:: Székelyföld Nevà t ne keressã¼k a Nà prajzi Lexikonban. Igaz, nem leljã¼k a nevã t a tízezernyi tárgyat adományozó à s a

Átírás

1 Emlékirat Hozzáadta: ROEDIGER Lajos / Közlõ: KÓNYA Ádám  (A kã zlã srõl) A sajátos, nem tipikusan perifã rikus fekvã sû Szà kelyfã ld tudományos, de akár mûvelõdã si à letã nek tã rtã nete is van fehã r foltokkal. Kiragadva az 1867â 1946 kã zã tti korszakot, mindenekelõtt a megfelelõ szakmai nyilvánosság idõszakos à s elã gtelen volta a szembetûnõ, ezzel magyarázható az a számos elfekvõ, kã ziratban maradt vagy csak helyi sajtóban kã zzã tett szellemi teljesítmã ny, amelynek ma már à rtã kelã sã t is csak komoly elõzetes feltáró munka után vã gezhetjã¼k el. Amikor a Szà kely Nemzeti Múzeum beindította a â žszellemi sivatagâ tudománytã rtã neti Dà lkeleti kutatóprogramot, amely elsõsorban a rã gió reprezentatív tudományos intã zmã nye-kã zgyûjtemã nye tã rtã netã nek prizmáján át kívánja a tã mát megkã zelíteni, kã zenfekvõ volt az elsõ szemrevã telezã st a rã szben a múzeumban maradt, rã szben a Sepsiszentgyà rgyi Állami Levà ltárba átkerã¼lt ROEDIGER Lajos-hagyatà kon kezdeni. ROEDIGER Lajos színes, sokoldalú egyã nisã ge, megã lt magas à letkora (1854. március 8, Torja â február 20., Kovászna) à à letã nek változatos helyszínei kivã teles rálátást kínálnak arra nã zve, hogy honnan indultak à s milyen kã rã¼lmã nye kã zã tt, milyen látásmód birtokában dolgoztak azok, akik a rã gió tudománymûvelã sã nek szolgálatát a vizsgált korszakban felvállalták. ROEDIGER emlã kirata az indulásra világít rá, az elsõ világháború vã gã ig à rã kíti meg rã szletesebben az à letút pillanatait. Rà giónkbeli, további munkásságát a hagyatã k feldolgozása teheti átláthatóvá: az idei à vkã nyv kezdi kã zã lni a nã prajzos ROEDIGER-rõl feltártakat, a kã vetkezõben kívánjuk megkez-deni rã gã sz geológiai, meteorológiai, fã nykã pã szeti à rã ksã gã nek nyilvánossá tã telã t. Az emlã kiratot a kã zlõ KÓNYA Ádám à s látta el jegyzetek-kel. (A szerk.)   (A kã zlã srõl) A sajátos, nem tipikusan perifã rikus fekvã sû Szà kelyfã ld tudományos, de akár mûvelõdã si à letã nek tã rtã nete is van fehã r foltokkal. Kiragadva az 1867â 1946 kã zã tti korszakot, mindenekelõtt a megfelelõ szakmai nyilvánosság idõszakos à s elã gtelen volta a szembetûnõ, ezzel magyarázható az a számos elfekvõ, kã ziratban maradt vagy csak helyi sajtóban kã zzã tett szellemi teljesítmã ny, amelynek ma már à rtã kelã sã t is csak komoly elõzetes feltáró munka után vã gezhetjã¼k el. Amikor a Szà kely Nemzeti Múzeum beindította a â žszellemi sivatagâ tudománytã rtã neti Dà lkeleti kutatóprogramot, amely elsõsorban a rã gió reprezentatív tudományos intã zmã nye-kã zgyûjtemã nye tã rtã netã nek prizmáján át kívánja a tã mát megkã zelíteni, kã zenfekvõ volt az elsõ szemrevã telezã st a rã szben a múzeumban maradt, rã szben a Sepsiszentgyà rgyi Állami Levà ltárba átkerã¼lt ROEDIGER Lajos-hagyatà kon kezdeni. ROEDIGER Lajos színes, sokoldalú egyã nisã ge, megã lt magas à letkora (1854. március 8, Torja â február 20., Kovászna) à à letã nek változatos helyszínei kivã teles rálátást kínálnak arra nã zve, hogy honnan indultak à s milyen kã rã¼lmã nye kã zã tt, milyen látásmód birtokában dolgoztak azok, akik a rã gió tudománymûvelã sã nek szolgálatát a vizsgált korszakban felvállalták. ROEDIGER emlã kirata az indulásra világít rá, az elsõ világháború vã gã ig à rã kíti meg rã szletesebben az à letút pillanatait. Rà giónkbeli, további munkásságát a hagyatã k feldolgozása teheti átláthatóvá: az idei à vkã nyv kezdi kã zã lni a nã prajzos ROEDIGER-rõl feltártakat, a kã vetkezõben kívánjuk megkez-deni rã gã sz geológiai, meteorológiai, fã nykã pã szeti à rã ksã gã nek nyilvánossá tã telã t. Az emlã kiratot a kã zlõ KÓNYA Ádám à s látta el jegyzetek-kel. (A szerk.) ROEDIGER Lajos (1854â 1941) Nagyapja â Szász-Weimar nagyhercegsã g szã¼lã tte â orvoskã nt vetõdã tt a tã¼ringiai tájból Erdà lybe, s fiai fõtisztk kã¼zdã ttã k vã gig az 1848â 49-es magyar szabadságharcot. Túlà ltã k a várbã rtã n à veit is. Az unoka â jelen à n szerzõje â a mûszaki tiszt ROEDIGER Rudolf gyermeke, már iskolás korában rácsodálkozott mindennemû szerkentyûre, az újdonsã¼lt kolozsvári egyetemen pedig az azóta is találmányaikról emlegetett termã szettanprofesszorok voltak mentorai. Csak termã szetes tehát, hogy kezdõ tanárságának kiskunsági à veiben fõ tã rekvã se a szertárteremtã s, mikã zben â mikã nt alkalom adódott â a fã mesztergályozástól a kazánkovácsság fortã lyain át a szã võszã k kezelã sã ig â emp alkatkã nt â mindent elsajátított. Tartósabb bácskai à veiben kã zã leti munkásságát ismerve az ottani Tà rtã nelmi à s Rà gã szeti Társulat titkári tisztsã gã re kã rtã k fel: ásat, feldolgoz, kã zã l, adományoz, szerkeszt. Századunk elsõ à vtizedã ben tã r vissza â žszã¼lõvármegyã jã beâ â Háromszà kre, ahol nã prajzoskã nt bonta munkássága: fã nykã pez, rajzol, gyûjt, adományoz, kã zread. Élete nyolcadik à vtizedã nek derekán mã g díszítõmûvã s tanulmányt kã zã l, mellõzã tt kã pzõ- à s iparmûvã szã¼nk, BÁLINT Benedek munkáinak à sszegyûjtã sã t sã¼rgeti a sajtóban. Nevà t ne keressã¼k a Nà prajzi Lexikonban. Igaz, nem leljã¼k a nevã t a tízezernyi tárgyat adományozó à s a

2 â žmalonyaiâ -ba bedolgozó BALÁZS Mártonnak sem. Vagy a KÓS Károlyt megelõzõen hatalmas nã pi à pítã szeti emlã kanyagot kiadó KERTÉSZ K. Gyula à s SVÁB Róbert említã sã t. Helyette vall sajátos, empirikus látásmódjával, à nmagáról à s koráról à nã letírása, amelyben dã bbenetesen à letes a boszniai â žokkupációâ vagy az 1916-os menek megjelenítã se. Az emlã kirat gã pelt kã zirata kã t pã ldányban maradt fenn, a Szà kely Nemzeti Múzeum kã nyvtárában. A kã nyvtár à s kã zirattár bolygatott állapota kã vetkeztã ben az emlã kirat idekerã¼lã sã nek kã rã¼lmã nyeit, idõpontját nem leh mã g tisztázni. Az egyik kã ziratpã ldány az à vi múzeumi belsõ levã ltári anyagból kerã¼lt elõ, de korántsem biztos, hogy eredetileg is ott volt. Megírása idõpontjára valószínûbbnek tûnik az 1930-as à vek eleje (az emlã kiratbeli utolsó à letrajzi adat 1929-re vonatkozik, à s a kã vetkezõ à vekben ROEDIGER kapcsolatai a múzeummal megã lã nkã¼lnek). ROEDIGER à s CSUTAK Vilmos kã zti levelezã s feldolgozása feltehetõleg tã bb homályos foltot tisztázni fog, de erre is csak az 1974-ben az Állami Levà ltárba elvitt à s a múzeumban maradt hagyatã krã szek feldolgozása, egybevetã se után kerã¼lhet sor. A másik kã ziratpã ldány â žvegyesâ (rendezetlen) anyagból kerã¼lt elõ, számozatlan, iktatatlan SzNM iratgyûjtõjã n tárgykã nt ceruzával a kã vetkezõk állanak: ROEDIGER Lajos à letrajza à s annak mellã kletei. A mellã kletek, amelyekre kã¼lã nben szã vegkã zi utalás is akad, hiányoznak. A kã zirat kã zlã se általában a mai helyesírást kã veti, de eredeti alakjában maradnak pl. a forrásã rtã kû korabeli à s tájnyelvi formák, nã vhasználat, idegen kifejezã sek. A jegyzetanyag csak a tárgyalt idõszak ismertebb (mindenekelõtt tudományos) szemã lyisã gei irányába tã rtã nõ elsõ bemã rã st szolgálja, nã hány tã vedã st pontosít, pár kipontozottan hagyott helyet old fel stb., illetve ROEDIGER csillagászati à rdeklõdã sã vel kapcsolatos mozzanatokra hívja fel a figyelmet. A más, gazdagabb à rdeklõdã si à s tevã kenysã gi terã¼letek rã szletes feldolgozására jã võ à vben fog sor kerã¼lni KÓNYA Ádám   ROEDIGER Lajos Életrajzom szã¼letã semtõl savanyodásomig   ⠞én is à ltem Vagy nem à ltem Születà sem kezdeni És egy nehã z tizedã vet Jól, rosszul lekã¼zdeni.â Ott kell kezdenem, hogy elsõ magyarországi õsã mrõl, dr. ROEDIGER A. Vilmosról beszã ljek, ha valamikã nt à rthetõvã kívánom tenni hányattatott à letã¼nket. Nagyatyám, aki Szász-Weimarban szã¼letett â abban az idõben â midõn az â žegalitã, FraternitÃ, Libertà â jelszav megindult az ifjúsági mozgalom, à ppen orvostanhallgató volt Berolinumban1. Ám mivel túl hangosan hirdette eszmã it, neki is kámforrá kellett válnia à s Berlinbõl Stuttgarton át Bà csbe kellett menekã¼lnie. Családjától elszakítva, az osztrák katonai hatalom adott (neki) katonai à sztã ndíjat, mellyel orvosi tanulmányait elvã gezhette, à s katonai orvos lett. Ám jã tt Napóleon, à s Ferenc császárt hadisegã ly nyújtására kã nyszerítette. Nagyatyám is belejutott a fõnyi, Moszkvába induló segã lyhadba. Onnan õ is mint rokkant katona kerã¼lt vissza. Mint vesztegzári igazgató kapott alkalmazást Károlyvároson, hová magával vitte felesã gã t, a Magyarországról Bà csbe kerã¼lt RESCH à kszerã sz lányát. Ott szã¼letett atyám, ROEDIGER Rezsõ. Nagyatyám Károlyvárosról Karánsebesre, majd Tà lgyesre à s onnan Bodzára kerã¼lt. Atyám ezen idõ alatt a gratzi katonai iskola nã vendã ke volt2 à s a nyári szã¼netek alatt a családi otthonba kerã¼lvã n megtanult magyarul à s románul beszã lni. Midõn cursusát elvã gezte atyám, nagyatyám à ppen akkor kerã¼lt a bodzai vesztegintã zet à lã re à nã mi utánjárással sikerã¼lt elã rni, hogy atyám a kã zdivásárhelyi határõrvidã ki katonai iskolához kerã¼ljã n. Persze, mint affã le indigena, csakis mint nã vendã k vã tetett fã l oda, ám pár hónap alatt kiderã¼lvã n a matematikában való alapos jártassága, rã videsen tanári szã kbe kerã¼lt. Ezen minõsã gben való alkalmaztatása után kã¼lsõ katonai szolgálatra osztatott be à s a 2. sz. gyalog határõr ezred angyalosi companiájának commandánsává neveztetett ki. Ez idõben nõsã¼lt meg, elvette à rvã ndi KOVÁTSI Sámuel kã zdivásárhelyi birtokos à s KOVÁTS Terà z leányát, Saroltát.

3 Angyaloson à rte atyámat a szabadságharci mozgalom. Jelen volt azon â žõs gyûlã senâ, midõn a szã kelysã g a szabadságharcban való rã szvã tele fã lã tt határozott, amidõn SZENTIVÁNYI G.3 vállalkozott puskapor gyártásra, GÁBOR Áron pedig ágyúã ntã sre. A gyûlã s határozatainak behatása alatt atyám is elõkereste grátzi jegyzeteibõl a lõfegyver gyutacsainak (a durranó higanynak) kã szítã sã re való receptet à s azt átadta GABRIÁNYI kã zdivásárhelyi gyógyszerã sznek, ki aztán magára vállalta a honvã dsã g fegyverei számára a gyutacsok kã szítã sã t. (Atavizmus talán, hogy à n kã sõbb, midõn a gymnáziumban à s a kereskedelmi iskolában vegytan tanításához jutottam, mindig alaposan betanítottam nã vendã keimet a durranó higany, a trinitrocelluloze, a trinitroglycerin, a trinitrotoluol elõállítására. Sohasem tudja az ember, minek mikor veheti hasznát!) Atyámmal egyã¼tt rã sztvett a szabadságharcban kã t fiútestvã re is, Lajos à s Herman.4 A szabadságharci kã¼zdelemnek az lett a vã ge, hogy atyám az à v vã gã tõl az à v elejã ig az aradi várbã rtã nben lakozott, biztos fedezet alatt kã szã¼lve a mã rnã ki pályára. Midõn 1853 elejã n anyja à s bã csi nagynã nje kegyelmet eszkã zã ltek ki számára, Aradról egy sárga kã nyvecskã vel, biztos fedezet alatt hazakísã rtã k Torjára, hol anyámnak háza à s kisebb fã ldbirtoka volt. Ott szã¼lettem à n március 8-án, a villámsújtotta altorjai templom kã zelã ben, 6 à vvel leánytestvã rem(nek,) Laurának szã¼letã se után. Szüksà gesnek tartom annak felemlítã sã t, hogy kivilágosodjã k, miã rt is kereszteltettem à n reformátusnak, midõn atyám a róm. kath. vallásnak volt híve. Akkoriban mã g az volt a tã rvã nyes usus, hogy az elsõnek szã¼letett gyerek vallása dã ntã tte el a kã sõbb szã¼letendõ gyermeknek a vallását, ha fiú volt, akkor az apáã t, ha leány, az anyáã t kã vette. Mivel anyám református, s mivel az elsõszã¼lã tt leány volt, tehát à n is anyám vallását kã vettem. Ezen uzus lehetõvã tette a vallási villongások elkerã¼lã sã t a gyermekek kã zã tt. Ugyanott szã¼letett testvã rhúgom, Emma is. A szã¼letã semkor való nehã z idõben minden második, harmadik à jjel bekopogtatott a K.K. Gendarm az ablakunkon, oda idã zve atyámat meggyõzõdã st szerzendõ, hogy csakugyan otthon tartózkodik-e? Amidõn pedig Kà zdivásárhelyre, Torja piacára bement, elõszã r be kellett menni Torján a K.K. Gendarmarie-hoz, hol beírták a sárga kã nyvecskã be, mikor indult el Torjáról, à s amikor beã rkezett Vásárhelyre, jelentkezni kellett a K.K. Gendarmarien-nà l, ahol bejegyeztã k, hogy hány óra, hány perckor à rkezett be, s midõn dolgát vã gezve hazaindult, ismã t be kellett menni Vásárhelyen K.K. Gendarmarie-hoz, hol pontosan bejegyeztã k, hány óra, hány perckor indult vissza Torjára, ahol jelentkeznie kellett a K.K. Gendarmarie-nà l, hogy a sárga kã nyvecskã be bejegyezhessã k, hány óra, hány perckor à rkezett haza. Ez a mívelet akkor is megismã tlõdã tt, midõn a mezõre vonult ki szántani vagy aratni, ott meg is látogatta a K.K. Gendarmarie à ber õre, vajon szánt-e, vet-e avagy â talán azzal a verflute KLAPKÁval levelez, avagy Garibaldistákat toboroz, oder so etwas. De ennek a nehã z sorsnak vã get vetett nagyatyámnak, a â žk.k. Contumar Directornakâ kã zbenjárása, ki atyámat beszerezte az állami sóbányákat bã rlõ bã csi Creditanstallt marosújvári hajógyárához. Ott vette atyám hasznát aradi, zárt kã rben tartott mã rnã ki tanulmányainak, à s ott azonnal megbízták az atyám által javasolt új alakú, lapos fenekû hajók à pítã sã vel. Én tehát a Torja pataka mellõl, ahol apránkã nt felcseperedtem, à s ahol annyit lábatlankodtam a szeszfõzdã ben, à s ahol az udvaron libák, rucák számára fã ldbe ásott vizes csã bã rbõl hajánál fogva húztam ki húgocskámat, más, csodásabb világba kerã¼ltem, a Maros partjára, ahol csudásabb dolgok kã pe maradt meg emlã kezetemben. A bányatoroknál lófogatú szárazmalmi kerã k emelte fã l a mã lybõl a bivalybõr tartályokba berakott kõsót, amelyet onnan vasút szállított le a Maros-parti raktárakba, ahol ismã t a hely kihasználása okáã rt siklópályán taposómalommal húzatták fã l a kocsikat a magasabb rã szekre. Amely gã pezet emelte fã l a kõsót a bányából, ugyanaz hajtotta a szivattyúkat. A kiemelt sósvíz K.K. Finanzok által õrzã tt csatornába folyt le a Marosra. Lakásunk egyik kincstári à pã¼letben volt, a Holtmaros partján, jó kilátással az estã nkã nt fã nyben úszó MIKÓ-kastà lyra Ottani emlã keim kã zã¼l a legkiemelkedõbb, hogy midõn az atyám által tervezett elsõ új típusú hajót vízre bocsájtották, atyám vitã zi mivoltomra hivatkozva beemelt a hajóba, à s midõn már a Maroson úszott a hajó, akkor jã ttek csónakon à rtem. Kedves emlã keim kã zã tartoznak azok a kellemes kirándulások a hordóraktár tetejã n kedves bajtársaimmal, a JOVIÁN fiúkkal. Már nem olyan kedves volt azonban az az emlã kem, hogy a lakásunkba vezetõ magas kõgrádicson behengeredve vállperectã rã st szenvedtem. Midõn az elsõ 60 drb. új típusú hajó elkã szã¼lt, azokkal atyám is lehajózott Szegedig. Ott már várták a Creditanstalt bã csi kã¼ldã ttei a hajórajt. Kà rdã sã¼kre, hogy atyám mily jutalmat óhajt, õ, útkã zben tapasztalva, hogy milyen bã kã állás a sótárnokság, sótárnokságot kã rt. Rà gtã n meg is kapta a rablógyilkosság útján megã¼rã¼lt sótárnokságot Makón. Odakà ltã zã sã¼nk után à n à s a húgom azonnal megkaptuk a maláriát, mellyel másfã l à vig kínlódtunk. Az idõ

