Olaszország politikai pártjai

Átírás

1 Olaszország politikai pártjai Az január elsején életbe lépett alkotmány alapján Olaszország parlamentáris demokratikus köztársaság. Mivel a dokumentum kivételes történelmi helyzetben született meg, az alkotók nagyon szigorú feltételekhez kötötték módosításának lehetőségét. Az első köztársaság 1992-ig állt fönn, ezt a rendszert "tökéletlen kétpártrendszernek" lehet nevezni. A római Quirinale Palotában székelő köztársasági elnököt hétéves időszakra, kétharmados többséggel együttesen választja a Szenátus és a Képviselőház, valamint a tartományok képviselői. Jelenleg a 2006-ban megválasztott Giorgio Napolitano az államfő. A köztársasági elnököt követő második legfontosabb közjogi méltóság a szenátus elnöke, majd a képviselőház elnöke. Az olasz parlament két kamarából, a szenátusból és a képviselőházból áll. A két ház elnökét a két testület választja egyszerű többséggel. A törvényhozási folyamatban azonos súlyúak, minden törvényt azonos szöveggel mindkét házban el kell fogadni, ahhoz hogy érvénybe lépjen. A helyi önkormányzatok és a tartományi tanácsok is hozhatnak jogszabályokat, azonban ezeknek az érvényességéhez szükséges a parlament 60 napon belüli jóváhagyása. A 315 tagú szenátust (Senato) tartományi alapon választják. A szenátus székhelye Rómában, a Palazzo Madama épületében található, jelenlegi elnöke Franco Marini. A képviselőházban (Camera dei Deputati) 630 képviselő foglal helyet, akiket közvetlenül az állampolgárok választanak 5 évre (akárcsak a szenátusi tagokat). Jelenlegi elnöke Fausto Bertinotti ig az olasz pártrendszer legfőbb sajátossága a Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana DC) dominanciája a politikai színtéren. A második legnagyobb és legerősebb párt az Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano PCI), amely azonban a hidegháború időszakában a Szovjetuniótól való rettegés miatt soha nem kerülhetett a koalícióba (így az ún. történelmi kompromisszum az 1970-es évek közeledése ellenére nem jött létre). Az örök harmadik az Olasz Szocialista Párt (Partito Socialista Italiano PSI), ezen kívül az Olasz Liberális Párt (Partito Liberale Italiano PLI) és egyéb, kisebb polgári radikális pártok említhetőek meg, amelyek azonban nem jutottak főszerephez a nagyok mellett. A hidegháború vége után a PCI válságba került, és két eltérő ideológiájú pártra szakadt szét: az inkább ortodoxnak tekinthető Kommunista Újraalapítás Pártjára (Partito della Rifondazione Comunista PRC), ill. a nevével is a megújulást és az elődpárttól való elhatárolódást kifejezésre juttató Demokratikus Bal Pártjára (Partito Democratico della Sinistra PDS, majd 1998-tól Democratici di Sinistra Baloldali Demokraták). A kommunistáktól való félelem háttérbe szorulása, amely eddig nagyban hozzájárult a DC gyakorlatilag leválthatatlanságához, a kereszténydemokraták sorsát is megpecsételte. Az 1992-es általános választásokon a szavazatok mindössze 29,7%-át történetének leggyengébb szereplése volt ez szerezte meg ben kirobbant Tangentopoli-ügy következtében lavinaszerűen lepleződtek le az olasz politikai élet eminens szereplői, s így gyakorlatilag az egész akkori kormány. A Mani Pulite (=Tiszta Kezek) néven emlegetett nyomozássorozat és ügyvédcsoport munkája nyomán eltűnt a politikai színpadról a két legjelentősebb kormánypárt, a szocialisták és a kereszténydemokraták. A DC utódja az Olasz Néppárt volt (Partito Popolare Italiano PPI), az új pártalakulat azonban gyorsan kettészakadt, és így létrejött a Demokratikus Keresztény Centrum (Centro Cristiano Democ ratico - CCD). Késõbb, 1995-ben újabb tagok váltak ki mindkettőből, és létrehozzák az Egyesült Kereszténydemokrata Pártot (Cristiani Democratici Uniti - CDI). A DC egykori politikusainak hatalmas diaszpórája volt a különböző pártokban. A PSI-t sem kímélte a botrány, és végül több új párt jött létre maradványaiból (mint pl. a

