A gázkromatográfa alapja Forrás:ELTE Elválasztástechnka Kutatás-Oktatás Laboratórum (EKOL), www.ekol.chem.elte.hu/gclab 1. Elmélet bevezetés 1.1. A kromatográfás folyamat leírása A kromatográfás eljárások célja többkomponensű gáz, gőz vagy folyadékelegyek összetevőnek elválasztása. Az elválasztás a komponensek két fázs között smételt megoszlásán alapul. A kromatográfás eljárások abban különböznek az egyéb megoszláson alapuló elválasztás módszerektől (pl.: folyadék-folyadék extrakcó, desztllácó), hogy az elválasztásban résztvevő fázsok közül az egyk mozgásban van (mobl v. mozgófázs), a másk fázs helyhez kötött (álló v. staconer fázs). A mozgófázs lehet gáz (GC), szuperkrtkus fludum (SFC) vagy folyadék (HPLC). Az állófázs lehet egy szlárd hordozón egy csőbe töltve, vagy a cső belső falán rögzítve, vagy sík réteget alkotva. Ennek megfelelően beszélhetünk oszlop- vagy rétegkromatográfáról. A gázkromatográfában a mozgó fázs mndg gáz, az állófázs pedg lehet szlárd (gáz-szlárd adszorpcós kromatográfa) vagy folyadék (gáz-folyadék megoszlás kromatográfa) s. Az oszlopról eluálódó komponensek által a detektorban keltett jel nteztását az dő függvényében ábrázolva kapjuk a kromatogramot. 1.. A gázkromatográf felépítése A gázkromatográf fő része: Gázrendszer A gázrendszer tartalmazza a nagy tsztaságú mozgófázst és az esetlegesen szükséges segédgázokat, valamnt ezek szabályozó egységet. A vvőgáz (mozgófázs) folyamatosan áramlk az oszlopon. Injektor Az njektor feladata a mnta elpárologtatása (gőz- vagy gáz-halmazállapotba), továbbá az analtka oszlopra való juttatása az tt belépő vvőgáz segítségével. Ebből következk, hogy az njektor magas hőmérsékletre fűthető (max. 400 C). Általában a mnta fecskendő segítségével egy szlkon tömítést (szeptum) átszúrva kerül az njektorba. Folyadékoknál mkrofecskendőt, gázmntáknál gázfecskendőt alkalmazunk. A korszerű készülékekben a vvőgáz belépőnyomása és esetenként az njektor hőmérséklete dőprogramozható. Termosztát Légtermosztátban helyezkedk el az elválasztást végző oszlop (kolonna). Az ntenzív levegőventllácó bztosítja az egyenletes hőelosztást és a pontos hőmérsékletet, amely a retencós dők smételhetősége szempontjából elengedhetetlen. Követelmény, hogy a termosztát programozottan fűthető legyen 400 C-g, 0-100 C/perc tartományban, valamnt a megadott hőmérséklettől való eltérés maxmum ±0,1 C lehet. Az elválasztás deje alatt a termosztálás történhet állandó hőmérsékleten (zoterm), vagy hőprogram alkalmazásával. Oszlop (kolonna) A gázkromatográfában használatos oszlopok két típusba sorolhatók, töltetes oszlopok és kapllárs oszlopok. Töltetes oszlopok kalakítása során a mechanka szlárdságot acél- vagy üvegcső bztosítja, melybe a szlárd halmazállapotú állófázs van betöltve. A töltet lehet egy szlárd halmazállapotú anyag vagy szlárd hordozó felületén megkötött fázs. A kapllárs oszlopok felépítésüket tekntve egy vékony üvegkapllárs, melyet kívülről polmd-réteg borít. Ez adja a rendkívül mechanka tulajdonságat (hajlékonyság). A megosztófázs a kapllárs belső falán található, típusa alapján két csoportba soroljuk. Az egyk esetben az állófázs anyaga folyadékflm (gáz-folyadék megoszlás kromatográfa), míg másk esetben szlárd adszorbens (gáz-szlárd adszorpcós kromatográfa).
