Európai Parlament 2014-2019 Jogi Bizottság 19.5.2016 NEMZETI PARLAMENT INDOKOLÁSSAL ELLÁTOTT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL Tárgy: a lengyel Szejm indokolással ellátott véleménye a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0128 C8-0114/2016 2016/0070(COD)) A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. A lengyel Szejm a mellékelt, indokolással ellátott véleményt nyilvánította a fent említett irányelvre irányuló javaslatról. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság. NP\1095286.doc PE582.430v01-00 Egyesülve a sokféleségben
MELLÉKLET Melléklet az állásfoglaláshoz a Lengyel Köztársaság parlamentje (Szejm) részéről 2016. április 13. A lengyel Szejm 2016. április 13-i indokolással ellátott véleménye a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról A lengyel Szejm úgy véli, hogy a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2016)0128) nem felel meg az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt szubszidiaritás elvének. A javaslat azért nem felel meg a szubszidiaritás elvének, mert a meghatározott célok nem valósíthatók meg jobban uniós szinten, mint nemzeti szintű fellépéssel. A bizottsági irányelvtervezet kimondott célja, hogy orvosolja a tisztességtelen gyakorlatokat és előmozdítsa azt az elvet, hogy az ugyanazon a helyen végezett ugyanazon munkát ugyanúgy kell javadalmazni. A Bizottság javaslata ezen célokat úgy kívánja megvalósítani, hogy kötelezettséget vezet be, melynek értelmében a kiküldött munkavállalókra azon fogadó tagállam munkajogának kell vonatkoznia, ahol a kiküldetés időtartama meghaladja a 24 hónapot, és az ilyen munkavállalóknak fizetendő javadalmazást a minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat kifejezésről a javadalmazás, ideértve a túlmunka díjazását is kifejezésre változtatja, továbbá azonos bérszintet állapít meg az alvállalkozói láncban foglalkoztatott kiküldött munkavállalók és a fővállalkozó alkalmazottai számára, a fővállalkozó munkakörülményeit alkalmazva mindkét kategóriára. A Szejm, úgy véli, hogy a javaslat nem eredményezi azt, hogy ezen célok uniós szinten hatékonyabban lennének megvalósíthatók az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdése, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 5. cikke értelmében, mint abban az esetben, ha a tagállamok a nemzeti szabályok alapján járnának el. Fenntartja, hogy a jelenleg hatályos uniós szabályok, amelyek értelmében a fogadó tagállamban érvényes minimális bérszint alkalmazandó, megfelelő szociális védelmet nyújtanak a munkavállalóknak, ugyanakkor figyelembe veszik a tagállamok közötti fejlettségbeli és az ebből adódó bérszintbeli természetes különbségeket. Ezért a Szejm úgy véli, hogy a bérszintek további összehangolásának a tagállamokban az egyes tagállamok fokozatos gazdasági fejlődése ütemében kell történnie, nem pedig uniós jogalkotási fellépés révén. A javaslatból ezenkívül teljesen hiányzik a szubszidiaritás elvének való megfelelés alátámasztása. Az egyetlen mondat, amely kijelenti, hogy [e]gy hatályos irányelv módosítása kizárólag új irányelv elfogadásával valósítható meg nem tekinthető a megfelelés kellő alátámasztásának. PE582.430v01-00 2/5 NP\1095286.doc
