A TULIPÁNOS ÓVODA INTEGRÁLT PEDAGÓGIAI PROGRAMJA 2016.

A TULIPÁNOS ÓVODA INTEGRÁLT PEDAGÓGIAI PROGRAMJA 2016. Gyomaendrőd

Tartalomjegyzék I. Bevezetés 4. 1. Az óvoda adatai 5. 2. Az óvoda bemutatása 6. II. Az integráció elméleti megközelítése 7. 1. Gondolatok a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek integrált neveléséről 7. 2. Óvodánk tevékenységét meghatározó célok az integratív nevelés szellemébe 9. 3. A kiemelt figyelmet igénylő gyermek személyiségfejlődésének sajátosságai 10. 4. A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek 16 5. A látásfogyatékos gyermek 16. 6. A hallássérült gyermek 17. 7. A beszédfogyatékos gyermek 18. 8. Enyhén értelmi fogyatékos gyermek 19. 9.Középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek 19. 10.Autista, autisztikus gyermek 20. 11.Kiemelt figyelmet igénylő gyermek 21. III. A Tulipános Óvoda integrált nevelésének célja, feladatai, szervezeti és működési rendje 22. 1. Az óvoda nevelési célja 22. 2. Az óvoda nevelési általános feladatai 22. 3. Az óvoda pedagógusképe 23. 4. Az óvoda felvételi rendje 23. 5. Szervezeti és működési rend 24. 6. Személyi feltételek 24. IV. A Tulipános Óvoda Integrált Nevelési Programjának tartalma. 25. 1. Az óvodai élet megszervezése 25. 1.1. Gondozás 26 1.2. A fejlesztés jellemzői az óvodáskor végére 28. 1.3. Mozgás 29. 1.4. Testi nevelés. 32. 2. A játék 33. 3. Érzelmi, erkölcsi, közösségi nevelés 37. 4. Munka jellegű tevékenység 40. 5. A tevékenységben megvalósuló tanulás 43. 5.1. A külső világ tevékeny megismerése (környezet) 44. 5.2. A külső világ tevékeny megismerése (matematika) 47. 2

5.3. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka 50. 5.4. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc 53. 5.5. Anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása 56. 5.6. Verselés, mesélés 58. V. Az integrált nevelési program alkalmazásának feltételrendszere 61. 1. Tervezés 61. 2. Foglalkoztatási formák 62. 3.Szervezés 62. 4. A pedagógusok és a nevelést segítők együttműködése 62. 5. A gyermek fejlődési ütemének ellenőrzése 63. 6. Ellenőrzés, értékelés 63. 7. Az eltérő fejlődésmenet diagnózisának megállapítását lehetővé tevő tájékozódások, vizsgálatok rendszere 63. 8. Az óvoda tárgyi feltétele 64. 9. Az óvoda kapcsolatai 64. 10. Sajátos feladatok 66. 11. Az óvoda speciális szolgáltatásai 66. 12. A program ellenőrzése, értékelése 67. 13.A program eszközkészlete 68. 14. Legitimációs záradék 73. 15. Érvényességi nyilatkozat 73. 16. Felhasznált irodalom 75. 3

I. Bevezetés A gyermek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő gyógypedagógiai, szurdopedagógiai, tiflopedagógiai, logopédiai, szomatopedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. Olyan segítséget kapjon, amely hatékonyan mozdítja elő a szervezet érését, integratív funkcióinak, belső erőtartalékainak kibontakoztatását. A nevelés, a fejlesztés feltételeit a közoktatási törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok határozzák meg. A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét teszik szükségessé. A különleges gondozási igény a gyermek életkori sajátosságainak fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása, ami sajátos fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs és terápiás célú pedagógiai eljárások, és szervezeti megoldások alkalmazását teszi szükségessé. " Nem az a fontos, hogy a gyermek milyen tudással érkezik, hanem, hogy milyen tudással megy el." 4

1. Az óvoda adatai Az óvoda neve, címe: Tulipános Óvoda 5502 Gyomaendrőd Polyákhalmi út 1. 66 / 280 014 tulipanosovi1999@gmail.com Az óvoda fenntartója: Tulipános Óvodai Oktató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság Intézményvezető: Giricz Ilona A programot benyújtja az óvoda vezetője. A pedagógiai programot meghatározza, hogy az ép és a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek integrált óvodai nevelésénél figyelembe kell venni: 2011. évi CC, tv. a nemzeti köznevelésről, a 2/2005. (III.1) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve, a 17/2013. (III.1) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve, a 363/2012. (II. 17) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról. 5

