Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Államtudományi Intézet Pénzügyi Jogi Tanszék Szakdolgozat A magánnyugdíj-pénztárak pénzügyeinek alakulása Jogász szak Konzulens: Dr. Varga Zoltán adjunktus Készítette: Csorvási Lajos B6C5BU MISKOLC 2013
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civics Department of Financial Law Thesis The changes of the finances of the private pension funds Tutor: Zoltán Varga, Dr. adjunct Written by: Lajos Csorvási B6C5BU MISKOLC 2013 2
Tartalomjegyzék I. Bevezetés... 5 II. A magánnyugdíj-pénztárak elhelyezése a magyar jogrendszerben... 7 III. A társadalombiztosítási kialakulása és a fejlődése, külön tekintettel a nyugdíjellátásra... 10 1. Az első lépések... 10 2. A legjelentősebb nyugdíjtörvények 1975-ig... 11 3. Az 1975. évi II. törvény... 12 4. Az 1997-es törvénycsomag előzményei... 13 4.1. Az 1975. évi II. törvény megalkotása körüli hiányosságok... 13 4.2. A reformhoz vezető okok és körülmények... 13 5. Az új nyugdíjrendszer jellege... 15 5.1. Célok... 15 5.2. A rendszer felépítése... 15 5.3. Az állami nyugdíjrendszer reformja... 16 5.4. Az új magánnyugdíj-pénztári rendszer legfőbb jellemzői... 16 5.5. A magánnyugdíj-pénztárak és az önkéntes öngondoskodási formák... 17 IV. A magánnyugdíj-pénztárak működése... 19 1. Alapítás... 19 2. Tagsági jogviszony... 20 3. Szervezeti felépítés... 22 4. Gazdálkodás... 23 4.1. Elvek... 23 4.2. Pénzügyi tervezés... 24 3
4.3. Az egyes pénztári tartalékok működése... 25 4.4. Vagyonkezelés... 26 4.5. Letétkezelés... 27 5. A magánnyugdíj-pénztárak szolgáltatása... 27 6. A magánnyugdíj-pénztári kifizetések és elszámolási módszerük... 31 7. A működés garanciarendszere... 32 7.1. A magánnyugdíj-pénztárak garanciaalapja... 33 7.2. Az állami garancia... 33 8. A befektetési tevékenyégének jellemzői... 34 9. Az átalakulási és megszűnési szabályok... 35 V. A magánnyugdíj-pénztárak létrehozatalát követő változások, különös tekintettel a reformokra és az aktuális helyzetre... 37 1. A reformhoz vezető folyamat... 37 2. A magánnyugdíj-pénztárakat érintő 2010-es változások... 38 3. A változtatások következményei és az aktuális helyzet... 40 VI. A magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítása következtében felmerülő problémák... 43 VII. Befejezés... 46 4
I. Bevezetés 2012. Magyarország. A közel 10 millió fős lakosságnak szinte egyötödét, 1.7 millió főt a 65. életévnél idősebbek teszik ki. 1 Ez a szám pedig a 2000-es évek óta évről évre növekszik. A folyamatosan elöregedő társadalmunk mellett azonban számos más problémával kellett és kell az évek során megküzdenie a mindenkori Kormánynak, miközben egy stabil és megfelelő társadalombiztosítási rendszer beleértve a nyugdíjrendszert megalkotására törekszenek. Problémát jelent többek között az, az 1990-es évektől meginduló, és magán az oktatási rendszeren alapuló folyamat, amely a fiatalok munkaerőpiacon való megjelenését 22-23 éves korukig, sőt az utóbbi években jellemzően 25-26 éves korukig késlelteti. 2 Mindezek mellett szerepet játszik a helyzet bonyolultságában a csökkenő születési ráta, a magyar piacgazdaság instabil jellege, és az állami költségvetések szűkössége is. Az 1990-es évek közepéig jellemzően felosztó-kirovó elven működött a magyar nyugdíjrendszer, ami azt jelenti, hogy az időskorúak számára egyetlen forrásként az állam által biztosított nyugdíj szolgált, amelyet az állam az aktív munkavállalók társadalombiztosítási járulékaiból, illetve különböző állami támogatásokból finanszírozott. A rendszer viszont tarthatatlannak bizonyult, és ez nem csak Magyarországon, de Európa számos más országában is jellemző volt. A fent említett tényezők egyre súlyosabban jelentkeztek, így elengedhetetlen volt valamiféle reform kialakítása, melyre végül az 1997. évben került sor. A honatyák egy olyan struktúra mellett tették le voksukat, amely a magyar nyugdíjrendszerben mutatkozó problémát egy 3 pilléres szerkezet kialakításával oldotta volna meg, amelynek egyik oszlopát a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztári rendszer alkotja, amelynek a lényege, hogy az egyén egy egyéni számlára fogja befizetni járulékait, és az így keletkezett tőke, illetve annak hozama fogja képezni a későbbiekben a nyugdíjkifizetéseknek az alapját. 1 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd004b.html?87 (Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 2 Ungi Noémi: A nyugdíjbiztosítás rendszere Magyarországon http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/otdk_kulonszam/a_nyugdijbiztositas_rendszere_magyaror szagon/ ( Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 5
Szakdolgozatom ennek a rendszernek a kialakulásához vezető folyamatot, a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos kérdéseket, illetve azok mai helyzetét fogja boncolgatni 5 nagy fejezeten keresztül: az első részben magának a magánnyugdíj rendszernek a társadalombiztosítási szerkezeten belüli elhelyezkedésével foglalkozok, a második fejezetben rövid történeti áttekintést nyújtok ahhoz, hogyan is alakult ki a jelenlegi rendszer, milyen történeti folyamatok vezettek létrejöttéhez a legfontosabb jogszabályok megjelölésével és ismertetésével, a dolgozatom egyik központi részét a magánnyugdíj-pénztárak működése teszi ki, kitérve az alapításukra, szervezeti felépítésükre, a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos kérdésekre, kiemelten foglalkozva a gazdálkodásukkal, és szolgáltatásaikkal, illetve említést teszek a működésük felügyeletéről is, a negyedik részben azokkal a 2000-es években bekövetkező változásokkal foglalkozok, amelyek majd a 2010-es reformokban fognak kicsúcsosodni, illetve a jelenleg is aktuális kérdésekre, illetve reformokra is kitérek, kiemelve azokat a változásokat, amelyek a korábbi szabályozáshoz képest bekövetkeztek, a befejező részben pedig a magánnyugdíj rendszer jelenlegi reformjával kapcsolatban felmerülő problémákat néhány konkrét esettel is szemléltetem. Összességében azért választottam ezt a témát, mert egy olyan igencsak aktuális problémával állunk szemben, amely hazai viszonylatban nem csak az időskorúak életviszonyait, hanem az egész magyar társadalomnak jelenlegi és jövőbeli helyzetét is befolyásolja, így minden magyar állampolgárt érintő kérdéskör. Továbbá nem csak társadalmi megközelítésből lényeges e téma kifejtése, hanem igen komoly gazdasági és költségvetésre gyakorolt hatásai is vannak, hiszen az állam gazdálkodásának kialakítása szempontjából is sarkalatos pont a társadalombiztosítási, és ezzel együtt a nyugdíjrendszer hiányosságainak kiküszöbölése, adott esetben jogszabályokkal és reformokkal történő szabályozása. Ebben pedig kiemelkedő szerepe van az 1997. évi változtatásoktól a magánnyugdíj-pénztári rendszernek is. 6
