* Modern piacelmélet ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Tárgyfelelős neve * Modern piacelmélet Hálózati hatások ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Készítette: Hidi János * Hálózati hatások * Ebben a részben is piacokról lesz szó, csakúgy, mint korábban * Viszont olyan termékek és szolgáltatások piacait vizsgáljuk, amelyek bizonyos különleges tulajdonságokkal rendelkeznek * Mi lehet a közös a következőkben: * Telefon, email, internet, számítógép hardver, számítógép szoftver, zenelejátszók, zenehordozók, banki szolgáltatások, légiközlekedési szolgáltatások, jogi szolgáltatások, stb. * Ezen termékek hálózati hatásokkal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy: * Minden egyes fogyasztó hasznossága növekszik, ha nő azon fogyasztók száma, akik az adott terméket vagy szolgáltatást használják, illetve ha azzal kompatibilis terméket vagy szolgáltatást használnak * A hálózati hatások több okból is létrejöhetnek: 1. Fogyasztási externália * Ebben az esetben közvetlen hálózati hatásról beszélünk, ahol az egyik fogyasztó jelenléte közvetlenül növeli a többiek hasznosságát * Ilyenek a kommunikációs hálózatok, ahol a hálózathoz való csatlakozás hasznossága nő, ha egyre több kommunikációs partnerrel lehet kapcsolatba lépni 2. Kiegészítés, kompatibilitás, szabványok * Ebben az esetben közvetett hálózati hatásról beszélünk
* Ezalatt azt értjük, hogy például a számítógép hardver és szoftver esetén, ha többen használnak egy adott hardver családot, akkor annál inkább megéri a szoftverfejlesztőknek ezzel a hardvercsaláddal kompatibilis alkalmazást kifejleszteni, a sokféle alkalmazás elérhetősége pedig erősíti az adott hardver család népszerűségét * A fogyasztók számára tehát egymással kiegészítő viszonyban lévő, vagy kompatibilis rendszerek biztosítanak hasznosságot * A hálózati javak további lényeges sajátossága: 3. Váltási költségek és a beragadás * A hálózatos termékek piacain többnyire jelentős költsége van annak, ha valaki hálózatot vagy rendszert akar váltani * Ha például számítógépes operációs rendszert akarunk váltani, akkor meg kell tanulni egy új szoftver működését * Ha kommunikációs hálózatot, csatornát akarunk váltani, akkor új eszközökre lehet szükség, illetve a kapcsolatokat újra ki kell építeni * A váltási költségek következménye, hogy a fogyasztók gyakran beragadnak egy adott hálózatba, számukra nem racionális kifizetni a váltási költségeket 3. A váltási költségek és a beragadás típusai: * Szerződések: a fogyasztókat gyakran hűségszerződés köti, illetve más, hosszabb távra szóló szolgáltatási, vagy alkatrész utánpótlási megállapodás. A váltáskor az ilyen szerződések felbontásának jelentős költségei lehetnek * Képzés, tanulás: egy új rendszerre való átálláskor elvésznek a korábbi rendszerbe való beletanulás termelékenységi előnyei, és az új rendszerre való átképzés is költséges * Keresési költségek: az új rendszer, vagy hálózat kiválasztása keresési költségekkel jár, és bizonytalanságot is magában hordoz * Hűséges ügyfelek elvesztésével is járhat, ha egy vállalat átáll egy másik ügyfélkiszolgáló rendszerre 3. A váltási költségek árazási következménye:
