A tápláltság zavarai. Somlay Géza. 19. fejezet

Átírás

1 A tápláltság zavarai Somlay Géza 19. fejezet

2

3 A tápláltsági állapot megítélése az általános egészségügyi vizsgálat része, mivel a tápláltság változása számos megbetegedés fontos jellemzôje, és a változás súlyossága egyúttal a károsodások súlyosságára is utalhat. A tápláltsági állapot normálistól való súlyos eltérése ritkán elôfordulhat számottevô betegség hiányában is ez esetben önálló károsodásként értékelendô. A tápláltsági állapot megítélésére az antropometriai vizsgálatok adatait, a különbözô számszerû mutatókat, a testzsír és -izomtömeg becslését, a korszerû képalkotó eljárásokat és a laboratóriumi vizsgálatokat lehet alkalmazni. Vizsgálatok Antropometriai vizsgálatok A testmagasság és a testtömeg mérésével nyert adatok alapján meghatározhatók a testarányok. Az ideális testarányokról a testtömegindex (body mass index; BMI) tájékoztat: BMI = A szervezet zsírszövetének 50% körüli mennyisége a bôr alatti kötôszövetben helyezkedik el. A zsírraktárok állapotát tehát a bôrredô (két réteg bôr és a bôr alatti zsírszövet) vastagsága alapján meg lehet ítélni. A bôrredô vastagságának mérését végezhetjük a hason, a lapocka fölött, a mellkason, de leggyakrabban a m. triceps feletti bôrredô mérését alkalmazzuk (triceps skin fold: TSF). A tricepsbôrredô normálisan táplált férfiakon átlagosan 1,2 cm (0,5 2,5 cm), nôkön 2,0 cm (1,2 3,4 cm). A CT és az MRI segítségével a bôr alatti zsír mellett megítélhetô a testüregekben, pl. intraabdominálisan elhelyezkedô zsír aránya is. A test tiszta izomtömegének becslésére a felkarközép izomkörfogatának mérését alkalmazzák, mely során a felkar körfogatának adataiból a zsírszövet és a csont kivonásával, egy speciális képlet alapján számítjuk ki a felkarközép izomzatának értékét. Az átlagérték férfiakban 54±7 cm. Ez az érték tekintendô standard 100%-os értéknek. Az értékelés a táblázat alapján történik. A képalkotó eljárások hasznosak a tápláltsági zavart elôidézô betegségek, rendellenességek kimutatásában. A laboratóriumi vizsgálatok (19.2. táblázat) tájétesttömeg (kg) testmagasság 2 (m) 2 A BMI 20 25%-os értéke jelzi a normális tápláltságot, a 25 27% közötti érték túlsúlyosságot, a 27% feletti pedig elhízást jelent % között soványságról, 18% alatt alultápláltságról beszélünk. További testtömeg testhossz indexek: RI-index (Röhrer-index): testtömeg RI = testmagasság (m) 3 PI-index (ponderális index): PI = testmagasság testtömeg (kg) 1/3

