REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK SPANYOLORSZÁGBAN EURÓPAI UNIÓS KONTEXTUSBAN ÖSSZEHASONLÍTÓ TANULMÁNY MAGYARORSZÁGGAL

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK SPANYOLORSZÁGBAN EURÓPAI UNIÓS KONTEXTUSBAN ÖSSZEHASONLÍTÓ TANULMÁNY MAGYARORSZÁGGAL Készítette: Balogh Nóra Konzulens: Francisco Pellicer R. Budapest,

2 Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK... 2 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ÁBRÁK JEGYZÉKE...4 BEVEZETÉS.5 I. RÉGIÓK EURÓPÁJA AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA 6 I.1. A közösségi regionális politika fogalma, szükségessége I.2. A regionális politika kialakulása..7 I.3. Strukturális Alapok...9 I.4. Kohéziós Alap 10 I.5. A regionális politika célkitűzései II. A SPANYOL REGIONÁLIS RENDSZER SAJÁTOSSÁGAI..14 II.1. A spanyol regionális rendszer kialakulása és jellemzői 14 II.2. Regionális különbségek okai Spanyolországban.. 16 II.2.1. Természeti tényezők.. 16 II.2.2. Demográfiai tényezők...17 II.2.3. Jövedelmek alakulása...19 II.2.4. Munkanélküliségi mutatók II.2.5. Gazdasági tényezők...21 II A bruttó hazai össztermék alakulása.21 II Agrárszektor..22 II Ipar...24 II.2.6. Társadalmi tényezők.25 III. SPANYOLORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ - REGIONÁLIS FEJLESZTÉS AZ EU KERETEIN BELÜL 27 III.1. A csatlakozáshoz vezető út..27 III.2. A spanyol regionális politika nemzeti szinten.28 III.3. Az európai regionális politika alkalmazása Spanyolországban...30 III III III III III III.4. Spanyolország érdekérvényesítési lehetőségei, különös tekintettel az Európai Unió spanyol elnökségére..42 IV. MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 45 IV.1. A magyar regionális rendszer kialakulása és jellemzői...45 IV.2. Az EU-csatlakozás...47 IV.3. Közösségi alapok és vidékfejlesztés Magyarországon 48 IV.3.1. A csatlakozást megelőző időszak 48 IV IV IV.4. Magyarország érdekérvényesítési lehetőségei, különös tekintettel a évi EUelnökségre.54 V. A SPANYOL REGIONÁLIS POLITIKA NÉHÁNY TANULSÁGA MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA.57 V.1. Összehasonlítás.57 V.2. Következtetések 62 MELLÉKLET..64 FELHASZNÁLT IRODALOM

3 Táblázatok jegyzéke 1. sz. táblázat: A regionális politika története sz. táblázat: Regionális támogatási eszközök a as periódusban 8 3. sz. táblázat: A regionális politika eszközei célkitűzésenként sz. táblázat: Demográfiai adatok Spanyolországban sz. táblázat: Szegénységi küszöb az autonóm tartományokban sz. táblázat: A GDP átlagos éves növekedési rátája 2000 és 2009 között reálértéken sz. táblázat: Spanyolországnak szóló támogatások 2007 és 2013 között sz. táblázat: Magyarországnak szóló támogatások 2007 és 2013 között sz. táblázat: Az EU-csatlakozás hatása az egy főre eső GDP alakulásának tekintetében sz. táblázat: Strukturális Alapok és eszközök között a tagországokban sz. táblázat: Munkanélküliségi mutatók a spanyol autonóm közösségekben sz. táblázat: Egy főre eső GDP az autonóm közösségekben sz. táblázat: Az agrárgazdaságok száma, összterülete és mezőgazdasági kihasználtsága sz. táblázat: A Területközi Kiegyenlítési Alapból való részesedés százalékos aránya sz. táblázat: Operatív programok Magyarországon sz. táblázat: Operatív programok Spanyolországban a konvergencia célkitűzés keretében sz. táblázat: Operatív programok Spanyolországban a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés keretében

4 Ábrák jegyzéke 1. sz. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az elmúlt 5 évben sz. ábra: A spanyol gazdaság szerkezete a hozzáadott érték alapján sz. ábra: Egy főre eső hazai össztermék megoszlása 2009-ben sz. ábra: Az agrárgazdaságok megművelt területei autonóm közösségenként sz. ábra: Ipar az autonóm közösségekben sz. ábra: A Területközi Kiegyenlítési Alap felosztásának kritériumai sz. ábra: Kohéziós politika Spanyolországban sz. ábra: A 2010-es spanyol elnökség emblémája sz. ábra: Kohéziós politika Magyarországon sz. ábra: Operatív programok tematikus felosztása Spanyolországban és Magyarországon (ERFA/KA) sz. ábra: Operatív programok tematikus felosztása Spanyolországban és Magyarországon (ESZA) sz. ábra: A foglalkoztatottak számának alakulása az elmúlt 5 évben sz. ábra: A munkanélküli lakosság számának alakulása az elmúlt 5 évben sz. ábra: Az aktivitási ráta alakulása az elmúlt 5 évben sz. ábra: Szántóföldhasználat

5 Bevezetés Szakdolgozatom tárgyául a dél-európai mediterrán országot, Spanyolországot választottam. Döntésemben nagy szerepet játszott a spanyol nyelv szeretete, a kultúra és az ország iránti érdeklődésem. Emellett az volt a célom, hogy olyan témába mélyedhessek bele, ami gazdasági szempontból érdekes, ugyanakkor Magyarországra nézve is tanulságos lehet. És hogy mi az, amiben a spanyolok igazán kiemelkednek a többi európai ország közül? Kutatásom középpontjába Spanyolország azon zseniális, a többi tagország számára is példaként követendő regionális fejlesztési politikáját helyeztem, amelyet az Európai Unió keretein belül sikerült megvalósítania az elmúlt évtizedekben. A téma aktualitását azzal magyarázom, hogy 2010-ben újra, immáron negyedik alkalommal, a spanyolokra került a sor az Európai Unió soros elnökségi posztjának betöltésére. Ezzel Spanyolország újabb nagy lehetőséget kapott saját érdekeinek érvényesítésére, többek között kiemelkedő fontosságú regionális politikájának képviselésére. Továbbá nem szabad elmennünk azon tény mellett sem, hogy Spanyolország az EU soros elnökségét Belgium mellett Magyarországgal szorosan együttműködve látja el, ami hazánk szempontjából nagy segítség lehet. Dolgozatomban először arra derítek fényt, mi áll a háttérben. Spanyolországban régóta napirenden van a területi egyenlőtlenség kérdése. Arra az összetett kérdésre keresem a választ, hogy melyek azok a regionális problémák Spanyolországban, amelyek az egyes régiók, autonóm közösségek közötti éles fejlettségbeli különbségeket eredményezik. Sorra veszem az egyes befolyásoló tényezőket, hogy a természeti adottságok, a demográfia, a társadalom és a gazdaság milyen hatással vannak a régiók fejlődésére. Ezután érdemes megvizsgálni, hogy az Európai Unió mennyiben és milyen támogatásokkal járul(t) hozzá ezen egyenlőtlenségek kiküszöbölésére pl. Kohéziós Alap. Hiszen köztudottan Spanyolország az Európai Unió Strukturális Alapjainak és Kohéziós Alapjának, rendszerint, legfőbb haszonélvezője. Az uniós csatlakozás óta a közösségi juttatások igen jelentős mértékben segítették a regionális különbségek csökkentését, az infrastruktúra fejlesztését és a legkevésbé fejlett régiók felzárkóztatását a dél-európai országban, ezáltal javítva a spanyol régiók versenyképességét. A továbbiakban ezt az alapgondolatot Magyarországra vetítve összehasonlítom a spanyolok helyzetét a hazai viszonyokkal, miközben keresem azokat a megoldásokat, amiket hazánk szempontjából érdemes lenne tanulmányozni és a jövőben átvenni egy kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődés elérése érdekében. 5

6 I. Régiók Európája - az Európai Unió regionális politikája I.1. A közösségi regionális politika fogalma, szükségessége A regionális politika fontossága túlmutat a többi közösségi politika jelentőségén, azoknál nagyobb befolyással bír a tagállamok belső fejlődésére. Az Európai Unió ezen politikáját gyakran illetik a területfejlesztési, kohéziós, vagy strukturális jelzőkkel. Mi ennek az alapja? Az EU regionális politikája: Egyrészt területfejlesztési politika, hiszen a támogatások célja a területi különbségek csökkentése. Másrészt strukturális politika, hiszen a közösségi támogatások célja a fogadó országok gazdasági és társadalmi szerkezetének modernizációja, a versenyképesség, a foglalkoztatottság, a magas életszínvonal biztosítása érdekében. Harmadrészt kohéziós politika is, hiszen a gazdasági és monetáris unió megvalósításának és sikeres működésének előfeltétele, hogy az Unión belül gazdasági és társadalmi értelemben is közel hasonló feltételek alakuljanak ki, függetlenül a földrajzi elhelyezkedéstől. 1 Az Európai Unió napjainkban már 27 tagállamból álló közösség, melynek belső piaca 493 millió fogyasztót számlál. A és évi bővítések után ma mélyebbek az EU országai és 271 régiója között fennálló gazdasági és társadalmi különbségek, mint korábban. Éppen ezért az Európai Unió kiemelten foglalkozik a fejletlenebb, vagy társadalmi kihívásokkal, gazdasági szerkezetváltással küzdő régiók felzárkóztatásával. A regionális politika növeli a helyi szintű kezdeményezések hatékonyságát. A tagállamok által befizetett összegekből a Kohéziós Alapon és a Strukturális Alapokon keresztül főként infrastrukturális beruházásokat, a kis- és középvállalkozásokat, valamint a mezőgazdaság modernizálását támogatják. Az európai regionális politika átfogó célja tehát, hogy a különböző régiók fejlettsége közötti eltérés csökkentésével elősegítse a gazdasági és társadalmi kohéziót, mindezt a szolidaritás és versenyképesség megőrzése érdekében. Közben ügyelve arra is, hogy megfeleljen a 21. század kihívásainak Letöltés: Európai Bizottság: Letöltés:

7 I.2. A regionális politika kialakulása A továbbiakban említés szintjén felsorolom a regionális politika kialakulásának fontos lépéseit: 1. sz. táblázat: A regionális politika története 1957 A Római Szerződésben ugyan még nem szerepelt a közös regionális politika, de már megfogalmazták annak szükségességét Létrejött az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Létrejött az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), kiegészítve a már meglévő két alap tevékenységét Az Egységes Európai Okmányban a regionális politikát közösségi szintre emelték, és lefektették a kohéziós politika alapját, amelynek célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetű régiókra nehezedő terheket A Maastrichti Szerződésben a kohéziót már az Unió egyik alapvető céljaként jelölték meg ban létrehozták a Kohéziós Alapot a legkevésbé fejlett tagállamok számára (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország), segítve őket a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való felzárkózásban Létrejött a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) és 1999 között a közösségi költségvetés egyharmadát (közel 177 milliárd ECU) már a kohéziós politikára fordították A keleti bővítés miatt felmerült finanszírozási problémák megoldására létrejött az Agenda 2000 reformcsomag, mely a strukturális és kohéziós alapokat is érintve segítette a csatlakozó országok támogatásba történő bekapcsolódását A berlini Európai Tanács (1999 márciusában) döntött a Strukturális Alapok reformjáról, és módosította a Kohéziós Alap működését. Ezekre az alapokra 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd eurót fordítottak, azaz hét év alatt összesen 213 milliárd eurót. A már hét éve működő PHARE-programot kiegészítő Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) és a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) elősegíti a közép- és kelet-európai tagjelölt országok gazdasági és társadalmi fejlődését és környezetvédelmét Hatályba lépett az EU új kohéziós és regionális politikája, mely három új célkitűzést 2013 támogat: konvergencia, versenyképesség, területi együttműködés. A korábbi négy Strukturális Alap, a közösségi kezdeményezések és a Kohéziós Alap helyett két Strukturális Alap: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap, valamint a Kohéziós Alap maradt fenn. Leválasztásra kerültek a közös agrárpolitikához, illetve a közös halászati politikához kapcsolódó finanszírozási eszközök és létrejött az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az Európai Halászati Alap (EHA). Forrás: EUvonal Letöltés: (saját szerkesztés) A jelenlegi támogatási rendszer a következő táblázatban leírtak szerint kerül felosztásra. A regionális politika és dolgozatom szempontjából érdemes mélyrehatóbban foglalkozni a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap működésével. A későbbiekben ezért ezeket fejtem ki részletesebben. 7

8 STRUKTURÁLIS ALAPOK 2. sz. táblázat: Regionális támogatási eszközök a as periódusban ERFA CÉL A regionális gazdaságok fejlesztése és strukturális igazodása. KIEMELT TERÜLETEK Fenntartható munkahelyeket teremtő beruházások Infrastrukturális beruházások A helyi és regionális fejlődést elősegítő intézkedések, különös tekintettel a kis-és középvállalkozásoknak nyújtott anyagi támogatásra és szolgáltatásokra Technikai segítségnyújtás Hanyatló ipari térségek ESZA A kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése. Teljes foglalkoztatás elérése Munkaminőség és termelékenység javítása Társadalmi befogadás előmozdítása A foglalkoztatás nemzeti, regionális és helyi szintű egyenlőtlenségeinek csökkentése Kohéziós Alap Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) Európai Halászati Alap (EHA) Közösségi kezdeményezések Eredetileg Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország támogatására jött lére a GMU-hoz való csatlakozás elősegítésére. Mai célja: a gazdasági és szociális lemaradás csökkentése. Jogosultak: azon tagállamok, amelyekben az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alacsonyabb a közösségi átlag 90%-ánál. Az EMVA forrásai kiegészítik a nemzeti, regionális és helyi szintű fellépést, a Közös Agrárpolitika (KAP) részeként. Infrastrukturális fejlesztések: környezetvédelmi infrastruktúra közlekedési, szállítási infrastruktúra fejlesztése (pl. transzeurópai hálózatok) A mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének növelése Vidéki környezet és a termőföldek minőségének megőrzése Vidéki lakosság életminőségének javítása A halászati ágazat, a halászati területek és a belvízi halászat fenntartható fejlesztése. A strukturális alapokat kiegészítő fejlesztési vagy akcióprogramok, különböző területekre koncentrálva. (nemzeti szintű végrehajtás) INTERREG: határokon átnyúló, nemzetek és régiók közötti együttműködés EQUAL: nemzetek közötti együttműködés a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés ellen URBAN: válságban lévő városok és városkörnyékek gazdasági és társadalmi megújulása LEADER: vidékfejlesztés helyi csoportok kezdeményezéseire Előcsatlakozási Alapok A tagjelölt országoknak a csatlakozásra való felkészülés támogatására elkülönített közösségi pénzforrások. ISPA: környezetvédelmi és közlekedési projektek SAPARD: mezőgazdaság és vidékfejlesztés PHARE: Európai Unió Közép- és Kelet-Európát támogató programja, eredetileg Lengyelország és Magyarország megsegítésére jött létre a gazdasági szerkezet átalakítására. Forrás: EUvonal Letöltés: (saját szerkesztés) 8

9 I.3. Strukturális Alapok A Strukturális Alapok a nemzeti programokhoz járulnak hozzá. A programokat a tagállamok nyújtják be, a végrehajtás azonban a közösségi, országos, regionális és helyi szervek együttműködésében folyik. A regionális támogatások címzettjei általában nem a tagállami kormányok, hanem a régiók, önkormányzatok, akiknek képeseknek kell lenniük, és a megfelelő intézményrendszerrel kell rendelkezniük a programok lebonyolítására. A 2006-ig 4 alapból (ERFA, ESZA, EMOGA és HOPE) álló Európai Strukturális Alapot a as periódusban az ERFA és az ESZA alkotja. A Strukturális Alapok elosztását az Eurostat által nyilvántartott Statisztikai Célú Területi Egységek Nomenklatúrája, a NUTS alapján határozzák meg. NUTS 1: nagy országok nagyobb régiója, illetve a közepes országok esetében akár az egész ország is lehet NUTS 2: azt a regionális szintet jelenti, amely alapján Strukturális Alapok legnagyobb hányadát szétosztják. A NUTS 2 nem feltétlenül egy történelmileg régiót alkotó terület, hanem gyakran egy tervezési-statisztikai régiót jelent, amelynek a jellemző lélekszáma 1,5-2 millió körül van. NUTS 3: a NUTS 2-nél kisebb települési szint (kb. megye méret). NUTS 4: kistérségi szint NUTS 5: települési szint. 3 A Strukturális Alapok működésének alapelvei: - Szubszidiaritás és decentralizáció: Azt jelenti, hogy a döntéseket és a végrehajtást arra a területre kell helyezni, amely a legnagyobb átlátással és kompetenciával rendelkezik a feladat megvalósításához. Ez az alapelv az Unió regionális politikájának elsődleges alapelve. Ezáltal a helyi szintek felelőssége növekszik. - Partnerség elve: A partnerség együttműködést jelent az Európai Közösség és a tagországok között a prioritások meghatározásától a programok végrehajtásának megfigyeléséig és értékeléséig. - Koncentráció és addicionalitás elve: A koncentráció azt jelenti, hogy a támogatásokat azokra a régiókra kell koncentrálni, ahol a legnagyobb az elmaradottság, konkrétan, 3 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC

