Amikor már kihûlt a láng A kiégés vizsgálata ápolók körében

Átírás

1 Amikor már kihûlt a láng A kiégés vizsgálata ápolók körében Pálfi Ferencné, Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar Klinikai és Ápolástudományi Intézet A szerzô a segítôfoglalkozásúak mentálhigiénés problémáiról, a burnout jelenségrôl végzett kutatást. A kérdôíves felmérés 805 fôvel történt, melyben elemzésre kerültek a segítô kapcsolatok sajátos körülményei, a munkahelyi jellemzôk közül a kiégés fokának és az osztály ellátási formájának kapcsolódási pontjai. A kutatás eredményei szerint befolyásoló tényezôként hat még a jelenségre az ápolók által a fôállásukon túl végzett melléktevékenység ténye, valamint az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya is. Hangsúlyt kap a téma tárgyalása során a prevenció jelentôsége. A segítôknek éppen ezért nemcsak eszközt kell adni a kezükbe, hanem szakmai személyiségüket is ápolni kell. BEVEZETÉS Életünk jelentôs részét munkával töltjük, nem mindegy tehát, hogy milyen munkahelyünk fizikai és pszichoszociális környezete. Vizsgálatok sora igazolta, hogy a munkahely többszörösen is potenciális stresszforrás. Ezek egy része a munka jellegébôl fakad, mint például a több mûszak, a nagyfokú felelôsség, a gyakori utazás, fizikai és pszichikai szempontból megerôltetô munka. A munkával kapcsolatos stresszorokra adott reakciók a személyiségtôl, annak szilárdságától, az egészségi állapottól, a korábbi stressz tapasztalatoktól és a megküzdés eszközeitôl függnek. Az egyén számos tulajdonsága, személyiségjegye szerepelhet stresszforrásként. Bizonyos emberek könnyen frusztrálódnak, állandóan magas a szorongás-szintjük. Mások a pozitív gondolkodás hiányával megnehezítik a megfelelô csoportlégkör kialakulását, rontják a csoportmunka hatékonyságát. A stressz kialakulásának tehát nagyon sok lehetôsége van, mind közösségi, mind pedig egyéni szinten [5]. A formális kommunikációs csatornák zavarai, a szerepkonfliktusok, szereptúlterhelések mellett az informális kapcsolati háló legalább ilyen jelentékenyen hozzájárul stressz helyzetek kialakulásához. Végül pedig a szervezet jellegzetességei is közvetíthetnek stresszt. Ilyenek lehetnek: a szervezet strukturális viszonyai és kultúrája, irányítási politikája és a menedzsment viselkedése. Az ellátás minôségének biztosítása részben a technikai színvonal függvénye, de annak pszichoszociális környezete a beteg kezelésében és ápolásában közvetlenül vagy közvetett módon részt vevô egészségügyi személyzet attitûdje és magatartása erôsítheti vagy gyengítheti az elôbbi hatását. A változások megsokszorozzák a konfliktusszituációk kialakulásának valószínûségét, és így a stressz keletkezésének lehetôségét. PSZICHOLÓGIAI ÖSSZETEVÔK AZ ÁPOLÁSBAN Az emberek gondozása, ápolása feszültséggel telített munka. Túl sok stresszhatás rontja az ítélôképességet, testi, lelki betegséget okozhat, és lehetetlenné teszi a stresszor leküzdését. A túlterheltség, a munka kontrolljának hiánya, a nem támogató környezet, a korlátozott elôrelépési lehetôségek, a szerepek tisztázatlansága, az emberek szenvedése és halála, a három mûszakos beosztás, a gépies iramú munka, az alulfizetettség mind olyan munkaköri tényezôk, melyek pszichológiai rendellenességek kialakulását okozó faktoroknak tekinthetôk. Az észlelt munkastressz, és a személyiség elégtelensége