LYMPHOMÁK ADOLESZCENS KORBAN: ÉRDEMES-E GYERMEK-PROTOKOLLAL KEZELNI EZT A BETEGCSOPORTOT?

Átírás

1 LYMPHOMÁK ADOLESZCENS KORBAN: ÉRDEMES-E GYERMEK-PROTOKOLLAL KEZELNI EZT A BETEGCSOPORTOT? Bence Zsófia 1, Kovács Gábor 2, Jakab Zsuzsanna 2, Csóka Monika 2, Müller Judit 2 Semmelweis Egyetem, 1 ÁOK, V. évfolyam, 2 II. sz. Gyermekklinika, Budaest Magyarországon évente gyermeknél diagnosztizálnak malignus daganatot. Közülük megközelítőleg minden tizedik lymhomában szenved. Vizsgálatunk célja volt az adoleszcens korú (14 19 éves) Hodgkin- (HL) és non-hodgkin-lymhomás (NHL) betegek adatainak feldolgozása, túlélési mutatóiknak összehasonlítása a 14 év ala iakéval, illetve a nemzetközi adatokkal januárja és 2004 decembere közö 281 HL-ban és 230 NHL-ban szenvedő gyermeket kezeltünk és gondoztunk a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat közontjaiban. A HL-sok közül 107, a NHL-sok közül 51 volt 14 éves kor fele i. A HL-s betegeknél a két korcsoortban hasonló a stádiummegoszlás. A NHL-soknál a 14 évesnél fiatalabbak 55%-ának, a 14 évnél idősebbek 72%-ának volt előrehalado stádiumú (III. vagy IV.) a betegsége. Mindkét betegség esetén a betegek egységes, a gyermekonkológiában elfogado kemoteráiás rotokolloknak megfelelően katák a kezelést. A 14 évnél fiatalabb HL-s betegeink teljes túlélése (OS) 5 év után 92,5±2%, 10 év után 90,3±2% volt, míg a 14 év fele iek 5 éves OS-e 93,4±2%, 10 éves OS-e 90,7±3% volt (>0,05). A 14 évnél fiatalabb NHL-s betegek 5- ill. 10 éves OS-e 78,2±3% volt, míg 14 év fele ieknél 5- ill. 10 évnél 77,9±6% (>0,05). Megállaíthatjuk, hogy az adoleszcensek túlélési mutatói egyik lymhoma-fajtánál sem térnek el szignifikánsan a 14 évnél fiatalabbakétól, ezért az adoleszcens korban felléő lymhomák kezelésére megfelelőek a gyermekkorban alkalmazo teráiás rotokollok. Magyar Onkológia 52: , 2008 Közlésre érkeze : augusztus 4. Elfogadva: november 7. Levelezési cím: Dr. Müller Judit Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika 1094 Budaest Tűzoltó utca 7 9. Telefon: (06-1) Fax: (06-1) muller@gyer2.sote.hu Kulcsszavak: Hodgkin-lymhoma, non-hodgkin-lymhoma, adoleszcens, túlélés, rotokoll The centres of the Hungarian Paediatric Oncology Network annually take care of new atients with childhood cancer, every tenth of them suffering from lymhoma. The aim of our work was to analyse the data of the adolescents (14 19 years) with Hodgkin s lymhoma (HL) and non-hodgkin s lymhoma (NHL), comaring their survival rates with younger atients under fourteen and with the international data. From January 1990 to December 2004 there were 281 children diagnosed with HL and 230 with NHL. Among the HL atients 107, while among the NHL atients 51 were older than 14 years old. In the grou of HL the distribution of atients according to the stage was similar in younger and older atients. In the NHL grou 55% of the children younger than 14, and 72% of the atients older than 14 years old had advanced stage disease (stage III or IV). In both grous the atients received chemotheray according to the current aediatric rotocols. The overall survival (OS) of the HL atients younger than 14 was 92.5±2% at 5 years and 90.3±2% at 10 years, and for the adolescents 93.4±2% and 90.7±3% at 5 and 10 years (n.s.). The OS of the younger children in the NHL grou was 78.2±3% at 5 and 10 years, and 77.9±6% for the