KOMMUNIKÁCIÓ KOMMUNIKÁCIÓ A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT TÉNYEZŐI ÉS FUNKCIÓI, KOMMUNIKÁCIÓS KÖZLÉSMÓDOK

Átírás

1 KOMMUNIKÁCIÓ A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT TÉNYEZŐI ÉS FUNKCIÓI, KOMMUNIKÁCIÓS KÖZLÉSMÓDOK Bármilyen nyelven is beszélsz, sosem tudsz mást mondani, mint ami vagy. (Ralph Waldo Emerson) A kommunikáció* A kommunikáció kifejezés a latin communicare szóból származik, jelentése: közösen tenni valamit valakivel, részesíteni valakit valamiben, megosztani valakivel valamit. A kommunikáció lehet nyelvi és nem nyelvi, pl. térképjel, útjelző táblák, öltözködés, arcjáték, gesztusok stb. A kommunikáció társas tevékenység, melyet a nyelven kívül számos egyéb tényező befolyásol. A kommunikáció tényezői* Jakobson modellje alapján A kommunikáció három alapvető eleme a beszélő, a hallgató (a szerepük a közlésfolyamatban általában cserélődik) és az üzenet. Az üzenetnek van tartalma (amit elmond) és formája (ahogyan elmondja). A beszélő kódolja üzenetét, a hallgató pedig dekódolja (megfejti) az üzenetet. A kód (felhasznált jelrendszer) mindkét fél által ismert közös nyelv. A kommunikációt befolyásolja a beszédhelyzet (kon- üzenet beszélő csatorna közlemény csatorna hallgató textus), melynek a hallgató és a beszélő kód (nyelv) is részese. A beszédhelyzetbe tartoznak beszédhelyzet a külső körülmények (hely, idő) és a kommunikációban részt vevők kapcsolata, kora, neme, száma, lelkiállapota stb. A kódolt szöveg a csatornán keresztül jut el a hallgatóhoz, ami lehet a levegő, elektromágneses hullámok (pl. mobiltelefon, rádió, televízió), papír (pl. könyv, újság) stb. A kommunikáció létrejöttének fontos eleme az a valóság, a világról való tudás, melynek ismerete (a közös előismeretek) a sikeres kommunikáció egyik feltétele. 22

2 A kommunikációs folyamat funkciói* A kommunikáció által valamit el akarunk érni, ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók. A kommunikáció három alapvető funkciója a tájékoztatás (információ közlése), az érzelemkifejezés (belső érzéseink, vágyaink megfogalmazása) és a felhívás (a beszélő akaratának kifejezése, a hallgató befolyásolása). A három alapvető funkció mellett úgynevezett mellékfunkciókat is megemlíthetünk: kapcsolatfenntartó (pl. köszönések, a társalgás kezdetére, fenntartására és befejezésére vonatkozó mondatok), értelmező (metanyelvi, azaz a nyelvről szóló szöveg, például egy nyelvtankönyvben), esztétikai (pl. szépirodalom). emelt szint A kommunikáció fogalmának interdiszciplináris jellege A kommunikáció fiatal tudomány, és mint ilyen, nincsenek éles, kijelölt határai. Interdiszciplináris (tudományközi) tudomány, amely nem rendelkezik csak rá jellemző terminológiával. Kezdetben elsősorban a humán tudományok vizsgálati körébe tartozott (retorika, sajtótudomány), később ezt gazdagította a természettudományos kutatási szemlélet is. A kommunikáció vizsgálatának felértékelődése a második világháborút követően figyelhető meg. A háború alatt a titkos üzenetek megfejtése, az elhangzott beszédek értelmezése és elemzése segítette a szembenálló felek hadi sikereit. A kommunikáció kialakulásának hátterében álló tudományok a nyelvészet mellett: È filozófia: a világ megismerése összefügg a nyelv és a gondolkodás fejlettségével; È pszichológia: a viselkedés elemzése, társadalmi szerepek; È szociológia: nyelvhasználat és rétegződés, nyelv és kultúra; È biológia: érzelmek kifejeződése (arcjáték, testbeszéd); È információelmélet: jel, kódolás, dekódolás; È rendszerelmélet, kibernetika: szabályozás, vezérlés, visszacsatolás. A kommunikáció tudományának felhasználói között van a politikatudomány, az üzleti tudományok stb. Kommunikációs alaphelyzetek Belső kommunikáció során gyűjtjük, tároljuk, értékeljük, feldolgozzuk az információkat. 23

