Gimnasztika oktatásmódszertani segédanyag és gyakorlatgyűjtemény

Átírás

1 Pályázat címe: A 21. század követelményeinek megfelelő, felsőoktatási sportot érintő differenciált, komplex felsőoktatási szolgáltatások fejlesztése a Dél-alföldi Régió felsőoktatásában Pályázati azonosító: TÁMOP E-13/1/KONV Gimnasztika oktatásmódszertani segédanyag és gyakorlatgyűjtemény Kedvezményezett: Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 1 I. Bevezetés... 4 II. Sportszakemberek számára kialakított követelmények és elvárások a gimnasztika alkalmazásával kapcsolatosan... 5 III. Szaknyelv és rajzírás... 7 III.1. Mozgásábrázolás, gyakorlatábrázolás III.2. Ellenőrző kérdések a szaknyelv és a rajzírás alapelvei fejezethez IV. Az ismeretátadás legjellemzőbb módszerei a testnevelésben IV.1. Szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok közlésmódjai, gyakorlásvezetése, irányítása IV.1.1. Utánzó formájú gyakorlatismertetés, vezetés IV.1.2. Klasszikus (részletes), magyarázattal kiegészített oktatási, vezetési módszer IV.1.3. Összevont gyakorlatvezetési módszer IV.1.4. Szaknyelvi módszer: utasításokkal vagy vezényszóval történő közlés, vezetés módszere IV.1.5. Folyamatos /non-stop/ vezetési módszerek IV.2. Ellenőrző kérdések az ismeretátadás legjellemzőbb módszerei a testnevelésben fejezethez V. 5.Természetes gyakorlatok oktatásának módszertana V.1. Járások, futások oktatásának módszertana V.2. Ugrások oktatásának módszertana V.3. Dobások oktatásának módszertana V.4. Emelések, hordások oktatásának módszertana V.5. Kúszások oktatásának módszertana V.6. Mászások, függeszkedések oktatásának módszertana: V.7. Küzdőgyakorlatok oktatásának módszertana V.8. Egyensúlygyakorlatok módszertana V.9. Ellenőrző kérdések a természetes gyakorlatok módszertana fejezethez VI. 6.Határozott alapformájú gyakorlatok csoportosítása hatásuk, és testrészek szerint VI.1. Nyújtó hatású alapformák VI.2. Az erősítőhatás fogalma, megjelenési formái VI.3. Ellenőrzőkérdések a határozott alapformájú gyakorlatok csoportosítása fejezethez 39 VII. 7.Szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok oktatásának módszertana VII.1. Szabadgyakorlatok VII.2. Fej és nyakgyakorlatok: VII.3. Kar váll gyakorlatok: VII.4. Törzsgyakorlatok: VII.5. Lábgyakorlatok: VII.6. Társas gyakorlatok

3 VII.7. Babzsák gyakorlatok VII.8. Homokzsákgyakorlatok VII.9. Labdagyakorlatok VII.10. Botgyakorlatok VII.11. Kézisúlyzó gyakorlatok VII.12. Ugrókötél-gyakorlatok VII.13. Gumikötél-gyakorlatok VII.14. Padgyakorlatok VII.15. Zsámoly gyakorlatok VII.16. Bordásfalgyakorlatok VIII. 8.Testtartásjavítás testnevelési foglalkozásokon VIII.1. Testtartás javító gyakorlatok járás közben: VIII.2. Helyben végezhető testtartásjavító gyakorlatok: IX. Akadálypálya X. Köredzés X.1. Erő-állóképességet fejlesztő köredzés X.2. Állóképesség-fejlesztő köredzés módszer X.3. Kombinált vagy mix köredzés X.3.1. Általános szempontok köredzés tervezésénél: X.4. Ellenőrzőkérdések az akadálypálya és köredzés témaköréből XI. A gimnasztikai gyakorlatok variálása XI.1. A gyakorlatok variálásának módjai: XI.2. A gimnasztikai gyakorlatok kombinálása: XI.3. A gimnasztikai gyakorlatok variálásának és kombinálásának módszertani szempontjai: XI.4. Ellenőrző kérdések a gimnasztikai gyakorlatok variálása témaköréből XII. Melléklet XII.1. Páros gyakorlat gyűjtemény XII.2. Babzsák gyakorlat gyűjtemény XII.3. Tornabot gyakorlat gyűjtemény XII.4. Kézisúlyzó gyakorlat gyűjtemény XII.5. Labda gyakorlat gyűjtemény XII.6. Ugrókötél gyakorlat gyűjtemény XII.7. Tornapad gyakorlat gyűjtemény XII.8. Zsámoly gyakorlat gyűjtemény XII.9. Bordásfal gyakorlat gyűjtemény XIII. Felhasznált irodalom:

4 I. Bevezetés Cziberéné Nohel Gizella mestertanár, Hézsőné Böröcz Andrea testnevelő tanár A testnevelés témakörében (sportszakember képzésben) a gimnasztikai alapismeretekkel több papíralapú, és elektronikus tankönyv, jegyzet is foglalkozik, ezért olyan segédanyagot kívánunk a leendő testnevelő szakemberek, elsősorban testnevelő tanár asszisztensek, instruktorok részére készíteni, amely a hétköznapokban a testnevelés órákon, ill. a délutáni sportfoglalkozásokon hasznos, gyakorlatias segítséget tud nyújtani. Természetesen az alapismeretek oktatása folyamán igénybe vesszük az írott szakanyagokat (pl. elektronikus tankönyv), és utalunk, hivatkozunk azok tartalmára. Gyakorlatanyagot bocsátunk a szakemberek részére, amely az egyes gyakorlatok variálásával, kombinálásával érdekesebbé, változatosabbá teheti a sportfoglalkozásokat. A gyakorlatokat többféleképpen csoportosítjuk és ahol szükséges módszertani segítséget is adunk a gyakorlatok szervezésében és a gyakorlatvezetésben. Több száz gyakorlat szerepel a tananyagban, különböző felosztás szerint. Felosztásunk alapja egyrészt a gyakorlatok hatása, másrészt a foglalkoztatott testrész, és csoportosítunk természetes és határozott alapformájú gyakorlatok alapján is. 4

5 II. Sportszakemberek számára kialakított követelmények és elvárások a gimnasztika alkalmazásával kapcsolatosan Cziberéné Nohel Gizella mestertanár, Hézsőné Böröcz Andrea testnevelő tanár A sportszakemberek ismerjék: - a gimnasztika cél, feladat és eszközrendszerét, valamint alkalmazási területeit; - a testnevelési óra, és egyéb szervezett sportfoglalkozás során alkalmazható rendgyakorlati formákat, alaki mozgásokat; - a gimnasztika, kondicionálásban betöltött szerepét, a kondicionálás alkalmazási színtereit az iskolai testnevelésben, és a különböző rekreációs tevékenységekben, - a gyakorlatvariálás-, kombinálás célját és módozatait; - a gimnasztikai gyakorlatok oktatási, vezetési, gyakoroltatási módszereit, és e módszerek alkalmazásában rejlő terhelési, szabályozási lehetőségeket; - a kondicionálásban alkalmazható szereket, eszközöket, és azok biztonságos használatát; - a fizikai aktivitás, a testgyakorlás pozitív élettani hatásait, ill. a mozgáshiány okozta negatív hatásokat; - ismerjék, és készség szinten használják a testnevelés foglalkozásokon a gimnasztika terminológiáját; Legyenek képesek: - a gimnasztika mozgásanyagát a szervezetre kifejtett hatások alapján elemezni, ezzel megteremtve a gyakorlatok tudatos tervezésének alapját; - a fizikai tulajdonságokkal kapcsolatos pszichikai tulajdonságok fejlesztésére; - a gimnasztikai gyakorlatokat technikailag helyesen, a megfelelő hatáskiváltás igényével bemutatni, végrehajtatni; - a korosztálynak, előképzettségnek, edzettségnek megfelelő oktatási, vezetési-és gyakoroltatási módszerek kiválasztására és alkalmazására; - a bemelegítő és a levezető gyakorlatok, a kondicionális és a mozgás koordinációs képességfejlesztő gyakorlatok szakszerű tervezésére és levezetésére, - alkalmazni az egészségmegőrzést, a jó közérzet kialakítását célzó programokban; 5

