OTKA zárójelentés Humán papillomavírus onkoproteinek hatása celluláris gének expressziójára (T049191) Futamid : 2005 2008.



Hasonló dokumentumok
Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei

A HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS ÉS A CELLULÁRIS SURVIVIN GÉN KAPCSOLATÁNAK VIZSGÁLATA

A HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS ÉS A CELLULÁRIS SURVIVIN GÉN KAPCSOLATÁNAK VIZSGÁLATA

HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS FERTİZÉS HATÁSA AZ EPIGENETIKAI ÉS JELÁTVITELI SZABÁLYOZÓ FOLYAMATOKRA KERATINOCITÁKBAN

A humán papillomavírusok prognosztikai szerepe a méhnyak rákmegel z elváltozásaiban

A TATA-kötő fehérje asszociált faktor 3 (TAF3) p53-mal való kölcsönhatásának funkcionális vizsgálata

Humán papillomavírus 16 E6 és E7 onkoproteinek hatása a keratinociták differenciálódásában résztvevő gének transzkripciós szabályozására

Fehérje expressziós rendszerek. Gyógyszerészi Biotechnológia

OTKA ZÁRÓJELENTÉS

A szamóca érése során izolált Spiral és Spermidin-szintáz gén jellemzése. Kiss Erzsébet Kovács László

HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS GENOMI RÉGIÓK FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATA

A polikomb fehérje, Rybp kulcsfontosságú az egér embrionális őssejtek neurális differenciációjához

Lymphoma sejtvonalak és gyerekkori leukémia (ALL) sejtek mikro RNS (mir) profiljának vizsgálata

A herpes simplex vírus és a rubeolavírus autofágiára gyakorolt in vitro hatásának vizsgálata

A keringı tumor markerek klinikai alkalmazásának aktuális kérdései és irányelvei

A rák, mint genetikai betegség

Epithelialis-mesenchymalis átmenet vastagbél daganatokban

Xenobiotikum transzporterek vizsgálata humán keratinocitákban és bőrben

A tumor-markerek alkalmazásának irányelvei BOKOR KÁROLY klinikai biokémikus Dr. Romics László Egészségügyi Intézmény

eljárásokkal Doktori tézisek Szatmári Tünde Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Sugárterápia Program

Antiszenz hatás és RNS interferencia (a génexpresszió befolyásolásának régi és legújabb lehetőségei)

Új terápiás lehetőségek (receptorok) a kardiológiában

II. Glukokortikoid receptor gén polimorfizmusok fiziologiás és pathofiziologiás szerepének vizsgálata

p16 - p21- p27- p53 - p63

MAGYOT évi Tudományos Szimpóziuma Május 5-6, Budapest

beállítottuk a csirke Bmal1, Clock és AA-NAT mrns szintek kvantitatív mérésére

Daganatok kialakulásában szerepet játszó molekuláris folyamatok

Diagnosztikai célú molekuláris biológiai vizsgálatok

Az anti-apoptózis mechanizmus vizsgálata agyi ischaemia/hypoxia modellekben

Receptorok és szignalizációs mechanizmusok

A PROTEIN KINÁZ C IZOENZIMEK SZEREPE HUMÁN HaCaT KERATINOCYTÁK SEJTM KÖDÉSEINEK SZABÁLYOZÁSÁBAN

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

Terápiarezisztencia-fehérjéket kódoló mrns kvantitatív kimutatása PCRtechnikával. nyirokcsomójában

A metabolikus szindróma genetikai háttere. Kappelmayer János, Balogh István (

I./1. fejezet: Jelátviteli utak szerepe a daganatok kialakulásában A daganatkeletkezés molekuláris háttere

GENOMIKA TÖBBFÉLE MAKROMOLEKULA VIZSGÁLATA EGYIDŐBEN

Amit a méhnyakrákról tudni érdemes

DNS-szekvencia meghatározás

Neoplazma - szabályozottság nélküli osztódó sejt

A sejtciklus szabályozása

Nemzeti Onkológiai Kutatás-Fejlesztési Konzorcium a daganatos halálozás csökkentésére

EGYETEMI DOKTORI (Ph. D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI A HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS INFEKCIÓK EPIDEMIOLÓGIÁJA ÉS PROGNOSZTIKAI JELENTİSÉGE. Dr.