adolescents (n.s.). As a conclusion, survival rates of the adolescents do not differ significantly from the arameters of the atients under fourteen, so the theray rotocols used for childhood lymhomas are suitable for the treatment of the lymhomas aearing at the age of years. Bence Zs, Kovács G, Jakab Z, Csóka M, Müller J. Lymhomas in adolescents: Are childhood lymhoma theray rotocols suitable for this atient grou? Hungarian Oncology 52: , 2008 Keywords: Hodgkin s lymhoma, non-hodgkin s lymhoma, adolescent, survival, rotocol Rövidítések: 6-MP: 6-mercatourin; AFF: adoleszcensés fiatal felnő kor; ALCL: analasztikus nagy sejtes lymhoma; Ara-C: cytarabin; ASP: asaraginase; B-NHL: B-sejtes NHL; COPP: cyclohoshamid, vincristin, rocarbazin, rednisolon; CP: cyclohoshamid; DEXA: dexamethason; DOXO: doxorubicin; EFS: eseménymentes túlélés; HL: Hodgkinlymhoma; IFO: ifosfamid; KIR: közonti idegrendszer; LB/T-NHL: lymhoblastos/ T-sejtes lymhoma; MTX: methotrexate; NHL: non-hodgkin-lymhoma; OEPA: vincristin, etoosid, rednisolon, adriamycin; OPPA: vincristin, rocarbazin, rednisolon, adriamycin; OS: teljes túlélés; PRED: rednisolon; PROC: rocarbazin; VCR: vincristin; VDS: vindesin; VP-16: etoosid 357

2 BENCE ÉS MTSAI BEVEZETÉS A gyermekkori daganatos betegségek viszonylag ritkák, hazánkban évente új beteg kerül a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat közontjainak gondozásába. A lymhomás esetek ennek mintegy 10 12%-át teszik ki, évente új beteget diagnosztizálunk és kezelünk. Az adoleszcens kor egy egészséges gyermek életében is igen roblémás időszak, egy daganatos betegséggel küzdő fiatal esetében ez fokozo an igaz (1). Vizsgálatunk célja volt a év közö i Hodgkinlymhoma (HL) és non-hodgkin-lymhoma (NHL) mia Magyarországon kezelt fiatalok klinikai adatainak és túlélési mutatóinak összehasonlítása a 14 év ala iakéval, illetve a nemzetközi eredményekkel való összevetése. Arra kerestük a választ, hogy a hazánkban alkalmazo egységes kemoteráiás rotokollok melle van-e különbség a két korosztály túlélési mutatóiban. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK Az Országos Gyermektumor Regiszter adatai szerint 1990 januárja és 2004 szetembere közö i 281 HL-ban és 230 NHL-ban szenvedő gyermeket kezeltünk és gondoztunk a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat közontjaiban. A HL-sok közül 174, a NHL-sok közül 179 volt 14 éves kor ala i. 107 HL-s és 51 NHL-s beteg múlt el a diagnózis felállításakor 14 éves. A HL-soknál a fiú:lány arány 14 éves kor ala 1,48:1, 14 év fele 1:1,38, az átlagéletkor 9 év 10 hóna, illetve 15 év 9 hóna volt. 1. ábra. A HL-s betegek életkor szerinti megoszlása (n=281) 2. ábra. A NHL-s betegek életkor szerinti megoszlása (n=230) 1. táblázat. HL esetén alkalmazo kemoteráiás blokkok OPPA-blokk: OEPA-blokk: COPP-blokk: VCR, PRED, PROC, DOXO VCR, VP-16, PRED, DOXO CP, VCR, PRED, PROC CP: cyclohoshamid, DOXO: doxorubicin, PRED: rednisolon, PROC: rocarbazin, VCR: vincristin, VP-16: etoosid A NHL-ban szenvedőknél a fiú:lány arány 14 éves kor ala 2,5:1, 14 év fele 2,64:1, az átlagéletkor 8 év 5 hóna, illetve 15 év 10 hóna volt. A betegek életkor és lymhomatíus szerinti megoszlását az 1. és 2. ábrán tünte ük fel. Mindkét betegcsoortban egységesen a Cotswoldi klinikai stádiumbeosztást alkalmaztuk (21). Mindkét lymhoma-fajtánál a betegek egységes kemoteráiás