JÓ GYAKORLATOK A MULTIKULTURÁLIS NEVELÉS KÖRÉBŐL

TORGYIK JUDIT JÓ GYAKORLATOK A MULTIKULTURÁLIS NEVELÉS KÖRÉBŐL Az iskola kicsinyített társadalom, a társadalmi folyamatok előbb-utóbb leképeződnek az oktatási rendszerben is. Az iskola nem önmagában létezik, hanem a szociális környezettől körülvéve, annak hatásait rezonálja, érzékeli. A társadalmi, gazdasági, politikai változások nem hagyják figyelmen kívül az iskolarendszert sem. Az utóbbi évek globális jelenségei: az amerikanizáció, az europanizáció, a multikultúra érzékelhető nyomot hagynak az iskola világán is. A multikultúra és nevelési vonzata mást jelentéssel bír a nyugat-európai, és mást a közép- és keleteurópai országok számára. A nyugati, fejlett országok bevándorló célországnak számítanak, ahová szívesen mennek munkavállalási céllal a migránsok. Ezekben a társadalmakban a munkamigránsok szociális és iskolai integrációs kérdéseinek megoldásának feladatával néznek szembe. Jellegzetes célországnak számít pl. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svédország, Belgium és Hollandia. Ezzel szemben a közép-európai országok, köztünk hazánk is, nem nevezhetők bevándorlókat nagy tömegben vonzó országoknak. A munkavállalás tekintetében inkább a jobb megélhetéssel kecsegtető országokat választják a migrációra kész csoportok és egyének. Azonban Közép- és Kelet-Európa sem monokulturális, tekintve, hogy az itt élő emberek sorsa a történelem folyamán szorosan összeforrott más népek életével, befogadásával. A történelmi határok változása a határokon kívül rekedtek számára évtizedek óta kihívást jelent a nyelv, a kultúra őrzése, ápolása tekintetében, pl. a környező országokban élő magyarság esetén is. Ezekben az országokban számos nemzeti és etnikai kisebbség él, így van ez hazánkban is. Bevándorlók, migránsok nálunk jóval kisebb számban vannak jelen, mint Nyugat-Európában. A keleti országok számára saját kisebbségeik oktatásának megoldása, kulturális hagyományaik és nyelvük ápolása jelent feladatot. 1 A kisebbségek között sajátos helyet foglal el a roma népesség, mely Európa minden államában jelen van, legnagyobb számban azonban a keleti és a közép-európai régiókban találunk roma lakosságot. Sorsuk összefonódott a szegénységgel, a társadalmi kirekesztéssel, előítéletekkel, az iskoláztatás és a munkavállalás terén megmutatkozó gondokkal. Európa keleti régióinak ennek a halmozottan hátrányos helyzetben lévő etnikai csoportnak a gyermekeivel szemben megmutatkozó idegenkedés, előítélet, sztereotípiák leküzdésében, tanulási esélyeik növelésében komoly feladata van. Ez is a multikulturális nevelés része. Mit jelent a multikulturális nevelés? Banks és Banks e terület sokat idézett szakértői, az alábbiakban fogalmazzák meg a multikulturális nevelés lényegét: A multikulturális nevelés a nevelés azon területeként definiálható, amelynek fő célja egyenlő nevelési-oktatási lehetősé gek biztosítása a különböző rasszokhoz, nemekhez, etnikai és kulturális csoportokhoz, szociális osztályba tartozó diákok számára. Az egyik legfontosabb célja hozzásegíteni valamennyi diákot ahhoz a tudáshoz, olyan viszonyulásokhoz és képességekhez, amelyek egy plurális, demokratikus társadalom hatékony működéséhez szükségesek, a különböző csoportokból származó emberek közötti interakciók, a kommuniká ció sikeres működése, és annak érdekében, hogy a társadalom és a morál a mindenki számára előnyös, közös jót szolgálja. 2 1 Luciak, Mikael: Minority Schooling and Intercultural Education: A Comparison of Recent Developments in the Old and New EU Member States. Intercultural Education, 2006 March. 73 80. o. 2 Banks, J. A. (Ed.), Banks, C. A. M. (ass. ed.): Handbook of research on multicultural education. San Francisco: Jossey Bass, 2001. 11. o. 1

