IV. INDIKÁTORRENDSZER

IV. INDIKÁTORRENDSZER Lezárva: 2012. december 28. Készült az AROP 2011/1.1.9 A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén című kiemelt projekt keretében Jelen munka a kutatócsoport szellemi terméke. Szerkesztette: Boros István

Tartalom VI.1. JAVASLAT A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS POLITIKA INDIKÁTORRENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁRA. 405 0. Bevezető... 405 1. Az indikátorok és fontosabb jellemzői... 406 1.1. Az indikátor fogalma... 406 1.2. Az indikátorok szerepe, jelentősége... 407 1.3. Az indikátorok főbb jellemzői... 407 1.4. Az indikátorokkal szemben támasztott követelmények... 409 1.5. Az indikátorok alkalmazhatósága... 410 1.6. Az indikátorok főbb típusai... 412 1.7. Szakterületi indikátorrendszerek... 413 2. A társadalmi minőség indikátorrendszere... 414 2.1. A társadalmi minőség indikátorai... 414 2.2. A társadalmi minőség értelmezése... 414 2.3. Életminőség indikátorok... 418 2.4. Jóllét alapú indikátorok... 421 3. A társadalmi felzárkóztatás indikátorrendszere... 430 3.1. A hátrányos helyzetűek életét jellemző főbb indikátorok... 430 3.3. A laekeni indikátorrendszer... 435 3.4. A társadalmi kirekesztés és befogadás indikátorai... 443 3.5. A felzárkóztatás speciális lehetőségei : Egy példa - A turizmus indikátorai... 445 3.6. Az életminőség területi differenciái Magyarországon... 446 4. Javaslat a társadalmi felzárkóztatás-politika indikátorrendszerére... 447 4.1. A társadalmi felzárkóztatás-politikai indikátorrendszer kidolgozásának feltételei... 447 4.2. A KSH fenntartható fejlődés indikátorai alkalmazhatóságának elemzése... 447 4.3. Javaslat a leakani indikátor rendszer alkalmazására... 455 Felhasznált irodalom... 456 IV.2. TRANZAKCIÓK AZ INDIKÁTOROK KÉPZÉSÉBEN ÉS HASZNÁLATÁBAN... 460 1.Indikátorok a modellben... 460 1.1.Milyen jellemzőket alkalmazzunk a tranzaktív hatásgyakorlás hatékonysága érdekében... 464 2.Szakpolitikai indikátorok alkalmazása... 468 2.1.Az individuumra vonatkozó döntések pl. a felzárkózás politika indikátorainak megfeleltetve... 468 3.A felelősség és az indikátorok... 479 3.1.A felelősségi viszonyokra vonatkozó döntések pl. a felzárkózás politika indikátorainak megfeleltetve... 479 4.Identitás és az indikátorok... 491 4.1.Az identitásra épülő döntések pl. a felzárkózás politika indikátorainak megfeleltetve... 491 5.Kompetencia és az indikátorok... 498 5.1.A kompetenciára vonatkozó döntések pl. a felzárkózás politika indikátorainak megfeleltetve... 498 6. Az LTTN használata az indikátorokhoz rendelve... 498 6.1. Az LTTN-hez kapcsolódó adatcsoportok kezelése... 498 6.2.A modell tulajdonságainak összegezése... 501 Felhasznált irodalom... 502 IV.3. FOGYATÉKKAL ÉLŐK FELZÁRKÓZTATÁSA, VALAMINT A FOGYATÉKKAL ÉLŐ SZEMÉLYT GONDOZÓK TÁRSADALMI ÉS MUNKAERŐ-PIACI INTEGRÁCIÓJA... 508 1. A kutatásról... 508 2. A kutatás céljai és főbb kérdései... 515 3. A kulcsfogalmak definiálása (konceptualizáció)... 517 4. Vizsgálati minta és adatfelvétel... 523 5. Szakirodalmi áttekintés: a fogyatékkal élők helyzete az európai unióban és Magyarországon... 526 5.1 A fogyatékkal élők helyzete az Európai Unióban... 526 6. Eredmények és értékelésük... 551 6.1. A kutatási téma a nemzetközi és a hazai szakirodalomban: a súlyosan-halmozottan fogyatékos egyéneket gondozók munkavállalásának kérdései... 551 6.2. A súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket nevelőkkel szemben megnyilvánuló munkáltatói attitűdök 566 6.3. A kutatás során feltárt szükségletek... 568 6.4. A súlyosan-halmozottan fogyatékos személyt nevelők, illetve a fogyatékos személyek foglalkoztatásával kapcsolatos törvények... 585 6.5. A súlyosan-fogyatékos személyek ellátásához kapcsolódó intézményi, szolgáltatói környezet bemutatása... 587 6.6. Intézményi/szolgáltatói egységek, valamint azok tevékenysége, segítségnyújtási, támogatási formái... 589 7. A kutatási eredményekről... 592 7.1. A szervezetek általános adatai... 592 402