3 A belső kommunikáció minden egyéb kommunikáció alapja, abban különbözik például egy előadástól, hogy hangtalan, és létrehozásának módja is eltérő. A belső beszédben elvesztik szerepüket a redundáns elemek, a mondatokat nem szerkesztjük meg pontosan. Általában a belső feladatmegoldással kapcsolódik össze. A fogalmazás folyamata belső beszéd segítségével zajlik, de a fogalmazás termékét, a mondanivaló pontos és gondos nyelvi formába öntését nem tartjuk belső beszédnek. A személyes kommunikációban két vagy több személy vesz részt. Ennek megfelelően beszélhetünk személyközi (kétszemélyes) és csoportkommunikációról. A személyközi kommunikáció adja a keretét a családtagjainkkal, ismerőseinkkel vagy akár idegenekkel folytatott beszélgetéseinknek (pl. párbeszéd, történetmondás, köszönés megszólításformák). A kétszemélyes kommunikáció sokszínűségét a kommunikációs viszonyok és beszédhelyzetek sokfélesége adja. Például különböző módon szól egymáshoz két barát, ellenfél, szerelmes, ismerős, ismeretlen, másképp szólal meg ugyanaz az egyén szülő gyerek, tanár diák, főnök beosztott, orvos beteg viszonyban. Általában kevéssé formális, a beszélői-hallgatói szerep gyakran cserélődik. A személyközi kommunikáció másik csatornája az írás. Jellegzetes megnyilvánulási módja és formája a levél, , üzenet, feljegyzés. A csoportkommunikáció kisebb csoportokban, baráti, munkahelyi, szakmai közösségekben zajlik. Itt az írásos csatorna szerepe kevés, legjellemzőbb területei a különböző internetes csevegő és vitafórumok. A JEL, A JELRENDSZER Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál. (Gracián) A jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben A nem nyelvi közlésben több csatorna és kód áll a rendelkezésünkre (akusztikus, vizuális, kémiai). A nyelvi kommunikációban is megkülönböztethetünk akusztikus (beszéd) és vizuális (írás) csatornát és jelrendszert. Mindkettőnek van kiegészítő eszközrendszere: a beszédnek a hangszín, dallam, beszédtempó stb., az írásnak az íráskép, pl. betűtípus, elrendezés, bekezdések. Az emberi fejlődés során kialakult az írás, így rögzíthetővé vált a kimondott szó, az élőbeszéd. Ezzel új kommunikációs csatorna jött létre. 24

4 Az írás azonban nem pusztán a beszéd lejegyzésére szolgál. A beszédhez hasonlóan a nyelvi jelrendszert használja, sőt a mai írások igyekeznek megfelelni az akusztikus csatorna jeleinek: írásjeleket, kiemeléseket, tipográfiai megoldásokat, hangulatjeleket használnak. A mindennapi életben a nyelv és a beszéd egymáshoz közel álló fogalmak, a kommunikáció tudománya azonban élesen elkülöníti őket. A nyelv egy közösség által kialakított és használt eszközrendszer, amely folyamatos mozgásban van, változik. Az egyén számára a nyelv tőle független és állandó, a beszélő számára észrevehetetlen a nyelvi változás. A nyelvnek mint jelrendszernek alapegysége a jel. A jeleket szabályok segítségével fűzzük össze mondattá. A különböző jelrendszereket egyrészt állandóság jellemzi, hiszen így tudja egy adott közösség minden tagja használni, másrészt megfigyelhető időnként változás is, mivel a mindennapi élet kívánalmaihoz kell igazítani őket (pl. közlekedési táblák, térképjelek). A nyelvi jelek használatában is megfigyelhető a változtatás, a mindennapi nyelvhasználat hatására a nyelvművelés végül beilleszti a nyelvi normába a beszélt nyelvi jelenségeket. Erre példa a közelmúltban polgárjogot nyert de viszont esete. Hosszú évtizedeken át irtották a nyelvészek a beszédből, mondván, hogy ugyanannak a logikai viszonynak a kifejezésére elég egy kötőszó, a mindennapi nyelvhasználat azonban kitartóan használta. A magyar nyelv nagyszótárának 2014-ben megjelenő V. kötete elfogadhatónak tekinti összetett kötőszóként, ám egybeírva. A nyelvi változás érdekes jelensége, hogy a nyelvi-nyelvhelyességi hiba szépirodalmi stíluselemmé válhat: Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, például nyelvi kérdésekbe sem. Te elborzadsz, és téged el iszony fog, ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, nem érzed az izét. (Varró Dániel) emelt szint A nyelvi jel sajátosságai Hockett szerint a nyelv rendelkezik a négy alapvető tulajdonsággal, ezek más kommunikációs rendszerekre is jellemzőek, de egyedül az emberi kommunikációban vannak egyszerre jelen. Leválasztottság vagy elvonatkoztatás: a jelek azon tulajdonsága, hogy a jeltárgy jelenléte nélkül is képesek azt felidézni. Nyitottság: a jelállomány folyamatos bővíthetőségét jelenti olyan módon, hogy új jelentésekkel bővüljön a meglévő állomány. 25