Kovács Sándornak a Pedagógiai Lexikonban olvasható szócikke szerint a multikulturális nevelés oktatáspolitikai stratégia és pedagógiai eszköztár a sokkultúrájú társadalmak népességének integrálására. 3 Czachesz Erzsébet szerint ezt a nemzetközi pedagógiai szakirodalomban gyakran szinonimaként használják az interkulturális neveléssel. 4 Míg az amerikai szakirodalom inkább a multikulturális nevelés fogalmát használja, addig az európai szakmai anyagokban többnyire az interkulturális nevelés fogalmával találkozhatunk. A sokéves demokratikus hagyományokkal rendelkező országok a multikulturális oktatáspolitikai koncepció segítségével kívánják elérni a kisebbségi helyzetben lévő gyermekek társadalmi és iskolai integrációját. A multikulturális nevelés megközelítése figyelembe veszi a sokszínű, sokféle kulturális háttérrel rendelkező társadalomban megfogalmazódó eltérő igényeket, a plurális értékeket. Gyűjtőfogalom, amely sokféle, egymástól is igen különböző programot, koncepciót, elképzelést foglal magában, így a multikulturális kommunikációt, az interetnikus konfliktusmegoldást, a multikulturális tananyagfejlesztést, a kisebbségi kultúrák megismerésének módszertanát, a kisebbségi diákok számára azonos oktatási feltételek biztosítását, a demokratikus társadalmi részvétel tanítását, az igazságtalan emberi bánásmód elleni harcot. A multikulturális nevelés szűkebb értelemben az etnikai kisebbségek helyzetével, nevelésével kapcsolatos kérdéseket jelenti. Tágabb értelmezésben azonban szorosan összekapcsolódott a társadalom más csoportjaival is, nevezetesen a fogyatékkal élők, a nők, a szegénységben élők, a vallási tekintetben eltérő csoportokhoz, a nyelvi kisebbségekhez tartozók oktatásügyi kérdéseivel. A multikulturális oktatás jellemzője az inkluzivitás, a befogadás minden csoporttal szemben, amely mindenki így a többségi középosztálybeli diák számára is hasznos. Alapját az emberi és állampolgári jogok jelentik, amelynek keretében a fejlett országok deklarálják az esélyegyenlőséget, az egyenlő oktatáshoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát minden egyes állampolgárnak, a bevándorló és a kisebbségekhez tartozó gyerekek számára éppúgy, mint a középosztálybeli, többségi társadalomból származó tanulóknak. Európai Uniós vonatkozások Ismert, hogy a fejlett nyugat-európai országok akkor kezdtek komolyan foglalkozni a bevándorlók problémáival, amikor tömeges méretekben érzékelték, hogy a vendégmunkások nem kívánnak hazatérni, családjukat a fogadó ország területén alapítják meg, gyermekeik ott születnek, és hosszú távon az új országban kívánják taníttatni őket. Egyre inkább világossá vált, hogy a multietnicitásra az iskolarendszernek is válaszolnia kell. Kezdetben a fogadó országok nem tudtak mit kezdeni a bevándorlók gyermekeinek oktatási problémáival, azonban rájöttek, hogy felül kell vizsgálniuk megszokott oktatási gyakorlatukat, szembe kell nézni a sokkultúrájú, soknyelvű, eltérő tradíciókat, kulturális érékeket, vallásokat magukénak mondó emberek különböző igényeivel. Az 1960-es években a bevándorló célországok kidolgozták a multikulturális oktatás koncepcióját. 5 Az oktatáspolitikai szakértők felismerték, hogy a multikulturális oktatási koncepció bevezetése azért is elodázhatatlan, mert így csökkenthetők a kisebbségben lévő bevándorló családok hátrányai, a velük szemben a többség részéről mutatkozó idegenkedés, miközben hosszú távon az integrálódás 3 Kovács Sándor: Interkulturális oktatás-nevelés. (szócikk) In: Báthory Zoltán Falus Iván (főszerk.): Pedagógiai Lexikon. II. kötet. Budapest: Keraban Könyvkiadó, 1997. 57. o. 4 Czachesz Erzsébet: Multikulturális nevelés. (szócikk) In: Báthory Zoltán Falus Iván (főszerk.): Pedagógiai Lexikon. II. kötet. Budapest: Keraban Könyvkiadó, 1997. 499 500. o. 5 Kozma Tamás: Etnocentrizmus. In: Vastagh Zoltán (szerk.): Értékátadás és konfliktusok a pedagógiában. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, 1995. 2