A gázkromatográfás oszlopok típusa Jellemző Jellemző belső átmérő Oszlop típusa oszlophossz (ID/mm) (L/m) Töltetes 0,5-3 1-4 Kapllárs (WCOT, PLOT) WCOT wall coated open tubular PLOT porous layer open tubular 5-100 Narrow bore: Wde bore: 0,1-0,3 Detektor A gázkromatográfában használatos detektorok az oszlopról eluálódó anyagok mennységével arányos elektromos jelet szolgáltatnak, amelyet az adatfeldolgozó rendszer alakít át értékelhető nformácóvá. A detektorok fűthetőek, hőmérsékletük általában kb. 0-30 C-kal haladja meg a termosztát végső hőmérsékletét a kedvezőtlen lerakódások megelőzése végett. Adatfeldolgozó rendszer A modern adatfeldolgozó rendszerek alkalmas az adatok gyűjtésére, feldolgozására, tárolására, a gázkromatográfás rendszer vezérlésére, valamnt labornformácós rendszerek felépítésére, kezelésére. 0,53 1.3. Mntabevtel eljárások (njektor típusok) A hatékony elválasztás megkívánja, hogy a mntaadagolás pllanatszerű legyen, a mnta keskeny dugó formájában kerüljön a kolonnára. Ennek érdekében különböző njektor-típusokat fejlesztettek k az analtka feladatokhoz megfelelően. Néhány a gyakrabban alkalmazott típusok közül: On column: töltetes és wde-bore oszlopok esetén alkalmazható. Programozottan fűthető (PTV): pl. hőérzékeny vegyületek, lletve oldószerelpárologatatásos technka esetén alkalmazható. Splt-spltless: kapllárs oszlopok esetén alkalmazzák. Splt üzemmód: az njektált mntának csak egy része kerül ténylegesen az oszlopra, így a ks átmérőjű kapllárs oszlopon pllanatszerű lesz az njektálás, a felesleget erős gázáram fújja k az njektorból. Spltless üzemmód: kcs koncentrácók kmutatása esetén alkalmazzák, az njektált mennység legnagyobb része az oszlopra kerül.
A splt-spltless njektor vázlata njektálás után közvetlenül 1.3.1. Splt njektálás üzemmód Az njektor hőmérsékletén gőzállapotba került mnta ksebb része az oszlopra jut, míg a nagyobb rész a splt ágon meghatározott térfogat sebességgel eltávozk. Az oszlopra kerülő anyag mennységét az oszlopra jutó vvőgáz áramlás sebessége és a splt ágon szabályzott áramlás sebesség aránya szabja meg. Ezt az arányt nevezzük splt aránynak. Például ha a splt szelepen az áramlás sebesség 100 cm 3 /perc, az oszlop végén mért áramlás sebesség 1 cm 3 /perc, a splt arány 100:1, azaz a mntának kb. 1%-a jut az oszlopra. Az áramlás sebességeket nagy pontosságú tömegáramlás-mérők érzékelk, szelepek szabályozzák, melyek az ábrán nncsenek feltüntetve. Az njektor ezen üzemmódja során a benjektált mnta jelentős része elvész, ezért nyomelemzésnél, ahol nagyon ks mennységet kell meghatározn korlátozottan alkalmazható, vszont a mnta bejuttatása pllanatszerű. (Anmácó a honlapon!) 1.3.. Spltless njektálás üzemmód A spltless njektálás módszer bztosítja, hogy nagyobb mennységű mnta kerüljön az oszlopra, de ez egyben az elválasztás hatékonyságának ksmértékű csökkenését eredményezhet, mvel az njektálás dőben nem pllanatszerű. Ezért az elválasztandó komponenseket fókuszáln kell az oszlop elején. Injektáláskor a termosztátban az oszlop hőmérséklete mn. 0 C-kal ksebb, mnt a mnta legllékonyabb komponensének a forráspontja (legtöbbször az oldószernek). A splt ág az njektálás pllanatában, továbbá azt követően meghatározott deg (spltless dő, általában 0,5-1,0 perc) zárva van. Ekkor az oszlopon mérhető áramlás sebességgel a vvőgáz ráöblít az njektor gőzterét kolonnára, ahol fókuszálódnak. A spltless dő eltelte után a splt ág nyt, az njektorban vsszamaradó komponensek azonnal távoznak a splt ágon, az njektor ktsztul. Ezzel egydőben nduló hőmérsékletprogram következtében a komponensek forráspontjak, lletve gőznyomásuk sorrendjében szeparálódnak az oszlopon. (Anmácó a honlapon!) 