2. Az óvoda bemutatása A Tulipános Óvoda Gyomaendrőd egyetlen külterületi óvodája. Vonzáskörzetünk az 5 km - en belüli tanyák és az óvoda közvetlen környéke, de fogadunk gyermeket a város egész területéről. A lakosság összetételét tekintve ez a leghátrányosabb helyzetű településrész. Az óvoda 40 férőhelyes. Az épületet hatalmas udvar veszi körül, fával, cserjével, füves területtel. Az épület megközelítése akadálymentes. A gyermekek mozgásfejlődését egyensúlyfejlesztők, kapaszkodók teszik lehetővé. Az épületben tornaszobát alakítottunk ki a gyermekek mozgásfejlesztése érdekében, ahol fejlettségüknek megfelelően vesznek részt a foglalkozásokon. Az óvoda területellátó szerepe miatt fogadja a sajátos nevelési igényű gyermekeket, tárgyi feltételeinket ennek megfelelően alakítjuk. Tapasztaljuk, hogy az óvodába bekerülő mentálisan retardált gyermekek olyan fokban sérültek, hogy fejlesztésüket az óvodapedagógus egyedül már nem tudja felvállalni. Mindazok a próbálkozások, amelyek speciális gyermekcsoportok létrehozását célozzák (gyógypedagógiai óvodák) jelentőségük elvitathatatlan, de magukban hordozzák az elszigetelődést. A gyermek fejlődik, de egyre messzebb kerül az egészséges világtól, s ugyanakkor az ép gyermekek sem tanulják meg a másság elfogadását. Óvodánk ezt a szakadékot kívánja áthidalni az ép és a különleges gondozást igénylő gyermekek integrált óvodai nevelésével. Ennek gyakorlati feltételeit kell biztosítani. Hosszútávon mindez közelebb visz az egészségkárosodott gyermekek társadalomba való integrálásához, szemben az egyéni tragédiákat megsokszorozó kirekesztettséggel. A Tulipános Óvoda Integrált Pedagógiai Programja segítséget ad és megtanítja azt elfogadni a másságot. Hátrányos, veszélyeztetett környezetből kikerült gyermekek is látogatják óvodánkat. Az egyéni bánásmód, a családgondozás, a differenciált nevelés eredményesen működik óvodánkban. 6

II Az integráció elméleti megközelítése 1. Gondolatok a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek integrált neveléséről Az integráció pozitív szereptanulási modellt ad, természetes életszituációból indul ki, elismeri heterogén adottságokat, képességeket és az azokhoz történő egyéni alkalmazkodás szükségességét, az egyenlő jogokat hangsúlyozza, toleranciára, humanizmusra nevel azzal, hogy partnerséget kíván kialakítani ép és kiemelt figyelmet igénylő gyermekek között. Az integráció valójában az ép és a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek olyan nevelési módja, amellyel a lehető legnagyobb mértékben független, önálló, önmagát és másokat elfogadni és szeretni tudó személyiséget tudunk formálni, a fogyatékos embert a társadalomra nézve hasznos egyénné tenni. Az ép és különleges gondozást igénylő gyermekek együttnevelését már az intézményes nevelés legkorábbi szakaszában el kell kezdeni. A közös nevelés mind a kiemelt figyelmet igénylő, mind az ép gyermekeket fejleszti. A különböző "emberek" találkozásai az óvodában is gazdag élmények forrásai lehetnek, a személyiségfejlődés számára új távlatokat nyitnak. Aki csak a hozzá hasonló gondolkodású barátaival érintkezik, másoktól pedig elhatárolja magát, az korlátok közé szorítja a társas érintkezés során szerezhető tapasztalatokat és semmit sem érzékel az emberi sokrétűségből. Aki azonban széles körben ismeri meg az embereket, a kultúrákat, az a saját világában is jobban eligazodik. Óvodás korban a kortárs - csoportok növekedő jelentőségűek a személyiségfejlődésben. Minél intenzívebb a társas élet és a játéktevékenység színvonala, annál több és rendszeresebb a csoportban kialakuló utánzás, megfigyeléses tanulás, modellkövetés, szerepjáték. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében a legnagyobb probléma, hogy a kortárskapcsolatok kialakulásának korai szakaszában a gyermekek nagy része csak a családban nevelkedik, tehát a szocializációs folyamat egy igen fontos oldalát, a kapcsolatteremtést nincs módja megtanulni. Az óvodai csoport inhomogén közösségében a gyermekek egymás cselekvéseit utánozva tanulnak meg különböző mozgásokat, magatartási és viselkedésmódokat. Ezekben a 7

közösségekben az átlag gyermekek is sokat tanulnak a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek révén. Az ép gyermekek szempontjából is a személyiségfejlődést kell kiemelni. A csoportba járó gyermekek hozzáállása pozitív irányban változik. Már kisgyermekkorban megtanulják a segítségnyújtás formáit, a különleges gondozást igénylő gyermekekkel szemben elvárható szociális magatartásformákat. A szülő számára a különleges gondozást igénylő gyermek óvodába helyezése nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy munkába állhatnak, hanem abból is, hogy partnert kapnak gyermekük neveléséhez, van, akivel megoszthatják gondjaikat, örömüket van, aki segíti őket az otthoni nevelésben. A szülőket segíti a másság elfogadásában, ha gyermeküket óvodai közösségben látják, megfigyelhetik boldogulását, beilleszkedését, reményt kapnak gyermekük későbbi sorsának alakulását illetően. Az óvodapedagógusok szempontjából a kiemelt figyelmet igénylő gyermek újabb feladatot jelent, de különböző lehetőségeket is kínál. Esélye van minden képességének és találékonyságának kiaknázására, sokoldalúságának kibontakoztatására. Abban, hogy az óvoda felvegyen kiemelt figyelmet igénylő gyermekeket az óvodapedagógusok hozzáállása, szerepe döntő. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek elfogadása, nevelésének speciális megszervezése az óvodapedagógusok felelősségén múlik. Az empátián kívül személyében dől el, hogy: - Megkapja - e a kiemelt figyelmet igénylő gyermek az óvodai nevelésben azokat a feltételeket, amelyek az átlag gyermekekkel azonos eséllyel teszik lehetővé a gyermek személyiségfejlődését. -Képes - e az óvodapedagógus új szakmai ismeretek befogadására, munkáját segítő szakemberekkel együttműködésre. Az integrációnak vannak fokozatai, melyek során az együttnevelés különböző formában, mértékben valósul meg, függetlenül attól, hogy milyen mértékű speciális megsegítés szükséges. - Teljes integráció: A gyermek minden foglalkozáson részt vesz, együtt halad a többiekkel, egyéni, speciális fejlesztésre nincs szüksége. - Részleges integráció: a gyermeknek speciális feltételekre, foglalkozásokra van szüksége, amelyet külön biztosítanak számára. Részleges vagy teljes integráció esetében - külföldi tapasztalatok alapján - az optimális csoportlétszám 20 fő. A kiemelt figyelmet igénylő és ép gyermekek arányát mindig rugalmasan, a sérülés jellege, illetve foka szerint célszerű meghatározni. Rendszerint egy csoportban nem szoktak négynél több fogyatékos gyermeket elhelyezni és nem szerencsés, ha egy csoportban több 8