közrejátszik a kiégés kialakulásában. A kiégés szindróma, idegen kifejezéssel burnout jelenség reményvesztettséget, elfásultságot jelent. A MUNKAHELYI STRESSZ DIAGNOSZTIKÁJA A szervezetekre, így az egészségügyi intézményekre is jellemzô, hogy az ott folyó munkának, a dolgozók személyiségének és interperszonális kommunikációinak, társas kapcsolatainak olyan jellegzetességei vannak, amelyek stresszkeltôk lehetnek. A megnövekedett stressz gyakran hozzájárul a burnout kialakulásához, de ez nem szükségszerû következmény. A kiégés számos faktortól függ, melyek magukba foglalják a genetikai fogékonyságot, a környezetet, tapasztalatot, a szervezeti formákat és azok menedzsmentjeit és az egyén életstílusát. A BURNOUT SZINDRÓMA A burnout fogalom határai ma még meglehetôsen bizonytalanok, összemosódnak a munkahelyi stressz, a munkával való elégedettség és a munkapszichológia által tanulmányozott fogalmakkal. A tünetek differenciálása is problémát okoz, hiszen a kiégés ugyanolyan szimptómákat eredményez, mint a depresszió vagy a szorongás. A burnout megjelenésének környezeti feltételei azok, amelyek ezt a szindrómának tekinthetô jelenséget jól elkülö- 31

2 nítik. Amíg motivációról, elégedettségrôl, stresszrôl bármilyen foglalkozás, állás, vagy szélesebb értelemben bármilyen típusú kapcsolat esetében beszélhetünk, addig a kiégés specifikus azokra a helyzetekre, amelyekben a segítô kapcsolatok dominálnak. Ilyen mindegyik segítô szakma, de a nevelés és a házasság is. Ezeken a területeken általában fôszerepet játszik az emberekkel való kapcsolat kiépítése, és optimális esetekben ennek a kapcsolatnak, ha nem is lángoló, de legalább parázsló intenzitása van. Ha ez lényegesen csökken, akkor beszélünk kiégésrôl [7]. A stressz mértéke és a kiégés közötti kapcsolat, bár nem lineáris, mégis igen szoros. Az alapmechanizmus a következô: a környezeti stresszorok, olyan rizikófaktorokat jelentenek, ami kiégéshez és/vagy szomatikus panaszokhoz vezet. A SZINDRÓMA TUDOMÁNYOS BESOROLÁSA ÉS DEFINÍCIÓJA A kiégettség vagy foglalkozási deformáció szociálpszichológiai fogalom. Mint ilyen, különbözik a klinikai diagnózisoktól, így például a depressziótól. A szindróma (tünetcsoport) fogalmával a szociálpszichológia az egyén és a környezet közötti kölcsönhatásokra teszi a hangsúlyt. Az érintett ember, mint az adott normák megvalósítására törekvô társadalom aktív tagja egy személyben a veszélyes állapot okozója és veszélyeztetettség alanya is az okozat [3]. Maslach a jelenség három dimenzióját írja le: mint az érzelmi kimerültség, az elszemélytelenedés, a többi embertôl és azok problémáitól való távolságtartás értelmében, valamint elégedetlenség a saját teljesítménnyel [4]. meghatározzuk, mely szociodemográfiai faktorok azok, amelyek befolyásolják a szindróma kialakulását, feltérképezzük, hogy milyen súlyú az ápolóra, gondozóra nehezedô fizikai és pszichés teher, különbözô ellátási helyeken. A burnout szindróma kialakulását befolyásoló tényezôk modellje a felvetett hipotézisek alapján az 1. ábrán látható. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK, MINTA A felmérésben alkalmazott vizsgálati módszer a zárt, anonim, önkitöltôs kérdôív volt. A vizsgálatba bevontuk egy egyetemi város kórházaiban, klinikáin és szociális intézményeiben dolgozó ápolókat, akik intenzív, krónikus és aktív ellátási formájú osztályokon dolgoztak. A kutatás során, 1050 darab kérdôívet osztottunk ki, 920 darab érkezett vissza, ebbôl 805 darab volt értékelhetô. Az önkitöltôs kérdôív három részbôl állt. A szociodemográfiai faktorok Burnout kérdôív (BOQ) (H.J. Freudenberger és G. Richelson 1980) [2] által szerkesztett, standardizált kérdôív, amellyel a kiégés fokozatait tudtuk megállapítani a vizsgált populációban) Személyes burnout tüneti kérdôív (BOS) (S.H. Appelbaum 1980) [1] által szerkesztett, standardizált kérdések. Ennél a kérdôívnél a burnout állapot testi és pszichológiai tüneteire kaptunk választ. Az ápolók diszfunkcionális attitûdértékeit is vizsgáltuk, a DAS (Weissman-Beck, 1979) féle skálával [8], ahol a kérdôív segítségével hét értékrendszert, beállítódást tudtunk feltérképezni. A KUTATÁS CÉLJA ÉS SZOCIOLÓGIAI KIINDULÓPONTJA Kutatásunk célja az volt, hogy: feltárjuk a vizsgált populációban, a burnout szindróma elôfordulásának gyakoriságát, Független változó Közreható tényezôk Függô változó HIPOTÉZISEK Az ápolók körében a szociodemográfiai faktorok (kor, nem, iskolai végzettség, munkakör, egészségügyben eltöltött idô, másodállás ténye, pályaelhagyás gondolata) befolyásolják a burnout kialakulását. Bizonyos intézményes faktorok (a betegek ellátási formája, a kórházi osztályok típusai, bérezés) szerepet játszanak a kiégés kialakulásában. A MINTA SAJÁTOSSÁGAI 1. ábra A Burnout szindróma kialakulását befolyásoló tényezôk modellje (A felvett hipotézisek alapján) Az összpopuláció 94%-a (756 fô) nô, 6%-a (49 fô) férfi volt. A mintában szereplôk átlagéletkora 34 év, a legfiatalabb 18 éves, a legidôsebb 61 éves volt. A résztvevôk 3,3%-a az életkort illetôen az átlagkategóriába tartozott. A vizsgált populáció életkor szerinti megoszlása: 46% (366 fô) 31 év alatti, 38% (309 fô) év közötti, 16% (130 fô) 45 év feletti. Az egészségügyben eltöltött évek számának átlaga 32

3 13,13 év, a legkevesebb 0,5 év, legtöbb 42 év. Szakmai végzettség aránya: szakképzetlen ápolók aránya 18%, szakápoló és magasabban kvalifikált ápolók aránya 82%, ebbôl fôiskolai diplomások aránya 6%. EREDMÉNYEK melléktevékenység és a pályaelhagyás gondolata, hatással van az ápolók kiégésére. Az összpopuláció 93%-a vallotta azt, hogy nem becsülik meg munkájukat megfelelôen. Az alacsony bérezés arra kényszeríti ôket, hogy melléktevékenységgel egészítsék ki keresetüket. Nagyon sokszor pihenônapjukon teszik ezt, de nem ritka a második mûszak ténye sem, más munkahelyeken (takarítás, kereskedelem, ügynöki munka). A pályaelhagyás gondolatának szignifikanciáját a burnout kérdôív összpontszámával elkülönítve értékeljük az ellátási formától és a melléktevékenységtôl. Ez azt mutatja, hogy a pályaelhagyás gondolata szoros összefüggésben van a kiégettséggel. Az egészségügyi szakmából való kilépés a megkérdezettek 66%-át jellemezte a jelenben, vagy az elmúlt idôszakban, míg 34% vallotta azt, hogy ezzel a gondolattal még nem foglalkozott. AZ ELLÁTÁS FORMÁJA A BETEGEK SÚLYOSSÁGI FOKA, MINT KIÉGÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÔ 1. táblázat A Burnout szindróma intenzitásának fokozatai a vizsgált populációban Az összpopuláció burnout-skála szerinti eloszlását szétbontottuk, a különbözô ellátási formájú osztályokon dolgozókra. A számadatok eloszlása mindhárom esetben jól követi a normál eloszlást. Az egyes burnout fokozatok közötti százalékos