Sportoló és nem sportoló fiatalok életvitelhez kapcsolódó értékei

Átírás

1 Sportoló és nem sportoló fiatalok életvitelhez kapcsolódó értékei Doktori értekezés PERÉNYI SZILVIA Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Sporttudományi Doktori Iskola Sport, Nevelés és Társadalomtudományi Alprogram Témavezető: Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi egyetemi tanár, az MTA doktora Hivatalos bírálók: Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Farkas János professor emeritus, az MTA doktora Dr. Tóth László egyetemi docens, PhD. Dr. habil. Gombocz János egyetemi tanár, CSc. Dr. Vingender István főiskolai docens, PhD. Dr. Gáldi Gábor egyetemi docens, PhD. Dr. Bognár József egyetemi docens, PhD. BUDAPEST, 2010.

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE BEVEZETÉS Témaválasztás indoklása Szakirodalmi áttekintés Társadalmi normák és társadalmi értékek Életmód, életminőség Az ifjúsági életszakasz A sport társadalmi determináltsága A sport és az értékek CÉLKITŰZÉSEK Kutatási kérdések Hipotézisek MÓDSZEREK A minta Adatgyűjtés módszere Elemzési szempontok Adatfeldolgozás EREDMÉNYEK Sportolási helyzetkép az értékek elemzéséhez Részvételi arányok Sportolási indokok Egészség és testtudatosság A legfontosabb értékek Változások a legfontosabb értékekben

3 5.3. Az értékek jelentőségének megítélése Változások az értékmegítélésben Értékstruktúra a társadalmi térben Az értékstruktúra változásai Az értékcsoportok alakulásának tendenciái Értékbesorolás az ezredfordulón Értékcsoportok alakulása az időben Értékcsoportok alakulásának változásai Demokratikus viszonyulások, autonómiához való viszony MEGBESZÉLÉS Értékelméleti kapcsolódások Tőkefajták hatásának dinamikája Individualizáció és diverzifikáció A sport intézményének sajátosságai KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY JEGYZETEK IRODALOM JEGYZÉK MELLÉKLETEK Kérdőív kivonat További táblázatok A SZERZŐ -az értekezés témájában- MEGJELENT KÖZLEMÉNYEI KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

4 1. TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. táblázat Értékcsoportok és a hozzájuk kapcsolódó általános emberi értékek (Schwartz, 1992). 2. táblázat Súlyozott minta nemek szerinti megoszlása táblázat Súlyozott minta korcsoportok szerinti megoszlása táblázat Alapsokaság a lekérdezések éveiben és eltérések a lekérdezések között táblázat Vátozó szett - frekvencia táblák, kereszttáblák, t-teszt, Mann and Whitney U-teszt és regresszióanalízis során használt változók. 6. táblázat Rendszeresen sportolók sportolási okai az első évtized végén táblázat A sportoló és nem sportoló populáció értékpreferenciáinak 55 sorrendje átlagok feltüntetésével az évtized elején. 8. táblázat A fizikailag aktív és passzív populáció értékpreferenciáinak sorrendje átlagok feltüntetésével az évtized közepén. 9. táblázat Értékpreferencia átlagok sorrendjének változása a fiatalok teljes populációjára vonatkoztatva az évtized eleje és közepe között. 10. táblázat Értékpreferencia átlagok sorrendjének változása a sportoló és a nem sportoló alcsoportokra vonatkoztatva az évtized eleje és közepe között. 11. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái (meanrank) a lekérdezés sorrendjében, az évtized elején. 12. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái (meanrank) a lekérdezés sorrendjében, az évtized közepén. 13. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferencia eltérései az évtized eleje és közepe között. 14. táblázat Αz alcsoportok visszatérően eltérő megítélésű értékei a szociodemográfiai változók mentén az első évtized elején és közepén. 15. táblázat Főkomponensek értékelemeinek kommunalitása és megmaradt információ tartalma az első évtized elején. 16. táblázat Független kétmintás t-próba, sportoló és nem sportoló alminták értékpreferencia különbségei főkomponensenként az első évtized elején. 17. táblázat Főkomponensek varianciái az első évtized elején táblázat Függetlenváltozók hatása a főkomponensek alakulására az első 82 évtized elején lineáris regresszióanalízis eredményei alapján. 19. táblázat Főkomponensek értékelemeinek kommunalitása és megmaradt információ tartalma, az első évtized közepén. 20. táblázat Független kétmintás t-próba, sportoló és nem sportoló alminták értékpreferencia különbségei főkomponensenként az első évtized közepén

5 21. táblázat Főkomponensek varianciái az első évtized közepén táblázat Függetlenváltozók hatása a főkomponensek alakulására az első 86 évtized közepén a lineáris regresszióanalízis eredményei alapján. 23. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái az évtized végén. 24. táblázat A sportoló fiatalok részvételi trendjei az évtized elején táblázat Részvételi eloszlás sporttevékenységek szerint az évtized elején és 134 közepén. 26. táblázat Mennyire elégedett edzettségével, külsejével, és egészségével? a testtömeg index háromfokú besorolása alapján, az évtized végén. 27. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái nemek szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. 28. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái nemek szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén. 29. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái korcsoportok szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. 30. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái korosztályok szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén. 31. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai végzettség szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. 32. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai végzettség szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén. 33. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai piaci aktivitás szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. 34. táblázat Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái gazdasági aktivitásuk szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén ábra Kapcsolat az értékek motivációs leképeződési között Schwartz (1992) értékelmélete alapján. 2. ábra Kapcsolat Maslow (1943) Szükségletek hierarchiája és Inglehart (1991) materiális-immateriális értékek között. 3. ábra Sporttevékenység értékátadási folyamat modellje ábra Sportoló és nem sportoló fiatalok aránya (%) az évtized elején ábra Rendszeresen sportolók aránya (%) nemek szerinti felosztásban az évtized elején, közepén és végén ábra Rendszeresen sportolók aránya (%) korcsoportonként az évtized elején, közepén és végén. 7. ábra Rendszeresen sportolók aránya (%) iskolai végzettség szerint az évtized elején, közepén és végén

6 8. ábra Rendszeresen sportoló fiatalok aránya (%) piaci aktivitásuk szerint az évtized elején, közepén és végén. 9. ábra Rendszeresen sportolók aránya (%) település típusonként az évtized elején, közepén és végén. 10. ábra Rendszeresen sportolók aránya (%) a háztartási anyagi helyzet megítélésének függvényében az évtized elején, közepén és végén. 11. ábra Mennyire elégedett az edzettségi szintjével? - az évtized végén ábra Mennyire elégedett a külsejével? az évtized végén ábra Mennyire elégedett az egészségével? az évtized végén ábra Bízik a jövőben és fél a jövőtől tulajdonság párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén. 15. ábra Vállalkozó kedvű és kockázatkerülő - tulajdonság párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén. 16. ábra Modern és hagyományos - tulajdonság párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén

7 2. BEVEZETÉS 2.1. Témaválasztás indoklása Az 1990-es évek elején a magyar társadalomban felerősödő piacgazdasági átalakulások, társadalmi változások sorozatában voltak tetten érhetők (Gazsó és Laki, 2004; Gábor és Balog, 1989). Maguk a szóban forgó változások és a hozzájuk kapcsolódó következmények egyben megindították a fogyasztás-orientált élet- és értékrend kialakulását is (Pikó, 2005; Gábor, 2002). Ebben az értékváltással és értékválsággal terhelt időszakban a felnőtt generációk nem tudtak kellő figyelmet fordítani, a rendszerváltás következményeit hangsúlyosan elszenvedő felnövekvő generációkra (Laki, 2006). A magyar fiatalok helyzetét tovább nehezítette az, hogy a nyugat-európai jóléti társadalmakban 15 évvel korábban jelentkező ifjúsági korszakváltás jelenségei, szintén ebben az időszakban fejtették ki hatásukat Magyarországon. A rendkívül összetett társadalmi helyzetben ugyan megindult a fiatalok társadalmi erővé alakulása, de egyben felszínre kerültek a veszélyeztetettségüket érintő kérdések is. Az ifjúság-centrizmussal jellemezhető kor-specifikációk összekapcsolódtak a rendszerváltás következményeiként értelmezhető bizonytalanságokkal és értékválságos időszakkal. A társadalom makroszintjein létrejövő változások mellett a sport alrendszerében történő szerkezeti és működésbeli átalakulások is fontos szerepet játszottak. A megváltozott kínálati és feltétel rendszer, alacsony részvételi arányokat eredményezve, kedvezőtlen hatással volt a fiatalok sportolási részvételére. Következésképpen, a fizikailag aktív életmód nem kerülhetett be az értékvákuumban szocializálódó magyar fiatalok életmód-elemei közé, nem integrálódott az életvitelükhöz kapcsolódó értékek rendszerébe. Az ifjúsági korosztályok esetében a sportolási tevékenység azonban különösen fontos, hiszen jellemzően ebben a fejlődési életszakaszban formálódnak a hosszú távú életviteli szokások. Szocializációjuk során alakul ki értékrendjük, és ebből kifolyólag a társadalom jövőjének letéteményeseivé, fejlődésének zálogaivá válnak. A gyermek- és ifjúsági korban folytatott rendszeres fizikai aktivitás, valamint szervezett sportban való részvétel jelentősen megemeli a felnőtt kori aktív életmód valószínűségét (Istvánfi, 2004; Vanreusel és mtsai, 1993; Perkins és mtsai, 2004). 6

8 Meghatározó azonban az a széleskörűen elfogadott megállapítás, miszerint a mindennapi, egyéni tevékenység-portfólió kialakításának egyéni döntésmechanizmusa kapcsán, az életkörülmények adta lehetőségek mellett, az egyéni értékrend határozza meg az emberek életút- és cselekvésválasztásait (Andorka, 2000; Giddens, 2000). Mind e mellett, a társadalmi értékátadás igen sokrétű, összetett folyamat, melyben sokféle tényező együtt és egyszerre fejti ki hatását. Ezen gondolatok alapján felmerül a kérdés, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország értékválsággal terhelt időszakában a sport és annak értéktartalma hogyan jelenik meg a felnövekvő generációk értékszocializációjában, valamint a sportolási tevékenység értékképviselete jelent-e könnyebbséget a sportoló fiatalok számára a társadalmi helyzet nehézségeinek kezelésében. A fenti megfontolások alapján felmerül az igény, a sportolási döntések mögött munkáló társadalmi esélyegyenlőtlenségek mellett, a kapcsolódó értékpreferenciák elemzésére is. A korábbi kutatások fókuszába az ifjúságot érintő kérdések, az értékrend, és a sportolási szokások külön-külön, egymástól elszigetelten kerültek bevonásra. S mivel a sportolási tevékenység a társadalmi értékátadás folyamatában játszott szerepének jobb megértése szükségessé teszi az értékrend és a sportolási tevékenység kérdésköreinek összevonását és annak a társadalmi valóságban történő értelmezését, ezért értekezésem témájául választottam ennek a nagyon érdekes és összetett kérdéskörnek a feldolgozását. Az életvitelhez kapcsolódó értékprioritások dimenziója a magyar ifjúság sportolási részvételének függvényében, országos reprezentatív mintán korábban nem volt kutatások központjában. A sportra vonatkozóan ilyen jellegű kutatást, a rendszerváltás óta még nem végeztek Magyarországon Szakirodalmi áttekintés Az életvitelhez köthető értékprioritások összefüggésének feltárásához elengedhetetlenül szükséges a cselekvésekben leképeződő társadalmi kényszerek és determinációk megismerése. Az ifjúság életmódjának és értékrendjének jellemzése tehát, csak a fiatalok speciális csoportja köré rendeződő társadalmi folyamatok megismerése; a sportolási tevékenység az értékreprezentációban való visszatükrözése pedig csak a sport társadalmi közegének feltárása mellett nyerhet értelmet. Ebben a fejezetben azok a szakirodalmi források kerültek áttekintésre, melyek értekezésemben a téma átfogó 7

9 társadalmi hátterének értelmezéséhez elméleti kereteket biztosítottak. Ennek megfelelően bemutatásra kerülnek az értékelméleti megfontolások, az ifjúsági életperiódus sajátosságai és a sport társadalmi determinációjára vonatkozó elméleti leírások. Az egyes altémákhoz tartozó korábbi értékkutatások eredményeire értekezésem eredményeinek bemutatása során hivatkozom Társadalmi normák és társadalmi értékek A társadalom különböző szintjei, szociológia értelemben vett intézményei, általános társadalmi normákat és emberi értékeket adnak át tagjai részére. Ezeken az átadott normákon és értékeken keresztül mutatja meg a jót és a rosszat, az elfogadhatót és az elfogadhatatlant. A normák, olyan viselkedési szabályokat és elvárásokat jelentenek, melyeket egy kisebb társadalmi közösség, vagy egy nemzet, illetve akár az emberiséget átfogó világtársadalom elfogad. Ezen normák nem betartását szankciók büntetik, a normakövető viselkedést pedig presztízsértékkel ruházzák fel. Ilyenek például a jogi, erkölcsi, vagy valláserkölcsi normák, de a különböző illem- vagy divatszabályok és egyéb szokásrendek is ide sorolhatók (Andorka, 2000). Az értékek megmutatják, hogy az egyén, illetve egy csoport, amihez az egyén tartozik vagy tartozni akar, mit tart elfogadottnak, mit tart fontosnak és értékesnek (Andorka, 2000). Az értékek tulajdonképpen a társadalmi normák egyéni szinten történő leképeződései. A társadalom működésének előfeltétele, hogy tagjai bizonyos szinten elfogadják az adott társadalomra jellemző normákat, azok leképeződései internalizált formában megjelenjenek saját értékrendjükben ahhoz, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem integrált személyiségei legyenek az adott társadalomnak (Deci és Flaste, 1995; Andorka, 2000). Az érték preferenciák, az értékek egyén által felállított hierarchikus sorrendet jelentik. Az értékpreferenciák a szubjektum egyén specifikus, orientációs ujjlenyomatai, melyek irányítják az emberi viselkedés és cselekvésmódozatokat (Schwartz, 1992). A normák és értékek, kiegészülve a kultúra anyagi, kognitív és normatív elemeivel, részei egy adott társadalmi egység kultúrájának (Andorka, 2000). Egy-egy nemzet hosszú éveken keresztül kialakult, kultúra specifikus norma- és értékrendszere 8