elősegítéséért, a munkahelyi, az iskolai, és a társadalmi beilleszkedésért tesznek nagyon fontos lépéseket. A többségnek is érdeke a nyelvi és etnikai kisebbségek beilleszkedése. Kezdetben a nyelvoktatás területén fedezték fel a bevándorló célországok a változtatás szükségességét, hiszen a bevándorlók körében tapasztalt nyelvismereti hiányosságok komolyan jelezték az igényt a reformokra. A fogadó országok közül például Németországban, az ott élő török vendégmunkások gyermekei számára Törökországból hoztak anyanyelvi tanárokat. A vendégmunkások gyermekei aztán külön osztályokban török nyelven tanultak. Hamarosan rájöttek azonban az eljárás hiányosságaira, mert a gyerekeket a többségi diákoktól szeparálva oktatták, és a tanulók a német nyelv megfelelő ismerete, és a fogadó ország kultúrájának kielégítő ismerete nélkül nem tudtak megfelelő módon beilleszkedni egy új hazát jelentő idegen országban. Ugyanakkor a német gyerekek is anélkül nevelkedtek, hogy közvetlen kapcsolatuk lett volna a török bevándorló tanulókkal az iskolában. A helyzet azonban időközben sokat változott. Az Európai Unió felvette oktatási prioritásai közé a multikulturális/interkulturá lis neveléssel kapcsolatos kívánalmakat. Napjainkban tetten érhetjük mindezt az európai dimenzió fogalmának oktatásügyi megjelenésén keresztül. Az egyes európai országokról szóló ismeretnyújtást, az egyes tagállamok nyelvének ismeretét, a humanizmus, mint közös emberi érték tiszteletét, a mobilitási programok megerősítését, az intézmények közötti együttműkö dés segítését, a közös problémákra választ adó jó gyakorlatok szé leskö rű megismertetését prioritásként, az európai dimenzió részeként kezelik a tagországok oktatáspolitikusai uniószerte. Az iskolák mindennapjaiban megfigyelhető az alkalmazkodás. Nem csupán a gyerekektől várják el az iskola rendjének elfogadását, hanem a nevelőtestület, a pedagógusok, az iskola szervezete egészében véve is alkalmazkodik, tolerálja az eltérő kultúrából érkező diákok jellegzetes szokásait, hagyományait, értékeit. Megmutatkozik mindez a különböző kulturális szokások természetesnek vételében, messzemenő elfogadásában, pl. az iskolai menzán a vallási, kulturális előírások figyelembe vételében. Finnországban, Svédországban különleges menüt kínálnak az iskolai étkezdében a cukorbetegek, a vegetáriánusok mellett a vallási kisebbségeknek is. Németországban lehetővé teszik, hogy vallási okokból felmentést kapjon a tanuló a testnevelés órán. Itt a kötelező testnevelés és úszásoktatás rendszerint vegyes, koedukált csoportokban történik. Ha azonban a bevándorló szülők kérik, akkor az iskoláknak kötelező biztosítaniuk a fiúk és a lányok külön csoportban való oktatását. Amennyiben ez nem megoldható, az érintett bevándorló gyermek felmenthető az adott óra látogatása alól. Olaszországban a zsidó gyerekeknek módjuk van arra, hogy a szombati iskolai programokról hiányozzanak. Az alkalmazkodás érintheti ezen túl az oktatási tevékenységeket is, így a sport, vagy a zene oktatását is. Svédországban szintén koedukált keretek között folyik a testnevelés és az egészségügyi oktatás, de az iskolák dönthetnek úgy, hogy ezeket a tárgyakat a fiúknak és a lányoknak külön tanítják, főként amennyiben az érintettek muszlimok. Finnországban általában megoldható a sportolás (pl. úszás), zenetanulás, iskolai ünnepeken való részvétel stb. alóli felmentés. 