Kalcium, D-vitamin és a daganatok

Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei

A melanocyták (naevussejtek) daganatai. Benignus. Malignus. Naevus pigmentosus (festékes anyajegy) szerzett veleszületett.

A humán papillomavírus (HPV) 31 egyes genomi régióinak filogenetikai és funkcionális vizsgálata

10. előadás: A sejtciklus szabályozása és a rák

Programozott sejthalál formák és kulcsfehérjéinek kapcsolata - fókuszban a ferroptózis és az autofágia. V. MedInProt Konferencia November 19.

A Telomerase-specific Doxorubicin-releasing Molecular Beacon for Cancer Theranostics

Az ADA2b adaptor fehérjéket tartalmazó hiszton acetiltranszferáz komplexek szerepének vizsgálata Drosophila melanogaster-ben

Egy emlős mesterséges kromoszóma több génnel történő. feltöltésének új módszere

A humán papillomavírusok prognosztikai szerepe a méhnyak rákmegelızı elváltozásaiban

A hem-oxigenáz/vegf rendszer indukciója nőgyógyászati tumorokban. Óvári László

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

Genetikai panel kialakítása a hazai tejhasznú szarvasmarha állományok hasznos élettartamának növelésére

A stresszválasz és a membránok kapcsolata emlıs sejtekben

Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott projekt HU-0115/NA/2008-3/ÖP-9 ÚJ TERÁPIÁS CÉLPONTOK AZONOSÍTÁSA GENOMIKAI MÓDSZEREKKEL

(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Ph.D. értekezés tézisei. Póka Nándor. Biokémia, Biofizika, Molekuláris és sejtbiológia doktori program

Molekuláris genetikai vizsgáló. módszerek az immundefektusok. diagnosztikájában

Daganatos betegségek megelőzése, a szűrés szerepe. Juhász Balázs, Szántó János DEOEC Onkológiai Tanszék

Daganatok fogalma, általános jellegzetességeik és osztályozásuk. Zalatnai Attila

Epigenetikai mintázatok biomarkerként történő felhasználási lehetőségei a toxikológiában

Új genetikai stratégia kidolgozása az Arabidopsis stressz válaszát szabályzó gének azonosítására

A daganatos betegségek megelőzése, tekintettel a méhnyakrák ellenes küzdelemre. Dr. Kovács Attila

EGYETEMI DOKTORI (PH.D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI. Eltérő expressziós szintet mutató mikrorns-ek és a mir-126 antiproliferatív hatása a. kissejtes tüdőrákban

Carcinoma. Görög: karkinos - rák, az állat lábai a tumor infiltráló nyúlványaira utalnak

E4 A Gyermekkori szervezett lakossági emlőszűrések hatása az emlőműtétek

Immunológia alapjai. Az immunválasz szupressziója Előadás. A szupresszióban részt vevő sejtes és molekuláris elemek

Gáll Tamás. Témavezető: Dr. Szarka Krisztina

Füle Tibor. Humán papillómavírus a méhnyakrákokban és a környező szövetekben. Témavezető: Dr. Kovalszky Ilona

A doktori értekezés tézisei. A növényi NRP fehérjék lehetséges szerepe a hiszton defoszforiláció szabályozásában, és a hőstressz válaszban.

A HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS INFEKCIÓK EPIDEMIOLÓGIÁJA ÉS PROGNOSZTIKAI JELENTİSÉGE

Szakmai Zárójelentés

Hamar Péter. RNS világ. Lánczos Kornél Gimnázium, Székesfehérvár, október

Mutagenezis és s Karcinogenezis kutatócsoport. Haracska Lajos.

mtorc1 and C2 komplexhez köthető aktivitás különbségek és ennek jelentősége humán lymphomákbanés leukémiákban

I./2. fejezet: Vírusok szerepe a daganatok kialakulásában

DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI AZ OPPORTUNISTA HUMÁNPATOGÉN CANDIDA PARAPSILOSIS ÉLESZTŐGOMBA ELLENI TERMÉSZETES ÉS ADAPTÍV IMMUNVÁLASZ VIZSGÁLATA

A hólyagrák aktuális kérdései a pathologus szemszögéből. Iványi Béla SZTE Pathologia

Az egészségügyi miniszter 8013/2007. (EüK. 19.) EüM. tájékoztatója

A kis dózisú ionizáló sugárzás biológiai hatásai, az egyéni érzékenység szerepe a sugárhatásban

pt1 colorectalis adenocarcinoma: diagnózis, az invázió fokának meghatározása, a daganatos betegség ellátása (EU guideline alapján)

EGYETEMI DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

Válasz Prof. Szabó Dóra opponensi véleményére

Epigenetikai Szabályozás

Kappelmayer János. Malignus hematológiai megbetegedések molekuláris háttere. MOLSZE IX. Nagygyűlése. Bük, 2005 szeptember

Tüdő adenocarcinomásbetegek agyi áttéteiben jelenlévő immunsejtek, valamint a PD-L1 és PD-1 fehérjék túlélésre gyakorolt hatása

ADATBÁNYÁSZAT I. ÉS OMICS

ZÁRÓJELENTÉS A MOLEKULÁRIS ONKOGENEZIS MECHANIZMUSAI GYAKORI DAGANATOKBAN C. PÁLYÁZAT TELJESÍTÉSÉRŐL

Részletes szakmai beszámoló Az erbb proteinek asszociációjának kvantitatív jellemzése című OTKA pályázatról (F049025)

Biológiai módszerek alkalmazása környezeti hatások okozta terhelések kimutatására

FEHÉRJE VAKCINÁK BIOTECHNOLÓGIAI ELŐÁLLÍTÁSA III.

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI. Doktori Iskolavezető: Dr. Ördög Vince DSc egyetemi tanár az MTA doktora

Kromoszómák, Gének centromer

2. A jelutak komponensei. 1. Egy tipikus jelösvény sémája 2. Ligandok 3. Receptorok 4. Intracelluláris jelfehérjék

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közleménye a évi egyszerősített eljárásban befogadott többletkapacitásokról

AZ ADENOZIN HATÁSA A PERIFÉRIÁS CD4 + T-LIMFOCITÁK AKTIVÁCIÓJÁRA. Balicza-Himer Leonóra. Doktori értekezés tézisei

HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS DNS VIZSGÁLATA FEJ-NYAKI EPITHELIALIS TUMOROKBAN

Szerven belül egyenetlen dóziseloszlások és az LNT-modell

Átírás:

OTKA zárójelentés Humán papillomavírus onkoproteinek hatása celluláris gének expressziójára (T049191) Futamidı: 2005 2008. Témavezetı: Dr. Veress György A genitális humán papillomavírusok (HPV) a méhnyakrák (cervix carcinoma) kialakulásának legfontosabb kockázati tényezıi [1]. Az onkogén HPV típusok transzformáló aktivitásáért egyértelmően az E6 és E7 korai fehérjék felelısek [2]. A magas kockázatú genitális HPV-k E6 és E7 onkogénjei befolyásolhatják fontos celluláris gének expresszióját, aminek szerepe lehet e vírusok patogenitásában ill. onkogén sajátságában. A HPV 16 E6 és E7 fehérjék hatása a survivin gén expresszójára A survivin az ún. IAP (inhibitor of apoptosis protein) fehérje család egyik újabban felfedezett tagja [3,4]. A survivin fehérje az apoptózis (programozott sejthalál) gátlása mellett a sejtosztódás szabályozásában is részt vesz [5]. Fontos szerepet játszik a szövetek differenciálódásában és az embriogenezisben. A survivin gén expressziója nagymértékben sejtciklustól függı: leginkább a G2/M fázisra jellemzı a gén intenzív transzkripciója [6]. Transzkripciója gátolt a terminálisan differenciálódott szövetekben, viszont nagyon aktív az embrionális fejlıdés során, valamint a legkülönfélébb malignus tumorokban, így a cervix carcinomában is [7]. A vírus onkoproteinjei (E6 és E7) beavatkoznak a sejtciklus mőködésébe, ezáltal a méhnyak malignus elváltozását indukálják. Kísérleteinkben tranziens transzfekcióval vizsgáltuk különbözı sejtvonalakon az E6 és E7 fehérjék survivin génre gyakorolt hatását. Az E6 - szemben az E7-tel - szignifikánsan aktiválta a survivin gén promóterét. HPV 16 E6 mutánsokkal végzett kísérleteink arra utalnak, hogy az E6 survivin promoterre gyakorolt hatását nagy mértékben a p53 tumorszuppresszor fehérje közvetíti. A p53 expressziója viszont erısen gátolta a survivin promoter aktivitását. Mivel a HPV 16 E6 képes a p53 lebontását indukálni, valószínőnek tőnik, hogy az E6 a p53 fehérje lebontása révén aktiválja a survivin promotert. Humán embrionális fibroblasztot stabilan transzfektáltunk a HPV 16 E6 és E7 onkogénjeit hordozó retrovírus vektorokkal, majd kimutattuk, hogy mindkét onkoprotein képes az endogén survivin mrns szintjét növelni. Sejtciklus-szinkronizációs kísérleteink eredményei arra utalnak, hogy a HPV onkogének nem a sejtciklus módosítása révén aktiválják a survivin gén expresszióját [8]. 1

A survivin gén promóter polimorfizmus hatása a cervix carcinogenesisre A survivin gén promoterében számos nukleotid polimorfizmust írtak le. Az egyik ilyen polimorfizmus (G/C a -31 nukleotidnál) sejtvonalakban végzett transzfekciós kísérletekben nagy mértékben befolyásolta a promóter transzkripciós aktivitását [9]. Kutatási célunk annak kiderítése volt, hogy a survivin promóter (-31 G/C) polimorfizmusa befolyásolja-e a cervicalis carcinogenesis folyamatát. A HPV DNS kimutatását és tipizálását polimeráz láncreakciót követı restrikciós enzimes emésztéssel végeztük (PCR-RFLP). A survivin promóter (-31 G/C) polimorfizmusát több független módszerrel is vizsgáltuk. Mindegyik módszerhez a survivin promóter adott szakaszát PCR módszerrel szaporítottuk fel. A gén polimorfizmus vizsgálatát egyrészt restrikciós emésztéssel (PCR-RFLP), másrészt ún. egyszálú konformációs polimorfizmus (SSCP) analízissel végeztük. Nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált survivin promóter genotípusok eloszlásában az egyes vizsgálati csoportok (kontroll csoport, rákmegelızı csoport, ill. méhnyakrákos csoport) között (p=0,4). Hasonlóképpen, akkor sem mutatkozott szignifikáns különbség a genotípusok eloszlásában, ha külön hasonlítottuk össze a kontroll csoportot a rákmegelızı csoporttal (p=0,5), ill. a kontroll csoportot a méhnyakrákos csoporttal (p=0,37). Eredményeink alapján tehát úgy tőnik, hogy a survivin promóter vizsgált polimorfizmusa nem befolyásolja jelentısen a méhnyakrák kialakulását, legalábbis a vizsgált populációban [10]. Az E-cadherin gén promoter polimorfizmusának vizsgálata Az E-cadherin tumorszuppresszor gén promóter (-160 C/A) polimorfizmusának szerepe a gyomor-, mell-, vastagbél- és prosztatadaganatokban jól ismert. A transzkripció kezdıhelyétıl számított 160. bázisnál található, egyedi nukleotidot érintı (C/A) polimorfizmus megváltoztatja a promóter erısségét és a transzkripciós faktorok kötıdését, emellett közvetlen hatása van az E-cadherin gén transzkripciójára is [11,12]. Munkánk során méhnyakrákos és laryngeális daganatokban (papilloma planocellulare és carcinoma planocellulare) restrikciós emésztéssel és SSCP-vel (single strand conformation polymorphism) vizsgáltuk a (-160 C/A) polimorfizmus elıfordulását. Eredményeink szerint sem a cervix carcinomás primer daganatokban, sem a nyirokcsomó metasztázisaikban nem tért el szignifikánsan az allélfrekvencia a kontroll (egészséges véradó) populációhoz viszonyítva (1. táblázat). A (-160 C/A) polimorfizmus megléte és a HPV jelenléte között sem találtunk szignifikáns összefüggést (p=0,650). 2

