A KÓRBONCTANI LEÍRÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI. Semmelweis Egyetem I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet. Gyakorlati jegyzet.

Átírás

1 A KÓRBONCTANI LEÍRÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI Semmelweis Egyetem I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Gyakorlati jegyzet Szerkesztette: Dr. Rácz Gergely egyetemi adjunktus 2018.

2 ÁLTALÁNOS GYAKORLATI SZEMPONTOK A bonctermi gyakorlatok legfontosabb feladata megismertetni a hallgatókat az egyes szervek kóros elváltozásaival. Lényegében ez egyfajta felismerési képességfejlesztést is jelent. A szisztematikus gyakorlati képzés során a hallgatók fokozatosan megismerkednek a szervek, szövetek normálistól való eltérésének alapjelenségeivel, majd a részletes patológia tanulásával párhuzamosan az egyes elváltozásokhoz kórképeket társítunk. A bonctermi gyakorlati oktatás célja tehát a hallgató azon kompetenciájának kifejlesztése, amivel az egyes betegségek hátterében lévő makroszkópos elváltozásokat majd nagy biztonsággal le tudják írni és fel tudják ismerni. A megfigyelt elváltozásokat először magyar szavakkal próbáljuk leírni, latin diagnózist csak ezután mondjunk. A bonctermi gyakorlatokon a hallgatóknak nem kell a szerveket boncolni, erre ott van a gyakorlatvezető vagy a demonstrátor, azonban önszorgalomból lehet ezzel a lehetőséggel élni. Igen javasolt ugyanakkor a gyakorlatvezető által demonstrált szerveket, szervkomplexumokat kézbe venni és a makroszkópos szervi eltérésekről a kegyeleti szempontokat betartva- fotódokumentációt készíteni! A KÓRBONCTANI LEÍRÁS VÁZLATA I. Külleírás Közepesen fejlett és táplált középkorú férfi teteme. Bőre és látható nyálkahártyái halványak (vérteltek, közepesen vérteltek, szederjesek). A nyakon, háton a végtagok alsó részein, a nyomásnak ki nem tett mélyen fekvő területeken tenyérnyi, nyomásra elhalványodó (el nem halványodó) szederjes foltok láthatók. A hullamerevség (rigor mortis) testszerte fennáll (x területen megtartott, y területen oldódott. Szükség esetén az egyes testnyílások is leírandók). A mellkas szabályos (hordó, tölcsér) alakú, a has a mellkas szintjében helyezkedik el (elődomborodik, behúzódott). Végtagok, külső nemiszervek részarányosak, alakilag épek. Eltérés leírandó: pl. az alszárak tésztatapintatúak, az ujjbenyomatot megtartja (anasarca). Műtéti seb, heg: (helye, a metszés iránya, hossz, varratok száma, reactio per primam, vagy per secundam gyógyult). Hullafoltok (livores mortuales): a test nyomásnak ki nem tett, mélyen fekvő területetin nyomásra elhalványuló foltok láthatók (süllyedéses hullafoltok, livores hypostatici). Vagy pl. a felkar bőrén markánsan kirajzolódnak a vénák (beivódásos hullafoltok, livores ex imbibitione). II. A testüregek leírása Mellüreg: a szervek elhelyezkedése szabályos, a mellhártya lemezi simák, fénylők, tükrözők. Pericardium: ép, lemezei simák, fénylők, közöttük néhány csepp savós folyadék helyezkedik el. Hasüreg: a szervek elhelyezkedése szabályos, a hashártya lemezei simák, fénylők, tükrözők. A lép az appendix, az epehólyag környéke szabad. A savós hártyák patológiás elváltozásai egymáshoz hasonlóak, függetlenül attól, hogy pericardium, pleura, vagy peritoneum. Gyulladások esetén a helyes megfogalmazás a savós hártya+itis, valamint attól függően, hogy acut gyulladásról van-e szó (-acuta fibrinosa, -acuta purulenta), vagy krónikus gyulladásról (-chronica fibrosa) hozzátesszük a megfelelő latin utókifejezést. Példák: 1. A pleura lemezei között szalmasárga színű átlátszó folyadékot találtunk, mennyisége a jobb pleuraűrben 300, a bal pleuraűrben 200 ml. Rivalta-próba negatív eredményt adott: felhősödés nem észlelhető a szulfoszalicilsav csepp körül. (Diagnózis: transsudatum, hydrothorax l.u.). 2. A bal pleuraűrben 400 ml sárgás színű zavaros folyadék található, amelyből Rivalta próbával fehér csapadék vált ki. (Diagnózis: exsudatum, pleuritis acuta serosa lateris sinistri). 3. A pericardium lemezein szürkésfehér színű ledörzsölhető szálcsás izzadmány figyelhető meg. (Diagnózis: exudatum, fibrines pericarditis, pericarditis acuta fibrinosa). 4. A bal mellüregben a pleura lemezei között mindkét oldalon 300 ml sűrű sárgásfehér színű, odorózus folyadék helyezkedik el. (Diagnózis: exudatum, genny, empyema thoracis l.s. vagy pyothorax l.s.). 5. A peritoneum lemezei között lapszerinti összenövés látható. (Diagnózis: krónikus hashártyagyulladás, peritonitis chronica fibrosa). 6. A hashártyán számos színesgombostűfejnyi idegenszövet-szaporulat jelenik meg, melynek tapintata tömött, metszéslapjuk szürkésfehér színű. (Diagnózis: hashártya áttét, carcinosis peritonei.)