2 Socialisti Italiani Olasz Szocialisták, Partito Socialista Riformista Reformszocialista Párt, Federazione Laburista Munkásföderáció, Alleanza Democratica Demokrataszövetség). A régi, hagyományos pártok örökösein kívül számos, teljesen új csoportosulás is született, s a diszkreditálódott politikai osztály helyét teljesen új szereplők foglalták el. Megemlíthető a Forza Italia (Hajrá Olaszország), az Alleanza Nazionale (Nemzeti Szövetség), a Lega Nord (Északi Liga) térnyerése, illetve az addig professzionális politikusok helyébe lépő vállalkozói réteg szerepvállalása (a legismertebb példa Silvio Berlusconi). 1994: 3 szövetség: a centrumot képviselő Patto per l Italia, a baloldali Progressisti koalíciója, illetve a jobboldali Polo delle Libertá és Polo del Buon Governo 1996: az Olajfa (L Ulivo) baloldali szövetség nyer, váltógazdaság létrejötte a politikában új fejezet, az olasz kivételesség vége 2006: 2 szövetség: a Romano Prodi vezette Unione, balközép tömörülés, szociáldemokrata, centrista, kisebb létszámmal radikális baloldali pártokkal, illetve a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció, Casa delle Libertá (Szabadságház), konzervatív, nacionalista, föderalista irányultságú pártokkal soraiban. Végül Romano Prodi alakíthatott kormányt. A külpolitika tekintetében a második világháború után Olaszországban egyetértés volt, hogy szakítani kell a nemzeti elzárkózással, a nagyhatalmi illúziókkal. Mindegyik antifasiszta pártban voltak követői az európai egység eszméjének (pl. DC modern kereszténydemokrata pártként az európai népek testvériségét hangsúlyozta és az új, kereszténydemokrata Európa felépítését, valamint a polgári radikális pártoknál is feltűnik az európai föderalizmus eszméje). Az ország külpolitikájának két alappillére: az atlanti orientáció és az európai integráció iránti elkötelezettség lett. Jóllehet, Olaszország az integráció támasza volt, politikai szerepe elmosódó, Európa-politikáját inkább mások javaslatainak támogatása, ill. a közvetítő szerep jellemzi. Az első Berlusconi-kormányt (1994. máj jan. 17) a nemzeti, szuverenista irányelvek vezérelték (ellentétben az őt megelőző integrációpárti Amato- és Ciampikormánnyal, akik szilárdan kiálltak a Maastrichtban elhatározott célok mellett). Az közötti Olajfa-kormányok koncepciózus Európa-politikát követtek. A legfontosabb külpolitikai céljuk az ország nemzetközi reputációjának visszaállítása, ill. az EMU-hoz csatlakozás volt. Romano Prodi ig az Európai Bizottság elnöki pozícióját töltötte be. A második Berlusconi-kormányt ( ) bizalmatlansággal fogadták az EU-ban. Az atlanti pillérre vonatkozóan folytonosság, feltétel nélküli szolidaritás jellemezte, USA-val szeptember 11. után katonailag és politikailag is támogatta az afganisztáni és az iraki háborúban. Az európai pillért illetően nem volt egyértelmű az elkötelezettsége. A kormányon belül az Európa-ellenes szárnyat képviselte Umberto Bossi és Rocco Buttiglione Európa-ügyi miniszter. Berlusconi a nemzetállamok Európája mellett foglalt állást, a Nemzeti Szövetség is a nemzetit hangsúlyozta a nemzetekfölöttiséggel szemben. A 2006-os választások után Prodiban az európai együttműködés előrevivőjét látták. Demokrata Párt Partito Democratico (PD) 2