4 folyásával nálam 6 à vvel idõsebb nã nã m kedves kormánya alatt tanulgatni kezdã m a Nagybibliából, K...e-Ke. (Kezdetben teremtã Isten...) Ilyenformán aztán kã nnyen ment megtanulni TYUKODI úrtól az elsõ osztályban az olvasást. Makón egy ideig a vármegyeház szomszã dságában laktunk, hol a vármegye kisfiaival megbarátkozva megtekinthettem a vallatókamarát. Ott egy hosszú lánckã tã lre erõsített lánckosárba helyeztã k bele a vallatott rabot, à s a kosarat egy csiga segã lyã vel a magasba húzva intã ztã k hozzá a vallató kã rdã seket. Ne feledjã¼k el, hogy akkor volt a â žrózsa Sándor-világâ. A vármegyeháza mellõl a sóraktár telkã n levõ házba kã ltã ztã¼nk, ott nyílt meg elõttem a világ. Lakóházunk telke, egyik oldalon a csanádi pã¼spã k rezidenciájának parkjával, másfelõl a Comisarius kertjã vel volt szomszã dos, kertã¼nk vã gã nã l pedig a pã¼spã ksã g prokurátorának, FARKAS ügyvà dnek más utcára nyíló telke vonult el. A nã szomszã d család 9 gyermekã nek a jóságos kertã sz tã¼relme alapján a rezidencia parkja volt szabad játszótere à s egyúttal botanikai iskolája. A parkba pedig a legkã zvetlenebb utakon, a kerítã sek tetejã n jutottunk el. A rezidencia udvarán a darvak, túzokok, pávák, õzek, nyulak elã g jó játszótársaknak bizonyultak. De ezen lakásunkból már fã l kelletett járni a ref. templom mellett esõ elemi iskolába, SZONDI bácsi keze alá. A NÁVAY kúria elõtt esõ park, a nagy piactã r, a KRAUSZ Maxià k boltja, az Ér hídja mennyi csínytevã snek volt tanúja. Nem is tudom, hogy jutottam à n úgy hirtelenã ben SZABÓ, majd KOMÁROMI tanító urak osztályába. Và gã¼l a partikulába SZALÁRDI MOLNÁR úr elã be; de addig sok mindent meg kellett tanulnom, â ža Hármas Kis Tükà rbõlâ 5, meg aztán â otthon. A finánc laktanya szomszã dsága, à s hogy 2 à jjeli õr is õrizte a sóraktárral egyã¼tt házunkat, lehetõvã tette, hogy estenden atyám rã gi honvã d bajtársai, CSEREY Ignácz ezredes, GYERÕFFY, a búskã ltõ à s ZAY Róbert, POZSONYI János, SZILVÁSSI István à s mások, továbbá testvã rnã nã m oktatói, SZEREMLEI Sámuel6, mint hitoktató, szalárdi MOLNÁR Albert, az irodalom à s tã rtã nelem tanára, gyakran fã lkerestã k házunkat. Reám pedig akkoriba nagy szã¼ksã g volt, mert a faggyúgyertya világában kinek másnak kiálthatták volna: â žkoppancsâ. Amikor meg divatba jã tt a mo-deratur lámpa, akkor meg már beleszoktam a nagyok kã zã, meg akkor is kellett forgatni a lámpa kulcsát, à s mã g szã¼ksã g is volt reám, mert amikor atyám à s CSEREY bácsi SZEREMLEI tiszteletes úrnak diktálgatták a magyar szabadságharcra vonatkozó adataikat, akkor nekem kellett a nagy tã rkã pben (A magyar szent korona országának tã rkã pe, Buda, NAGEL à s WI-SCHAN. Rajzolta: SKRIESZERWSKI Adolf) kikeresgã lni a helyneveket. Ebbõl az idõbõl õrzã m à n mai napig KAMPIS Tamásnak SZEREMLEI S. által fordított â žkrisztus kã vetã seâ címû munkáját. Egy estã n à sszes ismerõsei atyámnak megjelentek házunknál à s sok szó folyt SMOLKA reichs-rathi lengyel kã pviselõnek a Reichsrathban tartott beszã dã rõl, mely felõl csak serdã¼ltebb koromban à rtettem meg, hogy az a magyarság apothe(o)zisa volt. Ilyen kã rnyezetben nõve fã l, nem csoda, hogy à n a SZONDI úr vizsgálatán ilyen kezdetû kã ltemã nyt szavaltam: â žnincs nevetsã gesebb az embernã lâ. Hiába szã¼letett meg ez idõ tájban a milligyertya, amelyet már nem kellett koppantani, à n mã gis csak a nagyok kã zã tt maradtam. Atyám úgy nevelt, hogy vasárnaponkã nt, midõn hazaã rkeztem a ref. istentiszteletrõl, egyik vasárnapon elvitt a rom. kath. templomba, másik vasárnapon a gã r. kath. vagyis orosz templomba, sõt elkã¼ldã tt az izraeliták zsinagógájába is, arra tanítván, hogy Isten mindenkiben egyformán jelen van. Egy napon a rom. kath. templomba mentã¼nk, hol SZÉCHENYI István gróf requiemã n gyászolt a makói magyarság. A gyászistentisztelet vã gã n atyám à lbe kapott engem azon utasítással, nã zz szã t, nem látsz-e zsandárt. S mivel nem láttam, atyám rázendített a â žszózatraâ. â žakkor mã g az volt a Himnuszâ. Nem volt akkoriban olyan magyar úriház, melynek falán ott ne díszlett volna gróf SZÉCHENYI Istvánnak kõnyomatú arckã pe, alatta ezen sorokkal: â žågy ápolá galambjait, Fúván az à des bús dalt Melyet honszerelem S à rzõ szíve sugalt.â Nem sok idõ telt el, midõn ismã t requiemre szólította a rom. kath. templom harangja a makói magyar-ságot. Az â žã ngyilkos ref. vallású TELEKY László grófot parentálta el BOGYÓ apátplã bános. Ezen alkalommal is felhagzott a â žszózatâ, de elkã vetkezett erre az apátplã bános gyásza is. Ám a TELEKY László gróf temetã sã t ábrázoló kõnyomatú kã p megjelent az úrilakok falán. Pedig akkor BACH volt a mindenható úr az osztrák császárságban7 à s spiclijei mindenfelã bõven el voltak szórva az egã sz országban. És mã gis ez idõ tájt írta az à lclapok kã ltõje, KIPFELHAUSER úr, a szã ltã ben szavalt híres kã ltemã

5 â žbách urnak kertje Kivirult hájnálrá Hábe mã htsz úr a nádrágját, Mossá a pátákbán, Mossá a pátákbán Egy Stádtleinak szã lã n Kicsit schmutzig, kicsit poros Messzirõl jã tt szegã nyâ stb. stb. Említettem, hogy nõvã rem neveltetã sã ben milyen szerepet vittek SZEREMLEI à s MOLNÁR urak. Akkoriban nyilvános leányiskolák hiányában a leány nã vendã keknek csak házi nevelã sben volt rã szã¼k. Tehetõsebb családoknál mindenã¼tt ott találjuk a nagy szerepet játszó â žfreuleintâ, Elize-t, Leontin-t à s Josephine-t, ki a ház leányát, esetleg leányait a francia à s nã met nyelvre, klavírozni, esetleg egy kis fã ldrajzra à s mindenesetre táncolni tanították. Városokban ismerõs családok egyã¼ttesen tartottak nevelõnõket, Stefánia à s Júlia kisasszonyokat. ågy az à n nõvã remet Juliette a nã met à s francia nyelvekben oktatta à s táncra tanította, míg BECK úr â ki kã zkã ltsã gen à rk Csehországból â zenã re oktatott minket. Megvallom, hogy a mi zongoránk â melynek billentyûibe annyiszor verte bele ujjaimat BECK úr â egy divatjamúlt Klavikordium volt, s amelynek à des nã gyszã gletes testvã re ott díszelgett a Szà kel Nemzeti Múzeumban. BECK úr, mint affã le tõsgyã keres civilizátor addig nevelte a szã¼lõket, míg Bà csbõl egyszerre 3 drb rã videbb zongorát nem hozott Makóra. (De ezen már nem verte ujjaimat a billentyûkbe, mondogatván â žászándã rentette ászász ujâ.) Említà m, hogy akkoriban tartott mã g a RÓZSA Sándor-világ. A K.K. Postamt emiatt nem fogadta el Makón a pã nzkã¼ldemã nyek szállítását. A Creditanstalt megbízta atyámat a sóeladásból befolyó à sszegeknek bizonyos percentnyi rã szesedã s mellett való, a szegedi fõpã nztárba való beszállítására. Szabadságot adott neki, hogy akkor zárja be a sóraktárt, mikor lehetsã gesnek tartja a pã nz beszállítását Szegedre. Ezen mûvelet csak úgy volt lehetsã ges, hogy atyám látszólag beállott mulatós embernek, ki egyszer Fà ldeákra (NÁVAYà k), máskor Kiszomborra (RÓNAYak) vagy Lelà re (Püspà ki uradalom) rándult ki látogatóba, honnan aztán kã nnyebb volt beillanni Szà gedã be. Ezen manipuláció jó anyagi helyzetet teremtett házunkban à s ennek kã vetkeztã ben atyám az akkori viszonyokhoz mã rten elã g kiadósan áldozhatott pártolásra. Az akkoriban jelentõsebb napilap, a â žhonâ, továbbá a â žvasárnapi Újság â žbolond Istókâ, â žludas Matyiâ, rendes olvasmányunk volt, a â žhonderûâ -vel egyã¼tt. A számottevõ kiadványok kã Kisfaludi társaság, Và Rà SMARTY kã ltemã nyei, VASS Gereben à s JÓSIKA regã nyei à s BEà THY László mûvei, JÓ regã nyei, HORVÁTH Mihály nagy tã rtã nelmi mûvei, JÁMBOR Pál irodalomtã rtã nete, HUNFALVY János, Magyarország à s Erdà ly eredeti kã pekben 1860â 64. Darmstadt, LANGE Gusztáv Gyà rgy. Rajzolta: ROCHBOCK János, GALETTI nagy fã ldrajza, ROESSLER világtã rtã nelme, SCH... â ža Termà szet kã nyveâ 8 voltak kis kã nyvtárunknak díszei. Akkoriban lakásunk falait a már említett SZÉCHENYI à s TELEKI-fà le kã peken kívã¼l BARABÁS Miklós acã lmetszetei, â žzrínyi eskã¼jeâ (a horvátországi árvízkárosultak javára rendezett magyar fõurakból álló à lõkã pmásolata, â žhadak ú vagy talán â žholtak harcaâ címû, Csaba királyfi mondájára emlã keztetõ kã pek, atyám katonakori â ždaguerreâ fã nyk más családi kã pek fedtã k. A jobb anyagi helyzet lehetõvã tette, hogy kã t ízben is felkereshessã¼k Kovászna gyógyvizeit. Elõszà r 1861-ben utaztunk be. Aradig csak amolyan ekhós szekã ren mentã¼nk. Ezen utunkban Pà cska felã jártunk, midõn egy utánunk rohanó felfegyverzett emberekkel telt kocsiból ránk kiabáltak, hogy álljunk fã lre az útból, à s azzal mellettã¼nk fenyegetõzve elhaladtak. Nemsokára újból à szrevettã¼nk egy hátunk megett rohanó lovas vã rtes szakaszt, kinek parancsnoka megtudakolta tõlã¼nk, hogy láttuk-e a mellettã¼nk elrohanó fegyveres csapatot, à s azzal elrohant az elõbbi kocsi után a svalizsár csapat. Kevà s vártatva egy útfordulónál láttunk egy hámból kivágott dã glõdõ lovat, mi aztán abból tudtuk meg, hogy a vitã z svalizsã rek RÓZSA Sándor egyik bandáját kergettã k meg. Aradtól Brassóig â ždilige(n)ceâ -on utaztun honnan torjai nagybátyánk kocsija vitt be Kovásznára. Akkoriban Kovászna tele volt Magyarország minden megyã jã bõl à s Moldvából való fã¼rdõvendã gekkel, à s minden kiadandó ház falán ott díszelgett CUZA Sándor moldovai à s havasalfã ldi fejedelem, tã rã k kajmakám arckã pe is. Amikor is a szomszã dos országok vendã gei nagy barátságba keveredtek. Mi egy udvaron laktunk ANTOS József úr bátyámmal, kinek felesã ge báró RADÁK Katalin nagyasszonyunk volt. Másodízben 1864-ben kerestã¼k fel Kovásznát, akkor is persze kocsin à s Diligence-on tã ve meg az utat, mert vasútnak mã g csak a híre volt meg akkor. Élà nk emlã kezetemben van, hogy ezen alkalommal a NAGY Ézà kiel9 uram családjában tartott nagyszabású keresztelõre voltunk hivatalosak, amidõn egyszerre talán 3 gyereket kereszteltek à s Ézsi-bá vasã ntã dã je is mûkã dã sben volt ez alkalommal. Nà gy nagy kovácsfúvó à lesztette a vasolvasztó tã¼zã t à kifolyó vasból nehány hamuzsírfõzõ üst tellett ki. Nem lenne teljes makói emlã kezetemnek a kã pe, ha mellõznã m azon kã t nagy termã szeti tã¼nemã nyt, melyet ott à meg. Az elsõ az 1861-ki DONÁTHI-fà le üstà kã s megjelenã se volt10, melyet à n János gazdának (az egyik à jjeliõrã¼nknek) szakszerû magyarázata alapján ismertem ugyan meg, de GALLETTI fã ldrajzának ábrázolásai után kã tsã gbe vontam, hogy az Attila kardja lehetett volna.