ugyanolyan fogyatékosságú gyermek van, mert felerősítik egymás fogyatékosságát. Vélemények szerint erre a megkötésre azért van szükség, mert az integrációs csoportnak nem szabad túlzott mértékben eltávolodni az úgynevezett normál " csoporttól. Kit lehet integráltan óvodában nevelni? Erre egyértelműen válaszolni nagyon nehéz. Szerepet játszanak benne az óvoda fizikai korlátai, a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek akadályozottságán, fejlettségén túl a gyermek egészségi állapota, az óvoda fogadóképessége, a család szociális háttere. Fontos még, hogy a gyermeknek milyen speciális megsegítésre van szüksége, milyen fokban alkalmas az együttnevelésre, ezekből az óvoda mit tud biztosítani. Három hónap próbaidő áll az óvoda rendelkezésére, hogy meggyőződjön, valóban integrálható e a gyermek. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek nevelését képzett gyógypedagógus, gyógytornász, logopédus végzi a szükséges speciális képesség és mozgásfejlesztő foglalkozásokat, az óvodapedagógusok munkájának speciális megsegítését. 2. Óvodánk tevékenységét meghatározó célok az integratív nevelés szellemében - A másságot elfogadó környezet megteremtése. - Olyan gyógypedagógiai, orvosi, pszichológiai komplex vizsgálati leletek beszerzése, amelyek segítségével megismerhetjük a sérülés mértékét, struktúráját, s ezek alapján tervezhetjük a specifikus fejlesztést. - Az akadályozott fejlődésű, illetve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek alkalmazkodóképességének, önállóságának, együttműködésének fejlesztése. - A sérült funkciók működésének differenciáltabb fejlesztése, a kompenzációs lehe-tőségek bővítése. - A szükséges módszerek, terápiás eljárások, technikák szakszerű megválasztása, alkalmazása. Célunk, hogy a még kialakulatlan, sérült, illetve lassabban vagy gyorsabban fejlődő funkciók lehető legkorábbi és leghatékonyabb fejlesztésével a gyermekek életminőségét javítsuk, segítsük minél teljesebb beilleszkedésüket a társadalomba. 9

Az óvoda felvállalja a beszéd - és egyéb kiemelt figyelmet igénylő gyermekek nevelését, fejlesztését, ha ezt a szülő az intézményünktől kéri és a gyermek közösségben ellátható, szocializálható. A gyermekek speciális problémái: - mozgásfogyatékos - látási fogyatékos - hallási fogyatékos - beszédfogyatékos - eltérő fejlődésű gyermek - egyéb, a fejlődést kezelés hiányában negatívan befolyásoló betegségek (lisztérzékenység, tejcukor allergia, cukorbetegség, epilepszia) - tehetséggondozás 3. A kiemelt figyelmet igénylő gyermek személyiségfejlődésének sajátosságai Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2/2005. (III.1.) rendelete 2005. június 15. napjával lépett hatályban, azzal a céllal, hogy az általános alapelvek mellett a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai, illetve iskolai sérülés-specifikus fejlesztésének kapcsán olyan elveket fogalmazzon meg, melyek az intézmények számára a későbbiek során irány és mérvadó, valamint követendő szempontokká válnak. Általános elvek 1.1. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésében Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. 10

1.2. Az irányelv célja Az irányelv célja, hogy a nevelési programban foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek. Annak biztosítását szolgálja, hogy: - az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez, - fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, - a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl, - a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai váljanak az óvodák nevelési programjainak tartalmi elemeivé. Az irányelv egyaránt vonatkozik a gyógypedagógiai intézményrendszerhez tartozó óvodákban, óvodai csoportokban, és a sajátos nevelési igényű gyermekek többiekkel együtt - integráltan - megvalósuló óvodai nevelésére. A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. A többségi óvodában történő együttnevelés - az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményének figyelembevételével - minden esetben egyéni döntést, esetenként egyéni fejlesztést igényel. 1.3. A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös elvei A sajátos nevelési igény kifejezi a) a gyermek életkori sajátosságainak a fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulását, b) a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérő ütemű fejleszthetőségét. Az egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs tevékenység olyan team-munkában kialakított és szervezett nevelési folyamatban valósul meg, mely az egyes gyermekek vagy gyermekcsoport igényeitől függő eljárások (időkeret, eszközök, módszerek, terápiák) alkalmazását teszi szükségessé. A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, illetve kiegészítő fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé. A nevelés, a fejlesztés feltételeit a közoktatási törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok határozzák meg. Az általánosan kötelező feltételeket a jogszabályok több területen módosítják, 11

