Kulcsadatok az Oktatásban 2012 Az európai oktatási rendszereket érintő fejlemények az elmúlt tíz évben

Átírás

1 Kulcsadatok az Oktatásban 2012 Az európai oktatási rendszereket érintő fejlemények az elmúlt tíz évben A Kulcsadatok az Oktatásban 2012 az Eurydice hálózat egyik legjelentősebb kiadványa, amely az európai oktatási rendszereket érintő főbb fejleményeket követi nyomon az elmúlt tíz évet vizsgálva. A tanulmány statisztikai adatokat és kvalitatív információkat együttesen felhasználva írja le 37 európai ország oktatási rendszerének felépítését, működtetését és működését az iskola előtti neveléstől/oktatástól kezdve a felsőoktatásig. A kiadvány az európai oktatási és képzési együttműködés keretstratégiájának (ET 2020) számos kiemelt területével foglalkozik a szélesebb kört érintő európai növekedési stratégia (EU 2020) mellett, amely az elkövetkező 10 évre az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzte ki célul. A jelentésben szereplő 95 indikátort a következő témák köré lehet csoportosítani: Demográfiai háttér, Oktatás szerkezeti felépítése, Részvétel, Források, Tanárok és Intézményvezetés, Oktatási folyamat szervezése, és Képesítési szintek, valamint Oktatásból a Foglalkoztatásba való átmenet. Az előző tanulmányhoz képest, a Kulcsadatok az Oktatásban 2012 azzal is gazdagodott, hogy hosszabb időszakot vizsgál, aminek köszönhetően könnyebb az oktatási rendszerekre ható egyes fejlemények beazonosítása és a jelenlegi helyzet múlthoz képest történő elemzése. A Kulcsadatok az Oktatásban 2012 az Eurostat-tal közösen kiadott tanulmány, alapjául az Eurydice hálózat Nemzeti Irodák és az Eurostat, valamint a PISA 2009 nemzetközi mérés adatai szolgálnak. Ez a rövid tájékoztatófüzet a tanulmány néhány fontosabb következtetésébe enged bepillantást. Mi az Eurydice? Az Eurydice Hálózat információt szolgáltat, és elemzéseket készít az európai oktatási rendszerekről és szakpolitikákról óta a Hálózat az Európai Unió Egész életen át tartó tanulás programjában (EU tagállamok, EFTA országok, Horvátország és Törökország) résztvevő 33 ország 37 Nemzeti Irodájából áll, amelyek koordinálását és vezetését, a publikációk és az adatbázisok összeállítása mellett, az EU brüsszeli Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynöksége látja el. 1 Európai Bizottság

2 HOSSZABB RÉSZVÉTEL AZ OKTATÁSBAN A kötelező oktatás hosszának növekvő tendenciája figyelhető meg Európa szinte mindegyik oktatási rendszerében, mindez összhangban van azzal a céllal, hogy a korai iskolaelhagyás arányát csökkentsék, valamint egyes országok esetében, hogy minden tanuló számára biztosítsák az általános iskolai bizonyítvány megszerzését. Tíz országban egy évvel (Lettországban pedig két évvel) csökkentették a kötelező oktatás időtartamát. Ezzel ellentétben, tizenhárom országban, a nemrégiben bevezetett reformok eredményeképp, kitolták a kötelező nappali oktatás időtartamát egykét, Portugáliában pedig három évvel. Számszerűen nézve az összes 17 éves európai diáknak majdnem 90 %-a volt iskolás 2009-ben. A hosszabb kötelező oktatáson felül a gyerekek jellemzően egyre korábban kezdenek tanulni az iskolarendszeren belüli oktatásban és 2009 között a 3-5 éves gyermekek átlagos részvételi aránya az óvodai és általános iskolai nevelésben/oktatásban 6,3 valamint 15,3 százalékponttal nőtt, ami 2009-ben 77%-ot és 94%- ot ért el. A háromévesek részvételi aránya az általános iskolát megelőző nevelés-oktatásban majdnem elérte a 100%-ot Belgiumban, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban és Izlandon 2009-ben. A kötelező oktatás időtartama Európában, 1980/ /11 2 Forrás: Eurydice. Részidős képzés