* Ha a fogyasztók a jelentős váltási költségek miatt beragadnak, akkor a vállalatok árat tudnak emelni, vagyis nő a piaci erejük * Ugyanakkor a hálózat bővítése, vagy egy adott rendszert használók körének bővítése érdekében a vállalatok jelentős árengedményt is hajlandók adni, ha tudják, hogy később a fogyasztók beragadnak * A hálózati hatások és a váltási költségek közötti ok-okozati összefüggés kétirányú is lehet, és néha nehéz őket megkülönböztetni: * A) * Hálózatos termékek esetén a közvetlen hálózati hatás okozza a váltási költséget. Akik az elsők között csatlakoznak egy adott hálózathoz, azok a később csatlakozók döntéseit befolyásolják, kollektív váltási költséget teremtve. Egymás számára ugyanis kiegészítővé válnak, így egyének számára a hálózatból való kilépés egyre nagyobb alternatív költséggel jár * B) * A rendszerek piacainak közvetett hálózati hatása viszont a váltási költségek következmé-nyeként jön létre. Amikor versengő rendszerek közül választunk, akkor azt preferáljuk, amelyik jelenleg vagy a jövőben várhatóan több kapcsolódó alkalmazási lehetőséget kínál * Az ugyanezt a rendszert választók száma csak akkor válik jelentőssé, ha a váltás költséges. Különben, ha a versengő rendszerek kompatibilisek lennének, akkor nem is lenne érdekes, hogy hányan választották ugyanezt a rendszert, így nem is jönne létre a hálózati hatás * A hálózati javak további lényeges sajátossága: 4. Jelentős méretgazdaságosság * A hálózatos termékek előállításának technológiája többnyire jelentős kezdeti, fix költségekkel jár * Például a hálózat kiépítése, vagy a szoftver kifejlesztése * A termék vagy szolgáltatás használatának határköltsége azonban alacsony * Például egy újabb percnyi telefonbeszélgetés vagy a szoftverről egy újabb másolat elkészítése nem kerül sokba
* Ez azt jelenti, hogy a költségfüggvény minden kibocsátási szint mellett csökkenő, így a határköltségen árazó versenyzői egyensúly nem létezik * A hálózati javak piacain tehát gyakori jelenség a piaci kudarc: * Nem létezik versenyzői egyensúly * A hálózati externáliák miatt nem valósul meg a társadalmilag optimális kimenetel * Gyakran lehet tehát szükség szabályozói beavatkozásra * Az állam alkalmas lehet a természetes monopóliumok szabályozására * Arra azonban nincs garancia, hogy az állam hatékonyabban tudja kiválasztani, hogy melyik szabvány vagy technológia lenne társadalmilag optimális * Hálózati termék kereslete * A hálózatos termék fogyasztóinak hasznossága tehát növekszik, ha egyre többen csatlakoznak a hálózathoz * Tekintsünk egy olyan piacot, ahol N azon potenciális fogyasztók száma, akiknél egyáltalán szóba jöhet a csatlakozás * Jelölje q azok számát, akik végül csatlakoznak * A csatlakozás ára legyen p * Minden egyes fogyasztónak más a szolgáltatásra vonatkozó egyéni értékelése * Ezt az egyéni preferenciát jelölje x, amely egyenletes eloszlású a [0,1] intervallumon, 0 x 1 * Ekkor az x típusú fogyasztó hasznossági függvénye: * Ahol q e a csatlakozó fogyasztók várható száma * Ez egyben a hálózati hatás forrása is * A teljes piaci kereslet meghatározásához keressük meg azt a fogyasztót, aki éppen közömbös a csatlakozás és a kívülmaradás között * Feltéve, hogy p q e, a közömbös fogyasztó egyéni preferenciája a következő lesz:
* Mindenki csatlakozni fog tehát, akinek egyéni x preferencia paramétere ennél kisebb * Mivel x egyenletes eloszlású a [0,1] intervallumon, a teljes piaci kereslet: * Vegyük észre, hogy ez q e növekvő függvénye, ami azt jelenti, hogy hálózatos javak piacán annál többen csatlakoznak, minél inkább arra számítanak, hogy sokan fognak hasonló döntést hozni * Már csak az a kérdés, hogy mi határozza meg a piac méretére vonatkozó várakozásokat * Több tényező is befolyásolhatja a várakozásokat, többek között a szolgáltatást nyújtó vállalat reklámkampánya is * A modellben azonban feltesszük, hogy a