rotokolloknak megfelelő kezelésben részesültek. HL esetén a DAL-HD-90 és a GPOH-HD-95 rotokollokat alkalmaztuk (1. táblázat). Mindkét rotokollban a lányok két OPPA, a fiúk edig két OEPA blokkal kezdik kezelésüket. A kiindulási stádiumbesorolásnak, valamint erre a két blokkra ado teráiás válasznak megfelelően folytatódik a kezelés. Az I. és II.a stádiumba sorolt és jó teráiás választ mutató betegek további kemoteráiás kezelésben nem részesültek. A többi beteg további 2 vagy 4 COPP blokkot kao, illetve szükség esetén a kemoteráia befejezése után sugárkezelésben (RT) részesültek. NHL esetén a vizsgálati időszak elején az NHL- BFM-90, majd 1996-tól az NHL-BFM-95 rotokollt használtuk. A különböző biológiai tulajdonságú altíusok eltérően reagálnak a kemoteráiás kezelésre, ezért a betegeket a rotokolloknak megfelelően három teráiás csoortba oszto uk be: 1. lymhoblastos és T-sejtes (LB/T-NHL), 2. B-sejtes (B-NHL) és 3. analasztikus nagy sejtes (ALCL) (27). A LB/T-NHL csoortba tartozó betegek kezelése az akut lymhoid leukaemiák kezelésével közel azonos: a kétfázisú indukciós részt rövid teráiás szünet után konszolidációs kezelés követi. A rosszabb rognózisú betegek a konszolidációs kezelést követően reindukciós blokkot kanak. Minden gyermek részesül er os fenntartó teráiában (26). A B-sejtes csoortba tartozó betegek teráiája egységes: rövid és intenzív kezelés (5 6 naos, több citosztatikum kombinációjából álló blokkok), melyet nem követ fenntartó kezelés. Ezen a csoorton belül négy rizikócsoortot különböztetünk meg: a tumorszövet reszekciója mértékének, a betegség stádiumbesorolásának, valamint a kezdeti LDH-szintnek megfelelően. A rizikócsoortoktól függ a blokkok száma és hossza (2 6 blokk) (28). Az ALCL-s betegeken belül a lymhoma kiterjedésének megfelelően három alcsoortot különböztetünk meg és a kezelés a B-NHL kezelésénél alkalmazo blokk-kezeléshez hasonló (29). Mindhárom teráiás csoortba tartozó beteg részesül közonti idegrendszeri rofilaxisban (intratekális citosztatikum- és irradiációs kezelés). Az alkalmazo két rotokoll közö i különbség az egyes kemoteráiás gyógyszerek adagjaiban, illetve a teráiás csoorton belüli rizikócsoortba való besorolásban 358

3 LYMPHOMÁK ADOLESZCENS KORBAN 2. táblázat. A három teráiás csoort kezelése során alkalmazo orális és arenterális gyógyszer-kombinációk 1. teráiás csoort Indukció: PRED, VCR, ASP, DNR, CP, Ara-C, 6-MP Konszolidáció MTX, 6-MP Reindukció: DEXA, VCR, ASP, DOXO, CP, Ara-C, TG Fenntartó: 6-MP, MTX 2. teráiás csoort A-blokk: DEXA, VCR, MTX, IFO), Ara-C, VP-16 B-blokk: DEXA, VCR, MTX, CP, DOXO AA-blokk: DEXA, VCR, MTX, IFO, Ara-C, VP-16 BB-blokk: DEXA, VCR, MTX, CP, DOXO CC-blokk: DEXA, VDS, Ara-C, VP teráiás csoort A-blokk: DEXA, VCR, MTX, IFO, Ara-C, VP-16 B-blokk: DEXA, VCR, MTX, CP, DOXO AA-blokk: DEXA, VCR, MTX, IFO, Ara-C, VP-16 BB-blokk: DEXA, VCR, MTX, CP, DOXO CC-blokk: DEXA, VDS, Ara-C, VP-16 6-MP: 6-mercatourin, Ara-C: cytarabin, ASP: asaraginase, CP: cyclohoshamid, DEXA: dexamethason, DOXO: doxorubicin, DNR: daunorubicin; IFO: ifoshamid, MTX: methotrexate; TG: thioguanin; VCR: vincristin, VDS: vindesin, VP-16: etoosid volt. A három teráiás csoortnál alkalmazo orális és arenterális gyógyszerek kombinációit a 2. táblázatban foglaltuk össze. A teljes túlélést (OS) a kemoteráiás kezelés első naja és a legutolsó kontroll vagy a halál bekövetkeztének