4 FEJEZET A tápláltság zavarai táblázat. A felkarközép izomterületének értékelése Standard Férfiak Nôk Értékelés (%) (cm) (cm) 100 ± ± ± 7 megfelelô elegendô kimerült sorvadt táblázat. A tápláltsági állapot megítéléséhez használható legfontosabb laboratóriumi vizsgálatok 1. Teljes vérkép: fehérvérsejt, vörösvérsejt, hematokrit, hemoglobin, lymphocytaszám 2. Minôségi vérkép 3. Plazmafehérjék: összfehérje, albumin, globulin 4. Plazmalipidek: koleszterin, trigliceridek, LHL-koleszterin, HDL-koleszterin 5. Plazmaelektrolitok 6. Plazmavitaminok 7. Plazma-ásványianyagok: vas, cink, mangán 8. Plazmanitrogén, karbamid, kreatinin, húgysav 9. Vizelet: nitrogén, karbamid, kreatinin, húgysav, nátrium, cink, réz, mangán, foszfor 10. Immunológiai próbák, bôrtesztek koztatnak a különbözô tápanyagok (fehérjék, zsírok, ásványi sók stb.), vitaminok, egyéb anyagok vérbeni szintjérôl, a raktárok állapotáról, a kiválasztásukról. Ismertek még egyéb nagy pontosságú módszerek (denzitometria, a zsírtartalom meghatározása zsíroldékony gázokkal, az elektromos vezetôképesség meghatározása stb.), bonyolultságuk, költségességük miatt azonban a klinikai gyakorlatban nem használatosak. Táplálkozási zavarok A táplálkozási zavarok megnyilvánulhatnak alultápláltság, malnutritio, valamint túltápláltság (obesitas) formájában. Alultápláltság (malnutritio). Alultápláltságról beszélünk a következô kritériumok fennállása esetén: a testsúly több mint 10%-ának nem szándékos elvesztése 3 hónap alatt, a testsúly a magasságnak megfelelô súly 90%-ánál kisebb, a testtömegindex 18,5 alatti. Az alultápláltságot okozhatja: a tápanyagok elégtelen bevitele, mely a szegénységgel, a rossz szociális körülményekkel függ össze. Az elégtelen tápanyagbevitel gyakran elôfordul sajátságos étkezési szokások, alkohol- vagy drogdependencia esetén. Elégtelen tápanyagbevitelhez vezetnek a különféle táplálkozási, nyelési zavarok (tumorok, jóindulatú stricturák, beidegzési zavarok, gyulladások). Ugyancsak oka lehet az étvágytalanság, mely a daganatos, a pszichés megbetegedések egyik fontos kísérôjelensége; emésztési zavar, amikor romlik a táplálékkal elfogyasztott anyagok lebontása és felszívódása (bél-, máj-, hasnyálmirigy-betegségek); a különbözô tápanyagok nagymérvû vesztése hasmenés, vérzés, veseelégtelenség, nagymértékû izzadás következtében (fehérjevesztô enteropathiák, nephrosis szindróma stb.); idôskorban, az életkor elôrehaladtával a testtömeg csökken, ettôl a fiziológiás jelenségtôl függetlenül azonban öregkori alultápláltságot okozhat az érzékszervek romlása, a mozgáshiány, a depressio; megnövekedett tápanyagigény (égés, fertôzések, tartós lázas állapot, hypothyreosis); katabolikus hatású gyógyszerek szedése (étvágycsökkentôk, citosztatikumok stb.). Az alultápláltság okait a táblázat mutatja be. Az alultápláltság súlyos formája az éhezés. A tartós éhezés a legtöbb szervrendszert érinti. Csökken a perctérfogat, lassul a pulzus, esik a vérnyomás. A légzésszám és a vitálkapacitás csökken. Apathia, vagy ellenkezôleg, irritabilitás lép fel. Az izom sorvadása és a kardiorespiratorikus kapacitás esése következtében csökken a munkabíró képesség.

