Miskolci Egyetem Egészségügyi kar Egészségügyi Szervező alapszak Egészségturizmus szervező szakirány Az agy jutalmazó rendszerei kokain használat alatt, és azok összefüggései pszichotikus kórképekkel; skizofréniával Konzulens: Dr. Tompa Tamás Készítette: Csűri Erika Bernadett
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, dolgozat céljának ismertetése... 3. 1.1 Témaválasztás indoklása és körülírása... 3. 1.2 Kutatási anyagok, módszerek és eszközök bemutatása... 4. 1.2.1. Kérdőív meghatározása... 4. 1.3 Feltételezéseim... 5. 2. Jutalmazó rendszerek ismertetése... 6. 2.1. Jutalmazó pályák részei és azok elhelyezkedése... 6. 2.2. A dopaminerg receptorok típusainak és azok elhelyezkedésének bemutatása... 8 3. Kokain használat agyra neurológiai háttere, az agyra gyakorolt hatásának kifejtése... 9. 3.1. Kokain indukálta pszichózis ismertetése... 10. 4. Skizofrénia, a skizoid spektrum, mint betegség, és a mögötte meghúzódó agyi jelenségek bemutatása... 12. 5. Kialakulásának lehetséges okai... 14. 5.1 Farmakológiai modellek 5.1.1. Idegfejlődési modell... 14. 5.1.2. Glutamát hipotézis... 15. 5.1.3. Dopamin hipotézis... 16. 5.2. A két neurotranszmitter rendszer diszfunkciójának összefüggése. 17. 6. Primer kutatás bemutatása... 18. 6.1. Primer kutatásom és a szakirodalmi áttekintésem kapcsolata... 19. 7. Eredményeim ismertetése... 20. 8. Hipotéziseim igazolása/elvetése... 27. 1
9. Megbeszélés, következtetések... 29. 10. Összefoglaló... 30. 11. Irodalomjegyzék... 31. 12. Mellékletek, függelékek... 33. Köszönetnyilvánítás... 50. 2
1. Bevezetés, dolgozat céljának ismertetése A kokain használat világszerte számottevő probléma. Különösen kiemelkedő az Egyesült Királyságban és az európai kontinensen. Habár egyénenként más-más céllal ugyan, de a szer, tartós használatának következményei végső soron hasonlóak: szignifikáns viselkedésbeli változások, pszichotikus kórképek szimptómáinak megjelenése. Mint például a skizoid spektrum betegség megjelenési típusai. [1] Maga a skizofrénia olyan neuropszichiátriai spektrum betegség, amelynek prevalenciája, előfordulásának gyakorisága körülbelül a világnépesség 1%-át teszi ki. A betegséget gyakran a Mentális betegségek rákjaként definiálják. S annak ellenére, hogy több mint egy évszázadig kutatták post mortem módon a skizofréniával diagnosztizáltak agyát, nincsen meghatározott bizonyíték a betegség neuropatológiájára. Ellenben az alátámasztott, hogy a jutalmazó rendszerek, pályák ingerületátvivő anyagainak, anyagcseréjének zavara jelentős szerepet játszik a kialakulásában. [2] Célom, közelebbi és átfogóbb képet nyújtani a kémiai jellegű, tehát szerhez kötött addikció neurológiai hátteréről és ennek összefüggéseiről pszichotikus állapotokkal. Bemutatni az emberi agy jutalmazó rendszerének működését normál, illetve kokainos befolyásoltság alatt, melynek alapja szekunder kutatási anyagokból tevődik össze. Bemutatni a drog indukálta pszichózist, ismertetni kialakulásának lehetséges okait illetve az eddig ismert mögöttes mechanizmusait. Mindazon által, meghatározni a kokainos befolyásoltság szerepét a drog indukálta pszichózis kialakulásában. 1.1 Témaválasztás indoklása és körülírása Témaválasztásom azon egyszerű indíttatásból született, mert a pszichiátriai kórképek iránt nagyon régóta érdeklődtem. Azért kifejezetten a drog indukálta pszichózist választottam ebben a formában, mert egyrészt egyre inkább azt vettem észre, akár az ismeretségi körömben is, hogy növekvő tendenciával nyer teret a különböző pszichoaktív szerek, anyagok használata. Másrészről pedig én magam is kíváncsi voltam az emberi agy komplexitására a kórkép és a droghasználat összefüggése kapcsán. 3
Ezen kívül sokat olvastam, hallottam az agy jutalmazó rendszereiről korábbi tanulmányaim kapcsán, és mindig is érdekesnek tartottam a témát. 1.2 Kutatási anyagok, módszerek és eszközök bemutatása Kutatásom alapját primer illetve szekunder kutatási típusok egyaránt biztosítják. Szekunder, szakirodalmi kutatásom főként a jutalmazó rendszer működésére, a kokain használat és a skizofrénia mögött meghúzódó, a tudomány jelenlegi állása szerint ismeretes neurológiai mechanizmusokra összpontosít. Míg primer kutatásom a kokain használati szokásokat és a drog indukálta pszichózis közötti kapcsolatra irányul. Primer kutatásomat egy valid és reliábilis kérdőív segítségével valósítottam meg, amelynek célcsoportja a legalább egyszeri kokaint használók köre volt. Ezt online tettem elérhetővé illetve több, kifejezetten erre irányuló internetes csoportban. 1.2.1. Kérdőív meghatározása A kérdőív a kvantitatív és keresztmetszeti kutatás keretein belül tölcsér technikával készült. 3 oldalon 26 kérdést tartalmaz, amelyet 3 szakasz tagol. Ezen szakaszok: Személyes adatok, szociális háttér Kokain használati szokások Egyéb tényezők: gyógyszerezés, család genetikai háttere Ez 2018 júniusától 2018. október 31ig volt elérhető online, internetes felületen. 4
1.3 Feltételezéseim Dolgozatom mondanivalóját a következő kérdéscsoportok és hozzájuk kapcsolódó feltételezések köré szándékozom építeni: Feltételezem, hogy a kokain használat befolyásolja a viselkedést, a külvilág ingereire adott viselkedésbeli választ. Feltételezem, hogy a kokain használatot követően erős diszfória érzet jelentkezik. Feltételezem, hogy a kokain használata mellett (előtte és/vagy akár közvetlenül utána) egyéb stimuláns szer használata is jellemző. Feltételezem, hogy a kokain használat elmúltával jellemző az affektív zavar, az érzelmi üresség érzet. Feltételezem, hogy a kokain használatot követő diszfória érzet (ha fennáll), és a skizofrénia negatív tünetei között van összefüggés. 5
