A skandináv országok büntetés-végrehajtási rendszerének elemzése

Átírás

1 Ruzsonyi Péter A skandináv országok büntetés-végrehajtási rendszerének elemzése Tanulmányomban a skandináv országok 1 büntetés-végrehajtásának pedagógiai szempontú elemzésére vállalkoztam. Választásom hátterében a válaszokat kereső szakmai kíváncsiság állt; fontosnak tartottam összegyűjteni e földrajzi régió börtönrendszere kimagasló eredményességének okait és feltételeit. A dolgozat elkészítéséhez nagy segítséget nyújtottak Kevin Warner ír börtönügyi szakember skandináv börtönökkel foglalkozó tudományos munkái. Az említett szerzővel folytatott hosszú szakmai beszélgetések, valamint a közel egy tucat skandináv börtön meglátogatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a skandináv csoda okainak feltárásához egyáltalán hozzá mertem kezdeni. Büntetőfilozófia és büntetőpolitikai elmozdulás Európában Az északnyugat-európai büntetés-végrehajtást a XX. század második felében jellemzően befolyásoló jóléti büntetés (penal welfarism) filozófiája végső eszközként tekintett a börtönökre. A szabadságvesztés-büntetés alkalmazásakor célként tűzték ki a biztonsági intézkedések korlátozó hatásainak minimalizálását és a normalizációt. Filozófiai álláspontjuk leglényegesebb jellemzője, hogy a fogvatartottakról holisztikus módon gondolkodtak, úgy tekintettek rájuk, mint a szélesebb társadalom tagjaira. Axiómaként fogalmazták meg, hogy a büntető intézkedések alkalmazása során ahol csak lehet a rehabilitatív jellegnek kell érvényesülnie a negatív megtorló jelleggel szemben. (Garland, 2001, 34. p.) A jóléti büntetésfilozófia érvényesülése során számtalan elméleti vitát folytattak, melyek folyományaként az az elvi álláspont kristályosodott ki, hogy végső sorban az állam működése a kiváltó oka a megújulásnak és az elnyomásnak, a gondoskodásnak és a korlátozásnak, valamint a jólétnek és a büntetésnek. (Garland, 2001, 38. p.) A börtönrendszerek működtetése és fejlesztése, a fogvatartottakkal való együttműködés alapelvének a liberalizmust tartották. Az elmúlt két és fél évtizedben azonban az államra háruló terhek egyes országokban túlnőttek a teljesíthetőség és a társadalom általi támogathatóság határán. A gazdasági nehézségek határt szabtak a költekezésnek, a bűnözés növekedése és ezzel együtt a közbiztonság romlása megkérdőjelezte a bűnelkövetőkkel kapcsolatos segítő és támogató attitűd eredményességébe vetett hitet, majd végső sorban annak létjogosultságát is. Az ideológiai inga elérte kilendülésének egyik végpontját, így törvényszerű volt az ellenkező irányú elmozdulás. 1 A skandináv országok gyűjtőfogalma alatt a továbbiakban elsősorban Dániát, Finnországot, Norvégiát és Svédországot értjük, de esetenként Izlandot is megemlítjük az elemzés során. Börtönügyi Szemle 2011/1. 1

2 Ruzsonyi Péter Ennek a folyamatnak következményeként elsősorban az Amerikai Egyesült Államok ideológiai hatására a fejlett világban az 1990-es évek közepétől a büntetőfilozófia és a büntetőpolitika markánsan megszigorodott. Ez a tendencia természetesen Európára is nagy hatást gyakorol. Kontinensünk legtöbb országában ha eltérő mértékben is, de a börtönrendszerek arculatának megváltozását eredményezi ez a folyamat. Cormac Behan szerint a korábbi viszonylagos egységességet mára jelentős tagozódás váltotta fel, modern világunkban a börtönbüntetés célkitűzései nagyon zavarosak: az elrettentéstől a megtorlásig, a büntetéstől a rehabilitációig terjednek. (Behan, 2007.) Anne Costelloe és Kevin Warner szerint szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a börtön önmaga kriminalizáló hatású. Az ilyen típusú büntetési rendszer a puszta működésével is jelentősen hozzájárul a visszaeséshez, mivel a fogvatartás ideje alatt a rendszer az önmaga arculatára alakítja a bent lévőket, továbbá beléjük plántálja a bűnözői kultúrát. (Costelloe Warner, 2003) A büntető igazságszolgáltatás változásának nyomon követését D. Garland elméleti struktúrája nagyban megkönnyíti. A szerző 12 meghatározó mutatót gyűjtött össze, melynek legtöbbje a bebörtönzés részterületeivel