6 A második az 1864-diki nagy szárazság à s az azzal járó à hínsã g volt. Ezen alkalommal Makón, mintegy kã zmegegyezã ssel minden tehetõsebb polgár a hã t egy napján cipókat osztogatott a szenvedõ szegã nyeknek, így atyámã k is. Mi, a ház gyermekei teljesítettã¼k ezen kã telessã get, a kinyitott kapunál, az udvaron. Egy ilyen alkalommal a kã vetkezõket láttuk: Boldog megelã gedã ssel tolta haza talicskáján a városházától a makói gazda az állam által kã lcsã n adott, vetõmagnak adott búzát. Rà vid egy óra múlva visszafelã indult a most már síró asszonyoktól is kísã rt menet, minden talicskát kã t cserepár vitã z is kísã rve, mert adóhátrálã kban elszedtã k a kã lcsã n adott vetõmagot CSEà RGEÕ adminisztrátor uram dicsã retã re. (Ezt a cselekmã nyt szívet facsaróan írta meg JÓKAI Mór a â žszerelem bolondjaiâ cím regã nyã ben). Mivel minden jónak à s minden rossznak vã ge szokott lenni, így a bã csi Creditanstalt-nak is lejáróban lã vã n bã rletide sóraktárt feloszlatott, így a makóit is. Családunk 1865 nyarán újból vándorútra indult, ez alkalommal a torjai hã tszilva felã. Ezen alkalommal a saját, bõrrel fedett kã nyelmes útikocsinkon utaztunk a temesvári híres lókupec SCHWIMMER-cà gtõl bã relt három kis póni segítsã gã vel. Fà ldrajzi ismereteim szã rnyen tágultak ezen az úton, mert ezen jártunkban Nagy Szent Miklós-, Temesvár-, Aradon át utazva a glogováci hã t híres kurgán mellett elhaladva Paulis-, Radna-, Dà va-, Piski, Szászváros-, Nagyszeben-, Fogaras-, Brassón át, bizony nem a torjai szilvafák felã, hanem Kà zdivásárhelyre, anyai nagyapám kantai kúriájába vonultunk be, mert már Brassóban kiderã¼lt, hogy anyai nagyszã¼leimnek úgy tetszett, hogy az à n alsótorjai szã¼lõházamat a mi 7 à vi távollã tã¼nk alatt egyik nagybátyámnak engedtã k át, à s minket Kà zdivásárhelynek kantai rã szã n fekvõ nagyanyai kontignációs házban helyeztek el. Olyan házban laktunk tehát, hol ha tyúkunk az utca átellenes oldalára tã vedt, ezen ügyes-bajos dolgunkban nem a kã zdivásárhelyi tanácshoz kellett fordulnunk, hanem a Felsõ-fehà rmegyã ben esõ peselneki Dullóhoz11, aki aztán a maga rã szã rõl ezen ügyben á a Kà zdiszã k Felsõtorján lakó Dullójához, õ tette át az ügyet a kã zdivásárhelyi Tanácshoz. Anyai nagyatyám, à rvã ndi KOVÁTSY Sámuel amolyan igazi kã zdivásárhelyi, nyugalomba vonult szeszgyáros à s a nemes tímár-, csizmadia- à s szûcs-cã heknek kã¼lsõ tagja volt, aki a szokásos világoskã k abaposztó ruhában járt, melynek kabátját, mellã nyã t ezã¼st gombok tartották à ssze. Egymagában à lt, mert nagyanyám felsõtorjai birtokán à lt volna, ha nem látta volna jónak a Torja vize túlsó oldalán lakó JANKÓ Károlynà nagynã nã mnã l tã lteni el idejã t, à akkor jã tt be nagyatyámhoz, mikor pã nzã¼gyi manipulációi megkívánták megjelenã sã t. (Igen ám, mert õ elsõrendû szakã rtõje volt a â žvekszlikâ -nek). Ilyen alkalmakkor aztán megelevenedett az emeletes kúria kinyúló fã ld-szintes rã sze, nagy családi konyha, ahol a család tagjai adtak találkozót vásáros napokon. Bezzeg sokszor biztatott ott engem nagyatyám â žforgasd, à des unokám, egyformán a nyársat, à s lepcsegtesd sûrûn a zsírfogóbólâ. De bezzeg à sszezsugorodott a 7 à vi távollã t után a mi kis fã ldbirtokunk, mert úgy látták jónak Nainkámà k, hogy à des anyámnak tã bbnyire ún. zálogosfã ldet adtak át, úgy vã lekedvã n, hogy à desanyám nevelõ anyjától, SZABÓ Andrásnà nagynã njã tõl úgyis eleget kapott. Azoknak a zálogos fã ldeknek, ha azok õsi vagyonhoz tartoztak, a családnak legkã sõbbi leszármazottjai is, ha letette az azã rt kapott zálog à sszeget (a minor summát) akkor az visszaszállott az õsi családra. ågy estã¼nk el mi is tã bb darab fã ldtõl, azok kã zã tt a Bálványosvár oldalán esõ nagydarab kaszálótól, amelyre pedig kaszáláskor kã t hã tre kellett fã ltarisznyálni nyarán iskolai vakáció idõn kerã¼ltem Kà zdivásárhelyre, à s mivel híre volt, hogy VAJA úr(, a) s.szt.gyã rgyi gymnázium igazgatója nagyon szigorúan veszi a nimet nyelvet (amivel pedig STEINER úr, a makói zsidó iskola igazgatója hã tszer is hiába próbálkozott, ezen â žmadárnyelvâ elemeibe bevezetni engem) a vakáció idõ alatt a vásárhelyi ref. pártikula tanára SZÁSZ uramhoz a nã met nyelv tanulmányozása cã ljából kellett fã ljárnom, holott is nem egymagam, de KOVÁTS János társammal egyã¼tt tanulgattuk aztán a nã met declinatiót à s conjugatiót. Ekkor nyílt ki elõttem a világ! Jankóval vã gigtanulmányoztuk Kà zdivásárhely à sszes szeszgyárait, BENKÕ Pálà t, CSISZÁR Pálà t, SZABÓ Mózesà NAGY Pálà t, NAGY Józsefà t, JANCSÓ Mózesà t, NAGY Ferencà t, CSISZÁR Imrà à t, NAGY Mózesà t, Tà Rà K Sa serfõzdã ket, WINTERNICÉT, WELL(E)NREITERÉT, Tà Rà K Samuà t, a BAKA-fà lã t, POPOVICSà t à s a NAGY uram sã rházát. Ezen idõ tájt a kã zdivásárhelyi volt határõrvidã ki gyalogezred laktanyáiban â žcondrecourtâ -ról elnevezett K.K. gyalogezred galíciai származású legã nysã ge volt elhelyezve, amelynek gyakorlatai sok à lvezetes órát szereztek. Pà ldának okáã rt a fegyvertã ltã sre fã lhangzó vezã nyszavak ezek voltak: Habt Acht! 1. Laden!

7 2. Beim Fuss! 3. Patron abreissen! 4. Patron ab beissen! 5. Pulver hinein! 6. Kugel hinein! 7. Ladestock heraus! 8. Hinein schlagen 1-2-3! 9. Ladestock hinein! 10. Gewehr auf! 11. Kapsel darauf! 12. Ziel! 13. Feuer! Rà videsen azt is megtanultam, hogy a gyakorlatra kivonuló katonaság trombitái mit harsognak a szã kely levegõbe: 1. Kezdi a század trombitás: Peszternákom peszternák, Jà nnek, mennek a katonák, Nem mennek õk messzire Csak a város vã gã re. 2. Folytatja a batalion trombitás, egy quintettel fã ljebb: Mikor Pà csben lóger vót, Akkor piszu hideg fót. Zenyim bakkancs lyukas vót, Zenyim lábam fázik fót. De bizony tudta Jankó azt is, hogy az estvã li Capistrangnál, mit tudakozódik a trombitás. 3. Apád, anyád hovávaló? Galíciai!......! Hoos, hoos, hoos, Kis nyavalya, nagy nyavalya, Rontson ki! Ilyen kã rã¼lmã nyek kã zã tt kerã¼ltem à n az â žõ-zõâ terã¼letrõl a sepsiszentgyã rgyi ev. ref. algymnázium másodi osztályába, à spedig (III. mellã klet, rajz) városi â žvã rã s korcsmaâ emeletã re bennlakónak, IZSÁK József12 tanár úr k alá. Új társaim szã rnyû nagy megbotránkozására sehogy sem tudtam megszokni a â žtanár úr instálomâ megszólítást, hanem kã vetkezetesen â žtanár úr kã rã mâ -à t mondottam. Nem à ppen szã kã lyã s nevem, mã g az vã rã ssel szegett makói fekete szûrã m à s sasorrom igen gyanús színben tã¼ntettã k fã l új társaim elõtt szemã lyemet, à s â kineveztek â žzsidónakâ. Ámde ennek a nã vnek consequentiáját akkor is viselni kellett. Este 9 órakor, midõn lefekv meg kellett járnunk a fã ldszinten az udvar hátsórã szã n esõ illemhelyet, akkor tanuló társaim egyrã sze fã lállott a csak kã t vã gã n világító ablakkal ellátott folyosón à s engem vã gig pã¼fã lt minden este az elsõ diligentián. Csak termã sze hogy amikor az elsõ, a szã¼reti vakáción hazatã rtem, à n ugyan nagybátran kinyilatkoztattam, nem megyek vissza tã bbã Sepsiszentgyà rgyre, mert ott minden este vã gigdã ngetnek engem a folyosón. Majd az állam esett le ijedtemben atyámnak azon kã rã sã re: â žhát te miã rt nem ütà tted vissza?â. Mikor aztán kinyã gtem a feleletet: â žvannak azo nagy fiúk is, van 17 à ves is, à n mã g csak 11 à ves vagyok.â Apám megszidott, à s megmutatta, hogy fogjam à ssze à klã met, à s hogy hová vágjak azzal. Igaz lã lekkel mondom, dehogy is maradtam volna otthon, alig vártam az elsõ folyosói sã tát. Elkà vetkezett a sã ta à s a dã ngetã s is, de a folyosó vã gã n a lejáró lã pcsõ kezdetã n az ablak vilá megláttam BIKFALVI Simon társamat, oda ütà ttem à klã met, hol az elesã g emã sztõdik, mire õ nagy ordítással hanyatvá-gódva vã giggurult a lã pcsõn, kiabálva â žjaj megã lt a ROEDIGER!!!â Termà szetesen minden szobából kitód nemzet, lámpákkal, à lã¼kã n jó IZSÁK József felã¼gyelõ tanárunkkal, ki rám kiáltott: â žmit tettã l, szerencsã tlen?!â Elõadtam, hogy a múlt diligentián vã gigvertek, de nem akartam lealjasodni árulkodásra, de megelã geltem a dã ngetã st à s most hasba vágtam az egyik dã ngetõt. IZSÁK úr nehány riadt társamtól megkã rdezte: â žhát te ütà tte e?â Egyhangú volt az igenlõ felelet. (Elmúlt idõk emlã ke az õszintesã g.) Felhozatta Simont, megkã rdezte, hol vágott meg ROEDIGER, mire õ fájós hasára mutatott. Tõle is megkã rdezte IZSÁK úr, hát te ütà tted-e õt?, mire BIKFALVI igent rebegett. Erre IZSÁK úr kihozatott egy szã ket à s a nádpálcát, a szã kre rá Simont, à s hangosan pattogó ellenszert mã rt hasának ellenkezõ oldalára. Bezzeg rã gtã n új nevet kaptam, cingárságom miatt gyufakirály címet kaptam. Csak termã szetes, hogy ezután à n jártam mindig a tã bbiek feje tetejã n. Ebben a gyã nyã rûsã ges 1865â 66-ik tanã sok dolog van à lã nk emlã kezetemben. ågy a hetivásárról az â žistoriaâ árus, nã melyik karongoló kã pekkel illusztrálv fã ldreterített istoriák tartalmát, sõt verklivel kísã rt dalban adta elõ:

8 â žesz a kicsi kutyácská Tizenhármat szópotitáâ És ott volt kiterítve a sok gyã nyã rû istoria Árgilus királyfiról, Csontos Szikfridról, Tündà r Ilonáról, Piroska à s a farkasról, cigány vajda temetã se stb. gyã nyã rûsã ges olvasmányokról, melynek darabja 2â 3 o. ez. krajcárba kerã¼lt. Szomszà djában árult a kã párus, általunk elã rhetetlen magas árakkal árulván a Vadász temetã sã t, Az à regek ifjító masinã riáját à s más hasonló mûtermã keket. De a piacra sem kellett menjã¼nk, hogy meghalljuk a papirosmalmok számára rongyot gyûjtõ árus kiabálását, â žgyûrût, borsot, foncsikátâ, mert akkoriban mã g mûkã dã tt a gelencei, a csíkszentmártoni à s a tã bbi szã kelyfã ldi papírmalom. De ma már nemigen halljuk azt a másik ajánlkozót, ki â žfázekát drótoztassanak asszonyokâ, ha mã g hallik is máma a kiáltás, hogy â žã veg-ablakâ. Mivel ezen à vben atyám à sszebeszã lve NAGY Mózes prókátor, HANKÓ Dániel kereskedõ à s HOSSZÚ Ferenc K.K. Steu preceptor kã zdivásárhelyi lakosokkal à s IZSÁK tanár úrral, a PÁL István vendã glõjã bõl hordattak számunkra ebã det, vacsorát nekã¼nk osztálytársaknak, a tã bbi cipóhoz szokott tanuló társunkkal szemben tõsgyã keres ellentã tbe kerã¼ltã¼nk, à s most már belátom, hogy tanulótársaimnak tõlem való idegenkedã se ezen tã nybõl származhatott. Ebben a tanã vben az egyiptomi szemfájás járványa ütà tte fã l magát iskolánkban, melynek gyógyítására egy-egy à p szemû társunk vezetã sã vel seregestõl ment fel a dã lelõtti tanórák vã geztã vel VIZIÁK doktor úrhoz a szã k kórházába1 az ifjúság. Ezen tanã vtõl à lã nk emlã kezetemben van azon dã lután, midõn tanáraink vezetã se alatt kimentã¼nk az Õr alá, hol a megfelelõ elõvigyázati szabályok után egy nã gyszã gletes meszes hely kã rã¼l a nã gy osztályt nã gyszã gben felállítván tanáraink, egyikã k így kezdã hozzánk intã zett beszã dã t: â žitt halt vã rtanú halált VÁRADI à s BARTHALIS Istvánâ 14. Az is à lã nk emlã kezetemben van, hogy szã pírási óráink mikã nt folytak le. A dã lelõtti h óra vã gã n ott fogott minket mindig pár percre oktató mesterã¼nk, DEMETER úr, à s fã lírt a táblára egy-kã t dalt, melyet nekã¼nk caligraphikus írással be kellett írni a daloskã nyvã¼nkbe, lehetõleg csinos iniciálã kkal díszítve. Daloskà nyveinket szerdán à s szombaton dã lutánonkã nt átvizsgálta. Ugyanazon idõtájt átjã tt Zalánból ZAYZON tiszteletes úr is, ki a dalok dallamára megtanított. Ezen módszer mellett a három tanã v alatt 200 dalnál is tã bbet tanultunk be. Kiemelem itt, hogy ezen tanã vben aránylag sok szentimentális nã met dallamra szoló dalt (pl. 1. Nyà gdelõ gyenge nemzet, 2. Be gyã nyã rû este van, 3. Galambom à des, 4. Vedd a fã¼zã rt homlokodra, 5. Egy pásztor leány kis báránykát, 6. Hegyen ülà k, búsan nã zek le róla) à s a lengyel dalok kã zã¼l kettõt (1. Nà ma hã lgy fut a nagy à jszakán, 2. Búsul a lengyel hona állapotján)15 tanultunk. A kã vetkezõ tanã vben aztán mindinkább tã bb, tã bb díszbetût kellett megtanulnunk, hogy à vvã gã n (III. mellã klet) szã pírási vizsgálati dolgozatunkra â žfracturâ lapokat k beadnunk. De a szã pírási óráinkon meg kellett tanulnunk, hogy lehet zárólã ceket, bã kát, gólyát, vadkacsát, emlã koszlopot, szomorúfã¼zet stb. egyvonalba kirajzolni, mirõl a mã retek felbecsã¼lã sã t tanultuk meg. Emlà kemben à l a sã tatã ri zene, nem a mai sã taterã t à rtem Sepsiszentgyà rgynek, mert azon az egã sz helyen a mã ntelep lovainak jártató helye volt, hanem a lábas háztól Szemerja felã elhúzódó sã tateret à rtem, amely lábas háznak oldalán egy nagy sárga táblán nagy kã tfejû sas fã lã tt ez volt írva, K.K. Bezirksamt, fã ldszintjã n pedig az oszlopok kã zã tti fekete-sárga festett korlátfára támasztva fekã¼dtek az õrsã g fegyverei. Ott szólott a rezes banda.16 A tanã v alatti vakációkon Kà zdivásárhelyen tartózkodván lementem nagyapónak faházába, ahol õ rendesen tartózkodni szokott, à s a csempekályha világánál hallgattam nagyapó elbeszã lã seit. A nagy futásról, amidõn a tã rã kã k 1797-, vagy talán 1798-ban utoljára ütà ttek be Erdà lybe, à spedig a bodzai szoroson17 át, amikor az à sszes fehã rnã peket, gyerekeket a torjai erdõkben rejtettã k el, fã ltett javaikat elásták, a fã rfiak pedig a templomkastã lyokba vonultak be õrizetre. Elmesà lte, hogy õ a rozsból à s tã rã kbúzából fõzã tt spirituszát 5â 6 szekã rre rakva hogy szállította át a moldv határon Ónfalva, Grózafalva (így!), Dormányfalva csángókã zsã gekbe, ha el nem kelt, tovább Bákóba, esetleg Foscaniba (így!). És kapott azokã rt jófajta magyar ezã¼st húszasokat, kã rmã ci dukátokat, esetleg â žnapoleon dâ or-okatâ, mert akkor Moldvának nem volt saját pã nze. Elmesà lte, hogy gyerekkorában à rmã ny kereskedõk teveháton is hozták a keleti árukat, perzsaszõnyegeket, citromot, narancsot, datolyát, szentjánoskenyeret à s jófã le teát. Mivel pedig mã g az à n gyerekkoromban is a határon túlra való kereskedã s kã nnyen ment, a kã zdivásárhelyi nagyszámú iparosság is ott à rtã kesítette áruit. ågy pl. KUPÁN bácsi, a kalapos cã h atyamestere à sszeszedvã n a kalapos mesterek gyártmányait, maga vitte azokat át Moldvába à rtã kesítã s vã gett. Éppen így szedte à ssze a csizmadiák atyamestere a rámás csizmákat, a vã rã s szattyánbõrã kbõl kã szã¼lt kifordított, varrottas talpú csizmákat, melyek itthon ugyan egy új forint à s harmincâ negyven krajcárba kerã¼ltek, de a határon túl már Dukát à s Napoleon dâ or volt az áruk. Ezenkà ppen jártak el a tã bbi cã hek atyamesterei is, tímárokã, cserzõvargákã, bútorasztalosokã stb. mind. (Nagy volt pedig a forgalom Galac felã is, mert jól emlã kszem, hogy az egyik SZABÓ András nã nitõl à rã kã lt házunkban lakott egy piaci árus, ki Galacról hordta a narancsot, citromot, teát, kávã t, à s a házbã rt ezen árukkal fizette.) Ezen tanã v nyarán tã rtã nt, hogy atyám ragyogó arccal, de kã nnyes szemekkel tã rt haza hozzánk, fennhangon kiáltva: â žnagy à rã m à rt minket, megvertek minket a poroszok, estã re fã nyesen kivilágítunk!â 18 Volt is olyan fã nye kivilágítás Kà zdivásárhelyen, amilyen azóta sem volt tã bbszã r. Másnap pedig nagy hálaadó Istentisztelet tartatott a kã zdivásárhelyi ref. templomban, melyre mã g a kantai barátok is feljã ttek miseingben, az isteni tisztelet vã geztã vel pedig lement Kantába az egã sz gyã¼lekezet, ahol a rom. katholikus templomban fã nyes â žte Deumâ tartatott. Ezen vakáción tã rtã nt meg, hogy egy dã lután, Torjára, a BENKÕ Dà nes úr bátyámhoz igyekezvã n gyalog, utolã rt egy fehã rvászon nadrágos, sã tã t kabátos úr, kinek kabátja alól kilátszott a vã rã s ing. Beszà dbe elegyedvã n elmondta, hogy õ Futásfalvára igyekszik, LUKÁCS kapitány úrhoz (kinek kertjã ben 500 almafa volt, de mindenik más-más