3 III. SZERVEK, SZERVKOMPLEXUMOK LEÍRÁSA Szervkomplexumok leírásánál a következő sorrendet javasolt követnünk: szív, tüdők, fej-nyaki komplexum, gyomor-máj komplexum, tápcsatorna, lép, kismedencei komplexum, központi idegrendszer. Egyes szervek leírásakor a következő sorrendet kövessük: Terime, felszín, állomány, szín, bennék, különleges szerkezet. A rosszindulatú daganatok felismerése, fontos alapkövetelmény, így ennek összefoglaló leírását itt ismertetjük. Terime: meghatározásához használt hasonlatok: gombostűfejnyi, színesgombostűfejnyi, lencsényi, borsónyi, babnyi, cseresznyényi, zölddiónyi, kisalmányi, almányi, öklömnyi, csecsemőfejnyi, emberfejnyi. Területek: általában az adott elváltozások átmérőjét adjuk meg cm-ben kifejezve. Pl.: a gyomor nyálkahártyáján 3x4 cm-es, felhánytszélű nyálkahártya folytonosság-hiány. vagy olyan megjelöléseket használunk, amelyek mérete egyértelmű, bátran használhatók. Pl.lencsényi, gyermektenyérnyi, tenyérnyi, stb. Felszín: alapvetően sima, fénylő tükröző, a savós hártyák jellegéből adódóan. Amennyiben a felszínt acut exudatum borítja, úgy pl. a szálcsás, ledörzsölhető, vagy genny Állomány: a konzisztencia vizsgálatát jelenti. Általában a metszéslapot kell vizsgálnunk úgy, hogy a szervet a kezünkbe fogjuk és hüvelykujjunkkal nyomjuk a többi ellenében. Tüdő, szív esetében ujjheggyel, máj esetében ujjbeggyel vizsgálunk. Szín: a leírásnál a halvány, sötét, szederjes, livid, haragosvörös, halványvörös, szürkésfehér, rozsdabarna, sárgászöld, stb. használatos. A lila és a rózsaszín megjelölést ne használjuk. Bennék: lehet pl. hullai véralvadék, élőben keletkezett véralvadék illetve különböző folyadékok. Hullában keletkezett véralvadék (cruor postmortalis): nedves, lucskos, sima, nem tapad az ér falához, abból könnyen kihúzható. Színe: szederjes, sötét a mélyen fekvő területeken, a vörösvértestek hypsostasisa miatt, vagy (vörös hullai véralvadék), vagy borostyánszínű (sárga hullai véralvadék). Élőben keletkezett véralvadék (thrombus): száraz, tömött, érdes, törékeny, erősen tapad az ér falához, nehezen vonható ki, színe: szürkés vagy csíkozott. Daganatok: A jóindulatú daganatok általában jól körülírt szövetszaporulat formájában jelennek meg, amelyek közül többen tokkal bírnak. Környezetükbe expanzíven terjednek és nem képeznek áttétet. Metszlapjuk a szervi sajátosságoknak megfelelően igen változatosak lehetnek. A rosszindulatú daganatok általában adott helyen szürkésfehér színű, környezeténél általában tömöttebb, gyakran azt infiltráló idegen szövet-szaporulatként jelennek meg, melyek centrumában tumor necrosis gyakran észlelhető. Nyálkahártyákon, bőrön leírás pl.: egy bizonyos területen a fal megvastagodott, a hám folytonossága megszakad, a területen infiltráló idegen szövet-szaporulat látható. Vérezhet, kifekélyesedhet, átfúródhat, penetrálhat. Parenchymás szervekben való megjelenés: több, körülírt, tumoros szövetgóc metastasisra utal. Ha csak egy góc van, a metszéslap körvonala segíthet. Ha ez a legtöbb gócban jól körülírt, valószínűleg áttétről van szó, ha viszont elmosódott, a környezetét infiltrálja, akkor ebben az esetben a primer tumor a valószínűbb. Nyirokcsomó metastasisra utal, ha a nyirokcsomó megnagyobbodott, tömött, metszéslapja szürkésfehér, egynemű.

4 1. Szív leírása Tömeg: g, (csecsemőben 20 g). Falvastagság (a papillaris izomok magasságában mérve): bal kamra mm; jobb kamra 3-5 mm Kerület átlag: aorta: 65 mm; bicuspidalis szájadék: 105 mm. A szív normális nagyságú, a pericardium viscerale sima, fénylő, tükröző. A subepicardialis zsírszövet szabályos mennyiségű. A szívizom állománya szívós, vörösesbarna színű, a metszéslapon az izomszerkezet jól felismerhető. A jobb pitvar szabályos tágasságú, lumene szabad, a fülcse szabad, a foramen ovale zárt. A tricuspidalis billentyűk hártyásak, épek, elemelhetők, az inhúrok cérnavastagságúak, a szemölcs- és trabecularis izomzat hengeres vagy kissé ellapult. A jobb kamrafal normális vastagságú, a kamra közepesen tág, lumene szabad, a szemilunáris billentyűk hártyásak, épek, elemelhetők. A truncus pulmonalis belfelszíne elefántcsontfényű. A bal pitvar szabályos tágasságú, lumene szabad, a fülcse szabad. A bicuspidalis billentyűk hártyásak, épek, elemelhetők, az inhúrok cérnavastagságúak,a szemölcs- és trabecularis izomzat hengeres vagy kissé ellapult. A bal kamrafal normális vastagságú, a kamra közepesen tág, lumene szabad, az aorta billentyűk hártyásak, épek, elemelhetők. Az aorta belfelszíne elefántcsontfényű. A koszorúserek szabályos eredésűek és lefutásúak, kismértékben kanyargósak, belfelszínük elefántcsontfényű, lumenük szabad, átjárható. - A szív megnagyobbodhat hypertrophia, vagy dilatatio (vagy mindkettő) miatt, és érinthet egy vagy több üreget. Hypertrophia myocardii: a szív megnagyobbodott, az üregek (főleg a kamrák) fala megvastagodott, a szemölcsizmok, trabeculák hengeresek. - A szív megkisebbedhet senilis, nutritionalis vagy daganatos általános senyvesség részeként. Senilis atrophia myocardii: általános senilis belszervi senyvesség esetén a kopási pigment (lipofuscin) miatt barnásan elszíneződik a myocardium. - A szív alakja lehet lekerekedett (pl. dilatativ cardiomyopathia), vagy irreguláris (pl. kamrafal aneurysma), de lehet egy, vagy több üreg is abnormális alakú (pl. arrhytmogén jobb kamrai cardiomyopathia). Infiltratio adiposa myocardii (adipositas cordis): a subepicardialis zsírszövet felszaporodott, mélyen az állományba terjedt; Degeneratio adiposa myocardii: a.) gócos: az endocardium alatt sárgás csíkolat (tigrisszív): b.) diffus: az állomány petyhüdt, törékeny, barnássárga, az izomszerkezet elmosódott, a kamrák kissé tágabbak, a papillaris és a trabecularis izomzat ellapult; Degeneratio parenchymatosa myocardii: az állomány igen petyhüdt, törékeny, szürkésbarna színű, az izomszerkezet nem ismerhető fel, a kamrák tágak, a papillaris és trabecularis izmok ellapultak; Degeneratio adiposa-parenchymatosa: a két betegség tünetei összefonódva jelentkeznek; Fibrosis myocardii: az izomzat szerkezete jól felismerhető. Az izomállományban kölesnyi, rizsszemnyi szürkésfehér gócok láthatók melyek környezetüktől jól elkülönülnek; Infarctus myocardii: helyének, kiterjedésének pontos leírása, korának és látható szövődményeinek meghatározása: 1. egészen friss (hyperacut) infarctus esetében 12 órán belül szabad szemmel nem látható elváltozás órát az infarctust követően az elhalt terület kékesvörösen elszíneződik a stagnáló vér miatt, de nincs még agyagsárga elváltozás; 2. friss (acut vagy recens, anaemias): a metszéslapon a bal kamra hátsó falán 4x3 cm-es térképszerű rajzolatot mutató, agyagsárga színű, törékeny terület látható, széli részeken bevérzéssel; 3. reperfúziós károsodás: a reperfundált myocardium másodlagosan bevérzik. 4. Ruptura cordis: az izomfal megrepedése, átszakadása az infarctust követő 3-7. napon. Leggyakoribb a bal kamra szabad falának repedése, következményes haemopericardiummal és szívtamponáddal. A septalis ruptúra bal-jobb shuntön keresztül acut jobbszívfél-elégetelenséhez vezet, míg a papillaris izom szakadása acut mitralis regurgitatióhoz, insuffitientiához vezet. 5. régi (chronicus vagy obsoletus): a bal kamra hátsó falának metszéslapján az izomállományban 4x3 cm-es területen szürkésfehér színű, szívós tapintatú hegszövet látható. 6. Aneurysma cordis: a kamrafal elvékonyodott, heges, olykor zsákszerűen kiboltosul.

