A kommunikáció társas és kulturális keretei. 3. Attribúció és sztereotípia

Átírás

1 A kommunikáció társas és kulturális keretei 3. Attribúció és sztereotípia

2 Hogyan viszonyulunk máshoz és magunkhoz? Személypercepció Attribúció Attribúció-elméletek Attribúciós torzítások Alapvető attribúciós hiba Végső attribúciós hiba Önattribúció Elsőbbségi-hatás Holdudvar-hatás Szurkoló-hatás Társas összehasonlítás elmélete Önkiszolgáló torzítás Közös információ torzítás Átlagosnál-rosszabb hatás Önbeteljesítő elvárások Illuzórikus korreláció Sémás információfeldolgozás Implikált személyiségelméletek Sztereotípiák Sztereotípia-fenyegetés 2

3 Gyakorlat: fényképek alapján benyomások Milyenek lehetnek ezek az emberek? Ki végzett egyetemet, ki szakmunkásképzőt, ki sportol, ki olvas, jár rock-koncertre, galériákba? 3

4 4

5 Kevés kicsi sokra megy Minimális inger alapján hajlamosak vagyunk messzemenő következtetéseket levonni az emberek személyiségére vonatkozólag. 5

6 Attribúció Külsőleg megfigyelhető viselkedés alapján okokra következtetünk. Mindannyian intuitív és naiv pszichológusok vagyunk, hiszen emberek között élünk és reflexszerűen próbáljuk megérteni (vagy legalábbis magunknak megmagyarázni) a többi ember viselkedését Híres sportoló gabonapelyhet reklámoz. Miért teszi? Szereti? Pénzért? 6

7 Folyamatosan okokat keresünk Látunk egy viselkedést, és eldöntjük, a cselekvés a számos lehetőség közül melyiknek tulajdonítható attribuálható Tehát nemcsak naiv pszichológusok, hanem meglehetősen lusta oknyomozók is vagyunk. Attribúció: a viselkedés okaira való következtetés 7

8 Hol lehetnek a megfigyelt viselkedés okai? Heider attribúció-elmélete (1958) szerint két helyen: kívül vagy belül. 1) Külső vagy szituációs attribúció: Az a folyamat, melynek során a viselkedést külső, szituációs okoknak tulajdonítjuk, melyek felett a cselekvőnek nincs kontrollja (pl. pénz, fenyegetés, rossz látási viszonyok, stb.) 2) Belső vagy diszpozícionális attribúció: Az a folyamat, melynek során a viselkedést belső, diszpozícionális okoknak tulajdonítjuk, a cselekvő belső tulajdonságaival magyarázzuk (pl. kapzsi, lusta, nemtörődöm, stb.) 8

9 Jones és Davis korrespondáló következtetés elmélete (1965) szerint: Akkor hajtunk végre belső attribúciót, ha korrespondenciát vélünk felfedezni a egy személy viselkedése és indítéka között. Pl. barátságosan viselkedik velünk és egyébként is barátságos ember. Elméletük körülírja, hogy milyen feltételek mellett alkalmazunk diszpozícionális attribúciót egy intencionálisnak vélt viselkedés magyarázatára. A korrespondáló következtetés öt információ-forrásból táplálkozhat: 9

10 Választás (i): ha egy viselkedés szabadon választott, akkor úgy véljük, hogy belső okok motiválták. Akcidentális vagy intencionális viselkedés (ii): ha szándékos akkor személyiségből fakadónak véljük, ha véletlen, akkor nem. Társadalmi elfogadottság (iii): ha a viselkedés nonkonform, akkor a személyiségből fakadónak véljük. Hedonisztikus relevancia (iv): ha úgy érzékeljük, hogy viselkedése személyesen nekünk árt vagy használ. Személyesség (v) Ha úgy tűnik, hogy a másik személy viselkedésének célja (volt), hogy hatással legyen ránk, akkor feltételezzük, hogy ez személyes és nem csak mellékhatása a szituációnak, melyben mindketten vagyunk. 10