1.4. Detektorok Néhány fontosabb típus: Lángonzácós detektor (FID) Az egyk legelterjedtebben használt általános detektor, elsősorban a C-H kötésre ad jelet. Tömegspektrométer (MS) Napjankban széles körben elterjedt, a komponensek azonosítására s alkalmas unverzáls vagy szelektív detektor. (kötelezően választható labor anyaga) Hővezetőképesség detektor (TCD) Főként elem gázok meghatározásában van jelentősége.
Specfkus detektorok Egy-egy vegyületcsoport különösen nagy érzékenységű mérését teszk lehetővé, pl. Elektronbefogásos detektor (ECD) Ntrogén-foszfor detektor (NPD) Láng-fotometrás detektor (FPD) Atom-emsszós detektor (AED) 1.4.1. Az elektronbefogásos detektor (ECD) Az elektronbefogás detektor (ECD: electron capture detector) a nem destruktív onzácós detektorok közé tartozk. Az ECD elv vázlata A detektor katódként (negatív pólus) β-sugárzó 63 N-fólát tartalmaz, amely 100%-ban lágy β-sugárzó, felezés deje 15 év: 63 β 63 8 N 9 Cu( stabl ) s A detektorban alkalmazott sugárforrás aktvtása 370 MBq. Ezt a sugárzást, már néhány mm-es acéllemez teljesen elnyel. A 63 N-fólából emttálódó β-részecskék energája 67 kev, ezek a β-részecskék ütköznek a + + vvőgáz atomjaval. A rugalmas és rugalmatlan ütközések révén gyökökből, poztív onokból ( N, N, 4 Ar + +, CH ) és termkus elektronokból álló plazma jön létre. Mnden β-részecske 10-10 3 termkus elektront hoz 4 létre, amelyek energája átlagosan -5 10 - ev (Azaz nem rendelkeznek akkora energával, hogy a nagy onzácós potencálú szervetlen és szerves molekulákat ütközés révén onzálják.) Ezek az elektronok az anód (kollektor; poztív pólus) felé haladva zárják az áramkört. Az áramvezetésben a poztív onok nem vesznek részt, mvel nagy a tömegük, így kcs a mozgékonyságuk az elektronokhoz képest. Ezért a zárt áramkörben egy nagyon kcs, de jól mérhető alapáram folyk (10-1 A = 1 pa). A nagy elektronegatvtású elemeket (F, Cl, O, Br) tartalmazó molekulák képesek abszorbeáln a vezetésben résztvevő elektronokat, tehát csökkentk azok számát. A keletkező anonok nagy tömegűek, ks mozgékonyságúak tehát az alapáram (I 0 ) lecsökken, a mért detektorjel az alapáramtól való eltérés Az ECD líneartás tartománya 3-4 nagyságrend fluor és klór tartalmú vegyületekre. Adott feladat esetén a lneárs tartományt meg kell határozn mnden egyes mérendő vegyületre. A detektor szénhdrogénekre gyakorlatlag érzéketlen, halogéntartalmú, vagy nagy elektronvonzó-képességű csoportot (pl. -NO, konjugált rendszerek) tartalmazó vegyületek specfkus mérésére alkalmas. Lehetővé tesz a halogéntartalmú gázkromatográfásan vzsgálható vegyületek mérését 10-1 -10-15 g-g. Az érzékenységet, s így a kmutatás határt a halogénatomok száma, valamnt egyéb szerkezet tényezők gen nagy mértékben befolyásolják. Az ECD detektor működése szempontjából fontos szerepe van az alkalmazott vvőgáznak (eluens). A nemesgázok nem előnyösek, mert ks mennységben metastabl, gerjesztett állapotú nemesgázatomok s keletkeznek, s ezek ütközés onzácó révén elektronegatív elemeket nem tartalmazó molekulákat (pl. szénhdrogének) s képesek onzáln. Ez a jelenség lerontaná a detektor specftását. Megfelelő eluens a nagytsztaságú ntrogén és a hdrogén. A hdrogén előnye, hogy a detektor környezetében reduktív atmoszférát teremt, s ezzel véd a N-fólát a vvőgázban esetleg nyomokban előforduló oxgén korrodáló hatásától. A detektor működéséhez make-up gáz (öblítő gáz) szükséges, hogy a detektortér gyorsan kürüljön, s ne lépjen fel többszörös onzácó.