7.2. A második kérdőíves vizsgálat eredményeinek összefoglalása... 604 7.3. Hová fordulhat a súlyosan-fogyatékos személyt nevelő, ha munkát akar vállalni?... 609 8. Interjú feldolgozások... 610 9. Következtetések... 616 10. Javaslatok... 629 10.1. A fogyatékossággal élők társadalmi modellje... 630 10.2. A fogyatékkal élők ellátásának elméleti modelljei... 630 10.3. Gyakorlati példák... 632 10.4. Online komplex szolgáltatás-szervezés... 645 10.5. Intézményekkel, szolgáltatásokkal, igénybe vehető támogatásokkal kapcsolatos információk... 647 10.6. Gondozási feladatok ellátásában történő segítségnyújtáshoz való hozzáférés... 649 10.7. Izoláció enyhítése, más szülőkkel való kapcsolatfelvétel, tapasztalat-megosztás lehetősége... 650 10.8. Az integrált szolgáltatásfejlesztési koncepció ágazati meghatározói... 651 10.9. A kutatási tapasztalatok alapján körvonalazható integrált szolgáltatásfejlesztési modell... 655 10.10. Közös fejlesztési irányok... 661 10.11. Az integrált szolgáltatási rendszer... 678 11. Összefoglalás... 681 Felhasznált irodalom... 688 IV.4: A FELZÁRKÓZTATÁS POLITIKA, MINT INTEGRÁLT, KOMPLEX SZAKPOLITIKA KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI... 695 1. Bevezetés... 695 2. Térségi-területi felzárkóztatás... 696 3. A horizontális közösségi politikák a kohéziós és a városfejlesztési politika szerepe a felzárkóztatásban... 700 4. A Közös Agrárpolitika és a LEADER kezdeményezés jelentősége a felzárkóztatásban... 702 5. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatását biztosító társadalom-, illetve szociálpolitika hozzájárulása az integrált szakpolitika létrehozásához... 702 6. A koordináció és a monitoring jelentősége a szakpolitikai integrációban... 705 7. Roma felzárkóztatás... 706 8. Társadalmi felzárkóztatást szolgáló szükségletfelmérés egy kutatási projekten keresztül bemutatva... 711 8.1 Általános információk a kutatásról... 711 8.2. A kutatás célja, főbb kérdései... 712 8.3. A szükségletfelmérő és értékelő kutatások szerepe a szociális szférában... 714 8.4. A dokumentum-elemzés eredményei... 717 9. Összefoglalás, javaslatok... 721 10. Értékelés... 724 11. Javaslatok... 727 Felhasznált irodalmak... 728 IV.5. TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS A KÖZOKTATÁSBAN... 730 1. A kulturális hovatartozás mint társadalmi hátrány... 730 2. Hátrányos helyzet és halmozottan hátrányos helyzet fogalma... 733 3. Romák oktatása az Európai Unióban... 734 4. Az Európai Unióban alkalmazott különböző megoldások... 738 Felhasznált irodalom:... 743 IV.6. TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS AZ ÓVODÁBAN... 745 1. Akik részeseivé válhatnak az óvodai felzárkóztatásnak... 746 2. A gyermeket megillető jogok... 748 3. Az esélyegyenlőség biztosításához szükséges feladatok... 750 4. A felzárkóztatást segítő módszerek... 751 5. Óvodapszichológiai jhálózat... 753 6. Gyermek- és Családvédelem az óvodában... 754 Felhasznált irodalom... 755 IV.7. ESÉLYEGYENLŐSÉG ÚJBUDÁN... 756 1. Nemzetközi dokumentumok... 756 2. A megkülönböztetés tilalma az oktatás területén... 757 3. Az Európa Tanács által létrehozott egyezmény... 759 4. Az Európai Unió (EU) és a diszkrimináció tilalma... 760 5. Hazai szabályozás... 762 5.1. Alaptörvény... 762 5.2. A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról... 765 6. Az esélyegyenlőség megvalósítása... 770 Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata Polgármesteri Hivatalában... 770 403