3 Alapítva: október14.(az Ulivo örököse) Eszmeiség: szociáldemokrácia, kereszténydemokrácia, szociálliberalizmus, ambientalizmus Parlamenti jelenlét: 1996 óta (még Ulivo néven) jelenleg is alakulóban van EP-frakció: az eddigi szövetséget alkotó minden párt más-más frakcióban volt (DS: Európai Szocialisták Pártja; La Margherita: Európai Demokrata Párt) narancssárga Weboldal: A Partito Democratico (PD) az Ulivo örököseként jön létre két meghatározó balközép párt, a Democratici di Sinistra és a La Margherita találkozásából. Európai elhelyezkedésének definiálása még nehézkes, hiszen mind a szociáldemokraták, mind a katolikus szárny helyet kapnak benne. A 2004-es választásokat követően 20 EP-képviselője van. A 2009-es európai parlamenti választások lesznek döntőek. Vezetőjét, Prodit az európai együttműködés előrevivőjének látják. Kommunista Újraalapítás Pártja Partito della Rifondazione Comunista (PRC) Alapítva: december 12. Eszmeiség: eurokommunizmus, pacifizmus Parlamenti jelenlét: 1992 óta - EP-frakció: Európai Egyesült Baloldal Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) vörös Weboldal: A koalícióban a kommunisták is képviseltetik magukat, több kisebb párt formájában. Az 1991-ben megszűnt Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano) volt tagságának többsége megalakította a Partito Democratico della Sinistra-t (PDS, Baloldali Demokratikus Párt) - a későbbi Demokratikus Baloldalt. A velük közösséget vállalni nem akaró ortodox kommunisták alakították meg a Partito Della Rifondazione Comunista (RC, A Kommunista Megújulás Pártja) névre hallgató alakulatot ban az RC kilépett a koalícióból, lemondásra kényszerítve Romano Prodit. Jelenleg soraikban a legjelentősebb politikus Fausto Bertinotti, aki nem mellesleg az olasz parlament alsóházának, a Camera dei deputati-nak az elnöke. Korábban 12 éven át volt a párt első embere. Az ő általa vezetett csoportosulás annak idején nem volt hajlandó támogatni a L'Ulivót. Az RC az alsóházban a képviselői helyek 5,8 %-át, így egyike Olaszország azon 7 pártjának, akik a legutóbbi választások nyomán 4%-nál nagyobb részesedéssel rendelkeznek a Camera dei deputati-ban. A Rifondazione Comunista az 1994-es választásokon a balközép Alleanza dei Progressisti koalíció tagja volt, de a választásokat a jobbközép koalíció nyerte meg, Berlusconi alakított kormányt fordulópont volt, mivel a PRC kész volt tárgyalni az Ulivoval egy esetleges választási együttműködésről. A 2006-os választásokon a Romano Prodi vezette Unione 3