fogyasztók teljesen racionálisak, és beszerzik a várakozásaik kialakításához szükséges információkat (aminek feltesszük, hogy nem túl magas a költsége) * Formálisan azt feltételezzük, hogy a fogyasztók éppen eltalálják a piac méretének várható nagyságát: * Ha ezt behelyettesítjük a korábbi, közömbös fogyasztóra vonatkozó egyenletbe: * Az ábrán megjelölt x L 0 és x H 0 értékeket úgy kaphatjuk meg, ha megoldjuk a következő másodfokú egyenletet: * A megoldás pedig: * A hálózatos termék teljes piaci kereslete tehát alacsony mennyiségi szinteknél még árban növekvő * Magasabb mennyiségi szinteknél válik a más piacokon megszokott, negatív meredekségűvé
* Ennek oka, hogy kezdetben a fizetési hajlandóság növekszik, mert a hálózat bővüléséből eredő pozitív externália még erős, és felülmúlja az árnövekedésből eredő negatív hatást * A hálózat bővülésével azonban a pozitív externália gyengülni kezd, és a negatív árhatás dominál * A fenti ábrából az is látszik, hogy ha a népesség növekszik, úgy, hogy az egyéni preferenciák továbbra is egyenletes eloszlásúak maradnak a [0,1] intervallumon, akkor a görbe csúcspontja emelkedik * Ez azt jelenti, hogy fizetési hajlandóság minden mennyiségi szinten növekszik * Ha például a népesség megduplázódik, akkor a fizetési hajlandóság is megduplázódik, hiszen hasznot húznak a kétszer akkora hálózati méretből (például kétszer annyi emberrel tudnak kommunikálni) * Ha a csatlakozás díja p 0, akkor két egyensúlyi pontot is találunk az inverz keresleti görbén * Az indoklás a következő: * Adott p 0 ár mellett a kereslet lehet alacsony, Nx L 0 * Ekkor, mivel a hálózat kicsi, csak a magas értékelésű (alacsony x paraméter) fogyasztóknak érdemes csatlakozniuk * Ugyanazon ár mellett azonban az Nx H 0 magas piaci egyensúly is létrejöhet, ami azt jelenti, hogy az alacsony értékelésű fogyasztók is csatlakoznak * A két egyensúlyi pont közül azonban csak a magasabbik lesz stabil * Ha ugyanis az alacsonyabb egyensúlyi pontból egy kicsit elmozdulunk jobbra, vagyis ha még egy fogyasztó csatlakozik, akkor növekszik a hálózathoz való csatlakozás értéke, és az összes [x L 0, x H 0] intervallumban lévő számára érdemes lesz beszállni * Az x L 0 pont kiemelt jelentőségű: ez határozza meg az úgynevezett kritikus tömeget: * Ha ezt elérik, akkor a piac életképes * Hálózati monopólium * Tegyük fel, hogy a szóban forgó hálózatos terméket egyetlen vállalat kínálja * Az egyszerűség kedvéért feltesszük, hogy a monopóliumnak nincsen fix és elsüllyedt költsége
* Továbbá, hogy egy újabb fogyasztó csatlakoztatásának is elhanyagolható a költsége (ennek a feltevésnek a feloldása úgysem változtatja lényegesen az eredményt) * Keressük a profitot maximalizáló csatlakozási díjat * A monopólium célfüggvénye: * Az optimum első és másodrendű feltétele: * Az eredmény tehát az, hogy a monopólium olyan árat határoz meg, amely mellett a [0,2/3] közötti értékelésű fogyasztók csatlakoznak * Ezt behelyettesítve a keresleti és a profitfüggvénybe, megkapjuk a monopol árat és profitot: * A monopólium tehát akkor maximalizálja profitját, ha az összes potenciális fogyasztónak több, mint felét szolgálja ki, de nem mindenkit * Pedig társadalmilag az lenne az optimális, ha mindenki csatlakozna * Mivel nincsenek a csatlakozásnak költségei, újabb fogyasztók kiszolgálásának nem lennének többletköltségei * Viszont ők már alacsonyabb értékelésű fogyasztók, akiket csak alacsonyabb díjak esetén lehetne bevonni * Mi történik, ha növekszik a népesség? * Ekkor a csatlakozási díj és a monopol profit is növekszik * Ugyanakkor növekszik a [0,2/3] közötti fogyasztók hasznossága is: * Az emelkedő csatlakozási díjat ellensúlyozza a nagyobb hálózatnak köszönhető pozitív externália * A monopólium tehát nem tudja a teljes többletet megtartani * Új belépés a hálózati piacra
