Szakmai személyiségfejlesztés szekció Szekcióvezetők: Prof.dr. Bagdy Emőke Csókay László Szakmai személyiségfejlsztés Készítette: Csókai László Általános problémát jelent a továbbképzések szervezői számára, hogy miként tudnak hitelesen tájékozódni a személyiségfejlesztési típusú továbbképzések iránti valós igényről. hatnak ezek a napi munkát végzők számára. Ez adott esetben azzal a veszéllyel járhat, hogy a nem pontosan megfogalmazott igényeket a továbbképzés nem elégíti ki, illetve a résztvevők mást kapnak, mint amit vártak. Megfigyelhető, különösen a szupervízió és az esetmegbeszélés kapcsán, hogy egyre ismertebbé és népszerűbbé válásukkal irreális elvárások kapcsolódnak hozzájuk, esetenként minden probléma megoldására alkalmas omnipotens eszközként értelmezik ezeket. Ez részben azzal a veszéllyel járhat, hogy a munkatársak úgyis szupervízióba járok felkiáltással mintegy megoldottnak tekintik a problematikus esetek, szituációk kezelése érdekében teendő erőfeszítéseket másrészt, ha rövidtávon nem érzékelik hasznukat, akkor mintegy kiábrándulva, felesleges, nem használható eszköznek ítélik azokat. Nem elegendő tehát, ha csak a Közlönyben közzétett alapvető információ áll a célcsoport tagjai rendelkezésére, hanem a különböző propagandaanyagokban, tájékoztatókban érdemes részletesebben is szólni a meghirdetésre kerülő programról, ide értve akár azt is, hogy mit nem érdemes, mit nem lehet várni egy adott továbbképzéstől. Többen jelezték, hogy a kötelezően elvégzendő továbbképzés kategória egészüljön ki a szakmai személyiségfejlesztéssel, akár úgy, hogy 1
mindkettő elvégzése szerepeljen az előírások között, akár úgy, hogy a kettő közül valamelyik elvégzése legyen a ciklus eredményes teljesítésének kritériuma, természetesen az előírt összpontszám megszerzése mellett. Miként hat a személyiségfejlesztés eredményességére, ha a résztvevők kollegák, vagy éppen ellenkezőleg, több intézményből jöttek össze és gyakorlatilag nem ismerik egymást, nincsenek munkakapcsolatban. E tekintetben a szakmai személyiségfejlesztő továbbképzési formák valóban eltérnek pl. a tanfolyamoktól, szakmai tanácskozásoktól amelyek a személyiség kognitív szféráját érintik, és ahol nagyobb szerepe van a korábban megszerzett konkrét szakmai ismereteknek, tudásnak, amit részben a végzettségi szint, a szakképzettség garantálhat. A szakmai alkalmasság/alkalmatlanság kérdése merült fel: mit lehet tenni, ha egy résztvevő megnyilvánulásai, az általa elmondottak alapján a többiekben az a vélemény alakul ki, hogy az illető szakmailag alkalmatlan az általa végzett feladatra. A közös vélemény az volt, hogy nagyon direktív eszközökkel akkor lehet/kell beavatkozni, ha egy csoporttag magatartása, beállítódásai, értékrendje egyértelműen és közvetlenül veszélyezteti a rábízott gondozottakat, ellátottakat. Közös álláspont volt, hogy felül kellene vizsgálni az akkreditáció ütemezését gyakorlatilag vissza kellene állítani a korábbi félévenkénti akkreditálást. Szeretnék, ha a visszajelzések nem csak az akkreditálás vagy az elutasítás tényét tartalmaznák, hanem valamilyen indokolást is. A Bizottság álláspontja szerint ezért a továbbképzések előkészítése, szervezése során nélkülözhetetlen, hogy a szakmai szempontból mégoly kiváló, magas pontszámmal értékelt továbbképzések esetében is megvizsgálja, hogy ez a frissítés, aktualizálás megtörtént-e és biztosított-e, 2
hogy a továbbképzés résztvevői azokra a problémákra kapnak válaszokat, amelyek a legaktuálisabbak. Korábban sikeresen akkreditált és eredményesen lebonyolított, népszerű programokat se nyújtsák be változtatás nélkül, automatikusan, hanem minden esetben gondolják végig, hogy a változó szükségletekhez igazodóan mely ponton lenne célszerű felfrissíteni, esetleg új tartalmakkal kiegészíteni. A szakmai személyiségfejlesztő továbbképzés meghatározása szerint e körbe azok a foglalkozások tartoznak, amelyek a szakmai önismeretet, készséget, képességet fejlesztik, legalább 25 órányi csoportmunkát (ide értve az esetmegbeszélő és szupervíziós csoportot is) tartalmaznak. A csoportban történő fejlesztés kitüntetett működési mód, mivel egyrészt a családmodellt képviseli, másrészt a közösségi, kiscsoportos létezést és együttműködést is mintázza. A célirányosan szervezett fejlesztő csoport márpedig a továbbképzési rendszer keretében szervezett csoportok tipikusan ebbe a körbe tartoznak egy mesterséges képződmény, amelynek szükségszerű működési feltétele a szakmailag kompetens csoportvezető. A tréning egy általánosan elfogadott elnevezés, ami tükrözi azt, hogy ennek keretei között a tanulás meghatározó módon gyakorlás útján történik. A tréning folyamata tapasztalati tanulást, folyamatos önreflexiót, tudatosított átélést jelent, aminek nélkülözhetetlen feltétele az aktív, személyes részvétel, a kommunikáció, az élmények és tapasztalatok közösségben történő megosztása. A tréningként megjelölhető módszerek mindig alkalmaznak fejlesztő gyakorlatokat, amelyek az átélés nyomán feldolgozásra kerülnek. A személyiségfejlesztésen belül egy szűkebb kört jelent a szakmai személyiség fejlesztése. Ennek célja pontosan körülhatárolható: azon képességek, reagálás- és viszonyulásmódok, viselkedési formák kifejlesztése és 3