foglalkozik, szemléltetve az elmozdulást a rehabilitációtól a megtorlás és társadalomvédelem irányába, a politikai populizmus erősödését, a bebörtönzés alkalmazásának rendkívüli növekedését, a korlátozás térnyerését a támogatással szemben, valamint a fogvatartottakkal és a bűnelkövetőkkel szembeni általánosított negatív ábrázolás elterjedését. (Garland, 2001, 10. p.) A megtorló bebörtönzés jellemzői és azok következményei (Garland, 2001) A börtönfilozófia elmozdulásának iránya A bebörtönzés jellemzői A fogvatartottak ábrázolása (a) a rehabilitáció csökkenése (a)/(b) a rehabilitáció kevésbé fontos (b) a megtorlás növekedése (b) megtorlásközpontú gyakorlat (c) általánosítás (d) a társadalomvédelem hangsúlyozása (e) populista megközelítés (f) erősödi hit a börtön hatékonyságában (g) az ellenőrzés hangsúlyozása (h) külső irányítás (i) válságérzés (i) válsághangulat (i) válságra utalás Warner szerint a fenti összefoglaló táblázat plasztikusan mutatja be a jelenleg Európa-szerte megváltozó büntetőfilozófia hatását a bebörtönzés jellemzőire. A korábbi holisztikus, rehabilitáció-központú megközelítést felváltja a büntetésközpontú szemlélet. (Warner, 2009) Ezt az új büntetőfilozófiai irányzatot az angol nyelvterületen új büntetés/megtorlás (newpunitiveness) vagy a társadal- 2 Börtönügyi Szemle 2011/1.

3 A skandináv országok büntetés-végrehajtási rendszerének elemzése mi kontroll (culture of control) elnevezéssel illetik. (Pratt et al, 2005) A magyar nyelv sajátosságaiból és az elnevezések mögött meghúzódó tartalmakból kiindulva a továbbiakban új megtorló büntetés néven nevezem ezt az irányzatot. Garland figyelmeztet arra, hogy a bűnözéskontroll ideológiára történő átállás összetett és gyakran ellentmondásos folyamat: az új gyakorlat és mentalitás együtt létezik a régi berendezkedés maradványaival és azok továbbélésével. A paradigmaváltás elsősorban a bebörtönzés alkalmazásában, a rendőrség funkciójának átalakulásában és az áldozat érdekeinek előtérbe kerülésében érzékelhető. A bűnelkövető egyre kevésbé jelenik meg a hivatalos értekezésekben olyan szociálisan hátrányos helyzetben lévő állampolgárként, aki támogatásra szorul. Ezzel szemben a leírások során kizárólagossá válik a hibás, érdemtelen és veszélyes minősítések használata. (Garland, 2001, 167. p. és 175. p.) Az ideológiai átalakulás tehát dinamikus, léptékében globális jellegű, ugyanakkor a mindennapi praxisra kifejtett hatása régióként jelentősen eltérő, és sajátosságaiban határozottan országspecifikus. A továbbiakban a skandináv országok börtönrendszerének elemzésére koncentrálunk. [Európa egyéb régióira, illetve országaira vonatkozó elemzéseket talál az érdeklődő egyebek között Czenczer Orsolya (2008), Lőrincz József művében (1992) és Ruzsonyi Péter korábbi munkáiban (2002, 2003/A, 2003/B).] A skandináv börtönrendszer elemzése során nem az egyes országok speciális jellemzőinek elszigetelt bemutatására törekszem, hanem a régió karakteres jegyeinek meghatározott témakörönkénti csoportosítására. Véleményem szerint ezzel az elemzési módszerrel a meglévő hasonlóságokról átfogóbb képet tudunk alkotni. Büntetőfilozófiai alapvetések Nézetek a szabadságvesztés-büntetés alkalmazásáról és annak eredményességéről A svéd szakemberek több mint fél évszázaddal ezelőtt felismerték és beazonosították a zárt intézeti élet negatív következményeit. Megállapításaikat kezdetben a fiatalkorúak kezelésével kapcsolatban fogalmazták meg. (Érdemes megjegyezni, hogy 1935-től a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat kiterjesztették a 18 és 21 év közötti fiatal felnőttekre is.) A fiatalok zárt intézménybe történő helyezését csak a legvégső esetben alkalmazták. Pedagógiai szempontból rendkívüli jelentőségű az a felismerés, miszerint a kezelés pozitív hatása csak akkor várható, ha a gondozásban részesülő személyt motiválja a program. (Sarnecki, 2006) Az 1970-es években, hosszú viták után, eltörölték a határozatlan tartamú büntetés minden formáját, és hangsúlyossá tették, hogy a szabadságvesztés-büntetés alkalmazására igen kivételes esetekben kerülhet csak sor. Ugyanakkor megfogalmaztak egy új megközelítést, miszerint törekedni kell az elítéltek társadalomba való visszahelyezésére, nevelésére; de ez nem a pszichés torzulások kezelését, hanem elsősorban a reális életkörülmények rendezését kell, hogy jelentse. (Lőrincz, 1992, 55. p.) Ez a megállapítás már előrevetíti az egyoldalúan pszichológiai, majd később kizárólag a kognitív problémákra koncentráló kezelési formák egyeduralkodásának elutasítását; egy sajátosan skandináv rendszer kialakításának szándékát. Börtönügyi Szemle 2011/1. 3