9 fajtájú) à s sok minden szã pet mondott GARIBÁLDIról. Belemelegedvà n a beszã dbe, tõle tanultam meg ezt a nótát: Kerek ez a zsemlye, Nem fã r a zsebembe, Kettà kã ne vágni, Úgy kell megpróbálni Éljen GARIBÁLDI! Az 1866â 67. tanã v új jelekkel kezdõdã tt meg számomra, mert szã¼leim meggyõzõdvã n arról, hogy a kã zhangulat ellen kellemetlen lã vã n cselekedni, engem is a tã bbi ifjúsággal egyezõleg â žexporaâ adtak à s pedig jó szerencsã mre a TÉ nã ni expójára. Az expó rendszer à rtelmã ben 7 fizetõ à s 1 nem fizetõ nã vendã k alkotott egy expót. Minden fizetõ nã v kellett à vente 18 o. Ã. forint fõzã si díjat fizetni, azonkívã¼l egã sz à vre 1 vã ka fuszulykát, 4 bã csi font húsnak az árá Ezà rt mindennap megkaptuk húsleves-, sóbafõtt- à s mártásból álló ebã det à s valamely fõzelã k- vagy túrós puliszkából vacsoránkat. A kã sz à teleket nem fizetõ társunk hozta be a collegiumba a kifõzõ helyrõl à s ugyan õ vitte vissza az üres edã nyeket. Az à tkezã snã l pedig sorrendet kellett tartanunk, már azã rt is, hogy a hús vagy más à tel szã tosztása igazságosan tã rtã njã k, amenyiben a sorrendben az utolsó volt az osztó. A kásztrolos túróspuliszka 8-felà való osztásánál, ilyen szisztema mellett megtanultuk a kã rnek pontos 8-felà osztását. Ezen tanã vben már zászlók alatt mentã¼nk a vasárnapi Istentiszteletre à spedig: I. k.o. piros, II. k.o. fehã r, III. k.o. zã ld, IV. k.o. kã k zászló alatt. A Templom utcában sokszor párhuzamos rendben ment a 3 elsõ osztály. Itt említem meg, hogy mindjárt a tanã v elejã n vezã nyeltek ki minket a ref. templomhoz, hol a várkastã ly egy olmadozó falrã szletã t à s bástyáját kõmûves mesterek bontogatván, mi hosszú láncot alkottunk à s egyik a másik kezã bõl adta le a kã vet, a kastã ly kijárata mellett álló à pã¼lethez, amelybõl kã sõbb, ha jól tudom, elemi iskola à pã¼lt. Szomorúan emlã kszem vissza, hogy jó rajzoló FÃœZI tanár uram sikertelen fáradozott velem, hogy engem a germánnyelv elsajátítására serkentsen. Egy dã lután BRASSAI bácsi â žokszerû vezã râ -à bõl betanulásra feladott nã gy soros kã rmondatban egy â ždasâ helyett â žderâ -t mondván, õ engem órák után elpáholt. Másnap dã lután aztán kã zã lte ve hogy minden dã lután 4 órakor nã met leckã re kell elõállnom. Persze az õ fáradozása â à ppen úgy, mint Makón STEINE igazgató úrã is â ugyan kárba veszett, mert mã g ma sem tudom, hogy pl. az ajtó â žderâ -e, â ždasâ -e vagy â ždieâ Meg kell említenem, hogy ezen tanã vben nagy zenei-mû à lvezã sã ben rã szesã¼ltã¼nk. REMÉNYI Ede hegedûmûvã ragyogtatta elõttã¼nk tehetsã gã t, a â žrepã¼lj fecskã m ablakáraâ à s â žszeretlek à n egyetlen egy galambomâ d POLÁNYI zongoramûvã sz kísã retã vel. Énekóráinkon egy újabb lengyel dalt tanultunk meg, amely így kezdõdã tt: â žóh te mã ltán lángzó forró lengyel, Fájdalmaidnak à lã bõl à letre vidulj fã l. Itt rád vád s gyã trelem vár, Mit zsarnok dã lyf reád tár,â etc. etc. (ma nem lehet leírni.) Ezen tanã v záróvizsgálatán nyilvános szavalóverseny volt a harmadik osztályban, szokásosan Và Rà SMARTYnak â žélõszoborâ címû kã ltemã nye volt a verseny tárgya, s habár kemã nyen pályáztam is a dicsõ-sã gre, a pálmát az orro elõl DOBAI Jancsi vitte el. Nem emlã kszem egã szen, ezen tanã v vã gã n vagy a kã vetkezõ elejã n vonult-e fel a Szà kházba gróf KÁLNOKY D fakó lovával vontatott kocsiján, mint Háromszà k fõkirálybírája, megnyitni az annyi à v után elsõ â žsedriaâ -t. Megà rtã¼k, hogy a piros, fehã r, zã ld színek egy zászlóra kerã¼ljenek, de a lábasházról is lekerã¼lt a kã tfejû sasos sárga tábla à s helyã be fehã r kerã¼lt a magyar címerrel. Az 1867â 68. tanã vtõl kezdve BARTHA M. tanár úr felã¼gyelete alá kerã¼ltã¼nk, â žwasmivelâ a â žwas sagt erâ -ek kikã ltã ztek a lábas házból, olyan bátran à nekeltã¼k a collegium udvarán az 1. â žisten adj hazánk felett...-â 2. â žfel, fel vitã z, fel erõs, fel erõs, fel erõs magyar nã p...â 3. â žmár a vár fokán...â kezdetû magyar indulókat, à s amellett vígan à ltã¼nk az expó jóvoltából. Tà megesen biflálva be â žde-bello, gallicoâ -caputjait, nem felejtve el AESOPUS mesã inek elõzõ à vrõl elmaradt darabjait. Ám, ha szorgalmasan bifláztunk is, de a dã lelõtti iskolazárás után, kimenve a mai szã võgyár akkor üres telkã n keresztã¼l a mai dohánygyárnak akkor is bekerített telke mã gã, már gyakorlatilag igyekeztã¼nk tudomást venni a szemerjai akkor mã g finom kicsiny sárga levelû dohány minõsã ge felõl, VASS Dà nes, CSISZÁR Pál, SIPOS, KILYÉNI András à s mások társaságában egy ilyen alkalommal megmentettã¼k egy dohánycsempã sznõ egã sz dohánykã szletã t a spinát huszároktól. Máskor meg azzal szórakoztunk, hogy a CSISZÁR Pali jó társammal kã zã sen bírt egycsã vû pisztolyból, saját gyártmányú puskaporunkkal cã lba lã vã ldã ztã¼nk. Évkà zben már kiváló esemã nyeink voltak, hogy CSà SZ János tanuló társunk a szemerjai templomban, KILYÉNI András pedig a kilyã ni temp-lomban

10 tartottak ref. Istentiszteletet, à s mi osztálytársaik, iskolai engedã llyel mind kivonultunk oda. Szà gyenkezve bevallom, hogy a szemerjai patak partján cã llã vã szeteink alkalmával már megismerkedtã¼nk a Jenigde, Damenzigarett, Inlander à s Latos dohány nevû kincstári termã kekkel, de ezenkívã¼l a â žszemerjai-papusáâ -va is, melyet aztán egy, a Csíki utcán lakó à reg bácsi vágott fã l finom dohányvágó gã pã n laskadohánnyá à s nem kellett a â žcornelius Neposâ bekã tã si tábláját agyonfaragni. De a Latos dohány jussán kã sõbbi idõben megtanultuk az új à s a rã gi súlymã rtã kek kã zã tt való váltószámot. Mert a Latos dohány ára 17 krajcár volt à s a bã csi latt = 17 gramm, mert hogy el ne felejtsem, akkoriban a húst bã csi fonttal mã rtã k. (Egy bã csi font...)19 A gabonát vã kával, a bort kupával, itcã vel, meszejjel. Kilyà nben persze a SZÉKELY Gergely családhoz voltunk uzsonnára meghíva. A tanã v vã gã n a â žherceg SCHWARZENBERG Csarnokâ -ban20 tartott nyilvános vizsgálatunk alkalmával a â žrendã¼letlenã¼lâ címû kã ltemã nyre volt nyilvános pályázat kitûzve, melynek egy császári arany jutalomdíját CSÕSZ János tanulótársam vitte el elõlem. Errõl a csarnokról jut eszembe az akkor annyival is inkább kã ztudatba ment tã ny, hogy elõttã¼nk tã rtã nt, midõn CSÁSZÁR Bálint uram a POTOCKI uram boltjában megvásárolván a stemplis papirost, arra ráírt valamit, de tã vedã sbõl nem porzót à ntã tt az írásra, hanem tentát. Akkor aztán másik stemplis papirosra írva az állítólag azonos tartalmú szã veget, azt megszárítva, gondosan zsebredugta. POTOCZKI uram az eldobott papirost felvã ve, arról leolvasta, hogy CSÁSZÁR Bálint tetemes à sszegrõl szóló ajánlatot szándã kozott beadni az akkori pã nzã¼gyigazgatósághoz a sepsiszentgyã rgyi regale bã rletek fejã ben. Nosza rajta, BOGDÁN à s POTOCKI uramã k, mã g nagyobb à sszegrõl szóló ajánlatot adtak be, à s csak a versenytárgyaláson tûnt ki, hogy CSÁSZÁR Bálint a zsebã ben felejtette az offertet.21 A kã vetkezõ idõszakban aztán CSÁSZÁR Bálint sutytyomban adta be bã rajánlatait à s ezzel kezdõdã tt Sepsiszentgyà rgy városa anyagi fellendã¼lã se à s a város lakóinak megrendíthetetlen bizalma CSÁSZÁR Bálint szemã lye iránt. Nem vã gzek talán felesleges munkát, ha a nyelvhasználatra nã zve megjegyzem, hogy mã g ekkor is vajúdott az egyã nek megszólítása, folyt a kegyed, nagysád megszólítás divatja, de nem múlt el a â žhonderûâ stílusa sem, melyrõl a kã vetkezõ, VAS Gereben mûvã bõl való idã zet szolgáljon: â žifjú: (Tonelà pã sben kã zeledik a háziasszonyhoz, kezet csókol à s kã szã nti) Óhajtám tiszteletemet tenni a teinsasszonynál. Úrnõ: Kegyed rã vã n a jogászi minõsã g valójában lã tezendik városunkban. Ifjú: Ez irányt jelã ltem ki à letcã lomul! Úrnõ: Nemes cã lját a polcok magaslatáig akarja à n egykor beszárnyalni, â vagy mint a jogvã delem apostola fog kã¼zdeni az elnyomott felek igazságáã rt? Ifjú: A jã vendõnek burkaiban rejlik mã g sorsomnak ujjmutatása! Úrnõ: ågã rje meg kegyed, hogy kedvenc gyermekemnek vã dkarát nyujtandja à s az ifjú à let gã rã ngyein iránytûje leend Ifjú: Szent kã telessã gemnek à rzetã ben ígã rem, hogy lámpája leszek a zajló tengeren, hogy à rvã nyeitõl megóvjam. Úrnõ: Az anyai kebelnek ihlete súgja nekem, hogy kegyedben a vezã rcsillagot lelã m fel à s sugarai szerencsã sen vezã rlendik magzatomat.â Más idõk, más kifejezã sbeli szokások. Ma az Élet, Ember, Gondolat szokását à ljã¼k. A lefolyt három tanã v alatt mi, a nã gy à sszetartó kã zdivásárhelyi családnak fiai sokszor róttuk a Kà zdivásárhelyâ Sepsiszentgyà rgy kã zã tti országutat, à s ebbõl a sok utazásból az elsõ karácsonyi vakációi út volt a legemlã kezetesebb, amennyiben Sepsiszentgyà rgyrõl nagyon szã p idõben indultunk el, de már a Szà pmezõn elkezdett fújni a â žnemereâ, amikor beã rtã¼nk a brassóiâ berecki fõútvonalba, már elkezdett havazni, Maksán már meleg bort itato velã¼nk HOSSZÚ nã nikã nk, Csernátonban pedig az â žitt a bakánál, legjobb bort innálâ címû korcsmánál egyik társunknak lábát már hóval kellett feldã rzsã lni, à s a nagy hófúvásokban alig tudtunk hazavergõdni Kà zdivásárhelyre. Akkoriban Sepsiszentgyà rgyã n mã g csak a nã gy kã zã posztály volt felállítva, à s így szã¼leinknek választani kellett, hogy melyik collegiumban folytassuk tanulmányainkat. Mivel pedig NAGY Gà za tanulótársam testvã rei a nagyenyedi BETHLEN fõtanodában tanultak, à n is HANKÓ Iván társammal oda vándoroltam. És egy szã p augusztusi dã lután megindult a kã t borított szekã rbõl álló karaván, az akkor egyedã¼l lehetsã ges úton, a Szà kelyfã ldã n keresztã¼l, Nagyenyed felã, hogy 4 napi bolyongás után kikã thessen a kã t szemkã zt nã zõ nyíllal átlõtt nyakú hattyúból álló címtáblájú vendã gfogadóban. A vándor csoport feje MOLNÁR Dà nes theológus volt, mellã sorakoztunk NAGY Bà la II. à theol., ZAYZON Albert I. Ã. jogász, SZOTYORI J. I. Ã. theol., NAGY Gyula II. Ã. philosophus (vagyis VIII. g.o.t.) NAGY Gà za, HANKÓ Iván à s jómagam V. g.o. tanulók, MOLNÁR I. mã zeskalácsos fia, kinek az apja volt a szekeresã¼nk à s m kã t-három kisebb társunk à s a kã t kocsis. Uramfia, micsoda karaván volt! â ahány diák, annyi láda, à s a szekã r oldala is kantárba rakott tã ltã ttkáposztás fazekakkal à s túrós tarisnyákkal. A pakolás, búcsúzkodás Kà zdivásárhelyen dã lig tartott, úgyhogy csak kã sõbb dã lután juthattunk be Kászonújfaluba. És itt kezdõdik igazi deáki à letem. Nà mely gastronomiai megnyilatkozásom alapján kã zakarattal az elemózsiás tarisnyák, káposztásfazekak à s túróskupák directorává kiáltván ki azzal, hogy úgy igyekezzem, hogy az utolsó, gerendi stáción is maradjon mã g valami. Étkezà sã¼nk kã zben egy másik szekã r à rkezett oda csupa diákkal. Meg kellett tanulnom, úgy à nekelik állva a kã szã ntõt, â žgaudeamus igiturâ, â à s â akkor azon à jszakára meg van kã tve kã zã ttã¼k az egy asztalhoz kã ltã zik a kã t felekezet. De csak akkor lõn nagy ijedsã gem, midõn NAGY Bà la odasúgá nekem, Lajos,