10 ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU átlag 75%-át. Az addicionalitás azt jelenti, hogy a közösségi támogatások kiegészítik a nemzeti programokat, és nem kiváltják, helyettesítik azokat. Az EU által nyújtott támogatásoknál alapkövetelmény a nemzeti finanszírozás megléte. - Programozás, tervezés elve: A fejlesztési stratégiák partnerségen alapuló kidolgozása ezek megvalósításának egyértelmű célkitűzési rendszere, a fejlesztések egymásra épülése jelenti a programozást. A tagállamok célkitűzések alapján átfogó fejlesztési terveket készítenek. 4 I.4. Kohéziós Alap A Kohéziós Alapot eredetileg azért hozták létre, hogy az akkoriban legkevésbé fejlett, újonnan csatlakozott államokat (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország) támogassa a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való felzárkózásban. A további csatlakozásokat követően értelem szerűen megváltozott jelenlegi célkitűzés szerint azonban a Kohéziós Alap ma már azon tagállamokat támogatja, amelyekben az egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alacsonyabb a közösségi átlag 90%-ánál. Az alap célja, hogy csökkenjen ezen országok gazdasági és szociális lemaradása, és ezáltal stabilizálódjon a gazdaságuk. A támogatások a konvergencia célkitűzésre irányulnak, így az alapra ugyanazok a programozási, kezelési és ellenőrzési szabályok érvényesek, mint az ESZA-ra és az ERFA-ra. A as időszakban az alábbi országok jogosultak a Kohéziós Alap támogatására: Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Portugália, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Spanyolország átmeneti támogatásban részesülhet, mivel egy főre eső GNI-je alacsonyabb a 15 tagállamra számított közösségi átlag 90%- ánál. 5 A Kohéziós Alapból nyújtott támogatásokra a Strukturális Alapoktól eltérően nem régiók, hanem országok jogosultak. A jogosult országok számára infrastrukturális fejlesztésre felhasználható támogatást biztosít, amely nagyjából fele-fele arányban nagyobb volumenű környezetvédelmi, valamint a közlekedési, szállítási infrastruktúra mindenekelőtt a transzeurópai hálózatok fejlesztését szolgáló beruházásokra fordítható. 6 4 EUvonal Letöltés: Európai Bizottság Letöltés: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC

11 I.5. A regionális politika célkitűzései A regionális politika 1988-ban 5 célkitűzést fogalmazott meg, amely 1999-ben 1 célkitűzéssel egészült ki: 1. A fejlődésben elmaradott területek támogatása. E célkitűzés azon NUTS 2 régiókra vonatkozott, amelyek 1 főre jutó GDP-szintje nem érte el az Unió átlagának 75 %-át. Ide tartozott Görögország, Portugália, Írország összes régiója, Spanyolország nagy része, a dél-olasz területek, stb ig erre a célkitűzésre fordították az alapok legnagyobb részét, mintegy %-ot. 2. Az ipari termelés hanyatlása által különösen érintett régiók támogatása. (7-9%) (ERFA) 3. A hosszú távú és a fiatalok munkanélkülisége elleni programok támogatása. (5-6%) (ESZA) 4. A munkavállalók átképzésének, a változásokhoz történő alkalmazkodásának támogatása a munkanélküliség elkerülése érdekében (5-6%) (ESZA) 5. a) A mezőgazdasági termelés és a halászat különböző szektorai modernizálásának, strukturális alkalmazkodásának elősegítése (4%) b) a magas agrárfoglalkoztatottságú, jellemzően mezőgazdasági vidékek fejlesztésének támogatása (4-5%) (ERFA) 6. Ritkán lakott területek alkalmazkodásának támogatása (Svédország, Finnország) (Agenda2000; ERFA) A os időszak a keleti bővítés jegyében telt, mely az új, fejletlenebb tagállamok finanszírozásával kapcsolatban problémákat vetett fel. Ennek kiküszöbölésére született meg az Agenda 2000 reformcsomag, mely megváltoztatta a Strukturális Alapok célrendszerét, lehetővé téve a csatlakozó országok támogatásokba történő bekapcsolódását. Ugyanakkor a Kohéziós Alap továbbra is megmaradt.. Spanyol közbenjárásra a Kohéziós Alap költségvetését megemelték 18 milliárd euróra. ( között 15 milliárd volt.) A célkitűzéseket 6-ról 3-ra csökkentették: 1. A fejlődésben elmaradott területek támogatása a fejlődésben leginkább elmaradt régiókban kívánta elősegíteni a fejlesztést és a strukturális alkalmazkodást. (67.9 %) 2. A strukturális nehézségekkel küzdő térségek gazdasági és társadalmi szerkezetváltásának támogatása (11,5 %) 11

12 3. Oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek és politikák kiigazítása és korszerűsítése (12,3 %) Az Európai Unió május 1-i bővülésével az Unión belüli fejlettségi különbségek jelentősen nőttek. A 2004-ben csatlakozott országok 2007-től teljes mértékben jogosulttá váltak a támogatásokra, ami meghatározta a következő pénzügyi terv kialakítását is. Szükség volt a korábbi Strukturális és Kohéziós Alapok átalakítása és a strukturális célkitűzések módosítására: Ahogy azt már korábban említettem, továbbra is fennmaradt két Strukturális Alap: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint a Kohéziós Alap. Létrejött az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA). A kohéziós jellegű kiadások a os időszakhoz képest jelentősen növekedtek között az Unió költségvetésének 44%-a, azaz az uniós GNI 0,46%-a szolgál kohéziós célt. Ennek az időszaknak egyik jelentős intézkedése a társfinanszírozások megkönnyítése a nemzeti hozzájárulási követelményszint csökkentése. Azokban a tagállamokban, amelyek január 1.-én a Kohéziós Alapra vonatkozó átmeneti szabályok értelmében támogatásra jogosultak - köztük Spanyolország - a hozzájárulás általános mértéke 80% lehet. Csökkent az egy tagállam számára felhasználható maximális támogatási plafon: a GDP 3,79 %-a lett a korábbi 4% helyett. A közötti időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap ás a Kohéziós Alap három új célkitűzést támogat. 1. Konvergencia célkitűzés: A legkevésbé fejlett tagállamok és régiók felzárkózásának gyorsítását támogatja. (Strukturális és Kohéziós Alapok 81,4 %-a, 251,2 milliárd euró) Ebből 1,29 % (3,25 milliárd euró) a Kohéziós Alap Pashing out országának, Spanyolországnak (itt az egy főre jutó GNI a bővítés statisztikai hatása miatt emelkedett 90% fölé). 2. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés: Az Unió többi (a konvergenciából kimaradt) régiója versenyképességének, valamint foglalkoztatási helyzetének és mutatóinak javítása, a Lisszaboni Stratégiával összhangban. (15,95%, vagyis 49,1 milliárd euró) 12

13 3. Európai területi együttműködés: Határokon átnyúló, transznacionális és régióközi szintű együttműködés megerősítése, közös helyi kezdeményezéseken keresztül valósul meg (2,52 % vagyis 7,8 milliárd euró) sz. táblázat: A regionális politika eszközei célkitűzésenként Konvergencia célkitűzés ERFA ESZA Kohéziós Alap Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés ERFA ESZA Európai területi együttműködés célkitűzés ERFA Forrás: EB Letöltés: (saját szerkesztés) 7 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC

14 II. A spanyol regionális rendszer sajátosságai II.1. A spanyol regionális rendszer kialakulása és jellemzői A spanyol önkormányzati rendszer legfontosabb láncszemét a tizenhét regionális autonóm közösség alkotja. A spanyol regionalizmus gyökerei a nyolcszáz éves ( ) arab hódítás időszakáig nyúlnak vissza. Az között kialakított modell közvetlen történelmi előzményét azonban a Második köztársaság 1931-ben elfogadott alkotmánya alapján végrehajtott területi reform képezi. A harmincas évek elején az integrált államfelfogás jegyében tizenhárom, korlátozott önkormányzatisággal rendelkező régióra osztották az országot. Nem tettek azonban említést a baszk, a galíciai és a katalán kisnemzetekről, amelyeket szintén régiónak minősítettek. Az 1970-es évtized végéig a spanyol fejlődés egyik fő feszültségforrását két alternatív államszervezet közötti állandó konfliktus jelentette. A XIX. században színre lépett kisnemzeti identitást megtestesítő baszk, katalán és galíciai nacionalista mozgalmak az autonómia, az önkormányzatiság és olykor a teljes elszakadást is magába foglaló önrendelkezés megvalósításáért küzdöttek. A madridi kormányzat ezzel szemben a központosított, egységes szerkezetű államberendezkedés eszméjét és gyakorlatát képviselte. A feloldhatatlannak látszó érdekellentéteket a Franco-diktatúra ( ) időszakában erőszakos eszközökkel kívánták megoldani. A nemzeti felkelés legitimizációjára támaszkodó rendszer uniformizált, merev, centralizált államhatalmat épített ki, s nem volt hajlandó tudomásul venni és elismerni a Spanyolországot alkotó népek nemzeti-regionális sokszínűségét. Az egy állam, egy nemzet, egy nyelv szentháromságra épülő francoizmus betiltotta a nemzeti nyelv használatát is. Az iskolákban és a közéletben a Kasztília tartomány nevéből származtatott castellano-spanyol nyelvet tették kizárólagossá. Mindez megakadályozta, hogy az állam valódi állam, a nemzet pedig sajátos jellemzőkből felépülő egységes nemzet legyen. A demokrácia hiánya dezintegrálta Spanyolország népeit. A nemzeti és regionális identitás kialakulásának és megszilárdulásának nehézségeit az említett tényezők mellett fokozták a Spanyolországban az ötvenes évek végétől beindult modernizáció asszimilációs, a népesség elvándorlásában és keveredésében megnyilvánuló társadalmi, gazdasági, demográfiai hatásai is. Ily módon a demokratikus politikai átmenet megindulásakor a periférikus nacionalizmusok nemzeti identitására egyfelől a szélsőséges csoportok által képviselt, a teljes függetlenséget követelő türelmetlenség és 14

15 szeparatizmus (ETA; Herri Batasuna), másfelől a többségi irányzatok megegyezési szándékát tükröző önmérséklet autonómia igénye vált jellemzővé. A hetvenes évek elejétől ugyanakkor már széles körök számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a sajátos, a nemzeti, esetenként regionális identitásokkal rendelkező spanyol társadalom többnemzetiségű közösség, s hogy ezt a sokszínűséget csupán az autonómiák rendszerére épülő államszerkezet képes megoldani. 8 Spanyolországban 1976 és 1983 között történt meg a nemzeti, valamint a regionális autonómiák és a demokratikus önkormányzati rendszer kompromisszumos összekapcsolására épülő tagolt és szimmetrikus államszerkezet kialakítása. Az új spanyol demokrácia a régi hatalommal való gyökeres szakítást jelentett a nemzetiregionális kérdés megoldása szempontjából. A modell kielégítette a baszk, a galíciai, a katalán kisnemzetek (valamint a saját nyelvvel rendelkező Navarra, a Baleári-szigetek és a Valenciai Közösség) nemzeti igényeit is, de másfajta alapelvű regionális-autonómiák létrehozásával ellensúlyt is képezett azokkal szemben. 9 A mai Spanyolország közigazgatási beosztása háromszintű. A legnagyobb egységek az autonóm közösségek (comunidades autónomas), melyek egy vagy több tartományból (provincia) állhatnak. A tartományok pedig önkormányzattal rendelkező településekre (municipios, községek) oszlanak. Az autonóm közösségek és városok szerepe a közigazgatásban, hogy saját törvényekkel és több-kevesebb önállósággal rendelkezve kormányozhatnak saját közösségeikben. Baszkföld, Galícia, Katalónia és Andalúzia az autonómia legmagasabb fokáig eljutott közösségek. Érdekesség, hogy Asztúria, a Baleáriszigetek, Kantábria, La Rioja, Madrid, Murcia és Navarra az autonóm közösségek azon csoportját képezik, melyeket egyetlen tartomány képez. Spanyolország két észak-afrikai birtokának esete kivételes, ugyanis Ceuta és Mellila autonóm városok (ciudades autónomas), melyek egyszerre töltenek be tartományi és községi funkciókat, tehát a három területi szint mindegyikéhez tartoznak. A közigazgatás szintjei tehát az alábbiakban röviden: 1. comunidades autónomas ( autonóm város) 2. provincias ( autonóm város) 3. municipios (8111 község) 8 Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1998. ( o.) 9 Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 ( o.) 15

16 A Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája, mely az Európai Unió által statisztikai célokra kialakított kódrendszer (NUTS) feladatait tölti be, a spanyol autonóm közösséget a NUTS-2, a tartományt pedig a NUTS-3 szinthez sorolja. NUTS-1 szintű területi egységekként az autonóm közösségeket csoportokba rendezve régiókat hoztak létre. II.2. Regionális különbségek okai Spanyolországban Spanyolországban a területi egyenlőtlenség régóta meghatározó jelenség. Mielőtt részletekbe menően beleássuk magunkat ezen problémák megoldásának elemzésébe, arra a kérdésre kell választ kapnunk, hogy melyek azok a regionális problémák Spanyolországban, amelyek az egyes régiók, autonóm közösségek közötti éles fejlettségbeli különbségeket eredményezik. Spanyolország regionális problémáit főként az ország földrajzi régiói közötti különbségek, a jövedelemszintek, a termék és a foglalkoztatottság növekedési ütemének eltérései, valamint az ország egészére jellemző egyenlőtlen gazdasági növekedés jelentik. A magasabb jövedelmű területek azok, ahol a kedvező földrajzi adottságok, a népesség, az identitástudat, a kormányzat és az ipar koncentrálódik. Így például regionális központok alakultak ki az országon belül, ezek például a Valenciai-öböl, illetve a Vizcayai-öböl partvidéke, illetve az ország belsejében Madrid és környéke. Ezek tekintetében viszonylag fejlett tartománynak mondható a Madridi A.T., Baszkföld, Navarra, Aragónia északi része, Katalónia és Valencia; és a viszonylag elmaradott területek közé sorolható Andalúzia, Extremadúra, Murcia, Galícia és a két Kasztília. 10 Jelentős befolyásoló tényező a regionális munkanélküliség, az egyes régiókat és városokat sújtó túlnépesedés, vagy épp az elöregedés és elvándorlás jelensége, valamint az ipar, az infrastruktúra és a piac túlzott mértékű koncentrálódása. A nemzeti identitástudat, az etnikumok és ezáltal a kultúrák sokszínűsége és a vallási összetétel további nehézségek elé állítja a spanyol társadalmat. A következőkben szeretnék egy összefoglaló képet adni Spanyolország helyzetéről. II.2.1. Természeti tényezők Az éghajlat az a befolyásoló tényező, amely leginkább felelős azokon a területeken, ahol nagy demográfiai űr tátong. Ebben az értelemben a hideg és a száraz éghajlat az, ami a leginkább elidegeníti a lakosságot. A magasság és ezzel együtt a hegyvidéki éghajlat 10 T Hitiris: Az Európai Unió gazdaságtana - Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1995 ( o.) 16

17 szintén gondot jelent: Az alacsonyan fekvő területeken, különösen a part menti területeken nagyobb a népsűrűség. II.2.2. Demográfiai tényezők Spanyolország átlagos népsűrűsége 92,39 fő/km 2, mely lényegesen alacsonyabb az Európai Uniós átlagnál. Azonban nem csak a lakosság megoszlása szabálytalan, a területi egyenlőtlenségek a dinamizmusban és demográfiai struktúrában egyaránt fellelhetők. Miközben a Madridi Autonóm Közösségben az adatok már-már elérik a 800 fő/km²-t, körülötte egy hatalmas demográfiai űr tátong (Extremadúra, a két Kasztília és Aragónia), ahol a népsűrűség még az 50 fő/km²-t sem éri el. 4. sz. táblázat: Demográfiai adatok Spanyolországban az autonóm közösségek és tartományok népességének, népsűrűségének összehasonlítása területenként Népesség (fő) Terület (km 2 ) Népsűrűség (fő/km 2) Összesen ,13 92,39 Andalúzia ,71 94,78 Sevilla ,09 135,38 Aragónia ,25 28,2 Asztúria ,57 102,35 Baleári-szigetek ,66 219,45 Kanári-szigetek ,95 282,53 Kantábria ,34 110,73 Kasztília és León ,96 27,21 Kasztília-La Mancha ,97 26,19 Katalónia ,41 232,78 Barcelona ,17 710,12 Valenciai Közösség ,52 219,08 Valencia ,09 238,33 Extremadúra ,98 26,51 Galícia ,38 94,54 Madrid (AK) ,69 795,61 Murcia ,11 127,86 Navarra ,36 60,69 Baszkföld ,13 300,23 La Rioja ,25 63,76 Ceuta ,37 19,48 Melilla ,62 13,41 Forrás: INE 2009 (saját szerkesztés) A tengerparti sávok és városi agglomerációk a legsűrűbben lakottak, mint például Barcelona, mely az egész katalán partra kiterjesztette befolyását. Ebbe a kategóriába tartozik még Valencia, Alicante, Elche, Murcia, Cartagena, Sevilla, Cádiz és Malaga, 17

