A magánfinanszírozás típusai forrásteremtés

Átírás

1 Egészséggazdaságtan és - biztosítás 5. elıadás: A magánfinanszírozás típusai forrásteremtés Tantárgyi tematika - emlékeztetı 1. Bevezetés: az egészségügyi rendszer problematikája, hazai és külföldi példák 2. Az egészségügyi rendszer felépítése, szereplıi, feladatai, lehetséges egészségügyi rendszerek 3. Az egészségügyi piac sajátos vonások, piaci kudarcok, kockázatok 4. Az egészségügy finanszírozási kérdései forrásteremtés és forrásallokáció, közösségi finanszírozás modelljei, a jóléti rendszerek alapmodelljei (Bismarck, Beveridge, Szemaskó) 5. A magánfinanszírozás típusai forrásteremtés. Magánbiztosítás, önrészesedés, kockázatmegosztás, piaci kudarcok, elınyök és hátrányok 6. A biztosítási piac modellje, egészségbiztosítási piacmodellek 7. Az állami szabályozás eszközei hozzájutást illetve tartalmat garantáló sztenderdek. Forrásallokációs mechanizmusok fizetés, fejkvóta, költségvetési korlát, kórházi napok díjazása, szolgáltatás finanszírozás, esetfinanszírozás 8. Szolgáltatások értékelése az egészségügyben az ellátás szintjei, egészségügyi termelési függvény, a hatékonyság értelmezései és mérése (allokációs, termelési, költség), a hatékonyság elérésének módjai. Verseny a szolgáltatók közt. Nemzetközi példák 9. Az egészségügyi közkiadások korlátozása A kiadásokat befolyásoló tényezık: gazdasági, társadalmi, demográfiai, ellátórendszertıl függı, és technikai fejlıdéstıl függı tényezık. Kiadáskorlátozó technikák. A gyógyszerpiac sajátos vonásai. 10. A klasszikus és a posztmodern egészségügy, az egészségügy kiadásait befolyásoló tényezık napjainkban. 11. A magyar egészségügyi rendszer történeti áttekintés , , idıszakok jellemzıi, reform-elképzelések 12. A magyar egészségügyi rendszer szereplıi, egészségpolitikai alternatívák, egészségfinanszírozás pillérei 1

2 A magánfinanszírozás típusai Magánbiztosítás Egészségügyi elıtakarékossági számlák rendszere (MSA - Medical Savings Accounts) Zsebbıl fizetett : Out-of-pocket payments: a beteg fizeti az ellátást Nem támogatott ellátások (pl. fogászat, plasztikai mőtétek) Támogatott ellátások költségmegosztása (cost sharing) a finanszírozó a költségek egy részét a betegre hárítja Önrészesedés (deductible) %-os hozzájárulás (co-insurance) Fix összegő hozzájárulás (co-payment) A költségmegosztás típusai Önrészesedés (deductible): a beteg egy bizonyos összeghatárig maga fizeti az ellátás teljes költségét, csak az e feletti résznél lép be a finanszírozó (biztosító, állam) %-os hozzájárulás (co-insurance): a beteg az ellátás bizonyos %- át maga fizeti Fix összegő hozzájárulás (co-payment): a beteg minden ellátás költségébıl egy megadott fix összeget maga fedez A három típus keveredhet, egyidejőleg is alkalmazható Pl. önrészesedés egy összeghatárig, afelett %-os hozzájárulás Hatása: költségtudatosabb magatartás csökkenti az erkölcsi kockázatot, és a túlzott keresletet De: a szegényebb rétegek számára az ellátásból való kiszorulást is jelentheti Ennek megoldására: hozzájárulási plafonérték meghatározása 2