A Szejm úgy véli, hogy ez semmilyen körülmények között nem tekinthető megfelelő indokolásnak. Az, hogy valamely irányelv egy új irányelv elfogadásával módosítható, nem jelenti azt, hogy a javasolt módosításokat uniós szinten kellene bevezetni. A Bizottság semmilyen módon nem bizonyította, hogy az irányelv javasolt változtatásai révén elérendő célok nem valósíthatók meg jobban nemzeti szinten. Az indokolás hiánya és különösen a mennyiségi és minőségi mutatóké a 2. jegyzőkönyv 5. cikkének megsértését jelenti. Ezenkívül nagymértékben megnehezíti, sőt akár teljesen lehetetlenné teszi, hogy a nemzeti parlamentek gyakorolhassák a szubszidiaritás elvének való megfelelés ellenőrzéséhez fűződő jogukat (az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdése és 12. cikkének b) pontja, valamint a 2. jegyzőkönyv 6. cikke). Ezért ez az EUSZ 4. cikke (3) bekezdése megsértésének tekinthető, melynek értelmében az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. A 96/71/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják, hogy bármelyik állam jogát is kell alkalmazni a munkaviszonyra, a munkavállalókat kiküldő vállalkozások biztosítják a területükön kiküldetésben lévő munkavállalóknak az alábbi kérdésekkel kapcsolatos, munkaviszonyra vonatkozó szabályokat: maximális munkaidő és a minimális pihenőidő; minimális éves szabadság; minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat; munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében; a munkahelyi egészség, biztonság és higiénia; védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően; férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések. E rendelkezés olyan esetekben alkalmazandó, ahol a munkavégzés helye szerinti tagállamban ezeket a feltételeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés, illetve olyan kollektív megállapodás vagy választott bírósági határozat állapít meg, amelyet általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak, amennyiben azok a mellékletben említett tevékenységekre vonatkoznak. A mellékletben említett tevékenységek kifejezés nem szerepel a 97/71/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének javasolt új szövegében. A mellékletre történő e hivatkozás törlése azt jelenti, hogy az általánosan alkalmazandó kollektív megállapodásokat alkalmazandóvá teszi a kiküldött munkavállalókra az összes gazdasági ágazatban, függetlenül attól, hogy az általuk végzett adott tevékenységet az irányelv melléklete említi-e vagy sem (amely követelmény jelenleg csupán az építőiparra vonatkozik). A Szejm rámutat arra, hogy a 96/71/EK irányelv 3. cikkének (10) bekezdése kifejezetten engedélyezi a tagállamoknak, hogy az általánosan alkalmazandó kollektív megállapodásokban vagy választottbizottsági ítéletetekben foglalt feltételek alkalmazhatóságát kiterjesszék a mellékletben hivatkozottakon kívüli kiküldött munkavállalók által végzett tevékenységekre is. A rendelkezés elfogadása esetén kötelezővé válna az általánosan alkalmazandó kollektív megállapodások hatályának kiterjesztése valamennyi kiküldött munkavállalóra a gazdaság valamennyi ágazatában. Amint az nyilvánvaló az irányelvre irányuló javaslatot kísérő, Hatásvizsgálat című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2016)0052) 4.3.2. pontjában foglalt információkból, a javasolt rendelkezés elfogadása összesen négy tagállamot érintene. Ennek NP\1095286.doc 3/5 PE582.430v01-00
az az oka, hogy a többi tagállam már alkalmazza az irányelv 3. cikkének (10) bekezdésében foglalt lehetőséget az általánosan alkalmazandó kollektív megállapodások hatályának a gazdaság összes ágazatára történő kiterjesztésére (11 tagállam), vagy a kollektív megállapodásokat nem tették általánosan alkalmazandóvá az irányelvben foglaltak szerint (14 tagállam, beleértve Lengyelországot). Az irányelv így a tagállamokra bízta annak eldöntését, hogy általánosan alkalmazandóvá teszik-e a kollektív megállapodásokat, és hogy ezeket a gazdaság valamennyi ágazatában alkalmazzák-e a kiküldött munkavállalókra, vagy csak az irányelv mellékletében hivatkozott ágazatokban. A hatásvizsgálatban foglalt információkból egyértelműen kiderül, hogy a tagállamok éltek ezzel a lehetőséggel: a tagállamok több mint harmada bevezette a Bizottság által javasolt intézkedéseket. A többi tagállam úgy döntött, hogy nem vezeti be ezeket. A Bizottság nem