5 Myocardialis infarctus esetén fokozott figyelemmel nézzük meg a pericardiumot ill. az endocardialis felszínt. A pericardiumon gyakori a concomittalo fibrines pericarditis (pericarditis epistenocardiaca), az endocardium belfelszínén pedig thrombus alakulhat ki (thrombus muralis endocardii). Thrombus, embolus a.) koszorúsérben: a bal arteria coronaria leszálló ágában az elágazástól egy harántujjnyira 0,5 cm hosszú, ceruzabélnyi vastagságú vérrög látható, mely a lument teljes egészében elzárja. Ennek megfelelően a nagy kutyanyelv és a septum metszéslapján csecsemőtenyérnyi területen térképszerű rajzolatot mutató, agyagsárga színű, törékeny terület látható; Thrombus muralis auriculae: falhoz tapadó élőben keletkezett véralvadék a fülcsében. Thrombus muralis atrii: a pitvar falhoz tapadó élőben keletkezett véralvadék. Pl.: jobb pitvar lumenében szilványi vérrög domborodik, mely alapjával a jobb fülcse izomzatához rögzül. Feltehetően ennek következménye volt a tüdőarteriák harmad és negyedrendű ágaiban észlelt multiplex thromboembolisatio. Thrombus muralis ventriculi: a kamrafalhoz tapadó élőben keletkezett véralvadék, mögöttes területén gyakorta. Encocarditis verrhucosa rheumatica: a billentyű záródási vonala mentén linearisan sorakozó, szemölcsszerű képletek, baktériummentes vegetációk típusos megjelenése rheumás szívbetegségben. Endocarditis ulcerosa lenta (subacut bacterialis endocarditis): a billentyűk vitorláinak szélein lencsényi morzsalékony, szürkésvörös felrakódás, vegetatio látható, a billentyűk élénkvörösek. Endocarditis ulcerosa maligna (acut bacterialis endocarditis): a billentyűk állományának jelentős pusztulásával, perforatiójával, tömeges, bactériumokat tartalamazó vegetációk kialakulásával járó fulmináns gyulladásos folyamata. Non-bacterialis thromboticus endocarditis: a billentyű záródási vonala mentén kialakuló, kis, közepes méretű, steril, nem destruktív vegetációk megjelenése, többnyire ép billentyűn. Endocarditis chronica: a billentyű megvastagodott, zsugorodott, pl. a két vitorla szélei egymással összenőttek, az ínhúrok megrövidültek, bőgőhúr vastagságúak. Myocarditis: a szívizmot célzottan megtámadó kórokozók és/vagy gyulladást kiváltó kórfolyamatok megjelenési formája a myocardiumban. a.) nem fertőzéses formái (pl. hypersensitiv): a szívizom metszéslapján szürkésvörös foltozottság látható; b.) fertőzéses formák (pl. vírus): a myocardium petyhüdt, foltokban világosabb-vörhenyes gócok tarkítják. c. gennyes: a szívizomban vörös udvarral körülvett sárgás, sűrűn folyó bennéket tartalmazó tályog látható (pl. gyűrűabscessus). Atherosclerosis: a./ aortában: az aorta belfelszínén számos, különböző nagyságú, porckemény tapintatú, a lumenbe kissé beemelkedő vajsárga színű vagy kifekélyesedett/kásás felszínű/bevérzett/véralvadékkal borított, plakk látható; b./ koszorúsérben: az ér kanyargós lefutású, belfelszínén egy területen a lument jelentős mértékben be (nem) szűkítő (elzáró) scleroticus plakk látható. 2. Tüdő leírása (Tömegük együttesen 700 g). Elhelyezés: mediastinalis felszínével az asztal lapjára helyezzük úgy, hogy a kettévágott tüdőcsúcs tőlünk távol kerüljön. A metszéslapokat egyesítjük, s a felénk közel eső szél felemelésével meggyőződünk arról, hogy itt valóban a rekeszi felszín látható. A tüdők oldaliságának meghatározása: a fenti módon szabályosan lehelyezett tüdő egyik oldalon éles, másik oldalon tompaszögben érintkezik az asztallal. Az egyik tüdőre rátesszük mindkét tenyerünket és amelyik oldali tenyerünk felé esik az élesebb szél, azon oldali tüdőről van szól. Ellenőrzés képpen a másik tüdőn is elvégezzük az azonosítást. Sok esetben igaz, hogy az emhysaemás szél (a mediastinumhoz közeli) általában segít az oldaliság meghatározásában. A tüdők többnyire a közepes belégzésnek megfelelő állapotban van. A pleura viscerális lemeze sima, fénylő, tükröző. A tüdő állománya lószőrpárna tapintatú. Színe normálisan halványvörös, amit általában csak gyermekekben, fiatal felnőttekben láthatunk. A pulmonalis arteria lumene szabad, belfelszíne elefántcsontfényű, a bronchusok közepes tágasságúak, lumenük szabad, nyálkahártyájuk halvány.