* A szabályozási környezet és technológiai változások következtében a távközlési piacokon a 80-as és 90-es években világszerte új belépésekre került sor * Az egyik szabályozói kihívás az volt, hogy az inkumbensek, mivel határköltségük alacsony, ragadozó árazást alkalmazva távol tarthatták volna potenciális versenytársaikat * Izraelben 1997-ben a nemzetközi telefonhívások piacát megnyitották egy új belépő számára, úgy, hogy a szabályozó megtiltotta az inkumbens számára, hogy árat csökkentsen, amíg piaci részesedése 70% alá nem csökken * Modellünkben, mivel a monopólium nem szolgálja ki a népesség 1/3- át, marad hely új belépő számára * Ha a szabályozó hatóság előírja, hogy az inkumbens nem csökkenthet árat, akkor az új belépő életképes lesz * Az új belépő reziduális keresletét úgy kapjuk, hogy a monopólium meglévő fogyasztóinak keresletét horizontálisan kivonjuk a teljes keresletből: * A belépő potenciális fogyasztóinak x értékelése egy új skálán mérhető, amely az eredeti [2/3,1] intervallumnak felel meg * Jelöljük az új skálán mért, potenciális új fogyasztók értékelését y-nal * Az új belépő éppen közömbös fogyasztójának értékelése az új skálán, ami egyben az új belépő reziduális keresletét meghatározza: * Ebből a keresleti függvényből, ha kifejezzük p-t, megkapjuk a reziduális inverz keresleti görbét: * Az új belépő profitfüggvénye pedig: * Az új belépő profitmaximumának elsőrendű feltétele (az MRF teljesül):
* Ebből pedig az új belépő piaci paraméterei: * A monopólium adataival összehasolítva: * A szabályozói beavatkozásnak köszönhetően (az inkumbens nem csökkenthet árat) tehát: * Sor kerülhet az új belépésre * Ehhez fontos, hogy az új belépő beruházási költségei megtérüljenek a fenti profiteredmény alapján * A 90-es évek távközlés-technológiai fejleményei ezt lehetővé tették * Az új belépő hálózatához olcsóbban lehet csatlakozni, kisebb a profitja, és kisebb a piaci részesedése: * Az új szolgáltató belépése után továbbra is marad hely egy harmadik szereplőnek * Feltéve, hogy annak beruházási költségei is megtérülhetnek az elérhető profitból * Az új belépő megjelenése egyaránt növeli a régi és az új fogyasztók hasznosságát * A hálózat bővülése minden fogyasztónak kedvez * Olyanok is hozzáférnek, akik korábban nem * Az új belépő is pozitív profitot ér el * Vegyük észre, hogy a fentiekben a hálózathoz való csatlakozás piacát elemeztük, nem pedig a szolgáltatás használatának piacát * Telefon esetén a telefonvonal bekötése, vagy a mobiltelefon és SIM-kártya beszerzése, regisztrálása * Az új belépő azon fogyasztókat célozza meg, akik addig még nem csatlakoztak a hálózathoz * Az új belépő megjelenése természetesen a használati díjakat is érinteni fogja * A telefonpiac esetében a korábbi monopólium minden bizonnyal csökkenteni fogja percdíjait * Továbbá később szolgáltató-váltások is történhetnek, amit itt nem elemeztünk
* Áttekintő kérdések * Mi különbözteti meg a hálózatos termékek piacait a többi piactól? * Milyen tényezők okozhatnak hálózati hatásokat? * Mi a magyarázata annak, hogy a hálózati termékek keresleti függvényének van emelkedő szakasza? * Mi a kritikus tömeg? * Milyen feltételek mellett kerülhet sor új belépésre egy monopol hálózatos termék piacán?
