PR6 dokumentum A.I.M KONZORCIUM

Átírás

1 PR6 dokumentum Javaslatok adaptálható elemek beépítésére a hazai kora gyermekkori intézményes adatgyűjtési rendszer számára, amely figyelembe vesz legalább két nemzetközi jó gyakorlat elemzésének eredményeit A.I.M KONZORCIUM február Készült: az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. megbízásából a TÁMOP századi közoktatás fejlesztés, koordináció c. kiemelt projekt, 4. pillérének: Sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférését biztosító tevékenységek támogatása keretében

2 A javaslatcsomag kialakításánál felhasználásra kerültek a projektben keletkezett alábbi tanulmányok is: Danis Ildikó: Célok, kimenetek és indikátorok a koragyermekkori intervencióban. Nemzetközi kitekintés Dr. Kereki Réka Adél: A spanyol korai ellátás Micski Judit: Korai intervenciós ellátó rendszer Angliában Micski Judit: Korai intervenciós ellátórendszer Svédországban Tátrai Annamária: Esettanulmány a német korai intervenciós ellátás szerveződéséről és működéséről, különös tekintettel az ellátás keretében folyó tevékenységek teljesítményértékelésére, az ehhez kapcsolt adatgyűjtési rendszerre valamint az ellátás minőségét garantáló protokollokra Szerkesztette: Kereki Judit 2

3 Bevezetés A projektben több nyugat-európai ország (Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország, Svédország) és az USA illetve Ausztrália gyakorlatának egyes vonatkozásait tekintettük át, elsősorban az átfogó összehasonlításra alkalmas információk kiemelésével. Mindegyik európai országban fontos szerepet szánnak az ellátó intézmények belső értékelésének, a minőségbiztosítás érdekében. Ennek feltételeit, kereteit szabályozzák is, de e szabályok rendszerint nem terjednek ki a konkrét megoldások részleteire. Előírások, iránymutatások létezhetnek a módszertani szempontokra, a rendszerességre, és a szülők bevonására az intézmény értékelési folyamatába. A különböző programok hatékonyságának értékelése céljából zajlanak vizsgálatok, de ismereteink szerint a vizsgált európai országokban nincs intézményi adatokra épülő központi teljesítményértékelés. Ennek több oka lehet: Azokban a nagyobb országokban, ahol az országos szint alatt tartományi szint is működik, ott a működési feltételek meghatározása is ezen a szinten történik, így nem beszélhetünk teljesen egységes rendszerről. Az egyes intézmények sokszor annyira eltérő környezeti, szervezeti, finanszírozási feltételek között működnek, hogy ez lehetetlenné teszi az érdemi összehasonlítást. Az átfogó összehasonlítás és teljesítményértékelés elmaradása mögött kimondatlanul az is ott van, hogy az összehasonlítás eszközei nem elég finomak ahhoz, hogy érdemi következtetéseket lehessen belőlük levonni az intézmények működésének komparatív értékeléséhez. 1. Javaslat A vizsgált országok gyakorlatának áttekintése alapján arra jutottunk, hogy intézmények önértékelése, önfejlesztése és a minőségbiztosítás érdekében van döntően szükség a teljesítménymérésre és értékelésre. Ezért óvatosan kell bánni a központi teljesítményértékelés bevezetésével. Az intézményeket elsősorban a saját folyamatos önértékelésük elvégzésére kell ösztönözni és módszertani eszközökkel támogatni. Amennyiben ez szükségesnek látszik, előírások, iránymutatások készítésével lehet segíteni az intézményeket abban, hogy ezt a feladatot jól végezzék,és ezáltal hozzájáruljanak az ellátás színvonalának javulásához.. 2. Javaslat A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy központilag egységesített rendszerhez képest előnyösebb a különböző intézmények belső teljesítményértékelésére vonatkozó jó gyakorlatainak azonosítása, összegyűjtése, és megismertetése az intézményrendszer különböző szereplőivel. 3