A detektor alkalmazásánál ügyeln kell arra, hogy csak halogénmentes oldószereket használjunk, mert a nagy érzékenység matt még gen ks szennyezés s zavarja a mérést. A GC-ECD rendszerrel történő méréshez alkalmazott halogénmentes oldószereket lehetőleg olyan helységben kell tároln, ahol nem fordulnak elő klórozott oldószerek. 1.4.. Lángonzácós detektor (FID) A lángonzácós detektor széleskörű alkalmazhatósága (sznte mnden szerves molekulára jelet ad) valamnt széles lneárs tartománya (~10 7 ) matt a legáltalánosabban használt gázkromatográfás detektor. Az oszlopról eluálódó komponensek a lángonzácós detektorban (FID: Flame Ionzaton Detector) egy kb. 000-500 K hőmérsékletű hdrogén-levegő lángba jutnak. A lángban a C-H kötéseket tartalmazó molekulák, azaz a szerves vegyületek fragmentálódnak és egy részük onzálódk. A képződött onok a jet és a jet körül elhelyezkedő, henger alakú kollektor között potencálkülönbség hatására a kollektorra jutva a detektorba eluálódó anyagmennységgel arányos onáramot eredményeznek. Lángonzácós detektor vázlata A detektor jelének ntenztása az egyes összetevők mennysége mellett függ a molekulában lévő C atom H atom aránytól, pontosabban a lángban képződő CH gyökök számától. A keletkező CH gyökök száma pedg jelentősen függ a heteroatomok számától, mnőségétől, molekulán belül helyzetétől, kötéstípusától. A különböző szerkezetű molekulákban lévő szénatomok tehát eltérő módon járulnak hozzá a CH gyökök ll. az onok képződéséhez. A láng égése során víz képződk, ezért üzemben levő detektor sosem hűlhet 100 C alá, mvel a kollektorban kondenzálhat, így a detektor korrodeálodk, élettartama csökken. A mérendő onáram optmáls értéke a hdrogén-levegő 1:10 arány esetén érhető el. Kapllárs oszlop esetén a a jelntenztás növelése céljából a hdrogénhez segédgázt (make up gas) kell kevern, ezáltal bztosítható a detektor optmáls működéséhez szükséges hdrogén (make up + mozgó fázs) 1:1 arány, amely a töltetes oszlopok esetén a hdrogén mozgó fázs 1:1 aránynak felel meg. Segédgázként ntrogént célszerű használn. A szerves molekulák közül a formaldehd és a hangyasav esetén nem kapunk értékelhető jelet. A gázkromatográfás folyamatok matematka leírása Egy adott komponens retencós dejének (t ) az njektálástól a detektálásg (a csúcs maxmum megjelenéség) eltelt dőt nevezzük. A vvőgázban valamenny komponens azonos dőt tölt el. Azok a komponensek, amelyek nem lépnek kölcsönhatásba az állófázssal egyszerűen áthaladnak a vvőgázzal az oszlopon, áthaladás dejük a holtdő (t m ), amt a kolonna hossza és a vvőgáz áramlás sebessége határoz meg. (Ez utóbb természetesen függ a kolonna hőmérsékletétől.) Az állófázssal kölcsönhatásba lépő komponensek a megoszlás hányadosuknak (K) megfelelően hosszabb-rövdebb dőt töltenek az állófázsban. C( állófázs) K = C ( vvővő ) K : adott komponens megoszlás hányadosa C : adott komponens egyensúly koncentrácója az állófázsban (állófázs)