10 visszatükröződik az egyén viselkedésének, reakcióinak és cselekedeteinek bonyolult egyvelegében. A normák és értékek társadalmi átadása a tulajdonképpeni szocializáció folyamata, mely során a gyermek megtanulja az őt körülvevő kultúra viselkedési mintáit. Milyenek ezek az értékek, milyen módon alakulnak ki és hogyan változnak; ezek a kérdések felkeltették már sok kutató érdeklődését. Az értékvilág megértéséhez különböző elméleteket dolgoztak ki, melyek különböző gondolati síkon próbálták ezt és az általa alakított cselekvési rendszert értelmezni. A nemzetközi szakirodalom legismertebb érték skálái R. Inglehart, M. Rokeach és S. Schwartz nevéhez fűződnek. Rokeach (1973) célérték-eszközérték elméletében 18 terminális (cél) értéket, mint például érdekes élet, szabadság, valamint 18 instrumentális (eszköz) értéket, mint például bátor, törekvő, logikus, írt le. Értékskálája az eszközértékeket, mint a célértékek eléréséhez szükséges tulajdonság-jellemzőket definiálta. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének, Hankiss E, Füstös L, Manchin R, és Szakolczai Á, nevével fémjelzett, Értékszociológiai Műhelye a Rokeach-teszt alkalmazása során többek között feltárta, hogy a rendszerváltást követő időszakban a társadalmi értékrend atomizálódott, az értékfaktorok vegyes (cél-eszköz érték) jellege megszűnt, és csak a családhoz kötődő faktor szintjén kapta vissza vegyes jellegét (Füstös és Szakolczai, 1994). Inglehart (1977, 1991) materiális-immateriális érték elméletében egy négytételes és egy 12-tételes értékvizsgálati sorozatot dolgozott ki, mely sorozatok fele a materiális/modern, másik fele az immateriális/posztmodern értékbeállítódást mérte. Ez a módszer került be a Világérték-vizsgálat (1990) kérdőívébe is, mely alapján Inglehart megalkotta a világ országainak oly sokat vitatott értéktérképét. Az értéktérkép kialakításához figyelembe vette az érték-skála válaszai mellett, többek között, az országok nemzeti össztermékét (GDP) és domináns vallását is. Ezen térképen az es évek Magyarországa, a hasonló vallási dominancia és gazdasági helyzet eredményeként, a nyugat-európai fejlett demokráciáktól távolabb, mint például Finnország, Svédország; és más közép-kelet-európai országokhoz közelebb helyezkedett el, mint például, Szlovákia (Inglehart és Baker, 2000). 9

11 Schwartz (1992, 1994) az European Social Survey kérdőívébe bevont, 58 értéket tartalmazó skálájában az értékek mögött meghúzódó motivációk alapján 10 értékcsoportot alakított ki, melyekhez az életvitelhez kapcsolható általános emberi értékeket rendelte (1. táblázat). 1. táblázat. Értékcsoportok és a hozzájuk kapcsolódó általános emberi értékek (Schwartz, 1992). érték csoportok Self-direction- önirányítás Stimulation- kezdeményezés Hedonism - hedonizmus Achievement - teljesítmény Power - hatalom Security - biztonság Conformity - konformitás Tradition - hagyomány Benevolence - jóindulat Universalism - egyetemesség kapcsolódó értékek kreativitás, szabadság, önállóság változatos élet, érdekes élet élvezet, élmény siker, képesség, befolyásos, törekvő hatalom, gazdagság, fennhatóság családi biztonság, társadalmi rend, nemzeti biztonság önfegyelem, udvariasság, idősebbek tisztelete elfogadás, visszafogottság, tradíciók tisztelete segítőkészség, megbocsátás, lojalitás egyenlőség, békés világ, társadalmi igazságosság, szépség világa, környezetvédelem, bölcsesség, Schwartz (1992) az értékcsoportok kapcsolatát kördiagramba rendezve érzékeltette. A körben az értékek elhelyezkedése és az egymástól való távolsága határozta meg azok együtt-járását, illetve ellentétességét. A körön belül négy dimenziót határozott meg, melyekből a változásokra való nyitottság (Openness to change) és megőrzésmegtartás (Conservation), valamint az önfejlesztés (Self-enhancement) és a beilleszkedés (Self-trandencence) értékbeállítódási párok az értékdimenziók egymással ellentétes végpontjait jelölték (1. ábra, 11. oldal). Ennek megfelelően a változatosságra való nyitottság szemben állt az állandóság értékegyüttesével, míg az önérdekek szem előtt tartása a közösségi érdekek figyelembevételével. 10

12 Openness to change Self-direction Self-transcendence Universalism Stimulation Benevolence Hedonism Conformity Tradition Achievement Security Self-enhancement Power Conservation 1. ábra. Kapcsolat az értékek motivációs leképeződési között Schwartz (1992) értékelmélete alapján, forrás: Schwartz, S. H. (1992). Universals in the content and structure of values: Theory and empirical test in 20 countries. Az értékszociológiai megközelítések alapjául a gazdasági alap és a kulturális közeg kölcsönhatásának elméleti felvetése szolgált. Míg Karl Max munkáiban a gazdasági alap értékrend-alakító jellege kapott hangsúlyt, addig Max Weber már a tudati viszonyok meghatározó szerepét hangsúlyozta a gazdasági-társadalmi változásokban. Ezen gondolkodók munkáira épülő értékelméletek és értékkutatások sokszínűségében egyetlen közös pontként az értékek változásának elfogadása jelent meg (Andorka, 2000). A gazdasági, a társadalmi és a természeti változások időben több-kevesebb lemaradással ugyan, de érzékelhetők a társadalmi norma- és értékrendszerek következményszerű változásaiban (Schwartz és Bardi, 1997; Inglehart, 1991). A normákat statikusabb rendszereknek írták le, melyek változása hosszabb időt, akár évtizedeket is igénybe vehetett. Az életvitelhez kapcsolódó értékeket ezzel szemben sokkal mobilisabbnak ítélték. Társadalmi-gazdasági változásokat néhány éven belül, egyéni szinten bekövetkezett olyan hirtelen életeseményeket, mint például a munkahely elvesztése, még rövidebb időn belül tükrözték vissza (Inglehart, 1977; Rokeach, 1973; Schwartz, 1997). A társadalmi változások létrejöttét az értékkonformitás széles 11