II. A magánnyugdíj-pénztárak elhelyezése a magyar jogrendszerben Ahhoz, hogy megfelelően kifejthessem a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos szabályozásokat, mindenekelőtt azt kell meghatározni, hogy hol is helyezkedik el a magyar jogrendszeren belül a társadalombiztosítási rendszer, amelynek szerves részét képezi a magánnyugdíj rendszer. Magát a társadalombiztosítást a jogrendszer vertikális tagozódását tekintve a legmagasabb szintű jogszabály, az Alaptörvény is szabályozza a Szabadság és Felelősség rész alatt a XIX. cikkében: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra szorul. 3 Az Alaptörvény nevesíti azt is, hogy az időskori megélhetés biztosítását egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával biztosítja, illetve önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. A jogszabály itt már a 2010-es reformoknak megfelelő kétpilléres nyugdíjrendszert említi. Az állam tehát a legmagasabb szintű jogszabályban meghatározva valósítja meg az időskori szociális ellátást. Az állam ezt a szociális biztonságot több formában is elérheti. Beszélhetünk egyrészt biztosítási rendszerről, másrészt segélyezési rendszerről, míg harmadrészt a II. világháború után kialakult úgynevezett vegyes rendszerről. A biztosítási típusú rendszer lényege, hogy a munkát végző személyektől javaik egy bizonyos részét elvonják, így képeznek egy alapot, amelyből el fogják látni azokat a személyeket, akik önmaguktól nem tudják azokat a javakat megteremteni, amelyek saját fenntartásukhoz elengedhetetlenek. A segélyezési típusú rendszer alapja pedig abban rejlik, hogy az állam bármelyik állampolgára számára a létfenntartásához szükséges ellátást fogja biztosítani az állami költségvetésből, amennyiben az adott egyén a megfelelő javakat nem képes saját erőből a megélhetéséhez megteremteni. 3 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség XIX. cikk 7
A jogrendszer horizontális tagozódását tekintve azt mondhatjuk, hogy a társadalombiztosítási rendszer sokkal inkább mondható közjogi, mint magánjogi intézménynek, mivel szoros kapcsolatban áll magával a pénzügyi joggal, továbbá, többek között szabályozását figyelembe véve a közigazgatási joggal is összekapcsolható, vagy a végrehajtási eljárást tekintve - például a behajtási rend alapján - az államigazgatással hozható kapcsolatba. 4 Az itt elhelyezett társadalombiztosítási rendszernek képezi az egészségbiztosítási rendszer mellett másik fő részét a nyugdíjbiztosítás, melynek alapvető szisztémáját az Országgyűlés által 1997. július 15-én elfogadott, Kormány által kidolgozott nyugdíjreform csomag teremti meg. 3 új nyugdíjtörvény kialakítására került sor: 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról. 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakról. A nyugdíjrendszer tehát hárompilléres szerkezetűvé vált, amely egyik része a kétpilléres kötelező nyugdíjrendszer a felosztó-kirovó jellegű társadalombiztosítási nyugdíj alrendszerrel, illetve a tőkefedezeti finanszírozású magánnyugdíj-pénztár alrendszerrel, valamint a 3. pillérként ezt fogja kiegészíteni egy öngondoskodási formákat magában foglaló önkéntes rendszer, amely tartalmazza az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakat, 5 a profitorientált üzleti biztosítóktól vásárolható élet- és nyugdíjbiztosítási szerződéseket, illetve az állami segélyrendszert. 6 Összességében ez az 5 elem képezte tág értelemben véve részét az 1997-es törvénycsomag bevezetésével a nyugdíjrendszernek, amely tehát, mint látjuk egy kétpilléres kötelező alrendszerből állt, illetve 3. pillérként megjelentek különböző önkéntes gondoskodási formák. E rendszer részletesebb szabályait és jellemzőit a későbbi fejezetekben fogom kifejteni, mindazokkal a változásokkal együtt, amelyek az utóbbi években és jelenleg is zajlanak e nyugdíjrendszer körül. 4 Ungi Noémi: A nyugdíjbiztosítás rendszere Magyarországon http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/otdk_kulonszam/a_nyugdijbiztositas_rendszere_magyaror szagon/ (2013. február 9.) 5 1993. évi XCVI. törvény az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról 6 Barta Judit: A kötelező magánnyugdíjrendszer Novotni Kiadó, Miskolc, 2001., 21. o. 8
Mindezek előtt a következő részben bemutatom, hogy milyen történelmi folyamatok is vezettek ennek a szisztémának a kialakulásához, melyek voltak azok a tényezők és körülmények, amelyek a nyugdíjrendszert alakították az évszázadok során. 9
III. A társadalombiztosítás kialakulása és a fejlődése, különös tekintettel a nyugdíjellátásra 1. Az első lépések A magyar társadalombiztosítás története egészen a XIII-XIV. századig nyúlik vissza, mivel már ekkor léteztek kezdetleges önsegélyező formák, ezek az ún. bánya-társládák 7 voltak, melyek több évszázados történelemre tekintenek vissza. Ez az intézmény onnan kapta a nevét, hogy a középkorban a céhek, illetve a köztestületek fémpántos, különleges zárakkal ellátott ládákban gyűjtötték vagyonukat, amely szokást a bányász segélyszervezetek is átvették. Kezdetben nincs egységes rendszer, gazdasági áganként más-más szabályozás érvényesült. A bánya-társládákhoz képest az első komolyabb dokumentum a XIX. században az 1854. évi általános bányatörvény volt, melynek jelentősége, hogy elrendelte a bányabirtokosok számára, hogy a foglalkoztatott bányászoknak és hozzátartozóiknak egyfajta pénztárat hozzanak létre. Ezt nem, mint konkrét kötelezettséget fogalmazta meg a törvény, de amennyiben év végén hiány mutatkozott a pénztáraknál, azt a munkáltatónak kellett kiegészítenie. Az iparban az első önsegélyező egyesületek a céheket felváltó manufaktúrákban alakultak ki, ugyanis itt a munkások a munkáltatótól, és az államtól sem kaptak megfelelő támogatást, így saját érdekükben kezdték el alapítani ezeket a szervezeteket. 8 Az újabb lépés az 1884. évi ipartörvény volt, amely segély-pénztárak kialakítására kötelezte az ipartestületeket. Az első kötelező biztosítást tartalmazó törvény az 1891. évi az ipari és gyári alkalmazottak kötelező betegbiztosításáról szóló XIV. számú törvénycikk volt. A nyugdíjjogosultságok ekkoriban még jellemzően egy meghatározott társadalmi rétegnek, az állami apparátusban alkalmazottak számára számítottak kiváltságnak, mint ahogy azt az 1885. évi XI. törvénycikk is tartalmazta és intézményesítette. 7 Barta Judit: A magánnyugdíjpénztári rendszer helye és szerepe a magyar nyugdíjrendszerben Miskolci Jogi Szemle 6. évfolyam (2011) különszám 7.o. http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/201102/4_bartajudit.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 9.) 8 Az első ilyen szervezet Magyarországon 1837-ben a nyomdászok kezdeményezésére jött létre. 10