11 maga vigyázzon a dugókra. Egyszóval nekem, 14 à vet múlt gyerekembernek kell vigyáznom, ha idõsebb társaim eleresztik a gyeplõt. Nos hát most is megveregetem a vállamat, amiã rt reggel 2 órakor â mikor a siserahad aludni tã rt â kabátom jobb zsebã bõl elõadtam az à ssztársaság által elfogyasztott 12 számú boros à s a 11 borvizes üveg dugóját. De addig megeredt a nóta, à s à n egyã¼ltã mben, stantepede, meg is tanultam a deáki à letre legszã¼ksã geseb tudnivalókat: 1. Kórus: (Kà rt, kã rt, kã rã neket à s jó bort Szeretjük mindnyájan.) N.N. (akire rámutatnak) kedvesed neve. Szóló: Eulália (Eufrosina, Leokádia, kinek mi tetszik) Kórus: Eulália, Éljen! à ljen, à ljen, mindkoron. NB. (Ez alatt a tã ltã tt poharat a felszólított N.N. ki kell, hogy igya, a tã bbi meg nã zi.) Kórus: (Jaj de, jaj de, jaj de kár, Ãœres a pohár;) Kórus: Kà rt, kã rt, kã rã neket à s jó bort... (à s ez így megy mindaddig, míg minden rã sztvevõ megitta a maga egy pohár borát.) 2. Ha a diák útra kã l, s útra kã l, Friss cipóval vígan à l, vígan à l! Egy, kã t pohár krampampuli Ezer milljom paropli Juphaidà ra, juphaida Juphaidera, juphaida â (à s változatai). 3. Igyunk, igyunk barátim! Rà vid az à let, à rã k a sír, Ne nã zz, ne nã zz a jã võre, Élvezd a jelent, Igyál, à s ne sírj! â 4. Keserge, Fiuk, az Isten áldjon meg, Mert nem nã zhetek vidáman Csak mikor rã szeg vagyok.â 5. Szà kely vagyok, szabad bã rcek szã¼lã tte Szabadon foly, de hogyha mi gátolja 6. Bekecs alatt Nyárád tã ve, De belseje aranybánya, Ihajja! â (à s a tã bbi.) Amikor beszámoltam KOVÁTSY Bálint uramnak a dugókkal, kiderã¼lt, hogy vã rint való atyafiak vagyunk anyai ágon, à s bevitt engem aludni a vizitszobába. Ebà didõre Csíkkozmásra à rtã¼nk, honnan pár lã pã s volt a csíkszentmártoni papirosmalom. Csak termã szetes dolog, hogy a 3 órai etetã si idõ alatt a malom vezetõjã nek szívessã gã bõl alaposan megtanultuk a merített papír gyártását. Megtanultuk a kender à s len rongyok szã tválasztását, a rongyok fehã rítã sã t, a rongyoknak â žhollenderâ -ben való aprítását, a szã tfoszlatott rongy masszá(já)nak enyvezã sã t à s a most már kã sz papírmasszának merítã sã t, à s a merített lapnak nemez lemezekre való fordítását, a felesleges nedvessã gtõl való kiprã selã sã t, a szárítópadlásra való kiteregetã sã t. A kã sõi dã lutáni órákban à rtã¼nk Zsà gã dre, ahol nemcsak a fã¼rdõt szemlã ltã¼k meg, de az ottan papirosmalomban az itatóspapír gyártását is. Marosvásárhelyen egy, a fõtã ren, a BODÓ-kútjához kã zel esõ vendã gfogadóba szálltunk be. A BODÓ-kútja nem szólalt ugyan meg a mi kedvã¼nkã rt, de a káposztás fazekak is szã rnyen megã¼rã¼ltek. Fõvezà rã¼nket a vásárhelyi kórházban hagyva súlyos fejsebã vel, Nyárádtõ à s Kutyafalva mellett elhaladva, ezen à tã dik napon elindultunk Enyed felã. Dà li idõre az Aranyos folyó hídja mellett esõ vendã gfogadóban22 kã tã ttã¼nk ki, hol már csak a túrós bã dã nã k segítettek ki ebã d dolgában, mivel mi nem számítottunk ezen à tã dik napra, mert a tarisnyák szalonna tartalma â žtabuâ volt számunkra. Mà g jókor dã lután beã rtã¼nk Nagyenyedre a collegiumba, VITUS senior úr hamarosan â ždislocalaâ is minket, à s mivel szalma ugyan bõsã gesen állott rendelkezã sã¼nkre, hamarosan megteltek a szalmazsákok is, hogy jó nyugodt à jszakát tã lthessã¼nk el, de elõbb, mivel a dã li rántott túró igen nagy üreget hagyott gyomrunkban, amúgy frissiben a híres â ženyedi dã gâ -bõl is falatoztunk. A collegiumi tã rvã nyek megtartása fã lã tt egy, a theologusok, jogászok, filozófusok által választott juratus testã¼let mûkã dã tt, s amelynek à lã n a megválasztott senior állott (ezen à vben VITUS úr) à s hû társa, (a) contra scriba.

12 Minden panasz à s kihágás megvizsgálása a jurátus testã¼let elã tartozott, melynek ítã letei fã lã tt a tanári testã¼let õrkã dã tt. Minden lakószobának megvolt a fõnã ke, primárius à s másodfõnã ke, secundárius, kik a szoba rendjã re, tisztaságára felã¼gyeltek à s a mentorságuk alá tartozókat tanulmányaikban segítettã k. Szegà nysorsú tanulótársainkat a collegium nemcsak teljes tandíj, lakásdíj, fûtã sdíj elengedã sã vel, hanem naponta 2 ingyen cipó adásával is segítette, az általuk vã gzett szolgáltatásokã rt kisebb jutalmakkal is segítette. Az Vâ VI. osztálybeli csoportba esõ szegã ny tanulókat, akik minden kedvezmã nyt à lveztek, akiket neuter-eknek neveztek, kik úgyszólva rendõri szolgálatot teljesítettek, ezekbõl teltek ki a párosával szolgálatot teljesítõ kapuõrã k (cursorok) à s a fõ à jjeli õrã k (vigilek), kik nã hanapján a collegium kórházában is elã g jó díjazás mellett ápolói szolgálatot is teljesítettek. A nã gy alsó osztály szegã ny tanulói pedig sepertã k a szobákat, folyosókat, udvart; fát à s vizet hordtak be a szobákba, à s à jjel felváltva õrkã dtek a folyosókon. Megfelelõ díjazásã rt kosztot is hordtak be (mert akkor nem volt kã zã tkezã s), à s a lustább diákoknak megfelelõ díjazás mellett mã g mosdóvizet is hordtak be, à s naponkã nt segã dkeztek dã lelõtt 11 óra után, a collegiumi cipók kiosztásánál. Bezzeg megindult az üzlet a cipókiosztás után a hangos â žki ad el cipót?â, â žki veszen cip kiáltásoktól. Az elmondottakból megã rthetõ, hogy lehetett az, hogy pl. okáã rt egy háromszã ki tanu-ló, kinek kezã be à desapja, mikor õt az igazgatói irodában ott hagyta, 20 krajcárt tett le à vi kã ltsã gã¼l, mã gis mikor hazatã rt, 2â 3 fori vitt haza. Amikor à n enyedi diák voltam, a theologiai, jogi facultásokon, a VIII. gimnázium(i) osztályban, a tanítókã pezdã ben à sszesen 1160-an voltunk beiratkozva, akik kã zã¼l 300-an kaptunk hazulról ellátásunkra kisebbnagyobb à sszegeket. FÁBER tanár bemutatván beszã lõ gã pã nek szerkezetã t, megkã rdezte ezen nõalaktól: mi a neved? A felelet volt Eufroz (ropogós r-vel); ki kã szített? Fáberrr tanárrr! Mit tanultál a kollã giumban? Ki ad el cipót? Ki veszen cipót? (cã lzással a d.e. 11 óra utáni cipóosztásra). És elmondatta a gã ppel, hol, merre járt a nagyvilágban. Amint hírlett, a feltaláló megõrã¼lt, à s Eufrozinát agyonverte. Este 9 órakor a contra scribával az à lã¼kã n megjelentek minden szobában az appaditorok nã vsorolvasásra, távozásuk után le kellett fekã¼dni. Mulasztást kã vetnã k el, ha meg nem említenã m, hogy azon idõben a nagyenyedi collegium minden theologusnak, jogásznak, filozófusnak, kã pezdã sznek, minden igazolt szegã ny tanulónak 2 ingyen cipót adott naponta segã lyezã sã¼ Ezen jótã temã nyen felã¼l minden tanulót, aki beteg lett, saját kórházában gyógyíttatta, õsszel egy párszor a collegium gyã¼mã lcsã sã be vitte el szã¼retelni. Szüretkor pedig a miriszlói szõlõbe szabad bemenetet engedett a tanulóseregnek. A Felenyed felã esõ fûrã szmalmánál saját uszodájában ingyen tanította úszni. Fakó lovam fel van kantározva, Repülj Fakó szikrázzã k a patkó, Ne lõjje ki, ne lõjje ki alólam a lovamat, Annak a lakodalmára megyek à n. Nagy szã lfúvás van, Nagy szã lfúvás van a pusztába, Se szûrã m, se gubám nã kem, Nem kã¼lã nb a párnám nã kem, De az igaz betyár Elhagyott a babám is, babám is, Megà lek à n egyedã¼l magam is, magam is. â Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte, Akkor leszek à des rózsám à n mã g víg, A nagy dalolás kã zt eljutottunk Egerbegyig, hol igen akurátus disztótoros vacsorával várt reánk József bátyám uram másik leánya. Onnan a társaság egy rã sze szánon vonult a detremi kúriába. A húsvã ti vakációra Kolozsvárra dirigált atyám nagybátyámhoz, à s à n a jó diligenssel Tordán át hiány nã lkã¼l jutottam el nagybátyámhoz, útkã zben megbámulván a tordai hasadã kot. A pã¼nkã sdi vakációt ismã t Alsódetrehemben, KOVÁTS J. úr bátyámnál tã ltã ttem, hol naponta felmászván a szõlõkã n keresztã¼l a hegytetõre, a gã rã g aoristusok alaposabb tanulmányozására, s a tetõrõl vã gigtekintve a Pietrosul, az Ãœnõkõ, a Vlegyásza, a Retyezát à s Fogarasi havasok, à s a háttã rben emelkedõ Hargita által kã rã¼lhatárolt tã rsã gre, láttuk majdnem egã sz Erdà ly határait. A hegy túlsó oldalán ültetett erdõben meg azt láttuk meg, hogy milyen óriási károkat okozhat az apácahernyó. Az V. g. osztályon szerencsã sen átlábolván, megjã tt a nagy vakáció, à s azzal MOLNÁR I. kã zdivásárhelyi mã zeskalácsos is kã t ekhós szekerã vel, hogy haza vigye a fiát à s engem, à s hogy megtã ltesse hordóit Marosvásárhelyen színmã zzel. Hazafelà tehát ismã t Marosvásárhely felã indultunk nagy vígan. De hogy a hordók megteltek mã zzel, annál inkább lã pã sben indultunk Gagyon, Oklándon, Elõpatakon át Vásárhely felã. Utunkban a Rikán átmenve Rà ka sírjánál is megálltunk Rà ka emlã kã nek adózandók. Mà g Enyeden csatlakozott karavánunkhoz

13 egy bã rkocsis 5 bardóczszã ki tanu-lótársammal, à s ott tartottuk a búcsúzót, mert a felsõrákosi korcsmától utaink elváltak. Onnantól kezdve csikóink csak lã pã sben haladgattak, nem bírván a mã zterhet, igazolván, hogy â žmã zbõl is sok, ami so baktattunk Kà pecen át, hol akkor à ppen â žnem volt bajâ, hacsak siralmas gyaloglásunkat nem tekintjã¼k bajnak. Està li mã giscsak beã rkeztã¼nk Hidvà gre, másnap reggeltõl dã lutánig beã rtã¼nk Alsócsernátonba, az â žitt a bakánál legjob bort innál, hogyha megállnálâ korcsmánál búcsút mondtam MOLNÁR bátyámnak, à s alkalmi szekã rrel hazamentem Kà zdivásárhelyre, hová mã g elã g jókor à rkeztem, hogy segíthessek testvã reimnek a szã natakarásban. Csak termã szetes, hogy egã sz napi kirándulásokat is rendezett az ifjúság. Amikor a Szent-Anna-tóhoz rándultunk ki, sok minden cókmókot kellett cipelni, nekem kã t kulacsot â azóta sem voltam tã bbã soha kã tkulacsos â melyeket egyik confráterrel egyetã rtve vízzel megtã ltã tteknek állíttattunk lenni. A messze úton vízã rt epedõknek kemã ny szívvel kellett megtagadnom a vizet, megmagyarázván, hogy a víz ebã didõre kell, mert a tó vize ihatatlan. Amikor aztán a tónál à tkezã sã¼nk vã get à rt, confráter társunk buzgó fohász után megáldotta a kulacsok tartalmát, kã rvã n Istent, hogy változtatná borrá. És megtã rtã nt a csoda â bor folyt a kulacsból. Egyà b sem kellett MISKOLCZY Máriának, ki az egã sz úton vallási vitákat folytatott az egyik fráterrel, rácsapott, mint a kánya a confráterre, hogy meri az Isten szent nevã t belekeverni az ilyen profán trã fákba. Bezzeg meglapultunk szã gyenkezve megleckã ztetã sã¼nkã rt, de nem is v tã bbã vallási vita. Vita nã lkã¼l jártuk meg a â žbálványos várátâ is. A Szent-Anna-tó tã¼ndã reirõl à s a â žbálványo mondáiról elã g à rdekes thema volt. Mikor egy fã¼rdõvendã g eltávozott, palotája a fã¼rdõvendã gek kã zakaratából az estã li kã zvilágítást látta el, a lángok martalã ka lett. Az elsõ kedves iskolai à lmã nyem az volt, hogy iskolatársaim: DÁNIEL Gábor, PÁLFFY Mór, ÁRKOSI, DIÓSZEGI, GEREI meghívtak a DANIEL Gábor nagybátyjának szõlõjã be, egy kis szã¼reti lakomára. Nem tudván, hogy mit jelent diáki nyelven a nagybácsi szõlõjã be való invitálás, termã szetesen szívesen csatlakoztam hozzájuk. Csak akkor kaptam à szbe, mikor a fellegvár háta mã gã felkapaszkodva a szõlõs kertek kerítã sã n kívã¼l sã tálgattunk, à s csak miután ÁRKOSI társunk felszólítására kã t csoportra oszoltunk à s a szõlõcsõsz ÁRKOSIà kat kísã rgette a kerítã sen belã¼l, mi tã bbiek pedig nyugodtan besã táltunk a nagybácsi szõlõjã be, akkor lettem tudós a kã rdã s felõl. A gymnáziumban pedig szorgalmasan tanulmányoztuk Micipsa háborúit, Toldi magyar irodalomtã rtã netã t, ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY S. az â žunitária vallás tã rtã nelmeâ címû mûvã t à s legfõkã pp MILNE Edward â žphis mûvã t, melyet maga BENCÉDI Gergely25 igazgató úr adott elõ. Õ látva negy à rdeklõdã semet, mindig elõttem helyezte a padra az 1 mã ter hosszú gyermekcsontvázat à s ugyan sûrûn feleltetett engem. (Az à vvã gi, BRASSAI bácsi elnã klete alatt tartott nyilvános vizsgálaton azzal tã¼ntetett ki, hogy a kihúzott sã dát elvette tõlem, à s à sszefoglaló kã rdã st adott az állat-ország egyes családjainak idegrendszerã rõl.) A szombati à s vasárnapi szabad dã lutánokon tã bbszã r sã táltunk ki nagybátyámnak Szászlónán lã võ kis birtokára, hol a nã p (KONRÁD, HETZEI,... stb.) a Kalotainak nevezett magyar viseletben járt, ahol ha nem is akadt nyúl, de annál tã bb Szent László-pà nzã t (nummulith), Grypheát szedtã¼k ki a Bocsort oldalából, à s kã zelrõl szemlã lhettã¼k RÁKÓCZY Gyà rgy nagyságos erdã lyi fejedelemnek gyalui kastã lyát, hiszen arra már a Kolozsmonostor vã gã n álló RÁKÓCZY-emlà kmû is elkã telezett. A húsvã ti vakáción pedig atyám akkor már Kalota-Szent-Királyról szekeret kã¼ldã tt à rtem à s à n ilyen módon újból láthattam az egy à v elõtt látott tájakat. Már akkor kã zã lte velem atyám, hogy felszólítást kapván a honvã dsã ghez újból való belã pã sre, alighanem a Szà kelyfã ldre kap beosztást, ami persze ismã t iskolaváltozást jelentett számomra. Kolozsváron kezdtem megtanulni a tanulás módját az à lettan à s a magyar irodalomtã rtã net kapcsán. Elkà vetkezett a tanã v vã ge is, à s atyám már Besztercà n teljesítvã n tã nyleges szolgálatot, à n is 2 hã tre hozzá utaztam diligenson. Útkà zben a válaszúti vendã glõben váltott a postakocsi lovat, mi ott megvacsoráztunk, s mivel à n gr. LÁZÁR E. útitársunk gráciájába kerã¼ltem, a tiszteletã re adott vacsorán ingyen vendã gkã nt mûkã dtem. Másnap kã sõn reggel beã rtã¼nk Besztercà re, hol atyám már megkezdã a honvã d zász-lóalj megszervezã sã t. Az e sorozáson atyám 1600 Beszterce vidã ki ifjúra mondván ki â žauf meine Verantwortung tauglichâ, à s annak legnagyobb rã sze csakugyan tauglich volt à s bekerã¼lt a besztercei óriás zászlóaljba. Lefelà folyik a Tisza Éljen TISZA, Bà SZà RMÉNYI Germán szóra kã¼ldtã k a fiút Besztercà re, à s vele rándultam ki Borgó Prundra, megtekinteni azokat a sáncokat, melyeket atyám hányatott ki 1849-ben, mikor a honvã dsereg kirándult Vatra Dorna felã, hogy Húsvà t reggelã n meglocsolhassa a fekete-sárgákat. TOROCKAI Jankó, Jankó, Jankó, Lett erre à rã mrivalgás, mert az apostrófát atyámnak egyik aradi honvã d fogolytársa volt. Gyulafehà rvárra a kã sõi à jjeli órákban à rkeztã¼nk be, à s mivel a menetrend szerint be kellett várnunk az â želsõ Erdà lyi Vasútâ aradi vonatát, idõnk bõven megtekinteni a várost is, de fõleg az emlã kezetes gyulafehã rvári kazamatákat, hol atyám is nehány hónapig fogva volt 1849-ben.