18 Granada, Bilbao-Santander-Guipúzcoa, Asztúria, La Coruña, Vigo és Palma de Mallorca. Külön kell megemlíteni a Madridi Autonóm Közösséget, amely több olyan várost is magába foglal, ahol a népesség száma meghaladja a főt (pl. Getafe). Madrid immáron a negyedik legnagyobb város az Európai Unióban (,csak Párizs, London és a Ruhr-vidék előzi meg). A térség zsúfoltsága természetesen fővárosi voltából adódik, illetve befolyása mára már kiterjed két másik tartományra, Toledo-ra és Guadalajara-ra, melyek együttesen alkotnak egy nagyvárosi agglomerációt. Ezzel széles ellentétben a hegyvidékek (Pireneusok, az ibériai Kantábriai-hegység, Sierra Morena, Sistema Central) és a kifejezetten száraz területek, jellemzően az ország belső területei az elnéptelenedés problémájával küzdenek. Mindez annak köszönhető, hogy a 60-as évektől kezdődő gyors növekedés nem egyformán érintette a különböző területeket. A gépesítés megjelenése a fejletlenebb, mezőgazdaságtól függő területeken a mezőgazdasági foglalkoztatottság csökkenését eredményezte. Ezek a területek azóta is fokozatos elnéptelenedés alatt vannak, nagyszabású elvándorlás figyelhető meg a falvakból a fejlődő ipari és városi centrumok felé. A városok foglalkoztatottsága azonban nem növekszik oly mértékben, hogy fel tudja szívni a felszabaduló mezőgazdasági munkaerőt, amely ráadásul nem is elég képzett. Ennek következtében munkaerő felesleg alakult ki. Ez főként a fiatalokat ösztönözte elvándorlásra, mivel nekik nagyobb esélyük volt arra, hogy máshol munkát találjanak. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az ottmaradottak az idősebb, illetve kevésbé termelékeny korosztályból kerültek ki. Jól megfigyelhető a lakosság növekvő mértékű elöregedése, mely elsősorban Kasztília-León és Aragónia tartományokra jellemző. Ez szemben áll Andalúziával és Murciával, ahol a lakosság az EU-n belül a legfiatalabb, ami bizonyos területeken a magasabb születési aránynak köszönhető, máshol pedig annak, hogy a kérdéses térség erős vonzást gyakorol a bevándorlókra. 11 A munkaerőpiacon fontos tényezővé váltak a bevándorlók és 2008 között több mint négymillió ember érkezett Spanyolországba. Ezek elsősorban 16 és 44 év közötti munkaképes fiatalok. A bevándorlók tömege jótékony hatással volt a munkanélküliségre, és a munkaerőpiac szerkezeti problémáira. A magas munkanélküliség mellett ugyanis mindig voltak olyan állások, amikre nehéz volt spanyol munkaerőt találni, és ezeket a bevándorlók betöltötték. 11 T Hitiris:Az Európai Unió gazdaságtana - Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1995 ( o.) 18

19 Az elvándorlás egy másik súlyos demográfiai problémát is fölvetett: megjelentek a túlnépesedett területek. Ezek az övezetek igen magas fokú agglomerációs gazdaságosságot kínálnak, minek következtében a tőke, a munkaerő és az ipari termelés- a hanyatló területek rovására- ide koncentrálódik. Az erősen iparosodott, túlzsúfolt város együttesekben (Madrid, Barcelona, Bilbao, Valencia, Cartagena, Gijón és vonzáskörzeteik) a jövedelmek és a foglalkoztatottság nagy növekedési üteméből származó előnyök sok esetben együtt járnak a belváros állapotának leromlásával, a szegénynegyedek kialakulásával, az általános környezeti leépüléssel és az életminőség romlásával. A 80-as évek végétől kezdve felerősödött az inmigráció. A külföldi lakosság növekedése főleg a fővárosra és a nagy székvárosokra (Madrid, Barcelona), a Földközi-tenger partvidékére és a szigetvilágra (Baleári-és Kanári-szigetek) volt jellemző. Ezek az inmigrációs folyamatok az Európai Közösségbe való belépéskor jelentősen visszaszorultak. 12 II.2.3. Jövedelmek alakulása A jövedelemnagyság, az egy főre jutó jövedelem és a vásárlóerő tekintetében is jelentős különbségek vannak a spanyol régiók között. Az abszolút szegénységi küszöbnek az adott ország nemzeti jövedelme 60 %-ának el nem érését tekintik es adatok szerint ebbe a zónába tartozik a spanyol lakosság 24,4 %-a. Két évvel ezelőtti statisztikák szerint a legszegényebb régiónak továbbra is Extremadúra tekinthető 38,4 %-os mutatóval, melyet Andalúzia (28,9 %) és Kasztília-La Mancha (28 %) követ. A legkisebb szegénységi arányt Navarrában (6.5%) és Baszkföldön (9,6%) mérték. 5. sz. táblázat: Szegénységi küszöb az autonóm tartományokban (%) Autonóm közösségek Szegénységi küszöb Autonóm közösségek Szegénységi küszöb (%) (%) Navarra 6,5 Valenciai Autonóm Közösség 20,2 Baszkföld 8,5 Kasztília és León 20,4 Kantábria 12 Galícia 21 Asztúria 12,5 Kanári-szigetek 24,8 Katalónia 12,8 Murcia 25 Aragónia 13,3 Kasztília-La Mancha 28 Baleári-szigetek 13,8 Andalúzia 28,9 Madrid (Autonóm Közösség) 14,5 Ceuta és Melilla 32,7 La Rioja 19,3 Extremadúra 38,4 Spanyolország összesen 19,6 Forrás: INE 2008 (saját szerkesztés) 12 Michael P. Markes: Bevándorlás és a személyek szabad mozgása. Európa Fórum, V. évf.1. sz. 19

20 Az elmúlt évtizedben felerősödött a kiegyenlítődés tendenciája. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy Spanyolország a régiók közötti jövedelemkülönbségeket figyelembe véve Nagy-Britannia, Belgium, Franciaország, Ausztria, Finnország és Svédország mögött az Európai Unió legkevésbé egyenlőtlen térségévé lépett elő. 13 II.2.4. Munkanélküliségi mutatók Spanyolországban statisztikai adatok szerint 2010-ben az aktív lakosság közel 20 %-a munkanélküli. Ez duplája az euro zónában mért 10.1 %-os uniós átlagnak (EU27-ben 9,6 %), és egyben a legmagasabb a tagországok közül. A munkanélküliségi mutatókból kiderül, hogy Spanyolország elmaradott, periférikus régióiban a legnagyobbak a foglalkoztatási gondok. A Kanári-szigeteken 28,67 %-os, Andalúziában 28,55 %-os, Murciában 23,95 %-os, Extremadúrában %-os a munkanélküliségi arány. [11.sz. táblázat] A 25 év alatti, első munkahelyet keresők adatait vizsgálva a helyzet még ennél is súlyosabb, az országos átlag ugyanis elérte a 42.5 %-ot (ez szintén a 20 %-os uniós átlag dupláját teszi ki). Az alábbi ábrán azonban tisztán kivehető, hogy 2009 végére a spanyol munkanélküliségi ráta jelentősen megugrott az előző évekhez képest. A munkanélküliség ilyen hirtelen és nagymértékű növekedése elsősorban a válságnak köszönhető és a spanyol munkaerőpiac sajátosságaira vezethető vissza. 1. sz. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az elmúlt 5 évben Forrás: INE 2010 (saját szerkesztés) 13 Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1998. ( o.) 20

21 II.2.5. Gazdasági tényezők Spanyolország a világ nyolcadik legnagyobb piacgazdasága, mely a francoista rendszer kezdeti autarkiás, erősen szabályozott gazdaságából érte el fokozatosan jelenlegi helyzetét. 14 Az Európai Unió tagjaként a legnagyobb növekedést produkálta az elmúlt években, melynek alappillérei a turizmus, a mezőgazdaság és az ipar. Az ipar az északi területekre koncentrálódik, délen pedig az idegenforgalom és a mezőgazdaság a prioritási terület. 2. sz. ábra: A spanyol gazdaság szerkezete a hozzáadott érték alapján (2007) Forrás: Panorámica de la industria, INE2007 (saját szerkesztés) II A hazai össztermék alakulása 3. sz. ábra: Egy főre eső hazai össztermék megoszlása 2009-ben (Spanyolország = 100) Az egy főre eső GDP tekintetében Baszkföld vezette a listát 2009-ben euróval, amely összeg 34,2%-kal magasabb, mint a spanyol országos átlag ( euró). Ezután a Madridi Autonóm Közösség ( euró), Navarra ( euró) és Katalónia ( euró) következik. A lista végén Extremadúra szerepel euró/fővel. Hét régió: Baszkföld, Madrid, Navarra, Katalónia, La Rioja, Aragónia és a Baleári-szigetek a 27 tagú Európai Unió Forrás: INE 2009 (saját szerkesztés) átlaga ( euró) felett zártak az egy főre eső GDP tekintetében. [12. sz. táblázat] 14 EUvonal: Letöltés:

22 A közötti időszakban a legnagyobb átlagos éves növekedést Extremadúra és Murcia mutatták 2,79%-os növekedést produkálva, ami közel fél százalékponttal magasabb az országos átlagnál. Ezzel ellentétben a Baleári-szigetek produkálta a legalacsonyabb növekedést 1,66%-kal. 6. sz. táblázat: A GDP átlagos éves növekedési rátája 2000 és 2009 között reálértéken (%) Az országos átlag felett Az országos átlag alatt Extremadúra 2,79 Aragónia 2,31 Murcia 2,79 Baszkföld 2,27 Melilla 2,7 La Rioja 2,23 Madrid (AK) 2,54 Kanári-szigetek 2,23 Andalúzia 2,51 Kasztília és León 2,21 Ceuta 2,5 Valenciai AK 2,18 Navarra 2,48 Katalónia 2,09 Kasztília-La Mancha 2,46 Asztúria 2,02 Kantábria 2,44 Baleár-szigetek 1,66 Galícia 2,38 Spanyolország összesen 2.32 Forrás: INE 2009 (saját szerkesztés) A csatlakozást követő első periódusban, az 1990-es évek közepéig produkálta a spanyol gazdaság a legnagyobb növekedést. A válság előtti tizenöt évben a spanyol GDP átlag 3,5%-kal nőtt, így a gazdasági fellendülés periódusa látványos és hosszú volt. De a válság hatásaként 2009-ben a spanyol GDP 3,6%-kal csökkent. A spanyol folyó fizetési mérleg drámaian romlott a növekedési periódusban, a hiány elérte a GDP tíz százalékát. A hiány kialakulásában fő szerepet játszott a nagy belső kereslet miatt megnőtt importszükséglet és a sok bevándorló hazautalása. Mivel ezek az utóbbi két évben a válság miatt csökkentek, a folyó fizetési mérleg javulása figyelhető meg. 15 II Agrárszektor A természeti adottságoknak köszönhetően a spanyol mezőgazdasági termelést a regionális szakosodás jellemzi. Míg északon a kisméretű, intenzív gazdaságok a jellemzőek, délen a nagy uradalmak vannak többségben. Kedvezőtlen természeti adottság lehet például a nagy kiterjedésű hegyvidék, az egyenlőtlen csapadékeloszlás, egyes régiókban pedig a gyenge talajminőség. A modern technika hiánya és a gazdaság szerkezete alacsony hatékonyságot 15 Éltető Andrea: Spanyolország válaszúton. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 196.sz április. (1.o) 22

23 eredményezhet. A mediterrán mezőgazdaságot a leginkább jellemző tevékenység az öntözés. A campo secano öntözés nélküli mezőgazdasági terület, ahol nagyon alacsony színvonalú a mezőgazdasági termelés. Ennek oka, hogy a csapadék mennyisége rendszertelenül érkezik, így itt a termelés is bizonytalan. A campo regadio öntözéses gazdálkodást jelent, a nyári szárazság tehát nincs hatással a mediterrán típusú termésre, így pl. a narancs, citrom, zöldségek évente kétszer is betakarításra kerülnek. A Földközi-tengeri fekvés miatt a növénytermesztés a domináns ágazat, azon belül is a gyümölcs- és zöldségtermesztés, a szőlőültetvények, olajfaligetek és gabonafélék (déli jellegű termékek). [15. sz. ábra] Mindez a teljes mezőgazdasági termelés 50%-át teszi ki, ami az Európai Unió termeléséhez 12%-kal járul hozzá. Ezek a termékek biztosították volna Spanyolország lépéselőnyét a többi országgal szemben, ha az unióba való belépés szabad exportlehetőséggel járt volna együtt, mert a spanyol termelési költség jóval alacsonyabb, mint a többi országban. Az állattenyésztés többnyire alacsony színvonalú, a halászat fontosabb szerepet játszik a gazdaságban. Legfontosabb központok az Atlantióceán partja Galíciánál, és a Kanári-szigetek. Az agrárszektor a nehézségek ellenére még mindig nagy jelentőségű az ország belső területein (Galícia, Extremadúra és a két Kasztília). A fejletlen, mezőgazdasági jellegű és részben a tradicionális gazdasági szerkezetet konzerváló régiók (Kasztília és León, Kasztília - La Mancha, Extremadúra, Andalúzia, Galícia, Murcia, Asztúria) lemaradása az elmúlt húsz esztendő alatt bár jelentősen csökkent, nem szűnt meg sz. ábra: Az agrárgazdaságok megművelt területei autonóm közösségenként (%) Forrás: INE 2007 Az agrárgazdaságok mezőgazdasági kihasználtságáról további adatok a Melléklet 13. sz. táblázatában olvashatók. 16 Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 ( o.) 23

24 II Ipar Napjainkban Spanyolország a világ ipari nagyhatalmai között a 8. helyet foglalja el, az Unión belül pedig csak Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország előzi meg. A foglalkoztatottság ágazati alakulása azt mutatja, hogy az ipar az elmúlt három évtizedben veszített jelentőségéből a szolgáltatóipar növekedéséből adódóan, de még így is jóval több állást teremt, mint az agrárszektor. A legfőbb iparágak közé tartozik a turizmus, textil- és élelmiszeripar, a bányászat és fémfeldolgozás, továbbá a hajó-, autó- és gépgyártás. Északra, elsősorban Baszkföldre koncentrálódik a nehézipar (vas és acél), míg északkeleten, Katalóniában a vegyipar jellemző. Az ország középső területei (Madrid és környéke) és a Valenciai Autonóm közösség Katalóniával egyetemben a feldolgozóiparban kiemelkedők. Először is érdemes megvizsgálni, hogy az egyes autonóm tartományok milyen mértékben veszik ki részüket az ország iparából. Ehhez segítségünkre lehetnek a hozzáadott érték és az üzleti forgalom mutatói, melyet az alábbi ábra is szemléltet: 5. sz. ábra: Ipar az autonóm közösségekben (2007) Forrás: Panorámica de la industria, INE2007 (saját szerkesztés) Szembetűnő, hogy mindkét esetben egyenlőtlen a megoszlás: A hozzáadott érték tekintetében a Kanári- és a Baleári-szigeteken csupán 7%-os a mutató, szemben a 29%-os Baszkfölddel. Az üzleti forgalom alapján viszont megint eltérő képet kapunk: Katalónia (24%), a Madridi Autonóm Közösség (11%), Andalúzia (10%) és a Valenciai Autonóm Közösség (10%) azok a régiók, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a teljes spanyol üzleti forgalomhoz. A két mutató közötti eltérést az adja, hogy egyes régiókba, amelyek magas hozzáadott értékkel rendelkeznek, a jelentős nyersanyagkészletek miatt koncentrálódik az ipar. Míg azok tartományok, ahol magas az üzleti forgalom, inkább a szellemi termékek tekintetében járnak az élen. Mindazonáltal itt meg kell jegyezni, hogy az 24

