MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEKNÉL GYAKORLATI KÉPZÉST VÉGZŐ SZAKEMBEREK RÉSZÉRE

MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEKNÉL GYAKORLATI KÉPZÉST VÉGZŐ SZAKEMBEREK RÉSZÉRE 2007.

Szerzők: Dr. Földes Zoltán Kovács Miklós Dr. Nagy Tamás Lektor: Dr. Nyéki Lajos Figula Anikó Szerkesztő: Dr. Nagy Tamás 2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS...5 1. A SZAKKÉPZÉSSEL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLYOK ÉS DUKUMENTUMOK...10 1.1. Az új szakmastruktúra és az OKJ...10 1.2. Kompetenciaelv és modularitás az új Országos Képzési Jegyzékben...14 1.3. A szakmai vizsgáztatás új szabályai...19 JOGSZABÁLYOK...24 2. A PSZICHOLÓGIA ALAPJAI...26 2.1. A PSZICHOLÓGIA TÁRGYA, VIZsGÁLATI TERÜLETEI ÉS MÓDSZEREI...26 2.2. A MEGISMERŐ TEVÉKENYSÉG PSZICHIKUS ÚTJA...29 2.2.1. A tanuláshoz szükséges pszichikus jellemzők...29 2.3. MOTIVÁCIÓ ÉS SZOCALIZÁCIÓ...38 2.4. AZ ERŐSZAKMENTES KOMMUNIKÁCIÓ ÉS KONFLIKTUSKEZELÉS...41 2.4.1. Az erőszakmentes kommunikáció alapjai...42 2.4.2. Az erőszakmentes konfliktuskezelés lehetőségei...43 2.5. A SZEMÉLYISÉG FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGE SERDÜLŐ ÉS IFJÚ KORBAN...45 2.5.1. A serdülőkor és az ifjúkor jellemző változásai...45 2.5.2. Fejlesztési lehetőségek az oktatói oldalról...47 2.6. AZ OKTATÓ ÉS A TANULÓ KAPCASOLATÁNAK PSZICHOLÓGIAI KÉRDÉSEI...51 2.6.1. Generációs problémák...51 2.6.2. Az oktató hatása a tanulóra...52 2.7. A MUNKAKÖRNYEZET KIALAKÍTÁSÁNAK PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI...55 2.7.1. A munkakörnyezet kialakítása...55 IRODALOMJEGYZÉK...58 3. A PEDAGÓGIA ALAPJAI...59 3.1. ALAPFOGALMAK...59 3.2. TANÍTÁS, TANULÁS, TUDÁS...60 3.3. A TANÍTÁSI-TANULÁSI FOLYAMAT SZERKEZETE, MÓDSZEREI...66 3.3.1. Az oktatási és képzési folyamat szerkezete...67 3.3.1.1. Motiváció...67 3.3.1.2. Ismeretközlés ismeretszerzés...69 3.3.1.3. Rendszerezés, rögzítés...76 3.3.1.4. Alkalmazás...78 3.3.1.5. Ellenőrzés és értékelés...79 3.4. AZ OKTATÁS ÉS KÉPZÉS TANESZKÖZEI...85 3.5. A KÉPZÉS DOKUMENTUMAI...87 3.5.1. Tanterv...87 3.5.2. Tanmenet...89 IRODALOMJEGYZÉK...90 4. MÓDSZERTAN...91 4.1. A MÓDSZERTAN KAPCSOLATA A PEDAGÓGIÁVAL ÉS A PSZICHOLÓGIÁVAL...91 4.2. A GYAKORLATI KÉPZÉS CÉLJA, FELADATAI...91 4.2.1. A gyakorlati képzés célja...91 4.2.2. A szakmai gyakorlati oktatás feladatai...92 4.3. A GYAKORLATI KÉPZÉS SZAKASZAI...92 4.3.1. A bevezető szakasz...93 4.3.2. Az alapkészségek kialakításának szakasza...94 4.3.3. A termelőmunkára való átmenet szakasza...95 4.4. A GYAKORLATI KÉPZÉS MÓDSZEREI...95 3

4.4.1. A tárgyi eljárás...95 4.4.2. A műveleti eljárás...97 4.4.3. A műveleti komplex eljárás...100 4.5. FOGLALKOZÁSI VÁZLAT KÉSZÍTÉSE...101 4.5.1. A bevezető foglalkozás...102 4.5.2. A tanulók gyakorlatai...106 4.5.3. A befejező foglalkozás...109 4.6. A GYAKORLATI KÉPZÉS EREDMÉNYE...110 IRODALOMJEGYZÉK...113 FOGALMAK.....114 4

BEVEZETÉS A felnövekvő generáció nevelése, oktatása és képzése minden társadalom számára alapvető feladat. Ez a tevékenység általában a családban kezdődik, majd az óvodában, az általános iskolában folytatódik. A tanulók 14 éves koruk után válaszút elé kerülnek: hogyan tovább? Egy részük a felsőfokú továbbtanulást előkészítő gimnáziumokba, mások szakközépiskolákba illetve szakiskolákba kerülnek. Az utóbbi két intézmény az általános felkészítés mellett szakmacsoportos előkészítést (9-10. osztály), illetve a 11. osztálytól szakmai felkészítést is végez. A különféle szakmák elsajátítása a szakmai elmélet iskolai megismerése mellett feltételezi a tanulók gyakorlati képzését is. Ez megvalósulhat az iskolai tanműhelyben, a magánvállalkozók (mesterek) műhelyeiben és a kisebb vagy nagyobb vállalkozások, gazdasági társaságok telephelyein egyaránt. A tanulás a végzett középfokú szakemberek számára sem szűnik meg. Ha a munkaerőpiacon érvényesülni kívánnak, ha állandó és biztos egzisztenciát akarnak biztosítani a maguk számára, akkor szakmai tudásukat állandóan bővíteni, szélesíteni kell. Erre szolgálnak a felnőttképzés (továbbképzés) iskolarendszeren belüli és azon kívüli elméleti és gyakorlati formái. Bárhol is történjen a leendő középfokú szakemberek gyakorlati felkészítése, tovább- vagy átképzése a tervezés, lebonyolítás szakmai és pedagógiai felkészültséget, tapasztalatot kíván. Ez a könyv a gyakorlati képzés lebonyolításához kíván segítséget nyújtani. Összefoglalja a legfontosabb jogszabályokat, bemutatja a szakképzés dokumentumait, példákon keresztül elemzi az emberi viselkedés mozgatórugóit (lásd pszichológia), a nevelés, az oktatás és a képzés főbb területeit, eljárásait valamint módszereit (lásd pedagógia). Szakmai példákon keresztül megvalósítási lehetőségeket mutat egy-egy szakmai gyakorlati foglalkozás megtervezéséhez, lebonyolításához és értékeléséhez (lásd módszertan). A szerzők 5

