MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK KLINIKUMOK, GYÓGYSZERTAN, TOXIKOLÓGIA 2008. évi 35.füzet

ELİSZÓ Kedves Kolleganık és Kollegák! Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága a 2009. január 26-29 között tartja a legújabb kutatási eredményeink bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket, melyeken a társrendezı, Állatorvos-tudományi Doktori Iskola, kérésének megfelelıen a PhD hallgatók szereplését külön is elvárjuk. Az egyes szekciók üléseinek helyét és idejét a mellékelt beosztásban tüntettük fel. Az elıadások és azt követı megvitatás idıtartama általában: 10 + 5 perc. Az elıadások összefoglalóit ezen szekciófüzetekbe csoportosítva - elektronikus úton és nyomtatványként is közre adtuk. Kérjük, hogy az összefoglalók anyagát minden esetben - megvitatásra alkalmas formában elıadni szíveskedjenek. Ami a vitát illeti, a résztvevıket, a bizottsági tagokat és az üléselnököket külön is kérjük arra, hogy, kérdéseikkel, hozzáfőzött megjegyzéseikkel szíveskedjenek az elıadottak részletesebb megismerését, értékelését és a beszámoló csoportok további munkáját segíteni. Mivel sokan úgy véljük, hogy a tudományos elırehaladás és a fiatalok tudományos fórumokhoz való szoktatása szempontjából a vita majdnem olyan fontos mint maga az elıadás, ezért a hasznos és elırevivı vitához szükséges mőhely légkör kialakítását és fenntartását valamennyi résztvevıtıl de különösen a bizottsági tagoktól és az elnököktıl ez úton is tisztelettel kérjük. Az egyes szekciók titkárait arra is kérem, hogy a szekcióülésrıl február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy-egy rövid, közérthetı formában megírt, s a szekció elnökkel(elnökökkel) egyeztetett tájékoztatót (a Magyar Állatorvosok Lapja részére), mely tartalmazza az elhangzott legfontosabb megállapításokat. A szekció ülések anyagait az MGSZH Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága (Dr. Soós Tibor bizottsági titkár úr) irányítása alatt rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérjük az intézetek vezetıit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból továbbítsanak ill. kellı példányszámban másoltassanak munkatársaik és érdeklıdı nyugdíjasaik számára is. Kérjük, továbbá, hogy munkatársaikat segítsék az üléseken való aktív és sikeres részvételben. Elıre is köszönjük a szekció elnökök, a titkárok, a bizottsági tagok és valamennyi elıadó munkáját, s külön is köszönjük az összefoglaló füzeteket elıállító munkacsoport (Németh Veronika és dr. Vinczer Péterné) nélkülözhetetlen segítségét. Budapest, 2009. január Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága nevében, Sikeres, Boldog Új esztendıt kívánva, Dr. Nagy Béla, elnök s.k.

A szekció megnevezése Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia Az akadémiai beszámolók beosztása és szekcióbizottságai (2009. január 26-29) A szekcióülés ideje 2009. I. 26. hétfı, 8.30-tól Élelmiszerhigiénia 2009. I. 26. hétfı, 13.00-tól Virológia, immunológia, Bakteriológia Állathigiénia, állattenyésztés, genetika takarmányozástan Parazitológia, állattan, halkórtan Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia 2009. I. 27. kedd, 8.30-tól 2009. I. 28. szerda, 8.30-tól 2009. I. 28. szerda, 8.30-tól 2009. I. 29. csütörtök 8.30-tól A szekcióülés helye Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László Dr. Bartha Tibor Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházi Tamás Dr. Husvéth Ferenc Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter Dr. Sas Barnabás Szeitzné dr. Szabó Mária Élettan tanterem Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor Társelnökök Titkár Bizottsági tagok Dr. Nagy Béla Dr. Fodor László Dr. Bernáth Sándor Dr. Stipkovits László Továbbképzés tanterem Dr. Szabó József Dr. Brydl Endre Dr. Kovács Melinda Élettan tanterem Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán Dr. Hornung Erzsébet Belgyógyászat tanterem Dr. Gálfi Péter Dr. Vörös Károly Dr. Szenci Ottó Dr. Zsarnovszky Attila Dr. Székely Körmöczi Péter Dr. Benkı Mária Dr. Jánosi Szilárd Dr. Kutas Ferenc Dr. Halasy Katalin Dr. Vajdovich Péter Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Nagy Béla Dr. Szita Géza Dr. Kovács Sándor Dr. Búza László Dr. Rusvai Miklós Dr. Pálfi Vilmos Dr. Drén Csaba Dr. Bakonyi Tamás Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István Dr. Bersényi Dr. Fekete Sándor András Dr. Rafai Pál Dr. Zöldág László Dr. Hullár István Dr. Fébel Hedvig Dr. Baska Ferenc Dr. Békési László Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Várnagy László Dr. Zöldág László Dr. Túróczy Julianna Dr. Bajcsy Csaba Dr. Bodó Gábor

Tartalomjegyzék ELEKTROSEBÉSZETI BEAVATKOZÁSOK KOLLATERÁLIS HİKÁROSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Dunay Miklós Pál 1, Tóth Anna 1, Jakab Csaba 2, Németh Tibor 1 A BELSİ RECTUS HÜVELYBİL KÉPZETT VÉNÁS AUTOGRAFTOK KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA KUTYÁBAN Csébi Péter, Németh Tibor PhD A CD4/CD8 POZITÍV T-LIMFOCITÁK ARÁNYÁNAK MEGVÁLTOZÁSA A VÉRBEN KUTYÁK GYAKORIBB BİRBETEGSÉGEIBEN Tarpataki Noémi 1 PhD, Terényi Melinda 2 DVM, Nagy Szabina DVM, Buránszki Barbara 1 áo. hallgató, Zséli Szilvia 1 áo. hallgató HORDOZHATÓ FOTOMÉTER ÉRTÉKELÉSE A VÉRPLAZMA KREATININ TARTALMÁNAK VIZSGÁLATAKOR Pétsch Márta 1, Ribiczeyné Szabó Piroska 1, Kapp Péter, állatorvostan-hallgató, Gaál Tibor 1, az áo. tud. kandidátusa LIPIDPEROXIDÁCIÓS PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA VESEBETEG KUTYÁK VÉRPLAZMÁJÁBAN Pétsch Márta 1, Ribiczeyné Szabó Piroska 1, Jakus Judit 2, PhD, Gaál Tibor 1, az áo. tud. kandidátusa. ONCOTHERMIA AZ ÁLLATORVOSLÁSBAN ALAPKUTATÁSI EREDMÉNYEK Andócs Gábor 1, Balogh Lajos 2 CLAUDIN-5, ÚJ IMMUNHISZTOKÉMIA MARKER A KUTYÁK HAEMANGIOSARCOMÁJÁNAK DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKÁJÁBAN Jakab Csaba 1, Rusvai Miklós 1, Gálfi Péter 3 és Kulka Janina 2 A BNP ALAKULÁSA A KUTYÁK PANGÁSOS SZÍVELÉGTELENSÉGÉBEN Vörös Károly, az áo. tud. doktora 1, Fikó Fruzsina, szakdolgozatos hallgató, 1 Forgách Petra, PhD-hallgató 2, Rusvai Miklós, az áo. tud. kandidátusa 3 TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉKET KÓDOLÓ MRNS KVANTITATÍV KIMUTATÁSA PCR-TECHNIKÁVAL LYMPHOMÁS KUTYÁK NYIROKCSOMÓJÁBAN Vajdovich Péter 1 PhD, Szabó Bernadett 2, Szécsényi Dóra 3, Jakus Judit 2 PhD, Sunyál Orsolya 4 MULTIDROG REZISZTENCIA FEHÉRJÉK HATÁSA 5-AMINOLEVULÉNSAV KEZELÉSRE ÉS FOTODINAMIKUS TERÁPIÁRA HT29 ADENOCARCINOMA SEJTVONALAKBAN Szabó Bernadett, Jakus Judit, PhD TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉK MŐKÖDÉSÉNEK VIZSGÁLATA FLOWCYTOMETRIA ALKALMAZÁSÁVAL Vajdovich Péter 1 PhD, Karászi Éva 2, Szécsényi Dóra 3, Szendi Eszter 4 KLINIKAI TAPASZTALATOK MACSKÁK FOTODINAMIKUS TERÁPIÁJÁBAN Molnár Péter 1, Merész Laura, Németh Tibor PhD 1, Vajdovich Péter PhD 2, Szécsényi Dóra 2, Szabó Bernadett 3, Jakus Judit 3 PhD