6 Legyenek hitelesek, mutassanak példát egészséges életmódjukkal. Alkalmazzák: - a testnevelési óra-, illetve edzésvázlat készítéséhez hasznos gyakorlatábrázolást, rajzírást. 6

7 III. Szaknyelv és rajzírás Cziberéné Nohel Gizella mestertanár, Hézsőné Böröcz Andrea testnevelő tanár A gimnasztikai gyakorlatok közlésének két legelfogadottabb formája a szakleírás, illetve a gyorsabb alkalmazást lehetővé tevő rajzírás. A gimnasztika szaknyelve egy sajátos fogalomrendszert, míg a rajzírás egy ugyancsak sajátos jelrendszert jelent. Mindkettő külön külön is megállja a helyét, de ha nagyon pontos információkat akarunk adni, akkor együtt, egymással összhangban kell nézni őket. A szaknyelv jelentősége: Minden szakmának megvan a maga sajátos nyelvezete, szóhasználata, így természetes igény, hogy a sport és testnevelés területén dolgozó szakemberek mindennapos gyakorlatában is jelen legyen egy, a szakmára jellemző terminológia. A gimnasztika, egy sportág-független gyakorlatrendszer, ugyanakkor minden sportágban alkalmazzák a mozgásrendszerét, így az egységesen használt gimnasztika szaknyelv ismerete alapvető követelmény a sportszakemberek kommunikációjában. A szaknyelv alapelveinek ismertetése előtt feltételezzük, hogy a tartásos helyzeteket és a mozgásos elemeket már ismerik a hallgatók.(derzsy 2004, Honfi 2011) A szaknyelv három alapelve a következő: az egységesség elve; a legjellemzőbb sajátosság elve; a gimnasztikai gyakorlatok leírásának elve. Az egységesség elve Az egységesség elve azt jelenti, hogy minden tartásos helyzetnek, minden mozgásnak pontos neve van, melyet minden sportág ugyanúgy használ, ugyanazt a tartalmat jelenti pl. az atlétáknál és a tornászoknál, ill. ugyanazt értik alatta Sopronban, mint Szegeden. Ezzel kizárható a félreértés és a pontatlanság lehetősége Amennyiben ezen kívül adódnak olyan speciális helyzetek, mozgások, kifejezések, amire a terminológiában nem találunk példát, arra az adott sportág kialakíthatja a saját elnevezését. Gyakran ezeket a neveket, kifejezéseket átvehetik más sportágak is. A gimnasztika szaknyelvi fejlődését a sporttudomány fejlődése is befolyásolja. 7

8 A legjellemzőbb sajátosság elve A legjellemzőbb sajátosság elve azt jelenti, hogy a mozgások megnevezésénél nem szükséges annak összes tulajdonságát, jellemzőit felsorolni, elegendő csak a megkülönböztető és eltérő jegyeket megjelölni. A test és a végtagok mozgásának irányát nem szükséges megadni, ha azt a legrövidebb úton hajtjuk végre.(pl. mélytartásból karlendítés magastartásba mozdulatnál felesleges az előre irányt megjelölni, mivel ez a legrövidebb végrehajtási mód. Ha ettől eltér, akkor azonban meg kell határozni az eltérő irányt pl. mélytartásból karlendítés oldalt magastartásba) Mindkét karral vagy mindkét lábbal végrehajtott mozgásoknál nem szükséges a többes számhasználata, vagy a páros megjelölés, de ha csak az egyik végtaggal végezzük a mozgást, akkor meg kell nevezni azt a végtagot, amelyikkel az elmozdulás történik. (pl. jobb láblendítés előre vagy bal karkörzés hátra stb.). A gyakorlatok meghatározásában az általános, a magától értetődő tulajdonságokat nem kell megnevezni.(például: terpeszállás magastartás helyzetben felesleges a nyújtott kart megnevezni, vagy azt, hogy vállszélességű a terpesz, ill. azt sem, hogy a tenyerek nyújtott ujjakkal egymás felé néznek, mivel ezek megszokottak, elfogadottak.) A kar/lábkörzéseket vagy a kar/láblendítéseket egyértelműen nyújtott karral/lábbal kell végrehajtani, és nem kell külön meghatározni a tempóját sem, mivel a lendítés, illetve a körzés kifejezésben benne van, hogy a mozgást lendületesen, élénk tempóban szükséges végrehajtani. Ha a gyakorlatban a karral vagy lábbal egymás után végzünk mozgást felváltva, akkor a váltogatott kifejezést használhatjuk.(pl. váltogatott karlendítés előre.) A fogásmódot csak akkor szükséges megnevezni, ha az a megszokottól eltér, nem jellemző a szerre.(pl. tornabotnál, bordásfalnál a legjellemzőbb fogásmód a felső madárfogás). Ha ettől eltérő a fogásmód, akkor meg kell határozni (pl.: bordásfalon mellső függés alsó madárfogással). A testnek a szerhez való viszonyát is csak akkor kell pontosan megjelölni, ha az az adott szerre nem jellemző (pl. bordásfalnál a mellső oldalállás a megszokott, elegendő, ha csak azt mondjuk, hogy oldalállás a bordásfalnál). A gimnasztikai gyakorlatok leírásának elvei és szabályai A szaknyelv harmadik alapelve a gimnasztikai gyakorlatok közlésére, ismertetésére vonatkozik. A gyakorlatok szakleírása: A szakleírás célja a pontosság, az egyforma értelmezés. A gimnasztikai gyakorlatok leírása meghatározott sorrendben történik. A kiinduló helyzetet pontosan meg kell nevezni (a testhelyzet megnevezése; társhoz, szerhez valóviszony leírása; kartartás, kéztartás, lábhelyzet, törzshelyzet, lábfej helyzetének megjelölése). A kiindulóhelyzet leírása után ne tegyünk semmilyen írásjelet (Pl.: Kiindulóhelyzet: terpeszállás, csípőretartás; vagy Kiindulóhelyzet: szögállás, oldalsó középtartás). A mozgásütem vagy ütemcsoport számának, sorszámának jelölése. Az ütem vagy ütemcsoport száma után kettőspontot teszünk. 8