4 Ruzsonyi Péter Skandináviában már évtizedekkel ezelőtt felismerték a börtön fogvatartottakra gyakorolt káros hatásait, majd ezt követően központi feladatként határozták meg az ártalmak csökkentésének kidolgozását. Szakmai szempontból mérföldkőnek számított az a megállapítás, hogy a bebörtönzést csak végső eszközként szabad használni, ha pedig feltétlenül szükség van rá, akkor tudatosan kell csökkenteni a káros hatásokat. Warner megfogalmazása szerint: A börtön alkalmazása akárcsak egy műtété néha nélkülözhetetlen. Ha sort kell rá keríteni, akkor azt csak kivételesen szabad megtenni, és mindvégig tudatosan kell törekedni a negatív hatások lehető legnagyobb mértékű csökkentésére. (Warner, 2008) A skandináv országok szabadságvesztés-büntetés alkalmazásával kapcsolatos filozófiáját és büntetőpolitikáját (elméletét és gyakorlatát egyaránt) áthatja a fenti megközelítés. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek az elvek teljes egészében párhuzamosak az Európa Tanács irányelveivel. (Council of Europe, 1987, 2006) Anne Costelloe és Kevin Warner a különböző büntetésfilozófiai típusok összehasonlító elemzését követően fogalmazták meg álláspontjukat, amely szerint a bűnelkövetőkben meglévő úgynevezett kriminogén faktorok jelentőségének túlhangsúlyozása, valamint a fogvatartottak képességeinek lebecsülése korlátozott és negatív megközelítéshez vezet. Hasonlóan hibás megközelítés, ha a fogvatartottra alapvetően egy olyan tárgyként tekintünk, amiben eltört valami, és így javításra szorul. Ezek a viszonyulási típusok bennünket a bebörtönzés korábban már hiteltelenné vált medikális modelljének regresszív elméletbe csomagolt visszatérésére emlékeztetnek. Különös óvatossággal szemléljük, vajon a napjainkban felerősödő új büntetés-értelmezési keretben hogyan képzelik el a fogvatartottak megváltoztatását úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyják, hogy milyen közegből érkeznek és szabadulásukat követően hová térnek majd vissza. (Costelloe Warner, 2003, 1. p.) A szerzőpár szavaiban megjelenő felelősségteljes megközelítés világossá teszi a bűnözői viselkedésre koncentráló (kriminogén) szemléletmód és az Európa Tanács által megfogalmazott támogató attitűd közötti jelentős eltérést. Ez utóbbi lényege, hogy az egyes elítélt személyisége teljességének fejlesztését határozza meg célként, ami leginkább az oktatás képzés nevelés tevékenységhármas alkalmazásával valósítható meg. Tulkens álláspontjában is jól követhetően megjelennek az említett európai ajánlások: Ha már alkalmazni kell a börtönbüntetést, akkor arra kell törekedni, hogy az a fogvatartottak számára a lehető legártalmatlanabb és a legoptimálisabb legyen. Ennek érdekében: hallgassuk meg őket, vegyük figyelembe véleményüket, alakítsunk ki együttműködést velük, és tegyük felelőssé őket. Ugyanakkor ne legyenek túlzott elvárásaink azzal kapcsolatban, hogy mit érhetünk el, illetve mit ígérhetünk. Következésképpen kínáljunk a fogvatartottak számára valószerű és elérhető lehetőségeket, esélyeket és tevékenységeket, valamint segítséget olyan módon, hogy az találkozzon a szükségleteikkel és serkentse az érdeklődésüket. (Tulkens, 1988) Az ehhez szükséges kezelési alapelveket Dániában fogalmazták meg a legátfogóbban, melynek során kitértek a normalizáció, a nyitottság és a felelősség jelentőségére. (Denmark s Programme, 1994) Ezek az alapelvek átkerültek a különféle nemzetközi dokumentumokba, ajánlásokba, mint a modern, pragmatikus európai börtönügyi felfogás három legfontosabb alaptétele. 4 Börtönügyi Szemle 2011/1.

