* Modern piacelmélet. ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék. Tárgyfelelős neve * Modern piacelmélet Kutatás és fejlesztés. * Kutatás és fejlesztés

Átírás

1 * Modern piacelmélet ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Tárgyfelelős neve * Modern piacelmélet Kutatás és fejlesztés ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Készítette: Hidi János * Kutatás és fejlesztés * A kutatási és fejlesztési tevékenyég (K+F) szerepe * Új technológiai lehetőségek feltárása, amelyek * Újabb fogyasztói igényeket elégítenek ki * Meglévő termékek, szolgáltatások költségeit csökkentik * K+F következményei: * Profitlehetőségek az innovátor számára * Piaci erőviszonyok, piacszerkezet átrendeződése * A kutatási és fejlesztési beruházásokra való ösztönzés és a piaci szerkezet összefüggései * A schumpeteri hipotézis szerint a nagyméretű, piaci erővel rendelkező vállalatok esetén nagyobb a kutatási, fejlesztési potenciál * Ez egyszerre jelentheti a hajlandóságot és a lehetőségeket is: * Hajlandóság: piaci erő fenntartásának jelentősége, illetve az innovációk előnyeinek jobb kihasználási lehetőségei * Lehetőség: nagyobb profitból többet lehet K+F-re fordítani * A piaci koncentráció és a vállalati méret serkenti a K+F beruházásokat? Vagy éppen fordítva?

2 * A vállalatok mérete és a K+F tevékenység intenzitása közötti összefüggés csupán korreláció * Az ok-okozati kapcsolat iránya ebből még nem állapítható meg * Kreatív rombolás * Az újítások ugyanakkor elavulttá tesznek létező termékeket, eljárásokat * Éppen a nagyvállalatoknak van a legtöbb vesztenivalója az elavulás miatt * Miért járnának élen saját tevékenységük csorbításában * A kutatás és fejlesztés modellezése * Tekintsünk egy példát arra, hogy az innováció mit is jelent közgazdasági szempontból, a már megszokott modellezési keretünkben: * Az innováció a modellben nem jelent mást, mint költségcsökkentést * Megkülönböztetünk radikális mértékű költségcsökkentést, ami egyértelműen monopolhelyzethez vezet * Valamint csekély mértékű költségcsökkentést, ami költségelőnyhöz vezet (de felhasználható lesz a versenytársak kiszorítására is) * Radikális innováció * Ha az innovációnak köszönhetően a határköltség 20-ra csökken, akkor az innovátor még monopoláron is ki tudja szorítani versenytársait

3 * Csekély mértékű innováció * Ha az innovációnak köszönhetően a határköltség 60-ra csökken, akkor az innovátor csak akkor tudja kiszorítani versenytársait, ha a monopolár alatt áraz (feltéve, hogy Bertrand-verseny zajlik) * A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés * Milyen piacszerkezet kedvez a K+F beruházásoknak? * Megvalósul-e minden olyan újítási lehetőség, amely társadalmi szempontból előnyös? * Vegyük azt az esetet, ahol az innovatív ötletek ritkák, kívülről adottak (például ha K+F tevékenységet végzők nem a piaci szereplők, hanem független kutatóintézetek) * Ilyenkor tehát az inkumbens monopóliumokat nem fenyegeti komoly belépési potenciál * A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül

4 * Állítás: 1. Az új belépők általi fenyegetettség hiányában az inkumbens monopóliumok értékelik a legkevésbé a csekély mértékű innovációkat 2. A jóakaratú diktátor tudná megvalósítani a társadalmilag optimális innovációs szintet 3. A versenyzői piacon az optimálisnál kevesebb az innováció, de több, mint monopólium esetén * Ideális esetben a társadalmi tervező dönti el, hogy mely K+F beruházásokat érdemes megvalósítani * Az innováció teljes társadalmi értéke alapján dönt: * V p = 1000/(1 R) * Kérdés, hogy a versenyzői piacon mi valósul meg * Az innováció profitra gyakorolt hatása alapján dönt: * Vc = 800/(1 R) * A fogyasztói többletre gyakorolt hatás nem játszik szerepet