6 Oedema pulmonum: a tüdők állománya tészta tapintatú. A metszéslapról nyomásra bőséges, habos, szilvalészerű folyadék ürül. Pulmonalsclerosis: az arteria pulmonalis ágrendszerében megjelenő számos vajsárga plakk. Thromboembolia pulmonis: a pulmonalis arteria ágrendszerében (vénás rendszer!) lument elzáró, falhoz tapadó vérrögképződmény jelenik meg. Megjelenési formáit és méretét tekintve megkülönböztetünk masszív, közepes és perifériás tüdőembóliát. Infarctus haemorrhagicum pulmonis: a tüdő egyik lebenyének metszéslapján tömött tapintatú, szederjes színű, háromszög vagy gúla alakú terület látható, amelynek csúcsában az arteria pulmonalis egy másodlagos vagy harmadlagos ágát vérrög zárja el. A pleura gyakorta fibrines izzadmánnyal borított a tüdőinfarctus felett. A tüdőinfarctis típusosan vérzéses jellegű, mert kettős vérellátású szerv lévén az arteria bronchialis oldaláról bevérzik az elhalt terület. Emphysema pulmonum: a tüdők állománya halványvörös színű, légtartó, puha-pihepárna tapintatú. Bronchiectasia: a bronchusok lumene tág, a plerua-lemezig felvághatók. Atelectasia: A tüdő ernyedt izomtapintatú, légtelen, a kivágott darabok vízben elmerülnek. (Megjegyzés: az úszópróbát a merítőkanálba tett vízben végezzük, a kivágott darabok ne haladják meg az acélgombostű fejének nagyságát.) Fibrosis: a tüdő metszlapján tömött, gumiszerű, szürkésfehér területek tapinthatók. Bronchitis acuta: a bronchusok nyálkahártyája vérbő, a lumenben nyákos-gennyes (mucopurulens) váladék van. Bronchitis chronica: a bronchusfal megvastagodott, a nyálkahártya vérbő, hosszanti csíkolatot mutat, vagy feltűnően halvány, a porc kifejezetten áttűnik. Bronchopneumonia: a tüdő állománya szederjes, livid színű, törékeny tapintatú, a metszéslapról típusos esetben nyomásra gennycsapok ürülnek. A hörgők haragosvörhenyesek, a nyálkahártyát mucopurulens izzadmány borítja. Lobaris pneumonia (rostonyás tüdőgyulladás): általában egy lebenyre lokalizálódik. Az érintett tüdőlebeny a többitől élesen elkülönülve tömött, törékeny, májtapintatú. A pleura gyakorta fibrines izzadmánnyal borított. Színe és állaga a stádiumtól függ: 1. Congestio (gyulladásos vérbőség miatt élénkvörös), 2. Hepatisatio tömött, törékeny, májtapintatú. Megjelenési formái időrendi sorrendben: vörös májasodás -hepatisatio rubra, szürke májasodás- hepatisatio grisea és sárga májasodáshepatisatio flava. 3. Resolutio (exudtum oldódása). Abscessus pulmonis: jól körülhatárolható, gennyel telt üreg a tüdő állományában. Empyaema thoracis: szabadon terjedő gennygyülem a mellhártyák közötti térben, a tüdőn kívül. Gangraena pulmonis: gennyes-necroticus abscedalo folyamat. A tüdőparenchyma szürkés-zöldesen elszínezett, kifejezetten bűzös. Aspirácios bronchopneumonia szövődménye leggyakrabban. Tuberculosis: típusos esetben elsajtosodást mutató gümő a tüdő állományában, bárhol. Üregképződést mutató (caverna) megjelenési forma sem ritka, chronicus esetben. Gyógyult esetben szürkésfehér elmeszesedő góc, gyakran a tüdőcsúcsban. Nyirokcsomók is érintettek lehetnek. 3. Nyaki szervkomplexum leírása Elhelyezés: a nyelv tőlem távol nyalja a tálat, előttem az aorta és a nagyerek szétnyitva felfelé tekintenek. Az aorta belfelszíne elefántcsonszínű a nagyerek lumene szabad. Lefutási vagy oszlási rendellenesség nem észlelhető. A garat, gége nyálkahártyája halvány, lumenük szabad. A tonsillák szilvamag nagyságúak, szerkezetük megtartott. A trachea lumen szabad, nyálkahártyája halvány. A nyelv szokványos méretű, felszíne eltérés nélkül, állományában gócos elváltozás nem észlelhető. A pajzsmirigy szabályos méretű, tömött tapintatú, metszéslapja kolloid fényű. Aorta Atherosclerosis: az aorta belfelszínén számos, különböző nagyságú, porckemény tapintatú, a lumenbe kissé beemelkedő vajsárga színű vagy kifekélyesedett/kásás felszínű/bevérzett/véralvadékkal borított, plakk látható. Aorta angusta: az aorta veleszületett szűkülete. Az átmérője a szokványosnak (5-7 cm) kb. a fele. Aneurysma aortae: az aorta körülírt kóros tágulata; a lumenéből kiboltosuló, többnyire elvékonyodott érszakasz, melynek lumenében gyakorta feli vérrögképződés thrombus muralis - jelenik meg.

7 Dissectio aortae: az aorta fal tunica intimájának szakadása következtében a pulzáló arteriás nyomású vér progresszíven a tunica média rétegei közé kerül, mely miatt a media és aorta lumene összeköttetésbe kerül. További terjedés esetén a szakadás helyétől mindkét irányban kiterjed, (DeBakey I, Standford A), vagy distalisan (anterograd) terjed, (DeBakey III, Standford B), vagy az aorta gyök felé (retrograd) módon szakad, (DeBakey II, Standford A). Gyakorta ez haemopericardiumhoz vezet. Oesophagus Diverticulum: a fal minden rétegének zsákszerű kitüremkedése. Fent a Zenker-, középtájon a trakciós-, a cardia közelében pedig az epiphrenicus diverticulum jellemző. Benne gyulladás (diverticulitis) látható. Varicositas: az oesophagus alsó harmadában ceruzabél-vastagságú vénás tágulatok (varix) tűnnek át a nyálkahártyán melyből egy közülük kb. 2 cm-es repedést mutat. Laceratio (Mallory-Weis-szindróma): a gyomor és a nyelőcső nyálkahártyáján, a cardia körül, néhány mm-től, több cm-ig terjedő, hosszanti, szabálytalan nyálkahártya repedések láthatók, mely a fal mélyebb rétegeire is kiterjedhet és perforációval, vérzéssel. Oesophagitis mycotica: a nyálkahártyán körülírt területen szürkésfehér színű ledörzsölhető felrakódás figyelhető meg, melyet hyperaemiás udvar övez. Leukoplakia: A nyálkahártyán számos rizsszemnyi szürkésfehér színű, tömött tapintatú megvastagodás látható. Carcinoma: a nyelőcső felső kétharmadából kiinduló laphámcarcinoma, és az alső harmadából kiinduló adenocarcinoma hasonló makroszkópos képet mutat: a lumenbe karfiolszerűen bedomborodó, diffúzan infiltráló idegenszövet-szaporulat, vagy mélyre terjedő fekélyszerű megjelenést mutat. Trachea Tracheitis actua: a hörgő nyálkahártyája haragosvörös, mucopurulens izzadmánnyal fedett Garat Pharyngitis acuta: a garat nyálkahártyája