2. Jutalmazó rendszerek ismertetése Az agy Jutalmazó rendszerének szerepe van az öröm, a jutalmazás érzésében, a pozitív megerősítésben, az alapvető, túléléshez nélkülözhetetlen szükségletek kielégítésére ösztönző motivációban (ilyenek például a táplálkozás, vagy a vízigény) fontos szerepe van még a jutalmazás mellett például az akaratlagos mozgásokban, a különböző kognitív funkciókban, a célorientált viselkedésben, az erre irányuló motivációban, illetve a különböző pszichoaktív anyagokhoz való sóvárgásban (craving). [3] Alapvetően az emberi viselkedés részét képezi azon cselekvések ismétlése, amelyek korábban öröm érzettel társultak. Maga a jutalmazó rendszer akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az embert, vagy egy jelző inger megjelenését követően jutalomra számít (predikció) az egyén. Droghasználat során, e rendszer stimulálása révén, a különböző pszichoaktív szerek által kiváltott örömérzetnek a keresése, majd az ebből később kialakuló addiktív viselkedés ismétlődik (drogkereső magatartás). [3] 2.1. Jutalmazó pályák részei és azok elhelyezkedése Ezen agyi jutalmazó pályák egyik kulcs ingerületátvivő anyaga, neurotranszmittere a dopamin, amely a Központi Idegrendszer létfontosságú funkcióit modulálja. [3] A dopamin az agyban fontos fiziológiás működéseket szabályoz. Ez különböző idegi pályákon valósul meg, amelyek két mezenkefalikus, középagybeli idegi magcsoportra, a VTAra (ventrális tegmentális area) és a SNpcre (Substantia Nigra- Pars Compacta állomány) vezethetőek vissza. Ezeknek a dopaminerg neuronjai továbbítják a neurotranszmittert a limbikus (Nucleus accumbens, Hippocampus, Amygdala) és kortikális régiókba, bizonyos jelző ingerek hatására (predikciós szignál). Ezek nyúlványai a nucleus accumbens felett található striatumba érnek. A nucleus accumbensből a striatum területére felszálló dopaminerg rostok együttesen részt vesznek a jutalmazás feldolgozásában és az akaratlagos mozgások szerveződésében is. Ezen speciális pálya a nigrostriatális pálya. [3] 6
1. ábra: A dopaminerg pályák illetve központok elhelyezkedése az agyban. A pirossal jelölt pálya a nigrostriatális, a zöld a mezolimbikus, míg a kékkel jelölt idegi pálya a mezokortikális pálya [4] A jutalmazás kiváltásánál szintén fontos szerepe van az erre irányuló motivációnak, amelynek agyi központja a prefrontális kéregben található. Ezen terület felelős, a motiváció mellett, többet között a racionális döntések meghozataláért, a problémamegoldó képességért, a célorientált viselkedésért, illetve a jutalmazás feldolgozásában is szerepe van. A pszichoaktív szerek iránti sóvárgás, drogkereső magatartás, és a később ebből kialakuló addiktív viselkedés is a prefrontális kéreg érintettségére utal (a striatális pályák által direkt vagy indirekt módon). [5] A jutalmazó rendszer neurotranszmissziójában létre jövő, a normálistól eltérő aktivitás befolyásolja a jutalmazás orientált viselkedésbeli választ (pozitív megerősítés) a környezet ingereire. [6] 7
2.2 A dopaminerg receptorok típusainak, és azok elhelyezkedésének bemutatása A dopamin receptoroknak 5 féle fajtáját tudjuk elkülöníteni, azok strukturális és farmakológiai tulajdonságai alapján, amelyeket 2 nagyobb receptor családba lehet besorolni. Ezek mind G-protein kapcsolt receptorok, ez adja osztályozásuk alapját. A G protein kapcsolt dopamin receptorok a sejtmembránban található, azt teljesen átérő transzmembrán fehérjék, amelyeknek ligandját a dopamin képezi. [3] Maga a két nagyobb G protein kapcsolt dopamin receptor család a D1 és a D2 típusba tartozik. A D1hez sorolható maga a D1, és a D5 típusúak is, míg a D2-höz maga a D2, a D3 és a D4 féle receptorok. Ezek helyileg mind más agyi régiókban találhatóak. [3] A D1 típusú receptorok modulálják a különböző kognitív funkciókat és többnyire a prefrontális kéreg, a nucleus accumbens és a striatum területén jellemzőek. Illetve mérsékeltem csupán, de kisebb számuk jelen van a hippocampus területén is (főként a D5 típusúnak). Így, helyükből adódóan szerepük van többnyire a munkamemóriában, a döntéshozatalban, a célorientált viselkedésben. [3] A D2 típusú receptorok jelentős mértékben találhatóak a striatum és a hippocampus területén, illetve kisebb számban csak, de fellelhetőek a prefrontális kéregben. Így szerepük van mind a munka memória, mind pedig a hosszú távú emlékezetben. A D3nak kifejezetten szerepe van a figyelem fenntartási folyamatokban, a tanulásban és az emlékezetben is. [3] A dopaminerg receptoroknak kulcsfontosságú szerepe van a különböző fiziológiás agyi aktivitásban. Ebből adódóan, e receptorok működésének zavara hozzájárul bizonyos betegségek kialakulásához, mint például a skizofrénia, a Parkinson-kór vagy az addikciók kialakulásához (legyen az szerhez kötött vagy szer nélküli). [3] 8
3. A kokain használat neurológiai háttere, az agyra gyakorolt hatásának kifejtése A drogok olyan kémiai anyagok, amelyek képesek befolyásolni egyes neuronok működését; az ingerület küldést-fogadást, illetve ezáltal az információk feldolgozását. Az addikciós potenciállal rendelkező drogok, köztük a kokain is, mind növelik a dopamin szintet a jutalmazásért felelős agyi területeken, ám de nem ugyan olyan módon és formában. A dopaminerg neuronok kétféleképen mutatnak aktivizációt: fázisosan és spontán. Ezen anyagok, a farmakológiai hatásuk által, növelik a spontán dopamin felszabadulást. [3] Alapvetően, normál működését tekintve a dopamin az idegsejtek vezikulumaiban tárolódik, majd a preszinaptikus sejtet érintő akciós potenciál hatására kikerül a szinaptikus résbe. Ezután a hozzátartozó specifikus transzporter a dopamint visszaveszi, és az újra visszakerül a preszinaptikus neuron vezikulumaiba. Ám kokain használat hatására blokkolódik a dopamin transzporter visszavételért felelős képessége, s ennek okán a dopaminmolekulák száma egyre csak gyarapodik a szinaptikus résben.[3] A receptorok típusai közül a D1 és a D5 oly módon játszanak szerepet az addiktív viselkedésben, hogy az elhelyezkedésükből adódóan befolyásolják az addiktív szerek iránti sóvárgást és az erre irányuló drogkereső magatartást. Ennek bizonyítéka, hogy a D1 receptorok gátlása kísérleti patkányokban csökkentette a kokain önadagolásának mennyiségét, tehát valószínűleg a pszichostimuláns jutalmazó hatására irányuló motivációt. Illetve a VTA és a SNpc területén lévő D2 receptorok, az antagonistái által leblokkolt állapotának hatására megnőtt a lokomotoros aktivizáció és a jutalmazás orientált viselkedés. Tehát a D2 receptorok aktivitása fordítottan korrelál az addiktív viselkedéssel. A D3 és a D4 receptorok, indirekt módon játszanak közre a pszichostimulánsok pozitív megerősítő hatásában. [3] 9