6 Persze az eltérő szokások tolerálása sem mindenütt zökkenőmentes. Így van ez Franciaországban, ahol a médiából ismert vitákat váltott ki a vallási jelképek közszemlére tétele, melyet végül nem engedélyeztek. Ennek oka a francia oktatási rendszer évszázados hagyományokra épülő erősen világi szemléletében rejlik. Náluk az egyenlőséget sokkal többre értékelik mindenféle különbség hangsúlyozásánál. A ruházat esetében az elutasítás indoka közt megjelent az is ez főként az arcot takaró fátylakra vonatkozik, hogy a tanár és az osztálytársak számára is nehézzé teszi az ezt a viseletet hordó diákkal való kommunikációt, s akadályozza a zökkenőmentes tanítást és tanulást. Hollandiában az iskolai öltözködésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos tolerancia jelenleg is viták tárgyát képezi. Az egyre nagyobb számban jelentkező, eltérő kulturális háttér okozta feszültség oly módon is kifejeződik, hogy egyes iskolákban megtiltották a muszlim lányoknak a hagyományos fejkendő viseletét. Az iskola vezetősége a rájuk ruházott jognál fogva bizonyos ruhadarabok viseletét 6 Integrating Immigrant Children into Schools in Europe: Brussels: European Comission, Eurydice, 2004. 3

betilthatja, amennyiben azok zavarják a természetes pedagógiai folyamatokat, és a szemkontaktus megvalósítását. Az európai országokban az oktatásügyben cél az is, hogy a diákok szert tegyenek bizonyos európai szemléletre, továbbá olyan szociális készségekre, mint a tolerancia, az elfogadás, az előítélet-mentes gondolkodás, a nyitottság képessége. A kulturális ismeretek a legkülönbözőbb tantárgyak (pl. földrajz, történelem, társadalomismeret) részét képezik. Az állampolgári ismeretek átadása, a tudatos viselkedés, a felelősen viselkedő személyiség formálását egyaránt jelenti. 7 Az interkulturális/multikulturális nevelés nem önálló tantárgy, hanem az iskolai élet egészét átfogja. Az egyes tagországok a tanárok képzésében, továbbképzésében is megjelenítik az európai dimenziót, az interkulturális nevelés iránti elvárásokat. Igénylik a pedagógusoktól, hogy képesek legyenek a gyermekek kulturális hátterére figyelemmel léve irányítani az oktatási folyamatot, ismerjék azok kulturális jellemzőit. Legyenek tisztában saját előítéleteikkel, s tudjanak azokra reflektálni, azokkal megfelelően bánni. Dániában, Hollandiában például a kötelező képzés része a kulturális sokféleségről való tanulás. Ma már Romániában, és hazánkban is ugyancsak találunk multikulturális elemeket a pedagógusok alapképzésében. A tanárképzésről szóló 15/2006. (IV.3.) OM rendelet melléklete részletezi azokat a kompetenciákat, amelyekkel a pedagógusoknak rendelkezniük kell. A rendelet kimondja, hogy a tanár képes a különböző társadalmi rétegekhez, kulturális, nemzeti vagy etnikai csoportokhoz tartozó szülőkkel partnerként együttműködni, képes felismerni az előítéletesség és a sztereotípiákon alapuló gondolkodás megnyilvánulásait, és képes azokat szakszerűen kezelni az iskolában és azon kívül is. képes a tanulók egyéni sajátosságait figyelembe venni, tiszteletben tartja a tanulók személyiségét, a családok nevelési szokásait és törekvéseit, támaszkodik az ezekben fellelhető értékekre, érzékeny a hátrányos társadalmi helyzetből, a szegénységből, az előítéletekkel övezett kisebbségi létből fakadó nehézségekre, személyes példájával és a közösségi viszonyok szervezésével hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók nyitottá váljanak a demokratikus társadalomban való aktív részvételre, a helyi, a nemzeti, európai és egyetemes emberi értékek elfogadására. 