2. A legjelentősebb nyugdíjtörvények 1975-ig Mint ahogy azt említettem hosszú évtizedekig a nyugdíjjogosultság az állami bürokráciában foglalkoztatottak számára volt privilégium. A közszolgálati alkalmazottak és hozzátartozóik nyugdíjjogosultságát átfogóan az 1912. évi LXV. törvény szabályozta. Az 1925. évi XXXIV. törvénycikk a bányanyugbér biztosítás egységes rendszerét, míg az 1928. évi XL. törvény 9 az ipari és kereskedelmi dolgozók öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági kötelező biztosítását vezette be. Ez utóbbi törvény lehetővé tette az elismert vállalati nyugdíjpénztárak létesítését. 10 A törvény nagy hiányossága volt viszont, hogy kizárta a mezőgazdasági dolgozókat a jogosultak köréből, így továbbra sem jött létre egységes szabályozás a társadalombiztosítás területén. A mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása körében egyrészt az 1936. évi XXXVI. törvénycikk, illetve az 1938. évi XII. törvénycikk emelhető ki. A II. világháború jelentős negatív változásokat okozott a társadalombiztosítási rendszerben. Súlyos károk következtek be, a felhalmozott tőkéket a háborúval kapcsolatosan használták fel. A mindenre kiterjedő államosítás a nyugdíjrendszert is elérte, a nyugdíjasok ellátása így az állam feladatává vált. Egységes intézmény alakult ki a társadalombiztosítási, vállalati és közszolgálati járadékok folyósítását illetően, ami az Országos Nyugdíjintézet lett. A munkaviszonyban dolgozók számára egységes nyugdíjrendszert az 1951. évi 30. számú tvr. adott, amely azonos feltételeket teremtett a korábbi eltérő szabályozások közötti egység megteremtésével. A kor első egységes nyugdíjrendszere a nyugdíjazás feltételéül 10 év szolgálati időt határoz meg, illetve kettős öregségi korhatárt, amely férfiak esetében a 60. életév eléréséhez, nők esetében az 55. életév betöltéséhez köti a nyugdíjjogosultságot. A nyugdíj két részből tevődik össze, egy törzsnyugdíj részből, 9 Ez hozza létre az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI). 10 A magyar kir. népjóléti és munkaügyi miniszter felügyelete alá tartozó, jogi személyiséggel rendelkező nyugdíjalapok, nyugdíjegyesületek, nyugdíjpénztárak, mely alapításának feltétele a 100 fős taglétszám és 2 millió pengős saját tőke. 11
amely a munkabérátlag 15%-a, illetve egy nyugdíj-kiegészítésből, amely az 1945. január 1. után munkában töltött minden év után a törzsnyugdíj 2 %-a. 11 E törvény módosítására két ízben került sor, az 1954. évi 28. tvr., amely a második egységes nyugdíjrendszert teremti meg, illetve az 1958. évi 40. számú tvr., amely pedig a harmadik egységes nyugdíjrendszert. A II. világháborút megelőzően jellemzően a tőkefedezeti 12 és a várományfedezeti finanszírozás 13 jellemezte a nyugdíjrendszert, a háborút követően azonban a felosztókirovó rendszer 14 került előtérbe, és vált elsődlegessé. Ehhez az időszakhoz még két jelentősebb jogszabály köthető, amelyek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrejöttével hozhatók kapcsolatba, ezek a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok önálló nyugdíjrendszerét kialakító 1957. évi 65. számú tvr., illetve az 1966. évi 30. számú tvr. Összességében ezek a szabályozások emelhetőek ki az első igazán jelentős társadalombiztosítási törvény, az 1975. évi II. törvény megszületésének előzményeként. 3. Az 1975. évi II. törvény A társadalombiztosítás egységesítése a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a végrehajtására kiadott 17/1975. évi (VI. 14.) MT számú rendelet és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat megalkotásával történt meg. A törvény 1975. július 1-jén lépett hatályba, amely az egész társadalombiztosítási rendszer korszerűsítését jelentette. Jelentősége, hogy egységesítette, és közérthetővé tette azt a sok száz jogszabályt, amely ezt a területet szabályozta, mindemellett szolgálta a társadalombiztosítási ellátások, szolgáltatások színvonalának növelését is. 15 11 Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD értekezés, Miskolc, 2000., 35. o. midra.unimiskolc.hu/jadox.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 12 lásd 3. o. 13 A várományfedezeti rendszer lényege, hogy a biztosítottak járulékát az előre meghatározott, de csak később esedékes szolgáltatások mértékéhez igazítják, azért, hogy magának a szolgáltatásnak az esedékessé válásakor a megfelelő szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre álljon. 14 lásd 2. o. 15 A magyar társadalombiztosítás története és a magyar társadalombiztosítási jog a magyar jogrendszerben. Kiadja: Szakmai továbbképző és átképző vállalat, Budapest, 1991., 40. o. 12
4. Az 1997-es törvénycsomag előzményei 4.1. Az 1975. évi II. törvény megalkotása körüli hiányosságok Mint ahogy említettem, a korszak legjelentősebb társadalombiztosítási törvényének megalkotásával az addigi szerteágazó, egység nélküli szabályozások kodifikációjára került sor. Viszont amilyen jelentősnek tekinthető, annyira megalapozatlannak is bizonyult a törvény, mivel bár sor került a jogosultságok bővítésére és a nyugdíjszabályok egységesítésére, gazdasági tekintetben ez nem volt megfelelően előkészítve, többek között nem került sor olyan alapvetően szükséges döntések meghozatalára, mint a járulékok megemelése, vagy a megfelelő fedezet megteremtése, melyek gazdasági és pénzügyi zavarok kialakulásához vezettek, ezáltal néhány éven belül felvetődött a változtatás gondolata. 