haragosvörös, helyenként izzadmánnyal borított. Gége Oedema larynghis: a gége nyálkahártyájának heveny, vizenyős duzzanata, légúti szűkülethez vezetve. Epiglottitis-Larynghitis acuta: a gégefedő ill. a gége nyálkahártyája haragosvörös, duzzanat. Hangszalagpolypusok (énkes csomó): néhány mm-es, sima felszínű, félgömb alakú előboltosulások, amelyek leggyakrabban a valódi hangszalagokon helyezkednek el. Gégepapilloma: több mm-es, puha, jóindulatú, papillaris növedék a valódi hangszalagon. A gyermekkori általában multiplex, míg a felnőttkori többnyire soliter megjelenésű. Gégecarcinoma: a kiindulás fontos! Glotticus tumorok esetében a tumorok közvetlenül a hangaszalagokon fejlődnek ki, míg a hangszalagok felet a supraglotticus, alatta pedig a subglottikus daganatok indulnak ki. Pajzsmirigy (csak egy pajzsmirigy van, de annak két lebenye és egy isthmusa)! Struma nodosa colloides: göbösen megnagyobbodott lebenyes szerkezet, benne elszórva meszesedés, cysták, vérzés. Carcinoma: szövettani altípustól függően, változatos megjelenésű daganatszövet az állományban. Tonsillák Tonsillitis acuta lacunaris: a duzzadt mandulák felszínre nyíló cyriptáiban gennycsapok jelennek meg. Tonsillitis phlegmonosa, abscedens: a gennyes gyulladás a peritonsillaris szövetekre is ráterjed, beolvad. Abscessus retropharyngealis: a gennyes folyamat retropharyngealis térben való megjelenése. Tonsillitis chronica hypertrophica: tonsillák erősen megnagyobbodtak, polyuposus alakúak. Nyelv - ritkán látható kóros elváltozás (anaemia perniciosa, scarlatina, epilepsia), ilyenkor részletesebben leírjuk. Nyelvgyökre rávágunk, mert itt tumor, amyloidosis, hegesedés, gumma, féreg előfordulhat! Macroglossia: a nyelv állományának diffúz megnagyobbodása. Glossitis: a nyelv megnagyobbodott vörhenyes, olykor exudált. Szájüregi (laphám)rák: gyakran a nyelvből kiinduló, necrotizálódó, vérzékeny idegenszövet-szaporulat.

8 4. Gyomor-májkomplexum elhelyezése, leírása Elhelyezés: a máj elülső felszínét úgy helyezzük az asztalra, hogy a rekeszi felszíne felénk, alsó felszíne pedig felfelé tekintsen. Úgy kell elképzelni a szervkomplexum helyzetét, minta valaki hason feküdne, fejjel felénk. Megkeressük az aortát, mely megfelelő elhelyezés esetén tőlünk távol ágazik szét. Erre ráhelyezzük a bal tenyerünk szétterpesztett öt ujjából a középsőt. Tőle balra látható a vena cava inferior, erre mutat tehát akkor a gyűrűsujjunk. Ettől ismét balra, a kisujjunk irányában lesz megtalálható a jobb (!) mellékvese, a mutatóujj irányában (jobbra) pedig a bal mellékvese. A hüvelykujjunk a jobb oldalon elhelyezkedő bőnyék alá nyúlva balra kifordítja a gyomor hátsó falát, majd kiterítve, kitisztázva a gyomor lumenét meghatározzuk a felénk eső cardiát és annak állapotát. Majd a gyomor nagygörbületén tovább haladva eljutunk az antrumig, majd a pyloruson át a duodenumba jutva megkeressük a Vater-papillát ill. az ezen keresztül felvágott epeutakat. Az epehólyag ennek mentén könnyen fellelhető ha nincs kivéve! A pancreas megkereséséhez viszont célszerű visszaállítani a kiindulási állapotot, majd a gyomor kiterítése után balról-jobbra visszahajtjuk a gyomor hátsó falát, amikor is feltárul a bursa omentalis. Itt helyezkedik el a pancreas -farka közel, teste, feje távolabb tőlünk-. A pancreas mögött fut a vena lienalis, ezt követve, a venae mesentericae beömlése után, közös ért alkotva könnyen megtalálható a vena portae, ahogy befut a májkapuba. A májat, amely mindeddig a kiinduló helyzetben volt, csak most fordítjuk meg és demonstráljuk, többnyira a felszínét és a metszlapját. Leírás: A hasi aorta belfelszíne elefántcsontszínű, a vena cava inferior lumene szabad. A mellékvese kéregállománya kénsárga, velőállománya elfolyósodott. A gyomor közepesen tág, redőzete megtartott, nyálkahártyája halvány. A duodenum redőzete megtartott, nyálkahártyája halvány. Az epeútak szabadok, az epehólyag tyúktojásnyi, belfelszíne bársonyos tapintatú, epével festett. A pancreas normális nagyságú, mirigyes tapintatú, metszéslapján a mirigyes állománya közepesen tömött, színe barna, a vénák közepes tágasságúak, az állomány lebenykés szerkezete felismerhető. Aorta abdominalis ascendentis Atherosclerosis: az ér belfelszínen számos plakk jelenik meg, melyből néhány kifekélyesedik, usurált. Thrombusképződés: általában usurálodott plakk talaján jelenik meg. Fontos tudni, hogy melyik érbe juthat thromboembólia a thrombus kialakulásának pontjáról. Aneurysma: főként infrarenalis szakaszon kialakuló falkiboltosulás, melynek lumenében thrombus lehet. Dissectio: az érfal lapszerinti szétválása, lásd fent. Aorto(bi)femoralis-bypass műtét: érgraft, mely áthidalja az aorta és az alsó végtag ütőérrendszerét. Vena cava inferior Thrombosis: vérrögképződés az ér belfelszínén. Vesetumor esetén eljuthat a jobb szívfélig is. Budd-Chiari szindroma: thrombus a vena hepaticakban. (thrombus a v. portaeban: pylethrombosis!). Mellékvese Apoplexia: állományi roncsoló vérzés Hyperplasia glandulae corticis suprarenalis: a kéregállomány kiszélesedik. Adenoma: glandulae corticis suprarenalis: jól körülhatárolt, okkersárga színű képlet a kéregállományban. Ritkán lehet fekete is ( black adenoma ). Rosszindulatú daganat: metastásis, általában kétoldali, az állományt infiltráló, szürkésfehér idegenszövet szaporulat. Primer mellékvese kéreg carcinoma ritka, általában bevérzett, és kiterjedten infiltrálja a környezetét. Gyomor: Atrophia mucosae: a gyomor nyálkahártya redőzete elsimult, nyálkahártyája feltűnően halvány. Hypertrophia mucosae: a gyomor nyálkahártya redőzete durva, hyperaemiás, igen kifejezett. Erosiones telae mucosae ventriculi: a gyomor nyálkahártyáján apró, pontszerű vérzések láthatók. Ulcus pepticum ventriculi: felhányt szélű nyálkahártya folytonosság hiány. Alapja kávézacc-szerű, korábbi vérzés nyomát mutathatja, vagy pl. ércsonkot is tartalmazhat. Polypus: a nyálkahártyán cseresznyényi, szivacsos tapintatú képlet, látható, mely a nyálkahártyához keskeny nyéllel kapcsolódik.