6.1. A hivatali Esélyegyenlőségi terv tartalma, megvalósulása, felülvizsgálata az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség jegyében... 770 6.2. Jegyzői intézkedések /megerősítő intézkedések... 773 6.3.Megváltozott munkaképességű, fogyatékos munkatársak foglalkoztatása... 776 6.4. A teljeskörű akadálymentesítésről... 779 6.5. Az Esélyegyenlőségi referens munkaköre, főbb feladatai, helye a szervezeti struktúrában... 784 6. 6. Az esélyegyenlőség munkahelyen belüli elfogadása a PR és a társadalmi felelősségvállalás jegyében... 786 7. Együttműködés a jogsértés ügyében eljáró hatósággal, valamint a különböző minisztériumi, önkormányzati, szakmai háttérintézményi és civil szervezetekkel... 792 8. Az esélyegyenlőség kommunikációjának szükségessége... 798 Felhasznált irodalom... 799 404

VI.1. JAVASLAT A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS POLITIKA INDIKÁTORRENDSZERÉNEK KIDOLGOZÁSÁRA Veress Gábor (405-459) 0. Bevezető A tanulmány célja A tanulmány célja a társadalmi felzárkóztatás-politika indikátor rendszerének kidolgozása, beleértve a roma identitás indikációjának és adatkezelésének alkotmányos biztosítását. A tanulmány felépítése A tanulmány egy bevezető után röviden vázolja az indikátorok értelmezését, főbb jellemzőit (1.fejezet), majd összefoglalja a társadalmi minőség indikátorrendszerét (2. fejezet), ezután ismerteti a társadalmi felzárkóztatás indikátorrendszerét (3. fejezet), és végül javaslatot tesz a társadalmi felzárkóztatás-politika indikátorrendszerének kidolgozására (4. fejezet). A nevezéktan problémái Sajnálatos módon a társadalmi felzárkóztatás politika indikátor rendszerének témakörében nem alakult ki egységes fogalomrendszer és nevezéktan, így egyrészt az indikátor, indikátorrendszer, index, mutató, jellemző, stb továbbá a mérés, becslés,.. másrészt a jólét, jóllét, illetve az egyén életminősége, a társadalmi minőség, stb témakörökben. 405

1. Az indikátorok és fontosabb jellemzői 1.1. Az indikátor fogalma Mind a mai napig nem alakult ki az indikátor, indikátorrendszer, index, mutató, jel, jelző, jelölő, stb fogalmak értelmezése, ezen az elnevezések jelentése. Az indikátorokkal foglakozó irodalom hatalmas, ennek ellenére a fogalmak pontos értelmezése máig nem alakult ki. A megfogalmazások, definíciók időről-időre változnak, finomodnak. Az alábbi összefoglalásban elsősorban Havasi Éva munkáját (Havasi É., 2007) vettük alapul.az alábbiakban néhány definíciót ismertetünk. Az indikátor olyan paraméter vagy érték, amely rámutat, információt vagy leírást nyújt valamilyen kapcsolódó jelenség, a környezet vagy a terület állapotáról, helyzetéről. Az indikátorok közvetítők a statisztikai megfigyelések és a gazdasági, társadalmi jelenségek között. A jelzőszámokkal kapcsolatban az egyik legfontosabb szempont az időbeli vagy a különböző gazdasági, társadalmi aggregátumok, csoportok közötti összehasonlítás, összehasonlíthatóság (Bukodi [2001]). Az indikátorok olyan összefoglaló mérőszámok, amelyek a vizsgálni kívánt jelenség kulcskérdéseihez kapcsolódva, képesek a jelenségek pozitív és negatív változásainak bemutatására. Az indikátorok a társadalom, gazdaság, környezet, projekt, stb. mérhető aspektusai, s a jelenségek fejlődését és irányát monitorozzák. Fő funkciójuk, hogy csökkentsék a figyelembe veendő információk mennyiségét a döntéshozók számára (Új- Zélandi Statisztikai Hivatal [2007]). Az indikátorok a statisztikai rendszerben egy magasabb feldolgozottsági szintet jelentenek. Az indikátorok... olyan statisztikai sorok és minden egyéb formái a bizonyítékoknak, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megállapítsuk, hol állunk most, és merrefelé tartunk értékeink és céljaink tekintetében. (Bauer definícióját idézi Bukodi [2001] 10. old.). Míg a statisztikai adatok leíró jellegűek, addig az indikátorok egy meghatározott nézőpont, normarendszer szerint kiválasztott, értelmező mutatók. 406

