170 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata. Emberpár-rajzok

Átírás

1 170 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata Emberpár-rajzok Áttekintés Ebben a tesztben a vizsgálatvezető két ember ábrázolását kéri, akik párt alkotnak (31. ábra): Rajzolj egy párt (emberpárt). Az utóbbit azért kell hozzátenni, mert vannak olyan vizsgált személyek, akik a pár instrukcióra emberpár helyett páros tárgyakat ábrázolnak. A módszer előfutárai között meg kell említeni a családrajzokat ( fejezet), amelyek az emberpár-rajzokhoz hasonlóan, több emberalak ábrázolását kérik ugyanabban a térben (ugyanazon a papírlapon). A figurák közti interakciók elemzésének legkidolgozottabb módszere a kinetikus családrajz, illetve a kinetikus iskola- és óvodarajz ( fejezet). Az emberpár-rajzoknak további előfutárai közé tartozik Hare és Hare 1956-ban közölt csoportrajzolási tesztje (Draw-A-Group, DAG), amely a gyermek kedvenc társaival ábrázolja magát a játszótéren, miközben azt csinálják, amit a gyermek a legjobban szeret. A tanárt és az osztálytermet rajzoltatta le Rabinowitz és Travers (1955), illetve Gregersen és Travers (1968). Osztálytermet és embereket rajzoltatott Kutnick (1978), szkizofréniás betegekkel rajzoltatta le McPherson (1969) azt a csoportot, amelyhez tartoztak és legalább négy emberből áll. Abraham (1963, 1991) egyszerűen egy csoport rajzát kérte. Szociálpszichológiai elköteleződésű szerzők az énképet (Fish és Larr, 1972; Gardiner, 1969); a csoportértékeket (Kirby, 1970; Gardiner, 1972; Schoppe, 1994; Smart és Smart, 1975; Richter, Griesek és Wortley, 1989), a társas attitűdöket 31. ábra. Emberpár-rajzok

2 Kapcsolatvizsgálati módszerek 171 (Poster, Betz és mtsai, 1986; Mittelstädt, 1988; Rabinowitz, 1991, 1992; Rabinowitz és Eldan, 1989; Mayerson, 1997) vizsgálták csoportrajzokkal. Sarbaugh (1982) emberek ábrázolását kérte az iskolában, akik valamit csinálnak. Az újabb munkák közül Bombi és munkacsoportja (Bombi és Pinto, 1994; Bombi, Pinto és Cannoni, 2007) kutatásait kell említeni, akik különböző instrukciókat alkalmazva kutatják a társas kapcsolatokat a PAIR (Pictorial Assessment of Interpersonal Relationships) módszer alkalmazásával, amelynek hat skálája a kohézió, a távolság, a hasonlóság, az érték, az érzelem és a konfl iktus. Hazai előzmények A hazai szerzők közül Benczúr Lilla (2000) értékes munkáját kell említeni, aki párokkal rajzoltatott két embert (ugyanarra a papírl apra). A párok kapcsolati kérdőívet is kitöltöttek, majd újra rajzoltak két embert. A vizsgálat egyik érdekes konklúziója, hogy vizsgált személyek spontán módon párokat rajzoltak. A rajzolási feladatokat verbális utóteszt követte. A szerző részletesen elemzi a párok rajzainak és kérdőíves tesztjének összefüggéseit. Konklúziója szerint a módszer alkalmas a párkapcsolat rejtett összetevőinek feltárására; míg az első rajzot bevezető feladatként lehet értelmezni, a második rajz a mélyebb és őszintébb kapcsolati aspektusokat mutatja meg. A különbség oka, hogy a két rajzolási feladat között kitöltött párkapcsolati kérdőív a párokat önvizsgálatra serkenti, így a másodjára készített rajzok már a valódi párkapcsolati viszonyokat, a rejtett konfl iktusokat tükrözik. A Károli Gáspár Református Egyetem Projektív Rajzvizsgálati Kutatócsoportjában Kármánné Radnóti Katalinnal végzett kutatásunkban (2006) fiatal felnőttek (n = 102) rajzait vizsgáltuk meg. A résztvevők két projektív rajzot készítettek a következő instrukciók alapján: (a) Rajzolj két embert!, (b) Rajzolj egy párt!. A vizsgálat második részében a vizsgált személyek két párkapcsolati kérdőívet töltöttek ki. Az eredmények szerint a vizsgált személyek 80%-a a Rajzolj két embert! felszólításra spontán módon emberpárt rajzolt (különböző nemű, nagyjából azonos életkorú figurákkal). Gyermek-szülő viszony ritkán került ábrázolásra, ekkor is inkább a saját gyermek utáni vágy kifejeződéseként. Az alakok leggyakrabban d személyiségszinten készültek (56%-ban), amelyet gyakoriságban a b 2 szint (pálcikaember) követett (23,5%). A figurák a kétember-rajzon általában személyes zóna távolságban helyezkednek el (karnyújtásnyira), szimmetrikus testhelyzetben, de nem érintkeznek egymással. A párrajzon ábrázolt alakok az esetek felében megegyeznek vagy nagyon hasonlóak a kétember-rajzhoz alakokhoz, azonban egymás intim zónájában helyezkednek el és egymás kezét fogják. A vizsgálatban számos rajzi fenotípust azonosítottunk a következő dimenziók mentén: (1) a figurák rajzi személyiségszintje, illetve egyforma rajzi személyiségszintek találhatóak-e a két-ember és a párrajzon, (2) a fi gurák azonossága vagy hasonlósága,