3 ISKOLÁK ÉS FELSŐFOKÚ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK MEGNÖVEKEDETT ÖNÁLLÓSÁGA Az elmúlt évtizedben megnövekedett az iskolák önállósága, bár ez az autonómia bizonyos területeken jobban érvényesül, mint máshol. A tanári kar irányítását érintő kérdésekben például a döntést jellemzően iskolai szinten hozzák meg, míg az iskolaigazgató pozíciójának tekintetében nagyon gyakran egy magasabb szintű oktatásügyi hatóság dönt. Ezen felül a közös, kötelező érvényű alaptanterv meghatározása minden országban központilag történik. Mindazonáltal az iskolák lényegesen nagyobb szabadsággal rendelkeznek a mindennapi oktatásban, például az oktatási módszerek és tankönyvek kiválasztásában, a tanulói csoportok feladatonkénti kialakításában, vagy a belső értékelés meghatározásában. Az iskolákon belül a tanárok nagyobb önállósággal dönthetnek a tanítási módszerek, a belső értékelési követelmények meghatározása, és a tankönyvválasztás területén, mint például a tanulók csoportba rendezését érintő kérdésekben. Az iskolai autonómia szintje az emberi erőforrások területén az alapfokú és a középiskolai oktatásban (ISCED 1-3), 2010/11 Az iskolaigazgatók vonatkozásában Iskolaigazgató kiválasztása iskolaigazgató feladatainak és felelősségeinek meghatározása A tanári kar vonatkozásában Új tanárok kiválasztása Helyettesítő tanárok kiválasztása Tanárok elbocsátása A tanárok feladatainak és felelősségeinek meghatározása Bal ISCED 1 Jobb ISCED 2-3 Teljes autonómia Korlátozott autonómia Nincs autonómia A döntéshozatali hatáskört a helyi hatóságok átruházhatják Nem alkalmazható Forrás: Eurydice. Az intézményi szinten megnövekedett autonómia szintén tetten érhető a felsőoktatásban résztvevő tanári kart érintő döntésekben. Például az intézmények szinte teljes mértékben felelősek a felsőoktatásban részt vevő oktatók értékeléséért és előléptetéséért. A központi vagy regionális hatóságok a felsőoktatási intézményekkel közösen felelnek az oktatásban részt vevő hallgatók számának meghatározásáért, és számos országban az intézmények maguk szervezik meg a saját felvételi eljárásaikat. 3

4 Az önállóság foka a felsőoktatási felvételi eljárás során (alap-, mester- és doktori képzés), 2010/11 Mester-és doktori képzés Oktatási hatóságok közvetlenül és/vagy független ügynökségek Intézményi szint A legtöbb tanulmányi területre nem kell felvételizni, csak bizonyos területeken léteznek konkrét eljárások Forrás: Eurydice. A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS TÉRHÓDÍTÁSA AZ ISKOLAI OKTATÁSBAN A minőségi oktatás kiemelt fontossággal bír Európában, értékelése egyre nagyobb teret nyer az iskolák, tanárok és az oktatási rendszer szintjén is. Számtalan országban az iskolák értékelése külső értékelő, többnyire egy felügyelő hatóság bevonásával történik, és mindemellett a tanári kar - és néha az iskolaközösség egyéb tagjai is részt vesznek egy belső értékelésben. A legtöbb országban a külső iskolaértékelés a diákok teljesítményére koncentrál, mint például a diákok országos versenyeken elért eredményeire vagy a tanári értékelésekre, vagy a diákok iskolai előrehaladására. Néhány országban nemrégiben vezették be vagy erősítették meg az egyéni tanári értékelést (Belgium [Flamand Közösség], Portugália, Szlovénia és Liechtenstein). Az országok többsége a diákok külső értékelésben elért eredményeit és az iskolai értékelések megállapításait használja fel az oktatási rendszer teljesítményének ellenőrzéséhez. Sőt, az európai országok több mint fele szervez országos méréseket diákjai részére ezzel a céllal. Tanulói teljesítményadatok felhasználása külső értékelésben alapfokú és középiskolai oktatásban (ISCED 1-3), 2010/11 A tanulói teljesítményadatokat felhasználják az intézmények külső értékelésére A tanulói teljesítményadatokat nem használják fel az intézmények külső értékelésére Nincs külső iskolaértékelés Nincs adat 4 Forrás: Eurydice.