dátuma közö eltelt időből számoltuk. Az eseménymentes túlélés (EFS) a kezelés első naja és valamely esemény (exitus, alabetegség relaszusa, második tumor) bekövetkezte közö eltelt idő. A statisztikai számításokhoz az SPSS 10.0 számítógées rogramot használtuk. A kumulatív túlélési valószínűséget a Kalan-Meier-módszer szerint határoztuk meg. Az egyes betegcsoortok túlélése közö i különbségek vizsgálata log-rank-tesz el történt. A szöve ani alcsoortok és stádiumbeosztás szerinti összehasonlításra Fisher-róbát használtunk. A <0,05 valószínűségi szintet tekinte ük szignifikánsnak. Stádium 3. táblázat. A HL-s betegek (n=281) megoszlása stádium és korcsoortok szerint (n=174) (n=107) I. 33/174; 19% 12/107; 11% 0,096 II. 80/174; 46% 50/107; 47% 0,537 III. 60/174; 34,5% 37/107; 35% 0,547 IV. 1/174; 0,5% 8/107; 7% 0,006 Stádium 4. táblázat. A NHL-s betegek (n=230) megoszlása stádium és korcsoortok szerint (n=179) (n=51) I. 24/179; 13% 4/51; 8% 0,463 II. 55/179; 31% 10/51; 20% 0,077 III. 63/179; 35% 29/51; 57% 0,005 IV. 37/179; 20% 8/51; 15% 0, táblázat. A HL-s betegek (n=281) megoszlása szöve ani besorolás és korcsoortok szerint Szöve ani alcsoort (n=174) (n=107) nodularis sclerosis 60/174; 34% 63/107; 59% 0,000 kevert sejtes 64/174; 37% 27/107; 25% 0,000 lymhocyta-redominancia 33/174; 19% 11/107; 10% 0,045 lymhocyta-deletio 7/174; 4% 1/107; 1% 0,161 nodularis lymhocytaredom. 0/174; 0% 3/107; 3% 0,054 nem besorolható 10/174; 6% 2/107; 2% 0, táblázat. A NHL-s betegek (n=230) megoszlása teráiás alcsoortok és korcsoortok szerint Szöve ani alcsoort (n=179) (n=51) 1. teráiás csoort (lymhoblastos lymhomák, T-sejtes lymhomák) 76/179; 42% 15/51; 29% 0, teráiás csoort (B-sejtes lymhomák, Burki -, Burki -like lymhoma) 82/179; 46% 26/51; 51% 0, teráiás csoort (analasztikus nagysejtes lymhomák) 21/179; 12% 10/51; 20% 0,159 EREDMÉNYEK A betegek stádium szerinti beosztását a 3. és 4. táblázatokban tünte ük fel. A HL-s betegeknél a két korcsoort stádiummegoszlása közö nincsen szignifikáns különbség. Azonban említésre méltó, hogy a NHL-sok közül az adoleszcens korúaknál a betegek több mint 70%-a előrehalado stádiumban (III. és IV.) kerül felismerésre és a 14 ala iaknál is 50% fele van ez az arány. A HL-sok szöve ani altíusok szerinti besorolása az 5. táblázatban látható. Mindkét korcsoortban a leggyakoribb a nodularis sclerosis, míg második leggyakoribb a kevert sejtes forma. A két csoort közö kiemelendő különbség, hogy az adoleszcenseknél több a nodularis sclerosis és kevesebb a lymhocyta-redominancia forma. A NHL szöve ani fajtáit három csoortba soroltuk be (6. táblázat), melyek megfelelnek a BFM rotokollok teráiás csoortjainak. Mindkét korosztálynál a betegek közel fele a 2. teráiás csoortba volt besorol- 359

4 BENCE ÉS MTSAI ható. Ebbe a csoortba 108 beteg tartozo, döntő többségüknek Burki - vagy Burki -like lymhomája volt. Ugyancsak ebbe a csoortba tartoztak a diffúz nagy B-sejtes lymhomás betegek (12/108), és ennek a teráiás csoortnak megfelelő kezelést katak. Follicularis lymhomát betegeink közö nem észleltünk. A 281 HL-s beteg közül 256-an jelenleg is komle remisszióban vannak 6 év követési idő után. A 14 év ala iak közül 16 (16/174; 9,2%), a 14 éves kor fele iek közül 9 (9/107; 8,4%) gyermeket veszíte ünk el. A 230 NHL-s betegből jelenleg 179 komle remisszióban van átlagosan 6 év követési idő után. A 