TÁRSÁLLATOK ÉS KEDVTELÉSBİL TARTOTT ÁLLATOK PETEFÉSZKÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ IMMUNHISZTOKÉMIAI VIZSGÁLATA. Thuróczy Julianna PhD 1, Oppe Nikoletta 1, Tibold Anikó 1, Perge Edina 2, Balogh Lajos 3 KETTİSENERGIÁJÚ RÖNTGENFOTON ABSZORPCIOMETRIÁS MÉRÉSEK A LÓ HÁRMAS METACARPALIS- ÉS CSÜDCSONTJAIN Tóth Péter 1, Horváth Csaba 2, Ferencz Viktória 2, Nagy Krisztina 1, Gligor Noémi 1, Szenci Ottó 1, Bodó Gábor 1 A NEM SZOKVÁNYOS LUTEIN KÉPLETEK KLINIKAI MANIFESZTÁCIÓJA AZ ELLÉST ILL. TERMÉKENYÍTÉST KÖVETİ IDİSZAKBAN TEJELİ SZARVASMARHA ÁLLOMÁNYBAN Hatvani Csilla 1, Balogh Orsolya Gabriella 2, Holló István 3, a mg. tud. kandidátusa, Gábor György 2, az áo. tud. kandidátusa A NEM SZOKVÁNYOS LUTEIN KÉPLETEK SZÖVETTANI, ÉS KIALAKULÁSUK METABOLIKUS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA TEJELİ SZARVASMARHÁKBAN Balogh Orsolya Gabriella 1, Hatvani Csilla 2, Gábor Petra 3, Túry Ernı 4, az áo. tud. kandidátusa, Gábor György 1, az áo. tud. kandidátusa PROBIOTIKUMOK ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK MEGALAPOZÁSA SZARVASMARHÁK MÉHGYULLADÁSÁNAK MEGELİZÉSÉBEN ÉS KEZELÉSÉBEN Szekér Krisztina 1, Csizinszky Rita 1, Jerzsele Ákos 1, Styevkó Gabriella 2, Kun Szilárd 2, Rezessyné Szabó Judit 2, Földi József 3, Kulcsár Margit 4, Huszenicza Gyula 4, Gálfi Péter 1 AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓ HEPATOTOXICITÁSÁNAK VIZSGÁLATA HÁZITYÚKBÓL IZOLÁLT PRIMER MÁJSEJT-TENYÉSZETEKEN Csikó György, Jerzsele Ákos, Szekér Krisztina, Lehel József AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓ FARMAKOKINETIKAI VIZSGÁLATA PULYKÁBAN PER OS ÉS INTRAVÉNÁS BEADÁST KÖVETİEN Jerzsele Ákos, Nagy Gábor, Lehel József BAROMFIBÓL IZOLÁLT E. COLI, S. ENTERICA ÉS P. MULTOCIDA TÖRZSEK ÉRZÉKENYSÉGE AZ AMOXICILLIN-KLAVULÁNSAV KOMBINÁCIÓRA Jerzsele Ákos SZULFAKLÓRPIRIDAZIN MEGHATÁROZÁSA BAROMFI PLAZMA MINTÁKBÓL NAGYHATÉKONYSÁGÚ FOLYADÉKKROMATOGRÁFIÁS MÓDSZERREL ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK A BRATTON-MARSHALL MÓDSZERREL Nagy Gábor, Dr. Csikó György METILGLIOXÁL ILLETVE 3-BROMOPIRUVÁT KEZELÉS HATÁSA HT-29 ÉS A-549 SEJTTENYÉSZETEKRE VALAMINT NUDE EGEREKBEN KIFEJLİDÖTT HT-29 EREDETŐ TUMOROKRA Perényi Zsolt 1 PhD, Kıvágó Csaba 1, Andocs Gábor 1, Jakab Csaba 3, Gálfi Péter, az MTA doktora, az áo. tud. kandidátusa 1 VASTAGBÉLRÁK SEJTEK NA-N-BUTIRÁT-FÜGGİ PKC IZOENZIM MINTÁZATA Szekér Krisztina 1, Dorota Garczarczyk 2, Johann Hofmann 2, CsordásÁdám 2, Gálfi Péter 1 RELATÍV BIOLÓGIAI HASZNOSULÁS MODELLVIZSGÁLATA HÁZITYÚKBAN Csikó György, Nagy Gábor, Gálfi Péter

VADON ÉLİ MADARAK KARBOFURÁN OKOZTA MÉRGEZÉSE 2008-BAN Fazekas Béla 1 PhD, Orosz Enikı 1, Rigó Dóra 1, Tóthné Bistyák Andrea 2 KARBOFURÁN MÉRGEZÉS MADARAKBAN Lehel József 1, Déri János 2, Laczay Péter 3, Ácsné Kovacsics Loréna 4, Gaálné Darin Erzsébet 4 KARBOFURÁN MÉRGEZÉS ESETLEÍRÁSA PARLAGI ÉS RÉTI SASON Déri János 1, Lehel József 2, Horváth Márton 3 PÓTLÓLAG BENYÚJTOTT BESZÁMOLÓ: A MÉH BELSİ NYOMÁSÁNAK ALAKULÁSA HOLTELLÉSES TEJHASZNÚ TEHENEKBEN A PUERPÉRIUM IDEJÉN Bajcsy Árpád Csaba 1, Taverne, Marcel 2, Doornenbal, Arie 2 van der Weijden, Bert 2,Szabó-Ari Krisztina 1, Mádl, István 3, Tibold János 3, Szenci Ottó 1 EGY ÚJ TÍPUSÚ INHALÁCIÓS SZTEROID, A CICLESONID KIPRÓBÁLÁSA LOVAK KEHESSÉGÉNEK GYÓGYKEZELÉSÉBEN: RÉSZLETEREDMÉNY KÖZLÉSE Kutasi Orsolya 1, Langer Dóra 1, Szenci Ottó 1 egy. tanár, Balogh Nándor 2,PhD, DVCP

SZIE ÁOTK, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika 1 SZIE ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék 2 Klinikumok ELEKTROSEBÉSZETI BEAVATKOZÁSOK KOLLATERÁLIS HİKÁROSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Dunay Miklós Pál 1, Tóth Anna 1, Jakab Csaba 2, Németh Tibor 1 A modern elektrosebészeti eszközök és eljárások alkalmazása egyre biztonságosabb és pontosabb mőtéttechnikai megoldásokat tesz lehetıvé. Ezen eszközök diathermiás elven mőködnek, aktiválásuk alatt a kezelt és a környezı szövetekben hı képzıdik. A szabályozott energia-leadás és hımérséklet-emelkedés a kívánt érképletek elzáródásához vezet, de a környezı szöveteket nem károsítja. A szakirodalomban a különbözı gyártók különbözı típusú készülékeinek teszteredményei nehezen hasonlíthatók össze egymással. A kísérletek felépítése, a vizsgáló módszerek és a választott határértékek különbözısége megnehezíti a standardizálást. Jellemzı vizsgálat a lezárt és eltávolított érképletek nyomáspróbája és a kollaterális hıkárosító hatás mérése. A nyomáspróbák során a különbözı szerzık különbözı érátmérıket vizsgálnak és különbözı határértékeket jelölnek meg az eszköz hatékonyságának igazolása céljából. A kollaterális hıkárosodás kiterjedését a beavatkozás közben thermokamerával vagy bizonyos távolságban elhelyezett tőhımérıkkel, illetve a beavatkozás után szövettani vizsgálattal értékelik. A thermokamerás vizsgálatok információt adnak a beavatkozás közben képzıdı hı térben és idıben történı terjedésérıl. A tőhımérık megadják a beavatkozás pontjától adott távolságban jelentkezı legmagasabb hımérsékletet. A szövettani vizsgálat pedig megfelelı enzimhisztokémiai módszer segítségével alkalmassá tehetı az elektrosebészeti beavatkozás pontja és egy jellemzı izoterma-vonal (azonos hımérséklető pontok által alkotott vonal) távolságának utólagos, mikrométeres pontosságú mérésére. Jelen kísérletünkben a SurgRx EnSeal (Erbe EnSeal PTC) rendszer kollaterális hıkárosító hatását vizsgáltuk és értékeltük. Ezen eredményeken túlmenıen bemutatjuk a választott NBT (4-nitro-tetrazólium-kék) szövettani festést, amely véleményünk szerint a különbözı eszközök által létrehozott hıkárosodási zónák mérésének standardizálására és ezáltal objektív összehasonlítására a legalkalmasabb. Az NBT-festés elsısorban az LDH enzim kimutatására szolgáló enzimhisztokémiai eljárás, melynek során oldhatatlan, kék színő formazán csapadék képzıdik. Az LDH enzim 64 C fölött elveszíti aktivitását és nem alakul ki színreakció, így mikroszkóposan láthatóvá tehetı és pontosan mérhetı a beavatkozás pontja és a 64 C-os izoterma-vonal távolsága. Ez az izoterma-vonal pedig megegyezik a hıhárosodási zónával. Kísérleti sertéseink különbözı kezelt szöveteibıl 174 mintát vettünk, melyeket feldolgozásig fagyasztva tároltunk. Metszetkészítés, NBT-festés és szövettani szkennelés után méréseket végeztünk és az eredményeket statisztikailag értékeltük. Számításaink szerint az elektrosebészeti eszközök között a SurgRx EnSeal (Erbe EnSeal PTC) eszköz által okozott hıkárosodási zóna a legkisebb. Az eszköz olyan hıérzékeny anatómiai struktúrák közelében (pl. idegszövet) is biztonságosan alkalmazható, amelyre eddig nem nyílt lehetıség. 1