4 balközép pártszövetségben indult az RC, később jelentősen megerősödött a parlamentben április-májusában kiszakadtak a pártból az Unione balközép irányultságánál radikálisabb szárnyak, új pártokat alakítva. Külpolitikájában az olasz csapatok Afganisztánába küldését, ill. az iraki háborút ellenzi, nemmel szavazott ellene a parlamentben áprlis 4- én, a párt V. kongresszusán szakítanak a sztálinizmussal, közelednek az egyházhoz a kapcsolatok javítása érdekében végétől Európa vezető baloldali politikusaival párbeszédet folytattak egy európai baloldali párt megalapításáról az Európai Baloldal egyik alapító tagja volt (2004) áprilisától eltávolodnak Fidel Castro Kubájától és annak politikájától. Jelenleg 5 európai parlamenti tagot számlál a párt. Olasz Kommunista Párt Partito dei Comunisti Italiani (PCI) Alapítva: október 11. Eszmeiség: marxizmus, kommunizmus, eurokommunizmus Politikai elhelyezkedés: baloldal Parlamenti jelenlét: 1998 óta - EP-frakció: Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) vörös Weboldal: Az RC azon része, amely annak idején Fausto Bertinottival szemben Massimo D'Alema miniszterelnökké választása fejében továbbra is hajlandó volt maradni a koalícióban kilépett a pártból és megalakította saját pártját, a Partito dei Comunisti Italiani-t (PdCI, Olasz Kommunisták Pártja), amely az alsóházbeli képviselői helyek 2,3%-át tudhatja magáénak. Általában a béke, a kizsákmányolt népekkel szembeni szolidaritás, az imperializmus elleni harc jellemzi ben a G8-ak által képviselt globalizáció ellen tiltakozó Genoa Social Forum alapító tagja volt. Az európai integráció mellett elkötelezett, azonban álláspontja szerint az EU Európa-centrikusságát fel kéne adni, és koncentrálnia kellene a kontinensen kívüli szegény régiók segítésére. A 2004-es európai parlamenti választásokon 2 képviselői helyet szerzett. Két kispárt szövetsége: Rózsa az ökölben A koalíció részét képező, liberálszociális-radikális eszméket a zászlajára tűző Rosa nel Pugno ("Rózsa az ökölben") szövetség 2005-ben alakult meg. Négy tagja között kettő viszonylag jelentősebbnek mondható, egyikük a radikális párt, a Radicali Italiani, a másik pedig az Olasz Demokratikus Szocialisták (Socialisti Democratici, SDI) szervezete. Ám együttesen is csak a parlamenti helyek 2,6%-át birtokolják. 4

5 Olasz Szociáldemokraták - Socialisti Democratici Italiani (SDI) Alapítva: május 10. Eszmeiség: szociáldemokrácia Parlamenti jelenlét: 1998 óta (PSI egyik utódpártja) Szocialista Internacionálé EP-frakció: Európai Szocialista Párt (PES) Weboldal: A Socialisti Democratici Italiani a kezdetektől részt vesz az Ulivo-kormányokban. A es választásokon a Zöldekkel közös listán indult (az ún. Girasole Napraforgó) a 4%-os küszöb meghaladása érdekében ben alapító tagja volt a radikál-szocialista Rosa nel Pugno szövetségnek (amely a 2006-os választásokon az Unione koalíción belül indult). Az iraki háborúban az olasz csapatok kivonása mellett érvelt, valamint az ENSZ békefenntartását tartja a legjobb megoldásnak Irakban. Az Európai Alkotmányt üdvözölné, egy EP-képviselője van. Olasz Radikálisok Radicali Italiani (RI) Alapítva: július 14. Eszmeiség: radikalizmus, liberalizmus, liberálszocializmus erőszakellenesség Parlamenti jelenlét: 2006 óta Transznacionális Radikális Párt (TRP) EP-frakció: Európai Liberáldemokrata és Reform Párt (ELDR) Weboldal: A liberális Radicali Italiani. kezdeményezte a 2005-ös népszavazást a mesterséges megtermékenyítést szabályozó rendelkezések könnyítéséről, azonban érvénytelen volt a szavazás ban az Unione választási szövetségben indult, és a Prodi-kormány tagja volt. Nemzetközi szinten Izrael EU-csatlakozásában látja a közel-keleti válság megoldását, fellép a halálbüntetés eltörlése ellen. A Bizottság elnökének közvetlen választását és a kontinens intézményi újítását javasolja, hogy a föderalizmus lehetőségét még jobban segítsék. A es európai parlamenti választáson 2 képviselőt juttatott az EP-be. 5