14 év ala iak közül 39 (39/179; 21,8%), a 14 éves kor fele iek közül 11 (11/51; 21,6%) gyermeket veszíte ünk el. A 14 éves kor ala i HL-s betegek 9,2%-ában (16/174), a 14 éves kor fele iek 13%-ában (14/107) észleltük az alabetegség relaszusát. A NHL-soknál a 14 évnél fiatalabbaknál 11,7% (21/179), a 14 évnél idősebbeknél 13,7% (7/51) volt a relaszus aránya. A diagnózis felállítása és a relaszus közö eltelt idő az előbbi csoortban 14,5 (1,3 85,7), míg az utóbbiban 8,1 (0,5 23) hóna volt. 3. ábra. A HL-s betegek (n=281) eseménymentes túlélése (EFS) életkor szerint 4. ábra. A NHL-s betegek (n=230) eseménymentes túlélése (EFS) életkor szerint A 14 évnél fiatalabb HL-s betegeink OS-e 5 évnél 92,5±2%, 10 évnél 90,3±2%, míg a 14 év fele ieké 5 évnél 93,4±2%, 10 évnél 90,7±3% volt (=0,866). A 14 évesnél fiatalabb HL-sok EFS-e 85,6±3% volt 5 évnél és 84,1±3% 10 évnél. Ugyanezen időontokban a 14 évesnél idősebbek ESF-e 84,9±3% és 83,7±4% volt (=0,727) (3. ábra). A 14 évnél fiatalabb NHL-s betegeink OS-e 5 és 10 évnél 78,2±3%, míg a 14 évet betöltö eké 77,9±6% volt (=0,885). A EFS a 14 év ala iaknál 5 és 10 évnél is 74,9±3%, míg a 14 évesnél idősebbeknél 75,9±6% volt (=0686) (4. ábra). MEGBESZÉLÉS A gyermekkorban felléő daganatok kezelésének célja a tumorsejtek teljes eradikációja és a teljes gyógyulás elősegítése, azonban minden esetben szem elő kell tartani hosszú távon az életminőség megőrzését, a késői mellékhatások minimalizálását. Az adoleszcens korú betegek életüknek különösen érzékeny eriódusában vannak, hiszen a növekedés sebessége az első életév után éen ezekben az években a legintenzívebb, a szervek kemoteráiás szerekre való érzékenysége különösen nagy körültekintésre inti a kezelőorvost (12). Emelle nem elhanyagolható a szichológiai komonens sem, ami ennek a korosztálynak a gyógyulását igen jelentős mértékben befolyásolja. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekonkológiai közontok az adoleszcens- és fiatal felnő korban (AFF) lévő betegek ellátására, mivel az adoleszcens korú daganatos betegek kiemelt kockázatú csoortnak számítanak (10, 12, 13). A gyermekonkológiai megbetegedések túlélési mutatói tovább emelkedtek az utóbbi évtizedekben, és a kemoteráiás kezelések akut és késői mellékhatásainak vizsgálatára is több figyelem fordult. Infertilitás, második daganat megjelenése, szív-, tüdő- és endokrinológiai roblémák továbbra is gyakori szövődményei a kombinált kezeléseknek, különösen az AFF betegeknél (20, 32). Ezért ebben a betegcsoortban a kemoteráia megválasztásánál az említe szemontokat is figyelembe vesszük (16, 17, 23). Az AFF-ban jelentkező daganatos betegségek száma világszerte alacsony, incidenciája éves kor közö 200/1 millió fő; ezzel az összes tumoros megbetegedés kevesebb mint 0,5%-át teszik ki (11). Az AFF-ban felléő tumorok megoszlása jelentősen eltér mind a fiatal gyermekkorban, mind a felnő korban gyakori daganatok megoszlásától. Míg gyermekkorban a leukaemiák (27%), közonti idegrendszeri tumorok (KIR) (25%) és lymhomák (12%) a leggyakoribb onkológiai kórkéek, addig az AFF-ban első helyen a lymhomák állnak (HL: 16%, NHL: 10%), megelőzve a leukaemiákat és a KIR tumorokat (12% és 10%) (3). Az ACCIS (Automated Childhood Cancer Information System) adatbázis 1978 és 1997 közö i adatai azt mutatják, hogy az adoleszcens kori non-hodgkin-lymhoma incidenciája évente 1,7%- kal növekszik (14). 360

