissza kell táplálni ). Ennek a mőszakilag igényesebb és költségesebb használati módozatnak a bevezetése nem várható el átmeneti türelmi idıszak nélkül, a szükséges beruházások jelentıs állami támogatásával. Fentiek alapján, a kistérség területén a hévízkészletek nagy igénybevétele, illetve az utánpótlódás környezeti korlátai miatt a hatóságok nem adhatnak korlátlanul engedélyt az energetikai célú hévízkitermelésre, hasznosításra, ha ott visszatáplálás nélküli vízkitermelés 28

történik. A hévíz kitermelési gócokban, amennyiben nem visszasajtolásos (hanem a jogszabályokban még eltőrt felszíni elfolyatásos rendszerő) geotermikus hasznosító rendszer építése a cél, a hévízkészletek további ilyen célú igénybevételét a teljes felszín alatti víztárolót terhelı vízkitermeléssel együtt kell mérlegelni. (Természetesen vízkészlet-védelmi szempontból csak a tiszta, nem szennyezıdött használt vizeket szabad visszasajtolni pl. a fürdıkbıl kikerülı szennyezett termálvizet nem). Hidrogeológiai modellezéssel vizsgálva a termeltetés eddigi és várható hatásait, újabb vízkivételre csak ott adható engedély, ahol a számítások nem jeleznek káros környezeti hatásokat hosszabb idıtávlatban sem. Az eddig leírtak alapvetıen vízkészletgazdálkodási megfontolások, amelyet a felszíni vízbefogadók védelmére vonatkozó környezetvédelmi igények kiegészítenek, sıt sok helyen az elıbbi szempontból még lehetséges hévízkitermelések korlátaivá válnak, lásd a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 34. fejezet táblázatának határértékeit. A geotermikus energia hasznosításának (hévízkitermelést helyettesítı) módja a hıszivattyúk használata. Ez a módszer a vízkészletek veszélyeztetése nélkül hasznosíthatja a térségünkben kedvezı geotermikus energiát. Hasznosítása több nyugati, nálunk rosszabb geotermikus adottsággal rendelkezı országban bevált, míg hazai elterjesztése jelenleg van kísérleti stádiumban. Kistérségi aktualitás az ATI-KTVF (korábban ATIKÖFE) irodaházában való megvalósítás. (Gyakorlati tapasztalatai jó referenciaként szolgálhatnak a térségben). 3.3. Talajok A Szegedi kistérség természeti erıforrásai közül a talaj kiemelkedı jelentıséggel bír. Legfontosabb tulajdonsága termékenysége, de fokozottan kihasználjuk szőrı, pufferoló képességét is, mellyel jelentısen hozzájárul a környezetet érı terhelés csökkentéséhez, így a felszínalatti vizek védelméhez. A kistérség területén három nagy talajföldrajzi körzet találkozik: a keleti területei a Békés-Csanádi löszháthoz tartoznak. Itt a geológiai alap az İs-Maros hordalékkúpja, amely keletrıl nyugatra egyre finomabb szemcséjő. Ennek egy részén infúziós löszborítást találunk. Az ezen képzıdött talajok jó minıségi mezıségi talajok, melyekre a morzsás szerkezet, a jó mészállapot és a nagy humusztartalom a jellemzı. Helyenként jelentıs azonban az altalaj elszikesedése. A Duna-Tisza közi hátság keleti lejtıjén, mely a megye nyugati részét foglalja el, fıként a homokon kialakult talajtípusok a jellemzıek. Jellemzı rájuk az alacsony szervesanyag-tartalom (általában 1 % alatt), a talajvíz átlagos 100 150 cm mélysége, és a defláció veszély. Jobb minıségő, 1,5 %-nál nagyobb humusztartalmú homoktalajok Röszke körzetében találhatók. A Tisza-völgy területén talajképzı kızetként a pleisztocén kori lösz, valamint a holocén kori alluviális térszín, a Tisza folyóvízi eredető üledéke játszik szerepet. Ezeken többségében réti öntés és szikes öntés, valamint réti csernozjom talajok fejlıdtek ki. E területeken a talajvíz mélysége igen változó, 1 4 m között alakul, feltőnıen magas azonban a folyók melletti települések környékén. Alacsonyabb térszíni helyzetük miatt leginkább ezek a talajok vannak kitéve a belvízi elöntéseknek. A kistérség földterületeinek értéke igen változatos képet mutat. A nyugati, homokhátsági területeken gyenge, deflációval is veszélyeztetett, 10 aranykorona érték alatti termıföldek találhatók. A Tisza árteréhez kapcsolódó, ártéri vályogos talajokkal fedett térszíneken 10 körüli, a keleti löszös vidékeken pedig 16 20, a jó minıségő csernozjom talajok területén 27 39 aranykorona értékő termıföldek találhatók. A tápanyag-ellátottság tekintetében a kistérség talajai az országos átlagnál valamivel jobb képet mutattak az 1990-es évek elején. Azóta azonban a mőtrágya felhasználás országos szinten és a megyében is lényeges visszaesett. A nitrogén utánpótlást ha kisebb mennyiségben is folyamatosan végzik a földhasználók, de a foszfor és kálium mőtrágyák felhasználása az 1990 1997 közti idıszakban minimálisra esett vissza. Bár az utóbbi 1-2 29