C (vvővő ) : adott komponens egyensúly koncentrácója a vvőgázban A megoszlás hányados az egyes komponensek állófázshoz való affntását jellemz egy adott hőmérsékleten. Mnél nagyobb K értéke egy adott komponensre nézve annál több dőt tölt el a komponens az állófázsban, azaz annál nagyobb a retencós deje. Tehát az egyszerre njektált komponensek eltérő dővel érk el az oszlop végét, így jöhet létre az elválasztás. Míg a vvőgázban eltöltött dő a holtdővel jellemezhető, addg az állófázsban eltöltött dőt a korrgált retencós dő (t ) adja meg. t =t -t m Ezt a holtdőre vonatkoztatva kapjuk meg az ún. retencós tényezőt (k ). t k = t k : az -edk komponens retencós tényezője t : az -edk komponens korrgált retencós deje Ez az érték megadható a komponenseknek a két fázsban kalakuló tömegarányával s: m ( állófázs) k = m m (állófázs) : az -edk komponens tömege az állófázsban m (vvőgáz) : az -edk komponens tömege a vvőgázban A megoszlás hányadost részletesebben kfejtve: m ( vvőgáz) C( állófázs) m( állófázs) Vvvőgáz K = = = kβ C m V ( vvőgáz) V vvőgáz : az oszlopot ktöltő vvőgáz térfogata V állófázs β = V V : az oszlop állófázsának a térfogata vvőgáz állófázs : az oszlopot jellemző fázsarány ( vvőgáz) állófázs Az eddg bevezetett megoszlás hányados (K) és retencós tényező (k ) egy adott komponensnek és az állófázsnak a vszonyát jellemezték csak. Az elválasztás feltétele, hogy az elválasztandó komponensek K ll. k értéke egymástól eltérőek legyenek. Két konkrét komponensnek és az állófázsnak a vszonyát (más szavakkal, hogy az adott fázs mennyre tud különbséget tenn a két komponens között) a szelektvtás tényezővel (α) vagy más néven elválasztás együtthatóval jellemezhetjük. K k t α 1, = = = K k t α-val kfejezve tehát az elválasztásnak feltétele, hogy α 1, α > 1. 1 Ideáls esetben a nagy sebességgel benjektált mnta komponense csak nagyon szűk sávot töltenek k a kolonnán és gen keskeny, Gauss-görbe alakú csúcsként detektálhatók. 1 1
Az deáls kromatográfás csúcs w b : A csúcs alapvonalon mért szélessége w h : A csúcsmagasság felénél mért ún. csúcs félérték-szélesség σ : A haranggörbe két nflexós pontja között távolságot jelent az dőtengely mentén (standard devácó). w = ln b w h A gyakorlatban a kezdet szűk sáv számos fzka folyamat (pl. hosszrányú dffúzó) révén kszélesedk. Ennek következtében, ha két komponens retencós deje el s tér egymástól a dffúzó okozta átfedés matt nem bztos, hogy a kolonna végéhez érve s teljesen el tudnak különüln. Az elválasztás másk feltétele tehát, hogy a kolonnában óhatatlanul végbemenő csúcskszélesedés nem lehet túl nagy mértékű. Míg a megoszlás hányadosok ll. a retencós tényezők közt különbségek és a szelektvtás tényező az állófázs szelektvtására jellemző adatok, addg a csúcskszélesedés a kolonna hatékonyságát jellemz. A kolonnáról akkor mondhatjuk, hogy hatékony, ha a csúcskszélesedés olyan kcs, hogy egyhez közel α érték esetén (azaz ks retencós dő különbségeknél) s képes elválasztan két komponenst. Az elválasztást jellemző, mndkét tényezőt magába foglaló mérőszám a felbontás (): t t 1 t t 1 1, = = wb wb 1 wb + w + b1 A -es ndex a nagyobb, az 1-es ndex pedg a ksebb retencós dejű komponensre vonatkozk. Ha két csúcs egyáltalán nem fed át, akkor alapvonal elválasztásról beszélünk. Az ennek