3.1 Kokain indukálta pszichózis ismertetése Adolf Meyer a 20. század elején úgy gondolta, hogy a pszichotikus viselkedésbeli változások normál válaszként szolgálnak a különböző bio-pszicho-szocialis tényezőkre. A tudomány mai állása alapján sok kutatás mutatta ki, hogy rengeteg tényező indukálhat pszichotikus tüneteket. A különböző pszichoaktív szerek használata (mint azt nevük is mutatja) is ezen tényezők sorába tartoznak. [7] 2. ábra: PET eljárás által lehetővé vált a drog indukálta dopamin aktivitás mérése in vivo módon. Az ábrán az agy striatum területén mért aktivitás látható krónikus kokaint használó személy agyában (jobb oldali ábra), illetve kontroll csoportnál (bal oldali ábra). Kimutatható, hogy a kokaint használó egyéneknél csökkent a D2 receptorok aktivitása. Ennek kimutatásához egy Racloprid nevű szintetikus D2 antagonistát használtak. Így minél jobban kötődik a receptorokhoz, annál szenzitívebb a receptor. [4] Maga az addikció, az addiktív viselkedés egy olyan neuropszichiátriai betegség, amelynek kompulzivitása a jutalmazó ingerhez kötött. [8] A kokain indukálta pszichózis (CIP) jellemzői és meghatározása a DSM-V. (Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders) alapján: Jellemzői: a paranoia, a vizuális és/vagy akusztikus hallucinációk, szorongás, alvászavar. A CIP szimptómái kifejezetten a kokain intoxikáció által jelennek meg, illetve egyéb kokain indukálta pszichotikus kórképeknél. A páciens valóságérzete ebben az esetben megmarad és tudatában van a kokainos befolyásoltságnak. A CIP által létrejött tünet együttes 3 hétnyi antipszichotikumos kezelés után megszűnik. [1] 10
A kokain használattal kapcsolatos pszichotikus tünetek megjelenése gyakori ugyan, de nem minden kokain használat során jelentkezik, illetve a fennálló rendszeres használat során tartott absztinencia által pedig nem kerülhető el a kialakulása. Egyes kutatások szerint azoknál az egyéneknél, akiknél már kialakult kokain indukálta paranoia, nagyobb valószínűséggel fejlődik ki a későbbiekben pszichotikus zavar, például akár skizofrénia is, ha nem kap az egyén mihamarabb antipszichotikumos kezelést. [1] Egyes kutatások szerint a szer fogyasztása eleinte hiperarousal szintet és eufóriát okoz, de később (főként rendszeres használat során) mindez indukálhat paranoid delúziókat, akusztikus hallucinációkat, bizarr inkoherens gondolkodást, és végül akár a skizofrénia paranoid típusát is. [9] 11
4. Skizofrénia, a skizoid spektrum, mint betegség, és a mögötte meghúzódó agyi jelenségek bemutatása A skizofrénia kifejezés Eugen Bleuler-től származik 1911-ből. Szerinte a betegséget Ambivalencia (egymással ellentétes érzések ugyan abban az időintervallumban), Asszociációs zavar (célok-célképzetek eltűnése, szétesett képzettársítás, kusza és logikátlan gondolatok), Affektív zavar (érzelmek elsivárosodása) és Autizmus (kapcsolatuk a külvilággal megszakad, visszahúzódnak saját patológiás belső világukba) jellemzi. Ezt a négy tünetcsoportot nevezzük bleuleri négy A -nak. Fontos, hogy számukra a reális világ illetve a patológiás, pszichotikus belső világ egymás mellett létezik, egyszerre, egyazon időben. [7] A skizofrénia klinikai szimptómáit három kategóriába lehet osztani, azok leggyakrabban előforduló szubjektív megjelenései alapján: Pozitív tünetek (pszichotikus tünetek) pl: hallucinációk, delúziók, doxazmák, dezorganizált viselkedés és beszéd Negatív tünetek pl: szociális izoláció, amotiváció, letargia, érzelmi üresség, hangulatváltozások, szorongás, szuicid késztetés, érdeklődés elvesztése a környezete és a korábban érdekelt dolgok irányába Kognitív deficitek pl: figyelem és memória zavar, önbizalomhiány, kommunikációs-beszédbeli, mozgásbeli problémák [7] A betegség kialakulásához feltehetőleg számos faktor közre működik (például különböző gén mutációk, prenatális fertőzések, születési sérülések, agyi sérülések, drog használat stb.), e sokszínű tényezők valószínűleg szerepet játszanak bizonyos agyi neurotranszmitter rendszerek funkcionális zavarában, a normál működés egyensúlyának felborulásában, aminek okán a skizofrénia és egyéb pszichotikus kórképek tüneteinek megjelenése fordulhat elő. Mivel a betegség tünetei szubjektívek és sokszínűek, megjelenési formájuk igen széles skálán mozog. [10] 12
Gyanújának fennállása esetében rengeteg és nagyon alapos vizsgálatot igényel, míg végül diagnosztizálják. Sőt, az is gyakran fordul elő, hogy nem is diagnosztizálják időben (még az első pszichotikus epizód megjelenése után, a kezdetleges, prodromális szakaszban, amikor is a skizofrénia antipszichotikumos kezelésre jól reagál még) és ennek okán a pácienst félre kezelik, ami további mentális leépüléshez vezet. A betegség e szubjektivitását és sokszínűségét, számtalan megjelenési formáját jellemzi a spektrum elnevezés. [10] Megnyilvánulási formái főként a viselkedés megváltozása által, a szociális adaptáció zavarai által és a teljesítmény romlásában jelentkeznek először, majd ezek súlyosbodnak pozitív tünetekké, például akusztikus hallucinációkká (ezek valódi inger nélküli téves percepciók), amelyekből majd következnek a betegség negatív tünetei. Mindezen tünetek úgynevezett schubokban jelentkeznek, tehát egy-egy tünetmentes időszakot újra és újra aktív, pszichotikus epizód követ. [10] A skizofrénia évtizedek óta rejtélynek bizonyul a kutatók számára, a mögötte meghúzódó pontosan meghatározott neurobiológiai mechanizmusok a mai napig ismeretlenek. Csupán feltételezések vannak a betegség patológiájára. Lehetséges neurológiai hátterét sokféle képalkotó eljárással vizsgálták, amelyek lehetővé tették skizofrén betegek agyi struktúrájának és anyagcseréjének élő egyénben történő vizsgálatát. S habár ezen in vivo eljárások (köztük CT, MRI) szerint a skizofréniához köthető bizonyos agyi kortikális régiók volumetriás csökkenése kimutatható, a mögötte meghúzódó pontos mechanizmusok meghatározása a mai napig vita tárgyát képezi. Ezen eljárások által a neokortikális és hippocampális területek térfogatának csökkenése kimutatott skizofrén pácienseknél, már az első pszichotikus epizódot követő időszaktól egészen a betegség további lefolyásáig, növekvő tendenciával. [2] 13