illetve kiegészítik olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és hozzáférhetővé kell tenni. A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztésének az alapja a szakértői bizottság szakvéleménye. Az óvodai nevelőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy: - a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értékelő környezet segíti; - a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg; - terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják. A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy csoportos fejlesztés gyógypedagógiai kompetencia. Az egyéni fejlesztési terv elkészítéséhez a gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógiai tanár, terapeuta közreműködése szükséges. 1.4. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös céljai és feladatai a) A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és egyéb fogyatékosságból, az autizmusból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók helyreállítása, újak kialakítása. b) A meglévő ép funkciók bevonása a hiányok pótlása érdekében. c) A különféle funkciók egyensúlyának kialakítása. d) A szükséges speciális eszközök elfogadtatása és használatuk megtanítása. e) Az egyéni sikereket segítő tulajdonságok, funkciók fejlesztése. A fejlesztés rövid távú céljait minden esetben a fejleszthetőséget megfogalmazó gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni. 1.5. A habilitációs, rehabilitációs tevékenységet meghatározó tényezők a) A fogyatékosság típusa, súlyossága. b) A fogyatékosság kialakulásának, diagnosztizálásának és a speciális ellátás megkezdésének ideje. c) A gyermek - életkora, pszichés és egészségi állapota, rehabilitációs műtétei, - képességei, kialakult készségei, - kognitív funkciói, meglévő ismeretei. Mindezek alapján a fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis mozgásos észlelés 12

folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt. Halmozott fogyatékosság esetén az adott gyermeknél, gyermekcsoportnál megállapított fogyatékosságok mindegyikére tekintettel kell lenni. Indokolt esetben a nevelési programot egyéni fejlesztési terv is kiegészítheti. 1.6. A szükséges pedagógiai feltételek biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermek számára a) A sérülés-specifikus módszerek, terápiák, technikák szakszerű megválasztása és alkalmazása; b) az egyéni szükségletekhez igazodóan speciális segédeszközök használata; a segédeszközök elfogadtatása, azok következetes használatára és megóvására nevelés; c) a kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével; d) annak felismerése, hogy a sajátos nevelési igényű kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes; e) rugalmas szervezeti keretek kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához; f) az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a sajátos nevelési igényű gyermek befogadására, együttműködés a sérült gyermek családjával. 1.7. A többségi óvodákban megvalósuló - integrált - nevelés, oktatás A sajátos nevelési igényű (különleges gondozást igénylő) gyermekek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel együtt történő integrált nevelésük. Az együttnevelést vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényű gyermeknek, mint részvétet és védettséget. Az integrált fejlesztésben részt vevő óvoda: a) pedagógiai programjának, illetve a speciális tartalmak közvetítésének figyelembe kell vennie a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének igényeit, b) külön gondot fordít arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez. Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakítását a gyermek fogyatékosságának típusához 13

igazodó szakképzettséggel rendelkező, az integrált fejlesztésben tapasztalatokkal rendelkező gyógypedagógus, terapeuta segíti (módszertani intézmény, utazótanári szolgálat). Közreműködése kiterjed a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok felkészítésére, a fogadó óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére, folyamatos tanácsadásra, mely az óvodai nevelőmunkán túl a szülők és az óvoda együttműködésére is kellő hangsúlyt helyez. Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs ellátást, melyekre a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatot tesz. Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, fejlődése, az együtt haladás lehetősége tekinthető, melynek eredményes megvalósítását az alábbiak szolgálják: a) Az együttnevelés megvalósításában érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet és a sérülésspecifikus módszertani eljárások alkalmazása. A módszerek, módszerkombinációk megválasztásában a sérülésspecifikusság alkalmazkodást jelent a sajátos nevelési igény típusához, az eltérő mértékéhez, az egyéni fejlődési sajátosságokhoz. b) A gyermekek integrált nevelésében, fejlesztésében részt vevő, magas szintű pedagógiai, pszichológiai képességekkel (elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség) és az együttneveléshez szükséges kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógus - szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít, individuális módszereket, technikákat alkalmaz, - a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, a gyermek fejlődésének elemzése alapján - szükség esetén - eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereket megválasztja, - egy-egy nevelési helyzet, problémamegoldásához alternatívákat keres, - alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez, - együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba. c) A gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképesítéssel rendelkező - gyógypedagógiai tanár/terapeuta - az együttműködés során: - segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését, figyelemmel kíséri a gyermek haladását, - javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására, az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra, a gyermek igényeihez igazodó környezet kialakítására, 14

