Genetikai vizsgálatok Családvizsgálatok Bottom-up Top-down Ikertanulmányok Adoptációs vizsgálatok Molekuláris genetikai vizsgálatok 1
Depresszió-Családvizsgálatok Bottom-up tanulmányok (MDD-s gyermek proband rokonságának vizsgálata) Ált. 2x emelkedett rizikó MDD-re az els fokú rokonokban - (kontrol: pszichiátriai v. egészséges) Szignifikáns az eltérés a non-affektív pszichiátriai kontrol csoport alkalmazásánál is (specifikus rizikó MDD-re) 2
Depresszió-Családvizsgálatok Top-down tanulmányok: (MDD-s szül kleszármazottainak vizsgálata) emelkedett MDD prevalencia depressziós szül k leszármazottaiban (számos, egybehangzó tanulmány); RR/OR: 09-8.8 3
Depresszió-Családvizsgálatok Feln tt tanulmány: OR=2.85 (Sullivan et al., 2000) Gyermek-serdül Metaanalízis vizsgálat- Rice et al. (2002)- 17 tanulmány EBM összegzése Egészséges kontrollal hasonlítva top-down: OR=3.98 bottom-up: OR=2.3 Pszichiátriai kontroll esetén top-down: OR=1.7 (ns) bottom-up: OR=1.85 4
Depresszió-Ikertanulmányok Monozigóta: 100% közös gén (közös környezet) Dizigóta: átlagosan 50% közös gén (mint a testvérek, közös környezet) Konkordancia G 100% konkordancia: mindkét tag beteg F Diszkordancia: 1 beteg+1 egészséges Magasabb kon a MZ-ban DZ-hoz képest genetikai hatásra utal Örökl dés: annak mértéke, hogy afenotípus eltéréseket milyen mértékben befolyásolják genetikai faktorok 5
Depresszió-Ikertanulmányok Általában nem klinikai populációkon, kérd íves diagnosztikával végzett vizsgálatok (~10 gyerek-serdül tanulmány) Örökl dés mértéke 30-80% közötti (Rice et al., 2002) Önkitölt skérd ívek esetén 15-80% Gyermekek önkitöltös tesztje alapján alacsonyabb 14-19% Virginia Twin Study (DSM-III-R alapú tünetlista)- 60% (szül -értékelés) Környezeti faktorok interakciója!!!! 6
Depresszió- Adoptációs vizsgálatok Ikertanulmányokkal ellentmondó Nem talált egyértelm bizonyítékot a genetikai hatások szerepére a depresszió kialakulásában 2tanulmány: van den Oord et al., 1994 (CBCL) Eley et al., 1998 (CBCL) 7
Depresszió-Molekuláris genetikai vizsgálatok Szerotonin transzporter polimorfizmus (promoter variánsok) 5HT2; 5HT1A szerotonin; β1 noradrenerg receptor diszreguláció BDNF polimorfizmus Másodlagos hírviv rendszer hipotézis 8
BPZ- genetikai epidemiológia (1) BPZ lifetime prevalencia: 0.1-1.6% Családvizsgálatok: G 4,5% bipoláris betegek els fokúrokonai között G 1,5% depressziós betegek els fokú rokonai között F0% kontroll csoportban (Gershon et al. 1982) Kés bbiekben ezt számos tanulmány meger sítette BPZ-ban familiáris halmozódás 9
BPZ- genetikai epidemiológia (2) Ikertanulmányok G 67% konkordancia BPZ MZ ikrekben, 20% DZ-ban (Bertelsen 1977) Adoptációs vizsgálatok G BP betegek biológiai szülei között emelkedett BPZ (Mendlewicz et al. 1977) G Biológiai szül kközött 6x gyakoribb befejezett suicidium (Wender et al 1986) G Tsuang et al. (1990): 60% agenetikai tényez kszerepe abpz öröklésében 10
Gyermekkori BPZ Akorai megjelenés emelkedett rizikóval jár az els fokú rokonok között BPZ-ra (Rice et al. 1987; Pauls et al. 1992; Tsuang et al. 1990) (korai megjelenés definíciója bizonytalan, a tanulmányok nem összehasonlíthatók) Emelkedett BPZ els fokú rokonokban (szigorú kritériumokkal) G Strober et al. 1988: 29,4 %(gyerek BPZ); 7,4% (id sebb populációnál) G Neuman et al. 1997 11
BPZ- Molekuláris genetika Feln tt vizsgálatok 5HTT gén promoter short/long polimorfizmus (meta-analízis: Craddock et al, 2001-??) COMT polimorfizmus (Craddock et al, 2001) Fenotípus anticipáció (egyre korábban és súlyosabban manifesztálódik) -CAG/CTG (trinukleotid ismétl dések számának növekedése)(?) Velo-cardio-facial-szindróma-22 kr. microdeléció 12
BPZ- Molekuláris genetika Gyerek vizsgálatok F Geller et al, 1999: nem talált szignifikáns összefüggést sem 5HTT promoter, sem COMT gén polimorfizmussal G 5HTT gén polimorfizmus-emelkedett shortallél arány BP gyerekekben G CAG/CTG allél ismétl dés nem volt szignifikánsaneltér BP gyerekekben (Verheyen et al, 1999) 13
Gyermekkori BPZ Örökl dés mértéke jelenleg nem ismert Szegregációs analízisek sorána csak környezeti hatáskizárható (Toddet al, 1993) Polygenetikus öröklésmodel és major gének (nem-mendeliöröklésmenettel) multiplex interakciójának szerepe feltételezhet (Grigoriu-Serbanescu et al, 2001) 14
15
16