5 A TANÁRI PÁLYA VONZEREJE LÁTHATÓAN CSÖKKEN MÉG A TANÁROK NÖVEKVŐ TÁMOGATÁSA MELLETT IS Az elmúlt évek során egyre gyakoribb a tanári pályát választó pályakezdők támogatása. Míg a 2002/03 tanévben mindössze 14 országban volt elérhető hivatalos, központilag szabályozott támogatás, a 2010/11 tanévben 21 ország számolt be arról, hogy bevezettek központilag szabályozott támogató intézkedéseket (például mentorálás, tanácsadás, értékelés és hospitálás) a kezdő tanárok részére. Ezen felül a folyamatos szakmai továbbképzés (CPD) egyre nagyobb jelentőséggel bír. A 2002/03-as tanévben a tanároknak az európai országok mintegy felében lehetőségük nyílt CPD tevékenységekben részt venniük; ma ez szakmai kötelességként jelenik meg 26 országban vagy régióban. Az Európában dolgozó tanárok fizetése emelkedett az elmúlt évtizedben bizonyos esetekben több mint 40%-al. A fizetésemelés azonban nem minden esetben elégséges a tanárok vásárlóerejének fenntartásához, mivel a megélhetési költségek ennél is gyorsabban növekednek. Hasonló a probléma a munkaidő terén: míg a tanárok teljes munkaideje nem változott, az aktív tanítási órák átlagos száma megnőtt az elmúlt években. Ezekkel a tendenciákkal egyidőben a pedagógusként végző hallgatók száma lényegesen lecsökkent. Ezen csökkenések eredményeképp a közeljövőben tanárhiány léphet fel, különösen mivel számos európai országban a jelenleg alkalmazásban lévő tanárok nagy része hamarosan nyugállományba vonul. Továbbá, mivel 2001/02 óta a nyugdíjkorhatárt az európai országok mintegy egyharmadában megemelték, a tanárok többsége azonnal nyugdíjba megy, amint teheti. Valójában már 2009-ben dokumentáltak komoly tanárhiányt alaptantárgyak esetében néhány európai országban. 15 éves tanulók százalékos eloszlása, akik olyan iskolákban tanulnak, amelyeket érint a szakképzett alaptantárgyi oktatók hiánya, 2009 Matematika tanárok Természettudományi tanárok Tanítás nyelvét oktató tanár Forrás: OECD, PISA Az adatgyűjtésben részt nem vevő országok 5