- segítséget nyújt a szükséges speciális (segéd)eszközök kiválasztásában, tájékoztat a beszerzés lehetőségéről, - együttműködik az óvodapedagógusokkal, figyelembe veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait, - kapcsolatot tart a szülővel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával. Az integrált nevelésben közreműködő közoktatási intézmények az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények szak- és pedagógiai szakmai szolgáltatását, az utazó gyógypedagógiai hálózat működtetésére kijelölt intézmények segítségét vehetik igénybe a megyei/fővárosi közoktatás-fejlesztési tervekben meghatározott feladatellátás szerint. A gyermeki személyiségfejlődést az öröklött tulajdonságok és a környezet nevelő hatásai alakítják. A fejlődés lépcsőzetes, vannak benne nyugalmi és intenzív periódusok. A sérült gyermek személyiségfejlődése láthatóan különbözik az ép személyiség fejlődésétől. A fejlődés sok összetevőből álló folyamat. Bármelyike sérül a fejlődés folyamatában zavar keletkezik. A sérült személyiség fejlődésére a fejlődési tempó és a szerkezet megváltozása egyaránt, együttesen jellemző. Különösen jellemző, hogy megbomlik az egységes szerkezet, egyoldalú, diszharmonikus lesz: - Meghatározott egyszerű funkciók nem alakulnak ki, vagy rendellenessé válnak. - Átalakul a külvilágról való információ-felvétel. - Sérül, nehezítetté válik vagy ki sem alakul a társadalmi kommunikáció. - Megváltoznak a környezethez való alkalmazkodás és a környezetre való aktív ráhatás lehetőségei. - Akadályozottá válik a szocializálódás. E közös jellemzők - attól függően, hogy a sérült személyiség fejlődésének létrejöttéért milyen károsodás felelős -, különböző formákban érvényesülnek, így a sérült személyiségnek számos változata lehetséges. A fogyatékosok éptől eltérő sajátosságainak személyiségformáló hatásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külvilágból visszaáramló kölcsönhatást. A személyiség a külvilággal való kölcsönhatásban fejlődik és lesz azzá, ami. Adottságait, készségeit a külvilág hatásai segítik kibontakoztatni. A fogyatékos személyiségnél a nevelés fontossága kiemelt jelentőségű. A nevelés 15

nyit utat a morális eszmék befogadásához, a morális magatartáshoz. Integrált óvodai nevelés esetén ezek elsajátítása könnyebbé válik számára. 4. A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe. A jelentősen eltérő kóreredet - végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok, petyhüdt bénulást okozó kórformák, a korai agykárosodás utáni mozgásrendellenességek, egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák, a halmozott sérüléssel járó különböző kórformák - és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság egyénileg is sok eltérést mutat. A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott és halmozottan sérült mozgáskorlátozott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása, s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatok megszereztetése, a megtanult mozgás alkalmaztatása. Az óvodában biztosítani kell - a gyermek állapotának megfelelően - az akadálymentes közlekedést, a megfelelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges eszközöket, például lejtő, kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét. A mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell beépíteni. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövő feladat. A halmozottan sérült mozgáskorlátozott gyermekek esetében a mozgáskorlátozottságon kívül még más - érzékszervi, beszéd- vagy értelmi sérülés - is nehezíti a fejlesztés lehetőségét. Fejlesztésük döntően a mozgáskorlátozottak pedagógiája és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival történik. 5. A látásfogyatékosságról 16

A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0-0,33 (0-33%-os látásteljesítmény) közötti. A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók és gyengénlátók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett: a látássérülés kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség. A látási kontroll hiányosságainak korrigálására minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti szereplést. Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása. Az óvodai nevelés során mindvégig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel az adott szembetegségre. 6. A súlyosan hallássérült - siket - és enyhébben hallássérült - nagyothalló - gyermek A súlyosan hallássérült - siket - és enyhébben hallássérült - nagyothalló - gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére nem, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt - az állapot fennmaradása esetén - a beszédkommunikációban az érthető ejtés teljesen elmarad, vagy erősen sérül. Fentiek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozhat. A legkorábbi életkortól alkalmazott orvosiegészségügyi és speciális pedagógiai ellátás együttes alkalmazása megvalósításával a súlyos következmények csökkenthetők. A megfelelő otológiai, audiológiai gondozás, a korszerű hallókészülékkel történő ellátás és hallásjavító műtétek mellett a speciális pedagógiai segítség eredményeként a gyermek óvodás életkorára elérhető, hogy a súlyos fokban hallássérült (siket) kisgyermek jelzi a hang érzékelését. Képes lesz az emberi hang kommunikációs funkciójának felismerésére. A beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. Megindul a passzív és aktív szókincs fejlődése, akusztikusan is körvonalazódnak az első aktív szavak. Mindez a szülők folyamatos közreműködését és együttműködését is igényli. 17

Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a súlyosan hallássérült szülők gyermekeire. Nagy részük használja a jelkommunikációt vagy annak elemeit, mint kifejezőeszközt. Kívánatos, hogy a (gyógy)pedagógus oly mértékben legyen jártas a jelnyelv használatában, hogy azt, valamint az ujj-abc-t szükség esetén fel tudja használni a gyermekekkel való kommunikációban és a hallássérült szülőkkel való érintkezésben. Az enyhébben hallássérült (nagyothalló) és a korai életkorban cochlea implantált kisgyermekek képessé válnak a hallásra épített kommunikációra. A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvező esetben olyan szintű lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a hallássérült kisgyermekek egy része további speciális segítséggel halló társaival együtt vehet részt óvodai nevelésben. A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata - a korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve - a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés időszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van. Ez függ a hallásállapottól és a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben és eltérő módon befolyásoló egyéb tényezőktől (például mentális állapot, szociokulturális környezet stb.). Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket. 7. A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája (megkésett beszédfejlődés, centrális dyslalia, súlyos orrhangzósság stb.), illetve a beszédhibához csatlakozó tanulási és/vagy magatartási zavara miatt eltérően fejlődik. Mindez az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében, a beszédszervek gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, a szegényes szókincsben, a beszédmozgásokról szerzett emlékképek felhasználásának hiányában, a grammatikai fejletlenségben, az utánzóképesség gyengeségében nyilvánul meg. A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba állító, speciális terápiákat alkalmazó intenzív, komplex - az életkori sajátosságokat, a játékosság elvét szem előtt tartó - nevelési környezetben valósulhat meg. 18