13 társadalmi közegekben való felszakadozása és az új elfogadott értékek társadalmi norma szintre emelkedése idézhette elő. Schwartz és Bardi (1997) hangsúlyozták, hogy az emberek életkörülményei meghatározóak voltak értékrendjük kialakulásában és annak változásában. Az életkörülményeket pedig a társadalmi egységek (országok) gazdasági helyzete determinálta (Inglehart, 1991). Az egyéni értékpreferencia visszatükrözte a társadalom tagjainak az életszínvonalát, a társadalomban elfoglalt helyét és életkilátásait is. Schwartz és Bardi (1997) leírta, hogy a társadalom hatalom-szerkezete által meghatározott egyéni szabadság és egyéni döntéshozatali jog fontossága, és a materiális értékek prioritási szintje ellentétesen működött. Az individuális értékek, mint például az önmegvalósítás, kreativitás, önálló döntéshozatal, véleménynyilvánítás gyakorlásának akadályozása vagy büntetése esetén az egyéni prioritások alkalmazkodása volt megfigyelhető, ennek megfelelően az emberek csökkentették életükben ezen értékek fontosságát (Bilsky és Schwartz, 1994). A materiális javak tulajdonlásának vagy a fizikai alapszükségletek kielégítésének hiánya a kapcsolódó értékek, mint például pénz, gazdagság, magántulajdon, biztonság felértékelődését eredményezték (Inglehart, 1991). A Maslow-féle (1943) szükségletpiramis (2. ábra, 13. oldal) alappilléreiként szereplő szükségletek kielégítésének hiányára az emberi értékek működésmechanizmusa, tehát a materiális jólét és a biztonsághoz kapcsolódó értékek prioritásának növekedésével válaszolt. A szükségletpiramis felső dimenzióiban elhelyezkedő, az önmegvalósítással, a kezdeményezéssel és az önkifejezéssel kapcsolatos, tehát az egyéni jóllétre vonatkozó dimenziók - lehetőségek hiányában - visszaépültek, fontosságuk az egyén számára csökkent (Inglehart, 1991; Schwartz és Bardi, 1997; Bilsky és Schwartz, 1994). 12

14 Önmegvalósítás kreativitás, probléma megoldás, előítélet mentesség, tények elfogadása Immateriális/Posztmodern Értékek Megbecsültség önbizalom, siker, mások tisztelete, elismerés Szociális/szeretet barátság, család, intimitás, összetartozás Biztonság test, foglalkozási, családi, egészségi, tulajdon biztonsága Élettani/alap fizikai étel, víz, alvás, kiválaztás, szex Materiális/Modern Értékek 2. ábra. Kapcsolat Maslow (1943) Szükségletek hierarchiája és Inglehart (1991) materiális-immateriális értékek között. (forrás: Maslow AH. (1943) A theory of human motivation. Psychological Review, 50, A történelem során a társadalmakban kialakuló értékrendszerekre legnagyobb hatással a szokás- és hagyományőrző, a polgári-individualista, az utópista-anarchista, a bürokratikus és a szocialista-kommunista értékrendszerek voltak (Kapitány és Kapitány, 1983). A 20. századi magyar társadalom értékrendjét négy domináns csoport határozta meg, nevezetesen, a hagyományos keresztény, a puritán felhalmozó, a fogyasztói hedonista és a munkásmozgalmi értékrend (Hankiss, 1983). A Világ-értékvizsgálat (Inglehart, 1991, 1997) a világ posztmodern értékek felé vonulását prognosztizálta, az országok fejlettségi szintjének emelkedésével a posztmodernizmus és vele együtt az individualizmus tört előre. Magyarország esetében azonban, ugyanebben az időben, a népesség materiális értékek felé tolódása volt megfigyelhető. Az értékrend legjellemzőbben a éves kor közötti életperiódusban alakul ki. Ez a társadalmi szocializáció fő időszaka, melyet ugyan követhet felnőttkori re-szocializáció, élettérváltások vagy hirtelen életesemények következtében. Ifjúsági korban a fiatalok értékrendjét a nyitottság és a változékonyság jellemzi, mely egyben befolyásolhatóságot is jelent. Inglehart (1997) elmélete a fiatalok immateriális életszemléletét a gondtalan 13

15 semmittevés és a felnőtt életre való felkészülés időszakával hozta párhuzamba, mely időszak legjellemzőbben a posztmodernitás értékelemeit tartalmazta. A mai társadalmak értékrendszerének alakításában a klasszikus szocializációs szintek, mint a tradicionálisan nagy szerepet játszó család és iskola mellett, a szabadidőfelhasználásban előretörő televíziózás következményeként, a médiák értékrendszert formáló és viselkedésminta átadó hatása emelendő ki (Pikó, 2005). A serdülőkori útkeresés és lázadás periódusában a kortárscsoportok és a kortársakkal kialakított kapcsolatok befolyásoló jellege szintén domináns (Rácz, 2005). Magyarországon a nyolcvanas évekkel kezdődően, más kelet-európai országokhoz hasonlóan (Schwartz és Bardi, 1997), a társadalom tagjai hűségen vagy ellenálláson alapuló értékbeállítódással reagáltak, s ezzel fellazult az állam-szocialista rendszer hivatalos értékdiktátumaival való azonosulás (Füstös és Szakolczai, 1994). Schwartz és Bardi (1997) azonban hangsúlyozták, hogy nem csak az életkörülmények befolyásolják az emberi értékprioritások alakulását, hanem a preferált értékek is hatással voltak az emberi életvitelre. Az életkörülmények és az értékek között feltárt ezen kölcsönhatás a kialakított életmódban volt tetten érhető. Varga (2003) Az értékek fénykörében című, a rendszerváltást megelőző Magyarország negyven évének értékváltozásait bemutatató munkájában leírta, hogy a jóléti világ posztmodern emancipációs értékváltozásai nem csak hozzájárultak a magyar politikai és a társadalmi változásokhoz, de egyben kialakították az öngondolkozásra és cselekvésre bátorító eszközértékeket is, melyek a kiszélesedett világfelfogáson keresztül kialakították a célértékként megjelenő életminőség megélésének igényét Életmód, életminőség A fizikai és a biztonsági szükségletek, vagyis a birtoklás vágyának kielégítését az anyagi és a fizikai jólétet biztosítja. Az emberi jóllét biztosítása azonban már a Maslow-féle szükségletpiramis felső dimenzióiba vezet. A társas kapcsolatok, a megbecsülés és az önmegvalósítás kielégítésének mértéke adja az élettel való megelégedettséget, a boldogságérzetet, az élet minőségét (Andorka, 2000). A szükségletek kielégítése érdekében végzett cselekedetek összessége, a mindennapi tevékenységek széles portfoliója, mint például munka, művelődés, fogyasztás, szabadidős tevékenység, az életmódban realizálódik. Az életstílus és életvilág rokon 14