bizonyította, hogy a kitűzött cél nem teljesíthető megfelelően a tagállamok által. Ráadásul a maga a Bizottság által nyújtott információkból is egyértelműen az derül ki, hogy a javasolt változások csak a tagállamok igen kis számát érintenék. Ezenkívül nem írják elő a kiküldött munkavállalóknak ugyanolyan jogokat biztosító közös uniós szabályok elfogadását, mivel az irányelv a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy a kollektív megállapodásokat általánosan alkalmazandóvá teszik-e vagy sem. Ezért a Szejm úgy véli, hogy a 96/71/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésének a mellékletre történő hivatkozás megszüntetésére vonatkozó változtatása sérti a szubszidiaritás elvét. A Bizottság javaslatában szereplő 3. cikk (1) bekezdés b) pontja a 96/71/EK irányelv 3. cikk (9) bekezdése helyébe lépne. A jelen rendelkezések értelmében a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a kölcsönmunkaerőt kiküldő vállalkozásoknak garantálniuk kell számukra a munkavégzés helye szerinti tagállamban dolgozó kölcsönmunkaerőre vonatkozó feltételeket. A hatásvizsgálatban foglalt információk alapján 15 tagállam élt ezzel a lehetőséggel. Más tagállamok, köztük Lengyelország, nem vezetett be a munkavállalók ezen kategóriájára vonatkozó egyedi rendelkezéseket (a hatásvizsgálat 2.4.2. pontja). A javasolt új rendelkezés értelmében a tagállamok kötelesek lennének biztosítani, hogy a kölcsönmunkaerőt kiküldő vállalkozások szavatolják számukra azokat a feltételeket, amelyek a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (egyenlő bánásmód) szerint alkalmazandók a munkavégzés helye szerinti tagállamban letelepedett, munkaerőkölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások által rendelkezésre bocsátott munkavállalókra. Ezzel összefüggésben a Szejm felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok a jelenleg érvényes uniós jogszabályok értelmében már most olyan helyzetben vannak, hogy a más tagállamokba kiküldött kölcsönzött munkavállalók jogait összeegyeztethetik a munkavégzés helye szerinti tagállamban letelepedett, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások által rendelkezésre bocsátott munkavállalókéval. A tagállamokat semmi nem akadályozza abban, hogy a munkaerőpiac elemzése alapján bevezessék ezt az intézkedést a vállalkozások és munkavállalók érdekeinek védelme érdekében. Amennyiben a tagállamok az intézkedést szükségesnek tartják a területükön működő vállalkozások számára történő azonos versenyfeltételek biztosítása érdekében, abban az esetben bevezethetik azt. A Bizottság által nyújtott információk alapján a tagállamok több mint fele már meg is tette ezt. Azon tagállamok, amelyek még nem vezették be ezeket az intézkedéseket, azért döntöttek így, mert PE582.430v01-00 4/5 NP\1095286.doc
úgy vélik, hogy nincs rájuk szükség a vállalkozások és munkavállalók érdekeinek védelme érdekében. A Szejm úgy véli, hogy a tagállamok a Bizottságnál megfelelőbben képesek megítélni, hogy a kiküldött kölcsönzött munkavállalóknak ugyanolyan jogokat kell-e biztosítani, mint a munkavégzés helye szerinti tagállamban letelepedett, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások által kiközvetített munkavállalóknak. Nincs szükség a kérdésnek az összes tagállamra vonatkozó egységes szabályokkal történő szabályozására. A Bizottság elmulasztotta bizonyítani, hogy a kitűzött cél nem teljesíthető megfelelően az önállóan eljáró tagállamok által. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy a 96/71/EK irányelv új 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja sérti a szubszidiaritás elvét. A Szejm ezért úgy véli, hogy a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2016)0128) nem felel meg a szubszidiaritás elvének. NP\1095286.doc 5/5 PE582.430v01-00