9 Carcinoma: hasonlít a fekélyhez, de infiltrálja, behúzza a környezetét, karfiolszerűen előredomborodik (intestinalis típus), vagy szalonnaszerűen megvastagítja a gyomor falát, dohányzacskó-szerűen szűkítve a lument (linitis plastica, diffúz típus). Duodenum Pylorus stenosis: a pylorus lumene jelentős szűkületet mutat, melynek környezetében idült fekély okozta környezeti hegesedés, behúzódás jelenik meg. Ulcus pepticum duodeni: a pylorus alatt két harántujjnyira a nyálkahártya folytonossága megszakadt, ujjbegynyi, kráterszerű bemélyedés látszik, szélei felhánytak. A fekély alapján roncsolt ér látszik. Feltehetően az innen kiindult vérzés okozta a gyomorban és a duodenumban talált nagymennyiségű véralvadékot. Pancreas (Tömege: g között normális). Atrophia: a mirigyállomány megkevesbedett. Fibrosis: a mirigyállomány feltűnően tömör tapintatú. Cysta: a pancreas fejében diónyi, hártyás falú, x bennéket tartalmazó hártyás falú üreg látható. Adipositas pancreatis: a mirigyállomány sorvadt, helyét nagymennyiségű zsírszövet foglalja el, mely az állományt teljes egészében beszűri. Pancreatitis acuta haemorrhagica: az állomány bevérzett, ödémás, széteső folyamatot mutat. Pancreas necrosis: a pancreasban (adott területen, vagy a pancreas helyén) sárgás-zöldes necroticus szövetrészlet található, melynek megfelelően a hashártyán és a környezetben a zsírnecrosis (szappanképződés) nyomai láthatók. Carcinoma: jellemzően igen tömött (desmoplasticus) tumor, meghatározandó a lokalizáció (fej, test, farok). Epeutak, epehólyag Cholelithiasis: kövek az epehólyagban. Leírás pl: négy nagy, facettált felszínű és számtalan apró, zöldesfekete színű követ találtunk, ezek a hólyag lumenét teljes egészében kitöltötték. Choledocolithiasis: az epeutakban megjelenő kő. Leírás pl. a ductus choledochusban, a Vater papillától másfél harántujjnyira, és annak lumenét teljes egészében elzáró borsónyi kő látható. Cholecystitis chronica: az epehólyag fala megvastagodott, a környezetével összenőtt. Hydrops vesicae felleae: az epehólyag megnagyobbodott, lumenében híg, nyákos folyadék látható. A ductus cysticusban a lument teljes egészében elzáró kő van. Carcinoma: az epehólyag nyálkahártyáját destruáló, falát megvastagító, szürkésfehér idegenszövet. Máj (Tömege 1500 g). Degeneratio adiposa hepatis: a máj állománya törékeny, a metszéslap zsírfényű, sárgásbarna színű. Hepar adiposomoschatum: (vagy szerecsendiómáj) a máj szélei lekerekedtek, a metszéslapon szerecsendió-rajzolat figyelhető meg. Cirrhosis hepatis: a máj felszíne egyenetlen, rajta 3-5 mm átmérőjű kiemelkedések figyelhetők meg. Az állomány igen tömött, a kötőszövetes átépülés nyomai a metszéslapon is láthatók. Cysta hepatis: egyszerű, hámbéléssel bíró üreg. Cysta hydatiosa: echinococcosis okozza, általában nagy, többnyire multilocularis képződmények, szalmasárga folyadék bennékkel, melyben megfigyelhetők a scolexek. Haemangioma: az állományban egy körülírt területen cseresznyényi, szivacsos tapintatú, szederjesvörös színű idegenszövet1 figyelhető meg. Hepatocellularis carcinoma: a háttérállomány általában cirrhotikus. A daganat a májnál lágyabb tapintatú, sárgásfehér, olykor enyhén zöldesen elszínezett, gyakorta bevérzéssal és necrosissal, amely a metszlapot tarkává teszi. Megjelenhet egy góc formájában, de sokszor képez satellit-fészkeket, ugyanakkor diffúzan is kialakulhat. Cholangiocarcinoma: a májrákhoz hasonló, de inkább szürkésfehér, infiltráló, igen tömött, kiterjed idegenszövet szaporulat képében jelentkezik. Bevézrés, necrosis, epés festenyzettség jóval ritkább. Metastasis hepatis: az állomány általában nem cirrhoticus. Számos, különböző mértetű idegenszövetszaporulat látható az állományban, amelynek szerkezete hasonló. Primer tumor ismeretében könnyű diagnózis.