arányokból kitûnik, hogy az intenzív ellátási formájú osztályokon dolgozók között a kiégettség állapotában levôk és a gyógyításra szorulók együttes aránya 10,7% (40 fô), míg ugyanezen arány a krónikus osztályokon 3,6% (10 fô), aktív osztályokon 0,6% (1 fô) (3. ábra). Megválaszolásra került a kettes számú kutatási kérdés azon része, amely az osztályok ellátási formájára és a betegek súlyossági fokára kérdezett rá. A diszfunkcionális attitûdök komoly predikciós faktorai a burnout szindrómának, kiemelhetô például a szeretettség igénye és a külsô elismerés igény, a teljesítmény igény és a szeretettség igény, a perfekcionizmus és a teljesítmény igény, igen magas szignifikáns korrelációját. 2. ábra A Burnout szindróma intenzitásának fokozatai az összpopuláció vonatkozásában N=805 A kiégési kérdôív eredményei: Az általunk használt kérdôív célzatosan a burnout szindrómában szenvedô egyén viselkedési mintáira kérdez rá, konkrét élethelyzetekben. Az adatokat az 1. táblázat és az 2. ábra szemlélteti. A burnout kérdôív összpontszámainak korrelációját vizsgáltuk a szociodemográfiai adatok közül a korral, a beosztással és a munkaviszonnyal, valamint a szociodemográfiai adatokat is egymással. Az összehasonlításokból kitûnik, hogy a burnout-kérdôív összpontszámával sem a kor, sem a munkaviszony, sem a beosztás nem korrelál. Az egyes hipotézis azon része, mely szerint a szociodemográfiai faktorok befolyásolják a kiégést, megdôlni látszik. Másrészrôl viszont a fôálláson túl végzett 3. ábra A Burnout szindróma intenzitása különbözô tipusú osztályokon 33

4 De ugyanúgy, a külsô kontroll attitûd és szeretettség igény, hasonlóképpen magas korrelációt adnak, magas korrelációt ad az omnipotencia igény is az egyéb diszfunkciónális attitûdökkel. Az adatok elemzése kapcsán arra a következtetésre jutottunk, hogy a külsô elismerés igénye szignifikánsan korrelál a burnout kérdôívvel és a tünetlistával, ugyanez mondható el a szeretettség igényrôl, és a külsô kontrol attitûdrôl, valamint azon személyekrôl, akik túlzottan megkövetelik a munkakörülmények optimális voltát, és ezek részleges teljesülése esetén, sokkal inkább veszélyeztetettebbek a kiégésre. A jelen vizsgálat alapján, a kiégésre hajlamos egyének esetében, a veszélyeztetett személyeket, magas diszfunkcionális értékek jellemezték. A kiégési tünetek súlyosságát, ezáltal az érintett ápolók terheit is súlyosbíthatják ezek a diszfunkcionális attitûdök, amelyek növelik a stresszhelyzetek, a megoldhatatlannak értékelt szituációk számát, fokozzák a reménytelenség érzését, csökkentik az önértékelést, és negatív visszacsatoláson alapuló önrontó körök alapját képezhetik. Az eddigiekbôl könnyen megérthetô, hogy miért jelent ez a szindróma specifikus egészségi kockázatot, hogy miért jár együtt depresszióval, alkohol és/vagy gyógyszerfüggôséggel, megnövekedett pszichiátriai morbiditással és végsô soron fokozott öngyilkossági kockázattal. KÖVETKEZTETÉSEK A kutatás elsôdleges célja az volt, hogy meghatározzuk azokat a személyi és környezeti tényezôket, amelyek felelôsek az érzelmi kimerülés kialakulásáért, a személyes teljesítmény csökkenéséért, egyszóval a kiégés kialakulásáért. A kérdôívekben használt háromtípusú kérdéskör összehasonlításából kitûnik, hogy ezek mindegyike jól felhasználható egymás külsô megbízhatósági forrásaként. A tesztek összpontszámai minden esetben