11 Kelley kovariációs modellje azon alapul, hogy több, más időben és szituációban tett megfigyelésből áll rendelkezésünkre információ, melyből megállapíthatjuk a megfigyelt okozat és ok kovariációját. Három típusú bizonyítékot szoktunk figyelembe venni: Konszenzus (i): más emberek ugyanebben a szituációban ugyanígy viselkednek? Megkülönböztetettség (ii): ugyanez az ember más hasonló szituációban is így viselkedik? Konzisztencia (iii): ugyanez az ember más alkalommal ugyanebben a szituációban így viselkedik? 11

12 Az alapvető attribúciós hiba Hajlamosak vagyunk saját magunk esetében a pozitív viselkedést belső okokra, a negatívat szituációs okokra, más esetében pedig a pozitív viselkedést szituációs okokra, a negatívat pedig belső okokra visszavezetni. 12

13 Az alapvető attribúciós hiba - kísérlet Jones és Harris (1967) azóta klasszikussá vált kutatásában arra kérte a kísérleti alanyokat, hogy Fidel Castro-t pozitív, illetőleg negatív fényben feltüntető esszéket olvassanak. Amikor a kísérleti alanyokat arról tájékoztatták, hogy az esszék írói szabadon dönthettek arról, hogy pozitív vagy negatív esszét írnak, a pozitív esszék íróit automatikusan Castro-támogatónak vélték. Amikor a kísérleti alanyokat arról tájékoztatták, hogy pénzfeldobás döntött arról, hogy valaki pozitív vagy negatív esszét ír, a kutatók nem kis megdöbbenésére, a kísérleti alanyok átlagosan úgy vélték, hogy a pozitív hangvételű esszék írói pozitívabban is viszonyulnak Castro-hoz, mint a negatív hangvételű esszék írói. 13

14 Az alapvető attribúciós hiba újabb kísérlet Ross, Amabile és Steinmetz (1977) kutatásában arra kereste a választ, hogy a kvízjátékhoz kapcsolódó társas szerepeink (kérdező, játékos) befolyásolják-e a résztvevők szakértelméről alkotott ítéletünket? 18 pár (egy kérdező - egy játékos, véletlenszerűen szereposztással), 24 megfigyelő a Stanford egyetem hallgatóiból. A kérdezőt arra kérték, hogy találjon ki saját tudása alapján 10 kérdést, és tegye fel őket a játékosnak, akinek 30 mp-e volt válaszolni. A játékosok és a megfigyelők következetesen magasabbnak ítélték a kérdezők tudásszintjét, mint a játékosokét (a kérdezők nem ítélték magasabbnak a saját tudásszintjüket). 14

15 Végső attribúciós hiba Hajlamosak vagyunk saját csoportunk esetében a pozitív viselkedést belső okokra, a negatívat szituációs okokra, más csoportok esetében pedig a pozitív viselkedést szituációs okokra, a negatívat pedig belső okokra visszavezetni (Pettigrew, 1979). Abban különbözik az alapvető attribúciós hibától, hogy itt nem egyénre hanem csoportra vonatkozik ítéletalkotásunk. 15

16 Önattribúció Meglepő módon a saját gondolatainkról, viselkedésünkről, személyiségünkről alkotott ítéleteinket hasonló folyamatok jellemzik, mint mások megítélését következtetési sémáink és hibáink is hasonlóak: könnyen félreértjük, mit miért csinálunk. Én adtam be leghamarabb a Zh-t biztosan elsiklottam valami felett (figyelmesebbnek kellett volna lennem)! Pedig lehet, hogy csak egyszerűen jobban teljesítettem, mint a többiek. Kommunikáció szakra jelentkeztem biztosan azért, mert ez érdekelt a legjobban. Pedig lehet, hogy ez kecsegtetett a legígéretesebb karrierrel, vagy rábeszélt egy családtag, stb. Külső szemlélő számára is adott jelekből kiindulva attribuálunk magunknak viselkedéskiváltó okokat. 16