5 Hagyományozás: új szimbólumok tanulását és alkalmazását jelenti. Kettős mintázat: a nyelvnek az a tulajdonsága, hogy véges számú jelből végtelen számú üzenet hozható létre. NYELVI ÉS VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. (Jókai Mór) A nyelvi kommunikáció A nyelvi kommunikáció kifejezést eredetileg csak szóbeli folyamatokra értették, a köznyelvben ma is leginkább ebben az értelemben használjuk. Az írásbeliség az emberiség történetének csak viszonylag késői pontján jelent meg. A nyelv tehát az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze. A nyelvi elemkészletekből válogatva alkotjuk meg a kommunikációs körülményeknek megfelelő szöveget. A nyelvi vagy verbális kommunikáció jellemző arra a társadalmi csoportra, amelyben élünk. A kommunikációs képesség jelentős mértékben múlik az iskolázottságon, az életkoron, a nemen és a társadalmi helyzeten. A nyelvi kommunikáció típusai, létformái* Szóbeli:* társalgás, szónoklat, előadás stb. Írásbeli*: levél, kézirat, nyomtatvány, , blog stb. Vizuális: È képek: fénykép, térkép stb.; È jelek:?, %, ; È Szóbeli kommunikáció jóval korábban kialakult, mint az írás gyors, közvetlen kb éves lassú, közvetett Írásbeli kommunikáció 26

6 Szóbeli kommunikáció az emberi test önmagában hozza létre, nincs szükség eszközökre hangzásra épül, alapformája a beszéd, érzékelhető formája a hang térben helyhez kötött, kis távolságra terjed időben kötött, pillanatnyi, múló jelenség nyílt, laza szerkesztés kevés az idő a kifejezés megformálására, nincs törlés, csak helyesbítés szegényebb a szókincs, több tagolatlan mondat, szünetek, töltelékhangok kevesebb adat, információ, több ismétlésre van lehetőség a hallgató visszajelzése kihathat a további szövegformálásra Írásbeli kommunikáció anyagi hátteret és eszközöket feltételez vizuális, alapformája az írott szó, érzékelhető formája az írott jel térben kötetlen rögzített, időben kötetlen, maradandó zárt, kötött szerkesztés több az idő a kifejezés megformálására, tudatos, gondos stilizálás, utólagos javíthatóság részletes, pontos fogalmazás, gazdag szókincs, tagolt mondatok sok információ, kevesebb üresjárat, de viszszalapozási lehetőség van közvetlen visszajelzés nincs kísérő nem nyelvi eszközök (mimika, gesztikulálás stb.) kevés nem nyelvi eszköz (pl. betűformálás, színek, írásjelek) (Kővágó György: A kommunikáció elméleti és gyakorlati alapjai. Aula Kiadó, p.) Nem nyelvi kommunikáció* A nyelvi jelzéseknél erősebben érzékeljük a nem szóbelieket, mert a kultúra korlátozza azoknak a jelenségeknek a körét, amelyeket szóba önthetünk. A testbeszéd hordozza a valódi mondandót. Ősibb és ösztönösebb is. A nem verbális alapmagatartásunkat jórészt elsajátítottuk, számos mozdulatunk, gesztusunk kulturálisan meghatározott. Némely emberi arckifejezés egyetemes jellegű (félelem, öröm, nevetés, sírás stb.), mások (főleg a gesztusok) kulturális különbségeket mutatnak. A nem nyelvi jelek szerepe Tájékoztatják a hallgatót a beszélő érzelmi állapotáról, a közléshelyzethez való viszonyáról; a hallgató is állandó visszajelzést ad a beszélőnek; felerősítik a szavakkal mondottakat; gyengíthetik a szavakkal mondottakat. 27