A könyv célja és szerkezete A munka világában mindenütt elvárás, hogy az adott tevékenységet végző egyén rendelkezzen a szükséges végzettséggel és tapasztalatokkal. Természetesen ez igaz a szakképzésben dolgozó munkavállalókra is. Az iskolákban ma már csak szakmai és pedagógiai képzettséggel egyaránt rendelkezők vehetnek részt a jövendő generáció felkészítésében. Így merült fel annak az igénye, hogy a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlati képzést végző szakemberek számára is lehetővé tegyük a szükséges ismeretek megszerzését. A könyv fejezetei tartalmazzák azokat az információkat, amelyek meghatározóak a szakszerű oktató-nevelő munkához. Így foglalkozunk: Az oktatás és szakképzés jogszabályi hátterével, a képzés dokumentumaival. Ismeretük nélkül a képzés szakszerűsége és jogszabályi megalapozottsága kerül veszélybe. Körbejárjuk az emberi viselkedés mozgatórugóit, a szakképzésben résztvevő korosztályok életkori jellemzőit. Segítségükkel könnyebb megérteni a képzésben részvevő személyek viselkedését, reakcióit valamint a tanulással és a munkatevékenységgel kapcsolatos problémáit, igényeit. Bemutatjuk a nevelés és az oktatás jellemző módszereit és megoldásait. Megismerésük elősegíti a képzés szakszerű megtervezését, lebonyolítását és minősítését és egyben támogatja az együttműködést az iskolában dolgozó pedagógusokkal. A szakmai gyakorlati képzés módszertana gyakorlati példák segítségével mintákat ad egy-egy foglalkozás megtervezésére, megvalósítására. Ez a könyv elsősorban a gyakorlati szakképzés környezeti jellemzőit, problémáit járja körbe, de a megértés és a rendszerben történő gondolkodás érdekében nem kerülhető meg a legfontosabb általános pszichológiai és pedagógiai fogalmak és eljárások bemutatása. A könyv a következő főbb részeket tartalmazza: A megismerendő tartalom kifejtése (szöveg, kép, táblázat). Fogalmak (a szövegben található legfontosabb fogalmak). 6

A szakképzéssel kapcsolatos igények, vélemények Az oktatás és képzés egyidős a társadalommal. Az emberiség fejlődése mindig feltételezte az idősebb korosztályok által összegyűjtött tudás megőrzését, valamint a felnövekvő nemzedéknek történő átadását. A megőrzést segítette az írás megjelenése, majd az írott anyagok tárolása, a könyvtárak létrehozása. A tudás, a tapasztalat átadásának szervezett formái is már nagyon régen kialakultak. A korai társadalmakban (például: ókori Egyiptom, Kína) már iskolákkal is találkozhatunk. Magyarországon a középkorban a céhek biztosították a szakmák többségében a szakmai utánpótlást. A szakképzés átalakítása az 1872-es ipartörvénnyel kezdődött. Ez rendelkezett a tanulók (tanoncok) képzéséről. Ezután alakultak ki az első középfokú ipariskolák. A II. világháború után Magyarországon megváltozott az oktatási rendszer szerkezete, ekkor vezették be az egységes 8 osztályos általános iskolát. Kialakult a szakmunkásképző, a szakközépiskola és a technikum. A szakképzés a szakmunkásképző intézményekben már 14 éves korban megkezdődött. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) koncepciójának elfogadása az oktatási- és szakképzési törvény (1993.) hatálybalépése során ismét módosult a szakképzés szerkezete. A korábban már 9. osztályban megkezdett szakképzést felváltotta a 9-10. osztályban a NAT-ra épülő személyiségfejlesztés (lásd a NAT műveltségi területeit) és a szakmai orientáció. Így a tényleges szakképzés ettől kezdődően csak a 11. osztálytól (16 éves kortól) folytatható. Ez természetesen hatást gyakorolt a szakmai gyakorlati képzés tartalmára, szerkezetére és folyamatára egyaránt. A magyar oktatási rendszer problémái az utóbbi másfél évtizedben megsokasodtak. A társadalmi, kulturális és gazdasági változások, az ezekből fakadó elvárások sok esetben meghaladták az oktatási rendszer adaptív képességeit. A fenti problémák különösen mélyen érintik a szakképzéssel foglalkozó intézményeket és a szakmai gyakorlati képzést folytató szervezeteket, személyeket. A szakmai képzésnek egyszerre kellene megbirkóznia: a gyors szakmai változásokkal; az eltérő munkaadói igényekkel; a gyakran halmozottan hátrányos helyzetű diákok tanulási és motivációs problémáival; a képzés feltételrendszerének hiányosságaival; az állandóan változó környezeti feltételekkel; a központi szabályozás és finanszírozás változásaival, stb. Az iskolarendszerű szakmai képzés sok esetben nem tudta követni azt a változást, amely a társadalomban és a gazdaságban bekövetkezett. A tanulói sikertelenség, a bukások magas száma, a diákok motiválatlansága, a szakmai tudás hiányosságai, a szakmai túlképzés és a szakemberhiány, a gazdaság szereplőinek elégedetlensége mind azt jelzik, hogy a szakmai képzés szerkezeti, tartalmi és módszertani problémákkal küzd. Természetesen a fenti gondok egy része a szakképzés számára mint adottság jelenik meg, azaz például alkalmazkodni kell (kellene) a tanulók személyiségének, tudásának a változásához. 7

A változtatások iránti igény különböző formában jelent meg: a szülők többsége a felsőfokú képzés felé terelné a gyermekét; zajlik a szakképzés szerkezetének átalakítása, az OKJ átalakult; a szakiskolák számára meghirdetették a SZAKMA I. és SZAKMA II. programokat (a szakképzés tartalmi és módszertani fejlesztése); megkezdődött a TISZK-ek (területi integrált szakképzési központok) létrehozása; módosították a szakképzési törvényt; tervezik az alapműveltségi vizsga tárgyainak kibővítését a szakmai alapozó tárgyak bevonásával, stb. A sajtóban, a szakmai összejöveteleken, a gazdasági szereplők nyilatkozataiban is rendszeresen artikulálódnak a gondok. A helyzetértékelést megerősíti a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által évről évre kiadott könyv 2002. évi kötete is (Gyenei M., 2002.). A kiadvány néhány megállapítása: jellemző probléma a tanügyi dokumentációk hiánya a gyakorlati képzési helyeken; felvetődik a mélyebb alapozás iránti igény; egyre gyengébb eredményű és képességű tanulók maradnak a 10. évfolyam utáni szakképzési évfolyamokra; nagyon kevés idő jut a gyakorlati ismeretek megszerzésére esetenként az elméleti ismeretek túlburjánzása mellett; a szülők beiskolázási igénye, az iskolák lehetősége és a munkaerő piac igénye nem mindig találkozik (divatszakmák > túlképzés); a tankönyvek gyakran elavultak; a tanulók egy része érdektelen, a diákok nem akarnak tanulni; veszélyes tendencia a szakmai gyakorlati vizsgák hanyatló színvonala; felmerül az igény a köztes vagy szintfelmérő vizsgák visszaállítására, stb. Az újságcikkek, tanulmányok és az interneten megjelenő kiadványok címe is elsősorban a megoldandó gondokra utal: Bukni vagy nem bukni ez itt a kérdés? (Népszabadság, 2003.02.18.) Drámaian rossz a szakképzés (Népszabadság, 2003.02.21.) A gazdálkodó szervezetek számára gyakran gondot jelent a megfelelő középfokú szakemberek hiánya. A pályakezdő szakmunkásokkal találkozó munkahelyi vezetők véleménye alapján (Szekeres T. Kadocsa L. - Nagy T., 2003.) megállapítható volt, hogy a szakmunkásképzés folyamatában egyre fontosabbá válik az általános személyiségfejlesztés. Ehhez azonban a jelenleg tipikusan alkalmazott direkt oktatási módszerek átalakítására és a diákok cselekvő tanulásának a támogatására van szükség. 8