4 A nemzetközi kitekintés alapján számos hasznos tanulság szűrhető le a mérés, az indikátorok használata, az intézményi teljesítményértékelés kapcsán, a továbbiakban ezek fő tanulságait foglaljuk össze. 1. Minden szolgáltató, ellátó rendszer lényeges eleme az adatgyűjtés, adatfeldolgozás, visszacsatolás A dokumentáció, az adatfeldolgozás és értékelés, valamint a ciklikusan, időről-időre elkészített visszajelzések azért fontosak, mert lehetővé teszik a szolgáltatások minőségének követését, és a javításra vonatkozó stratégiák kidolgozását. A rendszer dokumentációt készít és több ponton önvizsgálatot tart: hogyan hozható összefüggésbe a kiinduló állapot, a belső folyamatok és a fejlődési kimenet. E folyamatos visszacsatolásos rendszerben több szinten kapnak információt a szereplők: a család a gyermek fejlődéséről, a fejlesztő szakemberek saját egyedi munkájuk eredményességéről, az intézmények komplex belső folyamataikról és az állami koordináló szervek a teljes rendszer működési hatékonyságáról. A kora gyermekkori intervenció nemzetközi gyakorlata azt mutatja, hogy egy egységes dokumentációs rendszer egyaránt ki tudja elégíteni mind az ellátó szakemberek munkájának és az intézmények belső folyamatainak nyomon követését, a szakmai munka értékelését és ennek nyomán a folyamatos fejlődés biztosítását, mind pedig az állami szintű koordinációhoz és szabályozáshoz szükséges információk biztosítását, a teljes ellátórendszer hatékonyságának értékelését és ezáltal minőségbiztosítását. E modell alapján a szolgáltatási folyamatban különböző pontokon végezhetünk méréseket, s így különböző indikátorok segítségével nyerhetünk információkat a teljesítményértékeléshez. 3. Javaslat A szolgáltatási folyamat követése és a munka értékelése szempontjából mérésre van szükség, melynek során regisztrálni kell: a bemeneti állapotokat a kimenetek idejére bekövetkező változásokat a belső folyamatok problémáit és erősségeit és ezek összefüggését a felsorolt kimeneti szintekkel. 2. Az indikátorok szerepe a koragyermekkori intervencióban A működési jellemzők kvantifikációja több szempontból is hasznos lehet. Egyrészt jól érzékelhetővé teszi bizonyos célszintek elérését, a vizsgált időszak alatt elért vagy tapasztalt változást, s a megfelelő korlátozó tényezőket figyelembe véve lehetővé teszi különböző régiók, intézmények összehasonlítását. 4

5 A mérés eszközeként szükség van tehát indikátorok kifejlesztésére, hogy a döntéshozóknak információkat szolgáltassunk a szakpolitikák fejlesztésének, a források helyes elosztásának és a szolgáltatások szervezésének érdekében. A fontos indikátorok használata és publikálása hozzájárulhat ahhoz, hogy fokozza a tágabb (szakmai és laikus) közösség érzékenységét a gyermeki és családi szükségletek és körülmények iránt. Amennyiben a kvantitatív mértékek időbeli változása is értelmezhető, az érintettek képet kaphatnak a fejlődési trendekről is. 4. Javaslat A kora gyermekkori intervenció működéséhez kapcsolódóan többféle szinten készíthetők indikátorok, így a gyermekek fejlődéséről, a családok, a szűkebb közösségek, a szolgáltatások és a társadalom szintjén. Az indikátorokhoz szisztematikus, megbízható és érvényes méréseket kell rendelnünk, hogy valódi jelentőséget tulajdoníthassunk a kapott számadatoknak. A rendszer teljesítményét a kimeneti indikátorok mutatják, de ezek nem adnak magyarázatot a belső működés okozati összefüggéseire, hogy miként is jön ki ez az eredmény. Erre a szolgáltatási indikátorok, illetve más dokumentációk adhatják meg az esélyt. A kimeneti mérések nem tudják helyettesíteni azt az értékelést, hogy pontosan mi működik és mi nem. Két fontos kérdésre azonban választ tudnak adni: (1) honnan tudhatjuk, hogyha elértük a vágyott eredményt, illetve hogy (2) közelítünk-e és hogyan a vágyott eredmény eléréséhez? Természetes törekvés, hogy a koragyermekkori ellátás indikátorait elsősorban az egyébként is rendelkezésre álló adatokból nyerjük ki. Minden országokban számos olyan adatbázis létezik, amelyek valamelyikében, vagy akár többen is megtalálhatók olyan mérőszámok, amelyek egy jó indikátorrendszer számára felhasználhatók. Ilyen esetben csak azokra az indikátorokra kell új adatgyűjtést tervezni, amelyek fontos, új információt hoznak be az értékeléshez. Az Európai Unió a szociális szakpolitikák eredményességét és a gyermeki jóllét indikátorainak kiválasztási szempontjait a következőkben határozta meg: az indikátor ragadja meg a probléma lényegét, és legyen egy ennek megfelelő tiszta és elfogadott normatív értelmezés a problémáról, az indikátorok legyenek robusztusak és statisztikailag validáltak, adja meg az országok közötti összehasonlíthatóság elfogadható szintjét a nemzetközileg elfogadott definíciók és adatgyűjtési sztenderdek használatával, az indikátorok épüljenek elérhető és megbízható adatokra, és legyenek alkalmasak időről időre az átdolgozásra, legyenek érzékenyek a szakpolitikai beavatkozásokra, de ne lehessen manipulálni őket. 5