megfelelő mnmáls érték kb. 1,5. Az deáls, Gauss görbe alakú csúcs esetén a csúcskszélesedés mértéke a görbe standard devácója (σ). Mvel a csúcskszélesedés, és így s s nő a retencós dő növekedésével, ezért a kolonna hatékonyságának kszámításakor mndkét paraméter fgyelembe kell venn. Az így kapott kfejezés (a desztllácóból vett analógára) a tányérszám (n): t n = s A gyakorlatban a tányérszám kszámításakor a kromatogram alapján sokkal egyszerűebben meghatározható paramétereket alkalmazunk: w b = 4 s t n = 16 wb
w h =, 3548 s 5 t,545 n = wh Mvel az elválasztást az állófázsnak köszönhetjük, és a gázfázsban töltött dő (t 0 ) ehhez nem járul hozzá, ezért érdemes a kolonna hatékonyságának jellemzésére a tányérszám helyett az effektív tányérszámot (N) használn. Ez a tányérszámtól abban tér el, hogy a retencós dő helyett a korrgált retencós dőt használjuk számításakor. 16 t 5,545 t N = = wb wh Sok esetben, praktkus okokból, a csúcskszélesedés mértékéül, azaz az oszlop hatékonyságának jellemzésére a tányérszám helyett az egy elmélet tányérnak megfelelő oszlophossz -t használják. Ezt a fogalmat általában a HEPT rövdítéssel jelölk. (HEPT: Heght Equvalent to a Theoretcal Plate) H : HEPT L : az oszlop hossza általában mm-ben kfejezve L H = n A HEPT fogalma a desztllácóban konkrét fzka értelemmel bír, a gázkromatográfában azonban csak a szeparácós folyamat során előrehaladó anyaghullám szétkenődésének leírását tesz szemléletessé. Mnél ksebb az értéke, annál ksebb mértékű a csúcs kszélesedése, vagys annál jobb, hatékonyabb az oszlop. 1.5. A kromatogram kértékelése A kromatogramban a mnőség nformácót a retencós dők, a mennységt a csúcsok alatt területek hordozzák. Az egyes komponensek mnőségének meghatározására a retencós adatok csak abban az esetben elegendőek, ha smerjük a mntánk szennyezés-proflját (esetünkben tartalmaz robbanó-anyagokat, nterferáló komponenseket nem). Amennyben lyen nformácókkal nem rendelkezünk, akkor a komponensek azonosítása csak erre alkalmas detektorok (pl. MS, FTI) használatával végezhető el. A mnta koncentrácója és az analtka jel (csúcsterület) között kapcsolatot kalbrácó segítségével határozzuk meg. A kromatogram csúcsanak területe a detektorba jutó anyag mennységével általában lneárs összefüggést mutat, anyagmennységet növelve telítésbe megy át. Mennység elemzés céljára általában a görbe egyenes szakasza (detektor dnamkus tartománya) alkalmazható. Mvel a detektorok érzékenysége (kalbrácós egyenes meredeksége) mnden anyagra más és más, ezért a kalbrácót mnden meghatározandó komponensre el kell végezn. 1.5.1. Mnőség azonosítás 1.5.1.1. Azonosítás retencós dő alapján Ha egy csúcs (vegyület) mnőség azonosítását akarjuk elvégezn egy kromatogramból és rendelkezésre áll a kérdéses vegyület, mnt összehasonlító standard, az azonosítás elvégezhető szgorúan azonos körülmények között felvett kromatogramokból, a retencós dők összehasonlításával. Azonos retencós dők esetén azonosítottnak tekntjük a csúcsot. A tévedések elkerülése céljából szokás az azonosítást két különböző polartású oszlopon (konfrmácós analízs) elvégezn. 1.5.1.. Mnőség standard addícó Ez a módszer az előzőtől csak abban különbözk, hogy a standard vegyület adott mennységét a vzsgálandó elegyhez adagolják és az azonosítás az adott kromatográfás csúcs ntenztásának növekedése alapján történk.