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara középtávú fejlesztési stratégiája 2005-2013 (szerk.: dr. Szilágyi János) című anyag is elemzi az aktuális helyzetet és jelzi a legjelentősebb problémákat: alapvetően megváltozott a munkaerőpiac; elvárás lett a korszerű informatikai és nyelvi kompetenciák készségszintű elsajátítása; olyanok is bekerülnek a szakképzés rendszerébe, akik alapvető készség- és képességbeli hiányosságokkal rendelkeznek; a leszakadó társadalmi rétegekből az iskolákba kerülő tanulók szorgalma, tanulmányi fegyelme is gyakran kifogásolható, amivel még a környezetükben lévők tanulását is nehezítik; a szakképzésben résztvevők aránya az utóbbi 15 évben 76,1%-ról 66,5%-ra csökkent; a képzések tartalma sem igazodik a gazdaság igényeihez, ezért a szakmai és vizsgáztatási követelmények felülvizsgálata, aktualizálása elengedhetetlen; a szakiskolákba a leggyengébb képességű gyerekek jelentkeznek, ezért az általánosan képző szakaszban nagy közöttük a bukás és lemorzsolódás aránya; a gyakorlati képzés eredményességéről csak a szakmai vizsga bizonyítványa ad információt, tehát nincs folyamatos ellenőrzés; az új igényekhez igazodóan szükséges a szakmai oktatás módszereinek a megújítása; az MKIK kezdeményezi a képzőktől független szakmai vizsgáztatási rendszer kialakítását. 9

1. A SZAKKÉPZÉSSEL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLYOK ÉS DOKUMENTUMOK Az 1. fejezetben röviden bemutatjuk az OKJ szerkezetét, összefoglaljuk a szakmai vizsgáztatás legfontosabb változásait. Felsoroljuk azokat a jogszabályokat, amelyek meghatározzák a szakképzés szerkezetét, tartalmát, formáit. 1.1. AZ ÚJ SZAKMASTRUKTÚRA ÉS AZ OKJ Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 2006-ban megváltozott. Az új szakképzési rendszer lehetővé teszi az előzetes tudás elismerését, és a szakmák közötti átjárhatóságot. Az új OKJ 421 szakképesítést különböztet meg. A 2003. évi OKJ-ban még 823 szakképesítés szerepelt. Látható a törekvés a szakmák számának lényeges csökkentésére. Az új OKJ az előzőhöz hasonlóan táblázatos szerkezetű, a táblázat felépítése azonban a korábbihoz képest különbségeket mutat. Az 1. oszlop a szakképesítés azonosító száma, ez azonban nem egyezik meg a 2003. évi OKJ-ban használtakkal. Az 1.-2. számjegy a szakképesítés szintje. A szakképesítés szintjét megadó kódok is módosultak, hogy összhangba kerüljenek az oktatás ma használatos egységes nemzetközi osztályozási rendszere (ISCED-97) által definiált képzési szintekkel. A 2006. évi OKJ szerint a szakképesítés szintjét megadó szintkódok jelentését az 1. táblázat mutatja: Szintkód Szint Bemenet ISCED szint 21 alap - 2CV 31 közép Bemeneti kompetencia vagy 8. évfolyam 3CV 33 közép Bemeneti kompetencia vagy 10. évfolyam 3CV 51 közép Bemeneti kompetencia, szakmai előképzettség vagy 12. 4CV évfolyam 52 közép Bemeneti kompetencia, szakmai előképzettség vagy érettségi 4CV 54 emelt Bemeneti kompetencia, szakmai előképzettség vagy érettségi 5CV 55 emelt érettségi 5BCV 61 felső Felsőfokú végzettség 5ACV 1. táblázat Itt bemeneti kompetencia alatt a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott bemeneti (azaz a tanulmányok megkezdésekor feltételezett) elméleti és gyakorlati tudáselemeket kell érteni. A kompetencia fogalmával később bővebben a 2. fejezetben foglalkozunk. A 3.-5. számjegy a szakképesítés tanulmányi területe. A tanulmányi terület azonosítója már nem négyjegyű, hanem háromjegyű, az oktatás ma használatos egységes nemzetközi osztályozási rendszerének (ISCED-97) megfelelő besorolással. A korábbi OKJ az ISCED előző változatát (ISCED-75) követte. 10

1 Oktatás 140 Általános oktatási ismeretek 2 Humán tudományok és művészetek 211 Képző-és iparművészet 212 Zene- és előadó-művészet 213 Audiovizuális módszerek és média-szakismeretek 215 Kézművesség 223 Anyanyelvi képzés 3 Társadalomtudományi, gazdasági, jogi képzések 321 Újságíró- és riporterképzés 322 Könyvtári, levéltári ismeretek, információkezelés 340 Üzleti ismeretek és ügyvitel (általános programok) 341 Nagy- és kiskereskedelem 342 Marketing és reklám 343 Pénzügy, bank és biztosítás 344 Könyvelés és adózás 345 Menedzsment és igazgatás 346 Titkársági és irodai munka 347 Munkahelyi ismeretek 4 Matematika, számítástechnika, egyéb természettudományos képzések 462 Statisztika 481 Számítástechnikai képzések 482 Számítástechnikai alkalmazások 5 Műszaki, ipari és építőipari képzések 520 Általános műszaki képzés 521 Gépgyártás, műszer- és fémipar 522 Energetika, elektromosság 523 Elektronika és automatizálás 524 Vegyipar 525 Gépjárművek, hajók, repülőgépek gyártása 541 Élelmiszergyártás 542 Textil-, ruha-, cipő- és bőripari képzések 543 Fa-, papír-, műanyag-, üvegfeldolgozás 544 Bányászat és kitermelőipar 581 Építészet és várostervezés 582 Építőipar, vízi, közlekedési stb. építés 6 Mezőgazdaság 621 Növénytermesztés és állattenyésztés 622 Kertészet 623 Erdőgazdálkodás 624 Halgazdálkodás 641 Állatorvosi kisegítők képzése 7 Egészségügy és szociális gondoskodás 720 Egészségügy (általános programok) 723 Ápolás, gondozás 724 Fogászati laboratóriumi technológia 725 Orvosi diagnosztikai és kezelési technológiák 726 Terápia és rehabilitáció 761 Gyermek- és ifjúságvédelem 762 Szociális munka és tanácsadás 11