6 Értékek Olaszországa Italia dei Valori (IdV) Alapítva: március 21. Eszmeiség: liberalizmus, törvényesség védelme Parlamenti jelenlét: 2001 óta (akkor csak a Szenátusban) EP-frakció: Európai Liberáldemokrata és Reform Párt (ELDR) Weboldal: Az Italia dei Valori alapítója Antonio Di Pietro, a Mani Pulite csoportjának egyik fő alakja óta a Prodi-kormány tagja. Zöldek - Federazione dei Verdi (VERDI) Alapítva: november 16. Eszmeiség: ökologizmus, ambientalizmus Parlamenti jelenlét: 1987 óta EP-frakció: Európai Zöldek zöld Weboldal: Az itáliai természetvédő politikai alakulatok a hetvenes évek végén bukkantak fel az atomerőművek építésével kapcsolatos tiltakozás nyomán. A kisebb szerveződések 1986-ban egyesítették erőiket Ezen mozgalmak egyik legnagyobb eddigi eredménye az az 1987-es népszavazás, amely eldöntötte, hogy Olaszországban nem építhetnek atomerőműveket. Képviselőházi arányuk 2-3% körül mozgott az utóbbi évtizedben. A Federazione dei Verdi mai formájában 1992-ben jön létre. Az 1994-es választásokon a baloldali Alleanza dei Progressisti pártszövetségben indult. A balközép Ulivo pártszövetség alapító tagja volt, 1996 után kormánypárt volt a koalícióval tól ismét kormánypárt től a párt szimbóluma megváltozik: alul már a per la Pace (a békéért) felirat olvasható pacifista, háborúellenes. 2 EP-képviselője van. 6

7 Demokrata Unió Európáért - Unione Democratici per l'europa - Popolari (UDEUR) Alapítva:1999-ben (az UDR-ből) Eszmeiség: kereszténydemokrácia, centrizmus, a család védelme, szolidaritás Parlamenti jelenlét: 1999 EP-frakció: Európai Néppárt (EPP) Weboldal: Az UDEUR 2000-ben az Ulivo koalíciójába lépve indult a tartományi választásokon. Dél- Olaszországban erős a párt, fontosnak tartja a déli tartományokat, fellép azok védelmében. A 2001-es általános választásokon a Margherita szövetségbe tömörült, azonban annak önálló párttá válásakor saját utat választott, nem olvadt bele. A 2004-es európai parlamenti választásokra nevet változtatott: Alleanza Popolare UDEUR tól kormánypárt elején több kereszténydemokrata eszmeiségű párttal tervezte, hogy közös listát állít a 2009-es EP-választásokra. Külpolitikájában elveti a háborút mint a konfliktusok rendezésének eszközét. A párt meggyőződése, hogy az EU-bővítés alapvető fontosságú, visszafordíthatatlan folyamat, az EU a szabadság, biztonság megvalósulását segíti, a nemzeti szintű politizáláshoz való visszatérés csak bonyolítaná a problémákat. Elveti az euroszkepticizmust, európaellenességet is. Az Európai Alkotmány elfogadását szükségesnek tartja.románia és Bulgária EU-csatlakozását támogatja, fontosnak tartja az ENSZ megreformálását. A 2004-es EP-választáson 1 helyet szerzett. Südtiroli Néppárt Südtiroler Volkspartei (SVP) Alapítva: 1945 Eszmeiség: autonomizmus, kereszténydemokrácia, centrizmus Politikai elhelyezkedés: (bal)közép Parlamenti jelenlét: 1948 óta EP-frakció Európai Néppárt (EPP) Weboldal: (főként német nyelven) A Südtiroler Volkspartei alapítása óta folyamatosan megnyeri a Bolzánoi Autonom Tartományban a tartományi választásokat. Az Ulivo, majd az Unione koalíciójában vesz részt. 7

8 Autonomie Liberté Démocratie (ALD) Alapítva: 2006 Eszmeiség: regionalizmus (francia kisebbség) Parlamenti jelenlét: 2006 EP-frakció: Weboldal: 8