4.2. A reformhoz vezető okok és körülmények A reformhoz vezető folyamatot két vonatkozásban vizsgálom meg. Egyrészt nemzetközi szempontból a helyzet tarthatatlanságát olyan nemzetközi folyamatok is erősítették, mint az 1970-es évek nagy olajárrobbanásai, amelyek a hazai gazdaságra is hatással voltak. Erősítette a változtatás szükségességének sürgősségét, hogy a Világbank jelentős nyomást gyakorolt Magyarországra. A nyugdíjkiadások csökkentését, a nyugdíjrendszer hibáinak orvoslását, a nyugdíjhoz jutás feltételeinek szigorítását emelte ki, amelynek betartása Magyarország számára történő kölcsönfolyósítás szükségessége okán elengedhetetlen volt. Illetve fontos tényező, hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának feltétele volt többek között az államadósság és a kiadások csökkentése, beleértve a nyugdíjkiadások visszaszorítását is. Másrészt nem lehet szó nélkül elmenni bizonyos belföldön jelentkező problémák mellett sem. Az 1975. évi társadalombiztosítási törvény olyan körülmények között alakult ki, ahol a lakosság szinte egésze foglalkoztatva volt, a munkavállalók bérből és fizetésből éltek. Az első problémák az 1980-as években jelentkeztek. 13
A gazdasági viszonyokat vizsgálva a gazdasági növekedés lassult. A helyzetet súlyosbította a rendszerváltás, ezzel pedig a piacgazdaságra való áttérés, mely következményeként robbanásszerűen növekedett a munkanélküliség, megszűntek a munkahelyek, ezáltal csökkent a járulékfizetők száma, elterjedt a korai és a rokkantnyugdíjazás. Az egyre kevesebb járulékfizetőre egyre nagyobb járulékterheket rónak. A másik probléma gócpont, a mai napig jelenlévő társadalmi elöregedés, a csökkenő születési ráta nem csak Magyarországon, de Európa számos országában jellemző volt és jelenleg is az. Magyarországon 1996-ra a nyugdíjasok és járulékfizetők aránya elérte a kb. 60%-ot, amely szám 20-25 éven belül 80%-ra emelkedhet. 16 Végül magában a nyugdíjrendszerben is rejlettek problémák. Például túl kedvezően alakultak a korkedvezményes és rokkantsági nyugdíjazás szabályai, túl sok volt a járulékfizetés nélkül elismert szolgálati idő, az öregségi nyugdíjak 60%-a az átlagkereset felénél is kisebb volt, és az új öregségi nyugdíjak összege már a megállapításkor kevesebb volt, mint a már nyugdíjban lévők átlagnyugdíja, illetve még gazdasági szempontból a magas infláció is hozzájárult ahhoz, hogy állandósuljon a nyugdíjak értékvesztése. Összességében ez a rendszer az embereket minél korábbi nyugdíjazásra ösztönözte, amivel magának a járulékfizetői rétegnek a csökkenéséhez az ország lakosai is hozzájárultak, elősegítve az akkori nyugdíjrendszer bedőlését. A váltásra a Horn - Kormány működése idején érett meg a helyzet. Három koncepciót is felvázoltak a lehetséges új szabályozásra vonatkozóan. Az egyik a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat álláspontja volt, a másik a Pénzügyminisztérium verziója, a harmadik pedig a Népjóléti Minisztériumé, amelyek közül a második kialakítása mellett döntöttek. A Pénzügyminisztérium álláspontja az volt, hogy az első pillért egy felosztó-kirovó állami alapnyugdíj-rendszer képezi majd, a második részt egy tőkefedezeti alrendszer, míg a harmadikat egy önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás. 17 16 Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 47.oldal midra.uni-miskolc.hu/jadox.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 14
Az Országgyűlés 1997. július 15-én fogadta el a Kormány nyugdíjreform-csomagját, amelynek keretében három jogszabály elfogadására került sor: 1997. évi LXXX. törvény. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, 1997. évi LXXXI. törvény. a társadalombiztosítási nyugellátásról, 1997. évi LXXXII. törvény. a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj-pénztárakról. 5. Az új nyugdíjrendszer jellege 5.1. Célok A nyugdíjreform okait már megfigyelhettük, a kérdés, hogy milyen célokat is kívántak a jogalkotók ezzel az újítással elérni? A legfőbb cél a társadalombiztosítás finanszírozhatóságának hosszú távon fenntartása volt, ezáltal egy megfelelő és kiszámítható nyugdíjszínvonal biztosítása. A szabályozás másik sarkalatos pontja a kötelező nyugdíjrendszerben történő egyéni öngondoskodás bevezetése volt a tőkefedezeti magánnyugdíj-pénztárak létrehozásával, illetve a tőkefedezeti rendszerben felhalmozódó megtakarításokon keresztül a gazdaság élénkítése, valamint a tőkepiac fellendülése céljával. Szem előtt tartották még a járulékszint fokozatos csökkentését, mégpedig úgy, hogy az a társadalombiztosítás finanszírozhatóságát ne veszélyeztesse. A magánnyugdíj-pénztárak létrehozásával kívánták csökkenteni a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre háruló terheket, illetve az állam újraelosztó szerepét. 5.2. A rendszer felépítése Mint ahogy már a korábbi fejezetekben is kifejtettem az 1997-es törvényekkel létrehozott új nyugdíjrendszer hárompilléres szerkezetű volt. Ennek első két pillérét adta két kötelező nyugdíj alrendszer, a felosztó-kirovó jellegű társadalombiztosítási nyugdíj alrendszer, illetve az újonnan bevezetett tőkefedezeti jellegű magánnyugdíj-pénztár alrendszer. 17 Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 58-61. o. midra.unimiskolc.hu/jadox.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 15
Mindezeket egészítették ki, mint önkéntes formák, és mint az öngondoskodás alapvető oszlopai, olyan intézmények, mint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a profitra törekvő üzleti biztosítók nyugdíjbiztosításai, illetve az állami segélyrendszer. A kérdés, hogy e pillérekbe tartozó intézmények esetében az új szabályozás milyen változásokat vezetett be, illetve milyen alapvető szabályokat állapított meg? 5.3. Az állami nyugdíjrendszer reformja Az állami társadalombiztosítási nyugdíj szabályait tekintve is változásokat hozott az új szabályozás. Egyrészt a férfiaknál és a nőknél egységes nyugdíjkorhatárt határozott meg. Emellett bevezette az úgynevezett vegyes (svájci) indexálást. 18 Jelentősen beszűkült a járulékfizetés nélkül elismert idő, mint szolgálati időnek elismerése. Ez például az egyetemi, főiskolai tanulmányok idejét is érinti. Megszüntették a résznyugdíjat, illetve eltörölték a minimumnyugdíjat. A nyugdíjszámítás alapja a bruttó keresetek számított jövedelemadóval csökkentett összegének havi átlaga lett. Az öregségi nyugdíjat tehát egyrészről a havi átlagkereset összegétől, illetve az elismerhető szolgálati idő függvényében határozták meg. Az átlagkereset beszámításánál egy bonyolult, ún. degresszív skálát vesznek alapul, így a szolgálati időt különböző mértékben veszik figyelembe a számításnál. Fokozatosan bevezetésre került a nyugdíjak adó alá vonása is, először még olyan formában, hogy a nettó kereset lesz a megállapítás alapja, a későbbiekben a folyamatos bruttó megállapítás kerül majd előtérbe. 5.4. Az új magánnyugdíj-pénztári rendszer legfőbb jellemzői Az új vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer egyik eleme a tőkefedezeti magánnyugdíj rendszer. 18 A vegyes indexálás lényege, hogy a nyugdíjakat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően, a tárgyévre tervezett fogyasztói árnövekedés és az országos nettó átlagkereset-növekedés átlaga alapján növelni kell. 1997. évi LXXXI. törvény 62.. 16