25 egyes statisztikai mérések torzíthatnak. Madrid példájával élve tény, hogy jelentős azon multinacionális vállalatok száma, amelyek az ország legkülönbözőbb részében tevékenykednek, de madridi székhelyük révén hivatalosan a fővároshoz vannak bejegyezve. Ez is javít a Madridi A. K. mutatóin. Magyarországon szintén ez a tendencia, hiszen számos vállalat tart fenn Budapesten irodát, melyek emiatt a fővárosban vannak nyilvántartva. Spanyolországban az ipar legfőképpen Barcelona és Madrid köré koncentrálódik, mely tartományok együttesen adják az iparban foglalkoztatottak és az ipari beruházások egyharmadát. Az őket követő jelentőséggel bírnak az Ebro folyó mentén fekvő tartományok (Zaragoza, Navarra), Baszkföld, a Földközi-tenger partja (Valencia, Alicante) és Sevilla. Ezzel szemben a legkevésbé iparosodott térségnek számítanak a szigetcsoportok és az ország belsejében elhelyezkedő tartományok Valladolid, Burgos és Toledo kivételével. A legfejlettebb régiók azokra az iparágakra koncentrálnak, ahol a legnagyobb az innovációs lehetőség és a termelékenység (elektronika, informatika, gyógyszeripar, gépjárműgyártás), ezekhez azonban bizonyos körülmények (például jól képzett munkaerő, kutatóközpontok) megléte szükséges. Ezért az innovatív tevékenységekre fordított kiadások a régiók összehasonlításakor Katalónia és Madrid hegemóniáját mutatják. A legkevesebb kiadást az ország belső területén lévő régiókban és Kantábriában fordítják innovációra, itt inkább az élelmiszeripar, a ruha- és cipőipar és a kohászat a domináns ágazatok. Ugyanakkor az energiaipar napjainkban egyre nagyon jelentőséggel bír, mely szektor értelemszerűen szintén a városi agglomerációkra és a gyári negyedekre koncentrálódik. II.2.6. Társadalmi tényezők Hangsúlyoznunk kell, hogy az autonóm közösségek távolról sem alkotnak uniformizált egységet. Spanyolországban az etnikai, vallási összetétel szintén jelentős eltéréseket mutat, és ez befolyásolja a többi társadalmi tényezőt is. Az etnikai csoportok közül kiemelendők a baszkok, katalánok és galíciaiak. Ezeknél a csoportoknál erős identitástudat figyelhető meg, mely a történelem során egyre erősödő szokások gyakorlásában nyilvánul meg. Megfigyelhető egy bizonyos szintű vagyoni rétegződés, illetve térbeli elhelyezkedésben, képzettségben és foglalkoztatásban tapasztalt eltérések. Katalóniában és Baszkföldön az anyaországtól való elszakadás vágya igen jelentős, mely összefüggésbe hozható azzal, hogy fejlettebb, jobb infrastruktúrájú tartományokról van szó, tehát képesek az önállóságra. A szegényebb, kevésbé fejlett mezőgazdasági területeken, így Galíciában, 25

26 Andalúziában nagyobb mértékű a függés, a külön országként való boldogulás itt fel sem merülhet. Ezzel összefüggésben a spanyol társadalom sokszínűsége a nemzeti-regionális tudat szempontjából kiemelkedően fontos nyelvi dimenzióban is kifejezésre jut. Az ország lakosságának 41,3%-a kétnyelvű, másként fogalmazva saját nyelvvel is rendelkező önkormányzati közösségekben él. 17 Az 5 különböző beszélt nyelv mellett még számos nyelvjárás létezik. A kasztíliai spanyolt hivatalos államnyelvként mindenki beszéli. Emellett 3 másik nyelet, a katalánt, a galíciait és a baszkot hivatalos nyelvként tartják számos a saját autonóm közösségeikben. 17 Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1998. ( o.) 26

27 III. Spanyolország és az Európai Unió - regionális fejlesztés az Európai Unió keretein belül III.1. A csatlakozáshoz vezető út Az Európai Közösség az 1950-es években alakult (Európai Szén- és Acélközösség- ESZAK-1951 és az Európai Gazdasági Közösség és EURATOM-1957 létrejöttével), ekkor még Spanyolország jelenléte nélkül. Spanyolországot akkor politikai rendszerének természetéből adódóan nem kívánták bevonni. A diktatúrából a demokráciába való átmenet ugyanakkor pozitív változásokat hozott az akkor még elszigetelt dél-európai ország számára. Spanyolország törekedett az Európával való minél szorosabb kapcsolatok kialakítására, mely folyamat eredményeként 1986-ban az Európai Gazdasági Közösség teljes jogú tagjává vált. A csatlakozáshoz vezető út fontosabb állomásai: 1962: Spanyolország benyújtja csatlakozási kérelmét, amely ekkor még elutasításra talált. 1970: Szabadkereskedelmi Megállapodás a Közös Piaccal: a spanyol gazdaság európai gazdaságba integrálódásának elindulása július 26: újabb csatlakozási kérelem a Miniszterek Tanácsa előtt (Adolfo Suárez miniszterelnöksége idején) február 5: a csatlakozási tárgyalások megkezdése. Spanyolország gazdasági elmaradottsága és fejletlensége aggodalmat váltott ki a Közösség tagországai részéről a kölcsönös finanszírozás kérdésében. 7 év újratárgyalás után az átmeneti határidőknek köszönhetően Spanyolország elegendő időt kapott arra, hogy fokozatosan hajtsák végre az európai politikákat a mezőgazdaság, a halászat, a vámunió, a monopóliumok és a szolgáltatások területén június 12. : Lisszabonban Spanyolország és Portugália aláírja a csatlakozási szerződést az EGK-val. A csatlakozás óta 25 év telt el. Ezen időszak az egyik legfontosabb mérföldkőnek bizonyult a spanyol történelemben. Ezekben az években Spanyolország konszolidálta politikai rendszerét, a gazdaságot és társadalmat modernizáció, fejlődés és növekedés jellemezte. Az Európai Unió bőkezűen támogatta Spanyolországot és a spanyol 27

28 társadalmat. A jelen gazdasági és társadalmi fejlődés jelentős részben az európai integrációs folyamatnak köszönhető. 18 Ebben a fejezetben a spanyolok által folytatott regionális politikát mutatom be, és azt tanulmányozom, hogy hogyan alakult az idők során mind nemzeti, mind pedig közösségi szinten. III.2. A spanyol regionális politika nemzeti szinten Spanyolországban a régiók szerepe történelmi okok miatt igen jelentős. A régiók megosztottsága, eltérő dinamikájú fejlődése mindig a spanyol nemzet sajátossága volt. Spanyolország már az Európai Közösséggel megindult tárgyalások során mindent megtett, hogy gazdasági struktúrája, gazdasági fejlettségi szintje megközelítse vagy elérje a közösségi mutatói átlagot. Már az Európai Unióhoz történő csatlakozások során megállapodás született arról, hogy alkalmazni fogják a regionális politika érdekében kifejlesztett mechanizmusokat. Majd 1992 áprilisában elkészült a madridi kormány konvergencia terve, mely a következő három fő területre helyezte a hangsúlyt: 1. Makroökonómia 2. Munkaerőpiac 3. Közszolgáltatások területe.(dereguláció révén). Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy a spanyol regionális politikának két, egymással szoros kapcsolatban álló célja várt megvalósításra: 1. A regionális különbségek mérséklése, csökkentése 2. Az Uniós területi és vidékfejlesztési alapokból való részesedés növelése, valamint ezzel összefüggésben, a Maastrichtban 1992-ben elhatározott konvergencia kritériumok teljesítése. Ahhoz, hogy ezeket a célkitűzéseket meg tudják valósítani, a spanyol autonóm tartományok számára a következő gazdálkodási források állnak még máig is rendelkezésre: 1. Központi költségvetésből kapott összeg 2. Saját bevételek 3. A Területközi Kiegyenlítési Alap juttatásai 4. Az Európai Unió különböző regionális fejlesztési és felzárkóztatási alapjai. A következőkben sorra veszem a fentebb megfogalmazott alapvető célok megvalósítására hozott főbb intézkedéseket. 18 España hoy Letöltés: (83.o-87.o) 28

29 1984. Területközi Kiegyenlítési Alapról szóló törvény: 6. : A területközi kiegyenlítési alap reális beruházási költségeinek az a rendeltetésük, hogy hozzájáruljanak a területek közötti jövedelem és gazdaság különbségeinek csökkentéséhez az autonóm közösségeken belül, különösen a helyi, megyei, a szigeteken található, provinciális vagy regionális, infrastruktúra, közmunkák, öntözés, területrendezés, lakás és közösségi létesítmények, falusi körülmények, a szállítás és hírközlés javításához. Az Alap felosztásának kritériumait a következő ábra szemlélteti: 6. sz. ábra: A Területközi Kiegyenlítési Alap felosztásának kritériumai főre jutó jövedelemnagyság alapján 70% Migrációs szaldó alapján 20% Munkanélküliség kompenzálására 5% A régiók területnagysága szerint 5% Lakosságszám alapján 87% Migrációs mutatók alapján 2% Munkanélküliségi szint szerint 1% Területnagyság szerint 3% Települések állapota, szétszórtsága alapján 7% Forrás: Szilágyi István: Európa és a hispán világ o. (saját szerkesztés) Ez a szempontrendszer azonban nem hozta meg a várt eredményt: 1987 és 1989 között ugyanis jelentősen csökkent a legkevésbé fejlett régiókra jutó terület kiegészítési hányad. Ez elsősorban a migrációs-bevándorlási- betelepedési-szaldó változásainak köszönhető. A második legkedvezményezettebb térséggé így a talán legfejlettebb régió, Katalónia vált, mivel a migrációs mutatók itt voltak a legmagasabbak, és Andalúziában a legalacsonyabbak. Ennek következtében a területközi Kiegyenlítési Alapból a levantei övezet részaránya három év alatt 7,13%-ról 11,12%-ra nőtt, míg Andalúziáé 25,36%-ról 23,31%-ra csökkent. Ugyanakkor a területnagyság szerinti felosztás a Baleári-szigeteknek, a Kanári-szigeteknek, Ceutának, és Melillának jelentett előnyt, mivel ebbe benne foglaltatott a Madridtól való távolság kompenzálása is : XXIX. Törvény a Területközi Kiegyenlítési Alapról: Ez a törvénymódosítás a kritériumrendszer kialakításánál már figyelembe vette az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) előírásait is, amelyek az 1. számú célkitűzéssel érintett 29

30 legelmaradottabb európai régiók fejlesztését és strukturális illeszkedését kívánták elősegíteni és 1995 között a legnagyobb támogatáshoz Andalúzia (39,4%). Galícia (18,4%), valamint Kasztília és León (9,5%) jutott. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap kritériumainak megfelelően a hét legfejlettebb autonóm közösség már nem részesült a Területközi Kiegyenlítési Alap támogatásaiból. [14. sz. táblázat] III.3. Az európai regionális politika alkalmazása Spanyolországban A spanyol regionális politika rendszerének alakulására az Európai Uniós kapcsolatok jelentős hatást gyakoroltak. A hispán terület és vidékfejlesztési tervek megvalósításában ugyanis a közösségi alapok igen nagy szerepet játszottak. A spanyol gazdaság a 90-es évek közepére új növekedési pályára állt, és az ezredfordulóra a GDP növekedés meghaladta a közösségi átlagot. 19 A továbbiakban tehát ezt szeretném részletesen megvizsgálni, ehhez pedig a közösségi alapok hasznosítását és a vidékfejlesztés folyamatát a következő periódusokra bontottam: III Spanyolország június 12-én írta alá a csatlakozási szerződést az EGK-val. A csatlakozás idején és közvetlenül azt követően az ország nagy része az Unió elmaradott térségei közé tartozott. Ebben az időszakban fontos kiemelni, hogy az 1986-ban regisztrált egy főre eső nemzeti jövedelem a közösségi átlag mindössze 68%-a volt. A csatlakozás után Spanyolország azonban elindulhatott a fejlődés útján től kezdődően már részesedett különböző nettó pénzeszközökből annak megfelelően, hogy az éves GDP növekedés mindössze 0,8%-ot tett ki. A következő években Spanyolország évente fokozatosan 1 százalékponttal közelebb került az európai átlaghoz. 20 III februárjában a brüsszeli csúcson elfogadták a Delors I. költségvetési reformcsomagot, melynek keretében egyúttal a strukturális alapok felhasználására 5 célkitűzést is megfogalmaztak. [Lásd I. fejezet!] Fontos tudni, hogy 1991 előtt még nem 19 Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1998. ( o.) 20 España hoy Letöltés: (83.o-87.o) 30

31 volt Kohéziós Alap. Ebben az időszakban tehát Spanyolország nem kaphatott támogatást ebből a forrásból, viszont a strukturális alapokból már ekkor is nagymértékben részesült. A Közösségi Támogatási Keret jelentőségét nehéz túlbecsülni az 1. sz. célkitűzéssel érintett vidéki területek strukturális átalakítása és az európai belső piaci verseny szempontjából. Az közötti időszakban Spanyolország szóban forgó régiói 9,7 milliárd euró támogatásban részesültek, amely a GDP 0,75%-át jelentette. A 12 tagország közül ez volt a legmagasabb összeg. Ez egyébként az 1. célkitűzéssel érintett területek strukturális átalakítására fordított források 27%-át jelentette. Az összeg az állami együttfinanszírozással és a magánbefektetésekkel 18 milliárd 408 millió euróra nőtt. Ez pedig az 1. célkitűzés hatálya alá tartozó tíz spanyol önkormányzati közösség bruttó hozzáadott értékének 1,4%-os, és az országos átlag 0,7%-os növekedését jelentette. A strukturális alapoknak köszönhetően a régiók éves gazdasági üteme 0,25%-kal nőtt. A 6 célkitűzésen belül számos beruházás létesült, új munkahelyek jöttek létre, ami azért is fontos, mert a munkanélküliség még a mai napig is nagy problémát okoz Spanyolország számára. [Lásd II. fejezet!] Spanyolország a 90-es évek első felében Európa legdinamikusabban fejlődő országává vált. Fejlődött a szállítás, az út-és vasúthálózat, a hírközlési rendszer, a termelői szféra. Változott a lakosság életminősége, javult az emberi erőforrások hasznosítása. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap révén mintegy húsz, az 1. célkitűzés hatálya alá eső övezetben található egyetem kutatás-fejlesztési finanszírozására került sor. Technológiai parkok létesültek Malagában, Valladolidban, Valenciában, Sevillában, Galíciában és a Kanáriszigeteken. 21 Fontos tény, hogy Spanyolország ekkor nem számított a legnagyobb nettó befizetők közé, viszont a legjelentősebb nettó haszonélvezők közé igen. Mivel a bővítések következtében a közösségi támogatások kiadásai egyre nőttek, felvetődött a kérdés, hogy a legjelentősebb nettó haszonélvezők jogosan részesülnek-e továbbra is ekkora mértékű támogatásban. Így ebben az időszakban a költségvetési reformok során főként Spanyolország számára szembetűnően megváltozott a költségvetéshez való hozzájárulás összege. Az as gazdasági válság az Európai Unióval együtt Spanyolországot is érintette. Az 1990-es évek első felében az egész Unióban megszorító jellegű politikával próbáltak felülkerekedni a válságon. A válság során a legfejletlenebb régiók mutatták fejlődésükben 21 Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 (446. o.) 31

32 a legkisebb ingadozásokat. Ezekben a régiókban, köztük a spanyolországi régiókban az oda áramló rengeteg támogatásnak köszönhetően a gazdasági mutatók hanyatlásának aránya kisebb maradt, mint az Európai Unió fejlettebb régióiban. III Ennek az időszaknak a közösségi költségvetését a II. Delors - csomag irányozta elő. Az Európai Unió évi 2081-es számú rendelete meghatározta az 1-es számú célkitűzéssel érintett területeket, ami Spanyolország esetében tíz önkormányzati közösséget, tíz régiót foglalt magába. Ezek: Andalúzia, Asztúria, Kantábria, Kasztília és León, Kasztília- La Mancha, Kanári-szigetek, Extremadúra, a Valenciai Közösség, Galícia és Murcia, Ceuta és Melilla. 22 Mindez 32,9 millió főt, az összlakosság 83,9%-át jelentette. Spanyolország immáron részesülhetett a Közösségi Kezdeményezések és a Kohéziós Alap pénzeszközeiből is. A madridi kormányzat az közötti periódusban a Közösségi Támogatási Keret 24,1%-ához, a Kohéziós Alap 60%-ához, összességében mintegy 45,592 milliárd ECU-hoz jutott. A közösségi támogatások nagysága 30 milliárd eurót tett ki, s éves átlagban mintegy új munkahely létesítését eredményezte. Ez azért is különösen fontos Spanyolország számára, mert bár a konvergencia kritériumok teljesítésével nem állt rosszul (hivatalos adatok szerint csupán az államadósság mértéke haladta meg 8%-kal a GDP 60%-át), a 14-22%-os munkanélküliségi ráta azonban a dupláját tette ki a közösségi átlagnak. Továbbra is nehezen kezelhetőnek tűnt a külkereskedelmi mérleghiány, lemaradások voltak a szakképzettségi struktúrában is és az öt hektár alatti mezőgazdasági üzemek aránya még mindig meghaladta az 50%-ot. A közösségi kerettámogatások évi 2,3%-kal járultak hozzá a GDP növekedéséhez. Ezt a spanyol uniós befizetések 1,1%-kal csökkentik. Mindezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy a belépéskor az uniós átlag 70,6%-át kitevő egy főre jutó spanyol GDP 1999-ben 76%-ot ért el. 23 Ez a növekedés már meghaladta a közösségi átlagot. A Spanyolország által 1995-ben a Kohéziós Alapból kapott dotáció 40 millió pesetát (2 millió ECU) jelentett. Ebből 11 milliót a transzeurópai szállítási rendszer kiépítésére, 29 milliót a környezetvédelemre, környezet megóvására fordítottak oly módon, hogy azt szétosztották a központi adminisztráció (40%), az önkormányzati közösségek (40%) és a helyi szintek (20%) kiválasztott, elfogadott és támogatott programjai között. 22 Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1998. (158. o.) 23 Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 ( o.) 32