16 fogalmakként, a mindennapi tevékenységekhez köthető preferenciákat jelölik. Bourdieu (1984) hangsúlyozza az emberi tevékenységi portfólió társadalmi determináltságát és osztály specifikusságát. A társadalmi osztály rétegeken belül életmódbeli eltéréseket, elkülönüléseket ír le, melyek az ízlésválasztásokon ( praxis ) és a mögöttük meghúzódó alapvető beállítódásokon és attitűdökön ( habitus ) keresztül definiálják az osztályrétegek életmódját. Az emberi élet mindennapi tevékenységének kialakításában nagy szerepet kapnak a vallott értékek (Rokeach, 1973; Schwartz, 1994). A modern ipari társadalom értékrendszerében felértékelődött az elvégzett munka és a létfenntartáshoz szükséges anyagi és biztonsági elemek előteremtése (Inglehart, 1991, 1997; Schulze, 1992a, 1992b; Beck, 1983). A mai jóléti társadalmakban azonban a posztmodern ember, önmegvalósítása érdekében, már tudatosan válogat környezetének tevékenységi túlkínálatából. Tudatosan dönt, amikor a hétköznapi tevékenységek tartalmát és fontossági sorrendjét kialakítja. Ezen döntésekben visszatükröződik az, hogy az egyén saját körülményein és lehetőségein belül mit tart fontosnak és értékesnek, illetve mi felel meg legjobban ízlésvilágának (Bourdieu, 1984). Holland kutatók (De Graaf és De Graaf, 1987) operacionalizálták a Bourdieu-féle kulturális tőke gazdasági tőke, valamint az Inglehart féle materializmus immaterializmus dichotómiákat. Relevanciát találtak a tőke fajták és az életvitelhez köthető értékek között, miszerint a kulturális tőke az immateriális (posztmodern) értékbeállítódással, míg a gazdasági tőke a materialisztikus értékbeállítódással mutatott összefüggést. Magyarországon Gábor és Balog (1989) az ifjúság vizsgálatok során, ellenőrizték ezen összefüggés párokat és hasonló relevanciákat találtak. Beck (1983) túllépve Bourdieu osztály- és rétegdeterminált elméletén hangsúlyozta, hogy a társadalmi individualizációs folyamat eredményeképpen az életmód nivellálja az osztálybesorolás határait; a hasonló tevékenységstruktúra és értékrend alapján társadalmi miliők alakulnak ki. A cselekvés módozatokat áthatja továbbá az egyén életkora és aktuális életperiódusa, ami értekezésem kapcsán a éves életszakaszt átölelő, ifjúsági életperiódust jelenti. 15

17 Az ifjúsági életszakasz A fiatalok fiziológiai, pszichológiai és szocializációs fejlődésjellemzőit figyelembe véve speciális életkori csoportot hoznak létre a társadalomban (Zinnecker, 1986). Az ifjúsági életszakasz számos életeseménnyel tarkított időszak, beleértve a nemi érés folyamatát, az első szerelem átélését, az első szexuális kapcsolatot, de erre az időszakra tehető az iskolai diplomák megszerzése, az első munkába állás, az önálló élet megkezdése és, a legtöbb esetben, a családalapítás is. Ez az időszak, amikor a fiatalok felkészülnek az önálló felnőtt életre (Andorka, 2000; Giddens, 2000). Az ifjúság, mint társadalmi csoport, a társadalmi makro-strukturálisfolyamatoknak köszönhetően magán hordozza a társadalom alapszerkezetének jellemzőit, de ez nem jelenti azt, hogy a társadalom kicsinyített mása lenne. Belső jellemzőit és differenciáltságát tagjainak a tanulói státuszból fakadó élethelyzete adja, így a társadalmi makro-folyamatok sajátos jellemzőket hoznak létre körükben (Beck, 1983; Schulze, 1992a, 1992b; Gazsó és Laki, 2004; Gábor, 2006b; Gábor, 1996; Zinnecker, 1986). A nyugati társadalmakban az 1970-es és az 1980-as években kezdődő ifjúsági korszakváltás jelenségéről számoltak be a kutatók, mely az addig tradicionális életútkövetés felbomlását jelezte (Zinnecker, 1986; Chisholm, 1990; Beck, 1983). Korábban az ifjúsági életszakaszban az alaptanulmányok elvégzése után közvetlenül a munkába állás és a családalapítás jellemezte a felnőtté válás folyamatát. A változások kapcsán növekedett a tanulással eltöltött életszakasz hossza, időben kitolódott az első munkahely megszerzése, mely változások meghosszabbították a fiatalok gondtalan, szabadidő centrikus életszakaszát, és egyben megnövelték a nevelő családra rótt terheket is. Zinnecker (1986), Bourdieu nyomán hangsúlyozza, hogy az ifjúsági életszakasz túlnyomó részben a kulturális tőkéért vívott verseny és harc színterévé vált. A diplomák és az oklevelek megszerzésének időszaka ez, melynek sikeressége már a folyamat kezdetekor determinálódik az egyén származási családjának gazdasági, társadalmi és kulturális tőkéjének szintje alapján (Bourdieu, 1983). A felnőtté válás folyamatában a fiatalok ugyan felnőttekre jellemző jogokat generálnak maguknak, de önálló életet nem kezdenek; a sajátlábra állás, az anyagi függetlenedés megkésik. Új együttélési formák válnak elfogadottá; kitolódik a házasságkötés és a családalapítás 16