SZIE ÁOTK Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika Klinikumok A BELSİ RECTUS HÜVELYBİL KÉPZETT VÉNÁS AUTOGRAFTOK KÍSÉRLETES VIZSGÁLATA KUTYÁBAN Csébi Péter, Németh Tibor PhD Irodalmi áttekintés Az érsebészeti autograftokat jelenleg perifériás érszakaszok felhasználával biztosítják a gyakorlatban. A kutatási témánk jelentıségét az adja, hogy a belsı rectushüvelybıl képzett autograftok felhasználhatósága esetén bizonyos esetekben megkímélhetıek lennének perifériás érszakaszok. A belsı rectus hüvelybıl képzett érautograftok felhasználása során kedvezı eredmények születtek az arteria femoralis esetében. A beültetett tubularis interpositumok jól funkcionáltak és beépültek az arteria szerkezetébe. A vénás rendszerben való felhasználhatóságukat ezideig még nem vizsgálták. Anyag és módszer Kísérleti beagle kutyákon végezzük a vizsgálatokat. Az elsı kísérleti fázisban vénás folt (patch) graftokat készítünk mesterségesen ejtett kb. 1 cm hosszú vénasebek fedésére. Az érkirekesztıvel izolált vénaszakaszra 6/0-ás érsebészeti varróanyaggal rögzítjük a belsı rectus hüvelybıl képzett graftot, úgy, hogy a peritoneum nézzen az ér lumene felé. A mőtétet mindkét oldali vena jugularison és mindkét vena iliaca communison elvégezzük. A mőtetet követıen két hétig naponta 2x200 NE/ttkg Heparint adunk véralvadásgátlóként. A graftok funkcióképességét rendszeres idıközönként végzett doppler-ultrahang vizsgálattal és egy alkalommal CT angiographiaval ellenırizzük. Az egyes graftok esetében minimum 3 hónapos utánkövetést végzünk, majd mintát veszünk az egyes implantált érszakaszokból, és szövettani vizsgálatot végzünk. Ezt követıen a kutyák kikerülnek a kísérletbıl. A második kísérleti fázisban tubularis graftok beültetését tervezzük. Az alapelvek és a további feldolgozás megegyezik a folt graftokéval, de a tubularis graftok beültetése technikailag nehezebb, ezért erre csak sikeres elsı fázis után kerülhet sor. Eredmények Eddig 4 kutyán végeztük el a folt graftok vena jugularisba és vena iliaca communisba való beültetését. Így összesen 8 vena iliaca communis és 7 vena jugularis graftunk van. A legelsı beültetéstıl 6 hónap, a legutolsótól 3 hónap telt el. Mindegyik esetben 4-szer végeztünk ultrahangos ellenırzést és egyszer CT angiographiás ellenırzést. Mindegyik graft megfelelıen funkcionál. Az adott érszakaszok átjárhatóak, megfelelı áramlási viszonyokat mutatnak. A mintavételekre februárban fog sor kerülni. A szövettani feldolgozástól várjuk a váalszt ara a kérdésünkre, hogy a graft hogyan illeszkedik be a vénafal szerkezetébe. A folt graftokkal szerzet kedvezı eredmények alapján három esetben tubularis vena jugularis graftokat is beültettünk, de ezek másnapra mind elzáródtak. A perifériás véna esetében szerzett kedvezıtlen tapasztalat miatt a továbbiakban a tubularis graftokat nem perifériás, hanem hasőri vánába fogjuk ültetni. A doppler ultrahangos vizsgálatok megfelelı technikának bizonyultak a graftok funkcióképességének ellenırzésére. A CT angiographia megerısítette az ultrahangos leleteket. 2

SZIE ÁOTK Belgyógyászati Tanszék és Klinika 1 MGSZH-ÁTI 2 Klinikumok vagy immunológia A CD4/CD8 POZITÍV T-LIMFOCITÁK ARÁNYÁNAK MEGVÁLTOZÁSA A VÉRBEN KUTYÁK GYAKORIBB BİRBETEGSÉGEIBEN Tarpataki Noémi 1 PhD, Terényi Melinda 2 DVM, Nagy Szabina DVM, Buránszki Barbara 1 áo. hallgató, Zséli Szilvia 1 áo. hallgató Munkánk során vizsgáltuk a különbözı bırbetegségekben szenvedı kutyák perifériás vérében, az áramlási citometriával mért, CD4/CD8 pozitív T-limfociták arányának változását és ezen belül az eltérı kórképek, kórelızményi illetve vizsgálati adatok közötti összefüggéseket. A kutatás keretében a SZIE, ÁOTK Belgyógyászati Tanszék és Klinikájának bırgyógyászati szakrendelésén vizsgált 26 bırtüneteket mutató betegbıl és hét egészséges kutyából győjtött vérmintákat dolgoztuk fel. A méréseket a szobahımérsékleten tárolt heparinos vérmintákból 24 órán végeztük el a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatóságában (MGSzH-ÁTI), Becton Dickinson FACStrak típusú áramlási citométerrel. A mérési adatok kiértékeléséhez CellQuest programot, az összefüggések tanulmányozásához Microsoft Excel 7.0, illetve SPSS 8.0 programot használtunk. A kontrollként vizsgált hét egészséges kutya vérében a CD4/CD8 T-limfocita sejtarány 1,249-1,892 között alakult és átlagosan 1,527 volt. A bırbeteg kutyák vére negatív és pozitív irányban is mutatott eltéréseket a kontrollokhoz képest. Az atópiás bırgyulladásban szenvedı 23 kutyában a CD4/CD8 T-limfocita sejtarány 0,753-9,24 közötti, átlagosan 2,104 volt. Abban a 16 atópiás kutyában, amelyek bırgennyesedésben nem szenvedtek, az arány 0,971-9,24 között változott, átlagosan 2,972. A két generalizált demodicosisban szenvedı kutya vérében az arány 1,682 és 2,026, átlagosan 1,854. Az egyetlen, szisztémás lupus erythematosusban szenvedı beteg vérében a CD4/CD8 T-limfociták sejtaránya 3,342 volt. Az arány, az egészséges kutyák vérében tapasztalt CD4/CD8 T-limfocita aránynál szignifikánsan kisebb volt (0,753-1,421) a másodlagos bırgennyesedésben is szenvedı atópiás kutyákban (p<0,01), továbbá pododermatitis (p<0,05) és szırtüszıgyulladás (p<0,01) fennállásakor. Az egészséges T-limfocita-aránnyal megegyezı vagy nagyobb volt a CD4/CD8 arány (1,330-9,240) szignifikánsan a 3 év alatti betegekben (p<0,05), a gyomor-bélrendszeri panaszokat is mutató betegekben (p<0,05) és a lichenifikációt, mint másodlagos bırtünetet nem mutató betegekben (p<0,05). Szignifikánsan (p<0,01) nagyobb volt a CD4/CD8 T-limfocita arány (2,026-9,240) az egészségesekhez képest azokban az atópiás kutyákban, amelyeknél a bırgyulladást nem súlyosbította másodlagos bakteriális felülfertızöttség. Eredményeink alapján a CD4/CD8 T-limfocita sejtarány a perifériás vérben szignifikánsan megnı az atópiás dermatitisben szenvedı kutyákban. Ezt az arányt azonban jelentısen befolyásolják, nevezetesen csökkentik a másodlagos bakteriális folyamatok, valamint a glükokortikoidokkal történı gyógykezelés. 3