5 * Monopólium esetén, ha belépéstől nem kell tartani * Ugyancsak az innováció profitra gyakorolt hatása alapján dönt: * V m = 500/(1 R) * A fentiek alapján tehát, ha a döntéshozók számára az innovációból eredő hasznok alapján dől el egy K+F beruházás sorsa, akkor a vállalatok piaci ereje nem kedvez az innovációnak: V p > V c > V m * A monopólium ugyanis, belépési fenyegetés hiányában, csak meglévő profitját cserélné nagyobbra, míg a versenyző vállalatok a nulla profitot váltanák pozitívra * A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés: a Microsoft esete

6 * Megfigyelhető, hogy a többtermékes vállalatok inkább azon termékeikre összpontosítják innovációs törekvéseiket, amelyeken versenyző helyzetben vannak * A monopol helyzetben lévő termékeik esetén kevésbé innovatívak * A The Economist The meaning of Xbox című cikke (2005. nov. 24.) szerint például nem véletlen, hogy a Microsoft innovációs tevékenysége sokkal erőteljesebb az Xbox kapcsán, ahol erős versennyel szembesül, mint a Windows operációs rendszere vagy az Office terméke esetén, ahol domináns helyzetben van * A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel * Most tegyük fel, hogy az innovatív ötletek viszonylag gyakoriak, maguk a vállalatok is versenyeznek K+F-ben, és bármelyikük előállhat egy új ötlettel * Ekkor az inkumbens monopóliumokat potenciális belépés fenyegeti * Mint látni fogjuk, ebben a környezetben a modell következtetései összhangban vannak a schumpeteri hipotézissel * Legyen a piaci kereslet P = 120 Q * A monopólium határköltsége 80 * Így az ár P = 100, a profit pedig 400 * Létezik továbbá egy potenciális belépő, aki ha belép, Cournot-verseny alakul ki * Belépés csak akkor történik, ha sikerül K+F-nek köszönhetően költségelőnyre szert tenni * Ha a potenciális belépő megvalósítja innovációs beruházását, akkor határköltsége 60 lesz * Ezen a piacon ez csekély mértékű költségcsökkentésnek minősül * A korábban tárgyalt Cournot-modell alapján, ezen határköltség és piaci kereslet mellett a belépést követő egyensúlyban: * Az új belépő kibocsátása 80/3 * Az eredeti monopólium új kibocsátása 20/3 * Az új egyensúlyi ár 86,67 * Az új belépő profitja időszakonként 711,11

7 * Az inkumbensé 44,44 * A monopólium, ahelyett, hogy megvárná, amíg az új belépő megvalósítja K+F beruházást, és belép a piacra, maga is megvalósíthatja a költségcsökkentő beruházást: * Ezzel: * Egyrészt saját költségei csökkennek, így nő az időszakonkénti profitja * Másrészt megőrzi domináns piaci helyzetét * Ekkor időszakonként 900 lesz a profitja * Költsége 60, kibocsátása 30, az ár pedig 90 * A potenciális belépő számára tehát az innováció értéke időszakonként 711,1 * Az inkumbens számára viszont az innováció értéke időszakonként ,44 = 855,56 * A monopólium számára tehát ugyanaz a költségcsökkentő innováció többet ér, mint a potenciális belépő számára * Ez az eredmény összhangban van a schumpeteri hipotézissel * Általánosabban, a belépő számára az innováció egy költségelőnyben lévő duopolista profitját nyújthatja, ahol C a versenytárs magasabb költsége: * Ezzel szemben az inkumbens számára az innováció lehetővé teszi, hogy a magas költségű duopol szereplő profitja helyett megőrizze a monopol profitot: * A monopolprofit pedig mindig nagyobb, mint két duopol profit összege, hiszen duopólium esetén nagyobb a kibocsátás, és a többlet nagyobb része kerül a fogyasztókhoz (ráadásul esetünkben a duopólium egyik vállalata magasabb költségű is): * Ezért a fenti következtetésünk általános érvényű: * A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése * A piaci belépés lehetősége tehát lényegesen megváltoztatja az innovációs ösztönzőket * A K+F kiadások stratégiai eszközzé válnak az inkumbens vállalatok kezében