6 5. Javaslat A koragyermekkori ellátás indikátorait három szinten célszerű megfogalmazni: i. Az első szint a személyes és szociális szint, ami elsősorban az ellátott gyermekek szintje, de itt kell értékelni a mai korszerű szemléletben a családjuk és közvetlen társadalmi környezet szempontjait is. Itt elsősorban a jóllét változás, fejlődés, hatás kimeneti mutatóit értékeljük. Ez alapján lehet mérni, hogy a személyes szinten mennyire hatékony az adott program vagy az ellátás jelenlegi rendszere. ii. A másik mérési, értékelési szint az ellátó intézmény szintje, ahol az ellátás feltételeit és folyamatait értékelhetjük. Az itt használt indikátorok alkalmasak az ellátás minőségének mérésére, és értékelésére. iii. A harmadik szint a rendszer szintje, ahol makroszintű mutatók tájékoztatnak a rendszer működésének általános eredményéről egy adott közigazgatási régió vagy ország vonatkozásában. 6. Javaslat Szükség van a kora gyermekkori intervenciós intézményrendszer működésnek értékeléséhez rendszerszintű indikátorok használatára annak érdekében, hogy ezek valóban hatékonyan értelmezhető visszacsatolást jelentsenek a döntéshozók számára. A külföldi tapasztalatok jól hasznosíthatók a jelenlegi indikátorrendszer továbbfejlesztéséhez. Az indikátorok rendszerének felülvizsgálatánál, fejlesztésénél építeni kell a különböző nemzetközi intézmények által megfogalmazott módszertani ajánlásokra. 3. A gyerekek fejlődésének mérése, adatszolgáltatás A kora gyermekkori intervenció során a sérült gyerekek számára a legfőbb cél, hogy képessé tegyék a gyerekeket arra, hogy a korai gyermekévek alatt és a későbbi jövőben is aktív és sikeres résztvevői legyenek egy sor olyan tevékenységnek, amelyek a helyi közösségen belül otthon, a napközbeni ellátásban, óvodai vagy iskolai programokban zajlanak Ennek értelmében az amerikai ECO Center három nagyobb gyermeki kimenetben gondolkodik: kimenet 1: A gyerekek rendelkeznek pozitív szociális kapcsolatokkal. kimenet 2: A gyerekek ismereteket és készségeket sajátítanak el és használják is azokat. kimenet 3: A gyerekek megfelelően cselekszenek annak érdekében, hogy szükségleteiket kifejezzék. Az amerikai rendszerben, azokban az államokban, ahol már adaptálni tudták a rendszert, 2006-tól minden olyan gyermeknél gyűjtik az adatokat a fenti kimeneti változókkal kapcsolatban, akik bejelentkeznek a rendszerbe, és akiknek szüleivel együtt meghatározzák a családgondozási tervet. Az adatokat elektronikusan gyűjtik. Ezek után a szövetségi szintű IDEA 2004 arra kötelezi az államokat, hogy éves beszámolóikban tegyék közkinccsé az eredményeket minden szolgáltatásra vonatkozóan. 6