17 Személypercepció Meglepően könnyedén vagyunk hajlandóak puszta képek alapján személyiségre következtetni: úgy hisszük, a megjelenés és a viselkedés személyiségvonásokat, preferenciákat és életstílust tükröznek. Miből indulunk ki? Fizikai megjelenés, életkor, nem, öltözködés, arckifejezés, ruházat..: szemüvegesek intellektuálisok, vörösök tempramentumosak, szőkék társaságkedvelők. 17

18 Az arc a lélek tükre? Todorov és munkatársai (2015) kutatásukban azt találták, hogy pusztán arca alapján hajlamosak vagyunk messzemenő következtetéseket levonni valaki személyiségére nézve A felső képen az arcok észlelt kompetencia szerint vannak sorba állítva balról jobbra, fentről lefelé Asszociált jegyek: sötétebb bőr, attraktivitás. Az alsó képen az arcok észlelt dominancia szerint vannak sorba állítva balról jobbra, fentről lefelé. Asszociált jegyek: sötétebb bőr, maszkulin vonások. 18

19 A felső képen az arcok észlelt extrovertáltság szerint vannak sorba állítva balról jobbra, fentről lefelé Asszociált jegyek: arc szélessége, mosolyra emlékeztető arckifejezés. Az alsó képen az arcok észlelt rokonszenv szerint vannak sorba állítva balról jobbra, fentről lefelé. Asszociált jegyek: vonzóság, mosolyra emlékeztető arckifejezés. 19

20 A felső képen az arcok észlelt fenyegetés szerint vannak sorba állítva balról jobbra, fentről lefelé Asszociált jegyek: maszkulin jegyek, dühre emlékeztető arckifejezés. Az alsó képen az arcok észlelt megbízhatóság szerint vannak sorba állítva balról jobbra, fentről lefelé. Asszociált jegyek: feminim jegyek, mosolyra emlékeztető arckifejezés. 20

21 Todorov és munkatársai (2015) és Walker és munkatársai (2016) szerint is hajlamosak vagyunk a bűnösséget és a bűnbánatot arcok alapján megítélni. Észlelt bűnösség balról jobbra a felső két sorban (a két külön kutatás szerint); Észlelt bűnbánat balról jobbra az alsó két sorban (a két külön kutatás szerint). 21

22 Digitális személyiségfejlesztés Walker és munkatársai (2016) rámutattak arra, hogy pusztán arcképek digitális manipulációval befolyásolni lehet a képen szereplő ember személyiségéről kialakuló elképzelésünket. 22

23 Azt várjuk, hogy a különösen vonzó emberek érdekesebbek, melegebbek, társaságkedvelőbbek, társas életben jártasabbak. Kutatások szerint idegenek inkább nyújtanak segítséget vonzó külsejű személynek, mint kevésbé vonzónak. Tanárok a vonzóbb gyermeket ítélik intelligensebbnek a fotóik alapján, a vonzóbb vádlottak alacsonyabb óvadék ellenében kerülnek szabadlábra, vonzóbb embereket inkább alkalmaznak munkahelyen stb. 23

24 Mi az, ami feltűnik? Milyen jelek vonzzák a figyelmet? Ami kiugró, eltér a normálistól. Öltönyös apuka gyerekkocsit tol: 1. hétvégi óvodai pikniken 2. üzleti vacsorán Milyen benyomásunk alakul ki róla? Attól függ mi az információ! 1. az öltöny 2. a gyerek De mindkét esetben elég markáns véleményünk lesz! Vagy rideg tőzsdecápának, vagy szokatlanul gondos apukának fogjuk gondolni... 24

25 Sémás információfeldolgozás Hajlamosak vagyunk sémákba rendezni az információkat. Sémák: az észlelés és a gondolkodás eredményei, emberek, tárgyak, helyzetek stb. osztályainak mentális reprezentációi, segítségükkel egyszerűsíthetjük és rendszerezhetjük a bennünket érő nagy mennyiségű információt. Még ha az adatokat rendszeres és torzításmentes módon össze tudnánk gyűjteni az emberekről, és nem egy szempillantás alatt ítélkeznénk folyton, az észlelésünket még mindig eltorzítanák az elvárásaink, előfeltevéseink és elméleteink, amelyek arra vonatkoznak, milyeneknek kellene lennie az adatoknak. 25