* Modern piacelmélet Kétoldalú piacok ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Készítette: XY Z anyagainak felhasználásával * Kétoldalú piacok * Azokat a piacokat nevezzük kétoldalú piacnak, amelyek esetében két különböző fogyasztói csoport részvétele szükséges ahhoz, hogy a szolgáltatás értékes legyen használói számára * Platformnak is szokták nevezni, mert a kétoldalú terméket gyártó vagy szolgáltatást nyújtó vállalat közvetít a két fogyasztói csoport között * Jellemző példa a számítógépek operációs rendszere, amely sokféle szoftver számára kínál platformot: az alkalmazások fejlesztői és használói ezen a platformon keresztül tudnak együttműködni * Minél többen használnak egy operációs rendszert, annál inkább érdemes hozzá alkalmazásokat kifejleszteni, és minél több hozzá az alkalmazás, annál többen választják ezt * További példák kétoldalú piacokra: * VISA, Mastercard: a piac egyik oldalán az üzletek, mint kártyaelfogadó helyek, a másik oldalon a vásárlók, mint kártyabirtokosok * Ingatlanügynökségek, akik ingatlanok eladói és vevői között közvetítenek * Újságok, amelyek reklámozók és olvasók platformjai * Szórakozóhelyek, amelyek fiúk és lányok találkozásainak platformjai * Mindezen példákban igaz, hogy minél többen vannak az egyik oldalon, annál értékesebb a szolgáltatás a másik oldal számára * Fogalmi tisztázás: * A kétoldalú termékek vagy szolgáltatások esetén mindkét fogyasztói csoport használója, vevője a platform kínálta lehetőségeknek * Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy az egyik oldalon eladók vannak, míg a másikon vevők, ezért az egyszerűség kedvéért a két oldalt vevőknek és eladóknak fogjuk hívni * Például a bankkártyák piaca kétoldalú, ahol az egyik oldalon kártyaelfogadók vannak (pl. ruhaárusok), a másikon kártyabirtokosok (pl. ruhavevők) * Fontos azonban megjegyezni, hogy ettől még maga a ruhapiac nem kétoldalú piac, de a bankkártyáé igen * A kétoldalú piacokon is lehet verseny az egyes platformok között * Az árazási, jóléti következmények vizsgálatakor ez fontos jellemző
* Ha valaki például Eviews-t használ idősorelemzéshez, akkor kénytelen Windows operációs rendszert használni, itt tehát nincs versenyző platform * Igaz, semmi nem zárja ki a létrejöttét: az Eviews fejlesztője elkészíthetné a Linuxos verziót is (egyelőre nem érdemes, mert túl kevés ügyfele használ Linuxot?) * Egy kisváros piactere is kétoldalú piac (platform), de nincs versenytársa, mert nincs másutt hely, csak a város szélén (viszont egyre népszerűbb az internetes vásárlás) * A kétoldalú piacokon tehát közvetett hálózati hatások, externáliák léteznek * Ha az egyik oldalon többen csatlakoznak, akkor a másik oldalon lévők hasznossága nő * A fogyasztók heterogének, tehát a platformhoz való csatlakozási és a használat intenzitására vonatkozó döntései különböznek * Különböznek a csatlakozásból eredő alternatív költségeik, és különbözik a használatból eredő hasznosságuk * Azaz eltér a fizetési hajlandóságuk * Miért is van az például, hogy egyes szórakozóhelyeken a lányok számára ingyenes a belépés, míg a fiúknak fizetniük kell? * Az externáliák jelenléte miatt gyakran érdemes támogatni egy termék fogyasztását, mert ezzel növelhető a társadalmi jólét * A kétoldalú