5 A skandináv országok büntetés-végrehajtási rendszerének elemzése (1) A normalizálás követelménye szerint a börtönbüntetés körülményeit a biztonsági igények által behatárolt módon a lehető legjobban közelíteni kell a szabad élet normális követelményeihez. (2) A nyitottság elve azt az igényt fogalmazza meg, hogy a börtönnek a külső társadalomtól elszigetelő teljes zártságát, merevségét intézményesített jogi megoldásokkal oldani kell. (3) A felelősség elve elnevezéséből következően elsődlegesen a fogvatartott, mindenekelőtt önmagával szembeni felelősségérzetének felkeltését célzó módszerek alkalmazását jelenti, de szélesebb értelemben a büntetés-végrehajtás egész tartalmi tevékenységét új alapokra helyező elképzelést tartalmaz. Az ily módon felépített kezelési rendszer nem kényszer nevel, hanem sokkal inkább pragmatikus lehetőséget kínál a fogvatartottnak arra, hogy maga válasszon a különféle rehabilitációs, (re)szocializációs célzatú programok közül. Az e programok keretében szervezett, látszólag hagyományos megoldások mint a munka, az oktatás képzés mellett a szociális és pszichológiai tréning, illetve ezek sajátos társításai mind azt szolgálják, hogy kellő motivációt jelentsenek az elítélt számára egy más nem törvényszegő életvitelre való áttéréshez. (Lőrincz Kabódi, 1996) Dániában a büntetőpolitikai, büntetőfilozófiai rendszer a közelmúltban enyhe mértékben ugyan, de kezdett átalakulni. Politikai nyomás hatására bizonyos büntetési tételek növekednek, szigorítják a kábítószerek intézeten belüli használatának következményeit, kevésbé alkalmazzák a börtönökből történő eltávozások engedélyezését. Ugyanakkor ezen intézkedések ellensúlyozására szélesebb körben alkalmazzák az alternatív büntetéseket, bővítik a kábítószeresek kezelését, és bevezették az úgynevezett valamit valamiért elvét, amelynek alkalmazásától sokat várnak a szakemberek. Ennek az új irányzatnak az a lényege, hogy az együttműködő fogvatartott számára a szabadulás már a büntetési időtartam 2/3-ának letöltését megelőzően is lehetővé válik. Véleményem szerint nem lehet eléggé hangsúlyozni ez utóbbi intézkedés pedagógiai jelentőségét; a fogvatartott lényegi és tartalmi együttműködése alakítható ki ennek a szükségletre alapozott partneri viszonynak a létrehozásával. Dániában tehát gyakorlati különbséget tapasztalhatunk a szankciók alkalmazása és a büntető igazságszolgáltatás politikai irányelvei között. A speciális bűncselekmények elkövetőivel szemben bevezetett új intézkedések érzékelhetően keményebbé tették a büntető rendszert, ugyanakkor ezek a módosítások a végrehajtás területén sok esetben ellenkező hatást váltottak ki. Megfigyelhető, hogy a napi végrehajtói munka szintjén azért vezettek be újításokat, hogy azok biztonsági szelep funkciót lássanak el; csökkentsék a politikai motivációk által irányított ítéletkiszabási reformok hatására kialakult feszültséget. (Lappi- Seppala, 2007, 219. p.) William Rentzmann az ilyen gyakorlat mögött meghúzódó elméleti struktúrát jóléti-megtorló filozófiának nevezte el. (Rentzmann, 2006) Börtönügyi Szemle 2011/1. 5