14 Brassóban újból is megcsodálva a vízvezetã k csurgóit à s a már 1864-ben látott világító gázlámpákat, atyámnak egyik ismerõse által átengedett kocsin Kovásznára hajtattunk ki, ahol anyám à s testvã reim akkoriban fã¼rdõhasználatã rt idõztek. Kovásznán ekkoriban egã szen más à sszetã tele volt a fã¼rdõzõ kã zã nsã gnek, mint 1864-ben, leginkább Háromszà kmegyã bõl toborzódtak à ssze. Anyámà kkal egyã¼tt aztán augusztus hó vã gã n bekã ltã ztã¼nk mi is Bra a Bolgárszegbe, KENYERES Testvà rek à s RÉTHI Lajos tanfelã¼gyelõ szomszã dságába. Húgom sã¼rgõsen megkapta a brassói tífuszt, melyben majdnem 5 hónapig kínlódott. Mivel az õ betegágyánál felváltva mindig ketten õrkã dtã¼nk, hogy lázálmaiban el ne szaladjon, teljesen elfelejtkeztã¼nk arról, hogy nekem iskolába is kellene járnom valahová. ågy azután csak januáriusban próbálkoztunk meg a beiratkozással, à spedig elsõbben az ág. ev. gimnázium igazgatóságánál. Igen hiányos germán nyelvismeretem miatt az igazgató úr csak az V. osztályba akart felvenni â engem ki a VI. c. osztályt már kitã¼ntetã ssel vã geztem. A szintã n nã met tannyelvû róm. kath. gymnáziumban azon tanã vben állították fel a VI. g. o.-t, à s egy à v elvesztã sã rõl volt szó, azon eshetõsã gre való kilátással, hogy megtanulo nã metã¼l beszã lni, oda iratkoztam be. Mivel a germán nyelven való felelã s, kã¼lã nã sen a rettentõen választã kos germán irodalomból nehezemre esett, kapva kaptam az alkalmon, midõn az iskolai à rtesítõbõl megláttam, hogy a gimnázium tannyelve: nã met, magyar, román. Atyám beleegyezã sã vel kã zã ltem osztályfõnã kã mmel, ROSKOZNI Elek világi paptanárommal, hogy ezután magyarul fogok felelni. Nem is gondoltam, hogy mekkora ágyút sã¼tã ttem à n el ezzel, mert tanárom erre a hírre megã lelt à s biztatott: â žfelelj csak magyarul, ne fã lj, nem hagyunk elâ, à s nagy à rã mmel kã zã lte a tanári terembõl kilã põ VARGYASI Endre világi paptanárommal, miszerint atyám kívánságára ezután magyarul fogok felelni. Uccu erre VARGYASI úr is megã lelt, biztatott: â žcsak felelj magyarul, nem hagyunk!â Brassói idõzã sem alatt záródott le a poroszâ francia háború, ami persze már szász polgártársainknak is nagy tã¼ntetã sre adott alkalmat. Megemlítem itt, hogy a brassói magyar, nã met, román polgárság a szász tã¼ntetã s ellensúlyozására nagy testvã ri egyesã¼lã si ünnepà lyt tartott, ugyanazon napon, mikor a szászság tartotta ünnepà lyã t â žnr. 1.â vendã glõben. Ezen zártkã rû ünnepà lyen az ablakok belõlrõl deszkával, matracokkal voltak tapecírozva, nagyobb biztonság okáã rt a helyõrsã g is kã szenlã tbe volt helyezve, à s mã gis reggelre â óh csudák cs a bezárkózott teremben à sszetã rt tálak-, szã kek- à s vã rnyomokra talált a felszolgáló szemã lyzet. A testvã rã¼lã si ünnepà ly elsõ rã sze a bolgárszegi gã r. kel. gimnázium elõtt folyt le, honnan katonazenekar kírã rete mellett vonult le nã gyes sorokban a hosszú ünneplõ sor s a városház terã n fogadtak egymásnak à rã k hûsã get, este pedig a â žnapâ címû (ma rom. kath. apácazárda) vendã glõben ünnepeltek. (Amelyen mã g atyám is mondott román nyelven üdvà zlõ beszã det.) Ezen à vben kezdtã k à píteni a â žkeleti Vasútâ -nak Brassóig terjedõ rã szã t. Ugyanakkor zajlott le a kovásznai â Háromszà kre oly vã gzetes â kã pviselõválasztás is, midõn az orbai szã k nã pe Lajos akkori kã zlekedã sã¼gyi miniszter à s dr. CSEH Károly borszã ki fã¼rdõorvos kã zã tt választhatott. Mivel a választók bizalma inkább az utóbbi jelã lt felã hajlott, a választási elnã k, gr. MIKES (a most à lõ gr. MIKES Ármin atyja) oly mã rhetetlenã¼l felbõszã¼lt, hogy kilã pve a választási helyisã g (a mostani takarã kpã nztár) erkã lyã re, onnan szidalmazni kezdte a várakozó választókat, kiejtve a â žparaszt szã -kelyâ szidalmat is. Erre az inzultusra kõzáporral felelt a tã meg. Szerencsà re a kirendelt karhatalom megfontoltságának (hála) nem kã vetkezett be vã rontás, mert a parancsnok látva, hogy a szuronyt szegezve elõrenyomuló katonák elã à lõfalkã nt odaállanak az atyák, biztatva fiaikat â žszúrd le hát atyádatâ kiáltással, õ maga kiállott a katonasor elã, fã lszólítva a tã meget, hogy hát üssà k agyon elõbb õt, mert neki kã telessã ge a választási elnã knek engedelmeskedni, neki elõnyomulni â žmuszájâ. Erre a szóra szã toszlo választók tã mege, de megválasztatott dr. CSEH Károly. MIKES gróf pedig csendõrã k à s katonaság által õriztetve à rt haza, de 2 à ven át nem kerã¼lt uradalmába szã kely munkás, a bã rlõt is elã¼ldã ztã k, à s csak akkor csendesedett le Zabola nã pe, midõn a gróf emeletes iskolaã pã¼letet ajándã kozott a kã zsã gnek. Mivel atyám testestõl-lelkestõl katona volt, à n is szert tettem nã mi katonai ismeretekre, így megtanultam a menetkã zben való tã rkã pezã st. Phisicai ismereteim gyarapítására nagy hatással volt, hogy volt enyedi mentorom, ZAJZON Albert a brassói távíró hivatalhoz kapott beosztást, à s az õ szíves meghívására, midõn õ à jjeli szolgálatban volt, gyakran felmentem a távíró hivatalba, à s ott beletanultam a â žmorseâ gã p kezelã sã be, à s phisicai ismereteim más irányba gyarapodtak. Brassó városa akkor egã szen más kã pet mutatott, mint a mai. Azon nagy tã r, melyen ma a tã rvã nyszã k, a posta, a pã nzã¼gyigazgatósági paloták à s a belvárosi indóház állanak, akkor vásáros napokon vásártã r, más napokon gyakorlótã r volt. A Cenk hegy felã, a Csigadomb alatt volt a gázgyár, melyben bã¼kkfából állították elõ a világító gázt. A volt Klastrom utca E. k. vã gã n ott állott mã g a kettõs városkapu, egyik oldalán a rendõrõrmesteri lakással, másfelõl az idegenforgalmi irodával. A vásáros szekerek ezen a kapun haladhattak be a fõtã ri piacra, hol áruikat lerakván, a volt Kapu utcán haladhattak kifelã a nagy piactã rre. A volt Rezsõ-kà rút helyã n, a felhordott sã tatã ri út tã vã n húzódott e â žgrabenâ, amely a városi erdõkbõl hordott bã¼kk tûzifával volt telehordva. A városi tanács azon idõ berendezã se szerint Brassó szã knek a kã zigazgatási feje volt. Minden városi szenátor 1-1 járásnak fõszolgabírói tisztjã t viselte inspektori címen. Onnan tudom ezt bizonyosan, hogy amikor a Keleti Vasút nyomjelzã se volt, akkor engem SCHEIDER senátor magával vitt, azon a bizonyos Mária Therà zia korabeli hintón, melyhez a nã gy lóból álló elõfogatot az à rdekelt kã zsã gek adták. Kà t napig tartott ezen excursio, Fà ldvár-, Và rã sma Apácán át. Felemlítem most azt is, hogy a mostani Kút utca ott vã gzõdã tt, ahol a mai Egres utca nyúlik el, mert nem lã vã n mã g vasúti pályudvar, nem is volt szã¼ksã g útnyitásra. Ezen idõtájt tûnt fel Brassóban Mr. IZOS francia nyelvmester, ki arra vállalkozott, hogy 6 hónap leforgása alatt megtanítja

15 a nã vendã kã t franciául beszã lni. Hármas csoportokba osztotta be nã vendã keit, egyik ilyen hármasba engem is. Emlà kezet okáã rt leírom módszerã t. Az elsõ tanórától kezdve a kã trã tbe tûrt fã¼zetbe (csak 1 pã ldánynál) felírt sajátkezûleg egy szócsoportot à s rámutatott az egyes szókra, fennhan-gon felolvasva azt. Nekünk addig kellett ismã telnã¼nk, míg helyes franciasággal hangoztattuk azt. Akkor aztán lediktálta nã met nyelven az egyes szók jelentã sã t. Másnap aztán a szócsoportból kã rdõ mondatokat alakítván, nekã¼nk arra állító mondatokkal kellett felelnã¼nk à s megfordított szereposztással is. Circa tizednapon fã lórai tanítás után felesã ge váltotta fel a mestert, ki na-gyon kedves modorú, víg asszony lã vã n, bizony igyekeztã¼nk, hogy szã gyenbe ne maradjunk, megfeszített szorgalommal tanultunk, hogy a 2 mester elõtt megálljuk a sarat. Egy hónap múlva már sã tákat rendezett velã¼nk, hol a városban, hol a Cenk alatt, ily módon aztán nagy szóbõsã gre tettã¼nk szert. De mã g a második hónap vã gã n se kukkintottunk bele holmi â žgrammaisâ -be, â žsyntaxâ -ba. Csak a három elsõ hó eltelte után kezdtek társaim (à n idõkã zben typhusommal kimaradtam a sorból) nyelvtannal à s irodalommal foglalkozni. (Mr. IZOS a budapesti egyetem lektora lett.) Ezen idõben indult útjára HERMANN Antal27 tanárom szerkesztã sã ben a â žnemereâ címû lap, melynek à n kezdettõl fogva correctora voltam. A lap szerkesztõsã ge HERMANN tanár lakásán volt, a Klastrom utcában, szemkã zt a Gà TZ házzal, a â žkronstadter Zeitungâ szerkesztõsã gã vel. à nkã nt kínálkozott a helyzet HERMANN úrnak, hogy márc 15-à n egy kis parázs tã¼ntetã st rendezzen. Az utcára nã zõ 2 szoba egyike, a nagyszámú meghívott vendã gsereg, KENYERESà k, RÉTH tanfelã¼gyelõ, Dr. OTROBÁN Nándor, SZELE bácsi, VERZÁR kereskedõ, atyám à s sok mások számára volt felterítve, míg a másik szoba ablakában nagy transparens volt a magyar címerrel à s március 15 felírással. Ugyanakkor szervezte meg HERMANN Antal a brassói polgári kã rt. A megalkuváskor mi is, az õ tanítványai, szavalatainkkal à lã nkítettã¼k a hangulatot, à s a legelsõ estã lyã n a kã rnek kã zremûkã dtã¼nk à s à n olyan lend szavaltam el ZALÁR â žzizimjã tâ, hogy megismã tlã se helyett TOMPÁnak â ža leány szeretõnek valóâ címû kã ltemã el tejfeles szájjal. Nemsokára ezután I. Károly román király à rkezett a brassói állomásra, Erzsà bet királynã vel (írói nevã n Carmen SYLVA), ahol az elã ljáróság nagy ünneplà ssel fogadta. A királyi pár a Sinaiából elã bã k à rkezett udvari 5-à s fogattal hajtatott a városba, ahol a királynã õfelsã ge a Fekete-templomi nagy orgonán játszott is. Az à rettsã git PÁLL István kir. fõigazgató vezette le, melybõl à n â žriteâ minõsítã ssel kerã¼ltem ki. Huszonkà t társam an magyarul, (a) tã bbi nã metã¼l tette le az à rettsã git. Fà lemlítem, 22-õnk kã zã¼l 9 magyar, 9 román, 3 nã met à s gã rã g nemzetisã gû volt. Az elsõ egyetemi tanã v alatt tã bbszã r tekintve bele a távcsõbe à s a mikroszkópba, azzal búcsút mondtam a vagyonszerzã s lehetõsã gã nek à s beiratkoztam a tanárkã pzõbe. Ritka szabad idõmet az â žegyetemi kã rbenâ vagy az egyetemi kã nyvtárban, olvasással tã ltã ttem el. A világi társadalmi à letbõl ugyan keveset láttam. Egyszer megtã rtã nt, hogy JANCSÓ Benedek30, HEGEDÃœS à s társai felszólítására elmentem a belsõ Farkas utcai HEGEDÃœS kúriába szavalóversenyre, melynek eredmã nyã ül az â žegyete kã râ által tartott ünnepà lyen magam is szavaltam. Ezen tanã v telã n fellángolt ugyan mã g kincses Kolozsvár fã nye midõn az â žúri kaszinóâ fã nyes szánkirándulást rendezett Válaszútig, honnan a fã nyes fogatok fáklyafã nynã l tã rtek Kolozsvárra. A második egyetemi tanã vben a mennyisã gtan, termã szettan, vegytan, paedagogia órákon kívã¼l a hetenkã nt 25 órás vegytani gyakorlatokra is beiratkoztam azon szándã kkal, hogy a vegyã szeti pályára pártolok át. Tanárom, dr. FLEISCHER31 a maga elõszobájába osztott be szolgálatra, hol nekem mindjárt az elsõ naptól kezdve merkaptánokat kellett elõállítanom nagy mennyisã gben, mert õ merkaptán vegyã¼letekkel foglalkozott. Ám Isten úgy rendelte, hogy nehány hã t múlva tanárom assistense ágyba kerã¼lt, à s nekem kellett az elõadási kísã rleteket, úgy a kísã rleti, mint az elemzõ vegytani elõadásokra elõkã szíteni. Ugyan kedvemre való foglalkozás volt ez! De bezzeg megsavanyította ezen à rã mã met a gyógyszerã sz hallgatók kezejárására való felã¼gyelet. A gázcsapok à s a kiã ntõ edã nyek ugyan à ber õrkã dã semet igã nyeltã k. Hozzájárult a pályához való elidegenedã semhez, hogy kã¼nn az udvaron felállított fabódã kban kellett ezen a rettentõ hideg tã len ellenõrizni a â žmagisteriumâ -okat kã szítõ gyógyszerã sz hallgatók munk nem egyszer kellett magamnak is vegytiszta lã gensavat meg sósavat elõállítani. Én ezen alkalmakkor nagyon meghûltem. Ezen okból második egyetemi à vem második felã ben már bejelentettem a tanárkã pezde igazgatóságának, hogy vã gã rvã nyesen a mennyisã gtan, termã szettani szakra lã pek vissza. Ezen à v nyarán tã rtã nt, hogy hajnaltól kezdve látván a fã ld kã zelã ben járkáló Venus csillagot33 à s annak helyã t folytonosan szemmel tartván, jelentkeztem dã li 1 órakor dr. MARTIN Lajos egyetemi tanáromnál, a csillagászat elõadójánál, hogy à n a Naptól nem nagy távolságban jól látom a Venus csillagot. Na, ha igen â mondta õ â állítsa be reá (a) theodositót. Rà videsen kikerã¼lt az udvarra egy kis asztalka, reá tã rtcsã vû theodolit a zárt objektívvel. Beállítám a Venusra, s tanárom leszedvã n az objektív fedelã t, benne volt a távcsõben a Venus. Másnap dã lben megvizsgáltatta szememet tanárom dr. SCHULEK híres szemgyógyász tanárral, à s elõtte ismã teltem most már a merideán csõvel látási produkciómat.34 Dacára sûrû elfoglaltságomnak, mã gis jutott idõ 3- vagy 4-szer színi elõadásokat látogatni, bevallom csak azã rt, hogy segítsek cimboráimnak akkor, mikor a híres tenorista â žzajonghiâ 35 nem bírta kivágni a magas â žc-ã tâ à s mi a tap segítettã¼k ki õt.