7 Az Egyesült Államokban alkalmazott gyakorlati tapasztalatok alapján érdemes megvizsgálni, a gyermek fejődésének mérésére szolgáló rendszer bevezetési és megvalósíthatósági feltételeit. Eszerint az intézmények: a belépéskor minden gyerekről készítenek felmérést mindhárom kimenet terület aktuális státuszáról. nyilvántartják és jelentik azoknak a gyerekeknek a %-os arányát, akiknek működési szintje hasonló az ugyanolyan korú gyerekekéhez, azoknak a gyerekeknek a %-os arányát, akiknek működési szintje alulmarad az ugyanolyan életkorú gyerekek szintjétől. a kilépéskor felmérik azoknak a gyerekeknek a %-os arányát, akik: o nem fejlődtek az egyes területeket tekintve, o fejlődtek, de nem eléggé ahhoz, hogy hasonlóak legyenek a saját korcsoport működéséhez, o fejlődtek, közelebb kerültek a saját korcsoport szintjéhez, de nem érték el azt, o fejlődésükkel elérték a saját korcsoport szintjét, o fenntartották a saját korcsoport szintjének megfelelő működést. Megvalósítás esetén az adatszolgáltatásra célszerű kidolgozni egy megfelelő formanyomtatványt, és egy algoritmus protokollt, amelyek segítségével: minden elérhető információt összegyűjtenek a jelenlegi működési státuszról: beleértve a családot, a napközbeni nevelőt, már meglévő tesztek eredményeit, és más szolgáltatók véleményét. Ezek alapján készíti el a bővebb leírást tartalmazó dokumentumot. Mindhárom fejlődési kimenet területről a döntési fa segítségével hoznak egy értékelést, amelyet egyrészt továbbítanak felsőbb szintekre, másrészt elhelyezik a gyermek anyagában. a kimenetnél a meghatározott szolgáltatási terv végrehajtása után, ismerve a kezdeti állapotot minden szakértő, aki foglalkozott a gyermekkel és családjával, kitölt egy formanyomtatványt, amelyet egy konszenzusos eljárással véglegesít a team. A szolgáltatási koordinátor felelős azért, hogy összegyűjtsenek minden információt (pl. tesztek és értékelések, megfigyelések különböző szituációkban, a gondozók és a szakemberek beszámolói), majd ezek alapján, a döntési fa mentén elvégezzék a konszenzusos értékelést. Mivel mindkét státusz megállapításánál a saját korcsoporthoz viszonyítják a gyermeket, a két státusz összehasonlításával mérhetővé válik a szolgáltatások hozzáadott értéke a fejlődéshez. Az értékelések több szinten felhasználhatók: egyéni szinten, a szolgáltató intézmény szintjén, helyi szinten, valamint központi szinten is. 7. Javaslat A koragyermekkori intervenció intézményeinek működéséhez és a tevékenység eredményének értékeléséhez szükség van a gyermekek fejlődésének mérésére. Ehhez szükség van a fontos és mérhető kimeneti változók azonosítására, s ezek rendszeres időközönként történő mérésére. A fontos kimeneti mutatókat célszerű rendszer szinten, szakmai konszenzus alapján meghatározni. Az étékelés alapjául 7