7 A szóbeli kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei Hangjelek: mondanivalónk értelmét megerősíthetik vagy módosíthatják a hangos beszéd zenei eszközei: a hangerő, a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a beszéd ritmusa, a szünetek, a csend. Tekintet: a szemkontaktus (kapcsolat) a leggyakoribb és legerőteljesebb nem nyelvi jelzés. Babonák, hiedelmek sora kapcsolódik hozzá: a szem a lélek tükre. A szemkontaktussal kapcsolatot létesítünk, és később a kapcsolattartásnak is egyik fő kifejezője. A szem hangulatot, érzelmi állapotot tükröz. A tekintet nem mindig jelez vonzalmat és bensőségességet, kifejezhet agressziót is. A tekintet partnerre szegezése a kihívás és az uralkodás ősi jelzése. A bensőségesség növekedésével (pl. térbeli távolság csökkenése) csökkentjük a szemkontaktust. (Például a lift utasai nem néznek közvetlenül egymásra.) Érzékeny szabályok vannak a nézés helyes arányait illetően a hétköznapi érintkezésben. Előadás előadó megközelítőleg egyenletesen elosztott szemkon taktus, pásztázás érdeklődés, elégedetlenség, unalom stb. jelzéseinek felismerése hallgatóság az idő túlnyomó részében a beszélőre kell néznie Intenzívebb érintkezés Tipikus kétszemélyes beszélgetésben az emberek az idő 61 százalékában néznek egymásra, ebből tekintetük az idő 31 százalékában találkozik. A kölcsönös nézés kb. 1 másodperc, egyes partnerek nézése kb. 3 másodperc. beszélő kevesebbet néz partnerére (41%) hallgató többet néz partnerére (75%) Arcjáték (mimika): általában nem tudatosan élünk vele. Az arc három részének: homlok, szem, száj jelzései együtt értelmezhetők. Ekman szerint összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és érdeklődés. Gesztus: a fej, a kéz, a kar, a láb mozgásait közös szóval taglejtésnek vagy gesztusnak nevezzük. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. Ezeknek a mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót töltenek be, a kommunikáció folytatását, gyorsítá- 28

8 sát, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét. Testtartás: viszonyt, álláspontot, személyes értékelést fejez ki. Különböző társadalmi viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. A beszélgetés során akaratlanul és öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását. Térköz: a térközt befolyásolja a partnerek közötti viszony, a beszédhelyzet és a kommunikáció célja: hogyan érzékeli és használja az ember társadalmi és személyes terét (ülésrend, térbeli elrendezés, vezető elhelyezkedése, távolság stb.) Testtávolság (Hall alapján): meghitt, bensőséges (pl. anya és gyermeke között) közvetlen, személyes (párbeszéd szabályos formája) semleges társas (új ismerősökre jellemző) testi érintkezéstől 0 60 cm cm 0,5 1 m társasági (több beszélgető ember) nyilvánossági 1 3 m látási hallási viszonyoktól függő Érintés: Fontos nem nyelvi jelzés az élet egy korai szakaszában (anya gyermek). A felnőttek közötti érintéseket bonyolult előírások szabályozzák. Embléma: a külsőre vonatkozó jellemzők, hajviselet, ruházat, ékszerek, smink öszszefoglaló neve. A NYELVHASZNÁLAT MINT KOMMUNIKÁCIÓ A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet. (Mark Twain) A közvetlen kommunikációban fontos a környezet, a beszédhelyzet, amelyben a közlés elhangzik. Annak a mondatnak, hogy Milyen jók ezek a gyerekek. lehet az is a jelentése, hogy a gyerekek nem jók, ha ez egy adott szövegkörnyezetben hangzott el. A jelentést a konkrét beszédhelyzet egyértelművé teszi. A közlésben fontos szerephez jut a tudati tartalék, az a felhalmozott tudás, amelyet egyrészt a beszélő, másrészt a hallgató alakított ki magában. 29