6 Ruzsonyi Péter Megállapíthatjuk, hogy minden valószínűség szerint Norvégia büntető igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási rendszere a legelkötelezettebb a fogvatartottak segítő támogatása és a nevelhetőségük alakíthatóságuk lehetőségének kérdésében. A norvég kormány 2008-ban adta ki a White Paper nevet viselő jelentését (Norwegian Ministry of Justice and the Police, 2008), amelyben meghatározta a norvég börtönrendszer fejlesztésének irányát. Ez a dokumentum egyértelműen kiáll a rehabilitációs célok mellett, amelyek megvalósítását leginkább a börtönökön kívül, esetleg a nyitott börtönök alkalmazásával képzeli el. Az Európai Börtönszabályok (Council of Europe, 1987, 2006) leglényegesebb elemeit beemelték ebbe a hivatalos iratba, amelyek szerint mindent meg kell tenni a börtönnépesség csökkentése érdekében. Ennek az elvárásnak a teljesítését az alternatív büntetések és a korábbi szabadítás gyakorlatának még szélesebb körű alkalmazásával kívánják elérni. Fejleszteni kívánják a fogvatartottakkal történő foglalkozások tartalmát és tovább növelni a nyitott börtönök részarányát, amely már ma is eléri a 32 százalékot. (Kristofferson, 2007, 56. p.) Norvégiában hisznek a rehabilitáció lehetőségében, és határozottan elutasítják a megtorlás és a kontroll mindenhatóságát. Általánosságban is megfogalmazhatjuk, hogy a norvég börtönrendszer napjainkban is a jóléti büntetőpolitika elvei szerint működik; nagy hangsúlyt helyez a reintegrációra és a szociális deprivációk felszámolására. Finnországban bizonyos szexuális, kábítószerrel kapcsolatos és erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szemben manapság hosszabb időtartamú büntetéseket szabnak ki, de az országban alkalmazott büntetési nemek között a feltételes kedvezménnyel történői korábbi szabadítás, az alternatív büntetések alkalmazása, a közmunka és a nem pénzbeli kártalanítás a jellemzők. Nils Christie éppen Finnország büntetési rendszere történetének tanulmányozása alapján állítja, hogy a fogvatartotti létszám alakulása elsősorban nem a bűnözés mértékétől, sokkal inkább kulturális/politikai döntésektől függ a finnek megváltoztatták a törvényt, szélesebb körben alkalmazták a pénzbüntetést, a bebörtönzés lehetőségével pedig ritkábban éltek. (Christie, 2000, p.) A szerző ezzel a gondolatmenettel kívánja cáfolni az új elrettentés büntetőelméletének alapvetéseit, és egyben nehezíteni annak egyeduralkodóvá válását. A skandináv országok részkérdésekben eltérő büntetőfilozófiájára büntető igazságügyi rendszerük általánosságban büntető/elrettentő politikai vezérelvet deklarál, de a napi gyakorlat szintjén elsősorban az alternatív szankciók kiszélesítésével enyhítik az intézkedéseik súlyát (Lappi-Seppala, 2007), és igyekeznek megőrizni holisztikus szemléletmódjukat az annak megfelelő gyakorlattal együtt. A fogvatartottakról kialakított nézetek A börtön alkalmazásának végső eszközként történő elfogadása mellett a térség másik büntetés-végrehajtási sajátossága a fogvatartottakról való vélekedés minősége. Ma már valamennyi skandináv ország deklarálta, hogy a szabadságvesztés-büntetésre ítéltek a büntetésük időtartama alatt is teljes jogú állampolgáraik 6 Börtönügyi Szemle 2011/1.