9 (Pl.: 1 2. ütem: törzsfordítás balra 2x; 3 4. ütem: az 1 2. ütem ellenkezőleg.). Az egész test, vagy testrész mozgásának pontos és rövid megnevezése: - Meg kell nevezni a test és a testrészek mozgását (pl. karkörzés, törzshajlítás); - Meg kell határozni a mozgás irányát (pl. karkörzés előre, törzshajlítás hátra); - Meg kell jelölni a mozgás nagyságát, kiterjedését, mennyiségét, utánmozgások számát (számmal és a gyakoriságot jelző x - el) (pl.: karkörzés előre 2x, törzshajlítás hátra 3x); - Meg kell nevezni a mozgás befejező helyzetét, amennyiben az szükséges, eltér a kiinduló helyzettől; Jelölni kell a mozgásütem, ütemcsoport megismétlését, ellenkező irányba történő végrehajtását is, amennyiben az szükséges (pl.: 3. ütem: mint az 1. ütem; ill ütem: az 1-2.ütem ellenkezőleg;); A gimnasztikai gyakorlatok leírása során pontosan jelölni kell az elemek kapcsolatait is; Ismerünk egyidejű és egymás utáni kapcsolatot; Egyidejű kapcsolatról akkor beszélünk, ha a tanuló különböző testrészei egyszerre, egy időben hajtják végre a különböző mozgásokat. Az egyidejű mozgások leírásánál az alapformák végrehajtási sorrendjét követjük, azokat vesszővel választjuk el. Az egyidejű kapcsolat szakleírása során először mindig a hangsúlyos, fő gyakorlatelemet kell jelölni, és ahhoz a másik elemet -val, -vel raggal kell kapcsolni (pl.: kilépés balra terpeszállásba karlendítéssel magastartásba); Amennyiben más testrész is részt vesz a mozgásban, az újabb egyidejű kapcsolatot és kötőszóval kapcsoljuk az előzőekhez (pl.: felugrás karlendítéssel magastartásba és láblendítés előre). Egymás utáni kapcsolat. Az egymás utáni kapcsolat során az egyes alapformákat a végrehajtás időbeni sorrendjében kell leírni, és azokat pontosvesszővel kell elválasztani egymástól. Utoljára a befejező helyzetet kell megnevezni. A befejező helyzet után pontot kell tenni. A gyakorlatsor és gyakorlat-fűzér szaknyelven történő leírásának általános szabályai (szakleírás) A gyakorlat sorozatnak, gyakorlat-láncnak címet kell adni, amelyben a gyakorlat tartalmára, céljára, vagy a szervezetre kifejtett hatására kell utalni. Célszerű megnevezni a célcsoportot, vagy/és a korosztályt, akiknek a gyakorlatokat szánjuk. A címben feltüntethetjük a gyakorlatok fajtáját esetleg az alkalmazott szereket (pl.48 ütemű kézisúlyzó gyakorlat-fűzér 8. osztályos fiú tanulók részére, vagy vállízület mozgékonyságát fejlesztő gyakorlatsor tornászlányok számára). A gyakorlatcsoportot általában kisebb funkcionális egységekre tagoljuk, ezeknek a kisebb gyakorlatcsoportoknak alcímet adunk. Az alcímben, hasonlóan a főcímhez, megjelöljük annak a tartalmát, funkcióját, hatását, stb. A határozott formájú, ütemtartásra végrehajtott gyakorlatokat sorszámmal látjuk el, és a meghatározott formai követelményeknek megfelelően, ütemenként leírjuk. Az ütemszám csoportnak, illetve egy ütemnek a leírásában a magyar nyelvhelyesség, és bizonyos szabályok betartásával a helyzeteket és mozgásokat pontosan, az ismert szakkifejezésekkel nevezzük meg. 9

10 A szakleírásnak egyértelmű támpontot kell adnia a testnevelő kollégáknak, illetve az edzőknek gyakorlatok végrehajtásáról. A gyakorlat sorozatok felhasználására szinte valamennyi testnevelési órán sor kerül, pl. az általános bemelegítés során. A bemelegítés céljára, feladataira, szabályaira vonatkozóan ismereteket szerezhetnek a legújabb elektronikus tananyagban: Honfi László: Gimnasztika elmélet, gyakorlat, módszertan old. 10

11 III.1. Mozgásábrázolás, gyakorlatábrázolás A gyakorlatábrázolást mindig a talajt jelző vonal megrajzolásával kezdjük. A vonal hosszát a gyakorlat hossza határozza meg. Azt a testrészt, amelyiket a talajvonalra vagy a talajvonal alá rajzoljuk, azt a talajon támaszkodónak tekintjük, amelyik testrészt a vonal fölé rajzoljuk, az a levegőben van. A gyakorlat ábrázolásához megrajzoljuk a gyakorlat kiinduló helyzetét. Megválasztjuk a szemléltetés szempontjából a legmegfelelőbb nézetet (elölnézet, oldalnézet, ritkábban hátulnézet), amelyben a gyakorlatban előforduló mozdulatok kiinduló és befejező helyzeteit ábrázoljuk. Az így lerajzolt testhelyzetek, a gyakorlatot leginkább jellemző mozgásfázisait, illetve mozgásütemeit jelentik. Ha egy gyakorlaton belül elől és oldalnézetben is ábrázolunk testhelyzeteket, ill. mozgásokat, az nem jelent fordulatot. A fordulatot, a talajvonal felett, a fordulat mértékétől függően, pl. 45, 90, 180, 360 jelekkel ábrázoljuk és a vonatkozó két testhelyzet rajza között helyezzük el. Amennyiben a rajzból nem állapítható meg a jobb illetve bal végtag, úgy pluszjelet rajzolunk a jobb láb illetve a jobb kar jelölésére. Ebből egyértelműen következik, hogy a jelöletlen végtag mindig a bal. A gyakorlat ütembeosztását a talajt jelző vonal alatt ábrázoljuk. Néhány kivételtől eltekintve, az első ütemszámot a második testhelyzet alá írjuk. Tehát nem a rajzok sorrendjét sorszámozzuk, hanem a mozgások sorrendjét. A gyakorlat kiindulóhelyzete ugyanis az első rajz. Abban az esetben, ha a gyakorlatban egy testhelyzet többször fordul elő, azt az esetek többségében, nem kell újra lerajzolni, hanem a mozgássorrend betartásával, az ütemeket elválasztó vessző elhelyezésével, a sorrendben következő ütemszámot a már megrajzolt testhelyzet alatt kell elhelyezni. Az egyes mozgásütemeket illetve mozgásütem csoportokat vesszővel választjuk el egymástól. A gyakorlatrajz olvasásakor, így egy testhelyzet alatt különböző számokat is találhatunk. A gyakorlat rajzírásakor a vesszőt ezért az ütemszám leírása után mindig ki kell tenni. Olvasáskor tehát a vessző után, a sorrendben következő ütemszám először jobbra keresendő, de ha olyan testhelyzetben fejeződik be a következő mozgás, amit már korábban egyszer lerajzoltunk úgy az olvasással visszafelé haladva, balra is megtalálhatjuk. Ahhoz, hogy egy gyakorlatot pontosan értelmezzünk, vagy egy gyakorlatot mindenki számára érthető módon lerajzoljunk, ismerni kell a rajzírás többi jelét is. Honfi László: Gimnasztika elmélet, gyakorlat, módszertan 11

12 III.2. Ellenőrző kérdések a szaknyelv és a rajzírás alapelvei fejezethez 1. Sorolja fel a szaknyelv alapelveit! az egységesség elve a legjellemzőbb sajátosságok elve a gimnasztikai gyakorlatok leírásának elve 12

13 2. Egészítse ki a mondatot! A legjellemzőbb sajátosságok elve azt jelenti, hogy a mozgások megnevezésénél (nem) szükséges annak (összes) tulajdonságát, (jellemzőit) felsorolni, elegendő csak a (megkülönböztető)és (eltérő)jegyeket megjelölni. 3. Milyen kapcsolatban lehetnek az alapformák, mozgások a gimnasztikai gyakorlatokban? egyidejű egymás utáni 4. Állapítsa meg az alábbi állításokról, hogy igazak, vagy hamisak! A gyakorlatábrázolás mindig a kiindulóhelyzet megrajzolásával kezdjük. Igaz Hamis Amennyiben a rajzból nem állapítható meg a jobb, illetve a balvégtag, úgy pluszjelet + rajzolunk a jobb láb, illetve a jobb kar jelölésére. Igaz Hamis A rajzírásban az egyes mozgásütemeket, illetve mozgásütem csoportokat pontosvesszővel választjuk el egymástól. Igaz Hamis 13