26 Mivel többnyire csak azt tudjuk észlelni, amire számítunk, az így beérkező adatokat már könnyen rendezzük a megfelelő sémákba, és az annak megfelelő memóriastruktúrát hívjuk elő. Ez a sémás feldolgozás teszi lehetővé, hogy hatalmas mennyiségű információt nagy hatékonysággal dolgozzunk fel és rendszerezzünk. Így nem kell minden egyes részletet megjegyezni, egyszerűen mindent összekapcsolunk egy már meglévő sémával. 26

27 A sémák ereje nehezen túlbecsülhető Vannak sémáink az emberek különféle típusaira: extrovertált, kommunikatív, melankólikus, barátságos, hangos, indulatos, deszkás, emós, plázacica, bölcsész, rocker, hercegnő, hipszter, stb. Magunkról is vannak: énfogalmaink együttese = énsémánk Ha pl. álláshirdetéssel találkozunk, összevetjük az adott hirdetésben szereplő leírást, sémát az énsémánkkal De a feldolgozás hatékonyságának ára van: észlelésünk torzítása! (az egysoros önjellemzések a társkereső oldalakon esetenként akár nehezíthetik is a megfelelő partner megtalálását) 27

28 Milyen benyomásunk alakul ki Jóskáról? Jóska elindult otthonról, hogy írószert vegyen. A verőfényes utcára két barátjával lépett ki, és élvezte a napsütést, miközben a bolt felé ballagott. Belépett az írószerboltba, ami tele volt emberekkel. Míg arra várt, hogy az eladó kiszolgálja, egy ismerősével beszélgetett. Kifelé menet megállt egy iskolatársával csevegni, aki éppen akkor jött be a boltba. A boltból az iskola felé indult. Útközben találkozott azzal a lánnyal, akinek előző este mutatták be. Beszélgettek egy kis ideig, azután Jóska elment az iskolába. Tanítás után egyedül jött ki az osztályból. Az iskolát elhagyva elindult hazafelé tartó hosszú sétájára. Az utca szikrázóan verőfényes volt. Jóska az utca árnyékos oldalán ment. Az utcán szembejött vele az a csinos lány, akivel előző este ismerkedett meg. Átment az úton, és bement egy presszóba. A presszó tele volt diákokkal, és észrevett néhány ismerős arcot is. Jóska csendesen várt, míg sorra került, azután rendelt. Italával egy szélső asztalhoz ült. Amikor megitta, hazament. (Luchins, 1957, o. nyomán.) 28

29 A kísérlet eredménye és magyarázata Azt gondoljuk-e róla, hogy barátságos és nyílt, vagy azt, hogy félszeg és introvertált? Az olvasók 78 %-a Jóskát inkább barátságosnak képzeli. De! vizsgáljuk meg a leírást közelebbről: két eltérő, de egyenlő nagyságú részből áll. 95 %-a azoknak, akiknek csak a leírás első felét mutatták, Jóskát barátságosnak találta, de azok közül, akik csak a leírás második felét látták, csupán 3 százalék. De! amikor ugyanezt a leírást úgy olvasták, hogy a bekezdés barátságtalan fele jelent meg először, csak 18 %-uk jellemezte Jóskát barátságosnak. Általában az elsőként szerzett információ gyakorolja a legnagyobb hatást összbenyomásunkra. Ez az elsőbbségi hatás: agyunk az információk feldolgozása során többnyire a legelőször megragadhatónak tűnő sémát tekinti kiindulási alapnak hiszen ez a legegyszerűbb stratégia. 29

30 Elsőbbségi hatás Kognitív torzítás, mely szerint általában az elsőként szerzett információ gyakorolja ránk a legnagyobb hatást. 30