7 A skandináv országok büntetés-végrehajtási rendszerének elemzése maradnak, szinte valamennyi jogukat és kötelezettségüket gyakorolhatják. Warner fogalmazza meg talán a legkifejezőbben a skandináv csoda egyik lehetséges okát: Ha elfogadjuk, hogy a fogvatartottak»teljes személyiségek«, valamint a társadalom teljes jogú tagjai; ez nem jelenti azt, hogy semmibe vennénk az elkövetett bűncselekményeiket, vagy figyelmen kívül hagynánk azokat a súlyos szociális deprivációkat, amelyek legtöbbjük élettörténetére jellemző. Éppen ellenkezőleg, ezek a tények határozzák meg, hogy mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk: segítenünk kell a fogvatartottaknak felülkerekedni a megfosztottságból adódó problémáikon és nehézségeiken, ugyanakkor reálisan kell felmérni a lehetőségeket. (Warner, 2010) Véleményem szerint a szerző megfogalmazása egyszerre reális és mértéktartó. Warner szerint a börtönök tele vannak olyan emberekkel, akik gondoskodást, gondozást és kezelést igényelnek. Rossz idegállapot, legyengült test, szegényes iskolázottság jellemzi őket. A börtönök napjainkra olyan hátrányos helyzetben lévő emberek raktáraivá váltak, akik rászorulnak a nevelésre és oktatásra. (Warner, 2010) K. J. Lång tovább árnyalja a képet, szerinte a fogvatartottak szociálisan és pszichológiai szempontból sérültek. Legtöbbjük családon belül és az utcán is megtapasztalta az erőszakot, gyakran sértettként. (Lång, 1993) A norvég szakemberek a fogvatartottak további általános jellemzőjeként fogadják el, hogy a fogvatartottak olyan emberek, akik hibáztak. A legtöbbjüknek sorozatos otthoni, iskolai, munkahelyi és kapcsolatteremtési kudarcai voltak. Hiú ábránd azt gondolni, hogy a börtön képes elérni azt, amiben a társadalom kedvezőbb feltételek között működő intézményei eredménytelenek voltak. (Whitaker Report, 1985) Norvégiában az egyik legátfogóbb szakmai elemzés (White Paper, 2008) hangsúlyozza, hogy a fogvatartottaknak mindössze töredéke az, aki tényleges veszélyt jelent a közbiztonságra. Felhívja a figyelmet az egyéni és/vagy csoportos démonizálás veszélyére, valamint óvja a döntéshozókat attól, hogy a szakpolitika kialakításakor egyedi esetekből (bűncselekményekből) induljanak ki. A jelentés továbbá felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a fogvatartottak támogatása korábban deklarált társadalmi felelősség és kötelezettség, amelynek az érvényesítése nem szenvedhet csorbát. Finnországban a gyakorlatban is elfogadtatták azt az állami álláspontot, hogy a fogvatartottak meghatározó része nem hivatásszerű bűnöző. Ezzel a lépéssel az általános megbélyegzés helyett elérték azt, hogy a bebörtönzött populáció tagjaira ma már a társadalom nagyobb része mint szociálisan rosszul alkalmazkodó és a bűnelkövetésbe belesodródott személyekre tekint. A jelenlegi bűncselekmények legjellemzőbb okai az alkohol- és a kábítószer-problémák. (Ministry of Justice, 1999) A visszaeséssel kapcsolatban a skandináv országok egyöntetűen vallják, hogy egy fogvatartott szabadulás utáni esetleges újabb bűnelkövetése nem magyarázható egyszerűen az adott személy rossz döntésével, vagy a büntetés-végrehajtási kezelés/nevelés eredménytelenségével. Álláspontjuk szerint a szociális Börtönügyi Szemle 2011/1. 7

8 Ruzsonyi Péter környezet és annak minősége nagyban meghatározzák a szabadultak jövőbeni lehetőségeit. Nem veszik le a fogvatartott válláról a felelősséget, de elismerik a társadalom különböző tényezőinek jelentős befolyásoló hatását. Több szerző is megegyező álláspontra jutott a társadalom felelősségének kérdésben. Egyöntetűen vallják, hogy: A jó szociálpolitika a legjobb kriminálpolitika. (Vesterbacka, 2005, 6. p; Lappi-Seppala, 2000, 29. p.) Holisztikus nevelésközpontú megközelítés Skandináviában a börtön korrekciós tevékenységrendszerének központjába a teljes személyiséget megcélzó nevelést állítják. A kezelés során elsősorban nem az elkövetett bűncselekményre koncentrálnak, hanem a börtönön túli életre, mindazokra a helyzetekre, amelyek