Az óvodai nevelés során az anyanyelvi nevelés, a mozgás, a kommunikáció, illetve a vizuomotoros koordinációs készség fejlesztése, a speciális terápiák alkalmazása (diszlexiaprevenció, grafomotoros fejlesztés stb.) segít az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérésében. 8. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről. Külön óvodai csoport létesítése kizárólag az 5. életévét betöltött - óvodai nevelésre kötelezett - és a komplex - gyógypedagógiai, pedagógiai, pszichológiai és orvosi - vizsgálat diagnózisa alapján egyértelműen az enyhe értelmi fogyatékos övezetbe sorolt gyermekek számára abban az esetben lehet szakmailag indokolt, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget a gyermek vélhetően csak a speciális nevelés keretében biztosított, intenzív gyógypedagógiai fejlesztés mellett éri el. 9. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelése a korai fejlesztésre épül. A kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe vevő képességfejlesztésük kellő időt, alkalmat biztosít: a) az alapmozgások kialakítására, fejlesztésére, b) a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, c) a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére, d) az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására, e) az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére. Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek. Az egymáshoz való közeledés, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztése a csoportos foglalkozásokon valósítható meg. 19

10. Az autista, autisztikus gyermek Az autizmus-spektrumzavarok lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az autisztikus gyermekre legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek területén tapasztalható gondolkodási képesség sajátos hiányosságai, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmas viselkedés, a szervezés és kivitelezés képességének minőségi sérülése és az egyenetlen képességprofil. Az autisztikus kisgyermek lehető legkorábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti a kóros viselkedés kialakulását, enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként (ha mentális szintje megengedi) óvodába lépéskor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de célszerűen használt augmentált - vizuálisan segített - kommunikációs eszköztárral. A szociális interakció csecsemőkori szintjét segítséggel használhatja, és a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függő szinten rendelkezhet. A korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fő céljai, kiegészítve a viselkedésproblémák, viselkedés- és gondolkodási készségek terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek kialakításával (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás) fejlesztésének elemeivel. A jó értelmi képességekkel rendelkező, jól beszélő autisztikus kisgyermekek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülőkkel való együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő - különösen a természetes élethelyzetek - használandóak a fejlesztésre. A fejlesztések során szükséges az intenzív, jól strukturált és a meglévő töredékkészségek használata, az egyéni motiváció megteremtése, a speciálisan a gyermek szükségleteihez alkalmazkodó módszerek alkalmazása. Az óvodai fejlesztés alapja minden esetben pszichológiai képességmérés. A fejlődési szint és szociális alkalmazkodás követése egyéni tervekkel történik, speciális eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzetben megalapozva. Az autisztikus gyermekek 20

szükségleteinek megfelelő fejlesztéséhez az óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte szükséges. 11. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekekről Meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. Fő tünet az érzelmi, akarati, idegi funkciók sérülése. A típusok, változatok száma rendkívül nagy, az elnevezés hasonlóan sokféle. (Nehezen nevelhetők, emocionálisan sérültek, érzelmileg - akaratilag zavartak stb.) E csoport fő jellemzője a beilleszkedési, alkalmazkodási zavar. Számolnunk kell a szociális beilleszkedést nehezítő genetikusan determinált " kedvezőtlen alkat " - tal. Az inadaptáltak az érzelmi - akarati fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Olyan gyermekek, akiknél az érzelmi - akarati fejlődés extrém mértékű és / vagy hosszantartó bio - pszichoszociális károsodások következtében súlyosan sérül. Jellemző az emocionális egyensúly felbomlása, önértékelési zavar kóros mértéke, az agresszió szocializálatlan levezetési módja. Társuló tünetként jelentkezik a kognitív funkciók zavara, mely tanulási nehézségekben, vagy súlyos alulteljesítésben nyilvánul meg. 21

III. A Tulipános Óvoda integrált nevelésének célja, feladatai, szerkezeti és működési rendje 1. Az óvoda nevelési célja A 3-7 éves ép és kiemelt figyelmet igénylő gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlesztése normál óvodai nevelés során. - A gyermeki személyiség sokoldalú, harmonikus fejlődésének kibontakoztatása. - Az életkori és egyéni sajátosságok, az eltérő fejlődésmenet figyelembevételével való fejlesztés. - Az eltérő fejlődésmenet korai felismerése, speciális gondozás. - Tanulási nehézségek megelőzése. - Adjon mind az ép mind a fogyatékos gyermekek számára lehetőséget az egymással való kommunikációra, egymás megismerésére és elfogadására, alapozza meg a későbbi társadalmi integrációt. - Magyar nyelvű roma/cigány kulturális nevelés folytatása. - Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése. 2. Az óvoda nevelés általános feladatai Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: - az egészséges életmód alakítása, - az érzelmi, az erkölcsi és a közösség nevelés, - az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. Az egészséges életmód alakítása 22