Ez a második pillér, mint alrendszer, kiegészíti a felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszert. A két alrendszer egymáshoz való viszonya 75-25% arányban határozható meg. Ennek az alrendszernek a jellemzője, hogy saját maga finanszírozza bevételeit, illetve kiadásait, nem kapcsolódik az állami költségvetéshez. A magánnyugdíjról szóló törvény 1997. szeptember 1-i hatályba lépésétől számított 2 évig, azaz 1999. augusztus 31-ig volt lehetőség a társadalombiztosításban már részesülők számára, hogy önkéntesen magánnyugdíj-pénztárat válasszanak, amely által ugyan maradtak az állami nyugdíjrendszer tagjai, de emellett beléptek valamely általuk választott magánnyugdíj-pénztárba és vállalták a tagdíjfizetési kötelezettséget. Először a nyugdíjjárulékok fizetésének aránya úgy alakult, hogy 6%-ot fizetett az egyén a pénztárba, és 1.5%-ot az állami társadalombiztosítási rendszerbe. Természetesen, amennyiben ezzel nem kívántak élni, maradhattak a normál társadalombiztosítási rendszerben. Nem csak a választásra, hanem egy ízben a visszalépésre is engedélyt ad a jogszabály, de ezzel csak 2000. december 31-ig lehetett élni. Továbbá a társadalombiztosítási nyugdíjrendszertől eltérően itt lehetőség van kedvezményezett-jelölésre, tehát meghatározható, hogy a pénztártag halála esetén ki váljon jogosulttá az egyéni számláján található összegre. A pályakezdők 1998. július 1-től kötelezően a magánnyugdíj rendszer hatálya alá tartoztak, számukra kötelező volt magánynyugdíj-pénztárat választani, amennyiben ezt nem tették meg, automatikusan a kijelölt területi pénztár 19 tagjai lettek. A magánpénztári szolgáltatás nyújtásának feltétele, hogy legalább 15 éven keresztül pénztártag legyen az adott személy, és folyamatosan fizesse a tagdíjat. 5.5. A magánnyugdíj-pénztárak és az önkéntes öngondoskodási formák A kötelező alrendszerek mellett olyan öngondoskodási formák is megjelentek, amelyek bár hasonlóan működnek, mint a magánnyugdíj-pénztárak, az alapvető különbség, hogy ezek teljesen önkéntes alapon működtek és működnek ma is. 19 A területi pénztár olyan nyílt pénztár, amely a kötelező magánnyugdíjrendszer zártsága érdekében biztosította, hogy aki egy bizonyos idő elteltével nem lépett be valamely pénztárba, magyarul a pályakezdő nem teljesítette választási kötelezettségét, az a törvény által meghatározott módon és kötelezően valamelyik területi pénztár tagjává váljon. 17
Az önkéntes nyugdíjpénztárak is tőkefedezeti elv alapján tevékenykednek, így tehát ez is magán jellegű és ez is tulajdont fog képezni, a tagok saját maguk teremtik meg későbbi nyugellátásuk fedezetét. Igaz, csak a későbbiekben alakul ki, de meg kell említeni ebben a részben a 2006-tól létrejött nyugdíj-előtakarékossági számlát, amely egy szintén öngondoskodáson alapuló nyugdíjcélú megtakarítási forma, amelyet befektetési szolgáltatóknál vezetnek. Az állam a befizetésekhez kapcsolódó különböző adótámogatással ösztönöz ilyen számla megnyitására. Végül megemlítendő az, az önkéntes nyugdíj-előtakarékoskodási forma is, amely Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozást követő jogharmonizációs tevékenység keretében 2005-től jön létre. Ez a foglalkoztatói nyugellátást biztosító szervezetekben való öngondoskodás formájában jelenik meg. Magyarországon a munkáltatók ilyet nem hozhatnak létre, de lehetőség van arra, hogy a magyarországi munkáltató az Európai Unió valamely országában működő intézménybe befizessen, és ez az intézmény Magyarországon ún. határon átnyúló szolgáltatást nyújtson. Az 1997-es szabályozás kialakulásához vezető folyamattal kapcsolatban tehát ezeket a körülményeket, jogszabályokat, szabályozásokat emelném ki. A továbbiakban magukkal a magánnyugdíj-pénztárakkal, azok működésével foglalkozok, illetve azt követően az 1997 utáni időszakban a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos változásokat fejtem ki, különös tekintettel a jelenlegi kérdésekre, és szabályozásra. 18
IV. A magánnyugdíj-pénztárak működése A magánnyugdíj-pénztárak működése tekintetében elsődlegesen a gazdálkodásával, és pénzügyeivel kapcsolatos szabályozás kérdésével fogok foglalkozni, kiegészítő jelleggel pedig említést teszek az alapításuk legfontosabb szabályairól, a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos szabályozásról, a szervezeti felépítésről illetve felügyeletükről, megszűnésükről. 1. Alapítás 20 A magánnyugdíj-pénztárakat érintő szabályozás szerint a kötelezően létrehozandóakat 1997. december 31-ig meg kell alapítani, míg az önkéntesekre ilyen konkrét szabály nem vonatkozik. A jogalkotó a jogszabályban taxatíve felsorolja azokat a jogi személyeket, akik számára engedélyezi pénztár alapítását, mivel itt csak jogi személyre terjed ki a szabályozás megállapítható, hogy természetes személyek nem hozhatnak létre magánnyugdíjpénztárakat. De melyek is ezek a szervezetek? a munkáltatók, szakmai kamarák, szakmai egyesületek, munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseletek külön-külön vagy együttesen is alapíthatnak pénztárakat jogerős tevékenységi engedéllyel rendelkező önkéntes nyugdíjpénztárak, amennyiben valószínűsíthető az, hogy a taglétszáma a 2000 főt eléri Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok (Ilyen pénztár alapítására azonban nem került sor.) ún. kötelezően létrehozandó pénztárak alapítóiként a fővárosi, és megyei önkormányzatok, amelyek területi, vagy regionális pénztárakat alapíthattak Fontos megemlíteni, hogy a pénztárakat létrehozó szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jöhet létre, amivel a jogalkotó a pénztárak függetlenségét kívánja biztosítani, ennek ellenére jogszabály szerint mégis van lehetőség arra, hogy a pénztár alapításának költségeit az alapítók részben, vagy egészben átvállalják. 20 1997. évi LXXXII. törvény 7-20/A.. 19