10 5. Lép A lép tömege 150g, felszíne sima, tokja normális vastagságú, ráncolható. Metszlapon állománya tömött, szerkezete megtartott, kaparék nem nyerhető. Lien accessorius: mogyorónyi lépszövet megjelenése legtöbbször a mesentheriumban. Atrophia lienis: a lép a szokványosnál kisebb, szerkezete megtartott. Gyakori elváltozás. Splenomegalia: a lép a szokványosnál nagyobb. Az etiológia kérdése fontos! Spontán ruptura: a tok megreped, vérzéssel társul, többnyire splenomegáliák szövődményeként. Induratio cyanotica lienis: a lép enyhén megnagyobbodott, tokja feszes, az állomány tömött, livid. Persplenitis chronica hyalinea: a tok megvastagodott, rajta részben vagy egészben cukormáz-szerű bevonat látható. Splenitis acuta septica hyperplastica: a lép megnagyobbodott, tokja ráncolható, állománya felpuhult, málnazselészerűen kenhető, metszlapon a szerkezet elmosódott, a kés fonákjával bőséges kaparék nyerhető. Infarctus anaemicus lienis: a lép állományában gúlaszerű, az alapjával a tokhoz közel eső, szürkésfehéragyagsárga színű, jól demarkált terület. Lien apoplecticus: az állomány elfolyósodott, bevérzettnek tűnik. Agyi katasztrófák során jelenik ritkán. Amyloidosis: diffúz esetben (amyloidosis diffusa lienis, sonkalép) a sinusok falában és a vörös pulpában a reticularis rostok mentén diffúzan történik az amyloid lerakódás, így ilyenkor az egész állomány sonkaszerűen fénylik és tömött. Csak a Malphigi-tüszők érintettsége esetén focalis az eltérés (amyloidosis follicularis lienis, szágólép). Cysta: hámbéléssel bíró üreg az állományban. Lehet echinococcus-tartalmú is. 6. Kismedencei szervkomplexum (Mérete: a két vese együttes tömege 300 g, ha a kettő közt lényeges különbség van, ezt külön jelezzük.) A vese normális nagyságú, felszínéről a tok könnyen lehúzható, a felszín sima, az állomány tömött tapintatú, a metszéslapon a kéreg és a velőállomány jól elhatárolható. A vesemedencét körülvevő zsírszövet szabályos mennyiségű, a vesemedence nyálkahártyája halvány. A húgyutak lefutása szabályos, a lumen szabad. A húgyhólyag lumene szabad, nyálkahártyája megtartott, halvány. A prostata gesztenye nagyságú, tömött tapintatú. (Tömege átlagosan 23 g). A hüvely nyálkahártyája halvány. A cervix felszíne megtartott, rajta kóros eltérés nem látható. A méh a kornak megfelelő nagyságú, nyálkahártyája halvány, rajta kóros eltérés nem észlelhető. A petefészkek a kornak megfelelő nagyságúak, metszéslapjukon a metszéslap egynemű (x rajzolatot mutat), rajta kóros elváltozás nem látszik. Az adnexumok megtartottak. A végbél nyálkahártyája halvány, redőzete megtartott, a lumen szabad. Vese Hyperaemia passiva renum: a vesék felszínén a csillagos vénák rajzolata jól látható. A metszéslapon a kéreg és velőállomány elhatárolható, a velőállomány (vagy mindkettő) szederjes színű. Degeneratio parenchymatosa renis: a vese felszínén a csillagos vénák rajzolata szembetűnik, az állomány petyhüdt, halványszürke színű, a kéregállomány kiszélesedett. Nephrosclerosis arteriosclerotica: a vese felszínén nagyobb árokszerű behúzódások láthatók. Nephrosclerosis arteriolosclerotica: a vese felszíne finoman szemcsézett, dorozmás. Cystae retentionem renum: a vese kéregállományában borsónyi, színesgombostűfejnyi, víztiszta folyadékkal kitöltött, hártyás falú üregek láthatók. Infarctus anaemicus renis: a metszéslapon csúcsával a vesemedence felé néző háromszög alakú terület látható, agyagsárga színű, környezetétől élesen elhatárolódik, esetleg hyperaemiás udvar veszi körül. Necrosis papillae renis: a vesepapillák agyagsárga színű, környezetétől élesen elhatárolódó elváltozása. Pyelonephritis acuta: a pyramisok metszéslapján a kéreg felé irányuló sárga csíkok jelennek meg. A pyelon nyálkahártyája hyperaemiás, üregében genny vagy zavaros színű folyadék van. Pyelonephritis apostematosa: a vese felszínén, abból kisebb-nagyobb mértékben kiemelkedő, színesgombostűfejnyi gennyel telt, beolvadt üregek láthatók.

11 Pyelonpehritis chronica: a vese tokja csak nehezen, állományveszteséggel vonható le. A felszínen lencsényi behúzódások láthatók. A vesemedence nyálkahártyája megvastagodott. Glomerulonephritis chronica: a vese a normálisnál kisebb, a tok nehezen levonható, felszíne apró szemcsés, metszéslapon a kéregállomány elvékonyodott. Húgyhólyag Dilatatio vesicae urinariae: a húgyhólyag akár jelentős tágulatot mutat, a fal elvékonyodott, belfelszínén a trabeculáltság markáns, helyenként diverticulum is megjelenhet. Urolithiasis: a lumenben kisebb-nagyobb kövek jelennek meg. Urocystitis acuta: a húgyhólyag nyálkahártyája szabályos vastagságú, a belfelszínen piszkosvörös színű belövelltség látszik, a bennék zavaros (gennyes). Urocystitis chronica: a fentiekhez a fal megvastagodása társul. Tumor: papillaris vagy lapos növedék formájában jelenhet meg. Makroszkóposan invazív papiláris carcinoma és lapos invazív carcinoma rosszindulatú formáit különböztethetjük meg a morfológia alapján. Vérezhetnek (haematuria) és penetrálhat a környezetébe. Prostata Benignus prostata hyperplasia: a prostata megnagyobbodott, metszlapján számos, jól körülírt nodulus látható, mely a húgycső lumenét is szűkítheti Prostatacarcinoma: prostata megnagyobbodott, igen tömött, idegenszövet-szaporulat infiltrálja. Rectosigmoidum Proctitis ulcerosa: a nyálkahártya pusztult, hyperaemia, oedema, finom szemcsézettség és széles alapú, utcakő-szerű fekélyek láthatók. Az ép-beteg területek közti átmenet éles, pseudopolypusok és a nyálkahártya sorvadás okozta, nyálkahártya-redőzöttség eltűnés jellemző. Angiodysplasia: a nyálkahártya submucosus erei kitágulnak, kanyargósak, vérezgethetnek. Haematochesia: friss vér a rectumban, ill. a székleten. Melaena: emésztett vér a tápcsatornában, a rectumban. Nodi haemorrhoidales: a végbél nyálkahártyája alatt, az anus közvetlen közelében ceruzavastagságú vénás tágulatok láthatók, melyek előreemelkednek, vagy megrepedtek. Diverticulum: a bélfalon megjelenő kisméretű, zsákszerű kiboltosulások, melyben többnyire széklet van. Vérzés, perforáció, hashártyagyulladás, letokolt tályog kapcsolódhat a megjelenéshez. Polypus: kisebb pedunkulált léziótól a nagy, sessilis formákig igen változatos megjelenésűek. A tubularis adenomák általában kisméretű, pedunkulált polypusok, a