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata: - a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; - a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; - a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; - a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; - az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; - a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása; - a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása; - megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve - speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. 3. Az óvoda pedagógusképe Olyan óvodapedagógus, aki megértő, együtt érző, elfogadó, szülőket tisztelő, segítő. Szeretetteljesség, következetesség jellemezze. Alapvető feladata: - Maximálisan biztosítsa a gyermekek alapvető szükségleteit, érzelmi biztonságát. - Optimális fejlődést biztosítson minden gyermek számára. - Munkája során mindig vegye figyelembe a gyermekek egyéni képességeit, fejlődési ütemét. - Segítse tehetsége kibontakoztatását. 4. Az óvoda felvételi rendje - Betöltött 3 év. - Közösségbe illeszthetőség. - Segédeszközzel vagy a nélkül történő helyváltoztatás, illetve megtanításának lehetősége. Óvodába lépéskor az óvoda rendelkezésére kell bocsátani a következő dokumentumokat. 23

- Ép gyermek esetében: - anyakönyvi kivonat, ill. személyi igazolvány - lakcímigazolvány - orvosi igazolás - Sérült gyermek esetében - orvosi diagnózis vagy a vizsgálat folyamatáról szóló igazolás - megelőző pszichológiai, gyógypedagógiai vélemények, vizsgálati eredmények - szükséges gyógyszerekről orvosi igazolás - szakértői vélemény 5. Szervezeti és működési rend A törvény által meghatározott egy csoport 2 fő felsőfokú végzettségű óvodapedagógus mellett a gyermekekkel foglalkozik még gyógypedagógus, gyógytornász, logopédus a fogyatékosság és a gyermeklétszám függvényében. A fejlesztés: - csoporton belül integrált körülmények között - kiemelten az óvoda területén egyéni illetve kiscsoportos formában, fejlesztési terv szerint történik 6. Személyi feltételek Az óvodában, a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. Az óvodában a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez. A sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli. A nemzetiséghez tartozó gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk, hogy megvalósítsák a nemzetiségi óvodai nevelés célkitűzéseit. 24

Óvodapedagógusok Délelőtt 6,30-14,30 ig Délután 11,00-17,30 - ig Logopédus heti 6 óra (óraadó) Gyógypedagógus, gyógytornász (óraadó) a gyermeklétszám és a fogyatékosság függvényében. A munkabeosztás a kötelező óraszámokra vonatkozik, konzultációk, szakmai továbbképzés, megbeszélés, szakmai adminisztráció, szülői értekezletek a kötelező óraszám és a törvényes munkaidőkeret között történik. IV. A Tulipános Óvoda Integrált Nevelési Programjának tartalma 1. Az óvodai élet megszervezése Az egészség szomatikus, pszichikus és szociális elégedettséget, harmóniát jelent. Az egészség megőrzésére irányuló gondozás a személyi - és környezet-higiénét, valamint a pszichohigiénét is magába foglalja. Az életmódot az óvodáskorú gyermek a környezetétől sajátítja el ismeretszerzések, tapasztalatok, tevékenységek gyakorlása során. Kialakulásában meghatározó szerep jut a családnak, mint másodlagos szocializációs színtérnek. Az óvodai nevelés egyik alapvető feladata a gyermek testi - lelki szükségleteinek kielégítése, a testi - lelki harmónia megteremtése. A programban az óvodapedagógus az egészségnevelés terén mind a prevencióra, mind a korrekcióra hangsúlyt helyez. Az óvodapedagógus feladata: - Törekedjen arra, hogy ne sértse a gyermek családi nevelésének nemzeti, etnikai, világnézeti hovatartozása miatti esetleges eltérőségét. - Járuljon hozzá a gyermek komfortérzetének biztosításához lelki és testi vonatkozásban egyaránt. - Készítse fel az ép gyermekeket arra, hogy vegyék figyelembe, fogadják el azt, hogy sérült társaiknak esetleg más, speciális feltételek szükségesek az egészséges életmód kialakításához, eléréséhez. 25

1.1 Gondozás: A gondozás az óvodai nevelés alapvető tevékenysége. A kisgyermek olyan szükségleteit elégíti ki, amely elősegíti növekedését, fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, egészséges életmódjának kialakításához. Az óvodában az életritmus, a táplálkozás, öltözködés, pihenés és alvás, a mozgás, testi nevelés és testnevelés segítségével valamint az ezekhez kapcsolódó gyermeki tevékenységekkel, szokások, kialakításával biztosíthatja az óvodapedagógus a megfelelő életmódot az egyéni eltérések figyelembevételével. Minden tevékenységnél alapvető feltétel az oldott légkör, kellemes közérzet, a felnőtt gyermek közötti jó kapcsolat. Kiemelt figyelmet igénylő gyermek esetében: - Életkoruk és sérültségük mértéke szerint kell kialakítani az önállóságot. - Elegendő időt kell biztosítani azokra a tevékenységekre, melyeket önállóan el tud végezni. - A fokozatosság elvét betartva új tevékenységet kell tanítani. - Állandó figyelmet, türelmet, segítséget igényel. a) Napirend, hetirend A helyes életritmus kialakítása már kisgyermekkorban elkezdődik. A rendszeresen, ugyanabban az időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra. Ennek érdekében a gyermekek életkorának megfelelő, optimális életritmus kialakítására kell törekedni. Az óvodában, a napirendben vannak rendszeresen ugyanabban az időben végzett tevékenységek (étkezés, alvás), ugyanakkor lehetősége van a gyermeknek az önállóan szervezett 26