SzIE, Állatorvostudományi Kar Belgyógyászati Tanszék és Klinika 1 Klinikumok HORDOZHATÓ FOTOMÉTER ÉRTÉKELÉSE A VÉRPLAZMA KREATININ TARTALMÁNAK VIZSGÁLATAKOR Pétsch Márta 1, Ribiczeyné Szabó Piroska 1, Kapp Péter, állatorvostan-hallgató, Gaál Tibor 1, az áo. tud. kandidátusa A kutyákban gyakori vesebetegségek megállapítására a vér kreatinin tartalmának ismerete szükséges. Ezért kívánatos, hogy a kreatinin sürgısségi mérésére a klinikusnak lehetıség nyíljon. A sürgısségi vizsgálatokra az ilyen típusú, ún. point-of-care (POC) módszerek más vérösszetevık mérésére is terjednek (tesztcsíkok, glükométerek stb.). A kreatinin sürgısségi mérését klinikánkon az Orvostechnika Kft. hagyományos, Jaffé féle eljárással mérı készüléke, a Microlab 50 fotométer segítségével kívántuk megvalósítani. A méréshez 50 µliter heparinos vérplazma vagy szérum szükséges, amit a gyárilag egyedi csövekben mellékelt reagensbe kell pipettázni. A fotometriás mérés 3 perc alatt szolgáltat eredményt. A vizsgálat során 4 különbözı kreatinin koncentrációjú (alacsony: 70 µmol/l, élettani: 137 µmol/l, emelkedett: 312 µmol/l és kórosan magas: 624 µmol/l) kontroll szérum 15-15 mintáját értékeltük a Microlab 50 fotométeren. A gyárilag beprogramozott faktort használva a készülék az azotémiás mintákban szignifikánsan kisebb kreatinin-értékeket adott a célértékekhez képest. Ezért a gyári faktort megváltoztattuk, és ismételt sorozatvizsgálatokkal újramértük a 4 kontroll szérumot. Ezt követıen a készülék torzítása a klinikusok számára fontos, kórosan magas kreatinin tartalmú minták esetében közel negyedére csökkent, míg az élettani kreatinin-tartalmú (<137 µmol/l) mintákban a faktorállítás következménye az lett, hogy a célértékhez képest nagyobb kreatinin koncentrációkat kaptunk. Ezt a kedvezıtlen következményt azonban a gyakorlatban nem tartjuk nagyon fontosnak, hisz elsısorban nem élettani minták vizsgálatára kívánjuk a fotométert alkalmazni. Eddigi tapasztalataink szerint a Microlab 50 fotométeren a 250 µmol/l alattinak mért kreatinin koncentrációk tekinthetık élettaninak. Vizsgálatsorozatunk befejezése után klinikánkon a Microlab 50 fotométert 2008 novemberében beállítottuk. A vizsgálatok PhD és TDK kutatás keretében történtek. 4

SzIE, Állatorvostudományi Kar Belgyógyászati Tanszék és Klinika 1 MTA Kémiai Kutatóközpont 2 Klinikumok LIPIDPEROXIDÁCIÓS PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA VESEBETEG KUTYÁK VÉRPLAZMÁJÁBAN Pétsch Márta 1, Ribiczeyné Szabó Piroska 1, Jakus Judit 2, PhD, Gaál Tibor 1, az áo. tud. kandidátusa. A korábbi évek során klinikai vizsgálatok alapján vesebetegnek bizonyult kutyák (vérplazma kreatinin koncentrációja >140 µmol/l) vérplazmájában vizsgált lipidperoxidációs végtermék, a malondialdehid (MDA) kolorimetriás direkt mérését egy újabb antioxidáns paraméter, a 4- hidroxi-nonenál (4-HNE) koncentrációjának mérésével egészítettük ki. Ilyen vizsgálatot kutyákban még nem végeztek. A kutyák teljes vérébıl egyidejőleg elektron spin rezonanciás (ESR) spektroszkópiával meghatároztuk a stacioner szabadgyökök összmennyiségét. Az elıkísérletnek szánt vizsgálat során a Belklinikán vizsgált 10 vesebeteg kutya mellett 9 kontroll, egészséges kutyában mértük az MDA és a 4-HNE koncentrációját. A vizsgálat során vegyes fajtájú, ivarú és korú kutyákat használtunk. A meghatározás az Oxis Research Inc. (USA) Biotech LPO-586 kolorimetriás tesztkészletével, heparinos vérplazmából történt. A módszer lehetıvé teszi a MDA és a MDA+4-HNE koncentrációjának meghatározását. Az ESR mérések Magnettech Gmb (Berlin, Németország) készüléken történtek. A beteg és a kontroll csoportba tartozó kutyák MDA koncentrációi között szignifikáns különbséget nem találtunk. Ugyanakkor az MDA+4-HNE összmennyisége a beteg állatokban szignifikánsan (p<0,05) kevesebbnek bizonyult, ami a kisebb 4-HNE mennyiségekkel magyarázható. A teljes vér szabadgyök-koncentrációja korábbi vizsgálati eredményeink szerint 5 vesebeteg kutyában többszöröse volt a 12 kontrollénak. Amennyiben jelen vizsgálatunkban is hasonló különbséget állapítunk meg az ESR vizsgálatok során, ez igazolni látszik azt a feltételezést, hogy a vesebeteg kutyák vérében mérhetı nagy szabadgyök koncentráció nem a lipidperoxidációs folyamatokat, hanem más biomolekulák (esetleg fehérjék, szénhidrátok) oxidációját fokozza. A kis számú állat vérének vizsgálatával nyert eredményekbıl messzemenı következtetések nem vonhatók le, ehhez további minták győjtése szükséges. A magas szabadgyökkoncentráció azonban mindenképpen oxidatív stresszre utal, melynek a vérben is rutinszerően követhetı markereit még meg kell határoznunk. A vizsgálatok PhD kutatási téma keretében történtek, azokat az NKB 15831 és az OTKA 61566 pályázatok támogatták. 5

Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék 1 FJC Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet 2 ONCOTHERMIA AZ ÁLLATORVOSLÁSBAN ALAPKUTATÁSI EREDMÉNYEK Andócs Gábor 1, Balogh Lajos 2 Cél: A hipertermia használata a daganatterápiában hosszú évszázadokra tekint vissza. Azóta számos hipertermiás eljárást dolgoztak ki, többek közt az elektromágneses mezı által történı energiaközlést. Ugyanakkor az onkológiai elektro-hipertermia nem túl széles körben elfogadott eljárás az onkológusok táborában és pontos hatásmechanizmusa még mindig tudományos viták tárgyát képezi. Munkánk során kétféle hiperthermiás eljárás, a klasszikus hıközlés és a kapacitívan csatolt elektro-hipertermia (oncothermia) hatásait hasonlítjuk össze in vitro és in vivo kísérleti modelleken, ugyanakkor mindkét eljárás hatását összemérjük kezeletlen kontrollal is. Az in vivo kísérletekben az energiaközlésre használt modulált elektromágneses tér daganatszövetre kifejtett direkt hatásait is tanulmányozzuk. Anyag és módszer: Az in vitro kísérleteket vékony üveg fedılemezen növesztett HepG2 (human hepatocelluláris carcinoma) sejtekkel végeztük. Az in vivo modell daganatos nude egér volt, melynek daganatait HT29 (humán colorectalis carcinoma) sejtekkel indukáltuk. Az elektro-hipertermia kezelésre szolgáló berendezés egy 13,56 MHz-en mőködı szinuszhullámú rádiófrekvenciás generátor volt. Az energiaátadást kapacitív csatolással oldottuk meg, a kezelt minta speciálisan kialakított kondenzátor elektródok közt foglalt helyet. A klasszikus hıkezeléshez szabályozott hotplate -et használtunk az in vitro vizsgálatokhoz, valamint egy kismérető infrasugárzót az in vivo kísérletek esetében. Az in vivo kísérletek során kialakítottunk egy olyan kísérleti csoportot is, ahol a kezelés során a tumor hımérsékletét intenzív vízbólusos hőtéssel konstans testhımérsékleten (37#) tartottuk, tehát lehetıségünk nyílt az alkalmazott elektromágneses tér daganatsejtekre kifejtett hatását tanulmányozni hıhatás nélkül. A hıközlés dinamikája, valamint a kezelés ideje megegyezett minden kezelési mód során. A minták hımérsékletét folyamatosan regisztráltuk egy fluoroptikai hımérırendszer segítségével. Eredmények: Jelentıs különbség volt megfigyelhetı a sejtek életképességében, a sejtek morfológiájában valamint a tumorszövet struktúrájában a kezeletlen mintákat összehasonlítva az elektro-hipertermizált valamint a kizárólag hıvel kezelt mintákkal. Szintén jelentıs differenciákat találtunk a pusztán elektromágneses tér hatásának kitett daganatban a kezeletlen kontrollhoz, valamint a csak hıvel kezelt mintákhoz képest. Konklúzió: Elızetes eredményeink arra utalnak, hogy az elektro-hypertermia (oncothermia) módszer hatékony eljárás a daganatos sejtek elpusztítására. Ezen daganatsejt pusztító hatás elsısorban az alkalmazott elektromágneses térnek, kisebb részben a megemelkedett hımérsékletnek köszönhetı. Ugyanakkor további intenzív kutatómunka szükséges az elektrohipertermia hatásmechanizmusának tisztázásához annak érdekében, hogy széleskörően elfogadott és tudományos tényekkel alátámasztott eljárássá válhasson az állatorvosi onkológiai terápia területén. 6

SZIE, ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék 1 SOTE II. számú Pathologiai Intézet. Üllıi út 93. H-1091 Budapest 2 SZIE-ÁOTK Gyógyszertani és Méregtani Tanszék 3 Klinikum CLAUDIN-5, ÚJ IMMUNHISZTOKÉMIA MARKER A KUTYÁK HAEMANGIOSARCOMÁJÁNAK DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKÁJÁBAN Jakab Csaba 1, Rusvai Miklós 1, Gálfi Péter 3 és Kulka Janina 2 A szerzık a SZIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékének biopsias, és necropsias eredető, paraffinba ágyazott, tumorarchívumából szelektált mintákat dolgoztak fel. Munkájuk során 92 db tumort: 26 db haemangiosarcomát (HSA) (16db primer léptumor: 12db a 16 db-ból léphaematomával kísért; 4 db primer jobb szívfülcsetumor és 6 db primer subcutan tumor), 6 db hemangiomát (4 db subcutan tumor, 2 db léptumor), 3 db bır lymphangiomát (2 db hátulsó végtag bırébıl, 1 db törzs bırébıl), 7 db hemangiopericytomát, 11 db fibrosarcomát (6 db primer bır tumor, 3 db léptumor és 2 szájüregi daganat), 3 db myxosarcomát (bır), 3 db leiomyosarcomát (1 db vagina, 1 db gyomor, 1 dbjejunum tumor), 3 db cardialis rhabdomyosarcomát, 3 db MPNST-t (n. hypoglossus, plexus brachialis, nem identifikált agyideg), 4 db orsósejtes melanomát (2 db láb-, 1 db fej-, 1 db törzs bır), 4 db synovialis sarcomát, 5 db osteosarcomát (non-productiv típus), 4 db chondrosarcomát, 5 db benignus fibroblast proliferációt (3 db collagen nevus és 2 db acrochordon), 5 db vaginalis leiomyomát vizsgáltunk meg. A daganatos elváltozásokon kívől 14 db nem daganatos lépmintát (4 db normál lép, 5 db lymphoid hyperplasia indukálta acut intrapulparis haematoma, 5 db organizálódott haematoma), 4 db patológiás angiogenesist mutató granulációs szövetet (bır), 6 db normál bırt vizsgáltak meg. A standard körülmények között konzervált tumorminták immunhisztokémiai vizsgálata során, a SOTE II. számú Pathologiai Intézetében, a következı antitesteket használták fel: claudin-5, CD31, von Willebrand s faktor, vimentin, α-simaizom aktin, dezmin, S-100 protein és neuron specifikus enoláz. Vizsgálataik során azt tapasztalták, hogy a claudin-5 molekula a kutyák haemangiosarcomájának immunhisztokémiai vizsgálatára a von Willebrand s faktornál és a CD31-nél alkalmasabb, intenzívebb pozitív immunreaktivitást mutató protein, ami különösen a solid típusú, differenciálatlan HSA vizsgálata során elınyös. E daganat differenciálása, a jól vascularisalt és/vagy vérzésekkel tarkított, nem endothelialis eredtő malignus mesenchymalis daganatoktól (pl. sarcomák) gyakorta okoz nehézséget a patológus számára. Ezt jelentısen megkönnyíti a claudin-5 alapú immunhisztokémiai vizsgálat. A vizsgálatok során 10 db, 15 %-os, nem pufferolt, formalinban, 1-2 hétig konzervált mintákban megvizsgálták a CD31 és claudin-5 expressziót. Tíz esetbıl 1 db mutatott CD31 pozitivitást (9 db CD31 negativitást) és 10 db claudin-5 pozitivitást mutatott! A normál lépmintákban a CD31 a trabecularis-, centralis artériák endothelsejteiben mutatott pozitivitást, ezzel szemben a claudin-5 protein ezen artériákon kívől a nem continualis endothellel bélelt sinusoidokban is erıs pozitivitást adott. A claudin-5 protein nagy segítséget nyújtott a kutyák gyakori léphaematomájának differenciál diagnosztikájában is, azaz a neoplasticus, nem neoplasticus eredet, ill. a vérérdaganat és nem vérérdaganat indukálta haematoma egzakt diagnózisában. 7