8 Szolgáltatások 810 Személyi szolgáltatások (általános programok) 811 Szálláshely-szolgáltatás, étkeztetés, vendéglátás 812 Utazásszervezés, turizmus és szórakoztatás 813 Sportok 814 Háztartási szolgáltatások 815 Fodrászat és szépségápolás 841 Szállítási szolgáltatások 850 Környezetvédelem (általános programok) 851 Környezetvédelmi technológiák 852 Természeti környezet és élővilág 853 Kommunális és közegészségügyi szolgáltatások 861 Személyi és vagyonvédelem 862 Foglalkozás-egészségügy és balesetvédelem 863 Honvédelem A 6.-7. számjegy az azonos szintű és tanulmányi területű szakképesítések sorszáma. Ez az előző OKJ-ben is így volt. Sorszám szint Szakképesítés azonosító száma tanulmányi terület sorszám Szakképesítés megnevezése 1. 2. 4. 54 140 01 Egészségügyi gyakorlatvezető 3 35. 54 211 02 Bőrműves 2 87. 31 521 02 CNC-forgácsoló 161. 33 522 04 Villanyszerelő 4 243. 31 841 01 Haszongépjármű vezető 1 383. 31 621 01 Állatgondozó 5 2. táblázat A 2. oszlop a szakképesítés megnevezése, a szakmák számának csökkenése miatt ezek is sokszor eltérnek az előző OKJ-ben használtaktól. A szakképesítés megnevezése mellett felső indexben találhatók a megjegyzések azonosító számai, ha vannak ilyenek. A 2. táblázat mindegyik esetre mutat egy-egy példát. Az azonosító számok jelentése: 1: A szakképzés megkezdésének feltétele hatósági képzés és vizsga során megszerzett vezetői engedély (közúti jármű kategóriára), illetőleg gépkezelői jogosítvány (meghatározott géptípusra). 2: Művészeti szak: párhuzamos oktatás, a szakmai évfolyamok számozása megegyezik az általános műveltséget megalapozó, illetve az érettségire felkészítő ismereteket nyújtó évfolyamok számozásával; a 7. oszlopban az évfolyamok száma a nem párhuzamos oktatás szakképzési évfolyamainak számát jelenti; az adott szakképesítésnél az iskolarendszeren kívüli 12

képzésre vonatkozó, a szakképesítés sajátosságait figyelembe vevő további feltételeket, illetve az egyéni felkészülés lehetőségét a szakmai és vizsgakövetelmény határozza meg. 3: Az adott szakképzés megkezdésének feltétele: középfokú (közép szintű) szakmai képzettség vagy felsőfokú iskolai végzettség. 4: Azon szakképesítéseket jelöli, amelyekre ráépülnek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felelősségi körébe tartozó mester szakmák. 5: Azon szakképesítéseket jelöli, amelyekre ráépülnek a Magyar Agrárkamara felelősségi körébe tartozó mester szakmák. A 3. oszlop a szakképesítés körét határozza meg. Az új táblázat ugyanis a moduláris (modulrendszerű, cserélhető oktatási alapegységekből álló) felépítésű képzési struktúra miatt feltünteti a szakképesítéshez tartozó rész-szakképesítéseket, elágazásokat és ráépüléseket is. Az oktatási modul fogalmára később visszatérünk. A 2006-ban kialakított OKJ négyféle szakképesítést határoz meg 1. Alap-szakképesítés, mely alap- és kiegészítő modulokból épül fel. Az alapszakképesítés általában több munkakör ellátására képesít. Példa: a gépi forgácsoló szakképesítéssel be lehet tölteni esztergályos, fogazó, marós, stb. munkaköröket. 2. Rész-szakképesítés, mely nem fedi le a szakképesítés összes modulját. A részszakképesítés legalább egy többnyire egyszerű, kevésbé összetett munkakör ellátására képesít. Példa: a szerkezetlakatos szakképesítés rész-szakképesítése a lemezlakatos. 3. Elágazásos szakképesítés, mely valamennyi elágazásra nézve általában 80 85%- ban azonos modulokból és kötelezően választandó szakmodulból áll. Az elágazásos szakképesítés több munkakör ellátására képesít. Példa: a mérnökasszisztens szakképesítésnek tíz elágazása van, ezek egyike a gépipari mérnökasszisztens. 4. Ráépüléses szakképesítés, mely meghatározott szakképesítéshez hozzáadott kiegészítő modullal együtt alkot egy speciális/magasabb szintű szakképesítést. A ráépüléses szakképesítés többnyire önálló, speciális munkakör ellátására készít fel. Példa: a fegyverműszerész szakképesítésre épül a vadászpuska-műves szakképesítés. A szakképesítések köre azonosító számának felépítése: a 8. számjegy az alap-szakképesítést jelzi: 1= igen, 0= nem a 9. számjegy a rész-szakképesítést jelzi: 1= igen, 0= nem a 10. számjegy az elágazást jelzi: 1= igen, 0= nem a 11. számjegy a ráépülést jelzi: 1= igen, 0= nem a 12.-13. számjegy a rész-szakképesítés vagy az elágazás vagy a ráépülés szintje = 21-61 (amennyiben a 9-11. számjegyek 0, úgy ez a két számjegy is 0.) a 14.-15. számjegy az azonos szintű rész-szakképesítés, elágazás és ráépülés sorszáma = 01 (amennyiben a 9-11. számjegyek 0, úgy ez a két számjegy is 0.) A szakképesítés teljes azonosító száma 15 számjegyből áll, amely az 1. és 3. oszlop számjegyeiből áll össze. A 4. oszlop a szakmacsoport kódja. A szakmacsoportok kódját és elnevezését a 3. táblázat mutatja. 13

1. Egészségügy 2. Szociális szolgáltatások 3. Oktatás 4. Művészet, közművelődés, kommunikáció 5. Gépészet 6. Elektrotechnika- elektronika 7. Informatika 8. Vegyipar 9. Építészet 10. Könnyűipar 11. Faipar 12. Nyomdaipar 13. Közlekedés 14. Környezetvédelem-vízgazdálkodás 15. Közgazdaság 16. Ügyvitel 17. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 18. Vendéglátás-idegenforgalom 19. Egyéb szolgáltatások 20. Mezőgazdaság 21. Élelmiszeripar 3. táblázat Az 5. oszlop a jegyzékbe kerülés éve (1993-tól napjainkig). A 6. oszlop a kizárólag iskolai rendszerben megszerezhető szakképesítések azonosítására szolgál (jele: i), hasonlóan a korábbi OKJ jelöléséhez. A 7. oszlop a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés maximális időtartamát adja meg évben vagy órában. Az év és az óraszám együttes feltüntetése azt jelzi, hogy az adott szakképesítés iskolai rendszerben és iskolarendszeren kívül is oktatható. Ahol csak az óraszám adott, ott iskolarendszeren kívül oktatható a szakképesítés, ha központi program nem került kiadásra. A kizárólag iskolai rendszerben oktatható szakképesítések esetében a maximális képzési idő évben van megadva. A táblázat már nem adja meg az elmélet és a gyakorlat arányát. Ezeket az adatokat a szakmai és vizsgakövetelmények tartalmazzák. A 8. oszlop a FEOR szám a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréből. Ezek is különbözhetnek a korábbi OKJ FEOR számaitól. A 9. oszlop a szakmai és vizsgakövetelmény meghatározására feljogosított miniszter (valójában a minisztérium) betűjelét adja meg a kormány mindenkori szerkezetének megfelelően. 1.2. KOMPETENCIAELV ÉS MODULARITÁS AZ ÚJ ORSZÁGOS KÉPZÉSI JEGYZÉKBEN A 2006-ban kibocsátott OKJ alapelvei: a modularitás; a kompetencia-alapúság. 14