18 időpontja is. Az ifjúsági kor átalakulásához hozzájárul, a korábban nem tapasztalt, munkanélküliség jelenségének előretörése is. Az ifjúsági korszakváltás egy másik fontos mozgatója az, hogy az inter-generációs életvezetési minták átadási mechanizmusai átstrukturálódtak, generációs szakadék alakult ki. A gazdasági paradigmaváltás és a globalizáció, a számítógép, valamint az internet gyors terjedése az információk és az ismeretek olyan mérvű bővülését eredményezte, ami a fiatal generációkat mintaadó szereppel ruházta fel (Mead, 1978). Amerikában a hatvanas és hetvenes (Mead, 1978), míg Németországban a hetvenes és nyolcvanas évek (Beck, 1983) idején a felnőtt és a felnövekvő generációk viszonyában tapasztalt változások, a rendszerváltás időszakát követően, Magyarországon is hangsúlyozottan jelentek meg (Gábor, 1992). Az ifjúság előretörése mellett, a rendszerváltó felnőtt generációk szerepvállalásuk függvényében, le- illetve felértékelődtek. A politikai igazságszolgáltatás megkésése miatt a politikai konfliktusok mikro szinten realizálódtak, ami a fiatalok további leszakadását és önállósodását segítette. Ennek megfelelően, a korábban elterjedt posztfiguratív, függőségen és mintakövetésen alapuló generációs viszonyt, egyre jellemzőbben a pre-figuratív, mintaadó kapcsolat váltotta fel. Ezen sajátos szerepkör eredményeképpen a fiatalok sajátos autonómiára tettek szert, mely magába hordozta a társadalmi és a politikai értékformáló erővé válásuk lehetőségét is (Gábor, 2006a). Az ifjúság társadalmi autonómiájának feltételéül szolgáló társadalmi intézményrendszer kialakulása azonban megkésett Magyarországon, ami teret engedett a közvetett módon szerveződő, az ifjúságcentrizmusra épülő alternatív és deviáló csoportok létjogosultságának is, mint például a skinhead csoportoknak (Gábor, 1995, 1996). Ezen csoportok egy része éppen a sportköré koncentrálódva, a nézőtéri rendbontások kapcsán figyelhetők meg (Freyer, 2003). Fontos azonban kiemelni, hogy Magyarországon a kilencvenes években észlelt posztfiguratív mintakövetési tendenciák növekedése és a deviáns csoportviselkedés előretörése ellenére (Gábor, 1992), a magyar fiatalok értékrendjének alakulásában még mindig központi szerepe van az elsődleges szocializációnak, vagyis a család hatásának (Bauer, 2002). A német ifjúság individualizációs elkülönülése a hetvenes és a nyolcvanas évek időszakában zajlott, mely az inter-generációs kulturális konfliktusok elmélyülésével és a fiatalok általános térnyerésével kezdődött, majd politikai aktivizálódásában, stílus és 17

19 életmód elkülönülésében folytatódott (Beck, 1983; Schulze, 1992a, 1992b). A német társadalomra vonatkozóan továbbá, Beck (1983) a háború után megindult gazdasági fellendülésnek és az oktatás expanziójának köszönhető változásokról számolt be, nevezetesen arról, hogy a társadalmi osztályrétegződésben és a hagyományosan átöröklődő társadalmi hierarchiában korábban elfogadott és meghatározott szerepek fellazultak. Mindez, bár a társadalmi különbségek megtartásával, de a társadalmi szintek felvonódásával párosult (Kapitány, 2002). Mindezek a változások Bourdieu (1984) a francia társadalompéldán leírt, osztályrétegződésen alapuló elméletének elavulását is jelentette. Az életlehetőségek bővülése az addig hagyományosan elvárt és öröklött életutaktól eltérő életrajzok bejárását engedélyezte, melynek következtében a fiatal generációk körében társadalmi diverzifikálódási és individualizálódási folyamat indult meg. A modern ipari fejlesztés hiánytársadalmát a jóléti társadalom rizikótársadalma (Beck, 1983) váltotta fel. Schulze (1992a, 1992b), Beck gondolataira építve, a szűkösség (hiány)társadalmának folyamodványaként, az élménytársadalom koncepcióját vetette fel. Feltételezése szerint, a gazdasági jólét növekedése a mindennapi megélhetés biztosításáról a tartalmas, értelmes élet keresésére és élvezetére, és a jóllét elérésére irányította az emberek figyelmét. Az élménytársadalom kialakulásának dimenzióiként a kínálati oldal határtalan kiszélesedésével párhuzamosan a kereslet bővülését, a javak és szolgáltatások hozzáférhetőségének növekedését, továbbá a társadalmi élet és az egyéni életút alakíthatóságát hangsúlyozta (Schulze, 1992a, 1992b; Éber, 2007; Éber, 2008). A jóléti társadalomban az emberi identitás keresése a materiális javak felhalmozásáról és a kifelé irányuló megfelelés vágyáról az önmegvalósításra, a személyes képességek fejlesztésére, a belső élményképzetek megszerzésére irányultak, s a posztmodern értékszemlélet térnyerésével egészültek ki (Inglehart, 1991, 1997). Schulze (1992a, 1992b) élménytársadalmában leírt értékprioritások alapjául az autonóm személyiség élményeket és változatosságot kereső énje szolgált. Továbbá, kiemelt fontosságot kaptak az egyéni identitáselemek, élettervek, karrierprojektek, emberi kapcsolatok, politikai irányultságok és az emberi test megalkotásához szükséges választási és változtatási szabadság, kreativitás és változatosság is. Ebben az értékkörben a lehetőleg kevés befektetéssel járó, azonnali eredmények, jutalmak és élmények elérése válik hangsúlyozottá. A hosszú távú megtérüléssel járó, jövőbe 18

20 halasztott kielégülést biztosító, kemény munkát és küzdelmet igénylő cselekedetek, melyek kitartást, aszkézist, pillanatnyi lemondást, vagy esetlegesen szívós munkát (kemény edzést) igényelnek, nem az élménypreferátum és boldogságkereső értékorientáció sajátja. Az élményképzetek begyűjtésének vesszőfutása kapcsán tanúi lehetünk a posztmodern ember általános elbizonytalanodásának is, hiszen minden élményprojektet a kudarctól való félelem kísér, mely életérzés ellen szűkítési stratégiamódozatok alakulnak ki. Gábor (1992, 1993, 2002) az 1990-es évek elején egyetemisták körében, valamint a Sziget- fesztiválokon elvégzett kutatásai során azt találta, hogy a nyugat-német fiataloknál feltárt változások, a magyar fiatalok társadalmi helyzetében, életszemléletében és életmódjában tetten érhetők, csak éppen 15 éves késéssel. Különbséget jelent azonban, hogy a rendszerváltást követően a magyar társadalom eltartó- és befogadóképessége válságos állapotba került; az oktatás tényleges expanzióját az esélyegyenlőtlenséget növelő tandíj bevezetése, míg a munkapiacra való belépést a munkanélküliség növekedése gátolta (Gábor, 2002; Laki, 2006; Gazsó és Laki, 2004). Ezek alapján, Gábor (2002), a gondtalan ifjúsági kor realizálódását Magyarországon egyértelműen megkérdőjelezte. A korszak kínálta társadalmi lehetőségek és korlátok az ifjúság körében kialakult értékrendszeri és életmódbeli specifikumok visszatükröződtek a fiatalok a szabadidős tevékenységekhez, ezen belül a sportolási tevékenységhez fűződő kapcsolatában is. Az ifjúsági életszakasz sajátságaiból fakadóan a fiatalokra sajátos életszemlélet és értékorientáció is jellemző, amely kohortspecifikus jellemzőket hordoz magán (Inglehart, 1997) A sport társadalmi determináltsága A nyolcvanas évekkel kezdődően a nyugati, nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok sportszociológiai vizsgálatainak elméleti alapját Bourdieu (1978) tőke-elmélete adta, mely szerint a társadalom különböző szintjein elhelyezkedő egyének sportolási részvétele a kulturális és a gazdasági tőke gyakorlati és egyben szimbolikus kapcsolatiságán keresztül determinálódott. A sportolási részvételt elsősorban a kulturális tőkével (inkorporált, tárgyiasult, intézményesült) való ellátottság, a gazdasági tőkétől (társadalmi-gazdasági státusz) befolyásoltan határozta meg (Bourdieu, 1983). 19