1. táblázat E-cadherin tumorszuppresszor gén promóter (-160 C/A) genotípusok eloszlása cerix carcinomás ill. kontroll populációban kontroll cervix genotípus carcinoma n=182 n = 92 CC 97 (0,53) 55 (0,60) CA 73 (0,40) 33 (0,36) AA 12 (0,07) 4 (0,04) allél frekvencia C: 0,73 A: 0,27 p=0,444 C: 0,78 A: 0,22 p=0,411 A laryngeális carcinoma planocellulare mintákban a polimorfizmus elıfordulása nem különbözött szignifikánsan a kontroll mintákhoz viszonyítva (2. táblázat). Amennyiben viszont a papillomavírus jelenlétének függvényében vizsgáltuk az alléfrekvenciákat, a polimorf A allél szignifikánsan nagyobb valószínőséggel volt jelen a HPV-t nem tartalmazó mintákban (p=0,0366). A papilloma planocellulare mintákban szintén szignifikánsan nagyobb volt a polimorf A allél frekvenciája, mint a kontroll populációban (2. táblázat); viszont a mintacsoport kis esetszáma miatt az E-cadherin (-160 C/A) polimorfizmusának a laryngeális papilloma planocellulare kialakulásában játszott szerepe további vizsgálatokat igényel. 2. táblázat E-cadherin tumorszuppresszor gén promóter (-160 C/A) genotípusok eloszlása laryngealis tumorokban ill. kontroll populációban genotípus kontroll papilloma planocellulare n = 10 carcinoma planocellulare n = 46 n=62 CC 35 (0,56) 2 (0,20) 23 (0,50) CA 21 (0,34) 5 (0,50) 18 (0,39) AA 6 (0,10) 3 (0,30) 5 (0,11) allél frekvencia C: 0,73 A: 0,27 p=0,058 C: 0,45 A: 0,55 p=0,000057 p=0,800 C: 0,70 A: 0,30 p=0,638 3