villosus adenomák általában nagyobbak, sessilisek és felszínüket vékony villusok borítják. Adenocarcinoma: a nyálkahártyából kiinduló, lumenbe bedomborodó polipoid vagy exophyticus növedék, vagy a bél falát szalvétagyűrű-szerűen infiltráló, a lument körkörösen szűkítő elváltozás. A daganat kifekélyesedhet, vérezhet, metszlapján infiltrálhatja a teljes bélfalat, ráterjedhet a környező képletekre. Uterus Endometritis acuta purulenta: az uterus nyálkahártyája haragosvörös, lumenében genny látható. Előrehaladott esetben a gennyedés az izomzaton át, phlegmoneként (myometritis acuta) a kismedencei képletekre is ráterjedhet (perimetritis, parametriumphlegmone), amely gyulladás retrográd úton, a vénákon terjedve a véna femoralis thrombosisához vezetve, az alsó végtag fájdalmával, duzzanatával és elhalványodásával körülítható kórképpel jár (phlegmasia alba dolens). Polypus endometrii: a méh üregében, sessilis vagy kocsányos polipoid képlet. Leiomyoma uteri: a méh falában elhelyezkedő, rugalmas-szívós tapintatú, élesen körülhatárolt, zárt tokkal rendelkező, metszéslapján örvényes szerkezetű, szürkésfehér színű képlet. Lehet egyesével, de általában több tumor is található, igen változatos méretekben. Megjelenhet submucosus, intramurális, subserosus elhelyezkedésben. Leiomyosarcoma uteri: soliter, bevérzett, necroticus, lágy, infiltratív daganatszövet a méh állományában. De novo keletkezik, nem leiomyomából alakul át! Carcinoma endometrii: a méh megnagyobbodik, állományát és a környező szöveteket infiltratív daganatszövet járja át. A méh nyálkahártyáján exophyticusan megjelenő, egyenetlen felszínű, gócos bevérzésekkel tarkított idegenszövet látható. Kifekélyesedés és necrosis gyakori. Carcinoma cervicii: korai formában az átmeneti zónában elhelyezkedő, kifekélyesedő, vérzékeny terime. Előrehaladottabb daganatok exophyticus vagy endophyticus növekedési mintázatot mutatnak. Az

12 exophytikus daganatok poypoid, papilláris szerkezetűek, az endophyticus daganatok mélyen infiltrálják a méhnyak állományát, ami felfúvódhat, vagy a necrosis miatt kráterszerűen széteshet és ráterjedhet a környező képletekre. 7. Agy (Tömege: g) Az agyburkok szerkezete szabályos, az agyalapi arteriák fala hártyás, a gyrusok hengeresek, a sulcusok szabályos mélységűek. A kisagyi tonsillákon beékelődés nyomai nem láthatók. Metszéslapon az agyállomány szerkezetében gócos eltérés nem észlelhető, a kéregállomány mindenütt jól elhatárolható, a kamrák közepes tágasságúak, a szürkemagvak makroszkóposan épek. Atrophia cerebri: a sulcusok mélyek, a gyrusok keskenyek, a kamrák tágak. Oedema cerebri: a sulcusok sekélyek, a gyrusok ellapultak, (esetleg) a kamrák kissé résszerűekké váltak. Meningitis purulenta: az agyburok fényevesztett, felszínén ledörzsölhető szürkéssárga exudátum van. Infarctus lacunaris cerebri: néhány mm-es üreges behúzódások, tűszúrásnyi lukaknak megfelelő infarctusok a mély szürkeállományban, a capsula interna és a mély fehárállomány területén, valamint a hídban. A hyalinos arteriolosclerosis lényeges morfológiai megjelenési formája. Emollitio vagy encephalomalatia alba: az állományban demarkálódott, halvány, elfolyósodott, kocsonyás terület látható. Olykor az egész haemispherium érintve lehet. Emollitio vagy encephalomalatia rubra: a kiterjedt lágyulás bevérzése, reperfúziós károsodás miatt. Cysta ex emollitione: sötétszürke szövettel határolt, folyadékkal telt üregszerű képződmény, melyben részben megfigyelhető a korábbi lágyulás maradványa. Abscessus cerebri: jól körülírt üregszerű képződmény, melynek centrumában colliquatios necrosis, genny, ezt körbevéve fibrosus tok látható. Haemorrhagia epidurale: a koponyacsont és a dura közötti, az a. meningea media repedése okozta vérzés miatt kialakuló vérgyülem, mely a durát leválaszthatja a koponyacsontról. Legtöbbször koponya trauma (törés) is megfigyelhető. Haemorrhagia subdurale acuta: a dura alatti megjelenő friss véralvadék, amely különböző kiterjedésben beborítja az agyfelszínt, de a sulcusok mélyére és a subarachnoidealis térre nem terjed. A vérömleny alatti agyterületek lelapultak. A subarachnoidealis és subduralis teret áthidaló, a dura sinusaiba vezető vénák szakadása miatt kialakuló vénás vérzés. Haemorrhagia subdurale chronica: szervülő vérgyülem, amely a durához rögzül, az arachnoideától független. Gyakorta látható az állományában újabb vérzés. Haemorrhagia subarachnoideale: a pókhálóhártya alatt megjelenő, változó kiterjedésű vérgyülem. Haemorrhagia intraparenchymale cerebri: az agy állományában látható, körülírható bevérzett terület. Apoplexia cerebri: nagy kiterjedésű, nem körülírható, roncsoló állományi vérzés. Haemorrhagia intravenriculare: az agykamrákat (pontosan melyiket) véralvadék tölti ki. Saccularis aneurysma: többnyire a circus arteriosus Villisii területén megjelenő körülírt, bogyószerű érfalkiboltosulások. Megrepedhet (többnyire az aneurysma csúcsán), amely típusosan subarachnoidealis vérzéshez vezet. Találkozhatunk az aneurysma nyelén fém klippel, vagy a lumenében coil-spirállal is. Atheroscleroticis aneurysma: gyakran fusiformis, az arteria basilarison típusos a megjelenése. Érmalformációk (pl. AVM): a subarachnoidealis térből az agyba lépő, vagy intraparenchymális érszakaszokat érint. Makroszkóposan féregszerű erek összegubancolódott hálózatának felel meg. Sclerosis multiplex: a fehérállományban multiplexen, gyakran a kamrarendszer körül, a chiasma opticumban, az agytörzsben, a kisagyban és a gerincvelőben megjelenő, élesen körülírt, enyhén besüppedt, szürkésbarna, szabálytalan alakú plakkok. Meningeoma: a dura materből igen változatos helyekről kiinduló, jól körülhatárolt benignus daganat, mely az agy állományát komprimálja és a daganatot fedő csont álományába beterjedhetnek. Primer tumor: általában környezetüktől nem elhatárolódó, szürkésfehér, infiltratív léziók, mely a környező agyállományba terjedve annak destrukciójához vezethetnek. Típusától függően lehet a metszlapja tömött, lágy, kocsonyás, cyticus, focalisan bevérzett, kalcifikált, necroticus. Metastasis: általában élesen körülírt, olykor többszörös elváltozások, kifejezett oedemás zónával körülvéve. Segít, ha ismerjük a primer tumort. A daganatos gócok száma, pontos helye, kiterjedése fontos.