problémát jelenthetnek a szabadulást követően a fogvatartottaknak; többek között a háztartási ismeretekre, a munkavállalásra és a káros szenvedélyek veszélyeire. Arányosan, a szabadulásra történő felkészülés érdekében alkalmazzák az olyan elsősorban Duguid (2000) által Kanadában kidolgozott kezelési programokat, mint a kognitív képességek fejlesztése, az agresszió és a káros szenvedélyek kezelése mellett a szakképzést, munkavállalási tréninget és az oktatást. A holisztikus megközelítés ugyanakkor nem csak a fogvatartott személyiségének egészére való összpontosítást jelenti, hanem kiegészül a fogvatartottak tágabb értelemben vett szociális dimenziójának középpontba állításával. Amíg a büntető (punitive) irányultság szinte kizárólag az egyénre és annak felelősségére fókuszál, mellőzi a bűnelkövetéssel kapcsolatba hozható szociális tényezőket, valamint elveti az eredményes nevelés esélyét, addig a holisztikus szemléletmód az egyén és a társadalom közös felelősségét vizsgálja. Finnországban K. J. Lång irányítása mellett kapott először meghatározó szerepet a fogvatartottak börtönön belüli nevelésének határozott igénye; ugyanakkor hangsúlyozták a társadalom közreműködésének lényeges szerepét a folyamat sikerében. Bevezették a kétirányú utca fogalmát a korrekciós szakirodalomba. ( Ministry of Justice, Finland,1999, 5. p.) A norvégiai Bostoy börtön a világ első és eddig egyetlen ökológiai börtöne. Oyvind Alnaes, az intézet igazgatója foglalta össze az általuk alkalmazott holisztikus nevelési kezelési munka lényegét: Úgy gondoljuk, hogy nincs egyetlen olyan konkrét tényező, amely megváltoztatja az embert. Számtalan faktorral kell kalkulálnunk. Az ökológiai szemléletmód egy gondolkodási láncolat, ahol valamennyi láncszem kötődik a többihez. Ez olyan, mint egy fogaskerék, amely illeszkedik a többihez. Ha csak egyetlen fog is hiányzik, a rendszer megáll. Véleményünk szerint a mi programunkban a fogaskerék valamennyi foga megtalálható: oktatás, munka, szakképzés és a többi Jelenleg egy ősi norvég lófajtát tenyésztünk, de vannak borjaink is. A mezőgazdaságban foglalkoztatott fogvatartottjaink valamennyien felelősek egy-egy tehénért. Ezen a módon kívánjuk fejleszteni a felelősségérzetüket a gyakorlati élet során. Az illető fogvatartott a rábízott állat gondját viseli, neki kell etetnie és ellátnia. Amikor borja lesz a tehén- 8 Börtönügyi Szemle 2011/1.

9 A skandináv országok büntetés-végrehajtási rendszerének elemzése nek, akkor már az is a fogvatartotthoz tartozik. Olyannyira, hogy már a megszületésénél is segédkeznie kell, majd a gondozását is ő végzi, sőt egy kiállításra is el kell vinnie, és ott bemutatnia Úgy gondoljuk, hogy a felelősség megtanításának és begyakoroltatásának ez egy jó módszere. A tapasztalatok szerint az empátia kialakítása és fejlesztése is megvalósul ezen a módon. És mielőtt elfelejtem: így a fogvatartottak érzelmei is alakíthatóak (Idézi: Warner, 2009) A fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerével külön nem foglalkozunk a dolgozatban, de azt feltétlenül indokoltnak tartjuk megemlíteni, hogy a gyermekek és fiatalkorú személyek szükségleteinek, érdekének és jogainak biztosítása érdekében kivételes, az általános büntetés-végrehajtási rendszertől eltérő szabályok érvényesülnek. Ezek közös jellemzője az, hogy a fiatalkorúakkal szemben a börtönben letöltendő szabadságvesztés helyett szociális jóléti intézkedéseket alkalmaznak, valamint, hogy a fiatalok börtönbüntetésre ítélését csak rendkívüli esetekben alkalmazzák. A börtönben letöltendő szabadságvesztés büntetésének alternatívája Svédországban és Dániában a biztonságos szociális intézményekben való elhelyezés, míg Finnországban és Norvégiában a gyermekekkel szembeni közbelépési (elterelési) eljárások alkalmazása. (Kapa-Czenczer, p.) A fiatalkorúak számára fenntartott viszonylag kis számú zárt intézetben azonban kiemelt szerepet kap a holisztikus nevelés. Megállapításunk igazolásaként a dániai gyakorlatra hivatkozunk, ahol a