A HPV 16 E6 és E7 fehérjék hatása az involukrin és transzglutamináz 1 gének expresszójára A keratinocyták differenciálódása és a humán papillomavírusok (HPV) replikációs ciklusa szorosan kapcsolódik egymáshoz. A HPV a bazális sejteket fertızi, ahol beindul a vírusreplikáció, de a vírusciklus további lépései csak a gazdasejt érése során mennek végbe. Az involukrin és a transzglutamináz 1 markerként szolgálhatnak a keratinocyták differenciálódásának tanulmányozásában, ugyanis az epidermisz szuprabazális rétegeiben ezen gének aktivitása megnı (az emelkedı intracelluláris Ca 2+ koncentrációnak megfelelıen) [13]. Az involukrin egy glutaminban gazdag fehérje, ami részt vesz a corneocyták sejtvázának felépítésében. A transzglutamináz 1 enzim pedig glutamil-lizin keresztkötéseket hoz létre a hámsejtek fehérjéi között [14,15]. A HPV 16 E6, E7 onkogének hatását a keratinocyták érési folyamataira a két differenciálódási marker génexpressziós változásának segítségével vizsgáltuk. A primer humán keratinocytákat DK-SFM (szérummentes, 0,3 mm Ca 2+ tartalmú) tápfolyadékban tenyésztettük, majd LXSN alapú retrovírus vektorokkal fertıztük, amelyek tartalmazták a HPV 16 E6, E7, ill. E6/E7 géneket. A sejtek egy részét 24 órán keresztül differenciáltattuk DMEM (10% FBS és 1,8 mm Ca 2+ tartalmú) tápfolyadékban. RNS-t izoláltunk a differenciálódó és a nem differenciálódó sejtekbıl, és elvégeztük a reverz transzkripciót. Ezt követıen kvantitatív RT PCR módszer (TaqMan Gene Expression Assay) alkalmazásával vizsgáltuk az involukrin és a transzglutamináz 1 gének expressziós változásait a differenciáltatás, ill. a HPV onkogének hatására. A primer humán keratinocytákban a differenciáltatás hatására erısen megemelkedett mind az involukrin, mind a transzglutamináz 1 génexpressziós szintje. A nem differenciálódott sejtekben a HPV 16 E6 csökkentette az involukrin és a transzglutamináz 1 expressziós szintjét. Az E6, E7 onkogének együtt csökkentették az involukrin gén aktivitását a differenciálódott és nem differenciálódott sejtekben, valamint a transzglutamináz 1 szintjét a nem differenciálódott sejtekben (1. és 2. ábra). 4

RQ értékek 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 LXSN 57,909 61,366 31,099 7,839 1 0,595 1,342 0,076 16-E6 16-E7 16-E6E7 D-LXSN Minták D-16E6 D-16E7 D-16E6E7 1. ábra: HPV 16 E6 és E7 onkogének hatása az involucrin gén expressziójára humán keratinocytákban (D: differenciálódó sejtek) RQ értékek 14 12 10 8 6 4 2 0 1 0,662 1,205 0,472 9,07 7,393 7,386 6,423 LXSN 16-E6 16-E7 16-E6E7 D-LXSN D-16E6 D-16E7 D-16E6E7 Minták 2. ábra: HPV 16 E6 és E7 onkogének hatása a transzglutamináz 1 gén expressziójára humán keratinocytákban (D: differenciálódó sejtek) MCF-7 sejvonalat (amely emlıtumorból származó epitheliális sejtvonal és natív p53 proteint expresszál) tranziensen transzfektáltunk involucrin, ill. transzglutamináz 1 promótereket tartalmazó luciferáz reporter plazmidokkal és HPV 16 E6, E7 géneket tartalmazó expressziós vektorokkal. 48 óra után mértük a relatív luciferáz aktivitást és Bradford-teszttel határoztuk meg a minták fehérjetartalmát. A transzfektált MCF-7 sejtekben a HPV 16 E6 csökkentette az involukrin és a transzglutamináz 1 promóterek transzkripciós aktivitását, míg az E7 onkogén hatására nem tapasztaltunk szignifikáns változást (3. ábra). 5