8 * Tekintsünk egy olyan modellt, amelyben ez a stratégiai eszköz megjelenik önálló döntési tényezőként: * Dasgupta és Stiglitz modellje * Tekintsünk egy Cournot-oligopóliumot, ahol a vállalatok a q i kibocsátási szint mellett az x i K+F kiadásaikról is döntenek * A K+F beruházásokkal csökkenteni lehet a termelés egységköltségét: c i = c(x i ) * A vállalatok profitfüggvénye tehát: * A korábbi Cournot-oligopol modellekből már tudjuk, hogy egyensúlyban az ár a következőképpen alakul (adott x * mellett): * A K+F kiadások x * optimális szintje pedig ott van, ahol a K+F beruházás határbevétele egyenlő a határköltségével: * Következmény: * Tudjuk, hogy Cournot-oligopóliumban a vállalatok számának növekedésével csökken a vállalati szintű kibocsátás * Az alacsonyabb egyéni kibocsátás pedig a K+F beruházás határbevételét csökkenti * Emiatt tehát csökken az x * optimális, vállalati szintű K+F kiadás * Az egyéni szintű K+F kiadások mellett mit mondhatunk az iparági szinten K+F-re fordított összkiadásról? * Ha ugyanis nő a vállalatok száma, akkor az nx * összkiadás csökkenő x * mellett is nőhet * Hosszú távú egyensúlyban a vállalatok számát a nullprofit feltétel határozza meg: * Átrendezés után kapjuk, hogy: * Láttuk továbbá, hogy: * Ebből a két egyenletből pedig:

9 * Ebből az következik, hogy minél több szereplős, tehát minél versenyzőbb egy iparág, annál kisebb a bevételarányos K+F kiadás * Ez az eredmény pedig összhangban van a schumpeteri hipotézissel, miszerint a nem tökéletes verseny kedvez az innovációnak * A K+F kiadások és a piacszerkezet a gyakorlatban * Az elméleti kutatások alapján tehát nem jelenthetjük ki, hogy a piaci koncentráció és a vállalatméret kedvez az innovációnak * Bizonyos modellek ezt alátámasztják, azzal a feltevéssel, hogy létezik belépési fenyegetettség, és az inkumbenseknek emiatt sok a vesztenivalójuk, így sokat érdemes K+F-re költeniük * Külső belépési fenyegetés nélkül azonban éppen ellenkezőleg, az inkumbens monopóliumoknak a legkisebb az érdeke innoválni * A gyakorlatban azt tapasztalhatjuk, hogy számos innováció, a számítógépektől az internetes szolgáltatásokig, kis cégektől ered * Lásd például: az Apple és a személyi számítógép, a Haloid és a fénymásolás, az e-bay és az internetes kereskedelem * Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a K+F tevékenység az iparági koncentrációval együtt növekszik, annak egy bizonyos szintjéig * Afölött azonban ez a kapcsolat eltűnik, vagy meg is fordulhat * Innovációk és szabadalmak * Az új ötletek, találmányok akkor tudnak leginkább a társadalom hasznára válni, ha mindenki számára szabadon hozzáférhetők * Ezzel biztosítható, hogy alkalmazásuk ne monopolizálódjék, és így a lehető legnagyobb többlet elérését tegyék lehetővé * Csakhogy a monopoljog és az abból eredő profit nélkül kevés az ösztönző arra, hogy vállalatok bizonytalan kimenetelű kutatási és fejlesztési tevékenységbe kezdjenek, így kevesebb találmány születik * A költséges és bizonytalan K+F beruházások ösztönzését szolgálja a szabadalmi rendszer * A törvényi szabályozás jól meghatározott szabályok alapján bizonyos időre monopoljogot biztosít a szabadalmak tulajdonosainak