9 Hajrá Olaszország Forza Italia (FI) Alapítva: január 18. Eszmeiség: kereszténydemokrácia, liberalizmus, szociáldemokrácia (kevésbé) Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 1994 óta ): EP-frakció Európai Néppárt (EPP) kék Weboldal: A Forza Italiát vállalkozói körök alapították, számos újítással (pl. a titkár (segretario) helyett elnök (presidente) áll a párt élén). Az 1994-es választásokat követően az új, jobbközép koalíció vezető pártja volt, Silvio Berlusconi miniszterelnökletével. Hamarosan kormányválság alakult ki, majd Berlusconi lemondott. Az 1999-es európai parlamenti és a 2000-es regionális választásokon győzelemet aratott a Polo delle Libertá nevű pártszövetséggel. A 2002-es választásokon is nyert, és az Olasz Köztársaság eddigi leghosszabb életű kormánya alakult meg így (1.422 nap). A 2006-os választásokon alulmaradt, de így is az ország második legnagyobb politikai ereje. Az első igen rövid életű - Berlusconi-kormány külpolitikáját a nemzeti, szuverenista irányelvek vezérlik. A 2004-es európai parlamenti választásokon 16 képviselőt juttatnak az EP-be. Nemzeti Szövetség Alleanza Nazionale (AN) Alapítva: december 11. (az MSI felbomlásával) Eszmeiség: (nemzeti) konzervatív Politikai elhelyezkedés: jobb(közép) Parlamenti jelenlét: 1994 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben EP-frakció: Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) Weboldal: Az Alleanza Nazionale első kongresszusán szakított a posztfasiszta eszmékkel. A 3. legtámogatottabb párt Olaszországban. Tovább távolodott a posztfasiszta múlttól, aminek következtében Alessandra Mussolini kilépett a pártból, és más neofasiszta mozgalmakkal együtt megalapította az Alternativa Sociale (Társadalmi Alternatíva) nevű pártot. A 2005-ös végül érvénytelen - népszavazás, amelyen az olaszok a mesterséges megtermékenyítést szabályozó rendelkezések könnyítéséről szavaztak, a párton belül konfliktusokat okozott, 9

10 megkérdőjelezték Gianfranco Fini alkalmasságát a párt vezetésére, végül azonban helyreállt az egység júliusában több markánsabban jobboldali politikus kilépett a pártból, és megalapították a La Destra pártot. Külpolitikájában a nemzetit hangsúlyozta a nemzetekfölöttiséggel szemben - ez egyértelmű elfordulás az európai integráció föderalista felfogásától. A Maastrichti Szerződés ratifikációs eljárása során egyenesen nemmel szavazott a párt. Jóllehet, az UEN tagja, közeledési szándékot mutat az EPP felé (2006 nyarától), azonban az EPP-ben eléggé szkeptikusak az AN-nel szemben. 9 EP-képviselője van. A Centrum és a Kereszténydemokraták Uniója - Unione dei Democratici Cristiani e di Centro (UDC) Alapítva: december 6. Eszmeiség: kereszténydemokrácia, centrizmus, mérsékelt politikai irány (moderatismo) Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2002 óta EP-frakció: Európai Néppárt (EPP) fehér Weboldal: Az UDC 3 korábbi párt egyesülésével jött létre (CCD, CDU, Democrazie Europea). A os Berlusconi-kormány tagja volt. Folyamatos növésben van. Fokozatosan távolodik a Casa della Libertá-tól. 5 európai parlamenti képviselője van. Északi Liga Lega Nord (LN) Alapítva: február 8. Eszmeiség: regionalizmus, autonomizmus, föderalizmus Politikai elhelyezkedés: jobb(közép) Parlamenti jelenlét: 1992 óta EP-frakció: Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) zöld Weboldal: A Lega Nord Umberto Bossi vezetésével, több politikai mozgalomból jött létre 1991-ben, és az 1992-es parlamenti választásokon a szavazatok több mint 8%-át szerzezte meg. Célja az északi tartományok elszakadása, föderalizmus, devolúció től a Berlusconi-kormány tagja volt szeptember 15 a Padania (Pó-síkság) függetlenségének kikiáltásának napja, összecsapások kezdődtek. Később a radikális elvek egy részét feladta, közeledett ismét 10