Relatív luciferáz aktivitás 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 TG1+pcDNA TG1+16E6 TG1+16E7 IVL+pcDNA IVL+16E6 IVL+16E7 Plazmidok 3. ábra: HPV 16 E6 és E7 onkogének hatása a humán transzglutamináz 1, ill. involucrin promoter transzkripciós aktivitására MCF-7 sejtvonalban Eredményeink szerint tehát a HPV 16 E6 onkogén mindkét, a celluláris differenciálódás folyamatában alapvetı fontosságú gén promóterét közvetlenül képes gátolni, ily módon befolyásolva a természetes gazdasejt differenciálódási folyamatait. Ezek a mechanizmusok fontosak lehetnek mind a produktív (vírustermeléssel járó) fertızésben, mind a virális carcinogenesis folyamatában. Annak tisztázására, hogy a HPV 16 E6 pontosan milyen molekuláris mechanizmusokkal gátolja az involukrin, ill. a transzglutamináz 1 promóterét, további vizsgálatok szükségesek. Irodalom 1. zur Hausen, H. (2002). Papillomaviruses and cancer: from basic studies to clinical application. Nat.Rev.Cancer 2, 342-350. 2. Münger, K. and Howley, P. M. (2002). Human papillomavirus immortalization and transformation functions. Virus Res. 89, 213-228. 3. Ambrosini, G., Adida, C., and Altieri, D. C. (1997). A novel anti-apoptosis gene, survivin, expressed in cancer and lymphoma. Nat.Med. 3, 917-921. 4. Deveraux, Q. L. and Reed, J. C. (1999). IAP family proteins--suppressors of apoptosis. Genes Dev. 13, 239-252. 5. Altieri, D. C. (2001). The molecular basis and potential role of survivin in cancer diagnosis and therapy. Trends Mol.Med. 7, 542-547. 6

6. Li, F., Ambrosini, G., Chu, E. Y., Plescia, J., Tognin, S., Marchisio, P. C., and Altieri, D. C. (1998). Control of apoptosis and mitotic spindle checkpoint by survivin. Nature 396, 580-584. 7. Kim, H. S., Shiraki, K., and Park, S. H. (2002). Expression of survivin in CIN and invasive squamous cell carcinoma of uterine cervix. Anticancer Res. 22, 805-808. 8. Borbely, A. A., Murvai, M., Konya, J., Beck, Z., Gergely, L., Li, F., and Veress, G. (2006). Effects of human papillomavirus type 16 oncoproteins on survivin gene expression. J.Gen.Virol. 87, 287-294. 9. Xu, Y., Fang, F., Ludewig, G., Jones, G., and Jones, D. (2004). A mutation found in the promoter region of the human survivin gene is correlated to overexpression of survivin in cancer cells. DNA Cell Biol. 23, 527-537. 10. Borbely, A. A., Murvai, M., Szarka, K., Konya, J., Gergely, L., Hernadi, Z., and Veress, G. (2007). Survivin promoter polymorphism and cervical carcinogenesis. J.Clin.Pathol. 60, 303-306. 11. Tsukino, H., Kuroda, Y., Nakao, H., Imai, H., Inatomi, H., Kohshi, K., Osada, Y., and Katoh, T. (2003). E-cadherin gene polymorphism and risk of urothelial cancer. Cancer Lett. 195, 53-58. 12. Verhage, B. A., van Houwelingen, K., Ruijter, T. E., Kiemeney, L. A., and Schalken, J. A. (2002). Single-nucleotide polymorphism in the E-cadherin gene promoter modifies the risk of prostate cancer. Int.J Cancer 100, 683-685. 13. Ng, D. C., Su, M. J., Kim, R., and Bikle, D. D. (1996). Regulation of involucrin gene expression by calcium in normal human keratinocytes. Front Biosci. 1, a16-a24. 14. Eckert, R. L., Crish, J. F., Efimova, T., Dashti, S. R., Deucher, A., Bone, F., Adhikary, G., Huang, G., Gopalakrishnan, R., and Balasubramanian, S. (2004). Regulation of involucrin gene expression. J Invest Dermatol. 123, 13-22. 15. Jessen, B. A., Qin, Q., and Rice, R. H. (2000). Functional AP1 and CRE response elements in the human keratinocyte transglutaminase promoter mediating Whn suppression. Gene 254, 77-85. 7