továbbfejlesztése, amelyek egy adott hivatás gyakorlásához és az ehhez szükséges lelki kondíció, személyiségállapot fenntartásához elengedhetetlenül szükségesek. A szakmai személyiségfejlesztő csoportok tehát a szakmai tevékenységből indulnak ki és ahhoz térnek vissza; szerveződésüket és a csoportban történő együttműködést a meghatározott és a szakmai gyakorlásához kapcsolódó specifikus cél elérésének igénye és elfogadása határozza meg; és a csoportmunka egyezményes célja, hogy elősegítse, szolgálja a csoporttagok fejlődését, fejlessze szakmai önismeretüket, a szakmai tevékenység szükséges képességeiket. A szakmai személyiségfejlesztés tényleges megvalósulása jellemzően három munkaformában történik, ezek jelennek meg a továbbképző programok fő típusaiként is. A tréning típusú csoportok közé tartozó stresszkezelő, kiégés elleni, az asszertivitást növelő csoportok a szakemberek személyes mentálhigiénéjét, szemléletformálását és önsegítő aktivitását szolgálják. A tréningcsoportok másik körét a kliensekkel való kapcsolat építését, kezelését, az ehhez szükséges képességek, készségek fejlesztését célzó csoportok alkotják, mint pl. az empátia, az érzelmi intelligencia és a kommunikáció fejlesztő programok. Ugyancsak a tréningcsoportok körébe sorolhatók a konfliktuskezelési jártasságot, a problémafelismerő és megoldó képességet fejlesztő, és ezáltal a személyiség szakmai hatékonyságát erősítő programok. A fejlesztő tréning tehát egy adott készség vagy képesség fejlesztésére irányuló, strukturált lélektani csoportmunka. Célzott jellege miatt itt viszonylag kisebb tere van a dinamika szabad áramlásának, konkrét munkatervet, tematikát követő strukturált gyakorlatokból áll a tréning programja. Ebből következik, hogy tréning jellegű továbbképzést tartalmazó pályázat esetén mindig tartalmaznia kell a beadott anyagnak a munkatervet, a tervezett strukturált gyakorlatok bemutatását, felépítését, sorrendjét. 4
A szupervízióban a cél a szakmát művelő személyiség kompetenciájának növelése, itt a személyiség, mint a szakember munkaeszköze kerül a középpontba. A szupervízió tanulást, fejlődést, személyes hatékonyság növekedést szolgál egy szerződésen alapuló, saját szakmai tapasztalatokból kiinduló és oda visszacsatoló folyamat keretében. Lényegi eleme, fő működésmódja az önreflexió, a szupervízor jelenléte. reflektív Az esetmegbeszélés feladata, hogy segítse a szakembert a kliens, kliensek helyzetének, állapotának megítélésében, a lehetséges teendők meghatározásában. Az esetmegbeszélő csoport épít a résztvevők szakmai támogató rendszeréből adódó erőforrásokra, a tapasztalatok kölcsönös megosztására. Az esetmegbeszélés egy-egy kliens vagy kliensrendszer helyzetének feltérképezését, az esetvezetés megbeszélését jelenti, ahol a figyelem középpontjában a csoporttagok aktuálisan behozott esetei, az esetek szereplőinek egyéni sorsa, az esetvezetés konkrét elemzése áll. E világos szakmai elveknek való megfelelés hiányában, vagy az egyes formák keveredése esetén a Bizottság nem tudja akkreditálni a tervezett képzést, még akkor sem, ha az igényfelmérés szerint szükség is volna arra. Röviden szólni kell a szakmai személyiségfejlesztő csoportmunka néhány kritériumáról is. A csoportvezetéshez megfelelő elméleti és gyakorlati képzettségre, jártasságra van szükség. A vezetői kompetenciák megszerzéséhez mára már kialakult, stabilnak mondható képzési rendszeren kell végigmennie minden leendő csoportvezetőnek, amelyet elismert szervezetek által kiadott, specifikus diplomákkal, tanúsítványokkal, ill. gyakorlat igazolásával kell igazolni. Amennyiben ezek az igazolások, tanúsítványok hiányoznak a pályázatból, akkor a tervezett program nem kaphatja meg az akkreditációt. Önmagában az, hogy pl. a trénernek pszichológusi egyetemi végzettsége 5
van és erről mellékelte a diploma másolatát, nem elégséges ahhoz, hogy tréningcsoportot, vagy szupervíziót vezessen. Szükségesnek látják a szekcióülés résztvevői, hogy az erre illetékesek mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a továbbképzési ciklus teljesítésének ne legyen feltétele a Tanfolyam elvégzése, vagy alternatívaként szerepeljen a Tanfolyam mellett a Szakmai személyiségfejlesztés is. A pályázatok akkreditációjával kapcsolatban megfogalmazták azt az igényt, hogy az elutasításokhoz mindig kapcsolódjon indokolás is, annak érdekében, hogy következő alkalommal eredményesen tudják akkreditálni az adott programot. Ugyancsak kérték a jelen levők, hogy az évi egyszeri akkreditálásról térjünk vissza a két alkalommal történő pályáztatásra mivel ez nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy rugalmasabb lehessen alkalmazkodni a felmerülő aktuális továbbképzési igényekre. A szekcióülés résztvevői szükségesnek és indokoltnak tartják a továbbképzések megszervezésében, előkészítésében nagy segítséget adó Minőségi képzések minőségi programok című kiadvány ismételt, a változásoknak megfelelően átdolgozott, kibővített megjelentetését. 6