SzIE, Állatorvos-tudományi Kar Belgyógyászati Tanszék és Klinika 1 Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 2 Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék 3 Klinikumok és gyógyszertan Intézeti téma A BNP ALAKULÁSA A KUTYÁK PANGÁSOS SZÍVELÉGTELENSÉGÉBEN Vörös Károly, az áo. tud. doktora 1, Fikó Fruzsina, szakdolgozatos hallgató, 1 Forgách Petra, PhD-hallgató 2, Rusvai Miklós, az áo. tud. kandidátusa 3 Az ún. nátriumürítı (natriuretic) peptidek segítségével a vérbıl is vizsgálható a szív állapota, pontosabban kifejezve megállapítható a pangásos szívelégtelenség fennállása. Hazánkban ilyen vizsgálatokról még nem számoltak be, és a szakirodalomban közölt eredmények ellenére még több kérdés megválaszolatlan a pitvari nátriumürítı peptid ( brain natriuretic peptid, BNP) diagnosztikai alkalmazhatóságát illetıen, a kutyák pangásos szívelégtelenségében. Munkánk célja volt a módszer hazai bevezetése, valamint egészséges kutyák BNP-értékeinek összehasonlítása a szerzett szívbetegségekben szenvedı és egyúttal pangásos szívelégtelenség jeleit mutató kutyák adataival. Az utóbbi csoporton belül vizsgáltuk a különbözı súlyosságú pangásos szívelégtelenség és a szívbeteg kutyák BNP-értékei közötti összefüggéseket is. A kutatás során a beszámoló elkészítésének idıpontjáig 14 egészséges és 25 szívbeteg állaton végeztünk fizikális klinikai, valamint kétdimenziós, M-mód és Doppler echokardiográfiás vizsgálatokat. A BNP méréséhez a Canine CardioSCREEN Nt-proBNP VETSIGN TM (Gulidhay Ltdm UK) szendvics-elisa eljárást vettük igénybe. A módszerrel az Nt-proBNP-t, a BNP inaktív elıszármazékát határoztuk meg, és ebbıl következtettünk a BNP értékére. A vizsgálatokba bevont szívbeteg beteg kutyák közül 12 állat szenvedett dilatatiós cardiomyopathiában, 10 kutyában mitralis insufficientiát és ennek hátterében idült endocardosist állapítottunk meg, míg 2 esetben haemopericardiumot, egy betegünkben pedig morfológiai elváltozás nélküli pitvarremegést találtunk. Betegeinket a NYHA-besorolás szerinti 5 csoportba osztottuk, a pangásos szívelégtelenség mértéke szerint. Vizsgálataink alapján szignifikáns eltérés mutatkozott a kontroll kutyák (485,82 +/- 318,74 pmol/liter) és a beteg kutyák BNP-szintjei (1644,72 +/- 1084,81 pmol/liter) között (p<0,001). Ezek az eredményeink összhangban vannak a nemzetközi irodalomban közölt adatokkal. Ezen túlmenıen azt tapasztaltuk, hogy a kifejezettebb szívelégtelenség magasabb BNP-szinttel jár: I. fok (n=6): 224,89 +/- 148,20; II. fok (n=3): 1146,30 +/- 207,91; III. fok: (n=3) 1738,33 +/- 295,05; IV: fok: (n=9): 2892,53 +/- 535,97 pmol/liter. A csoportok összehasonlításakor nem találtunk jelentıs különbséget az egészséges és az I. fokú pangásos szívelégtelenségben szenvedı kutyák BNP-koncentrációi között, ellentétben a korábbi szakirodalmi adatokkal. 8

Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék 1 Klinikumok és gyógyszertan MTA Kémiai Kutatóközpont, Farmakobiokémiai Osztály, Biooxidációs Laboratórium 2 Szamóca Állatpatika - CORA Törökbálint 3 Állatorvos-tudományi Kar, V. évf. hallgató 4 OTKA: K-68376 TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉKET KÓDOLÓ MRNS KVANTITATÍV KIMUTATÁSA PCR-TECHNIKÁVAL LYMPHOMÁS KUTYÁK NYIROKCSOMÓJÁBAN Vajdovich Péter 1 PhD, Szabó Bernadett 2, Szécsényi Dóra 3, Jakus Judit 2 PhD, Sunyál Orsolya 4 Vizsgálataink célja annak megállapítása volt, hogy a nyirokcsomók lymphoid sejtjeinek egyes membrántranszportereinek (MDR1, az mrp1, az mrp2 és a Bcrp) mrns expressziójának mértékében van-e különbség a kontroll egészséges és a betegek között, valamint az mrnsexpresszió mértéke hogyan korrelál a lymphomás betegek klinikailag is megfigyelhetı terápiás válaszával. A vizsgálatokhoz 4 csoportot alakítottunk ki: elsıdleges, recidivált, szepszisben elhullott és kontroll csoportot. E csoportok között elvégzett statisztikai számítások több terápiarezisztenciát okozó fehérje esetén is szignifikáns eltérés mutattak. A kontrollhoz képest mrns szintő transzporter csökkenést találtunk az MDR1 szintjében mind az elsıdleges daganatok mind a recidívákat tekintve, sıt azon nyirokcsomómintákban, amelyek szepszisben elhullott betegekbıl származtak. MRP1 esetében szignifikáns különbség adódott a kontroll és a szepszises csoport köztt. BCRP esetében a recidívált és szepszises csoportban találtunk jelentıs különbséget a kontrollhoz képest. Az MDR1 expresszió a kontrollhoz képest a recidivált csoportban szignifikánsan nagyobb volt, abban az esetben, amikor azonos állatok nyirokcsomóit hasonlítottuk össze. A betegek összes paraméterével (transzporter szintek, túlélési idık, kor) elvégzett korrelációs vizsgálat során számos összefüggés adódott. Minél korábban jelentkezett az elsı recidíva annál rövidebb idın belül esett újra vissza az állat és annál hamarabb következett be az állat elhullása. A korrelációs vizsgálat szerint az életkor növekedésével a MDR1 expressziója is nı. Az MDR1 szoros negatív korrelációt mutatott az recidívamentes túlélési idıvel és a teljes túlélési idıvel. A BCRP mrns expressziója a TTI-vel szintén fordítottan arányos. Vizsgálataink eredményei alapján elmondhatjuk hogy lymphomás kutyák nyirokcsomójából PCR technikával történı transzporterek mrns szintjének meghatározása fontos prognosztikai informávióval szolgálhat. 9

MTA Kémiai Kutatóközpont, Biomolekuláris Kémiai Intézet Gyógyszertan MULTIDROG REZISZTENCIA FEHÉRJÉK HATÁSA 5-AMINOLEVULÉNSAV KEZELÉSRE ÉS FOTODINAMIKUS TERÁPIÁRA HT29 ADENOCARCINOMA SEJTVONALAKBAN Szabó Bernadett, Jakus Judit, PhD Az állatorvoslásban leggyakrabban használt antitumor kezelés, a kemoterápia egyik legnagyobb problémája a citosztatikumokkal szemben kialakuló rezisztencia. Ez az un. multidrog rezisztencia (MDR) a gyógyszer-rezisztenciák különleges formája, mivel következményeként a daganatos sejtekkel szemben nemcsak egy, hanem több, szerkezetükben és hatásukban különbözı szer is hatástalanná válik. Ennek következtében a recidivált tumorok újabb kemoterápiája rendszeresen eredménytelen próbálkozásnak bizonyul. Az MDR kialakulásáért a sejtmembránban jelenlévı ABC (ATP-binding casette) fehérje-család egyes tagjai felelısek. Ezek olyan efflux transzport proteinek, melyek különféle, fıleg testidegen, vegyületek sejtbıl való kipumpálásáért felelısek. Így a citosztatikumok nem tudják kifejteni hatásukat a rákos sejtekben, mert az ABC transzporterek azokat idı elıtt eltávolítják a célsejtekbıl. A fotodinamikus terápia (nemzetközi rövidítése PDT) egy olyan, fıleg rákos megbetegedések kezelésére alkalmazott módszer, melynek során a tumoros sejtek fényérzékenyítı vegyület használata mellett, oxigén és fény jelenlétében elpusztulnak. Fényérzékenyítı anyagként (szenzibilizátor) fıleg porfirin származékokat alkalmaznak. Az 5- ALA (5-aminolevulénsav) egy olyan porfirin prekurzor, amelyet a sejt endogén módon, a hem bioszintézise során alakít át szenzibilizátorrá, protoporfirin IX-é. Mivel ez utóbbi egy sejtben keletkezı vegyület, használata során feltételezzük, hogy el tudjuk kerülni az általános kemoterápia által indukált MDR proteinek aktiválódását, illetve, hogy a már rezisztens tumorokon is alkalmazni tudjuk a PDT-t. A transzporterek mennyiségét HT29-L human vastagbél adenocarcinoma sejtekben és annak egy kemoterápia-rezisztens HT29-12 vonalában vizsgáltuk. RT-qPCR technikával meghatároztuk a leggyakrabban elıforduló efflux fehérjék (MDR1, MRP1, MRP2, BCRP) és a protoporfirin szintézisében elengedhetetlen ABCB6 transzport protein mrns expresszióját. Különbözı idıpontokban (0, 0,5, 1, 2, 3, 6, 9, 24 óra) fluorometriás módszerrel meghatároztuk az 5-ALA-ból keletkezı protoporfirin-ix mennyiségét a sejtekben, illetve a médiumban. A médiumban mérhetı fluoreszcencia arányos a kipumpált porfirin mennyiséggel. További vizsgálatokban szelektív inhibítorokkal gátoltuk a MDR-fehérjék mőködését és mértük a porfirin szintjét, illetve az inhibítorok hatását a sejtek PDT kezelésének eredményességére. MTT festéssel határoztuk meg a fotodinamikus hatást. A protoporfirin-ix szintézise bizonyítható az ABCB6 mrns expressziójának emelkedésével, és a fluoreszcencia intenzitás növekedésével. Az efflux pumpák mőködése pedig a mediumban megjelenı porfirin mennyiségével mutat egyértelmő összefüggést. A két sejtvonal között nem láttunk szignifikáns különbséget a transzporterek mrns expressziója és funkciója között, valamint a PDT-re gyakorolt hatásában sem. Eredményeink arra utalnak, hogy a már kemoterápia-rezisztens daganatsejtek esetében is érdemes fotodinamikus kezelést alkalmazni. 10

Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék 1 Klinikumok és gyógyszertan Országos Gyógyintézeti Központ, Haematológiai és Immunológiai Intézet MTA-OGYK Membránbiológiai Kutatócsoport 2 Szamóca Állatpatika - CORA Törökbálint 3 Állatorvos-tudományi Kar, V. évf. hallgató 4 OTKA: K-68376 TERÁPIAREZISZTENCIA FEHÉRJÉK MŐKÖDÉSÉNEK VIZSGÁLATA FLOWCYTOMETRIA ALKALMAZÁSÁVAL Vajdovich Péter 1 PhD, Karászi Éva 2, Szécsényi Dóra 3, Szendi Eszter 4 A flow, vagy áramlási citometria lényege, hogy folyadékfázisban ultravékony tubusban áramló sejteket lézerfény segítségével világítjuk meg, és a fénytörésük jellemzıi alapján számítógép segítségével virtuálisan el tudjuk különíteni ıket egymástól. Így a hasonló tulajdonságú sejteket a más tulajdonságú sejtektıl elkülönítetten tudjuk vizsgálni. Ilyen mőszer alkalmas a rutin hematológiai vizsgálatok elvégzésére, de más célból is használható. Ha a sejteket immunológiai módszerrel fluoreszkáló anyag kapcsolásával jelöljük, akkor az adott sejt fluoreszkáló tulajdonsága megváltoztatja a lézerfény törését, így a sejt elkülönítetten vizsgálható. Ez az ún. FACS (fluorescence activated cell sorting) eljárás. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a sejtek membrántranszporter funkciója vizsgálható legyen. Ha a sejtekhez fluoreszkáló molekulát (calcein) adunk és inkubáljuk, akkor ez az anyag a sejtekbe jut. Amennyiben a sejt rendelkezik membrántranszporter fehérjékkel (P-glükoprotein /Pgp/, multidrug resistance associated protein-1 /mrp1/, stb.) és ún. multidrug rezisztencia funkcióval, akkor a calceint a sejtek kipumpálják magukból. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy kemoterápiás kezelésben részesülı 9 lymphomás, ill. leukémiás kutya szeparált lymphoid sejtjeinek membrántranszporter funkciója eltér-e az egészséges, kontroll kutyák (n=6) lymphoid sejtjeinek hasonló mőködésétıl. A kutyák vérmintájának lymphoid sejtjeit szeparáltuk, majd azok egy részét membrántranszporter gátló anyag hozzáadása nélkül calcein-nel inkubáltuk, egy másik részéhez verapamil-t adtunk, amely a Pgp és az mrp1 gátlója, harmadik részéhez pedig, ún. MK-571 molekulát adtunk, amely az mrp1 gátlója. Végül a két gátlóanyagot tartalmazó sejtszuszpenzióhoz is calceint adtunk. A FACS vizsgálat során mértük a sejteken belüli fluoreszcenciás aktivitás mértékét. A gátlás nélküli és a gátlóanyagokat tartalmazó sejtek eltérı fluoreszcenciás aktivitásának kifejezéséhez kiszámítottuk az ún. MAF- (multidrug rezisztencia aktivitási faktor-) értékeket. Ezek jellemzik, a sejtek Pgp, és mrp1 funkcióját. A kontroll kutyák összesített multidrug rezisztencia értéke: 31,6 ± 5,9, az mrp1 MAFértéke: 18,5 ± 9,7, a Pgp MAF-értéke: 13,2 ± 5,3. A beteg kutyák összesített multidrug rezisztencia értéke: 45,9 ± 8,9, az mrp1 MAF-értéke: 29,9 ± 11,5, a Pgp MAF-értéke: 15,9 ± 14,2. Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a beteg kutyák összesített multidrug rezisztencia funkciója (p<0,01) és az mrp1-hez kötött membrántranszporter (p<0,05) funkciója egyaránt szignifikánsan nıtt a kontroll kutyák hasonló sejtfunkciójához képest. 11

SZIE ÁOTK, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika 1 SZIE ÁOTK, Belgyógyászati Tanszék és Klinika 2 MTA Kémiai Kutatóközpont, Biomolekuláris Kémiai Intézet 3 Klinikumok KLINIKAI TAPASZTALATOK MACSKÁK FOTODINAMIKUS TERÁPIÁJÁBAN Molnár Péter 1, Merész Laura, Németh Tibor PhD 1, Vajdovich Péter PhD 2, Szécsényi Dóra 2, Szabó Bernadett 3, Jakus Judit 3 PhD A humán onkológiai diagnosztikai és terápiás eljárások sorában az elmúlt évtizedekben ismertté vált fotodinamikus terápia (PDT) már túljutott a kísérleti fázison, és egyes daganatok illetve precancerosus állapotok kezelésében elfogadott, és rutinszerően alkalmazott módszerré vált. Kutatásunk célkitőzése volt, hogy meghatározzuk daganatos kórképekben szenvedı macskák azon betegcsoportjait, amelyeknél a PDT hatékony lehet, és hogy nyomon kövessük a kezelés által elıidézett élettani és biokémiai változásokat. 13 macskán (6 nıstény és 7 kandúr) végeztünk PDT-kezelést klinikai körülmények között. Átlagéletkoruk 10,6 év, a legfiatalabb 2, míg a legidısebb beteg 17 éves volt. Közülük hétnek laphám carcinomája, a másik hatnak lágyszöveti sarcomája volt. Együttmőködésben az MTA Kémiai Kutatóközpont munkatársaival, a kezelés során száloptikás fluorometriás eljárást alkalmaztunk, amellyel optimalizálni tudjuk a megvilágítási szakasz idıpontját a szenzibilizátor elıanyagának beadását követıen. A fluorométer az intravénásan beadott 5-aminolevulénsavból (ALA) endogén módon keletkezı fotoszenzibilizátor (protoporfirin IX) maximális koncentrációját a tumorban 3-4. órában mérte. A megvilágítás 3 órával az injekció után, 100 J/cm 2 dózisban, 610-670 nm fénytartományban történt. Egy megvilágítás idıtartama 12 perc volt. A kezelést 1-2 héttel késıbb megismételtük. A megvilágítást megelızıen, majd közvetlenül utána vérmintákat vettünk. Szövetmintát közvetlenül a megvilágítás elıtt vettünk az elsı és a megismételt kezelés során. Az állatokat rendszeres vizsgálatokra rendeltük vissza, a követés során megállapítottuk a kiújulásmentes idıtartamot és a teljes túlélési idıt. A betegek átlagos recidívamentes túlélési ideje (RTI) 14,5 ±11,1 hét (medián: 13), teljes túlélési ideje (TTI) 23,8 ± 29,9 (medián: 12) hét volt. A kismalignitású daganatos betegek RTI mediánja 16 hét, TTI mediánja 30 hét, a nagymalignitású daganatos betegek RTI mediánja: 1 hét, TTI mediánja 2,5 hét volt. Nem volt szignifikáns különbség a sarcomás (RTI medián: 4 hét, TTI medián: 9,5 hét) és carcinomás (RTI medián: 6 hét, TTI medián: 12 hét) betegek reakciója közt, a végsı eredmény szempontjából a daganat differenciáltsági foka és lokalizációja voltak a legfontosabb tényezık. Kismalignitású daganatok esetében más szerzık eredményeihez hasonló bíztató terápiás eredményességi mutatókat tapasztaltunk. 12