31 Kimutatták olyan vizsgálatokban is, melyek valódi, s nem fiktív személyeket használtak. A személyeket arra kértek, hogy ítéljék meg az általuk megfigyelt diák általános képességeit, aki nehéz, többválasztásos problémákat kísérelt meg megoldani. Noha a diák a 30-ból mindig pontosan 15 problémát oldott meg helyesen, tehetségesebbnek ítélték, ha a sikerek inkább a sorozat kezdetén, mint ha a sorozat végéhez közel jelentkeztek. Ezenfelül, ha azt kérdezték tőlük, hogy a diák mennyi problémát oldott meg, azok a személyek, akik a 15 sikeres megoldást a sorozat elején látták, a helyes megoldások számát átlagosan 21-re, míg azok a személyek, akik a sikereket a feladatsor végén látták, átlagosan 13-ra becsülték! 31

32 Elsőbbségi hatás az online médiában Mitev és munkatársai (2017) kutatásukban azt vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorolnak az első elektronikus kommentek (e-wom) egy termék (e-book olvasó) potenciális fogyasztók által történő előzetes percepciójára. Az eredményeik azt mutatják, hogy az először látott vélemény észlelt hitelességének szignifikáns hatása van a termék átlagos előzetes megítélésére (2017:1), a pozitív vélemények pozitív, a negatív vélemények pedig negatív benyomást keltenek befolyásolva a termékkel kapcsolatos előzetes attitűdöt. 32

33 Holdudvar-hatás Kognitív torzítás, mely szerint egy személy észlelt pozitív vagy negatív tulajdonságához (pl. vonzóságából) hajlamosak vagyunk tudattalanul ezzel konzisztensnek tűnő más tulajdonságokat hozzákapcsolni. Egyetlen észlelt tulajdonság kihat arra, ahogyan a személyt teljességében látjuk. Pl. a vonzó emberek intelligensek. 33

34 Szurkoló-hatás Kognitív torzítás, mely szerint az emberek vonzóbbnak tűnnek csoportban, mint egyedül. Walker és Vul (2013) kutatásában arra kérte a kísérleti alanyokat, hogy ítéljék meg, hogy mennyire vonzóak férfi és női arcok. Ugyanazokat az arcokat megmutatták csoportképen és külön fotókon is. A kísérleti alanyok az emberek arcának vonzóságát a csoportképen jobbra értékelték (működött külön férfi és női, és férfi és női arcokkal is, négy és tizenhat fős csoporttal egyaránt). 34

35 Társas összehasonlítás elmélete Önmagunk értékelésekor hajlamosak vagyunk más emberekkel összehasonlítani magunkat (Festinger, 1954). Bill Thornton és Scott Moore (1993) kutatásában főiskolásokat kért meg, hogy önpercepcióval (fizikai vonzóság és társas készségek) kapcsolatos kérdőívek kitöltésére. Amikor a kitöltés helyén 24 db, ugyanahhoz a nemhez tartozó, fizikailag nagyon vonzó személy fotója volt kiállítva a falitáblán, a kitöltők fizikailag kevésbé vonzónak és kevésbé szociábilisnek értékelték magukat, mint a kontrollcsoport tagjai (fotók nélkül). 35

36 Önkiszolgáló torzítás Hajlamosak vagyunk sikereinket belső, diszpozícionális okokra visszavezetni, míg kudarcainkért külső tényezőket és körülményeket hibáztatni. Pl. Ha felvesznek minket egy pozícióra, akkor azt nagyszerű önéletrajzunknak, eredményeinknek és a kiváló interjú-teljesítményünknek tudjuk be, de ha nem vesznek fel, akkor azt gondoljuk, hogy nem tetszettünk az interjúztatónak. 36

37 Közös információ torzítás A tendencia, mely azt mutatja, hogy egy csoport tagjai több időt és energiát töltenek olyan információk megbeszélésével, melynek minden csoporttag a birtokában van, mint olyan információk megbeszélésével, melynek csak néhány csoporttag van birtokában (Wittenbaum Stasser, 1996). Stewart és Stasser (1998) szerint a közös információ torzítás erősebb ha a csoport tagjai nem egyértelmű, ítéletorientált feladatokon dolgoznak, ahol a konszenzus kialakítása fontosabb, mint a lehető legjobb megoldás megtalálása. 37