1.2. Az indikátorok szerepe, jelentősége Az utóbbi évtizedekben Magyarországon is egyre szélesebb körben használnak indikátorokat (Havasi É., 2007). Az EU csatlakozásunkkal a nemzetközi összehasonlíthatóság alapkövetelmény lett, mely egységes szemléletben, azonos módszertan alapján készített, összehasonlítható adatokat, indikátorokat követel. Az Eurostat, az EU-országok gazdasági teljesítményének, a kiemelten kezelt gazdaságitársadalmi jelenségek bemutatására, követésére standard mutatószámrendszereket, és indikátorokat alkalmaz. Az indikátorok használata veszélyeket is rejthet magában, mert az indikátorok csak valóság leegyszerűsített mutatói. Normatív jellegűek, de meghatározott érdek- és értékrendszerrel bírnak. Összegezve mutatják be a vizsgált jelenség legfontosabb jellemzőit, így válnak lehetővé a különböző szempontok szerinti összehasonlítások. A fejlődést, a változást egy meghatározott nézőpontból mutatják. Minél több érdek kapcsolódik egy indikátorhoz, annál fontosabb, hogy az indikátorok követése kiegészüljön a jelenség komplex vizsgálatával is. 1.3. Az indikátorok főbb jellemzői Az indikátorokat sokféle módon lehet és érdemes osztályozni. E fejezetben is Havasi Éva munkáját (Havasi É., 2007) vesszük alapul. Az indikátorok összetettsége Az indikátorok összetettsége alapján lehetnek: Egyszerű indikátorok Összetett indikátorok Az összetett indikátorok lehetnek 407

aggregált vagy összegző indikátorok, összetett (kompozit) vagy integrált indikátorok. Az összetett indikátorok több területről származó információt sűrítenek egyetlen mutatóba. Az összetett (kompozit) indikátorok a gazdaság, a társadalom, a környezet különböző területeire, ezek kapcsolataira, egymásra hatására reflektálnak. Az integrált indikátorok esetében nagy figyelmet kell fordítani az egyes összetevők szerepére is. Az összetett indikátorok sajátos típusa az ún. bontott (decoupling) indikátor. Ez nem más mint a vizsgált jelenség szétszedése, megbontása azzal a céllal, hogy egy kívánt célt el tudjunk érni. A bontott indikátor jó példája az, amikor csökkentett energiafogyasztás mellett kívánunk gazdasági növekedést elérni, vagy amikor hatékonyabbá kívánjuk tenni a gazdaságot a foglalkoztatottsági szint fenntartása mellett. Az indikátorok általában nem önmagukban állnak, hanem indikátorrendszert alkotnak. A többlépcsős indikátorrendszerek leggyakoribb felépítése a következő lépésekből áll (Bukodi, 2001) : A célterületek meghatározása az elérni kívánt társadalmi gazdasági változások célkitűzései alapján Minden célterületen belül dimenziókatalógus (lebontott célok) megjelenítése. A dimenziókon belül aldimenziók kijelölése. Egyedi jelzőszámok konstrukciója: magindikátorok, kiegészítő indikátorok meghatározása. Indikátorrendszerek A legfontosabb indikátorok nem önmagukban állnak, hanem rendszert alkotnak. A rendszerbe foglalt indikátorokon belül vannak: tematikus indikátorok, vezető (headline), vagy kulcsindikátorok. A vezető indikátorok célja az összpontosítás a vizsgált összetett jelenség fő területeire, fő összefüggéseire. A vezető indikátorok között lehetnek összetett indikátorok, vagy egyéb 408