14 IV. Az ismeretátadás legjellemzőbb módszerei a testnevelésben Cziberéné Nohel Gizella mestertanár, Hézsőné Böröcz Andrea testnevelő tanár 3.1 Verbális ismeretnyújtás A szóbeli közlés, elbeszélés és magyarázat, mint verbális ismeretnyújtás, minden oktatás nélkülözhetetlen eszköze, így a motoros tanulás során is fontos, a tanulói ismeretszerzés leggyakoribb módszere. Szóbeli közlés révén történik a motoros tanulás céljainak, feladatainak, a tanult elemek felhasználásának, a végrehajtás szabályainak stb. az ismertetése. A magyarázattal alakítjuk, formáljuk a tanulók szemléletét is. A magyarázat legyen érthető, adjon világos, könnyen elképzelhető, szemléletes képet az elsajátításra váró mozgásfeladatról. Ismertetni kell a célokat és feladatokat, majd visszakérdezéssel ellenőrizni azok megértését és az eredménytől függően megkezdeni a tanulást (gyakorlást), vagy ha arra szükség van újra el kell magyarázni, még figyelmesebben a feladatot. Az érthetőség követelményének való megfelelést az új szakkifejezések fokozatos elsajátításával kell biztosítani, amely garantálja a tanulásban az elméleti és gyakorlati előrehaladást. A magyarázat legyen rövid, hiszen a testnevelés lényege a cselekvés, a tevékenység. A túl sok magyarázat megöli a tettet, unalmas, érdektelen, időpocsékolás és a kívánt célt, a testnevelési óra feladatát, pl.: a megfelelő fizikai terhelést, nem tudjuk elérni. A magyarázat alkalmazkodjon a tanulók életkorához, értelmi színvonalához. minél fiatalabbak, annál egyszerűbb szavakkal, fogalmakkal ismertessük a feladatot. 3.2 Vizuális ismeretnyújtás Közvetlen szemléltetés: Bemutatás: Tanári feladat, amelynek a feladat megértésén túl a helyes mozgásképzet kialakítása és a tanulók motiválása is célja. Fontos, hogy minden bemutatás technikailag helyes legyen, 14

15 hiszen a tanítványok a látott képi élményt rögzítik és próbálják meg utánozni. A bemutatás motiváló jellege abból fakad, hogy a tanító/tanár, mint követendő példa áll a tanítványok előtt. A bemutatás lehetőséget biztosít a tanár számára, hogy szakmai felkészültségét, szakértelmét a gyakorlatban is bizonyítsa tanítványainak. A bemutatásnak mindig tükröznie kell a mozgásfeladat lényeges összetevőit, mint a helyes ritmust, a gyakorlatelemek pontos kiterjedését, a végtagok és a mozgásrészek sebességét Bemutattatás Ha nem a tanár mutatja be a feladatot, hanem egy ügyes, a többieknél jobban képzett tanuló, akkor bemutattatásról beszélünk. A bemutattatást a következő esetekben alkalmazhatjuk: ha a szemléltetést össze akarjuk kötni szóbeli információval; ha a tanár valamilyen okból nem tudja bemutatni a gyakorlatot; (pl. életkora miatt, betegség, sérülés, vagy terhesség esetén) ha a tanár nem tudja hibátlanul végrehajtani a feladatot, így tekintélye csorbát szenvedne. A bemutatásra vonatkozó módszertani követelmények a felsoroltakon túl: A tanulók megfelelő távolságról, megfelelő síkból szemléljék a bemutatást; A szemben történő bemutatás esetén mindig tükörképet kell alkalmazni. Ha a verbális és vizuális információadást együttesen alkalmazzuk, akkor a kép és a magyarázat együttesen teszi lehetővé a megértést, a pontosabb képalkotást. 3.3 Vegyes/kombinált módszerek Szóban közlés + bemutatás /edző, tanár/ Szóban közlés + imitált bemutatás /edző, tanár/ Szóban közlés + bemutattatás /, tanítvány/ Utasítás +bemutatás /edző, tanár/ Utasítás + imitált bemutatás /edző, tanár/ Vezényszó + bemutatás/edző, tanár Vezényszó + imitált bemutattatás/ edző, tanár Folyamatos, non stop gyakorlatvezetés 15

16 IV.1. Szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok közlésmódjai, gyakorlásvezetése, irányítása IV.1.1. Utánzó formájú gyakorlatismertetés, vezetés Ezen módszer lényege, hogy nemcsak a mozgásfeladatot ismertetjük, hanem az utánozandó, hasonló mozgást is. Pl.: gyerekek, mint ahogyan a szél erre-arra hajlítja a fákat, úgy hajoljatok ti is a körben állva befelé, azután kifelé! Így nemcsak a helyes képzet kialakítását segítjük elő, hanem felkeltjük a gyermek érdeklődését is a mozgás iránt. Fontos, hogy olyan mozgásokat utánoztassunk, amelyeket ismernek a gyermekek, és amelyek hasonlítanak a kívánt mozgáshoz. Utánoztathatunk munkamozgásokat, mindennapi életben előforduló cselekvéseket (favágás, fűrészelés, kerékpározás); természet tárgyait, használati tárgyaknak (fák hajladozása, csónak ringása), állatoknak, gépeknek, továbbá mesealakoknak (kutya, cica, nyuszi, vonat, repülő, óriás, törpe) mozgását. Ezeknél, ha nem zavarja a végrehajtást, hangutánzással is kísérhetik a gyermekek a mozgást. Előfordulhat új gyakorlat esetén, hogy nem tudunk a végrehajtandó gyakorlathoz hasonló és a gyermekek által ismert mozgást találni. Ebben az esetben a gépies utánzást alkalmazhatjuk. Ilyenkor elhagyjuk az ismeretközlést és egy érdeklődést keltő mondat után együtt végezve a feladatot a tanító, a tanár utánoztatja azt. Pl.: Gyerekek, a következő gyakorlatot együtt végezzük, és úgy lengessétek mindkét karotokat, ahogyan tanító (tanár) néni (bácsi) mutatja. Csak olyankor alkalmazható, ha állandóan láthatjuk egymást. 16

17 Példák utánzó formájú gyakorlatismertetésre, vezetésre Almaszedés Álljatok egyenesen! Tegyétek a karotokat a fületek mellé! Most próbáljátok leszedni az almát a fáról! Egyszer az egyik kezetekkel, majd a másikkal! Nyújtózkodjatok jó magasra, hogy elérjétek az almákat! Egyikkel, másikkal! Na, még egyszer és elég! Fújja a szél a fákat Nyissátok ki a kaput, és tegyétek a karotokat a fületek mellé! Hajoljatok úgy, mint a fák, ha fúj a szél! Egyszer erre, egyszer arra! Balra, jobbra! Erősebben fúj most a szél, jobban hajoljatok oldalra! Nagyon süvít a szél, szeretném hallani!... Elég! Hastáncos: Terpesszétek a lábatokat, és a kezeteket érintsétek össze a fejetek felett! Biztosan láttatok már hastáncost! Próbáljuk meg utánozni! Csípőtökkel írjatok le köröket, egyszer balra, egyszer jobbra! Az az ügyes, akinek nem mozdul el a lába a talajról. Balra-jobbra!... Elég! 17