33 Az közötti periódus idején a spanyol gazdaságban a foglalkoztatás évi 0,4%- kal nőtt, a fizetési mérleg egyensúlya 1,8%-kal javult, az infláció 0,4%-kal, a költségvetési deficit 1,5%-kal csökkent. 24 Ez volt az a sikeres időszak, amikor Spanyolország talán egyedüliként elmondhatta magáról, hogy egyszerre sikerült elérni a foglalkoztatottság növelését és az infláció csökkentését. Meg kell még említenünk a Strukturális Alapokat és a közösségi kezdeményezéseket kiegészítő Kohéziós Alap vidékfejlesztési célokat szolgáló programjait is. Ezek a vidéki körzetek fejlődését szolgáló LEADER II., valamint az ultraperiférikus régiók területi integrációját segítő REGIS II. programok, melyek meghatározták a Kanári-szigetek 1994 és 1999 közötti fejlesztését. A Kanári-szigetek LEADER II. operatív programja az ERFA keretén belül ebben az időszakban ECU támogatást kapott. Ezt a központi kormány, az autonóm közösség szervezetei és a magánszektor ECU-val egészítette ki. Így erre az operatív programra fordítható pénzeszközök nagysága elérte az ECU-t. 25 A Kohéziós Alap támogatásait a következő területeken használták fel: Környezetvédelem: - vízellátás és vízminőség ellenőrzése, javítása (Az Ebro vízminőségének javítása Logronánál; a vízminőség javítása az Angra folyón Pamplonában; a kitermelhető ivóvíz mennyiségének felmérése a Guadrana-platón), - eróziókontroll (Andalúzia: Genil-folyó, Extremadúrában a Guadrana teraszain talajvédelmi munkálatok); - hulladékfeldolgozás (pl. szilárd hulladékkezelési program Barcelonában; Valladolidban szilárd hulladéktömörítési program) - városi környezetvédelem (pl. Bilbao) - tengerparti zóna állagmegőrzése. Infrastruktúra fejlesztése: 1996-ban elkezdődött az országúthálózat kibővítése, új autópályák építése, a nagy központokat összekötő úthálózat kiépítése, az elavult vasúthálózat átalakítása (Galícia- Rias Bajas és a Madrid-Valencia autópálya; Madrid-Barcelona gyorsvasút. Ez utóbbi azért jelentős, mert a köldökzsinór szerepét játssza és európai színvonalú kapcsolatot 24 Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 (446.o.) 25 Szilágyi István: Európa és a hispán világ, Veszprémi Egyetemi Kiadó,1998. ( o.) 33

34 létesít Európa felé. Elkészült Madrid-Chiloeches, Chiloeches-Madrid, Rioja-Zaragoza, Madrid-Lleida, összesen 470 km autópálya) Oktatásra, szakképzésre elköltött uniós támogatások a munkaerőpiac javítását szolgálták. III Ennek az időszaknak az elején az Európai Unió bővítése olyan országok felvételére irányult, amelyek jóval az uniós fejlettségi átlag alatt voltak. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap támogatásaira a csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országok szinte egész területei jogosultak voltak, mindegyikük részesedni kívánt. Reális veszélyt jelentett, hogy a közösségi fejlettségi szint átlaga jelentősen csökkenni fog, így a jelenlegi Európai Unió-régiók viszonylagos jövedelem szintje automatikusan emelkedni fog. Ennélfogva a jelenlegi unióban a közösségi átlag alatt levő országok gazdasági konvergencia folyamata mesterséges gyorsuláson megy majd keresztül, mely azt eredményezi, hogy korábbi haszonélvező térségek, köztük Spanyolország, kikerülnek a támogatott körből. Ez azonban csak statisztikai konvergencia, vagyis ettől a szegény spanyol régiók nem lesznek gazdagabbak, csak statisztikailag. Biztosítani kell tehát, hogy ne sérüljön a tagok közötti szolidaritás és a kohézió elve. Ezen a ponton fontos megemlítenünk Spanyolország és a déli tagállamok határozott fellépését a kohéziós támogatások megmaradásáért vívott harcban. A négy kohéziós ország, Spanyolország, Görögország, Portugália és Írország, akik számára létrehozták ezt az alapot, semmiféleképpen nem akarták, hogy ez a pénzforrás megszűnjön. Németország, illetve az Európai Unió északi szárnya szerint viszont ezeknek az országoknak már nincs szüksége erre a támogatásra. A spanyol álláspont szerint viszont progresszívvá kellett volna tenni a befizetéseket, vagyis a gazdagabb, nagyobb egy főre jutó GDP-vel rendelkező ország fizessen többet az Európai Unió közös kasszájába. A költésvetési vita lezárására az március i berlini csúcsértekezleten került sor, melynek keretében elfogadták az Agenda 2000 reformcsomagot. A reformcsomag rendelkezései a kohéziós és strukturális alapokat egyaránt érintették. Részletesen kitérnek az újabb csatlakozások miatt felmerült finanszírozási problémákra, a csatlakozó országok támogatásba való bekapcsolódásába, valamint a strukturális alapok felhasználásának célrendszerére. A régi tagállamoknak 213 milliárd eurót szántak strukturális intézkedésekre: 195 milliárd eurót a Strukturális Alapokból, 18 milliárd eurót a Kohéziós alapból. Ez utóbbit a határozott spanyol fellépésnek köszönhetően emelték meg az

35 1999 szintről 15 milliárd euróról 18 milliárd euróra. A déli tagállamok, tehát Spanyolország vezetésével elérték, hogy a Kohéziós Alap nem szűnt meg! 26 Spanyolország a os periódusban, abszolút értékben az es periódusban kapott pénzeszközöknél nagyobb juttatásban, 56,205 milliárd euró közösségi támogatásban részesült. Ebből 43,087 milliárd eurót a Strukturális Alapok, 2 milliárd eurót a Közösségi Kezdeményezések, 495 millió eurót a vidékfejlesztés, 200 millió eurót a halászati eszközök önálló tételei, 12 milliárd eurót a Kohéziós Alap juttatásai tettek ki. A legnagyobb részesedést az eddigi 4 kedvezményezett ország közül Spanyolország kapta a 61-63,5%-os arányban, ami jóval több, mint a másik három kohéziós ország esetében.. A Közösségi támogatási Keretet a társfinanszírozás, valamint a belső territoriális különbségeket csökkentő Területközi Kiegyenlítési Alap forrásai egészítik ki. 27 Erre az időszakra vonatkozóan említésre méltó az Unió Lisszaboni stratégiájának ben történő újraindítása. Ennek célja, hogy megerősítsék az Európai Unió régióinak versenyképességi pozícióját a világgazdaságban azáltal, hogy az Unió napirendjének élére helyezték a növekedést, a munkahelyteremtést és a versenyképességet, mint megvitatandó területeket. 28 A közötti időszakban továbbra is tíz autonóm közösség tartozik az 1. cél által támogatott térségek közé es adatok szerint az új programozási időszak második felének kezdetén Extremadúra a közösségi átlag 53%-án, Andalúzia 61%-án, Galícia 65%- án, Kasztília la Mancha 67%-án, Murcia 69%-án, Ceuta és Melilla 68%-án, Asztúria 71%- án, Kasztília és León 76%-án, a Valenciai Közösség 79%-án, a Kanári-szigetek 78%-án állt. Ez utóbbi finanszírozását az 1992-es Maastrichti Egyezményben rögzített ultraperiferikus jelleg, a Valenciai Közösséget az eredményes spanyol érdekérvényesítés magyarázza. Az Unió 80%-án álló Kantábria a kivezető szakasz (Phasing out) keretén belül 2005 decemberéig ideiglenes támogatásban részesült. 29 Ebben az időszakban Spanyolország jelentősen csökkentette lemaradását az Európai Unió tagállamaival szemben a bruttó hazai termék tekintetében. Az egy főre eső GDP évente 26 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz december. (5-6.o) 27 Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 (447.o.) 28 Política de cohesion europea en España, 2009, Letöltés: Kiss J. László: A huszonötök Európái, Osiris, 2005 (447.o.) 35

36 átlagosan mért 0,5 százalékpontos növekedése túlszárnyalta az Európai Unió 1995 és 2006 közötti növekedés ütemét. A regionális politika eredményei a közötti periódusban: 2000 és 2005 között több, mint ember kapott a foglalkoztatással és szociális gazdasági tevékenységgel kapcsolatos támogatást, többek között lakásépítés, gyermekgondozás, oktatás terén kilométernyi új autóút és autópálya létesült, ami 1 évre vetítve az országon belüli utazási időt 1,2 millió órával lerövidítette. A spanyol nagysebességű vasúthálózat bővítése 850 km hosszúságban, Lleida- Tarragona-Barcelona, Córdoba-Málaga és a Madrid-Valladolid városokat összekötő csatlakozásokkal. Spanyolországban a vasúti közlekedés egyik legfontosabb projektje a Madrid- Barcelona-francia határ útvonalon közlekedő Nagysebességű Vasút (Alta Velocidad Española/AVE). A Madrid-Zaragoza-Lleida vonalat 2003-ban, a Lleida-Tarragona vonalat 2006-ban adták át. A Madrid-Barcelona közötti nagysebességű vonat jelenleg a világ leggyorsabb, kereskedelmi célú üzemeltetésben lévő távolsági vonatainak egyike, mely a két város közötti 621 km-t mindössze 2 óra 38 perc alatt teszi meg. Ezzel a vonallal jelentősen javult az ország különböző területeinek és Európának az átjárhatósága. A fejlesztéssel egyidejűleg csökkent a két város közötti légiközlekedés, és a figyelmet a szárazföldi áru-és személyszállítás leginkább környezetbarát módjára irányította az energiafogyasztás és a széndioxid-kibocsátás tekintetében is. Ez a vonal 10,5 milliárd euróba került, ebből a Európai Unió Kohéziós politika hozzájárulása eléri a 3,4 milliárd eurót. Az Európai Unió társfinanszírozás egyéb forrásai a TEN-T (transzeurópai közlekedési hálózat) költségvetés, amely 70,9 millió eurós támogatást nyújtott a vasútvonal kiépítéséhez kilométernyi vízhálózat felújítása és 600 kilométernyi új vezeték kiépítése. Ez a fejlesztés a spanyol lakosság mintegy 6%-át, 2,6 millió embert szolgál ki. Szennyvíztisztító telepek létesítése és között összesen 57 új szennyvíztisztító telep épült, illetve került bővítésre az országban, ami a városi agglomerációk lakosságának 41%-os lefedettségét 77%-ra növelte. 36

37 Kutatás-fejlesztés és innováció: 2000 és 2006 között a Strukturális Alapokból nyert 4 milliárd eurós összegű támogatást Spanyolországban Kutatás-fejlesztésre (K+F) fordították. Közel kutató vett részt a projektekben, több, mint 500 technológiai és kutatóközpontot támogattak. A jelenlegi 64 spanyol technológiai park legtöbbjében társfinanszírozás zajlik. Mintegy kis-és középvállalkozásban támogatják a technológiai alapú tevékenységet. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) infrastruktúrájába közel 1 milliárd eurós befektetés történt, jelentősen csökkentve az EU-átlagtól való eltérést. Említést érdemel a Megújuló Energiák Nemzeti Központja (CENER) létrejötte és működése. Tevékenysége a megújuló energiaforrások kutatására, fejlesztésére és támogatására irányul. A nemzeti központ létesítésének célja volt, hogy megszilárdítsa Navarra szakértelmét mind nemzeti, mind világszinten, és hogy a megújuló energiaforrások területén Spanyolország ipari referencia-központtá váljon. A központ 2004-re 3 millió éves eladási forgalmat ért el. A projekt 46 millió euróban került, ebből az Európai Unió 3 millió euróval járult hozzá. A fentieken kívül fontos ebben az időszakban Spanyolország részesedése az Európai Unió Szolidaritási Alapjából is. Ez az alap 2002 nyarán a Közép-Európát sújtó árvizek hatására jött létre. Célja: sürgősségi segítségnyújtás a tagállamoknak és a csatlakozni kívánó természeti katasztrófa esetén. Spanyolországot két egymás után követő évben sújtotta természeti katasztrófa ben a Prestige olajszállító tartályhajó elsüllyedése következtében az ország 436 millió eurós kárt szenvedett. A károk enyhítésére a Szolidaritási Alaptól 8,6 millió eurós segély érkezett ban Spanyolországot a portugál határ felől érkező erdőtűz sújtotta, mely 53 millió eurós kárt okozott. A Szolidaritási Alap 1,3 millió euróval támogatta ekkor az országot. III Európa előtt ebben az időszakban új kihívások jelentek meg: a bővítés, az egyre növekvő globalizáció, az energiaellátás, a népesség csökkenése, az éghajlatváltozás, az egyre inkább tért nyerő világszintű gazdasági konjunktúra. A kohéziós politika ezzel párhuzamosan fejlődött, és kulcsfontosságú folyamattá vált az új körülményekhez való alkalmazkodásban. A as költségvetési periódusra a Kohéziós Alap jelenti a legnagyobb Európai Unió-szintű támogatási forrást. Az előirányzott támogatási keret 347 milliárd euró. Ez az 37

38 összeg a gazdasági növekedés és a munkahely teremtés céljait szolgálja, biztosítva valamennyi régió számára a belső piacon való hatékony versenyt. A as periódusra az Európai Kohéziós politika egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít az ún. Lisszaboni célkitűzések teljesítésére. 30 Spanyolország számára a 2007 évtől megítélt kohéziós támogatások elnyerését Európai Bizottsági viták sora előzte meg. Az Európai Bizottság már elején rámutatott arra, hogy mivel Spanyolország fejlettségi szintje eléri a 90%-ot, már nem kaphat további támogatást. A Bizottság álláspontja szerint az az ország, amelynek GDP-je eléri a közösségi átlag 90%-át, nem jogosult a további támogatásra. A spanyol regionális politika azonban ismét nem fogadta el ezt a kedvezőtlen döntést. Folyamatos fellebbezéssel elérték, hogy Spanyolország 2007-től továbbra is megkaphassa a támogatást, a keleti, szegényebb országok csatlakozásával összefüggésben. Spanyolország lényegesen kevesebb összegben részesült ekkor, mint korábban. Spanyolország számára a as periódus döntően fontosnak bizonyult, hiszen ez volt az utolsó, még jelentős regionális támogatást biztosító időszak. Így kijelentették, hogy nem kívánják feláldozni pozíciójukat az újonnan csatlakozott országok kedvéért. A as időszakra kidolgozott Nemzeti Stratégia Referencia Keret (MENR) tartalmazta azokat a rendelkezéseket, amelyek az ERFA-ra, az ESZA-ra, illetve a Kohéziós Alapra vonatkoznak. A dokumentum érintette az előirányzott finanszírozási stratégiát Spanyolország regionális és területi kohéziós politikája számára. Ezt a dokumentumot december 16-án Pénzügyi Perspektívák (Perspectivas Financieras) néven jóváhagyta az Európai Bizottság. Ezáltal lehetségessé vált, hogy Spanyolország továbbra is az európai regionális politika leginkább kedvezményezett országai közé tartozzon. Vagyis Spanyolország a os időszakot úgy tudta lezárni, hogy régióinak többsége az 1- es célkitűzés alá tartoztak, és úgy kezdte a as időszakot, hogy régióinak legtöbbje a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés alá sorolható. Ez az időszak átmeneti lesz, hiszen a Kohéziós Alap támogatásait hamarosan ki fogják vonni Spanyolországból Política de cohesión europea en España, 2009, Letöltés: Marco Estratégico Nacional de referencia de España o%20estrategico%20nacional-espa%c2%a4a pdf Letöltés:

39 A as periódusban Spanyolország több mint 35 milliárd euró támogatásban részesül. Ennek megoszlása: Konvergencia-célkitűzésre: összesen 26,2 milliárd euró, ebből 3,5 milliárd euró a kohéziós alapból Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésre: 8,5 milliárd euró Európai területi együttműködési célkitűzésre:559 millió euró 7. sz. táblázat: Spanyolországnak szóló támogatások 2007 és 2013 között (milliárd euróban) * Célkitűzés Alap Uniós Állami önrész Összesen KA Konvergencia ERFA ESZA Konvergencia összesen 26 Regionális ERFA versenyképesség és foglalkoztatás ESZA Regionális versenyképesség és foglalkoztatás összesen 9 Európai területi együttműködés összesen ERFA MINDÖSSZESEN *A számokat kerekítettük. Forrás: Política de cohesión europea en España, 2009 Letöltés: (saját szerkesztés) Spanyolország a Konvergencia és a Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzéseinek keretében jelenleg 45 operatív programmal foglalkozik. Ezek közül 23 kap támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), ebből 1 közös program a Kohéziós Alappal. 22 program részesedik az Európai Szociális Alapból (ESZA). Ezen kívül a vállalkozások által létrehoztak egy új, több célú Technológia Alap programot a kutatások és az innováció segítésére. [ sz. táblázat] Spanyolország régiói a pénzügyi program következő célkitűzései alá tartoznak: Konvergencia célkitűzés: Andalúzia, Castilla-La Mancha, Extremadúra, Asztúria, Ceuta, Melilla, Murcia, Galícia Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés: Aragónia, Baleáriszigetek, Kantábria, Katalónia, Madrid, Navarra, Baszkföld, Kanári-szigetek, Kasztília és León, Valencia Autonóm Közösség, La Rioja. 39

40 2007-től 2013-ig a becslések szerint 16,3 millió ember él majd az ún. konvergencia régiók -ban (az összlakosság 37%-a, szemben a közötti 59%-kal.) 7. sz. ábra: Kohéziós politika Spanyolországban Forrás: España: Política de cohesión Letöltés: (saját szerkesztés) A Lisszaboni stratégia következtében a periódusban Spanyolország is jelentősen átcsoportosította a Kohéziós Politika prioritásait a közlekedés, és környezetvédelem terén fontos fizikai infrastruktúráról, előtérbe helyezve a kutatás, innováció és az információs társadalom területeit. A Lisszaboni stratégiához kapcsolódó prioritások támogatásának 79%-a várhatóan a konvergencia régiók -ban, 81%-a viszont a Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés alá eső régiókban kerül majd befektetésre. 40

41 A kohéziós politika fő prioritásai Spanyolországban ban 1. K+F, innováció, vállalkozás, közlekedés, környezetvédelem. Ezen ágazatok által elnyert összeg: 12 milliárd euró. (Ez a Spanyolországnak kiosztott összes juttatások 35%-a.) A legfontosabb felhasználási terület a közlekedési infrastruktúra hiányosságainak felszámolása, különös tekintettel a konvergencia régiókra és a távoli területekre. (7,5 milliárd euró összegű beruházások) 2. A foglalkoztatás növelése: Elsősorban az ESZA-tól igényelt pénzből nagy összeget, 3,6 milliárd eurót fordítanak a foglalkoztatásra, minél több ember foglalkoztatásba vonzására és a munkahelyek megtartására. Ezen juttatásból 225 millió eurót fordítanak a nők foglalkoztatottságának és elhelyezkedésének javítására. 3. A vízkészletek megőrzése: 4 milliárd eurót a vízkészletek megőrzésére, 2 milliárd eurót a vízelosztásra, 2 milliárd eurót szennyvíztisztításra különítettek el. 4. Információs társadalom: 741 millió euróval támogatják a polgárok számára nyújtott elektronikus szolgáltatásokat és alkalmazásokat. 5. Energiahatékonyság és alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos tevékenységek: 461 millió euró. 6. Bevándorlók beilleszkedésének támogatása: 218 millió euró. 7. A munkavállalók, cégek, vállalkozások és vállalkozók alkalmazkodóképességének javítására: 860 millió euró 8. A szegénység és a társadalmi integráció kihívásainak megfelelésére való törekvéseket az ESZA támogatás 6,65%-ával támogatják. A as Kohéziós Politika továbbá számos specifikus intézkedést összekapcsol azzal a céllal, hogy segítsék a Kanári-szigeteket, és a többi legtávolabb eső régiót. Többek között a Strukturális Alapokból (ERFA, ESZA) származó segítség aránya 85%-ra növekedett, ez 490 millió eurót jelent a Kanári-szigetek számára. Eredmények: Befejeződött Spanyolországban a vasúti közlekedés egyik legfontosabb projektje, a Madrid-Barcelona- francia határ útvonalon közlekedő Nagysebességű Vasút építése. A Madrid-Zaragoza- Barcelona vonalat február 20-án avatták fel, bár egyes részei mát korábban is használatban voltak. 41

42 Új építkezések: az új nagysebességű vasútvonal Barcelonából indulva, a Pireneusok alatt húzódó Perthus-alagúton keresztül csatlakozni fog a francia TGV hálózathoz, amely lehetővé teszi a közvetlen eljutást a francia célállomásokhoz, mint például Marseille, Avignon végére 13 újonnan épített vagy felújított üzem biztosít a tengervíz sótalanításával 850 milliárd liter vizet emberi fogyasztásra és mezőgazdasági célra. 32 III.4. Spanyolország érdekérvényesítési lehetőségei, különös tekintettel az Európai Unió spanyol elnökségére Spanyolország Európai Unió-taggá válása után hamar megtalálta helyét a közösséget alakító politikában, politikai és gazdasági érdekeit általában sikerrel tudta képviselni. Spanyolország a csatlakozása óta igyekszik aktívan részt venni az Unió közös politikájának, reformjainak alakításában. Az 1986-os csatlakozást követően Spanyolország eddig 4 alkalommal töltötte be az Európai Unió soros elnökségi feladatait: Az 1989-es első spanyol elnökséget aktivitás és bizonyítani akarás jellemezte. Az elnökség három fő célt tűzött maga elé: 1. Az Európai Unió közös álláspontjának fenntartása egyes külügyi területeken (az USA-val, Kanadával, Közép és Kelet-Európával) 2. Különleges figyelmet szánni két válságos térségnek, Latin-Amerikának és a Közel-Keletnek (A Latin-Amerikai és a mediterrán térség a spanyol külpolitika prioritásai voltak!) 3. Az ENSZ keretein belül együtt, egyszerre cselekedni. Ekkor került sor az I. Delors- csomag jóváhagyására, amely 1992-ben Maastrichtban az Európai Unióról szóló szerződés létrejöttét eredményezte. Meghatározó eredményként kell megemlíteni, hogy Spanyolország kezdeményezte az Európai állampolgárság létrehozását, fogalmi meghatározását. 32 Política de cohesión europea en España, 2009, Letöltés:

43 1995-ben került sor a második spanyol elnökségre, melynek mentőöv jellege volt az időközben belpolitikailag meggyengült González- kormány számára. A spanyolok ismét sikeresen bizonyítottak a számukra fontos kérdésekben. Ekkor fogadták el a jövőbeni egységes európai valuta megnevezését, az Eurót. Legnagyobb esemény az általuk kezdeményezett és szervezett euro-mediterrán konferencia volt. A barcelonai értekezlet a spanyol diplomácia sikere volt, aminek belpolitikai image javító és nemzetközi hatásai is voltak. A 2002-es harmadik spanyol elnökségi periódusra nagy mennyiségű és nagy horderejű feladatok halmozódtak fel. Az elnökség kezdetekor Madrid hat prioritást állított középpontba: 1. Az euró bevezetése 2. Az Unió versenyképességének javítása. A márciusi csúcsértekezlet nyomán elnevezett Lisszaboni Deklaráció kijelölte az Európai Unió irányát a globalizációban. A spanyol elnökség egyik célja volt e folyamat folytatása. 3. A terrorizmus és az illegális bevándorlás elleni harc. 4. Külpolitika: Spanyolország erősíteni akarta az Európai Unió együttműködését a latin-amerikai és a mediterrán országokkal, az USA-val és Oroszországgal. Közös védelempolitika kidolgozása is a napirenden volt. 5. Az Európai Unió jövőjéről szóló vita 6. Az Európai Unió bővítése. Spanyolország kissé ambivalens hozzáállása a kibővüléshez megmutatkozott a soros elnöki tisztség betöltése során. Ez alatt az idő alatt a prioritások inkább más, a spanyol külpolitika és gazdaság számára fontosabb térségek felé tolódtak. ( Latin- Amerika, Maghreb országok, a mediterrán térség) január 1-június 30. között sor került a negyedik spanyol elnökségre. Most először fordul(t) azonban elő, hogy Spanyolország az új rotációs rendszerben az elnökségi trió két másik tagjával, Belgiummal és Magyarországgal szoros együttműködésben látja el az elnökségi feladatokat, így a 18 hónapos elnökségi program egészen június 30- ig. kitolódik. 33 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az EUban, különös tekintettel a kibővítésre és a spanyol elnökségre. MTA Világgazdasági Kutató Intézet. Kihívások, 160.sz december. 43

44 Egyik kiemelt témakör a gazdasági válság elleni küzdelem, és egy új európai gazdasági modell alapjainak kidolgozása. Ez utóbbit a 2010-ig szóló, úgynevezett Lisszaboni stratégiát felváltó EU 2020 munkacímet viselő program foglalja össze. Az új stratégia sarokpontjai a fenntartható fejlődés, a termelékenység és a munkaerő-piac rugalmasságának növelése, és a kutatás-fejlesztés ösztönzése. Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit március 26.-án fogadta el az Európai Tanács. 8. sz. ábra: A 2010-es negyedik spanyol elnökség emblémája Forrás: Letöltés dátuma: (saját szerkesztés) Többek között a soros elnökség ideje alatt Spanyolországnak nagy szerepe van a következő közösségi költségvetés kialakításában és előrelátható módosításában. Többek között olyan politikák megőrzésének védelmébe lép, melyek stratégiailag meghatározóak az ország gazdasági előmenetele szempontjából, mint például a kohéziós politika finanszírozása, illetve a legelmaradottabb régiók felzárkóztatása, különös tekintettel a Kanári-szigetek autonóm közösségére. 34 Az Európai Unió Tanácsa soros elnökségének négyszeres betöltése igen jó lehetőséget adott Spanyolországnak saját érdekeinek érvényesítésre is. Spanyolország markáns érdekérvényesítő politikája azonban nemcsak az Európai Unió elnökségek idején érvényesült. Ezekről már korábban írtam részletesen. Spanyolország EU-tagsága idején mindig is erélyesen képviselte regionális politikáját, melynek célja a regionális különbségek csökkentése és az uniós strukturális és kohéziós alapokból való részesedés növelése. 34 España hoy Letöltés: ( o.) 44

45 IV. Magyarország és az Európai Unió Magyarország ezeréves államiságú, közepes méretű, tízmillió lakosú, nyersanyagokban nem bővelkedő kelet-közép-európai ország. Földrajzi elhelyezkedése, mérete és erőforrásai behatárolják mozgásterét és lehetőségeit. 35 IV.1. A magyar regionális rendszer kialakulása és jellemzői A történelem folyamán a téregységek gyakran változtak, rövid életű határaik nem igazodtak természeti tájhatásokhoz, sem etnikai határokhoz. A természeti és etnikai határok sem voltak elég tartósak, sem elég karakterisztikusak ahhoz, hogy a regionális fejlődés keretei legyenek. A regionális politika Magyarországon is a polgárosodás folyamatához kapcsolódik. A múlt század második felében felgyorsult a modernizáció és a polgári fejlődés. Ennek következtében a város és a falu gazdasági-társadalmi viszonyai között egyre mélyebb szakadék képződött. A városokban megindult a tömegtermelés, az iparosodás szívóhatása agglomerációs övezeteket eredményezett. Megjelentek az új polgári értékek, életmódok, és vele együtt a munkanélküliség, a városi szegénység. A falu tömegesen termelte a fölösleges munkaerőt, és vele együtt a szegénységet után több fontos, korszerű törvény született a településhálózat és a közigazgatás megváltoztatására. A területrendezési törekvések figyelembe vették a különböző településtípusok követelményeit, közigazgatási súlyát, szerepét. Az I. világháború és Trianon ennek a folyamatnak véget vetett. A békeszerződés mértéktelen károkat okozott: Etnikai összetételre való tekintet nélkül szakította el az ország 2/3-át Felszaggatta a korábbi gazdasági kapcsolatokat Nem volt tekintettel a területi kapcsolatokra Szétdarabolta a vasúthálózatot és a közutak jól megszervezett hálózatát.. A két világháború közötti időszak bővelkedett a különböző területrendezési programokban, elképzelésekben. Trianon után át kellett alakítani a területi igazgatás rendjét, s ezt közben össze akarták vonni a vármegye rendszer reformjával. A 20-as években Konkoly-Thege 35 Magyarok a világban Letöltés:

46 Gyula az ország mezőgazdasági adottságait szem előtt tartva 28 jellegzetes vidékre osztotta az országot. A bécsi döntések után ismét módosult a helyzet, s az új helyzetnek megfelelően született meg Elek Péter irányításával 1942-ben egy hét tájegységre vonatkozó koncepció. Ebben a rendszerben már a potenciális nagyvárosok köré rendezik a különböző tájegységeket. A 2. világháború után ismét módosult területe, a 7 egységből álló szisztéma gondolata újra felvetődött. Ekkor a területrendezési elképzelések a politikai harcok színterévé váltak, így egymást követték a közigazgatást átszervező döntések. A 60-as évekre egyre jobban érlelődött a regionális tervezés gondolata. Az elképzelés az egész ország gazdaságitársadalmi életét irányító pártállami struktúrába illeszkedett be. A szovjet típusú társadalmi-gazdasági- hatalmi viszony kialakulásával az államhatalom helyi szervei a megyei, járási, városi, községi, városi kerületi tanácsok lettek. A terület-és településfejlesztést a centralizált irányítási struktúrába illesztették be. Az 1971-ben kiadott III. tanácstörvényben a regionális fejlesztést 6 területen képzelték el. A további település-centralizációval, a gazdasági egységek, közintézmények összeolvadásával sok település hátrányos helyzetbe került. A beígért regionális politika viszont nem valósult meg. A regionális politika háttérbe szorult, mint annyiszor korábban, hogy a rendszerváltás során ismét előtérbe kerüljön. Az Antall kormány idején 8 új régiót alakítottak ki. Az 1990-ben létrejött körzetek sem tekinthetők régiónak, voltaképpen megfelelő előkészítés nélküli, ötletszerű megyecsoportok voltak Az első Orbán kormány 7 régióból álló modellt alakított ki. A regionális politika kialakulásának szükségszerűségét az Európai Unió tagság megerősítette. Ez a közigazgatási struktúra jobban illeszkedik az Európai Unió közigazgatási rendszerébe. 36 Magyarország régiói napjainkban: Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye) Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye) Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye) Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy és Tolna megye) Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye) 36 A magyar társadalom regionális metszete 46

47 Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár- Bereg megye) Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye) IV.2. Az EU-csatlakozás Magyarország számára az EU-csatlakozás nemcsak elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség volt, hanem a stabilitási és növekedési paktum kritériumrendszerének teljesítésével együtt hasznos is. A csatlakozásnak nemcsak Magyarország, hanem valamennyi EU-tagjelölt ország esetében nem volt alternatívája. 37 A csatlakozás fázisai Magyarországon 1. Előkészítő, illetve tárgyalási fázis: Ez tulajdonképpen már akkor kezdődött, amikor az EK-tagság politikai lehetősége elvben megnyílt Magyarország számára, illetve felgyorsult a nyugat-európai integrációhoz való közeledés. Ez az időszak re tehető, vagyis gyakorlatilag egybeesik a rendszerváltással Integrációs felkészülés időszaka 1990-es évek: Ebben az időszakban Magyarországnak az uniós politikákat befolyásolásuk nélkül kellett átvenni és alkalmazni, tehát Magyarországnak csak kötelezettsége volt ebben a folyamatban. Az Európai Tanács 1998-ban létrehozta a közép-kelet-európai országok számára a Csatlakozási Partnerséget, amely egy előcsatlakozási stratégia volt május 1: Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Hazánk minden szinten bekapcsolódott a rendkívül bonyolult és összetett intézményi-döntéshozatali struktúrába. Uniós tagságunk pozitív hatásait a gazdasági szereplők (megszűnő piaci korlátozások, részeseivé váltak egy 450 millió egységes piacnak, stb.) már a csatlakozást megelőzően is tapasztalhatták, hiszen a magyar gazdaság már 2004-et megelőzően teljes mértékben integrálódott az egységes belső piacba. A csatlakozást követően a magyar állampolgárok is részesedhettek a tagság nyújtotta előnyökből. Magyarország a passzív, alkalmazkodó 37 Losoncz Miklós: A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai. Közgazdasági Szemle, LIV. Évf., szeptember ( o.) 38 Balázs Péter: Szempontok a magyar Európai Unió-csatlakozás előny-hátrány mérlegének kidolgozásához. Közgazdasági Szemle, XLV. Évf., szeptember ( o.) 47