A modularitás a modulrendszer érvényesítését jelenti. Az OKJ szerint a modul olyan önálló tananyagegység, melynek a megkezdéséhez előzetesen meghatározott feltételek szükségesek, és befejezésekor mérhető a tanulói teljesítmény. Ennek megfelelően a modul a tanulási-tanítási folyamat cserélhető alapegysége. A modul a tananyagegység feldolgozásához szükséges összes elemet (tananyag, tevékenységek, feladatok, alkalmazott módszerek és munkaformák, követelmények, stb.) tartalmazza. A képzési rendszer átláthatóságát biztosító országos modultérkép az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiben meghatározott szakmai modulját vagy moduljait, valamint azok egymáshoz történő kapcsolódásait tartalmazza. A komplex modulrendszerben megjeleníthetőek az előzetesen megszerzett tudás beszámításának egységes szabályai is. A modultérkép támogatja az egész életen át tartó tanulás (angolul: lifelong learning) tervezhetőségét, a szakmák közötti átjárhatóságot, a képzési tartalmak igények szerinti korszerűsítését, a képzési rendszer stabilitását és rugalmasságát. Az új OKJ a kompetenciát a munkafeladat elvégzésére való alkalmasságként határozza meg, ennek két vetülete van: a feladatprofil; a tulajdonságkompetencia-profil; A feladatprofil a szakmai követelményeket adja meg. A feladatprofil a FEOR-ból kiindulva azt határozza meg, hogy az adott foglalkozásban/munkakörben melyek a munkavállaló feladatai. A feladatprofil a konkrét munkakör elemzéséből kiindulva felsorolja mindazokat a munkafeladatokat (feladatcsoportokat, tevékenységeket, műveleteket), amelyeket a munkavállalónak a szakképesítés birtokában el kell tudnia végezni. A munkakörelemzés elvégzésére általában a DACUM (Developing A CurriculUM) módszert alkalmazzák. A tulajdonságkompetencia-profil a munkavállaló elvárható kompetenciakészletét adja meg, amelynek birtokában képessé válik a foglalkozás gyakorlására, a munkakör betöltésére, a tevékenység ellátására. A tulajdonságprofil tartalmát általában szakértői csoportmunkával állapítják meg. A tulajdonságkompetencia-profil szerkezete: szakmai kompetenciák; személyes kompetenciák; társas kompetenciák; módszerkompetenciák. A szakmai kompetenciák két részre bonthatók: szakmai ismeretekre; szakmai készségekre. 15

A szakmai ismereteken a foglalkozás/munkakör alapvető feladatainak ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, valamint azok alkalmazását értjük. Az új OKJ szerint a szakmai ismeretek alkalmazási típusai a következők: A típus Önálló, gyors és hibátlan ismeretalkalmazás (a legmagasabb szint). Ilyen típusú ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerű megkövetelni, ahol a munkafeladat kockázattal jár (baleseti, környezeti, kártételi stb.); egyszerűek, előre tervezhetők, ismerhetők a körülmények, feltételek; valamint a kompetencia pótolhatatlan, hiánya vagy hibázás esetén meghiúsul a munkatevékenység. B típus A szokásos munkahelyi körülmények között hibátlan ismeretalkalmazás, hibázás esetén meghiúsul a munkatevékenység. C típus A szokásos munkahelyi körülmények között közvetlen személyes vezetői, szakmai irányítás, közreműködés nélkül, de források, segédeszközök igénybevételének lehetősége mellett; tájékozódásra, előzetes próbára, segédtevékenységekre is elegendő idő alatti; összességében, illetve önellenőrzés és javítás után megfelelő minőségű eredménnyel történő ismeretalkalmazás. Ez a középső szint. Ilyen típusú ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerű megkövetelni, ahol a munkafeladat nem jár munkabiztonsági, környezeti, illetve jelentős anyagi kártételi kockázattal; összetettek, de meghatározó elemeikben előre tervezhetők, ismerhetők a körülmények, feltételek; valamint a kompetencia nehézségek árán kiváltható, hiánya vagy hibázás esetén általában nem hiúsul meg a munkatevékenység. D típus Részben közvetlen személyes vezetői, szakmai irányítással, részben önállóan végzett megfelelő ismeretalkalmazás. E típus A szokásos munkahelyi körülmények között vezetői, szakmai irányítás mellett, személyes, a feladatra célzott segítség lehetősége mellett; kérdésfeltevésre, feladat közbeni értelmezésre, tájékozódásra, eszközhasználatra elegendő idő alatti; a hiba ismeretében javított, legalább egyes meghatározó részleteiben megfelelő minőségű ismeretalkalmazás. Ilyen típusú ismeretalkalmazást olyan munkafeladatok esetében célszerű megkövetelni, ahol a munkafeladat nem jár munkabiztonsági, környezeti, illetve anyagi kártételi kockázattal; összetettek, csak egyes elemeikben tervezhetők, ismerhetők a körülmények, feltételek; valamint a személyes szerep közreműködésre, részvételre korlátozódik. Ez a legalacsonyabb szint. 16

A szakmai készségeken a foglalkozás/munkakör szokásos feladatainak ellátásához szükséges, begyakorolt tevékenységeket értjük. A készség lineáris algoritmus (tehát elágazásokat, döntési pontokat nem tartalmazó) szerint végrehajtott, begyakorolt tevékenység, végrehajtása automatikusan, tudati ellenőrzés nélkül megy végbe. Ez azt jelenti, hogy a tevékenység elemei rutinszerűen egymást követik (lásd a 3.2. fejezetet is). Az új OKJ szerint a szakmai készségek szintjei a következők: 5. szint A szakember a szokásostól eltérő munkahelyi körülmények között is képes a tanult ismeretek magas szintű, önálló, gyors, hibátlan és szakszerű alkalmazására, tevékenységének és a munka eredményének önálló ellenőrzésére. 4. szint A szakember a szokásostól eltérő munkahelyi körülmények között is, közvetlen vezetői, illetve szakmai irányítás nélkül, önállóan, gyorsan, kevés hibával képes a tanult ismeretek szakszerű alkalmazására, a munka eredményének ellenőrzésére, a feltárt hibák javítására. 3. szint A szakember a szokásos munkahelyi körülmények között közvetlen vezetői, illetve szakmai irányítás nélkül, források és segédeszközök igénybevételével képes a tanult ismeretek önálló, gyors és szakszerű alkalmazására, a feltárt hibák javítására. 2. szint A szakember a szokásos munkahelyi körülmények között, rendszeres irányítás mellett képes a munkavégzésre, illetve a feladat ellátására, a hibák segítséggel történő feltárására és azok önálló javítására. 1. szint A szakember a szokásos munkahelyi körülmények között folyamatos irányítás és célzott segítségnyújtás mellett képes a munkavégzésre, illetve a feladat ellátására, az ismeretek megfelelő minőségű alkalmazására. A szakmai és vizsgakövetelmények az ismeretek alkalmazását és a készségeket az ismertetett rendszer szerint határozzák meg. Feltüntetik az ismeretek alkalmazásának típusát, és az egyes szakmai készségek szintjét is. A személyes kompetenciák két részre bonthatók (lásd még a 2.2 fejezetet is): képességekre; jellemvonásokra. 17