jól korrelálnak egymással. Az egyes összpontszámok és a kérdôív személyi és munkahelyi jellemzôinek összehasonlításából viszont arra a következtetésre jutottunk, hogy a szociodemográfiai adatok egyike sem szignifikáns a burnout-szindróma kialakulásával, sokkal inkább függ a tesztek eredménye a munkahelyi körülményektôl, az intézet illetve osztály ellátási formájától. Ez nem jelenti azt, hogy a szociodemográfiai adatok nincsenek befolyással a kiégés tényére, a vizsgált populáció esetében egyetlen személyes adat sem minôsült lényeges kockázati tényezônek. Az intenzív osztályokon dolgozó ápolók között több mint kétszer olyan magas a kiégettségi arány (10,7%), mint a krónikus ellátású osztályokon (3,6%), illetve az aktív ellátású osztályokon dolgozók esetében (0,6%). Valószínû, hogy az intenzív osztályon dolgozó ápolók nap, mint nap szembekerülnek azokkal a helyzetekkel, melyeket képtelenek megoldani, amelyekbôl való menekülés rengeteg energiát vesz igénybe, és szorongást okoz. Az egészségügyben kardinális problémának tekinthetô az ápolók bérezésének alacsony volta, amely arra kényszeríti ôket, hogy a fárasztó munka mellett még másodállást vállaljanak. A fáradt ápoló nem képes az elvárásoknak megfelelni, több a tévedés, a frusztráció. Az ápolói pályát elhagyó egyének elvesztegetik a képzettségüket, azok, akik mégis maradnak, meglehetôsen nagy pszichológiai árat fizetnek ezért. A munkaadó szervezet elveszít tehetséges embereket, és gyenge teljesítményt kap alkalmazottaitól. Végül, de nem utolsó sorban a betegek számára elvész a minôségi ellátás lehetôsége. JAVASLATOK Az egészségügyi vezetés jelenlegi ösztönzési rendszereiben, a munka hatékonyságának fokozása kényszere, valamint, a munka kapcsán megjelenô diszfunkcionális jelenségek miatt, mint például személyes és intézményes burnout, olyan szupervíziós osztály csoportokat lehetne javasolni, amelyek célja a problémák feltárása, megoldási alternatívák kidolgozása lenne. Külön javasolnám, hogy ilyen csoportok vezetésére külsô szakértôket kérjenek fel, akik látásmódját nem árnyékolja be a megszokás, a rutin, különféle elôítéletek, és így sokkal érzékenyebbek a problémák felismerésére, alternatívák felkutatására. A MEGELÔZÉS FONTOS LÉPÉSEI az idô szorításának feloldása jobb idôbeosztással, a felelôsség megosztása a munkaközösségben, a reális célok kitûzése, ami lehetôvé teszi a hatékonyság megítélését és a megfelelô visszajelzést, a jobb munkakörülmények és autonómia biztosítása, kölcsönös támogatás és bátorítás a család, a munkahely és a saját fejlôdésünk által ránk rótt feladatokkal, megfelelô szakmai fejlôdés és elôrejutás lehetôségeinek megadása, ha azt a dolgozó igényli, a rekreációs idô kihasználása pihenéssel, kikapcsolódással, relaxációs technikák, rendszeres testgyakorlás, a célok meghatározása és az idôvel való helyes gazdálkodás mert a célok meghatározásának sikertelensége kielégületlenséghez és elégedetlenséghez vezet, csak annyit vállalni, amennyi kényelmes és el kell fogadni, hogy van olyan eset, amikor nemet kell tudni mondani, támogató társas kapcsolatok a munkahelyen és azon kívül, határt szabni a munkahely és a privát szféra közt, a munka megváltoztatása ha csökkentjük a felelôsséget, a túlterhelést, a nem egyértelmû munkahelyzeteket és konfliktusokat, 34