3 MSA- Egészségügyi elıtakarékossági számlák Az egyén saját számlán megtakarítást halmoz fel késıbbi betegségek költségeinek fedezésére A megtakarítás kamatozik, örökölhetı Idıbeli kockázatmegosztást jelent Elınyei: Öngondoskodás, tehermentesíti az államot Kivédi a morális kockázatokat (ex-ante és ex-post) A beteg érdekelt az információs asszimetria csökkentésében az orvos tájékoztatása. Ezáltal csökkenthetı a kezelés és annak költsége Hátrányai: Nincs társadalmi kockázatközösség, a szegényebb rétegek ellátása veszélybe kerül Nem mindig lehet annyit megtakarítani, amely a drága ellátás költségét fedezni tudja pl fiatal korban betegség, munkaképtelenné válás Tiszta formában nem alkalmazzák, a horizontális kockázatközösség valamilyen formájával vegyítik Katasztrófa-biztosítás kötelezıvé tétele (különösen drága kezelés esetén lehet igénybe venniö A vegyes forma jól orvosolja az egészségbiztosítási piac problémáit A szociálisan rászorulókat az állam támogatja Példák: Szingapúr, Dél-Afrika, USA A forrásteremtés módjai Közösségi finanszírozás Magánfinanszírozás Állami költségvetés Társadalombiztosítás Magánbiztosítás MSA Out of pocket payments Third party payment rendszerek 3

4 Kockázatmegosztás Szükséges-e kockázatmegosztás? Igen: Élete során mindenkinek lesz egészségügyi kiadása A komolyabb orvosi beavatkozások túl drágák ahhoz, hogy az egyén maga fizesse A szükségletek nagyon aránytalanul oszlanak el (USA: népesség 10 %-ára megy a kiadások 70%-a) A kockázatmegosztás típusai: Idıbeli: Eü. elıtakarékosság: MSA nem kockázatközösség Horizontális keresztmetszeti, szolidaritás-elvő Kockázatközösség: a befizetık különbözı mértékő befizetéseikbıl viselik a közösség egészségügyi kockázatait Kockázatviselés elvei: Ekvivalencia-elv: tagdíj a betegség személyes kockázata szerint Teljesítıképesség elve: tagdíj a fizetıképesség szerint third party payments Magánbiztosítás kockázatközösség: a díjfizetık (biztosítottak) Társadalombiztosítás kockázatközösség: a társadalom v. szakma Állam kockázatközösség: a társadalom A magánbiztosítás mőködése A mőködés logikája Ellenkezik a specifikus egalitarizmus elvével A biztosítási díj nem a teljesítıképesség alapján, hanem az ekvivalencia-elv szerint alakul A díj: a káresemény bekövetkezési valószínősége és annak költségvonzata alapján: Jövıbeli várható kezelési költségek szerint Következmény: a sebezhetıbbek (idısek, kis jövedelmőek) kiszorulnának a magánbiztosítási piaci ellátásból Megoldás: állami szabályozás, pl: alapellátási csomag díjának felsı határt szabnak Négy funkciója OECD példák 4

5 A magánbiztosítók részesedése (PHI) az összes egészségügyi kiadásból (TEH) és a magánbiztosítással rendelkezık aránya a népességen belül (Forrás: Veress, old) A magánbiztosítók funkciói Elsıdleges (primary, principal): a közösségi finanszírozásra nem jogosultakat biztosítják pl. Hollandia, Németország, USA Kiegészítı (complementary) a közösségi finanszírozás mellett meglévı költségmegosztás lakossági terheinek fedezésére pl. Franciaország 30 %-os saját hozzájárulás fedezésére Pótlólagos (supplementary) a közösségileg nem finanszírozott ellátások fedezésére - pl. fogászati ellátás, szabad orvosválasztás, kórházi luxusszolgáltatások szemészeti kezelések, a legtöbb OECDországban Duplikációs (duplicate) olyan ellátást fedez magánkórházakban, amelyre az állami ellátórendszerben is jogosult közösségi finanszírozással de: jobb ellátás, kényelem, várólisták kikerülése, és szúkös állami kapacitások tehermentesítése pl. UK, Írország, Ausztrália, Új-Zéland Az eltérı rendszerek és szerepek magyarázata Történelmi gyökerek Az egészségpolitika prioritásai: mit tekint közösségi feladatnak, milyen kockázatközösséget jelöl ki. Magánbiztosítás: az állami szabályozás és közösségi finanszírozás által hagyott piaci résekben 5