3 172 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata azaz a két-ember és a párrajzon hasonló vagy különböző alakok jelennek-e meg, (3) nemi differenciáltság, azaz vannak-e a rajzon a nemi szerepre utaló jelzések, illetve azonos vagy különböző nemű alakok szerepelnek a rajzokon, (4) sztereotipikus jegyek ábrázolása, (5) az alakok közötti távolságok (rajzi térközszabályozás), (6) az alakok testhelyzetének és érintésének szimmetriája, (7) az alakok egymáshoz viszonyított helyzete, (8) az érintkezés módja, (9) az alakok takarása, (10) verbális interakció jelzése, (11) szexuális tartalmak megjelenése, illetve (12) agresszív tartalmak megjelenése. Tematikus értelemben a vizsgálat folytatása annak az emberpár-tesztnek (Vass, 2008e) a kidolgozása volt, amelyet a Psychogalaxy-kutatás ( fejezet) során hoztunk létre. A vizsgálatban hozzávetőlegesen 9000 személy emberpár-rajzait dolgoztuk fel. A rajzok többsége számítógépes felületen készült, a mintát azonban hagyományos, papír-ceruza rajzokkal is kiegészítettük. A rajzok kiértékelése kétféleképpen történt: (1) egyes aktuálgenetikus és formai jellemzőket számítógépes algoritmusok értékeltek ki automatikus módon, (2) más, nem algoritmizálható, de pszichológiailag releváns jellemzőket maguk a vizsgált személyek értékeltek ki kérdésekre válaszolva, a rajzteszt részeként. Az első csoportba tartozó, automatikusan mért jellemzők a következők voltak: melyik alakot rajzolta elsőként a rajzoló; a két alak területkülönbsége; a két alak átfedése; az alakok súlypontjának távolsága; hol helyezkednek el az alakok a lapon; az alakok szélessége; az alakok magassága; az alakok területe; az alakok kitöltöttsége; a használt színek száma és megoszlása a lapon. Pszichológiai értelmezés Az emberpár-rajzban általunk alkalmazott instrukció a következő: Rajzolj egy emberpárt! Használd a színeket! A módszer szerint a vizsgált személyek 18 színt használhatnak a rajzhoz (leírásukat lásd a fejezetben). Az eredményeket tekintve, tipikus rajzi válaszokat azonosítottunk, amelyek közül a rajzok pszichológiai értelmezése során az alábbi szempontok bizonyultak relevánsnak. 1. Az egyik releváns tartalmi jellemző a rajz típusa, amely lehet egész alak, csak fej vagy arc, szimbólum, illetve diffúz firka. Az emberrajzok szakirodalma szerint (Buck, 1948b, 1992; Burns, 1987; Di Leo, 1983; Hammer, 1958, 1964; Jolles, 1964; Machover, 1949; Ogdon, 1996; Urban, 1994; Vernier, 1952; Wenck, 1977) az emberalak részletének rajza egész alak helyett akkor fordul elő, ha a személy szeretné elkerülni az énfeltárást, vagy konfl iktust ébreszt benne az adott rajzi téma. Ezzel szemben egyes rajzokban az is megfi gyelhető, hogy a vizsgált személy bekeretezi vagy körberajzolja a párt, illetve egy vagy több szívet is rajzol hozzá, ami a párkapcsolati témába történő, érzelmi bevonódást és involválódást mutathatja.