5. Kialakulásának lehetséges okai A skizofrénia kialakulásának egyik lehetséges okát az 1980-as években fogalmazták meg először, ez volt az idegfejlődési modell, amely szerint a méhen belüli fejlődés során a normál agyi fejlődés zavart szenved, melynek okán az szenzitívebb a molekuláris elváltozásokra. Ezen molekuláris elváltozásokat később majd az életkorbeli fejlődés és a környezeti tapasztalat befolyásolja, illetve váltja ki, s majd később, a fiatal felnőttkorban a szimptómák megjelenéséhez vezet. [2] Ezen kívül a skizofrénia mögött meghúzódó agyi jelenségek meghatározására számos teória, elmélet született. Ezek közül farmakológiai szempontból két számottevő modell áll jelenleg is klinikai tesztelések alatt, Ezek a hipoglutamát és a hiperdopaminerg folyamatokon alapuló teóriák, amelyek a skizofrénia bizonyos tünetcsoportjaira szolgálhatnak fiziológiás magyarázatként. [11] Szintén fontos megemlíteni a stresszt, mint pszichózist is indukáló faktort. A különböző stresszorok (például gyermekkori trauma, halmozottan hátrányos társadalmi helyzet stb.) szintén a pszichózis kialakulásának valószínűségét növelő rizikótényezők sorába tartozik. Mégpedig oly módon, hogy a megnövekedett külső tényezőkre adott emocionális válasz reakció által a dopamin rendszer érzékenyebbé, szenzitívebbé válik, és ennek okán megnövekszik pszichotikus tünetek megjelenésének valószínűsége. [12] 5.1 Farmakológiai modellek 5.1.1 Idegfejlődési modell E modell kulcskoncepciója, hogy a rendellenesség már az agyi fejlődés korai, méhen belüli, szakaszában megjelenik, míg maguk, az ez által kiváltott pszichotikus tünetek csak jóval később, a fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. A modell szerint rizikófaktor a központi idegrendszer fejlődési zavarának kialakulásában az anya fertőzéses megbetegedése, alultápláltsága, vagy például a dohányzás is, főként a várandósság második trimeszterében, mivel ekkor fejlődik a legtöbbet az idegrendszer. [2] 14
Epidemiológiája alapján a prenatális szakaszban történő in utero fertőzések is köthetőek a tünetek kialakulásának kockázatához. Mint például: influenza, toxoplazmózis, poliovírus okozta fertőzés, herpes simplex vírussal történő fertőzés, rubella vírus illetve további virális vagy bakteriális fertőzések. Mindezeken túl az ilyen idegrendszeri zavarban szenvedőknél már a korai gyermekkori fejlődésben is észlelhetőek eltérések a normálistól (pl: lassabb beszéd és mozgás), ezek már egy éves kor körül jelentkeznek, majd később súlyosbodnak (pl: ágyba vizelés). A későbbi életkorban kognitív deficitek jelentkeznek verbálisan, vizuálisan, a beszédértésben és a rövidtávú memóriában azoknál, akiknél majd, jellemzően a fiatal felnőttkorban, kialakulhat a mentális betegség. [2] Ezek a kognitív deficitek a korai gyermekkorban jelentkeznek és ugyan maradandóak, állandóak, ám nem mutatnak romló tendenciát a betegség lefolyásának előre haladtával. [2] Végső soron a skizofrénia lehetséges kialakulására irányuló idegfejlődési modell, teória, ugyan nem alátámasztott, de az ezzel magyarázott tünetek (pl: gyermekkori kognitív deficitek) mérhetőek, és vizsgálhatóak. [12] 5.1.2 Glutamát hipotézis E hipotézis szerint a glutamát szintetizálásának hipofunkciója szerepet játszik a betegség tüneteinek kialakulásában, mégpedig igen összetett módon. [2] A glutamát szerepe akkor vált gyanússá a szimptómák idegi hátterének viszonylatában, amikor is kiderült, hogy a fenciklidin (PCP- Angyalpor néven elterjedt pszichostimuláns) hatástanilag képes indukálni a skizofrénia negatív tüneteihez hasonló állapotokat. Később ráébredtek, hogy ennek oka az, hogy a PCP igen erős antagonistája a glutamát egyik ionotrop receptorának az NMDA receptoroknak (N-metil-D-aszpartát). Tehát a PCP azáltal, hogy az NMDA receptorokhoz kötődik, blokkolja azok működését, amely végső soron érzékelési és észlelési zavarokhoz vezet. Mivel ez a glutamáterg működési zavar főként az agykéreg asszociációs területeihez köthető, így felelős lehet a különböző kognitív és negatív szimptómák létrejöttében. [11] 15
Mindez főként a pszichózis terápiájának szempontjából volna lényeges, hiszen felveti a kérdést, hogy e receptorok szenzitivitásának növelése esetében talán, ha nem is teljesen megszüntethető, de legalább csökkenthetőek a skizofréniában fennálló tünetek. [11] 5.1.3 Dopamin hipotézis A Dopamin kulcsszerepet játszik a központi idegrendszer neurotranszmitter modulációs funkcióiban, mint például az akaratlagos mozgásban, a jutalmazásban, és a különböző kognitív funkciókban is (pl: célorientált viselkedés). A dopamin rendszer zavart működésére vonatkozó teória reprezentálta az első magyarázatot a pszichózis patogenezisére, és ez által elvezetett a későbbiekben az első generációs antipszichotikumok megjelenéséhez. [3] Egyes kutatások képalkotó módszerek segítségével (PET; SPECT) kimutatták, hogy a skizofréniával diagnosztizált páciensek esetében megnövekedett a dopamin mennyisége a striatum területén, amely kapcsolatba hozható a betegség pozitív szimptómáival. Az ezen a területen lévő dopaminerg neuronok kétféleképen mutatnak aktivizációt: fázisosan és spontán. Ez azért lényeges, mert bizonyos pszichoaktív szerek használata, e rendszert megzavarván, serkentik a dopaminerg neuronok spontán tüzelését a striatum területén, melynek következtében megnő a dopamin szint azon a területen, előidézvén ez által a pszichózis bizonyos tünetcsoportjait. [13] A dopamin hipotézis lényege és fontossága végső soron abban áll, hogy a limbikus rendszerben dopamin túlsúly, míg a frontális területeken dopamin hiány áll fenn. Ezen rendszerek zavara okozza a betegség pozitív, illetve negatív tüneteit. Ezért fontos, például a betegség kezelésében, hogy a hiperaktív dopaminerg neuronok működését csökkenteni kell a mezolimbikus pályákon, míg a hipoaktív dopaminerg neuronok aktivitását pedig fokozni a mezokortikális pályákon. [10] 16
Talán bizonyítékként szolgálhatnak e teóriára bizonyos antipszichotikumok, amelyeknek hatása kifejezetten a dopamin receptorokon érvényesül. Illetve, az sem figyelmen kívül hagyandó tényező, hogy nemrégiben PET (pozitron emissziós tomográfia) és SPECT (egy fotonos emissziós computer tomográfia) képalkotó eljárások segítségével sikerült kimutatni a striatális dopaminerg rendszer zavart működését skizofréniával diagnosztizáltak agyában. Ez a feltehetően hiperdopaminerg állapot a striatum területén, magyarázatként szolgálhat a skizofréniában jellemző delúziókra, téves eszmékre. [14] 5.2 A két neurotranszmitter rendszer funkcióbeli zavarának összefüggése Egyes feltevések szerint a glutamáterg és a dopaminerg rendszerek között szignifikáns összefüggés van a striatális és a középagybeli régiókban, amire az ismételt drog használat befolyással van. Így végső soron csökken az önkontroll képessége az egyénben, és növekszik a fogékonyság a stresszel járó ingerekre, diszfória érzet alakulhat ki. [11] A dopaminerg pályarendszerek zavart működése és a glutamáterg szintetizálásának hipofunkciója együttesen reprezentálják a Dopamin-Glutamát Hipotézis nevű elméletet, amely ugyan összetett, de talán annál validabb magyarázatként szolgálhat a pszichózis patogenezisére. [11] Ezen összefüggés úgy nyilvánul meg, hogy a dopamin neuronok, akárcsak más monoamin (egy aminocsoportot tartalmazó molekulák) lehetségesen glutamáterg neuronok által kontrolláltak (közvetlenül vagy a GABAerg interneuronok által közvetve). Így a hipoglutamáterg állapot zavart okozhat a dopaminerg rendszer működésében. Ez a jelenség azért is érdekes, mert felveti a lehetőségét annak, hogy magyarázatként szolgáljon a kokain és az egyéb pszichostimulánsok által kiváltott felborult dopamin állapotra, skizofréniával diagnosztizált egyénekben. [11] 17