5 esetmegbeszélések, Bálint-csoport, rendszeres szupervízió, illetve gondozás. A prevencióban hangsúlyozandó a saját mentálhigiéné ápolása, megerôsítô, felelôsség-megosztással, feszültségcsökkentéssel segítô, ventillációt lehetôvé tevô munkatársi csoport, közösség szerepe. ÖSSZEFOGLALÁS Talán megindult egy folyamat, a kiégés megismerésében és kezelésében. Most, hogy figyelmet kapott a jelenség és nyíltan beszélünk róla, az emberek kezdik felismerni, hogy nemcsak a személy hibás, hanem maga az intézményrendszer is abban, hogy munkavállalóink eljutnak teljesítôképességük végsô határára. Reméljük, hogy a növekvô figyelem és a felismerés ténye segít abban, hogy szakemberekkel, minél több innovatív technikát kidolgozva, csökkenteni tudjuk azok számát, akiknél már kihunyóban van a kezdeti láng! Jelen összefoglalóval nem konkrét módszert, hanem inkább látásmódot szeretnék ajánlani, hogy azt ki-ki a saját tapasztalatával tovább építhesse. IRODALOMJEGYZÉK [1] Appelbaum S.H. (1981): Stress management for Health Care Professionals.An Aspen Publication Aspen Systems Corporation. [2] Freudenberger H. J.,G. Richelson (1980): Burnout: The High Cost of Higle Achievement Anchor Press. Doubleady end Company. Inc. Garden City, NeW York. [3] Hézser Gábor (1996): Miért? Rendszerelmélet és lelkigondozó gyakorlat. Kálvin kiadó, Budapest. [4] Maslach C., Jackson S.E., Leier M.P. (1996): Maclach Burnout Inventory; Manual 3rd edn. University of California, Consulting Psyhologist Press, Palo Alto. [5] Piko Bettina. (1995): A stressz szociológiája: változás és stresszmenedzsment az egészségügyben. Lage Artis Medicina. 1995;5(3): [6] Stroms P, Spector P.E (1987).: Relationship of organisational frustration with reported behavioural reactions: the moderating effect of locus of control. J. Occup. Psychol.; [7] Szilágyi Klára (1997): Pszichés terhelés és munkaközvetítés. A burnout jelenség, Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tanárképzô Intézete. Gödöllô. [8] Weissman, M.M, Beck, A.T (1979): The Dysfunctional Attitude Scala Thesis. University of Pennsylvania. Philadelphia. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Pálfi Ferencné a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar Klinikai és Ápolástudományi Intézetének tudományos munkatársa ban szerzett intézetvezetô fôiskolai diplomát a Budapesti Orvostovábbképzô Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar Intézetvezetô Szakán ban egyetemi diplomát kapott, a Pécsi JPTE Humán Szervezô Szakán ig ápolóként, majd osztályvezetôként illetve intézetvezetôként tevékenykedett a POTE Neurológiai Klinikáján óta oktat az Egészségügyi Fôiskolán, fô szakmai területe, a pszichológia, etika. Jelenleg a PTE Általános Orvoskar Doktori Iskolájának hallgatója, kutatási területe, a magatartás tudományok témakörében, A nôvéri és gondozói magatartások alakulása a különbözô ellátási helyzetekben, különös tekintettel, a kiégés jelenségére. Számos magyar és angol nyelvû publikációja jelent meg a témakörben óta szerepel az egészségügyi szakdolgozók, Országos Szakértôi és Vizsgáztatási névjegyzékében, amelyben tevékeny munkát folytat jelenleg is. Tevékenyen kiveszi részét a fôiskolai hallgatók TDK-ra történô felkészítésében is óta alapító tagja a Magyar Ápolástudományi Társaságnak, 2004-ben megalakult Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Baranya-megye területi Etikai Bizottságának elnöke. 35