piacok esetén érdemes lehet az egyik oldal csatlakozását támogatni, hogy a másik oldalon lévők hasznossága növekedjen * És ugyanez igaz a másik oldalra is * Csakhogy ha mindkét oldalt támogatjuk, akkor miből térülnek meg a platform létrehozásának és üzemeltetésének költségei? * Kétoldalú piacok modellezése * Tekintsünk egy monopol platformot * Tegyük fel, hogy a tranzakciók határköltsége nulla * Határköltség alapú árazás esetén tehát a platform használata ingyenes lenne * Hogyan érdemes árazni a platform használatát? * A közvetett hálózati externáliák nélkül a két csoport együttes kereslete csak attól függne, hogy ketten együtt, az eladó és a vevő, mennyit fizetnek, az viszont nem számítana, hogy ezen hogyan osztoznak: * Kétoldalú piacokon a teljes ár összetétele is számít (az ilyen piacoknak ez meghatározó tulajdonsága)
* Egyoldalú piacokon ismerjük azt az állítást, hogy ha egy tranzakcióra adót vetünk ki, akkor a végső egyensúlyi ár és mennyiség szempontjából mindegy, hogy az adót a vevő vagy az eladó fizeti be az államkasszába * Csakhogy kétoldalú piacokon ez nem mindegy: * Például a kártyaelfogadó és a kártyával fizető tranzakciós díjának nem csak az összege számít, hanem az is, hogy ezen milyen arányban osztoznak * Az ingyenes kártyahasználat segíti a bankkártyák elterjedését, de ha a kártyabirtokos kellene fizesse a teljes tranzakciós díjat, akkor teljesen más lenne a helyzet * Az egyszerűség kedvéért most feltesszük, hogy a monopólium csak csatlakozási díjakat határoz meg * A csatlakozást követően a használat díjtalan * Jó példa erre a helyzetre egy ipari kiállítás és vásár szervezője * Piacának egyik oldalán eladók vannak, a másikon vevők * A belépési díj kifizetése után lehetőségük nyílik minden vevőnek és eladónak, hogy körbejárjon a vásárban és egyénileg üzleteket kössön * A szervező az eladóktól M e, míg a vevőktől M v díjat szed * Hogyan érdemes meghatározni az M e és M v díjakat? * Meg kell vizsgálnunk, hogy az eladóknak és a vevőknek mekkora profitja/haszna származik a vásárban való részvételből * Tegyük fel, hogy minden vevőnek q(p) a keresleti függvénye * Legyen az eladók határköltsége konstans c * Az eladók profitja az egyes bilaterális üzletkötésekből legyen π, így a részvételből származó teljes többlete v e = n v π M e, ahol n v a vásárban lévő vevők száma * A vevők fogyasztói hasznossága tranzakciónként u, így teljes többletük v v = n e u M v * Természetesen minél kisebb egy adott csoport belépési díja, annál többen váltanak belépőjegyet * Vagyis a vásárban az összes vevő és eladó száma függ attól, hogy mekkora többletre tehetnek szert a részvételből: * n e = N e (v e ), n v = N v (v v ) * A vásár szervezőjének költségei a résztvevők számától függ, eladónként C e, vevőnként C v * Így teljes profitja:
* Abból, hogy v e = n v π M e, valamint v v = n e u M v, kifejezzük a belépési díjakat a résztvevők többletének függvényében, hiszen ez a többlet fogja meghatározni a vevők és eladók csatlakozási döntéseit: * Így a szervező profitfüggvénye: * A profitmaximum elsőrendű feltétele: * Átírva: * Tehát a vásár szervezője akkor maximalizálja profitját, ha a kiszabott belépődíjak eleget tesznek a következő feltételeknek: * Ez az eredmény azt jelenti, hogy az egyik csoport számára kiszabott monopolár egyenlő a belépéssel járó költséggel, csökkentve azzal a externális hasznossággal, amit a másik csoportnak okoznak, valamint növelve egy olyan tényezővel, ami a részvétel érzékenységével függ össze * Ha adott a másik oldal résztvevőinek száma, akkor a belépés árrugalmassága a következőképpen írható fel: * Ez alapján a profitmaximalizáló díjakat átírhatjuk: * Ez az árazási képlet megfelel a szokásos monopol árazásnak * Mivel a szervezőnek mindkét oldalon monopolereje van, az árakat az ismert Lerner-index képlet adja meg
* A szervező továbbá internalizálja a közvetett hálózati externáliákat, ami abból látszik, hogy a valós költségeket mindkét oldal esetén csökkentjük a másik oldal számára okozott többlet hasznossággal * Az árrés úgy jelenik meg, mintha a költségek alacsonyabbak lennének a ténylegesnél * Vegyük például azt az esetet, amikor az árrugalmasság mindkét oldalon konstans és azonos nagyságú * Továbbá tegyük fel, hogy a vevők és az eladók belépése azonos költséget okoz a szervezőnek * Ekkor az a csoport, amelyik nagyobb externális hasznosságot okoz a másiknak, olcsóbban kaphat belépőjegyet * Ez az érték nulla, sőt, akár negatív is lehet * Ez utóbbi azt jelentené, hogy a csoport tagjainak a szervező fizet, hogy részt vegyenek * A szervező tehát támogathatja az egyik oldalt, annak érdekében, hogy ezáltal serkentse a részvételt, és mindkét oldalon növelje a hasznosságot * Példa: szórakozóhelyek nemi árdiszrkiminációja * A nemek szerint árdiszkrimináló szórakozóhelyek árazását is segít megérteni a modell * Gyakran megfigyelhető, hogy szórakozóhelyeken a lányok belépődíja alacsonyabb, mint a fiúké * A korábbi, árdiszkriminációs modellek alapján azt is gondolhatjuk, hogy ez pusztán az eltérő keresleti árrugalmassággal magyarázható * A kétoldalú piacok modellje alapján azonban nem szükséges, hogy különbözzön a fizetési hajlandóság * Mindkét csoport hasznossága pozitívan függ a másik csoport résztvevőinek számától * Az árkülönbséghez elegendő, ha a fiúk belépési döntése jobban függ a bent lévő lányok számától, mint a lányok döntése a bent lévő fiúk számától * Kétoldalú piacok modellezése * Mi lenne ugyanakkor a társadalmilag optimális díjazás? * A teljes társadalmi többlet a szervező profitjának, valamint a vevők és az eladók többletének az összege:
* Mivel TT = N e (v e ), és FT = N v (v v ), a monopólium esetén már felírt ERF alapján a megoldás: * A v e és v v többletek definíciója alapján a társadalmilag optimális belépődíjak: * Azaz az ár egyenlő a költséggel, csökkentve a másik oldalnak okozott externális hasznossággal * A monopolista szervező tehát helyesen internalizálta az externális hatásokat * Viszont monopóliumként mindkét csoportra alkalmazott egy felárat, amelynek mértéke a két csoport belépődíjakra való érzékenységétől függ * Áttekintő kérdések * Mit nevezünk kétoldalú piacnak? Mi a meghatározó tulajdonsága? * A platform tulajdonosának miért érdeke internalizálni a közvetett externális hatásokat? * Mit mondhatunk a piac két oldalán megfigyelhető árszerkezet, és a költségszerkezet viszonyáról? Az árarányok tükrözik a költségarányokat? * Miben hasonlít, és miben különbözik a monopólium és a társadalmi tervező árazása?