más típusú indikátorok attól függően, hogy miről akarnak információt, komplex képet nyújtani. A Laekeni-indikátorok a szegénység és társadalmi kirekesztődés tematikus indikátorai is egyben. 1.4. Az indikátorokkal szemben támasztott követelmények Az indikátorokkal szemben megfogalmazott követelmények közül a szakirodalom a mérhetőséget, a megbízhatóságot, az elérhetőséget, specifikusságot, és a behatárolt időszakra vonatkozó jelleget hangsúlyozza. Lásd pl (Havasi É., 2007) Az indikátor egyik fő funkciója az adatredukció, az a követelmény, hogy csökkentse a figyelembe veendő információk mennyiségét a döntéshozók számára. Az indikátor paraméter, eszköz, tulajdonság, útjelző és visszajelző, hangsúlyozza Szűcs Ildikó egyik előadásában (Szűcs[2006]). Az indikátorokkal szemben támasztandó követelményeket foglalja össze az Új-Zélandi Statisztikai Hivatalban készült tanulmány (Új-Zélandi Statisztikai Hivatal [2007]). Az indikátor jelentése mindig attól függ, hogy kik vagyunk, és mit vizsgálunk, mit akarunk elemezni. Az indikátorok alkalmazásával nem kapunk választ a vizsgált jelenség kiváltó okaira, de jelzik a folyamatokban bekövetkezett változásokat, és azok mértékét, (Signposts of development [2007]). A jó indikátorral kapcsolatos követelmények Legyen érvényes és jelentéssel bíró (releváns). Legyen érzékeny és specifikus a vizsgált jelenség szempontjából. (A vizsgált jelenség változására milyen gyorsan és megbízható módon képes reagálni). Legyen kutatásokkal megalapozott. Legyen statisztikailag is helytálló, megbízható. Legyen érthető és könnyen interpretálható. Mondja el a viszonyát a kapcsolódó indikátorokhoz (illeszkedése a többi indikátorhoz). 409

Tegye lehetővé a nemzetközi összehasonlítást Legyen alkalmas a mélyebb bontásokra is (nemcsak globálisan, összesítve mondjon valamit a vizsgált jelenségről, hanem területi, társadalmi csoportokra vonatkozó bontásokban is). Legyen hosszabb távra (is) konzisztens (ellentmondásmentes). Legyen időszerű, időben rendelkezésre álló, naprakész. Kapcsolódjon a felmerülő és sürgető társadalmi-gazdasági kérdésekhez, a politikai döntésekhez. Legyen kényszerítő erejű (impozáns), érdeklődésre számot tartó és izgalmas (legyen érzékeny a fontos és érdeklődésre számot tartó kérdésekre). Az indikátorok alkalmazásának veszélyei Az indikátorok kiválasztásánál körültekintően kell eljárnunk. Ha az általunk fontosnak tartott jelenség lényegi tulajdonságai közül rosszul választunk, akkor hiába mérünk jól, pontosan, megbízható módon, mégis hibázunk. Magát a mérést is elronthatjuk, különösen akkor, ha a jelenség nehezen, bizonytalanul, bonyolult módon mérhető. Az indikátorok segítségével történő mérés nagy veszélye, hogy a jelenségek mérőszámokban megragadott tulajdonságai, az érdeklődés következtében megváltozhatnak, s ezáltal téves következtetéseket vonhatunk le belőlük. 1.5. Az indikátorok alkalmazhatósága Az indikátorok területi érvényesség Az indikátorok érvényességi területét tekintve léteznek: területi, regionális indikátorok, nemzeti indikátorok, nemzetközi (EU-) indikátorok. 410

Ez a megkülönböztetés arra utal, hogy az indikátor milyen területi egységre vonatkozóan nyújt információt. Az EU-indikátorok többsége úgy épül fel, hogy mind a három területi szint helyet kap. Napjainkban az indikátorok egyre fontosabbá válnak. Egyre nagyobb szerephez jutnak az egy-egy országra érvényes indikátorok mellett a nemzetközi összehasonlításokat is lehetővé tevő nemzetközi indikátorok. Az indikátorok mérhetősége A mérhetőség alapján megkülönböztethetünk direkt (a jelenség közvetlen mérésére alkalmas), és közvetett, proxy (helyettes, közelítő) indikátorokat. A közvetett indikátorok azt a célt szolgálják, hogy az érdeklődésre számot tartó jelenséget közvetett módon, áttételesen mérjék. Sokszor a jelenségeket a maguk összetettségükben, bonyolultságukban nem lehet mérni, csak közvetett módon számszerűsíthetjük egyes oldalait. Az indikátorok közvetlen, mérhető és megfelelően érzékeny mutatók, amelyek a vizsgált jelenség kisebb-nagyobb változásait is képesek érzékelni. Általában kvantitatív jellegűek, de lehetnek kvalitatív mutatók is. Az indikátorok objektivitása Az indikátorok lehetnek: objektív indikátorok, illetve szubjektív indikátorok. A szubjektív indikátorok szerepe különösen fontos a társadalomstatisztika területén, amikor például az objektív mutatók javulását a szubjektív indikátorok nem igazolják vissza. 411