6. Primer kutatás bemutatása Kutatásomat 2018 júniusától 2018. október 31-ig terjedő időintervallumban végeztem egy saját készítésű kérdőív által. Ezen kérdőívben összefoglalt kérdések tematikusan egymást követvén, 26 kérdést tartalmaztak, amelyet 3 nagyobb szakasz tagolt, e szakaszok voltak: Személyes adatok, szociális háttér Kokain használati szokások Egyéb tényezők: gyógyszerezés, család genetikai háttere A kérdőív (1. számú melléklet) készítés módjának választása a tölcsér technikára esett annak reményében, hogy így talán a kérdések a kitöltő számára befogadhatóbbá válnak. Az első szakaszban néhány személyes adat kíséretében kívántam meghatározni, hogy a kokaint használók többsége milyen nemű, melyik életkor csoporthoz tartozik, milyen a családi állapota, a legmagasabb iskolai végzettsége illetve jelenlegi társadalmi státusza. Ezek azért fontosak, mert ezek tekintetében talán lehet következtetni a potenciális szerhasználók körére, azok szociális hátterére. Kutatásomat 107 kitöltő segítette online felületen. Azért főként az internetes elérhetőségre esett választásom, mert, mint kutatásomból is kiderült, főleg az 50 év alatti korcsoport tagjai tartoznak a potenciális célcsoportomba, akiknek pedig feltételezhetően van internet elérhetősége, így szélesebb körben tudtam végezni felmérésemet. Maga a kérdőív 26 kérdésből 5 darab nyitott kérdést tartalmazott, illetve 21 zárt kérdést. A kokainos befolyásoltság szubjektív élményeinek mérésére irányuló kérdés a nyitott kérdés kategóriába tartozott, a szerhasználat után bekövetkező állapot felmérését pedig egy 1-5-ig terjedő pontrendszerű Likert-skálával igyekeztem felmérni. 18
A kérdőív kitöltésének aspektusából félő volt, hogy mivel az illegális pszichostimulánsok használata sajnos társadalmi viszonylatban még mai napig a tabunak számító témák sorába tartozik, ezért az emberek nem elég nyitottak egy ilyen jellegű felmérésben történő részvételre. Illetve ha mégis azok, akkor sem merik felvállalni, kitölteni majd, tartván attól, hogy a társadalom vagy a környezetük elítéli ezért, vagy akármilyen következménye lesz. Függetlenül attól, hogy természetesen a kérdőív teljes mértékben anonim, az elején feltett szociális háttérre vonatkozó kérdések is csupán a viszonyítási alap szempontjából voltak szükségesek. Illetve szintén korlátnak számított, hogy a kokain használat elmúltával jelentkező állapot mérésére a Likert-skálás felmérésnél félő volt, hogy sokan a 3-as értékelő pontszámot választják, ezzel pedig az eredményt egyik véglet irányába sem billentik ki számomra. Törekedni próbáltam arra, hogy a kvantitatív kutatási módszer segítségével a kapott válaszok minél számszerűbb eredményekhez juttassanak. 6.1 Primer kutatásom és a szakirodalmi áttekintésem kapcsolata Szakirodalmi áttekintésem és a primer kutatásom összekapcsolódási pontja maga a kokain használat indukálta pszichotikus megbetegedés. Ezt szerettem volna bemutatni a kokain használati szokások szubjektivitásának mérése által a pszichózis kialakulásának tekintetében. Fontosságát főként az adja, hogy manapság egyre gyakoribb társadalmi tényezővé vált valamilyen pszichoaktív szer használata, köztük a kokainé is, ami viszonylag magas addikciós potenciállal rendelkezik. [15] Szekunder kutatásom által szerettem volna rávilágítani a kokain használatának pszichiátriai vonatkozású következményeire és a szerhasználat mögött meghúzódó agyi folyamatokra, hiszen a kokain fő célpontja az idegrendszer, illetve ezen felül bemutatni a pszichózis legszélsőségesebb formáját, a skizofréniát, amely egy egyre nagyobb prevalenciával rendelkező pszichiátriai betegség. [11] 19
7. Eredmények ismertetése A beérkezett kérdőívek adatai alapján az eredményeket diagramos ábrázolásban szemléltetem. A fejezetből kimaradt tájékoztató jellegű eredményeket a 2. számú melléklet tartalmazza. A kokain indukálta pszichózis tekintetében a következő eredményeket kaptam: A következőkben bemutatott oszlopdiagramok fontossága azért jelentős, mert mindegyik meghatározás a skizofrénia negatív tüneteire (lásd 12. oldal) asszociál valamilyen formában.. A kokain hatásának elmúlta UTÁN érezte-e bármelyiket az alábbiak közül? Kérem, válaszát jelölje 1-5-ig terjedő skálán, ahol 1: egyáltalán nem, és 5: Teljes mértékben 3. ábra: A kokain használata után tapasztalt állapotok I. (X tengely-meghatározás; Y tengely-értékelők száma 1-es a legkevésbé érezték; 5-ös a leginkább) Tehát az ábra alapján a kokain hatásának elmúlta után tapasztalt szubjektív érzetek felmérésére irányuló Likert-skálás megoszlást ábrázolja az oszlopdiagram. Ez alapján: A motiválatlanság érzetét a kitöltők közül 42 fő tehát az összes kitöltő 39,25%-a értékelte 4-esre. Magát, a motiválatlanság, amotiváció érzetének jelenlétét a kitöltők átlagosan 3,15-ösre értékelték. Az érzelmi üresség érzetét 32 fő tapasztalta teljes mértékben, tehát 5-ös értékelést kapott, amelyről a válaszadók 30%-a vélekedett így. Magának az érzelmi üresség érzetének fennállóságát, jelenlétét pedig átlagosan 3,34-es értékkel határozták meg a kitöltők. 20
A letargia, szomorúság érzetének megtapasztalása 4-es értékelést kapott, amit 44 személy, a válaszadók 41,12%-a adott. Ennek a jelenlétét, érzetét átlagban 2,89-esre értékeltek a válaszadók. Az elszigetelődés, magányosság érzetét 38 fő értékelte 4-esre, tehát a válaszadók 35,5%-a. Ezen érzet értékelése az összes kitöltő válaszát figyelembe véve átlagban 2,97-es értékelést kapott. A kokain hatásának elmúlta UTÁN érezte-e bármelyiket az alábbiak közül? Kérem, válaszát jelölje 1-5-ig terjedő skálán, ahol 1: egyáltalán nem, és 5: Teljes mértékben 4. ábra: A kokain használata után tapasztalt állapotok II. (X tengely-meghatározás; Y tengely-értékelők száma 1-es a legkevésbé érezték; 5-ös a leginkább) Hangulatingadozás fennállását 42 fő értékelte 5-ösre, amely az összes válaszadó 39,25%-ának felel meg. Ez a meghatározás átlagosan, a teljes válaszadó tekintetében 3,58-as értékelést kapott. Önbizalomhiányt tapasztalt 37fő 4-es értékpontig terjedő mértékben, amely válaszadók 34,57%-át adja. Az összes kitöltő tekintetében ezen meghatározás értékelése a 2,88-as. Koncentráció nehézsége állt fenn 45 személynél, akik ezt a meghatározást 4-esre értékelték. Ők az összes válaszadók 42,05%-ának felelnek meg. A meghatározás értékelése pedig az összes válasz tekintetében átlagosan 3,13-as. 21