Milyen formában is jöhet létre egy magánnyugdíj-pénztár? Alapvetően két forma között tehetünk különbséget. Az egyik az ún. zárt forma, amikor is meghatározott a lehetséges tagok köre, illetve a nyílt forma, amely esetében értelemszerűen nincs ilyen korlátozás a lehetséges pénztári tagok körében. A magánnyugdíj-pénztárak alapítását tekintve az alapító szerv először is egy alapító okirat tervezetet készít el, amelyben meghatározzák többek között, hogy milyen formában is fog létrejönni a pénztár. A pénztár alapításához elengedhetetlen a Pénztárfelügyelet alapítási engedélye, ezáltal is kiemelve, hogy szigorú szabályozás érvényesül az alapítási folyamat során. 21 Amennyiben a Felügyelet a szükséges alapítási engedélyt megadta, az alapító szervezet, alapító okiratot bocsát ki, melynek kibocsátásától számított 15 napon belül köteles a pénztár pénzforgalmi számlát nyitni, 60 napon belül pedig az első küldöttgyűlést összehívni, amelynek egy 3-5 fős jelölőbizottság jelöli ki a tagjait, akiknek száma 19-35 között mozog, illetve mandátumuk meghatározott ideig, 180 napig áll fenn. Az alapító okirat kibocsátását követő 30 napon belül az alapító köteles a székhely szerint illetékes fővárosi, megyei bírósághoz nyilvántartásba vételi kérelmet benyújtani, amelyről a bíróság nem peres eljárás során fog dönteni. A pénztár az alapító okirat kibocsátásának időpontjára visszaható hatállyal jön létre a bírósági nyilvántartásba vétellel. A pénztár az alapítási engedély kézhezvételétől számított 180 napon belül köteles a Felügyelettől tevékenységi engedélyt kérelmezni, és amennyiben az engedélyt megkapja, annak kézhezvételétől számított 1 éven belül köteles igazolni, hogy a 2000 főt elérte a taglétszáma, ha ez nem teljesül, vagy a határidő elmulasztásának esete áll fenn, a tevékenységi engedély visszavonására kerül sor, és végelszámolás útján történő megszűnésről kell döntenie a pénztárnak. A tevékenységi engedély megszerzésével kezdheti meg tehát tényleges működését a pénztár. 2. Tagsági jogviszony 22 A tagsági jogviszony keletkezése szempontjából két kategóriát kell elkülöníteni. 21 Önkéntes pénztárak esetében ún. működtetési engedély van. 22 1997. évi LXXXII. törvény 21 26.. 20
Az elsőbe tartoznak az ún. önkéntes pénztártagok, akik 1998. június 30. előtt a társadalombiztosítási rendszerben már biztosítottak voltak, és nem minősülnek pályakezdőnek, a másikba pedig a pályakezdők. Pályakezdő az a természetes személy, aki 42. életévét még nem töltötte be, 1998. június 30. után válik először társadalombiztosítottá, illetve, aki oktatási intézmény nappali tagozatán fejezi be tanulmányait, és ezt követően lesz először biztosított, és ekkor még nem éri el a 42. életévét. A tagsági jogviszony a belépni kívánó tagok írásbeli belépési nyilatkozatának benyújtásával kezdeményezhető, de maga a pénztártagság a pénztár általi elfogadó nyilatkozattal jön létre, amennyiben viszont a pénztár 15 napon belül nem nyilatkozik, az a hallgatólagos elfogadásának minősül. A pályakezdők vonatkozásában viszont kötelező meghatározott időponton belül a belépés, amennyiben ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget automatikusan az illetékes területi pénztár tagjává válnak. A magánnyugdíj-pénztárak tagjait alapvetően azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik, ezek közül a legjelentősebbeket felsorolás szintjén említem meg. Jogosultságok: A tagok jogosultak részt venni a pénztár szervének megválasztásában, illetve a tagok maguk is megválaszthatóak a pénztár szerveinek tagjává, és tisztségviselőjévé. A tagok jogosultak a pénztári szolgáltatások igénybevételére. Alapvető eltérés az állami társadalombiztosítási rendszertől, hogy itt lehetőség van halál esetére ún. kedvezményezett megjelölésére. Kötelezettségek: A tagokat adatszolgáltatási kötelezettség terheli. A tagok kötelesek a pénztár szervezeti és működési szabályzatának betartására, az üzleti titkok, és pénztártitok megőrzésére. A tagok a foglalkoztatójuk felé kötelesek bejelenteni a pénztártagság tényét 15 napon belül. A tagsági jogviszony folyamatos fenntartásának kötelezettsége is kiemelendő. A legjelentősebb kötelezettség pedig magának a tagdíjnak a folyamatos megfizetése, amelyről kicsit bővebben szólnék most. A tagdíj alapja a nyugdíj-járulék alapot képező adóköteles jövedelem. 21
A tagdíj mértéke a jogszabály meghatározása alapján 1998. január 1-től 6%. Bár a cél a fokozatos emelése volt, ez az elkövetkezendő években nem valósult meg azzal az indoklással, hogy a túl nagyszámú átlépő miatt 23 csökkent a Nyugdíjbiztosítási Alap, így az állami nyugdíjrendszer került veszélybe, a tagdíj mértékének növelése pedig még inkább hátrányosan érintette volna az állami rendszert. Ezt a 6%-ot a pénztártag, vagy a javára más személy, vagy szervezet 10%-ra egészíthette ki. 2000. január 1-től az itt említett folyamatok miatt döntés született a Nyugdíjbiztosítási Alapban 1.5%-ról 2%-ra történő nyugdíjjárulék emelésről 24. A tagdíj megállapítására minden hónapban a foglalkoztató köteles, aki be is vonja a megfelelő összeget, illetve azt bevallja, és meg is fizeti a magánnyugdíj-pénztárnak. A tagsági jogviszony megszűnését illetően több esetet is megemlíthetünk, így többek között az megszűnhet halál esetén, 25 a pénztár megszűnése esetében, a szolgáltatás lezárulásával, más pénztárba átlépéssel, vagy az állami társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépéssel. A más pénztárba átlépés lehetőségével 6 havi tagsági jogviszony után, írásbeli kérelem alapján élhetnek a tagok. A visszalépés esetét úgy veszik figyelembe, mintha nem is lett volna magánpénztártag. Ennek két esete állhat fenn. Egyrészt öregségi nyugellátás esetén 2012. december 31-ig élhet ezzel, akinek tagsági jogviszonya a 10 évet nem haladja meg, öregségi nyugdíjszolgáltatásra jogosult, és a magánnyugdíj-pénztár szolgáltatás várható összege nem éri el a nyugellátás 25%-át. A másik eset a rokkantsági nyugellátás, viszont ebben az esetben nincsenek ilyen feltételhez kötött korlátozások. 3. Szervezeti felépítés A magánnyugdíj-pénztárak esetében 3 fő szervet lehet kiemelni. A legfőbb szerv vagy a Közgyűlés, vagy a Küldöttgyűlés, ahol pénztártagok gyakorolhatják tulajdonosi jogaikat. A Közgyűlés az összes pénztártagot magába foglalja, a Küldöttgyűlés egy 5 évre megválasztott 25-100 főből álló szerv. 23 Az előzetesen becsült 360.000 fő helyett 1 milliónál is többen éltek az átlépés lehetőségével. 24 A tiszta állami nyugdíjrendszerben maradóknak ez a mérték 8% volt. 25 Ekkor a kedvezményezett-jelölés esetén a kedvezményezett választhat, hogy egyösszegben felveszi a pénztárban lévő összeget, vagy ugyanannál, esetleg más pénztárnál vezetett saját számlájára utaltatja azt, vagy hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutalja a társadalombiztosításba. 22