38 Átlagosnál rosszabb hatás A tendencia, mely szerint hajlamosak vagyunk magunkat az átlagosnál rosszabbra értékelni nehéz feladatok megoldásában. Windschitl és munkatársai (2003) kutatásának eredménye szerint az Iowai egyetem hallgatói úgy vélik: mindössze 6% esélyük lenne legyőzni társaikat egy Mezopotámia történetéről szóló kvízben. Egy másik kísérlet szerint (Zell Alicke, 2011) az idősek hajlamosak magukat kevésbé vonzónak és atletikusnak tartani, mint kortársaikat. Ebben az kísérletben a vonzóság és atletikusság a nehéz feladat, ill. az a tulajdonság, amivel nehéznek tűnik rendelkezni. 38

39 Önbeteljesítő elvárások Snyder, Tanke, and Berscheid (1977) kísérletében főiskolás fiúknak egy mappát adott egy főiskolás lányról, melyben egy fotó is volt egy szép/kevésbé szép lányról. A kísérleti alanyok feladata az volt, hogy felhívják telefonon a lányt és egy rövid, kb. 10 perces interjút készítsenek vele. Valójában a mappákhoz véletlenszerűen rendelték hozzá a fotókat (nem az a lány szerepelt rajta, akit felhívtak). A hölgyek szintén nem tudták, hogy a fiúk őket szépnek/kevésbé szépnek gondolják. Akik azt hitték, hogy vonzó lánnyal társalognak nyíltabbak, érdeklődőbbek és általában szociábilisabbak voltak, mint akik azt hitték, hogy a kevésbé vonzóval beszélnek. A fiúk a szépnek tartott partnert egyszerűen nyíltabbnak, kedvesebbnek értékelték, és nem gondolták, hogy az ő viselkedésük hívta elő ezt a magatartást. Külső megfigyelők (akik csak a lányokat hallották) nyíltabbnak, kedvesebbnek, szociábilisabbnak értékelték a fiúk által vonzónak tartott lányokat. 39

40 Illuzórikus korreláció Az észlelők két esemény, jelenség, tulajdonság között korrelációt feltételeznek, akkor is, ha valójában nincs, illetve az észleltnél kisebb mértékű. Chapman kutatásában (1967) két, szavakból álló listát mutatott a kísérleti alanyoknak. A szavak felhasználásával párokat hoztak létre (midet szót kombináltak mindet szóval), majd a párokat többször felolvasták a kísérleti alanyoknak. A kísérleti alanyok feladata az volt, hogy becsüljék meg az egyes párok előfordulásának gyakoriságát. Bár valójában minden szópárt kétszer olvastak fel, a kísérleti alanyok túlbecsülték azoknak a pároknak az előfordulását, melyek valós asszociációkat mozgattak meg (pl. tigrisoroszlán, sonka-tojás), valamint azokét, melyek hosszúságukkal és szokatlanságukkal elütöttek a többitől (pl. cseresznyevirág-füzet). 40

41 Sémás feldolgozás Noha számos tényező járul hozzá az elsőbbségi hatáshoz, az mindenekelőtt a sémás feldolgozás következményének tűnik. Amikor valakiről első alkalommal próbáljuk meg benyomásainkat kialakítani, a memóriában aktívan keressük a bejövő adatokhoz legjobban illeszkedő sémát vagy sémákat. Egy bizonyos ponton meghozunk egy előzetes döntést, például: Ez a személy "barátságos". Ezután minden további információt e sémába olvasztunk be, és elhanyagoljuk az ehhez nem illeszkedő új információkat, mint amik nem is jellemzők a személyre. Sémáink működésének immanens része, hogy felismerünk vagy felismerni vélünk korrelációkat, együttjárásokat. 41