1.5.. Mennység meghatározás 1.5..1. Külső-standard módszere (ESTD: external standard) A kalbrácó a mérendő anyagokat smert koncentrácóban tartalmazó standard oldat sorozatok mérésével történk. A kapott adatokra egyenest llesztve határozhatjuk meg az A = a + b w alakú kalbrácós egyenes a és b paraméteret. (A : az -edk komponenshez tartozó csúcs területe, w az -edk komponens mennysége) A módszer nagymértékben terhelt a mnta-előkészítés veszteségétől, njektálásnál a mátrxhatás torzításának hbájától. 1.5... Belső-standard módszere (ESTD: extracton standard) A kalbrácó ebben az esetben s a mérendő anyagokat smert koncentrácóban tartalmazó standard-oldat sorozatok mérésével történk. A módszer annyban tér el az előzőtől, hogy tt a standard-oldatokhoz, és mnden egyes mntához s hozzáadunk egy ún. belső-standardot, mndg azonos mennységben. A kértékelés során az egyes komponensek csúcsterületet mnden esetben a belső standard csúcsterületére vonatkoztatva adjuk meg. (Azaz ahol az előző módszerben egyszerűen a csúcsterületekkel számoltunk, ott most az aktuáls kromatogramban a belső standardhoz tartozó csúcsterülettel osztott csúcsterületekkel számolunk.) Így kalbrácós egyenes a következő alakban írható fel: A A ESTD = a + b w ahol az A ESTD a belső-standard csúcsterülete az aktuáls kromatogramban, w az -edk komponens mennysége a belső standard mennységével osztva. Az így kapott eredmények függetlenek a mnta-előkészítés és njektálás hbáktól. Krtkus pontja a megfelelő belső-standard kválasztása, mely fzkalag és kémalag s megfelelően jellemz a mérendő vegyület-csoportot. Általában szokás deuterált standardokat alkalmazn, valamnt 13 C jelölteket, azonban ezek használata jelentősen növel az analízs költséget. Több belső-standardot s szokás használn, ha a feladat megkívánja. Az eljárás gázanaltkában azonban nem alkalmazható. Hasznos nformácót rejt a mnta-előkészítés hatékonyságáról a belső-standard vsszanyerése. A vsszanyerés defnícója esetünkben, a mntában mért belső-standard csúcsterülete (A ESTD, )a kalbráló oldatban mért belső-standard csúcsterületének (A ESTD,kalb ) százalékában megadva. e c % = A A ESTD, ESTD, kalb 100% A belső-standard megválasztásának főbb szempontja: A mntában bztosan ne forduljon elő. Kéma és fzka tulajdonsága hasonlóak legyenek a meghatározandó komponensekéhez. A mnta egyk komponensével se lépjen fel koelúcó.