10 * Kérdés: pontosan milyen szabadalmi feltételekkel (hatókörrel), és mennyire időre megítélt monopoljogok biztosíthatják a legmagasabb társadalmi hasznosságot? * Hol van az újítók és a fogyasztók védelmének egyensúlya? * Szabadalmak optimális időtartama * A szabadalmi oltalom az Egyesült Királyságban 14+7 év, az USA-ban 20 év, a WTO iránymutatása alapján pedig legalább 20 évnek kell lennie * Ezen időtartamok hosszát azonban részben történelmi tényezők határozták meg * Mit mondhatunk azonban a szabadalmak optimális hosszáról? A jelenlegi törvényi szabályozás vajon közel van az optimálishoz? * Mérlegelni kell a K+F beruházás megtérülésének lehetőségét, valamint a szabadalmi oltalom lejárta utáni verseny által generált fogyasztói többletet * Ha egy találmány a c költséget x-szel csökkenti, akkor a monopol tulajdo-nos számára idő-szakonként A profitot biztosít * A szabadalmi olta-lom lejárta után a profit eltűnik, de a fogyasztói többlet (A + B)-vel nő * Mennyi ideig tartson az oltalom? * Nordhaus (1969) modellje bemutatja a szabadalmi oltalom hosszabbításából származó előnyöket és hátrányokat: * Egyrészt az innovációt bevezető vállalatok, másrészt későbbi versenytársaik és a fogyasztók szempontjából * Átváltás van ugyanis a K+F tevékenységbe való beruházás ösztönzői, valamint a megszülető, új találmány társadalmi hasznosíthatósága között: * A hosszabb oltalmi idő erősíti a K+F ösztönzést, de korlátozza a hasznosíthatóságot * Gondoljunk a K+F tevékenységre úgy, mint egy ötletgyárra, amely adott technológiával termel

11 * A kibocsátás mérőszáma legyen az, hogy az új ötletek mekkora valószínűséggel vezetnek sikeres innovációhoz * Legyen az ötletgyár költségfüggvénye: * Ahol x a sikeres innováció valószínűsége, φ pedig a termelés hatékonyságát méri * Ha az innováció sikeres, akkor a szabadalmi oltalom időszakára π m profitot biztosít * Az oltalom lejárta után feltesszük, hogy valamilyen korlátozott versenyzői környezetben egy kisebb, π c profitot tudnak elérni a vállalatok: * A találmány tulajdonosa tehát az innovációból profitál, melynek jelenértéke függ: * A szabadalmi oltalom T időtartamától * Az r diszkonttényezőtől * És a monopol, valamint versenyzői profittól * Mivel π c < π m, V(T) T-nek növekvő függvénye * Mindezek ismeretében a K+F beruházásról való döntést a következő célfüggvény maximalizálásából kaphatjuk meg: * Melynek megoldása: * Mivel V(T) T-nek növekvő függvénye, így az x*(t) optimális K+F erőfeszítés is T-ben növekvő * Most vizsgáljuk meg az új találmányból eredő társadalmi hasznosságot * Jelölje W m és W c a monopólium és a versenyzői piac esetén elérhető társadalmi jólétet, ami a fogyasztói és az iparági szintű termelői többlet összege * Ekkor az innováció társadalmi hasznának jelenértéke: * Mivel W c > W m, S(T) T-nek csökkenő függvénye * A feladat tehát: megtalálni az egyensúlyt a T-ben növekvő x*(t) és a T- ben csökkenő S(T) között * A társadalmi tervező célfüggvénye:

12 * Az optimum elsőrendű feltétele: * Azaz határhaszon = határköltség * Áttekintő kérdések * Milyen pozitív és negatív ösztönzők kapcsolódnak egy monopólium K+F beruházásaihoz? Mitől függ a válasz? * Egy Cournot-oligopóliumban hogyan hat a vállalatok számának növekedése a K+F beruházásokra? * Hogyan alakíthatja át egy piac szerkezetét az innováció? * Milyen érvek szólnak a szabadalmi oltalom hosszabbítása, illetve rövidítése mellett?