8 Néhány hazai vonatkozás A multikulturális nevelés több fejlődési szakaszon ment és megy keresztül mind a mai napig. Sokáig egyáltalán nem foglalkoztak a kérdéssel, maga a fogalom is ismeretlennek számított. Ha megkérdeztünk volna egy pedagógust arról, hogy mit jelent a multikulturális nevelés, nagy valószínűséggel nem sok minden jutott volna eszébe. A szocializmus időszakában alig, vagy csak igen kevéssé szóltak az oktatási szakírók a kisebbségek oktatási-nevelési helyzetéről Magyarországon. A különböző kisebbségi csoportokhoz tartozó rétegek nevelését a többséggel együtt képzelték el, a társadalom vagy nem vett tudomást gondjaikról, igényeikről, vagy szeparálva kívánta megoldani tanításukat. Ennek nyomán hozták létre az első kisegítő iskolákat az országban. Csak a rendszerváltás után bekövetkezett változások hívták fel komolyabban a többség figyelmét a kisebbségi csoportok eltérő szükségleteire, igényeire az oktatásban. Ekkor kezdtek odafigyelni a legnagyobb hazai kisebbségi csoport, a cigányság helyzetére, oktatási lemaradásaira. Igény mutatkozott a köz- és a felsőoktatás területén a roma kultúra tanulmányozására. A különböző pedagógusképző intézmények egyre-másra indítottak romológia kurzusokat, szemináriumokat. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara romológia szakot indított, ezzel úttörő szerepet vállalva a roma kultúra, az etnikai tanulmányok hazai terjesztésében. Elsők közt volt az Apor Vilmos 7 Zarády Zoltán (szerk.): Európa az iskolában az iskola Európában. Kézikönyv az oktatás európai dimenziójáról. Budapest: Közoktatási Modernizációs Közalapítvány. é.n. 8 4. sz. melléklet a 15/2006. (IV.3.) OM rendelethez. 4 5. o. 4

Katolikus Főiskola is. Fontos ez, hiszen a közel 500-600 ezres hazai roma népesség helyzete komoly gondokat jelent, a szülők számára gyerekeik taníttatása nagy nehézségekbe ütközik. A hazai társadalom pedig többnyire elutasító a cigánysággal szemben. 9 Így nehezen találnak munkahelyet (nemcsak alacsony iskolai végzettségük, hanem a többség előítéletes magatartása, a róluk való kevés ismeret miatt is). Az utóbbi időben azonban egyre inkább hallatják hangjukat a többi, társadalom peremén élő csoport tagjai is. A fogyatékkal élők helyzetét sokáig az elkülönítés jellemezte, többnyire a szegregált iskolai megoldások terjedtek. Napjainkban mindinkább megfigyelhető a szegregációt felváltó integrációs tendencia. Az az európai alapelv, hogy ha csak lehetséges, a fogyatékkal élők a többi diákkal együtt tanuljanak, megjelent hazánkban is. Ma már általános törekvés az integráció, és az inklúzió megvalósítása nálunk is. A kettő között az a különbség, hogy míg az integráció során ugyan a többiekkel együtt oktatják a diákot, nem biztos, hogy ennek a feltételei is megvannak az iskolában. Például nincs akadálymentesítés, illetve a tanító, a tanár nem rendelkezik megfelelő gyógypedagógiai ismeretekkel, felkészültséggel a speciális szükségletekkel rendelkező tanulók oktatása terén. Az inkluzív nevelés az integrációnál magasabb színvonalat jelöl, hiszen ennek során az iskola, a tanári kar szakmailag és infrastrukturálisan is felkészült a fogyatékkal élők fogadására, ún. befogadó magatartást tanúsít. Az inkluzív oktatás nem a deficitekre, a hiányosságokra, a személyiség negatív oldalára összpontosít, hanem a pozitív vonásokat állítja középpontba, az ember jól hasznosítható személyiségjegyeire támaszkodik. Az inkluzív nevelésnek, a fogyatékkal élő ember elfogadásának, befogadásának, személyisége fejlesztésének, a társadalomban vele szemben jelentkező előítéletek módosításának a speciális szükségletekkel rendelkezők szempontjából és a társadalom oldaláról nézve is haszna van. Nevezetesen a fogyatékkal élő személy maga is a társadalom értékes tagjának érezheti magát, ugyanakkor a társadalomnak is nagy segítség, ha általuk több munkavállaló van az országban. Míg a nyugati országokban a