A sóvárgást az újabb adagra a válaszadók közül 32-en, az összes válaszadó 29,9%-a, értékelték 4-esre. Ami pedig átlagosan és az összes válaszadó tekintetében 2,79-es értékelést kapott. A kokain hatásának elmúlta UTÁN érezte-e bármelyiket az alábbiak közül? Kérem, válaszát jelölje 1-5-ig terjedő skálán, ahol 1: egyáltalán nem, és 5: Teljes mértékben 5. ábra: A kokain használata után tapasztalt állapotok III. (X tengely-meghatározás; Y tengely-értékelők száma 1-es a legkevésbé érezték; 5-ös a leginkább) Az ábra alapján: A szorongás 39 főtől kapott 3-mas értékelést, akik az összes válaszadók a 36,45%-a. A 107 fő ezt átlagosan 2,57-esre értékelte. Frusztráció a válaszadók szubjektív véleménye alapján 4-es értékelést kapott, amelyről a 33,64%-uk vélekedett így, tehát 36 személy. A frusztráció érzetének fennállóságát az összes kérdőívet kitöltő személy tekintetében pedig átlagosan 2,86-os értékkel határozták meg. A remegést, a kokain hatásának elmúlta után 1-esre értékelte a válaszadók 41,12%- a,tehát 44 személy. Az összes válaszadó átlagban ezt 1,97-re értékelte. Az étvágytalanság érzetének értékelése 5-ös, 44 személy, tehát a válaszadók 41,12%-a alapján. Ennek átlagos meghatározása, az összes válaszadó tekintetében pedig 3,76-os. 22
A kokain hatásának elmúlta UTÁN érezte-e bármelyiket az alábbiak közül? Kérem, válaszát jelölje 1-5-ig terjedő skálán, ahol 1: egyáltalán nem, és 5: Teljes mértékben 6. ábra: A kokain használata után tapasztalt állapotok IV. (X tengely-meghatározás; Y tengely-értékelők száma 1-es a legkevésbé érezték; 5-ös a leginkább) Az oszlopdiagram alapján elmondható, hogy: Erős fejfájás jelenlétét a válaszadók 38,67%-a,tehát 41 fő értékelte 4-esre. A meghatározást az összes kitöltő összességében átlagosan 3,04-esre értékelte. Paranoia jelenlétének értékelése 4-es a válaszadók 39,25%-ának, tehát 42 személynek véleménye alapján. Az érzetre vonatkozó átlagos értékelés pedig 2,8-as, az összes válaszadó véleményét tekintve. Szédülés, egyensúlyzavar állt fenn a válaszadók 43,92%-ának,47 személynek, értékelése alapján 4-es pontértéket érő mértékben. Az átlagos értékelés erre vonatkozóan pedig 2,9-es, az összes válaszadó véleményének tükrében. 23
Fogyasztott-e egyéb stimuláns szert a kokain elfogyasztása előtt/közvetlen utána? 90,7% 7. ábra: Egyéb szerek használata kokainfogyasztás előtt/közvetlenül utána Az eredményül kapott kördiagram adatai alapján a válaszadók (mind a kokaint legalább egyszer használt személyek) közül 90,7%, tehát 97 fő használt egyéb pszichostimuláns szert a kokain használatának közvetlenül előtte és/vagy utána. Ez olyan okból fontos, hiszen ezek tovább növelik a kokain indukálta pszichózis (CIP-lásd 10. oldal) kialakulásának valószínűségét. Főleg, hogy az igennel válaszolók 42,3%-a marihuana-t használt (8. ábra) a kokain használatának intervallumában, amelyre vonatkozólag a mai napig folynak kutatások a pszichózist is indukáló faktorairól. Fogyasztott-e egyéb stimuláns szert a kokain elfogyasztása előtt/közvetlen utána? 8. ábra: Az egyes pszichostimulánsok járulékos használatának százalékos megoszlása a 97 válaszadóhoz viszonyítva 24
Alakult-e ki bármilyen jellegű sóvárgás/vágy újabb adagra az első használat után? 51,9% 38,7% 9,4% 9. ábra: A kokain használat elmúltával jelentkező sóvárgás az újabb adagra százalékos megoszlásban A fent ábrázolt oszlopdiagram adatai a kokain addikciós potenciáljára vonatkoznak. Szemlélteti a kérdőívet kitöltött egyének szubjektív válaszát a kokain hatásának elmúlta után jelentkező sóvárgás tekintetében. Ennek fontossága abban rejlik, hogy feltehetően minél nagyobb a szer újbóli használatára irányuló sóvárgás, annál valószínűbb, hogy az egyén újra a szerhasználathoz folyamodik. Az ábra alapján a kokain hatásának elmúlásával nem jelentkezett az egyéneknél fokozott vágy,sóvárgás az újbóli használat iránt. A válaszadók 51,9%-a, tehát 55 személy szerint ugyanis a jelentkező késztetés az újabb kokainhasználatra vonatkozólag elhanyagolható, nem számottevő. 25
Előfordult-e a kokain fogyasztás hatására a következők közül bármelyik? 10. ábra: Kokain fogyasztás hatására történő kognitív változások az összes válaszadó válaszához viszonyítva Az ábra alapján eredményként mutatható fel, hogy a kokain fogyasztás hatására a válaszadók közül 68 személy (64,8%) tapasztalt jelentős kognitív változást. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy az egyes meghatározások a skizofrénia tünetcsoportjához köthetők, hiszen a betegségben szenvedő egyéneknél is többségében elmondható, hogy az új szavak alkotása, kusza gondolatok, valóságtól történő elszakadás jellemzően gyakori tényezője a betegségnek (lásd.12. oldal). Ha többször használta, mennyi idő elteltével? (59 válasz) 11. ábra: A kokain ismételt használatának időintervalluma az előző használatot követően százalékos eloszlásban, a szert többször is használt személyek körében A kördiagram alapján az összes válaszadó (107) 55,14%-a a kokaint ismételten használta. A pszichózis kialakulásának tekintetében további súlyosbító faktor, tényező, hogy az 59 választ adó személy majdnem fele (45,8%-a, mint az ábra is szemlélteti) már pár órán belül újra használt kokaint. 26
8. Hipotéziseim igazolása/elvetése Az 1.3-as pontban felállított feltételezéseimet a primer, illetve szekunder kutatásommal összefüggésben egyaránt megvizsgáltam, és a következő eredményeket kaptam. 1. Feltételezem, hogy a kokain használat befolyásolja a viselkedést, a külvilág ingereire adott viselkedésbeli választ. Ez a hipotézisem igaznak bizonyult, hisz a kérdőívem válaszadói közül, az erre irányuló kérdésre, 64,8%-a számolt be kognitív változásról kokain használatának befolyására (10. ábra). Illetve szekunder, szakirodalmi kutatásom során is kaptam erre irányuló adatokat, például feltehetően a kokain hatásmechanizmusa, agyra gyakorolt hatása alapján mondható el, hogy befolyással van a percepcióra és ez által a külvilág ingereire adott viselkedésbeli válaszra is (lásd 9. oldal). 2. Feltételezem, hogy a kokain használatot követően erős diszfória érzet jelentkezik. Ezen hipotézisem is igazolható, mivel kérdőívemben a kokain hatásának elmúlta után tapasztalt, illetve erre vonatkozó adatokat a Likert-skálás felmérés alapján kaptam meg. Erre vonatkozólag, eredményeim alapján a diszfória érzettel társuló állapotokra adott értékelés (szorongás 3-as, motiválatlanság 4-es, frusztráció 4-es, letargia/szomorúság 4-es értékelésű volt) átlagosan 3,75-ös. Tehát végső soron elmondható, hogy a kokain hatása után jelentkező diszfória érzet megjelenik a használók körében. 27