5 LYMPHOMÁK ADOLESZCENS KORBAN Az AFF-ben felléő összes daganatos megbetegedés 5 éves túlélése Euróában átlagosan 73%, az USA-ban 78% (7). Levi és munkatársainak vizsgálata azt muta a ki, hogy 1965 és 1998 közö világszerte nagyjából 40%- kal csökkent az adoleszcens kori tumorok össz-mortalitása (18). Mivel egyes lymhomatíusok biológiai viselkedése az életkor folyamán változik, további széles körű vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy a különböző életkorú betegek milyen kemoteráiát kajanak (24). A SEER (Surveillance, Eidemiology and End Results) felmérés szerint a éves korosztályon belül a HL túlélése az közö i 88%-ról közö 90%-ra emelkede, míg az NHL túlélése ugyanezen két eriódusban 56%, illetve 69% volt (30, 33). Az Amerikai Egyesült Államokban készíte felmérés szerint közö 259 adoleszcens korú HL-s beteg OS-e 5 évnél 94%, 10 évnél 91% volt (9). Ga a és Desandes közö i vizsgálatában ugyancsak euróai éves HL-sok 5 éves túlélése 89% volt, míg a NHLsoké 68% (7, 11). A gyermekkori HL hazai kezelési eredményeit ár évvel ezelő muta uk be (15). Az közö i időszakban a 0 15 éves korosztály OS-e 5 évnél 95%, 10 évnél 92% volt. A NHL-val szereze i honi taasztalataink szerint a magyar gyermekek túlélési mutatói nem térnek el lényegesen a nemzetközi adatoktól (19). Az közö i időszakban a NHL-BFM rotokollokkal kezelt 0 18 éves NHL-ban szenvedő gyermekek OS-e 5 évnél 78% volt. Jelen munkánk során mindkét megbetegedés esetén a betegeket két csoortba oszto uk, 14 éves kor ala i és fele i életkorúakra. A HL-soknál nem volt lényegi különbség a stádiumbesorolásnál a két korcsoort közö, a 14 évesnél idősebbeknél szignifikánsan több volt a IV. stádiumú betegség. Figyelemre méltó, hogy NHL esetén mindkét csoortban a betegek több mint felénél (: 55%, : 72%) előrehalado stádiumban (III. vagy IV.) volt a betegség a diagnózis felállításakor, és e különbségek szignifikáns eltérések. Hangsúlyoznunk kell, hogy a daganatos betegségek korai felismerése javítja a túlélést, mivel egy alacsonyabb stádiumú betegség rognózisa mindig jobb az előrehalado stádiumúénál. HL-n belül, idősebb korban a nodularis sclerosis szöve ani forma volt a leggyakoribb, míg a 14 év ala iaknál a kevert sejtes tíus. Említésre méltó, hogy a kedvezőtlen rognózist mutató lymhocyta-deléciós forma mindkét korcsoortban ritkán fordult elő (4%, illetve 1%). NHL-n belül mindkét korcsoortban a betegek közel fele a BFM munkacsoort által meghatározo B-sejtes csoortba tartozo, mely a nemzetközi adatoknak megfelel (5). A két betegcsoort közö nem volt szignifikáns különbség a teráiás alcsoortok közö. Sem az OS-nél, sem a EFS-nél nem találtunk statisztikailag szignifikáns eltérést egyik betegség esetén sem a 14 éves kor ala i és fele i betegek összehasonlítása során. A HL 5 éves OS-e mindkét korcsoortban meghaladta a 90%-ot, míg NHL esetén az 5 éves OS közel 78% volt mindkét csoortban. A nemzetközi taasztalatok eltérőek az adoleszcens korú lymhomás betegek kezelésével, míg egyes közontokban a gyermekonkológusok, addig más közontokban a felnő ek esetében használatos rotokollok szerint kezelik a AFF betegeket (31). Több országban összehasonlíto ák az adoleszcens korú akut lymhoid leukaemiások túlélési eredményeit kezelési rotokoll szerint, és egyértelműen bizonyítható volt, hogy gyermek-rotokollokkal a túlélési