A képességek kompetenciacsoportban a szakmához tartozó feladatok ellátásához szükséges fizikai (pl. erős fizikum), fiziológiai (pl. látás, hallás, térlátás) és pszichológiai (pl. érzelmi stabilitás, tűrőképesség) képességek találhatók. A jellemvonások kompetenciacsoport olyan tulajdonságokból áll, amelyek ösztönzik, szervezik és szabályozzák az értékes és eredményes munkavégzést. A kompetenciacsoport összetevői: elhivatottság, elkötelezettség, fejlődőképesség, önfejlesztés, felelősségtudat, kitartás, kockázatvállalás, megbízhatóság, monotóniatűrés, önállóság, döntésképesség, önfegyelem, pontosság, precizitás, rugalmasság, stressztűrő-képesség, szervezőkészség, szorgalom, igyekezet, és terhelhetőség, valamint türelmesség. A társas kompetencia kategória elemei három részre bonthatók: együttműködés; kommunikáció; konfliktuskezelés (lásd még a 2.2. és 2.4. fejezeteket is). Az együttműködés kompetenciacsoportját azok a kompetenciakomponensek alkotják, melyek a munkafeladat ellátásához kötődő rövid és/vagy hosszabb távú együttműködési helyzetek kezeléséhez szükségesek. A kompetenciacsoport összetevői: kapcsolatteremtő és fenntartó készség, interperszonális rugalmasság, udvariasság, kezdeményezőkészség, határozottság, meggyőzőkészség, konszenzus készség, empatikus készség, segítőkészség, motiválhatóság, motiváló készség, visszacsatolási készség, irányíthatóság és irányítási készség, valamint tolerancia. A kommunikáció kompetenciacsoportba olyan kompetenciaelemek tartoznak, melyek nélkülözhetetlenek a partnerek kezeléséhez, vagy a szakmai munka feltételeinek pontosításához. A kompetenciacsoport összetevői: fogalmazó készség, nyelvhelyesség, a tömör fogalmazás készsége, kommunikációs rugalmasság, közérthetőség, prezentációs készség, a hatékony kérdezés készsége, meghallgatási készség és a megfelelő metakommunikációs készség. A konfliktuskezelés kompetenciacsoportba tartozó kompetenciaelemek alkalmassá teszik az egyént a személyek, illetve csoportok között kialakuló, az eltérő vagy ellentétes érdekekből eredő konfliktusok sikeres kezelésére. A kompetenciacsoport összetevői: kompromisszumkészség, konfliktuskerülő készség, rivalizáló készség, konfliktusmegoldó készség és engedékenység. A módszerkompetenciák kategóriáját három kompetenciacsoport alkotja: a gondolkodás; a problémamegoldás; a munkamódszer, munkastílus (lásd még a 2.2. fejezetet is). A gondolkodás kompetenciacsoportban a gyakran változó újszerű, egyedi feladatok elvégzéséhez szükséges kognitív kompetenciaelemek (elvont gondolkodás, összefüggések és ellentmondások felismerése, ötletesség, új ismeretek elsajátítása és 18

alkalmazása, stb.) sorolhatóak. A kompetencia-csoport összetevői: absztrakt (elméleti) gondolkodás, áttekintő képesség, logikus gondolkodás, kritikus gondolkodás, rendszerező képesség, kreativitás, ötletgazdagság ismeretek helyükön való alkalmazása, új ötletek, megoldások kipróbálása, általános tanulóképesség, emlékezőképesség (ismeretmegőrzés), felfogóképesség, numerikus gondolkodás/matematikai készség, információgyűjtés és következtetési képesség. A problémamegoldás kompetenciacsoport olyan összetevőkből áll, amely a lényeges problémák azonosítását, okainak feltárását, sikeres és tervszerű megoldását, a kivitelezés ellenőrzését segítik elő. A kompetenciacsoport összetevői: hibakeresés (diagnosztizálás), problémaelemzés és feltárás, problémamegoldás, hibaelhárítás tervezés, értékelés, kontroll (ellenőrzés), lényegfelismerés (lényeglátás), okok feltárása és helyzetfelismerés. A munkamódszer, munkastílus kompetenciacsoport az adott szakképesítéshez jellemzően kötődő, célorientált, praktikus, normakövető és környezettudatos munkavállalói magatartást előmozdító rendszertani illetve metodikai elemeket öleli fel: rendszerben való gondolkodás (rendszerszemlélet), módszeres munkavégzés, gyakorlatias feladatértelmezés, intenzív munkavégzés, körültekintés, elővigyázatosság, figyelem összpontosítás, figyelemmegosztás, nyitott hozzáállás, eredményorientáltság, és a környezet tisztán tartása. 1.3. A SZAKMAI VIZSGÁZTATÁS ÚJ SZABÁLYAI A vizsga célja a munkafeladatok elvégzésére való alkalmasság felmérése. A vizsga tehát nem a képzési folyamat eredményességét méri. Változások a vizsgabizottság kijelölésében: A vizsgaelnököt kijelölők köre bővült: A szakképesítésért felelős miniszternek a gazdasági kamarával kötött megállapodása alapján a vizsgaelnök kijelölő lehet a gazdasági kamara is (2006. évi CXIV. törvény). A kamarai tag kijelölésének rendje is változott. A kamarai tag kijelölése a gazdasági kamara és az országos érdekképviseleti szervek (IPOSZ, KISOSZ, MGYOSZ, OKISZ, VOSZ) közötti megállapodás eljárásrendje szerint történhet. A kamarai vizsgaelnöki kijelölésben érintett szakképesítéseket a 4. táblázat mutatja. A szakképesítés megnevezése a régi OKJ szerint Ács-állványozó Asztalos Bőrdíszműves Cipőfelsőrész-készítő Cukrász Épületburkoló Férfiruha-készítő A szakképesítés megnevezése az új OKJ szerint Ács, állványozó Bútorasztalos Bőrdíszműves Cipész, cipőkészítő, cipőjavító Cukrász Burkoló Szabó 19

Fodrász Kárpitos Kozmetikus Kőműves Nőiruha-készítő Pincér Szakács Szobafestő-mázoló és tapétázó Villanyszerelő Fodrász Kárpitos Kozmetikus Kőműves Szabó Pincér Szakács Festő, mázoló és tapétázó Villanyszerelő 4. Táblázat Változások a képzési dokumentumokban: Az 1/2006. (VII.5.) SZMM rendelet megváltoztatta a szakmai és vizsgakövetelmények formai előírásait. A szakmai és vizsgáztatási követelmények moduláris felépítésűek. A szakmai követelménymodulokhoz vizsgarészek kapcsolódnak. A szakmai és vizsgáztatási követelmények meghatározzák a feladatprofilt és a kompetencia profilt. A vizsgafeladatok időtartama és az értékelés súlyozása is előírásokkal szabályozott. Változások a szakmai és vizsgakövetelmények szerkezetében: A régi szakmai és vizsgakövetelmények megadták a szakképesítés adatait, munkaterületét, valamint a szakmai és a vizsgakövetelményeket. Az új szakmai és vizsgakövetelmények megadják a szakképesítés adatait, munkaterületét (ez már munkakör-elemzésen alapul), a követelménymodulokat, a vizsgarészeket, a szakképesítések, elágazások, rész-szakképesítések listáját, valamint az eszközjegyzéket. Változások a vizsga előkészítésében: A vizsgára jelentkezés írásban, a jelentkezési lap kitöltésével történhet. A személyazonosság igazolása már nem csak személyi igazolvánnyal lehetséges. A képzési szakaszt lezáró modulvizsga igazolással mentesülni lehet egy vizsgarész letétele alól. A vizsgára jelentkezés szakképesítésre, rész-szakképesítésre, elágazásra, ráépülésre és vizsgarészre is történhet. A vizsgáztatás az iskolarendszerű szakképzésben a tanév rendjéhez, az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a minisztériumi közlemény szerinti központi vizsgaidőpontokhoz igazodik. A vizsga bejelentése a vizsgarend (vizsgarészek és vizsgatevékenységek) megadásával történik. A vizsgatevékenységek írásbeli, interaktív, gyakorlati, szóbeli tevékenységek lehetnek. Egy napra több vizsgarész, vizsgatevékenység szervezhető. A vizsgát be kell jelenteni a szaktárca, a gazdasági kamara és a főjegyző illetékes ügyintézőjének. Változások a vizsgatevékenységekben: Az írásbeli vizsgatevékenység elektronikusan vagy papíron rögzített vizsgaproduktum. 20