fogyatékkal élők kb. 40%-a dolgozik, addig Magyarországon csupán megközelítőleg 10%-nyi azok aránya, akik közülük aktív résztvevői a munkaerőpiacnak. A helyzet változtatásában, a szemlélet formálásában nagy szerepet kap a nevelés, mely a speciális szükségletekkel rendelkező emberek kirekesztésének megelőzését, esélyeik javítását célozza. A befogadáshoz szükség van annak megértésére, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, épen maradt képességeikkel a társadalom hasznát szolgálhatják, és saját személyiségüket is kiteljesíthetik. A többség szemléletének formálása megmutatkozhat a helyzetükre, nehézségeikre való rávilágításban éppúgy, mint a fogyatékkal élőkről szóló ismereteknek a pedagó gusképzésben minden hallgató számára való lehetővé tételében. Eddig a szegregációs szemlélet általános voltát mutatta az is, hogy a gyógypedagógusokat külön intézményben képezték (a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán, amely mára az ELTE egyik karaként működik). Ma már mind fontosabb törekvés, hogy a speciális szükségletekkel rendelkezőkről valamennyi pedagógusjelölt halljon, hogy osztályában megfelelően tudja fogadni az esetleg oda érkező fogyatékkal élő gyermeket. Mindez még egyáltalán nem megoldott, hazánkban legfeljebb speciálkollégiumok keretében hallanak erről a kérdésről a pedagógushallgatók. A képzés mellett a továbbképzésben gondolni kell azokra a tanárokra is, akik diplomájukat régen szerezték, s akkor még egyáltalán nem tanultak ezekről a kérdésekről. Mindezzel párhuzamosan a társadalom egészének szemléletformálására van szükség, hogy az akadálymentesítés kérdésköre ne az utolsók közt kapjon helyet, és a befogadás körükben is megtörténjen. Ma már törvény kötelezi a közintézményeket arra, hogy akadálymentes bejutást tegyenek lehetővé valamennyi állampolgár számára, azonban ennek megvalósítása komoly hiányosságokat mutat. A gondok nem foghatók csak a pénztelenségre, a háttérben szemléletbeli problémák is meghúzódnak. A 9 Karlovitz János Tibor: Mit tehetünk az előítéletek csökkentéséért? In: Nahalka István Torgyik Judit (szerk.): Megközelítések. Roma gyerekek nevelésének egyes kérdései. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, 2004. 123 137. o. 5

változás megértésének épp ezért a társadalom széles köréhez kell eljutnia, s ezt adhatja a multikulturális nevelés gondolata. A szegénységben élőkkel kapcsolatban ugyancsak nagy szerepe lehet a multikulturális nevelésnek. Korábban általában tagadták, hogy az országban a szegénység létezne. Hivatalosan a szociális munka, a szociálpedagógia is csak a rendszerváltás óta létezik. Ma már az ország vezető oktatáspolitikusai felismerték, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek számára családjuk nem tud a tanuláshoz elegendő segítséget nyújtani, az iskola, a pedagógusok támogató kezére, komoly segítségére van szükségük. Napjainkra több olyan program jelent meg, amely kifejezetten a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek helyzetén kíván változtatni. Közéjük soroljuk azokat, akiknek legalább az egyik szülője csupán nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Tanulási esélyeik javítása mindenkinek érdeke, különben újratermelődik a hátrányos helyzetű réteg, amely önmagát saját erejénél fogva nem tudja kihúzni nehéz helyzetéből. Az európai uniós csatlakozás során az ország kiemelt prioritásai között szerepel e diákok felemelése. A nemi különbségek a fiúk és a lányok nevelésének, életének jellemzői eddig nem kerültek be az oktatásba. Alig találni magyar nyelvű irodalmat, amely ezt a kérdéskört taglalná, kivéve egy-két történeti munkát. A nők az Európai Unió kiemelt esélyegyenlőségi csoportját alkotják. Ma már hazánkban