mutatók szignifikánsan jobbak a felnő -rotokollal kezelteknél (4, 6, 25). Rhabdomyosarcoma és Ewing-sarcoma esetében is a leukaemiához hasonlóan, a felnő -rotokollal kezelt adoleszcensek túlélése rosszabbnak bizonyult (8, 22). Összefoglalásul megállaíthatjuk, hogy az adoleszcens korú lymhomás betegek hazai túlélési eredményei a nemzetközi adatoknak megfelelnek. Mindkét lymhomatíusnál a betegek életkoruktól függetlenül a gyermekkorban alkalmazandó kezelési rotokollnak megfelelően katák kezelésüket. Mivel a túlélési eredmények közö nincsen szignifikáns különbség, hangsúlyozzuk, hogy az adoleszcens betegek esetében sikeresen alkalmazhatóak a gyermekkori kezelési rotokollok. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Dr. Ponyi Andreának a statisztikai számítások elvégzésében nyújto segítségéért, illetve a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat munkatársainak az aktív együ működésért (a közontok vezetői a fenti időeriódusban: Koós R., B., SE II. sz. Gyermekklinika; Rényi I., B., SE I.sz. Gyermekklinika; Magyarosy E., B., Heim Pál Kh.; Galántai I., B., Madarász u. Kh.; Békési A., B., Bethesda Kh.; Kajtár P., Pécs, Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinika; Kiss Cs., Debrecen, Debreceni Tudományegyetem Gyermekklinika; Nagy K., Miskolc, BAZ Megyei Kórház Gyermekosztálya; Bartyik K., Szeged, Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinika; Masáth P., Szombathely, Markusovszky Kórház Gyermekosztálya; Kriván G., B., Szent László Kórház). IRODALOM 1. Albri on K, Bleyer WA. The management of cancer in the older adolescent. Eur J Cancer 39: , Bleyer A, Budd T, Montello M. Adolescents and young adults with cancer: the scoe of the roblem and criticality of clinical trials. Cancer 107: , Bleyer A, Viny A, Barr R. Cancer in 15- to 29-year-olds by rimary site. Oncologist 11: , Boissel N, Auclerc MF, Lheritier V, et al. Should adolescents with acute lymhoblastic leukemia be treated as old children or young adults? Comarison of the French FRALLE-93 and LALA-94 trials. J Clin Oncol 21: , Burkhardt B, Zimmermann M, Oschlies I, et al. The imact of age and gender on biology, clinical features and treatment outcome of non-hodgkin lymhoma in childhood and adolescence. Br J Haematol 131:39 49, de Bont JM, Holt B, Dekker AW, et al. Significant difference in outcome for adolescents with acute lymhoblastic leukemia treated on 361

6 BENCE ÉS MTSAI ediatric vs adult rotocols in the Netherlands. Leukemia 18: , Desandes E. Survival from adolescent cancer. Cancer Treat Rev 33: , Ferrari A, Dileo P, Casanova M, et al. Rhabdomyosarcoma in adults. A retrosective analysis of 171 atients treated at a single institution. Cancer 98: , Foltz LM, Song KW, Connors JM. Hodgkin s lymhoma in adolescents. J Clin Oncol 24: , Freyer DR, Brugieres L. Adolescent and young adult oncology: transition of care. Pediatr Blood Cancer 50: , Ga a G, Caocaccia R, De Angelis R, et al. Cancer survival in Euroean adolescents and young adults. Eur J Cancer 39: , Herbertson R, Hancock BW. Hodgkin lymhoma in adolescents. Cancer Treat Rev 31: , Hollis R, Morgan S. The adolescent with cancer--at the edge of noman s land. Lancet Oncol 2:43 48, Izarzugaza MI, Steliarova-Foucher E, Martos MC, et al. Non-Hodgkin s lymhoma incidence and survival in Euroean children and adolescents ( ): reort from the Automated