48 helyzetből aktív alakító, kezdeményező helyzetbe került a közösségi politikákat illetően. Hazánk aktív kezdeményező szerepet játszott többek között az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés és a közötti pénzügyi perspektíva megszületésében. A pénzügyi perspektíváról szóló megállapodás révén Magyarország számára egyedülálló történelmi esély adódik a felzárkózásra. A fejlesztési támogatások (22,6 milliárd euró kohéziós támogatás és 3 milliárd euró vidékfejlesztés, stb.) révén Magyarország a 25 tagállam közül a második legmagasabb egy főre jutó kohéziós támogatást érte el között. Az Európai Unió pedig bebizonyította, hogy intézményrendszere, döntéshozatala működőképes maradt a 10 új csatlakozó ország felvételével is. 39 IV.3. Közösségi alapok és vidékfejlesztés Magyarországon IV.3.1. A csatlakozást megelőző időszak: január április 30.: ISPA program. (Előcsatlakozási Alap) Az ISPA programot a csatlakozás előtt álló országok részére hozta létre az Európai Unió. Célja volt a gazdaságfejlesztés és a felzárkóztatás. Az ISPA támogatások egymásra épülnek, és az Kohéziós Alap fogadására kész intézményrendszer felkészítését is szolgálta. Magyarország a közötti időszakban 88 millió euró támogatásban részesült ily módon január és április között a Magyarországnak adott támogatás 29 millió euró volt. Az ISPA program keretében elfogadott magyarországi projekteket a közlekedés és a környezetvédelem (települési szilárd hulladék, kommunális szennyvíz, stb.) területein hozták létre. IV.3.2. Támogatások a csatlakozás után A kétéves tagság során sikerült elérni, hogy a kohéziós támogatásokból Magyarország a lehető legnagyobb támogatáshoz jusson hozzá. Emellett sikerült kiharcolni, hogy a támogatások felhasználási szabályai is rugalmasabbak legyenek. A csatlakozás után Magyarország már nem kedvezményezettje az ISPA forrásoknak, ettől kezdve a Kohéziós Alap és a Strukturális Alapok forrásaiból részesülhet, az ISPA program által adott 39 EUvonal: Magyarország Európa-politikája az európai uniós tagság első két évében. Letöltés:

49 támogatásoknál lényegesen nagyobb mértékben. Magyarország az Uniótól ebben az időszakban 110 milliárd forint. támogatást nyert. Ez Spanyolországgal összehasonlítva kevésnek számít, de a többi újonnan csatlakozott ország közül Lengyelország után a második helyet foglalja el. A Strukturális Alapokat a felzárkózás elősegítése érdekében Magyarország legkevésbé fejlett régióiba irányították. A os időszakban a Strukturális Alapokból projektet támogattak, mikro-, kis-, és középvállalat részesült támogatásban, és új munkahely jött létre. A nők foglalkoztatási aránya a 2001-es 49,8%-ról 2007-re 55,1%-ra nőtt, és nő vett részt valamilyen képzésben. Ugyanebben az időszakban az Európai Bizottság 47 olyan projektet hagyott jóvá, amely a Kohéziós Alap hatáskörébe tartozik: 25 környezetvédelmi, 9 közlekedési, és 13 szakmai segítségnyújtási projektet. A közlekedési projektek keretében 569 km vasúti pályát korszerűsítettek, 39 km autópályát építettek, és 452 km közutat újítottak fel. A környezetvédelmi projektek eredményeként az ország 4,1 millió lakosa jut hozzá korszerűbb szilárd hulladékgyűjtési szolgáltatásokhoz, 2 millióan részesülnek a hatékonyabb szennyvízkezelés előnyeiből, és lakos számára vált elérhetővé jobb minőségi ivóvíz. A 2006-ban az áradások következtében elszenvedett 519 millió eurós nagyságrendű kár ellensúlyozására a Szolidaritási Alapból Magyarország 15,4 millió eurós segélyben részesült. IV A as periódusban Magyarország 25.3 milliárd euró támogatásban részesül, míg hozzájárulása 4,4 milliárd eurót tesz ki. Ennek megoszlása: Konvergencia célkitűzésre: összesen 22,89 milliárd euró, ebből 8,6 milliárd euró a Kohéziós Alapból. Regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzésre: 2,031 milliárd euró Európai területi együttműködési célkitűzésre: 386 millió euró Az európai kohéziós politika Magyarországon, 2009, Letöltés:

50 8. sz. táblázat: Magyarországnak szóló támogatások 2007 és 2013 között (milliárd euróban) * Célkitűzés Alap Uniós Állami önrész Összesen KA 8,6 1,5 10,1 Konvergencia ERFA 11,2 2,0 13,2 ESZA 3,2 0,5 3,7 Konvergencia összesen 22,9 Regionális ERFA 1,5 0,3 1,8 versenyképesség és foglalkoztatás ESZA 0,5 0,1 0,6 Regionális versenyképesség és foglalkoztatás összesen 2,0 Európai területi együttműködés összesen* ERFA 0,4 0 0,4 MINDÖSSZESEN 25,3 4,4 29,7 *A számokat kerekítettük. Forrás: Európai kohéziós politika Magyarországon Letöltés: (saját szerkesztés) Magyarország hét régiója közül hat (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) a konvergencia célkitűzés alá esik, míg egy (Közép-Magyarország) a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés Phasing in kategóriába sorolható. ( Az ún. Phasing in területek azok a régiók, melyek a korábbi 1. célkitűzés alá tartozó egykori státuszuknál fogva különleges pénzügyi juttatásban részesülnek. 41 Magyarországon a konvergencia és a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzéseinek keretében jelenleg 15 operatív program (OP) kerül megvalósításra. Ezek közül 13-at az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), kettőt pedig az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszíroz. Hét operatív program regionális, a fennmaradó nyolc pedig ágazati program. Magyarország ezen kívül négy határokon átnyúló együttműködési programban és két transznacionális együttműködési programban is részt vesz, valamint az összes tagállammal együtt régióközi együttműködéseket folytat. 42 [15. sz. táblázat] 41 Magyarország: Kohéziós politika Letöltés: A as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményei Letöltés:

51 9. sz. ábra: Kohéziós politika Magyarországon Forrás: Magyarország: Kohéziós politika Letöltés: Az támogatások a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) szerint használhatók fel, melyet az Európai Bizottság hagyott jóvá. A Nemzeti Stratégiai Referenciakeretek célja, hogy a tagállamok gazdaságának modernizálására irányuló intézkedéseket leíró általánosabb nemzeti programokat összekapcsolják a munkahelyteremtést és a növekedés fenntartását szolgáló Lisszaboni stratégiával. A Lisszaboni célkitűzések ugyanis a as periódusban egyre inkább meghatározóvá válnak. Ennek megfelelően az előző programozási időszakhoz képest Magyarország 52%-kal több forrást jelölt ki olyan területen, amelyek hozzájárulnak a tudománnyal, a technológiával, az innovációval, a kisés középvállalatokkal, az információs és kommunikációs technológiákkal, az egészségüggyel, a foglalkoztatással, az oktatással és az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos nemzeti stratégiák megvalósításához. 43 Ezen kívül a fentebb említett lisszaboni tevékenységek finanszírozására megítélt keretösszeget 179 millió euróval 43 Az európai kohéziós politika Magyarországon, 2009, Letöltés:

52 megemelték. Magyarország a nemzeti akcióprogramban meghatározott finanszírozási szükségleteinek 70%-át fedezi a kohéziós politika. 44 A magyar Nemzeti Stratégiai Referenciakeret hangsúlyozza, milyen fontos szerepet tölt be a kohéziós politika a fontosabb közszolgálati rendszerek beleértve a nyugdíjrendszert, a társadalom és egészségbiztosítási rendszer valamint az oktatást-szerkezeti reformjainak támogatásában. Emellett a as időszakban Magyarországnak egyértelmű prioritásként kell kezelnie az Európai Unió környezetvédelmi-különösen a szennyvízzel és az ivóvízzel kapcsolatos határidők betartását. A közlekedési szektorban is fontos beruházásokat kell megvalósítani, amelynek célja, hogy javuljon az ország nemzetközi megközelíthetősége, vasút és közúti beruházásokkal pedig javuljon a régiók megközelíthetősége, és fejlődjenek a fenntartható közlekedési módok. A stratégia másik célja, hogy megoldást találjon a magyarországi régiók közötti egyenlőtlenségek problémájára. A kiegyensúlyozott területfejlesztés a regionális növekedés központjainak fejlesztésével, a vidékfejlesztéssel, valamint a fejletlen kistérségek felzárkóztatásával valósul meg. 45 A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret célkitűzései hat tematikus és területi prioritás alapján valósulnak meg: 1. Gazdaságfejlesztés: - A kutatás, fejlesztés és innováció területén Magyarország 2,16 milliárd eurós beruházást tervez. - Az IKT infrastruktúra bővítése az ország stratégiai érdeke, a teljes költségvetés 3%-át kívánják erre fordítani. A konvergencia célkitűzés alá tartozó régiókban a programozási időszak végéig 10%-kal kívánja növelni a szélessávú Internethozzáféréssel rendelkező háztartások számát. - A kis-és középvállalatok támogatására 829 millió eurót fordítanak (a teljes keretösszeg 3,3%-a). Ezen felül 794 millió euró áll rendelkezésre más pénzügyi eszközökön keresztül való fejlesztésre (JEREMIE). 2. Közlekedésfejlesztés: A teljes magyar kohéziós költségvetés csaknem 30%-át, számszerűen 7,2 milliárd eurót fordítanak erre a célra, ami a fő gazdasági központok 44 A as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményei 45 EUvonal: Letöltés:

53 megközelíthetőségét szolgálja, hiszen jellemzően nagyok még az infrastrukturális hiányosságaink. A tervek szerint a jövőben 518 vasúti vonalszakasz megépítésére vagy felújítására kerül sor. - Transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) projektjeire kiemelt figyelemmel 3,4 milliárd eurót szánnak. 3. Társadalom megújulása (2,98 milliárd euró): - Munkavállalók, cégek és vállalatok és vállalkozók alkalmazkodóképességének javítására 569,9 millió eurót fordítanak. - Humántőke beruházásokra 2,3 milliárd eurót különítettek el (ez a teljes keretösszeg 10%-a). Különös hangsúlyt kap a felsőoktatás fejlesztése, a K+F kapacitások javítása. 46 Mindezt a tudásalapú társadalom kedvéért. 4. Környezeti és energetikai fejlesztésre, melynek legfőbb célja a közösségi környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés, 9 milliárd eurót költenek (, ez a teljes keretösszeg 38%-a). Ebbe benne foglaltatik a környezet állapotának javítása, a fenntartható növekedés elősegítése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Környezet és Energia Operatív Program: 383,4 millió euró - Éghajlatváltozás elleni intézkedések: 5 milliárd euró (a teljes költségvetés 19%-a) - Szennyvíz és ivóvízzel kapcsolatos tevékenységek: Várhatóan a szennyvízzel kapcsolatos projektek pozitív hatásai 1,3 millióval több állampolgárt érintenek majd, és a lakosság több, mint 70%-a érezheti magát nagyobb biztonságban az árvizektől. 5. Területfejlesztés (regionális növekedési pólusok támogatása, vidékfejlesztés, hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatása) 6. Államreform (közigazgatás modernizálása, civil társadalom támogatása) 47 Eredmények: Budapest-Cegléd- Szolnok-Lőkösháza vasútvonal rehabilitációjának II/2. üteme. Ez a vasúti folyosó a legfontosabb tranzit útvonal a balkáni országok és a Fekete-tenger felé, és egyben a Budapestet Béccsel és Németországgal összekötő nemzetközi vonal folytatása is. (103,3 millió euró) 46 Az európai kohéziós politika Magyarországon, 2009, Letöltés: A as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményei Letöltés:

54 Szennyvíztelep korszerűsítés Szombathelyen. Az Európai Unió 11,89 millió euróval járult hozzá a projekt összesen 19,82 millió eurós teljes költségéhez. (2008) Gyógyszervonal projekt: Hiányt pótló beruházás. Célja, hogy könnyen hozzáférhetővé tegye az összes Magyarországon forgalomban levő gyógyszerkészítmény betegtájékoztatóját minden magyarul beszélő számára. Elsősorban a hátrányos helyzetű régiókban élőknek, valamint a vakok és gyengén látók számára bizonyul hasznosnak. (2007) Érdemes külön szót szólni az ERFA által finanszírozott Európai területi együttműködés célkitűzés megvalósításáról is. Az INTERREG kezdeményezés keretében a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködési programok élveznek támogatást, melyek célja, hogy az uniós vagy akár távolabbi régiókat és városokat az együttműködésre ösztönözve. Magyarország jelenleg 10 programban vesz részt (ez 386 millió eurós támogatást jelent): 4 kétoldalú, határokon átnyúló együttműködési programban Szlovákiával, Ausztriával, Szlovéniával és Romániával), valamint 2 transznacionális együttműködési programban Közép-Európa és Délkelet-Európa között. Ezen kívül Magyarország mind a 4 interregionális együttműködési programnak (INTERACT, URBACT, ESPON és INTERREG) a részese (ezek teljes költségvetése a 27 tagállamra vetítve 443 millió euró). Magyarország részt vesz továbbá 2 IPA (előcsatlakozási támogatási eszköz) támogatásával zajló határokon átnyúló együttműködési programban tagjelölt és potenciálos tagjelölt országokkal; valamint 1 szomszédság programban (Magyarország-Szlovákia- Románia-Ukrajna részvételével). 48 IV.4. Magyarország érdekérvényesítési lehetőségei, különös tekintettel a évi EU-elnökségre Magyarország EU-elnöksége az un. trió-elnökség keretén belül valósul meg. Ennek lényege, hogy egy állam hat hónapig áll a Tanács élén, de a három egymást követő tagállamnak kötelessége közös programot kialakítani. Ennek célja, hogy biztosítsák az ügyek folyamatosságát. Magyarország Spanyolországgal, és Belgiummal alkot hármas 48 Az európai kohéziós politika Magyarországon, 2009, Letöltés:

55 csoportot. Ez Magyarország számára előnyös, hiszen a spanyol és belga érdekek nem térnek el gyökeresen azoktól a céloktól, amiket Magyarország az uniós szakpolitikában képviselni szokott. A trióból elsőként Spanyolország foglalta el az elnöki posztot. Magyarország EU-elnöksége nagy lehetőségeket jelent az ország számára. A magyar Kormány feladata lesz, hogy az Európai Unió Tanácsának elnökeként a tagállamok közösen megfogalmazott céljainak sikerét segítse. Célunk az erős Magyarország egy erős Európában, erős intézményekkel és közös politikákkal. Célunk az uniós tagságunkban rejlő előnyök jobb kihasználása, és ezen előnyök tudatosítása a magyar polgárokban. E kettő célt szolgálja a magyar EU-elnökség. A magyar EU-elnökségi félévet meghatározó legfontosabb kérdések: 1. Az uniós gazdaság konszolidációja. Kiemelt prioritás az Európa 2020 stratégia végrehajtása, a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, az uniós politikák mélyítése. 2. Az Európai Unió többéves költségvetési tervezéséhez kapcsolódó feladatok. 3. Az uniós politikák jövője. Egyik prioritás az Unió mezőgazdasági politikájának jövőjével kapcsolatos konzultáció. A magyar elnökségi félév feladata lesz a kohéziós politika továbbvitele, megerősítése, a utáni kohéziós politika kereteinek megvitatása. Meghatározó kérdés lesz a közös energiapolitika kialakítása, energiahatékonysági cselekvési tervek kidolgozása. 4.Az Unió egységes belső piacának további mélyítése. 5. A magyar külpolitikai célrendszer alapvető prioritása a Nyugat-balkán országainak segítése az európai integráció felé vezető úton. Történelmi lehetőség, hogy Horvátországgal a csatlakozási szerződés aláírására a magyar EU-elnökség alatt kerülhet sor. 6. Fontos cél a Keleti Partnerség megerősítése. Ennek érdekében megrendezzük a második Keleti Partnerség csúcsot. 7. Kiemelt cél a Duna Régió Stratégia tervezetének elfogadtatása. Ez az Unió második transznacionális, makrorégiós területfejlesztési stratégiája lesz. 8. Jelképes, és konkrét nemzetpolitikai jelentősége lenne, ha a magyar elnökség idején valósulna meg a schengeni övezet újabb bővítése, és megszűnne a határellenőrzés Magyarország és Románia között. 55