A szóbeli vizsgatevékenység verbális információközlés. A gyakorlati vizsgatevékenység a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos, vagy azt pontosan modellező tevékenység. Az interaktív vizsgatevékenység általában számítógép használata mellett végzett vizsgatevékenység, amely során a számítógépes program a vizsgázó tevékenységét előre meghatározott módon befolyásolja. Változások a vizsga lebonyolításában: Megszűnik a korábbi, tantárgyankénti szóbeli vizsga. A korábbi írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga helyébe vizsgarészenként az új vizsgatevékenységek (írásbeli, szóbeli, gyakorlati és interaktív) lépnek. Az írásbeli vizsgatevékenység produktuma javításának határideje 3 nap (a korábbi 7 nap helyett). Az egyes vizsgatevékenységekhez központi értékelési útmutatók állnak rendelkezésre. Lehetőség van előrehozott gyakorlati vizsgára. A napi vizsgafeladatok összes időtartama maximum 6 óra lehet. A szóbeli vizsgatevékenység 8 18 óra lehet. A gyakorlati vizsgatevékenység 7 19 óra lehet. A szakmai vizsga időtartama a fentiek figyelembevételével 3 esetleg 4 nap, ha ez nem betartható, akkor szükség esetén csökkenteni kell a vizsgázók számát. Változások a vizsga ellenőrzésében: A vizsga szakmai ellenőrzését a szakképesítésért felelős miniszter végzi, biztosítva a kamarák, az érdekképviseleti szervek részvételét. A hatósági ellenőrzést közoktatási intézmények esetén az Oktatási Hivatal, más vizsgáztatásra feljogosított intézményeknél a jogszabályban kijelölt hatóság végzi. A vizsgabizottság összetétele: A vizsgabizottság összetétele nem változik. A vizsgabizottság tagjainak delegálása elsősorban névjegyzékről történik. A vizsgabizottság tagjainak helyettesítése csak rövid ideig (maximum 30 perc) lehetséges. Változások a vizsgabizottság feladataiban: Újdonság az interaktív vizsgarész megjelenése. Új feladat a szervezési, lebonyolítási szabályzat készítése. Új feladat a vizsgaütemterv (vizsgaprogram) készítése. Az értékelés változása a korábbinál nagyobb figyelmet igényel. A vizsgaszervezési és lebonyolítási szabályzat funkciói: A bizottsági tagok közötti munkamegosztás, ellenőrzési felelősség meghatározása. A helyi sajátosságokat figyelembe vevő szabályozás. 21

A vizsga lebonyolítási körülményeinek egyértelművé tétele. A vizsgaprogram funkciói: A vizsgázók időpontok szerinti beosztása; A megjelenési kötelezettségek, helyek előírása. Változások a szakmai vizsga értékelésében: Az értékelés vizsgatevékenységenként, vizsgarészenként, százalékosan történik. A vizsgarészeket, vizsgatevékenységeket a szakmai és vizsgakövetelményekben megadott módon súlyozni kell. 50%-os teljesítmény alatt a vizsga elégtelen. A minősítés egyetlen osztályzattal történik. Javító vizsgát a teljes vizsgarészből kell tenni. Ennek megfelelően, az egyes követelménymodulokhoz tartozó vizsgarészeknél meg kell állapítani mindegyik vizsgatevékenység százalékos arányát, majd ezeket súlyozott módon kell figyelembe venni. Erre egy példát mutat az 5. táblázat. Követelménymodul Vizsgarész A vizsgatevékenység A vizsgarész súlya súlya írásbeli (35%) KM1 VR1 szóbeli (10%) 30% gyakorlati (55%) KM2 VR2 Írásbeli (100%) 10% KM3 VR3 Írásbeli (35%) 60% Szóbeli (65%) 5. Táblázat Például a KM1 követelménymodulhoz tartozó VR1 vizsgarész esetében az írásbeli maximum 35%, a szóbeli maximum 10%, a gyakorlati vizsgatevékenység pedig maximum 55% lehet. A VR1 vizsgarész súlya az egész vizsgában 30%, a VR2 vizsgarészé 10%, a VR3 vizsgarészé pedig 60%. A vizsgaeredményt a következők szerint kell osztályzatokká alakítani: 81-100% jeles (5) 71-80% jó (4) 61-70% közepes (3) 51-60% elégséges (2) 0-50% elégtelen (1) A tanulók egyes vizsgatevékenységeinek tényleges százalékos értékét a központi értékelési útmutató alapján lehet megállapítani. Változások a szakmai vizsga irataiban: Az új bizonyítvány tartalmazza a teljes 15 jegyű azonosítót és a szakképesítés körét (szakképesítés, rész- szakképesítés, szakképesítés elágazás, szakképesítésráépülés), feltünteti a vizsgarészek eredményeit és az egyetlen osztályzattal megadott minősítést. 22

Az A/4-es törzslapot számítógéppel és nyomtatóval kell kitölteni. Ez tartalmazza az egyes vizsgarészek eredményeit. A vizsgafeladatok dokumentumai a feladatközlő lap, a segédlet és a javítási értékelési útmutató. A vizsga lebonyolításához vizsgarendet, szervezési és lebonyolításai szabályzatot és vizsgaprogramot kell készíteni. A szakmai vizsgáztatással kapcsolatos új fogalmak: 1. gyakorlati vizsgatevékenység: a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező tevékenység a szakmai vizsga során. 2. interaktív (számítógépes) vizsgatevékenység: a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező, általában számítógép használata mellett végzett vizsgatevékenység. 3. írásbeli vizsgatevékenység: a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező, a vizsgázó által készített (kiegészített), papíron vagy elektronikusan rögzített vizsgaproduktumot eredményező tevékenység a szakmai vizsga során. 4. szóbeli vizsgatevékenység: a szakképesítés megszerzése révén végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező, vizsgáztató jelenlétében folyó, jellemzően szóbeli információközléssel járó tevékenység a szakmai vizsga során. 5. vizsgarend: a vizsgaszervező által készített azon dokumentum, mely alkalmas a szakmai vizsga, a szakmai vizsgarészek egyértelmű azonosítására, és bemutatja a vizsgatevékenységeket, azok sorrendjét és időpontját. 6. vizsgaszervezési és lebonyolítási szabályzat: az a vizsgabizottság által elfogadott dokumentum, amely tartalmazza azokat az adott szakmai vizsgára vonatkozó szabályokat, amelyek a jogszabályi kereteken belül meghatározzák az adott szakmai vizsga lebonyolítása során a bizottsági tagok között kialakított munkamegosztást, ellenőrzési felelősséget. 7. vizsgaprogram: az a vizsgabizottság által elfogadott dokumentum, amely tartalmazza a vizsgázó adott szakmai vizsga letétele érdekében elengedhetetlen megjelenési kötelezettségeit, annak időpontjával és helyszínével együtt. 23