1.6. Az indikátorok főbb típusai A rendszerek működését jellemző indikátorok Kimenet (output) indikátorok A kimenet (output) indikátorok tevékenység, döntés, cselekvés kimenetét, az erőfeszítéseket mérik. Eredményindikátorok Az eredményindikátorok (outcome indicator) a bekövetkezett változás hatását mérik egy meghatározott szempont szerint, a kitűzött célhoz viszonyítva. Lényegében a hatékonyság, hatásosság mérőszámai. A rendszerek működése sokféle módon jellemezhető. Az irodalomban széles körben kétféle alapvető rendszer teljesítmény mutatót használnak: hatékonyság indikátorok (indicators of efficiency), eredményesség indikátorok (indicators of effectiveness). A hatékonyság indikátorok a kimenetet/eredményt mutatják a bemenethez/ráfordításhoz képest. Az eredményesség indikátorok a kitűzött cél és az elért cél viszonyát mutatják. Az indikátorok tipizálásának egyik gyakori módja a CIPO- (Context, Input, Process, Outputs) modell alkotása. A bemenet (input) indikátor, a folyamat indikátor és a kimenet (output) indikátor mellett szereplő context (összefüggés) indikátor tartalmát tekintve a korábban ismertetett helyzeti indikátornak felel meg. További gyakori osztályozás még a következő (Signpots of development, 2007). Helyzeti/hatásindikátorok (situational/impact indicator). A helyzeti indikátorok szélesebb, átfogóbb képet nyújtanak a vizsgált jelenségről. 412

Használatukat tekintve még érdemes megkülönböztetni a következő indikátorokat: Tervezési indikátor A tervezési indikátor hosszabb időtávra vonatkozik, általában bemenet (input) - kimenet (output) indikátor. Monitoring indikátor A monitoring indikátor ideális esetben eredmény (outcome) indikátor, de a kitűzött cél eléréséhez vezető út nyomon követésére is szolgál. Végül hangsúlyozzuk, hogy az indikátorok a helyzetkép bemutatására alkalmasak, de a jelenséget előidéző okokról nem adnak információt. 1.7. Szakterületi indikátorrendszerek Egyre nagyobb teret kapnak elsősorban a statisztikai mérésben az ún. szakterületi, vagy tematikus indikátorok. Nagyon sokféle tematikus indikátor értelmezhető. Megkülönböztethetünk szegénységre és társadalmi kirekesztődése, lakáshelyzetre, vagy éppen a fenntartható növekedésre, valamint a minőségi életre vonatkozó indikátorokat. Ezek az indikátorok, indikátorrendszerek egy adott problémára, témára vonatkozóan általános képet kívánnak adni. Alkalmasak egy téma komplex vizsgálatára, monitorozására. Ilyen például a KSH által kidolgozott lakásindikátorrendszer is (KSH, 2006). Az UNESCO további indikátortípusa a következő: Gazdasági indikátorok (a költségvetés követésére). 413

2. A társadalmi minőség indikátorrendszere 2.1. A társadalmi minőség indikátorai Amint azt már a bevezetőben említettük, nem alakult ki egyértelmű fogalomrendszer és elnevezésrendszer az egyén életminőségének és a társadalmi minőség, továbbá a jóllét minőségének területén. Az irodalom ellentmondásosságát figyelembe véve mégis kísérletet teszünk a társadalmi minőség különböző közelítéseinek az áttekintésére. A társadalmi minőség sokféle mutatója A leggyakrabban hivatkozott komplex életminőségi mutatószámok közül az alábbiakat célszerű kiemelni: Nettó gazdasági jólét mércéje (Measure of Economic Welfare MEW vagy NEW): Tobin, Nordhaus és Samuelson fejlesztette ki. A fenntartható gazdasági jólét mutatója (Index of Sustainable Economic Welfare ISEW): Herman Daly, John Cobb, és Clifford Cobb fejlesztette ki az 1980-as évek végén. A valódi fejlődés mutatója (Genuin Progress Indicator GPI): John és Clifford Cobb fejlesztett tovább. Az emberi fejlődés indexe (Human Development Index HDI): az ENSZ Fejlesztési Szervezete (UNDP) dolgozott ki. 2.2. A társadalmi minőség értelmezése Napjainkban bontakozik ki a társadalmi minőség fogalma. Az életminőséghez hasonlóan nem egyértelmű a társadalmi minőség (Social Quality) egyre terjedő fogalma. A 414