Az ügyvezetői feladatokat az Igazgatótanács látja el, amely páratlan számú, de legalább 7 főből áll. Legfőbb feladatai a közgyűlési határozatok végrehajtása, az ügyvezető felett gyakorolja a munkáltatói jogokat, illetve biztosítja a pénztár működésének zavartalanságát. Az ellenőrzési feladatokat az 5-7 főből álló Ellenőrző Bizottság látja el, amely rendszeresen ellenőrzi a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét. A szervezeti és működési szabályzat továbbá előírhatja szakértői bizottságok létrehozását is. A pénztár működésének alapvető személyi feltételeként a törvény előírja ügyvezető, főkönyvelő, könyvvizsgáló, jogász, belső ellenőr, befektetésekért felelős vezető, illetve biztosításmatematikus alkalmazását is. 4. Gazdálkodás A magánnyugdíj-pénztárak egy jövőbeli nyugdíjszolgáltatás fedezetének biztosítása érdekében gazdálkodó szervezetek, amely nyugdíjszolgáltatás szervezésére és teljesítésére csak a jogszabályban meghatározottak jogosultak 4.1. Elvek A kérdés, hogy ennek a széleskörű gazdálkodási tevékenységnek a teljesítése során milyen alapvető elvekre is kell tekintettel lennie a pénztáraknak? Az egyik ilyen elv a zárt gazdálkodás elve, mely szerint a pénztárak csak jogszabályban meghatározott és a célok eléréséhez szükséges tevékenységekre jogosultak. Ilyen például a befizetések gyűjtése és nyilvántartása, a vagyonképzés, a vagyon kezelése, befektetése és a szolgáltatás nyújtása. A szabad pénztárválasztás elve egyrészről azt jelenti, hogy a személyek bármilyen olyan pénztárba beléphetnek, vagy abba átléphetnek, amelynek szervezeti és működési szabályzata ezt nem tiltja, másrészről a pénztártagok etnikai, faji, vallási, politikai, nemi megkülönböztetését is tiltja az elv. A pénztárnak működése során a jó gazda gondosságának megfelelően kell eljárnia, azaz a pénztár nevében eljáró személyek különös gondossággal kötelesek eljárni a pénztártagok érdekében, továbbá a pénztárnak a vagyongyarapodás közben tekintettel 23
kell lennie arra, hogy az a szolgáltatási kötelezettséget ne veszélyeztesse, amelyet a biztonságos gazdálkodás elve emel ki. Az egyik legfontosabb elv az önkormányzati működés elve, mely szerint a pénztárak önálló, autonóm szervezetnek tekinthetőek, tehát magukat a pénztárakat érintő kérdésekben kizárólag a pénztártagok jogosultak döntésre. Elvként említhető még meg a kölcsönösség és öngondoskodás elve, mely szerint a pénztártagok együttesen teremtik meg a pénztár működéséhez szükséges fedezetet, a Garancia Alapok létrehozásával pedig gondoskodnak a szolgáltatási kötelezettségük teljesítéséről. A pénztár minden tagja egyben annak tulajdonosa is a tulajdonlás elve alapján. A pénztár egyik kötelezettsége olyan nyilvántartás vezetése, amely alapján lehetőség van a pénztárak közötti összehasonlításra (összehasonlítható teljesítmény elve). Végül a nyilvánosság és adatvédelem elve értelmében a pénztárak adatai nyilvánosak, és a pénztár köteles azok megőrzéséről 10 évig gondoskodni. 26 4.2. Pénzügyi tervezés A pénzügyi terv elkészítésének a célja, hogy a pénztár saját gazdálkodását előre megtervezze. A pénzügyi terv olyan dokumentum, mely készítésekor fennálló állapotból kiindulva a pénztárakra vonatkozó előírások figyelembevételével a pénztár bevételeinek és kiadásainak, valamint tartalékainak tervezett alakulását előre bemutató rövidtávú (éves) és hosszú távú (10évre szóló) terv 27. A pénzügyi tervnek megfelelő részletességgel kell tartalmaznia a várható taglétszámot, a tagdíjbevételeket, a működési és szolgáltatási kiadásokat, a befektetéseken elérendő hozamot. Az éves pénzügyi tervet legalább negyedéves ütemezésben készítik el, amely időtartama megegyezik az üzleti év időtartamával. 26 Dr. Bozsik Sándor Paczolai Szabolcs: Nyugdíjpénztárak A közgazdasági-módszertani képzés fejlesztéséért Alapítvány, Miskolc, 2007., 42-43. o. 27 Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 149. o. midra.uni-miskolc.hu/jadox.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 24
A hosszú távú terv 3-5 éves terv, de lehet akár 10 évre szóló is, amelyet éves ütemezésekben készítenek el, első éve mindig megegyezik a következő éves pénzügyi tervvel. A terv elkészítése az Igazgatótanács feladata, azt a Közgyűlés fogadja el, ezt követően pedig a Pénztárfelügyelethez történő ellenőrzés miatti benyújtás is kötelező. 4.3. Az egyes pénztári tartalékok működése 28 A tartalékképzés feladata a pénztár biztonságos működése miatt elengedhetetlen. A pénztár bevételeiből köteles fedezeti, működési illetve likviditási tartalékot képezni, de a magánnyugdíj-pénztárak esetében jellemző még a saját tevékenységi tartalék, és úgynevezett hozamkiegyenlítési tartalék képzése is. Fedezeti tartalék: A fedezeti tartalék az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok összessége, melynek célja a szolgáltatások fedezetének gyűjtése és finanszírozása. Maga az egyéni számla az, amely egyenlege megfelel a pénztártag követelésének a felhalmozási időszakban. A szolgáltatási tartalék a törvény megfogalmazása alapján a folyósítás alatt álló ellátások szolgáltatástípusonkénti fedezete és annak nyilvántartása. 29 A fedezeti tartalék bevételeit elsősorban a tagok által befizetett tagdíjak, illetve a tagok, vagy a munkáltató tagdíj-kiegészítései képezik, de ide kerülnek az átlépő tagok által más pénztárból hozott összegek, a fedezeti tartalék befektetéséből származó hozamok, a fedezeti tartalék eszközeinek értékesítéséből származó bevételek is. Kiadásai elsősorban a szolgáltatás célú kiadások, a más pénztárba átlépők követelései, a tag halála miatt a társadalombiztosításba átutalt összegek, a kedvezményezettnek kifizetett összegek, a fedezeti tartalékkal kapcsolatos vagyon- és letétkezelői díjak. Működési tartalék: A működési tartalék a pénztár működésének költségeit fedező tartalék. 28 1997. évi LXXXII. törvény 57 65.. 29 1997. évi LXXXII. törvény 4.. f.pont 25