JOGSZABÁLYOK 2007. évi CII. Törvény a szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról Figyelem! A jogszabály 2007. szeptember 1.-étől lép hatályba, ezért csak a Magyar Közlöny 92. számának 6934. oldalán, pdf formátumban érhető el. Megtekinthető: http://www.kozlonykiado.hu/nkonline/mkpdf/hiteles/mk07092.pdf 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0100101.tv 1993. évi LXXVI. törvény A szakképzésről Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300076.tv 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0300086.tv 20/2007. (V. 21.) SZMM rendelet a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárás rendjéről Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0700020.smm 21/2007. (v.21.) SZMM rendelet a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról Figyelem! A jogszabály 2007. szeptember 1.-étől lép hatályba, ezért csak a Magyar Közlöny 63. számának 4161. oldalán, pdf formátumban érhető el. Megtekinthető: http://www.kozlonykiado.hu/nkonline/mkpdf/hiteles/mk07063.pdf 292/2006. (XII. 23.) Korm. Rendelet a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetről Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0600292.kor 7/2002. (XII. 6.) FMM rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációs eljárási díjának mértékéről és felhasználásnak szabályairól Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0200007.fmm 15/2007. (IV. 13.) SZMM rendelet a Munakerőpiaci Alap képzési alaprészéből felnőttképzési célra nyújtható támogatások részletes szabályairól Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0700015.smm 1069/2004 (VII. 9.) Korm határozat a felnőttképzés fejlesztésének irányelveiről és cselekvési programjáról Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a04h1069.kor 8/2006. (III. 23.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről, valamint a térségi integrált szakképző központ tanácsadó testületéről Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0600008.om 13/2004. (IV. 27.) OM rendelet a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0400013.om 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet a szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalói részére szervezett képzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezett költségei elszámolásának feltételeiről és az elszámolás szabályairól Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0600013.smm 24

2/2006. (VIII. 8.) SZMM rendelet a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0600002.smm 1/2001. (I. 16.) OM rendelet a szakmai vizsgadíjakról Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0100001.om 1/2005. (I. 19.) FMM rendelet a felnőttképzést folytató intézmények ellenőrzése során kiszabható bírságról Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0500001.fmm 123/2007. (V. 31.).) Kormány rendelet a felnőttképzési normatív támogatás részletes szabályairól Megtekinthető: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0700123.kor 22/2004. (II. 16.) Kormány rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0400022.kor 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet az akkreditációs eljárás részletes szabályairól Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0400024.fmm 34/2003. (XII. 21.) OM rendelet a szakmai vizsga szervezésére való jogosultságról Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0300034.om 45/199. (XII. 13.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=99900045.om 48/2001. (XII. 29.) OM rendelet a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes szabályairól Megtekinthető a NetJogtar oldalán: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=a0100048.om 25

2. A PSZICHOLÓGIA ALAPJAI Az oktatási folyamat irányításában résztvevő, elméleti vagy gyakorlati szakemberek pontosan tudják, hogy az oktatás hatékonyságának legfontosabb tényezője a fejlesztendő személyiség, azaz a képzésben résztvevő tanuló. Nem mindegy, hogy milyen viszony alakul ki az oktató és a tanuló között. Hiába felkészült szakmailag egy oktató, ha a tanulókhoz nem ért, akkor garantált az állandó konfliktus, a kudarc. Ezért célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet az emberi kapcsolatok fontosságára, arra, hogy minden cselekvés, tevékenység, döntés mögött egy ember aktuális pszichikus állapota, tulajdonságainak összessége húzódik meg. Feltárjuk azokat az összefüggéseket, amelyek cselekvéseinket motiválják az oktatás folyamatában. Tudjuk, hogy mindenféle tudás átadása így a pszichológiai tudás is, csak türelmes, kitartó empatikus magatartással és erőszakmentes kommunikációval érhető el. Az empátia vagy éppen a hiteles erőszakmentes kommunikáció képessége nem tanulható meg pusztán elméleti ismeretek tanulmányozásával. Ezeknek a jellemzőknek az elsajátítása csakis partneri viszonyra épülő oktató-tanuló interakciók sorozatán keresztül képzelhető el. 2.1. A PSZICHOLÓGIA TÁRGYA, VIZSGÁLATI TERÜLETEI ÉS MÓDSZEREI Mit nyújthat a pszichológia az oktatóknak? A válaszhoz először is tisztázni kell annak fogalmát, vizsgálati területeit, módszereit. Szükséges ezt azért megtennünk, mert sokszor naiv pszichológusként csak a felszíni jelenségek alapján ítélkezünk. Ugyanakkor minden ítéletalkotásunkban ott vannak a saját elvárásaink, amelyek a másik számára nem ismertek, vagy nem elfogadhatók. Van, aki társaságban visszahúzódó, más pedig igen hamar feloldódik. Miért? Az autóversenyző rámenős, veszélyt kereső. Ő miért ilyen, ellentétben azokkal, akik egy létrára sem mernek felmenni, és sohasem kockáztatnak? Nincs általános igaz válasz, mindig az egyedi eseteket kell vizsgálni. Tehát nagyon körültekintően, önkritikusan kell a véleményünket kialakítani. A tudományos nézőpont szerint a cél az, hogy magyarázatokat találjon a megfigyelhető jelenségekre, s olyan fogalmakat alakítson ki, amelyek segítenek számot adni arról, miért történnek a dolgok éppen úgy, ahogyan, s nem másképp. 26

Mivel foglalkozik tehát a pszichológia? A pszichológia a lelki folyamatokkal, tevékenységekkel és állapotokkal, közös szóval, a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, amelyek segítségével megismerhetjük az emberek viselkedése mögött húzódó okokat, indítékokat. A pszichológia szó görög eredetű a psziché = lélek és a logosz = tan szóösszetételből keletkezett. Mai értelemben úgy határozhatjuk meg, mint a viselkedés és a mentális folyamatok tudományos tanulmányozását. Az alapvető pszichológiai ismeretek és ezek gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen azok számára akik hivatásszerűen foglalkoznak emberekkel, tanítanak, oktatnak, és ezáltal nevelnek. A pszichológia alapjainak a megismerése segíti a megfelelő kapcsolat kialakítását a tanulókkal, valamint a felmerült problémák kezelését, megoldását. Melyek a pszichológia területei? A pszichológia viszonylag fiatal tudományterület (alig több mint száz éves) története során különféle ágai, területei alakultak ki és különültek el. Az alap tudományterületek a pszichés funkciókat és jelenségeket vizsgálják, és annak törvényszerűségeit írják le. A szociálpszichológia a társas interakciókat és az interperszonális kapcsolatok alakulását vizsgálja, a társas közeg egyénre gyakorolt hatását és fordítva. Míg az általános lélektan a megismerő folyamatok, a tanulás, a motiváció és az érzelem általános jellemzőit tárja fel. Rókusfalvy Pál nyomán (1. táblázat) az alábbi felosztást tekinthetjük át: A) Tárgya szerint B) Célja szerint C) A tevékenység jellege szerint 1. Általános lélektan 2. Összehasonlító lélektan (a különböző eltéréseket kutatja) 1. Emberlélektan Egyénlélektan Társas lélektan (szociálpszichológia) 2. Állatlélektan 1. Pedagógiai pszichológia 2. Orvosi lélektan 3. Munkalélektan 4. Reklámpszichológia 5. Művészetpszichológia 6. Sportpszichológia 7. Kriminálpszichológia stb. 1. táblázat Az alkalmazott területek, a pszichológia azon területei, melyek a pszichológia ismereteit egy más tudomány területén használják fel. Ilyen például a munkalélektan, ahol a lelki törvényszerűségeket, az ember és a munka kölcsönhatásában vizsgálják. Feladata, hogy elősegítse a munkafeltételek kialakítását, és növelje a termelés gazdaságosságát. 27