5 19. FEJEZET A tápláltság zavarai táblázat. Az alultápláltság okai I. Éhezés Csökkent táplálékfelvétel szociális, gazdasági okok pszichés okok betegség étkezéshez csatlakozó fájdalom Csökkent tápanyaghasznosítás passzázszavarok emésztési zavarok felszívódási zavarok II. Stressz (hipermetabolizmus) akut trauma akut sepsis gyulladás III. Egyéb metabolikus zavar fokozott energiaszükséglet proteinvesztéses enteropathia Az egyes tápanyagok hiányai közé tartoznak: az ún. protein-kalória-malnutritio, mely a nem megfelelô fehérje- és kalóriabevitel következtében alakul ki (marasmus, kwashiorkór); az esszenciális zsírsavak hiánya; vitaminhiányos állapotok; az ásványianyag-hiányos állapotok közül viszonylag gyakori tartós károsodásokat okozhat a vashiány (anaemia), a jódhiány (hypothyreosis), a cinkhiány (bôrbetegségek) és a rézhiány (mentális retardatio). Elhízás (obesitas). Elhízásról beszélünk, ha a testtömegindex (BMI) meghaladja a 30-at. A civilizált országokban az elhízás gyakori megbetegedésnek számít, a lakosság 30 40%-át érinti. Az obesitas a zsírszövet tömegének felszaporodását jelenti. A testtömegindex növekedését az izomzat tömegének növekedése is elôidézheti ez esetben nem beszélünk elhízásról. A zsírszövet zsírraktárbeli eloszlása különbözô lehet. Az intraabdominális és a has bôr alatti szöveteiben lerakódó zsírfölöslegnek van a nagyobb jelentôsége, mivel ez esetben gyakoribbak az elhízáshoz csatlakozó szövôdmények. Az elhízás okai között szerepelhetnek: genetikai tényezôk: nem több mint 30%-ban tehetôk felelôssé; szociális-gazdasági környezet: a rossz szociális körülmények között felnevelkedettek között gyakoribb; nagy mennyiségû étel fogyasztása; mozgásszegény életmód: az étkezés mellett az elhízás legfontosabb oka; betegségek: gyakori egyes pszichés megbetegedésekben (bulimia), bizonyos endokrin megbetegedésekben (Cushing-szindróma, petefészek-diszfunkció, hypothyreosis). Az obesitas etiológiai felosztását a táblázat mutatja be táblázat. Az obesitas felosztása az elôidézô okok szerint Egyszerû (idiopátiás) elhízás Anyagcsere és/vagy endokrin eredetû elhízás hypothalamus eredetû Cushing-szindróma hypothyreosis policisztás ovarium szindróma Gyógyszerek okozta elhízás Genetikai eredetû elhízás Laurence Moon Biedl-szindróma Carpenter-szindróma Az elhízás számos szervi elváltozáshoz, tartós károsodáshoz vezethet, melyek közül a legfontosabbak: Alvási apnoe szindróma: jelentôségét aláhúzza, hogy az éjszakai gyakori apnoés periódusok következtében kardiális eltérések (arrhythmia, szívelégtelenség), hypotonia, aluszékonyság, mentális teljesítményzavar alakulhat ki. Ezen betegeknél gyakoribb a stroke és a szívinfarctus. Inzulinrezisztencia, diabetes mellitus kialakulása. Arteriosclerosis, coronariabetegség (a hyper- és dyslipidaemia következtében).

6 FEJEZET A tápláltság zavarai Obesitas hiperventilációs szindróma (Pickwick-szindróma). Pszichés rendellenességek, viselkedési zavarok. Az elhízáshoz társuló betegségek kockázatát a táblázat, a túltápláltsági állapotok osztályozását pedig a táblázat mutatja be táblázat. Az elhízáshoz társuló betegségek kockázata Nagy kockázat diabetes mellitus epekôbetegség hyperlipidaemia alvási apnoe nehézlégzés Közepes kockázat hypertonia coronariabetegség osteoarthrosis hyperurikaemia Enyhe kockázat rosszindulatú daganat nemihormon-zavarok fertilitási zavarok gerincbántalom Az obesitas kezelésének alapvetô módszere a megfelelô diéta és a testmozgás. Az utóbbi évek kutatásai bizonyították, hogy a testsúly 10%-os csökkenése lényegesen mérsékli a szövôdmények gyakoriságát és súlyosságát. A testsúlymenedzselési programok célja tehát nem az ideális testsúly elérése, hanem a 10% körüli súlycsökkentés. Súlyos elhízás (35 45-öt meghaladó BMI) esetén gyógyszeres vagy mûtéti kezelés hozhat eredményt. Értékelés A súlyos elhízás tartós károsodásként, a társuló szervi károsodások az adott szervrendszer szabályai szerint értékelendôk (19.6. táblázat) táblázat. A túltápláltsági állapotok osztályozása és értékelése testtömeg (kg) Fokozat BMI ( magasság ) 2 (m) 2 Összszervezeti egészségkárosodás (%) Normális testsúly Túlsúly 25,1 26,9 Elhízott I. fokozat 27 29,9 II. fokozat III. fokozat > % Sajátos táplálkozási zavarok. Az egyes tápanyagok fölöslege közül klinikai jelentôsséggel bírnak: az A-vitamin-mérgezés, mely lehet heveny és krónikus, bôrkárosodással, fejfájással, általános gyengeséggel jár; a D-hypervitaminosis általában gyermekeken alakul ki; a túlzott vasbevitel bélrendszeri károsodásokat okoz (a haemochromatosis súlyos, öröklôdô betegség); a cinkmérgezés (öntôláz) ipari ártalom, neurológiai károsodásokat okoz.