3. Feltételezem, hogy a kokain használata mellett (előtte és/vagy akár közvetlenül utána) egyéb stimuláns szer használata is jellemző. Ez a feltételezésem is alátámasztható, hiszen a kérdőívem által erről számot adó adatok is kimutatták, hogy a válaszadók 90,7%-a, tehát 97 személy felelt egyértelműen igenlő válasszal az erre irányuló kérdésre (7. ábra). 4. Feltételezem, hogy a kokain használat elmúltával jellemző az affektív zavar, az érzelmi üresség érzet. Ezen feltételezésemet csupán részben tudom alátámasztani, mert habár a kérdőívem Likert-skála típusú értékelésében maximálisra értékelték az érzelmi üresség érzetének tapasztalatát a kokain hatásának elmúlása után, a válaszadóknak csupán 30%-a vélekedett így. Ennél fogva nem jelenthető ki egyértelműen e tényező szubjektív fennállása. 5. Feltételezem, hogy a kokain használatot követő diszfória érzet (ha fennáll), és a skizofrénia negatív tünetei között van összefüggés. Mivel a szerhasználatot követő diszfória érzet fennállására vonatkozó hipotézisem bizonyítást nyert, ennek tükrében vizsgálván e feltételezésem, elmondható, hogy nem teljes mértékben és egyértelműen bizonyítható. A kérdőívem alapján ugyan vonható összefüggés, de a skizofrénia negatív tünetcsoportjában szerepet játszó állapotok nem mindegyikét (vagy nem egyértelműen) igazolták a válaszadók. 28
9. Megbeszélés, következtetések Vizsgálati eredményeimet összességében meghatározva elmondható, hogy a kokain használata, pontosabban a hatásának elmúltával bekövetkezett állapot és a skizofrénia negatív tünetei között vélhető összefüggés, ám ez teljesen szubjektív és nem minden szerhasználat esetében jelentkezik. Végső soron kijelenthető, hogy a kokain használata és a skizofrénia kialakulása közötti kapcsolat egy hosszú út, amit az első használattól a pszichotikus szimptómák (és majdan a kezelés) megjelenéséig megtesz az egyén. Ezen hosszú folyamat több tényezőből áll, amelynek egyik végén a kokain használat áll, mint trigger pont, a másik végén a paranoid skizofrénia, mint következmény. Ebbe a két mentális betegség közötti folyamatba viszont sok tényező tartozik és ezek változóak. Illetve ebből következik, hogy egyik végpont nem kötelező jelleggel vezet a másikhoz. Tehát aki kokaint használt, nem feltétlenül lesz skizofrén, és a skizofréniával diagnosztizáltak sem biztos, hogy használtak életükben kokaint. 29
10. Dolgozat összefoglalása Dolgozatom célját képezte közelebbi és átfogóbb képet nyújtani a kémiai jellegű, tehát szerhez kötött addikció neurológiai hátteréről és ennek összefüggéseiről pszichotikus állapotokkal. Bemutatni az emberi agy Jutalmazó rendszerének működését normál, illetve kokainos befolyásoltság alatt, melynek alapja szekunder kutatási anyagokból tevődik össze. Bemutatni a drog indukálta pszichózist, ismertetni kialakulásának lehetséges okait illetve az eddig ismert mögöttes mechanizmusait. Mindazon által, meghatározni a kokainos befolyásoltság szerepét a drog indukálta pszichózis kialakulásában. Ezeknek tükrében egy 26 kérdésből álló kérdőív segítségével kvantitatív módszer által kerestem a választ a kokainhasználat módjainak összefüggésére az akut kokain indukálta pszichózis, és a skizofrénia tüneteivel. Illetve szekunder kutatásom által kerestem az összefüggéseket a kokain hatásmechanizmusa mögött meghúzódó agyi folyamatok és a skizofrénia lehetséges kialakulása között, figyelembe véve a legfrissebb kutatási eredményeket a témákban. Mind a primer, mind pedig a szekunder kutatási eredményeim alapján elmondható, hogy rengeteg tényező együttese a skizofrénia indikátora, illetve a kokain használata, majd az addikciók kialakulása mögött is összetett egyéni illetve társadalmi okok vélhetőek meghúzódni. Összességében kutatásom által csupán szerettem volna felhívni a figyelmet a kokain használatának egyik legsúlyosabb következményére a skizofrénia kialakulására, annak indikáló faktoraira, és bemutatni az ezek hátterében álló agyi aktivitásváltozást. 30
11. Irodalomjegyzék [1] C.Roncero MD & C.Daigre PhD & mtsi ; An International Perspective and Review of Cocaine-Induced Psychosis: A Call to Action; Substance Abuse; 13 Jun 2014. [2] R.Birnbaum & D.R.Weinberger; Genetic insights into the neurodevelopmental origins of schizophrenia; NATURE REVIEWS NEUROSCIENCE; 26 October 2017. [3] A.Ledone & N.B.Mercuri; Current concepts on the Physiopathological Relevance of Dopaminergic Receptors; Frontiers in Celullar Neuroscience; 08. February 2017. [4] O. Arias-Carrión & M.Stamelou & mtsi; Dopaminergic reward system: a short integrative review; International Archives of Medicine; 6 October 2010 [5] N. D. Volkow & R. A. Wise & R.Baler; The dopamine motive system: implications for drug and food addiction; NATURE REVIEWS NEUROSCIENCE; 16. November 2017 [6] Ja-Hyun Baik; Dopamine signaling in reward-related behaviors; Front. Neural Circuits; 11 October 2013 [7] M.V.Seeman & P.Seeman; Is schizophrenia a dopamine supersensitivity psychotic reaction?; Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiatry; 3 January 2014; 31
[8] N.D.Volkow & M.Morales; The Brain on Drugs: From Reward to Addiction; 2015 Elsevier Inc.; August 13, 2015, page 162, [9] H. Ujike; Stimulant-induced Psychosis and Schizophrenia: The Role of Sensitization; Current Psychiatry Reports 2002, 4:177 184 [10] JP Kesby & DW Eyles, JJ McGrath & JG Scott; Dopamine, psychosis and schizophrenia: the widening gap between basic and clinical neuroscience; Translational Psychiatry volume 8, Article number: 30 (2018) [11] A.Carlsson & N. Waters & mtsi.; Network interactions in schizophrenia therapeutic implications; Brain Research Reviews ; 3 December 1999.; pages 342 349 [12] C. Schifani & Huai-Hsuan Tseng & mtsi.; Cortical dopamine dysregulation in schizophrenia and its link to stress; Scientific Commentaries BRAIN 2018: 141; 1888 1899 [13] T. V. Maia & M. J. Frank; An Integrative Perspective on the Role of Dopamine in Schizophrenia; Biol Psychiatry; 01 January 2017; [14] G.Juckel; Inhibition of the reward system by antipsychotic treatment; Dialogues Clinical Neuroscience 2016;18:109-114. [15] T. Favrod-Coune & B. Broers; The Health Effect of Psychostimulants: A Literature Review; Pharmaceuticals (Basel); 2010 Jul 22. 32