Bevételei nagyjából megegyeznek a fedezeti tartalék bevételeivel, kiadásait tekintve itt elsősorban az anyagjellegű ráfordítások (pl. anyagköltségek, igénybevett szolgáltatások költségei, szaktanácsadás díja, könyvvizsgáló díja, reklám- és marketing költségek). 30 Likviditási tartalék: A magánynyugdíj-pénztárak kötelesek likviditási célú tartalékot képezni. A likviditási tartalék a tagok közös finanszírozásán alapul, az időlegesen fel nem használt eszközök gyűjtésére, a különböző kockázatok kiegyenlítésére szolgál, magának a pénztárnak a fizetőképességét fogja biztosítani. A tartalék bevételei elsősorban itt is a tagdíjból származó bevételek, illetve az eszközök befektetéseiből keletkező bevételek. Kiadásai pedig elsősorban a tartalékok közötti átcsoportosításból, illetve a tartalék eszközeinek befektetéseiből származnak. Saját tevékenységi tartalék és hozamkiegyenlítési tartalék: A saját tevékenységi tartalék képzése ahhoz az esethez kötődik, amennyiben a pénztár a szolgáltatást maga végzi, tehát nem külön biztosítótársaság végzi a járadékszolgáltatást. Ebben az esetben 100 millió forintot kell elkülöníteni saját tevékenységi tartalékként a likviditási tartalékból. Míg a hozamkiegyenlítési tartalék képzésére akkor kell, hogy sor kerüljön, amennyiben a pénztár hozamteljesítménye nem éri el a hozamelvárást. 31 Ezt a tartalékot a fedezeti tartalékból különítik el, de a likviditási tartalék részét képezi. A törvény szigorú szabályokat állapít meg annak vonatkozásában, hogy a tagok általi befizetéseknek mekkora részét tegye ki a fedezeti tartalék. A fedezeti tartalék javára 2011. évtől a pénztár a tagdíjakból, illetve tagdíjcélú támogatásokból legalább 95.5 %, 2011. évtől 99,1 %-ot köteles jóváírni. 4.4. Vagyonkezelés A törvény felhatalmazása alapján lehetősége van a pénztárnak arra, hogy vagyonát részben vagy egészben saját maga kezelje. A saját tevékenységi tartalék esetében már 30 Dr. Bozsik Sándor Paczolai Szabolcs: Nyugdíjpénztárak A közgazdasági-módszertani képzés fejlesztéséért Alapítvány, Miskolc, 2007., 135. o. 31 A Pénztárfelügyelet által meghatározott hozam. 26
megemlítettem, hogy amennyiben nem egy arra szakosodott szervezet végzi a pénztár vagyonának kezelését, akkor kell ezt a tartalékot képeznie. Amennyiben azonban egy megfelelő külső vagyonkezelőt bíz meg a kezeléssel, jogosultsága van a pénztárnak arra, hogy ebben a szervezetben tulajdont szerezzen. A megbízott vagyonkezelő mindig a pénztár nevében és érdekében köteles eljárni, a két fél közötti jogviszony írásbeli szerződés megkötésével jön létre, amelyhez a Pénztárfelügyelet engedélye is szükséges. Amennyiben a pénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a saját kezelésében lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg 2011- től nem haladhatja meg a saját kezelésű vagyon napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0.2 %-át 32. 4.5. Letétkezelés A pénztárak gazdálkodásának egyik fontos garanciális szabálya, hogy a pénztár köteles letétkezelőt megbízni a letétkezeléssel kapcsolatos feladatok ellátására. A letétkezelő a pénztár nevében és annak érdekében végzi tevékenységét, amelynek keretében ellenőrizheti a pénztári szolgáltatót, a pénzforgalmi szolgáltatót, továbbá köteles felhívni a pénztár és a vagyonkezelő figyelmét arra, hogy az adott befektetési megbízás veszélyezteti a pénztár érdekeit. 5. A magánnyugdíj-pénztárak szolgáltatása A nyugdíjszolgáltatás a törvény meghatározása alapján, a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, illetőleg a pénztártag elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó, illetve kedvezményezett (a továbbiakban: kedvezményezett) járadéka, és az e törvényben szabályozott egy összegben történő pénzbeli kifizetés 33. 32 1997. évi LXXXII. törvény 66.. (6). 33 1997. évi LXXXII. törvény 4.. j.pont 27
A kérdés, hogy milyen nyugellátásokat is különböztethetünk meg a társadalombiztosítási rendszeren belül? Egyrészt beszélhetünk a saját jogú nyugellátásokról, másrészt a hozzátartozói nyugellátásokról. Saját jogú nyugellátás az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, és a baleseti rokkantsági nyugdíj, míg hozzátartozói nyugellátás az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, és a baleseti hozzátartozói nyugellátások. Néhány mondatban itt kitérnék arra, mit is jelentenek ezek a nyugellátási formák: Az öregségi nyugdíj olyan nyugellátás, amely meghatározott életkor eléréséhez, illetve meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén jár. A legújabb szabályozások alapján az 1952. január 1. előtt születettek esetében a korhatár 62. év, az 1952. január 1. és 1956. december 31. között születettek esetében 62 és 65 év között életévenként különböző időpontokat állapítanak meg, míg az 1957. január 1. után születettek esetében ismét egységesen a 65. életév betöltéséhez kötik a nyugdíjkorhatárt, illetve a szolgálati idő tekintetében 20 év leigazolása szükséges. A nők esetében 2013-ban is fennmarad a 40 év szolgálati idő leigazolása esetére megállapítható előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása, amennyiben itt is igazolható, hogy az adott személy sem külföldön, sem belföldön nem áll biztosítással járó jogviszonyban. A 2013. január 1-től érvényes szabályok szerint az öregségi nyugdíj kiszámítása során, amennyiben a biztosított kizárólag a társadalombiztosítási rendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánpénztári tag egyéni számláján lévő megtakarítás összegét átutalták a Nyugdíjbiztosítási Alapba, az öregségi nyugdíj összege 40 év után a havi bruttó átlagkereset 80%-a, minden további évre 1.65%. Amennyiben viszont a pénztári tag számláján lévő összeget nem utalják át az Alapba, a nyugdíj összege 40 év után a bruttó átlagkereset 48.80%-a, minden további évre 1.22% 34. Az öregségi nyugdíj minimuma jelenleg 28.500 Ft. A másik saját jogú nyugellátás a rokkantsági nyugdíj, amely a megrokkanás mellett meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás. Rokkantsági 34 Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra PhD Értekezés Miskolc, 2000., 135. o. midra.uni-miskolc.hu/jadox.../document_5539_section_840.pdf (Megtekintés időpontja: 2013. február 13.) 28