4 Kapcsolatvizsgálati módszerek Lényeges, hogy a vizsgált személy melyik figurát rajzolta meg gondosabban (a fiút, a lányt, vagy mindkettőt eg yformán). A férfi és a női emberalak összehasonlításának szempontja már Machovernél (1949) felbukkan, aki a vizsgált személy nemével ellentétes nemű alak rajzának színvonalából és gondosságából a másik nem iránti attitűdöket tartotta leolvashatónak. Machovernél a saját nemnél rosszabb kidolgozottságú fi gura a másik nemmel kapcsolatos elutasítást, frusztrációt, ellenállást jelöli. 3. Van-e arca a fi guráknak? Lehetőségek: mindkettőnek van arca, egyiknek sincs arca, csak a fiúnak van arca vagy csak a lánynak van arca. Ez a szempont közvetlenül kapcsolódik az előzőhöz. 4. Milyen az arckifejezésük, a kedvük? Kutatási adataink szerint a következő jelölési kategóriák fordulnak elő: az arckifejezés nem meghatározható; mindkettő mosolyog; a fiú jókedvű; a fiú arca semleges; a fiú szomorú; a fiú dühös vagy negatív érzelmi-hangulati tónusú; a lány jókedvű; a lány arca semleges; a lány szomorú; a lány dühös vagy negatív érzelmi-hangulati tónusú. Hozzá kell tenni, hogy az arckifejezést csak az e személyiségszintnek megfelelő differenciáltságú rajzokban értelmezhető. A fi gura hangulata az esetek többségében közvetlen kifejeződése annak, hogyan viszonyul a vizsgált személy a másik nemhez affektív értelemben, milyen érzelmi hatást vált ki belőle, illetve milyennek észleli a vizsgált személy a másik nemet az elfogadás-elutasítás dimenziójában. 5. Hová néznek a figurák? Gyakoriak azok a rajzok, amelyekben egyik fél sem néz a másikra; az is előfordul, hogy kölcsönösen egymásra néznek; illetve csak a fiú néz a lányra; vagy csak a lány néz a fiúra. A tekintet gyakran kapcsolatkeresést és kontaktusigényt fejez ki, de a rajzokban számos tényező befolyásolhatja a figurák téri orientációját. 6. Takarja vagy fedi-e az egyik figura a másikat? Tipikus esetek: a figurák egyáltalán nem fedik egymást; csak a körvonaluk érintkezik; kismértékű fedés; nagymértékű fedés. Ez a szempont azért fontos, mert a vizsgálatok szerint a fi zikai közelség pszichológiai közelséggel jár együtt. A figurák összeolvadása sok esetben a lelki tartalmak megosztását fejezi ki, az intimitástól a függőségig terjedő skálán. 7. Érinti-e egymást a két fi gura? Gyakori lehetőségek: nem érintik egymást; kézfogás egy kézzel; kézfogás két kézzel; karöltve láthatók; kéz érint vállat, combot stb.; csak a fiú öleli át a lányt; csak a lány öleli át a fiút; kölcsönösen ölelkeznek, összebújnak; a fiú felemelte vagy ölben tartja a lányt; csak orrok vagy fejek érintkeznek; puszi, csók; szeretkeznek. Az érintkező testrészek száma és a felületek mennyisége az intimitás érzésének korrelátuma. Az egyes testrészek emellett különböző társas szimbolikával rendelkeznek és kiválasztásuk rendkívül beszédes (lásd erről Desmond Morris munkáit).

5 174 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata 8. Merre fordulnak a figurák? Lehetséges rajzi válaszok: nem fordulnak kölcsönösen egymás felé; mindketten egymás felé fordulnak; csak a fiú fordul a lány felé; csak a lány fordul a fiú felé. Ez a szempont a kapcsolódási törekvés egyik jelzése lehet (lásd a 10. szempontot is). 9. Melyik fél nagyobb, erősebb, dominánsabb? A fiú dominánsabb; a lány dominánsabb; egyformán dominánsak. Az észlelt dominancia a rajz globális jellemzője, amelyet nehéz lenne részletekkel kifejezni. A szempont kifejezi, hogy a vizsgált személy kit észlel irányítónak, meghatározónak a kapcsolatban, illetve milyen szerepelvárásokkal rendelkezik. 10. Melyik fi gura akar a másikkal kapcsolódni? A fiú akar jobban kapcsolódni a lányhoz; a lány akar jobban kapcsolódni a fiúhoz; egyformán akarnak kapcsolódni. A kapcsolódási törekvés a dominanciához hasonlóan globális rajzi jellemző, amely sokféle egyedi fenomenológia formájában jelenhet meg. Pszichológiai jelentése a pozitív értelemben a párkapcsolat létesítésének és fenntartásának, megtartásának igényéhez kapcsolódik, de átvezet a megkapaszkodás és a függőség területére is. A kiértékelést a vizsgálatvezető a 2.1. fejezetben ismertetett, rendszerelemzési szemléleti keretben végzi. Az emberpár-rajzok elemzési módszere sok szempontból rokon az anya-gyerek rajzokéval, ezért az olvasó figyelmébe ajánljuk a ábrákat is. Projektív anya-gyermek rajzok Áttekintés Bár az anya és gyermek együttes ábrázolása a képzőművészetben régóta kedvelt téma, a családrajzokban pedig szinte állandó motívum, teszt formájában elsőként Jacquelyn Gillespie (1994) írt róla monográfiát. A könyv érdeme, hogy pszichológiai vizsgálómódszerként kezeli az anya-gyerek rajzokat, problémája viszont a Machovertől örökölt, spekulatív értelmezési metódus. Az alábbiakban ezért inkább azt a kiértékelési metódust mutatom be, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetében dolgoztunk ki (Vass, 2003d). A tesztfelvétel módszere A tesztfelvétel során alkalmazott instrukció megegyezik a Gillespie (1989, 1994) által leírt instrukcióval: Rajzolj egy anyát gyermekével. A rajzok A4-es, függőlegesen tartott lapra készülnek, ceruzával. Az instrukció lényeges eleme, hogy a vizsgálatvezető nem a saját anyát vagy gyermeket rajzoltatja le a vizsgált személlyel, hanem általánosan foga lmaz. Amikor elkészült a rajz, saját módszerünk szerint a vizsgálat-