8 szolgáló adatok gyűjtését és rögzítését célszerű az intézményi működési folyamatokkal összehangolva, és a módszertani kérdések tisztázása után egységes alapra helyezni. A mérési módszerek kidolgozása szempontjából azonban célszerű teret adni a kísérletezésre, a speciális igényekhez alkalmazkodó megoldások tesztelésére. A tapasztalatokat szakmai fórumokon bemutatva, megosztva lehetőség van jó gyakorlatok azonosítására és szélesebb körű megismertetésére. 4. A családi kimenetek dokumentálása, mérése és értékelése Sajnos kevés olyan megbízható mérési eszköz áll rendelkezésre a területen, amelyek joggal használhatók a családi kimenetek feltérképezésére. Optimális esetben a célok és a célzott kimeneti változók meghatározása után kell kiválasztani a megfelelő mérőeszközöket, vagy ha nincsenek, akkor új eszközök fejlesztésére van szükség. Kérdőív segítségével térképezik fel, hogy mennyire voltak segítőkészek a szolgáltatások abban, hogy (1) a családok megismerjék és megértsék jogaikat, hogy (2) hatékonyan kommunikálják a gyerekek szükségleteit, és hogy (3) segítsék őket gyermekeik fejlődésének, tanulásának támogatásában. Az intézményeket segíti, ha egy egyszerű elemzési séma segítségével leírható, hogy milyen lépések mentén kell értékelni az adatok minőségét, leíró statisztikáit, összefüggéseit. Az adatok értékelésében, annak megítélésében, hogy mennyire hatékony egy szolgáltatás a mért kimenetekben, olyan moderáló tényezők figyelembevétele javasolható, amelyek a helyi szolgáltatások változatosságával, a gyermek és a család jellemzőivel, valamint a szolgáltatások belső folyamataival írhatók le. A gyermek sajátosságainál szóba jöhetnek a nem, az életkor, a sérültség pontos típusa, az egészségi állapot, az etnikai hovatartozás. A szülőknél a gazdasági helyzet, az iskolázottság, a családi struktúra, az etnikai hovatartozás, a beszélt nyelv otthon stb. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy mennyiben függnek össze a családi és a gyermeki kimenetváltozók. Az adatok folyamatos gyűjtése módot ad a longitudinális nyomon követésre is, amely a szolgáltatások önértékelési folyamatában és folyamatos önfejlesztésében elengedhetetlen szempont. Ezek alapján országos szinten is készíthetőek kimutatások a zajló folyamatokról. 8. Javaslat A kora gyermekkori ellátó rendszer működésének értékeléséhez szükség van a családi kimenetek dokumentálására, mérésére és értékelésére. Ehhez mindenekelőtt szükség van a nemzetközi gyakorlatból hasznosítható és a hazai tapasztalatok felhasználásával adaptálható mérési és értékelési módszertan kidolgozására, tesztelésére, s az intézmények számára megvalósítható ajánlások formájában történő közzétételére. 8