6 OKTATÁSFINANSZÍROZÁS KOMOLY KIHÍVÁS VÁLSÁG IDEJÉN Az országok többségében az oktatás finanszírozása többnyire változatlan maradt az elmúlt évtized során egészen 2008-ig, a gazdasági visszaesésig. A válságra bizonyos kormányok konkrét lépésekkel reagáltak annak érdekében, hogy biztosíthassák a már meglévő finanszírozási megoldások változatlanságát, hogy a rendszer továbbra is működhessen, és az elmúlt tíz év során bevezetett reformok ne sérüljenek. A nem kötelező óvodai nevelés továbbra is és egyre szélesebb körben térítésmentes. Ezáltal az iskola előtti nevelés könnyebben elérhető minden gyermek számára, különösen az alacsonyabb keresetű családok gyermekeinek. Ezen felül az országokban bevett gyakorlat, hogy a nem kötelező óvodai nevelésért fizetendő díjak mértékét a családi bevételhez és egyéb követelményekhez igazítják. Mindezen lépések magyarázatul szolgálhatnak az ezen a szinten tapasztalható megnövekedett részvételre. Míg az oktatásra költött összes állami ráfordítás szintje stabil maradt az EU-27 szintjén 2001 és 2008 között, pozitív tendenciaként megfigyelhető, hogy az egy diákra vetített teljes éves beruházás mértéke emelkedett. Az elmúlt évtizedben egyre több ország vezetett be különféle díjakat a felsőoktatásban részt vevő hallgatók részére. Ezzel párhuzamosan az egyes hallgatóknak nyújtott célzott pénzügyi támogatások enyhítettek a mindenkit érintő adminisztratív és/vagy tandíjak bevezetésével járó kedvezőtlen hatásokon. Az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíjai és diákhitelei komoly megterhelést jelentenek az oktatás állami finanszírozásában, és annak több mint 16,7%-át teszik ki. Államilag finanszírozott oktatási intézményekre (ISCED 0-6) fordított, egy diákra jutó éves költségvetési kiadás, PPS-ben kifejezve, 2000-ben és 2008-ban (változatlan árakon), EUR (ezer) (d) (2000-es áron) 2008 (d) (2000-es árak) Forrás: Eurostat, UOE és országos statisztikai számlaadatok (adatok kivonatolása: június).

7 A FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK KÉTSZER OLYAN GYORSAN TALÁLNAK ÁLLÁST, MINT AZ ALACSONYABB KÉPZETTSÉGŰEK Európában a év közötti fiatalok 79 %-a középiskolát végzett 2010-ben, ezzel is megerősítve a 2000 óta Európában megfigyelhető emelkedő tendenciát. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők uniós átlaga minden korcsoportban emelkedett 2000 óta, bár még mindig létezik egyensúlyhiány a különböző tudományterületeken. A természettudományok, a matematika és számítástechnika, valamint az oktatás területén, például csökkent a végzős hallgatók aránya. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők kétszer olyan gyorsan helyezkednek el, mint az alacsonyabb képzettségűek. Átlagosan 5 hónapig tart egy diplomás álláskeresőnek munkát találni, míg a kevésbé képzettek esetében ez az időtartam 9,8 hónap. Uniós szinten az első komoly munkahely megtalálása átlagosan közel 6,5 hónapot vett igénybe 2009-ben, függetlenül az iskolai végzettségtől. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának emelkedése ellenére egyre több munkavállaló túlképzett az általuk talált munkakör betöltéséhez. Tény, hogy a diplomások több mint 20%-a túlképzett a betöltött állásukra, és ez az arány csak növekedett 2000 óta. Ezen felül, bár a nemek közti különbségek 2000 óta kevésbé markánsak, a diplomás nők átlagosan nagyobb eséllyel maradnak munka nélkül, mint a férfiak annak ellenére, hogy a nők száma szinte minden képzési területen magasabb. Oktatásból a foglalkoztatásba való átmenet átlagos hossza iskolai végzettségi bontásban, 2009 Hónapok Hónapok Legmagasabb végzettség: alapfokú Legmagasabb végzettség: középiskola Legmagasabb végzettség: felsőfokú Forrás: Eurostat, Munkaerő-felmérés ad hoc modul (adatok kivonatolása: július) * * * 7

8 A tanulmány teljes szövege Key Data on Education in Europe 2012 címmel elérhető angol, francia és német nyelven az Eurydice holnapján: A tanulmány nyomtatott formában eacea-eurydice@ec.europa.eu címen. Kapcsolattartók Stanislav Ranguelov, társszerző: stanislav.ranguelov@ec.europa.eu 8 Wim Vansteenkiste, Kommunikációs és Kiadvány Szektor: wim.vansteenkiste@ec.europa.eu