42 Implikált személyiségelméletek A sztereotípiáink - vagyis személyek csoportjairól alkotott sémáink valójában az együttjárások elméletei. Vannak sztereotípiánk a fiúkról/ lányokról, a politikusokról, a melegekről, a rendőrökről, a professzorokról stb. De a kutatások szerint egyáltalán nem vagyunk pontosak az együttjárások feltérképezésében, túlbecsüljük a korrelációkat, nem létezőket is felismerünk. Továbbá, ha egyszer felismertük, szívósak. Implikált személyiségelméletek: azokat a speciális mintákat és torzítások nevezzük így, melyeket akkor használunk, amikor egy ismeretlen személyről korlátozott mértékű információ alapján első benyomást alkotunk. Pl. van egy kellemes emlékünk egy mosolygós tanárról, aki elfogadta a határidő után leadott dolgozatot. Ha megkérdeznek, hogy egy másik mosolygós tanár vajon elfogadja-e a későn leadott dolgozatot, azt mondanánk valószínűleg igen, mert összekapcsoltuk a mosolyt a határidő könnyed kezelésével. 42

43 Sztereotípia Emberek egy csoportjára vagy osztályára vonatkozó tartós, túláltalánosított elképzelés. Katz és Braly (1933) szerint a rasszon alapuló sztereotípiák igen elterjedtek. Kutatásukban amerikai egyetemi hallgatóknak kellett írásban összepárosítania nemzetiségeket és etnikumokat 84 személyiségjeggyel. Eredmény: a válaszadók többsége szerint a fehérek szorgalmasak, progresszívek és ambíciózusak; az afroamerikaik lusták, műveletlenek és muzikálisak. A válaszadók olyan etnikai csoportokról is előszeretettel mondtak véleményt, aminek tagjaival soha nem találkoztak. 43

44 Sztereotípia-fenyegetés A sztereotípia-fenyegetés akkor jelentkezik, amikor valaki olyan helyzetbe kerül, melyben fél, hogy valami olyat tesz, amely megerősítene egy negatív sztereotípiát. Annak puszta felismerése, hogy egy negatív csoport sztereotípia alkalmazható lenne ránk egy szituációban. Steele és Aronson (1995) nehéz tesztet töltetett ki fehér és afroamerikai főiskolai hallgatókkal. Az egyik csoportban azt mondták nekik, hogy a teszt eredménye jó indikátora lesz intellektuális képességeiknek, a másik csoportban egyszerű feladatként keretezték, mely nem bír ilyen jellegű diagnosztikai erővel. Az első csoportban az afroamerikaiak sokkal rosszabbul teljesítettek mint a fehérek, a másodikban ugyanúgy teljesítettek. 44

45 Shih, Pittinsky és Ambady (1999) kísérletében ázsiai származású nőkkel töltetett ki egy kérdőívet mielőtt megoldottak volna egy nehéz matektesztet. A kísérleti alanyok egy része olyan kérdőívet kapott, mely női identitására emlékeztette, másik része pedig olyat, mely ázsiai identitására. Azok érték el a legjobb eredményt akiket ázsiai identitásukra emlékeztettek, őket követte a kontrollcsoport (nem töltöttek ki kérdőívet), majd azok akiket női identitásukra emlékeztettek. A kutatók szerint a sztereotípia-fenyegetés reflektorhatást, idegességet, aggodalmat hoz létre, mely árthat a teljesítménynek. A figyelem egy része arra összpontosul, hogy a társadalom mit gondol a csoportunkról, nem pedig a tesztre. 45

46 Összegzés Az attribúció-elméletek azzal foglalkoznak, hogy hogyan tulajdonítunk különböző személyiségvonásokat és tulajdonságokat másoknak és saját magunknak. Okokat keresünk és találunk, de közben jellemző hibákat is vétünk (attribúciós torzítások). Az információt sémákba rendezzük, hogy gyorsabban tudjunk dolgozni vele, de a tulajdonságok együttjárásáról alkotott elméleteink naívak, megalapozatlanok. A sztereotípiák sok mindenkiről szólnak, de valójában egyetlen egy személyről sem szólnak. Nem csak azok gondolkodását befolyásolják, akik nem éreznek közvetlen kapcsolatot a sztereotípiával, de azokét is akik úgy érzik, hogy lehetséges, hogy megbélyegzik őket (sztereotípia-fenyegetés). 46