21 Bourdieu elmélete (1978, 1984) rávilágított arra, hogy a társadalom hierarchikus felépítettségében a gazdasági tőke hordozóinak felső rétegei, szimbolikus elkülönülésükön keresztül, differenciálták magukat az alsóbb rétegektől. Tehát, a sportolási tevékenységben való részvétel szintén jellemzi az egyén társadalmi hovatartozását. Kimutatta, hogy az átlag életszínvonal társadalmi növekedésével párhuzamosan, szélesedtek a sporthoz kötődő elérhetőségek és választások is. A társadalmi elit rétegek tevékenység szerkezetében azonban, új elkülönítő sportolási cselekvésformák, tevékenységek, színterek biztosították ezen kivételezett rétegek további szimbolikus megkülönböztetését, és elkülönülését a társadalom alsóbb rétegeitől (Bourdieu és Wacquant, 1999). A társadalmi elit részvétele, mind színtér (exkluzív létesítmények és klubok, például jacht klubok, golfpályák), mind mozgásfajta (egyéni vagy páros labda sportok, például tenisz, golf, fallabda) választásában differenciálódott. Ezen szerveződések tovább szegmentálódtak a kapcsolati hálókat eredményező, társadalmi tőkével való ellátottság függvényében. Ez a folyamat tulajdonképpen az alsóbb rétegek gazdasági, továbbá társadalmi (kapcsolati) tőkén alapuló kizárását szolgálta. A társadalmi egyenlőtlenségek és a mögöttük meghúzódó sportpolitikai és szervezési problémák a magyar fiatalok sportolási részvételében is megmutatkoztak (Gáldi, 2002; Laki és Nyerges, 1999; Gál, 2008; Földesiné, 2008; Perényi, 2005, 2008a). A rendszeres sportolási tevékenységben továbbra is csak a teljes magyar népesség 15-25%-a vett illetve vesz részt (KSH, 1994, 1999; Falussy, 2002). Ez a részvételi arány a fiatalok (15-29 évesek) körében sem emelkedik egyharmad fölé (Fábri, 2002). Magyarországon az 1980-as évektől kezdődően az állam-szocializmus majdhogy szabadidőmentes munkatársadalmában, a negyven órás munkahét és a szabad szombatok bevezetésével csökkent a társadalmilag kötött idő (Andorka, 2000). Az ezredfordulóra azonban, az időmérleg felmérésekből származó adatok tanúsága szerint, a társadalmi szinten megnövekedett szabadon felhasználható idő sem eredményezett növekedést a fizikai aktivitással töltött idő mértékében, hiszen a felszabadult szabadidő felhasználásában a televíziózás kapott elsőbbséget. Ezzel szemben, a sportolással, fizikai aktivitással töltött idő mértékében szinte alig történt változás (Bauer és Tibori, 2002; Falussy, 2002). Ezen tendenciák továbbra is jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar népesség, nemzetközi viszonylatban igen rossz egészségügyi mutatóinak 20

22 alakulásához (OLEF, 2003; Bauer és Szabó, 2005; Kopp és Kovács, 2006; Gál, 2008). Következésképpen, a rendszeres sportolási tevékenység és fizikai aktivitás olyan jótékony hatásai, mint például az emberi szervezet általános fiziológiai és pszichikai állapotának, valamint közérzetének javítása, az egészségvédelem, és a betegségkockázati tényezők csökkentése, vagy az egészségmagatartás fejlesztése csak korlátozottan kerülnek kihasználásra (Kósa, 1999; Pikó, 2005; Pikó és Barabás, 1996; Pluhár és mtsai, 2003, 2004). Azon nemzeteknél azonban, ahol a népesség nagy része fizikailag aktív, rendszeresen részt vesz a sportmozgások széles skálájának valamelyik formájában, a sport fent említett hatásai nyomon követhetők az egészségmutatókban, illetve a nemzetgazdasági megtakarítások területén is (Polónyi, 1999). Valószínűleg ez motiválhatta az Európai Unió alapító államait arra, hogy lépéseket tegyenek a sport demokratizálódása érdekében; a lehetőségek és a hozzáférések bővítésével a társadalom alsóbb és hátrányosabb helyzetű rétegeit is bevonják a sportolási tevékenység lehetőségébe (Hartmann-Tews, 2006; Scheerder és mtsai, 2005). Az 1975-ben ratifikált Európai Sport Karta ajánlásainak elfogadása és hatékony alkalmazása eredményeként a nyugat-európai országokban a társadalmi csoportok széles spektrumában folyamatosan nőtt a sportolási tevékenységben való részvétel. Annak ellenére, hogy Finnországban és Svédországban 90% fölötti, Dániában 80% fölötti, Ausztriában, Írországban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Angliában 60% fölötti össznépességre vetített részvételi arányt regisztráltak, a kutatások mégis mind a mai napig hangsúlyozzák a társadalom alsóbb csoportjainak esélyegyenlőtlenségét (Scheerder és mtsai, 2005). Magyarország részvételi mutatóihoz képest meglepő adatokat láthatunk más, kelet-európai országok esetében, ha csak Szlovénia 72%-os, Csehország 59,1%-os, és Szlovákia 57,6%-os eredményét említjük. Magyarország az Európai tagállamok sorában, Portugália előtt, az össznépességre vetített, így is túlzónak tűnő, 33%-kal zárja a sort (Hartmann-Tews, 2006). Láthatólag Magyarországon a népesség alacsony sportolási hajlandóságának és a sportban megnyilvánuló fokozott esélyegyenlőtlenségnek köszönhetően a fizikai aktivitáshoz kötődő nemzetgazdasági megtakarítások kevésbé vagy egyáltalán nem érzékelhetők és bizonyíthatók (Polónyi, 1999). 21