Childhood Cancer Information System roject. Eur J Cancer 42: , Kovács G, Müller J, Borgulya G, et al. A gyermekkori Hodgkinlymhoma kezelési eredményei Magyarországon. Magyar Onkológia 45: , Kovacs GT, Barany O, Schlick B, et al. Late immune recovery in children treated for malignant diseases. Pathol Oncol Res, 2008, PMID: Kovacs GT, Erlaky H, Toth K, et al. Subacute cardiotoxicity caused by anthracycline theray in children: can dexrazoxane revent this effect? Eur J Pediatr 166: , Levi F, Lucchini F, Negri E, et al. Trends in cancer mortality at age 15 to 24 years in Euroe. Eur J Cancer 39: , Muller J, Csoka M, Jakab Z, et al. Treatment of ediatric non-hodgkin lymhoma in Hungary: 15 years exerience with NHL-BFM 90 and 95 rotocols. Pediatr Blood Cancer 50: , Oeffinger KC, Eshelman DA, Tomlinson GE, et al. Providing rimary care for long-term survivors of childhood acute lymhoblastic leukemia. J Fam Pract 49: , Olweny CL. Cotswolds modification of the Ann Arbor staging system for Hodgkin s disease. J Clin Oncol 8:1598, Paulussen S, Ahrens S, Jürgens HF. Cure rates in Ewing tumor atients aged over 15 years are be er in ediatric oncology units. Results of GPOH CESS/EICESS studies. Proc Am Soc Clin Oncol 22:816, Pentheroudakis G, Pavlidis N. Late toxicity in survivors from adolescent cancers. Cancer Treat Rev 33: , Perkins SL, Lones MA, Davenort V, et al. B-Cell non-hodgkin s lymhoma in children and adolescents: surface antigen exression and clinical imlications for future targeted bioimmune theray: a children s cancer grou reort. Clin Adv Hematol Oncol 1: , Ramanujachar R, Richards S, Hann I, et al. Adolescents with acute lymhoblastic leukaemia: outcome on UK national aediatric (ALL97) and adult (UKALLXII/E2993) trials. Pediatr Blood Cancer 48: , Reiter A, Schrae M, Ludwig WD, et al. Intensive ALL-tye theray without local radiotheray rovides a 90% event-free survival for children with T-cell lymhoblastic lymhoma: a BFM grou reort. Blood 95: , Reiter A, Schrae M, Parwaresch R, et al. Non-Hodgkin s lymhomas of childhood and adolescence: results of a treatment stratified for biologic subtyes and stage--a reort of the Berlin- Frankfurt-Munster Grou. J Clin Oncol 13: , Reiter A, Schrae M, Tiemann M, et al. Imroved treatment results in childhood B-cell neolasms with tailored intensification of theray: A reort of the Berlin-Frankfurt-Munster Grou Trial NHL-BFM 90. Blood 94: , Reiter A, Schrae M, Tiemann M, et al. Successful treatment strategy for Ki-1 analastic large-cell lymhoma of childhood: a rosective analysis of 62 atients enrolled in three consecutive Berlin-Frankfurt-Munster grou studies. J Clin Oncol 12: , Ries LAG, Eisner MP Kosary CL et al. SEER caner statistics review, Bethesda, MD: National Cancer Institute h :// seer.cancer.gov/ublications/csr1973_1998/ Sandlund JT. Should adolescents with NHL be treated as old children or young adults? Hematology Am Soc Hematol Educ Program 2007: , Schwartz CL. Health status of adult long-term survivors of childhood cancer: a reort from the Childhood Cancer Survivor Study. J Pediatr 144: , Smith MA, Gurney JG, Ries LAG. Cancer in adolescents years old. In: Cancer Incidence and Survival among Children and Adolescents: United States SEER Program Eds: Ries LAG, Smith MA, Gurney JG et al. Bethesda, MD: National Cancer Institute, SEER Program 1999; NIH Publ no