9 5. Rendszerindikátorok Mivel a korai intervenció nem egy esemény, hanem folyamat, a hatékony rendszer bizonyítéka, ha minden lépést és feladatot hatékonyan teljesít, azaz rendelkezik hatékony kockázatfelmérő eljárással és időben folyamatosan monitorozza a gyerekeket és a családokat a kockázatok és erősségek alakulásáról, rendelkezik megfelelő szűrő- és jelzőrendszerrel, ahol a gyerekek fejlődése és családi hátterük alakulása folyamatos nyomon követését teszi lehetővé, jelezve a rendszernek bármikor a felmerülő problémákat, rendelkezik hatékony információszolgáltatási rendszerrel, amely segítségével a különböző szolgáltatások információt cserélnek egymással, rendelkezésre áll egy átfogó, nemcsak a gyerekek állapotát és a családi környezetet, hanem a szolgáltatások folyamatát is dokumentáló rendszer, amelynek adatait mind az intézmények ön-fejlesztésére, mind pedig a teljes rendszer többszempontú letérképezésére használja az ország, képes jól beazonosítani, hogy kinek milyen szolgáltatásra van szüksége (pl. hátrányos helyzet miatti rizikó alapján koragyermekkori intervenciós programok, biológiai rizikó miatt korai fejlesztés és inkluzív nevelés), a szolgáltatások teljesítésének elvárásai és minősége megfelelően rögzítésre kerül, van olyan módszertani bázis, ahol a szolgáltatási rendszer működésével kapcsolatos kutatásokra, elméleti-módszertani fejlesztésekre, képzések szervezésére, valamint a rendszer folyamatos monitorozására és teljesítményértékelésére sor. 9. Javaslat A kora gyermekkori ellátó intézményrendszer tevékenységének rendszerszintű értékelését is célszerű elvégezni a hatékony működés kritériumainak szempontjából. Ennek megalapozásához szükség van az intézményrendszer működésének vizsgálatára, kutatására, s az eredmények hatékony rendszerszintű működés szempontjából történő kiértékelésére. A rendszerszintű átalakítások hatását aszerint kell értékelni, hogy mennyiben eredményeztek hatékonyabb működést a különböző értékelési dimenziókban. Ezt az értékelést nem évente, hanem inkább 3-4 éves rendszerességgel célszerű megismételni, mert a változások hatása több év elteltével lesz az értékelés szempontjából érzékelhető. 6. Belső értékelés A belső értékelés keretében a korai ellátó intézménynek dokumentálnia és értékelni kell az intézmény működését és az ott folyó tevékenységeket (a szervezeti felépítést, a működési feltételeket, a szakmai tevékenységet, a pedagógiai módszertant). Ennek célja, hogy az ellátás minőségét folyamatosan javítani lehessen. Legalább egyszer egy évben minden szülővel találkozót kell szervezni, melynek keretében a gyermek mellett dolgozó pedagógusokkal meg lehet vitatni a gyermek fejlődésével kapcsolatos tapasztalatokat és 9

10 közösen lehet alakítani a gyermek egyéni fejlődési tervét. Utóbbi lehetőséget kiemelten biztosítani kell a speciális nevelési igényű gyermekek esetében, mivel náluk kiemelt prioritása van a szülők bevonásának. Az intézményekben folyó tevékenységek dokumentálásának a gyermekek fejlődésére is ki kell terjednie: minden gyermek egyéni fejlődési pályáját folyamatosan ellenőrizni és elemezni kell. Ezért az intézményvezető felel. A dokumentáció és nyomon követés eredményeivel elemzés készíthető, mely rávilágíthat a gyermek fejlődésének hiányosságaira, továbbá ha szükséges, a beavatkozás megtervezésére is lehetőséget ad. A dokumentáció és az értékelés célja információt szerezni arról, hogy az intézmény szervezeti működése és az ott folyó tevékenységek a legjobb lehetséges módon támogatjáke a gyermek fejlődését. A visszacsatolásnak köszönhetően meghatározhatóvá válik, hogy milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a gyermek ellátását a szükségletekhez jobban igazodva tudja kielégíteni az intézmény. Az értékelési eredmények elemzése minden gyermeknél rávilágít azokra a területekre, melyek a fejlődés szempontjából kritikusak. Az intézményvezetőnek különösen fontos szerepe van az értékelési folyamatban. Az ő feladata az értékelési mechanizmus által meghatározott működési ciklusok (folyamatos és szisztematikus tervezés, nyomon követés, értékelés és beavatkozás) megszervezése és lebonyolítása. Az intézményeken belül a szakemberek véleményének lekérdezése is fontos támpont. 10. Javaslat Minden intézményben szükség van egy belső értékelési rendszer kialakítására. Az éves szintű és rendszerességű értékelés folyamatába az intézményben dolgozókon kívül be kell vonni az érintett családokat, s lehetőség szerint a gyermekekkel dolgozó külső szakembereket. Az értékelés érdekében szükség van az ellátott gyermekek fejlődésének, és általában a működés fontos folyamatainak dokumentálására. Törekedni kell arra, hogy az a dokumentáció minél inkább a működés része legyen, amit segít, ha a rögzített információk valóban alapját képezik az éves értékelésnek. Az értékelés eredménye fontos visszacsatolás a belső folyamatok és a módszertanok továbbfejlesztése, hatékonyságuk javítása szempontjából. 10