6 A magánbiztosítások piaci kudarcai Információs aszimmetria A biztosított javára a biztosítóval szemben A tényleges kockázatok eltitkolása alacsonyabb biztosítási díj érdekében Csökkentése: elızetes orvosi vizsgálat Lefölözés/kockázatszelektálás A magas kockázatú veszélyeztetett, betegeskedı, magas költségő ügyfelek elkerülése, a jó ügyfelek kiválogatása Sok országban tiltják! szegényebb rétegek kiszorulnak Kontraszelekció/káros szelekció a betegeskedık magasabb fizetési hajlandósága és az egészségesek alacsonyabb fizetési hajlandósága a biztosítási díj emelésével a jó ügyfelek felmondják a biztosítást, a költségesebb ügyfelek díját tovább kell emelni A biztosítási piacok általános jellemzıje az autokorreláció: a korábbi kórtörténetbıl a jövıbeli káresemények jól prognosztizálhatók erısíti a lefölözés és kontraszelekció mechanizmusát A magánbiztosítás elınyei Költségáthárítás (cost-shifting): csökkenti az állami költségvetés és társadalombiztosítás terheit, növeli az öngondoskodást OECD tapasztalat: ez a hatás nem érezhetı! Oka: a költségesebb ellátásokat továbbra is az állami rendszerben vették igénybe a betegek, az idısek és betegebbek kiszorultak a magánellátásból A technikai újdonságok megjelenése növelte a közösségi ellátások költségeit is Adminisztrációs terhek Hatékonyság (efficiency) javulása: a magánbiztosítók jobban motiváltak az egészségügyi szolgáltatók költségeinek és tevékenységének ellenırzésére tudatos vevıi szerep! OECD tapasztalat: nincs ilyen hatás, túlzott várakozások, a szolgáltatók közt nehéz szelektálni A biztosítók inkább az ügyfelek kiválogatásában versenyeztek, nem pedig a költségek leszorításában Magas tranzakciós és adminisztrációs költségek (marketing, ügyfélnyilvántartás, díjbeszedés, szerzıdéskötések) Fogyasztói preferenciák jobb kielégítése: a biztosítók a szolgáltatásokat a fogyasztói csoportok igényeihez igazítják 6

7 A magánbiztosítás hátrányai Kontraszelekció, lefölözés a szociálisan hátrányos helyzetőek kiszorulhatnak a biztosításból a kockázatalapú díjképzés miatt A biztosító maga szelektál a jó és rossz ügyfelek között Akkor probléma, ha bizonyos társadalmi csoportok számára a közösségi ellátás nem elérhetı Kétszintő ellátás: az ellátás színvonalában és tartalmában különbségek a biztosítás fajtájától függıen A pótlólagos magánbiztosítással rendelkezık olyan szolgáltatáshoz jutnak, amelyhez a közösségi ellátottak nem A duplikációs biztosítottak az ellátást a közösséginél jobb körülmények közt vehetik igénybe (pl. kikerülhetnek várólistákat) A gazdagabbak számára jut a jobb ellátás! ellentétes a specifikus egalitarizmus elvével Általánosabban:a fogyasztói szuverenitás és társadalmi szolidaritás elve ütközik Megoldás? OECD országok többségében: Állami szabályozással teszik elérhetıvé a magánbiztosítást a magasabb kockázatú csoportok számára fıleg ahol nem mindenki jogosult közösségi ellátásra Nem mindig megoldás az állami szabályozás: pl. USA: 65 évnél fiatalabbak csak rászorultsági alapon jogosultak közösségi ellátásra A népesség 15 %-ának nincs magánbiztosítása és nem vesz részt közösségi programban sem! 7

8 Az egészségbiztosítási modellek megítélése Medián Közvéleménykutató Intézet (2007. április) Az OEP intézményi környezete 8

9 A finanszírozás környezete Ellátás és finanszírozás 9