23 A sport és az értékek A modern sport, a versengés és a kapcsolódó értékek ország- és kontinenshatárokat átlépő terjedésében mérföldkő volt az ókori olimpiai játékok újraéledése óta természetesen a sport struktúrája és értékkommunikációja rengeteg változáson ment keresztül. A sporttevékenység két, egymástól egyre inkább megkülönböztethető, irányt vett fel attól függően, hogy mennyire tartotta szem előtt a verseny és az egészségvédő tartalmakat. Az élsport a szórakoztató ipar, míg a szabadidősport a szolgáltató ipar részévé vált. A sport e két megnyilvánulási formája, nevezetesen, a verseny- és a szabadidősport, eltérő tevékenység jellegükből és környezetükből fakadóan, egészen más morális és etikai értékvilágot képviselnek, mégis összefüggenek és az általuk kommunikált értékek is átfedésben vannak. A versenysport klasszikus értékei, mint például a kitartás, a küzdeni tudás, a teljesítmény, a győzelem, a sporttársiasság, a csapatszellem, és a fair play (McCormack és Chalip, 1988; Papp és Pisztóka, 1995) a szabadidősport területére is átgyűrűző értékek. A sport modernizációjának köszönhetően, az egyén egyrészről, közvetve nézőként vagy szurkolóként, másrészről közvetlenül, aktív részvevőként kerül kapcsolatba a sporttal. Így a sportban is igaz az, hogy a fiatalok új generációi már nem a szabadidős és kulturális tevékenységek passzív befogadói, hanem aktív, igényekkel és elvárásokkal fellépő fogyasztók (Bauer és Tibori, 2002). Fogyasztók nézőként és szurkolóként, de fogyasztók a sportszolgáltatások használatakor is (Neulinger, 2007). Fogyasztói döntéseik során szerepet kap a divat, ha csak az 1990-es évek aerobik és extrémsportok robbanására vagy az új millennium lovaspólójára gondolunk. A sportolás, már nem csak egyszerűen belső igény a mozgásenergiák levezetésére és a testi-lelki egészség megőrzésére, hanem státusz szimbólum is (Bourdieu, 1984). Ez a képlet Magyarországon jellemzően értelmiségi, felsőoktatásban tanuló vagy végzett fiataloknál, illetve a társadalmi elit képviselőinek életvitelében figyelhető meg (Fábri, 2002). Hangsúlyozandó tehát, hogy a hazánkban eddig elfogadott tézis, miszerint a sport és a sporttevékenység közömbösíti a társadalmi különbségeket és segíti a társadalmi mobilitást, a valóságban tévhit. A valóságban, a sport visszatükrözi, sőt megerősíti ezeket a különbségeket (Földesi, 2004). A sportnak tulajdonított, méltán elismert élettani, pszichikai és társadalmi hatások mégis fontosak, hiszen létezésüket mi sem igazolja jobban, mint a testi nevelés iskolai keretek közé vonása és az olimpiai eszme múlt századi világhódító útja (Bockrath és Franke, 1995). 22

24 A sport, mint társadalmi alrendszer, az ifjúsági szocializáció egyik színtereként válik értelmezhetővé azáltal, hogy a sporttevékenységben a részvevők célpontjai és egyéni specifikációk szerint, befogadói lesznek a sport által direkt és indirekt módon kommunikált értékeknek és viselkedési mintáknak. Ennek megfelelően, a sport a társadalmi norma- és értékátadási folyamat része (Weiss, 2001; Knoppers és mtsai, 2001; Biesta és mtsai, 2001; Buisman és Rossum, 2001). Értékátadó szerepe azonban, igen eltérő megítélést kap a sporttevékenység és az értékpreferenciák kapcsolatát vizsgáló kutatásokban. Az álláspontok eltérőek annak megállapításában, hogy a sportkörnyezet értékátadása elég hatékony-e ahhoz, hogy a célcsoportok körében értékorientációs változást idézzen elő (Coakley,1993). Sőt, az esetlegesen előidézett változás iránya sem egyértelmű, hiszen pozitív, negatív és semleges elmozdulásokról is olvashatók kutatási eredmények. Az eddigi sporttal kapcsolatos értékkutatások nagy része a sport versenykörnyezetében zajlott, a versenysporton belül képviselt és ott érvényesülő értékeket, azok erősségét és fontossági sorrendjét írták le (Dubois, 1986; Bredemeier és Schilds, 1993). A kutatások csak lényegesen kisebb hányada vizsgálta (Mielke és Bahlke, 1995), a szabadidősport jellegű amatőr sport és az általános emberi értékek között megnyilvánuló értéktranszfer folyamatot. A sporttevékenység értékátadási folyamatát a 3. ábrában foglaltam össze. TÁRSADALOM Kevésbé vizsgált SPORT kitartás küzdeni tudás csapatszellem teljesítmény egészség család, béke, barátság, szépség, érdekes élet, pénz, tradíciók Több kutatási eredmény 3. ábra. A sporttevékenység értékátadási folyamat-modellje. 23

25 A sportkörnyezeten belül végzett értékkutatások nagy száma is igazolja a sport személyiségformáló erejének társadalmi hasznosságát és a sportolási közegben lezajló értékátadás jelentőségét. Dubois (1986), valamint Bredemeier és Schilds (1993) eredményei például arról tanúskodnak, hogy a sport versenykörnyezete igen erős környezet, mely részvevői számára erős értékátadó hatással bír. Lee és munkatársai (2008) által kidolgozásra került Ifjúsági Sport Érték Kérdőív (Youth Sports Values Questionnaire) a sportpszichológiában standardizálta az értékek és a fair play kapcsolatának mérési módszerét. Eredményei szerint, a vallott értékek és a cselekvési attitűdök kapcsolatában kiemelendő, hogy a győzelemért folytatott küzdelem során, a vallott morális értékek ellenére, a fiatalok cselekvési attitűdjei tartalmazhatnak a fair play szabályaival ellentétes elemeket is. Mielke és Bahlke (1995) eredményeinek egy része azonban cáfolták a sport érték-transzfer hatását, mert a sportolási tevékenység különböző részvételi szintjein, míg az értékszerkezetben (értéksorrend) igen, az értékek jelentőségének megítélésében nem találtak különbségeket. A sportolók körében végzett vizsgálatok nagy része azonban szervezett keretek közötti versenyközegben, általában reprezentativitásra nem törekvő mintaválasztási módszerek alkalmazásával zajlottak. Továbbá, a sport versenykörnyezetén belül az értékorientációban létrejött hatások tartósságára vonatkozó longitudinális kutatások nem készültek, így nem lehet tudni például, hogy az egy versenyszezon alatt kimutatott értékorientációs változás mennyire maradandó, idővel és a tevékenység esetleges változásával módosulhat-e (Mielke és Bahlke, 1995; Dubois, 1986). A sportolási tevékenység és az általános emberi értékek kapcsolatát a sportoló és a nem sportoló populációk összehasonlításával még a nemzetközi szakirodalomban is lényegesen kevesebb kutatás vizsgálja. Az értékskálák (Rokeach, 1973; Inglehart, 1991; Schwartz, 1992) általában nem térnek ki, az egészséggel és életmóddal kapcsolatos vonatkozásokra, így minden általam ismert nemzeti felmérés és nemzetközi összehasonlító vizsgálat nélkülözi ezen információkat (Inglehart és Baker, 2000; Inglehart, 1991; Schwartz, 1992, 1994; Schwartz és Bardi, 1997). Magyarországon a sport és a sportolási tevékenység társadalmi szintű marginális szerepét tükrözi az is, hogy a hazai életmódra, életstílusra, kulturális fogyasztásra vonatkozó általános szociológiai kutatásokban és elemzésekben, hasonlóan az 24