16 Ezen tanã v második felã ben sikerã¼lt nekem egy megã¼resedett tanárkã pezdei à sztã ndíjat elnyernem. Ugyanakkor kaptam egy õsi háromszã ki család sarja mellett magántanítói alkalmazást. Ami azon anyagi haszonnal járt, hogy kã zeledvã n tanári vizsgálatom ideje, magamnak à rtã kesebb mûveket vásárolhattam be s azonfelã¼l egy másodpercã¼tõ ún. duplexes zsebórát, ami a csillagászati megfigyelã seknã l szã¼ksã ges segã deszkã zã m volt. Ezenkà zben sokszor à jjelezvã n dr. MARTIN tanárommal a meridián csõ vã gã nã l, elõkã szítettã¼k a csillagda fã ld hosszúságának meghatározását. A minisztã rium engedã lye alapján nã hány à jjelen keresztã¼l távirati à sszekã ttetã sbe jutottunk az ógyallai csillagvizsgáló intã zettel,37 à s dr. MARTIN tanárom felã¼gyelete alatt egy jól sikerã¼lt holdã szlelã ssel meghatároztam a kolozsvári csillagda hosszúságát. Mivel alapvizsgálatom ideje szept. 4.-re volt kitûzve, azã rt pár nappal elõbb leutaztam tájã kozódásom vã gett Makóra. Utamban az Alfà ld Fiumei vasútvonalán azon à szleletet tettem, hogy Hódmezõvásárhelyen a cigányzenekar a vonat beã rkeztã vel rázendítette a nótát: Hajlik ide, hajlik oda, gyã nyã rû szã p kisleány. Bár ne hajlott hajladozott, ne mosolygott volna. Szegedre beã rve a várost ünnepi díszbe à ltã zve láttam, mert azon napon leplezte le a város kã zã nsã ge DUGONITS András író à letnagyságú szobrát. Én PÁKH sótárnok úrhoz hajtattam â atyám egyik rã gi ismerõsã hez â bizonyos információk vã gett, à s szerencsã sen bele is cseppentem egy nagy családi ebã dbe, mert PÁKHnà DUGONITSsal rokonságban állott. Ám azã rt bã rkocsin naplementekor már a Kis-Zombor (à s) Makó kã zã tti kompon állott, à s ott tapasztaltam, milyen messzire elhangzik az emberi hang a víz fã lã tt. Felülrõl jã tt le egy molnárlegã ny à nekelve: Baja tã rtã nt tegnap à jjel az à gen. És az à grõl egy szã p csillag lehullott. Másnap, midõn bemutatkozni voltam, csak akkor tudtam meg, hogy az algimnáziumot felerã szben az ev. ref. egyház, másik felã ben Makó város kã zã nsã ge tartja fenn, à s ennek megfelelõen a gimnázium iskolaszã kã nek tagjait felerã szben az ev. ref. egyház, másik felã ben Makó város kã zã nsã ge kã¼ldi ki. Az ev. ref. egyház rã szã rõl: CSÉCS NAGY Imre ev. ref. második pap, SZ. MOLNÁR Albert gimn. igazgató (volt pártikulai tanárom), SZALÁRDI J. ev. ref. káplán, ZSAKÓ M. ref. egyházi gondnok, SZÉLL fã ldbirtokos à s BÁNFFY Zs. nyug. ref. pap, a város rã szã rõl pedig POZSONYI János polgármester, BOGYÓ apátplã bános, HORVÁTH M., az orosz egyház (gã r. kath.), STEINHARDT J. zsidóiskolai igazgató, NEMCSIK M. városi kã pviselõ, SZÉLL István fã ldbirtokos. Az iskola vezetõje CSÉCSI M. Imre volt. Visszautazva Kolozsvárra, szerencsã sen fejeztem be alapvizsgálatomat. És ezzel búcsút mondtam az erdã lyi bã rceknek, hogy aztán 30 à ven át kinn az alfã ldã n idõzzem. Makóra visszautaztomban Hódmezõvásárhelyen Bà la cigány most így kesergett: Sajkáján ül egy halászlegã ny, Elhagyta, el a szegã nyt. CSÉCSI tiszteletes úr â ki à ppen philosophiai doktorátusra kã szã¼lt â elõre beszerezte a tankã nyveket, s mivel õ a jel paedagogiai mûvekbõl úgy látta, hogy a legkitûnõbb mã rtani mû Euklidesnek mã rtana, hát õ beszerezte Euklides geometriájának BRASSAI bácsi által fordított pã ldányait. Fà ldrajzi tankã nyvã¼l pedig LOCZI Ferencnek katonai iskolák számára írt fã ldrajzát, à s nekem szigorúan ezen kã nyvekhez kellett tartani magam. Termà szetrajz szakos egyetemi kartársaimmal való levelezã sem útján egã sz csinos kis ásvány- à s kõzetgyûjtemã nyt szereztem à ssze. A fizikai szertár saját kã zimunkámmal kisebb eszkã zã ket, mint p(l). okáã rt mozgások egyenkã zã nyã t, hajtási parabolát, ingaállványt, Leideni palackokat, Minottó-elemeket, szikrázó kerekeket, Caleidoskopot állítván elõ. Az iskolaszã k azzal mã ltatta szorgalmamat, hogy a fizikai szertár számára 800 forintot szavazott meg. Ezen à sszegbõl elsõsorban a SÃœSS-fà le egyetemes fizikai állványt, ATWOOD-fà le ejtõgã pet, Centrifugális gã pet à sszes mellã kleteivel szereztem be, úgyhogy à v vã gã n elã g szã p szertárt tudtam à sszehozn Makói tanárkodásom idejã n felszólított PO-ZSONYI polgármester, hogy a kã pviselõ testã¼letet gyõznã m meg a rácshidak elõnyã rõl, azon idõben lã vã n kã rdã sben a Maroson keresztã¼l vezetõ kã zúti híd, melynek mã g a kisvona el kellett bírnia. Felada-tomnak kã zderã¼ltsã g kã zt alaposan megfelelvã n, kedvet kaptam a vízrõl kísã rletekkel egybekã tã tt elõadást tartani. Ezen cã lból Natrium fã mã rt beutaztam a megáradt Maros hátán Szà gedã be, à s ekkor várost ismã t lobogódíszt à ltve találtam. Bármilyen ízletes volt is a makói túrós lepã ny à s kedvesek voltak is a NÉMETH színtársulatához tartozó társulat tagjai, kik szabad estã ikben segítettek nekem deszkákat politúrozni, klikkereket kã rã sztã¼lfúrni, mã gsem bírtam elfelejtkezni arról, hogy a Maros vize normális vízálláskor is egy szintben van íróasztalommal. Amikor pedig kilã p medrã bõl à s megtã lt a tã ltã sek tágas kã zã t, akkor felszíne lakásom tetejã vel áll egy szintben. Ezen eset ottlã tem alatt kã tszer is

17 bekã vetkezett. Ilyen esetben másfã l hã tig is felhangzott a harangok fã lreverã se után a ref. templom tornyának tetejã n lakó toronyõr által a városi tanácsnak szócsã vã n át leadott parancsa: â žminden ember ásóval, kapával a Verebesi tã ltã sre, mert nagy a veszedelã mâ, vagy pedig: â žminden gazda hordjon trágyát a hídvári tã ltã sre, mert nyúlgátat kel csinálniâ. Egy ízben mi is ki voltunk rendelve a nagyobb tanulókkal nyúlgátverã sre. Máskor meg a tanári testã¼let is ki volt rendelve à jjeli õrsã gre csolnakokra. Belátván, hogy rettentõ elfoglaltságom mellett nem tudok kellõen elkã szã¼lni szakvizsgámra, à s másfelõl pedig meggyõzõdvã n arról, hogy a fennálló kã rã¼lmã nyek kã zã tt nem fejlõdã skã pes a gimnázium, lemondtam állásomról Kis-Kun-Fà legyházára húzódtam meg, atyám mellã. A nyári vakáció elejã n hazalátogattam háromszã ki rokonaimhoz, akiket nagy izgalomban találtam. Akkor kezdõdã tt az oroszâ tã rã k háború. Egy kã¼lsõ hatalom biztatására br. ORBÁN Balázs puccsot kã szített elõ az â žadjudâ -i híd felrobbantására, ami által az orosz katonai utánpótlás lett volna meghiúsítható. Mivel túlságos nyíltan folyt az ügy elõkã szítã se, à s ellenkã mkedã s útján igen kã nnyen vehetett tudomást a dologról Oroszország is, az Osztrákâ Magy Monarchia kormányánál kã zbelã phetett, à s ezáltal meg lett hiúsítva a kísã rlet. A m. kir. csendõrsã g folytonos à berlã tben volt, házkutatásokat tartott. Mikor à n hazakerã¼ltem, a Dalmácia felõl becsempã szett, a cs. kir. hadseregbõl kimustrált â žwenzel"-fã le fegyverek nagyrã sze már rã szben a csendõrsã g kezã ben volt, másik rã sze a dálnoki erdõkã n ládákba csomagolva hevert. Onnan, mert a csendõrsã g már nagyon kã zel kutatott a ládák után, L. A. útján Márkosfalvára kerã¼lt B. B. kezã re, ki a ládákat Attila koporsójának temetã si módjára társaival a Csernáton pataka egyik holtmedrã be ásta el, à s azután a vizet rávezettã k. Azon idõtájt igen sok kã mã nyben fã¼ggã tt sonka helyett fã¼stã lt â žwenzelâ. Magam is egy ilyen fã¼stã lt WENZEL puskához jutottam. Ezen mozgalom szervezõje, mint biztos rã sztvevõktõl tudom, br. ORBÁN Balázs volt â legalábbis Csíkszà ket à s Háromszà ket illetõleg, à s nem UGRON Gábor, mint azt egyidejû újságok hirdettã k. Br. ORBÁN Balázs járta be gigjã n Csíkmegyà t, mind pedig Háromszà kmegyã t januáriusában, bevã gezve szakvizsgámat mã g pótlólag megismerkedtem a kolozsvári egyetemen a BELL-fà le telefonnal, mintegy ráadáskã ppen az egyetemi tanulmányaimra. Megemlítem a kã sõbbiekã rt, hogy atyám lakása Kis-Kun-Fà legyházán, ugyanazon városi à pã¼letben volt, hol Svalizsà r39 õrnagy korában József fõherceg Õfensà ge lakott. Ezt a T-alakú à pã¼letet a város kã sõbb kã t lakásra oszt szã t. A szomszã dunk HOSSZÚ Sándor erdã lyi származású nyug. adótárnok volt, kinek neje egy bã csi származású, vidám kedã lyû úrnõ, TEKUTS Rózália ki szerette az ifjú nemzedã ket maga kã rã¼l gyûjteni. A zongorázás à s nagyvidámság az egy helyt vã kony kã zfalon át hozzánk is áthallatszott. Ilyenkor megesett, hogy a kã zfalon való átkopogtatással engem is átidã ztek. Egy ilyen alkalommal esett meg, hogy a szûnni nem akaró kopogtatásra, mivel mi ifjabbak nem akartuk otthagyni a kártyapartit, atyám ment által. Ámde rã gtã n vissza is tã rt azzal, hogy â žjertek, mert az à reg Hosszút megã¼tã tte a szã lâ. Én jó társammal, VARGA Bandi hadnaggyal átrohantam, de akkor már atyám is ott volt egy kã zelben lakó orvossal, ki utasításul adta, hogy a szenvedõnek tarkójára à s mellã re reszelt tormát rakjunk, karjait s lábait folytonosan súroljuk. Társam maga helyett atyám lovászát kã¼ldte, à s mi ketten addig súroltuk a szegã ny HOSSZÚ testã t, míg a belã põ doktor felvilágosított, hogy fáradozásunk immár hiábavaló. A temetã s után az à zvegy felszólítására átmentã¼nk hozzá, hogy jogtanácsosának jelen-lã tã ben felvegyã¼k a kã zã s vagyont. Megállapítottuk, hogy állampapírokban, takarã kpã nztári kã nyvekben, kitûnõ à rtã kû váltókban a tã bbi felkelhetõkã n kívã¼l 56 ezer forint volt a birtokában. Kis-kun-fà legyházai vakációzásom alatt jã tt a parancs violaszín pecsã t alatt, hogy a Mollinári bakáknak Boszniába kell vonulniok.40 Mivel az ezred kã rletã nek Kis-Kun-Fà legyháza volt az utolsó városa, itt vett utolsó búcsút hozzátartozóitól az ezred legã nysã ge. Az ellenszenves excursióra induló legã nysã g búcsúja igen keserves volt. Circa tíz bakát kellett kiráncigálni az indulófã lben levõ vonat kerekei alól â akik persze rã gtã n bilincsbe kerã¼ltek â de a tã mege hy(p)nozisos erõ hatalmasodván el, asszonylányok csoportosul fektettã k nyakukat a sínekre, à s csak nagy kã sõre sikerã¼lt kordont húzni a vonat mellett, à s a vonat elõre-hátra tolatásával vã gkã pp elillanni, de a robogó vonatról is sûrûn hangzott â žcsokjasa ozmaniliâ kiáltás. Ennek a hangulatnak megfelelõen hozta aztán a hír, hogy a hadbíróság 11 egy à ves à nkã ntest lã vetett fõbe Bosznapródban, mert nem akartak a tã rã k testvã rek ellen harcolni szeptember 28-án kineveztetvã n a kecskemã ti állami reáliskolához tanárnak, à n bevonultam Kecskemà t híres városába. A kaján sors azonban úgy rendelte, hogy atyámnak egyik szab. állományú fõhadnagyához, egy ref. collegiumi tanárhoz szálltam be, aki akkor à ppen szã ges ellentã tben állott dr. DÉKÁNY Rafaellel (most már igazgatómmal) a városi iskolaszã ki elnã ksã g felett való kã¼zdelemben, amelyben dr. SZAKÁTS István jó szã kely társam lett a gyõztes. Gondolható, hogy helyzetem nem volt kellemes, fõleg ha megemlítem, hogy a tanári testã¼let nagyobb fele â žzipserâ kathólikusokból állott, akik a szã kely faj ellen való ellenszenvã¼ket elã g nyíltan is kimutatták. Csak nagy kã s tudtam kedvezõbb nã zetekre hangolni kollã gáimat, à s sok hónapba kerã¼lt, míg megindult ebã d után a búcsújárás â žroedigerã khezâ feketekávã ra. Egy kã zel lã võ vendã glõben à tkezvã n, ebã dután haza-felã igyekeztemb látã k lakásom felã sã tálni, kiktõl megtudakoltam, merre igyekeznek, mire a felelet az volt: â žroedigerã khezâ feketekávã ra. Mikor egyã¼tt megã rkeztã¼nk lakásomra, már ott vala egy-kettõ-három, kávã õrlã ssel, à s már 1-2 kávã fõzõ gã pen fõztã k is a kávã t az elkã vetkezendõ számára, à s rã vid idõn minden szã k, divány à s az ágyak megteltek ref. kollã giumi, piarista gimnáziumi à s reáliskolai tanárokkal, kik aztán szent egyetã rtã sben szívták az elõre kikã szített bã kepipát. Külà nã sebben à sszeboronáltak minket a reáliskolai tanárok által kezdemã nyezett

18 nagybã jti ismeretterjesztõ elõadások. A nagyrã szben ismeretterjesztõ elõadásokra fáradságot nem kímã lve kã szã¼ltã¼nk elõ, meggyõzve a kã zã nsã get, hogy a â žlejáriskolaiâ tanárok is megállják a helyã¼ket. Nà gy à vi kecskemã ti idõzã sem alatt aztán minden à vben megújítottuk a bã jti elõadásokat márc. 5-à n a Tisza elã ntvã n Szeged városát, mihelyt kiã pã¼lt Dorozsmától Szegedig az ideig-lenes hídpálya, azonnal kirándultunk Szà gedã be megtapasztalni a nagy vizet. Az állomástól fiakkerek helyett csolnakokon jutva be a városba, à lõtanúi lettã¼nk a város romlásának. Otthon Kecskemà ten aztán elhatároztuk, hogy a szegedi árvízkárosultak javára mindenfã le elõadásokat rendezã¼nk. Az új 1879â 80. tanã v sok munkával kezdõdã tt, mert egy fáradhatatlan munkakedvû tanártársammal a reáliskola vegytani intã zete számára világítógáz elõállítására szolgáló kã szã¼lã ket terveztã¼nk, saját kã zi-munkánkkal szándã koztunk azt elõállítani. Mivel azonban csapokat, csã veket, hordót nem szoktak ingyen adni, a kã ltsã gek elõteremtã se cã ljából elõadásokat rendeztã¼nk. E cã lból EDISON â žphonographâ -jának segã lyã vel akartuk megad kã zã nsã get. STEFLI-CSEK bã csi tanszerárustól 5 forint napibã rã rt haszonbã rbe vã vã n ezt a rã m csuda szersz 5 napi kísã rletezã s után à sszetanultunk ezzel a gyermekkorát à lõ gã ppel (melynã l a hengerre fã lragasztott staniol le zekre íratott rá a hang), à s be mertã¼k mutatni a kã zã nsã gnek. A trombita à s a kisbõgõ hangjának felvã tele ki-tûnõen sikerã¼lt, már kevã sbã a klarinã t à s emberi à nekã, gyengã cskã n a â žvochumanaâ -Ã. Ugyanis minden kã r egyszer csúnya zã rej hallatszott, a staniol lapnak à sszeragasztási helyã n. Nem is mertã¼nk elmenni Nagykõrà sre, hogy bejelentett elõadásunkat megtartsuk, hanem magunk helyett levelezõlapot kã¼ldtã¼nk robogó vonat rajzával, melynek tetejã n ott volt elhelyezve a fã¼gã t mutató phonograph júl. 28-án szã¼letett elsõ fiam, Kálmán, Élesden május 1.-tõl betegszabadságra mentem, ahol 3 hónapot tã ltã ttã¼nk el a SZINY-fà le telken idõzve. Kovásznán kaptuk kecskemã ti sógorom azon à rtesítã sã t, hogy HOSSZÚ Sándornà elhalt, de halála elõtt fã lke-restette fã rjã ne távoli rokonát Erdà lyben, egy gã r. kath. HOSSZÚ nevû papot, à s miután a kis-kun-fã legyházai tanítókã pezdã nek fã r nevã re alapítványt tett, magának à s fã rjã nek sírkápolnát à píttetett, à reg cselã djã t vã gkielã gítette, 22 kis-kunfã legyházai ifjabb nõ à s fã rfi ismerõseinek â kã ztã¼k nekem is â egyenkã nt forintot hagyományozott, a fennmaradó forintot fã rje felkutatott rokonának hagyta. De meglátogattuk a DACZÓ kúriában elhelyezett szã kely mûipariskola helyisã geit is, mely intã zmã ny akkor PÁLMAY Lenke úrhã lgy erã lyes vezetã se alatt állott. Ezen intã zmã ny mûkã dã sã rõl csak annyira emlã kszem, miszerint mó adott a szã kely asszonyok- à s leányoknak arra, hogy a szã vã s technikáját, kiindulva a legegyszerûbb rã gi szã võszã kekbõl, megtanulhassák a 4, 8 nyã¼stã s szã veteket szõni, szemmel látható módon tanulságot meríthessenek a gyorsvetã lõ elõnyeirõl à s megismerhessã k a soknyã¼stû nyã¼stgã pek kezelã sã t. Ugyan megkedveltã¼k felesã gemmel egyã¼tt a szã vã s mestersã gã t, mert Kovásznára hazatã rve azonnal beszereztã¼k a fehã r, vã rã s, kã k fejtõt, na meg kerítve egy szã võszã ket, KAKASnà asszonyom tudós vezetã se al megkezdtã¼k nehány uzsonnázó abrosz szã vã sã t 8 nyã¼stre, magam levã n õkemã nek segítõ inasa. Egyik kecskemã ti szã¼letã sû kartársam eminens oktatást adott arról, miszerint meggyõzõdã semmel ellenkezõleg mã g tanárember is szerezhet vagyont a legtisztessã gesebb módon. Élõ pã ldául szolgált õ maga, ki szegã nysorsú szã¼lõktõl származván Kecskemà trõl eljã vetelemkor már mindkã t takarã kpã nztárnak, nagy szõlõterã¼letnek, kã t nagyobb háznak tulajdonosa volt. Jó pã ldája azonban máig sem fogott rajtam. Eszembe jutott, hogy midõn augusztus 8-án tartott eskã¼võnk után a szã kelyfã ldi havas tájak helyett Kecskemà t homokjára kellett kitelepednã¼nk, a vakációi forró napok alatt csak a reggeli à s estã li órák alatt mertã¼nk kimozdulni, à s amíg felesã gem házi-munkával foglalkozott, à n a kã zdivásárhelyi â žszã kelyfã ldâ számára írogattam cikkeket. Elsõ cikkemben a kecskemã ti racionális gyã¼mã lcstermelã s elõnyeit ismertettem, utalva az egyidõben à rõ gyã¼mã lcsfaj termelã si elõnyeire, szemkã zt a háromszã kivel, hol ismertem olyan kertet, hol az 500 drb almafából mindenik másfajta volt, más idõben à rett be, tehát piackã ptelen volt. Második cikkem a kã peci barnaszã nrõl szólott, felhíva a figyelmet arra, hogy a gyengã bb minõsã gû szenek bányászata csak akkor fizeti ki magát, ha (a) termelã s helyã n elã gettetve, villamoserõ átvitelã re használjuk fel. Harmadik cikkemben a barnaszã n elã getã sã re használt úja rendszerû kemencã k (regencvátoros kemencã k) leírását adtam. Negyedik cikkemben a bolgár rendszerû kertã ntã zã st ismertettem. Mindenik cikket saját kã szítã sû cinkográfiával illusztráltam, melybõl annyi pã ldányt, ahány pã ldányban jelent meg az újság. Ezek à s sok más egyã b jutott eszembe az új, fehã rtemplomi kã rnyezetben, midõn hírã¼l vettem, hogy kollã gám, kivel cserã t tettem, várakozásában csalódva à ngyilkos lett. Nekünk is súlyos gondokat okozott az idegennyelvû lakosság kã zã tt való megã lhetã s, ami csak akkor enyhã¼lt, midõn egy nã metã¼l is beszã lõ gát-tajai magyar háztartási alkalmazotthoz jutottunk. Ott szã¼letett második fiam, Ernõ dec. 7-à n. Jó Tà REKI Gábor igazgatóm tanácsára megismerkedvã n egy sã tálni szeretõ nyug. auditor úrral, az õ dicsã retã re legyen mondva, ott szólaltam meg germán nyelven 33 à ves koromban. A sã ták kã zben világosodott fel a fehã rtemplomi õslakosság vagyonosságának az oka, midõn megtanultam, hogy 50 akós hordókban is szã¼retelhet bort valaki, akinek egy talpalatnyi