büntetés-végrehajtási intézetek egyénre szabott gondozási programot kötelesek kidolgozni a fiatalkorú személyek számára a fiatalkorú motivációjának és hátterének figyelembe vételével. Ezért minden egyes fiatal részére szakmai és személyiségfejlesztő programok, napi életvitellel kapcsolatos tréningek, kiegészítő iskolai oktatás és egyéb tevékenységeken való részvétel kerül felajánlásra. Ennek megfelelően a befogadás után a fiatalkorú egyik első tevékenysége a nevelési terv elkészítése a nevelőjével együtt. A fiatalt aktívan bevonják a reszocializációs folyamatba és annak konkrét összeállításába, meghatározásába. A börtön személyzetének legalább kéthetente újra kell tárgyalnia a fiatalkorú bűnelkövető helyzetét érintő kérdéseket, megvizsgálni a nevelési tervben foglaltak szerinti haladást, és döntést hozni azt illetően, hogy esetleg felmerült-e egy másik intézménybe vagy részlegbe való áthelyezés szükségessége. (Kapa-Czenczer, p.) A fentebb idézett szerzők egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy zárt körülmények között személyiségkorrekciót nagyon bonyolult elérni; de a legtöbb eséllyel a pozitív lehetőségek felkínálása kecsegtet, szemben azzal az eljárással, amikor elsősorban a bűnelkövetésre koncentrálnak. Véleményem szerint Nils Christie 1982-ben elhangzott tömör, ám annál kifejezőbb gondolata hűen foglalja össze a neveléssel kapcsolatos skandináv álláspontot: A bűnözés kezelése hitelét vesztette. A bűnelkövető kezelése nem. (Idézi: Warner, 2010) A régió statisztikai jellemzői A skandináv országok fogvatartotti rátája a Föld országai átlagának (158) a felét sem éri el (a szóródás a svédországi 74-től az izlandi 44-ig terjed). Börtönügyi Szemle 2011/1. 9

10 Ruzsonyi Péter Fogvatartotti statisztikai adatok 2 Ország/terület (1) (2) (3) Dánia Finnország Norvégia Svédország Izland Föld totál népesség: Magyarország (1) A fogvatartottak száma az adott ország teljes populációján belül 100 ezer állampolgárra vetítve (2) Az adatrögzítés dátuma (3) A fogvatartottak száma Dániában a fogvatartottak számának 100 ezer lakosra történő arányosítása alapján elmondható, hogy itt található Európa egyik legalacsonyabb értéke (63). Ez a szám az elmúlt 20 év alatt jelentéktelen mértékben változott, hol csökkent, hol növekedett, de jelenleg alacsonyabb, mint két évtizeddel korábban volt. A börtönnépesség Norvégiában a századfordulót követő években emelkedett (2002-ben 59 fogvatartott jutott lakosra, míg 2007-ben már 70), de ez a tendencia a szakemberek véleménye szerint nem lesz tartós. Nagy valószínűséggel a növekedés annak tudható be, hogy bizonyos bűncselekmények esetén növekedett a büntetési tétel, valamint a kevésbé súlyos cselekményeket elkövetők várólistáját 3 drasztikusan lecsökkentették. A kriminológusok közös álláspontja, hogy mint ez Dániában néhány évvel korábban már lezajlott ez a növekedés csak ideiglenes, és várhatóan rövid időn belül fokozatosan csökken a bebörtönzöttek száma. (Warner, 2001) Finnországban történetileg kimutatható a fogvatartottak számának folyamatos csökkenése a II. világháborútól napjainkig. (Ez a trend egyetlen esetben, 1999 és 2005 között változott meg, amikor enyhe növekedés volt tapasztalható.) Esa Vesterbacka nyilatkozata szerint az elkövetkező időszakban újabb fogvatartottal csökken majd az elítéltek száma. (Idézi: Warner, 2009) Ez elsősorban a már korábban is használt alternatív büntetések köre kiterjesztésének és a feltételes kedvezmény szélesebb körű alkalmazásának lesz köszönhető. A közeljövőben bevezetésre kerülő új büntető szankció, a rövid időtartamú büntetést helyettesítő elektromos (házi)őrizet bevezetésétől a fogvatartottak számának további jelentős csökkenésére számítanak. 2 Forrás: the website of the International Centre for Prison Studies at King s College, London, on A kevésbé súlyos bűncselekmények elkövetői a szabadságvesztés-büntetésük jogerőre emelkedését követően az otthonukban várják, hogy bevonulhassanak az ítélet letöltésére. 10 Börtönügyi Szemle 2011/1.