játéktevékenységre is. Szeptembertől májusig az időjárástól függően a gyermekeknek a szabad levegőn való mozgás és játék lehetőségét is szükséges biztosítani. A napirendben foglal helyet a mindennapi 5-35 perces, kötött, illetve kötetlen foglalkozás. Hetirend A hetirend a napokhoz kötött tevékenységet jelent, így dolgozzák fel az élményeket, tapasztalatokat, ismereteket a különböző foglalkozás tevékenységeken keresztül. b) Táplálkozás A növekedés és fejlődés egyik legfontosabb feltétele. Az óvoda napi háromszori étkezéssel igyekszik biztosítani a gyermekek tápanyagszükségletének nagyobb részét. Az étkezések során lehetőség nyílik arra, hogy a gyermekek gyakorolják az önkiszolgálást. (terítés, szedés, kancsóból folyadék öntése, evőeszközök összeszedése) c) Testápolás A gyermekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, szükség szerinti tisztálkodásukat és tisztaságigényük kialakulását szolgálja. A gyermekeknek a mindennapi szükségleteik kielégítésénél valamint tisztálkodás közben lehetőségük van az önellátás, önkiszolgálás gyakorlására, de számíthatnak felnőtt segítségre is. d) Öltözködés Az öltözködés nem csak az időjárás viszontagságai ellen véd, de fejleszti a gyermek ízlésvilágát, szépérzékét is. Kezdetben szükség van felnőtt tevékeny segítségére, de a végcél az, hogy a gyermek elérje a teljes önállóságot mind a vetkőzés, mind az öltözködés terén. e) Pihenés 27

Az alvásigény kielégítésének egy része az óvodában történik. Az óvodapedagógus feladata a nyugalom fenntartása, a zavaró külső ingerek megszüntetése. 1.2 A fejlesztés jellemzői az óvodáskor végére a) Testápolás 3-4 évesek A mosdóban egyéni fejlettségtől függően segítséggel használják és tegyék rendbe, rakják helyére a szappant, körömkefét, törülközőt, fogápoló szereket, eü. papírt, fésűt 4-5 évesek differenciált segítségnyújtás. A munka tartalma azonos a 3-4 évesekével, de az önállóság nő. Fontos a 5-7 évesek A testápolással kapcsolatos teendőket önállóan, szükség szerint bármikor elvégzik. A tisztálkodó eszközöket használják, majd tisztán, esztétikusan teszik a helyére. b) Étkezés 3-4 évesek Egyéni fejlettségtől függően önállóan étkezzenek, az ételt rágják meg. Az étkezés eszközeit tudják az asztalhoz vinni és leszedni. A kanalat, villát használják rendeltetés szerint. Használják a szalvétát. 4-5 évesek Önállóság fokozása. 5-7 évesek Az evőeszközök használata kiegészül a kés használatával. 28

c) Öltözködés 3-4 évesek Kezdjenek önállóan öltözni, vetkőzni. Ruhájukat tegyék a megfelelő helyre, ismerjék fel. Próbálkozzanak a gombolással, a cipő le - és felhúzásával, fűzésével. 4-5 évesek Önállóság növelése. Próbálkozzanak a cipőkötéssel. 5-7 évesek Váljanak önállóvá az öltözésben, gombolásban, kötésben. Az öltözködésre fordított idő fejlettségük növekedésével arányosan csökken. 1. 3 Mozgás A mozgás a gyermek legtermészetesebb megnyilvánulási formája. Ennek fejlődését születéstől a kisgyermekkorig figyelemmel kísérik, mivel ebben az életszakaszban a gyermek mozgásfejlettsége képet ad általános fejlettségi szintjéről. A mozgás az óvodáskor egész időszakában jelentős szerepet tölt be a 3-7 éves gyermek fejlődésében. A mozgáson keresztül pedagógiai és pszichológiai feladatokat egyaránt megvalósíthat a pedagógus. Fő feladat a nagymozgások, szem- kéz, szem - láb koordináció, egyensúlyérzék, finommotorika fejlesztése. A mozgásigény kielégítése az ép és sérült gyermekek szempontjából azonosságokat és különbözőségeket feltételez. A vízhez szoktatás beépül a mindennapjainkba. Minden nagycsoportosnak lehetősége van az úszás alapjainak elsajátítására. Azonosságok: - a mozgás igénye - a mozgás, mint örömforrás megélése - a mozgás önbizalom növelő hatása 29

- az együttes mozgás élménye Különbözőségek: - a mozgás - és látássérült gyermek mozgásigényének kielégítése speciális feladatok megoldásával bővül a fogyatékosság függvényében A mozgásigény kielégítésének közös lehetőségei: - szabadon választott tevékenységek - napi szervezett testnevelés - tervezett közös testnevelés speciális eszközökkel - mindennapos testnevelés - séták, kirándulások - pancsolás A mozgásigény kielégítésének helyszínei: - csoportszoba - udvar - tornaszoba - uszoda A tevékenységekbe bekapcsolódhat a mozgás - és látássérült gyermek is, de annak kritériumait a gyógytornász határozza meg az állapot függvényében. A mozgássérült gyermek esetében fontos annak ismerete, hogy melyek azok a káros mozgásformák, melyeket nem végezhet. A sérült gyermek a sérülés figyelembevételével jön uszodába, külön kísérővel. A mozgásfejlesztés fő feladatai: - A gyermek természetes mozgáskedvének megőrzése, a mozgás megszerettetése. - A rendszeres mozgással az egészséges életvitel kialakítása. - Mozgástapasztalatok bővítése. - Mozgáskészségek kialakítása. 30