társadalmi minőség, eltérően az életminőségtől, nem az egyén és a (kisebb) zárt közösségek szempontjából, hanem a társadalom egésze, teljessége szempontjából vizsgálja az igények kielégítését, az elégedettséget, a minőséget.(veress, Birher, Nyilas, 2005). Nyilvánvaló, hogy a társadalom minősége az adott társadalom értékrendjétől függ, így az európai kultúra szempontjából a társadalmi minőséget elsődlegesen a gazdasági egyenlőség (economic equity) a szociális igazságosság (social justice) a politikai demokrácia (political democracy) és a kultúra biztosítja. Természetesen ezen átfogó fogalmakon belül rendkívül fontos konkrét kérdéseket kell vizsgálni, például a foglalkoztatottság, a biztonság, a család helyzete stb. Berman-Phillips 2000: 334-335. munkájában a fenti értelmezéshez kapcsolódó meghatározás található, melyet a 3. táblázat tartalmaz. 415

3. táblázat A társadalmi minőség dimenziói és indikátorai Társadalmi minőség (SQ) dimenzió Társadalmi-gazdasági biztonság Társadalmi befogadás Dimenzió Anyagi biztonság Munkaügyi biztonság Lakhatási biztonság Egészséggondozás Társadalombiztosítási rendszerbe való befogadás Munkaerő-piaci befogadás Lakáspiaci befogadás Egészségügyi szolgáltatásokkal való lefedettség, befogadás e szolgáltatások terén Oktatási rendszerbeli és oktatási szolgáltatásbeli befogadás Politikai befogadás Közösségi szolgáltatásbeli befogadás Társadalmi indikátor (vagy témája) A nettó jövedelem eloszlása (kvartilisok, decilisek stb. szerint csoportosítva) Munkanélküliségi, ideiglenes, részidős foglalkoztatottsági ráták, munkahelyi balesetek száma - mindezek foglalkoztatási szektoronként Hajléktalanság, lakhatási bizonytalanság; kényelmi lehetőségek hiánya Morbiditási és halálozási ráták A társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés eloszlása, alacsony jövedelmek az egyes demográfiai változók szerint (kor, nem, régió, etnikai hovatartozás, foglalkoztatottsági státusz stb. szerint) A munkahelyekhez, illetve teljes- vagy részidős állásokhoz való hozzáférésbeli diszkrimináció megoszlása demográfiai változók szerint A lakóövezetek (szomszédságok) földrajzi elérhetõségének alakulása, támogatott és védett lakásépítés; a hajléktalanság demográfiai változók szerint Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés eloszlása, illetve halálozási és más ráták demográfiai változók szerint Oktatási és kulturális szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az ebben tapasztalható diszkrimináció demográfiai változók szerinti eloszlása Választó- és polgárjog; restrikciók a megválasztott képviselőséggel és kormányzati tagsággal kapcsolatban A szabadidős létesítményekhez és a lakókörnyéki szolgáltatásokhoz való hozzáférés eloszlása 416

Társadalmi kohézió Társadalmi minőség (SQ) dimenzió A képességek kibontakoztatásának lehetőségével való felruházás Társadalmi státusz szerinti befogadás Gazdasági kohézió A társadalmi státuszkohéziója Dimenzió Politikai kohézió Közbiztonság Altruizmus Társadalmi és kulturális képességek kibontakoztatásának lehetőségével való felruházás Politikai képességek kibontakoztatásának lehetőségével való felruházás Gazdasági képességek kibontakoztatásának lehetőségével való felruházás Társadalomlélektani képességek kibontakoztatásának lehetőségével való felruházás Egyenlő lehetőségek és diszkriminációellenes törvénykezés Gini-együttható; a jövedelmek és a vagyon eloszlását érintő munkaerő-piaci részvételi arányok. A nem, etnikai hovatartozás, rokkantság stb. miatti diszkrimináció szintjei. A diszkrimináció szubjektív érzékelése és a megkülönböztetés tapasztalata Társadalmi indikátor (vagy témája) A választásokon való részvételi arány Közterületen személy és vagyon ellen elkövetett bűntények; a biztonság szubjektív érzékelése és a bűnözés kockázata Szolidarisztikus önkéntes és karitatív szervezetekben való részvétel vagy azok tevékenységéhez való hozzájárulás Társadalmilag látható és elismert csoportokban való tagság, mint például rendőrség, fegyveres erők, illetve igazságszolgáltatás, tévés személyiségek stb. és a kulturális élethez történő elismert hozzájárulások demográfiai változók szerint A megválasztott politikusok, kabinetminiszterek és miniszterelnökök nem és etnikai hovatartozás szerinti eloszlása A javak, gazdasági igazgatói tisztségek stb. demográfiai változók szerinti eloszlása A személyes kibontakozási lehetőségek és életminőség önbevallás szerinti szubjektív és átfogó értékelése 417