56 9. Esélyegyenlőség, a gyermekszegénység kérdése, a romák társadalmi integrációja. 49 A határon túl élő magyarság kérdésével érdemes külön is foglalkozni. Magyarország uniós és regionális érdeke a határon túl élő magyar közösségek jólétének biztosítása. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, törekszünk a kiegyensúlyozott politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok ápolására közvetlen szomszédjainkkal. Már a december 21-ei schengeni csatlakozás során is fontosnak tartottuk, hogy csatlakozásunk ne érintse hátrányosan a térség unión kívüli országait, ezáltal minél kevésbé akadályozza a kapcsolattartást a határon túli magyarokkal. A 2011-es soros elnökség egy újabb nagy lehetőséget kínál Magyarország számára arra, hogy az Európai Unió valamennyi tagországa előtt képviselje a szomszédos országokban élő és ezzel kisebbségi státuszú magyarság jogait, különös figyelmet fordítva romániai, szlovákiai és szerbiai honfitársainkra Az Európai Unió legfontosabb aktuális kérdéseiről és a magyar EU-elnökségre való felkészülésről. Letöltés: Magyarország a világban Letöltés:

57 V. A spanyol regionális politika néhány tanulsága Magyarország számára V.1. Spanyolország és Magyarország kohéziós politikájának összehasonlítása Magyarország és Spanyolország között fontos párhuzam húzható a regionális megosztottság tekintetében. A Közép-Magyarországi régió kivételével valamennyi egységünk a Konvergencia célkitűzés szerint fogad támogatásokat az EU-tól, és ha a terület nagyságát vizsgáljuk, Spanyolországban is azok vannak többségben. Ahogy Spanyolországban a két nagyvárosi agglomeráció, Madrid és Barcelona köré koncentrálódik az ipar, amihez természetesen a magasabb fejlettségi szint is társul; Magyarországon ez a fajta koncentráció ugyanúgy tapasztalható, Budapest esetében. Tulajdonképpen csak a főváros mondható nemzetközi szintűnek. A következőkben a regionális és kohéziós politika alakulását értékelem, így érdemes visszatérni oda, ahonnan a folyamatok elkezdődtek: Az európai fejlődésben perifériára került mindkét ország számára létfontosságú és elengedhetetlen lépést és lehetőséget jelentett az Uniós csatlakozás a gazdasági fejlődés folyamatában. A II. világháború utáni évtizedekben a Franco-diktatúrából ébredező Spanyolország és a szocializmus irányította, keleti tömbhöz kapcsolt Magyarország előtt az Uniós csatlakozás egyfajta ösztönzésként lebegtetette a célt: a demokrácia megszilárdítását és a nemzetközi elszigetelődésből való kitörésként a Nyugat-Európához való tartozás tudatát. Spanyolország 15 évvel korábban már elérte azt a szintet, ami alkalmasnak bizonyult a belépéshez. Az alábbi táblázatban az egy főre eső nemzeti jövedelem alakulásának számadatait gyűjtöttem össze. Azt igyekeztem érzékeltetni, hogy a csatlakozás és az azt követően fogadott regionális és kohéziós támogatások milyen hatással voltak a két vizsgált ország gazdaságának fejlődésére. Ezért kutatásom szempontjából mindkét esetben csak a csatlakozás időpontjától számított adatok a lényegesek. A statisztikai adatokból jól kivehető, hogy Spanyolország a csatlakozás idején közel azonos gazdasági szinten volt, mint Magyarország 2001-ben ban az egy főre eső spanyol nemzeti jövedelem a közösségi átlag csupán 68%-át tette ki re viszont egy jelentősebb növekedést figyelhetünk meg, ami épp annak köszönhető, hogy Spanyolország innentől kezdve 57

58 részesedett a regionális támogatásokból. Olyannyira, hogy a csatlakozást követő időszakban Spanyolország kapta a legmagasabb összeget a tagországok közül. Ez a növekedés Magyarországnál is megfigyelhető a 2000-es évek első felében. Ugyanakkor a Magyarországnak szóló támogatások az Európai Unióhoz való csatlakozás idején jóval alacsonyabbak voltak, mint a négyszer több lakosú Spanyolországnak. Ha az Előcsatlakozási Alapokat (ISPA) is figyelembe vesszük, akkor az egy főre jutó támogatás összege a spanyolénak mindössze 35%-a. Az első három évet figyelembe véve az egy főre jutó támogatás a spanyolénak mintegy 70%-a sz. táblázat: Az EU-csatlakozás hatása az egy főre eső GDP alakulásának tekintetében Spanyolország Magyarország Peseta (millió) Euró (kerekítve) Euró * * * * * * * * * * A csillaggal jelölt számadatok becsült értékek (peseta-ról átszámolva), így csak irányadóak, nem tekinthetők hivatalosnak. Forrás: Eurostat, INE (saját szerkesztés) A kétéves tagság során sikerült elérni, hogy a kohéziós támogatásokból Magyarország is a lehető legnagyobb támogatást kaphassa. Spanyolországhoz képest ez az összeg a közötti periódusban még mindig csekély, a háromszor akkora népességgel rendelkező 51 Éltető Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggő érdekérvényesítési lehetőségei az Európai Unióban, különös tekintettel a kibővülésre és a spanyol elnökségre. MTA VK Kihívások, 160. sz dec. 58

59 Spanyolország közel 10-szer annyi támogatást kapott, mint Magyarország. Ez nem véletlen, hiszen az ezen időszak pénzügyi tervének kialakításakor felmerült vita során (Agenda 2000) Spanyolország határozott fellépésének köszönhetően elérte, hogy továbbra is részesedhessen az Alapból, sőt, növelték is a juttatást. Azonban Magyarország, amely új tagállamként a másik oldalt képviseli, így is elérte, hogy az új tagállamok között csak Lengyelország részesedjen nagyobb összegben. 10. sz. táblázat: Strukturális Alapok és eszközök között a tagországokban Tagállam Kohéziós Alap (millió EUR) Az 1. és 2. célkitűzés területeinek népessége (millió fő) Görögország ,476 Írország 584 0,965 Portugália ,616 Spanyolország ,027 Összesen Ciprus 53,94 0,212 Cseh Köztársaság 936,05 9,46 Észtország 309,03 1,379 Magyarország 1112,67 10,238 Lettország 515,43 2,391 Litvánia 608,17 3,531 Málta 21,94 0,387 Lengyelország 4178,6 38,654 Szlovákia 570,5 4,957 Szlovénia 188,71 1,986 Összesen 8495,04 Forrás: EB: Letöltés: (saját szerkesztés) Az Unió Lisszaboni stratégiájának újraindítása 2005-ben történt, a versenyképesség és munkahelyteremtés előtérbe helyezésével. Az előző programozási ciklushoz képest mindkét ország több forrást jelölt ki olyan területen, amelyek hozzájárulnak a tudománnyal, a technológiákkal, az innovációval, a kis-és középvállalkozásokkal, az információs és kommunikációs technológiákkal, az egészségüggyel, a foglalkoztatással, az oktatással kapcsolatban. Spanyolországban a os 3,9 milliárd euróról a as időszakra 8 milliárd euróra növekedett. Ez több, mint 100%-os növekedést jelent. A as időszakra Magyarország 52%-kal nagyobb forrást jelölt ki az előző ciklushoz képest az előbbi célra. A jövőben a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés alá tartozó régiók a számukra kiutalt teljes összeg 82%-át tervezték 2007-től kezdődően a lisszaboni politikára fordítani. 59

60 A továbbiakban összehasonlítottam jelen ciklusra vonatkozóan a két ország regionális és kohéziós politikájának főbb prioritásait. 10. sz. ábra: Operatív programok tematikus felosztása Spanyolországban és Magyarországon (ERFA/KA) Forrás: España: Política de cohesión ; Magyarország: Kohéziós politika Letöltés: (saját szerkesztés) Jelentős eltérés mutatkozik a KTF és innováció fejlesztése terén, vagyis Spanyolország csaknem a dupláját fordítja a rendelkezésére álló közösségi támogatások összegéből, ami valószínűleg a két ország nagyságbeli különbségeivel indokolható. Az infrastruktúra fejlesztés esetében az összegek hasonlóak. Ez viszont a magyarországi infrastrukturális fejlesztés fontosságát, szükségességét bizonyítja. A környezetvédelem fontossága mindkét országban a támogatások elosztásánál pedig azt sugallja, a jelenlegi és a jövő közösségi politikájának kétségkívül egyik legfőbb prioritásáról van szó. A foglalkoztatottság növelése mindkét ország számára nagyon fontos a gazdasági előmenetelben. Spanyolország számára elsődleges, hogy minél több embert bevonjanak a 60

61 foglalkozatásba, míg Magyarországon a humántőke fejlesztésére, vagyis az oktatás, képzés javítására van nagyobb szükség ahhoz, hogy úrrá legyünk a munkanélküliségen. 11. sz. ábra: Operatív programok tematikus felosztása Spanyolországban és Magyarországon (ESZA) Forrás: España: Política de cohesión ; Magyarország: Kohéziós politika Letöltés: (saját szerkesztés) Az két ország közösségi támogatásainak tekintetében megállapítható, hogy Spanyolország esetében az uniós hozzájárulás között duplája Magyarországénak. Lényeges az állami önrészek aránya: Magyarországon az állami önrész kb.17% az összes támogatáshoz viszonyítva, ez Spanyolország esetében megközelítően 42%. Magyarországon az Európai Unió segítségével megvalósuló beruházások pénzösszege 58%-a a spanyolországi beruházásokénak. Tekintve, hogy Spanyolország területe több mint ötszöröse Magyarországénak, lakosságszáma 4-szer akkora, mint Magyarországé, elmondható, hogy a támogatások Magyarország számára nagyobb fejlődést jelentenek. Végül egy gyakorlati példával zárom az összevetést. Tény és való, hogy egy világesemény megrendezése jelentős fellendülést hozhat egy ország gazdaságában, amire jó példa Spanyolország esete ben ugyanis Sevilla és Andalúzia adott otthont a Világkiállításnak, és ez jelentős pénzösszegeket hozott az országnak. Többek között a 61

62 világeseményből befolyt bevételek tették lehetővé a Nagysebességű Vasút (AVE) első vonalának megépülését, a Madridot Barcelonával összekötő útvonalon. Továbbá ugyanebben az évben rendezték a nyári olimpiai játékokat Barcelonában, és Madrid viselte az Európa kulturális fővárosa címet. Magyarország már több alkalommal is próbálkozott az nyári olimpiai játékok megrendezésére való pályázattal, eddig mindig sikertelenül. A as Olimpiai Játékok rendezéséért újabb pályázatot szeretnénk benyújtani. Ha sikerülne elnyernünk a rendezési jogot, Budapest eddig még nem tapasztalt látványos gazdasági növekedésen mehetne keresztül. V.2. Következtetések Kutatásom során világossá vált, hogy Spanyolország az EU-csatlakozás után hamar megtalálta helyét a közösséget alakító politikában és általánosságban elmondható, hogy politikai és gazdasági érdekeit legtöbbször sikerrel tudta képviselni. Történelmi és az ország hagyományaiból eredő sajátosság a spanyol külpolitika prioritásrendszerének többsíkúsága. Európa, mindenekelőtt az EU. Ez az elsődleges és legfontosabb prioritás, mely felfogás egyértelműen arra utal, hogy Spanyolország többnyire integrációpárti és pragmatikus tárgyalófél az unión belül. Ugyanakkor az európai gondolkodás keretén belül Spanyolország igyekszik az unió közös politikáinak és reformjainak alakításában a saját érdekeit érvényre juttatni. Ezt a közösségi regionális és kohéziós politikában folytatott határozott spanyol fellépésből már láttuk. Tulajdonképpen az EU pénzügyi támogatásainak nagymértékben köszönhető a Spanyolországban végbemenő óriási léptékű gazdasági fejlődés: Miközben jelentősen javult az életminőség a szegényebb régiókban, a gazdagabb régiók is éltek a csatlakozásból adódó lehetőségekkel. Ennek köszönhetően Spanyolországnak sikerült felzárkóznia az EU átlagos fejlettségi szintjéhez. Spanyolország számára a nemzeti érdekek mindig is kiemelt fontosságúak voltak, és ez az idő múlásával sem változott. Tulajdonképpen Spanyolország az Uniós közösség előnyeit úgy kívánja hasznosítani, hogy azt igyekszik elérni, hogy a közösségi politikák egybeessenek a nemzeti érdekekkel. Ezt jól tükrözi a spanyolok már az előzőekben említett, kissé ambivalens hozzáállása a keleti bővítéshez. Spanyolország, talán más tagállamoknál is jobban, politikailag támogatta az Unió bővítését. A spanyol mentalitás a szolidaritás kifejezéssel jól jellemezhető: hiszen nem is olyan régen még ők voltak az az integrációba vágyó ország, mely demokráciája megszilárdítását várta. Tehát ugyanezt a lehetőséget nem tagadhatták meg a volt szocialista országoktól sem. Spanyolország 62

63 ugyanakkor kemény tárgyalófélnek bizonyult a bővítés feltételeivel kapcsolatban és nem hagyta saját érdekeit sérülni a strukturális és egyéb támogatások elosztásánál. A keleti bővítés azonban a spanyolokkal szemben még nagyobb jelentőséggel bírt egy másik nemzet számára: a magyaroknak. Magyarország külpolitikájában szintén elsődleges prioritás az Európai Unió. Politikai, gazdasági, társadalmi-kulturális kapcsolataink révén hagyományosan az európai térséghez tartozunk. Magyarország térségbeli politikáját pedig a nemzetpolitika és a régió államaival való együttműködés határozza meg. Elsődleges célunk az integráció erősítése. Ez az út kulcsfontosságú, mert ez vezet el minket egy az Európai Unióban versenyképes Magyarországhoz, egy a régióban sikeres magyarsághoz, és egy a világban felelős Magyarországhoz. Magyarország jó eséllyel kezdi meg a soros elnökséget 2011-ben, és úgy gondolom, ahhoz, hogy maximálisan a saját előnyére tudja fordítani azt, elengedhetetlen a határozott fellépés. Mindebben talán érdemes lenne követni az innovatív és kreatív spanyol Európa-politikát. Azzal, hogy a közösség részévé váltunk, megkaptuk a lehetőséget, hogy ne csak politikaelfogadók legyünk, hanem az uniós politika alakításában is részt vegyünk. Ezt akkor tudjuk hatékonyan kihasználni, ha aktív szerepvállalásunk tényleges lépésekben is testet ölt A Magyar Köztársaság Nagykövetsége: Magyarok a világban Letöltés:

64 Melléklet 11. sz. táblázat: Munkanélküliségi mutatók a spanyol autonóm közösségekben Foglalkoztatottak száma Munkanélküliek száma Aktivitási ráta Munkanélküliségi ráta Összesen , ,7 60,8 19,79 Andalúzia 2 826, ,5 58,48 28,55 Aragónia 553,0 87,2 57,66 13,62 Asztúria 413,4 68,9 51,83 14,29 Baleári-szigetek 506,0 104,5 68,13 17,12 Kanári-szigetek 771,9 310, ,67 Kantábria 241,2 33,4 55,47 12,18 Kasztília és León 1 013,7 181,4 55,64 15,18 Kasztília-La Mancha 785,2 192,6 57,5 19,7 Katalónia 3 176,1 669,4 63,27 17,41 Barcelona 2 310,3 500,5 63,11 17,81 Valenciai Közösség 1 927,1 588,9 60,4 23,41 Extremadúra 385,3 111,3 54,79 22,41 Galícia 1 118,7 195,3 55,14 14,86 Madrid (AK) 2 870,4 545,6 64,93 15,97 Murcia 562,9 177,3 62,34 23,95 Navarra 270,2 38,5 60,16 12,47 Baszkföld 941,0 104,3 57,41 9,98 La Rioja 136,8 22,3 60,29 13,99 Ceuta 24,8 7,2 53,85 22,44 Melilla 22,3 6,8 52,11 23,37 Forrás: INE 2010 (saját szerkesztés) 64

65 12. sz. ábra: A foglalkoztatottak számának alakulása az elmúlt 5 évben Forrás: INE 2010 (saját szerkesztés) 13. sz. ábra: A munkanélküli lakosság számának alakulása az elmúlt 5 évben Forrás: INE 2010 (saját szerkesztés) 65

66 14. sz. ábra: Az aktivitási ráta alakulása az elmúlt 5 évben Forrás: INE 2010 (saját szerkesztés) 66