is fokozott érdeklődés veszi körül a nők és a férfiak helyzetét az iskolában, illetve a munkaerőpiacon. Kevesen gondolnák, hogy a nők nem tanulhattak mindig, a felsőfokú, egyetemi tanulmányok elérése hazánkban csak 1895-től vált lehetővé több korlátozás mellett a nők számára is. Ekkor még nem minden kar nyitotta meg kapuját az érdeklődő nők előtt. Viszont korábban komoly viták zajlottak arról, hogy a nők járhatnak-e egyáltalán egyetemre. Jól ismert Hugonnai Vilma esete, aki a svájci Zürichben szerzett orvosi diplomát, majd hazatérve szerette volna honosíttatni azt. Sokéves harc után sikerült elérnie, hogy diplomáját itthon is elfogadják, akkor még Magyarországon a nők nem járhattak felsőoktatási intézménybe. Eleinte elenyésző számú nőhallgató járt az egyetemre, mára a trend megfordult, a statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy napjainkban több nő jár felsőfokú oktatási intézménybe, mint férfi. Viszonylag új tudományterület, a gender studies a nemek társadalomtudománya és a women studies a nőtudomány, a nők helyzetével foglalkozó szakterület. Több egyetem indít ilyen szakokat hazánkban is, illetve egy-egy felsőoktatási intézmény speciálkollégiumokon tárgyalja a kérdést, főként a szociológia szakosok számára. A nők helyzetére való odafigyelés azért is fontos, mert a nők a gyermekszülés után nehezen találnak ismét munkahelyet, a gyermekes kismamákat gyakran éri diszkrimináció. A szegénység is leginkább őket érinti, keresetük többnyire elmarad a férfiakétól. A foglalkoztatás tekintetében jobb a helyzet, mint a nyugati országokban, hazákban jóval több nő dolgozik főállásban, mint a fejlettebb világban. A multikulturális nevelés jó gyakorlatai hazánkban Az Európai Unióhoz csatlakozva Magyarországon a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó pályázatok sora tette lehetővé az elmúlt években a multikulturális szemlélet széles körű terjedését. Több intézmény élt is a lehetőséggel, tanártovábbképzéseken vettek részt az ott dolgozók, majd pedagógiai programjukba, helyi tantervükbe, mindennapi tanítási gyakorlatukba is beépítették a képzésen tanultakat. Volt, ahol az ünnepnapok köré szervezték a tanultakat, volt, ahol Európa napot tartottak, volt, ahol projektnap, projekthét formájában vitték be az iskola hétköznapjaiba a multikulturális tartalmakat. Akadt olyan intézmény is, ahol eleve magas a kisebbségi tanulók száma, ott nemzetiségi, etnikai programot dolgoztak ki, a cigányság kultúráját számos tantárgyban megjelenítették. Nézzünk néhány példát ezek közül. A Pakshoz közel lévő Gerjenben, a Kenessey Albert Általános Iskolában a különböző népek kulturális szokásainak megismertetését tűzték ki célul. A projekt gondolata a gyerekektől származott, akik világjárás keretében Spanyolország, Anglia, Egyiptom jellegzetességeivel ismerkedtek meg. A program minden esetben hét témakört érintett, az ország földrajzát, történelmét, építészetét, képzőművészetét, irodalmát, zenéjét és táncait, népszokásait és gasztronómiai világát. Énekeltek, 6

táncoltak, piramist építettek, sajátos népi ételeket készítettek, az ország érdekes jegyeit ismerték meg. A programban minden érdeklődő tanuló részt vehetett, függetlenül attól, hogy melyik osztályba járt. A gyerekek jórészt önállóan, tanórán kívül ismerték meg az egyes országok jellemzőit, amelyhez tanári segítséget is kaptak, de legfőképp saját munkájuk eredménye volt a szép program. 