18 Kapu: Álljatok egyenesen, tegyétek a kezeteket tarkóra! Egy nagy ugrással nyissátok ki a kaput, ugorjatok terpeszbe, majd szintén egy ugrással csukjátok be a kaput! Nyit- zár! Elég! Kán-kán: Most híres táncosok leszünk! Tegyétek a kezeteket csípőre! Egy kis ugrással lendítsétek előre a térdeteket! Fel, majd vissza! Ugyanezt csináljuk meg nyújtott lábbal! Fel és vissza! Jöjjön a másik láb! Térd, vissza, láb, vissza! Kán-kánt táncolunk! Térd, vissza! Láb, vissza! Elég! Kis óra: Újra nyissátok ki a kaput, kezeteket tegyétek a csípőtöknél az oldalatokra. Fejünkkel a fali órát fogjuk utánozni! Billentjük balra, majd jobbra! Közben a hangját is utánozzuk: tiktak! Tik, tak! Elég! 18

19 Kaszálás: Biztosan láttatok már idős bácsit, amikor füvet kaszált. Nézzük, hogyan is csinálta! Tegyétek mindkét karotokat egy oldalra, úgy ahogy mutatom! Most lendítsétek át a másik oldalra, majd vissza! Az az ügyes, aki jól hátra lendíti a kaszát! Szerintem jó munkát végeztünk, lekaszáltuk az összes füvet! Malomkörzés: Most összegyűjtjük a sok füvet! A szélmalom segíteni fog ebben nekünk! Egyik kezeteket tegyétek a fületek mellé, a másik maradjon a testetek mellett! Induljon a malomkörzés előre, szép lassan, majd gyorsítsunk! Gyorsan-gyorsan! Majd lassítsunk és megáll a kerék! Szépen összefújtuk a füvet egy helyre! Biciklizés: Most induljunk el biciklizni! Üljetek le, és támaszkodjatok meg magatok mögött! Egyik lábatokat a lenti, a másikat a fenti pedálra tegyétek! Indulhatunk! Tekerd azt a biciklit! Gyorsabban, mert lemaradsz! Elég! 19

20 Talphinta: Most hintázni fogunk! Nem is akárhogyan, a talpunkon. Álljatok egyenesen! Emelkedjetek lábujjra, majd vissza! Most támaszkodjatok a sarkatokra, és vissza! Lábujjra-vissza, sarokra-vissza! Hinta-palinta! Az ügyes, aki nem billen el! Elég! Evezés: Itt az ideje, hogy elmenjünk evezni. Üljetek le törökülésbe és tartsátok a karotokat behajlítva a mellkasotok előtt! Nyújtsátok a karokat előre, és az evezőt jó messzire merítsétek a vízbe, majd húzzátok vissza! A törzsetek mozgásával is segítsétek az evezést! Előre és vissza! Elég! Integetés: Üljetek nyújtott, összezárt lábbal, támaszkodjatok a hátatok mögött! Most a lábfejünkkel integetni fogunk. Egyik lábad talpát mutasd nekem, a másikat dugd el úgy, hogy feszítsd le! Most cseréljük meg, és vissza! Integessünk folyamatosan! Elég! Alagút: Gondolom mindenki utazott már hosszabb-rövidebb alagútban! Térdeljetek le és támaszkodjatok le a kezetekkel úgy, hogy a combotok egyenes legyen! Nyújtsátok ki a térdeteket és emeljétek a csípőtöket magasra! Kész is az alagút! Most vége az alagútnak, engedjétek le magatokat! Fel le! Elég! 20

21 Cicahát: Most a cicákat fogjuk utánozni. Térdeljetek le és támaszkodjatok magatok előtt a kezetekre! Domborítsátok a hátatokat, mint a cicák, majd homorítsatok és nézzetek az égre! Cicahát homorít! Nyugodtan nyávoghattuk is! Cicahát homorít! Elég! Asztal: Üljetek le, támaszkodjatok hátul a kezetekkel! Kicsit húzzátok fel a térdeteket, de a talpatok maradjon a talajon! Emeljétek fel a csípőtöket jó magasra, és olyan egyenes legyen a combotok és a törzsetek, mint egy asztal! Ereszkedjetek vissza! Terülj, terülj asztalkám! Vissza! Fel-le! Elég! Kiscsikó: Szerintem nagyon sokan szeretitek a lovakat, különösen a kiscsikókat! Guggoljatok le, kezetekkel támaszkodjatok magatok előtt! Rugaszkodjatok le a lábatokról, és a levegőben kapálódzatok a lábatokkal, mint egy kiscsikó! Vigyázzatok, nehogy orra essetek! Ne legyen túl nagy a lendületetek, mert áteshettek! Mindenki legalább ötször próbálkozzon! Annál ügyesebbek vagytok, minél több időt töltötök a levegőben 21

22 Éhes krokodil: Láttatok már a tévében, vagy esetleg állatkertben krokodilt? Tudjátok, hogy az éhes krokodil nagyon veszélyes állat? Most mi is ilyen éhes krokodilok leszünk. Feküdjetek hasra, tegyétek a kezeteket a fületek mellé! Nyissátok ki a krokodil száját úgy, hogy egyik kezeteken támaszkodjatok, másikat pedig a törzsötökkel együtt emeljétek fel! Most csukjátok be! Nyissátok ki ismét, de a másik kezetekre támaszkodjatok! A krokodil akkor ügyes, ha minél gyorsabban és minél nagyobbra nyitja a száját! Nyitja-zárja! Elég! Verébszökdelés: Álljatok egyenesen, tegyétek a kezeteket csípőre! Mutassátok meg, hogyan ugrálnak a kis verebek! Először helyben! Nagyon ügyesek vagytok! Most előre ugráljon a kis veréb négyszer! Hangosan számoljuk: egy-kettő-három-négy! Most hátra! ! Most az ablak felé! ! Most az ajtó felé! és elég! Kormányzás: Autóban nem ültünk még ma. Ez egy nagyon érdekes autó, mert hason fekve kell vezetni! Feküdjetek hasra és tegyétek a karotokat a fületek mellé! Emeljétek fel a törzseteket, hogy kilássatok, fogjátok meg a kormányt és forgassátok erre-arra! Hallani szeretném, hogyan berregnek ezek az autók! Az a gyerek juthat a legmesszebbre, aki legtovább bírja törzsét fenntartani! Még egy kicsit! Elég! 22

23 Árboc: A Balatonon járunk, és szerencsénk van, mert beülhetünk egy vitorlásba. Anya a partról figyeli a hajónkat. Feküdjetek hanyatt, tegyétek a kezeteket a fejetek alá! Mivel sok hajó van a vízen, Anya néha látja az árbocunkat, emeljétek fel a lábatokat az ég felé! Máskor meg nem látja, engedjétek vissza a lábatokat! Fel le! Fel le! Elég IV.1.2. Klasszikus (részletes), magyarázattal kiegészített oktatási, vezetési módszer Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor egy gyakorlat a tanítványok számára ismeretlen elemeket tartalmaz. Például, ha a törzsdöntés egy gyakorlatnak nem csupán egy eleme, de nem is ismert annak helyes technikai végrehajtása a tanítványok számára, a klasszikus, magyarázattal kiegészített oktatási, vezetési módszert alkalmazzuk. Ebben az esetben az elem helyes végrehajtási technikáját rövid magyarázattal egészítjük ki. Az új elemet tulajdonképpen megtanítjuk, a megértést ismételt végrehajtatással ellenőrizzük, kijavítjuk a hibákat, és csak ezután rendeljük el a gyakorlat folyamatos végrehajtását. Ezt a módszert célszerű alkalmazni akkor is, amikor a szabadgyakorlatok legegyszerűbb elemeit, a gyakorlatok kiinduló helyzeteit, alapformáit kezdjük tanítani. A gyakorlatvezetés menete: 1. a tanár/edző szóban ismerteti a gyakorlatot/feladatot; 2. a tanár/edző/tanítvány szemlélteti a gyakorlatot/feladatot; 1. tanár/edző saját bemutatása A tanár/edző elhelyezkedik a gyakorlat kiinduló helyzetében és bemutatja a gyakorlatot úgy, hogy a csoportjával szemben elhelyezkedve mutasson tükörképet. Így ugyanabban az irányban mozog, mint tanítványai, segítve őket a gyakorlat végrehajtásában. A tükörképszerű bemutatás sok gyakorlást igényel a gyakorlatvezető részéről. A nehézséget az okozhatja, hogy amikor a tanár/edző csoportjával egy kilépést végeztet balra, ő maga jobbra lép ki. Ha a teremben tükör áll rendelkezésre, a tükörképszerű bemutatás elhagyható. Ilyenkor a gyakorlatvezető a csoportnak háttal, a tükörrel szemben állva mutatja a gyakorlatot, ugyanakkor ellenőrizheti tanítványai és sajátvégrehajtásának minőségét. Az oldalsíkban lezajló mozgásokat többnyire szemből, az előre és hátra irányuló mozgásokat oldalnézetből mutassuk meg. A bemutatás során a gyakorlat jellegének megfelelő ritmusban,tempóban, és mozgásterjedelmi kritériumoknak megfelelően kell a gyakorlatot bemutatni. A bemutatás módszere minden korosztály esetében eredményesen alkalmazható. A módszernek azonban a kisiskoláskorú tanulók testnevelésében, kitüntetett szerepe van, mert a gyermekutánzással tanul legkönnyebben mozgásokat. 23