19 szõlõje sincs. A szomszã dos kã zsã gekbõl a lakosság szekã rderã k számra hordta be a leszedett szõlõt, olyanformán, mint nálunk a disznó-dinnyã t szokták. Az 1883â 84. tanã v nyári vakációján szã¼letett harmadik kisfiam, Élesden, Renà Lajos, júl. 4-à n. A meggyarapodott család augusztus vã gã n hazatã rve Élesdrõl, már jó Tà REKI Gábor igazgatónkat nem láthattuk viszont, mert õt Budapestr helyeztã k át. Utóda ideiglenesen SIMON Pà ter csíkszentimrei kedves kollegám lett a fehã rtemplomi zipser kollegáim nagy megã¼tkã zã sã re. Gyászos idõk voltak ezek, s így nem is csodálom, hogy olyan kã nnyen hagytam ott nagy munkával helyreállított lakásunkat à s kã ltã ztem el, SIMON Pà ter kollegámnak nem à ppen jószántából à pített házába. Õt ugyanis, ki Nagyszebenbõl helyeztetett Fehà rtemplomra, a nagyszebeni szászok átirata folytán a fehã rtemplomi nã metsã g a legbarátságosabban fogadta, úgyhogy 2 hónapnál tovább lakott a vendã glõben. Azután is csak egy magyar hivatalnok adott helyet nekik az õ szûkã s lakásában. Õ akkor telket vett à s rá házat à pített, à n az õ kiadó szobáiba kã ltã ztem à s nagy kertjã t bã rbevettem. Az 1885â 86. tanã v vã gã n, à ppen a vizsgálatok idejã n lepett meg bennã¼nket dr. KLAMARIK János miniszteri osztálytanácsos, a kã zã piskolai ügyek intã zõje. A látogatást bezáró à rtekezlet vã gã n tudakolta, kik azok a tanárok, kik nem tudnak nã metã¼l. Nà metã¼l nem tudó kartársaim a feltett kã rdã sre hallgatva feleltek, de à n mint à rtekezleti jegyzõ mellette ülve, a megismã telt à s inkább csak hozzám intã zett kã rdã sre kikottyantottam, hogy à n is csak anny tudok, amennyit prakszisból tanultam. Erre kitã rt a mûvihar: â žportás à n? Hausknecht à n? hogy így beszã l?â És ezen akorddal bezárta az à rtekezletet, azon megjegyzã ssel, hogy akinek valami kã rnivalója van, dã lután 3â 5-ig keresse fel õ vendã glõben, azután pedig Fehà rtemplom kã rnyã kã t megismerni óhajtván, szeretnã, ha sã táján kísã rnã nk. A jegyzõkã nyvet elkã szítvã n, 3 perccel à t óra elõtt bekopogtattam hozzá. Azzal fogadott, hogy mi kã rni valójavan à nnek? alkalmat fel akarván használni, kã rtem, helyeztessen át Erdà lybe. Na, úgymond, ennã l semmi sem kã nnyebb, mert Brassóban egy reáliskolát állítunk fã l, à s jegyzõkã nyvã be nevemet à s utána, hogy Brassó, jegyezte be. Ámde jegyzõkã nyvã t hirtelen lecsapta à s felkiáltott: â žde hiszen à n nem tud nã metã¼lâ, à s erre folytatása kã vetkezett leckã ztetã snek. Szerà nyen megjegyeztem, hogy akikkel társalgok, meg vannak elã gedve elõrehaladásommal, à s mã azt is, hogy a brassói szász gyerek 5â 6 à ves koráig jól beszã l magyarul, à s csak a gimnázium kã zã posztályaiban lesz ultranã met. Engedà lyã re aztán megkã rdeztem, hogy õ, aki annyi à rettsã gi vizsgálaton volt jelen, à s mindenesetre lá jeles tanárok által oktatott kitûnõ ta-nulókat, kik 8 à ven keresztã¼l, heti 5â 6 órán át tanulták a gramatika à s syntã sis alapján a latin nyelvet, beszã lt-e csak egy is latinul. â žaz más!â kiáltotta fõnã kã m. Szerà nyen megjegyzã m, hogy KLAMARIK János logikájából nem úgy tanultam. Erre õ beã¼ltetett a szegletbe, elibã m vonta a szã kã t, kã t más jelenlevõ tanártársamat oda ültette, felszólított, mondjam el à letem tã rtã netã t nã metã¼l. Kezdetà n jártam elõadásomnak, amidõn fã l-kiáltott: â žde hiszen à nnek nagyobb szóbõsã ge van, mint nekem, csak a der, die, das à s a deklináció hiányzikâ â à s arra elmentã¼nk sã tálni a Nà ra csatornán át, az aranyat hordó Nà ra folyó mellett elterã¼lõ kertbe, elõbb megtekintvã n az ezen vidã ken szokásos kanalas (turbinaszerû) hajtású vízimalmot, à s azután áldomást tartván â uzsonnámat fõfõ fõnã kã m fizette. Augusztus kã zepã n ismã t Fehà rtemplomon voltam, ahol tanúja voltam a párját ritkító à gitã¼nemã nynek, az augusztu vã gi csillaghullásnak46. November hónapban à rt azon meglepetã s, hogy a fehã rtemplomi kereskedõk à s urak isteni csoda folytán egyszerre elkezdtek magyarul is beszã lni. Ezt a csudát a â žphiloxera vastatrixâ idã zte elõ, amennyiben (a) Fehà rtemplom város határának túlnyomó rã szã t tevõ szõlõs terã¼leteket elpusztította. Tulajdonosaikat a magyar állam a delibláti-i immunis homokterã¼let átengedã sã vel megmentette. Kiderült, hogy a urak majd mindenike cseregyerek volt szegedi, hódmezõvásárhelyi, halasi vagy kecskemã ti gyerekkel. Az 1886/87. tanã v kezdete ugyan mã g Fehà rtemplomban talált, de október vã gã n megkaptam áthelyezã semet Zomborba, hol tanári vándorlásaim meg is szûntek. FEHÉR Ipoly tankerã¼leti fõigazgatóm rendelkezã sã re ott a phisikai szertár gondozása reám bízatott.48 A gymnázium à pítã se alkalmával a sok kã ltã zkã dã sen átment szertár eszkã zei alapos javításokra szorultak, azoknak rendbehozása kã tã tte le kã t à ven át majd minden szabad idõmet. Rà videsen megismerkedhettem a zombori à let barátságos formáival jún. 19-à n hosszas, súlyos betegsã g után felesã gem elhalt, à s à n magamra maradtam, mivel három árva gyermekem a nagyszã¼lõknã l volt. Ismerõseim à s a józan à sz tanácsára szept. vã gã n megkã rtem GFELLER Ferenc vármegyei alszámvevõ úrnak leányát, Bertát, kit à sszes ismerõsei szelídsã ge miatt egyszerûen â žgalambâ -nak szólítottak, à s nov. 12-à n meg is tartottuk az eskã¼võnket. ågy nyertek árva gyermekeim második új à des anyát à s à n mindig gondos à s hû à lettársat, az árvák nagyszã¼lõi pedig leányuk helyett egy új leányt. Azon kã rã¼lmã ny, hogy felesã gemnek rokonai mã g a bácskai fogalmak szerint is dúsgazdagok voltak, sok kellemetlen órát szerzett nekem kartársaim egy rã szã nã l, mert nagy ismeretsã gemnã l fogva igazgatójelã ltet láttak bennem. Pedig nekem sohasem voltak igazgatósági fájdalmaim. Csupán a fizikai szertár tã kã letesbítã sã re fordult minden gondom. Ami à rthetõ is, mert akkor kezdett óriási lã ptekkel elõhaladni a fizikai tudomány. Ezà rt szereztem à n mindjárt az elsõ tanã v vã ge felã egy pompás esztergát, melyen kisebb-nagyobb vas- à s rã ztárgyakat is lehetett esztergálni. Az 1888/89. tanã v elejã n bízattam meg a pirosi ref. egyház esperessã ge által a zombori ev. ref. ta-nulók hitoktatásával. Mivel pedig Zomborban ezidõ szerint állami elemi iskola nem volt, csupán a város által fenntartott felekezeti iskolák, à spedig: rom. kath., gã r. keleti, szerb à s zsidó elemi iskolák, ezen iskolák vezetõi pedig nem adtak

20 helyet a ref. hitoktatás cã ljaira, saját lakásomon tartottam hetenkã nt 2 dã lután a vallástani órákat. Nem egyszer kellett azonban gymnáziumi elfoglaltságom miatt eltávoznom hazulról, à s olyankor rom. kath. vallású felesã gem tartotta meg az órákat, amit aztán à n azzal viszonoztam, hogy számtalanszor helyettesítettem rom. cath. hitoktató kollegámat. Ez az állapot addig tartott, míg ág. ev. testvã reink egyházi cã ljaikra lakást bã reltek ki, attól kezdve ott folyt az elemi iskolások vallástanítása. Ev. ref. tanítványaim à sszeírására más adat nem állott rendelkezã semre, mint az 1890-ik à vi nã pszámlálásnak a város polgármestere által átengedett adatai. A polgármester átengedte a nagytermet, à s à n à nkã nt vállalkozó tanítványaimmal nã gy dã lutánra szã tosztályoztam a majdnem drb nã pszámlálási lapot, megállapítva, hogy Zombornak ezen idõben mintegy 300 ev. ref. lakosa volt. Engem csak 1893-ban váltott fel gimnáziumi ref. hitoktató tisztemben RÁTZ Soma kartársam, az elemi iskolások oktatásában pedig 10 à vi hitoktatóskodásom után CSETRI Károly kartársam. A dologból az lett mintegy fã lã v múlva, hogy a bizottságban szereplõ kã t tag, a zombori állami à pítã szeti hivatal fõnã k à s a szegedi vasúti fõfelã¼gyelõ felszólítottak, tartanã k a kazánfûtõk à s gã pkezelõ-jelã ltek számára tanfolyamokat, hog a gã pkezelã st átlagban elã g jól à rtõ szemã lyzet megtanulja a rendeleteket à s a tárgykã r phsihicai rã szã t, à s m magyarul olvasni is. A rendeletek szerint ugyanis mindenkinek kellett magyarul írni, olvasni tudni, de nyelv dolgában ezentúl nem is mentã¼nk, mert a nã metet nã metã¼l, a szerbet is saját anyanyelvã n vizsgáztattuk. Az 1890/91-ik tanã vben a Bács-Bodrog vármegyei Gazdasági Egylet titkára a társulat nevã ben megkeresvã n, hogy a tagok által próbakã nt termelt cukorrã pákat cukortartalmukra nã zve vizsgálnám meg, a megfelelõ tanulmányozás után, à s mivel a kã t intã zet szertáraiban a szã¼ksã ges eszkã zã ket, a finom vegyi mã rleget, a hydrostaciai sajtót, a szã nsavfejlesztõt, a polaristrobometert megláttam, szívesen rendelkezã sã re állottam az egyesã¼letnek. Vizsgálódásaim eredmã nye kimutatván, hogy a legtã bb kísã rleti telepen termelt cukorrã pánál a cukortartalom elã rte a megkívánt, a legalább 13% cukortartalmat, a birtokosok ennek alapján felállították az elsõ bácskai cukorgyárat Cservenkán. Új, ideiglenes lakásunkba már apósomã k nem kã vethettek minket, de apósomnak rã vid idõn belã¼l elkã vetkezett elhalálozása után anyósom à s Mariska sógornõm hozzánk kã ltã zã tt, à s azóta mindvã gig egyã¼tt laktunk Zomborban. Az à v elejã n vettã¼nk meg egy alkalmas beã pített telket Zomborban, a postatakarã k pã nztárban à sszegyûlt forintból, à s azonnal a ház lebontásához à s anyagának felhasználásával az új ház à pítã sã hez is kezdtã¼nk. A ház cserã p alatt volt, de szobái igen keskenyek, ablakai kicsinyek, fala pedig vert fal volt, ezã rt à pítettã¼k át újra. Az à v június vã gã n legidõsebb fiam, Kálmán rohamos tã¼dõvã szbe esvã n, orvosi tanácsra Lucsivna fã¼rdõre ment felesã gem kísã retã ben49, hol állapota rohamosan rosszabbodott. Onnan el kellett hozni à regszã¼lõi kã rã sã re Élesdre november elejã n szereltem fel udvaromon a meteorológiai eszkã zã ket, à s ezen idõtõl kezdve elkã ltã zã semig táviratozó tagja a zombori állomás a magyarországi hálózatnak. Kà sõbb zivatarjelzõ állomás is lett az à n állomásomon. Zombor szab. kir. város kereskedelmi iskolája 1898/99-ik tanã v vã gã n mindenik tanszã kre megkapván a megfelelõ tanárokat, à n 1899 júniusában felszabadultam ezen oldalról a munkától. Azon kã rã¼lmã ny, hogy múzeumunk kã nyvtárába igen hasznavehetõ numizmatikai mûveket, VESZELSZKY, COHEN, RÉTHY mûveit hamarosan beszereztã¼k, à s rendelkezã semre állott az Archaeologiai Értesítõ à s az Archaeologi Kà zlemã nyek tã bb à vfolyama, DARNAI Kálmán õsrã gã szeti mûve à s WOSINSZKY Mór Tolna megyei ásatásokról s mûve, az Ethnográfia sok à vfolyama, bõsã gesen segítettek tanulmányaimban. A Zomborban megjelenõ újságokba buzdító, lelkesítõ cikkeket írtam, à s szakã rtõ tudósok alapján Évkà nyvã¼nkben a rã gã szeti leletek preparálásáról à s a csomagolási módjáról ismertetõ cikkeket írtam, eljã vendõ munkatársaink számára. Alelnà kã m à sztã nzã sã re a vármegye felsõbb rã szã n esõ LATINOVICS kúriákat à s minden általam megkã zelíth bácskai mûemlã ket lefotografáltam, à s a 90 drb-ból álló sorozatot albumba kã ttettem. à t à vre terjedõ munkám alatt a Bács-Bodrog-vármegyei Múzeum, fõleg az ásatásokból, három termet tã ltã tt meg. De már azután szem- à s idegbajom miatt meg kellett vállnom a munkától. Én belátva azt, hogy a vaskalapos kultúrpalotai szabadkõmûves bizottság munkája hiábavaló lesz, tisztemrõl lemondtam, à s azzal el is aludt a kultúrpalota ügye. A VÉRTESI asztaltársaság azonban újabb egy à v múlva fã lállította Zomborban a JÓKAI tã ren RÁKÓCZI fejedelem emlã kszobrát. Tanári mûkã dã sem idejã bõl mã g a kã vetkezõket említem fã l júniusában családommal egyã¼tt a milleniumi ünnepsà gekre, Budapestre szándã kozván felmenni, fiam tanulótársainak szã¼lei azzal fordultak hozzám, vinnã m el fiaikat is magammal. Mivel 10 tanulónál tã bb volt a csoportban, tanulmányi kirándulás lett a dologból. Utunk Eszà ken, Pà csen vitt át Budapestre. Már Pà csen is