11 a jobbközéphez a Casa della Libertá tömörülés tagja volt, kormánypárt ban. Nemzetközi szinten regionális érdekeket képvisel, így egyenesen értelmetlennek tartja a nemzetállamot és az EU-t euroszkepticizmus. Az EP-ben az euroszkeptikus UEN tagja, 4 képviselővel. Ellenzi Törökország felvételét az EU-ba. Mozgalom az Autonomiáért - Movimento per l'autonomia (MpA) Alapítva: április 30. Eszmeiség: autonomizmus, kereszténydemokrácia, centrizmus Politikai elhelyezkedés: közép Parlamenti jelenlét: 2006 óta Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben EP-frakció: hivatalosan semmilyen, az egyetlen képviselő az Európai Néppártban (EPP) Weboldal: A Movimento per l Autonomia új alapítású párt. A 2006-os Patto per le Autonomie (Megállapodás az Autonómiáékért) történelmi jelentőségű a Lega Norddal az Észak-Dél ellentét feloldása szempontjából. Új Olaszország Szocialista Párt - Nuovo Partito Socialista Italiano (NPSI) Alapítva: január 19. Eszmeiség: szociáldemokrácia Politikai elhelyezkedés: reformbaloldal Parlamenti jelenlét: 2001 EP-frakció: egyikbe sem tartoznak Weboldal: és A Nuovo Partito Socialista Italiano a régi PSI örökösének tekinti magát ben és ban is a Casa delle Libertá tagja volt októberében szakadás a Bobo Craxi vezette szárny megalapítja a Socialisti Italiani pártot júniusában újabb szakadás: Gianni De Michelis SDI. 11

12 Kereszténydemokraták az Autonómiáért Democrazia Cristiana per le Autonomie (DC) Alapítva: június 25. Eszmeiség: kereszténydemokrácia Politikai elhelyezkedés: közép Parlamenti jelenlét: 2006 óta EP-frakció: - Weboldal: A Democrazia Cristiana per le Autonomie a 2006-os általános választásokon a szocialistákkal (PSI) közös listán indult a Casa delle Libertá pártszövetségben. Logójában jól látható az EU hivatalos zászlója is. Összegzésként elmondható, hogy a második világháború óta több mint félszáz kormányt elfogyasztó Olaszország külpolitikája és ezen belül Európa-politikája a folytonosságot mutatja. Habár számos párt omlott össze, majd született újjá, nemzetközi porondon kiállt az ország az egységesülő Európa mellett. Ezt mutatják a lakosság körében végzett felmérések is, melyek szerint az olaszok értékelik a legpozitívabban az Uniót, támogatnák leginkább az európai alkotmány ratifikációját, és ők gyorsítanák leginkább az integrációt. Emellett mégis példaértékű, hogy európai identitásukkal párhuzamosan nemzeti identitásuk is igen erős, s egyik a másikat nem szorítja háttérbe. (Szabó Melitta) Források: HORVÁTH Jenő: Az olasz külpolitika Európa-pilléréről. In: Kiss J. László [2005]: A huszonötök Európái. Osiris Kiadó, Budapest. PANKOVITS József: Olaszországi választások In: Politikatudományi Szemle, XV. évf. 2006/2-3. [ SZABÓ Tibor: A Forza Italia (Olaszország). In: Politikatudományi Szemle, XVI. évf. 2007/1. [ SZABÓ Tibor: Olasz nemzeti identitás és politikai kultúra. In: Politikatudományi Szemle, XII. évf. 2003/3. [ Az Európai Parlament honlapja [ Az olasz parlament honlapja [ Wikipedia internetes lexikon [ és Az olasz pártok saját honlapjai 12