10 A püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskolában a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességén kívántak javítani, amikor tanórán kívüli európai uniós és a nemzeti hagyományainkat bemutató délutáni programokat szerveztek számukra. Később mérésekkel is bizonyították, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű családi környezetből érkező diákok teljesítménye javult ennek hatására. Az iskolában létrehoztak egy eu-s tantermet, majd ezután következett a Helyünk Európában program ötlete. A pedagógusoknak az volt a céljuk, hogy a diákok életkoruknak megfelelő szinten találkozzanak a saját és az európai uniós népek kulturális szokásaival, kiegészítve a földrajz tárgyból a tanórán tanultakat. Felelevenítették a magyar népszokásokat, és kézműves foglalkozásokkal, alkotó tevékenységgel, kooperativitást igénylő feladatok segítségével ismerkedtek az európai uniós népek világával. Például Hollandiát megismerve tulipánokat hajtogattak, Görögország esetében kalandozások a labirintusban címmel biciklis, görkorcsolyás ügyességi játékot játszottak, az Olaszországgal való ismerkedés farsang idejére esett, amikor a karneváli szokásokat elevenítették fel, farsangi fánkot készítettek az iskolai tankonyhában. Emellett a hazai szokásokról sem feledkeztek meg, pl. októberben a szüreti mulatság hagyományát elevenítették meg, szőlőt préseltek, szőlőkoszorút és csuhébabát készítettek. A program során látványos volt a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tanulási eredményeinek javulása, motivációja. 11 A budapesti Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskolában Népek karácsonya címmel tartottak több héten át adventtől karácsonyig tartó programot, amelynek keretében a tanulók megismerték a világ különböző országainak karácsonyi és Mikuláshoz köthető népszokásait. A kázsmárki Általános Iskolában a többségi gyerekek számára az előítéletek csökkentését, míg a cigány gyerekeknek gyökereik jobb megismertetését tűzték ki célul. A faluban és környékén lengyel, szlovák nemzetiségeket is találni. A földrajz tanulmányozásakor szót ejtenek a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségekről. A honismereti órákon a faluban élő kosárfonó tevékenységével is megismerkedtek a gyerekek. Az emberi élet fordulóihoz köthető események (keresztelő, lakodalom, temetés) jegyeit összehasonlították a roma és a magyar közösségekben egyaránt. Az iskolában kiállítást rendeztek a faluban fellelhető népi mesterségek bemutatására is. Az iskola pedagógusai örömmel nyugtázták, hogy multikulturális programjuk elérte a célját, a tanulók megismerkedtek egymás közvetlen környezetének kulturális sajátosságaival, nyitott és elfogadó attitűddel közelednek társaik felé. 12 A szép példák sorát tovább lehetne folytatni, számos iskolai innováció zajlott az elmúlt években, amely mind-mind jelzi a változások jó irányát hazánkban is. IRODALOM 10 Máténé Túri Katalin Bodnárné Bátori Katalin Hazné Genye Anita: Világjáró projekt. In: Torgyik Judit (szerk.): Világjáró. Szempontok a multikulturális neveléshez. Budapest: Educatio, 2008. 9 27. o. 11 Birinyiné Girdán Éva Pató Józsefné: Helyünk Európában hátránykompenzáló program. In: Torgyik Judit (szerk.): Világjáró. Szempontok a multikulturális neveléshez. Budapest: Educatio, 2008. 27 39. o. 12 Kassay Tibor Bakos Lászlóné Radóczy Gyuláné: Az előítéletek csökkentése a multikulturá lis nevelés eszközeivel. In: Torgyik Judit (szerk.): Minden nap ünnep. Multikulturá lis gyakorlatok itthon. Budapest: Educatio, 2008. 71 81. o. 7

LESZNYÁK MÁRTA CZACHESZ ERZSÉBET: Multikulturális oktatáspolitikai koncepciók. In: Czachesz Erzsébet: Multikulturális nevelés. Szöveggyűjtemény tanító és tanár szakos hallgatók számára. Szeged: Mozaik Oktatási Stúdió, 1998. 7 18. o. TORGYIK JUDIT: Fejezetek a multikulturális nevelésből. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, 2005. TORGYIK JUDIT KARLOVITZ JÁNOS TIBOR: Multikulturális nevelés. Budapest: Bölcsész Konzorcium, 2006. 8