1 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Klinikumok és Gyógyszertan Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika 2 Mátrix Kórszövettani Laboratórium 3 Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet TÁRSÁLLATOK ÉS KEDVTELÉSBİL TARTOTT ÁLLATOK PETEFÉSZKÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ IMMUNHISZTOKÉMIAI VIZSGÁLATA. Thuróczy Julianna PhD 1, Oppe Nikoletta 1, Tibold Anikó 1, Perge Edina 2, Balogh Lajos 3 Bár az ivari ciklus során bekövetkezı hormonális hatások többé-kevésbé ismertek az egyes állatfajok esetében, a petefészekben zajló sejten belüli és receptor szintő változások jórészt még ismeretlenek. A proliferációs és apoptotikus jelenségek együttes hatása határozza meg a petefészken kialakuló képletek tüszık és sárgatestek sorsát. Mivel számos parakrin és autokrin faktor együttesen van jelen, jelenleg nem egyértelmően ismert, melyek azok a hatások, amelyek a tüszık fejlıdésében, kiválasztódásában és az apoptózisban kritikus szerepet töltenek be. Célunk a korábban kutyában már megkezdett vizsgálatok folytatása és a lehetıségekhez képest más állatfajokra történı kiterjesztése. 39 kutya, 12 macska, 6 vadászgörény, 2 nyúl, 5 nude egér és egy rhesus majom petefészkét vizsgáltuk. Az mőtét során eltávolított petefészkeket 5-8 %-os pufferolt formaldehid oldatban fixáltuk, majd dehidráció után paraffinba ágyaztuk. A blokkokból 4 µm vastag metszetek készültek, melyeket hematoxilin-eosinnal megfestettünk. A metszetek immunhisztokémiai vizsgálata EnVision módszerrel, primer egér antitest felhasználásával történt. A progeszteron antitestet kutya szérum progeszteron meghatározáshoz készült, kvantitatív ELISA módszerhez. Az immunhisztokémiai vizsgálat során az antitestet 1:300 hígításban használtuk, korábban már leírt módon (Siklódi és mtsai 1995, Thuróczy és mtsai 2007). A Ki-67 (Clone: MIB-1), vimentin (Clone: V9) és pan Cytokeratin antibody (Clone: AE1/AE3) reagensek a DakoCytomation (Glostrup, Denmark) termékei. A p53 (Clone: MDM2-SPM344), ösztrogén receptor α antigén (Rabbit polyclonal to Estrogen) és a Caspase-3 (rabbit polyclonal) az Abcam (Cambridge, UK) termékei. Kutyában a progeszteron jelenléte a petefészek sejtjeinek citoplazmájában az ivari ciklus minden szakaszában igazolható volt, bár anösztrusz idején a tüszık falában mennyisége jelentısen elmaradt a többi ciklus stádiumhoz képest. Az AE1/AE3, a vimentin, a Ki67 szintén erıs reakciót mutatott. Az ERα receptor lokalizációjában az ösztrogén célsejtjeinek ciklusfüggı változásának függvényében jelentıs különbségek voltak. A p53 proliferációs marker ells idején tapasztalt enyhe reakciója az apoptotikus folyamatok felerısödését támasztja alá.az eredmények értékelése és fajonkénti összehasonlítása jelenleg is zajlik. 1. Siklódi, B., Barna-Vetró, I., Solti, L. Latent immunization to produce high affinity monoclonal antibodies to progesterone. Hybridoma 1995; 41, 79-84. 2. Thuróczy, J., Reisvaag, G. J. K., Perge, E., Tibold, A., Szilágyi, J., Balogh, L. Immunohistochemical detection of progesterone and cellular proliferation in canine mammary tumours. J. Comp. Path. 2007; 137;122-129. 13

Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Nagyállat Klinika, Üllı Klinikum KETTİSENERGIÁJÚ RÖNTGENFOTON ABSZORPCIOMETRIÁS MÉRÉSEK A LÓ HÁRMAS METACARPALIS- ÉS CSÜDCSONTJAIN Tóth Péter 1, Horváth Csaba 2, Ferencz Viktória 2, Nagy Krisztina 1, Gligor Noémi 1, Szenci Ottó 1, Bodó Gábor 1 1 SZIE-ÁOTK Üllıi Nagyállatklinika 2 Semmelweis Egyetem, I. sz. Belklinika A humán gyógyászatban a csontmennyiség vizsgálata (oszteodenzitometria) az ásványi csonttömeg meghatározásával a calcipéniás osteopathiák diagnosztikájának alapja, valamint a töréskockázat becslés elfogadott módszere. A DEXA (Dual Energy X-Ray Absorbtiometry) segítségével a corticalis és trabecularis állomány egyaránt vizsgálható. A mérési eredmény az ásványi csontsőrőség (BMD, bone mineral density, g/cm 2 ). A grammban kifejezett ásványi csonttömeget BMC-nek (bone mineral content, g) nevezik. A ló csontjainak sőrőségét és ásványi anyag tartalmát (az eddigi 4-5 ilyen tárgyú denzitometriás tanulmányban) szinte minden esetben ex vivo vizsgálták. A méréseket dorsopalmaris (DP), lateromedialis (LM) és mediolateralis (ML) irányban végezték. Az eddigi egyetlen in vivo kivitelezett DEXA vizsgálat során álló helyzetben 2 ló metacarpusainak diaphysisén végeztek méréseket. Vizsgálatsorozatunk elsı lépéseként célul tőztük ki, hogy meghatározzuk DEXA módszerünk megbízhatósági és reprodukálhatósági adatait az McIII osteodenzitometriája során. Kilenc ló tizenegy metacarpusának méréseit végeztük el négy irányból (DP, PD, LM, ML) háromszor megismételve. Vizsgálatainkban mind a BMD-re, mint a BMC-re vonatkoztatva rendkívül jó megbízhatósági adatokat kaptunk az ismételt mérések során (CV %= 0,22 és 0,87 közti értékek). A BMC tekintetében nem számít, milyen irányból végezzük a méréseket (ANOVA, p=0.701), a BMD esetén számíthat. A BMD értékek nem különböznek a LM és a ML irányok ill. DP és PD irányok között, azonban a LM- ML és a DP-PD értékek között szignifikáns különbség van. Megállapítottuk, hogy a méréseket mindig ugyanazon irányból szükséges elvégezni. A vizsgálatsorozat második lépéseként 17 ló elülsı végtagjainak 34 McIII és 34 csüdcsontját vizsgáltuk. A mérésekhez a dorsopalmaris mérési irányt választottuk, a méréseket háromszor megismételtük. Kérdés volt, hogy elegendı-e az egyszeri mérés, ill. hogy a BMD és BMC értékek milyen összefüggésben állnak az oldaliság -gal (jobb-bal oldal), korral, nemmel és fajtával. A mérések közötti egyezés magas mind a McIII, mind a csüdcsont esetén (intra class correlation p<0,001), így az egyszeri mérés elegendı lehet. A jobb- és bal elülsı végtagok McIII és csüdcsontjainak BMD és BMC értékeit kétmintás t-próbával összevetve kiderült, hogy nincs összefüggés (p>0,05) az oldal és a mért paraméterek között, így az embernél meglévı oldaliság tulajdonság lóban nem írható le. Mind a BMD és BMC értékeit összehasonlítva a McIII csontoknál szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk a csüdcsontokhoz képest. Eredményeink kiegészítik Hanson és mtsai (1996) megállapítását, miszerint a distalisan helyezıdı csontok BMD értékei magasabbak a proximálisan helyezıdıknél. A szerzık humerust, radiust és McIII csontokat vizsgáltak a ló elülsı végtagjának csontjai közül. A csüdcsont denzitometriás vizsgálatára az irodalomban nincs adat, vizsgálataink szerint azonban a csüdcsont csontsőrősége (g/cm 2 ) szignifikánsan kisebb a metacarpalis csontokénál (p<0,05). A csontsőrőség és csonttömeg értékek az eddigi 17 ló vizsgálata alapján a nemtıl függenek, kortól és használati módtól nem. Heréltekben mind a McIII, mind a csüdcsontok esetében szignifikánsan (p<0,05) nagyobb BMD és BMC értékeket kaptunk, mint kancákban és ménekben. A vizsgálatok folytatása nagyobb elemszámmal mindenképpen szükséges. Kérdés továbbá, hogy csontsőrőség és csonttömeg milyen összefüggésben áll a csontok törésmutatóival, következésképpen a DEXA módszer alkalmas lehet-e töréskockázat becslésre lovon. 14