2.3. Életminőség indikátorok Amint azt már említettük, a társadalmi minőség mellett nem teljesen egyértelmű az egyén életminőségének értelmezése. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-os meghatározása szerint az egészség a teljes testi, lelki és társadalmi jól-lét és nem egyszerűen a betegségek vagy fogyatékosságok hiánya. A WHO megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy az egészségnek több dimenziója van. (Pikó 1996; Pikó, 1999). Az egészség/életminőség alapvető dimenziói: a testi egészség, a lelki egészség és a társas, szociális, társadalmi egészség. Az életminőség dimenziók jól követik az egészségi állapot három fő dimenzióját (Bowling, 1996).: a biológiai (fiziológiai, testi) struktúrát, a pszichés/mentális állapotot és a szociális/társas funkcionálást. E dimenziók alapján értelmezhetővé válik az egészség, ami közelebb visz bennünket az életminőség fogalmához: Testi egészség A testi egészség a betegségtől mentes testi állapotot jelenti, éles érzékszervekkel és gyors reagáló képességgel rendelkezünk a balesetek elkerülésére. Ide tartozik az egészségvédő életvezetés, amely a fizikális egészség megőrzéséhez alapvető. Pszichológiai/lelki egészség 418

A pszichológiai/lelki egészség általános jól-lét, önmagunk elfogadása, intelligencia, jó memóriaműködés, világos gondolkozási képesség. A lelki egészség feltételei az érzelmi stabilitás, kreativitás, nyitottság, és az azonosságtudat. Társas, társadalmi egészség A társas, társadalmi egészség a jó személyközi, interperszonális kommunikációs készségek, tartalmas emberi kapcsolatok nehéz élethelyzetekben erős szociális háló. A depressziós tünetek vizsgálata Az életminőség romlásában meghatározó szerepet játszik a krónikus stressz, amelyet legmegfelelőbben a depressziós tünet együttessel lehet mérni. A kutatás során a Beck Depresszió skálát (BDI) használták, de ezen kívül alkalmazhatók még a: - Reménytelenség Skála (RS) - Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) - Beck Szorongás Leltár (BSZL) A fent felsorolt pszichológiai vizsgálatok kérdőívek alkalmazásával teszik lehetővé a vizsgált csoportokban a szorongásos és streszhelyzetek elemzését. (Perczel Forintos D., Sallai J. és Rózsa S., 2001.) Az életminőség indexei (Quality-of-Life QL) Az életminőség sokféle indexét sokan és sok irányban fejlesztettek különféle paraméterek kombinálásával. QL mutatószám (Paul elemezte 1997-ben) Physical Quality-of-Life Index (PQLI) Morris és Davis fejlesztette ki 1979-ben), ennek a változatait jelentő: Basic Well-being Index (BWI) és a World Quality-of-Life Index (WPQLI). 419

A legújabb index az UNU-WIDER kutatóintézet 2003-ban kidolgozott 26 paraméteres Quality-of-Life Indexe (Sebestyén, 2005). A Boldog Bolygó Index: Happy Planet Index (HPI), amelyet a New Economics Foundation dolgozott ki. Allart életminőség modellje Erik Allart megközelítése a skandináv és az amerikai életminőség modell szintézisét nyújtja. Allart a szükségletek szempontjából közelíti meg az életminőség-kérdést, amelyet Maslow szükségletpiramisához hasonlóan hierarchikus rendben ábrázol, de a magasabb szinten elhelyezkedő szükségletek kielégülését nem teszi függővé az alacsonyabb fokon álló szükséglet kielégülésének bekövetkeztétől. Allert having loving being tagozódású modellje mindhárom szinten képes kezelni a jólét objektív és szubjektív megélésének árnyalatait az 1. táblázatban összefoglaltak szerint. 1. táblázat: Allart életminőség-modellje 420