24 1. tanítvánnyal történő bemutattatás módszere Ezt a módszert csak akkor alkalmazzuk, ha biztosak vagyunk abban, hogy a kiválasztott tanuló képes a gyakorlatot technikailag helyesen bemutatni. A bemutatásra kijelölt tanulót olyan helyre állítsuk, hogy a csoport minden tagja jól láthassa. 3. a gyakorlat egyszeri végrehajtásának elrendelése; 4. a végrehajtás során látott, tapasztalt hibák kijavítás (esetleg ismét bemutatjuk, vagy bemutattatjuk a gyakorlatot, külön kiemelve a helyes mozgást); 5. a folyamatos gyakorlás elrendelése. IV.1.3. Összevont gyakorlatvezetési módszer Az előző módszer ismertetése során felsorolt lépések közül kihagyható esetleg összevonható egyik, másik. Elhagyható: szóbeli ismertetés; szemléltetés (bemutatás, ill. bemutattatás); egyszeri végrehajtás; hibajavítás. Összevonható: szóban közlés és bemutatás (csak abban az esetben, ha a tanár hangja nem torzul el, vagy ha a gyakorlat nem túl megerőltető) egyszeri végrehajtás és hibajavítás; hibajavítás és folyamatos végrehajtás. Megnyilvánulási formája: Egyszerű /rövid szóban közlés módszere. A módszert csak egyszerű szerkezetű, jól ismert, rövid idő alatt közölhető gyakorlatok esetében alkalmazzuk elsősorban azoknál ahol nem lassítható le a végrehajtás. Tevékenység sorrend egyszerű/rövid szóban közlés módszer esetén. 1. A kiindulóhelyzet megnevezése, 2. Az ütemszám illetve az ütemszám csoport megnevezése, 3. A gyakorlat közlése ütemenként, ahol először a test/részmozgásformájának nevét, irányát, terjedelmét majd befejező helyzetét határozzuk meg. Ha a gyakorlatot a szimmetrikus hatás elérése érdekében ellenkező oldalra, vagy ellenkező végtaggal is el kell végezni, ellenkezőleg is kifejezéssel utalunk a végrehajtásra. 4. A kiindulóhelyzet elrendelése vezényszóval: Pl. hasonfekvésbe le! 5. A gyakorlat megindítása gyakorlat rajta vezényszóval. Pl. Kiinduló helyzet: terpeszállás tarkóra tartás 1-3. ütem: szökdelés 3x alapállásban; 4. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe. Kiinduló helyzetbe ugorj! Gyakorlat rajta! 1,2, 3 és elég! 24

25 IV.1.4. Szaknyelvi módszer: utasításokkal vagy vezényszóval történő közlés, vezetés módszere A módszer egyszerű és bonyolult gyakorlatok esetén egyaránt alkalmazható. A gyakorlatok közlése felszólító módban történik. A módszer nagy előnye az, hogy a gyakorlatok közlése és azonnali végrehajtatása miatt jelentősen csökkenthető a holtidő, továbbá a megértés azonnal ellenőrizhető. A gyakoroltatás menete utasításos módszer esetén, felszólító mód T/2 személyben: A kiindulóhelyzet elrendelése utasítással Pl.: Ugorjatok terpeszállásba, lendítsétek a karotokat magastartásba! Ez a kiindulóhelyzet A gyakorlat ütemenkénti, ütemcsoportonkénti utasításokkal történő elrendelése, ahol az utasításokban először a mozgás neve, a mozgás iránya, a mozgás terjedelme, majd befejező helyzete jelenik meg. Az ütem sorszáma az utasítás végrehajtó részeként jelenik meg. Pl. Végezzetek bal karkörzést előre! 1! Döntsétek a törzseteket előre 90 fokban és hajlítsátok a karotokat tarkóra! 2! Hajlítsátok a törzseteket előre a bal lábatokhoz és érintsétek meg a bokátokat! 3! Nyújtsátok a törzseteket és lendítsétek a karotokat kiinduló helyzetbe! 4! Amennyiben a gyakorlatot a szimmetria miatt az ellenkező oldalra, az ellenkező irányba, vagy ellenkező végtaggal is el kell végezni, akkor végezzétek el a gyakorlatot ellenkezőleg is! 5, 6, 7, 8! utasítást kell adni. A gyakorlat megindítása gyakorlat folyamatosan rajta! vezényszóval történik. Vezényszóval történő gyakorlatvezetés személytelen módon történik: Terpeszállásba ugorj! Magastartásba fel! Ez a kiinduló helyzet. A gyakorlat ütemenkénti, ütemcsoportonkénti vezényszavakkal történő elrendelése, ahol meghatározzuk a mozgás nevét, a mozgás irányát, a mozgás kiterjedését. Az ütem sorszáma végrehajtásra szólít fel! Bal karkörzés előre! 1! 90 fokos törzsdöntés előre, karhajlítással tarkóra! 2! Törzshajlítás előre a bal lábhoz bokaérintéssel! 3! Törzsnyújtás karlendítéssel kiinduló helyzetbe! 4! Ugyanez ellenkezőleg! 5,6,7,8! Az utasításos és vezényszavas gyakorlatvezetési módszer alkalmazásának szabályai: - Alakítson ki a gyakorláshoz megfelelő alakzatot, alkalmazzon rövid vezényszavakat, és utasításokat! - Határozottan vonja magára tanítványai figyelmét! - Rendelje el a gyakorlat kiinduló helyzetét! (Ha a végrehajtás hibás, pontatlan, vagy lassú, javítsa a hibákat, bíztasson gyorsabb végrehajtásra!) 25