12. Mellékletek, függelékek 1. Felhasznált kérdőív 2. Az Eredmények fejezetből kihagyott elemzések 33
34
35
36
37
38
39
40
2.Melléklet: Az Eredményekből kimaradt ábrák Válaszadók nemek szerinti eloszlása 57% 43% Nő Férfi E szerint tehát a kokaint használó személyek 57%-a férfi, tehát az összes kérdőívet kitöltő személy közül 61 ember, míg nő pedig 46 személy. Válaszadók életkor csoportjainak megoszlása 74,8% 15,9% 12-17 18-29 30-50 50- A szert legalább egyszer használók java része, 74,8%-a, tehát 80 személy 18-29 életkor közötti. 15,9%-a, tehát 17személy 12-17 év közötti, a 9,3%-a tehát 10 személy 30 és 50 közötti és 50 éves kor felett feltételezhetően senki nem használta a szert (habár az sem kizárható, hogy nem jutott el hozzá a kérdőív internetkapcsolat és szociális tér híján). 41
A válaszadók családi állapota százalékos megoszlásban A válaszadók 60,7%-a egyedülálló,tehát 65 személy, és 39,3%-a él kapcsolatban,tehát 42 fő. A válaszadók legmagasabb iskolai végzettsége A válaszadók közül a legnagyobb mértékben egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkeznek, ez a réteg 47,7%-ot, tehát 51 személyt jelent. Míg utána 29%-ban a középiskolai végzettséggel rendelkezők vannak, 31 fővel. Ezután az általános iskolai végzettségűek adják a kitöltők 10,3%-át, tehát 11 főt. Ezt követik a szakiskolai végzettségűek 9,3%-os megoszlásban, ami 10 személyt jelent. Majd a posztgraduális képzésben végzettek az összes válaszadó 3,7%-át adják, 4 fővel.egyéb válaszlehetőséget nem jelölt senki- 42
A válaszadók jelenlegi társadalmi státusza (a kitöltés idejére vonatkozóan) A kokaint használók közül 41,1%, tehát 44 személy van a társadalomban betöltött státuszát tekintve beosztott munkakörben, majd a válaszadók 33,6%-a tanuló státuszú, tehát 36 személy. A kitöltők 15%-a tehát 16 személy vállalkozó, 8,4%-a vagyis 9 személy felsőbb vezető, és csak 2 személy, a válaszadók 1,9%-a munkanélküli. Nyugdíjas és egyéb társadalmi státuszú válaszadóm nem volt. Fogyasztott-e már legalább egyszer kokaint Kérdőívemben alapkitétel volt, hogy legalább egyszer használják a szert a válaszadók. 43
Az első használatot követően használta-e rendszeresen? 34,6% 65,4% igen nem A válaszadók 65,4%-a, 70 személy nem használta a kokaint rendszerességgel,ám 34,6%uk, 37 személy igen. A kokain használat formájának százalékos megoszlása a válaszadók körében A válaszok alapján elmondható, hogy a legjellemzőbb kokain használati forma az orrnyálkahártyán keresztül történő szervezetbe juttatás. Illetve szintén gyakori még, bár az előző használati mód majdnem negyede, a crack használata, tulajdonképpen a kokain szabad bázisú formája, ez a válaszadók 18,7%-ára volt jellemző. Intravénásan is használta 8 személy, illetve szájon át pedig 2 fő. 44
80 70 60 50 40 30 20 20,6% 10 0 Nagyobb társaságban Kisebb társaságban 2,8% 1,9% 0,9% Párjával Egyedül Egyéb A válaszadók hogyan, kivel használták a kokaint Az ábra százalékos megoszlása alapján elmondható, hogy a válaszadók főként nagyobb társaság jelenlétében használják a szert, szinte sosem, csupán 1,9%-ban volt rá példa,egy fő esetében, hogy egyedül használta. A szer használásának alapvető indíttatása az összes kitöltőhöz viszonyítva A válaszadók 75,7%-a szórakozás céljából nyúlt kokainhoz. Míg 44%-uk a társaság hatására. Itt kimutatható, hogy mekkora hatása van a társaságnak az egyénre. Illetve jelentős még, hogy a kitöltők 30,8%-a kognitív teljesítménynövelés céljából használta 45
A kokain használata után tapasztalt állapotok V. (X tengely-meghatározás; Y tengely-százalékos eloszlás 1-es a legkevésbé érezték; 5-ös a leginkább) A kokain hatásának elmúlásával jellemző szubjektív állapotok felmérésére irányuló Likertskálás értékrendszerben a lázat a kitöltők 1-esre értékelték, ezt az összes válaszadók közül 69 személy érezte így. A nyugtalanság érzetét 4-esre értékelő emberek 42-en voltak. Ingerlékenységet 4-re értékelte 44 személy. A hányinger érzetének tapasztalását 1-esre értékelték 58-an. A kokain használata után tapasztalt állapotok VI. (X tengely-meghatározás; Y tengely-százalékos eloszlás 1-es a legkevésbé érezték; 5-ös a leginkább) Az emlékező képesség romlását kokain használat után 4-esre értékelték 37-en. Míg fokozott szomjúságot 5-ösre 40-en. Az alvászavart is 5-ösre értékelték, mégpedig 43 személy. Az izzadás 1-es értékelést kapott 57 fő válasza alapján. 46
Részesült-e a kitöltő bármilyen jellegű gyűgyszeres kezelésben közvetlenül a kokainfogyasztás előtt 94,3% Igen Nem A kokain használata előtt gyógyszeres kezelésben részesült a választ adók 5,7%-a, míg 94,3%-uk, tehát 100 személy egyáltalán nem kapott gyógyszer általi kezelést előzetesen. Érzett-e bármilyen mértékű agressziót, indulatosságot miután használta a szert, a kipróbálás előtti időhöz viszonyítva a válaszadó Az agresszió érzetére jellemző kérdésre érkezett válaszok igen megosztóak összességében, mivel kicsi az eltérés egyes meghatározások között. Végső soron elmondható, hogy csak kevesen, a válasz adók 4,7%-a, tehát 5 személy érzett fokozott agressziót a szer hatására. 47
12,1% 87,9% Igen Nem Volt-e/jelenleg van-e a válaszadónak bármilyen krónikus betegsége? (pl: Epilepszia, Légzőszervi betegségek /pl: asthma bronchiale/ Emésztőszervrendszeri betegségek, Keringési betegségségek stb.) Az ábra alapján elmondható, hogy a válaszadók többségének nincsen krónikus betegsége, ezt 94 személy értékelte így. 5,8% Erre vonatkozó kérdés: Előfordult-e a válaszadók körében a kokain használatot követően bármikor, hogy valamelyik végtagja akaratlanul görcsbe rándult? Ezen kérdésem által a kokain használatra vonatkozó lokomotoros aktivitást szerettem volna felmérni. A válasz adók 48,1%-a,tehát 50 fő nem tapaszt ilyet. 46,2%-uk néha tapasztalt ilyesmit, de nem volt jellemző, míg csak kis hányaduk,5,8%-uk, tehát 6 ember érezte, hogy valamelyik végtagja görcsbe rándult. 48
A 15-ö kérdésemben a kokain használat szubjektivitását vizsgáltam a válaszadók számára nyitott válaszlehetőséget biztosítva ezzel. Lentebb, néhány erre a kérdésre beérkezett válasz látható: 49