26 - Rendelje el a gyakorlat végrehajtását ütemenként, használjon személyhez szóló rövid utasításokat vagy pontos vezényszavakat! - Segítse a helyes végrehajtást az utasítással egyidejű bemutatással vagy imitált megmutatással! A szemléltetés során mutasson a csoportnak tükörképet! - Ellenőrizze a végrehajtás pontosságát, és azonnal javítsa a durva végrehajtási hibákat! - Rendelje el a gyakorlat folyamatos végrehajtását! - Folyamatosan diktáljon tempót a gyakorlat céljának és természetének megfelelően (irányszavakat és/vagy az ütemsorrendnek megfelelő segítő kifejezéseket alkalmazzon)! - Térjen át a számolással történő tempódiktálásra! Folytassa egyéb hangadással, tapssal, csettintéssel stb. - A gyakorlat megindításakor olyan testhelyzetben álljon, hogy tudjon figyelni tanítványai mozgására, és tanítványai jól követhessék utasításait! - Terjedjen ki figyelme az egész csoportra! Helyét úgy válassza meg, hogy mindenkit lásson, és mindenki lássa! - Legyen határozott, tartsa folyamatos mozgásban tanítványait, próbálja elkerülni a gyakorlat újrakezdését. - Javítsa a végrehajtás általános, csoportos, majd egyénileg elkövetett hibáit! - Hibajavítás közben is folyamatosan diktáljon tempót, hibajavítás céljából csak végső esetben állítsa meg a gyakorlást! - Motiváljon, ösztönözzön, törekedjen a dicséretre, a pozitív megerősítésekre épülő gyakorlatvezetésre! - Adjon rövid instrukciókat, utaljon a gyakorlat legfontosabb hatásaira! - Megfelelő ismétlésszám után készítse elő a gyakorlat megállítását, majd vezényszóval állítsa meg a gyakorlatot! Pl. utoljára, 2, 3, 4, 5, 6, hét, és elég! - Az utolsó gyakorlat után röviden értékelje tanítványai tevékenységét! A fenti módszerek alkalmazására a táblázatokban láthatnak példákat! IV.1.5. Folyamatos /non-stop/ vezetési módszerek A. Kövesd a tanárt/edzőt vezetési módszer alkalmazása utánzáson alapul. Kis gyerekeknél és értelmi fogyatékosoknál a legkedveltebb gyakorlatvezetési módszer. A gyakorlatvezető arra szólítja fel a tanítványait, hogy az általa bemutatott feladatokat vele együtt végezzék, utánozzák az ő mozgását. A gyakorlatvezető ezután a gyakorlatokat folyamatosan végrehajtja, vagy imitálva megmutatja, a tanítványok pedig követik a gyakorlatvezetőt a végrehajtásban. A gyakorlatvezető állhat szemben a tanítványokkal, tükörképet mutatva, vagy oldalnézetben bemutatva azt, a gyakorlat fő mozgásirányától függően. Az előre, hátra irányuló gyakorlatokat célszerű oldalnézetből bemutatni! B. Másik fajtája, egy előzetesen megkoreografált és megtanult gyakorlatláncot feltételez a gyakorlatvezető részéről. A végrehajtás folyamatossága biztosítása érdekében a gyakorlatok ismétlésszámát jól kiszámíthatóvá és könnyen követhetővé kell tenni a résztvevők számára. A gyakorlatok megtanítása utánzáson alapul. A fűzér megtanítása úgy történik, hogy megtanítjuk az első 8 ütemet és gyakoroltatjuk.(az ismétlésszám a tanulók előképzettségétől, ill. a gyakorlat nehézségi fokától függ). Ezt követően 26

27 megtanítjuk a második 8 ütemet, és ezt is gyakoroltatjuk, majd összekapcsoljuk az 1. és 2. gyakorlatot és együtt is gyakoroltatjuk. Ezután tanítjuk a harmadik 8 ütemet és gyakoroltatjuk, majd ezt is összefűzzük, és gyakoroltatjuk az gyakorlatot.stb. Gyakorlat példák láthatók videó felvételen ( lsd. 32ütemű fűzér A.1-A.2-A.1,2-A.3- A.1,2,3-A.4-A.1,2,3,4 stb ) A folyamatos végrehajtás közben a tempó és ritmus megtartásával a gyakorlatvezetőnek előre közölnie kell a várható irányváltoztatásokat és az alapgyakorlatokhoz kapcsolódó variációkat. A színes és élvezetes gyakorlatvezetés,a folyamatos tempódiktálás mellett folyamatos kommunikációt is igényel a gyakorlatvezető részéről. Ez a gyakorlatvezetési módszer nagy felkészültséget és sok gyakorlást igényel C. A folyamatos gyakorlatvezetési módszer egy harmadik fajtája, ha jól ismert, és egyszerű szerkezetű gyakorlatokat kapcsolunk össze. Megindítunk egy egyszerű gyakorlatot, és a gyakorlat végrehajtása közben ismertetjük a következő feladatot. Kellő számú ismétlésszám után megállítjuk a gyakorlást az elég! vezényszóval, majd az átmenet! felszólítást követően elhelyezkednek a tanulók a következő gyakorlat kiinduló helyzetében és a rajta! vezényszóra elkezdik a következő, új gyakorlatot. Célszerű egy előre megtervezett vázra, könnyen összekapcsolható kiinduló helyzetekre felépíteni a gyakorlatsort. D. Állandó, visszatérő gyakorlatokkal történő gyakorlatvezetési módszer alkalmazása során, minden új gyakorlat közlése és elrendelése előtt, a könnyebb átmenet érdekében egy egyszerű, és visszatérő gyakorlatot alkalmazunk. Pl. helyben szökdelés, vagy helyben futás! Az állandó gyakorlat végzése közben ismertetjük a következő gyakorlat kiinduló helyzetét. Pl.: terpeszállás csípőretartás 1. ütem: törzshajlítás balra, 2. ütem: törzsnyújtás, 3-4. ütem: ugyanez ellenkezőleg Figyelem! Kiinduló helyzetbe ugorj! A megfelelő ismétlésszám után állandó gyakorlat rajta! A visszatérő gyakorlat domináns hatása fokozhatja vagy csökkentheti a gyakorlatsorozat által kiváltott terhelést, ezáltal nemcsak a folyamatos végrehajtást könnyítheti, hanem funkcionális szerepet is betölthet. A gyakorlatvezetési módszerek megválasztásának szempontjai: A helyes módszer függ: - a gyakoroltatás céljától (pl. bemelegítés, levezetés, képességfejlesztés, új mozgástanítása); - a csoport összetételétől (homogén, heterogén); - a gyakorlásban résztvevők számától, életkorától, az életkori sajátosságoktól; - a tanítványok előképzettségétől, a résztvevők gyakorlat repertoárjától (szaknyelvi előképzettségétől, a fizikai előképzettségétől); - a gyakorlatok bonyolultsági fokától, szerkezetétől, ismertségétől; - az elérendő terhelés intenzitásától, az időkihasználás fokától, a tervezett fizikai aktivitás és a holtidők arányától; - a rendelkezésre álló terület nagyságától. 27

28 A gyakorlatvezetés ismérvei: - a szaknyelv pontos ismeretére épül; - korrekt, pontos feladat meghatározást tartalmaz; - figyelmet felkeltő, határozott kiállású; - a tanulók figyelmét fenntartó, motiváló; - hibajavításban, a jó, helyes végrehajtásra utaló, segítő, ösztönző, dicsérő magatartás. Ellenőrző kérdések a szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok közlésmódjai, gyakorlás vezetése, irányítása fejezethez: IV.2. Ellenőrző kérdések az ismeretátadás legjellemzőbb módszerei a testnevelésben fejezethez 1.Melyek az ismeretátadás legjellemzőbb módszerei a testnevelésben? verbális ismeretnyújtás vizuális ismeretnyújtás 2. Egészítse ki a mondatot! A magyarázat legyen (érthető), adjon (világos), (könnyen) elképzelhető képet az elsajátításra váró feladatról. Közvetlen szemléltetés alatt a (bemutatást) és a (bemutattatást) értjük. 3. Mi a célja a bemutatásnak? a feladatmegértése helyes mozgásképzet kialakítása a tanulók motiválása 4. Sorolja fel, milyen mozgásformákat utánoztathatunk tanítványainkkal! munkamozgásokat mindennapi cselekvéseket természet tárgyait használati tárgyakat állatokat gépeket mesealakokat 28

29 5. Melyek a klasszikus gyakorlatvezetés lépései? a tanár/edző szóban ismerteti a gyakorlatot/feladatot a tanár/edző/tanítvány szemlélteti a gyakorlatot/feladatot a gyakorlat egyszeri végrehajtásának elrendelése a végrehajtás során látott, tapasztalt hibák kijavítása a folyamatos gyakorlás elrendelése 6. Egészítse ki a mondatot! Összevonható: szóban közlés és (bemutatás); (egyszeri) végrehajtás és (hibajavítás); hibajavítás és (folyamatos) végrehajtás. 7. Melyik gyakorlatközlési módszerre jellemző: csak egyszerű szerkezetű, jól ismert, rövid idő alatt közölhető gyakorlatok esetében alkalmazzuk. rövid, szóban közlés módszere 8. Állapítsa meg az alábbi állításokról, hogy igazak, vagy hamisak! A szaknyelvi módszer csak utasításokkal történő közlést jelent. Igaz Hamis A gyakoroltatás menete utasításos módszer esetén felszólító módban, T/3. személyben történik. Igaz Hamis Vezényszóval történő gyakorlatvezetés személytelen módban történik. Igaz Hamis 9. Írja le az alábbi utasítást vezényszóval! Ugorjatok terpeszállásba, lendítsétek a karotokat magastartásba! Terpeszállásba ugorj! Magastartásba fel! 10. Hogyan kell elindítani a gyakorlatokat szaknyelvi módszer használatakor! 11. Mi a neve az alábbi folyamatos (non-stop) vezetési módszernek? A gyakorlatvezető arra szólítja fel a tanítványit, hogy az általa bemutatott feladatokat vele együtt végezzék, utánozzák az ő mozgását! Kövesd a tanárt/edzőt! 29

30 12. A gyakorlatvezetési módszer megválasztása függ: a gyakoroltatás.. (céljától), a csoport (összetételétől), a résztvevők (számától) és élet.. (korától), a gyakorlatok. (bonyolultsági fokától), a terhelés.. (intenzitásától), a rendelkezésre álló terület. (nagyságától). 30

31 V. Természetes gyakorlatok oktatásának módszertana Cziberéné Nohel Gizella mestertanár, Hézsőné Böröcz Andrea testnevelő tanár A természetes gyakorlatok csoportjába tartoznak az ösztönös, velünk született, spontán megtanult kötetlen mozgásformák, amelyek az egész test izomcsoportjait igénybe veszik. Hatásuk változatos, sokoldalú, alkalmazásuk az alapvető mozgáskészségek kialakításában nagy jelentőséggel bír. Előfeltételeit képezik az egyes sportági mozgásoknak. Alkalmazásuk kisgyermekeknél, kezdő sportolóknál elengedhetetlen. Hatásos eszközei az akarati-és jellemtulajdonságok fejlesztésének. Ütemtartás nélkül végeztetjük őket. Lehetőleg minden foglalkozás anyagában alkalmazzuk. Főbb csoportjai: V.1. Járások, futások oktatásának módszertana A természetes vagy alapvető mozgásoknak igen fontos csoportját képezik a járások és futások. A járás ciklikus mozgás, kedvező körülményeket teremt a vérkeringés, a légzés az anyagcsere számára. A futás, járáshoz hasonlóan ciklikus mozgás, de sokkal dinamikusabb. Legtöbbször e feladatokat keringésfokozó hatásuk miatt gyakoroltatjuk, de az alsó végtag izomzatát is jól fejlesztik, valamint az állóképesség fejlesztésének is fontos eszközei. Járhatunk talpon, lábujjon, sarkon, külső talpélen, hajlított térddel, guggolásban, lépcsőn és változó terepen a szabadban. Ezek a feladatok különösen hatásosak a lábizmok erősítésében és a talpboltozat megtartásában. Fokozhatjuk a járások hatását, ha karmozgásokat (lendítéseket, emeléseket, körzéseket) alkalmazunk közben. Végeztethetjük helyben, haladással, ütemtartással, ütemtartás nélkül, különböző tempóban, fordulatokkal, hátra, akadályok fölött átlépéssel, különböző irányokba, kézfogással, valamint kombinálhatjuk a járásmódokat. A foglalkozásokon általában a bemelegítésben alkalmazzuk a járásokat, futásokat, de a nehezebb, hosszabb, gyorsabb mozgásoknak a fő részben, a lassabb, csillapító járásoknak a befejező részben is fontos szerepük van. Akkor járunk el helyesen, és tartjuk be a fokozatosság elvét, ha a járásban végzett feladatok megelőzik a futásban végzetteket. A járásokat, futásokat egyes, kettes oszlopban, körben, két különböző körben, átlóban, a terem egyik oldalvonalától a másikig haladva lehet végeztetni. A tanulók között mélységben körülbelül 1,5-2 méter távolság legyen. A gyakorlatokat az Indulj! vezényszóval indíthatjuk meg, míg az Állj! vezényszóval állíthatjuk meg. Képzettebb tanulóknál alkalmazhatjuk azt a módszert, hogy 31

32 a következő feladatot tovább utasítással közöljük, pl.: Járás tovább lábujjon!, vagy Futás tovább saroklendítéssel!. A futások hatása fokozottabb a járásokénál, az említetteken kívül az állóképességet, a feladattal végzett futások az koordinációs képességeket (ügyességet) fejlesztik. Ilyen feladatok lehetnek: futás térd- és saroklendítéssel; futás hátrafelé; futás fordulatokkal; futás keresztlépéssel; futás kézfogással; futás helyben; futás láblendítéssel; futás különböző terepen; futás lépcsőn; futás közben jelre különböző feladatok végrehajtása: pl.: ereszkedés guggolótámaszba, törökülésbe, hanyattfekvésbe (mindig pontosan határozzuk meg a végrehajtás irányát, pl.: hanyattfekvés közben a láb a kör közepe felé nézzen). V.2. Ugrások oktatásának módszertana A természetes gyakorlatok ugrásait nem szabad összekeverni a tornában alkalmazott un. támasz ugrásokkal. A természetes ugrások kéztámasz nélkül történnek. Végezhetők talajon, szerek átugrásával és mélybe ugrásokként. A talajon végzett ugrások történhetnek: egy lábról ugyanarra a lábra; egy lábról a másik lábra; egy lábról két lábra; két lábról egy lábra; két lábról két lábra. Irányát tekintve előre, hátra, balra, jobbra történhetnek. Végezhetők fordulatokkal, térd- és saroklendítéssel, lábterpesztéssel, karkörzéssel, eszközökkel a kézben illetve a lábak között (babzsák, labda, bot). Az átugrások történhetnek akadályok felett (pad, zsámoly, ugrószekrény) általában nekifutással vagy sorozatban, szabadban természetes akadályok felett, de társakon is át lehet ugrani. Ilyenkor pl.: hasonfekvésben, térdelőülésben, térdelőtámaszban, fekvőtámaszban helyezzük el a tanulókat. A mélybeugrások különböző magasságból történő leugrásokat jelentenek. Fontos, hogy mindig páros lábra érkezzenek a tanulók. Csak megfelelő bemelegítés után alkalmazhatjuk a mélybeugrásokat. A balesetveszély megelőzésére nagy gondot kell fordítani (szőnyeg használata). A fokozatosságot be kell tartani a magasság meghatározásánál. A padról, zsámolyról, részes szekrényről történő mélybeugrások után térhetünk át a bordásfalról, vagy még magasabb, egyéb eszközökről történő leugrásokra. Hatékony feladat, ha a mélybeugrás leérkezését követően azonnali felugrást végeztetünk. 32